(2)Az (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendelet5 elfogadásával az Unió jogszabályban rögzítette a gazdaság egészére kiterjedő, 2050-ig megvalósítandó kötelező klímasemlegességi célkitűzést, és ennek megfelelően azt, hogy az említett időpontig nettó zéróra kell csökkenteni az üvegházhatásúgáz-kibocsátást, azt követően pedig a negatív kibocsátás elérésére kell törekedni. Az említett rendelet emellett kötelező köztes uniós éghajlat-politikai célértéket határozott meg 2030-ra, továbbá előírja egy 2040-re teljesítendő, uniós szintű köztes éghajlat-politikai célérték megállapítását.

__________________

5 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/1119 rendelete (2021. június 30.) a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és a 401/2009/EK rendelet, valamint az (EU) 2018/1999 rendelet módosításáról (európai klímarendelet) (HL L 243., 2021.7.9., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2021/1119/oj).

(3)Figyelembe véve az éghajlatváltozással foglalkozó európai tudományos tanácsadó testület (a továbbiakban: a tanácsadó testület) tudományos szakvéleményét, és egy részletes hatásvizsgálatra támaszkodva a Bizottság „A jövőnk biztosítása: Európa 2040-re kitűzött éghajlat-politikai célja, valamint útja a 2050-ig megvalósítandó klímasemlegesség, továbbá a fenntartható, igazságos és virágzó társadalom felé” című, 2024. február 6-i közleményében azt javasolta, hogy a 2040-re teljesítendő célérték az 1990-es szinthez képest 90%-os nettó üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentés legyen6.

__________________

6 COM(2024)0063.

(4)A 2040-re teljesítendő uniós éghajlat-politikai célértékre irányuló javaslatának kidolgozása során a Bizottság mérlegelte a rendelkezésre álló legjobb és legutóbbi tudományos bizonyítékokat, többek között az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) és a tanácsadó testület legfrissebb jelentéseit; a társadalmi, gazdasági és környezeti hatásokat, ideértve a fellépés hiányának költségeit is; a mindenki számára igazságos és társadalmilag méltányos átmenet biztosításának szükségességét; a költséghatékonyságot és a gazdasági hatékonyságot; az uniós gazdaság, különösen a kibocsátásáthelyezésnek leginkább kitett kis- és középvállalkozások, valamint az ágazatok versenyképességét; a rendelkezésre álló legjobb költséghatékony, biztonságos és méretezhető technológiákat; az energiahatékonyságot, ezen belül az energiahatékonyság elsődlegességének elvét, az energia megfizethetőségét és az összes tagállam ellátásbiztonságát; a tagállamok közötti és a tagállamokon belüli méltányosságot és szolidaritást; a környezeti hatékonyság és az idővel bekövetkező előrehaladás biztosításának szükségességét; a természetes nyelők hosszú távú fenntartásának, kezelésének és bővítésének szükségességét, valamint a biológiai sokféleség védelmét és helyreállítását, többek között a tengeri környezet tekintetében is; a beruházási igényeket és lehetőségeket; a nemzetközi fejleményeket, valamint a Párizsi Megállapodás hosszú távú célkitűzéseinek és az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) végső célkitűzésének elérése érdekében tett erőfeszítéseket; az Unió üvegházhatású gázokkal kapcsolatos, a 2030 és 2050 közötti időszakra szóló tervezett indikatív költségvetéséről rendelkezésre álló információkat.

(5)A 2040-re kitűzött éghajlat-politikai célérték eléréséhez kulcsfontosságú többek között a 2030-ig tartó időszakra vonatkozóan elfogadott szakpolitikai keret teljes körű végrehajtása, az európai ipar versenyképessége és rezilienciája fokozásának és megerősítésének biztosítása és támogatása, a fenntartható élelmiszerrendszereknek, valamint a vidéki közösségek rezilienciájának és az élelmezésbiztonságnak egy fenntartható és szilárd európai mezőgazdasági ágazat révén történő biztosítása, a rendelkezésre álló legjobb költséghatékony, biztonságos és méretezhető technológiákon alapuló átállási pályák biztosítása, továbbá kulcsfontosságú fokozott hangsúlyt helyezni az érintett régiók, ágazatok és kiszolgáltatott helyzetű háztartások esetében a „senkit nem hagyunk hátra” elvet érvényesítő igazságos átmenetre, például a klímasemlegességre való átállás során a Szociális Klímaalapból nyújtott támogatással. Emellett alapvető fontosságú a nemzetközi partnerekkel való tisztességes verseny biztosítása, valamint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoktól való elrettentés és az azok elleni küzdelem érdekében az EU összes gazdasági eszközének tényleges kihasználása, az energiarendszer dekarbonizációja egy olyan technológiasemleges megközelítéssel, amely kiterjed valamennyi kibocsátásmentes és alacsony szén-dioxid-kibocsátású energetikai megoldásra (beleértve a megújuló energiaforrásokat, az atomenergiát, az energiahatékonyságot, a tárolást, a szén-dioxid-leválasztást és -tárolást, a szén-dioxid-leválasztást és -hasznosítást, a szén-dioxid-eltávolítást, a geotermikus és a vízenergiát, a fenntartható bioenergiát, valamint az összes többi jelenlegi és jövőbeli nettó zéró energiatechnológiát), továbbá alapvető fontosságú az importfüggőség csökkentése és a kritikus fontosságú nyersanyagok uniós beszerzési forrásainak diverzifikálása, illetve stratégiai párbeszéd folytatása valamennyi érintett ágazattal – beleértve az ipart és a közlekedést is – a 2030 utáni időszakra vonatkozó keretről.

(7)Az üvegházhatású-gázok belföldi kibocsátásának csökkentésére kell helyezni a hangsúlyt, kiegészítve azt a fokozott elnyeléssel, többek között természetes és technológiai megoldások révén. A 2030 utáni időszakra vonatkozó szakpolitikai csomag kidolgozása során kellő figyelmet kell fordítani a bruttó kibocsátáscsökkentés, valamint a természetes és technológiai elnyelés hozzájárulása közötti viszonyra. A természetalapú eltávolítás olyan jellemzőkkel rendelkezik, amelyeket figyelembe kell venni, ilyen például az erdők korszerkezete, a szerves talajok aránya, a természetes változékonyság, valamint az éghajlatváltozás hatásaival, a természetes bolygatásokkal és a módszertanok változásaival kapcsolatos bizonytalanságok. A természetalapú és az ipari eltávolítás a következő évtizedekben egyre nagyobb szerepet kap majd az Unió gazdaságában, tekintettel arra, hogy legkésőbb 2050-ig egyensúlyba kell hozni az üvegházhatásúgáz-kibocsátást és -elnyelést, azt követően pedig a negatív kibocsátásra kell törekedni. A Bizottság a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv7 2026-os felülvizsgálata keretében ösztönzőket fog kidolgozni, és az Unión belüli tartós szén-dioxid-eltávolításnak az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerbe (EU ETS) történő felvételét kívánja előírni, hogy ellensúlyozza a fennmaradó, nehezen csökkenthető kibocsátásokat.A földhasználat, földhasználat-változtatás és erdőgazdálkodás ágazata központi szerepet játszik a fenntartható és körforgásos bioökonómiában, és hosszú távú éghajlati és környezeti előnyökkel járhat, hozzájárulva az uniós gazdaság tiszta átállásához és a függőségek csökkentéséhez azáltal, hogy helyettesíti a fosszilis alapú anyagokat.

__________________

7 Az Európai Parlament és a Tanács 2003/87/EK irányelve (2003. október 13.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Unión belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 275., 2003.10.25., 32. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2003/87/oj).

(8)Az Unió szabályozási keretet alakított ki a 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai célérték teljesítése céljából. Az e célértéket végrehajtó jogszabályok közé tartozik többek között a 2003/87/EK irányelv, amely létrehozza az EU ETS-t, az (EU) 2018/842 európai parlamenti és tanácsi rendelet8, amely bevezette a 2030-ig teljesítendő üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések nemzeti célértékeit, valamint az (EU) 2018/841 európai parlamenti és tanácsi rendelet9, amely nettó szén-dioxid-eltávolítási célértékeket határoz meg a földhasználati ágazat számára. Az EU ETS2-re való zökkenőmentes átállás biztosítása érdekében a 2003/87/EK irányelv 30k. cikke (2) bekezdése a)–e) pontjának alkalmazását egy évvel el kell halasztani. A Bizottságnak értékelnie kell, hogy a 2040-re vonatkozó éghajlat-politikai célérték elérése érdekében hogyan kellene módosítani a vonatkozó uniós jogszabályokat, többek között figyelembe véve a természetes nyelők csökkenő kapacitását. A 2030 utáni keret kialakításakor a Bizottságnak részletes hatásvizsgálatokat kell készítenie, figyelembe véve az integrált nemzeti energia- és klímatervekre vonatkozó elemzését, a geopolitikai környezetet, beleértve azt, hogy biztosítani kell, hogy az Unió és tagállamai képesek legyenek gyorsan növelni és megerősíteni védekezőképességüket az esetleges akadályok elhárítása révén, ugyanakkor fenntartva az ipari dekarbonizáció ösztönzőit, a versenyképességre, a kis- és középvállalkozásokra és az energiaigényes iparágakra gyakorolt hatásokat, valamint a tagállamokban az energiaköltségekre és a beruházási igényekre gyakorolt hatásokat, és mérlegelnie kell a szükséges intézkedések meghozatalát, beleértve adott esetben jogalkotási javaslatok benyújtását is.

__________________

8 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/842 rendelete (2018. május 30.) a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő, az éghajlat-politikai fellépéshez hozzájáruló éves üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések meghatározásáról, valamint az 525/2013/EU rendelet módosításáról (HL L 156., 2018.6.19., 26. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2018/842/oj).

9 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/841 rendelete (2018. május 30.) a földhasználathoz, a földhasználat-változtatáshoz és az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak és -elnyelésnek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretbe történő beillesztéséről, valamint az 525/2013/EU rendelet és az 529/2013/EU határozat módosításáról (HL L 156., 2018.6.19., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2018/841/oj).

A Bizottság folytatja a támogató kerettel kapcsolatos kezdeményezések megerősítését, és törekszik az elfogadásuk és végrehajtásuk felgyorsítására annak biztosítása érdekében, hogy az e cikk (1) és (3) bekezdésében meghatározott célértékek, valamint a 2. cikk (1) bekezdésében meghatározott célkitűzés elérése és a klímasemleges gazdaság felé vezető átmenet során rendelkezésre álljanak az érintett jogi és természetes személyek, például az európai ipar és polgárok támogatásához szükséges feltételek.

Az e cikk (3) bekezdésében meghatározott célérték elérésének megkönnyítése érdekében a (4) bekezdés első albekezdésben említett felülvizsgálat során a Bizottság biztosítja, hogy a következő elemek megfelelően kifejezésre jussanak a jogalkotási javaslatokban:

a)2036-tól kezdődően a Párizsi Megállapodás 6. cikke szerinti kiváló minőségű nemzetközi jóváírások általi megfelelő és oly módon való hozzájárulás a 2040-re vonatkozó éghajlat-politikai célérték teljesítéséhez, amely egyaránt ambiciózus és költséghatékony, és amely az 1990-es uniós nettó kibocsátás legfeljebb 5%-át teszi ki, és megfelel az Unión belüli nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2040-ig történő, az 1990-es szinthez képest 85%-kal való csökkentésének, támogatva az Uniót és a harmadik országokat abban, hogy a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás tekintetében a Párizsi Megállapodás azon célkitűzésével összhangban lévő csökkentési pályákat valósítsanak meg, amelynek értelmében a globális átlaghőmérséklet növekedését jóval 2°C alatt kell tartani, és erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy a hőmérséklet-emelkedés az iparosodás előtti szinthez képest 1,5°C-ra korlátozódjon, e jóváírások környezeti integritásának biztosítása, valamint az EU technológiai vezető szerepének ezzel egyidejű előmozdítása mellett; a 2031 és 2035 közötti időszakra meg lehet fontolni egy kísérleti időszak bevezetését, amely alatt megkezdené működését a kiváló minőségű és integritású nemzetközi jóváírások piaca; e kreditek megszerzésére és felhasználására vonatkozó származási, minőségi és egyéb feltételeket az uniós jogban kell szabályozni annak biztosítása érdekében, hogy azok hiteles és transzformatív tevékenységeken alapuljanak azokban a partnerországokban, amelyek éghajlat-politikai céljai és politikái összeegyeztethetők a Párizsi Megállapodás céljaival, és szilárd biztosítékok vonatkoznak rájuk, amelyek biztosítják az integritást, a kettős elszámolás elkerülését, az addicionalitást, az állandóságot, az átlátható irányítást, a szigorú nyomonkövetési, jelentéstételi és ellenőrzési módszereket, valamint a gazdasági, társadalmi és környezeti járulékos előnyöket és az emberi jogi biztosítékokat, az Unió stratégiai érdekeivel ellentétes projektek finanszírozását megakadályozó biztosítékokat, valamint a bevételeknek az alkalmazkodásra fordítására érdekében való felosztása, az éghajlatváltozás mérsékléséből származó előnyöknek az érintett országokkal való megosztására és a globális kibocsátások általános mérséklésére vonatkozó ambiciózus törekvések biztosítása érdekében; a kritériumok megállapításakor a Bizottság mérlegeli a Párizsi Megállapodás 6. cikkének (4) bekezdésében meghatározottaknál szigorúbb kritériumok megállapítását;

b)az Unión belüli tartós eltávolítás szerepe az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek Unión belüli kereskedelmi rendszerében (EU ETS) a fennmaradó, nehezen csökkenthető kibocsátások ellensúlyozása terén;

c)az ágazatok és eszközök közötti és azokon belüli fokozott rugalmasság a célértékek egyszerű és költséghatékony elérésének támogatása érdekében;

d)az, hogy a tagállamok 2030 utáni időszakra vonatkozó célértékeinek és erőfeszítéseinek tükrözniük kell a költséghatékonyságot és a szolidaritást, figyelembe véve az eltérő nemzeti körülményeket és sajátosságokat, beleértve a szigetekét és a legkülső régiókét is;

f)a tagállamokban jelentkező társadalmi, gazdasági és környezeti hatások, többek között az európai ipar dekarbonizációs és versenyképességi célkitűzéseivel kapcsolatban;

h)a mindenki számára méltányos és igazságos, pragmatikus, költséghatékony és társadalmilag kiegyensúlyozott átmenet biztosításának és támogatásának szükségessége, figyelembe véve az eltérő nemzeti körülményeket, valamint különös figyelmet fordítva a fogyasztói árakra és az energia- és közlekedési szegénységre gyakorolt hatásokra, továbbá a klímasemlegességre való átállás által érintett régiókra és ágazatokra, többek között azok beruházási kapacitására, a kis- és középvállalkozásokra, mezőgazdasági termelőkre és kiszolgáltatott helyzetű háztartásokra;

i)egyszerűsítés, az adminisztratív terhek csökkentése, technológiasemlegesség, költséghatékonyság, gazdasági hatékonyság és gazdasági biztonság;

j)az éghajlat-politika mint a beruházások, az innováció és a fokozott versenyképesség mozgatórugója;

k)az uniós gazdaság rezilienciája és globális versenyképessége megerősítésének és a kibocsátásáthelyezés kockázata csökkentésének szükségessége, különösen a – többek között a kivitellel kapcsolatos – kibocsátásáthelyezésnek leginkább kitett kis- és középvállalkozások és ipari ágazatok esetében, a tisztességes verseny biztosítása érdekében;

m)az energia rendelkezésre állása és megfizethetősége, ellátásbiztonság, energiabiztonság, energiahatékonyság – ezen belül az energiahatékonyság elsődlegességének elve –, valamint a villamosenergia-hálózatok és -összeköttetések megerősítése egy valódi energiaunió létrehozása céljából, továbbá az Unión belül előállított energia előmozdítása;

o)az, hogy biztosítani kell a környezeti hatékonyságot és az idővel bekövetkező előrehaladást, ugyanakkor megőrizve a társadalmi kohéziót, valamint biztosítva az élelmezésbiztonságot és az igazságos átmenetet is;

törölve

q)beruházási igények és lehetőségek, beleértve a köz- és magánfinanszírozáshoz való hozzáférést, továbbá az innovációnak és az innovatív technológiákhoz való hozzáférésnek az összes tagállamban való támogatása, figyelembe véve a földrajzi egyensúlyt;

r)a nemzetközi fejlemények, továbbá a Párizsi Megállapodás hosszú távú célkitűzéseinek és az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) végső célkitűzésének elérése érdekében tett erőfeszítések, valamint az Unió által a partnereinek az éghajlatváltozás és az azzal járó hatások kezeléséhez nyújtott támogatás.