1.hangsúlyozza, hogy a KKBP végrehajtásáról szóló állásfoglalásai az EU külpolitikai döntéshozatalához való hozzájárulásának kulcsfontosságú elemei; hangsúlyozza, hogy ezek az állásfoglalások a Lisszaboni Szerződés által a Parlamentre ruházott, külpolitikával kapcsolatos megerősített ellenőrzéshez fűződő jog gyakorlati következményei; emlékeztet arra, hogy a 2024. évi állásfoglalás e jogalkotási ciklusban az első ilyen állásfoglalás, és célja, hogy iránymutatással szolgáljon az Unió vezetői számára a jelenlegi ciklus külpolitikai prioritásainak meghatározásához; kiemeli, hogy a folyamatosan változó nemzetközi környezetben az Uniónak egyszerre számos olyan külpolitikai kihívással kell megbirkóznia, amely közvetlenül vagy közvetve érinti, ideértve az Ukrajna elleni orosz agressziós háborút, a közel-keleti konfliktusokat, a nagyhatalmi verseny fokozódását, a multilaterális szabályokon alapuló nemzetközi rend aláásására irányuló folyamatos kísérleteket, valamint a külső és belső válságok közötti fokozott összefüggéseket; határozottan úgy véli, hogy ahhoz, hogy a nemzetközi színtéren megőrizze jelentőségét, az Uniónak határozott, fegyelmezett és magabiztos külpolitikát kell folytatnia, amely megfelel saját stratégiai célkitűzéseinek, valamint továbbra is meghatározza, érvényesíti és védi érdekeit a világban; emlékeztet arra, hogy az Uniót külső tevékenysége során az EUSZ 2. cikkében, 3. cikkének (5) bekezdésében és 21. cikkében foglalt azon értékeknek és elveknek kell vezérelniük, amelyek az EU saját létrehozását, fejlődését és bővítését ihlették, ide tartozik a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóságnak és az egyenlőség és a szolidaritás elvének tiszteletben tartása; úgy véli továbbá, hogy a KKBP-nek biztosítania kell az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendjének és a fenntartható fejlődési céloknak a végrehajtását;

2.hangsúlyozza, hogy az EU közös kül- és biztonságpolitikájának alapelvei az EU-nak az ENSZ Alapokmányában rögzített, a szabályokon alapuló multilaterális nemzetközi rend melletti szilárd elkötelezettségében, valamint abban gyökereznek, hogy az EU egyértelműen előnyben részesíti az összes tagállama közötti békés, diplomáciai együttműködést; ösztönzi az összes felet, hogy párbeszéd útján rendezzék a vitákat, a nemzetközi jog, a szuverenitás és a területi integritás kölcsönös tiszteletben tartása mellett; megerősíti elkötelezettségét a globális béke és stabilitás előmozdítása mellett a konfliktusok megelőzésére és a vitarendezésre irányuló diplomáciai kezdeményezések előmozdítása révén, amelyek előmozdítják a kulcsfontosságú globális kihívásokkal, például az éghajlatváltozással, az emberi jogokkal és a fenntartható gazdasági fejlődéssel kapcsolatos nemzetközi együttműködést; folyamatos partnerségekre szólít fel a nemzetközi szereplőkkel a globális békefenntartó és béketeremtő erőfeszítések hatékonyságának biztosítása érdekében;

3.megjegyzi, hogy a jelentést 2024. június 20-án nyújtották be az Európai Parlamentnek; emlékeztet arra, hogy a jelentésnek előretekintő jellegűnek kell lennie; a továbbiakban megjegyzéseket fűz az alelnök/főképviselő által a jelentésében hangsúlyozott számos fejleményhez;

4.üdvözli különösen a következőket:–a tagjelölt országok helyi, élénk civil társadalmai, amelyek konstruktív szerepet játszanak az uniós integrációs folyamatokban, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy a civil társadalom létfontosságú a demokrácia és a pluralizmus előmozdításában, valamint a jó kormányzás és a társadalmi haladás előmozdításában, és hogy a tagjelölt országoknak támogató teret és megfelelő keretet kell biztosítaniuk az együttműködéshez érdemi részvételük garantálása érdekében;–az Albániára vonatkozó átvilágítási folyamat sikeres lezárása 2023 végén és a tárgyalási fejezeteknek az alapokról és a külkapcsolatokról szóló első témakörének megnyitása; üdvözli Albánia azon törekvését, hogy mielőbb lezárja a csatlakozási tárgyalásokat; hangsúlyozza, hogy az „alapkérdések”, különösen a jogállamiság, valamint a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem tekintetében továbbra is fennálló hiányosságok kiküszöbölése érdekében tovább kell fokozni a reformokat; óva int attól, hogy aláássák az olyan független intézmények munkáját, mint a Korrupció és a Szervezett Bűnözés Elleni Küzdelem Különleges Szervezete (SPAK); hangsúlyozza az életképes politikai pluralizmus és a versenyképes ellenzék fontosságát, és párbeszédre és konstruktív szerepvállalásra szólít fel a többség és az ellenzék között az országban tapasztalható erős politikai polarizáció leküzdése és az inkluzív demokratikus folyamatok előmozdítása érdekében, amelyek tiszteletben tartják valamennyi felet, beleértve az országban élő görög, roma és egyiptomi kisebbségeket is; elismerését fejezi ki azért, hogy az ország következetesen és teljes mértékben igazodik az EU kül- és biztonságpolitikájához, ideértve az Oroszországgal és Belarusszal szembeni uniós korlátozó intézkedéseket is;–a csatlakozási tárgyalások Bosznia-Hercegovinával való megkezdéséről szóló határozat; arra bátorítja a hatóságokat, hogy tegyék meg a Bizottság 2022. október 12-i ajánlásában foglalt valamennyi megfelelő lépést; sürgeti az ország politikai vezetőit, hogy a hazai és nemzetközi bíróságok határozataival összhangban hajtsák végre a reformok jelentős részét, köztük a választási reformokat is, annak érdekében, hogy az alkotmányban foglaltaknak megfelelően, valamint a hazai és nemzetközi bíróságok ítéleteinek, többek között az Emberi Jogok Európai Bíróságának Bosznia-Hercegovinára vonatkozó valamennyi ítéletének maradéktalan tiszteletben tartása mellett biztosítsák az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség elvét valamennyi polgár és államalkotó nép számára; elítéli a Boszniai Szerb Köztársaság (RS) entitás vezetésének ismétlődő lázító retorikáját és szeparatista jogszabályait és politikáját, ideértve az alkotmányellenes „Szerb Köztársaság napja” 2025. január 9-i megünneplését; felhívja a tagállamokat és a bosznia-hercegovinai nemzetközi közösség képviselőit, hogy mozdítsák elő és támogassák ezen ítéletek végrehajtását; tudomásul veszi a bosznia-hercegovinai bíróság Milorad Dodik ügyében 2025. február 26-án hozott ítéletét, és elítéli az RS vezetésével együtt a bosznia-hercegovinai intézmények ellen elkövetett példátlan támadásait, valamint az RS ellenzékének megfélemlítését; megismétli arra irányuló felhívását, hogy fogadjanak el célzott szankciókat Bosznia-Hercegovina destabilizáló szereplőivel – különösen Milorad Dodikkal –, valamint a Boszniai Szerb Köztársaság más magas rangú tisztviselőivel és a szeparatista politikákhoz politikai és anyagi támogatást nyújtó szerb tisztviselőkkel szemben; támogatja Mark Rutte NATO-főtitkár 2025. március 10-én, Szarajevóban tett nyilatkozatát, és párbeszédre szólít fel valamennyi fél között az ország stabilitásának megőrzése érdekében; kéri az összes tagállamot annak biztosítására, hogy el lehessen fogadni ezeket a szankciókat a Tanácsban, illetve amennyiben azok Tanács általi elfogadása nem lehetséges, a szankciókat kétoldalúan vagy más tagállamokkal összehangoltan vezessék be; üdvözli, hogy megállapodás született az Európai Unió bosznia-hercegovinai katonai művelete (EUFOR Althaia) megbízatásának 2025. novemberig történő meghosszabbítását illetően, és emlékeztet arra, hogy ez a misszió továbbra is kulcsfontosságú szerepet játszik Bosznia-Hercegovina biztonsága és stabilitása szempontjából; üdvözli az EUFOR Althaia tartalék haderőinek érkezését; sürgeti az EU katonai misszióját, hogy aktívan akadályozza meg a jogellenes felvonulásokat és más provokációkat, valamint a fenyegetéseket mindazok ellen, akik a népirtás áldozatainak megsegítésén és az etnikumok közötti megbékélés és az ország békés jövőjének megteremtésén fáradoznak; elszólít a Srebrenica-Potočari Emlékközpont biztonságának garantálására;–a Belgrád és Pristina közötti párbeszédben elért előrehaladás, különösen a szabad mozgás és az energia területén; felhívja Koszovót és Szerbiát, hogy jóhiszeműen és a kompromisszum szellemében megszakítás nélkül vegyenek részt ebben a párbeszédben annak érdekében, hogy a nemzetközi joggal összhangban és további késedelem nélkül a kölcsönös elismerés alapján érjenek el átfogó, jogilag kötelező erejű megállapodást kapcsolataik normalizálásáról; sajnálja ezzel összefüggésben, hogy nem történt előrelépés a normalizálás felé, és kéri, hogy tegyenek erőfeszítéseket és fordítsanak kapacitásokat az EU által közvetített párbeszédre; vállalja ezért, hogy szorosan együttműködik a Belgrád és Pristina közötti párbeszédért és más, a Nyugat-Balkán régióját érintő kérdésekért felelős leköszönő és hivatalba lépő uniós különleges képviselővel; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy használja ki a Bizottság új ciklusát a patthelyzet leküzdése és a párbeszéd fellendítése, valamint a közvetítéssel kapcsolatos új, innovatív és kiegyensúlyozott megközelítés kialakítása érdekében;–a Bizottság által 2024. október 31-én előterjesztett, Szerbiáról szóló 2024. évi bővítési jelentés; megismétli azon álláspontját, hogy a Szerbiával folytatott csatlakozási tárgyalások csak akkor haladhatnak előre, ha az ország igazodik az Oroszországgal szembeni uniós szankciókhoz, és jelentős előrelépést tesz az EU-val kapcsolatos reformjai terén, különösen az „alapkérdések” területén; emlékezteti a szerb hatóságokat, hogy a demokratikus intézmények megfelelő működése áll Szerbia uniós csatlakozási folyamata és az uniós csatlakozási módszertan középpontjában; ezzel összefüggésben emlékeztet azon álláspontjára, hogy a 2023. december 17-én tartott szerb parlamenti és helyhatósági választások eltértek a nemzetközi normáktól és Szerbia szabad és tisztességes választások iránti kötelezettségvállalásaitól; komoly aggodalmának ad hangot e szabálytalanságok és az általános választási környezet miatt, amely elmaradt az uniós tagjelölt országoktól elvárt normáktól; sürgeti Szerbia politikai vezetését, hogy biztosítsa a konstruktív és befogadó párbeszédet a politikai spektrum egészében, és hajtsa végre az ahhoz szükséges reformokat, hogy Szerbia előrelépjen az uniós csatlakozás felé vezető úton; szorosan figyelemmel kísérte a diákok széles körű mozgósítását, amelyhez polgárok más csoportjai is csatlakoztak az újvidéki vasútállomáson történt tragikus eseményt követően; emlékeztet arra, hogy a gyülekezés szabadsága alapvető jog, és fenntartja a békés tüntetőkkel szembeni erőszak elleni zéró tolerancia politikáját; elítéli a szerbiai újságírók, emberi jogi aktivisták és civil társadalmi szervezetek elleni durva támadásokról, digitális megfigyelésről és zaklatásról szóló beszámolókat, többek között a legutóbbi, négy vezető civil társadalmi szervezet elleni, állítólag az USAID pénzeszközeivel való visszaélések miatti, 2025. február 25-i rendőrségi razzia kapcsán; felszólít a tüntetők elleni erőszakra és a tüntetések során elkövetett rendőrségi visszaélésekre vonatkozó állítások alapos, pártatlan és gyors kivizsgálására; szolidaritását fejezi ki a békés tüntetések résztvevőivel, különösen a 2025. március 15-i tüntetés résztvevőivel, amely Szerbia modern kori történelmének legnagyobb tömeges tiltakozása; sajnálatát fejezi ki a Bizottság Szerbiával kapcsolatos elnéző megközelítése miatt annak ellenére, hogy a jogállamiság, a demokrácia és az alapvető jogok terén egy éve tartó visszarendeződés tapasztalható, valamint hogy az ország az egész régióra destabilizáló befolyással van; sürgeti a Bizottságot, hogy – a legmagasabb szinten is – alkalmazzon egyértelműbb megfogalmazást Szerbiával szemben, és következetesen orvosolja annak jelentős hiányosságait, az előrehaladás hiányát, sőt visszalépését, ezáltal fenntartva az EU alapvető értékeit;–Koszovó uniós tagság iránti kérelme és a Koszovóról szóló 2024. évi jelentés, és megismétli az Európai Tanácsban részt vevő tagállamokhoz intézett felhívását, hogy bízza meg a Bizottságot a kérdőív benyújtásával és az ország kérelmének megalapozottságáról szóló véleményének benyújtásával; emlékeztet arra, hogy Koszovó tagjelölti kérelmét a saját érdemei és az uniós tagságra vonatkozó koppenhágai kritériumok teljesítése terén elért sikere alapján fogják értékelni; üdvözli mindazonáltal, hogy a koszovói állampolgárok számára feloldották a vízumkötelezettséget; sajnálatát fejezi ki a Tanács Koszovóval szemben kiszabott korlátozó intézkedései miatt, és azok azonnali megszüntetését szorgalmazza, a főképviselő/alelnök javaslatával összhangban;–a Montenegró által az uniós vívmányok 23. és 24. fejezetére vonatkozó időközi referenciaértékek teljesítése terén elért előrehaladás; arra bátorítja az országot, hogy folytassa a haladást az EU-val kapcsolatos reformok terén, és mielőbb hajtsa végre azokat; mindazonáltal aggodalmát fejezi ki az állampolgárságra és a külföldi ügynökökre vonatkozó jogalkotási javaslatokkal kapcsolatos, a nyilvánosságban megszellőztetett ellentmondásos elképzelések miatt; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az új kormány képes és elkötelezett legyen az EU-val kapcsolatos reformok továbbvitelére, és hogy Montenegrót szilárdan az EU stratégiai pályáján tartsa; elvárja, hogy az ország a csatlakozási tárgyalások során elkezdje a tárgyalási fejezetek lezárását, és hogy az elkövetkező néhány éven belül készen álljon az EU-hoz való csatlakozásra;–az Észak-Macedóniára vonatkozó átvilágítási folyamat sikeres lezárása 2023 végén; sürgeti Észak-Macedónia kormányát, hogy érjen el kézzelfogható eredményeket az uniós tárgyalási keret és az Európai Tanács 2022. július 18-i ülésének következtetései szerinti kötelezettségének teljesítése terén, beleértve a vonatkozó alkotmányos változtatásokat is, összhangban az ország kötelezettségvállalásaival;–az EU és nyugat-balkáni partnerei közötti KKBP-párbeszéd sikeres újraindítása, valamint e partnerségek fontossága a béke és a biztonság szempontjából; emlékeztet arra, hogy az EU bővítése egy geostratégiai befektetés, amely mind az EU, mind a bővítési országok részéről elkötelezettséget igényel a csatlakozás felé vezető útjukon; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy továbbra is szükség van a jogállamisággal, az alapvető jogokkal és a közigazgatással kapcsolatos reformokra, valamint arra, hogy ezek az országok igazodjanak a KKBP-hez, beleértve a szankciókat és az uniós vízumpolitikát is; kiemeli továbbá a rosszindulatú külföldi beavatkozás jelentette fenyegetéseket a régióban, és hangsúlyozza a dezinformáció elleni küzdelem fontosságát a régión belüli etnikai feszültségek kihasználására és súlyosbítására törekvő nyugatellenes és megosztó retorika megfékezése érdekében; óva int az EU rendszerszintű riválisaival való együttműködéstől, ami alááshatja az uniós csatlakozás kínálta virágzó, fenntartható és biztonságos jövőt; ezzel összefüggésben emlékeztet az EU által a III. Előcsatlakozási Támogatási Eszköz, az újonnan létrehozott Nyugat-balkáni Reform- és Növekedéstámogató Eszköz keretében és a nyugat-balkáni beruházási keretben végrehajtott beruházások hozzáadott értékére; felhívja a nyugat-balkáni országokat, hogy használjanak fel minden rendelkezésre álló forrást az uniós vívmányokhoz való igazodásuk támogatására; kéri a bővítésért felelős biztost, hogy növelje a balkáni uniós tevékenység láthatóságát;–az a döntés, hogy megnyitják a csatlakozási tárgyalásokat Ukrajnával és Moldovával; üdvözli, hogy Moldova lényegesen nagyobb mértékben igazodott a KKBP-hez, és ez az arány a 2022-es 54%-ról 2024-re 86%-ra emelkedett, és ösztönzi Ukrajnát és Moldovát, hogy folytassák a teljes körű igazodáshoz vezető, kedvező tendenciát; kéri az átvilágítási folyamat felgyorsítását és az ezt követő kormányközi konferenciák időben történő megszervezését;–Örményország azon döntése, hogy felfüggeszti a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetében való részvételét, és 2024-ben megszünteti az annak költségvetésébe irányuló valamennyi befizetést, miután Oroszország nem nyújtott segítséget Örményországnak Azerbajdzsán katonai agressziójával szemben, valamint hogy megbízhatóbb biztonsági struktúrára törekszik; támogatja Örményország arra irányuló hivatalos kérését, hogy az Oroszországi Föderáció vonja ki Szövetségi Biztonsági Szolgálatának határőreit Örményország nemzetközi repülőteréről és az örmény-iráni határról; üdvözli az EU–Örményország politikai és biztonsági párbeszéd és az EU–Örményország Partnerségi Tanács keretében tartott rendszeres üléseket, és elismerését fejezi ki az Európai Békekereten belül az örmény fegyveres erők támogatására 2024. június 13-án, illetve július 22-én hozott támogatási intézkedések elfogadására vonatkozó döntésért;–az Örményország és Azerbajdzsán közötti, a békéről és az államok közötti kapcsolatok létrehozásáról szóló megállapodástervezet teljes szövegéről folytatott tárgyalások sikeres lezárása; elismerését fejezi ki Örményországnak a szöveg véglegesítésének előkészítéséért, és sürgeti az azerbajdzsáni vezetést, hogy jóhiszeműen írja alá és hajtsa végre a békemegállapodást, amint az a tárgyalások során lezárult; további előrelépést szorgalmaz az Örményország–Azerbajdzsán határkijelölési folyamat keretében, amely a határ több szakaszáról szóló megállapodáshoz, valamint a két ország szuverenitásán és joghatóságán, valamint a kölcsönösségen és az egyenlőségen alapuló regionális kommunikáció megnyitásához vezetett, ami kulcsfontosságú intézkedés a regionális fejlődés útjában álló akadályok feloldása, az összeköttetések fokozása és a fenntartható béke és jólét előmozdítása, valamint a közösségek közötti, az emberek közötti kapcsolatok erősödésén alapuló megbékélés megkönnyítése érdekében; megerősíti, hogy támogatja Azerbajdzsán és Örményország szuverenitását és területi integritását, és határozottan támogatja a két ország közötti kapcsolatok normalizálását a területi integritás kölcsönös elismerésének és a határok sérthetetlenségének elve alapján, az 1991-ben Almatiban elfogadott nyilatkozatnak megfelelően; megismétli az azerbajdzsáni csapatoknak Örményország teljes szuverén területéről történő kivonására, valamint a fennmaradó 23 örmény túsz szabadon bocsátására irányuló követelését;–az Európai Unió örményországi missziója (EUMA) által a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) keretében végzett tevékenységek, amelyek továbbra is hozzájárulnak a régió biztonságának növeléséhez azáltal, hogy a konfliktus sújtotta és határ menti területeken jelentősen csökkentik az incidensek számát és mérséklik az ilyen területeken élő lakosságot érintő kockázatok szintjét; üdvözli, hogy Örményország segítséget nyújt az EUMA számára a területén végzett tevékenységekhez; helyesli a Tanács azon döntését, hogy növeli a kiküldött megfigyelők számát és a misszió kapacitását, valamint hogy meghosszabbítja a kiküldetési időkeretet; további kibővítésre és jelenlétre szólít fel a régióban; kéri a Bizottságot, hogy nyújtson támogatást Örményországnak az aknamentesítéshez;–az EKSZ által végzett munka folytatása a külföldi információmanipuláció és beavatkozás kezelése és az ellene való küzdelem terén a külföldi információmanipuláció és beavatkozás kezelésére szolgáló uniós eszköztáron, a STRATCOM-munkacsoport létrehozásán keresztül, valamint a tagállamokkal, a nemzetközi partnerekkel, a civil társadalommal és más érdekelt felekkel folytatott szoros együttműködésen keresztül; ismételten kéri az EU-n kívül felmerülő kül- és biztonságpolitikai kérdésekkel kapcsolatos hírszerzési információk tagállamoktól az EKSZ felé tartó folyamatos áramlásának elősegítését; e tekintetben felszólít az EU INTCEN, az EKSZ válságkezelő központja és az EU Műholdközpontja megerősítésére azok személyzete, pénzügyi erőforrásai, valamint képességei növelésével;–az alelnök/főképviselő korrupcióellenes szankciórendszerre vonatkozó javaslata, amely lehetővé tenné az EU számára, hogy világszerte fellépjen a súlyos korrupciós cselekmények ellen; kéri ennek Tanács általi gyors elfogadását;

5.elítéli különösen a következőket:–az Ukrajna ellen folyó jogszerűtlen és indokolatlan orosz agressziós háború, valamint az Ukrajnán belüli polgári célpontok és polgári infrastruktúra elleni fokozódó orosz támadások; követeli, hogy Oroszország és helyettesítő erői hagyjanak fel minden katonai akcióval, és hogy az Oroszországi Föderáció azonnal és feltétel nélkül vonja ki csapatait és felszereléseit Ukrajnából és minden olyan országból, amelynek területét vagy annak egy részét jogellenesen megszállja; hangsúlyozza, hogy továbbra is az el nem ismerés politikáját folytatja Ukrajna Oroszország által ideiglenesen megszállt területeivel, többek között, de nem kizárólag a Krím félszigettel kapcsolatban; elítéli az Oroszország által Ukrajnában végrehajtott hibrid támadásokat, és határozottan elítéli Oroszország ukrajnai háborújával kapcsolatos propagandájának terjedését;–Aljakszandr Lukasenka illegitim rezsimjének szerepe annak lehetővé tételében, hogy az ország orosz katonai bázisként szolgáljon, lényegében átengedve nemzeti szuverenitását a Kremlnek annak érdekében, hogy meg tudja tartani Belarusz feletti hatalmát, miközben brutálisan elnyomja a belarusz népet, hogy hatalmon maradjon; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 2025. január 26-i színlelt választásokat megelőzően súlyos emberi jogi visszaéléseket követtek el; aggodalmát fejezi ki, hogy a Putyin és a Lukasenka-rezsim eszközként használja fel a migrációt, különös tekintettel arra, hogy több ezer migráns áramlik be Lengyelországba, Litvániába és Lettországba, amit Oroszország és Belarusz az Európai Unióba való belépésük kikényszerítése érdekében; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Putyin-rezsim politikai eszközként használja a migrációt, ami a finn-orosz határ lezárásához vezetett;–Észak-Korea jogszerűtlen részvétele az Ukrajna elleni orosz agressziós háborúban úgy, hogy katonai felszereléseket és lőszereket küld Oroszországba, valamint katonák ezreit küldi az Ukrajna elleni háborúba;–Észak-Korea folyamatos fegyverkísérletei és nukleáris programjának folyamatos fejlesztése, amellyel megsérti az ENSZ-határozatot, tovább fokozva a feszültségeket az indiai–csendes-óceáni térségben; követeli, hogy a KNDK teljes mértékben, ellenőrizhető és visszafordíthatatlan módon hagyjon fel tömegpusztító fegyverek gyártására irányuló és ballisztikusrakéta-programjaival; sürgeti az észak-koreai hatóságokat, hogy vessenek véget az emberiesség ellen elkövetett, jelenleg is zajló bűncselekményeknek, és indítsanak el egy olyan reformfolyamatot, amelynek keretében valamennyi emberi jogot tiszteletben tartják és védik;–az Oroszországi Föderáció, intézményei és helyettesítő erői által Grúzia és a Moldovai Köztársaság demokratikus stabilitásának és szuverenitásának aláásása és felforgatása céljából kifejtett fokozódó, rosszindulatú tevékenységek, beavatkozás és hibrid hadviselés, és különösen az uniós csatlakozásról szóló alkotmányos népszavazásba és az elnökválasztásba való közelmúltbeli beavatkozás;–a jól szervezett szerb félkatonai szervezetek által a koszovói rendőrök ellen 2023. szeptember 24-én az észak-koszovói Banjska/Banjskë városában indított támadás, amely Afrim Bunjaku koszovói rendőr halálához és két további koszovói rendőr megsebesüléséhez vezetett; elítéli a Zubin Potok közelében található kritikus fontosságú infrastruktúra elleni elvetemült terrortámadást; hangsúlyozza, hogy a szégyenletes támadások elkövetőit haladéktalanul felelősségre kell vonni és bíróság elé kell állítani;–egy uniós tagállam, Ciprus 37%-ának egy NATO-tagállam, Törökország általi folytatódó, a nemzetközi jog szerint jogellenes megszállása;–a Hamász által 2023. október 7-én Izrael-szerte elkövetett brutális és válogatás nélküli terrortámadások, amelyek Izrael részéről katonai válaszlépést váltottak ki, és olyan konfliktust indítottak el a Gázai övezetben, amely súlyos hatással van a polgári lakosságra, és katasztrofális humanitárius helyzetet okozott;–ártatlan emberek – köztük nők és gyermekek – Hamász általi elrablása és fogva tartása, és felszólít a túszok feltétel nélküli és azonnali szabadon bocsátására;–a rendkívül feszült helyzetnek a régió állami és nem állami szereplői által a 2023. október 7. óta Izrael ellen elkövetett sorozatos támadások révén történő szándékos és rosszindulatú fenntartása, aminek fő felbujtója Irán, valamint az Irán helyettesítő erőiként eljáró jemeni húszik és a libanoni Hezbollah;–az átfogó biztosítéki egyezmény szerinti, a jogi biztosítékokra vonatkozó kötelezettségek és az átfogó közös cselekvési terv (JCPOA) szerinti kötelezettségek Irán általi kitartó megszegése, elítéli továbbá, hogy a polgári felhasználásra vonatkozó hiteles indokok nélkül folytatja nukleáris programját, valamint a Közel-Kelet többek között helyettesítő erők bevetésével – mint például az Izrael elleni támadások, valamint a terrorizmus és a polgári konfliktusok támogatása – ennek következtében kialakult destabilizációját; az Iránhoz kapcsolódó terrorista szervezetek és hálózatok által az EU-n belül elkövetett vagy megkísérelt támadások;–európai polgárok Iránban történő jogellenes fogva tartása, Jamshid Sharmahd német-iráni kettős állampolgárságú európai állampolgár 2024. október 29-i kivégzése, valamint az iráni nép, különösen a nők brutális elnyomása; megismétli, hogy rendíthetetlenül támogatja az iráni nőket, akiket két évvel a „Nők, Élet, Szabadság” mozgalom brutális elnyomása után még mindig súlyosan korlátoznak alapvető jogaikban; sürgeti az alelnököt/főképviselőt, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt e polgárok kiszabadítása érdekében, és vessen véget az iráni túszdiplomácia gyakorlatának, amellyel Irán külföldi polgárokat és kettős állampolgárokat tart fogva, többek között azáltal, hogy arra ösztönzi a tagállamokat, hogy javasolják polgáraiknak, hogy tartózkodjanak Iránba való beutazástól;–az Irán és Oroszország közötti fokozódó katonai együttműködés, különösen az átfogó stratégiai partnerségről szóló szerződés aláírására irányuló szándék, és drónok és ballisztikus rakéták Irán általi szállítása Oroszországnak, hogy azokat bevethesse Ukrajna és az ukrán nép ellen;–az „erény előmozdításáról és a bűn megelőzéséről” szóló törvény közelmúltbeli elfogadása Afganisztánban, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok rendszerszintű megsértése, különösen a saría szélsőséges értelmezése, amely kitörli a nőket a közéletből, eltiltja őket a munkavállalástól, valamint megakadályozza, hogy férfi rokon kísérete nélkül beléphessenek nyilvános helyekre, és a hatodik osztály felett hozzáférjenek az oktatáshoz, ami nemi apartheidnek minősül; követeli Afganisztán de facto hatóságaitól, hogy szüntessenek meg minden nemi alapú korlátozást a nőkre vonatkozóan, és hangsúlyozza, hogy ennek kell lennie az egyik legfontosabb feltételnek ahhoz, hogy a nemzetközi közösség bármilyen módon felvegye a kapcsolatot a tálibokkal; ragaszkodik a tálibokkal való szigorú és feltételekhez kötött együttműködés fenntartásához, amely a Tanács által a de facto hatóságokkal való együttműködésre vonatkozóan meghatározott öt kritériumon alapul, valamint a lányok és nők jogainak e súlyos megsértését elkövető személyek felelősségre vonásához, többek között korlátozó intézkedések révén;–a kínai kormány egyre szélesebb körű és intenzívebb műveletei, köztük kibertámadások és külföldi információmanipuláció, valamint a Kína szomszédait megfélemlíteni próbáló hajók és repülőgépek, amelyek sértik a Tajvani-szoros és a környező nemzetközi vizek békéjét és stabilitását, valamint akadályozzák az összes többi fél hajózás szabadságához fűződő jogát; határozottan elítéli a kínai elnök azon nyilatkozatát, miszerint a Kínai Népköztársaság soha nem mond le arról a jogáról, hogy erőt alkalmazzon Tajvannal kapcsolatban, és kitart amellett, hogy az egyesítést célzó kényszerítő intézkedések alkalmazása ellentétes a nemzetközi joggal;–a kormány által irányított kényszermunkarendszer és az emberi jogok folyamatos megsértése, különösen az ujgurok szisztematikus elnyomása Hszincsiang tartományban; aggodalommal állapítja meg az etnikai kisebbségekkel szembeni kemény fellépést Tibetben, Hongkongban és Makaóban és a kínai másként gondolkodók transznacionális elnyomását, valamint a kínai rendőrtisztek folyamatos jelenlétét az EU területén; megállapítja és elítéli, hogy a Kínai Népköztársaság nem hajtotta végre az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalának (OHCHR) ajánlásait; kéri a Kínai Népköztársaságot, hogy tegye lehetővé az OHCHR számára a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területre való önálló belépést, és felkéri az OHCHR-t, hogy adjon ki átfogó helyzetjelentést és cselekvési tervet a Kínai Népköztársaság elszámoltatására; felszólítja az összes uniós tagállamot, hogy függesszék fel a Hongkonggal és a Kínai Népköztársasággal kötött kiadatási szerződéseket, és hogy védjék meg a zaklatott és üldözött személyeket;–a Száhel-övezet stabilitásának romlása, amelyet tovább súlyosbított a régióban az elmúlt években végrehajtott számos katonai puccs; emlékeztet arra, hogy a Száhel-övezet stabilitása közvetlen hatással van Európa külső határainak biztonságára, valamint az Afrikából kiinduló irreguláris migrációs áramlat kezelésére; hangsúlyozza, hogy az Uniónak sürgősen felül kell vizsgálnia a Száhel-övezetre vonatkozó regionális stratégiáját;–a Burkina Fasóban és Nigerben végrehajtott puccsok, és ehhez kapcsolódóan Bazoum elnök letartóztatása és az alkotmány felfüggesztése; egyre jobban aggódik a középső Száhel-övezet Burkina Fasóban, Maliban és Nigerben hatalmon lévő katonai rezsimjeinek azon döntése miatt, hogy kilépnek a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségéből (ECOWAS), mély politikai válságba sodorva ezzel az ECOWAS-t; elítéli továbbá, hogy 2024. szeptember 29-én fizikai támadást intéztek egy ECOWAS-tagállambeli parlamenti képviselő és egy hivatalosan bejelentett loméi ellenzéki gyűlés más résztvevői ellen; kéri a togói hatóságokat, hogy biztosítsák a felülvizsgált ECOWAS-szerződés 4. cikkében foglalt, az emberi jogokhoz és a népek jogaihoz kapcsolódó alapvető elveknek, például a békés gyülekezéshez, valamint az egyesülés szabadságához, a meggyőződés szabadságához és a véleménynyilvánítás szabadságához való jognak az előmozdítását és védelmét; kéri az ECOWAS hatóságait és tagállamait, hogy az alrégió egészében támogassák az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájában foglalt elvek védelméhez szükséges erőfeszítéseket; tudomásul veszi az Európai Unió nigeri katonai partnerségi missziójának (EUMPM Niger) és nigeri kapacitásépítési missziójának (EUCAP Száhel Niger) leállítását és a Maliban folytatott uniós képzési misszió (EUTM) meg nem újítását; aggodalommal állapítja meg, hogy Oroszország katonai együttműködés és az atomenergia fejlesztése terén való együttműködés iránti elkötelezettség révén az afrikai államok vonatkozásában fokozta az államok közötti kapcsolatok és együttműködési kezdeményezések fejlesztését; elítéli a Száhel-övezetben elkövetett terrortámadások és súlyos polgári veszteségek fokozódását, valamint az orosz félkatonai szervezetek jelenlétét és fosztogató tevékenységeit, amelyek miatt a lakosság lakóhelyének elhagyására kényszerült, és amelyek menekültek beáramlásához vezettek, amit a régió instabilitása is okozott; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ENSZ békefenntartóinak helyét a Wagner-csoport zsoldosai, illetve az orosz és a török hadsereg foglalták el, amely országok ipara fegyvereket szállít a Száhel-övezet fővárosainak;–a szudáni polgárháború, a polgári lakosságot sújtó pusztító következmények, az ellenük elkövetett atrocitások és különösen a nemi erőszak háborús fegyverként való aljas, széles körű alkalmazása;–a Kongói Demokratikus Köztársaság hatóságai által az utolsó pillanatban bevezetett taktikai és technikai korlátozások, amelyek megakadályozták, hogy az uniós választási megfigyelő misszió nyomon kövesse az elnökválasztást; elítéli a Ruanda által támogatott M23 lázadó mozgalom által elkövetett erőszakot, amely destabilizálja a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részét; kéri a Nagy-tavak régióra vonatkozó uniós stratégia felülvizsgálatát;–Daniel Ortega és Rosario Murillo tekintélyelvű rendszere, akik szisztematikusan aláássák Nicaragua demokratikus struktúráit; emlékeztet arra, hogy a nicaraguai rezsim szoros kapcsolatokat tart fenn más autokráciákkal, például Iránnal, Venezuelával és Kubával; elítéli a kubai rezsim által elkövetett rendszeres emberi jogi jogsértéseket és visszaéléseket; határozottan elítéli és teljes mértékben elutasítja a venezuelai rezsim által megrendezett választási csalást, és követeli, hogy a Maduro-kormány hagyjon fel a civil társadalom és az ellenzék elleni elnyomó politikájával és támadásaival; emlékeztet arra, hogy 2024. szeptember 19-én a Parlament Edmundo González Urrutiát ismerte el Venezuela demokratikusan megválasztott legitim elnökeként, María Corina Machadót pedig a venezuelai demokratikus erők vezetőjeként; hangsúlyozza, hogy a régió és a világ különböző demokratikus államai Gonzálezt ismerték el megválasztott elnökként; emlékeztet arra, hogy 2025. január 10-én neki kellett volna letennie az esküt; elégedettségének ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a Parlament a gondolatszabadságért járó 2024. évi Szaharov-díjat 2024. december 17-én María Corina Machadónak, a venezuelai demokratikus erők vezetőjének és Edmundo González Urrutia megválasztott elnöknek ítélte oda, akik az országon belül és kívül a szabadság és a demokrácia helyreállításáért küzdő valamennyi venezuelai polgárt képviselik;–a „kubai orvosi brigád” egyes európai országokban történő alkalmazása, amely az alapvető jogok és szabadságok megsértése, valamint a rabszolgaság és a kényszermunka egyik formáját jelenti;–a bandák által elkövetett féktelen erőszak miatt a haiti állami struktúrák összeomlásának veszélye és az így kialakult nehéz humanitárius helyzet;–az a tény, hogy a Kínai Népköztársaság, Oroszország, Irán és más totalitárius vagy önkényuralmi rendszerek az információmanipulációt és a rosszindulatú beavatkozást szerves eszközként arra használják, hogy nyomást gyakoroljanak a multilaterális intézményekre és a demokratikus értékekre és normákra, visszaéljenek a hatalommal, növeljék az emberi jogi jogsértések gyakoriságát és súlyosságát, korlátozzák a civil társadalom, a független média és a demokratikus ellenzéki mozgalmak mozgásterét, Nyugat-ellenes dezinformációt terjesszenek, valamint a transznacionális elnyomás különböző formáit alkalmazzák a diaszpórában a civil társadalom, a független média és a demokratikus ellenzéki mozgalmak megfélemlítése és mozgásterük korlátozása érdekében;–az emberijog-védőket világszerte érintő egyre gyakoribb támadások, zaklatások, önkényes fogva tartások, kínzások és gyilkosságok, különös tekintettel a környezeti jogokért, az őslakosok, a nők és az LMBTQI+-személyek jogaiért, valamint a korrupció ellen küzdő jogvédőkre; megjegyzi továbbá, hogy az állami és nem állami szereplők egyre kifinomultabb taktikákat alkalmaznak, ideértve az emberijog-védők elhallgattatását célzó digitális megfigyelést és lejárató kampányokat; hangsúlyozza, hogy sürgősen biztosítani kell az emberijog-védők védelmét, akik a demokrácia és a jogállamiság globális fenntartásában is kritikus szerepet játszanak; fokozott támogatási és védelmi mechanizmusokat szorgalmaz a fenyegetésekkel, zaklatással és erőszakkal szembesülő emberijog-védők érdekében, különös tekintettel azokra, akik nagy kockázatú területeken élnek vagy olyan érzékeny kérdésekkel foglalkoznak, mint a környezeti jogok, valamint az őslakosok és a nők jogai;–az uniós és nemzetközi szankciók megkerülésére irányuló kísérletek, amelyeket a szabályokon alapuló nemzetközi rendre közvetlen fenyegetést jelentő stratégiáknak tekint;–az, hogy Azerbajdzsán nem tett eleget a Nemzetközi Bíróság 2023. november 17-i végzésének, amely ideiglenes intézkedéseket tartalmaz az Azerbajdzsán által 2023 szeptemberében előre eltervezetten elkövetett, indokolatlan katonai támadást követően Hegyi-Karabahból elmenekült 100 000 örmény nemzetiségű személy biztonságos, akadálytalan és gyors visszatérésére vonatkozóan, valamint hogy az azerbajdzsáni hatóságok megtagadták a jelenleg fogva tartott mind a 23 örmény hadifogoly szabadon bocsátását; hangsúlyozza, hogy támogatni kell minden olyan kezdeményezést és tevékenységet, amely az Örményország és Azerbajdzsán közötti tartós béke megteremtéséhez vezethet; e célból követeli, hogy Azerbajdzsán csapatait vonják ki Örményország teljes szuverén területéről, és ezzel egyidejűleg figyelmeztet arra, hogy az Örményország elleni bármilyen további katonai fellépés elfogadhatatlan lenne, és súlyos következményekkel járna az Azerbajdzsán és az EU közötti partnerségre nézve; kiemeli, hogy Azerbajdzsánnak a nahicseváni exklávéval kapcsolatos összeköttetési problémáit Örményország szuverenitásának és területi integritásának teljes körű tiszteletben tartása mellett kell megoldani; megismétli azon álláspontját, hogy az EU-nak készen kell állnia arra, hogy szankciókat vezessen be az Örményország szuverenitását, függetlenségét és területi integritását fenyegető személyekkel és szervezetekkel szemben; hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek a helyzettel kapcsolatos számos figyelmeztetése ellenére semmilyen változás nem történt az Unió Azerbajdzsánnal kapcsolatos hozzáállásában; kéri az Uniót, hogy vessen véget az Azerbajdzsánból származó gázexporttól való függőségének; kéri a Bizottságot, hogy függessze fel az energiaügyi stratégiai partnerségről szóló 2022. évi egyetértési megállapodást, és ennek megfelelően járjon el; ragaszkodik ahhoz, hogy az EU és Azerbajdzsán közötti jövőbeli partnerségi megállapodásokat az összes politikai fogoly szabadon bocsátásától és az ország emberi jogi helyzetének javulásától tegyék függővé; elítéli az Azerbajdzsánon keresztül megvalósuló orosz „gázmosást” és az uniós szankciók Oroszország általi kijátszásának azerbajdzsáni hatóságok általi elősegítését; kéri az Uniót, hogy hagyjon fel az Azerbajdzsánnak nyújtott minden olyan technikai és pénzügyi támogatással, amely hozzájárulhat katonai vagy biztonsági képességeinek megerősítéséhez; kéri a tagállamokat, hogy fagyasszák be valamennyi katonai és biztonsági felszerelés Azerbajdzsánba irányuló kivitelét; elítéli Azerbajdzsánnak a tagállamok hiteltelenítésére és destabilizálására irányuló – többek között az úgynevezett Baku Kezdeményezés Csoporton keresztül történő – ismételt kísérleteit; elítéli az országban uralkodó emberi jogi helyzet folyamatos romlását;

6.egyetért a következőkkel:–a Törökországhoz fűződő kapcsolatok javításának szükségessége; üdvözli a feszültség részleges enyhülését a Földközi-tenger keleti térségében és az Égei-tengeren, viszont ismételten aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Törökország külpolitikája továbbra is ellentétes a KKBP szerinti uniós prioritásokkal; ezzel összefüggésben emlékeztet a Törökország és Líbia közötti, az átfogó biztonsági és katonai együttműködésről, valamint a tengeri övezetek körülhatárolásáról szóló egyetértési megállapodás aláírására és az arra való hivatkozásra;–az a Törökországhoz intézett felhívás, hogy konstruktív, ne pedig tolakodó vagy agresszív megközelítést alkalmazzon a szomszédságában, ezen belül a Dél-Kaukázusban; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Törökország továbbra is vitatja egy uniós tagállam szuverenitását és szuverén jogait; emlékeztet arra, hogy Törökország csatlakozási folyamata a koppenhágai kritériumoknak való teljes körű megfelelésétől és az összes uniós tagállammal, köztük a Ciprusi Köztársasággal fennálló kapcsolatainak normalizálásától függ; felszólít a pufferzóna jogállásának és az ENSZ ciprusi békefenntartó erői megbízatásának tiszteletben tartására; sürgeti Törökországot és a ciprusi török vezetést, hogy hagyjanak fel minden ilyen egyoldalú tevékenységgel és állítsanak mindent helyre, továbbá tartózkodjanak minden további fellépéstől és provokációtól; felszólít az ENSZ által vezetett békés tárgyalásokban való részvételre, valamint a ciprusi rendezésre irányuló tárgyalásokon való valódi előrelépésre, határozottan az elfogadott ENSZ-kereten belül, amely az EU és a nemzetközi közösség által elfogadott egyetlen keret, és összhangban van az uniós joggal, értékekkel és elvekkel;–azon következtetés, amely szerint a török kormány drasztikus irányváltása és a Ciprusi Köztársaság szuverén államként való elismerése nélkül Törökország uniós csatlakozási folyamata nem folytatódhat; riasztónak tartja, hogy a közelmúltban letartóztatták Isztambul város republikánus néppárti (CHP) polgármesterét, Ekrem İmamoğlut, néhány nappal azelőtt, hogy a CHP a következő elnökválasztásra jelölte, és sajnálatát fejezi ki a politikai ellenzéket folyamatosan célbavétele miatt;–az, hogy az EU-nak és a török kormánynak sürgősen előre kell lépnie egy kölcsönös gondolkodási folyamat irányába, beleértve egy korszerűsített társulási megállapodást is, amely kölcsönösen előnyös, dinamikusabb és stratégiai partnerséghez vezet, és szigorú feltételrendszert határoz meg a jogállamiság, az alapvető jogok, a nemzetközi jog – többek között az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye – és a jószomszédi kapcsolatok tiszteletben tartása tekintetében, figyelembe véve Törökországnak például a fekete-tengeri régióban játszott kulcsszerepét, valamint NATO-szövetségesként betöltött jelentőségét;–az a tény, hogy Törökország nem tesz megfelelő erőfeszítéseket annak érdekében, hogy igazodjon az EU közös kül- és biztonságpolitikájához, beleértve a szankciókat és a szankciók kijátszásának megakadályozását, valamint hogy Törökországnak szorosan együtt kell működnie az uniós szankciókkal foglalkozó megbízottal; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Törökország elnöke nyilvánosan olyan szolidaritást és támogatást nyújtott a Hamász terrorszervezetnek, amely elfogadhatatlannak minősül; ismételten aggodalmát fejezi ki a demokratikus normák Törökországon belüli folyamatos romlása miatt; emlékeztet arra, hogy Törökország külföldi információmanipulációval és beavatkozással is célba veszi az Uniót, és kormánya egy külföldi ügynökökről szóló, orosz típusú törvény bevezetését fontolgatja; hangsúlyozza, hogy Törökország BRICS+-tagságért való folyamodása összeegyeztethetetlen az EU közös kül- és biztonságpolitikájával;–csúszásával kapcsolatos aggodalmak, amely visszacsúszás abban nyilvánult meg, hogy a 2024. október 26-án tartott parlamenti választások során nem tartották tiszteletben a demokratikus választásokra vonatkozó nemzetközi normákat, illetve Grúziának a szabad és tisztességes választások lebonyolítására vonatkozó, az EBESZ tagjaként tett kötelezettségvállalásait, aláásva ezzel az eredmények legitimitását és kormányba vetett közbizalmat; hangsúlyozza, hogy a választások integritásának megsértése összeegyeztethetetlen az uniós tagjelölt országoktól elvárt normákkal; nem hajlandó elismerni a parlamenti választásokat, és úgy véli, hogy Grúzia az illegitim Grúz Álom rezsimje által foglyul ejtett állam, és ezért elutasítja az ország feletti ellenőrzést átvevő szerv által hozott határozatokat, mint például a közigazgatási szabálysértésekről szóló törvénykönyv, a büntető törvénykönyv, valamint a gyülekezésről és a megnyilvánulásokról szóló törvény módosításainak sietős elfogadása; sürgősen előrehozott választásokat követel, amelyeket megfelelőbb választási környezetben, független és pártatlan választási adminisztráció útján, széles körű nemzetközi megfigyelés mellett kell lebonyolítani egy olyan, valóban szabad, tisztességes és átlátható folyamat biztosítása érdekében, amely a grúz nép akaratát képviseli; egyetért az Európai Tanács 2024. június 27-i következtetéseivel, amelyek szerint ha a jelenlegi intézkedéseket – többek között „a külföldi befolyás átláthatóságáról” szóló törvényt, „a családi értékekről és a kiskorúak védelméről” szóló törvényt, valamint a választási kódex módosítását – nem vonják vissza, az veszélyezteti Grúzia Unióba vezető útját, és ténylegesen a csatlakozási folyamat leállításához vezet; továbbra is Szalome Zurabisvilit ismeri el Grúzia legitim elnökeként és a grúz nép képviselőjeként; nagyra értékeli arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az ország békésen visszatérjen a demokratikus és az Európa-párti fejlődés útjára; felhívja az Európai Tanács elnökét, hogy kérje fel Zurabisvili elnököt, hogy képviselje Grúziát az Európai Tanács egyik soron következő ülésén és az Európai Politikai Közösség következő csúcstalálkozóján; megismétli, hogy szilárdan támogatja a grúz nép jogos európai törekvéseit, amelyeket a grúz kormány jelenleg elárul; követeli minden olyan személy azonnali szabadon bocsátását, akiket azért tartanak fogva, mert békésen tüntettek Grúzia közelmúltbeli, az uniós integráció felfüggesztéséről szóló döntései ellen; kéri, hogy az EU finanszírozási mechanizmusait igazítsák ki az ellenségesebb és antidemokratikusabb környezetben felmerülő igények figyelembevétele érdekében; hangsúlyozza, hogy a növekvő elnyomás és az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Hivatala (USAID) tevékenységeinek felfüggesztése fényében sürgősen támogatni kell a civil társadalmat, és ezért sürgeti a Bizottságot, hogy haladéktalanul növelje a támogatást; fenntartja azt a nézetét, hogy az EU által a demokrácia látványos visszacsúszására és a korábbi kötelezettségvállalások megszegésére válaszul eddig hozott intézkedések még nem tükrözik teljes mértékben a grúziai helyzet súlyosságát és a legújabb fejleményeket; üdvözli a Tanács azon döntését, hogy felfüggeszti a grúz diplomaták és tisztviselők vízummentes utazását, de úgy véli, hogy fontolóra kell venni Grúzia vízummentességi státuszának az alapjogi kritériumok be nem tartásán alapuló esetleges felfüggesztését; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a magyar és a szlovák kormány akadályozza a grúziai demokratikus visszacsúszásért felelős személyekkel szembeni szankciók bevezetéséről szóló tanácsi határozatokat; felhívja a Bizottságot, hogy az eredetileg a grúz hatóságok támogatására szánt, befagyasztott 120 millió eurót használja fel a grúz civil társadalomnak, különösen a nem kormányzati szektornak és a független médiának nyújtott uniós támogatás fokozására, amelyek egyre nagyobb mértékben kerülnek indokolatlan nyomás alá a kormányzó politikai párt és a hatóságok részéről, továbbá támogassa a demokratikus rezilienciát és a választási integritást elősegítő programokat; határozottan ösztönzi az EU-t és tagállamait, hogy vezessenek be személyes szankciókat a politikai rendszer valamennyi kulcsfontosságú szereplőjével, valamint családtagjaikkal és a rezsim támogatóival szemben a közigazgatásban, az üzleti életben, a médiában, az igazságszolgáltatási rendszerben és a bűnüldöző szervekben; felhívja az EU-t, hogy más joghatóságokkal, különösen az Egyesült Királysággal együttműködve fagyassza be Bidzina Ivanisvili pénzügyi eszközeit; ösztönzi az egyes tagállamokat és az érintett regionális szervezeteket, hogy ne legitimálják aktívan a Grúz Álom párt önjelölt hatóságait, és e tekintetben szorgalmazzák az EU–Grúzia Társulási Tanács felfüggesztését;–azon megállapítás, hogy Oroszország és Kína jelentős szereplőkké váltak a déli szomszédságban, különösen Észak-Afrikában, miközben Törökország és az Öböl-menti államok – közülük is elsősorban a Szaúd-arábiai Királyság, Katar és az Egyesült Arab Emírségek – regionális erőkké emelkedtek fel; úgy véli, hogy az egységes „szomszédság” elképzelése Kelet- és Dél-Európa esetében egyaránt figyelmen kívül hagyja az e térségekkel kapcsolatos sajátos kihívásokat; egyetért továbbá azzal, hogy a déli szomszédság, illetve annak stabilitása, gazdasági fejlődése és jóléte stratégiai jelentőséggel bír; emlékeztet arra, hogy a déli szomszédság instabilitása és bizonytalansága továbbra is állandó kihívást jelent az európai külső határok igazgatása tekintetében; felhívja a figyelmet a stratégiai versenytársak e régióban való beavatkozására, és határozottan felszólítja az EU-t, hogy küldjön szilárd és egyértelmű politikai üzenetet a déli szomszédság országaival való együttműködés megújítása irányában; felhívja az alelnököt/főképviselőt és a Bizottságot, hogy sürgősen bocsássák ki a földközi-tengeri térségre vonatkozó új paktumot, és biztosítsanak megfelelő forrásokat annak időben és hatékonyan történő végrehajtásához; megismétli, hogy az új paktum középpontjában a déli szomszédságunk egyes országainak sajátos igényeihez és törekvéseihez igazított stratégiai partnerségek dinamikus hálózatának kell állnia; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy az Uniónak alaposan felül kell vizsgálnia a jelenlegi ösztönző struktúrát, amely politikai és gazdasági reformokért cserébe pénzügyi támogatást és kereskedelmi előnyöket ígér, és biztosítania kell, hogy az összhangban legyen a tágabb uniós célkitűzésekkel, beleértve az emberi jogok és a demokratikus értékek előmozdítását; hangsúlyozza, hogy a kétoldalú együttműködés előtérbe helyezése mellett az Uniónak továbbra is elő kell mozdítania a regionális együttműködést olyan meglévő keretek útján, mint az Unió a Mediterrán Térségért, amely értékes platformot kínál a közös érdekű kérdésekkel kapcsolatos párbeszéd és együttes fellépés elősegítésére;–az Oroszország és Kína közép-ázsiai nyomásgyakorlásával kapcsolatos aggályok, továbbá hangsúlyozza, hogy erre válaszul erősíteni kell az EU jelenlétét a régióban, tekintettel annak geostratégiai jelentőségére; kiemeli, hogy a közép-ázsiai államok vonakodnak Oroszország agressziós háborújának támogatásától, tekintettel e háborúnak a régióra gyakorolt hatásaira; hangsúlyozza, hogy az EU-nak érdeke a közép-ázsiai országokkal fenntartott gazdasági kapcsolatok bővítése, illetve politikai kapcsolatok elmélyítése, részben az Oroszország és Belarusz elleni szankciók megkerülésének kezelése érdekében; felhívja a közép-ázsiai államok, különösen Kazahsztán, Kirgizisztán és Üzbegisztán hatóságait, hogy szorosan működjenek együtt az EU-val, különösen annak a szankciókkal foglalkozó megbízottjával; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is mozdítsák elő azokat a politikai és gazdasági reformokat, amelyek megerősítik a jogállamiságot, a demokráciát, a jó kormányzást és az emberi jogok tiszteletben tartását;–az a tény, hogy az Északi-sarkvidék geostratégiai jelentőséggel bír a potenciális tengeri útvonalak kiterjesztése, a természeti erőforrásokhoz való hozzáférés, az éghajlat védelme, valamint a területi követelések szempontjából; hangsúlyozza, hogy ez nem csupán a sarkvidéki orosz katonai terjeszkedés miatt egyre fontosabb, hanem Kína régión belüli növekvő jelenléte és érdeklődése miatt is, továbbá mivel Kína „majdnem sarkvidéki állammá” nyilvánította magát; hangsúlyozza, hogy e két állam növekvő befolyása és militarizálódása közepette biztosítani kell a hajózás szabadságát és biztonságát; hangsúlyozza az Északi-sarkvidéken a biztonság, a stabilitás és az együttműködés megőrzésének fontosságát; hangsúlyozza, hogy a régiónak mentesnek kell maradnia a katonai feszültségektől és a természeti erőforrások kiaknázásától, és az őslakos népek jogait tiszteletben kell tartani; megismétli, hogy az EU Északi-sarkvidékre vonatkozó politikáját be kell építeni a KKBP-be, és hatékony együttműködést kell kialakítani a NATO-val; kéri, hogy a Politikai és Biztonsági Bizottság és a Tanács ülésein rendszeresen foglalkozzanak az Északi-sarkvidékkel;–a Tajvani-szoros és az indiai–csendes-óceáni térség stratégiai jelentősége annak fényében, hogy Kína részéről – többek között katonai és hibrid eszközök révén – növekvő megfélemlítés tapasztalható a régióban, és hangsúlyozza, hogy erre válaszul erősíteni kell az EU jelenlétét a térségben; hangsúlyozza, hogy az EU-nak érdeke a régióban található hasonló gondolkodású partnerekkel, többek között Tajvannal fenntartott gazdasági kapcsolatok bővítése, illetve a fontos kötelékek szorosabbra fűzése; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék a felkészültségre és a Tajvani-szorosbeli lehetséges forgatókönyvek előrejelzésére irányuló összehangolt uniós stratégiát, miközben rendszeresen tájékoztatják a Parlamentet és hatásvizsgálatot készítenek;–az Öböl-menti térségre vonatkozó stratégia végrehajtásának hatékonysága, az egyes Öböl-menti országokkal kötendő stratégiai partnerség terén való előrelépés, valamint a globális és regionális biztonság és jólét előmozdítása érdekében folytatott együttműködés;–annak előtérbe helyezése, hogy az uniós digitális diplomáciai eszköztár működőképessé tétele révén biztosítani lehessen az elszámoltathatóságot a kibertérben, továbbá a globális kiberreziliencia megerősítésére fordított figyelem; kéri, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt a választási rendszereiket illetően hibrid kihívásokkal szembesülő fejlődő demokráciák kiberrezilienciával kapcsolatos kapacitásépítésére; felszólít az EU és a NATO közös kibervédelmi műveleteinek erősítésére az interoperabilitás és a hibrid fenyegetésekkel szembeni fellépésre való felkészültség javítása érdekében;–elkötelezettség a demokrácia előmozdításának a KKBP középpontjába helyezése, továbbá az EU ezzel kapcsolatos proaktív szerepvállalásának biztosítása mellett, építve a korábbi demokráciatámogatási fellépésekből levont tanulságokra, különösen a civil társadalom, az emberijog-védők, a kritikus hangok, a demokratikus ellenzék és a média támogatása terén;–a büntetlenség elleni küzdelem, az elszámoltathatóságot szolgáló erőfeszítések – többek között az NBB-n keresztül történő – globális megerősítése, valamint a nemzetközi jog és a nemzetközi humanitárius jog melletti kiállás szükségessége; továbbra is mélyen aggasztónak tartja azt a tendenciát, hogy a nemzetközi intézmények és alkalmazottaik döntéseit állami tisztviselők ássák alá; mély aggodalmát fejezi ki az Amerikai Egyesült Államoknak a Nemzetközi Büntetőbírósággal, annak ügyészeivel, bíráival és személyzetével szembeni szankciói miatt, amelyek súlyos támadást jelentenek a nemzetközi igazságszolgáltatási rendszer ellen; felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen aktiválja a blokkoló intézkedéseket, továbbá felhívja a tagállamokat, hogy sürgősen fokozzák diplomáciai erőfeszítéseiket a Nemzetközi Büntetőbíróságnak mint a nemzetközi igazságszolgáltatási rendszer nélkülözhetetlen sarokkövének védelme és fenntartása érdekében; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az NBB egyes tagállamai nem hajtották végre az NBB elfogatóparancsait, ezzel aláásva az NBB munkáját;–annak sürgető és folyamatos szükségessége, hogy az EU valamennyi külső tevékenységén keresztül előmozdítsák a nemek közötti egyenlőséget és a nők társadalmi szerepvállalásának növelését, továbbá egy olyan külpolitikát, amely figyelembe veszi a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését, összhangban a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, a 2021–2025 közötti időszakra szóló cselekvési tervvel, különös tekintettel a nők jogainak jelenleg megfigyelhető globális visszaszorulására; hangsúlyozza, hogy az előrehaladás jelenlegi üteme mellett a nemek közötti egyenlőség egész világon történő megvalósulása további 131 évet vesz igénybe, ami rávilágít arra, hogy a nők jogainak és lehetőségeinek védelmére és előmozdítására irányuló erőfeszítések felgyorsítása kritikus jelentőséggel bír;

7.a következő szakaszban meghatározza a Parlament 2025-re vonatkozó KKBP-célkitűzéseit, kiegészítve ezzel az alelnök/főképviselő éves KKBP-jelentésében kifejtett nézőpontokat;

8.hangsúlyozza, hogy Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborúja és annak következményei, többek között a gazdasági bizonytalanság, az élelmiszer-ellátás bizonytalansága és a magas energiaárak, amelyekhez az Oroszországi Föderációnak a Fekete-tengerrel szomszédos számos állammal szembeni revizionista magatartása társul, destabilizálja és fenyegeti a keleti szomszédságot és a Nyugat-Balkánt, ami pedig aláássa az európai biztonsági struktúrát; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az EU kapacitásait a közvetlen szomszédságunkban található demokratikus intézmények támogatása érdekében; hangsúlyozza továbbá az EU keleti határa védelmének fontosságát, mivel ez hozzájárul az egész EU biztonságához; hangsúlyozza, hogy a keleti pajzsnak és a balti védelmi vonalnak kiemelt uniós projekteknek kell lenniük az elrettentés előmozdítása és a keletről érkező potenciális fenyegetések leküzdése érdekében, és integrált szárazföldi határigazgatási rendszert hoznának létre, amelynek célja az EU Oroszországgal és Belarusszal közös külső szárazföldi határainak megerősítése a katonai és hibrid fenyegetésekkel szemben;

9.megjegyzi, hogy az Ukrajna elleni orosz agressziós háborúra adott uniós választ világszerte számos autokrata szereplő szorosan figyelemmel kíséri, és az döntő befolyással lesz a nemzetközi színtéren tanúsított magatartásuk alakítására; aggodalmát fejezi ki az autokratikus rezsimek közötti növekvő együttműködés és koordináció miatt, amely többek között abban nyilvánul meg, hogy anyagi vagy egyéb támogatást nyújtanak Oroszország Ukrajna elleni agressziójához; sürgeti a Tanácsot, hogy vezessen be korlátozó intézkedéseket azokkal az országokkal szemben, amelyek katonai árukat, például pilóta nélküli légi járműveket és felszín-felszín osztályú rakétákat szállítanak az Oroszországi Föderációba polgári célpontok elleni felhasználás céljából; emlékeztet arra, hogy az ilyen katonai berendezések polgári célpontok elleni felhasználása háborús bűncselekmény; súlyos aggodalommal veszi tudomásul az Oroszországi Föderáció és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) közötti növekvő együttműködést, és hangsúlyozza, hogy az észak-koreai csapatok Oroszország általi bevetése növeli a konfliktus kiterjedését; hangsúlyozza továbbá, hogy Belarusszal szemben sürgősen további szankciókra van szükség, amelyeknek tükrözniük kell az Oroszországgal szembeni összes szankciót;

10.úgy véli, hogy az EU és tagállamai jelenleg Ukrajna egyetlen stratégiai szövetségesei, és ennek megfelelően felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy minden lehetséges módon érdemben fokozzák és gyorsítsák fel a katonai és gazdasági támogatást, a humanitárius segítségnyújtást és a pénzügyi támogatást Ukrajna erős helyzetbe hozására annak érdekében, hogy minden népét felszabadítsa, és megakadályozza Oroszország esetleges tűzszüneti megállapodást követő további agresszióját; e célból javasolja az Európai Unió Ukrajnát támogató katonai segítségnyújtási missziójának megerősítését, amelynek keretében körülbelül 75 000 ukrán katonát képeztek ki, és hangsúlyozza különösen annak sürgős szükségességét, hogy Ukrajnának megnövelt légvédelmi és felszíni kapacitást kell biztosítani, hogy megvédhesse kritikus energetikai infrastruktúráját, és felszólítja a tagállamokat, hogy haladéktalanul oldják fel az Ukrajnának szállított nyugati fegyverrendszereknek, többek között a nagy hatótávolságú Taurus rakétáknak az orosz területen lévő legitim katonai célpontok elleni felhasználására vonatkozó korlátozásokat, ami az ENSZ-Alapokmány szerint teljes mértékben megfelelne Ukrajna önvédelemhez fűződő jogának;

11.újfent kijelenti, hogy elkötelezetten támogatja Ukrajna igazságos és tartós béke iránti vágyát, valamint a Volodimir Zelenszkij ukrán elnök által előterjesztett békeformulát és győzelmi tervet; emlékeztet arra, hogy az orosz agressziós háború befejezését, valamint az igazságos és tartós béke elérését célzó bármely kezdeményezésnek – különösen a diplomáciai megoldásnak – az Ukrajna által meghatározott feltételekre és elemekre kell épülnie, és azt végső soron az ukrán népnek kell elfogadnia; ezzel összefüggésben mély aggodalmát fejezi ki az Egyesült Államok Oroszország agressziós háborújával kapcsolatos álláspontjának nyilvánvaló megváltozása miatt, amely magában foglalja Ukrajna nyílt hibáztatását a folyamatban lévő háborúért, az Egyesült Államok katonai támogatásának felfüggesztését, valamint azt, hogy megpróbálja arra kényszeríteni Ukrajnát, hogy lemondjon az önvédelemhez fűződő jogáról; határozottan elítéli az arra irányuló kísérleteket, hogy Ukrajna vezetését zsarolják, hogy csak azért, hogy úgynevezett békemegállapodást lehessen bejelenteni, megadja magát az orosz agresszornak, és úgy véli, hogy az USA kormányának arra irányuló jelenlegi kísérlete, hogy tűzszünetről és békemegállapodásról tárgyaljon azon uniós tagállamok bevonása nélkül, amelyeknek végső soron viselniük kell majd a következményeket, kontraproduktív, mivel az agresszor orosz állam kezébe adja a vezetést, azaz az agressziót nem bünteti, hanem jutalmazza; óvatosan optimista a 30 napos tűzszüneti megállapodásra irányuló javaslattal kapcsolatban; emlékeztet arra, hogy a tűzszünet hatékony eszköze lehet a harci cselekmények felfüggesztésének, de csak akkor, ha az agresszor teljes mértékben betartja azt; ezért elvárja, hogy Oroszország beleegyezzen a tűzszünetbe, és hogy betartsa azt oly módon, hogy megszüntet valamennyi támadást Ukrajna, annak katonai állásai, polgári lakossága, infrastruktúrája és területe ellen; mindazonáltal – figyelembe véve a korábbi megállapodások Oroszország általi megsértését – arra a következtetésre jut, hogy a béke csak úgy érhető el, ha erős biztonsági garanciák révén erősítik Ukrajna szerepvállalását; ugyanakkor úgy véli, hogy a helyzet bármely olyan rendezése, amely aláássa Ukrajna jogos – például a saját biztonsági intézkedéseinek megválasztásához való jogát tükröző – törekvéseit, vagy amely nem biztosít érdemi biztonsági garanciákat, azzal a kockázattal jár, hogy Ukrajna és más európai országok újabb orosz agressziónak lesznek kitéve; kitart amellett, hogy a további orosz agressziótól való elrettentés érdekében az EU a kijevi biztonsági paktumban ajánlottaknak megfelelően biztonsági kötelezettségvállalásokat tegyen Ukrajna irányában;

12.kiemeli, hogy az EU és tagállamai által Ukrajnának nyújtott pénzügyi támogatás meghaladja bármely más ország pénzügyi támogatását, ami tükrözi az EU példa nélküli elkötelezettségét Ukrajna iránt; hangsúlyozza, hogy az EU szerepének az Európa biztonságát érintő tárgyalásokon politikai és gazdasági súlyával arányosnak kell lennie; újból megerősíti, hogy az EU részvétele nélkül nem kerülhet sor az európai biztonságot érintő tárgyalásokra;

13.elvárja, hogy a tagállamok mindaddig tartsák fenn az Oroszországgal szembeni szankciókat, amíg az az igazságos és tartós béke biztosításához szükséges, és amíg az elszámoltathatóság meg nem valósul; felszólítja mindeközben az EU-t és a tagállamokat, hogy erősítsék meg az eddig elfogadott 15 szankciócsomag hatékonyságát és hatását, és amint szükségessé válik, állapodjanak meg újabbakról; ezzel összefüggésben felhívja a figyelmet az orosz gazdaság számára különösen fontos ágazatokra, különösen a bankszektorra, a kohászatra, a nukleáris, a vegyipari és a mezőgazdasági ágazatra, valamint az olyan nyersanyagokra, mint az alumínium, az acél, az urán, a titán és a nikkel; felszólít az Unióba irányuló orosz import betiltására vagy arra vonatkozóan célzott vámtarifák bevezetésére a gabona, a hamuzsír és a műtrágyák áramlásának teljes körű megszüntetése céljából; emlékeztet arra, hogy a korlátozó intézkedések valamennyi tagállam általi szigorú végrehajtása és egységes alkalmazása előfeltétele annak, hogy az EU külső fellépései hitelesek és hatékonyak lehessenek; hangsúlyozza ezért az Oroszországból történő uniós energiaimport teljes megszüntetésének és a G7-ek olajárplafon csökkentésére irányuló erőfeszítései támogatásának fontosságát; felhívja a Bizottságot, hogy szabjon ki szankciókat minden olyan európai vállalatra, amely továbbra is üzleti tevékenységet folytat az Oroszországi Föderációval, valamint folytassa a szankciók kijátszásának értékelését és az ellene való küzdelmet;

14.a nem uniós országokkal való proaktív diplomáciára szólít fel a szankciók kijátszásának minimalizálása érdekében; kéri a Bizottságot, hogy kritikusan értékelje az olyan nem uniós országoknak nyújtott uniós támogatást, amelyek aktívan támogatják Oroszország Ukrajna elleni agresszióját, valamint sürgeti a Tanácsot, hogy vezessen be korlátozó intézkedéseket azon nem uniós országokkal szemben – például Belarusz, Irán vagy Észak-Korea esetében –, amelyek akár a szankciók megkerülésének elősegítése, akár közvetlen katonai segítségnyújtás révén lehetővé teszik Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborúját; felszólítja az összes országot, hogy teljes mértékben igazodjanak valamennyi uniós szankciócsomaghoz;

15.sajnálatát fejezi ki Oroszország és Kína „korlátok nélküli” partnersége, különösen a katonai kapcsolataik megerősítése iránti elkötelezettségük megújítása miatt; üdvözli a Tanács azon döntését, hogy szankciókat vezet be kínai vállalatokkal szemben, amiért azok támogatják Oroszország Ukrajnában folytatott háborúját;

16.a legkomolyabb aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Oroszország és Kína felügyeli és szabotálja a kritikus tengeri infrastruktúrákat, például a tengerfenéki kommunikációs kábeleket és a tengeri energetikai létesítményeket; mély aggodalmát fejezi ki különösen a Finnországot és Németországot, valamint a Svédországot és Litvániát összekötő két tenger alatti kommunikációs kábel 2024. november 17-én és 18-án, kevesebb mint 24 órán belül bekövetkezett károsodása, valamint az Észtországot és Finnországot összekötő EstLink2 elektromos kábelnek az orosz árnyékflotta egyik tartályhajója által okozott, 2024. december 25-i károsodása miatt; felhívja az EU-t, hogy vezessen be hatékony nyomonkövetési és felügyeleti rendszereket, valamint a parti őrségek regionális együttműködését az ilyen infrastruktúrák elleni támadások megelőzésének és gyors észlelésének biztosítása érdekében; üdvözli e tekintetben, hogy a NATO több tagállam részvételével elindította a Balti Őrszem műveletet, amelynek célja a Balti-tengeren található, vízfelszín alatti kritikus infrastruktúrák biztonságának javítása; felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben tartsák be a tenger alatti kábelek biztonságáról és rezilienciájáról szóló New York-i együttes nyilatkozatban tett kötelezettségvállalásokat; emlékeztet továbbá arra, hogy a Tajvani-szorosban hasonló szabotázstevékenységek zajlanak a vízfelszín alatti kritikus infrastruktúra ellen;

17.felhívja az EU-t és tagállamait, hogy szigorúan ellenőrizzék, illetve akadályozzák és korlátozzák Oroszország árnyékflottájának tevékenységeit, amely az uniós és G7-szankciók megsértése mellett műszaki hiányosságai és gyakori meghibásodásai miatt hatalmas ökológiai fenyegetést jelent az ökoszisztémákra; sürgeti a Bizottságot, hogy az EU és a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet közötti együttműködés keretében tegyen gyors lépéseket, és az Oroszország elleni következő szankciócsomagban dolgozzon ki célzottabb szankciókat az árnyékflottával szemben; pontosítja, hogy ezeknek a szankcióknak meg kell jelölniük az árnyékflottához tartozó összes lehetséges hajót, valamint azok tulajdonosait, üzemeltetőit, vezetőit stb.; javasolja a tartályhajók olyan országokba történő értékesítésének betiltását, amelyek elősegítik az Oroszországgal folytatott kereskedelmet; megjegyzi, hogy az orosz árnyékflottát támogató, lobogó szerinti államok ezáltal az orosz háborús erőfeszítéseket is segítik;

18.megismétli felhívását, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket az erőszakkal deportált és jogellenesen örökbe fogadott ukrán gyermekek Oroszországból vagy a megszállt ukrán területekről való visszatérése érdekében;

19.kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az államilag finanszírozott orosz katonai magánszervezetet, a Wagner-csoportot minősítsék terrorista szervezetnek; felhívja a figyelmet az úgynevezett „Afrikai hadtestre”, amelyet Jevgenyij Prigozsin, a Wagner-csoport korábbi vezetőjének 2023. augusztusi halálát követően hoztak létre, és amelyet közvetlenül az orosz Védelmi Minisztérium hatáskörébe helyeztek a Wagner-elemek kormányzati ellenőrzés alá vonása érdekében;

20.megismétli, hogy Ukrajnának az agresszió áldozataként az ENSZ Alapokmányának 51. cikkével összhangban természetes joga van az önvédelemhez; felhívja az alelnököt/főképviselőt, a Bizottságot, a Tanácsot és az érintett tagállamokat, hogy tegyék lehetővé az Oroszországgal szembeni hatékony ukrán ellenintézkedéseket; emlékeztet arra, hogy Oroszország megsértette a nemzetközi jogot, és hogy a befagyasztott orosz vagyon teljes lefoglalása megfelelő lépés Oroszország azon kötelezettségének érvényesítésére, hogy betartsa a nemzetközi jogot, és kártalanítsa Ukrajnát és más károsult feleket az Oroszország agressziós háborúja által okozott veszteségekért; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre szilárd jogi rendszert az EU által befagyasztott, orosz állami tulajdonban lévő vagyoni eszközök elkobzására; emlékezteti a Bizottságot, hogy egy ilyen javaslat nem szünteti meg a folyamatos pénzügyi, politikai, katonai és humanitárius támogatás szükségességét; kéri, hogy az orosz állam, az orosz helyi hatóságok, az orosz állami tulajdonú vállalatok, valamint orosz magánszemélyek valamennyi eszközét vegyék fel az uniós szankciós jegyzékbe, és hogy ezeket az eszközöket használják fel Ukrajnának a jelenlegi háború által okozott károkért való kártalanítására;

21.rámutat arra, hogy a károkról és igényekről készült legutóbbi gyorsfelmérés becslése szerint a következő évtizedben legalább 506 milliárd EUR-ra lesz szükség Ukrajna helyreállítása és újjáépítése céljából; üdvözli a majdnem 50 milliárd EUR költségvetésű Ukrajna-eszközt, és az Ukrajnának 45 milliárd EUR értékig hiteleket nyújtó hitelezési együttműködési mechanizmust, amely választ ad a Parlament felhívására, és a Tanács azon döntésére épül, hogy az immobilizált orosz állami vagyoni eszközökből származó rendkívüli bevételeket az Ukrajnát támogató alapba és az Ukrajna-eszközbe irányítja át, továbbá a G7-ek azon döntésére, hogy 50 milliárd USD kölcsönt ajánlanak fel Ukrajnának, amelyet az immobilizált orosz állami vagyoni eszközökkel biztosítanak; meggyőződése, hogy az új Ukrajna-hitelezési együttműködési mechanizmus jelentős lépés afelé, hogy Oroszország pénzügyi kompenzációt nyújtson azokért a hatalmas károkért, amelyeket továbbra is okoz Ukrajnában;

22.elítéli, hogy a magyar kormány visszaélésszerűen használja vétójogát az Ukrajnának nyújtott alapvető uniós támogatás késleltetésére vagy tényleges megakadályozására, megkísérelve az Ukrajnával kapcsolatos egységes uniós álláspont aláásását; felhívja az alelnököt/főképviselőt és a Tanács elnökét, valamint a tagállamokat, hogy használjanak fel minden rendelkezésre álló eszközt a magyar kormány általi újabb vétók megakadályozására;

23.sürgeti az alelnököt/főképviselőt és a többi tagállamot, hogy oldják meg az Európai Békekeret finanszírozási és kifizetési határozatának – azaz az Ukrajnába szállított felszerelések kompenzációjaként Lengyelországnak juttatandó 450 millió EUR-ra vonatkozó határozatnak – a magyar kormány általi blokkolása jelentette problémát; sürgeti őket, hogy garantálják, hogy az Ukrajnának nyújtott katonai támogatást támogató egyetlen uniós eszköz ismét teljes mértékben működőképessé váljon; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy terjesszen elő javaslatokat az ilyen blokkolások jövőbeli megelőzésére, vagy találjon egy teljes mértékben megbízható alternatív mechanizmust;

24.hangsúlyozza, hogy az EU-nak és tagállamainak sürgősen szorgalmazniuk kell egy különleges nemzetközi törvényszék létrehozását, amely hatáskörrel rendelkezik az Oroszországi Föderáció és szövetségesei politikai és katonai vezetése által Ukrajna ellen elkövetett agresszió bűncselekményének kivizsgálására és büntetőeljárás alá vonására; elítéli az ukrán hadifoglyok orosz erők általi kivégzését; hangsúlyozza, hogy igazságszolgáltatás nélkül egyetlen béke sem lesz fenntartható; üdvözli az Ukrajna elleni agresszió bűntettével kapcsolatos büntetőeljárás lefolytatásával foglalkozó nemzetközi központ létrehozását Hágában; támogatja az NBB és a Nemzetközi Bíróság valamennyi tevékenységét az Ukrajna területén elkövetett bűncselekmények büntetőeljárás alá vonása terén; üdvözli, hogy Ukrajna ratifikálta a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát, ami lehetővé tette, hogy 2025 januárjától annak részes államává váljon;

25.méltányolja Ukrajnának az uniós csatlakozási átvilágítási folyamatban a háborús körülmények dacára tett előrehaladását, és felszólítja Ukrajnát, hogy az Ukrajna-eszköz keretében rendelkezésére bocsátott valamennyi forrás felhasználásával folytassa az uniós tagság felé vezető útját, és biztosítsa civil társadalmának érdemi részvételét az eszköz végrehajtási és nyomonkövetési szakaszában; emlékeztet arra, hogy az uniós csatlakozás szigorúan érdemeken alapuló folyamat, amely megköveteli az uniós tagságra vonatkozó koppenhágai kritériumok teljesítését, beleértve a demokráciára, a jogállamiságra, az alapvető értékekre és a korrupció elleni küzdelemre vonatkozó kritériumokat is;

26.úgy véli, hogy Ukrajna és Moldova uniós csatlakozása egy egységes és erős Európába való, kölcsönösen előnyös befektetést jelentene; üdvözli a Moldovai Köztársaságra vonatkozó növekedési tervet és az 1,9 milliárd EUR értékű Moldovai Reform- és Növekedéstámogató Eszköz elfogadását, amely az EU-val kapcsolatos reformok felgyorsítását szolgálja; aggodalmát fejezi ki az USAID felfüggesztésének Moldovát érintő negatív következményei miatt; úgy véli, hogy ezt a szakadékot a lehető legnagyobb mértékben uniós forrásokkal, a Demokráciáért Európai Alapítvánnyal és más forrásokkal kell ellensúlyozni; ösztönzi az alelnököt/főképviselőt, hogy továbbra is erősítse a KKBP-partnerséget Ukrajnával és Moldovával, és ezzel összefüggésben üdvözli az EU és Moldova közötti biztonsági és védelmi partnerség 2024. májusi aláírását; emlékeztet arra, hogy a Moldovai Köztársaság biztonsága elválaszthatatlanul összefügg Ukrajna biztonságával; hangsúlyozza ezért, hogy Moldova védelmi képességeinek további javítása érdekében növelni kell az Európai Békekeretből származó pénzügyi hozzájárulásokat;

27.méltatja Moldovát azért, hogy az elnökválasztást és a népszavazást szakszerűen, rendkívüli kötelességtudattal és elhivatottsággal bonyolította le az Oroszország és helyettesítő erői által kifejtett folyamatos és tömeges beavatkozás ellenére; üdvözli az európai uniós tagságra vonatkozóan Moldovában tartott, 2024. évi népszavazás eredményét, amelynek nyomán az ország alkotmányában rögzítették az EU-csatlakozás iránti elkötelezettséget; megismétli, hogy támogatja Moldovát demokráciájának védelmében; határozottan elítéli az Oroszországi Föderációnak, az oroszbarát oligarcháknak és az Oroszország által támogatott helyi szereplőknek a Moldovai Köztársaság destabilizálására, a moldovai társadalmon belüli ellentétek szítására és az ország Európa-párti irányának eltérítésére irányuló folyamatos és összehangolt kísérleteit, amelyeket hibrid támadások, az energiaellátás fegyverként való felhasználása, dezinformációs kampányok, bombafenyegetések és megrendezett tiltakozások, valamint erőszakkal való fenyegetés vagy erőszak alkalmazása révén hajtanak végre; méltányolja az EU moldovai partnerségi missziójának létrehozását és műveleteit, amelyek javították a moldovai hatóságoknak az orosz beavatkozás kezelésére való képességét; felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy biztosítsák a misszió megbízatásának 2025 májusa utáni folytatásához szükséges további erőforrásokat, többek között emberi és pénzügyi erőforrásokat, felszereléseket és polgári szakértőket;

28.hangsúlyozza az Európai Békekeret fontosságát az Unió konfliktusmegelőzési képességének fokozásában, a békeépítésben és a nemzetközi biztonság megerősítésében;

29.üdvözli a Belarusz–EU konzultatív csoport elindítását, amely lehetővé teszi az EU és a belarusz demokratikus erők közötti folyamatos párbeszédet; megismétli, hogy támogatja az összes olyan belarusz politikai fogoly, bátor aktivista és újságíró szabadon bocsátását, akik a folyamatos megtorlások – nevezetesen a külföldön élő belaruszok útlevél-megújításának megtagadása – ellenére továbbra is dacolnak az illegitim vezető rezsimjével, és akik többek között a 2023 augusztusában Varsóban megrendezett Új Belarusz konferencián kifejezték Belarusz demokratikus fejlődésére és az uniós tagságra irányuló vágyukat; hangsúlyozza, hogy az ilyen erőfeszítések jól szemléltetik, hogy a civil társadalom alapvető szerepet játszik a demokrácia megerősítésében;

30.megerősíti Izraelnek a nemzetközi jogban rögzített és a nemzetközi jog által korlátozott, önvédelemhez való jogát; emlékeztet arra, hogy Izrael köteles kezelni a tömeges éhezés és a járványok kitörésének kockázatát Gázában; emlékeztet arra, hogy Izraelnek kötelessége továbbá a polgári lakosság védelme, és hogy a katonai műveleteknek arányosaknak kell lenniük, és összhangban kell lenniük a nemzetközi humanitárius joggal; aggodalmát fejezi ki az izraeli védelmi erőknek a Gázai övezetben, Ciszjordániában és Libanonban valókatonai fellépése miatt; azonnali, tartós tűzszünetre és az összes fogva tartott túsz feltétel nélküli szabadon bocsátására szólít fel;

31.mély sajnálatát fejezi ki a gázai tűzszünet összeomlása miatt, ami a közelmúltbeli légicsapások során nagyszámú polgári áldozatot követelt; ezzel összefüggésben sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Hamász megtagadja a még fogságban lévő túszok átadását. felszólít a gázai tűzszüneti és a túszok szabadon bocsátására vonatkozó megállapodás teljes körű végrehajtásához való azonnali visszatérésre, és hangsúlyozza, hogy előre kell lépni annak második szakasza felé; méltatja a közvetítők – köztük az USA, Egyiptom és Katar – elkötelezettségét, amely országok erőfeszítései kulcsfontosságúak voltak abban, hogy a gázai tűzszüneti és a túszok szabadon bocsátására vonatkozó megállapodás egyáltalán létrejött; készen áll arra, hogy megbeszéléseket folytasson a tűzszünetet támogató konkrét jövőbeli hozzájárulásokról; alapvető fontosságúnak tartja a megállapodásban vállalt valamennyi kötelezettség betartását, biztosítva az összes túsz szabadon bocsátását, az erőszak tartós beszüntetését, valamint a humanitárius és orvosi segítségnek a Gázai övezetbe való akadálytalan bejutását és tartós biztosítását; üdvözli e célból az EU BAM Rafah 2025. január 31-i átcsoportosítását annak érdekében, hogy támogassa a Palesztin Hatóságot az egészségügyi evakuálás céljából történő átkelések megkönnyítésében; aggodalmát fejezi ki a gázai katonai műveletek eredményeként a rafahi átkelőhely közelmúltbeli, további értesítésig 2025. március 18-án történt bezárása miatt; felszólítja az összes felet, hogy teljes mértékben kötelezzék el magukat vállalásaik mellett, és kezeljék prioritásként a polgári lakosság védelmét; sürgeti az összes európai és nemzetközi szereplőt, hogy aktívan felügyeljék a tűzszünet végrehajtását, és vonják felelősségre azokat, akik nem tartják be azt;

32.úgy véli, hogy az EU–Izrael Társulási Tanács 2025. február 24-én Brüsszelben tartott ülése volt az első lépés az izraeli külügyminiszterrel folytatott őszinte és nyílt párbeszéd felé, amelyet folytatni kell; elismeri az Izraellel való együttműködés értékét az EU közel-keleti szerepének megerősítése érdekében, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a partnerségnek a jogok és értékek teljes körű tiszteletben tartásán kell alapulnia; emlékeztet arra, hogy a társulási megállapodás 2. cikkének való megfelelés a partnerség kulcsfontosságú eleme, és kéri, hogy az izraeli kormány folyamatosan felügyelje és értékelje annak végrehajtását; üdvözli a palesztin miniszterelnökkel folytatandó, 2025 áprilisában várható magas szintű párbeszédet;

33.megismétli, hogy megingathatatlanul támogatja a két, békés szomszédként élő szuverén, demokratikus államot és Jeruzsálemet mint közös fővárost magában foglaló, az 1967-es határokon alapuló, tárgyalásos úton kialakított kétállami megoldást, amely továbbra is a tartós békéhez és biztonsághoz vezető egyetlen járható út az izraeliek és a palesztinok számára egyaránt; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy támogassa az erre irányuló valamennyi erőfeszítést, különösen a kétállami megoldás megvalósítását célzó globális szövetséget; felszólítja az összes felet, hogy újítsák meg az e megoldás előtt álló akadályok felszámolására irányuló erőfeszítéseiket, és kezdjenek párbeszédet a kölcsönös megértés és tisztelet elérése érdekében; üdvözli a Palesztin Hatóság Gázába való visszatérésének kilátását; sajnálatosnak tartja, hogy a Palesztin Hatóság 2005 óta nem tartott választásokat, ami rontja a hitelességét, és elvárja, hogy a közeljövőben választásokat tartsanak; meggyőződése, hogy addig nincs esély békét, biztonságot, stabilitást és jólétet teremteni Gázában, sem elérni az izraeli és palesztin lakosság közötti megbékélést, amíg a Hamász és más terrorista csoportok szerepet játszanak a Gázai övezetben; felhívja ezért az EU közel-keleti békefolyamathoz rendelt különleges képviselőjét, hogy támogassa a régióban élő fiatalok további radikalizálódásának megakadályozására irányuló erőfeszítéseket; elítéli az izraeliek palesztin területre történő illegális betelepülésének felgyorsulását, amely sérti a nemzetközi jogot, aláássa a kétállami megoldás elérésére irányuló erőfeszítéseket, és jelentős akadályt gördít a tartós béke útjába; aggodalmát fejezi ki az izraeli erők és szélsőséges telepesek által Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben elkövetett erőszak fokozódása miatt, és üdvözli a szélsőséges izraeli telepesek ellen elfogadott szankciókat; ismételten hangsúlyozza az Ábrahám-megállapodások fontos szerepét, amelyek keretet jelentenek a Közel-Kelet tartós békéjének, stabilitásának és jólétének eléréséhez; üdvözli a 2025. március 4-i kairói csúcstalálkozón előterjesztett arab helyreállítási és újjáépítési tervet, amely komoly alapot jelent a Gázai övezet jövőjéről szóló megbeszélésekhez; ösztönzi az alelnököt/főképviselőt és a földközi-tengeri térségért felelős biztost, hogy konstruktívan működjenek együtt az arab partnerekkel annak érdekében, hogy hiteles megoldásokat kínáljanak Gáza újjáépítésére, irányítására és biztonságára; ezzel szemben elutasítja a „Trump-Gaza” javaslatot, amely figyelmen kívül hagyja a Közel-Keleten uralkodó ingatag biztonsági körülményeket; úgy véli, hogy a gázai pusztítás és emberi szenvedés mértéke átfogó nemzetközi együttműködést tesz szükségessé az Egyesült Államokkal, az EU-val, az ENSZ-szel, az arab államokkal és más nemzetközi partnerekkel, kiegészítve egymás erőfeszítéseit annak érdekében, hogy a tárgyalások újrainduljanak és konstruktívak legyenek; elkötelezett az Izrael és a régió arab államai közötti helyzet normalizálására irányuló jövőbeli erőfeszítések mellett;

34.támogatja, hogy a palesztin menekültek kérdésére igazságos és életképes megoldás szülessen; hangsúlyozza, hogy az ENSZ közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatala (UNRWA) fontos szerepet játszik a humanitárius segítségnyújtásban és az alapvető szolgáltatások nyújtásában, amelyeket a jelenlegi körülmények között nem szabad megszakítani, és úgy véli, hogy a régióban tevékenykedő valamennyi ENSZ-ügynökséget támogatni kell erőfeszítéseik során; emlékeztet azonban az UNRWA személyzetének tagjaival szembeni súlyos állításokkal kapcsolatos aggályaira, amely állítások szerint az UNRWA a Hamász terrorista szervezet tagjait foglalkoztatta; üdvözli az ENSZ által az ügynökség személyzetével kapcsolatos állításokat követően hozott intézkedéseket, és üdvözli, hogy az UNRWA teljes mértékben elkötelezett a „Colonna-jelentésből” eredő ajánlások végrehajtása mellett; megismétli az Európai Tanács 2024. október 17-i következtetéseit, amelyek elítélik az Izrael és az UNRWA közötti 1967. évi megállapodás hatályon kívül helyezésére irányuló kísérleteket; ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság biztosítsa, hogy az uniós költségvetésből származó források ne finanszírozhassák vagy támogathassák a Hamász vagy a Hezbollah tevékenységeit, illetve ne járulhassanak hozzá azokhoz; hangsúlyozza, hogy a jövőben további intézkedésekre lehet szükség a még nagyobb átláthatóságra és elszámoltathatóságra való törekvés jegyében;

35.aggodalmát fejezi ki a növekvő közel-keleti feszültségek miatt, és sürgeti az összes érintett felet, hogy tartsák tiszteletben a nemzetközi humanitárius jogot, tanúsítsanak maximális önmérsékletet, és kötelezzék el magukat a dezeszkaláció mellett, mivel a regionális konfliktust mindenáron el kell kerülni; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy több ezer civil életét vesztette; sürgeti a Hezbollah leszerelését az ellenségeskedések csökkentésére és a regionális stabilitás biztosítására irányuló szélesebb körű intézkedések keretében; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy terjesszen elő átfogó uniós közel-keleti stratégiát, növelje az EU tényleges jelenlétét a régióban, mozdítsa elő a régió hosszú távú stabilitását és békéjét, és erősítse meg a kulcsfontosságú regionális érdekelt felekkel fennálló partnerségeket; hangsúlyozza, hogy a stratégiát az új Bizottság megbízatásának első hónapjaiban részletesen ki kell dolgozni, és annak tükröződnie kell a következő többéves pénzügyi keretben ahhoz, hogy kézzelfogható hatást gyakorolhasson a gyorsan romló helyzetre; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak fokozniuk kell a nemzetközi partnerekkel, köztük az Öböl-menti országokkal folytatott diplomáciai erőfeszítéseiket a sürgős dezeszkaláció és az érdemi párbeszéd ösztönzése érdekében; hangsúlyozza, hogy prioritásként kell kezelni és meg kell erősíteni a régió civil társadalmi szervezeteit, különösen az emberi jogok védelmével és a békeépítéssel foglalkozó szervezeteket;

36.határozottan elítéli, hogy az iráni rezsim és nem állami szereplőkből álló hálózata destabilizáló szerepet játszik a régióban; emlékeztet arra, hogy Irán kilépett helyettesítő erői árnyékából, és elítéli Irán Izrael területe ellen irányuló, 2024-ben elkövetett két közvetlen és nyílt támadását, amelyekre Izrael mindkét alkalommal megtorlással válaszolt, és ezzel a konfliktus példátlan mértékben fokozódott; határozottan elítéli a Hezbollah Izrael elleni támadásait, amelyek Izrael szárazföldi inváziójához vezettek Libanonban, amely nagyszámú polgári áldozat halálát, kényszerű lakóhelyelhagyást és az erőszak fokozódását eredményezte Libanonban; tudomásul veszi az Izrael és a Hezbollah közötti, 2024. november 27-én 60 napos időtartamra elfogadott tűzszünetet; sürgeti Izraelt, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1701. sz. határozatával összhangban vonuljon ki Dél-Libanonból; emlékeztet arra, hogy az ellenségeskedéseket a lehető leghamarabb véglegesen be kell szüntetni annak érdekében, hogy a kék vonal mentén megteremtsék a diplomáciai megoldás feltételeit; követeli az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1701. sz. határozatának teljes körű végrehajtását, mivel ez az egyetlen út a feszültségek enyhítéséhez és az izraeli-libanoni határ tartós stabilizálásához, valamint Libanon szuverenitásának, területi integritásának és stabilitásának teljes körű helyreállításához; üdvözli a Tanács 2025. január 21-i határozatát, amely az Európai Békekeret keretében 60 millió EUR összegű harmadik támogatási intézkedést fogad el a libanoni fegyveres erők javára;

37.felhívja a Tanácsot és az alelnököt/főképviselőt, hogy a Hezbollahot teljes egészében vegyék fel a terrorista szervezetek uniós jegyzékébe;

38.tudomásul veszi az NBB által 2024. november 21-én kiadott elfogatóparancsot;

39.megismétli a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) elnöke, Tomoko Akane bíró arra irányuló felhívását, hogy az EU tegyen azonnali lépéseket a Nemzetközi Büntetőbíróság és a jogállamiság nemzetközi közösségben való védelme érdekében, többek között a blokkoló intézkedésekről szóló uniós rendelet oly módon történő gyors módosítása révén, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság a hatálya alá kerüljön;

40.üdvözli az új kormány megalakulását; sok sikert kíván Joseph Aoun elnöknek és Navaf Szalám miniszterelnöknek a libanoni nép törekvéseinek megvalósításában; elkötelezett amellett, hogy támogassa az országot az olyan állami intézmények újjáépítésében, amelyek valamennyi polgár szolgálatában teljesíteni tudják küldetésüket egy reformorientált és előretekintő menetrend előmozdítása érdekében, különös tekintettel a polgári szabadságjogokra és a jogállamiságra; támogatja az újjáépítési erőfeszítéseket, miközben elindul a politikai stabilizáció és a társadalmi-gazdasági helyreállítás; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy indítsa újra az EU–Libanon partnerséget, többek között úgy, hogy mielőbb társulási tanácsi ülést tart;

41.határozottan elítéli az izraeli védelmi erők és a Hezbollah által az ENSZ Ideiglenes Libanoni Erői (UNIFIL) ellen a közelmúltban elkövetett támadásokat; ismételten hangsúlyozza az ENSZ teljes személyzetének és létesítményeinek sérthetetlenségét, és megismétli, hogy az UNIFIL alapvető stabilizáló szerepet játszik Dél-Libanonban 16 tagállam hozzájárulásával, továbbá felszólít e támadások azonnali beszüntetésére;

42.üdvözli az EU azon döntését, hogy 2025 júliusáig meghosszabbítja az Irán elleni szankciókat, többek között azáltal, hogy szankcionálja a pilóta nélküli drónok és rakéták iráni gyártását, valamint Oroszország és a tágabb közel-keleti régió számára történő szállítását; kiemeli az Irán és az Iráni Forradalmi Gárda, annak helyettesítő erői, például a húszik és az Irakban és Szíriában működő milíciák közötti szoros kapcsolatokat; határozottan elítéli az Iráni Forradalmi Gárda által világszerte, többek között Európa területén az elmúlt évtizedekben elkövetett nagyszámú terrortámadást és gyilkossági kísérletet; megismétli arra irányuló felhívását, hogy az Iráni Forradalmi Gárdát vegyék fel a terrorista szervezetek uniós jegyzékébe; rámutat arra, hogy a még nem kihasznált szankcionálási lehetőségek között szerepel az olyan technológiaátadás sokkal szigorúbb megközelítése, amely a „kettős felhasználású” kategóriába nem sorolt termékek exportja révén valósul meg;

43.határozottan elítéli a Vörös-tengeren áthaladó kereskedelmi és hadihajók ellen irányuló, destabilizáló húszi támadásokat; hangsúlyozza, hogy ezek jelentős fennakadásokat okoztak a globális kereskedelemben, mivel a hajózási társaságok kénytelenek átirányítani a vörös-tengeri forgalom nagy részét az Afrika legdélebben fekvő pontját megkerülő útvonalra; kollektív fellépésre szólít fel és ösztönzi a fokozott uniós szerepvállalást és nemzetközi együttműködést, továbbá határozottan sürgeti a folyamatos fellépést a világ egyik legkritikusabb vízi útvonalán a hajózás szabadságának biztosítása érdekében; felszólít ezen illegális támadások azonnali beszüntetésére;

44.osztja azt a célkitűzést, hogy mindenáron meg kell akadályozni, hogy Irán nukleáris fegyverekhez jusson; rámutat azonban arra, hogy a teheráni rezsim egyértelműen elutasította az iráni nukleáris megállapodás felélesztését, és megtagadta az együttműködést a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel jelenleg fennálló vitás ügye során; kiemeli, hogy Irán ezzel egyidejűleg növelte nukleárisfegyver-kapacitását; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy jelenleg nincs olyan stratégia, amely meggyőzné Iránt, hogy tartózkodjon a katonai nukleáris kapacitás kiépítésétől, és nincs cselekvési terv arra az esetre sem, ha Irán mégis átlépné a nukleáris küszöböt; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy Iránnal kapcsolatban terjesszen elő olyan felülvizsgált stratégiát, amely valamennyi eshetőséget figyelembe vesz;

45.aggodalmát fejezi ki a konfliktust körülvevő, félretájékoztatás és dezinformáció által táplált lázító retorika, valamint annak rosszindulatú szereplők által eszközként való felhasználása miatt, amelynek célja, hogy bizalmatlanságot és gyűlöletet keltsen, többek között az európai társadalmakban is, amint azt különösen, de nem kizárólag az antiszemitizmus aggasztó terjedése is mutatja; figyelmeztet arra, hogy ennek a dezinformáció elleni uniós küzdelem középpontjában kell állnia, és összehangolt megközelítésre szólítja fel a Bizottságot, figyelembe véve politikáinak külső és belső dimenzióit, beleértve többek között – de nem kizárólag – az EU déli szomszédságban betöltött szerepének előmozdítását célzó jövőbeli stratégiai kommunikációs tervet;

46.üdvözli a szíriai Aszad-rezsim történelmi jelentőségű bukását; emlékeztet arra, hogy a rezsim csak orosz és iráni szövetségesei támogatásának köszönhetően maradhatott ilyen sokáig életben, és összeomlása azok meggyengülésére utal; üdvözli az EU és Szíria közötti kapcsolatok újraindulását, amit a damaszkuszi uniós ügyvivők kinevezése, a tagállamok és az uniós vezetők diplomáciai szerepvállalásai és magas szintű találkozói, valamint a 2025. március 17-én Aszaad es-Sibani ideiglenesen megbízott külügyminiszter részvételével tartott kilencedik brüsszeli konferencia is jelez; úgy véli, hogy az új szíriai hatóságokkal létesített diplomáciai kapcsolatok nem szolgálhatnak ürügyként a tagállamok azon állampolgáraival szembeni engedékenységre, akik Szíriában iszlamista csoportok tagjaiként harcoltak; kijelenti, hogy ezek a harcosok továbbra is fenyegetést jelentenek az állampolgárságuk szerinti országokra és az EU valamennyi tagállamára nézve; megismétli, hogy rendíthetetlenül támogatja Szíria területi integritását, és hangsúlyozza, hogy sürgősen fokozni kell a 16,7 millió rászoruló számára nyújtott humanitárius segítségnyújtást és védelmet; üdvözli e célból a humanitárius célú mentességek határozatlan időre történő meghosszabbítását és a szankciók fokozatos, de feltételekhez kötött felfüggesztését számos gazdasági ágazatban annak érdekében, hogy a szíriai gazdaság számára biztosítsák az olyannyira szükséges mentőövet; ígéretet tesz arra, hogy szorosan figyelemmel kíséri a politikai átmenet folyamatát, és felszólítja a tagállamokat, hogy vonják vissza a szankciók feloldását, amennyiben a szíriai hatóságok nem teljesítik kinyilvánított kötelezettségvállalásaikat; elismeri a rendezett államépítés kihívását, amely összefügg a korábbi rezsimhez hű fegyveres csoportok felkelésének kockázatával, és ösztönzi az ügyvivő hatóságokat, hogy sürgősen szervezzék meg a félkatonai és polgári leszerelést, különösen azt követően, hogy az az alavita közösséget elfogadhatatlan megtorló támadások érték az Aszad-rezsimmel való vélt kapcsolatuk alapján; felszólítja az Európai Uniót és a tagállamait, hogy támogassák a szíriai átmeneti kormány és a kurd vezetésű SDF közötti megállapodás végrehajtási folyamatát annak érdekében, hogy biztosítsák a kurd közösség teljes körű elismerését és politikai részvételét Szíriában; felszólítja az összes felet, hogy járuljanak hozzá egy olyan inkluzív, demokratikus kormányzási modell felé történő békés és szíriai vezetésű politikai átmenethez, amely etnikai vagy vallási hovatartozástól függetlenül biztosítja a nők, a kisebbségek és a szíriai társadalom valamennyi tagjának képviseletét, részvételét és egyenlő jogait, és amely fellépései középpontjába az állami intézmények megfelelő működését és a szíriai nép jóllétét helyezi; üdvözli, hogy as-Saraa ügyvivő elnök elismeri Szíria sokszínűségét, ugyanakkor megjegyzi, hogy a jelenlegi ideiglenes kormány összetétele e tekintetben hiányos; határozottan úgy véli, hogy a szíriai politikai átmenet sikere – nevezetesen a polgári béke megőrzése és az állami intézményekbe vetett bizalom kiépítése – az átmeneti igazságszolgáltatáson és a megbékélésen múlik, ami a nemzetközi humanitárius jog megsértéséért felelős valamennyi fél büntetlensége elleni küzdelem útját jelenti; hangsúlyozza, hogy a Szíriában a büntetlenség ellen folytatott küzdelem Európa és a nemzetközi közösség erkölcsi és politikai kötelessége; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy támogassák a Szíriai Arab Köztársaságban 2011 márciusa óta elkövetett, a nemzetközi jog hatálya alá tartozó legsúlyosabb bűncselekmények elkövetéséért felelős személyek elleni nyomozást és e személyek büntetőeljárás alá vonását segítő nemzetközi, pártatlan és független mechanizmus munkáját; arra ösztönzi Szíriát, hogy ratifikálja a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) Római Statútumát, és ennek megfelelően hangolja össze a szíriai nemzeti jogszabályokat, valamint nyilatkozat útján visszamenőleges hatállyal joghatósággal ruházza fel a Nemzetközi Büntetőbíróságot; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy a nemzetközi partnerekkel együttműködve fontolják meg egy különleges misszió létrehozását az Aszad-rezsim és minden egyéb csoport által elkövetett súlyos bűncselekmények dokumentálásának elősegítése érdekében; hangsúlyozza Szíria területi integritása megőrzésének fontosságát, többek között a régió stabilitásának megőrzése érdekében; felhívja az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy tegyenek azonnali lépéseket annak érdekében, hogy megakadályozzák az orosz erők, félkatonai szervezetek vagy hírszerzési tevékenység újbóli megszervezését vagy megerősítését az országban;

47.elismeri, hogy az egyhangúság követelménye arra kényszeríti a tagállamokat, hogy fáradhatatlanul a kompromisszum és az egység megvalósításán munkálkodjanak, ami az EU nemzetközi színtéren gyakorolt politikai befolyásának forrása; rámutat azonban arra, hogy kritikusan fel kell mérni, hogy megéri-e az egységesség eszméjének fenntartásáért kitartani a globális szintéren hitelvesztéssel járó egyhangúság mellett, szem előtt tartva különösen a kibővített Unió működésének hatékonyságát;

48.ezzel összefüggésben sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamok arra használták vétójogukat, hogy gyengítsék a megállapodásokat, késleltessék a döntéshozatalt, vagy teljesen meghiúsítsanak egy közös politikát; sajnálja, hogy soha nem használták ki a gyors, hatékony és eredményes kül-, biztonság- és védelempolitikai fellépés lehetőségét, amelyet többek között az EUSZ áthidaló klauzulái biztosítanak;

49.ismételten kéri, hogy a Tanács fokozatosan térjen át a minősített többségi szavazásra a KKBP azon területein, amelyeknek nincsenek katonai vagy védelmi vonatkozásaik; elismeri egyes tagállamok azon aggodalmát, hogy egyre kevésbé tudják befolyásolni az uniós szintű kül- és biztonságpolitikát; ösztönzi, hogy a minősített többségi szavazás katonai vagy védelmi vonatkozásokkal nem járó határozatokra való teljes körű alkalmazásáig a határozathozatali képesség fokozása érdekében maradéktalanul használják ki a jelenleg rendelkezésre álló összes lehetőséget, beleértve az EUSZ 31. cikkének (1) bekezdésével összhangban a konstruktív tartózkodás alkalmazását is; elismeri, hogy a minősített többségi szavazás alkalmazása felé tett előrelépés csak fokozatos lehet, és annak az európai stratégiai kultúra kialakítására kell épülnie;

50.rámutat arra, hogy a világ egyre inkább többpólusúvá válik, és egyre kevésbé multilaterális; hangsúlyozza, hogy a multilaterális fórumokat – köztük elsősorban az ENSZ-t és annak ügynökségeit – az EU által választott együttműködési formának kell tekinteni; felszólítja a tagállamokat, hogy erősítsék meg a multilaterális kormányzás inkluzív formáit, és ezzel összefüggésben arra ösztönzi a Bizottságot, az EKSZ-t és a Tanácsot, hogy fokozzák az intézményközi együttműködést azokkal a multilaterális szervezetekkel, amelyek a szabályokon alapuló nemzetközi rend szerves részét képezik, és ezáltal védik az ENSZ-t és a multilaterális rendszer egészét; e tekintetben aggodalmának ad hangot a kizárólagos együttműködési formák növekvő jelentőségével kapcsolatban, amelyek egyre nagyobb versennyel szembesülnek; aggodalmát fejezi ki a BRICS-csoport gyarapodó tagsága miatt, amely jelenleg a világ népességének 45%-át teszi ki; hangsúlyozza, hogy ez az együttműködés biztosítja Oroszország számára az ország politikai elszigetelésére irányuló intézkedések megkerüléséhez szükséges eszközöket, és lehetővé teszi Kína számára, hogy infrastrukturális projektek finanszírozása révén tovább bővítse befolyását; hangsúlyozza, hogy Kína elkötelezettségének komolysága attól függ, hogy kész-e engedményeket tenni a globális dél országai adósságának kezelésére és átstrukturálására; ugyanakkor megállapítja, hogy a nemzetközi intézményeket és normákat egyre inkább eszközként használják fel és aláássák az autokratikus rendszerek; hangsúlyozza, hogy ez a tendencia kényes helyzetbe hozza az Uniót, mivel egyensúlyt kell teremtenie a multilateralizmus széles körű és inkluzív koncepciója mellett való kiállás és a kiválasztott, hasonlóan gondolkodó partnerekkel való együttműködés megerősítése között;

51.felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy értékeljék újra a BRICS-csoporttal és annak partnereivel kapcsolatos uniós megközelítést, és dolgozzanak ki külön uniós politikát a BRICS+-szal kapcsolatban;

52.határozottan felszólít a harmadik országoknak nyújtott uniós pénzügyi támogatás felülvizsgálatára annak biztosítása érdekében, hogy az ne támogassa azokat a kormányokat, amelyek megkérdőjelezik az európai értékeket, terjesztik a Nyugat-ellenes propagandát, támogatják Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborúját, és aláássák a demokráciát, az emberi jogokat és a korrupció elleni küzdelmet támogató jelenlegi nemzetközi rendet;

53.ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az EU geopolitikai környezetét továbbra is a radikális bizonytalanság és az együttműködéstől a verseny felé történő elmozdulás jellemzi; aggodalommal állapítja meg, hogy az interakció minden formáját fegyverként használják fel, és megjegyzi, hogy ez a tendencia hátráltatja a nemzetközi együttműködést egy olyan időszakban, amikor a globális kihívások hatékony kezelése érdekében fel kell gyorsítani a globális átállást; emlékeztet arra, hogy az EU nem engedheti meg magának, hogy befelé forduljon, és nyitottnak és elkötelezettnek kell maradnia a világban, hogy megvédje értékeit és érdekeit; hangsúlyozza, hogy a harmadik országok általi, a nemzetközi rend destabilizálására és a multilateralizmusnak a dezinformáció terjedése révén történő aláásására irányuló fokozott erőfeszítések fényében alapvető fontosságú a hasonlóan gondolkodó partnerekkel való fokozott együttműködés és koordináció;

54.kéri az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy széles körű konszenzus alapján aktívan támogassák a multilaterális intézmények, legfőképpen az ENSZ rendszerének és különösen az ENSZ Biztonsági Tanácsának átfogó intézményi reformját, amelynek olyan intézkedéseket kell tartalmaznia, amelyek célja a vétójog alkalmazásának korlátozása, a regionális képviselet erősítése, a végrehajtó szerv elszámoltathatóvá tétele az azt megválasztó közgyűlés előtt, az összetétel újradefiniálása a geopolitikai helyzet jobb tükrözése érdekében, többek között állandó hely biztosítása révén az Európai Unió számára; hangsúlyozza, hogy az ilyen reformok elengedhetetlenek a multilateralizmus megerősítéséhez, a globális kormányzás és az értékalapú döntéshozatal javításához, valamint a nemzetközi kihívások inkluzívabb és gyorsabban reagáló kezeléséhez;

55.emlékeztet az Egyesült Királysággal kialakult erős és konstruktív partnerség fontosságára, tekintettel nemcsak a példa nélküli átfogó kereskedelmi és együttműködési megállapodás meglétére, a közös értékek, például a demokrácia, a multilateralizmus és az emberi jogok támogatására, hanem a közös érdekű kérdések hatókörére is olyan területeken, mint a védelem, az éghajlat és az energiaügy, a határigazgatás, a terrorizmus elleni küzdelem, a szervezett bűnözés, valamint a béke és a stabilitás előmozdítása; üdvözli különösen, hogy az Egyesült Királyság új kormánya új lendületet adott annak, hogy az EU-val együtt mérlegelje a szorosabb és tartósabb külpolitikai és biztonsági együttműködés lehetőségeit, amelyeket konkrét intézkedések támasztanak alá, és amelyek az ENSZ szintjén folytatott jó együttműködésre, valamint az EU és az Egyesült Királyság közötti hatékony koordinációra épülnek az Oroszországgal szembeni szankciók elfogadása és végrehajtásuk nyomon követése terén; úgy véli, hogy ez a koordináció hozzáadott értéket képvisel mind az EU, mind az Egyesült Királyság számára, és ezért üdvözli az EU és az Egyesült Királyság közötti, közös érdekeken és kollektív felelősségvállaláson alapuló biztonsági partnerség létrehozására irányuló munkáról szóló megállapodást; úgy véli, hogy egy ilyen partnerség keretében konzultálni kell olyan témákról, mint a tengeri védelem; kéri, hogy a Parlamentet megfelelően vonják be, és tájékoztassák ezekről a megfontolásokról a UK és az EU közötti, várható csúcstalálkozó előtt és után;

56.tudomásul veszi az Egyesült Államokban tartott elnökválasztás és kongresszusi választások eredményét; aggodalmát fejezi ki az Egyesült Államok új kormánya által diktált, a kialakult partnerségek és diplomáciai hagyományok felborítását célzó gyors ütemezés miatt; megdöbbenésének ad hangot az az Oroszország felé elnéző, a hagyományos szövetségeseket pedig ellenségesen kezelő jelenlegi politika miatt; sajnálatának ad hangot Vance amerikai alelnök közelmúltbeli észrevételeire vonatkozóan, amelyek megkérdőjelezik a transzatlanti partnerséget alátámasztó közös értékeket; figyelmeztet arra, hogy az ilyen kiszámíthatatlan politika révén a Trump-adminisztráció egy ritka értékkel, nevezetesen az Egyesült Államokba vetett bizalommal játszik; úgy véli ugyanakkor, hogy a transzatlanti kapcsolatok továbbra is nélkülözhetetlenek az Atlanti-óceán két partján élő partnerek biztonsága szempontjából, és ezért érdemes ezekbe befektetni; minden eddiginél fontosabbnak tartja, hogy szövetségi és állami szinten folytatódjon az együttműködés az amerikai partnerekkel; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az amerikai kormányzat által preferált együttműködési formaként folytassák a kétoldalú diplomáciai csatornák alkalmazását az USA-beli partnerekkel, megmutatva ezzel az egységet és a közös uniós álláspont iránti elkötelezettséget; megismétli annak fontosságát, hogy rendszeresen tartsanak EU–USA csúcstalálkozókat, annak érdekében, hogy maximális lendületet adjanak a jövőbeli együttműködésnek; teljes mértékben támogatja az együttműködés elmélyítését az EU és az Egyesült Államok közötti transzatlanti párbeszéd keretében, például a transzatlanti parlamenti diplomácián keresztül;

57.sajnálatát fejezi ki az Egyesült Államok azon döntése miatt, hogy hirtelen leállítja a legtöbb humanitárius és fejlesztési segélyt, beleértve többek között az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) által eddig nyújtott segélyeket, mivel ez pusztító hatással van számtalan ember életére, és súlyos következményekkel járhat az emberi jogokra és a globális biztonságra nézve is; tudatában van, hogy az EU nem tud az USAID helyébe lépni, ezért a hatások enyhítése érdekében stratégiai megközelítéssel és intelligens módon át kell csoportosítania erőforrásait az „Európa együtt” megközelítés révén, mind az érintett országok, mind saját érdekei érdekében; üdvözli a Bizottság és az EKSZ bejelentését, miszerint erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy növeljék a súlyosan érintett területek likviditását az előfinanszírozás átcsoportosítása és növelése révén; elismerését fejezi ki az uniós szintű feltérképezés kezdeményezésére vonatkozó döntésért, amelynek a másodlagos hatásokat is figyelembe kell vennie, és kéri, hogy az eredményeket ismertessék a tagállamokkal és a Parlamenttel; kéri a Bizottságot, hogy adjon ki nyilatkozatot, amelyben összegzi az EU által a válságra adott holisztikus választ;

58.kéri a Bizottságot, hogy a közös értékeinket, érdekeinket, biztonságunkat és jólétünket érintő globális kihívások leküzdése érdekében alakítson ki szorosabb kapcsolatokat a kulcsfontosságú kanadai partnerekkel; úgy véli, hogy a kétoldalú biztonsági és védelmi párbeszéd, valamint a küszöbön álló biztonsági és védelmi partnerség képezi a megerősített biztonsági és védelmi együttműködés alapját, többek között a védelmi ipari termelés fellendítésére irányuló kezdeményezések tekintetében;

59.megismétli, hogy a tagállamoknak teljes mértékben működőképessé kell tenniük az EU stratégiai autonómiájának és védelmi felkészültségének koncepcióját, és e célból kollektív és jól összehangolt beruházásokat kell végrehajtaniuk biztonságuk és védelmük érdekében egy olyan, valódi európai védelmi unió megvalósítása céljából, amely interoperábilis a NATO-szövetséggel, illetve kiegészíti azt, és amely szükség esetén függetlenül járhat el; úgy véli, hogy az EU-nak sürgősen fel kell lépnie annak érdekében, hogy csökkentse a nem uniós országoktól való függőségét védelmi képességei, különösen a stratégiai támogató eszközök tekintetében, biztosítva saját autonóm biztonságát; emlékeztet arra, hogy az EDTIB stratégiai eszköz mind az Unió biztonsága és védelme, mind pedig külpolitikája szempontjából; felszólít az EDTIB jelentős megerősítésére, valamint a védelmi ipari partnerségek elmélyítésére és a hasonlóan gondolkodó, megbízható partnerek, mindenekelőtt Ukrajna ipari bázisának integrálására az EDTIB-be;

60.ösztönzi az Unión kívüli nyugat-európai országokkal fenntartott szoros kapcsolatokat, különösen az EU külső fellépésének egyes területein tapasztalható együttműködést; ezzel összefüggésben üdvözli az EU és Svájc közötti jövőbeli kapcsolatokra vonatkozó átfogó intézkedéscsomagról szóló tárgyalások lezárását, amely jelentős mérföldkövet jelent a már most is szoros kapcsolatok előmozdításában és elmélyítésében; felhívja a Bizottságot, hogy korszerűsítse és mélyítse el az EU és Svájc közötti kétoldalú kapcsolatokat; hangsúlyozza a Norvégiával fenntartott szorosabb kapcsolatok megerősítésének fontosságát, különösen a biztonsági és védelmi partnerség, valamint a közös állományokkal való, együttműködésen alapuló gazdálkodás és a régóta fennálló halászati tevékenységek folytatása terén; szorgalmazza az EU, valamint Andorra és San Marino közötti társulási megállapodás mielőbbi aláírását;

61.üdvözli az EU és Örményország közötti kétoldalú kapcsolatok új lendületét, amelyet a jereváni hatóságok határozottan támogatnak; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy aktívan támogassák Örményországnak az EU-val való fokozott együttműködésre irányuló óhaját; teljes mértékben támogatja az EU–Örményország partnerségi menetrenddel kapcsolatos újonnan megkezdett munkát, amely ambiciózusabb közös prioritásokat határoz meg az összes dimenzióra kiterjedő együttműködésre vonatkozóan.

62.határozottan támogatja az Európai Unió örményországi missziója (EUMA) tevékenységét, és hangsúlyozza a misszió fontos szerepét; kéri az EUMA-t, hogy szorosan kövesse nyomon a változó helyi biztonsági helyzetet, készítsen átlátható jelentéseket a Parlamentnek, és aktívan járuljon hozzá a konfliktusrendezési törekvésekhez; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy erősítsék meg az EUMA megbízatását, növeljék személyzetének létszámát, és hosszabbítsák meg a misszió időtartamát; felhívja az azerbajdzsáni hatóságokat, hogy állapodjanak meg egy ilyen polgári misszió létrehozásáról a határ azeri oldalán is;

63.úgy véli, hogy a globális rend súlypontja az indiai–csendes-óceáni térség felé mozdul el, és hogy az EU-nak meg kell erősítenie aktív szerepét és jelenlétét ebben a régióban érdekeinek védelme, a stabilitás előmozdítása és a szabályokon alapuló nemzetközi rend fenntartása érdekében; megismétli, hogy a békés, szabad, stabil és szabályokon alapuló indiai–csendes-óceáni térség létfontosságú európai érdek; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a régióban zajló nagyhatalmi verseny megszabja, hogy az EU milyen paraméterek mentén képes a régióban előmozdítani a multilateralizmust; ezzel összefüggésben rámutat, hogy az Oroszországgal fennálló geopolitikai feszültségek továbbra is akadályokat gördítenek az Ázsia–Európa találkozó útjába; ezzel összefüggésben fokozott kül-, biztonság- és védelempolitikai kapcsolatokat szorgalmaz a régió hasonlóan gondolkodó partnereivel, összhangban az indiai–csendes-óceáni térséggel folytatott együttműködésre vonatkozó uniós stratégiával; arra ösztönzi az alelnököt/főképviselőt, hogy az indiai–csendes-óceáni partnereinkkel, különösen Ausztráliával, Indiával, Új-Zélanddal, Dél-Koreával, Japánnal és Tajvannal közösen mozdítsa elő az EU külső fellépésének láthatóságát és hatását;

64.ezzel összefüggésben emlékeztet az EU és Japán közötti stratégiai partnerségre, amelynek mintaként kellene szolgálnia az olyan gyümölcsöző kétoldalú partnerségre, amely lehetővé teszi a hatékony politikaformálást a multilaterális környezetben; megjegyzi, hogy az EU és Japán 2024-ben ünnepli diplomáciai képviseleteinek 50. évfordulóját, és határozottan hangsúlyozza, hogy az EU érdekelt abban, hogy az elkövetkező 50 évben elmélyítse és bővítse ezt a kétoldalú partnerséget; üdvözli e célból az EU–Japán gazdasági partnerségi megállapodást és az EU–Japán stratégiai partnerségi megállapodást, amelyek közül az utóbbi többek között konzultációkat ír elő a vonatkozó védelmi kezdeményezések kidolgozásáról, beleértve a védelmi iparral kapcsolatos kérdésekre vonatkozó információcserét, valamint a vonatkozó védelmi kezdeményezésekben való lehetséges kölcsönös részvétel feltárását;

65.megjegyzi, hogy a geopolitikai kihívások megerősítették az EU és India közös érdekét a biztonság, a jólét és a fenntartható fejlődés biztosítása terén; szorgalmaz egy India–EU csúcstalálkozót, hogy a kétoldalú kapcsolatok továbbra is kiemelt helyen szerepeljenek a napirenden; az együttműködés kulcsfontosságú területeiként határozza meg az éghajlatváltozást és a zöld növekedést, a digitalizációt és az új technológiákat, a kutatást és fejlesztést, a konnektivitást, a kereskedelmet és a beruházásokat, valamint a kül-, a biztonság- és a védelmi politikát; e tekintetben erőteljesebb szerepvállalást kér a tagállamoktól; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy bővítsék és szélesítsék az India és az EU közötti tengeri védelmi együttműködést, válaszul az egyre erősebb kínai jelenlétre az indiai–csendes-óceáni térségben; hangsúlyozza, hogy Indiával párbeszédet kell folytatni az Oroszországtól való komoly katonai függőségéről, valamint arról, hogy korlátozott kritikus technológiákat szállít Oroszországnak; sürgeti Indiát, hogy ítélje el Oroszország Ukrajna elleni jogellenes agressziós háborúját, és csatlakozzon az EU Oroszországgal szembeni szankciós politikájához;

66.úgy véli, hogy India fontos demokratikus partner, és ösztönzi az EU-t, hogy szorosan működjön együtt az indiai kormánnyal az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása vonatkozásában, mind az országon belül, mind világszerte; felszólít az Indiára vonatkozó 2018. évi uniós stratégia és a 2025-ig tartó időszakra szóló EU–India ütemterv teljes körű végrehajtására a tagállami fellépésekkel szoros összhangban; különösen hangsúlyozza, hogy nagyobb szinergiákra kell törekedni a kül- és biztonságpolitika terén a meglévő párbeszéd-mechanizmusok, valamint a 2025-ig tartó időszakra szóló EU–India ütemterv keretében létrehozott egyéb fórumok révén; úgy véli, hogy a Bizottság elnökének és a biztosi testületnek 2025. február 27–28-án Indiában tett nagy jelenőségű látogatása új fejezet nyitott az EU és India közötti kapcsolatok történetében, és megerősítette a stratégiai kapcsolatot és az abban rejlő kiaknázatlan lehetőségeket; üdvözli a küszöbönálló stratégiai EU–India program bejelentését;

67.emlékeztet az EU „egy Kína” politikája iránti elkötelezettségére, amely az EU és Kína közötti kapcsolatok egyik alapelve; hangsúlyozza, hogy Tajvan az EU kulcsfontosságú demokratikus partnere az indiai–csendes-óceáni térségben; elismeri Tajvannak a globális ellátási láncok biztosításában betöltött jelentős szerepét, különösen a csúcstechnológiai ágazatban, továbbá sürgeti az Uniót és az uniós tagállamokat, hogy folytassanak szorosabb együttműködést Tajvannal a gazdasági, kereskedelmi és beruházási kapcsolatok további fellendítése érdekében; ösztönzi a Bizottságot, hogy haladéktalanul hozzon előkészítő intézkedéseket a Tajvannal kötendő beruházási megállapodásról szóló tárgyalásokhoz; hangsúlyozza, hogy elfogadhatatlanok az önkényuralmi rendszerek arra irányuló kísérletei, hogy korlátozzák az EU és Tajvan közötti kapcsolatok kedvező alakulását;

68.határozottan elítéli Kína Tajvannal szembeni folyamatos katonai provokációját, és megismétli, hogy határozottan elutasítja a Tajvani-szoros status quójának bármilyen egyoldalú megváltoztatását; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy egyértelmű és következetes jelzésekkel biztosítsák, hogy a Tajvani-szorosban fennálló status quo egyoldalú megváltoztatására irányuló bármilyen – különösen erőt vagy kényszert alkalmazó – kísérleteket ne lehessen elfogadni, és súlyos áruk legyen; kiemeli, hogy Kína területi követeléseinek nincs alapja a nemzetközi jogban, és hogy csak Tajvan demokratikusan megválasztott kormánya képviselheti a tajvani népet; elítéli továbbá, hogy Kína megakadályozza Tajvan érdemi részvételét a multilaterális szervezetekben, például a WHO-ban, a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezetben és az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményében, mivel folyamatosan torzítja az ENSZ Közgyűlésének 2758. sz. határozatát; ennek megfelelően felszólítja az EU-t és a tagállamait, hogy támogassák Tajvan érdemi részvételét az érintett nemzetközi szervezetekben;

69.mély aggodalmát fejezi ki Kína belpolitikai és katonai magatartásában a Kínai Kommunista Párt 20. nemzeti kongresszusa óta bekövetkezett legutóbbi változásokkal kapcsolatban; úgy véli, hogy Kína kinyilvánítja, hogy szándékában áll a globális rend újradefiniálása és ehhez egyre inkább rendelkezik a gazdasági, diplomáciai, technológiai és katonai hatalommal is; hangsúlyozza, hogy a katonai-polgári fúziós stratégia ezen eszközök bizonyítéka; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az EU-nak határozottabb és egységesebb megközelítést kell alkalmaznia Kínával kapcsolatban, és ezért felhívja az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a Kínával kapcsolatos stratégiát, amely teljes mértékben figyelembe veszi az egyre elnyomóbb belpolitikákat, a határozott külpolitikát, valamint a gazdasági kényszer alkalmazását mint olyan eszközt, amellyel Kína el kívánja érni célkitűzéseit; úgy véli, hogy a Kína globális szereplővé válásából eredő kihívások kiegyensúlyozott, többdimenziós választ igényelnek az „együttműködés, ahol lehetséges, verseny, ahol szükséges, konfrontáció, ahol szükséges” elv mentén, amelynek révén az EU fenntartja szelektív együttműködését Kínával mint az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjával számos kulcsfontosságú kérdésben;

70.kiemeli, hogy a Kínai Népköztársaság egyre agresszívebb viselkedése fenyegeti a hajózás szabadságát, és veszélyezteti a világkereskedelem szempontjából létfontosságú stabilitást; hangsúlyozza, hogy ezt a helyzetet aggodalommal figyeli a régió békéje és stabilitása mellett elkötelezett, hasonlóan gondolkodó egyre több partner; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a destabilizáló magatartással szembeni elrettentést, többek között rendszeres műveletek révén, amelyek célja a hajózás szabadságának megvédése a Kínai Népköztársaságnak a nemzetközi vizek és légtér ellenőrzésére irányuló kísérleteivel szemben;

71.úgy véli, hogy Kína a kínai–orosz stratégiai partnerség folyamatos erősödése révén – többek között a technológia és a katonai képességek átadása terén – (közvetve) lehetővé teszi Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborúját;

72.ismételten elítéli, hogy Kína megsérti nemzetközi kötelezettségvállalásait, a kínai-brit és a kínai-portugál együttes nyilatkozatokat, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, az „egy ország, két rendszer” elvet és a hongkongi alaptörvényt, valamint hogy erőszakosan lép fel a különleges közigazgatási terület autonómiájával és ellenzéki személyiségeivel, köztük a civil társadalom tagjaival és családtagjaikkal szemben; kéri a Bizottságot, hogy a kínai-brit és a kínai-portugál együttes nyilatkozat Kína általi megsértésének és Hongkong autonómiája letörésének fényében vizsgálja meg Hongkong és Makaó autonóm jogállását;

73.aggodalmát fejezi ki a kínai vállalatok növekvő gazdasági penetrációja miatt az EU-ban, többek között az olyan stratégiai ágazatokban, mint az akkumulátorgyártás; hangsúlyozza, hogy az EU gazdasági biztonsági stratégiájával összhangban sürgősen folytatni kell a kockázatmentesítési politikát a kritikus ágazatok gazdasági függőségének további csökkentése révén;

74.megismétli, hogy a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) kulcsfontosságú partner a szabályokon alapuló multilateralizmus megerősítésében; támogatja az ASEAN arra irányuló erőfeszítéseit, hogy lezárja a Dél-kínai-tengerre vonatkozó hatékony és érdemi magatartási kódexről folytatott tárgyalásokat Kínával; ösztönzi az EU fokozott szerepvállalását és együttműködését az ASEAN-nal, valamint az átfogó stratégiai partnerségre irányuló erőfeszítéseket, amelyek a gazdasági kapcsolatokra és a fenntartható növekedésre, és különösen az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos politikai együttműködésre épülnek; felszólít a mianmari nemzeti egységkormány fokozott támogatására, valamint arra, hogy gyakoroljanak nagyobb nyomást az ASEAN-országokra annak érdekében, hogy azok összehangolják a mianmari katonai junta elleni nemzetközi szankciókat;

75.sürgeti az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy a valódi és kiegyensúlyozott partnerségek előmozdítása érdekében összpontosítsanak az afrikai partnerekkel – többek között Dél-Afrikával, Ghánával, Marokkóval, Kenyával, Szenegállal és Mauritániával – fenntartott kétoldalú kapcsolatokra, figyelembe véve a kölcsönös szükségleteket és érdekeket; úgy véli, hogy a „többért többet” elvet teljes mértékben be kell építeni a nem uniós országokhoz fűződő kapcsolatokba, amelynek során az EU szorosabb partnerséget alakít ki azokkal az országokkal, amelyek tiszteletben tartják a KKBP és a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) elveit, valamint az EU alapvető értékeit; meggyőződése, hogy az EU-nak továbbra is Afrikára kell összpontosítania, amely már most is stratégiai jelentőségű kontinens, és a jövőben egyre fontosabb szereplővé válik;

76.felhívja az EU-t, hogy függessze fel Ruandával mind a nyersanyagokról szóló egyetértési megállapodását, mind pedig – a többek között az Európai Békekereten vagy bármely más mechanizmuson keresztül folytatott – valamennyi katonai együttműködést mindaddig, amíg Ruanda véget nem vet a fegyveres csoportoknak nyújtott jogellenes támogatásának, és teljes mértékben tiszteletben nem tartja a Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) szuverenitását és területi integritását; elítéli, hogy az M23 lázadói megsértették a KDK keleti részének szuverenitását és területi integritását; elítéli Gomának és Bukavunak az M23 fegyveres csoportja általi elfoglalását és Dél-Kivuban folytatódó offenzíváját, amely tovább súlyosbította az akut humanitárius válságot, fokozta a KDK destabilizálásának és a mindenre kiterjedő regionális háborúnak a kockázatát; támogatja a luandai és nairobi békefolyamatot a konfliktus diplomáciai eszközökkel történő politikai megoldása érdekében, és sürgeti az alelnököt/főképviselőt, hogy folytassa a konfliktusban részt vevőkkel és a regionális felekkel való diplomáciai kapcsolattartást, és fokozza a felekre nehezedő nyomást a békés tárgyalások újbóli elindítása érdekében, többek között a Ruandával folytatott uniós biztonsági és védelmi konzultációk elhalasztása, és a helyben kialakult körülményektől és a folyamatban lévő regionális közvetítési folyamatok előrehaladásától függő szankciók elfogadása révén; mély aggodalmát fejezi ki a térségben lakóhelyüket elhagyni kényszerült több ezer személy humanitárius helyzete miatt; sürgeti az alelnököt/főképviselőt, hogy a stabilitás helyreállítása érdekében tegyen egyértelmű lépéseket a Nagy-tavak régióra vonatkozó uniós stratégiával összhangban, és működjön együtt az ENSZ kongói demokratikus köztársasági stabilizációs missziójával (MONUSCO) a KDK keleti részén élő polgári lakosság védelme érdekében;

77.hangsúlyozza, hogy a közelmúltbeli tunéziai fejlemények aggályokat vetettek fel az emberi jogokkal és a demokratikus normákkal kapcsolatban, és a jelentések korlátozott átláthatóságról, az ellenzék korlátozott részvételéről és az elnökválasztáson belüli politikai verseny csökkenéséről számoltak be; hangsúlyozza, hogy az EU továbbra is elkötelezett Tunézia mellett és támogatja az országot e politikai és társadalmi-gazdasági szempontból érzékeny időszakban, a különböző szintű kapcsolatok fenntartása révén;

78.hangsúlyozza, hogy az EU-nak közvetlen és létfontosságú érdeke fűződik a Földközi-tenger medencéjének és a tágabb déli szomszédságnak a stabilitásához, biztonságához és gazdasági növekedéséhez; emlékeztet arra, hogy az európai szomszédságpolitikát azzal a dicséretes céllal hívták életre, hogy előmozdítsák a stabilitást, a jólétet és a felelősségteljes kormányzást a dél-mediterrán térség déli részén; elismeri azonban, hogy mára nyilvánvalóvá vált, hogy eszközei, célkitűzései és elvei már nincsenek összhangban a régió jelenlegi realitásaival; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy közel 30 évvel az úgynevezett barcelonai folyamat elindítása után sem sikerült létrehozni a déli szomszédság földközi-tengeri országaival a közös jólét, stabilitás és szabadság térségét; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy, a földközi-tengeri térségre vonatkozó új paktumot; úgy véli, hogy az EU-nak és a déli szomszédság országainak a migrációval kapcsolatos együttműködés függvényében egyetértési megállapodásokat kell kötniük, amelyek célja a stabilitás, a jólét és az emberi jogok védelmének előmozdítása ; emlékeztet arra, hogy a déli szomszédság instabilitása és bizonytalansága továbbra is állandó kihívást jelent az európai külső határok igazgatása tekintetében; úgy véli, hogy a régió országaival fenntartott kétoldalú kapcsolatok előtérbe helyezése mellett az EU-nak továbbra is elő kell mozdítania a regionális együttműködést a meglévő keretek, például az Unió a Mediterrán Térségért révén; üdvözli egy földközi-tengeri térségért felelős biztos kinevezését;

79.hangsúlyozza, hogy a régió előtt álló sürgető geopolitikai, társadalmi és gazdasági kihívásokra válaszul az EU-nak meg kell erősítenie és el kell mélyítenie az arab országokkal és az Öböl-menti térséggel folytatott együttműködését; hangsúlyozza, hogy a megerősített együttműködésnek a reziliens partnerség kiépítése érdekében kiemelten kell kezelnie az olyan kulcsfontosságú területeket, mint a migráció, a digitális átállás, a biztonság, a zöld átállás és a kulturális cserék; olyan stratégiai megközelítést szorgalmaz, amely testre szabja az egyes országokkal való együttműködést a fenntartható fejlődés és a kölcsönös megértés előmozdítása érdekében;

80.üdvözli az EU–Öböl-menti Együttműködési Tanács (ÖET) első csúcstalálkozójának sikeres lezárását, és úgy véli, hogy ez a csúcstalálkozó fordulópontot jelentett az EU és az ÖET-beli partnerei közötti kapcsolatokban, hangsúlyozva a kölcsönös elkötelezettséget a kulcsfontosságú stratégiai, gazdasági és kulturális területek közötti kapcsolatok megerősítése iránt;

81.hangsúlyozza a demokratikus értékek fenntartásának és előmozdításának fontosságát a régióban; elítéli a gyűlöletbeszéd – többek között az európai intézmények elleni – terjedését, valamint az egyéni szabadságok és a nemzetközi rend elleni támadásokat mind a tagállamokban, mind külföldön;

82.hangsúlyozza, hogy az EU, Latin-Amerika és a Karib-térség országai hasonlóan gondolkodnak, valamint közös értékeket, nyelveket, történelmet, kultúrát és vallást képviselő országok, aminek természetes partnerekké kell tennie őket napjaink geopolitikai kontextusában; megjegyzi, hogy az elmúlt évtizedekben csökkent a régión belüli uniós szerepvállalás, légüres teret hozva létre Kína és Oroszország növekvő befolyása számára; sürgeti az összes latin-amerikai országot, hogy határozottabban ítélje el Oroszország Ukrajna elleni agresszióját; kéri a tagállamokat és az EKSZ-t, hogy folytassanak proaktív diplomáciát a régióban, nagy hangsúlyt helyezve a multilaterális világrend, a nemzetközi jog, valamint a demokrácia és az emberi jogok védelmére; többoldalú kezdeményezéseket sürget a régió leginstabilabb országaiban, például Haitin tapasztalható politikai instabilitás kezelésére;

83.üdvözli az EU és Chile közötti magas szintű keretmegállapodás aláírását, és felszólít annak gyors és teljes ratifikálására; ugyanígy üdvözli a korszerűsített EU–Mexikó globális megállapodásról szóló tárgyalások lezárását, amelyet a Bizottság 2025. január 17-én jelentett be, és amelyhez a Parlamentnek még egyetértését kell adnia; kiemeli, hogy a megállapodás megerősítené az EU és Mexikó közötti stratégiai partnerséget, elismerve az ország kulcsfontosságú szerepét Latin-Amerikában, valamint azon törekvését, hogy diverzifikálja a kereskedelmi és politikai partnerségeket az USA-tól való gazdasági függőség csökkentése érdekében;

84.tudomásul veszi a Mercosurral kötött megállapodást; aggodalmát fejezi ki annak az uniós fenntarthatósági és biztonsági normákra, valamint az uniós agrár-élelmiszeripari ágazat versenyképességére gyakorolt esetleges negatív hatása miatt, és hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek meg kell vizsgálnia, hogy a megállapodás megfelel-e az uniós fenntarthatósági normáknak és összhangban van-e a viszonosság elvével, mielőtt a ratifikációt fontolóra lehetne venni;

85.üdvözli az EU–Latin-amerikai és Karibi Államok Közösségének (CELAC) informális találkozóját és a 2023–2025-ös időszakra szóló EU–CELAC ütemterv szerinti kezdeményezések végrehajtását, és e tekintetben hangsúlyozza, hogy a 2025-ös csúcstalálkozón új és ambiciózus ütemtervet kell elfogadni, amely tovább erősíti a partnerséget, és figyelembe veszi a korábbi bevált gyakorlatokat;

86.hangsúlyozza, hogy szigorúbb megközelítésre van szükség a környezetvédők elleni erőszak kezelése és az EU arra irányuló erőfeszítéseinek fokozása érdekében, hogy segítse a biológiai sokféleség megőrzését és az éghajlati vészhelyzethez való alkalmazkodást; javasolja az Uniót is érintő szervezett bűnözés és a kábítószer-kereskedelem elleni együttműködés további erősítését; szorgalmazza a biregionális együttműködés jelentős fokozását az e jelenség elleni küzdelem terén;

87.felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy tegye hivatali idejének prioritásává a hasonlóan gondolkodó demokráciákkal folytatott munkát, és a demokrácia előmozdítása, a közös felkészültség és a válságkezelési erőforrásokhoz való hozzáférés javítása érdekében emelje rendszerszintre a hasonlóan gondolkodó demokratikus partnerekkel folytatott együttműködést és konzultációt; ezzel összefüggésben megismétli azt az ajánlást, hogy a biztonsági együttműködés kereteinek megerősítése érdekében mélyítsék el a kapcsolatokat az olyan regionális szervezetekkel, mint az ASEAN és az Afrikai Unió;

88.megismétli az Európai Politikai Közösség támogatását, amely az előttünk álló külpolitikai és biztonsági kihívásokról az európai partnerekkel folytatott megbeszélések, párbeszéd és együttműködés platformjaként szolgál, amelynek célja Európa biztonságának és stabilitásának megerősítése, valamint a közös érdekeken alapuló politikai és biztonsági együttműködés folytatása; kéri, hogy a Parlamentet szorosan vonják be e közösség hatáskörének és jövőbeli munkájának tisztázásába; hangsúlyozza, hogy e formáció jövőbeli sikere és koherenciája érdekében bizonyos szintű összehangolás elengedhetetlen a demokratikus értékek és elvek tekintetében; megismétli, hogy az Európai Politikai Közösség semmilyen körülmények között nem szolgáltathat ürügyet a bővítési országok EU-hoz való csatlakozásának késleltetésére;

89.hisz továbbá az új szövetségek létrehozásának jelentőségében, többek között a szomszédos országokkal és a „globális dél” országaival, figyelembe véve a kölcsönös szükségleteket és érdekeket a valódi, kiegyensúlyozott és egyenrangú partnerségek előmozdítása érdekében; hangsúlyozza a harmadik országokkal kötendő, közös európai értékeken és alapvető jogokon alapuló politikai megállapodások fontosságát; kéri az Uniót, hogy reagáljon a partnerországok elvárásaira, és gyorsan teljesítse a velük kötött politikai megállapodásokat annak érdekében, hogy megmutassa, hogy az EU megbízható és stratégiai partner, valamint bebizonyítsa, hogy a nemzetközi szabályokon alapuló rendszer képes megfelelni a jelenlegi kihívásoknak; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a Parlament aktív részvételét a jövőbeli, a tiszta gazdaságot szolgáló kereskedelmi és beruházási partnerségek létrehozásában, végrehajtásában és nyomon követésében; ezzel összefüggésben együttműködési kezdeményezéseket szorgalmaz az EU és a globális dél országai között az adósságválság értékelése és kezelése érdekében; megjegyzi, hogy a globális déllel kötött – különösen a nyersanyagokat érintő – megállapodásoknak a függőség elmélyítése és az erőforrások túlzott kiaknázása helyett inkább a helyi gazdasági fejlődéshez kell hozzájárulniuk;

90.kiemeli, hogy az alelnök/főképviselő a KKBP és az EU külkapcsolatai között hídépítői szerepet tölt be annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az EU külső tevékenységének legmagasabb szintű koordinációját és koherenciáját; hangsúlyozza, hogy az EU-nak elő kell mozdítania külső tevékenységének és fejlesztési együttműködési erőfeszítéseinek láthatóságát és hatékonyságát, ugyanakkor sajnálja, hogy egyes esetekben az EU külső képviselete nem áttekinthető, ami akadályozza az EU stratégiai kommunikációját külföldön; hangsúlyozza, hogy egyértelműen meg kell határozni az alelnöknek/főképviselőnek, a Bizottság elnökének és az Európai Tanács elnökének az EU külső tevékenységével és képviseletével kapcsolatos hatásköreit, hogy az EU egységes hangon szólalhasson meg, és e megszólalásokat partnerei is egységesnek találják; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg az EKSZ-szel való koordinációját a külső fellépések terén, többek között azáltal, hogy biztosítja az EKSZ-határozat A Tanács 2010/427/EU határozata (2010. július 26.) az Európai Külügyi Szolgálat szervezetének és működésének a megállapításáról (HL L 201., 2010.8.3., 30. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dec/2010/427/oj. 3. cikke (2) bekezdésének és 9. cikkének való teljes megfelelést, amelyet adott esetben naprakésszé kell tenni;

91.kéri, hogy az EKSZ-t – mind a központját, mind az uniós küldöttségeket – a megfelelő pénzügyi és humán erőforrások biztosításával erősítsék meg, hogy az EU jobban fel tudjon készülni a jelenlegi és a jövőbeni globális kihívásokra; szorgalmazza, hogy az EKSZ választhassa ki és vehesse fel állandó uniós diplomáciai személyzetét, és biztosítsa a nemek közötti és a földrajzi méltányos egyensúlyt a tagállamok között az EKSZ valamennyi szintjén; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy mielőbb terjesszen elő javaslatokat az EU külső fellépésének jövőbeli működési struktúrájára vonatkozóan, és e célból teljes mértékben vegye figyelembe az EKSZ működésének értékeléséről és az EU globális szerepének megerősítéséről szóló, 2023. március 15-i parlamenti ajánlást Az Európai Parlament 2023. március 15-i ajánlása a Tanácshoz és a Bizottság alelnökéhez / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez, amelyben értékeli az EKSZ működését és az EU globális szerepének megerősítését (HL C, C/2023/410, 2023.11.23., ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2023/410/oj).; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a stratégiai kommunikációt és a dezinformáció elleni küzdelemre irányuló uniós munkát a stratégiailag releváns régiókba és országokba irányuló célzott erőforrások és az e helyeken kialakított irodák révén;

92.emlékeztet arra, hogy az EU-nak stratégiai érdeke a fenntartható fejlődés, a szegénységcsökkentés és az egyenlőség globális előmozdítása, mivel ezek az erőfeszítések hozzájárulnak a hosszú távú globális békéhez és biztonsághoz; felszólítja a Bizottságot, hogy hatékonyan és gyorsan használja fel a Global Gateway kezdeményezést a kínai „Egy övezet, egy út” kezdeményezés fenntartható alternatívájaként, valamint az EU jelenléte és láthatósága világszerte történő növelésének eszközeként; emlékeztet arra, hogy a Global Gateway kezdeményezést olyan stratégiai koncepcióként kell értelmezni, amely integrálja a kül-, gazdaság- és fejlesztéspolitikát, beleértve az éghajlatvédelmi és a digitális átállást, valamint az infrastrukturális beruházásokat a kölcsönös előnyökön, a gazdasági fejlődésen és a reziliens ellátási láncokon alapuló szoros partnerség megerősítése érdekében; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a nemzetközi pénzügyi intézményekkel való együttműködés, a magánszektor jól meghatározott bevonása, valamint a célzott stratégiai kommunikáció – többek között a fogadó országokban – elengedhetetlen ahhoz, hogy az eszköz elérje a kívánt mértéket; aggodalmát fejezi ki azon jelentések miatt, amelyek szerint számos Global Gateway projektet kínai vállalatok hajtanak végre, ami közvetlenül sérti a kezdeményezés céljait és célkitűzéseit, amelyek magukban foglalják az EU gazdasági biztonságának megerősítését, valamint a gazdasági fejlődés és a harmadik országokkal való kölcsönösen előnyös partnerségek előmozdítását; ezért felszólít a Global Gateway-ben részt vevő valamennyi kínai vállalat azonnali kivizsgálására és eltávolítására; hangsúlyozza, hogy az uniós támogatásnak ki kell egészítenie más kezdeményezéseket, például a globális infrastrukturális és beruházási partnerséget, az India–Közel-Kelet–Európa gazdasági folyosót és a Lobito-folyosót, és különösen a fenntartható fejlődési célok elérésére kell irányulnia;

93.megismétli, hogy a Parlament központi szerepet játszik a KKBP-ben, és ahhoz parlamenti diplomáciája, valamint különböző eszközei, csatornái és kapcsolatai – többek között demokráciatámogatási programjai, a Külügyi Bizottság, a rendszeres parlamenti párbeszédek és a hivatalos küldöttségek – révén kifejezetten hozzájárul; hangsúlyozza, hogy a parlamenti diplomáciában nagy lehetőségek rejlenek a kulcsfontosságú politikai érdekelt felek bevonására és a demokratikus kormányzás megkönnyítésére; különösen hangsúlyozza a parlamenti diplomácia hozzáadott értékét az Ukrajna elleni orosz agressziós háború idején, és ezzel összefüggésben kiemeli az ukrán Verhovna Rada és az Európai Parlament közötti értékes politikai és technikai szintű együttműködést;

94.szilárd meggyőződése, hogy a diplomácia az uniós fellépés meghatározó részét képezi; ennek fényében felszólít az EU preventív diplomáciájának mint a felek közötti konfliktusok megelőzését, közvetítését és békés rendezését szolgáló proaktív külpolitikai eszköznek a továbbfejlesztésére; felhívja az EKSZ-t, hogy építse be az EU preventív diplomáciai eszközeit a strukturális megelőzési mechanizmusokba és fellépésekbe, például a konfliktusokban érintett különböző szereplők közötti politikai megállapodásokba, a megbékélésre, a béketeremtésre és az átmeneti igazságszolgáltatásra irányuló nemzeti párbeszédekbe, valamint az igazság és megbékélés bizottságaiba; sürgeti az EKSZ-t, hogy vonja le a tanulságokat a diplomáciai erőfeszítések értékelése, a fejlesztésre szoruló területek azonosítása és a bevált gyakorlatok jövőbeli kezdeményezésekbe való beépítése érdekében; kéri, hogy e tekintetben növeljék az EKSZ kapacitásait, különösen a válsághelyzetekre való felkészültséggel és reagálással foglalkozó megfelelő részlegekben; hangsúlyozza, hogy sürgősen meg kell duplázni a vonatkozó uniós költségvetést a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszközön belül, és jelentősen növelni kell a közvetítéssel, a párbeszéddel és a megbékéléssel kapcsolatos uniós fellépést;

95.megerősíti az EU különleges képviselőinek (EUKK-k) szerepét, akik előmozdítják az EU politikáit és érdekeit az egyes régiókban és országokban, és fontos szerepet játszanak egy erősebb és hatékonyabb KKBP kialakításában azáltal, hogy aktív politikai jelenlétet biztosítanak az EU-nak a kiemelt fontosságú országokban és régiókban, és az EU és politikái „hangjaként” és „arcaként” működnek; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EUKK-kat megfelelő erőforrásokkal lássák el, amelyek lehetővé teszik számukra e feladatok hatékony végrehajtását; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU különleges képviselői olyan széles körű és rugalmas megbízatással rendelkezzenek, amely képes alkalmazkodni a változó geopolitikai körülményekhez annak érdekében, hogy meghatározott régiókban és országokban előmozdítsák az uniós politikákat és érdekeket, és aktív szerepet játsszanak a preventív diplomáciai erőfeszítésekben; ismét hangsúlyozza, hogy az EU új különleges képviselőinek kinevezésére csak a Parlamentben tartott meghallgatásokat követően kerülhet sor;

96.hangsúlyozza, hogy a korrupció lehetővé teszi és súlyosbítja az emberi jogok megsértését, a visszaéléseket, valamint a demokratikus elvek és a jogállamiság leépülését; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy foglalkozzanak a korrupció jelentette, a stabilitást, a kormányzást és a békét veszélyeztető kockázatokkal, valamint előzzék meg és hárítsák el ezeket az uniós érdekeket, valamint a globális jólétet és biztonságot fenyegető veszélyeket, különösen az EU keleti és déli szomszédságában; ösztönzi az EU, tagállamai, valamint szövetségesei és partnerei közötti szorosabb együttműködést, ahol csak lehetséges, a rendszerszintű korrupció elleni küzdelem érdekében, amely erősíti az autokratikus rezsimeket, elősegíti a rosszindulatú befolyás terjedését, megfosztja a társadalmakat alapvető erőforrásaiktól, valamint aláássa a demokratikus értékeket, az emberi jogokat és a jogállamiságot; hangsúlyozza a civil társadalom és a független újságírók kulcsfontosságú szerepét a nem uniós országokban a korrupció nyomon követésében és feltárásában; felhívja ezért az EU-t, hogy külpolitikáján belül fogadjon el átfogó és gyorsan végrehajtott korrupcióellenes keretet, amely magában foglalja az uniós szankciórendszert, a javasolt korrupcióellenes irányelvet és a szélesebb körű uniós korrupcióellenes stratégiát; sürgeti az alelnököt/főképviselőt, hogy e tekintetben javasoljon konkrét és széles körű intézkedéseket, és támogatja a korrupcióellenes rendelkezések beépítését az EU nem uniós országokkal kötött kereskedelmi megállapodásaiba;

97.hangsúlyozza az EU külföldi misszióit és műveleteit, amelyek a béke, a biztonság és a haladás előmozdítására irányulnak Európában és a világban; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy:–készítse elő a 2025-ben indítandó szükséges KKBP-missziókra vonatkozó javaslatokat, megelőző katonai megerősítésként használva fel az uniós gyorstelepítésű kapacitást (RDC); emlékeztet arra, hogy az ezekkel az intézkedésekkel kapcsolatos igazgatási kiadásokat, beleértve az RDC készenléti kiadásait is, az EU költségvetésére kell terhelni;–Ciprussal, Törökországgal, az Egyesült Királysággal és az ENSZ-szel együttműködve hajtson végre konkrét intézkedéseket a ciprusi ütközőzóna demilitarizálása érdekében, és javítsa a sziget biztonságát mind a ciprusi görög, mind a ciprusi török közösség számára;–támogassa a két uniós polgári KBVP-misszió (EUPOL COPPS és EUBAM Rafah) szerepének növelését, összhangban az Európai Tanács 2024. március 21–22-i következtetéseivel, emlékeztetve arra, hogy a kétállami megoldás elve és egy jövőbeli palesztin állam életképessége alapján fontos szerepet játszhatnak és részt vehetnek a Gázai övezetbe irányuló humanitárius segítségnyújtás megkönnyítésében, a Palesztin Hatóság hatékonyságának javításában Ciszjordániában, valamint a Gázai övezetbe való visszatérésének előkészítésében;–teremtse meg az EUBAM Rafah teljes körű újraindításához szükséges feltételeket annak érdekében, hogy a Palesztin Hatósággal, valamint az izraeli és egyiptomi hatóságokkal együttműködve az EUBAM Rafah semleges harmadik félként léphessen fel a rafahi átkelőhelyen; elvárja, hogy az EUPOL COPPS és az EUBAM Rafah helyszíni hatáskörének és megbízatásának megerősítése a soron következő EU–Közel-Kelet stratégia kulcsfontosságú prioritásai közé tartozzon;–növelje tovább az Azerbajdzsánnal közös nemzetközi határ örmény oldalán az EU Örményországban működő polgári missziója keretében telepített megfigyelők számát, és ismételten szólítsa fel Azerbajdzsánt, hogy működjön együtt a misszióval, és hagyjon fel az ellene folytatott lejárató kampánnyal;–működjön együtt Ausztráliával, Új-Zélanddal, a Koreai Köztársasággal, Japánnal, Tajvannal és az ASEAN tagállamaival az indiai–csendes-óceáni és a délkelet-ázsiai régiók békéjének és biztonságának elősegítése érdekében;–dolgozzon ki stratégiákat az EU keleti határain és az EU legkülső régióiban elkövetett hibrid támadásokkal szembeni fellépésre, különösen a migrációnak a tagállamok destabilizálására és politikai nyomásgyakorlásra irányuló taktikaként való felhasználása ellen, ösztönözzék a tagállamok közötti szolidaritást az ilyen támadásokkal szembesülő országokkal, például Lengyelországgal és Litvániával, és javasoljanak megtorló intézkedéseket a Comore-szigetekkel szemben a mayotte-i migrációs hullámokkal való visszaélések miatt;

98.felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy kövesse nyomon a sikeres szudáni evakuálási akciók és a fokozott konzuli védelem példáit, és dolgozzon a külföldön tartózkodó uniós polgárokra irányuló átfogó védelmi rendszer kialakításán; hangsúlyozza, hogy a világban jelenleg zajló válságok és konfliktusok hatása miatt fennáll a veszélye annak, hogy a tagállamok konzuli védelme és/vagy segítségnyújtási kapacitása túlterhelődik, ezért az EKSZ válságkezelő központja és az uniós polgári védelmi mechanizmus képességeinek és erőforrásainak megerősítését szorgalmazza; emlékeztet régóta képviselt álláspontjára, amely szerint hasonló szintű védelmet kell biztosítani az uniós küldöttségek, valamint a KKBP-missziók és -műveletek helyi személyzete számára;

99.úgy véli, hogy szükség van az EU külső fellépésének fokozottan intézményesített parlamenti felügyeletére, beleértve a bizalmas információkhoz és tájékoztatókhoz való rendszeres és időben történő – ugyanakkor biztonságos – hozzáférést az Európai Parlamentben az EUSZ 36. cikkével összhangban; hangsúlyozza, hogy több visszajelzésre van szükség az alelnök/főképviselő és az EKSZ részéről a meghozott intézkedésekről és az elért hatásokról annak érdekében, hogy teljesüljenek a Parlament külpolitikai kérdésekkel kapcsolatos állásfoglalásaiban megfogalmazott ajánlások;

100.hangsúlyozza, hogy a KBVP-t magában foglaló KKBP-ben az Európai Parlament a Tanáccsal közösen gyakorolja költségvetési feladatát; emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament az EUSZ 36. cikkében említettek szerint politikai ellenőrzési és konzultációs feladatot is ellát e politikák tekintetében;

101.emlékeztet arra, hogy az EUSZ 41. cikkével összhangban a KKBP-vel és a KBVP-vel kapcsolatos valamennyi igazgatási és működési kiadást az uniós költségvetésre kell terhelni, kivéve a katonai vagy védelmi vonatkozású műveletekből eredő kiadásokat;

102.hangsúlyozza, hogy a kiadásokkal járó KKBP- vagy KBVP-határozatok mindig alapvető választási lehetőséget jelentenek e politikák számára, és parlamenti felügyelet alá kell tartozniuk; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy mielőtt KKBP- vagy KBVP-határozatokra tesz javaslatot, konzultáljon a Parlamenttel, ezáltal biztosítva az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot az EUSZ 36. cikkével összhangban;

103.emlékeztet arra, hogy a Parlament költségvetési feladatának gyakorlása elválaszthatatlanul összekapcsolódik politikai ellenőrzési és konzultációs feladatával; emlékeztet arra, hogy az EUSZ 36. cikke különleges kapcsolatot hoz létre az alelnök/főképviselő és az Európai Parlament között, ami előfeltétele annak, hogy a Parlament gyakorolhassa ezeket a feladatokat, és hogy az alelnöknek/főképviselőnek e tekintetben támogatnia kell a Parlamentet;

104.sajnálja, hogy a polgári KBVP-missziók költségvetése nem elegendő; emlékeztet arra, hogy az ilyen missziók száma és feladatai nőttek, a biztonsági környezet egyre nagyobb kihívást jelent, és emelkedett a műveletek költsége; sürgeti az Európai Tanácsot, hogy gondoskodjon a KKBP-finanszírozás jelentős növeléséről, amelyet külön polgári KKBP és válságkezelés fejezet alá helyezzen; kéri, hogy biztosítsák a polgári KBVP-missziókra elkülönített források észszerű felhasználását annak érdekében, hogy ezek a missziók képesek legyenek hatékonyan reagálni a válsághelyzetekre és az előre nem látható eseményekre; felhívja az alelnököt/főképviselőt és a Bizottságot, hogy e célból terjesszenek elő közös javaslatokat;

105.komoly aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EKSZ strukturálisan alulfinanszírozott, és hogy ez már most súlyos és messzemenő negatív következményekkel jár az EU külső tevékenysége és az uniós intézmények e területen nyújtott teljesítménye vonatkozásában; hangsúlyozza, hogy az EKSZ igazgatási költségvetésével kapcsolatban egyedi megközelítésre van szükség, és emlékeztet arra, hogy a korrekciós intézkedések hiánya súlyos hatással lehet az EU harmadik országokkal fenntartott kapcsolataira;

106.felhívja a Bizottságot, hogy a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatában az EU külső tevékenységeiről szóló fejezeten belül vegye figyelembe a következőket:–az EU külső tevékenységéhez szükséges szilárd képességeket és erőforrásokat, amelyek figyelembe veszik az egyre nagyobb kihívást jelentő nemzetközi színteret, emlékeztetve e tekintetben arra, hogy alapvető fontosságú az emberi jogok, a demokrácia és a fejlődés uniós támogatásának további megerősítése a harmadik országokban;–az EU digitális diplomáciájának erőforrásait, tekintettel a gyors technológiai fejlődés és a geopolitikai verseny jelenlegi helyzetére;–a zöld diplomáciához szükséges erőforrásokat;–külön költségvetést a nemek közötti egyenlőséggel, valamint a nőkkel, a békével és a biztonsággal kapcsolatos menetrenddel (WPS) összefüggő konkrét uniós külpolitikai fellépésekre annak érdekében, hogy a nemi dimenzió beépüljön az EU diplomáciai és humánbiztonsági erőfeszítéseibe,–a potenciális kedvezményezettek megelőző ellenőrzésére szolgáló forrásokat annak biztosítása érdekében, hogy az uniós források semmilyen körülmények között se támogassanak sem közvetlenül, sem közvetve az erőszakra és gyűlöletre, többek között az antiszemitizmusra uszító tevékenységeket, projekteket vagy irodalmat, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az uniós finanszírozás valamennyi kedvezményezettjét ennek megfelelően nyomon kövessék;

107.felszólítja a Bizottságot, hogy a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatait 2025 első félévében terjessze elő, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a programok megtárgyalására; hangsúlyozza, hogy részletesebb költségvetési nómenklatúrára van szükség a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszközben, az Előcsatlakozási Támogatási Eszközben és a KKBP-ben, amely lehetővé teszi a költségvetési hatóság számára, hogy az éves költségvetési eljárás keretében szakpolitikai és földrajzi prioritásokat határozzon meg;

108.hangsúlyozza, hogy a végrehajtó hatalomnak a fentiekben felvetett minden egyes kérdésre megfelelő választ kell adnia; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy gyorsan és írásban válaszoljon a Parlament felhívásaira, kéréseire és aggályaira; úgy véli, hogy a bizottságban vagy a plenáris ülésen tett szóbeli nyilatkozatok csak kivételes vagy sürgős esetekben jelenthetnek kielégítő választ; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi kihívásokkal teli geopolitikai helyzetben az Európai Parlament és az alelnök/főképviselő közötti szoros együttműködés és partnerség stratégiai jelentőséggel bír; szisztematikusabb információcserét vár a megbízatások és a KKBP-stratégiák elfogadása előtt, továbbá jobb információáramlást kér a tárgyalásokról és a nemzetközi megállapodások végrehajtásáról, valamint az egyetértési megállapodásokról; emellett elvárja, hogy a Parlamentet ténylegesen vonják be az EU külső politikáiba és fellépéseibe, mozgósítva ezzel a parlamenti diplomáciát az alelnök/főképviselő erőfeszítéseinek támogatására;

109.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.