1.üdvözli az EKB szerepét a monetáris és pénzügyi stabilitás megőrzésében, amely stabilitás szükséges előfeltétele a növekedésnek és a gazdasági stabilitásnak; hangsúlyozza, hogy e tekintetben az EKB az euroövezet árstabilitásának fenntartásáért felelős intézmény; megjegyzi, hogy a KBER-nek az árstabilitásra vonatkozó célkitűzés veszélyeztetése nélkül kell támogatnia az EUMSZ 127. cikkében meghatározott általános uniós gazdaságpolitikát;

2.kiemeli, hogy az EKB Szerződésekben meghatározott, jogszabályban előírt függetlensége előfeltétele annak, hogy teljesítse a megbízatását, amely az euroövezet árstabilitásának fenntartása és ezáltal a gazdasági növekedéshez, a versenyképességhez és a munkahelyteremtéshez való hozzájárulás;

3.kiemeli az EKB politikai függetlenségének fontosságát, amelynek érintetlennek kell maradnia; hangsúlyozza, hogy ez a függetlenség megköveteli az EKB-tól, hogy tartózkodjon a politikai fellépésektől; üdvözli az intézményközi együttműködést, hangsúlyozva ennek kapcsán a Parlament felé való, ennek megfelelő szintű elszámoltathatóság fontosságát;

4.felkéri az EKB-t és az Európai Parlamentet, hogy teljes mértékben használják ki és lehetőség szerint fejlesszék tovább az elszámoltathatóságra és az átláthatóságra vonatkozó rendelkezéseket, az EKB függetlenségének sérelme nélkül;

5.elismerően szól az EKB arra irányuló erőfeszítéseiről, hogy az inflációt középtávon a 2%-os célkitűzésével arányos szintre csökkentse;

6.hangsúlyozza, hogy mandátuma teljesítésekor az EKB monetáris politikájának és költségvetési politikájának karöltve kell biztosítania az európai polgárok és háztartások, valamint a kisvállalkozások támogatását;

7.tudatában van a tagállamok közötti eltéréseknek az inflációs szint tekintetében, amely az EKB 2%-os célkitűzéséhez képest magasabb vagy alacsonyabb lehet; hangsúlyozza, hogy az infláció csökkenti a bérek és fizetések, valamint a megtakarítások és a nyugdíjak vásárlóerejét, és torzítja az árak jelzőfunkcióját – amely pedig biztosítaná a források hatékony elosztását –, továbbá negatív hatással van a gazdasági stabilitásra;

8.hangsúlyozza, hogy az infláció megélhetési válságot okozott az uniós polgárok számára; hangsúlyozza ezért, hogy az inflációt a 2%-os célarányra kell csökkenteni; megjegyzi, hogy a magas infláció aránytalanul érinti az alacsonyabb jövedelmű háztartásokat, amelyek költségvetésük nagyobb hányadát költik szükségletekre; hangsúlyozza, hogy ezért az általános infláció célszintre való visszaszorítása szintén fontos a társadalmi kohézió fenntartásához;

9.sajnálja, hogy a maginfláció továbbra is magas az euroövezetben (2024 decemberében 2,7% volt), és hogy 2024 decemberében csak három euroövezeti tagállam számolt be 2% alatti maginflációs rátáról; emlékeztet arra, hogy ez a helyzet gazdasági bizonytalanságot teremt, elveszi a kedvet a megtakarítástól és növeli a polgárok megélhetési költségeit, különösen a bérből és fizetésből élők, valamint a korlátozott jövedelemmel rendelkezők esetében;

10.hangsúlyozza, hogy a kamatlábak túl magas szinten tartása károsíthatja a gazdasági növekedést; felhívja az EKB-t, hogy ne csökkentse túlságosan gyorsan a kamatlábakat, tekintettel annak kockázatára, hogy az inflációs szintek újra emelkedhetnek, amikor az infláció már amúgy is 2% fölött van; kiemeli az inflációs várakozások kulcsszerepét és azt, hogy az inflációs ráták túlzott volatilitása torzíthatja az inflációs várakozásokat; felkéri az EKB-t, hogy mérje fel a kamatlábak változásainak a különböző gazdasági ágazatokra, köztük a tőkeigényes ágazatokra gyakorolt hatását;

11.elismeri, hogy az EKB Kormányzótanácsa által az energiaárak emelkedéséből eredő inflációs válság óta hozott monetáris politikai döntések az inflációt olyan pályára állították, amely összeegyeztethető az árstabilitási célkitűzés elérésével, elkerülve ugyanakkor a gazdasági tevékenység vagy a foglalkoztatás súlyos romlását;

12.emlékeztet rá, hogy az eurorendszer a monetáris dominancia elvére épül, és hogy ahhoz, hogy a gazdasági és monetáris unió reagálhasson a külső sokkokra, szilárd tagállami fiskális politikára van szükség; emlékeztet arra, hogy a gazdasági és monetáris unió szintjén a költségvetési politikák hitelességének biztosítása érdekében hatékonyan kell végrehajtani az új költségvetési keretet; megjegyzi, hogy a megfelelő költségvetési mozgástér azt is lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy reagáljanak a külső sokkhatásokra; tudomásul veszi az új költségvetési szabályok által e tekintetben biztosított rugalmasságot; rámutat, hogy a tagállamok költségvetési intézkedések, valamint növekedésösztönző reformok révén fokozhatják a külső sokkhatásokkal szembeni ellenálló képességüket;

13.emlékeztet arra, hogy a tagállamok prudens költségvetési politikája kiegészítheti az EKB arra irányuló erőfeszítéseit, hogy alacsony szinten tartsa az inflációt, és ezáltal védje a jövedelmeket; kiemeli, hogy a túlzott költségvetési hiány és adósságszintek kezelése alapvető fontosságú a stabil gazdaság és a fenntartható növekedés fenntartásához, valamint ahhoz, hogy a kormányok számára szakpolitikai mozgástér álljon rendelkezésre a kedvezőtlen sokkhatásokra való reagáláshoz; e tekintetben tudomásul veszi a pénzügyi stabilitási jelentésnek az államadósságok magas szintjére vonatkozó közelmúltbeli megállapításait;

14.megjegyzi, hogy az EKB elsődleges megbízatásának teljesítése érdekében alkalmazott monetáris politikáit arányossági értékelésnek vetik alá; megjegyzi, hogy az arányossági értékelés figyelembe veszi a monetáris politikai intézkedések hatását a tágabb értelemben vett gazdaságra és gazdaságpolitikákra;

15.határozottan üdvözli, hogy az általános infláció a 2022. októberi 10,6%-os csúcsról 2024 decemberére 2,4%-ra csökkent;

16.üdvözli, hogy a maginfláció a 2023. márciusi 7,6%-os csúcsról 2024 decemberére 2,7%-ra csökkent, de aggodalmát fejezi ki a történelmileg és tartósan magas szint miatt; aggodalommal állapítja meg, hogy a magas maginfláció magasabb általános inflációt eredményezhet;

17.tudomásul veszi, hogy az EKB-nak több mint három évre volt szüksége ahhoz, hogy a 2%-os célszintjének megfelelő inflációs szintet érjen el; e tekintetben emlékeztet az EKB azon hibás becslésére, hogy az infláció várhatóan csak átmeneti lesz;

18.hangsúlyozza, hogy az elsősorban külső forrásokból eredő kínálati sokkok az inflációs hullámok fő mozgatórugói közé tartoztak; tudatában van, hogy a monetáris politika közvetlenebb hatást gyakorol az inflációs szintekre ha elsősorban keresleti tényezőkön, nem pedig kínálati tényezőkön alapul;

19.üdvözli az EKB arra irányuló erőfeszítéseit, hogy rendszeresen frissítse modelljeit; felkéri az EKB-t, hogy modelljeinek az elmúlt években tapasztalt gyenge teljesítménye fényében rendszeresen vizsgálja felül és javítsa modelljeit és azok szerepét a politikai döntéshozatalban annak érdekében, hogy levonja a tanulságokat a kialakult krízishelyzetekből, és különösen hogy jobban meg tudja különböztetni a keresletvezérelt és a kínálatvezérelt inflációs tényezőket; hangsúlyozza, hogy a gazdasági kínálati sokkok számos forrásból eredhetnek, többek között geopolitikai eseményekből, éghajlati vagy természeti katasztrófákból és kibertámadásokból;

20.hangsúlyozza, hogy a saját lakásoknak a harmonizált fogyasztói árindexbe (HICP) való felvétele mind a reprezentativitás, mind az euroövezet országai közötti összehasonlíthatóság érdekében kívánatos; felszólít az ütemterv felgyorsítására annak érdekében, hogy a saját lakásokra vonatkozó adatok gyorsan bekerüljenek a HICP-be; üdvözli az EKB Kormányzótanácsának azon kötelezettségvállalását, hogy monetáris politikai értékeléseiben és döntéseiben egyaránt fontolóra fogja venni a saját lakásokra vonatkozó negyedéves önálló index kapcsán rendelkezésre álló inflációs intézkedéseket is;

21.támogatja az EKB döntését eszközvásárlási programjainak a piaci likviditási feltételek és az inflációs szintek kiegyensúlyozása érdekében történő mérséklését illetően, tekintettel a piacon lévő likviditási többletre és az infláció csökkenő szintjére; üdvözli, hogy az EKB eszközvásárlási programjainak eszközportfóliója 2023 óta csökkenő tendenciát mutat;

22.hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi bankok banktartalék-állományának kamatai azt eredményezték, hogy az eurorendszer több mint 120 milliárd EUR kamatot fizetett a hitelintézeteknek 2023-ban, ami az euroövezet GDP-jének legalább 0,8%-át teszi ki; úgy véli, hogy ez a banki szférának nyújtott jelentős támogatást testesít meg; kéri az EKB-t, hogy orvosolja ezt a problémát;

23.hangsúlyozza, hogy az EKB eszközvásárlási programja olyan nem szokványos stratégia, amelyet csak válság esetén szabadna alkalmazni, és amelynek nem megfelelő végrehajtása esetén fennáll annak a kockázata, hogy megsértik a monetáris finanszírozás EUMSZ 123. cikkének (1) bekezdése szerinti tilalmát; felkéri az EKB-t, hogy továbbra is kövesse nyomon mérlegfőösszegének fokozatos csökkenését, hogy korlátozza az elhúzódó potenciális destabilizáló hatásokat az euroövezetben, figyelemmel kísérve ugyanakkor az uniós gazdaság növekedését és versenyképességét; felkéri az EKB-t, hogy ossza meg tapasztalatait az eszközvásárlási programnak a pénzügyi piacok működésére gyakorolt hatásáról, beleértve a nyugdíjalapokra és a nyugdíjbiztosítási együttműködésre gyakorolt hatást is;

24.hangsúlyozza, hogy a monetáris politika egyenletes transzmissziója létfontosságú az EKB árstabilitási megbízatásának teljesítéséhez; hangsúlyozza, hogy az állampapírok hozamainak túlzott eltérése a hitelfeltételeket összeegyeztethetetlenné teszi a monetáris politika egységes transzmissziójával, és rendkívüli mértékben megnehezíti az államadósság csökkentését; tudomásul veszi a transzmisszióvédelmi eszköz (TPI) 2022. júliusi létrehozását, amely a monetáris politika hatékony transzmisszióját támogató eszköz;

25.hangsúlyozza, hogy az euroövezeten belüli eltérő kamatlábak – amennyiben nincsenek súlyos pénzügyi zavarok – általában az államkötvények eltérő kockázati felárainak tudhatók be, amelyek többek között a költségvetési politika eltérő megközelítéseit tükrözik; megjegyzi, hogy a TPI-beavatkozások elfedhetik a háttérben rejlő költségvetési kihívásokat; hangsúlyozza, hogy a TPI-t az EKB által meghatározott feltételek mellett csak a gazdasági fundamentumoktól független pénzpiaci stresszhelyzetek kezelésére szabad felhasználni; felhívja a tagállamokat, hogy folytassanak felelősségteljes költségvetési politikát és biztosítsák a fenntartható adósságszinteket, ezáltal garantálva a jelenlegi és jövőbeli sokkhatásokkal szembeni ellenálló képességüket;

26.tudomásul veszi az EKB-nak a digitális euróra vonatkozó projekt terén elért eredményeit, és üdvözli a Parlamenttel e tekintetben folytatott párbeszédét; hangsúlyozza, hogy bármi fajta digitális eurónak egyértelmű hozzáadott értéket kell biztosítania az európai polgárok számára, beleértve a fizetések terén a fokozott stratégiai autonómiát, a lakossági pénzforgalmi piacon a magasabb szintű versenyt, a fizetési és pénzügyi innováció előmozdításának lehetőségét, a jobb pénzügyi befogadást és egy megbízható offline készenléti fizetési rendszert; felhívja az EKB-t, hogy egyértelműen jelölje meg ezeket az előnyöket, mielőtt az uniós társjogalkotók döntenének arról, hogy bevezetnek-e egy olyan digitális eurót, amely megfelelő egyensúlyt teremt többek között a részesedési korlátok, a magánélet védelmével kapcsolatos aggályok, a magán fizetési megoldásokkal való verseny és az üzleti környezetben való használhatóság tekintetében;

27.kéri, hogy a digitális euró kibocsátására vonatkozó végleges döntést ne hozhassa meg kizárólag az EKB Kormányzótanácsa; ehelyett úgy véli, hogy a digitális euró bevezetésére vonatkozó döntés végső soron politikai döntés, amelyet az uniós társjogalkotóknak kell meghozniuk, tekintettel arra, hogy ez a döntés számos uniós szakpolitikai területre – többek között a magánélet védelmére, a fogyasztóvédelemre, a pénzügyi stabilitásra, a pénzügyi politikára és más, a monetáris politika szigorú hatáskörén túlmutató területekre – jelentős hatást gyakorolhat;

28.úgy véli, hogy a digitális euró csak akkor válhat sikertörténetté, ha olyan kézzelfogható hozzáadott értéket teremt az uniós polgárok számára, amelyet konkrétan érzékelnek; megjegyzi, hogy jelenleg sok uniós polgár vagy nem hallott a digitális euróval kapcsolatos projektről, vagy továbbra is szkeptikus;

29.megismétli, hogy a fizetési módok sokféleségének biztosítása érdekében a készpénznek mindenkor széles körben rendelkezésre kell állnia és elérhetőnek kell lennie; ezzel összefüggésben üdvözli az euróbankjegyek és -érmék törvényes fizetőeszköz-minőségéről szóló rendeletre irányuló javaslatot;

30.hangsúlyozza, hogy a bankszektor számára – amelynek feladata a digitális euróval kapcsolatos projekt gyakorlati végrehajtása – költségalapú kompenzációs modellt kell létrehozni; emlékeztet arra, hogy a kompenzációs modellnek térítésmentes eurót kell biztosítania felhasználói számára;

31.felhívja az EKB-t, hogy kellően vegye figyelembe a pénzügyi stabilitással kapcsolatos aggályokat és a pénzügyi szektor szerkezetében a digitális euró bevezetéséből eredő lehetséges változásokat; emlékeztet a részesedési korlátok fenntartásának fontosságára annak érdekében, hogy ne merüljenek fel további kockázatok a bankok mérlegére nézve, különösen válsághelyzetekben;

32.felhívja az EKB-t, hogy a közbizalom biztosítása, valamint a polgárok adatvédelemmel és autonómiával kapcsolatos aggályainak kezelése érdekében kezelje prioritásként a szilárd adatvédelmi biztosítékokat, és tegye azokat a központi banki digitális fizetőeszközök mértékadó alapvetésévé a magánélet védelme tekintetében;

33.hangsúlyozza, hogy az EU másodlagos célkitűzései a Szerződésekben jelenleg meghatározottak szerint nem egyértelműek; megjegyzi, hogy az EKB másodlagos célkitűzéseinek támogató jellege kiegészíti az elsődleges megbízatást; a Szerződések értelmében az EU célja a béke, az általa vallott értékek és népei jólétének előmozdítása, a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés és árstabilitás, a teljes foglalkoztatottságot és a társadalmi haladást célul kitűző, kitűnő versenyképességű szociális piacgazdaság megteremtése, valamint a környezet minőségének magas szintű védelme és javítása;

34.emlékeztet arra, hogy az EKB elsődleges megbízatásának sérelme nélkül a Szerződések előírják, hogy az EKB-nak támogatnia kell az Unió általános gazdaságpolitikáját; felhívja az EKB-t, hogy tartsa magát megbízatásához, amikor másodlagos célkitűzéseit értelmezi vagy azok alapján jár el; hangsúlyozza, hogy e megbízatás túllépése az EKB függetlenségét vonhatja kétségbe; úgy véli, hogy az árstabilitás és a stabil makrogazdasági feltételek fenntartása elősegítheti az EU általános gazdaságpolitikai célkitűzéseinek megvalósításához szükséges megfelelő feltételek megteremtését;

35.hangsúlyozza, hogy az EKB másodlagos célkitűzései akkor érhetők el a legjobban, ha kiszámítható árszinteken alapuló, a beruházásokat ösztönző makrogazdasági környezetben működnek; felhívja az EKB-t, hogy éves jelentésébe foglaljon bele egy külön fejezetet arról, hogy miként értelmezte és hajtotta végre másodlagos célkitűzéseit;

36.hangsúlyozza, hogy az EKB-nak meg kell akadályoznia az árak jelzőfunkciójának torzulását, tekintettel e funkciónak az erőforrások hatékony elosztásában betöltött szerepére; felkéri az EKB-t, hogy értékelje részletesebben, milyen mértékben befolyásolja az éghajlatváltozás az árstabilitás fenntartására vonatkozó képességét;

37.felhívja az EKB-t, hogy az EKB valamennyi monetáris művelete során tartsa tiszteletben a piacsemlegesség elvét, ugyanakkor megjegyzi, hogy az EKB tudatában van annak, hogy a piacsemlegesség inkább operatív eszköz, mintsem jogi követelmény;

38.megjegyzi, hogy az EKB vállalati kötvényállományainak dekarbonizációjára irányuló intézkedései nem követtek szigorúan piacsemleges megközelítést;

39.felkéri az EKB-t, hogy vizsgálja felül politikáit annak biztosítása érdekében, hogy ezek az intézkedések előmozdítsák az EU versenyképességét, mivel az ilyen intézkedések semmilyen módon nem veszélyeztethetik az EKB elsődleges célkitűzését;

40.felszólítja az EKB-t, hogy használjon fel minden rendelkezésére álló eszközt annak biztosítására, hogy a bankok komolyan vegyék az összes pénzügyi és külső kockázatot, beleértve az éghajlati és geopolitikai kockázatokat is; üdvözli az EKB azon intézkedéseit, amelyek az eurorendszer kockázatértékelési eszközeinek és képességeinek továbbfejlesztésére irányulnak az éghajlattal és a környezettel kapcsolatos kockázatok jobb figyelembe vétele érdekében, különösen azért, mert az éghajlatváltozás és a szélsőséges időjárási jelenségek nagyobb áringadozáshoz vezethetnek, különösen az agrár-élelmiszeripari ágazatban; felhívja az EKB-t, hogy folytassa a bankok és a vállalatok éghajlatváltozási kockázattal szembeni rezilienciájának értékelésére kialakított éghajlati kockázati stressztesztekkel kapcsolatos munkáját;

41.tudomásul veszi a 2024–2025-ös időszakra szóló éghajlat-politikai és természetvédelmi tervet; felkéri az EKB-t, hogy a háború és a konfliktusok árstabilitásra gyakorolt hatásainak jobb megértése érdekében dolgozzon ki egy 2025–2030-as időszakra szóló geopolitikai tervet, és kezelje egyenlő mértékben a külső sokkhatások valamennyi lehetséges forrását;

42.hangsúlyozza, hogy az euró megerősített nemzetközi szerepe alacsonyabb kamatlábakat eredményezne az euroövezetben, növelné az EU státuszát a nemzetközi színtéren és fokozná a makrogazdasági stabilitást; emlékeztet arra, hogy az euró nemzetközi szerepének erősítése hozzájárulna az EU stratégiai autonómiájának fokozásához;

43.felhívja az EKB-t, hogy vizsgálja meg az euró nemzetközi szerepe megerősítésének lehetőségeit annak érdekében, hogy növelje az euró tartalékvalutaként való vonzerejét és támogassa a piac által vezérelt ilyen irányú változásokat; megjegyzi, hogy a gazdasági és monetáris unió kiteljesítése erősítheti az euró nemzetközi szerepét;

44.tudomásul veszi, hogy az EKB támogatja egy teljes körű európai betétbiztosítási rendszer létrehozását; elismeri, hogy a kockázatmegosztás és a kockázatcsökkentés összefügg egymással;

45.üdvözli, hogy az EKB figyelmet fordít a kibertámadások kockázataira; felhívja az EKB-t, hogy – különösen a jelenlegi geopolitikai fejlemények fényében – biztosítsa a monetáris rendszer biztonságát és védelmét felhasználói számára;

46.úgy véli, hogy a pénzügyi stabilitás a hatékony monetáris politika és a reziliens pénzügyi rendszer előfeltétele; üdvözli a Bázel III keretrendszer kiteljesítését és 2025. január 1-jétől kezdődő végrehajtását, mivel az potenciálisan erősíteni fogja a bankszektor rezilienciáját e tekintetben; tudomásul veszi a végrehajtás területén tapasztalható késedelmeket és a végrehajtással kapcsolatos egyértelműség hiányát néhány más joghatóság esetében, ami globális szinten egyenlőtlen versenyfeltételeket eredményez;

47.tudomásul veszi az EKB aggodalmát az árnyékbanki ágazat növekedésével és az ágazat által a pénzügyi stabilitásra jelentett kockázattal kapcsolatban;

48.ösztönzi a tagállamokkal és a nemzeti központi bankokkal való együttműködést a pénzügyi műveltséget célzó programok területén annak érdekében, hogy az egyének és a vállalkozások megalapozott pénzügyi döntéseket hozhassanak;

49.sajnálatosnak tartja, hogy az EKB Igazgatóságának és Kormányzótanácsának tagjai között csak két nő található; ismételten hangsúlyozza, hogy az igazgatósági tagok jelölésének nemi szempontból kiegyensúlyozottnak kell lennie, és az előválogatott jelöltek listáját be kell nyújtani a Parlamentnek; sürgeti az euroövezet tagállamait, hogy szerezzenek jobban érvényt a nemek közötti egyenlőség a kinevezési eljárásaik során alkalmazott elvének annak érdekében, hogy mindkét nem egyenlő esélyekkel rendelkezzen országa nemzeti központi bankja elnöki pozíciójának betöltésére;

50.megismétli, hogy az EKB kinevezéseinek az érdemek és kompetenciák objektív értékelési folyamatain kell alapulniuk;

51.támogatja az EKB arra irányuló célkitűzését, hogy a nők arányának növelése érdekében ösztönözze a nőket az e területen való előrelépésre; ezért üdvözli az olyan kezdeményezéseket, mint az EKB „Women in Economics” (Nők a közgazdaságban) ösztöndíja;

52.kiemeli, hogy az EKB által 2024 novemberében közzétett legutóbbi pénzügyi stabilitási jelentés aggályokat vet fel a mesterséges intelligenciával kapcsolatos eszközárbuborék lehetőségével kapcsolatban, tekintettel a mesterséges intelligenciát használó néhány nagy vállalkozás koncentrációjára;

53.kéri az EKB belső visszaélés-bejelentési keretének további javítását, összhangba hozva azt a visszaélést bejelentő személyekről szóló uniós irányelvvel;

54.kéri a KBER-t, hogy folytassa és erősítse meg a nemzeti parlamentekkel folytatott párbeszédet, mivel véleménye szerint ez erősítené a KBER legitimitását és politikáit;

55.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Központi Banknak.