1.üdvözli és támogatja azt a bejelentést, amelyet a következő Európai Bizottságnak (2024–2029) szóló politikai iránymutatásaiban Ursula von der Leyen elnök tett a vízügyi rezilienciára vonatkozó, a vízhatékonysággal, a vízhiánnyal, a szennyezéssel és a vízzel kapcsolatos kockázatokkal foglalkozó európai stratégia előterjesztéséről, valamint annak elismerését, hogy a víz nélkülözhetetlen erőforrás, amely egyre nagyobb terhelésnek van kitéve az éghajlatváltozás és a növekvő igények miatt;

2.úgy véli, hogy a jogszabályok végrehajtása során a versenyképességi iránytűvel összhangban figyelembe kell venni a gazdasági versenyképességet; a reziliens és versenyképes Európa létrehozása, az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése és az azokhoz való alkalmazkodás, a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása, a szennyezés megelőzése, az élelmezésbiztonság garantálása, az erőforrás-felhasználás és -pazarlás csökkentése és az erőforrások – többek között a víz – hatékony felhasználására való törekvés érdekében szorgalmazza az uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtását, figyelembe véve az elővigyázatosság elvét, a forrásnál történő ellenőrzés elvét és a „szennyező fizet” elvet; kiemeli, hogy a víz rendelkezésre állása hatással van az előállított élelmiszerek mennyiségére, minőségére, változatosságára és szezonális elérhetőségére;

3.felszólítja az EU-t, hogy a COP29 konferencia bakui éghajlat-politikai párbeszédével és az ENSZ 2023. évi vízügyi konferenciájával kapcsolatos kötelezettségvállalásait építse be a stratégia nemzetközi dimenziójába;

4.hangsúlyozza, hogy sürgősen javítani kell a vízgazdálkodás rezilienciáját és kezelését, valamint fenntartható édesvízellátást kell biztosítania az emberek, a gazdaság és a környezet számára; hangsúlyozza, hogy a vízügyi rezilienciára vonatkozó európai stratégiát az európai óceánügyi paktummal összhangban kell kidolgozni, biztosítva az édesvízi és óceáni erőforrásokkal való gazdálkodás egységes és integrált megközelítését, az egymással összefüggő kihívások kezelését, valamint a fenntartható vízgazdálkodási gyakorlatok előmozdítását mind a belvízi, mind a tengeri környezetben, ezzel egyidejűleg egy holisztikus, a forrástól a tengerig terjedő megközelítést biztosítva;

5.ragaszkodik ahhoz, hogy vízügyi rezilienciára vonatkozó európai stratégiára van szükség, amely integrálja a vízminőséget, -mennyiséget, -biztonságot és a vízügyi infrastruktúrát, valamint a technológiai és gazdálkodási szempontokat, és kiemelt elemként magában foglalja a vízkörforgás helyreállítását, mivel az alátámasztja a gazdasági tevékenységeket, biztosítja az erőforrások rendelkezésre állását és hozzájárul az éghajlat-szabályozáshoz;

6.hangsúlyozza a vízellátás, különösen az ivóvízellátás, valamint a vízellátás biztonságának fontosságát; rámutat arra, hogy minden ökológiai helyreállítási projektnek figyelembe kell vennie a vízbiztonsági szempontokat, elsőbbséget adva azoknak a megoldásoknak, amelyek nem csak környezeti előnyöket nyújtanak, hanem garantálják a vízellátást és a hatékony vízgazdálkodást is; hangsúlyozza továbbá, hogy az ökológiai helyreállítási intézkedéseket az EU megújulóenergia-potenciáljának fejlesztésével szinergiában kell végrehajtani, és azok nem befolyásolhatják az általános energetikai rezilienciát;

7.ajánlja, hogy a tavak és más édesvízfüggő élőhelyek – a folyók, az átmeneti vizek és a felszín alatti vizek mellett – a vízgazdálkodás rezilienciájára irányuló uniós erőfeszítések alapvető elemeiként szerepeljenek a stratégiában;

8.hangsúlyozza, hogy sürgősen javítani kell a válságjelző rendszereket a vízzel kapcsolatos súlyos incidensek tekintetében, valamint javítani kell a megelőző intézkedéseket;

9.felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó európai tervet, amely konkrét jogalkotási javaslatokat és intézkedéseket tartalmaz, különös tekintettel az infrastruktúra rezilienciájára, a vízgazdálkodásra és a természetalapú megoldásokra, miközben prioritásként kezeli a kiszolgáltatott közösségek védelmét, hogy ellenállóbbá tegye az EU-t, és jó példával járjon elöl;

10.megismétli, hogy a tiszta és biztonságos ivóvízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való hozzáférés alapvető emberi jog; hangsúlyozza, hogy ezt a jogot egyértelműen garantálni kell, és mindenki számára biztosítani kell a megfizethető és jó minőségű vízszolgáltatásokhoz való hozzáférést, beleértve a szigetek és a legkülső régiók lakosait is;

11.hangsúlyozza, hogy – sem nyilvános helyeken, sem magánlétesítményekben – senkitől sem szabad megtagadni az emberi fogyasztásra szánt elosztóhálózatból szolgáltatott vízhez való hozzáférést, amennyiben az rendelkezésre áll;

12.megjegyzi, hogy az ipari tevékenységeknek és a mezőgazdasági termelésnek vízre van szükségük a végtermékeik előállításához vagy a termelési tevékenységeik támogatásához, és a felhasznált víz mennyisége a tevékenység típusától függően változik; kiemeli, hogy Európa versenyképességének és stratégiai autonómiájának megőrzéséhez a vizet intelligens módon felhasználó társadalomra van szükség, amelyben a technológia és az adatok javítják a körforgásos gazdaságot, és előmozdítják a fenntartható és víztakarékos gyakorlatokat; felhívja az összes érintett szereplőt, hogy gyorsítsák fel a víztakarékos, körforgásos iparra és mezőgazdaságra való átállást azáltal, hogy előmozdítják az olyan innovatív megoldásokat, és beruháznak azokban, mint a digitális eszközök és technológiák, az erőforrások helyreállítása, a víz újrafelhasználása, a megújuló energia termelése, infrastruktúra, a természetalapú megoldások és az inkluzív irányítási eszközök;

13.sürgeti a Bizottságot, hogy egy ágazatokon átívelő megközelítés keretében integrálja és általánosan érvényesítse a vízügyi dimenziót a belső és külső uniós politikákban, biztosítandó, hogy a víz rezilienciája, fenntarthatósága és biztonsága beépüljön az európai politikák rendszerébe; felszólítja különösen a Bizottságot, hogy a társadalmi-gazdasági és környezeti hatásvizsgálat részeként végezze el minden szabályozási intézkedés vízzel kapcsolatos értékelését, beleértve az energiával kapcsolatos intézkedéseket is; hangsúlyozza, hogy annak értékelése, hogy az egyes uniós szakpolitikák, az uniós alapokból finanszírozott valamennyi projektet és infrastruktúrát is ideértve, milyen hatást gyakorolhatnak a vízkészletekre a mennyiség, a minőség és a hozzáférhetőség tekintetében, biztosítaná, hogy a vízgazdálkodás rezilienciája a szakpolitikák kialakításának és végrehajtásának sarokköve legyen, és ezáltal megváltozzon az a felfogás, hogy a víz végtelen erőforrás, és helyette mindenki felismerje, hogy a víz önmagában érték az emberiség, valamint az Unió ökológiai és társadalmi-gazdasági környezete és versenyképessége szempontjából;

14.hangsúlyozza, hogy a hatékony vízfelhasználás elengedhetetlen az EU vízkészleteinek megőrzéséhez, és hogy a vízgazdálkodás hatékonyságának az EU kiemelt célkitűzésévé kell válnia; e tekintetben szorgalmazza a vízigény szükségszerű csökkentését, többek között azáltal, hogy kezelik a túlzott mértékű szivárgást, befektetnek a kutatásba és az innovatív megoldásokba, korszerűsítik az ipari és termelési folyamatokat, fejlesztik a vízinfrastruktúrát, fenntarthatóan kezelik a vízkészleteket és a csúcsigényeket, rangsorolják a felhasználásokat, valamint biztosítják, hogy a jobb vízgazdálkodási hatékonyság alacsonyabb teljes édesvízfogyasztást eredményezzen, valamint a vízhiányos területeken növelik a vízkészletek elérhetőségét helyi és regionális szinten; úgy véli, hogy prioritásként kell kezelni az elhúzódó aszály és az elsivatagosodás által sújtott területeket;

15.kéri egy olyan jogi keret létrehozását, amely a víz rendelkezésre állását érintő kockázatok és az éghajlati kockázatok naprakész értékelése alapján ágazati vízhatékonysági intézkedéseket, valamint a vízgyűjtők szintjén vízkivételi célokat határoz meg, beleértve egy olyan vízértékelési megközelítést is, amely figyelembe veszi az ökoszisztéma-szolgáltatásokat is a hosszú távú fenntarthatóságot, kiterjed a vízfelhasználás valamennyi típusára, beleértve az ipari, a mezőgazdasági és a háztartási felhasználást is; hangsúlyozza, hogy ezeknek a céloknak ambiciózusnak, ugyanakkor kiigazíthatónak kell lenniük, figyelembe véve a sajátos körülményeket és az egyes tagállamok által már elért eredményeket annak érdekében, hogy biztosítsák a hatékonyság növelésére irányuló folyamatos erőfeszítéseket valamennyi régióban; hangsúlyozza, hogy valamennyi tagállamban és ágazatban hatékony és egységes adatgyűjtési gyakorlatokra van szükség, többek között innovatív technológiák alkalmazása révén, valamint hogy valós idejű adatgyűjtési pontokat kell létrehozni, amelyek átláthatóbbá teszik a vízfogyasztást; hangsúlyozza, hogy megfelelő értékelést kell végezni a vízhasználat környezeti és társadalmi-gazdasági hatásairól; hangsúlyozza, hogy nem sérülhet az élelmiszer-termelés stratégiai jelentősége; hangsúlyozza, hogy a tudomány, a kutatás és a technológia e tekintetben fontos a vízgazdálkodás hatékonysága és a vízfelhasználás, valamint a körforgásos gazdaság szempontjából; szorgalmazza az új intelligens és nagy teljesítményű öntözési rendszerek létrehozását és előmozdítását, az esővíz és az újrafelhasználásból származó víz megtartását, valamint a víztakarékos öntözési rendszereket;

16.megismétli, hogy közös uniós módszertant kell kidolgozni a vízhatékonysági és vízkivételi célok meghatározására a rendelkezésre álló megújuló vízkészletek fenntartható felhasználásának biztosítása érdekében egy olyan integrált vízkészlet-gazdálkodási kereten belül, amely kellő figyelmet fordít a vízágazaton kívüli kapcsolatokra a víz, az energia, az élelmiszer és az ökoszisztémák kapcsolatán keresztül, lehetővé téve a döntéshozók és a gazdasági szereplők számára, hogy megtervezzék a szükséges beruházásokat a vízellátás biztonságának egyre fenntarthatóbb módon történő biztosítása érdekében, kellő figyelmet fordítva az érintett víztestek jellemzőire;

17.szoros együttműködést szorgalmaz az integrált energia- és vízkészlet-tervezés és a kapcsolódó technológiák terén minden ágazatban nemzeti, regionális és helyi szinten, amely kiterjed az összes érdekelt félre is, a víz- és energiaágazaton belüli szakpolitikai koherenciát biztosító mechanizmusok létrehozása érdekében;

18.felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő olyan átfogó, fenntartható ipari vízgazdálkodási politikát, amely a csökkentésen, a visszanyerésen, az újrafelhasználáson és az újrafeldolgozáson alapul, és a hatékony vízfelhasználású és körforgásos technológiák használatára, a víz-újrahasznosításra, a szennyező anyagok csökkentését szolgáló stratégiákra és a zárt láncú rendszerek előmozdítására összpontosít;

19.emlékeztet arra, hogy a vízhiány növekvő veszélye veszélyezteti az Európa versenyképessége szempontjából kulcsfontosságú iparágakat és projekteket, többek között a félvezetőket, az adatközpontokat, a megújuló hidrogént és az elektromosjármű-akkumulátorok gyártását; megállapítja, hogy ezen iparágakra egyre nagyobb nyomás fog nehezedni, hogy csökkentsék környezeti hatásukat és javítsák a vízkészlet felhasználásának hatékonyságát, beleértve a közvetlen és közvetett vízfelhasználást is; felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a legjelentősebb vízigényes iparágakat a víztakarékosságra, a víz újrafelhasználására és újrahasznosítására, a vízszennyezés megelőzésére és a vízhatékony technológiák alkalmazására irányuló vízhatékonysági tervek kidolgozásában; felhívja a Bizottságot, hogy építsen be átfogó vízgazdálkodási stratégiákat a vonatkozó uniós iparpolitikákba és ágazatspecifikus átállási pályákba, különös tekintettel a kulcsfontosságú vízigényes ágazatokra;

20.hangsúlyozza, hogy a tudás, az adatok, a kutatás és a technológia kiemelt fontosságú a hatékony vízhasználat szempontjából; kéri, hogy a tagállamok kapjanak pénzügyi és technikai támogatást a hatékony vízgazdálkodási intézkedések – innováción és modern technológiákon keresztül is történő – végrehajtásában;

21.üdvözli az uniós mezőgazdaság jövőjéről szóló stratégiai párbeszéd zárójelentésének ajánlásait, amelyek hangsúlyozzák, hogy a természeti erőforrások, különösen a víz hatékonyabb felhasználásának előmozdítása érdekében bővíteni kell a fenntartható gazdálkodási gyakorlatokat és az új üzleti modelleket;

22.szorgalmazza a fenntarthatóbb és versenyképesebb gazdálkodási modellre való átállást, amelyet olyan fenntartható gyakorlatok és innovatív megoldások végrehajtása támogat, amelyek előmozdítják a biológiai sokféleséget, csökkentik a vegyi anyagok használatét, és lehetővé teszik a vízkészletekkel való hatékony gazdálkodást, beleértve a természetalapú megoldásokat, a regeneratív gazdálkodást, az intelligens precíziós öntözési technológiákat, a digitális nyomonkövetési rendszereket, a fejlett kezelési módszereket és az intelligens vízelosztó hálózatokat, optimalizálják a fogyasztást, és megakadályozzák a vízkészletek kimerülését, és amelyek hozzájárulnak a folyamatos termelékenység biztosításához, miközben lehetővé teszik a mezőgazdaság számára a szennyezés csökkentését, a peszticidek és műtrágyák hatékony használatát, a hidrológiai ciklus javítását, a felszín alatti vizek nagyobb mértékű feltöltését, és alkalmazkodnak az alacsonyabb vízfelhasználáshoz; úgy véli, hogy a technológiai megoldások olyan intézkedéseket is magukban foglalhatnak, amelyek növelhetik a vízfelvételt, a beszivárgást és a mezőgazdasági rendszerekben való vízmegtartást, ami mind az aszályok, mind a heves esőzések egyre gyakoribb előfordulását tekintve fontos;

23.rámutat arra, hogy az innovatív öntözési megoldások és gyakorlatok növelhetik a mezőgazdaság vízhatékonyságát, ami gazdasági előnyökhöz vezet, miközben a környezeti terhelést is csökkenti; megjegyzi, hogy a mezőgazdasági termelők általában nem rendelkeznek elegendő eszközzel és ösztönzőkkel ahhoz, hogy megismerjék a növények vízfelhasználását, a tényleges öntözési alkalmazásokat, a növényeknek a különböző vízgazdálkodási gyakorlatokra adott hozamválaszát, és így a gazdaságok jelenlegi vízhatékonysági szintjeit; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék az innovatív öntözési megoldások, például a csepegtető öntözés elterjedését, és támogassák azok karbantartását, hogy lehetővé tegyék az aktív vízgazdálkodást és a vízkészletek hatékony felhasználását, valamint támogassák a folyamatos tudáscserét annak érdekében, hogy valamennyi érdekelt fél nagyobb felelősséget vállalhasson a teljes vízellátási láncban;

24.emlékeztet arra, hogy az olyan tápanyagok, mint a nitrát és a foszfát felhasználása elengedhetetlen az élelmiszer-termeléshez, mivel ez a tevékenység azok alkalmazása nélkül nem lenne lehetséges; javasolja, hogy a mezőgazdasági termelésben jobban vegyék figyelembe a tápanyag-körforgalmat és a települési szennyvízben rejlő érték kiaknázását; a tápanyagok hatékony felhasználásáról és a tápanyag-visszanyerési technológiák fejlesztésére irányuló kutatások fokozását kéri az Unió importált nyersanyagoktól való függőségének csökkentése érdekében; elismeri, hogy nagy lehetőség van a vízből történő tápanyag-visszanyerésben, és felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a mezőgazdasági ágazatot tápanyagfogyasztásuk optimalizálásában, többek között a szennyvíztisztító telepekről visszanyert erőforrások (nitrát és foszfor) felhasználásával; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy integrált tápanyag-gazdálkodási cselekvési tervre, amely hatékonyan kezeli az értékes mezőgazdasági alapanyagok veszteségeit, a tápanyagok újrahasznosítását, a tápanyagszennyezést és a tápanyag-körforgalom hatékonysági problémáit; felhív a foszfor szerves forrásokból való megfelelő és biztonságos visszanyerésére, valamint a visszanyerésbe és a körforgásos tápanyag-gazdálkodásba történő beruházások ösztönzésére a Bizottság Közös Kutatóközpontjának kiadványával Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának tudományos szakpolitikai jelentése, „Technical proposals for the safe use of processed manure above the threshold established for Nitrate Vulnerable Zones by the Nitrates Directive (91/676/EEC)” (Technikai javaslatok a feldolgozott trágyának a nitrátérzékeny területekre vonatkozóan a nitrátirányelvben (91/676/EGK) meghatározott küszöbérték feletti biztonságos felhasználására), 2020. összhangban;

25.hangsúlyozza, hogy a jelenlegi nitrátirányelvet felül kell vizsgálni, mivel az elavult rendelkezések a szerves trágya helyett a műtrágyák használatát támogatják; felszólít a nitrátirányelv sürgős felülvizsgálatára még az év vége előtt, valamint arra, hogy az irányelv felülvizsgálata mozdítsa elő a körforgásos tápanyag-gazdálkodást;

26.az uniós mezőgazdaság jövőjéről folytatott stratégiai párbeszéd zárójelentésével összhangban hangsúlyozza, hogy támogatni kell a regionálisan adaptált növény- és vetőmagfajtákra való átállást és a különböző növényekre való átállást, a kisebb vízigényű és a szárazsággal szemben jobban ellenálló, más növényekre való átállást, valamint támogatni kell a megfelelő talajgazdálkodási gyakorlatok elfogadását; úgy véli, hogy fokozottabban kell támogatni a tudományos kutatást és az új fajok tenyésztésével kapcsolatos technológiai fejlesztéseket, hogy lehetővé tegyék a termelés és az élelmiszer-kínálat diverzifikálását és minőségének javítását, biztosítva egyúttal az emberi egészség és a környezet védelmének magasabb szintjét; megjegyzi az olyan növényfajtákban rejlő potenciált, amelyek ellenállóbbak a vízhiánnyal vagy a kártevőkkel szemben, és szerepet játszhatnak a vízfogyasztás csökkentésében és a növények környezeti lábnyomának mérséklésében;

27.pénzügyi és technikai támogatást kér a helyi mezőgazdasági termelők és vidéki közösségek számára, különösen a vízhiányos területeken, hogy segítsünk nekik olyan fenntartható területgazdálkodási gyakorlatok bevezetésében, amelyek javítják a talaj- és vízminőséget, hozzájárulnak a biológiai sokféleséghez és enyhítik az éghajlatváltozást; hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani a talajromlás és a vízhiány által különösen veszélyeztetett régiókban;

28.elismeri a mezőgazdasági termelők által a vízminőség javítása érdekében tett jelentős erőfeszítéseket, és hangsúlyozza, hogy megfelelő időkeretre van szükség ahhoz, hogy ezen intézkedések hatásait pontosan értékelni lehessen;

29.rámutat az EIP‑AGRI európai innovációs partnerség agrárerdészettel foglalkozó fókuszcsoportjának sikerére, és felszólít a tudáscsere, a szakértelem és a társaktól való tanulás folytatására a közös agrárpolitikai (KA) uniós hálózatán keresztül;

30.tudomásul veszi a szén-dioxid-elnyelés és a vízkészletek elérhetősége közötti kapcsolatokat, és koherenciát szorgalmaz a vízügyi rezilienciára vonatkozó európai stratégia és a karbongazdálkodási rendszerek között;

31.megismétli, hogy a víz újrafelhasználásáról szóló rendelet célja a víztestekre nehezedő nyomás csökkentése azáltal, hogy rendelkezéseket állapít meg a víz megfelelő kezelést követő újrafelhasználására vonatkozóan, ami meghosszabbítja annak életciklusát, ezáltal megőrizve a vízkészleteket; hangsúlyozza azonban, hogy a szabályozási, pénzügyi és technológiai akadályok – beleértve a visszanyert szennyvíz gazdasági versenyképességét, a kockázatkezelési tervezést és a felelősségmegosztást – hozzájárulnak a visszanyert víz mezőgazdasági célú újrafelhasználásának lassú elterjedéséhez; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mind uniós, mind helyi szinten fogadjanak el olyan támogató politikákat, amelyek ösztönzik a víz-újrafelhasználási gyakorlatokat, figyelembe véve annak fontosságát, hogy a szennyvízkezelést és a minőségi követelményeket a tervezett vízfelhasználáshoz igazítsák; megjegyzi, hogy a kezelt szennyvíz különféle ipari folyamatokban és városi környezetben is értékes felhasználási területekre talál, hozzájárulva az édesvízkészletekre nehezedő nyomás csökkentéséhez és az ivóvíz megőrzéséhez; felhívja ezért a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a víz-újrafelhasználásról szóló rendelet hatályának lehetséges kiterjesztését, hogy uniós szintű minimális vízminőségi előírásokat határozzon meg az ipari és városi felhasználásra szánt biztonságos víz-újrafelhasználásra vonatkozóan;

32.felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy határozzanak meg szabályozási és pénzügyi ösztönző rendszereket a kezelt szennyvíz vízigényes ágazatokban történő újrafelhasználására, és biztosítsanak külön finanszírozást a szennyvíztisztító telepeket és a finomítottvíz-elosztó hálózatokat összekötő infrastruktúra kiépítéséhez; egyszerűsített megközelítést sürget az uniós jogszabályokban az adminisztratív akadályok felszámolása, valamint a biztonságos és hatékony víz-újrafeldolgozás előmozdítása érdekében a tagállamokban; felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki nemzeti víz-újrafelhasználási és -megtakarítási terveket a vízgazdálkodás terén folytatott ágazatközi együttműködés ösztönzése érdekében;

33.megismétli, hogy az öntözéses mezőgazdaság esetében az újrahasznosított víz mérsékelheti a folyókból, tavakból és felszín alatti vizekből történő vízkivételt; hangsúlyozza, hogy az újrafelhasznált víz száraz időszakokban hozzájárulhat az alapvízhozam és a minimális vízszint fenntartásához;

34.kiemeli a víztakarékosság terén az építőiparban rejlő lehetőségeket, például az intelligens almérő rendszerek, a hatékony szürkevíz-rendszerek, a háztartási szennyvíz újrafelhasználása vagy az esővízgyűjtés révén; hangsúlyozza, hogy az épületek energiahatékonysága javítható a vízhatékonysággal, csökkentve az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását; felhívja a tagállamokat és a helyi hatóságokat, hogy ösztönözzék az új épületek víztakarékos kialakítását; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a víztakarékossággal kapcsolatos gyakorlatokat figyelembe kell venni a várostervezésben; kiemeli, hogy az esővíz összegyűjtése, valamint a víz hatékony felhasználása és újrafelhasználása javíthatja az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást a városokban;

35.szorgalmazza, hogy az iparban, valamint az energia- és a digitális ágazatban térjenek át az optimalizált hűtési hatékonyságra és a kevésbé vízfüggő alternatív hűtési módszerekre annak érdekében, hogy ezekben az ágazatokban jelentős vízmegtakarítást érjenek el;

36.rámutat arra, hogy bár a háztartások a teljes európai vízfogyasztásnak 10%-át teszik ki, a háztartási vízfelhasználás hatékonyságának javítása érdekében is fel kell lépni; megjegyzi, hogy a víztakarékos technológiai megoldások könnyen elérhetőek, és csökkenthetik a háztartások vízfogyasztását anélkül, hogy ez a kényelem rovására menne vagy jelentős beruházásokat igényelne; felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák a fogyasztókat az ilyen technológiákra való átállásban, és hívja fel a fogyasztók figyelmét vízfogyasztásra és potenciális hatékonyságnövekedésre azáltal, hogy a háztartási vízhatékonyságot Európa-szerte rögzítik a vízügyi, építési és fogyasztóvédelmi politikákban;

37.megjegyzi, hogy egyes tagállamokban magas a csővezetékek szivárgási aránya, ami növeli a háztartási vízfogyasztás teljes részarányát; üdvözli az új ivóvíz-irányelv szivárgási arányokra vonatkozó rendelkezéseit, valamint a Bizottság arra irányuló, folyamatban lévő munkáját, hogy értékelje ezeket az arányokat, és olyan küszöbértékeket határozzon meg, amelyek cselekvésre ösztönzik az érintett tagállamokat; felhívja a tagállamokat, hogy sürgősen tegyenek lépéseket a vízellátó hálózatok szivárgása ellen, és teljes mértékben tegyenek eleget az ivóvíz-irányelvben foglalt nyomon követési és jelentéstételi követelményeknek annak érdekében, hogy a Bizottság 2028 januárjáig megállapíthassa a szivárgás küszöbértékét; hangsúlyozza, hogy korszerűsíteni kell a fenntartható városi öntözőhálózatokat a szivárgások megfékezése és a vízlábnyom csökkentése érdekében; felhívja a tagállamokat, hogy rendszeresen tájékoztassák a nyilvánosságot a vízellátás hatékonyságáról és eredményességéről;

38.rámutat arra, hogy a közszféra szervezetei méretüknél vagy állami szervezeti jellegüknél fogva jelentős kiaknázatlan lehetőséget kínálnak a vízmegtakarításra; úgy véli, hogy a közszférának mintaként kell szolgálnia más ágazatok számára;

39.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a könnyen hozzáférhető és ingyenes tájékoztatási, képzési és tanácsadó programokat és tájékoztató kampányokat, amelyek célja a fenntartható vízgazdálkodással kapcsolatos tudatosság növelése;

40.javasolja, hogy a közbeszerzési keret közelgő felülvizsgálatába építsék be a vízhatékonysági szempontokat, például a vízveszteség csökkentését és a víz újrafelhasználását;

41.hangsúlyozza, hogy a meglévő uniós vízpolitikai keret célja a vízkészletekkel való hatékony gazdálkodás, valamint az édesvízi és tengeri ökoszisztémák védelme és helyreállítása, azonban a végrehajtási intézkedések nem megfelelő végrehajtása és érvényesítése, elégtelen finanszírozása és ezen intézkedések nem megfelelő költség-haszon elemzésének elmaradása aláássa hatékonyságát;

42.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsák végre és juttassák érvényre a jelenlegi jogszabályokat, különösen a víz-keretirányelvet és annak származékos irányelveit (a felszín alatti vizekről szóló irányelv és a környezetminőségi előírásokról szóló irányelv), különös tekintettel a nyomonkövetési és jelentéstételi mechanizmusok megerősítésére annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi tagállam következetesen végrehajtsa a szükséges vízvédelmi intézkedéseket; emlékeztet arra, hogy e jogi aktusok végrehajtásához elégséges finanszírozásra van szükség;

43.hangsúlyozza, hogy a felszíni és felszín alatti vizek kémiai anyagokkal történő szennyezése olyan hatásokkal fenyegeti a vízi környezetet, mint a vízi szervezetekre jelentett akut és krónikus toxicitás, a szennyező anyagok ökoszisztémában való felhalmozódása, valamint az élőhelyek pusztulása és a biológiai sokféleség csökkenése, mindemellett veszélyt jelent az emberi egészségre is;

44.kéri egy átfogó uniós szintű minőségi előírások kidolgozását a felszín alatti és felszíni vizekben található PFA-anyagokra vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy a vonatkozó irányelvek aktualizálása elengedhetetlen a vízminőség megőrzéséhez és a víztestek jó kémiai állapotának eléréséhez, a víz-keretirányelvben előírtak szerint;

45.ragaszkodik ahhoz, hogy az olyan kritikus ágazatokban, mint az orvostechnikai eszközök, a gyógyszerek és a klímasemleges és digitális gazdaságra való kettős átálláshoz szükséges termékek, a PFA-anyagok alapvető felhasználásai ne kerüljenek veszélybe a küszöbön álló jogalkotási és nem jogalkotási javaslatokkal összefüggésben; felszólítja a Bizottságot, hogy az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt káros hatásokkal összekapcsolva, tudományos bizonyítékok alapján tegyen javaslatot az „örök vegyi anyagok” (PFA-anyagok) fokozatos kivezetésére – kezdve a fogyasztási cikkekkel –, lehetővé téve alkalmazásukat, amennyiben nincsenek biztonságos alternatívák; hangsúlyozza, hogy fokozni kell a beruházásokat, és fel kell gyorsítani az egyenértékű és biztonságos alternatívák kutatását és fejlesztését;

46.felszólítja a Bizottságot, hogy a legújabb tudományos ismeretek figyelembevételével tegyen javaslatot az ivóvízben előforduló PFA-anyagokra vonatkozó aktualizált határértékekre;

47.hangsúlyozza, hogy az uniós szennyezőanyag-mentességi célkitűzéshez és az összes víztest jó kémiai állapotának elérésére irányuló célhoz való igazodás érdekében sürgősen foglalkozni kell a gyógyszerekből, biszfenolokból, antibiotikum-rezisztens génekből, a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokból és más meglévő és újonnan megjelenő szennyező anyagokból származó szennyezéssel – elsődlegesen a forrásnál –, és hatékonyan nyomon kell követni azt;

48.felhívja a Bizottságot, hogy szüntesse meg a meglévő jogszabályok fokozott finanszírozásával és erőteljes érvényesítésével, valamint a körforgásos gazdaság elveinek integrálásával kapcsolatos hiányosságokat a szennyezés forrásánál történő csökkentése és a vízi ökoszisztémáknak a jövő generációi számára történő védelme érdekében; hangsúlyozza, hogy az antibiotikum-rezisztens baktériumokkal és egyes új szennyező anyagokkal továbbra sem foglalkoznak megfelelően, ami további innovációt és beruházásokat tesz szükségessé; hangsúlyozza, hogy minden ágazatnak fenntartható termelési folyamatokat és körforgásos gyakorlatokat kell alkalmaznia, proaktívan megakadályozva a szennyező anyagok bejutását a vízrendszerekbe;

49.emlékeztet arra, hogy a mikroműanyagok többféle módon kerülhetnek be az ivóvízforrásokba: a felszíni lefolyástól (pl. csapadékhullás után) kezdve a (kezelt és kezeletlen) szennyvizen keresztül, a vegyes szennyvízlefolyók túlfolyásáig, az ipari szennyvíztől, a leromlott műanyaghulladékon keresztül a légköri lecsapódásig; felszólítja a Bizottságot, hogy az ivóvíz-irányelv követelményeivel összhangban terjessze elő az ivóvízben előforduló mikroműanyagok teljes körű kockázatértékelését, miközben folyamatosan megbízható és megalapozott mintavételi és analitikai módszereken dolgozik annak érdekében, hogy megfelelően kezelje az emberi fogyasztásra szánt víz forrásait fenyegető potenciális veszélyt;

50.hangsúlyozza, hogy javítani kell az édesvízi és tengeri környezet műanyagszennyezésének nyomon követését és szabályozását, különös tekintettel a mikroműanyagokra és az egyszer használatos műanyagokra; ösztönzi a Bizottságot, hogy értékelje a jelenlegi végrehajtási mechanizmusokat, és mérlegeljen további intézkedéseket a vízminőség védelme érdekében;

51.felhívja az érdekelt feleket, hogy dolgozzanak ki biztonságos, vízzel érintkező anyagokat, helyettesítsék a BPA-t és más biszfenolokat, és biztosítsák az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagokról és tárgyakról szóló 1935/2004/EK rendeletnek Az Európai Parlament és a Tanács 1935/2004/EK rendelete (2004. október 27.) az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagokról és tárgyakról, valamint a 80/590/EGK és a 89/109/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 338., 2004.11.13., 4. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2004/1935/oj)., valamint a BPA és más biszfenolok és biszfenolszármazékok felhasználására vonatkozóan nemrégiben elfogadott rendelkezéseknek ((EU) 2024/3190 bizottsági rendelet) való megfelelést;

52.emlékeztet arra, hogy a települési szennyvíz kezeléséről szóló, 2025. január 1-je óta hatályos felülvizsgált irányelv új kötelezettségeket vezet be a víztisztítás tekintetében, és előírja a gyógyszeripari és kozmetikai gyártók számára, hogy fedezzék a mikroszennyező anyagok szennyvízből való eltávolításával kapcsolatos költségek legalább 80%-át a környezetben található káros anyagok csökkentése céljából; megjegyzi, hogy különböző számadatok és értékelések állnak rendelkezésre azzal kapcsolatban, hogy ez milyen hatást gyakorolna a gyógyszeripari ágazatra és ebből következően a gyógyszerek elérhetőségére és megfizethetőségére, és ezért felhívja a Bizottságot, hogy végezzen új és átfogó értékelést az ágazatra gyakorolt hatásról;

53.kéri, hogy növeljék a helyi hatóságok számára a települési szennyvíztisztító telepek korszerűsítéséhez és a víz újrafelhasználásának népszerűsítésére nyújtott uniós támogatást, hogy az igazodjanak az EU szennyezőanyag-mentességi célkitűzéséhez, biztosítva, hogy a települési szennyvíz kezelése hatékonyan hozzájáruljon a víz jó kémiai és ökológiai állapotához;

54.a növényvédő szerek vízminőségre gyakorolt hatásának enyhítése érdekében felszólít a víztestekben található növényvédőszer-maradékok fokozott nyomon követésére, valamint a növényvédő szerek kijuttatására vonatkozó rendeletek végrehajtására; hangsúlyozza, hogy növelni kell a finanszírozást annak érdekében, hogy támogassák a mezőgazdasági termelőket az alacsony erőforrás-igényű és biogazdálkodási gyakorlatok bevezetésében, amelyek csökkentik a vegyi növényvédő szerektől és műtrágyáktól való függőséget, valamint hogy megfelelő képzést és független tanácsadási szolgáltatásokat biztosítsanak a mezőgazdasági termelők és más gazdasági szereplők számára a peszticidek használatával, hatékonyságával és toxicitásával, valamint a bevált gyakorlatokkal kapcsolatban;

55.ragaszkodik a körforgásos gazdaság elveinek integrálásához a veszélyes vegyi anyagok ipari folyamatokban való felhasználásának csökkentése érdekében; hangsúlyozza, hogy további finanszírozásra van szükség az iparágak támogatása érdekében a vízszennyezést minimalizáló tiszta technológiákra való átállásban Európai Környezetvédelmi Ügynökség, „Industrial pollutant releases to water in Europe” [Ipari szennyezőanyagok kibocsátása a vízbe Európában], az Európai Környezetvédelmi Ügynökség honlapja, 2024. május 30., https://www.eea.europa.eu/en/analysis/indicators/industrial-pollutant-releases-to-water.;

56.elismeri a kezelt iszap mint helyi és körforgásos műtrágyaforrás szerepét, amely hozzájárul a talaj egészségéhez, a tápanyag-újrahasznosításhoz és a szintetikus műtrágyáktól való függőség csökkentéséhez; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a jó minőségű szennyvíziszap biztonságos és fenntartható mezőgazdasági felhasználásának lehetővé tétele érdekében megakadályozzák, hogy PFA-anyagok, nehézfémek, mikroműanyagok és más káros anyagok kerüljenek a csatornahálózatokba;

57.felhívja a Bizottságot, hogy a vízügyi rezilienciára vonatkozó európai stratégia mellékletébe illesszen be egy áttekintést az intézkedésekről, a szóban forgó célkitűzések elérésére vonatkozó ütemtervvel együtt;

58.szorgalmazza, hogy valamennyi új uniós jogalkotási és nem jogalkotási aktust vessenek alá az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos rezilienciavizsgálatnak, így biztosítandó, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás beépüljön a víz- és földhasználatot érintő ágazati tervekbe és szakpolitikai intézkedésekbe; e tekintetben kiemeli, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem részeként megerősített éghajlatvédelmi törekvésekre van szükség, ugyanakkor sürgeti a tagállamokat annak biztosítására, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó minden olyan intézkedés, amely a vízhasználatot érinti, hozzájáruljon a hosszú távú, jobb vízügyi rezilienciához; felszólítja a Bizottságot, hogy az új jogalkotási és nem jogalkotási javaslatok elfogadásakor teljes mértékben vegye figyelembe a tagállamok eltérő földrajzi és környezeti helyzetét, valamint a szigetek, legkülső régiók és más, rendkívül sérülékeny területek, például az elsivatagosodás által sújtott térségek sajátos helyzetét; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő ütemtervet a jelenlegi és folyamatban lévő jogszabályokról és szakpolitikai intézkedésekről, beleértve a víz- és földhasználatot érintő célokat és nyomonkövetési követelményeket;

59.hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó, testre szabott intézkedésekre van szükség a földközi-tengeri régiók számára, amelyek olyan egyedi kihívásokkal néznek szembe, mint az elhúzódó aszályok és a sósvízbetörés az édesvízi erőforrásokba;

60.hangsúlyozza, hogy a szigeti területek sajátos kihívásokkal szembesülnek az ivóvízhiány miatt, és célzott intézkedésekre szólít fel a szigeti vízkészletek védelme érdekében, beleértve az esővízgyűjtő és -tároló infrastruktúra javítását, az alternatív vízforrások bevezetését, valamint a vízkészlet-ellenőrzési és -gazdálkodási rendszerek javítását; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy nemzeti alkalmazkodási terveikben fordítsanak nagyobb figyelmet a hegyvidéki régiókra, hogy megfeleljenek a hegyvidéki területek vízgazdálkodásával kapcsolatos sajátos kihívásoknak;

61.ismételten hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás hatásainak mérséklését és az azokhoz való alkalmazkodást célzó megoldások nem járhatnak együtt az ökoszisztéma pusztulásával, és el kell kerülniük a víz- és energiaigényes tevékenységek iránti kereslet növekedését, ehelyett inkább az energia- és vízhasználat tekintetében hatékony innovációt és technológiákat kell előnyben részesíteniük az erőforrás-hatékonyabb gazdaságra való áttérés jegyében, anélkül, hogy aláásnák a gazdaság termelékenységét, ugyanakkor mindenki számára méltányos hozzáférést biztosítva a vízhez; rámutat arra, hogy a hatékonyság érdekében az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére és az azokhoz való alkalmazkodásra irányuló megoldásokat a nemzeti körülményekhez kell igazítani, miközben rövid és hosszú távon növelni kell a versenyképességet és a termelékenységet; e tekintetben rámutat az innovatív energiatermeléssel, például a fotovoltaikával és a biogázzal való szinergiák lehetőségeire, amelyek szintén hozzájárulhatnak a mezőgazdasági jövedelem növeléséhez;

62.elismeri a víz természet számára történő fenntartásának fontosságát, valamint az egészséges édesvízi ökoszisztémák fenntartásának szükségességét a vízkörforgás megfelelő működése, az emberi tevékenységek, valamint az aszályok és a vízhiány hatásainak enyhítése érdekében; az édesvízi ökoszisztémák és a folyók természetes funkcióinak helyreállításával összefüggésben hangsúlyozza az „elavult akadályok”, nevezetesen az olyan mesterséges akadályok eltávolításának fontosságát, amelyek a jelenlegi ismeretek és tapasztalatok alapján már nem felelnek meg eredeti céljuknak, vagy amelyekre már nincs szükség, amennyiben ilyen lehetőségek léteznek; kéri a folyómedrek tisztítására és megőrzésére irányuló egyedi programok létrehozását, biztosítva a minimális vízhozamot, valamint csökkentve a víz tárolási és elosztási kapacitását befolyásoló törmelék és üledék felhalmozódását;

63.kitart amellett, hogy az éghajlatváltozás hatásainak tartósabbá válásával az árvíz- és aszálykezelésnek teljes mértékben integrálnia kell a felmerülő kockázatokat, többek között a változó időjárási mintákat, például a vízfelesleghez vezető, intenzívebbé vált csapadékhullást; meggyőződése, hogy a sebezhetőség csökkentéséhez és a reziliencia növeléséhez elengedhetetlen egyrészt a nyomon követés és az adatgyűjtés összekapcsolása, a felkészültség, valamint a jobban történő újjáépítés elvét Az ENSZ katasztrófakockázat-csökkentési hivatala, Build Back Better in recovery, rehabilitation and reconstruction [Jobban történő újjáépítés a helyreállításban, rehabilitációban és újjáépítésben], UNISDR, Genf, 2019. figyelembe vevő vészhelyzeti és helyreállítási válaszlépések megléte, másrészt a társadalmi és gazdasági tevékenységek kiigazítása, különösen annak fényében, hogy a víz mennyiségi szempontjai egyre nyilvánvalóbbá válnak; hangsúlyozza e tekintetben az éghajlatváltozással szemben reziliens és természetalapú megoldások és infrastruktúra szükségességét, amelynek kialakítása során figyelembe veszik a szélsőséges időjárási jelenségek hatásait annak érdekében, hogy az infrastruktúra szélsőséges időjárási jelenségek esetén ellenálló legyen;

64.emlékeztet arra, hogy 2007-ben a víz-keretirányelvet kiegészítette az árvízkockázat értékeléséről és kezeléséről szóló 2007/60/EK irányelv, amelynek célja, hogy keretet hozzon létre az árvizek emberi egészségre, környezetre, kulturális örökségre és gazdasági tevékenységre gyakorolt káros hatásainak csökkentésére; megjegyzi, hogy a két irányelv kölcsönös összeegyeztethetővé tétele kockázatkezelési tervek és vízgyűjtő-árvízkezelési tervek révén valósul meg, amelyek egy olyan integrált vízgazdálkodási rendszer alkotóelemei, ahol a koordináció kulcsfontosságú; emlékeztet arra, hogy az árvízmegelőzés szorosan kapcsolódik a városi zöldterületekhez, a talajvédelmi stratégiákhoz és a vízelvezető hálózatokba történő beruházásokhoz;

65.hangsúlyozza, hogy az EU-ban jelentősen javítható a vízhiányra és az aszályra való felkészültség, tekintettel arra, hogy számos tagállamban nincs aszálykezelési terv Európai Bizottság: Környezetvédelmi Főigazgatóság és mtsai., Stock-taking analysis and outlook of drought policies, planning and management in EU Member States – Final Report [Helyzetfelmérő elemzés és kitekintés az aszályokkal kapcsolatos politikákról, tervezésről és gazdálkodásról az uniós tagállamokban – Zárójelentés], az Európai Unió Kiadóhivatala, 2023.; felhívja a tagállamokat és adott esetben az illetékes regionális és helyi hatóságokat, hogy dolgozzanak ki aszálykezelési terveket, különösen az ivóvízellátás biztosítása, az élelmiszer-termelés biztosítása, valamint a növényzet állapotára és az aszályra adott válaszra vonatkozó digitalizált nyomonkövetési, ellenőrzési és korai előrejelző rendszerek integrálása érdekében, hogy támogassák a védelmi, reagálási és kommunikációs intézkedésekre vonatkozó hatékony és adatalapú döntéseket; rámutat arra, hogy az árvízkezelési tervekhez hasonlóan uniós szintű rendelkezéseket kell bevezetni az aszálykezelési tervek tekintetében;

66.az Európát a közelmúltban sújtó számos éghajlati eseményre, például az árvizekre, aszályokra és a ciklonokra való tekintettel hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU megbízható mechanizmussal rendelkezzen az ilyen válságokra reagáláshoz, beleértve a polgári lakosság figyelmeztetésére és támogatására szolgáló rendszereket; rámutat arra, hogy a digitális nyomon követés, a vonatkozó adatok megfelelő nyilvános megjelenítése és a korai előrejelző rendszerek kulcsfontosságúak a hatékony aszály- és árvízkezelési tervek tagállami szintű kidolgozásához; hangsúlyozza továbbá, hogy a Kopernikusz veszélyhelyzet-kezelési szolgáltatásának részeként teljes mértékben ki kell használni a rendelkezésre álló uniós eszközöket, például az európai árvíz-előrejelző rendszer és a globális árvíz-előrejelző rendszer árvíz-előrejelzéseit, valamint a globális árvízmegfigyelési eszközt;

67.hangsúlyozza az uniós polgári védelmi mechanizmus (UCPM) fontosságát a vízzel kapcsolatos katasztrófák, például árvizek és aszályok által sújtott országok megsegítésében; kéri a finanszírozás növelését, hogy az uniós polgári védelmi mechanizmus számára elegendő és aktualizált mennyiségű erőforrást biztosítsanak a felkészültség javítása és a kapacitásépítés fejlesztése érdekében;

68.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a polgárok felkészültségét a vízzel kapcsolatos katasztrófák vagy válságok esetén; hangsúlyozza a tájékoztató kampányok és demonstrációs gyakorlatok fontosságát az oktatási létesítményekben, a közigazgatásban és a vállalkozásokban a polgárok „felkészültséggel kapcsolatos kultúrájának” kialakítása érdekében;

69.felhívja a tagállamokat, hogy rendszerszinten újítsák meg és korszerűsítsék vízügyi infrastruktúrájukat, beleértve az ivóvíz- és higiéniai infrastruktúrát, valamint a folyók vízhozamát szabályozó infrastruktúrát, és fektessenek be a bevált gyakorlatokon alapuló innovatív megoldásokba, amelyek reziliensebbé teszik a vízrendszereket az éghajlatváltozással szemben, biztosítják az állandó ivóvízellátást, lehetővé teszik a veszteségek korai észlelését, valamint csökkentik a vízszivárgást és -pazarlást, miközben optimalizálják a vízszállítási és -tárolási rendszereket; kiemeli, hogy az innovatív vízügyi infrastruktúra finanszírozása nem elegendő az Unió-szerte jelentkező beruházási igényekhez képest; e tekintetben célzott finanszírozást kér nemzeti, regionális vagy uniós szinten a vízzel kapcsolatos problémákkal szemben reziliens infrastruktúra fejlesztéséhez, karbantartásához és korszerűsítéséhez szükséges megfelelő finanszírozás biztosítása, az innovatív megoldások és technológiák előmozdítása, valamint e vízinfrastruktúra hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása érdekében;

70.sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy annak ellenére, hogy az elsivatagosodás veszélyt jelent a vízminőségre és a víz rendelkezésre állására, a talaj termékenységére és az élelmiszer-termelésre, és hogy annak ellenére, hogy 13 tagállam nyilatkozott úgy az elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló ENSZ-egyezmény keretében, hogy sújtja az elsivatagosodás, a Bizottság nem kezeli hatékonyan és eredményesen az elsivatagosodást; sürgeti ezért a Bizottságot, hogy az elsivatagosodásról, talajdegradációról és aszályokról szóló, 2024. október 14-i tanácsi következtetésekkel összhangban terjesszen elő egy elsivatagosodás, talajromlás és aszályok elleni küzdelemre vonatkozó integrált uniós szintű cselekvési tervet, amelynek célja egy teljes körű hatásvizsgálat alapján az aszályokkal szembeni reziliencia kiépítése és a talajdegradáció-semlegesség 2030-ig történő elérésére az EU-ban;

71.kitart amellett, hogy a mezőgazdasági ágazatot tovább kell támogatni a vízigény csökkentését célzó új technológiák bevezetésében, ugyanakkor növelni kell a vízhez való hozzáférést, többek között a víz megtartásának és a felszín alatti vizek feltöltésének támogatása révén; kéri a például a tengervíz sótalanításával kapcsolatos kutatási eredmények hozzáférhetővé tételét, valamint az innovatív sótalanítási megoldások alkalmazásának megkönnyítését; felhívja a tagállamokat, hogy a kritikus vízkészletek és vízgyűjtőik védelme érdekében az éghajlati kockázatok naprakész értékelése alapján hozzanak létre természetes víztartalékokat, figyelembe véve az ilyen tartalékok kialakításának környezeti és társadalmi-gazdasági hatásait; rámutat arra, hogy az ilyen természetes víztartalékok kiegészítenék a víz-keretirányelv azon követelményét, hogy a tagállamoknak meg kell állapítaniuk az ivóvíznyerésre használt víztesteket – gondoskodva a víz-keretirányelv 4. cikkében és az ivóvíz-irányelvben meghatározott célkitűzéseknek való megfelelésről –, és biztosítsák azok szükséges védelmét; megjegyzi, hogy az ilyen természetes víztartalékok különböző formákban már léteznek a különböző tagállamokban; hangsúlyozza, hogy támogatást kell nyújtani a tagállamoknak vagy a helyi és regionális önkormányzatoknak, hogy segítsék őket a természetes víztartalékok fejlesztésében;

72.megjegyzi, hogy az aszályok és árvizek kockázatának csökkentése, a vízbiztonság növelése, valamint a körforgásos jelleg, a vízvisszanyerés és -újrafelhasználás előmozdítása érdekében a vízmegtartó infrastruktúra példaként szolgálhat a rendelkezésre álló legjobb, költséghatékony és a legkisebb környezeti hatással járó technikák felhasználásával létrehozott víztermelő rendszerekre, többek között a szennyvíz újrafelhasználása vagy az esővízgyűjtés révén; úgy véli, hogy a vízmegtartó létesítmények hasznos eszközök lehetnek, feltéve, hogy azokat a helyi vagy nemzeti hatóságok egyértelmű feltételek mellett engedélyezik, beleértve a helyi felszín alatti vizek e tevékenységek fenntartására való képességét, valamint a vízkészlethez hozzáférő mezőgazdasági termelők azon kötelezettségét, hogy gyakorlataikat a fenntartható gyakorlatokhoz igazítják, különösen a vízigény és a vízminőség tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy használja fel a rendelkezésére álló eszközöket, beleértve a pénzügyi támogatást is, hogy egyszerűsítse ezt a megközelítést a tagállamok körében;

73.sajnálja, hogy a víztestekben valószínűleg jelentős kárt okozó jogellenes vagy szándékos vízkivételt folytatnak; határozott visszatartó erejű intézkedések alkalmazását kéri a felszíni víztestek ökológiai állapotának vagy ökológiai potenciáljának vagy a felszín alatti víztestek mennyiségi állapotának védelme érdekében; megjegyzi, hogy további támogatásra van szükség a nemzeti végrehajtási kapacitások képzéséhez és a tudástranszferhez;

74.megjegyzi, hogy a hármas környezeti válság kihívásainak kezelésében és a természetes hidrológiai ciklus helyreállításában a természetalapú megoldások fontos és minden területet érintő szerepet játszanak; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szakpolitikai intézkedéseikben és ajánlásaikban – figyelembe véve a környezeti és társadalmi-gazdasági hatásokat – kezeljék prioritásként a vízügyi rezilienciát célzó természetalapú megoldások alkalmazását, például a vizes élőhelyek és tőzeglápok elárasztással való helyreállítását a talajvíz rendelkezésre állásának és a környező talajnedvességnek a növelése érdekében, az árterek helyreállítását és védelmét, a természetes vízmegtartó intézkedéseket, a rekultivációt mint az árvizekkel szembeni akadályt, valamint az esővíz megőrzését a víz rendelkezésre állásának megerősítése, az éghajlatváltozási kockázatok mérséklése és a közösségek, a vállalkozások és az élelmiszer-termelés hosszú távú rezilienciájának támogatása érdekében; hangsúlyozza, hogy a természetalapú megoldások mellett továbbra is szükség van a műszaki megoldásokba történő kiegészítő beruházásokra az éghajlatváltozáshoz való sikeres alkalmazkodás és a vízzel szembeni hosszú távú reziliencia biztosítása érdekében;

75.megjegyzi, hogy a természetalapú megoldások és a természetes vízmegtartó intézkedések képesek helyreállítani a felszín alatti vizek szintjét és támogatni az ökológiai vízáramlást, miközben csökkentik a vízhiányból, árvizekből és aszályokból eredő, vízzel kapcsolatos kockázatokat; megjegyzi, hogy az árvízkezelésben a természetalapú megoldások általában nem helyettesíthetik a meglévő megoldásokat, és nem feltétlenül hatékonyak a legszélsőségesebb események esetében; rámutat azonban arra, hogy a természetalapú megoldások javíthatják a szürke infrastruktúra hatékonyságát és működőképes élettartamát a vízfelvevő képesség növelése, a víz sebességének csökkentése és a csúcsáramok szabályozása révén; e tekintetben megismétli, hogy a természetalapú megoldások hatékonysága kontextusfüggő, és azokat a helyi körülményekhez kell igazítani; e tekintetben hangsúlyozza, hogy nem létezik „egységes megoldás”;

76.hangsúlyozza, hogy pénzügyi támogatást kell nyújtani a fenntartható innovatív módszerek és megoldások számára, kellő figyelmet fordítva ugyanakkor a köz- és magánszféra közötti partnerségekre;

77.az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással összefüggésben hangsúlyozza az egészséges talajok fontosságát a vízbiztonság és a körforgásos jelleg biztosításában; hangsúlyozza, hogy javítani kell a talajok természetes vízmegtartását a talaj egészségének javítását célzó és a karbonveszteséget minimalizáló intézkedésekkel, valamint a víztest szintjén végrehajtott olyan intézkedések révén, mint a folyópartok újratelepítése és stabilizálása, valamint a víztartó rétegek megtartó képességének helyreállítása;

78.megjegyzi, hogy az alaposan megtervezett erdőgazdálkodási intézkedések javíthatják a vízgyűjtők egészségi állapotát, szabályozhatják a vízhozamot, valamint csökkenthetik az aszályok és árvizek által okozott terhelést, tekintettel arra, hogy a fák és az erdők alapvető szerepet játszanak a vízkörforgás szabályozásában azáltal, hogy képesek tisztítani a vizet, növelni a vízkészletek rendelkezésre állását és javítani a talaj nedvességmegtartását; javasolja, hogy ezt megfelelően vegyék figyelembe, amikor a Bizottság a tagállamokkal együttműködve kidolgozza az uniós katasztrófavédelmi rezilienciacélokat, és vegyék figyelembe a katasztrófakockázat-kezelés és a vészhelyzeti tervezés fejlesztése és továbbfejlesztése során; kiemeli e tekintetben, hogy több kutatásra, adatgyűjtésre, innovációra és finanszírozásra van szükség annak érdekében, hogy támogassák a gazdálkodókat az olyan környezeti stressztényezők hatásainak megelőzésében, mint az aszály, az árvizek és a vízgyűjtő területi funkció romlása;

79.elismeri, hogy a városi területek egyre inkább ki vannak téve a vízzel kapcsolatos éghajlati kockázatoknak, például az áradásoknak, a vízhiánynak és a hőstressznek; kéri, hogy a szélsőséges időjárási hatások enyhítése és az emberi életet és a vagyont érintő kockázatok csökkentése érdekében a városi vízgazdálkodási rezilienciatervezést építsék be az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó stratégiákba, beleértve a zöldtetőkbe, az áteresztő infrastruktúrába, az esővízgyűjtésbe és a csapadékvíz-megtartó rendszerekbe történő beruházásokat, valamint a városi térségekben a zöld és kék területek növelését célzó intézkedéseket; kéri továbbá a városok vízi útjainak fenntartását és az azokhoz való hozzáférés visszaszerzését a városokban;

80.hangsúlyozza, hogy a reziliens vízügyi infrastruktúra korszerűsítésének, fejlesztésének, alkalmazkodásának és karbantartásának támogatása, a fenntartható vízgazdálkodás, a vízügyi infrastruktúra, az adatgyűjtés, a kutatás, a hatékony nyomon követés, a digitalizáció, a továbbképzés, a természetalapú megoldások és a víztakarékos technológiák fejlesztésének és elterjedésének támogatása, valamint a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi fenntarthatóság biztosításához a vízügyi rezilienciára vonatkozó európai stratégiának az új európai versenyképességi iránytűben meghatározott célokkal összhangban köz- és magánforrásokból származó, megfelelő finanszírozást kell biztosítania;

81.felhívja a Bizottságot, hogy a következő többéves pénzügyi kereten belül hozzon létre egy különálló és célzott alapot a vízgazdálkodás rezilienciája számára; meggyőződése, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alapon és a Kohéziós Alapon belül külön pénzügyi mechanizmusokat kell létrehozni az intelligens vízügyi technológiák és beruházások támogatására; határozottan úgy véli, hogy az átmeneti időszakban a vizet prioritásként kell kezelni a meglévő finanszírozási keretekben, beleértve a Kohéziós Alapot is; hangsúlyozza, hogy az uniós finanszírozási mechanizmusoknak magukban kell foglalniuk a társadalmi igazságossággal és a megfizethetőséggel kapcsolatos megfontolásokat, biztosítva, hogy a nagyobb pénzügyi korlátokkal és sajátos realitásokkal rendelkező tagállamok és polgáraik a vízgazdálkodási kötelezettségek teljesítése során támogatásban részesüljenek; hangsúlyozza, hogy fontos a vízgazdálkodással és egyéb kapcsolódó földhasználattal összefüggő meglévő támogatási, segély- és finanszírozási források kiigazítása, elmozdulva az elavult mérnöki intézkedésektől az innovatív és természetalapú megoldások, vagy a kettő kombinációja felé;

82.célzott finanszírozást kér a Horizont Európa és az EIP-AGRI keretében a különböző növénytermesztési rendszerek vízügyi vonatkozásaira vonatkozó helyszíni vizsgálatokhoz; szorgalmazza a nők vízpolitikákban betöltött szerepének elismerését, valamint külön finanszírozás meghatározását a mezőgazdasághoz való hozzáférésük előmozdítása érdekében;

83.emlékeztet arra, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi kereten belül nincs külön vízügyi finanszírozási sor, és nincsenek kötelező vízügyi finanszírozási célok, ami korlátozza az Unió azon képességét, hogy célzott beruházásokat irányítson a vízgazdálkodás rezilienciáját célzó alapvető intézkedésekre, ezen belül az infrastruktúra korszerűsítését, az innovációt és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó intézkedésekre és a természetalapú megoldásokra, és ezáltal a versenyképességre, mivel a vízügyi egyensúly hiánya miatt a régiók gazdaságára további teher nehezedik; megjegyzi, hogy az EU legkülső és hegyvidéki régiói és szigetei különösen nehezen jutnak finanszírozáshoz vagy köz-magán társulásokhoz a vízgazdálkodásba és az infrastruktúrába történő helyi és regionális beruházások támogatása érdekében;

84.hangsúlyozza az Európai Beruházási Bank (EBB) fontos szerepét a vízfinanszírozásban; kiemeli, hogy az EBB aktívan beruház a vízügyi ágazatba és támogatja azt; hangsúlyozza, hogy az EU-nak együtt kell működnie az EBB-vel a bevált gyakorlatok megosztása érdekében, továbbá felszólítja az EBB-t és a többi pénzügyi intézményt, hogy erősítsék meg szerepüket az innovatív és reziliens vízügyi infrastruktúra, a jobb szennyvízelvezetési és ivóvíz-infrastruktúra és a digitalizáció finanszírozásában, valamint támogassák az árvízkockázat csökkentését, az erózió megelőzését és a vízfolyások újjáélesztését célzó projekteket a vízügyi beruházások kedvező feltételeinek elősegítése révén;

85.sürgeti a Bizottságot, hogy tárja fel és mozdítsa elő az innovatív finanszírozási mechanizmusokat, beleértve az ökoszisztéma-szolgáltatásokért és a zöldkötvényekért történő kifizetéseket, ugyanakkor biztosítson egyértelmű szabályozást és biztosítékokat a piaci torzulások megelőzése érdekében; felhívja az EBB-t és más pénzügyi intézményeket, hogy részesítsék előnyben az alacsony kamatozású kölcsönöket és hiteleket a tagállamok, valamint a nagyszabású helyreállítási projekteket végrehajtó regionális és helyi hatóságok számára, külön rendelkezésekkel a gazdaságilag hátrányos helyzetű régiók támogatására;

86.kiemeli a köz- és magánszféra közötti partnerségek mint a vízügyi beruházások finanszírozási forrásainak fontosságát; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a magánberuházásokat a vízügyi ágazatban egy támogató szabályozási keret létrehozásával, amely társfinanszírozási lehetőségeket és a köz- és magánszféra közötti partnerségeket is magában foglalhat az innováció ösztönzése, az infrastruktúrák javítása és a fenntartható vízgazdálkodási megoldások biztosítása érdekében a tagállamokban; mindazonáltal hangsúlyozza, hogy a magánberuházások uniós vízügyi ágazatba való bevonása nem áshatja alá a víz mint közjó és közszolgáltatás státuszát, és hogy biztosítani kell az ágazat hosszú távú rezilienciáját, valamint a hozzáférhetőség, a megfizethetőség és a fenntarthatóság elvét;

87.felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el olyan irányítási kereteket, amelyek egyértelműen meghatározzák az érdekelt felek szerepét és felelősségét a természetalapú megoldások tervezésében, finanszírozásában és végrehajtásában; úgy véli, hogy ezeknek a kereteknek integrálniuk kell a különböző forrásokból származó finanszírozást, beleértve a jótékonysági hozzájárulásokat és a magánszektor partnerségeit, ugyanakkor biztosítaniuk kell a forrásokhoz való méltányos hozzáférést a kis léptékű, különösen helyi vagy regionális szinten irányított projektek számára;

88.sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy költségvetésükben vegyék figyelembe a vízügyi szempontokat, és az uniós alapok felhasználása során javítsák a régiókban az irányítást;

89.hangsúlyozza, hogy célzott pénzügyi és technikai segítséget kell nyújtani az önkormányzatoknak a vízzel kapcsolatos jogszabályoknak való megfelelés megkönnyítése érdekében;

90.arra ösztönzi a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel a fenntartható és innovatív reziliens vízügyi infrastrukturális projektek engedélyezését annak érdekében, hogy a sürgős kihívásokra tekintettel lehetővé váljon e projektek gyors végrehajtása;

91.megjegyzi, hogy a vízszolgáltatás költségmegtérülésének elvét – amely előírja, hogy valamennyi vízfelhasználó ténylegesen és arányosan pénzügyileg részt vegyen a vízszolgáltatások költségeinek megtérülésében – számos tagállamban továbbra is ritkán vagy egyáltalán nem alkalmazzák; felhívja a tagállamokat és regionális hatóságaikat, hogy a víz-keretirányelvvel összhangban hajtsanak végre megfelelő vízárazási politikákat, és jobban alkalmazzák a költségmegtérülés elvét mind a környezeti, mind az erőforrásköltségek tekintetében; felhívja a tagállamokat, hogy a költségmegtérülési elv végrehajtása során vegyék figyelembe a hosszú beruházási ciklusokat, és biztosítsák, hogy elegendő finanszírozás álljon rendelkezésre a szükséges (újra)beruházásokhoz;

92.hangsúlyozza annak biztosításának fontosságát, hogy a vízárazás a vízhasználat gazdasági, környezeti és erőforrásköltségeit tükrözve támogassa a hosszú távú vízbiztonságot; ösztönzi a tagállamokat, valamint az illetékes regionális és helyi hatóságokat annak biztosítására, hogy a vízárak gazdaságilag fenntarthatóak és társadalmilag méltányosak legyenek, előmozdítsák a hatékony vízhasználatot, és tükrözzék a víz rendelkezésre állását a különböző tagállamokban és régiókban, különösen a vízhiánnyal küzdő régiókban, ugyanakkor biztosítsák a megfizethetőséget a háztartások és a kisvállalkozások számára; felhívja a tagállamokat, valamint az illetékes regionális és helyi hatóságokat, hogy biztosítsák az átlátható vízárakat, és hívják fel a figyelmet a vízszolgáltatások értékére;

93.rámutat arra, hogy az illetékes nemzeti vízügyi hatóságok központi szerepet fognak játszani az új vízgazdálkodási és -védelmi tervek tagállami szintű végrehajtásában; felhívja ezért a tagállamokat, hogy pénzügyileg és technikailag növeljék ezen illetékes vízügyi hatóságok kapacitását annak érdekében, hogy jelentősebb támogató és tanácsadó szerepet játsszanak a fenntartható és időtálló vízgazdálkodási és -tárolási infrastruktúrákban a mezőgazdasági területeken; úgy véli, hogy az uniós alapokat, például a Méltányos Átállást Támogató Alapot a tagállamok és a vízügyi ügynökségek végrehajtásának további támogatására kell felhasználni;

94.hangsúlyozza a digitalizációban és a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségeket és azok szükségességét a víztestek és a vízinfrastruktúra kezelésének és nyomon követésének javítása, valamint a jelentéstétel és a különböző földrajzi áramlási feltételeket tükröző adatok összehasonlíthatóságának biztosítása terén;

95.felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a vízszolgáltatókat, hogy a nyomon követés, az értékelés, az elszámoltathatóság és a döntéshozatal megerősítése céljából általánosan érvényesítsék a vízgazdálkodásban az átláthatóságot és a digitalizációt mint a vízgazdálkodás alapelveit, eközben pedig optimalizálják és egyszerűsítsék a jelentéstételi kötelezettségeket; a vízminőség, a szivárgások, a használat és az erőforrások valós idejű, mintavételen alapuló és távolról történő ellenőrzésének elősegítése és az azokról szóló távjelentések lehetővé tétele érdekében szorgalmazza a digitálisan támogatott víztechnológiák alkalmazását; kéri ezen a területen a közpénzek felhasználásának és a közkiadások hatékonyságának javítását; elismeri, hogy az innovatív digitális technológiák széles körű bevezetését digitális készségekkel kapcsolatos képzésnek kell kísérnie;

96.hangsúlyozza, hogy a vizet intelligens módon felhasználó társadalom kiépítése során elő kell mozdítani a digitalizációt és az adatközpontú megoldásokat; hangsúlyozza, hogy digitális megoldásokat kell kidolgozni a vízfogyasztás nyomon követésére és a vízkészletek felhasználásának optimalizálására minden ágazatban; felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve nyújtson pénzügyi támogatást az intelligens vízgazdálkodási rendszerek megvalósításához, a kis- és középvállalkozások (kkv-k) igényeire összpontosítva;

97.rámutat arra, hogy a vízrendszerek, beleértve a vízkezelő és -elosztó rendszereket is, az ország egyik kritikus infrastruktúrájának és biztonsági pilléreinek tekintendők és ezáltal kiemelt fontosságúak az EU stratégiai autonómiája szempontjából is, és fokozott védelmet igényelnek, továbbá a közműveknek képesnek kell lenniük a fizikai és kiberfenyegetések és támadások észlelésére, az azokra való reagálásra és az azokat követő helyreállításra; megjegyzi, hogy a magasabb szintű digitalizáció új sebezhetőségekkel jár; megjegyzi, hogy fenyegetés vagy támadás esetén a vízrendszer üzemeltetői elveszíthetik azon képességüket, hogy ellenőrizzék a víz áramlását és minőségét, vagy elveszíthetik azon képességüket, hogy nyomon kövessék a vízrendszer valódi állapotát; kitart amellett, hogy a sebezhetőségi értékeléseknek és a vészhelyzeti reagálási tervnek minden tagállam vízgazdálkodási rendszerének szerves részét kell képezniük; ösztönzi a kiberbiztonságot fenyegető veszélyekkel kapcsolatos információmegosztás és a bevált gyakorlatok üzemeltetők közötti cseréjére szolgáló eljárások előmozdítását, valamint a kiberbiztonsági kultúra kialakítását technikai biztonsági intézkedések, kompetenciaépítés, valamint tudatosságnövelés és kommunikáció révén; felhívja a figyelmet a NIS 2 irányelvben és a kritikus szervezetek rezilienciájáról szóló irányelvben foglalt intézkedésekre és rendelkezésekre, amelyek segíthetnek a felmerülő kockázatok csökkentésében; felszólítja a Bizottságot, hogy vállaljon vezető szerepet az uniós szintű koordinációs formátumok megerősítésében, és a küszöbön álló felkészültségi unióról szóló stratégiában javasoljon hatékony eszközöket azzal a céllal, hogy időben biztosítsa az EU általános biztonságát fenyegető környezeti és nem környezeti kockázatok kezelésére való felkészültséget a víztestekben;

98.felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék a nők részvételét a vízgazdálkodás rezilienciájával kapcsolatos döntésekben; szorgalmazza egy olyan módszertani megközelítés elfogadását, amely nemek szerint bontott eszközöket és mutatókat alkalmazó ellenőrzés, jelentéstétel és nyomon követés bevezetésével ténylegesen figyelembe veszi a nemi alapú szükségleteket a vízellátási projektek végrehajtása során;

99.megjegyzi, hogy az adatok és az adatelemzés javítása – a bevált gyakorlatok értékelésével és a legköltséghatékonyabb és hatásosabb intézkedések azonosításával együtt – kulcsfontosságú a tényeken alapuló döntéshozatalhoz és a vízminőségben bekövetkező olyan kis változások gyors azonosításához, amelyek veszélyt jelenthetnek a víztestekre;

100.hangsúlyozza, hogy jobb, megbízható és interoperábilis adatokra van szükség a vízellátásról, -igényről és -elosztásról, a víz hozzáférhetőségéről és felhasználásáról, és adatpontokat kell létrehozni; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden szinten fokozzák az adatgyűjtést és javítsák az adatok interoperabilitását a jelenlegi vízügyi jogszabályok végrehajtásának támogatása, valamint a körforgásos gazdaság és a vizet intelligensen használó ipari szimbiózisra irányuló stratégiák elősegítése érdekében; kiemeli, hogy az adatokat és a mesterséges intelligenciát fel lehetne használni a víz- és energiafogyasztás, valamint az újrafelhasználási és újrafeldolgozási kapacitások modellezésére;

101.felhívja a Bizottságot, hogy jobban ismerje el a vízügyi ágazat alapvető szerepét az EU versenyképességének megerősítésében a kutatás és az innováció előmozdítása, valamint a vállalkozói készség és a tehetség előmozdítása révén; e tekintetben hangsúlyozza a vízszektoron belüli innováció fokozásának fontosságát; rámutat arra, hogy az ipari átalakulással és kibocsátásokkal foglalkozó, a 2010/75/EU irányelv részeként létrehozott európai innovációs központ szerepet játszhat e tekintetben, mivel értékeli az ipari technológiák környezeti teljesítményét, és információkat gyűjt az innovatív ipari környezetvédelmi technikákról; rámutat továbbá az olyan meglévő partnerségekre, mint a Water4All Partnerség, amely a tudományos kutatás finanszírozási programja;

102.úgy véli, hogy több érdekelt felet tömörítő platformokat kell létrehozni és támogatni az innováció valamennyi – helyi és nemzeti – szinten történő elterjedésének előmozdítása érdekében; javasolja, hogy ezek a platformok a résztvevők széles körét – a köz- és a magánszektort, valamint a civil társadalmi szervezeteket – vonják be, hogy partneri koalíciót építsenek ki a változás érdekében; támogatja az azzal kapcsolatos ismeretek megosztásának előmozdítását, hogy a digitális víztechnológiák hogyan támogathatják a hatályos uniós vízügyi jogszabályok végrehajtását, valamint a helyi, regionális és nemzeti szintű kapacitásépítést; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy terjesszék ki a digitális készségeket, valamint a vízzel kapcsolatos kutatási és fejlesztési (K+F) programokat, többek között az egyetemekkel, kutatóközpontokkal, valamint a kkv-kal való együttműködés révén;

103.elismeri az adatközpontok kritikus szerepét a digitális gazdaságban; aggodalommal állapítja meg, hogy a technológia gyors terjedése a mesterséges intelligencia vízkészletek iránti igényének jelentős növekedéséhez vezethet annak működésével összefüggésben, ami alááshatja a mesterséges intelligenciától remélt környezeti előnyöket, például az erőforrások optimalizálását és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését, és hangsúlyozza, hogy a vízhatékonysági intézkedéseket be kell építeni tervezésükbe és működésükbe; sürgeti a Bizottságot, hogy a vízügyi rezilienciára vonatkozó európai stratégiában foglalkozzon a vízkészletek információs és kommunikációs technológiák (IKT), és különösen a mesterséges intelligencia és az adatközpontok általi felhasználásával, különösen azáltal, hogy ösztönzi az adatközpontokat a kezelt víz újrafelhasználására, és előmozdítja a hatékonyabb csipek és alkatrészek tervezését a hűtési igény csökkentése érdekében; javasolja a tagállamoknak, hogy a digitális és környezetvédelmi menetrendek fenntarthatóságának biztosítása érdekében prioritásként kezeljék az adatközpontok által támasztott sajátos kihívásokat kezelő, a vízzel szembeni rezilienciára irányuló stratégiákat;

104.emlékeztet arra, hogy a tengervíz sótalanítása a só tengerből vagy brakkvízből való eltávolításának folyamata, amelynek célja, hogy felhasználhatóvá váljon számos „használatra alkalmas” célra, beleértve az ivást is, és hogy ez egy fontos technológiai megoldás az emberek megélhetése szempontjából; megjegyzi, hogy ugyanakkor a sótalanítás energiaigényes folyamat, amelyet ideális esetben lehetőség szerint megújuló energia felhasználásával kell végrehajtani a környezeti hatás minimalizálása érdekében; megismétli, hogy a sótalanítás mellékterméket, sóoldatot (sűrített sóoldatot) eredményez, amelyet megfelelően ártalmatlanítani kell a tengeri környezetre gyakorolt káros hatások elkerülése érdekében; ezért úgy véli, hogy a fordított ozmózison vagy hőtechnológiákon alapuló sótalanítást csak akkor szabad alkalmazni, ha más, környezeti szempontból fenntarthatóbb lehetőségek nem állnak rendelkezésre vagy nem valósíthatók meg, különösen a távoli területeken és a szigeteken; e tekintetben kiemeli az új technológiai megoldással, például a mikrobiális sótalanító cellákkal kapcsolatos, folyamatban lévő munkát, amely környezeti szempontból fenntartható és innovatív alternatívát kínál a hagyományos sótalanítási módszerekkel szemben, különösen annak érdekében, hogy tiszta vizet és szennyvízkezelést biztosítson a kis, elszigetelt, villamos energia nélküli helyszínek számára;

105.hangsúlyozza, hogy az ilyen technológiák hatékonyságának és elterjedésének növelése érdekében növelni kell a finanszírozást és az olyan technológiákra irányuló K+F-et, mint az innovatív sótalanítási módszerek; kéri, hogy kutassák az ilyen technológiák mezőgazdasági felhasználásának lehetőségeit a vízellátási pontok diverzifikálása és ezáltal az ágazat vízhiánnyal szembeni sebezhetőségének csökkentése érdekében;

106.megjegyzi, hogy az elmúlt évtizedben számos tudományos áttörés történt a vízkezelés intelligensebbé és körforgásosabbá tétele terén, mivel ezek a megoldások lehetőséget kínálnak a digitális megoldások, az MI és a távérzékelés használatára a víz hatékonyabb felhasználása érdekében, valamint a kezelt szennyvíz öntözésre és az energia és a tápanyagok szennyvízből való visszanyerésére való újrafelhasználása révén;

107.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezeljék az egységes piacon szabályozási akadályokat az innovatív biotechnológiai és biogyártási megoldások fejlesztésének, elterjedésének és forgalomba hozatalának elősegítése, valamint a tisztább gyártás és a körforgásos jelleg előmozdítása érdekében;

108.szorgalmazza a növényvédelem és a trágyázás innovatív megoldásainak finanszírozását, fejlesztését és engedélyezését, beleértve a biológiai növényvédő szereket és a kisebb környezeti hatású hatóanyagokat, amelyek szükségesek a fenntarthatóbb mezőgazdasági rendszerekre való igazságos átálláshoz;

109.kéri a folyómedrek tisztítására és megőrzésére egyedi programok létrehozását, biztosítva a megfelelő vízhozamot, valamint csökkentve a víz tárolási és elosztási kapacitását befolyásoló törmelék és üledék felhalmozódását;

110.hangsúlyozza, hogy olyan átfogó, a vízügyi rezilienciára vonatkozó európai stratégiára van szükség, amely előmozdítja a határokon átnyúló együttműködést, valamint az egységesebb adatgyűjtést és jelentéstételt és a helyi, regionális és nemzeti szereplők között a bevált gyakorlatok megosztását, biztosítva a fenntartható vízgazdálkodást és az erőforrások tagállamok közötti méltányos elosztását, megelőzve, hogy a vízzel kapcsolatos kihívások – például a vízhiány és az árvízkockázat – továbbháruljanak más tagállamokra;

111.hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás komoly fenyegetést jelent a vízkészletekre és a vízi ökoszisztémákra nézve; megjegyzi, hogy az árvizek és a vízhiány veszélyeztetik az élelmezés- és vízbiztonságot, valamint a lakosság egészségét, és végső soron hatással vannak a társadalmi kohézióra és stabilitásra; elismeri, hogy a vízzel szembeni ellenálló képesség elengedhetetlen a jelenlegi és jövőbeli egészségügyi, élelmiszer-, energia- és biztonsági válságok megelőzéséhez és kezeléséhez; hangsúlyozza, hogy a vízzel szembeni ellenálló képesség előmozdítja a határokon átnyúló vízügyi együttműködést, és katalizátorként szolgál a béke és a biztonság szempontjából, mivel az országok a közös folyók és felszín alatti vizek erőforrásai révén összekapcsolódnak;

112.fokozott, határokon átnyúló együttműködésre szólít fel a tagállamok között a közös vízgyűjtők és felszín alatti víztartó rétegek kezelése terén a vízminőségre, a szennyezettségi szintekre és a vízszintekre vonatkozó adatok hatékony gyűjtése és megosztása érdekében; javasolja regionális együttműködési központok létrehozását a vízzel szembeni ellenálló képességre vonatkozó közös stratégiák végrehajtásának koordinálása érdekében, figyelembe véve az egyes területek éghajlati, társadalmi és gazdasági kihívásait;

113.megerősített nemzetközi együttműködésre szólít fel – többek között a vízgyűjtők szintjén – a növekvő vízválság kezelése, a tiszta és jó minőségű víz biztosítása, a fenntartható vízgazdálkodás előmozdítása, valamint különböző innovatív víztechnológiák, köztük a természet-alapú megoldások végrehajtása érdekében; felszólít a határokon átnyúló együttműködés operatív, taktikai és stratégiai szinten történő megszilárdítására;

114.kéri, hogy az Interreg és más uniós alapok keretében hozzanak létre határokon átnyúló projekteket a vízkészlet-gazdálkodás terén folytatott regionális együttműködés javítása érdekében, különös tekintettel az ágazatok és a tagállamok közötti méltányos vízelosztás biztosítására;

115.hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az EU nyomonkövetési kapacitásait a digitalizáció és a modern technológiák – többek között a műholdas megfigyelés és a szennyezés valós idejű nyomon követése – révén, amelyek elengedhetetlenek a határokon átnyúló szennyezés megelőzéséhez és leküzdéséhez;

116.sürgeti a Bizottságot, hogy töltsön be különleges diplomáciai szerepet, amelynek célja a vízzel kapcsolatos konfliktusok megoldása, a vízügyi együttműködés előmozdítása, valamint a vízforrások és -rendszerek védelme, különösen fegyveres konfliktusok során és több országot érintő kérdésekben;

117.sürgeti az Uniót, hogy a tiszta vízre és higiéniára vonatkozó 6. fenntartható fejlődési céllal összhangban álljon a vízi ökoszisztémák védelmét és helyreállítását célzó nemzetközi erőfeszítések élére;

118.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.