1.megjegyzi, hogy 2025. július 16-án a Bizottság a 2028–2034 közötti időszakra vonatkozó új többéves pénzügyi keretről szóló javaslatával együtt jogalkotási javaslatokat is előterjesztett a KAP reformjára vonatkozóan; hangsúlyozza azonban, hogy a KAP és az uniós mezőgazdaság jövőjével kapcsolatos parlamenti álláspont az ezen állásfoglalásban foglaltaknak megfelelően továbbra is változatlan;

2.tudomásul veszi a Bizottságnak a mezőgazdaság és az élelmiszeripar jövőképéről szóló jelentését, amely ütemterv a 2027 utáni KAP számára, és fontos hozzájárulásokat tartalmaz a generációs megújulásra, a versenyképességre, a fenntarthatóságra, a rezilienciára, az egyszerűsítésre és a kereskedelemben a normák fokozott kölcsönös érvényesülésére alapozva, valamint a gazdasági, társadalmi és környezeti fenntarthatóság elérése érdekében az innovációra, valamint az ösztönzőknek a korlátozásokkal szembeni előnyben részesítésére és a KAP-támogatás méltányosabb célzottá tételére helyezve a hangsúlyt; e megközelítés keretében elismeri, hogy ismét hangsúlyt kapnak a KAP hagyományos alapvető céljai, amelyeket az EUMSZ 39. cikke rögzít; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy e célok elérése érdekében önálló KAP-költségvetést biztosítsanak;

3.hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaság alapvető szerepet játszik az élelmezésbiztonság biztosításában az EU-n belül és kívül egyaránt, az emberi egészség megőrzésében, a biológiai sokféleség, az egészséges talaj és víz megőrzésében, valamint a társadalmi kohézióban; hangsúlyozza, hogy a jövőbeli KAP-nak egyszerűsítenie kell az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást és az éghajlatváltozás mérséklését célzó intézkedésekhez való hozzáférést, és hogy a mezőgazdasági termelőket jutalmazni kell az e téren tett erőfeszítéseikért; hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági termelők kritikus szerepet játszanak az európai mezőgazdasági termelés környezeti, társadalmi és gazdasági dimenzióinak fenntarthatóságában, ugyanakkor hozzájárulnak az élelmezésbiztonsághoz és a stratégiai autonómiához is, ezért támogatni kell őket; kéri, hogy minden olyan új szabályozás előterjesztése előtt, amely új követelményeket és bürokratikus terheket ró a mezőgazdasági termelőkre, végezzenek olyan hatásvizsgálatokat, amelyek figyelembe veszik a mezőgazdasági üzemekre gyakorolt hatásokat, valamint felszólít az összes meglévő kötelezettség felülvizsgálatára; ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok közötti egységes feltételek biztosítása érdekében a mezőgazdaság maradjon uniós politika, és ne vonják az egységes alap alá;

4.a KAP inflációhoz igazított költségvetésének növelését és elkülönítését kéri annak érdekében, hogy a változékony geopolitikai környezetnek betudható kereskedelmi instabilitástól függetlenül biztosítsák az élelmiszer-ellátás biztonságát és védelmét; hangsúlyozza, hogy a megfelelő források hiányában a KAP többé nem lesz képes arra, hogy az európai mezőgazdaság gazdasági, környezeti és társadalmi fenntarthatóságának biztosítása szempontjából kulcsfontosságú tényező legyen, úgy, hogy egyúttal tisztességes jövedelmet és méltányos feltételeket biztosít a mezőgazdasági ágazatban dolgozóknak, és teljes mértékben működő egységes piacot garantál; kéri, hogy a KAP számára elkülönített pénzügyi forrásokat továbbra is különítsék el a költségvetésben erre a célra, különös tekintettel a közvetlen kifizetésekre; határozottan ellenzi azt az elképzelést, hogy a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a KAP költségvetését a teljes keretösszeg részeként a mezőgazdaságtól eltérő célokra használják fel; hangsúlyozza, hogy a megfelelő költségvetés hozzá fog járulni a közös politika folytatásának garantálásához;

5.felhívja a Bizottságot és a társjogalkotókat, hogy a 2027 utáni KAP központi elemeként tartsák fenn a rögzített és elkülönített jövedelemtámogatást, elismerve annak létfontosságú szerepét az élelmiszer-termelés biztosításában, az uniós fogyasztók számára magas minőségi és egészségügyi normák biztosításában, a mezőgazdasági termelők számára piaci ingadozásokkal és szélsőséges időjárási eseményekkel szembeni stabilitás biztosításában, a mezőgazdasági termelők méltányos életszínvonalának biztosításában, az ellátás biztonságának garantálásában, valamint az élelmiszer- és takarmányellátás függetlenségének megteremtésében; úgy véli, hogy az EU külső határain fekvő régiók jelenlegi helyzetét is figyelembe kell venni;

6.aggodalmát fejezi ki a 2027 utáni uniós költségvetés esetleges költségvetési felülvizsgálata miatt, beleértve a finanszírozási források esetleges központosítását; figyelmeztet arra, hogy a KAP más finanszírozási területekkel, például a kohézióval, a regionális fejlesztéssel és a halászattal való integrálása alááshatja az agrárpolitika megkülönböztetett szerepét;

7.hangsúlyozza, hogy a 2027 utáni időszakban a KAP-nak meg kell őriznie saját jogi és intézményi státuszát; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a KAP költségvetését az európai mezőgazdasági ágazat sajátos igényeihez igazított önálló, elhatárolható és célzott költségvetésként tartsák fenn; felszólítja a Bizottságot, hogy csökkentse az adminisztratív terheket annak biztosítása érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők közvetlenül hozzáférhessenek a támogatáshoz, anélkül, hogy túlzott mértékben külső tanácsadókra támaszkodnának;

8.megerősíti annak fontosságát, hogy a KAP továbbra is különálló, önálló politika maradjon, amely partnerségként szolgál a mezőgazdaság és a társadalom, valamint Európa és mezőgazdasági termelői között, és megbízható támogatást nyújtson számukra az élelmezésbiztonság javítása érdekében; határozottan elutasít minden olyan javaslatot, amely a KAP költségvetését más szakpolitikákkal vagy alapokkal együtt egyetlen alapba építsék be, mivel egy ilyen megközelítés csökkentené az intézkedések hatékonyságát, és veszélyeztetné az Unió élelmezésbiztonsággal és vidékfejlesztéssel kapcsolatos stratégiai célkitűzéseit;

9.rámutat arra, hogy a jelenlegi geopolitikai környezetben az élelmiszerekhez való biztonságos és folyamatos hozzáférés stratégiai biztonsági kérdéssé vált, és az importfüggőséget nyomásgyakorlási eszközként lehet felhasználni; hangsúlyozza, hogy ezzel összefüggésben nagyobb hangsúlyt kell fektetni a KAP hagyományos alapvető céljaira, azaz az élelmezésbiztonság és a reziliencia támogatására, a mezőgazdasági termelők méltányos jövedelmének biztosítására, valamint a piaci stabilitás és a versenyképesség javítására;

10.hangsúlyozza, hogy a fenntartható élelmiszer- és mezőgazdasági termelés – az új geopolitikai helyzetben még inkább – kiemelt stratégiai szerepet játszik, és az európai biztonság, stabilitás és szuverenitás, valamint a stratégiai autonómia alapvető részét képezi, és a KAP költségvetési összegének és keretének tükröznie kell ezt; fenntartja, hogy az uniós mezőgazdaságot nemcsak gazdasági ágazatként kell elismerni, hanem geopolitikai sarokkőként, a társadalmi és területi stabilitás eszközeként, valamint az EU biztonság- és védelempolitikájának kritikus elemeként is; megállapítja, hogy világszinten az agrárágazatban kulcsszerepet játszó országok – az EU kivételével – a 2007–2008-as élelmezési válságot követően növelte az ágazatra fordított kiadásait és védelmi intézkedéseit; emlékeztet arra, hogy a mezőgazdaság termelékenysége és rezilienciája a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodástól függ, hogy garantálhassuk élelmiszerrendszerünk hosszú távú fenntarthatóságát; rámutat arra, hogy a 2027 utáni KAP-nak hozzá kell járulnia az Unió általános felkészültségének és rezilienciájának megerősítéséhez; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak az élelmezési szempontokat be kell építeniük biztonsági és versenyképességi terveikbe; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az élelmezésbiztonság garantálása érdekében fontolják meg európai és nemzeti szinten stratégiai tárolókapacitások létrehozását;

11.rámutat arra, hogy a hatékony mezőgazdasági termelés jelentős hozzájárulást nyújt az ágazat fenntarthatóságához azáltal, hogy a lehető legkevesebb ráfordítással optimalizálja a terméshozamokat; hangsúlyozza, hogy a KAP-nak olyan eszközöket és beruházásokat kell tartalmaznia, amelyek javítják a gazdaságok és a vidéki területek arra irányuló képességét, hogy felkészüljenek a sokkhatásokra, azok elnyelésére és az azokból való kilábalásra; ragaszkodik ahhoz, hogy a KAP elsődleges célja az európai lakosság élelmiszer-szükségletének kielégítése legyen, mi a gazdálkodók hatékonyabb támogatását jelenti az EU élelmezésbiztonságának és stratégiai autonómiájának erősítése érdekében;

12.e tekintetben hangsúlyozza a nagykereskedelmi piacok, az akkreditált közérdekű struktúrák stratégiai szerepét, amelyek biztosíthatják a fenntarthatóság, a hulladékcsökkentés és az árak átláthatósága elveinek betartását;

13.rámutat arra, hogy az agrár-élelmiszeripari értékláncban az együttműködés, az összefogás és a párbeszéd, valamint a mezőgazdasági termelők szövetkezeteken, termelői szervezeteken vagy termelői szervezetek társulásain keresztül történő megfelelőbb szervezése – a versenyjogi szabályok alóli eltérésekkel és egyedi támogatásokkal együtt – kulcsfontosságúak a mezőgazdasági termelők helyzetének javításához, a haszonkulcsok igazságosabb elosztásának előmozdításához és valamennyi szereplő hatékonyságának növeléséhez; e tekintetben a közös piacszervezés és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve (2005. május 11.) a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”) (ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2005/29/2022-05-28). reformja lehetőséget kínálhat a mezőgazdasági termelőknek a nemzeti és transznacionális agrár-élelmiszeripari ellátási láncban elfoglalt helyzetének megerősítésére – biztosítva, hogy a termelők méltányos árat kapjanak termékeikért és munkájukért –, a válságkezelési mechanizmusok megerősítésével, valamint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni, határokon átnyúló jogérvényesítés javításával az uniós szintű harmonizáción keresztül, anélkül, hogy veszélyeztetné vagy negatívan érintenék a meglévő nemzeti stratégiákat és gyakorlatokat; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg új eszközök létrehozásának lehetőségét annak elkerülése érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők a termelési költségeknél alacsonyabb árat kapjanak termékeikért;

14.hangsúlyozza különösen a tagállamok illetékes hatóságai közötti határokon átnyúló együttműködés megerősítésének fontosságát, biztosítva a szabályok hatékony, összehangolt és következetes végrehajtását a belső piacon, a visszaélésszerű magatartás elleni küzdelem, az ellátási lánc egészében a méltányosság garantálása és a tisztességtelen verseny megelőzése érdekében; hangsúlyozza, hogy az élelmezésbiztonság és az élelmiszer-önrendelkezés a stratégiai autonómia létfontosságú elemei, és hogy a következő többéves pénzügyi keretnek továbbra is hatékonyan kell támogatnia az uniós mezőgazdasági ágazat versenyképességét és rezilienciáját;

15.hangsúlyozza, hogy a KAP keretében meg kell őrizni és meg kell erősíteni a közvetlen jövedelemtámogatást valamennyi aktív, hivatásos – akár teljes munkaidős, akár részmunkaidős – mezőgazdasági termelő igényeinek kielégítése érdekében, méretüktől és termelési típusuktól függetlenül; hangsúlyozza a pluriaktív mezőgazdasági termelők bevonásának fontosságát, mivel valamennyi mezőgazdasági termelő jelentősen hozzájárul a vidéki területek társadalmi-gazdasági szerkezetéhez;

16.rámutat arra, hogy a közvetlen kifizetések jelenlegi formájukban egyértelmű uniós hozzáadott értéket teremtenek, és emlékeztet a területalapú modell fontosságára, növelve egyúttal a legkiszolgáltatottabb mezőgazdasági termelők, köztük a családi gazdaságok, a kis- és közepes méretű gazdaságok, a fiatal és női mezőgazdasági termelők, a hátrányos természeti adottságú területeken működő gazdaságok és a fenntarthatóbb gyakorlatokat alkalmazó mezőgazdasági termelők támogatását; olyan modellt támogat, amely az EU valamennyi régiójában és területén stabilitást biztosít, hatékonyan hozzájárul a gazdálkodók jövedelméhez, valamint fenntartja az élelmiszer-termelés gazdasági életképességét, versenyképességét és fenntarthatóságát; úgy véli, hogy alapvető fontosságú a közvetlen kifizetések tagállamok közötti és tagállamokon belüli igazságos elosztásának biztosítása;

17.úgy véli, hogy tovább kell finomítani a „mezőgazdasági termelő” fogalmának uniós szintű keretmeghatározását annak érdekében, hogy a KAP-támogatások jobban azokhoz kerüljenek, akik mezőgazdasági tevékenységet folytatnak, és hogy e fogalommeghatározás alapján a tagállamoknak meg kell határozniuk, hogy mely mezőgazdasági termelők jogosultak támogatásra; ragaszkodik ahhoz, hogy ez a meghatározás ne zárja ki a többféle tevékenységet folytató mezőgazdasági termelők támogatását, akik aktívan gazdálkodnak, de gazdaságukon kívül nem mezőgazdasági tevékenységet is folytatnak, mivel változatos tevékenységük gyakran erősíti a vidéki területek társadalmi-gazdasági szerkezetét;

18.kiemeli a KAP-források elosztásával kapcsolatos átláthatóság fontosságát, továbbá a végső kedvezményezettek és a kapcsolt vállalkozások módszeres azonosítását szorgalmazza; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be ellenőrzési mechanizmusokat annak megakadályozása érdekében, hogy a támogatások összetett tulajdonosi struktúrákon keresztül vagy a gazdaságok mesterséges szétdarabolása révén koncentrálódjanak;

19.úgy véli, hogy mindaddig, amíg a belső piacon tiszteletben tartják az egyenlő versenyfeltételeket, a termeléstől függő önkéntes támogatásokat fenn kell tartani vagy növelni kell, elegendő költségvetési előirányzattal és nagyobb rugalmassággal azok felhasználása során, mint a sérülékeny ágazatokban a termelés fenntartásának és a sajátos nehézségek ellensúlyozásának egyszerű eszközét, ideértve különösen a kedvezőtlen adottságú térségek strukturális versenyhátrányából adódó nehézségeket;

20.sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a 2027 utáni KAP-ban is tartsák fenn az ökorendszerek önkéntes jellegét, és tegyék egyszerűbbé és rugalmasabbá azokat; felhívja a tagállamokat, hogy mezőgazdasági termelőik számára biztosítsanak egyértelmű és egyszerű listát azokról a hatékony és eredményes ökorendszerekről, amelyek közül választhatnak, és ezekhez megfelelő és vonzó javadalmazást biztosítsanak ösztönzésként, anélkül hogy ez csökkentené a közvetlen kifizetésekre és beruházásokra elkülönített forrásokat, vagy növelné a bürokráciát; felhívja a tagállamokat, hogy fektessenek be olyan képzésekbe, amelyek támogatják a mezőgazdasági termelőket az ökorendszerek hatékony használatában;

21.elismeri a szociális feltételesség révén már elért eredményeket; szorgalmazza a KAP szociális feltételrendszerének értékelését, valamint annak arányos, hatékony és egyértelműen meghatározott végrehajtást a szabályozások tagállamok közötti megkettőzése és a mezőgazdasági termelőkre nehezedő aránytalan adminisztratív terhek elkerülése, valamint a munkavállalók jogainak védelme érdekében;

22.felszólít egy átfogó tanulmány elkészítésére annak értékelésére, hogy a kötelező mechanizmusok bevezetése – például a KAP szerinti közvetlen kifizetések újraelosztása vagy korlátozása azok felső határának megállapítása vagy azok fokozatos csökkentése révén – javítaná-e a méltányosságot; hangsúlyozza, hogy ezt a kérdést az új KAP-ra vonatkozó javaslatok előterjesztése előtt kell megvizsgálni annak érdekében, hogy olyan megfelelő eszközöket lehessen kidolgozni, amelyek valóban támogathatják a gazdaságok életképességét Unió-szerte, beleértve a fiatal és női mezőgazdasági termelőket, valamint a kis- és közepes méretű mezőgazdasági üzemeket is; hangsúlyozza, hogy ennek a tanulmánynak azt is elemeznie kell, hogy nem alkalmaznak-e felső határértéket bizonyos kifizetésekre, például az ökorendszerekre, valamint az agrár-környezetvédelmi vagy az éghajlattal kapcsolatos kifizetésekre;

23.ismételten kéri az agrár-élelmiszeripari láncon belül előállított érték méltányos elosztására való törekvést olyan kerettörvények és intézkedések révén, amelyek célja a vállalkozói tevékenység jövedelmezőségének és a mezőgazdasági munkabéreknek a növelése, valamint az ágazaton belüli forgalmazók és termelők közötti kapcsolatok kiegyensúlyozása; különösen szorgalmazza az új agrár-élelmiszeripari üzleti modellekbe történő ösztönző intézkedések és beruházások megvalósítását, amelyek biztosítják a hosszú távú pénzügyi fenntarthatóságot, valamint a kereskedelmi kapcsolatok egyensúlyának helyreállítását a mezőgazdasági termelők, a forgalmazók és a termelők között, a tiltott gyakorlatokra vonatkozó jelenlegi uniós megközelítésen túlmenően, a francia „EGAlim” törvény által ihletett referenciakeret-jogszabályok kidolgozása révén;

24.felszólít a KAP független és erős – a kohéziós politikáktól elkülönülő, de azokkal szorosan összehangolt – második pillérének létrehozására, amely előmozdítja a szakpolitikák koherenciáját többek között a területi integráció megkönnyítése érdekében, valamint biztosítja a szinergiákat és a mezőgazdasági ágazat hatékony támogatását egy olyan koherens keretben, amely garantálja az uniós források és a projektekbe történő beruházások hatékony felhasználását; ragaszkodik ahhoz, hogy ezek az alapok időben eljussanak a kedvezményezettekhez; úgy véli, hogy a vidékfejlesztési finanszírozást elsősorban mezőgazdasági tevékenységekre kellene elkülöníteni, a területeket vagy infrastruktúrát támogató egyéb intézkedéseket pedig a kohéziós alapokból kellene finanszírozni;

25.hangsúlyozza, hogy a vidéki térségek támogatására a KAP második pillére keretében jól finanszírozott vidékfejlesztési programra van szükség, amelyhez az EU jelentős pénzügyi hozzájárulása szükséges, és amelyet nemzeti társfinanszírozásnak kell kiegészítenie a program hatékonyságának és hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása érdekében; e tekintetben hangsúlyozza a helyi önkormányzatok és az érdekelt felek, például a szövetkezetek és a helyi akciócsoportok kulcsfontosságú szerepét a KAP II. pillére keretében tett erőfeszítések összehangolásában; hangsúlyozza, hogy a régióknak képesnek kell lenniük arra, hogy az egyes tagállamok alkotmányos sajátosságainak tiszteletben tartása mellett önállóan dolgozzák ki, hajtsák végre és irányítsák a vidékfejlesztési intézkedéseket;

26.felszólít a LEADER programra elkülönített költségvetés növelésére, amely hozzájárul a társadalmi kihívások kezeléséhez és a helyi akciócsoportok előmozdításához a közösségvezérelt helyi fejlesztés megközelítéseinek megerősítése révén, amelyek kulcsfontosságúak a vidék és a város közötti kapcsolatok megerősítésében; hangsúlyozza, hogy a LEADER központi szerepet játszik a vonzó, virágzó, reziliens és összekapcsolt vidéki területek előmozdításában azáltal, hogy támogatja azokat a kezdeményezéseket, amelyek helyi hozzáadott értéket teremtenek, ösztönzik a vállalkozói készséget, előmozdítják az innovációt és megerősítik a területek gazdasági és társadalmi szerkezetét, amelyek mindegyike elengedhetetlen a humán tőke – különösen a fiatalok és a nők – megtartásához és vonzásához, valamint a demográfiai és területi egyensúlyhoz és a generációs megújuláshoz;

27.elismeri, hogy az önkéntes agrár-környezetvédelmi és éghajlat-politikai intézkedések, valamint a II. pillér szerinti állatjóléti és állat- és növény-egészségügyi intézkedések – amelyek egyszerűsített, ösztönzőkön és megfelelésen alapuló megközelítéseket egyaránt alkalmaznak – kulcsfontosságú eszközök a környezet védelme és a fenntartható gyakorlatok előmozdítása szempontjából, miközben hozzájárulnak az azokat végrehajtó mezőgazdasági termelők tisztességes jövedelméhez; úgy véli, hogy ezek a II. pillérbe tartozó rendszerek hatékonyabbak, mint az ökorendszerek, amelyek számos tagállamban nem érték el a kívánt eredményeket, mivel a mezőgazdasági termelők számára túl bonyolultak, és ezért úgy véli, hogy e II. pillérbe tartozó rendszereknek a jövőbeli KAP-ban nagyobb mértékben kellene részesülniük a finanszírozásból; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az agrár-környezetvédelmi és éghajlat-politikai intézkedések hozzájáruljanak az élelmiszer-termelés fenntartásához és fejlesztéséhez;

28.annak biztosítását kéri, hogy a KAP pénzügyi támogatása egyszerűbbé és hozzáférhetőbbé váljon a kis projektek számára, mivel elég gyakran az ilyen projektek a leginnovatívabb kezdeményezések motorjai; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő és terjesszék ki az egyszerűsített költségelszámolási módszerek alkalmazását;

29.felhívja a Bizottságot, hogy fogadjon el konkrét intézkedéseket annak biztosítására, hogy az EU-n belüli egyenlő versenyfeltételek, valamint a magas szintű élelmiszer-biztonság, nyomonkövethetőség és fenntartható termelés biztosítása érdekében a nem uniós országokból származó agrár-élelmiszeripari termékek behozatalára ugyanazok az élelmiszer-biztonsági, környezetvédelmi, szociális és állatjóléti előírások vonatkozzanak, mint az uniós termelőkre; kitart amellett, hogy ez elengedhetetlen ahhoz, hogy az EU agrár-élelmiszer-termelésének versenyképessége ne kerüljön veszélybe az importált termékekkel szemben; kitart amellett, hogy az uniós mezőgazdasági termelőkkel szembeni tisztességtelen verseny elkerülése érdekében a Bizottságnak készen kell állnia arra, hogy szükség esetén a nem uniós országokkal kötött megállapodásaiban szereplő védzáradékokat a belső piac stabilitásának biztosítása érdekében aktiválja;

30.felhívja a Bizottságot, hogy új piacok megnyitására és a meglévő piacok megszilárdítására irányuló erőfeszítései során végezzen szisztematikus hatásvizsgálatot minden kereskedelmi megállapodásban a mezőgazdasági ágazatra vonatkozó rendelkezésekről, amelynek figyelembe kell vennie az összes érdekelt felet a kumulatív hatások meghatározása érdekében, és dolgozzon ki konkrét stratégiákat az egyenlő versenyfeltételek és a kölcsönösség biztosítására minden szinten, különös tekintettel a termelésre, a minőségre és a szociális normákra;

31.hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani az Unió kereskedelmi és fenntarthatósági politikái közötti összhangot, és meg kell erősíteni mind a forrásnál, mind a határokon a Bizottság és a tagállamok által, valamint egy uniós ellenőrző ügynökségen keresztül végzett ellenőrzéseket, mivel ez nagyobb garanciákat nyújtana az európai termelők számára a tisztességes verseny tekintetében; felszólít az uniós kereskedelempolitika felülvizsgálatára annak biztosítása érdekében, hogy az hatékonyan támogassa az európai mezőgazdaság versenyképességét és fenntarthatóságát; hangsúlyozza, hogy a jövőbeli kereskedelmi megállapodások megkötése során nem szabad aláásni az uniós mezőgazdasági ágazat fenntarthatóságát és versenyképességét;

32.felszólítja a Bizottságot, hogy javítsa az uniós finanszírozási eszközök – például a Kohéziós Alap, a NextGenerationEU gazdaságélénkítési eszköz vagy az Igazságos Átmeneti Alap –, valamint a nemzeti eszközök közötti szinergiákat, kiegészítő jelleget és koordinációt, valamint teremtsen közvetlen együttműködési lehetőségeket a helyi hatóságokkal a meglévő alapok kezelése és végrehajtása terén; kéri továbbá, hogy fokozzák az egyéb releváns programokkal való integrációt annak érdekében, hogy a mezőgazdaságban és a vidéki térségekben maximalizálják az innovációra, a digitalizációra, a fenntarthatóságra és a rezilienciára vonatkozó célkitűzések hatását; kéri a Bizottságot, hogy minden egyes pénzügyi programozási időszak kezdetén határozzon meg egy belső eljárást, uniós szinten biztosítandó a vidéki térségekben tervezett különböző támogatási eszközök közötti kiegészítő jelleget és koherenciát;

33.rámutat arra, hogy a mezőgazdasági termelők és az agrár-élelmiszeripari ágazat egyéb szereplői számára a finanszírozáshoz való hozzáférés alapvető fontosságú a beruházások végrehajtásához, a földhöz jutás elősegítéséhez, valamint a gazdaságokon belüli mezőgazdasági tevékenység folytonosságának biztosításához; hangsúlyozza továbbá, hogy az agrár-élelmiszeripari ágazatban az innovációnak és a technológiának továbbra is prioritásként kell részesülnie a célzott beruházási támogatásban annak érdekében, hogy az EU globális digitális központtá válhasson, fellendítve az induló vállalkozásokat, valamint vonzva és megtartva a tehetséges fiatalokat;

34.megállapítja, hogy a tagállamok egyre növekvő és sokféle kockázattal szembesülnek; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági válságokra képzett közös tartalék megfelelő növelése és reformja, valamint a KAP-on kívüli forrásokból finanszírozott új és egyedi pénzügyi eszközök létrehozása egyaránt alapvető fontosságú a mezőgazdasági termelők támogatásához a kiszámíthatatlan piaci és éghajlat-változási torzulások, például aszályok és áradások, viharok, növény- és állatbetegségek, valamint a fogyasztói magatartás változásai és geopolitikai feszültségek közepette; felhívja a Bizottságot, hogy termékenként határozza meg előzetes válságkezelési stratégiáját annak érdekében, hogy a mezőgazdasági tartalékot a hatékonyság és a közösségi hozzáadott érték elérése érdekében használja fel; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak gyors, hatékony és arányos válaszokat a válsághelyzetben lévő mezőgazdasági termelők szükségleteire, lehetővé téve számukra, hogy gyorsan megszerezzék a mezőgazdasági tevékenységeik helyreállításához szükséges tőkét;

35.hangsúlyozza, hogy a KAP állami intervenciós mechanizmusai fontos szerepet játszanak a mezőgazdasági piacok stabilizálásában és a mezőgazdasági termelők áringadozásokkal szembeni védelmében; emlékeztet arra, hogy a referenciaértékeket több éve nem értékelték újra, és hogy azokat az árak alakulásának figyelembevétele érdekében a lehető leghamarabb felül kell vizsgálni;

36.felszólít az összes rendelkezésre álló eszköz, többek között a Szolidaritási Alap közötti jobb koordinációra és egyszerűsítésre, hogy a természeti és éghajlati katasztrófák által sújtott mezőgazdasági termelők, vidéki közösségek és helyi önkormányzatok gyorsabban és célzottabban juthassanak hozzá a támogatáshoz; a természeti katasztrófák okozta károk növekedésére tekintettel szorgalmazza egy automatikus beindító mechanizmus létrehozását, amely felgyorsítja a kockázatcsökkentést és -kezelést szolgáló, a mezőgazdasági termelők számára megfizethető aktív és passzív intézkedéseken alapuló eszközök megérkezését;

37.felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák nemzeti stratégiai terveik időben történő és helyes végrehajtását mindkét pillér tekintetében, elkerülve ezáltal a pénzeszközök visszaszolgáltatását;

38.hangsúlyozza, hogy miközben a mezőgazdaság a KAP révén hozzájárul más politikákhoz és stratégiákhoz, például a környezetvédelem, az energia, a kereskedelem, az éghajlat, a biológiai sokféleség, az állategészségügy és állatjóllét, a közegészségügy és a regionális fejlesztés témáiban, fontos és üdvözlendő, hogy más politikák is továbbra is hozzájárulnak a mezőgazdaság fenntarthatóságához, a vidékfejlesztéshez, valamint az élelmiszer-termelésen és a biogén erőforrások előállításán túlmutató szolgáltatásokhoz; hangsúlyozza különösen a bioenergia és a biogazdaság fejlesztésének fontosságát a mezőgazdasági ágazat rezilienciájának támogatása szempontjából;

39.kéri a Bizottságot, hogy valamennyi szakpolitikai területen vezessen be egy uniós szintű, a vidéki térségekre gyakorolt hatások vizsgálatára irányuló mechanizmust, és a vidékfejlesztési kerettel kapcsolatos valamennyi tevékenységbe vonja be a Vidékfejlesztési Paktum közösségét és a Régiók Bizottságát; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy bár a Bizottság „A vidéki területek jövőképe a 2040-ig tartó időszakban” című dokumentumba beépítette a szakpolitikai intézkedések vidékszempontú vizsgálatát, a gyakorlatban úgy tűnik, hogy ezt csak korlátozott mértékben hajtották végre;

40.megerősíti, hogy az EU a világon a legmagasabb szintű élelmiszer-biztonsági, állatjóléti, környezetvédelmi és szociális védelmi normákkal rendelkezik, amelyek a kiváló minőségű uniós mezőgazdasági termékek versenyképességének sarokkövei, és amelyeket tiszteletben kell tartani és védeni kell; ezért szorgalmazza, hogy az e területeken javasolt jogszabályok tudományos alapokon nyugodjanak, és azokat szigorú és átfogó hatásvizsgálat előzze meg, valamint azokat úgy alakítsák ki, hogy az uniós gazdaságok versenyképességét és fenntarthatóságát szolgálják; úgy véli, hogy e cél eléréséhez elengedhetetlen a mezőgazdasági termelők ösztönzése és a felmerülő többletköltségeik ellentételezése;

41.hangsúlyozza, hogy az állatjólét javítása nemcsak etikai kötelesség, hanem egyúttal ez az út vezet a reziliensebb és jövedelmezőbb állattenyésztési rendszerek felé is; hangsúlyozza, hogy az egészségesebb, alacsonyabb stresszszinttel rendelkező állatok esetében általában kevesebb állat-egészségügyi beavatkozásra van szükség, magasabb a termékenységi arányuk és jobban teljesítenek, ami nagyobb gazdasági hatékonysághoz vezet; kéri, hogy a KAP intézkedései továbbra is támogassák a magasabb szintű állatjóléti normákkal kapcsolatos, a piaci elvárásokhoz és a tudományos ajánlásokhoz igazodó beruházásokat és képzéseket;

42.felhívja a Bizottságot, hogy a következő KAP-ra vonatkozó jogalkotási javaslataiban terjesszen elő egy ambiciózus és átfogó fehérjestratégiát, amelynek megfelelő intézkedéseket és eszközöket kell tartalmaznia a minőségi fehérjenövény-termesztés előmozdítására – beleértve a hüvelyes növényeket, például bizonyos olajos magvakat, hüvelyeseket és zöldtakarmányokat, valamint a nem hüvelyes növényeket, például az élelmiszer- és takarmánycélú napraforgó- és repcemagokat –, azzal a céllal, hogy jelentősen csökkenjen az EU fehérjehiánya és biztosítható legyen a stratégiai autonómia;

43.hangsúlyozza a fenntartható állattenyésztés stratégiai jelentőségét a vidékfejlesztés, a biológiai sokféleség megőrzése, a tájgazdálkodás és a környezeti fenntarthatóság szempontjából, különösen a hátrányos helyzetű területeken és a magas természeti értéket képviselő tájakon, és hangsúlyozza, hogy megfelelő pénzügyi támogatást kell nyújtani az ágazat számára fenntarthatóságának biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy az állati termékek nemcsak tápértékük miatt fontosak, hanem előállításuk a hagyományos kultúrtájak, a talaj termőképessége és a szén-dioxid-tárolás megőrzésében is döntő szerepet játszik; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy állattenyésztéssel foglalkozó magas szintű munkacsoportot, amelybe bevonja az összes érdekelt felet, hogy új megközelítéseket dolgozzon ki az EU-ban az ágazat jövőjének biztosítására és az állatállomány fokozatos elvesztésének kezelésére, fellendítve a generációs megújulást, előmozdítva az állatjólétet és a körforgásos gazdaságot – beleértve a fermentációs maradék értékes biotrágyaként való felhasználását, amely hozzájárul a tápanyagok újrahasznosításához és a talaj egészségéhez –, valamint maximalizálva a fenntartható állattenyésztésnek a természet megőrzéséhez és helyreállításához, a biológiai sokféleséghez, valamint a talajegészséghez és -termékenységhez való pozitív hozzájárulását, és ösztönözve az ágazat versenyképességét előmozdító beruházásokat; úgy véli, hogy egy új mezőgazdasági kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) bevezetése túlzott összetettséget eredményezne, a hatékonyság garantálása nélkül;

44.kiemeli az állatbetegségek több tagállamon belüli közelmúltbeli kitörését; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a megelőzésre és a felszámolásra irányuló intézkedések, és növeljék a KAP kockázatkezelésre és a gazdaságokon belüli biológiai biztonsági beruházások javítására szánt finanszírozási előirányzatait; kéri a Bizottságot, hogy erősítse meg az állategészségügyi intézkedéseket a mezőgazdasági ágazatban azáltal, hogy egy felkészültségi és korai felismerési mechanizmus révén uniós szinten koordinálja az állatgyógyászati oltóanyagok kutatását, beszerzését és szállítását, valamint előmozdítja ezen oltóanyagok fejlesztését az EU-ban; felszólít e mechanizmus megfelelő finanszírozására a KAP-on kívül; sürgeti a tagállamokat, hogy támogassák a régiókat, és működjenek együtt velük az e betegségek megelőzésére, enyhítésére és az azok elleni vakcinázásra irányuló tervek kidolgozásában és végrehajtásában;

45.sajnálatosnak tartja, hogy a bizonyos állatbetegségek megelőzésére, megfékezésére és felszámolására irányuló intézkedéseknek az Egységes piac programon keresztül történő finanszírozása nem elegendő a gazdálkodók és a tagállamok támogatásához olyan betegségek esetén, mint a száj- és körömfájás; hangsúlyozza, hogy az EU-ban, ha valamelyik tagállamban nem előzik meg az állatbetegségeket vagy nem védekeznek velük szemben, annak azonnali következményei lesznek a többi tagállamra nézve, és ez összehangolt válaszlépést kíván meg; kéri, hogy az állattenyésztés védelme érdekében vezessenek be szigorú, uniós szintű állategészségügyi előírásokat, többek között a fertőzési kockázatot jelentő, vadon élő állatpopulációk kezelésére, valamint szükség esetén az állatok célzott vakcinázására vonatkozó rendelkezéseket;

46.hangsúlyozza, hogy az antimikrobiális rezisztencia komoly veszélyt jelent az emberi egészségre, és prioritásként kell kezelni az antibiotikumok állattenyésztésben való használatának csökkentését; tudomásul veszi a KAP-ban már rendelkezésre álló finanszírozást az állatbetegségek iránti fogékonyság és azok terjedésének csökkentésére;

47.megismétli, hogy átfogó európai uniós élelmezési stratégiát kell kidolgozni, amely a tudományos kísérletezés módszerén alapul, integrálja a mezőgazdaságot és az állattenyésztést, ugyanakkor méltányos bánásmódot biztosít valamennyi mezőgazdasági ágazat számára; támogatja az élelmiszeripari termékek teljes életciklusát figyelembe vevő, tudományosan megalapozott környezeti értékeléseket; támogatja a tudományosan megalapozott táplálkozást, amely megerősíti az állati eredetű élelmiszerek fontosságát az emberi egészség szempontjából, különösen a veszélyeztetett népességcsoportok, például a gyermekek, az idősek és a nők esetében;

48.felhívja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő és javítsák a mezőgazdasági termelők vagy bármely mezőgazdasági alkalmazott munka- és szociális feltételeit és béreit, valamint biztosítsák a munkavállalók megfelelő helyettesítését betegség vagy baleset miatti ideiglenes távollét esetén; felszólít továbbá a képzés biztosítására, valamint az éves szabadság és a családi szabadság biztosítására a családtagok gondozása érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők és a mezőgazdaságban dolgozók minőségi munkahelyekkel rendelkezzenek, valamint javuljon a munka és a magánélet közötti egyensúly; hangsúlyozza a mezőgazdaság szerepét a társadalmi felelősségvállalásban és a tisztességes munkakörülmények biztosításában a vidéki térségekben;

49.felszólítja a Bizottságot, hogy a következő többéves pénzügyi keretben a POSEI számára elkülönített pénzügyi keretösszegeket legalább a kumulatív infláció figyelembevételével aktualizálja évente kiigazított keretösszegek révén, és sajnálatát fejezi ki, hogy a közvetlen kifizetésekre alkalmazott 2%-os deflátort a jelenlegi többéves pénzügyi keretben nem vették hasonló módon figyelembe a POSEI esetében; úgy véli azonban, hogy a Bizottságnak tovább kell mennie, és a következő többéves pénzügyi keretben javaslatot kell tennie a POSEI költségvetésének jelentős növelésére a mezőgazdasági termelés kiegészítő támogatása érdekében, ezáltal biztosítva a legkülső régiók élelmiszer-önellátását; ezt alapvető fontosságúnak tartja a mezőgazdasági tevékenység folytatásához a legkülső régiókban, a beruházások támogatásához, valamint az EU gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának biztosításához, az EUMSZ 349. cikkével teljes összhangban, amely elismeri e régiók sajátos jellegét és azt, hogy állandó jellegű korlátaik miatt differenciált intézkedésekre van szükségük; úgy véli, hogy a megnövelt POSEI-finanszírozásnak figyelembe kell vennie e régiók valódi, sajátos mezőgazdasági szükségleteit, beleértve a termelési költségek változásait, az egyre szélsőségesebb időjárási jelenségeknek és az éghajlatváltozásnak való kitettséget, a területi széttagoltságot, a piaci volatilitást, valamint annak szükségességét, hogy a gazdaságok gazdaságilag életképesek legyenek, és a mezőgazdasági termelők tisztességes jövedelemre tegyenek szert; ennek kapcsán hangsúlyozza egy olyan konkrét mechanizmus – nevezetesen egy POSEI szállítási program – létrehozásának szükségességét, amely segíteni fog a legkülönbözőbb régiókból az egységes piacra szállított termékek és a legkülönbözőbb régiókban található termelési tényezők szállítási költségeinek csökkentésében;

50.rámutat arra, hogy a méhészet II. pillér keretén belüli finanszírozását célravezetőbbé és hatékonyabbá kellene tenni, valamint hogy az új jogalkotási keretnek a méhészek számára nyújtott I. pillér támogatási rendszer modernizálását és egyszerűsítését kellene biztosítania, amelyeknek figyelembe kell venniük az ágazat sajátosságait és sebezhetőségét;

51.kiemeli a megbízható nagy sebességű széles sávú szolgáltatással rendelkező fizikai és digitális infrastruktúrához való hozzáférés, valamint a műholdas technológia használatának fontosságát a mezőgazdasági termelők munkája és a vidéki térségek életminősége, valamint a társadalmi elszigeteltség leküzdése szempontjából; ezért kitart amellett, hogy el kell érni a mezőgazdaság fokozatos digitalizációját, amely magában foglalja az internethez való folyamatos hozzáférést, a digitális jártasságot, az innovációt, a mezőgazdasági termelők adataihoz való hozzáférést és az azok feletti rendelkezési jogot, valamint az oktatási és képzési lehetőségeket annak érdekében, hogy vonzzák és megtartsák az embereket, különösen a fiatalokat, lehetővé téve számukra, hogy ezeken a területeken maradjanak, ha úgy kívánják; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak képzést a mezőgazdasági termelők és az erdőgazdálkodók számára a digitális készségek elsajátításához, amelyek segítségével a lehető legjobban kihasználhatják a digitalizáció és a precíziós gazdálkodás előnyeit, és hatékonyabban és fenntarthatóbban dolgozhatnak, szem előtt tartva ugyanakkor, hogy jelenleg számos mezőgazdasági termelő számára továbbra is alapvető fontosságú a személyes és verbális kommunikáció; elismeri a mezőgazdasági termelői szervezetek kulcsfontosságú szerepét a mezőgazdaság digitális átalakulásának előmozdításában;

52.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a Digitális Európa program, a széles sávú hálózatok kiépítésére vonatkozó politikák és a 2027 utáni KAP közötti teljes összhangot; megerősíti, hogy a vidéki területeket digitális infrastrukturális szolgáltatásokkal kell ellátni, és fejleszteni kell a távmunkához, a precíziós gazdálkodáshoz és a digitális vállalkozásokhoz szükséges készségeket; hangsúlyozza, hogy a digitális infrastrukturális szolgáltatásoknak megfizethetőnek kell lenniük a vidéki lakosok számára; kiemeli, hogy ez a beruházás kulcsfontosságú a vidéki térségek elnéptelenedésének csökkentéséhez, valamint a mezőgazdaság és a vidéki élet fiatalok számára történő vonzóvá tételéhez;

53.kéri, hogy jobban tudatosítsák a mezőgazdasági termelők és a mezőgazdaságban dolgozók mentális egészségének fontosságát, tekintettel az öngyilkosságok magas arányára ebben az ágazatban; hangsúlyozza, hogy ez egy riasztó jelenség, amelyet többek között a mezőgazdasági termelőket sújtó nagyfokú stressz, a bizonytalanság, a súlyos adminisztratív terhek, valamint a kiszolgáltatottság, a társadalmi elszigeteltség, az éves szabadság hiánya, az adósságok és a gazdasági nehézségek okoznak; kiemeli továbbá, hogy a stresszes mezőgazdasági ellenőrzési eljárások további nyomást gyakorolnak a mezőgazdasági termelőkre gazdaságuk irányítása során, és felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki mechanizmusokat ennek kezelésére; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák az együttműködést egy, a mezőgazdasági termelők mentális egészségére vonatkozó átfogó stratégia kialakítása céljából, és biztosítsák, hogy a következő KAP-ban helyet kapjanak ehhez kapcsolódó megfelelő támogatási intézkedések; hangsúlyozza a helyi körülményekhez igazodó egyedi megközelítések értékét, különféle támogató szolgálatok, például a már meglévő mezőgazdasági tanácsadó hálózatok és egyéb, a vidéki közösségeket támogató csoportok felhasználása révén; úgy véli, hogy pszichológiai támogatási programokat, valamint az adminisztráció egyszerűsítését és a munka és a magánélet egyensúlyát elősegítő intézkedéseket kell kidolgozni, amelyek mindegyike javítani fogja az uniós mezőgazdasági termelők és munkavállalók életminőségét; megismétli, hogy a mezőgazdasági termelőknek tisztességes árakat kell kapniuk piaci és nem piaci termékeikért;

54.hangsúlyozza, hogy az uniós fogyasztók több mint 70%-a a vásárlási döntését a csomagoláson található információkra alapozza, és felhívja a figyelmet a fogyasztók félrevezetésének valós veszélyére; felszólít ezért egy tisztességes és méltányos rendszert garantáló harmonizált európai címkézés megszilárdítására, amely átláthatóságot biztosít az uniós agrár-élelmiszeripari termékek származási országáról, minőségbiztosításáról és termelési szabványairól, beleértve az állatjóléti és ökológiai szabványokat is; úgy véli, hogy egyértelmű szabályok révén garantálni kell a nyomonkövethetőséget és a versenyképességet az egységes piacon és globálisan egyaránt, hogy elkerülhetőek legyenek a torzulások és a megtévesztő gyakorlatok, és így megőrizhető legyen az uniós élelmiszeripari rendszerek integritása, fokozható legyen azok népszerűsítése, valamint erősíthető legyen a fogyasztók tájékoztatása és tudatossága;

55.támogatja a regionális termékekre vonatkozó megerősített oltalmi intézkedéseket, ideértve az oltalom alatt álló eredetmegjelölések, az oltalom alatt álló földrajzi jelzések és a hagyományos különleges termékek rendszerének olyan egyszerűsített eljárások révén történő megerősítését is, amelyek védelmet nyújtanak a visszaélésekkel és a hamisítással szemben;

56.felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy vessen véget az olyan leegyszerűsítettnek tekintett kezdeti címkézési rendszereknek, mint például a Nutriscore, mivel azzal kapcsolatban nincs széles körű tudományos konszenzus, és fennáll annak a kockázata, hogy az élelmiszeripar érdekei szerint megváltoztatja a paramétereket;

57.szorgalmazza kéri a táplálkozással kapcsolatos oktatás előmozdítását az iskolákban és az iskolai étkezdékben, azzal a céllal, hogy a gyermekek már korai életkorban megértsék a teljes és kiegyensúlyozott étrend fontosságát, és megismerjék az élelmiszerek eredetét; ösztönzi az egészséges étkezési szokások kialakítását és olyan iskolai menük kidolgozását, amelyek vitaminokban, rostokban és tápanyagokban gazdag ételeket tartalmaznak, hozzájárulva ezzel a diákok fizikai és mentális jóllétének erősítéséhez; hangsúlyozza továbbá, hogy tiszteletben kell tartani és elő kell mozdítani a nemzeti, helyi és szezonális gasztronómiát mint értékes kulturális örökséget, amely jól reprezentálja a mediterrán étrendi modellt; sürgeti a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a helyi és regionális önkormányzatok további forrásokat kapjanak az e tevékenységeket célzó programokra, és hangsúlyozza, hogy a közbeszerzést a minőségnek, nem pedig az árnak kell vezérelnie, valamint lehetőség szerint mozdítsa elő a földrajzi jelzéssel ellátott ökológiai, helyi és szezonális termékek fogyasztását;

58.hangsúlyozza az uniós iskolagyümölcs-, iskolazöldség- és iskolatejprogram fontosságát, amely kulcsfontosságú eszköze az egészséges étkezés népszerűsítésének, különösen a kiszolgáltatott hátterű gyermekek esetében, akik számára az iskolai étkezés lehet az egyik kevés forrása a kiegyensúlyozott táplálkozásnak; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamok nem használják fel az e programra elkülönített forrásokat, ami a rendelkezésre álló költségvetés kihasználatlanságához vezet; felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy a mezőgazdasági termelőket és az agrár-élelmiszeripari értéklánc szereplőit bevonják az élelmiszerekkel kapcsolatos oktatásba, valamint a termelők és az iskolák közötti közvetlen kapcsolatok előmozdításába;

59.hangsúlyozza az olívaolaj- és étkezésiolajbogyó-termelés megfelelő finanszírozásának fontosságát, mivel ezek fogyasztása jelentős egészségügyi és táplálkozási előnyökkel jár minden európai számára;

60.mély aggodalmát fejezi ki a szintetikus húst termelő projektek fellendülése miatt; hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni az ilyen termékek engedélyezésére vonatkozó európai jogi keretet az ilyen típusú innováció gazdasági, társadalmi, környezeti vonatkozásainak és etikai megfontolásainak átfogóbb integrálása érdekében;

61.ösztönzi a politikusokat, az iskolákat, a médiát, a mezőgazdasági termelőket és a helyi szövetkezeteket, hogy működjenek együtt a gazdálkodásról alkotott pozitív kép előmozdításában, növelve annak vonzerejét a fiatalok számára, valamint hogy jobban kommunikáljanak a mezőgazdasági termelők fenntartható élelmiszer-termelésben és környezetvédelmi szolgáltatásokban betöltött szerepéről; felszólít a mezőgazdasági termelők és a mezőgazdaságban dolgozók által az élelmiszer-biztonság terén végzett alapvető munka, valamint a fenntartható gyakorlatok iránti elkötelezettségük széles körű elismerésére olyan kampányok révén, amelyek célja, hogy felhívják a fogyasztók figyelmét a vásárláskor hozott döntésekre, és erősítsék a fogyasztók és az uniós mezőgazdasági termelők közötti kapcsolatot, előmozdítva annak jobb megértését, hogy hogyan állítják elő az értékesített agrár-élelmiszeripari termékeket; hangsúlyozza, hogy fel kell lépni a félretájékoztatás, valamint a félrevezető, téves és indokolatlan üzenetek ellen annak érdekében, hogy javuljon a társadalom egy részében a mezőgazdasági termelőkről kialakult negatív kép; sürgeti a tagállamokat, hogy oktatási terveikbe foglalják bele ezt annak érdekében, hogy a mezőgazdaság vonzó gazdasági tevékenységgé váljon; mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a mezőgazdasági termelők és a vidéki lakosok érdekeit évek óta hátrasorolják, és hogy számukra a beruházásokból sem jut elég;

62.támogatja a jövőre nézve a Bizottság 2024–2029 közötti időszakra vonatkozó célkitűzését, amely horizontális stratégiai prioritásként a mezőgazdasági termelők adminisztratív terheinek csökkentésére és a jogszabályok egyszerűsítésére összpontosít a KAP-támogatásokhoz való hozzáférés megkönnyítése és a helyszíni végrehajtás hatékonyabbá tétele érdekében; kitart amellett, hogy ennek az uniós mezőgazdaság társadalmi, környezeti és gazdasági fenntarthatóságának elérésére irányuló valamennyi intézkedés alapjául szolgáló egyik vezérelvnek kell lennie, anélkül, hogy aláásná a KAP-nak az EUMSZ 39. cikkében meghatározott öt fő célkitűzését; hangsúlyozza, hogy a KAP egyszerűsítése nem veszélyeztetheti az erős uniós szintű szabályozási keretet, mivel ez létfontosságú a KAP közös jellegének megőrzéséhez és a szükséges pénzügyi források állami támogatásának biztosításához;

63.hangsúlyozza, hogy az aktív mezőgazdasági termelők javát szolgáló nagyobb rugalmasságra és egyszerűbb finanszírozási struktúrára van szükség az új KAP számára; rámutat arra, hogy a volatilis körülmények, az egyre több szabályozás és a növekvő társadalmi elvárások frusztrációt okoznak a mezőgazdasági termelők körében, és befolyásolják a szakma vonzerejét, különösen a fiatal mezőgazdasági termelők és a legkiszolgáltatottabbak körében;

64.felhívja a Bizottságot, hogy a KAP jövőbeli architektúrájának kialakításakor összpontosítson az egyértelműbb kritériumok, a digitalizált eljárások, a szabványosított iránymutatások, a változások időben történő közlése és a hozzáférhető technikai támogatás biztosítására; hangsúlyozza, hogy az eltúlzott átültetés bonyolultabbá teszi az eljárásokat a mezőgazdasági termelők és a kedvezményezettek számára, csökkentve ezáltal a fontos intézkedések eredményességét és igénybevételét;

65.jobb koordinációt kér a Bizottság, valamint a nemzeti és regionális hatóságok között a dokumentációs és jelentéstételi kötelezettségek csökkentése tekintetében; hangsúlyozza, hogy a KAP nemzeti stratégiai terveinek kidolgozása előtt proaktív együttműködésre van szükség a Bizottság, a tagállami hatóságok, a mezőgazdasági termelők és a mezőgazdasági szervezetek között; hangsúlyozza, hogy nagyobb rugalmasságra van szükség a tagállamok számára a KAP-stratégiai terveken belül, lehetővé téve számukra, hogy szükség esetén a Bizottság előzetes jóváhagyása nélkül kiigazítsanak bizonyos elemeket; felszólít egy központosított, elektronikus jelentéstételi rendszer, egy „egyablakos KAP ügyintézési rendszer” létrehozására, ahol a mezőgazdasági termelők egy helyen nyújthatják be kérelmeiket, jelentéseiket és az összes szükséges dokumentációt, elkerülve a szükségtelen és párhuzamos adminisztrációt;

66.a földrajzi területek sajátosságait kellően figyelembe vevő reális, ösztönzőkön alapuló rendszert szorgalmaz a mezőgazdasági termelők számára, amely tükrözi a kedvezményezett által tanúsított időbeli elkötelezettséget, nem pedig egy olyan rendszert, amely kizárólag az ambiciózus környezetvédelmi és társadalmi célkitűzések elérésére irányuló kötelezettségeken alapul; úgy véli, hogy az ösztönzőkön alapuló megközelítések hozzák a legjobb eredményeket az uniós mezőgazdaság fenntarthatóságának javítása terén; hangsúlyozza, hogy a nyújtott szolgáltatásokért járó díjazás kiszámításakor a módszertannak mindenképpen túl kell mutatnia a mezőgazdasági termelő „felmerült költségei és elmaradt jövedelme” szűk szemszögén, mivel a szélesebb közösséget érintő társadalmi-gazdasági veszteségek sokkal nagyobbak lehetnek, mivel a helyi térségben a termelési vagy forgalmazási lánc megelőző vagy következő fázisában folytatott gazdasági tevékenységek kiesnek; úgy véli, hogy e kifizetéseket a KAP-ból vagy a nemzeti alapokból kell folyósítani, hogy a közfinanszírozás valóban ösztönözhesse a zöld innovációt és a zöld átállást; felkéri a Bizottságot, hogy tárja fel a KAP-on kívüli további lehetséges finanszírozási forrásokat, hogy támogassa a mezőgazdasági termelőket a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó, fenntartható üzleti modellek kialakításában;

67.hangsúlyozza, hogy a jó mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó követelmények végrehajtása során figyelembe kell venni a jelenlegi földhasználati és gazdálkodási gyakorlatokat; hangsúlyozza, hogy az aktív mezőgazdasági termelőknek meg kell őrizniük a jogot jelenlegi mezőgazdasági tevékenységeik folytatására, beleértve a szükséges karbantartási műveleteket is, anélkül, hogy további adminisztratív vagy működési korlátozásokkal szembesülnének;

68.hangsúlyozza, hogy folytatni kell a KAP feltételességi követelményeinek értékelését az adminisztratív terhek, akadályok vagy gazdasági akadályok enyhítése, a költségek csökkentése és a mezőgazdasági termelőkre vonatkozó túlzott végrehajtási követelmények elkerülése érdekében; kitart amellett, hogy a mezőgazdasági termelőknek rugalmasságra és egyszerűségre van szükségük, és hogy ugyanakkor ösztönzők, az egyenlő versenyfeltételek megteremtése és a szakpolitika állami támogatása révén továbbra is elő kell mozdítani a felelősségteljes gazdálkodási gyakorlatokat egy olyan megközelítés keretében, amely nagyobb hozzáadott értéket és több innovációs beruházást eredményez;

69.sürgeti a Bizottságot, hogy ösztönözze a mezőgazdasági termelőket a felelősség vállalására azáltal, hogy bizonyos fokú toleranciát engedélyez, és biztosítja, hogy a szankciók méltányosak és arányosak legyenek, különös tekintettel a feltételességi követelményekre, valamint az önkéntes ökorendszerekre és az agrár-környezetvédelmi és éghajlat-politikai intézkedésekre; hangsúlyozza, hogy a 2027 utáni KAP keretében bevezetendő összes új jogalkotási követelményhez megfelelő hosszúságú átállási időtartamot kell meghatározni, és egyszerűsíteni kell az adminisztratív eljárásokat annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők számára biztosított legyen a jogbiztonság és a tervezéshez szükséges kiszámíthatóság;

70.hangsúlyozza, hogy a közös piacszervezésről szóló rendeletet Az Európai Parlament és a Tanács 1308/2013/EU rendelete (2013. december 17.) a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról és a 922/72/EGK, a 234/79/EGK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 671. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2013/1308/oj). egyszerűsíteni kell, ezáltal felgyorsítva a mezőgazdasági termelőknek nyújtott rendkívüli támogatások eljárásait; hangsúlyozza a szövetkezetek, a termelői szervezetek, a termelői szervezetek társulásai, a gyümölcs- és zöldségágazati termelői szervezetei, az ágazatközi szervezetek és az agrár-élelmiszeripari értéklánchoz – többek között az ökológiai ágazathoz – hozzájáruló egyéb szervezetek kulcsfontosságú szerepe előmozdításának és fokozásának fontosságát, valamint az agrár-élelmiszeripari értéklánc kiegyensúlyozottabbá tételének fontosságát, ezáltal biztosítva a mezőgazdasági termelők jobb javadalmazását; sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogyan lehetne tovább ösztönözni és támogatni együttműködésüket a közös piacszervezésről szóló rendelet révén;

71.felszólítja a Bizottságot, hogy adjon áttekintést azon eszközökről – köztük a piacfelügyeletekről –, amelyek célja a piaci volatilitással és a piaci árak drámai mértékű zuhanásával szembeni reziliencia növelése; kitart amellett, hogy naprakésszé kell tenni és meg kell erősíteni a jelenlegi kockázatkezelési eszközöket, és fokozni kell a szövetkezetek, a termelői szervezetek és a termelői szervezetek társulásai közötti együttműködést annak érdekében, hogy megerősítsék szerepüket a gazdasági és kockázatkezelési eszközök kezelésében; kitart amellett, hogy a piaci válságok kezelése és leküzdése érdekében tovább kell könnyíteni a versenyszabályok alóli mentességek alkalmazását a mezőgazdasági termelők számára;

72.ösztönzi a Bizottságot, hogy az egységes közös piacszervezésről szóló rendeletben biztosítson hatékony biztonsági hálókat, beleértve a jelenlegi állami intervenciós árak és referenciaküszöbök felülvizsgálatát is, hogy azok pontosan tükrözzék a jelenlegi gazdasági feltételeket és realitásokat;

73.üdvözli a Bizottság borágazatra vonatkozó új csomagját, és kéri a Bizottságot, hogy különítsen el további pénzügyi forrásokat a javasolt intézkedések végrehajtására és a borágazat hosszú távú, fenntartható újjáélesztésére;

74.emlékeztet továbbá arra, hogy az egységes közös piacszervezésről szóló rendeletnek foglalkoznia kell azon termelői és fogyasztói követelésekkel, amelyek bizonyos mezőgazdasági termékek – például a hús – kereskedelmi nevét érintik, amelyeket meg kell óvni a félrevezető használat veszélyétől;

75.kéri annak garantálását, hogy a mezőgazdaságot érintő valamennyi jogalkotási javaslatot – kivételes körülményektől eltekintve – részletes, átfogó és tényeken alapuló kumulatív hatásvizsgálat előzze meg, különös tekintettel a gazdasági, környezeti és társadalmi szempontokra, amelynek célja, hogy jogbiztonságot teremtsen a mezőgazdasági termelők számára; támogatja a mezőgazdasági üzemek szintjén javasolt szakpolitikai intézkedések gazdasági hatásainak és a végrehajtásukhoz szükséges pénzügyi eszközök értékelését, valamint az intézkedések folyamatos nyomon követését; hangsúlyozza, hogy az ágazatra nehezedő szabályozási terhek folyamatos növekedése frusztrációt okozott a mezőgazdasági termelők körében, és jelentős többletköltségeket eredményezett a gazdaságok szintjén, és ez az egyik olyan tényező, amely befolyásolja a szakma vonzerejét az új belépők számára;

76.hangsúlyozza, hogy a támogatási intézkedések, a szabályozási követelmények és az innovációs stratégiák kijelölése során el kell ismerni az európai mezőgazdaság sokféleségét, beleértve az üvegházi kertészetet és az állandó kultúrákat is; felszólít a kifejezetten az üvegházas, városi és vertikális gazdálkodás kihívásainak és lehetőségeinek kezelésére kidolgozott uniós rendeletek bevezetésére és adaptálására;

77.hangsúlyozza, hogy a KAP nyomon követése érdekében át kell térni az integrált és interoperábilis digitális rendszerekre; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az integrált irányítási és ellenőrzési rendszerek kifejlesztése érdekében elő kell mozdítani az adatok és információk gyűjtését egy olyan egységes jogszabályi kereten belül, amely különösen a műholdas felvételekre támaszkodik; kiemeli, hogy az ilyen rendszereknek lehetőség szerint a személyes vagy fizikai helyszíni ellenőrzések csökkentésére, valamint a mezőgazdasági termelők adminisztratív terheinek és költségeinek minimalizálására kell irányulniuk; ragaszkodik ahhoz, hogy a gazdálkodók adatainak védelmét és tulajdonjogát teljes mértékben garantálni kell; emlékeztet azonban arra, hogy tekintettel a műholdas technológia használatának jelenlegi korlátaira, különösen a kis méretű, keskeny parcellák esetében, addig is szükség van más rendszerek fenntartására;

78.felhívja a tagállamokat, hogy alkalmazzák az egységes ellenőrzési megközelítést annak érdekében, hogy a lehető legkisebbre csökkenjen a mezőgazdasági termelők által a kísérő ellenőrzésekhez szükséges idő; ösztönzi a Bizottságot, hogy korszerűsítse a műholdas felvételek integrált irányítási és ellenőrzési rendszerét, például a Kopernikuszt és a Galileo-t, hogy a nagyobb pontosság, megbízhatóság és egyszerűsítés érdekében integrálja a meglévő és az új technológiákat;

79.támogatja, hogy a tagállamok számára biztosítsanak nagyobb rugalmasságot a kulcsfontosságú innovációkba és technológiákba – például a műholdak, a dolgok internete és a működési adatok gyűjtésére szolgáló hasonló technológiák használatába – történő beruházások támogatása terén; úgy véli, hogy ez biztosítaná az átláthatóságot és a megfelelést anélkül, hogy további költségeket rónának a mezőgazdasági termelőkre, megkönnyítve egy olyan, bizalmon alapuló rendszerre való átállást, amelyben a megbízható mezőgazdasági termelők maguk tanúsíthatják megfelelésüket, és ezt a széles körű rutinellenőrzések helyett célzott, kockázatalapú ellenőrzések egészítenék ki;

80.hangsúlyozza, hogy az innovációs stratégiákat és a digitális átállást úgy kell megtervezni, hogy azok részvételen alapulóak és valamennyi gazdaság számára hozzáférhetőek legyenek, biztosítva, hogy a technológiai fejlődés hozzájáruljon a vidéki kohézióhoz, a demokratikus részvételhez és a fenntartható fejlődéshez;

81.alapvető fontosságúnak tartja, hogy azon tagállamok számára, amelyekben a régióknak törvény szerint szerepük van a KAP irányításában, megadják a lehetőséget a regionális irányítási intézkedések regionális szintű helyreállítására a vidékfejlesztési intézkedésekkel összefüggésben;

82.sürgeti a Bizottságot, hogy építsen be a vízkészletekre vonatkozó stratégiai és holisztikus megközelítést a 2027 utáni KAP-ba, és növelje annak szinergiáit más uniós alapokkal, például az Európai Regionális Fejlesztési Alappal, hogy megerősítse a vízgazdálkodás és az élelmiszertermelés közötti kapcsolatot, amely kulcsfontosságú eleme az élelmezésbiztonság megerősítésének és a vidéki területek fejlesztésének; felszólít továbbá a vízügyi reziliencia javítására irányuló beruházások növelésére a vízmegtartás, -elosztás, -tárolás és a fenntartható szabályozási infrastruktúra korszerűsítése és fejlesztése, valamint a természetalapú megoldások révén, ami kulcsfontosságú a hatékonyabb és versenyképesebb mezőgazdasági ágazat megvalósításához;

83.felhívja a Bizottságot, hogy a fenntartható öntözés érdekében garantálja a vízhez való hozzáférést; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a szennyvíztisztításba és -kezelésbe történő beruházásokat, valamint a nem hagyományos vízforrások, például a visszanyert és sótalanított víz használatát a mezőgazdasági ágazatban, a gazdaságok méretétől függetlenül, versenyképes árakon, nem elfeledkezve arról, hogy a vízi közlekedési összeköttetések ugyanolyan fontosak e víz szállításához; felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe mind a tagállamok közötti jelentős különbségeket és kihívásokat, mind pedig az egyes tagállamok által a mezőgazdasági termelés megőrzése érdekében alkalmazott bevált gyakorlatokat; felhívja a Bizottságot, hogy ruházzon be a mezőgazdasági termelőknek szóló, a vízfelhasználás hatékonyságáról szóló képzési programokba;

84.felhívja a Bizottságot, hogy a vízhasználat optimalizálása és a vízlábnyom csökkentése érdekében kezelje prioritásként az innovatív technológiák és az intelligens öntözés előmozdítását, valamint az infrastruktúra digitalizálását, különösen az aszály és az elsivatagosodás által sújtott régiókban, biztosítva ugyanakkor a stabil termelést;

85.felhívja a figyelmet arra, hogy számos öntözőrendszer elavult és nem hatékony, ami jelentős vízveszteséget okoz, és ezért cserét vagy korszerűsítést igényel; felhívja ezért a Bizottságot, hogy prioritásai közé vegye fel az e korszerűsítésre irányuló pénzügyi ösztönzőket, és támogatja, hogy ezek támogatható beruházásként szerepeljenek a KAP stratégiai terveiben és a vonatkozó uniós kohéziós eszközökben;

86.kiemeli a KAP-alapok – különösen a II. pillérből származó források – öntözési infrastruktúra finanszírozására való felhasználásának összetettségét, és ezért felszólít az ilyen infrastruktúrák tervezési és finanszírozási mechanizmusainak felülvizsgálatára a vízkészletek a mezőgazdasági termelők számára való rendelkezésre állásának és a felhasználás javítása érdekében, tükrözve az általuk nyújtott környezeti és tájvédelmi szolgáltatások valós költségeit és hozzáadott értékét;

87.a biomassza, a mezőgazdasági hulladék és a társtermékek hasznosítására irányuló ösztönzők révén célzott és hatékony támogatást kér az uniós mezőgazdasági termelők és erdészek számára a körforgásos gazdaság fellendítése és a kialakulóban lévő biogazdaságba való integráció érdekében, ami támogatná a gazdaságok energetikai autonómiáját is, és csökkentené a külső inputoktól való függőségüket; rámutat arra, hogy optimalizálni kell a melléktermékek, például fermentációs maradék és új energiaforrások – többek között fenntartható biogáz és fenntartható bioüzemanyagok – forrásaként szolgáló nyersanyagok és másodlagos termékek felhasználását, szem előtt tartva ugyanakkor, hogy prioritásként kell kezelni az élelmiszer-termelést; hangsúlyozza, hogy ezek az intézkedések, amelyek nem vezethetnek a mezőgazdasági üzemek szintjén az adminisztratív terhek növekedéséhez, hozzá fognak járulni az EU energetikai autonómiájának megerősítéséhez, a mezőgazdasági termelők további bevételi forrásainak növeléséhez és új foglalkoztatási lehetőségek teremtéséhez; ezzel összefüggésben ösztönzi a Bizottságot, hogy a 2025-ig tartó időszakra szóló biogazdasági stratégiában ismerje el e szempontok fontosságát;

88.hangsúlyozza, hogy holisztikus megközelítésre van szükség a mezőgazdaság dekarbonizációja érdekében, és megfelelő ösztönzést és ösztönzőket szorgalmaz, többek között a biomassza visszanyerése és a talajban történő szénmegkötés jutalmazása érdekében, valamint elegendő finanszírozást kér a mezőgazdasági termelők számára olyan megoldások és gyakorlatok bevezetéséhez, amelyek versenyképességük fenntartása mellett csökkentik a termények szénlábnyomát, hogy a dekarbonizáció és a munkateher ne kizárólag rájuk háruljon;

89.sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék és fokozzák a mezőgazdaság és a megújuló energia integrációját, elismerve e szinergia potenciálját a fenntartható gazdálkodási gyakorlatok előmozdítása, az éghajlatváltozással szembeni helyi ellenálló képesség megerősítése és a körforgásos gazdaság kiteljesítése terén; kiemeli, hogy a mezőgazdaság az ágazatban történő megújulóenergia-termelés révén kulcsszerepet játszhat a tisztaipar-megállapodásban és az energetikai átállásban; felhívja a Bizottságot, hogy tisztázza a közös agrárpolitika rendelkezéseit a megújuló és fenntartható energiaforrások, például a mezőgazdasági napenergia-rendszerek és a biogáz mezőgazdasági tevékenységekkel való jobb összehangolása és kompatibilitásának növelése érdekében;

90.támogatja a nitrátirányelv felülvizsgálatát annak érdekében, hogy az összhangba kerüljön a legújabb tudományos eredményekkel és a bevált mezőgazdasági gyakorlatokkal, továbbra is védve a vízminőséget; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamokkal egy tudományosan megalapozott javaslat gyors elfogadása érdekében, amely egyértelműen meghatározott feltételek mellett lehetővé teszi a RENURE műtrágyák használatát annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők csökkenteni tudják a műtrágyáktól való függőségüket, és felgyorsíthassák a körforgásosabb és fenntarthatóbb tápanyag-gazdálkodási rendszerekre való átállást;

91.felszólít a tagállamok összehasonlítható termelési rendszerei közötti strukturált tudáscsere és együttműködés megkönnyítésére az egymástól való tanulás támogatása, a régióspecifikus kihívások – például az intenzív termelési területek előtt álló kihívások – kezelése, valamint az egyes ágazatok sajátos körülményeihez igazított fenntartható átállások felgyorsítása érdekében;

92.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a 2027 utáni KAP kockázatkezelési eszközeit azáltal, hogy növelik a mezőgazdasági biztosítások, a kölcsönös kockázatkezelési alapok és a jövedelemstabilizáló eszköz pénzügyi támogatását; kitart amellett, hogy a biztosításokat hozzáférhetőbbé és pénzügyileg megengedhetőbbé kell tenni a mezőgazdasági termelők számára; rámutat arra, hogy uniós szintű mechanizmust kell bevezetni a nemzeti mezőgazdasági biztosítási rendszerek megerősítésére, amelyeket automatikusan aktiválni kell a szélsőséges és előre nem látható időjárási, valamint egészségügyi és piaci válságok kezelése érdekében; hangsúlyozza, hogy ezeknek az intézkedéseknek ki kell egészíteniük a meglévő piacirányítási eszközöket, és azok nem áshatják alá a meglévő nemzeti rendszereket;

93.felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg a kockázatkezelési intézkedéseket, beleértve a biztosítási, a viszontbiztosítási és a magasabb kárküszöbök esetén igénybe vehető egyéb kiegészítő forrásokat, mind a megelőző intézkedések, mind a mezőgazdasági termelők természeti katasztrófákkal, járványkitörésekkel és növénybetegségekkel kapcsolatos kártalanítása tekintetében; úgy véli, hogy ezzel összefüggésben elő kell mozdítani a megelőzésbe, a korai előrejelző rendszerekbe és az ellenálló képesség új infrastruktúrájának fejlesztésébe történő beruházásokat, amelyek lehetővé teszik az ágazat számára az éghajlattal kapcsolatos növekvő kockázatok előrejelzését és az azokból való kilábalást; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak jobban ki kell használniuk a jelenleg kihasználatlan kockázatkezelési eszközöket;

94.hangsúlyozza, hogy meg kell reformálni és növelni kell a mezőgazdasági tartalék pénzügyi kapacitását az előre nem látható piaci zavarok és az éghajlattal kapcsolatos események, például aszályok és áradások kezelése érdekében; hangsúlyozza azonban, hogy a mezőgazdasági tartalék nem lehet az egyetlen eszköz, és megismétli annak fontosságát, hogy a kockázatkezelési és gyorsreagálási eszközök szélesebb körét dolgozzák ki, beleértve a hatékonyabb mezőgazdasági biztosítási rendszereket, a kölcsönös kockázatkezelési alapokat, az éghajlati vészhelyzeti alapokat és az uniós mezőgazdasági ágazat rendkívüli likviditási támogatását;

95.felhívja a figyelmet az egyes mezőgazdasági ágazatok kibocsátásainak kiszámítására szolgáló következetes és könnyen használható módszerek hiányára; ezért határozottan ellenez minden arra irányuló kísérletet, hogy a mezőgazdaságot bevonják a kibocsátáskereskedelmi rendszerbe vagy bármely zöld adózási rendszerbe;

96.hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás következményei valamennyi uniós régiót érintik; rámutat azonban arra, hogy a déli régiók kiszolgáltatottabbak, és elsivatagosodástól, aszálytól, a víztartó rétegek szikesedésétől, erdőtüzektől, valamint tartós esőzésektől és áradásoktól szenvednek, ami a mezőgazdasági ágazatot veszélyeztető új kártevők és betegségek megjelenéséhez vezet; hangsúlyozza ezért, hogy a mezőgazdasági termelőknek Unió-szerte egyedi támogatási intézkedésekre és eszközökre van szükségük ahhoz, hogy megkétszerezzék erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy tevékenységeiket hozzáigazítsák az éghajlatváltozáshoz, és megelőzzék és enyhítsék annak negatív hatásait; felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy átfogó támogatást nyújtsanak a vidéki közösségeknek és a helyi hatóságoknak e célok eléréséhez;

97.felszólít az olyan innovatív gazdálkodási technikák folyamatos támogatására, mint például az ökológiai gazdálkodásban és a hagyományos rendszerekben egyre inkább alkalmazott egyéb agroökológiai gyakorlatok, a mezőgazdasági inputfelhasználás és külső függőségek jelentős csökkentése, valamint az autonómia és az élelmiszer-önrendelkezés megerősítése érdekében;

98.kitart amellett, hogy az uniós ökológiai ágazat jövőbeli fejlesztésének piacorientáltnak kell lennie, és kéri, hogy az új KAP továbbra is ösztönözze a mezőgazdasági termelőket és az új belépőket az ökológiai gazdálkodásban való részvételre; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az ökológiai piac válságainak kezelésére szolgáló új módszereket; emlékeztet arra, hogy közbeszerzés révén is elő kell mozdítani az ökológiai fogyasztást;

99.ösztönzi az élelmiszer-pazarlás és -veszteség minimalizálását a teljes agrár-élelmiszeripari lánc mentén, beleértve az elsődleges termelőket is, valamennyi erőforrás hatékony, innovatív és fenntartható felhasználásának biztosítása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy minden szinten hozzon intézkedéseket a veszteségek megelőzése és a többletek hozzáadott értékű termékekké való átalakításának előmozdítása érdekében; kitart amellett, hogy nagyobb értéket kell tulajdonítani a mezőgazdasági termelők által előállított élelmiszereknek és az azok megtermelésére irányuló többleterőfeszítéseknek; e tekintetben arra ösztönzi a Bizottságot, hogy az élelmiszerek eltarthatósági idejének meghosszabbítása érdekében mozdítsa elő az olyan megoldásokat, mint a minőségmegőrzési idő felülvizsgálata és a természetes bioalapú tartósítószerek használata;

100.felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki átfogó tápanyag-visszanyerési stratégiát az agrár-élelmiszeripari lánc egészében, az élelmiszer-feldolgozásból, a kiskereskedelemből és a fogyasztásból eredő hulladékáramokból származó tápanyagok szétválasztásával, kezelésével és újrafelhasználásával kapcsolatos innováció célzott támogatásával;

101.hangsúlyozza, hogy a generációs megújulás és a női vállalkozók bevonása egyaránt elengedhetetlen az uniós mezőgazdaság jövőjének és a vidéki területek társadalmi-gazdasági szerkezetének megőrzéséhez; elismeri a KAP-intézkedéseken keresztül a generációs megújulás előmozdítására tett erőfeszítéseket, különösen a peremterületeken, és hangsúlyozza, hogy ezeket meg kell erősíteni; rámutat azonban arra, hogy a KAP nem lehet az egyetlen eszköz a fiatalok és a nők mezőgazdaságba való bevonására, hanem olyan nemzeti stratégiákkal kell támogatni, amelyek magánfinanszírozási forrásokat, többek között bankokat, együttműködésen alapuló gazdálkodási megállapodásokat és partnerségeket, valamint csökkentett társfinanszírozási követelményekkel rendelkező vagy nem rendelkező pénzügyi eszközöket foglalnak magukban; kitart amellett, hogy az uniós mezőgazdaság generációs megújulásának létfontosságú célkitűzését strukturális intézkedéseknek kell kísérniük, különös tekintettel az innovációra, a digitalizációra, a digitális konnektivitásra és a földhöz való hozzáférésre; e tekintetben várakozással tekint a generációs megújulásról szóló bizottsági stratégia kiadására;

102.felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki koherens, fenntartható és kiszámítható stratégiákat a mezőgazdasági munka vonzerejének növelése érdekében, biztosítva az uniós és regionális politikákkal való összeegyeztethetőséget, beleértve a nemzeti stratégiai terveiket is; kitart amellett, hogy növelni és mozgósítani kell a KAP pénzügyi forrásait a generációs megújulás érdekében, amelyek jelenleg magukban foglalják az I. pillér szerinti kiegészítő kifizetést és a II. pillér keretében rendelkezésre álló beruházási és létesítmény-támogatást, valamint a KAP-on kívüli új pénzügyi eszközök létrehozását; hangsúlyozza, hogy ezeknek az eszközöknek magukban kell foglalniuk a fokozott adómentességeket és az ösztönzőket, az alacsony kamatozású kölcsönöket, a mezőgazdasági hitelgarancia-rendszereket, a precíziós gazdálkodási eszközök támogatását és a – többek között a fenntartható üzleti modellekre vonatkozó – képzési szolgáltatásokat, amelyek célja a jövedelmezőség javítása;

103.hangsúlyozza annak fontosságát, hogy diverzifikált, testre szabott és független tanácsadási szolgáltatásokat nyújtsanak a fiatal mezőgazdasági termelők és az új belépők támogatása érdekében, mind a munka felvétele előtt, mind az azt követő években, különösen a humán készségek, a digitális és közvetlen üzletszerzési készségek, a számvitel, a jogi szempontok, a vállalkozások diverzifikálása, a fenntartható gazdálkodás és a kommunikáció terén; támogatja a mezőgazdasági üzleti inkubátorok széles körű használatát, amelyek lehetővé teszik a leendő mezőgazdasági termelők számára, hogy egy független gazdaság átvétele előtt kihasználhassák a néhány éves tapasztalattal rendelkező termelők strukturált környezetben szerzett ismereteit; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a fiatal mezőgazdasági termelők képzésére szolgáló nemzeti központok létrehozásáról;

104.kéri a Bizottságot annak értékelésére, hogy a fiatal mezőgazdasági termelők támogatásra való jogosultságának 45 éves korra való kiterjesztése több embert ösztönözne-e a mezőgazdaságban való munkavállalásra, többek között átképzés révén; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje újra a támogathatósági kritériumok egyéb elemeit is, amelyek olykor túlságosan korlátozóak;

105.üdvözli az Európai Beruházási Bank (EBB) csoportjával kötött együttműködési megállapodást mint ígéretes modellt, amely előmozdíthatja a pénzügyi eszközök létrehozását a KAP számos aspektusa tekintetében, beleértve a fiatal és női mezőgazdasági termelők, valamint a vízgazdálkodási, a piaci és az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciára vonatkozó politikák támogatását valamennyi tagállamban; úgy véli, hogy az EBB szerepének elsősorban az olcsó finanszírozás biztosítására kell irányulnia az olyan tőkeelemek és infrastruktúra projektek társfinanszírozása érdekében, amelyekben a mezőgazdasági termelők részt vehetnek a modernizációs program részeként;

106.ösztönzi a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan mechanizmusokat, amelyek megkönnyítik, hogy a nyugdíjba vonulás méltóságteljes és jól megtervezett legyen; felszólít különösen a mezőgazdasági termelők korengedményes nyugdíjazási rendszereinek bevezetésére, amelyeket külön alapokból finanszíroznának; kéri azon szolgáltatások bővítését, amelyek többek között logisztikai támogatás és jogi tanácsadás révén kapcsolatot teremtenek a nyugdíjba vonuló mezőgazdasági termelők és a leendő fiatal vagy új mezőgazdasági termelők között a gazdaságok kölcsönösen előnyös átadásának lehetővé tétele, valamint az ismeretek és a mezőgazdasági tevékenység folytonosságának biztosítása érdekében;

107.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy generációs megújulási stratégiáikban foglalkozzanak a mezőgazdasági ágazatba belépni kívánó nők, különösen a fiatal nők előtt álló sajátos akadályokkal, beleértve a mezőgazdasághoz közvetlenül nem kapcsolódó kérdéseket, például a megfelelő egészségügyi és szociális szolgáltatásokat; elismeri a KAP-intézkedések révén a nők mezőgazdaságban való támogatására tett erőfeszítéseket, de hangsúlyozza, hogy jelentősebb és testre szabottabb támogatásra van szükség, különösen a peremterületeken, beleértve a hitelekhez, képzéshez vagy pénzügyi támogatáshoz való hozzáférést az érdemi szerepvállalás és az esélyegyenlőség biztosítása érdekében; sürgeti a tagállamokat, hogy teremtsék meg a nők aktív részvételének feltételeit az agrár-élelmiszeripari ágazat képviseleti szervezeteiben, valamint a mezőgazdasági vállalkozások vezető testületeiben és a vidéki nőket képviselő szervezetekben; üdvözli e tekintetben a női mezőgazdasági termelők platformjának létrehozását, amely fórumot biztosít az eszmecseréhez és a bevált gyakorlatok cseréjéhez, ami lehetővé teszi a részvétel és az esélyegyenlőség megerősítését az agrár-élelmiszeripari ágazatban;

108.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy sürgősen foglalkozzanak a mezőgazdasági földterületek elvesztésének és koncentrációjának problémájával, beleértve a piac átláthatóságának hiányát is; hangsúlyozza, hogy jogbizonytalanság esetén a földbérlet rövid távon a földhöz jutás életképes alternatívája, mivel kevesebb erőforrást igényel az elindításhoz, és ösztönzi a generációs megújulást; kiemeli az államilag támogatott területmegfeleltetési szolgáltatások és a strukturált utódlási tervezés fontosságát, különösen a földterületek olyan átadása tekintetében, amely lehetővé teszi a korengedményes nyugdíjazást és a gazdaságirányítás folytonosságát; támogatja, hogy a tagállamok fogadjanak el olyan politikákat, amelyek előmozdítják a hosszú távú, stabil földbérletet, ezáltal biztosítva a birtokviszonyok biztonságát és a beruházásokhoz szükséges időt, különösen a fiatal, női és új mezőgazdasági termelők számára, ami a talajegészséget, a környezeti teljesítményt és az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciát is javíthatja;

109.üdvözli az Európai Bizottság azon szándékát, hogy létrehozza a mezőgazdasági területekkel foglalkozó uniós megfigyelőközpontot, amelynek javítania kellene az uniós mezőgazdasági földterületek piacának átláthatóságát, meg kellene könnyítenie a mezőgazdasági földterületekre vonatkozó adatok harmonizációját és a földhöz való hozzáférést, lehetővé kellene tennie a tagállamok közötti együttműködést és a bevált gyakorlatok cseréjét, valamint ajánlásokat kellene tennie a tájékozottabb uniós szakpolitikai döntéshozatalra vonatkozóan;

110.kiemeli, hogy az Unió sokszínű kulturális tájainak megőrzése nemcsak ökológiai és idegenforgalmi jelentőséggel bír, hanem a regionális identitás és a vidéki térségek hosszú távú ellenálló képességének sarokköve is; ezért kéri, hogy megőrzésüket kifejezetten ismerjék el és építsék be a 2027 utáni KAP stratégiai célkitűzéseként;

111.ösztönzi a természet regenerálódására irányuló olyan megközelítéseket, amelyek a mezőgazdasági termelőkkel és a földtulajdonosokkal való együttműködésen alapulnak, a tulajdonjogok maradéktalan tiszteletben tartása mellett;

112.ösztönzi a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogyan támogathatná a KAP a mezőgazdasági termelők új üzleti modelljeit a még fenntarthatóbb és versenyképesebb európai mezőgazdaság felé vezető úton;

113.felhívja a Bizottságot, hogy a helyi hatóságokkal, egyetemekkel, kutatóközpontokkal és gazdaságokkal együttműködve mozdítsa elő a bevált gyakorlatok és az innovatív ötletek tagállamok közötti cseréjére irányuló partnerségeket; hangsúlyozza, hogy ennek az együttműködésnek az egyszerűsítésre, a hozzáférhetőségre, a fenntarthatóság növelésére és az egyes régiókra és ágazatokra jellemző kihívások kezelésére kell összpontosítania, és azt megfelelő képzéssel kell támogatni, elkerülve ezáltal a torzulásokat és az eltérő megközelítéseket, amelyek hátrányosan érinthetik a mezőgazdasági termelőket;

114.ösztönzi olyan támogatási és láthatósági programok elmozdításait, amelyek tükrözik a mezőgazdasági ágazat által kínált gazdagító és kielégítő életmódot, kiemelve a mezőgazdasági termelők értékét és elkötelezettségét a természettel, az élelmiszer-biztonsággal és a mezőgazdasági szakemberek munkájában rejlő tulajdonságokkal és értékekkel kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy a politikák következetessége az idők folyamán elengedhetetlen ahhoz, hogy a mezőgazdasági ágazat számára egyértelmű hosszú távú célkitűzéseket lehessen biztosítani;

115.hangsúlyozza a határozott és jól finanszírozott uniós promóciós politika fontosságát, beleértve a KAP költségvetési előirányzatainak növelését annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet az uniós mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek minőségére az EU-n belül és világszerte egyaránt, és hangsúlyozza, hogy ennek még nagyobb jelentősége van a gazdasági bizonytalanság időszakaiban;

116.ambiciózus, a mezőgazdasági termelők igényeihez igazított innovációs, technológiai és alkalmazott kutatási beruházási csomagot szorgalmaz, amelyet a KAP, a Horizont Európa, a Digitális Európa program és más támogatási mechanizmusok finanszíroznak, amelyek kulcsszerepet fognak játszani a fenntarthatóbb és alkalmazkodóbb mezőgazdasági ágazat előmozdításában; hangsúlyozza, hogy a Horizont Európa programnak külön, a mezőgazdaságnak szentelt pillért kell tartalmaznia, amelynek célja a kutatás, az innováció és a tudástranszfer előmozdítása az agrár-élelmiszeripari ágazatban;

117.hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy az innovatív és digitális megoldásokat mindenki tudja használni az EU-ban a gazdaságok és területek valamennyi típusában, és hogy ezek a megoldások támogassák a fenntartható mezőgazdaságot, az agrár-ökoszisztémák sokféleségének és összetettségének kezeléséhez nyújtott támogatást, járuljanak hozzá az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra irányuló stratégiákhoz, javítsák a mezőgazdasági termelők jövedelmét, csökkentsék mind a mezőgazdasági termelők, mind a közigazgatási szervek adminisztratív terheit, jelezzék előre a jövőbeli termelési feltételeket, és legyenek összhangban a fogyasztók és a társadalom elvárásaival; hangsúlyozza, hogy az új technológiák használatát megfelelő jogi kerettel kell támogatni a bennük rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázása és megbízható kockázatértékelések elvégzése érdekében;

118.felszólít a hagyományos növényvédő szerek fenntartható és hatékony alternatíváira irányuló alkalmazott kutatások finanszírozásának növelésére, és felszólít a jelenlegi jóváhagyási eljárások felülvizsgálatára; hangsúlyozza, hogy amennyiben még nem állnak rendelkezésre alternatívák, el kell kerülni az olyan növényvédő szerek piacról való további kivonását, amelyek tiszteletben tartják a megállapított jogi biztonsági határértékeket, annak biztosítása érdekében, hogy a mezőgazdasági termelést biztonságos és fenntartható módon lehessen végezni; rámutat a biostimulánsokban rejlő lehetőségekre a növények termelékenységének javításában;

119.hangsúlyozza, hogy el kell ismerni és meg kell erősíteni az ATIR- modell mint a 2027 utáni KAP stratégiai és horizontális eszköze szerepét, amelyek képesek biztosítani a tudás és az innovációk hatékony terjesztését a mezőgazdasági termelők körében; úgy véli, hogy a hatékony és összehangolt ATIR központi szerepet játszik a KAP kulcsfontosságú célkitűzéseinek elérésében a versenyképesség, a fenntartható élelmiszer-termelés, az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia és a digitális átállás tekintetében, és azt teljes mértékben integrálni kell a nemzeti stratégiai tervekbe;

120.elismeri a mezőgazdaságot célzó európai innovációs partnerség fontosságát, amely hozzájárult az innováció előmozdításához az agrár-élelmiszeripari és erdészeti ágazatban azáltal, hogy operatív csoportokat hozott létre és olyan innovatív projekteket hajtott végre, amelyek célja az agrár-élelmiszeripari szerkezet fenntarthatóságát, rezilienciáját és versenyképességét javító, a bevált gyakorlatokra építő élvonalbeli megoldások kidolgozása; sürgeti a Bizottságot, hogy a 2027 utáni KAP keretében fokozza e kezdeményezés támogatását;

121.rámutat arra, hogy a vidékfejlesztési kereten belül egyedi intézkedést kell kidolgozni az integrált fenntartható mezőgazdaság elvei alapján, és a növényvédő szerek alkalmazásának optimalizálása érdekében nagyobb mértékben ki kell használni az integrált növényvédelmet, beleértve a biológiai védekezést, a drónokat és az endoterápiát, mindenkor tiszteletben tartva a megállapított jogi és biztonsági korlátokat, és kártérítést nyújtva a mezőgazdasági termelőknek az elszenvedett pénzügyi veszteségekért; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy fogadják el általánosan elismert rendszerként az EU-ban az integrált mezőgazdaságot és, hogy tegyenek további lépéseket a fenntartható és biogazdálkodási gyakorlatok meghatározása és támogatása terén;

122.kiemeli annak fontosságát, hogy a KAP-on belül mozgósítsák a magánfinanszírozást a mezőgazdasági és vidékfejlesztési beruházások növelése érdekében azáltal, hogy több hosszú távú forrást mozgósítanak a mezőgazdasági szervezetek, különösen a kis- és középvállalkozások és a családi vállalkozások számára;

123.megjegyzi, hogy az Európai Parlament Kutatószolgálatának (EPRS) 2025-ös tanulmánya „Az állatok szállítás közbeni jóléte: Jelentés az 1/2005/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról”, EPRS, Utólagos Értékelések Osztálya, 2025. március, https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2025/765766/EPRS_STU(2025)765766_EN.pdf. szerint néhány nagy vágóhíd egyes régiókban koncentrálódik; hangsúlyozza ezért, hogy a KAP-alapokon keresztül támogatni kell a vágóhidak létrehozását és fejlesztését a helyi gazdaság ösztönzése, a munkahelyteremtés és a rövid ellátási láncok megerősítése érdekében;

124.felszólít az új nemesítési technikák, például a CRISPR-Cas módszer gyors jóváhagyására és bevezetésére mind a kis-, mind a nagyvállalatokban, az ellenállóbb, erőforrás-hatékonyabb és környezeti szempontból fenntartható növények fejlesztésének előmozdítása érdekében;

125.olyan intézkedéseket szorgalmaz, amelyek biztosítják, hogy a mezőgazdasági termelők megőrizzék az adataik feletti teljes tulajdonjogot és ellenőrzést, ezáltal védve jogaikat és előmozdítva a mezőgazdasági adatok felhasználásának és megosztásának átláthatóságát a fejlődő digitális és mesterséges intelligencián alapuló innovációk összefüggésében;

126.elismeri a szén-dioxid-eltávolítás tanúsítására vonatkozó önkéntes uniós keret potenciális előnyeit, és sürgeti a Bizottságot, hogy javítsa az e lehetőségekhez való hozzáférést a mezőgazdasági ágazat számára; hangsúlyozza, hogy a szén-dioxid- és természetvédelmi kreditek pozitív ösztönzőt és kiegészítő javadalmazást biztosíthatnak a mezőgazdasági termelők, különösen a fiatal mezőgazdasági termelők számára azáltal, hogy méltányosan jutalmazzák az olyan gyakorlatokat, mint az agrárerdészet és a regeneratív talajgazdálkodás, amelyek hozzájárulnak a szén-dioxid-leválasztáshoz és a kibocsátáscsökkentéshez a gazdaságokban; hangsúlyozza, hogy egy ilyen tanúsítási keretnek nyitottnak és elérhetőnek kell lennie minden olyan mezőgazdasági termelő számára, aki hajlandó fenntartani vagy növelni talaja szén-dioxid-tárolási kapacitását, és ösztönzi a Bizottságot, hogy megfelelő ösztönzők és a magánszférabeli befektetők számára hosszú távú piaci kiszámíthatóság révén teremtse meg az ilyen tanúsítványok iránti piaci kereslet biztosításához szükséges feltételeket; hangsúlyozza, hogy a karbongazdálkodásnak kiegészítenie, nem pedig helyettesítenie kell az aktív és fenntartható mezőgazdasági termelést;

127.felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a napenergia-termelést a gazdaságokban oly módon, amely biztosítja, hogy a létesítmények tulajdonjoga és a megszerzett előnyök a földtulajdonosnál és a helyi közösségnél maradjanak, és hogy összeegyeztethető legyen a mezőgazdasági tevékenységgel annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők jobban tudjanak alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz, és hogy jövedelmük stabil és diverzifikált legyen;

128.felhívja az Európai Bizottságot, hogy kövesse a Niinistö-jelentés ajánlásait, és vegye figyelembe a stratégiai élelmiszerkészletek fontosságát; felszólít arra, hogy a Finnországban és Németországban szerzett komoly tapasztalatok alapján hozzanak létre élelmiszerkészlet-lerakatokat, valamint arra, hogy a „beépített kettős felhasználás” fogalmát építsék be a bioüzemanyag-termelés fejlesztésére irányuló politikákba; úgy véli, hogy stratégiai élelmiszerkészletek nélkül nincs élelmiszer-önrendelkezés;

129.hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a mezőgazdasági termelők, a feldolgozók, a szabályozók és a fogyasztók jogbiztonságának biztosítása érdekében Unió-szerte kifejezetten megerősítsék a teljes kendernövény engedélyezett ipari célokra történő termesztésének, betakarításának, feldolgozásának és forgalmazásának jogszerűségét; megjegyzi, hogy a kendertermesztéshez viszonylag kevés alapanyagra, különösen műtrágyákra, növényvédő szerekre és vízre van szükség; hangsúlyozza, hogy ez hozzájárul a talaj egészségéhez és biológiai sokféleségéhez is, új gazdasági lehetőségeket, további jövedelmet és innovációt kínálva a vidéki területek számára az olyan ipari alkalmazásokhoz szükséges nyersanyagok biztosítása révén, mint a textiltermékek, valamint más felhasználási területeken, mint például az egészségügy, az élelmiszeripar és a takarmányelőállítás; felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Unió Bíróságának ítéleteivel és a nemzetközi joggal összhangban állapítsa meg az ipari kender jogi osztályozására vonatkozó, 0,5%-os közös uniós küszöbértéket a tetrahidrokannabinol (THC) tekintetében, biztosítva a nemzeti jogszabályok harmonizációját;

130.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.