1.elismeri a török civil társadalom Európai Unióhoz való csatlakozással kapcsolatos, régóta fennálló törekvéseit; üdvözli a török kormány közelmúltbeli nyilatkozatait, amelyekben megerősíti az uniós tagság mint stratégiai cél iránti elkötelezettségét, az EU és Törökország közötti kapcsolatok fokozatos, arányos és visszafordítható módon történő újjáélesztésére az Európai Tanács következtetéseivel összhangban; elismeri, hogy az EU elkötelezett amellett, hogy megerősített párbeszéd és együttműködés révén előmozdítsa ezt a kapcsolatot, ugyanakkor arra ösztönzi az EU-t, hogy vizsgálja felül a belátható jövőben való szerepvállalással kapcsolatos elvárásait, tekintettel a demokratikus normák romlására, amely az elmúlt évtizedben önkényuralmi modell felé sodorta az országot, és amely folyamat a közelmúltban felgyorsult, amikor Recep Tayyip Erdoğan elnök politikai indíttatásból letartóztatta fő politikai ellenfelét, Ekrem İmamoğlut, Isztambul város polgármesterét;

2.hangsúlyozza, hogy az uniós tagság feltétele a csatlakozási (koppenhágai) kritériumok teljesítése, amelyek olyan stabil intézményeket követelnek meg, amelyek garantálják a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogokat, a kisebbségek tiszteletben tartását és védelmét, a jó szomszédi kapcsolatokat és az EU közös kül- és biztonságpolitikájához való igazodást; megjegyzi továbbá, hogy ezek abszolút kritériumok, nem pedig tranzakciós stratégiai megfontolások és tárgyalások tárgyát képező kérdések; hangsúlyozza, hogy az összes tagállam elismerése a csatlakozási folyamat szükséges része;

3.e tekintetben sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a fent említett pozitív nyilatkozatokat nem kísérte a török hatóságok semmilyen konkrét fellépése annak érdekében, hogy megszüntessék a Törökország és az EU között az értékek és a normák terén tartósan fennálló hatalmas szakadékot, különösen a csatlakozási folyamat alapvető elemei tekintetében; megismétli korábban elfogadott következtetését, miszerint a török kormány az elmúlt néhány évhez hasonlóan továbbra is egyértelműen a csatlakozási folyamat újraindításához szükséges reformok végrehajtására irányuló politikai akarat egyértelmű hiányát mutatja, és továbbra is az elnöki rendszer mélyen meggyökerezett tekintélyelvű felfogását követi;

4.elismeri Törökország stratégiai és geopolitikai jelentőségét, valamint növekvő jelenlétét és befolyását a nemzetközi biztonság szempontjából kritikus területeken, például a fekete-tengeri régióban, beleértve Ukrajnát és a Közel-Keletet; megismétli, hogy Törökország stratégiai partner és NATO-szövetséges, valamint olyan ország, amellyel az Unió szoros kapcsolatokat ápol a biztonság, a kereskedelem, a gazdaság és a migráció terén; üdvözli az EU és Törökország közötti szorosabb együttműködést, amelyre a török kormány gyakran hivatkozik, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ez semmiképpen sem helyettesítheti azt a szükséges tényleges előrelépést, amelyet Törökországnak tagjelölt országként meg kell tennie a csatlakozás alapvető követelményeinek teljesítése tekintetében; e tekintetben kiemeli, hogy a csatlakozási folyamatot nem lehet lerövidíteni, és hogy semmilyen érvet nem lehet felhozni a csatlakozási folyamat középpontjában álló demokratikus elvek megvitatásának elkerülésére;

5.megjegyzi, hogy a Bizottság Törökországról szóló 2024. évi jelentése a 2023. évi jelentésnél pozitívabb képet fest a reformok Törökország csatlakozási folyamatával összefüggésben történő végrehajtásáról, miután a jogállamisági és emberi jogi kérdések tekintetében további romlás helyett az újabb jelentésben immár „nincs előrelépés” szerepel; úgy véli azonban, hogy – legalábbis az olyan kulcsfontosságú területeken, mint a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok – ez annak tudható be, hogy már korábban is rendkívül rossz volt a helyzet, és ez változatlan maradt;

6.megállapítja továbbá, hogy a Törökországról szóló 2023. évi jelentéssel összehasonlítva a 2024. évi jelentésből a csatlakozási folyamattól az Európai Unió és Törökország közötti stratégiai partnerség irányába mutató, enyhe elmozdulás olvasható ki; úgy véli, hogy a csatlakozási folyamat kritikus helyzete arra készteti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az EU és Törökország közötti kapcsolatok aktuális állásáról szóló, 2023. november 29-i és 2021. március 22-i közös közleményekben is tükröződő módon kizárólag az EU és Törökország közötti kapcsolatok partnerségi dimenziójára összpontosítson; felhívja a figyelmet arra, hogy a kapcsolatok egyre inkább egy másfajta keret felé mozdulnak el, ami a csatlakozási folyamat rovására mehet;

7.az emberi jogok és a jogállamiság tekintetében úgy véli, hogy a Parlament ezzel kapcsolatos közelmúltbeli állásfoglalásai továbbra is érvényesek, tekintettel arra, hogy Törökországban az elmúlt évben továbbra is súlyos volt az emberi jogi helyzet és demokratikus visszaesés következett be; teljes mértékben támogatja az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által a Törökország kötelezettségeinek és kötelezettségvállalásainak tiszteletben tartásáról elfogadott legutóbbi határozatokat és Monitoringbizottságának kapcsolódó jelentését, valamint az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által elfogadott határozatokat, amelyek részletesen kifejtik az emberi jogok terén tapasztalható, a helyi és nemzetközi szinten elismert emberi jogi szervezetek által folyamatosan jelentett komoly hiányosságokat;

8.tudomásul veszi a török kormány igazságügyi reformmal és szervezeti jellegű intézkedések bevezetésével kapcsolatban kinyilvánított kötelezettségvállalását; hangsúlyozza azonban az igazságszolgáltatás függetlenségét garantáló strukturális intézkedések bevezetésének szükségességét; mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kilenc igazságügyi reformcsomagot tartalmazó reformstratégia ellenére a törökországi igazságszolgáltatás függetlenségének állapota az igazságszolgáltatási rendszerbe való szisztematikus kormányzati beavatkozás és annak politikai eszközként való felhasználása miatt továbbra is bizonytalan; e tekintetben sajnálatosnak tartja a fennmaradó alkotmányos felülvizsgálati mechanizmusok – különösen az egyéni kérelmek – gyengülését, valamint a jogszerű eljárás gyakori megsértését;

9.megdöbbenését fejezi ki a jogi szakemberek üldözése, többek között legutóbb az isztambuli főügyészség által indított per miatt, amelynek eredményeként „terrorszervezet számára folytatott propagandatevékenység” és „félrevezető információk nyilvános terjesztése” vádjával eltávolították az isztambuli ügyvédi kamara vezetőségét, amiért vizsgálatot kértek két kurd újságíró szíriai meggyilkolásával kapcsolatban, és bebörtönözték az isztambuli ügyvédi kamara igazgatótanácsának egyik tagját, miután Strasbourgba utazott, hogy találkozókat tartson az Európa Tanács intézményeivel;

10.riasztónak tartja, hogy nyilvánvalóan nem hajtják végre az alkotmánybíróság határozatait – például Can Atalay parlamenti képviselő esetében sem –, ami súlyos igazságszolgáltatási válsághoz vezetett, melyben a semmítőszék büntetőfeljelentést nyújtott be az alkotmánybíróság kilenc bírája ellen; aggodalmát fejezi ki a semmítőszék azon közelmúltbeli határozata miatt, amely hatályon kívül helyezte a 2016-ban az ISIS által az isztambuli Atatürk repülőtéren elkövetett, 45 emberéletet követelő támadásban részt vevő terroristák ítéleteit, és szabadlábra helyezte őket;

11.felszólítja Törökországot, hogy erősítse meg a demokratikus kormányzás iránti elkötelezettségét, különösen a független igazságszolgáltatást biztosító reformok révén; tudomásul veszi a 2025–2029 közötti időszakra szóló negyedik igazságügyi reformstratégia közelmúltbeli bejelentését; felhívja a török kormányt, hogy az ismétlődő reformcsomagok és cselekvési terveken keresztül eddig megvalósított felületes változtatásokról térjen át egy olyan, mélyreható és régóta esedékes reformra, amely – valódi politikai akarat révén – orvosolni fogja a török igazságszolgáltatás súlyos és strukturális hiányosságait; hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy véget lehessen vetni az igazságszolgáltatásba való politikai beavatkozásnak, nem stratégiára vagy reformcsomagra, hanem pusztán politikai akaratra van szükség;

12.továbbra is mélységesen aggódik amiatt, hogy folytatódik a demokratikus normák romlása, és a török hatóságok az egyre gyarapodó számú elnyomó törvény révén folyamatosan és fáradhatatlanul fellépnek a kritikus hangokkal szemben, rendszeresen visszaélnek a terrorizmusellenes jogszabályokkal, például azokat kiskorúakra alkalmazva (ahogyan a tizenéves lányokkal szembeni „Kız Çocukları Davası” ügyben is), aránytalan mértékben alkalmazzák a hivatalos személy sérelmének bűncselekményét, előszeretettel vetnek be titkos tanúkat és átmenetileg félretett eseteket szabálytalan bírósági eljárásokban, illetve visszatérően alkalmazzák azt gyakorlatot, hogy eltúlzott éjszakai letartóztatásokat és otthoni razziákat alkalmaznak a célszemélyek rendkívül veszélyesnek való feltüntetése érdekében;

13.üdvözli, hogy 2024 novemberében visszavonták a kémtevékenységre vonatkozó török törvény – „befolyásolóügynök-törvényként” ismert – módosítástervezetét; sürgeti a török hatóságokat, hogy a jövőben tartózkodjanak egy ehhez hasonló, túlságosan tág és homályos törvény bevezetésétől, miután fennáll annak komoly kockázata, hogy az eszközként szolgálna a civil társadalmi szervezetek jogszerű tevékenységeinek bűncselekménnyé nyilvánításához; felhívja a török hatóságokat annak biztosítására, hogy a nemrégiben elfogadott kiberbiztonsági törvény az adatvédelem és a nemzetbiztonság védelmére irányuló, jogszerű célt szolgálja, és ne adjon lehetőséget az alapvető jogok esetleges megsértésére, vagy ne váljon a további elnyomás újabb eszközévé; hangsúlyozza, hogy az igazságszolgáltatási apparátus továbbra is erősen korlátozó, emellett összetett jogszabályi háló – például a közösségi médiáról szóló 2020. évi törvény, a pénzmosás elleni 2021. évi törvény és a dezinformációról szóló 2022. évi törvény – szolgál eszközül minden kritikus hang rendszerszintű ellenőrzésére és elhallgattatására;

14.aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a közelmúltban olyan jogi rendelkezéseket fogadtak el, amelyek rendkívüli hatásköröket ruháznak az állami felügyeleti tanács (DDK) és a takarékbetét-biztosítási alapra (TMSF), beleértve azt a lehetőséget, hogy a DDK mindenféle és bármilyen rangú köztisztviselőket felmenthet és meghatalmazottakat nevezhet ki, és e hatásköröket önkényesen lehetne alkalmazni;

15.sürgeti a török hatóságokat, hogy vessenek véget az alapvető szabadságok – különösen a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és az egyesülés szabadsága – jelenlegi súlyos korlátozásának, valamint többek között az ellenzék tagjai, az emberijog-védők, az ügyvédek, a szakszervezeti tagok, a kisebbségek tagjai, az újságírók, a tudományos szakemberek, a művészek és a civil társadalmi aktivisták alapvető jogai elleni folyamatos támadásoknak; határozottan elítéli a politikai szereplőket, tudósokat és újságírókat érintő, politikai indíttatású vádak és feltételezett terrorista kapcsolatok alapján végrehajtott közelmúltbeli tömeges letartóztatási és bebörtönzési hullámokat, beleértve Elif Akgül független újságíró, Yıldız Tar, a Kaos GL nevű LMBT+-híroldal főszerkesztője, Ender İmrek, az Evrensel napilap rovatvezetője, valamint Joakim Medin, az ETC svéd újságírója letartóztatását, akik mindannyian jól ismertek emberi jogi kérdésekben végzett munkájukról;

16.határozottan elítéli Joakim Medin svéd újságíró közelmúltbeli letartóztatását és fogva tartását; ismételten hangsúlyozza, hogy a sajtószabadság alapvető jog és alapvető uniós érték; határozottan elítéli a Joakim Medin ellen felhozott vádakat, amelyek kizárólag újságírói munkáján alapulnak, és ezért követeli azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását, valamint a szólásszabadságuk gyakorlása miatt bebörtönzött más újságírók szabadon bocsátását;

17.sajnálatát fejezi ki az újságírókat és a független médiát célzó folyamatos perek, cenzúra és zaklatás miatt, megfosztva őket a szakmai feladataik ellátásához és a nyilvánosság tájékoztatásához szükséges szabadságuktól, amely nélkülözhetetlen a demokratikus társadalom működése szempontjából; felszólítja a török hatóságokat, hogy tartózkodjanak a független média elleni további támadásoktól, és tartsák tiszteletben az alapvető jogokat és a polgári szabadságjogokat, például a szólásszabadságot és a sajtószabadságot; továbbra is mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a hatályos jogszabályok ellehetetlenítik a nyílt és szabad internetet, lehetővé téve hosszú börtönbüntetések kiszabását a közösségi médiában közzétett bejegyzésekért, számos hozzáférési tilalom és tartalomeltávolítási határozat kiadását, valamint amiatt, hogy a Rádió és Televízió Legfelsőbb Tanácsát (RTÜK) továbbra is felhasználják arra, hogy erélyesen fellépjenek a médiában megjelenő bírálatokkal vagy akár a pozitív hírek helyett „pesszimizmust” terjesztő médiaorgánumokkal szemben;

18.elismeri az azzal kapcsolatos pozitív fejleményeket, hogy a belügyminiszter részlegesen feloldotta az úgynevezett Szombati Anyáknak (Cumartesi Anneleri) az isztambuli Galatasaray téren tartott heti virrasztására vonatkozó korlátozásokat, valamint hogy a közelmúltban felmentették a szervezet 2018. augusztusi, 700. gyűlését övező ügyben több mint 6 éve büntetőeljárás alá vont 46 személy mindegyikét; szorgalmazza, hogy az alkotmánybíróság vonatkozó ítéletével összhangban teljesen szüntessék meg az erre a békés tüntetésre vonatkozó valamennyi korlátozást, és zárják le a mozgalom több tagjával és szimpatizánsával szemben folyamatban lévő bírósági eljárást; aggodalmát fejezi ki a 2025. március 4-én, 94 napig tartó előzetes letartóztatást követően szabadlábra helyezett közismert emberijog-védő, Nimet Tanrıkulu ellen folyamatban lévő bírósági tárgyalás miatt; sürgeti a török hatóságokat, hogy biztosítsák az alapvető szabadságjogaik gyakorlása miatt fogva tartott valamennyi személy azonnali szabadon bocsátását;

19.továbbra is megdöbbentőnek tartja, hogy a török hatóságok, különösen a török igazságszolgáltatás folyamatosan figyelmen kívül hagyja és elmulasztja alkalmazni az EJEB mérföldkőnek számító ítéleteit; ismételten elítéli, hogy Törökország kirívó módon visszaél az igazságszolgáltatási rendszerrel, és elutasítja Osman Kavala emberijog-védő, valamint Selahattin Demirtaş and Figen Yüksekdağ ellenzéki politikus szabadon bocsátását, amiért az Európa Tanács történelmi kötelezettségszegési eljárásokat folytat Törökországgal szemben, amelynek régóta várt következményei még meghatározásra várnak; megdöbbenését fejezi ki amiatt, hogy a közelmúltban újabb vádat emeltek Selahattin Demirtaş ellen, amelyben Diyarbakır Főügyészsége 15 évig terjedő szabadságvesztést és Demirtaş politikai tevékenységeinek betiltását kéri több 2016-os beszéde alapján; felhívja Törökországot, hogy maradéktalanul tegyen eleget az EJEB által a Cipruson eltűnt személyekkel és javakkal kapcsolatban hozott ítéleteknek (többek között a Fokasz-ügyben); sajnálatát fejezi ki az említett büntetőeljárások politikai indíttatású jellege miatt, amelyek a bírósági zaklatás átfogóbb mintázatának részét képezik; felszólítja Törökországot, hogy az EJEE 46. cikkével összhangban és a török alkotmány 90. cikkéből eredő feltétel nélküli kötelezettségeknek megfelelően maradéktalanul hajtsa végre az EJEB valamennyi ítéletét; felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy használjanak fel minden diplomáciai csatornát arra, hogy sürgessék Törökországot az EJEB releváns ítéleteinek végrehajtására, és vegyék fontolóra az EJEB ítéleteinek való megfeleléshez kötött megfelelő finanszírozási feltételrendszer végrehajtását;

20.felszólítja Törökországot, hogy tartsa tiszteletben az Emberi Jogok Európai Bíróságának 2008. január 24-i határozatát, amely bűnösnek találta Törökországot az emberi jogok európai egyezménye 2. cikkének megsértésében, mivel nem kutatta fel a Tassos Isaak és Solomos Solomou ellen 1996-ban Cipruson elkövetett gyilkosságok ügyében felelős személyeket, és nem indított büntetőeljárást ellenük; felszólítja a török hatóságokat, hogy hajtsák végre a gyilkossággal gyanúsított személyekre vonatkozó nemzetközi elfogatóparancsokat, és adják át őket a Ciprusi Köztársaságnak;

21.mély aggodalmát fejezi ki a török börtönökben a komoly túlzsúfoltság és a rossz életkörülmények miatt kialakult súlyos helyzet miatt, ahol ezenkívül a beszámolók – többek között az Európa Tanács – szerint széles körben elterjedt a kínzás és a rossz bánásmód, és az alapvető szükségletekhez, például a higiéniához és az információhoz való hozzáférés erősen korlátozott; különösen aggasztónak tartja az idős vagy súlyos beteg fogvatartottak bebörtönzési körülményeit, mint például Soydan Akay esetében, akit igazságtalanul tartanak fogva; felszólít humanitárius és egészségügyi okokból történő azonnali szabadon bocsátására; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a börtönökben és más fogvatartási helyeken továbbra is alkalmaznak megalázó testmotozásokat, valamint amiatt, hogy továbbra is zaklatják Ömer Faruk Gergerlioğlu parlamenti képviselőt, aki ellen jelenleg hat eljárás van folyamatban parlamenti mandátumának megszüntetése és mentelmi jogának felfüggesztése céljából, többek között éppen azért, mert elítélte e gyakorlatot;

22.határozottan elítéli a török kormány azon döntését, hogy a 2024. márciusi helyhatósági választásokat követően eltávolítja legalább 13 település és körzet demokratikusan megválasztott polgármesterét (ezek a körzetek a DEM párt által megnyert Hakkari, Mardin, Batman, Halfeti, Tunceli, Bahçesaray, Akdeniz, Siirt, Van és Kağızman; valamint a CHP párt által megnyert Esenyurt Ovacık és Şişli), és a belügyminisztérium által kinevezett kormánymegbízottakkak váltja fel őket; úgy véli, hogy a megbízottak kinevezésének régóta fennálló gyakorlata kirívó támadás a helyi demokrácia legalapvetőbb elvei ellen; sürgeti a török hatóságokat, hogy haladéktalanul vessenek véget a politikai ellenzék elnyomásának, és tartsák tiszteletben a választók azon jogát, hogy az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának és a Velencei Bizottságnak az ajánlásaival összhangban maguk választhassák meg képviselőiket; megismétli az alelnökhöz/főképviselőhöz intézett azon felhívását, hogy az EU globális emberi jogi szankciórendszere keretében vegyen fontolóra korlátozó intézkedéseket a megbízotti szerepet betöltő és az ilyen személyeket kinevező török tisztviselőkkel szemben; elítéli a megválasztott polgármesterek elmozdítása elleni tiltakozások súlyos elnyomását, beleértve több száz tüntető, köztük kiskorúak önkényes letartóztatását; megítélése szerint a török kormány azon döntése, hogy a legutóbbi, 2024. márciusi helyhatósági választásokat követően visszatér ehhez a gyakorlathoz, világos jele az országban tapasztalható demokratikus hiányosságok kezelése iránti elkötelezettség hiányának, és egyértelműen ellentmond a csatlakozási folyamat újjáélesztésére irányuló kinyilvánított szándéknak, miután ezek az intézkedések aláássák az erősebb és átfogóbb uniós partnerség kilátásait, és károsak a szorosabb együttműködés felé tett hosszú távú előrehaladásra nézve;

23.sajnálatát fejezi ki a politikai pártok és az ellenzék tagjai ellen irányuló tartós támadások miatt, akikre továbbra is egyre nagyobb nyomás nehezedik; a leghatározottabban elítéli, hogy két különálló, korrupcióval és terrorizmussal kapcsolatos vádak nyomán indított, összesen 106 gyanúsítottat érintő nyomozás keretében Şişli and Beylikdüzü polgármesterével együtt letartóztatták Isztambul város önkormányzatának CHP párti polgármesterét, Ekrem İmamoğlut; kiemeli, hogy ez utóbbi ügyeket – amelyek az İmamoğlu 2019-es megválasztása óta indított 42 közigazgatási és 51 igazságügyi vizsgálatból álló hosszú lista részét képezik – mindössze néhány nappal az elnökjelöltként való jelölésére szolgáló belső pártválasztás előtt indították, és egy nappal azt követően, hogy az Isztambuli Egyetem vitatott döntést hozott arról, hogy visszavonja İmamoğlu diplomáját, amely az elnöki tisztség betöltésének egyik előfeltétele; megdöbbentőnek tartja a tüntetések Isztambulban és az ország más tartományaiban való betiltására vonatkozó döntést és a közösségi média lelassítását; elítéli, hogy a török hatóságok keményen fellépnek a békés tömegtüntetésekkel szemben, beleértve közel 2000 ember – köztük sok diák – fogva tartását, és több százuk ellen elhamarkodott tömeges perek keretében indított büntetőeljárásokat, amelyek során nem állnak rendelkezésre a bűncselekmények elkövetésére utaló bizonyítékok; mély aggodalmát fejezi ki Esila Ayık, egy genti fényképész diák jogellenes letartóztatása – különösen kezeletlen szív- és vesebetegségei – miatt, akit 2025. április 8-án vettek őrizetbe az isztambuli tiltakozások során; felszólít a még fogva tartott személyek azonnali szabadon bocsátására és mindazok szabadon bocsátására, akiket az alapvető jogaik gyakorlása miatt vontak büntetőeljárás alá; sajnálatát fejezi ki a tüntetésekről tudósító helyi és nemzetközi újságírók letartóztatása, fogva tartása és kitoloncolása miatt, ami sérti a sajtószabadságot; sürgeti a török hatóságokat, hogy haladéktalanul és hatékonyan vizsgálják ki a tüntetőkkel szembeni zaklatásra és túlzott erőszak alkalmazására vonatkozó állításokat, és tartsák fenn a gyülekezés és a tiltakozás szabadságát; úgy véli, hogy az İmamoğlu elleni támadás olyan politikai indíttatású lépés, amelynek célja egy legitim kihívó indulásának megakadályozása a közelgő választásokon, és hogy ezekkel az intézkedésekkel a jelenlegi török hatóságok még inkább egy teljesen önkényuralmi modell felé terelik az országot; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU nem reagál határozottan és egységesen ezekre a riasztó fejleményekre;

24.aggodalmát fejezi ki továbbá az Isztambul Beşiktaş kerületének CHP párti polgármestere, Rıza Akpolat, Isztambul Beykoz kerületének CHP párti polgármestere, Alaattin Köseler, a CHP ifjúsági részlegének elnöke, Cem Aydın és a Zafer Párt elnöke, Ümit Özdag ellen a közelmúltban indított külön ügyek miatt; megdöbbentőnek tartja a mindennemű bírálattal szembeni brutális és könyörtelen fellépést, amelyet a török hatóságok a közelmúltban a társadalom valamennyi ágára kiterjesztettek, amit jól mutat többek között Ayșe Barım, egy jól ismert tehetséggondozó ügye, akit 2025. január 27. óta tartanak fogva a 12 évvel ezelőtti Gezi tüntetésekben való állítólagos részvétele miatt, az Orhan Turan és Ömer Aras ország fő üzleti csoportja, a TÜSIAD elnöke és ügyvezetője ellen indított vizsgálat, valamint a Halk TV főszerkesztője, Suat Toktaș, valamint Seda Selek, Barıș Pehlivan, Serhan Asker és Kürșad Oğuz újságírók – akiket azóta ideiglenesen felmentettek – elleni, súlyos börtönbüntetések kiszabását célzó vádirat is; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ezekben és más ügyekben érintett volt a közelmúltban kinevezett isztambuli főügyész, Akın Gürlek, aki különböző tisztségekben részt vett számos, politikai személyiségekkel kapcsolatos, nagy nyilvánosságot kapó ügyben, ami alapot adhat az EU emberi jogi szankciórendszere szerinti korlátozó intézkedések alkalmazásának fontolóra vételére vele szemben; aggodalmát fejezi ki továbbá az ellenzéki önkormányzatokra nehezedő növekvő pénzügyi nyomás és az olyan ellentmondásos bejelentések miatt, mint például az ellenzéki önkormányzatok által működtetett napközi központokkal kapcsolatos bejelentések;

25.mélységes aggodalmát fejezi ki a nőjogi helyzet romlása, a nemi alapú erőszak, valamint a nőgyilkosságok számának 2024. évi növekedése miatt Törökországban, amely a legmagasabb szintet érte el 2010, az isztambuli egyezmény aláírása óta; ismételten határozottan elítéli, hogy Törökország elnöki rendelettel kilépett ebből a nemzetközi megállapodásból, és ismételten felszólít e döntés visszavonására; sürgeti a török hatóságokat, hogy javítsák a jogalkotási keretet és annak végrehajtását – beleértve a 6284. sz. védelmi törvény teljes körű alkalmazását – a nők elleni erőszak valamennyi formájának és az úgynevezett „becsületgyilkosságok” gyakorlatának hatékony kezelése, a büntetlenség tartós politikájának megszüntetése és a nemek közötti egyenlőség előmozdítása érdekében, különös tekintettel a nők döntéshozatali és politikai döntéshozatali folyamatokban való részvételére; óva int a nők jogainak további megsértéseitől, amit jól példáz, hogy Törökország a közelmúltban betiltotta, hogy a magán egészségügyi központokban szabadon választható császármetszéseket hajtsanak végre, ha azt egészségügyi probléma nem indokolja, ami elfogadhatatlan mértékben sérti a nők testi autonómiáját;

26.határozottan elítéli az LMBTI+-személyek alapvető jogainak folyamatos megsértését és védelmének hiányát Törökországban, beleértve a gyűlöletbeszéd, a gyűlölet-bűncselekmények és a diszkriminatív retorika egyre gyakoribb előfordulását, valamint a médiában a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló folyamatos sztereotipizálást; sajnálatosnak tartja , hogy erre a folyamatos diszkriminációra gyakran a hatóságok áldásával kerül sor, amint azt a 2023. márciusi Pride felvonulás során végrehajtott tömeges letartóztatások és a felvonulás 2024-es betiltása is bizonyítja, miközben az LMBTI+-ellenes felvonulásokat engedélyezték; sürgeti a török hatóságokat, hogy haladéktalanul hagyjanak fel a homofóbia elleni tevékenységek, köztük a Pride felvonulások betiltásával;

27.üdvözli a keresztény kisebbségekkel folytatott fokozott párbeszédet, de hangsúlyozza, hogy nem történt jelentős előrelépés az etnikai és vallási kisebbségek jogainak védelme, különösen jogi személyiségük terén, beleértve a Gökçeada (Imbrosz) és Bozcaada (Tenedosz) szigetén élő görög ortodox lakosság jogait is; felszólítja Törökországot, hogy e tekintetben hajtsa végre a Velencei Bizottság ajánlásait és az EJEB valamennyi vonatkozó határozatát; aggodalommal állapítja meg, hogy a különböző vallások, köztük a nem muszlim és az alevita közösségek képviselői továbbra is bürokratikus akadályokba ütköznek, amikor imahelyeket próbálnak bejegyeztetni; kiemeli, hogy ez sérti a vallás és meggyőződés szabadságához való jogot; felszólítja Törökországot, hogy fogadja el a közösségi kórházakat ellenőrző nem muszlim kisebbségi alapítványok igazgatótanácsi tagjainak megválasztásáról szóló, régóta várt rendeletet; ismételten arra kéri Törökországot, hogy tartsa tiszteletben a világon élő ortodox keresztények egyetemes patriarchátusának szerepét, ismerje el annak jogi személyiségét, és tegye lehetővé az egyetemes pátriárka egyházi címének nyilvános használatát; felszólítja Törökországot, hogy teljes mértékben tartsa tiszteletben és védje meg az UNESCO világörökségi listáján szereplő Hagia Sophia és Khóra Múzeum kiemelkedő egyetemes értékét; aggodalommal állapítja meg, hogy Törökország még mindig nem hajtotta végre az UNESCO Világörökségi Bizottságának 2021. és 2023. évi két határozatát e műemlékek védelmére irányuló különleges intézkedések meghozatalára vonatkozó kötelezettségei tekintetében; sajnálatát fejezi ki a Panagia Soumela kolostor védelmének hiánya miatt, amelyet felvételre javasoltak az UNESCO világörökségi emlékműveinek listájára; hangsúlyozza, hogy meg kell szüntetni a papok képzésére, kinevezésére és utódlására vonatkozó korlátozásokat; üdvözli a Halki szeminárium tervezett újbóli megnyitását, és szorgalmazza a megfelelő működését gátló valamennyi akadály megszüntetését; felhívja a török hatóságokat, hogy hatékonyan vizsgálják ki a kisebbségek elleni gyűlölet-bűncselekményeket, ezen belül a gyűlöletbeszédet, és vonják büntetőeljárás alá a felelős személyeket; elítéli a Hamász Izrael elleni 2023. október 7-i terrortámadásait követően a médiában elhangzott és magas rangú tisztviselők által tett antiszemita nyilatkozatokat; megjegyzi, hogy e vallási kisebbségek elleni gyakorlatok mindegyike összeegyeztethetetlen az uniós értékekkel;

28.örömmel veszi tudomásul, hogy a közelmúltban Abdullah Öcalan felhívást intézett a PKK-hoz, amelyben felszólított a fegyverek letételére, a szervezet feloszlatására és a békefolyamat megindítására; ez történelmi és régóta várt lépés, amely segíthet lezárni a 40 éve tartó és több mint 40 000 halálos áldozatot követelő erőszakot; méltatja az összes érintett érdekelt fél által e fejlemények elősegítése érdekében tett erőfeszítéseket, beleértve a különböző politikai vezetők konstruktív megközelítését, amelyet Devlet Bahçeli, az MHP vezetője kezdeményezett, a DEM párt küldöttsége számára engedélyezett, Imrali börtönbeli látogatásokat, valamint a párt által más politikai pártokkal folytatott széles körű konzultációkat; hangsúlyozza, hogy ez figyelemreméltó lehetőség, és azt a török parlament számára kiemelt szerepet biztosító, inkluzív politikai folyamatnak kell követnie, amelynek célja a kurd kérdés békés és fenntartható rendezése, politikai, társadalmi, demokratikus és biztonsági vonatkozásaiban; hangsúlyozza, hogy tiszteletben kell tartani az emberi jogokat, a politikai pluralizmust és a polgári jogokat valamennyi állampolgár, köztük a kurdok számára is; sajnálatát fejezi ki a kurd polgárokat sújtó folyamatos politikai elnyomás, bírósági zaklatás, valamint a kulturális és nyelvi jogok korlátozása miatt, ami aláássa a demokratikus elveket és a társadalmi kohéziót;

29.továbbra is elismerését fejezi ki Törökországnak azért, hogy mintegy 3,1 millió menekültet fogadott be, köztük 2024-ben, átmeneti védelem keretében 2,9 millió szíriait, a 2023. évi 3,2 millióhoz képest; ismételten hangsúlyozza Törökország együttműködésének fontosságát a migrációs áramlások hatékony és rendezett kezelése terén; üdvözli továbbá, hogy az EU 2011 óta közel 10 milliárd euró hozzájárulással segítette Törökországot a menekültek befogadásában; megjegyzi, hogy uniós finanszírozást különítettek el a határellenőrzésre és a migráció féken tartására szolgáló török kapacitások megerősítésére; üdvözli az EU azon döntését, hogy 2024 decemberében további 1 milliárd EUR-t különít el a törökországi menekültek egészségügyi ellátásának, oktatásának és integrációjának az Aszad-rezsim bukását követő támogatására; megjegyzi ugyanakkor, hogy ezeket a forrásokat már 2024 májusában felajánlották, így nem minősülnek új forrásoknak; felhívja a Bizottságot, hogy a források elkülönítése során biztosítsa a legmagasabb szintű átláthatóságot és pontosságot, és hogy az uniós finanszírozású projektek, különösen az idegenrendészeti fogdákhoz és a határellenőrzéshez kapcsolódó projektek megfeleljenek valamennyi releváns emberi jogi normának; riasztónak tartja azokat a hitelt érdemlő jelentéseket, amelyekből az uniós finanszírozású törökországi idegenrendészeti fogdákban elkövetett súlyos emberi jogi jogsértésekre derült fény, és felhívja a Bizottságot, hogy indítson átlátható és független vizsgálatot ez ügyben; aggodalommal állapítja meg, hogy a Ciprusi Köztársaságban az elmúlt években folyamatosan nőtt a menedékjog iránti kérelmek száma; emlékeztet Törökország azon kötelezettségére, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést a meglévő illegális migrációs útvonalak lezárására és annak megakadályozására, hogy új tengeri vagy szárazföldi útvonalak jöjjenek létre a Törökországból az Unióba, különösen Görögországba és a Ciprusi Köztársaságba irányuló illegális migráció számára; rámutat annak kockázatára, hogy a török kormány a migránsokat – bármilyen lehetséges módon – eszközként használja fel; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell valamennyi menekült és migráns jogainak és szabadságainak védelmét; felszólítja Törökországot, hogy biztosítsa a 2016. évi EU–Törökország-nyilatkozat és az EU–Törökország visszafogadási megállapodás teljes körű és megkülönböztetésmentes végrehajtását valamennyi tagállammal szemben, beleértve a Ciprusi Köztársaságot is; óvatos bizakodását fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a szíriai fejlemények fokozatosan lehetővé teszik majd egyre több menekült hazatérését; megismétli, hogy a visszaküldéseket csak önkéntes alapon szabad végrehajtani, a biztonság és a méltóság biztosítása mellett; elítéli a menekültek és migránsok elleni ismétlődő erőszakos támadásokat, amelyeket a politikusok és a befogadó közösségek körében uralkodó idegengyűlölő retorika táplál; felhívja az Európai Bizottságot és az EU tagállamait, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a Törökországban lévő szíriai menekülteknek nyújtott humanitárius segítségnyújtás és védelem fenntartása érdekében, és ragaszkodjanak a visszaküldés tilalmának elvéhez, amely az uniós szakpolitikák sarokköve;

30.megismétli, hogy rendkívül fontosnak tartja a Földközi-tenger keleti térségének stabilitását és biztonságát; üdvözli a régióban tapasztalható folyamatos dezeszkalációt és pozitív lendületet, valamint a Törökország és Görögország között a közelmúltban újból megindult együttműködés légkörét, bár a megoldatlan kérdések továbbra is kihatnak a kétoldalú kapcsolatokra; helyteleníti, hogy Törökország továbbra is megsérti uniós tagállamok, például Görögország és a Ciprusi Köztársaság szuverenitását és szuverén jogait, többek között a „kék haza” doktrína előmozdítása révén; hangsúlyozza, hogy bár a görög légtér Törökország általi megsértése drasztikus csökkenést mutat, a görög felségvizek megsértésével kapcsolatos esetek száma növekedett 2023-hoz képest, és török hajók rendszeresen illegális halászati tevékenységeket folytatnak a görög felségvizeken; mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Törökország továbbra is fenntartja a Görögország elleni hivatalos háborús fenyegetést (casus belli), amennyiben ez utóbbi az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményének 3. cikkével összhangban gyakorolja az Égei-tenger felségvizeinek 12 tengeri mérföldig történő meghosszabbítására vonatkozó törvényes jogát; felszólítja Törökországot, hogy az uniós és a nemzetközi joggal, többek között az uniós vívmányok részét képező Tengerjogi Egyezménnyel összhangban tartsa tiszteletben valamennyi uniós tagállam felségvizei és légterei feletti szuverenitását, valamint egyéb szuverén jogait, beleértve többek között a természeti erőforrások feltárásához és kiaknázásához való jogot; megismétli azon álláspontját, hogy a Törökország és Líbia közötti, a Földközi-tengeren fekvő tengeri területeik elhatárolásáról szóló egyetértési megállapodás sérti egyes harmadik államok szuverén jogait, nem felel meg a Tengerjogi Egyezménynek, és semmilyen jogkövetkezménnyel nem járhat harmadik államokra nézve;

31.sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a ciprusi probléma továbbra is megoldatlan, és felszólítja az összes érintett felet, hogy komolyan kötelezze el magát újból, és mutasson politikai akaratot az ENSZ által vezetett békés tárgyalások iránt, a ciprusi rendezésre irányuló párbeszéd valódi előmozdítása érdekében; üdvözli, hogy az ENSZ főtitkárának védnökségével 2025. március 18-án és 19-én újraindultak az informális tárgyalások, amelyeket konstruktív légkörben tartottak, és amelyek során mindkét fél egyértelműen elkötelezte magát az előrelépés és a párbeszéd folytatása mellett; üdvözli a két fél között létrejött, négy átkelőhely megnyitásáról, az aknamentesítésről, az ifjúsági ügyekkel foglalkozó bizottság létrehozásáról, valamint a környezetvédelmi és napenergia-projektek elindításáról szóló megállapodást, amely egy új bizalomépítő intézkedéscsomag részét képezi; ösztönzi az összes felet, hogy használják ki ezt a lendületet arra, hogy lépéseket tegyenek a tárgyalások újrakezdésére;

32.határozottan megerősíti azon véleményét, hogy a ciprusi probléma egyetlen megoldása az ENSZ elfogadott keretén belüli méltányos, átfogó, életképes és demokratikus rendezés, beleértve annak külső vonatkozásait is, amely egyetlen nemzetközi jogi személyiséggel, egységes szuverenitással, egységes állampolgársággal és politikai egyenlőséggel rendelkező, két közösségből és két zónából álló föderáción alapul, az ENSZ Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozataiban, a konvergenciaterületekről szóló megállapodásban és az ENSZ-főtitkára által javasolt keretben foglaltaknak megfelelően, valamint a nemzetközi joggal és az Unió alapját képező elvekkel és értékekkel összhangban; határozottan elítéli Törökország arra irányuló kísérleteit, hogy többek között a Türk Államok Szervezetén keresztül javítsa a Ciprus megszállt területén található szeparatista entitás státuszát, és felszólít minden államot, hogy az ENSZ BT határozatainak megfelelően tartsák tiszteletben Ciprus szuverenitását; sürgeti a Ciprus újraegyesítéséről szóló tárgyalásoknak az ENSZ-főtitkár égisze alatti, mihamarabbi újraindítását, azt a pontot alapul véve, ahol e tárgyalások 2017-ben Crans-Montanában megszakadtak; felhívja Törökországot, hogy mondjon le a ciprusi kétállami megoldásra vonatkozó elfogadhatatlan javaslatról, és térjen vissza az elfogadott megoldási alaphoz és az ENSZ-kerethez; felszólítja továbbá Törökországot, hogy vonja ki csapatait Ciprusról, és tartózkodjon minden olyan egyoldalú fellépéstől, amely megszilárdítaná a sziget állandó megosztottságát, és tartózkodjon a demográfiai egyensúlyt megváltoztató intézkedésektől;

33.felszólítja Törökországot, hogy tartsa tiszteletben a pufferzóna státuszát és az ENSZ ciprusi békefenntartó erőinek (UNFICYP) megbízatását; megismétli a Ciprusi Köztársaságnak, Törökországnak, az Egyesült Királyságnak és az ENSZ-nek címzett felhívását, hogy működjenek együtt a pufferzóna demilitarizálására irányuló konkrét intézkedések végrehajtása és a sziget biztonságának javítása érdekében; sürgeti Törökországot és a ciprusi török vezetést, hogy hagyjon fel a pufferzónában és annak közvetlen közelében folytatott összes egyoldalú fellépéssel és jogsértéssel, és állítson mindent helyre, továbbá tartózkodjon minden további hasonló fellépéstől és provokációtól; helyteleníti Varószia Törökország általi, folyamatban lévő „megnyitását”, mivel ez hátrányosan változtatja meg a helyszínen uralkodó helyzetet, aláássa a kölcsönös bizalmat, és negatívan befolyásolja a ciprusi probléma átfogó megoldásáról szóló közvetlen tárgyalások újrakezdésének kilátásait; felszólítja Törökországot, hogy visszakozzon az ENSZ Biztonsági Tanácsának Varósziáról szóló, 550(1984) és 789(1992) sz. határozatait sértő, jogszerűtlen fellépésekkel kapcsolatban, amely határozatok felszólítják Törökországot, hogy Varószia területét adja át törvényes lakosainak az ENSZ ideiglenes irányítása alatt, továbbá felszólítja Törökországot, hogy vonuljon ki Sztrovíliából, és segítse elő a pílai megállapodás teljes körű végrehajtását;

34.ismételten mély aggodalmának ad hangot minden olyan egyoldalú intézkedéssel kapcsolatban, amelynek célja Ciprus újraegyesítése helyett állandósítani a helyszínen Ciprus állandó megosztottságát; ezzel összefüggésben elítéli Erdoğan elnök közelmúltbeli jogellenes látogatását a Ciprusi Köztársaság megszállt területein, valamint provokatív nyilatkozatait, amelyek veszélyeztetik az ENSZ, az Unió, a nemzetközi közösség egésze és más érintett felek arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az elfogadott keretben újrakezdjék az érdemi tárgyalásokat; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ilyen egyoldalú fellépések a ciprusi görög és török közösségek érdekei elleni közvetlen, törvénytelen beavatkozással egyenértékűek;

35.ismételten felszólítja Törökországot, hogy biztosítsa a ciprusi török közösség számára a szükséges teret ahhoz, hogy a sziget legitim közösségeként betöltött szerepével összhangban cselekedjen, amely jogot a Ciprusi Köztársaság alkotmánya garantálja; ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza a ciprusi török közösséggel való együttműködésre irányuló erőfeszítéseit a ciprusi probléma megoldásának elősegítése érdekében, emlékeztetve arra, hogy a ciprusi török közösségnek az Európai Unióban van a helye; felszólítja az összes érintett felet, hogy alkalmazzanak bátrabb megközelítést a közösségek összefogása terén; hangsúlyozza, hogy a ciprusi probléma teljes körű megoldását követően az uniós jogszabályokat az egész szigeten végre kell hajtani;

36.tudomásul veszi az eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság által végzett jelentős munkát, és felszólítja a török hadsereget a megszállt katonai övezetek jobb hozzáférésének és a katonai archívumaikba való betekintésnek, valamint az emberi maradványok korábbi temetkezési helyekről újakra szállításával kapcsolatos információknak a biztosítására; továbbra is mélyen aggódik az enklávéban élő ciprusi görögöket sújtó oktatási és vallási korlátozások és akadályok miatt; felhívja Törökországot, hogy fokozza az Európa Tanáccsal és annak illetékes szerveivel és intézményeivel folytatott együttműködését, foglalkozzon azok legfontosabb ajánlásaival, teljes mértékben hajtsa végre az emberi jogok európai egyezményét a vallásszabadság, a véleményalkotás és véleménynyilvánítás szabadsága, továbbá a kulturális örökséghez való hozzáférés és a kulturális örökség előnyeiből való részesedés jogának tiszteletben tartása tekintetében, és hagyjon fel a kulturális és vallási örökség szándékos pusztításával; elítéli Törökország arra irányuló ismételt kísérleteit, hogy megfélemlítse és elhallgattassa a ciprusi török újságírókat, szakszervezeti szereplőket, emberijog-védőket és a ciprusi török közösség progresszív gondolkodású polgárait, megsértve ezzel a véleményalkotás és a véleménynyilvánítás szabadságához való jogukat; felhívja Törökországot, hogy hagyjon fel a ciprusi görögök ingatlanjainak értékesítésén és hasznosításán alapuló, nyíltan agresszív politikájával, amelynek célja, hogy visszafordíthatatlan hatásokat idézzen elő a helyszínen, és amely teljes mértékben figyelmen kívül hagyja az Emberi Jogok Európai Bíróságának e kérdésre vonatkozó ítéletét;

37.sajnálja, hogy Törökország továbbra sem hajlandó tiszteletben tartani a légi közlekedési jogszabályokat és létrehozni egy kommunikációs csatornát a Törökországban és a Ciprusi Köztársaságban található légiforgalmi irányító központok között, amelynek hiánya az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynöksége és a Közforgalmi Pilóták Egyesületeinek Nemzetközi Szövetsége szerint valós biztonsági kockázatokat és veszélyeket jelent; sajnálattal állapítja meg azt is, hogy Törökország megtagadja a tagállamok egyikének lobogója alatt közlekedő hajók számára a Boszporusz-szoroshoz és a Dardanellák-szoroshoz való hozzáférést; úgy véli, hogy ezek olyan területek lehetnének, ahol Törökország bizonyíthatná a bizalomépítő intézkedések iránti elkötelezettségét, és felszólítja Törökországot, hogy működjön együtt a légi közlekedésre vonatkozó uniós jogszabályok teljes körű végrehajtása révén; sajnálattal veszi tudomásul, hogy Törökország folytatja arra irányuló kísérleteit, hogy megakadályozza a Nagy-tengeri összekötő vezeték megépítését, amely egy közös érdekű uniós projekt, és kitart a ciprusi megszállt területtel való illegális villamosenergia-rendszerösszekötőre vonatkozó tervei mellett;

38.sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Törökország 20 éve nem hajlandó végrehajtani az EU-val szemben vállalt, a 2005. októberi tárgyalási keret szerinti kötelezettségeket, beleértve a Ciprussal kapcsolatos kötelezettségeket is; hangsúlyozza, hogy az összes tagállam elismerése a csatlakozási folyamat szükséges része; ismételten felszólítja Törökországot, hogy tegyen eleget az Ankarai Megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvének teljes körű, megkülönböztetéstől mentes végrehajtására vonatkozó kötelezettségének valamennyi tagállammal, köztük a Ciprusi Köztársasággal kapcsolatban is; felszólítja továbbá Törökországot valamennyi ciprusi polgár emberi és politikai jogainak maradéktalan tiszteletben tartására, és az Európai Unió alapelveinek és az európai vívmányoknak való megfelelés garantálására;

39.megerősíti, hogy támogatja Szíria és polgárai szabad, biztonságos és stabil jövőjét, és hangsúlyozza, hogy szíriai vezetésű és a szíriaiak által felvállalt inkluzív és békés politikai átmeneti folyamatra van szükség, amely magában foglalja a vallási és etnikai kisebbségek védelmét és bevonását; e célból elkötelezettségét fejezi ki az EU és Törökország közötti konstruktív együttműködés mellett a humanitárius segítségnyújtás, a szíriai fenntartható politikai megoldás előmozdítása, valamint a Dáis elleni küzdelem terén, mivel Törökország kulcsszerepet játszik a régió stabilitásának előmozdításában; emlékeztet arra, hogy helyre kell állítani Szíria szuverenitását; elismeri a szíriai gazdaság újjáépítésének fontosságát, amely a régió hosszú távú stabilitásának és jólétének alappillére; felszólítja Törökországot, hogy tartsa tiszteletben Szíria területi integritását és szuverenitását, és a nemzetközi joggal teljes összhangban haladéktalanul vessen véget minden Szíriára irányuló támadásnak, behatolásnak és területfoglalásnak; elítéli az elmúlt hetekben a Törökország által támogatott milíciák szíriai kurd erők ellen irányuló, Szíria északi részén – az Aszad-rezsim összeomlását kihasználva – végrehajtott támadásait; mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ezek a támadások a belső menekültek számának növelése mellett a Dáis elleni küzdelem hatékonyságát és folytonosságát is veszélyeztetik; megjegyzi, hogy a folyamatos jelenlét a szíriai fenntartható politikai megoldásra irányuló erőfeszítések további destabilizálásának és aláásásának kockázatával jár; megjegyzi továbbá, hogy – biztonsági aggályokra hivatkozva – Törökország illegálisan iraki területeket is megszállt; megismétli, hogy a polgári lakosság soha nem válhat katonai önvédelem áldozatává; felszólít a polgári áldozatokkal járó esetek szükséges kivizsgálására és a térségben dolgozó újságírókkal szembeni elnyomó intézkedések megszüntetésére; felszólítja Törökországot, hogy támogassa a szíriai átmeneti kormány és a kurd vezetésű SDF közötti megállapodás végrehajtási folyamatát, és tartózkodjon a szíriai belső folyamatokba való bármiféle beavatkozástól;

40.támogatja az Örményország és Törökország közötti kapcsolatok rendezését a megbékélés, a jószomszédi kapcsolatok, a regionális stabilitás és biztonság, valamint a társadalmi-gazdasági fejlődés érdekében, és üdvözli az eddig elért eredményeket; üdvözli a két ország közötti kapcsolatok helyreállítására irányuló folyamatos erőfeszítéseket; sürgeti Törökországot, hogy biztosítsa a török és az örmény kormány különleges képviselői által elért megállapodások mielőbbi végrehajtását, mint például a légtér és a határ megnyitását a két ország között a harmadik országbeli állampolgárok, ezt követően pedig a diplomata-útlevéllel rendelkezők számára; üdvözli a Örményország és Törökország közötti Margara–Alican-határátkelőhely ideiglenes megnyitását a Szíriába irányuló humanitárius segélyek célba juttatásának megkönnyítése érdekében; reményét fejezi ki, hogy ezek a fejlemények lendületet adhatnak a dél-kaukázusi régióbeli kapcsolatok rendezésének, a biztonság és a társadalmi-gazdasági fejlődés tekintetében is, és hangsúlyozza, hogy az EU-nak érdeke fűződik e folyamat támogatásához; arra ösztönzi Törökországot, hogy játsszon konstruktív szerepet a regionális stabilitás előmozdításában azáltal, hogy elősegíti az Örményország és Azerbajdzsán közötti békefolyamat gyors lezárását, többek között oly módon, hogy befolyást gyakorol Azerbajdzsánra, és visszatartja Azerbajdzsánt az örmény szuverenitás elleni minden további katonai fellépéstől; újra arra ösztönzi Törökországot, hogy ismerje el az örmény népirtást, egyengetve az utat a török és az örmény nép valódi megbékélése előtt, és hogy maradéktalanul tartsa tiszteletben az örmény kulturális örökség védelmére vonatkozó kötelezettségeit;

41.megállapítja, hogy Törökországnak az Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborújával kapcsolatos álláspontja továbbra is kihat az EU és Törökország közötti kapcsolatokra, mivel Törökország egyszerre próbálja fenntartani kapcsolatait mind a Nyugattal, mind Oroszországgal; tudomásul veszi Törökországnak az Oroszország és Ukrajna közötti közvetítésre irányuló diplomáciai kísérleteit, különös tekintettel a fekete-tengeri gabonakezdeményezésre, valamint azt, hogy az ország folyamatosan támogatja Ukrajna területi integritását és szuverenitását, többek között azáltal, hogy az ENSZ Közgyűlésének az Ukrajna elleni orosz agressziót elítélő határozatai mellett szavaz; sajnálatát fejezi ki ugyanakkor amiatt, hogy az ukrajnai háború kezdete óta jelentősen nőtt a Törökország és Oroszország közötti kereskedelem, így – az Oroszországgal szembeni uniós szankciók ellenére – Törökország Oroszország második legnagyobb kereskedelmi partnerévé vált; sajnálatát fejezi ki amiatt is, hogy Törökország az egyetlen olyan NATO-tagállam, amely nem szabott ki szankciókat Oroszországgal szemben; megjegyzi továbbá, hogy az Európai Unió csalás elleni hivatala, az OLAF, vizsgálatot indított egy olyan kiskapuval kapcsolatban, amely lehetővé teszi az olyan országok számára, mint Törökország, hogy átnevezzék a szankcionált orosz olajat, és azt az Unióba exportálják; üdvözli ugyanakkor a pozitív lépéseket, mint például azt, hogy Törökország blokkolja bizonyos kettős felhasználású termékek, valamint az Egyesült Államokból és az Egyesült Királyságból származó, az orosz katonai akciók szempontjából hasznos termékek Oroszországba irányuló exportját; ismételten felszólítja a török kormányt, hogy állítsa le az akkuyui atomerőműre vonatozó terveket, amelyet az orosz Roszatom állami atomenergetikai vállalat fog megépíteni, üzemeltetni és tulajdonolni; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Törökország jelenleg is megbeszéléseket folytat Oroszországgal egy isztambuli gázelosztó központ létrehozásáról, amely a tervek szerint 2025-ben kezdi meg működését;

42.üdvözli Törökország részvételét különböző válságkezelési missziókban és műveletekben (a közös biztonság- és védelempolitika keretében); sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy tovább romlott a közös kül- és biztonságpolitikai álláspontokhoz való igazodás szintje, többek között a szankciók és a szankciók kijátszásának megakadályozása vonatkozásában, ami történelmi mélypontot jelentő 5%-ra esett vissza, ami az összes csatlakozó ország között a legalacsonyabb arány; emlékeztet arra, hogy az uniós tagjelölt országoknak fokozatosan igazodniuk kell az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikájához, és meg kell felelniük a nemzetközi jognak; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Törökország nem tett lépéseket e tekintetben, különösen az Oroszországgal szembeni uniós szankciókhoz való igazodás elmulasztása miatt, és az EU és Törökország külpolitikája sok kölcsönös érdeklődésre számot tartó területen aggasztóan széttart; sürgeti Törökországot, hogy igazodjon az Oroszországgal szembeni uniós szankciókhoz, és maradéktalanul hajtsa végre azokat, beleértve a kijátszás elleni intézkedéseket is, és szorosan működjön együtt az uniós szankciókkal foglalkozó megbízottal;

43.hangsúlyozza az EU és Törökország közötti együttműködés megerősítésének fontosságát a globális biztonsági kérdésekben, különös tekintettel a változó geopolitikai környezetre és az Egyesült Államok külpolitikájának lehetséges változásaira; óvatos reményét fejezi ki, hogy a közelmúltbeli informális szerepvállalás – például a török külügyminiszter részvétele az uniós külügyminiszterek 2024-es informális találkozóján – lendületet adhat a kapcsolatok javításához; elismeri Törökország NATO-szövetségesként játszott kulcsfontosságú szerepét, és üdvözli a török parlament azon döntését, hogy 2024 januárjában ratifikálta Svédország NATO-csatlakozását; e tekintetben emlékeztet arra, hogy Törökország kiemelt felelősséget visel a stabilitás előmozdítása terén mind regionális, mind globális szinten, és elvárják tőle, hogy a NATO-beli kötelezettségeinek megfelelően cselekedjen, különös tekintettel a jelenlegi geopolitikai felbolydulásra; ösztönzi a kül-, biztonság- és védelempolitikáról folytatott strukturáltabb és gyakoribb politikai párbeszédben való konstruktív részvételt a konvergens érdekek mentén való együttműködés érdekében, ugyanakkor a széttartás csökkentésére irányuló erőfeszítések érdekében is, különös tekintettel az EU és a NATO közötti valódi kapcsolat megerősítése előtt tartósan fennálló akadályok felszámolására, beleértve az S-400 légvédelmi rendszer Oroszországtól való beszerzését is; továbbra is komolyan aggódik amiatt, hogy Törökország változatlanul kizár egy tagállamot a NATO-val való együttműködésből;

44.üdvözli, hogy Törökország régóta támogatja az izraeli–palesztin konfliktus kétállami megoldását, tűzszünetre szólít fel az Izrael és a Hamász közötti háborúban, és folyamatos erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a konfliktus során humanitárius segítséget nyújtson Gázának; mélységesen sajnálja ugyanakkor, hogy a török hatóságok – többek között az elnök – aktívan támogatják EU által terrorista szervezetként jegyzékbe vett Hamász csoportot, és hogy a török kormány nem ítélte el a 2023. október 7-én Izrael ellen elkövetett támadást; rámutat arra, hogy Törökország Hamásznak nyújtott nyílt támogatása és a Hamász terrorista szervezetté minősítésének elutasítása nem egyeztethető össze az EU kül- és biztonságpolitikájával; ezért felszólít ezen álláspont felülvizsgálatára;

45.megjegyzi, hogy Törökország kérte, hogy a BRICS+ tagja lehessen, és „partnerország” státuszt ajánlottak neki, továbbá ugyanezt fontolgatja a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) esetében is, ahol tárgyalópartneri státusszal rendelkezik; komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Törökország egyre nagyobb érdeklődést mutat egy alternatív partnerségi keret iránt, ami alapvetően összeegyeztethetetlen az uniós csatlakozási folyamattal; kitart amellett, hogy Törökországnak a BRICS-országok partnerországaként betöltött új státusza nem befolyásolhatja Törökország NATO-n belüli kötelezettségeit; megjegyzi, hogy Törökország együttműködési formációkat, partnerségeket és regionális szövetségeket hozott létre az EU-n kívül; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Törökország saját érdekeinek előmozdítása végett hajlik ennek a többirányú megközelítésnek az alkalmazására anélkül, hogy elkötelezné magát az e szövetségek bármelyikével való teljes körű együttműködés mellett;

46.továbbra is aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a török kormány a török diaszpórát az uniós tagállamok belpolitikájába való alkalmi beavatkozás eszközeként használja;

47.üdvözli, hogy Törökország az erőteljes növekedés és a mérsékelt költségvetési hiány fenntartása mellett visszatér a hagyományosabb gazdaság- és monetáris politikához; sajnálja azonban, hogy ennek költségeit megint csak a polgárok viselik magasabb kamatlábak formájában; kiemeli, hogy nőtt a társadalmi kiszolgáltatottság, különösen a gyermekek és az idősek körében, elsősorban a szegénység felszámolására irányuló átfogó stratégia hiánya és a nagyobb jövedelmi egyenlőtlenségek miatt; hangsúlyozza, hogy a török hatóságoknak átfogó szociális védelmi intézkedéseket kell végrehajtaniuk, meg kell erősíteniük a kollektív tárgyalási jogokat, és biztosítaniuk kell, hogy a gazdasági reformok prioritásként kezeljék az egyenlőtlenség csökkentését és a tisztességes munkalehetőségek megteremtését;

48.sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a gazdasági és monetáris politikák terén tapasztalt előrelépés ellenére a török kormány jogállamiságot érintő egyéb intézkedései továbbra is aláássák az olyan alapelveket, mint a jogbiztonság, ami negatívan befolyásolja Törökország potenciális képességét arra, hogy beruházásokat fogadjon; üdvözli, hogy 2024 júniusában Törökországot törölték a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) szürke listájáról, miután jelentős előrelépés történt a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni rendszerének javítása terén;

49.üdvözli Törökország fokozott beruházási tevékenységét a zöldenergia-ágazatban, és felszólítja Törökországot, hogy folytassa energiapolitikája uniós vívmányokkal való összeegyeztethetőségének javítását, kihasználva az ország hatalmas potenciálját a megújuló energia terén; aggályosnak tartja, hogy az éghajlat-politikai fellépés terén nem történt jelentős előrelépés, különösen az átfogó klímarendelet, a belföldi kibocsátáskereskedelmi rendszer és a hosszú távú, alacsony szén-dioxid-kibocsátást támogató fejlesztési stratégia hiánya miatt, ami aláássa az ország 2053-as klímasemlegességi célkitűzését; hangsúlyozza, hogy szilárd jogi keretre és szigorúbb végrehajtási mechanizmusokra van szükség a környezeti és természeti erőforrások védelme érdekében; sürgeti Törökországot, hogy környezetvédelmi politikáit hangolja össze az uniós vívmányokkal, beleértve a természetes élőhelyek tiszteletben tartását a bányászati projektek megvalósítása során, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy Törökország csatlakozzon az Aarhusi Egyezményhez; elismerését fejezi ki a környezetvédelmi jogvédők munkája iránt, és figyelmeztet a nagyszabású kormányzati projektek, például az Ida-hegyen (Kaz Daglari) folytatott rézbányászati tevékenységek terjeszkedése jelentette súlyos környezeti hatásokra;

50.kiemeli, hogy Törökország lépéseket tett az energiaellátás diverzifikálása és a megújuló energia részarányának növelése érdekében; megjegyzi, hogy az ország a hetedik legnagyobb LNG-piac, és kiemeli a regionális energetikai csomópontként benne rejlő lehetőségeket; tudomásul veszi, hogy Törökország csatlakozott az energiahatékonyságra és a megújulóenergia-kapacitásra vonatkozó, 2030-ig teljesítendő globális célokhoz; felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a Törökországban mint regionális energetikai csomópontban rejlő lehetőségeket a földközi-tengeri térségben telepített megújulóenergia-kapacitás növelésére irányuló kezdeményezésekben és az új földközi-tengeri paktum kidolgozásában; kéri továbbá, hogy az energetikai együttműködést tegyék a közös program részévé;

51.megállapítja, hogy javultak a munkaerőpiaci feltételek, és rámutat néhány függőben lévő kritikus kihívásra, például az informális foglalkoztatásra, a nemek közötti szakadékra és a jövedelmi egyenlőtlenségre; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kollektív tárgyalások korlátozottak, és hogy a közszféra egyes munkavállalóinak szakszervezeti jogait nem ismerik el; úgy véli, hogy több erőfeszítésre van szükség a szociális párbeszéd mechanizmusainak megerősítéséhez és a felmerülő munkahelyi biztonsági kihívások kezeléséhez; emlékeztet arra, hogy a szakszervezeti szabadság és a szociális párbeszéd kulcsfontosságú a plurális társadalom fejlődéséhez és jólétéhez; e tekintetben helyteleníti, hogy a közelmúltban szakszervezeti tagokat vettek őrizetbe, többek között Remzi Çalişkant, a DISK konföderációjának alelnökét és a Genel-Iș elnökét, akit egy hónap elteltével szabadon engedtek a börtönből, Kemal Göksoyt, a Genel-Iș Mersin városi szervezetének elnökét, aki továbbra is börtönben van, valamint Mehmet Türkment, a BİRTEK SEN textilágazati szakszervezet elnökét, akit 2025. február 14-én vettek őrizetbe;

52.ismételten hangot ad azon szilárd meggyőződésének, hogy a csatlakozási folyamat jelenlegi befagyasztásán túlra tekintve Törökország stratégiai jelentőségű ország, kulcsfontosságú partner a tágabb régió stabilitása szempontjából, és fontos szerepet játszik a biztonsági kihívások, a migráció szabályozása, a terrorizmus elleni fellépés és az energiabiztonság terén; hangsúlyozza a konstruktív párbeszéd fenntartásának és a közös stratégiai érdeket képviselő területeken való együttműködés elmélyítésének fontosságát; rámutat a jövőbeli szerepvállalás szempontjából fontos szakpolitikai területekre, legyen szó többek között a zöld átállásról, a kereskedelemről, az energiaügyről, a korszerűsített vámunióról és a vízumliberalizációról; emlékeztet azonban arra, hogy a demokratikus visszacsúszás és a közös kül- és biztonságpolitikához való igazodás hiánya miatt nem történik jelentős előrelépés e tekintetben; megerősíti, hogy az EU elkötelezett amellett, hogy a lehető legjobb, párbeszéden, tiszteleten és kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatokat ápolja Törökországgal, a nemzetközi joggal és a jószomszédi kapcsolatokkal összhangban;

53.hangsúlyozza, hogy valamennyi gazdasági ágazatban ösztönözni kell a szorosabb partnerséget, az EU és valamennyi tagállama, valamint Törökország javára; megjegyzi, hogy az együttműködés különösen fontos többek között az energia, az innováció, a mesterséges intelligencia, az egészségügy, a biztonság és a migráció szabályozása területén; e tekintetben megállapítja, hogy a közelmúltban különböző magas szintű párbeszédekre került sor, többek között a kereskedelemről szóló magas szintű párbeszédre és a gazdaságról szóló magas szintű párbeszédre, a kölcsönös jelentőséggel bíró területeken az együttműködés pragmatikus formái felé tett pozitív lépésként; ismételten felhív az összes releváns magas szintű párbeszéd újraindítására és az ágazati együttműködésről szóló strukturált magas szintű párbeszédek létrehozására a közös kihívások kezelése és a lehetőségek feltárása érdekében, azzal a feltétellel, hogy az ilyen együttműködéshez egyértelmű és következetes, a demokratikus elvek, a jogállamiság és az alapvető jogok tiszteletben tartásán alapuló feltételességnek kell társulnia, amint azt ezen állásfoglalás korábban hangsúlyozta;

54.készen áll a szélesebb körű, kölcsönösen előnyös hatókörű, korszerűsített vámunió támogatására, amely a közös érdeklődésre számot tartó területek széles körét magában foglalhatja, beleértve a digitalizációt, a zöld energiapolitikáknak a zöld megállapodáshoz való igazítását, a közbeszerzést, a fenntartható fejlődésre vonatkozó kötelezettségvállalásokat és a kellő gondosságot, hozzájárulva mindkét fél gazdasági biztonságához; támogatja, hogy ehhez a korszerűsített vámunióhoz hatékony és eredményes vitarendezési mechanizmus is társuljon; hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a Parlament a folyamat végén egyetértését adja, ennek a modernizációnak az emberi jogokra és az alapvető szabadságokra, a nemzetközi jog tiszteletben tartására és a jószomszédi kapcsolatokra vonatkozó szigorú feltételeken, valamint az ankarai megállapodás valamennyi tagállamra való kiterjesztéséről szóló kiegészítő jegyzőkönyv Törökország általi teljes körű, kivételek és megkülönböztetés nélküli végrehajtásán kell alapulnia;

55.mély sajnálattal állapítja meg, hogy Törökország nem lépett előre a vízumliberalizációhoz szükséges referenciaértékek teljesítése terén; megismétli, hogy kész elindítani a vízumliberalizációs folyamatot, amint a török hatóságok teljes mértékben és valamennyi uniós tagállammal szemben megkülönböztetésmentesen teljesítik a hat egyértelműen fennmaradó referenciaértéket az uniós vízumpolitikához való igazodással egyidejűleg; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a török állampolgárok problémákkal szembesülnek az uniós tagállamokba irányuló vízumkérelmek/igénylések benyújtásával kapcsolatban az igények jelentős növekedése és a rendszerrel való visszaéléstől való félelem miatt; elismeri azonban a vízumokhoz való hozzáférés javítása iránti politikai elkötelezettséget, és mindkét fél részéről fokozott erőfeszítésekre szólít fel a fennmaradó technikai és adminisztratív akadályok kezelése érdekében; felhívja az uniós tagállamokat, hogy növeljék az erre az ügyre elkülönített forrásokat; támogatja a vízumkönnyítésre irányuló intézkedéseket, különös tekintettel az üzleti tevékenységekre és az Erasmus-hallgatókra; mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a török hatóságok folyamatosan kísérletet tesznek arra, hogy az EU-t hibáztassák azért, hogy nem történt előrelépés ebben az ügyben, ugyanakkor nem tették meg a szükséges lépéseket a fennmaradó referenciaértékeknek való megfelelés érdekében; emlékezteti Törökországot, hogy a függőben lévő feltételek teljesítése terén tett kézzelfogható és kumulatív előrelépés hiánya közvetlen hatással van az üzleti tevékenységekre és az Erasmus-hallgatókra; nagyra értékeli az Erasmus+ csereprogramok felbecsülhetetlen hozzájárulását a kultúrákon átívelő gazdag oktatási lehetőségek biztosításához; sajnálatát fejezi ki azonban a Bizottság gyenge felügyelete miatt, amelyre példa az Erasmus-partnerség a Gaziantep Iszlám Tudományos és Technológiai Egyetemmel, amelynek vezetősége nyilvánosan terrorcselekmények melletti támogatását fejezte ki; felszólítja a Bizottságot, hogy előzetes ellenőrzések és rendszeres ellenőrzések révén biztosítsa, hogy a partneregyetemek tiszteletben tartsák az EU Alapjogi Chartáját;

56.a fentiekre tekintettel úgy véli, hogy a török kormány nem tette meg a szükséges lépéseket az országban fennálló alapvető demokratikus hiányosságok kezelésére, ezért megismétli azon álláspontját, hogy Törökország uniós csatlakozási folyamata a jelenlegi körülmények között nem indítható újra, a török társadalom jelentős részének demokratikus és Európa-párti törekvései ellenére; emlékeztet arra, hogy – mint bármely más tagjelölt esetében – a csatlakozási folyamat a koppenhágai kritériumoknak való teljes körű megfeleléstől és az összes uniós tagállammal fenntartott kapcsolatok normalizálásától függ;

57.sürgeti a török kormányt, valamint az EU intézményeit és tagállamait, hogy a jelenleg befagyasztott csatlakozási folyamaton túl, a vonatkozó tanácsi és európai tanácsi következtetések alapján folytassák a szorosabb, dinamikusabb és stratégiai partnerségre irányuló munkát, különös hangsúlyt helyezve az éghajlat-politikára, az energiabiztonságra, a terrorizmus elleni együttműködésre és a regionális stabilitásra; kitart amellett, hogy meg kell kezdeni annak átgondolását, hogy az EU és Törökország közötti kapcsolatok ezen új, konstruktív és progresszív kerete hogyan foglalhatja magában valamennyi érintett fél érdekeit – erre az egyik lehetőség például a jelenlegi társulási megállapodás korszerűsítése és megerősítése lehet; hangsúlyozza, hogy egy ilyen pozitív folyamatnak a Törökországban a KKBP-hez való igazodás, a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető értékek tiszteletben tartása terén elért kézzelfogható eredményeken kell alapulnia, és ilyeneket kell felmutatnia;

58.úgy véli, hogy az EU és Törökország közötti kapcsolatok aktuális állásáról szóló, 2023. november 29-i közös közlemény jó alapként szolgálhat az EU és Törökország közötti általános kapcsolatok előreviteléhez; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács eddig nem támogatta egyértelműen ezt a közös közleményt; megismétli, hogy az összes uniós tagállam elismerése az EU és Törökország közötti bármilyen megállapodás szükséges eleme; hangsúlyozza, hogy Törökország konstruktív szerepvállalása – többek között a ciprusi problémával kapcsolatban – továbbra is kulcsfontosságú az EU és Törökország közötti szorosabb együttműködés előmozdításához;

59.figyelmeztet azonban arra, hogy a török hatóságok tekintélyelvűség felé való további elmozdulása – mint amilyennek a közelmúltban is tanúi voltunk – végső soron komoly hatással lesz az EU és Törökország közötti kapcsolatok valamennyi dimenziójára, beleértve a kereskedelmi és biztonsági együttműködést is, mivel akadályozza a partnerek között szükséges bizalom kiépülését és egymás megbízhatónak tekintését, és a jelenlegi geopolitikai színtéren egymás ellen fordítja a két felet;

60.továbbra is elismeri és méltányolja a török társadalom többségének (különösen a török fiatalok körében megmutatkozó) demokratikus és Európa-párti törekvéseit, akiket az EU nem fog cserbenhagyni; úgy véli, hogy ezek a törekvések jelentik Törökország csatlakozási folyamata életben tartásának fő okát; felhívja ezért a Bizottságot, hogy tartsa fenn és növelje az élénk és demokráciapárti, törökországi civil társadalomnak nyújtott politikai és pénzügyi támogatását, mert e civil társadalom erőfeszítései hozzájárulhatnak az EU és Törökország közötti kapcsolatok elmélyítéséhez szükséges politikai akarat létrejöttéhez; kiemeli azonban, hogy a csatlakozási folyamat újraindítása a török hatóságok és társadalom arra irányuló megingathatatlan politikai akaratától függ, hogy teljes jogú demokráciává váljon, ezt pedig az EU nem kényszerítheti ki;

61.ismételten kéri a társadalmaink közötti kölcsönös ismeretek és megértés megerősítését és elmélyítését, előmozdítva a kulturális növekedést és a társadalmi-kulturális csereprogramokat, valamint fellépve a társadalmi, vallási és kulturális előítéletek valamennyi megnyilvánulása ellen; ösztönzi Törökországot és az EU-t, hogy mozdítsák elő a közös értékeket, különösen a fiatalok támogatása révén; a lehető legnagyobb elkötelezettségét fejezi ki a török független civil társadalom támogatásának fenntartása és növelése iránt;

62.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, a Tanácsnak és a Bizottságnak; kéri, hogy ezt az állásfoglalást fordítsák le török nyelvre, és továbbítsák a Török Köztársaság elnökének, kormányának és parlamentjének.