1.úgy véli, hogy az EU és a tagjelölt országok mindig is politikai és geopolitikai eszközként használták a bővítést a demokrácia, a stabilitás, a biztonság és a jólét előmozdítására az egész kontinensen; úgy véli, hogy az EU bővítése hosszú távú geostratégiai beruházást jelent;

2.hangsúlyozza, hogy Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborúja és más geopolitikai kihívások rávilágítanak a bővítési folyamat előmozdításának sürgősségére; fenntartja, hogy a sikeres és fenntartható bővítéshez hosszú távú politikai jövőképre és merész döntésekre van szükség, amelyek célja a hatékony, erőteljes és demokratikus Európa előmozdítása;

3.megjegyzi, hogy a tapasztalatok azt mutatják, hogy minden új bővítési hullám új intézményi és politikai jellegű kihívásokat, valamint lehetőségeket rejt magában, amelyekkel az Unió hatékony működésének biztosítása és az intézményi patthelyzet megelőzése érdekében időben, lehetőleg még azelőtt kell foglalkozni, hogy a tagjelölt országok tagállammá válnának; rámutat, hogy az európai projekt történetének minden bővítését a szükséges belső intézményi reformok előzték meg vagy kísérték;

4.elismeri, hogy az egyhangúság célja annak biztosítása, hogy valamennyi tagállam jogos aggályait kezeljék; azonban úgy véli, hogy a kibővített EU esetében kifinomultabb koordinációra lesz szükség a jelenlegi bővítési folyamat során felmerülő kihívások kezelése terén; hangsúlyozza, hogy fontos kezelni a Tanácson belüli egyhangúság okozta nehézségeket, beleértve az egyhangúságnak a bővítési folyamat közbenső lépéseit illető alkalmazását, ami lelassíthatja az új tagok uniós csatlakozását kétoldalú problémák miatt; emlékeztet arra, hogy az EUSZ 49. cikke lehetővé teszi a minősített többségi szavazásra való áttérést a Szerződés módosítása nélkül; tudomásul veszi az uniós költségvetés nehézkes és elavult struktúráját és irányítását, valamint a mezőgazdasági és kohéziós alapok elkülönítésének lehetséges újraelosztását; emlékeztet arra, hogy az EU bővítése lehetőséget kínál a kulcsfontosságú uniós szakpolitikák e tekintetben történő újrakalibrálására; támogatja az olyan kezdeményezéseket, amelyek célja a döntéshozatali folyamat hatékonyságának növelése, ami kulcsfontosságú az EU versenyképességének fokozásához;

5.megismétli azon álláspontját, hogy az Unió elmélyítésének, csatlakozási folyamatainak és Európa egyesítésének kéz a kézben kell haladnia; hangsúlyozza, hogy uniós intézményi és pénzügyi reformokra van szükség a jelenlegi bővítési folyamat kihívásainak kezeléséhez, valamint annak biztosításához, hogy az EU képes legyen befogadni az új tagokat és előmozdítani sikeres integrációjukat anélkül, hogy destabilizálná a többi tagállam gazdaságát vagy súlyosbítaná a társadalmi feszültségeket;

6.elismeri, hogy az ad hoc megoldások ideiglenes megoldásként szolgálhatnak, de nélkülözik a kiszámíthatóságot, a demokratikus átláthatóságot és elszámoltathatóságot, valamint a hosszú távú fenntarthatóságot, amelyet csak a strukturális reformok eredményezhetnek;

7.szilárd meggyőződése, hogy az uniós intézményi reformoknak – az elfogadásukra vonatkozó döntéshozatali eljárástól függetlenül – növelniük kell az EU azon képességét, hogy hatékonyan és időben cselekedjen; rámutat arra, hogy az uniós intézményi keret bővítést megelőző reformjának meg kell felelnie az EU hatékonyságának javítására, az EU globális színtéren gyakorolt befolyásának növelésére, valamint az EU demokratikusabbá, legitimebbé és elszámoltathatóbbá tételére irányuló célkitűzéseknek;

8.hangsúlyozza, hogy a kibővített EU hatékonyságának javítása érdekében ki kell igazítani az uniós intézmények összetételét, valamint javítani kell hatékonyságukat és működésüket; javasolja, hogy a bővítési folyamatot támogassa a tagjelölt országok korai és szoros bevonása az uniós intézmények működésébe, például megfigyelői státusz révén; megjegyzi, hogy ezt a 2004-es bővítéshez hasonló módon sikeresen el lehetne érni; e fokozatos integráció pozitív példájaként említi a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy bevonja a tagjelölt országokat a biztonság- és védelempolitikai kérdésekbe, különösen azáltal, hogy az EU védelmének jövőjéről szóló fehér könyvben és a belső biztonsági stratégiában is hivatkozik rájuk;

9.megjegyzi, hogy a bővítést megelőző intézményi reformoknak foglalkozniuk kell a bővítésnek a Parlament összetételére gyakorolt hatásaival; hangsúlyozza, hogy a megfelelő demokratikus reprezentativitás biztosítása mellett a Parlamentnek működőképes méretűnek kell maradnia; hangsúlyozza, hogy prioritásként kell kezelni a tisztességes, átlátható és tartós demográfiai és földrajzi képviseletet biztosítani képes állandó képviselői helyek elosztására szolgáló mechanizmus meghatározására irányuló belső és intézményközi munkát, tiszteletben tartva a csökkenő arányosság elvét; emlékeztet azon álláspontjára, miszerint a Parlament összetételét a Tanácsban alkalmazott szavazási rendszerrel együtt kell mérlegelni;

10.megjegyzi, hogy a Bizottság összetételének figyelembe kell vennie a bővítést; e tekintetben emlékeztet a Lisszaboni Szerződésben biztosított rugalmasságra; kiemeli, hogy a biztosi testület létszámának esetleges csökkentése esetén, amint azt az EUSZ 17. cikkének (5) bekezdése előírja, továbbra is biztosítani kell a Bizottság földrajzi, demográfiai és nemi szempontból kiegyensúlyozott összetételét;

11.elismeri, hogy a bővítésre tekintettel fontolóra kell venni a Tanács működésének és döntéshozatali folyamatának felülvizsgálatát; megjegyzi, hogy a minősített többséget újra kell definiálni a nagyobb és kisebb országok közötti egyensúly javítása, valamint a legfontosabb és politikailag kényes döntések esetében a magasabb küszöbértékek megtartása érdekében; e tekintetben emlékeztet az Európai Parlamentnek a Szerződések módosítására irányuló javaslatairól, különösen a Tanácson belüli szavazattöbbségről szóló, 2023. november 22-i állásfoglalására; a bővítéssel összefüggésben a Tanács döntéshozatali folyamatának lehető legnagyobb átláthatóságát és integritását szorgalmazza;

12.javasolja, hogy erősítsék meg és reformálják meg az EUSZ 7. cikkében foglalt eljárást: szüntessék meg az egyhangúság követelményét az Európai Tanács döntéseinek tekintetében, vezessenek be egyértelmű időkeretet, és utalják az Európai Unió Bírósága hatáskörébe a jogsértések elbírálását;

13.megismétli a többéves pénzügyi keret irányításának felülvizsgálatára irányuló felhívását, nevezetesen azáltal, hogy teljes körű társjogalkotói hatásköröket alkalmaznak az uniós költségvetés kiadási oldala tekintetében, beleértve a többéves pénzügyi keret elfogadását is;

14.meggyőződése, hogy bővítés esetén a jelenlegi kötelező felülvizsgálati záradékot a következő többéves pénzügyi keretben is fenn kell tartani, és hogy ez nem érintheti a nemzeti keretösszegeket; hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek megfelelő átmeneti és fokozatos bevezető intézkedéseket kell foganatosítania az olyan kulcsfontosságú kiadási területeken, mint a kohézió és a mezőgazdaság, a különböző ágazatokra gyakorolt hatások gondos értékelése alapján;

15.úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keret döntő jelentőséggel bír az EU bővítésre, illetve a tagjelölt országok csatlakozásra való felkészítése szempontjából;

16.emlékeztet „Az Unió megújított hosszú távú költségvetése egy változó világban” című, 2025. május 7-i parlamenti állásfoglalásban Elfogadott szövegek, P10_TA(2025)0090. kifejtett álláspontjára, amely szerint az EU hosszú távú költségvetésének el kell mozdulnia a történelmileg korlátozó, az összesített bruttó nemzeti jövedelem 1 %-ában meghatározott szinttől; hangsúlyozza, hogy a Draghi- és a Letta-jelentés rámutatott, hogy jelentős saját többletforrásokra van szükség ahhoz, hogy az EU versenyképesebbé váljon, megvalósítsa az igazságos és a zöld átállást, valamint 2030-ra képes legyen önállóan megvédeni magát az orosz agresszióval szemben;

17.hangsúlyozza, hogy a 2027 utáni következő többéves pénzügyi keretnek és a hatékonyabb költségvetésnek, köztük az új saját források csomagjának lehetővé kell tennie az EU számára, hogy a jelenlegi szakpolitikák, programok és prioritások megőrzése mellett határozottan elmozduljon a bővítés irányába;

18.hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az uniós politikák demokratikus legitimitását az Európai Parlament – az uniós polgárokat képviselő egyetlen közvetlenül választott intézmény – döntéshozatali és ellenőrzési jogainak, többek között erős vizsgálati jogának megerősítése révén;

19.hangsúlyozza, hogy az uniós csatlakozásra váró országok parlamentjei kulcsszerepet játszanak az uniós csatlakozási folyamatban, különösen a csatlakozással összefüggő jogszabályok elfogadásában, és e tekintetben kiemeli az uniós csatlakozással kapcsolatos parlamenti együttműködés és konszenzusteremtés fontosságát; megismétli, hogy az Európai Parlament kész politikai és technikai erőforrásait felhasználva – többek között demokráciatámogatási tevékenységek révén – segíteni a csatlakozásra váró országok parlamentjeit az Unióval kapcsolatos reformprogramok előmozdításában; üdvözli a számos tagjelölt országban – többek között közvetítési tevékenységek és a Jean Monnet párbeszéd folyamata révén – elért eredményeket;

20.hangsúlyozza, hogy az uniós döntéshozatali folyamat reformjához a Parlament felhatalmazására van szükség, a Tanáccsal egyenrangúvá téve; ismételten felhív arra, hogy a Parlament kapja meg a teljes jogalkotási kezdeményezési jogot, azaz az uniós jogszabályok bevezetésének, módosításának és hatályon kívül helyezésének jogát; meggyőződése, hogy az általános és közvetlen kezdeményezési jog még jobban megerősítené az EU demokratikus legitimitását, és biztosítaná az uniós polgárok önrendelkezését;

21.elismeri, hogy a Parlament közvetlen kezdeményezési jogai távolról sem elegendők ahhoz, hogy képviselje az uniós polgárokat, a civil társadalmat és a szociális partnereket az európai intézményeken belül, ami gyakorlatilag monopóliumot hagy a Bizottság számára a jogalkotási kezdeményezések tekintetében;

22.hangsúlyozza, hogy a Lisszaboni Szerződés eleve közvetlen kezdeményezési joggal ruházza fel a Parlamentet, elismerve önszerveződési hatáskörét, ellenőrzési funkcióját és – egyetlen közvetlenül választott uniós intézményként – demokratikus legitimitását;

23.alapvető fontosságúnak tartja a Parlament átláthatóságának és demokratikus elszámoltathatóságának javítását a választások európai dimenziójának megerősítése és az egész EU-ban egységes választási szabályok megállapítása révén; kéri, hogy az utolsó tagállam is ratifikálja a 2018/994 tanácsi határozatot A Tanács (EU, Euratom) 2018/994 határozata (2018. július 13.) az 1976. szeptember 20-i 76/787/ESZAK, EGK, Euratom határozathoz csatolt, az Európai Parlament tagjainak közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány módosításáról (HL L 178., 2018.7.16., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dec/2018/994/oj).; felszólítja a Tanácsot, hogy dolgozzon a Parlament 2022. május 3-i álláspontjában Az Európai Parlament 2022. május 3-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Parlament tagjainak közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról, a 76/787/ESZAK, EGK, Euratom tanácsi határozat és az e határozathoz csatolt, az Európai Parlament tagjainak közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány hatályon kívül helyezéséről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (HL C 465., 2022.12.6., 171. o.). előterjesztett javaslatokon; megismétli a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett felhívását, hogy tegyenek előrelépést az európai parlamenti képviselői helyek elosztására vonatkozó állandó mechanizmus bevezetéséről szóló vitákban;

24.úgy véli, hogy a bővítést megelőző intézményi reformok fenti célkitűzései különböző eszközökkel valósíthatók meg, többek között a jelenlegi Szerződések által biztosított rugalmassági mechanizmusok aktiválásával, valamint a Szerződés egy vagy több célzott módosításával;

25.emlékeztet arra, hogy a jelenlegi uniós jogi keret már több rugalmassági eszközt is lehetővé tesz, ideértve például az áthidaló klauzulákat, a megerősített együttműködést, a konstruktív tartózkodást, az állandó strukturált együttműködést (PESCO) és a kívülmaradási mechanizmusokat, ahogy azt az Unió egyik legnagyobb vívmányának számító schengeni térség és a közös valuta tapasztalatai mutatják; emlékeztet arra, hogy a csatlakozási eljárások keretében egyes szakpolitikai területek tekintetében tárgyalásokat lehetne folytatni a fokozatos bevezetési megoldásokról, az átmeneti eltérésekről és az átmeneti időszakokról;

26.megismétli azon álláspontját, hogy a differenciált integrációt mindig a Szerződés keretrendszerén belül kell megvalósítani, fenntartva az uniós intézmények egységét, és hogy az nem vezethet párhuzamos intézményi megoldásokhoz, amelyek közvetve ellentétesek az uniós jog szellemével és alapvető elveivel, hanem ehelyett adott esetben lehetővé kell tenniük meghatározott szervek létrehozását, az uniós intézmények hatásköreinek és szerepének sérelme nélkül;

27.kiemeli, hogy a jelenlegi Szerződések által biztosított rugalmassági mechanizmusok révén további előrelépés érhető el az európai védelmi unió irányába, anélkül, hogy a Szerződések tekintetében átfogó reformfolyamatra lenne szükség; hangsúlyozza, hogy az állandó európai védelmi unió létrehozásához végső soron a 42. cikk (2) bekezdésével összhangban egyhangú döntésre lesz szükség;

28.hangsúlyozza, hogy a védelem területén a PESCO (az EUSZ korábbi 46. cikke) lehetővé teszi a tagállamok egy csoportja számára, hogy előrelépjen az európai védelmi rendszer létrehozása felé; megjegyzi, hogy annak ellenére, hogy a PESCO-t eddig főként ipari védelmi projektekre használták, szélesebb körben lehetővé teszi az arra hajlandó tagállamok számára, hogy késedelem nélkül intézményesítsék a közös védelmet, még az Európai Tanácson belüli egyhangúság hiányában is;

29.hangsúlyozza, hogy a Szerződés meglévő rendelkezéseinek megfelelően egy minősített többséggel hozott határozat lehetővé tenné az EUSZ 42. cikkének (6) bekezdése és a 10. jegyzőkönyv 1. cikkének b) pontja szerinti európai védelmi rendszer létrehozását, ugyanakkor nyitva hagyná a lehetőséget a többi tagállam számára, hogy egy későbbi szakaszban csatlakozzanak, amint az a gazdasági és monetáris unió esetében történt; e tekintetben felhívja a Bizottságot és az arra hajlandó tagállamokat, hogy e célból haladéktalanul aktiválják a PESCO-ra vonatkozó rendelkezéseket;

30.kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy egyértelműen közöljék a szakpolitikai felülvizsgálatok megállapításait, és a Parlamenttel együttműködve dolgozzanak ki reális, szakaszos ütemtervet a szükséges intézményi reformoknak a bővítési folyamattal összefüggésben való végrehajtására;

31.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.