1.felhívja a Bizottságot, hogy a 2020–2025 közötti időszakra szóló első nemi esélyegyenlőségi stratégiára építve terjesszen elő ambiciózus nemi esélyegyenlőségi stratégiát a 2026–2030 közötti időszakra, amely konkrét, mérhető, kézzelfogható jogalkotási és nem jogalkotási intézkedéseket és célkitűzéseket tartalmaz az alábbiakban vázolt kulcsfontosságú területeken;

2.felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot a Tanácsnak arra vonatkozóan, hogy a nemi alapú erőszakot vegyék fel az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésében felsorolt új bűncselekményi területek közé, és haladéktalanul szüntessék meg a nők és lányok elleni erőszak valamennyi formáját, beleértve a rendszerszintű erőszakot is, amely az alapvető jogok megsértésének egyik legelterjedtebb formája az EU-ban;

3.felhívja a Bizottságot, hogy mielőbb tegye közzé a nőkkel és lányokkal szembeni káros gyakorlatok megelőzéséről szóló ajánlását, beleértve a szülészeti és nőgyógyászati erőszak valamennyi formáját, az orvosi környezetben elkövetett visszaéléseket, a kényszerabortuszt és a kényszersterilizációt, az abortusz megtagadását, valamint a női és interszexuális nemi szervek megcsonkítását, és biztosítsa, hogy az kiegészítse az (EU) 2024/1385 irányelvet;

4.felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon és ösztönözze a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről szóló (EU) 2024/1385 irányelv gyors átültetését;

5.sürgeti a Bizottságot, hogy ismerje el a nőgyilkosságot különálló és önálló bűncselekményként, és hangsúlyozza, hogy a nőgyilkosságnak „a nőknek vagy lányoknak a nemük miatt történő meggyilkolásaként” való értelmezése kulcsfontosságú annak a nemi alapú megkülönböztetéshez és a hatalmi egyenlőtlenségekhez kapcsolódó kiváltó okainak megértéséhez;

6.ismételten felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat a tagállamok számára a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről, valamint az élet minden területén tapasztalható erőszakról szóló (EU) 2024/1385 irányelv végrehajtásáról, beleértve az átfogó és életkornak megfelelő szexuális és párkapcsolati oktatásra vonatkozó egyértelmű iránymutatásokat, különös tekintettel a beleegyezéssel kapcsolatos, a nemzetközi normákkal összhangban történő oktatásra, és fordítson különös figyelmet az irányelv valamennyi cikkének, és különösen annak 35. cikkének teljes körű végrehajtására és érvényesítésére, amely foglalkozik a hozzájárulással kapcsolatos oktatási anyagok terjesztésével, valamint figyelemfelkeltő kampányok vagy programok szervezésével annak tudatosítása érdekében, hogy a nem beleegyezésen alapuló szex bűncselekménynek minősül;

7.sürgeti a Bizottságot, hogy emelje ki az (EU) 2024/1385 irányelv jelentéstételi elemének fontosságát annak érdekében, hogy az irányelv hatékonyan működjön a nők és lányok elleni ilyen erőszak megelőzése és felszámolása terén; felhívja a Bizottságot, hogy kezelje prioritásként a nemi alapú erőszak megelőzését online és offline egyaránt, ugyanakkor hangsúlyozza a megfelelő, célzott és időszerű megelőző intézkedések fontosságát az oktatás, a digitális jártasság, a szakemberek képzése, valamint a tájékoztató és figyelemfelkeltő kampányok révén, amelyek a kapcsolódó uniós jogszabályok rendelkezéseivel összhangban a nők és lányok elleni erőszak elleni küzdelem kulcsfontosságú elemei;

8.felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a nemi alapú erőszak áldozatainak sajátos szükségleteivel, beleértve többek között a pszichoszociális támogatást, az áldozatok lakhatását, az egész életen át tartó tanulási programokat és a gyermekgondozást, és felszólít az áldozatok és túlélők megfelelő védelmére hosszú távú közberuházások biztosítása és növelése, valamint a hatékony válaszok garantálása révén, amelyeknek strukturálisnak, interszekcionálisnak és túlélőközpontúnak kell lenniük, és foglalkozniuk kell a nemi alapú erőszak társadalmi, gazdasági és kulturális kiváltó okaival;

9.felhívja a Bizottságot, hogy sürgesse azokat a tagállamokat, amelyek még nem ratifikálták az isztambuli egyezményt, hogy ezt tegyék meg, és gyorsítsák fel ezt a folyamatot; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa, kövesse nyomon és mozdítsa elő a végrehajtási folyamatot;

10.hangsúlyozza, hogy a marginalizált csoportok az erőszak fokozott kockázatának vannak kitéve, és hogy a megkülönböztetés interszekcionális formái fokozzák a nemi alapú erőszak és az újbóli áldozattá válás hatásait; felhívja ezért a Bizottságot, hogy dolgozzon ki és a tagállamokkal együttműködve hajtson végre kötelező, átfogó képzést valamennyi jogi szakember, köztük a bírák és az ügyészek számára a nemi alapú erőszakkal, az interszekcionalitással és az áldozatok támogatásával kapcsolatos kérdésekről annak biztosítása érdekében, hogy a jogi szakemberek megfelelő eszközökkel rendelkezzenek az ügyek offline és online, a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő és interszekcionális módon történő kezeléséhez, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a bírósági eljárások során az áldozatok ne legyenek kitéve másodlagos viktimizációnak;

11.felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő olyan uniós jogszabályokat, amelyek a beleegyezés hiánya alapján valamennyi tagállamban bűncselekménnyé nyilvánítják a nemi erőszakot; megjegyzi, hogy 14 tagállam még mindig vagy az erőszak valamilyen formáját írja elő a nemi erőszak bűncselekménnyé nyilvánításához, vagy nem említi kifejezetten a beleegyezést; megismétli, hogy a szexuális kényszerítés nemcsak a nők alapvető jogainak, testi autonómiájának és személyi sérthetetlenségének megsértését jelenti, hanem a nők és lányok szexuális kizsákmányolásának egy formáját is, amely az EUMSZ értelmében uniós dimenziójú bűncselekménynek minősül92 Az EUMSZ 83. cikke.; felhívja azokat a tagállamokat, amelyek még mindig a szexuális kényszerítésnek az erőszak vélelmén alapuló fogalommeghatározását használják, hogy kezdeményezzenek jogszabály-módosításokat annak érdekében, hogy a fogalommeghatározást összhangba hozzák a legújabb nemzetközi normákkal és az isztambuli egyezmény 36. cikkével;

12.hangsúlyozza a Bizottság és a tagállamok jogi kötelezettségét a nők jogainak és testi épségének védelmére; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa a szigorúbb szabályokat megállapító felülvizsgált emberkereskedelem elleni irányelv gyors és teljes körű átültetését, amely erősebb eszközöket biztosít az emberkereskedelem – többek között a szexuális kizsákmányolás új formái – és a szervezett bűnözői csoportok elleni küzdelemhez, például a határokon átnyúló kommunikáció javítása révén, és különösen a kisebbségi és migráns nők jogainak védelme révén; hangsúlyozza, hogy a kereslet csökkentése az emberkereskedelem megelőzésének és csökkentésének kulcsfontosságú eszköze, mivel pénzügyi ösztönzőket vesz célba; sürgeti továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az áldozatok megmentésére és rehabilitációjára irányuló erőfeszítéseket;

13.hangsúlyozza, hogy a társadalom prostitúcióval kapcsolatos megközelítése hatással van a nemek közötti egyenlőség és a nők jogainak felfogására, valamint üzeneteket és normákat közvetít; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze és támogassa a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy lépéseket tegyenek a megelőzés, a prostitúcióban részt vevők és különösen a nők dekriminalizálása, a kereslet csökkentése, az ügyfelek megbüntetése, a megbélyegzés megszüntetése és a sztereotípiák felszámolása terén, valamint hogy biztosítsanak megfelelően finanszírozott, könnyen hozzáférhető és magas színvonalú kilépési programokat azok számára, akik ki kívánnak lépni a prostitúcióból; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a prostitúcióban részt vevő személyeket aktívan bevonják a jogaikkal kapcsolatos politikai döntéshozatalba; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa ezeket az erőfeszítéseket;

14.elítéli a béranyaság gyakorlatát, amely a nők testének pénzügyi vagy más haszonszerzés céljából történő reproduktív kizsákmányolását és felhasználását jelenti, különösen a harmadik országokban élő, különösen kiszolgáltatott nők esetében; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen intézkedéseket e jelenség megszüntetésének támogatása érdekében;

15.felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a nemi alapú erőszak, a párkapcsolati erőszak és a rák közötti kapcsolat tanulmányozásához nyújtandó uniós támogatásra;

16.hangsúlyozza, hogy az egészség alapvető jog, ezért mindenkinek hozzá kell férnie a minőségi, megfizethető és hozzáférhető egészségügyi szolgáltatásokhoz, tiszteletben tartva az érintett tájékoztatáson alapuló beleegyezését és testi autonómiáját; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő és a minőség-, beteg- és eredményközpontú egészségügyi ellátáshoz való egyetemes hozzáférést a legkülönbözőbb hátterű és élethelyzetű nők és lányok számára a legmagasabb szintű normákkal összhangban, különös tekintettel a megkülönböztetés interszekcionális formáival szembesülő csoportokra, többek között a fogyatékossággal élő és a hátrányos társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező személyekre, a nemi alapú erőszak áldozataira, a faji alapon megkülönböztetett személyekre, valamint az etnikai, kisebbségi vagy migráns hátterű személyekre, az idősekre, az LMBTIQ+-személyekre, különösen az interszexuális nőkre, a transznemű és nem bináris egyénekre, a vidéki és távoli területeken élő nőkre, a legkülső régiókban élő nőkre, a várandós nőkre és az anyákra, különösen az egyedülálló anyákra; hangsúlyozza, hogy az egészségügyi személyzetnek képzésben kell részesülnie a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő egészségügyi kérdések tekintetében, és reagálnia kell a nemi alapú és szexuális erőszakra;

17.felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen foglalkozzon a nemek közötti egészségügyi szakadékkal, többek között azáltal, hogy valamennyi életszakaszban kezeli a nemspecifikus egészségügyi szükségleteket és kockázatokat, különös figyelmet fordítva a nőket aránytalanul érintő betegségekre, kezelve a nemek közötti egyenlőtlenségeket és az orvosi kutatás, képzés és klinikai vizsgálatok terén tapasztalható előítéleteket, és több nőt ösztönözve arra, hogy orvosi karriert folytasson; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő konkrét cselekvési tervet e kérdések kezelésére, és a jövőbeli egészségügyi kezdeményezéseket irányítsa a nemi alapú orvoslás WHO által bevezetett koncepciója felé93 WHO, Gender and health (Nem és egészségi állapot), https://www.who.int/health-topics/gender#tab=tab_1.;

18.sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy az új nemi esélyegyenlőségi stratégia fokozottan összpontosítson a nemek közötti egyenlőségre a közegészségügyben; felhívja a Bizottságot, hogy építsen a kezelési eredményeket befolyásoló tényezők egyre szélesebb körű megértésére azáltal, hogy támogatja több és jobb minőségű, lebontott adatok gyűjtését az alcsoportok azon egészségügyi egyenlőtlenségeinek azonosítása érdekében, amelyek egyébként nem lennének nyilvánvalóak a lakosság körében, egészségügyi beavatkozásokat dolgozva ki azon alcsoportok kezelésére, amelyekben egyenlőtlenségek vannak, valamint nyomon követve a magas kockázatú népességcsoportok egészségügyi eredményeit; megjegyzi, hogy különös figyelmet kell fordítani a várandós és szoptató nőkre;

19.felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a nők és lányok, valamint a marginalizált csoportokat érintő, tartós mentális egészségügyi kihívásokkal, és sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő mentális egészségügyi ellátáshoz való egyetemes hozzáférést, növelje a vidéki területeken található egészségügyi létesítményekbe történő beruházásokat, és dolgozzon ki rugalmas megoldásokat, amilyenek például a mobil egészségügyi klinikák;

20.felhívja a Bizottságot, hogy uniós szinten foglalkozzon a legkülönbözőbb hátterű és élethelyzetű nők – köztük a kiszolgáltatott csoportokba tartozó nők – egészségügyi ellátáshoz való hozzáférése terén fennálló hiányosságokkal, egyenlőtlenségekkel és akadályokkal;

21.felhívja az uniós tagállamokat, hogy biztosítsák és garantálják az alapvető egészségügyi szolgáltatásokhoz és gyógyszerekhez való hozzáférést, és felhívja a Bizottságot, hogy növelje a nemek közötti egyenlőség egészségügyi rendszerekben való általános érvényesítésébe történő beruházásokat; hangsúlyozza, hogy valamennyi egészségügyi szakember és egészségügyi dolgozó képzésének nemi alapú megközelítést kell magában foglalnia; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy senkit, különösen a fogyatékossággal élő nőket, ne vessenek alá akaratuk ellenére káros, invazív vagy visszafordíthatatlan kezeléseknek, és állapítsa meg, hogy minden orvosi beavatkozás az egyén személyes, szabad és teljes körű tájékoztatáson alapuló beleegyezésén alapul;

22.sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki átfogó uniós stratégiát a nők rendkívül sajátos egészségügyi szükségleteinek kezelésére minden életszakaszban, és foglalkozzon a nők és lányok egészségét befolyásoló tényezőkkel, többek között azáltal, hogy az egészségügyet beépíti az európai szemeszterbe;

23.hangsúlyozza az európai szintű együttműködés és a bevált gyakorlatok cseréjének fontosságát, valamint a kapcsolódó uniós alapok hatékony felhasználását az egészségügyi ellátás terén jelentkező közös kihívások kezelése érdekében, és felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg az érintett szakpolitikai szolgálatok közötti szolgálatközi együttműködést annak biztosítása érdekében, hogy a nemek közötti egyenlőség szisztematikusan beépüljön az egészségügyhöz kapcsolódó valamennyi kezdeményezésbe; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze és támogassa a tagállamokat az átfogó és megfizethető ellátást kínáló nemzeti egészségbiztosítási rendszerek végrehajtásában vagy bővítésében;

24.felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő megközelítést az egészségügyi ellátás terén, és foglalkozzon olyan konkrét kérdésekkel, ahol továbbra is fennállnak kihívások, mint például a mentális egészség, a rák, az endometriózis vagy az anyák egészségügyi ellátása; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki közös uniós szintű normákat a szülés előtti, a szülési, a szülés utáni szülésznői, valamint az újszülötti és anyai egészségügyi ellátásra vonatkozóan annak érdekében, hogy a nemzetközi normákkal összhangban naprakésszé tegye a szülésznői ellátásról szóló uniós irányelvet94 A Tanács 80/155/EGK irányelve (1980. január 21.) a szülésznők tevékenységének megkezdésére és folytatására vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított rendelkezések összehangolásáról (HL L 33., 1980.2.11., 8. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/1980/155/oj)., és lehetővé tegye az egészségügyi szakemberek számára a bevált gyakorlatok megosztását e területen; felszólít a gyógyszerek terhesség és szoptatás alatti biztonságos használatára vonatkozó uniós keret létrehozására;

25.felhívja a Bizottságot, hogy támogassa az egészségügyi rendszereket a nemek közötti egyenlőségre összpontosító betegségmegelőzési stratégiák kidolgozásában, végrehajtásában és értékelésében, mivel a megelőzés javíthatja a nők és lányok életminőségét; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy hajtson végre olyan intézkedéseket, amelyek egyrészt megelőzésen alapulnak, másrészt felhívják a figyelmet az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés jogára;

26.hangsúlyozza, hogy kezelni kell az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés terén fennálló területi egyenlőtlenségeket a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő egészségügyi szolgáltatások rendelkezésre állásának biztosítása révén a vidéki, távoli és elnéptelenedett területeken; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fektessenek be a mobil egészségügyi egységekbe, a távorvoslásba, valamint az egészségügyi szakemberek képzésébe és kiküldésébe a rosszul ellátott régiókban;

27.felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre átfogó, kötelező erejű keretet, és biztosítson teljes körű és egyenlő hozzáférést valamennyi szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatáshoz az EU-ban mindenki számára, függetlenül a migrációs vagy tartózkodási jogállástól; megjegyzi, hogy ezek a szolgáltatások és jogok magukban foglalják a tiszteletteljes és magas színvonalú szülészeti, nőgyógyászati, terhesgondozási, szülés közbeni és szülés utáni szülésznői és újszülött egészségügyi ellátást, a családtervezéssel kapcsolatos átfogó tájékoztatást és szolgáltatásokat, a nemi identitást megerősítő ellátást és az orvosilag asszisztált reprodukcióhoz és termékenységi ellátáshoz és kezelésekhez való hozzáférést, a biztonságos és megfizethető, az egyén által választott fogamzásgátlási módszereket, valamint a biztonságos és legális (orvosi és sebészeti) abortuszhoz való jogot, az életkornak megfelelő szexualitás- és párkapcsolati neveléshez való jogot, a szexuális úton terjedő betegségek megelőzését, az expozíciót követő profilaxist, a felderítési és kezelési szolgáltatásokat, amelyek nélkül a jogállamiság nem tartható fenn; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ezek a szolgáltatások hozzáférhetőek, megfizethetők és megkülönböztetésmentesek legyenek; felhívja a Bizottságot, hogy a nők szexuális és reproduktív egészségének és jogainak megsértését ismerje el a nemi alapú erőszak egyik formájaként;

28.hangsúlyozza, hogy minden egyenlőségi stratégiának foglalkoznia kell a nemi alapú erőszak valamennyi formájával, beleértve a nők szexuális és reproduktív egészségével és jogaival kapcsolatos visszalépéseket és azok megsértését is; megismétli, hogy prioritásként kell kezelni az egészségügyi ellátáshoz és a közszolgáltatásokhoz, különösen az erőszak áldozatává vált nők számára az abortuszhoz és a pszichológiai támogatáshoz való hozzáférést; felhívja a Bizottságot, hogy alkalmazzon szankciókat a nők jogai terén tapasztalható visszalépés esetén, beleértve a szexuális és reproduktív egészség és jogok korlátozását, az abortuszhoz való hozzáférést vagy a szexuális oktatást, amelyeket az uniós értékek megsértésének kell tekinteni, és amelyeknek arányos intézményi válaszokat kell kiváltaniuk, beleértve a kötelezettségszegési eljárásokat és a finanszírozást érintő következményeket; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre nyomonkövetési és elszámoltathatósági mechanizmust, gyorsan kezelje a tagállamokban a nemek közötti egyenlőséget érintő, visszalépést eredményező fejleményeket vagy fenyegetéseket, valamint a nők jogainak, többek között a szexuális és reproduktív egészség és jogok és az LMBTIQ+-személyek jogainak megsértését, valamint használja fel a meglévő mechanizmusokat a jogállamiságnak vagy az alapvető jogoknak való megfelelés értékelésére, vagy célzott mechanizmusként, és éves jogállamisági jelentésébe építsen be egy, a nemi alapú erőszakkal foglalkozó alpillért; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze és aktív szövetségesként vonja be a férfiakat a szexuális és reproduktív egészség és jogok előmozdításába annak érdekében, hogy kezelje a fiatal férfiak körében a fiatal nőkkel és a feminizmussal szemben tapasztalható növekvő negatív reakció tágabb összefüggéseit;

29.felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a Parlament 2024. április 11-i állásfoglalásában rögzítetteknek megfelelően foglalják bele a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat, többek között a biztonságos és legális abortuszhoz való jogot az Európai Unió Alapjogi Chartájába;

30.kiemeli, hogy az uniós polgárok széles körben támogatják, hogy az EU-ban mindenki hozzáférhessen a biztonságos abortuszhoz, függetlenül attól, hogy kik ők vagy honnan érkeznek, amint azt többek között „My Voice, My Choice” (Az én hangom, az én választásom) elnevezésű, sikeres európai polgári kezdeményezés is tükrözi, amely arra szólítja fel az EU-t, hogy fogadjon el egy olyan pénzügyi mechanizmust létrehozó jogszabályt, amely segítené az e szakpolitikához önként csatlakozó tagállamokat abban, hogy biztonságos abortuszt és ahhoz kapcsolódó ellátást biztosítsanak mindazok számára, akik nem férnek hozzá ahhoz; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen gyors lépéseket és kövesse nyomon az európai polgári kezdeményezés által megfogalmazott fenti követelést, és hozzon létre pénzügyi szolidaritási mechanizmust a tagállamok között annak biztosítása érdekében, hogy az EU-ban a nők hozzáférhessenek az abortuszhoz;

31.felhívja a Bizottságot, hogy adjon ki ajánlásokat a tagállamok számára arról, hogy miként lehet fellépni a szülészeti és nőgyógyászati erőszak minden formája ellen, amely számos elhanyagoló, megalázó, visszaélésszerű vagy káros gyakorlatot foglal magában, többek között, de nem kizárólagosan a „férjöltést”; felhívja a Bizottságot, hogy könnyítse meg a tagállamok közötti információcserét a szülészeti és nőgyógyászati erőszak kérdésében, és bízza meg az EIGE-t, hogy dolgozzon ki mennyiségi és minőségi mutatókat a szülészeti erőszak előfordulásának és megnyilvánulásának mérésére, és különítsen el elegendő forrást annak kezelésére;

32.felhívja a Bizottságot, hogy a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről szóló irányelv végrehajtása keretében adjon ki egyértelmű iránymutatásokat a szexuális és reproduktív egészségügyi ellátásnak a szexuális erőszak áldozatai számára történő nyújtásáról, összhangban a nemzetközi közegészségügyi és emberi jogi normákkal, többek között a szexuális kényszerítés klinikai kezelésére vonatkozó WHO-előírásokkal;

33.elismeri, hogy a termékenység a nők egészségének kritikus szempontja, és hangsúlyozza, hogy proaktívan foglalkozni kell a termékenységgel kapcsolatos sokrétű tényezőkkel és kihívásokkal, például a termékenységgel kapcsolatos egészségügyi ellátáshoz és kezelésekhez való hozzáférés hiányával, vagy az elégtelen tájékoztatási és támogató szolgáltatásokkal; sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a termékenység megőrzésére vonatkozó információk mindenki számára hozzáférhetők legyenek;

34.felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon és számoljon be a Parlamentnek a megfelelő minimálbérekről szóló irányelv95 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/2041/EK irányelve (2022. október 19.) az Európai Unióban biztosítandó megfelelő minimálbérekről (HL L 275., 2022.10.25., 33. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2022/2041/oj). és a bérek átláthatóságáról szóló irányelv96 (EU) 2023/970 irányelv (HL L 132., 2023.5.17., 21. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2023/970/oj). végrehajtásáról, beleértve a szigorú bérjelentési követelmények garantálását, a bérdiszkrimináció áldozatai számára a bírósági jogorvoslathoz való tényleges hozzáférést, a meg nem felelés esetén alkalmazandó megfelelő szankciókat, valamint a nők vezetőtestületi tagságáról szóló irányelv97 (EU) 2022/2381 irányelv (HL L 315., 2022.12.7., 44. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2022/2381/oj). átültetését; sürgeti a Bizottságot, hogy kövesse nyomon és garantálja ezen irányelvek megfelelő és időben történő végrehajtását, ami döntő fontosságú a nők számára a munkaerőpiacon, és lehetővé teszi számukra, hogy pályafutásuk során egyenlő jogokat és feltételeket élvezzenek;

35.kiemeli, hogy a Parlament határozottan ellenezni fog minden olyan kísérletet, amely a bérek átláthatóságáról szóló irányelv visszavonására vagy gyengítésére irányul;

36.sürgeti a Bizottságot, hogy aktívan mozdítsa elő a nők munkaerőpiaci belépését és megtartását, hozzon intézkedéseket a foglalkoztatási különbségek, a nemek közötti bér- és nyugdíjszakadék csökkentése érdekében, és ruházzon be a nők és lányok egész életen át tartó tanulását célzó programokba; felhívja a Bizottságot, hogy tűzzön ki uniós szintű célokat a nők munkaerőpiaci részvételének növelésére; üdvözli az EIGE elemzését a nők európai foglalkoztatása előtt álló fő akadályokról, többek között a teljes munkaidős foglalkoztatás akadályairól, alapot biztosítva a tagállamok számára a nők foglalkoztatása előtt álló strukturális akadályok kezeléséhez; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat arra, hogy biztosítsák a nők egyenlő hozzáférését a jogokkal és tisztességes bérekkel járó munkához, többek között kollektív tárgyalások révén; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat, hogy hozzanak határozott intézkedéseket azon vállalkozások szankcionálására, amelyek hátrányos megkülönböztetést alkalmaznak a férfiak és nők között, és nem tartják be a munkaügyi jogszabályokat;

37.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg azokat a politikákat és finanszírozási eszközöket, amelyek támogatják a szülési szabadságot vagy a gondozási feladatokhoz kapcsolódó hosszabb megszakításokat követően a munkaerőpiacra visszatérő nőket; hangsúlyozza az aktív munkaerőpiaci intézkedések, a személyre szabott átképzési és továbbképzési programok, valamint az egyénre szabott munkahelyi tanácsadás fontosságát, és felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő és támogassa a munkáltatókat abban, hogy rugalmas, minőségi foglalkoztatási lehetőségeket kínáljanak a visszatérő nők számára; hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell a nőkkel – különösen a gyermekes nőkkel – szembeni munkahelyi megkülönböztetéssel; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a terhességgel és az anyasággal kapcsolatos megkülönböztetés ellen megfelelően kialakított és kommunikált rugalmas munkafeltételekkel lépjenek fel; felhívja a Bizottságot, hogy további késedelem nélkül tegyen javaslatot a távmunkára vonatkozó szabályokról és a lecsatlakozáshoz való jogról szóló jogszabályra, és biztosítsa, hogy ez a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő módon történjen, amely nem súlyosbítja a nemek közötti meglévő egyenlőtlenségeket; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő munkahelyeket annak biztosítása érdekében, hogy a nem fertőző betegségekben, krónikus betegségekben, fogyatékosságban vagy a menopauza tüneteiben szenvedő nők egyenlő jogokkal és lehetőségekkel rendelkezzenek a munkahelyhez való hozzáférés és a munkahelyen maradás terén;

38.felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon jogalkotási keretet a munka világában előforduló nemi alapú erőszak kezelésére annak érdekében, hogy biztosítsa valamennyi munkavállaló védelmét a nemi alapú erőszakkal szemben, beleértve a munkahelyi zaklatást, megfélemlítést és a szexuális erőszak bármely formáját; felhívja a többi tagállamot, amelyek ezt még nem tették meg, hogy ratifikálják a munka világában tapasztalható erőszakról és zaklatásról szóló 190. sz. ILO-egyezményt, és ismerjék el az erőszaktól és zaklatástól, többek között a nemi alapú erőszaktól mentes munka világához való jogot;

39.sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza a legkiszolgáltatottabb nőket, lányokat és interszekcionális megkülönböztetéssel szembesülő személyeket sújtó megkülönböztetés kezelésére irányuló erőfeszítéseket, amint azt a megkülönböztetésmentesség okainak listája említi, valamint a munkahelyek automatizálása által érintetteket sújtó megkülönböztetés kezelésére irányuló erőfeszítéseket; megismétli, hogy ezek a csoportok nagyobb valószínűséggel szembesülnek sajátos vagy aránytalan munkaerőpiaci kihívásokkal, például a magas munkanélküliségi rátával, az alacsony bérezéssel és a bizonytalan munkahelyekkel, valamint a munkavédelemhez, a szülési szabadsághoz és a szociális biztonsághoz való hozzáférés nehézségeivel; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze az esélyegyenlőséget biztosító programokat, beleértve a vezetői és döntéshozatali szerepekhez való hozzáférést minden olyan személy számára, aki a munkaerőpiacon hátrányos megkülönböztetéssel és bizonytalansággal szembesül; megjegyzi, hogy ezt többek között a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv98 A Tanács 2000/78/EK irányelve (2000. november 27.) a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról (HL L 303., 2000.12.2., 16. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2000/78/oj). tagállamokban történő végrehajtásának biztosításával, az egyenlőséggel foglalkozó szervek (EU) 2024/1499 irányelvben99 A Tanács (EU) 2024/1499 irányelve (2024. május 7.) a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód, a foglalkoztatás és a munkavégzés terén a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód, a szociális biztonság, továbbá az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása terén a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód tekintetében az egyenlőséggel foglalkozó szervekre vonatkozó előírásokról, valamint a 2000/43/EK és a 2004/113/EK irányelv módosításáról (HL L, 2024/1499, 2024.5.29., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2024/1499/oj). előírt megerősítésével, valamint a minimálbérekhez másokkal azonos alapon való hozzáférés biztosításával kell elérni; hangsúlyozza, hogy célzott foglalkoztatási és továbbképzési stratégiákat kell kidolgozni az 55 év feletti nők, valamint a vidéki vagy strukturálisan hátrányos helyzetű régiókban élő nők számára, akik súlyos akadályokkal szembesülnek; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat az inkluzív munkaerőpiaci politikák kialakításában, többek között a kohéziós politikai eszközök és az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+) révén;

40.felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tagállamok vegyék figyelembe a nemi dimenziót a nyugdíjrendszerek reformja és a nyugdíjkorhatár kiigazítása során, és vegyék figyelembe a nők és a férfiak munkarendje közötti különbségeket, beleértve az összes nem fizetett foglalkoztatási gyakorlatot, figyelembe véve a nők által a munkaerőpiacon tapasztalt interszekcionális megkülönböztetés nagyobb kockázatát; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy terjesszenek elő átfogó tervet a nemek közötti nyugdíjszakadék kezelésére, többek között megfelelő gyermekgondozási támogatás biztosítása és az „anyaságból eredő hátrány” enyhítése, valamint a nők pénzügyi jártasságának növelése és a nőknek nyújtott pénzügyi tanácsadás javítása révén, különösen a nemek közötti beruházási szakadék csökkentése érdekében;

41.felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a szociális biztonságról szóló 79/7/EGK irányelvet100 A Tanács 79/7/EGK irányelve (1978. december 19.) a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a szociális biztonság területén történő fokozatos megvalósításáról (HL L 6., 1979.1.10., 24. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/1979/7/oj). annak biztosítása érdekében, hogy az lehetővé tegye pozitív intézkedések elfogadását, és hozzájáruljon a nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetéséhez;

42.hangsúlyozza, hogy az EU-ban a vállalkozóknak jelenleg csak egyharmada nő101 Eurochambres, Eurochambres Women Entrepreneurs Survey 2025 – Unveiling insights from the women entrepreneurs (Az Eurochambres 2025. évi női vállalkozói felmérése – A női vállalkozók észrevételei), https://www.eurochambres.eu/publication/eurochambres-women-entrepreneurs-survey-2025-unveiling-insights-from-the-women-entrepreneurs/., ami rávilágít arra, hogy célzott fellépésre van szükség a nemek közötti vállalkozói szakadék megszüntetése érdekében;

43.sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat a tagállamok, a magánszektor és a civil társadalom számára annak érdekében, hogy segítse a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó célok és stratégiák meghatározását, beleértve az egyenlő vezetői lehetőségeket a gazdaságban, többek között a női vállalkozók számára, és hogy felszámolja a nők előtt álló akadályokat a vállalkozások indítása és tulajdonlása terén a vállalkozás terén fennálló nemek közötti szakadék csökkentése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat ezekben az erőfeszítésekben, és mozdítsa elő a nemek közötti egyenlőséget a finanszírozáshoz való hozzáférés terén, és kezelje a nemek közötti tartós szakadékot a vállalkozásvezetés és az innováció terén;

44.megismétli, hogy a nemek közötti szakadék a digitális és a mesterségesintelligencia-ágazatban elkerülhetetlenül elfogult algoritmusokat eredményez; felhívja ezért a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a nemek közötti egyenlőséget az MI-vel és az IKT-val kapcsolatos tevékenységekkel foglalkozó vállalatokban, többek között a digitális ágazatban a nők által vezetett projektek finanszírozása, valamint az MI-vel és az IKT-val kapcsolatos kutatásfinanszírozási felhívásokban részt vevő női kutatók minimális számának előmozdítása révén; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő célzott kezdeményezéseket a nők támogatására a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (TTMM) területén, és ösztönözze a lányokat arra, hogy vegyék fontolóra a TTMM-mel, az IKT-val és az MI-vel kapcsolatos karriereket, többek között a női kutatók TTMM- és MI-projektekben való részvételére vonatkozó cél meghatározása révén, az ágazaton belüli általános készség- és nemek közötti szakadék megszüntetése érdekében; hangsúlyozza, hogy a digitális átállás során figyelembe kell venni a nők és a kiszolgáltatott csoportok érdekeit; felhívja a Bizottságot és az Eurostatot, hogy fokozzák a TTMM-szakmák, például az egészségügyi dolgozók nemi összetételének nyomon követését;

45.hangsúlyozza, hogy a nők mint polgárok és gazdasági szereplők szerepének erősítése etikai és gazdasági szempontból egyaránt elengedhetetlen, és hogy a készségek hatékony és méltányos uniójának megvalósításához célzott erőfeszítésekre van szükség a munkaerőpiaci részvételt jelenleg korlátozó akadályok felszámolására, különösen a nők esetében; sürgeti a Bizottságot, hogy ösztönözze a nők gazdasági tevékenységét, és minden szinten biztosítsa az egyenlőséget mindenki szakmai élete során az EU-ban, mivel ez előnyös az európai társadalom, a gazdaság és a munka világa szempontjából egyaránt, mivel a nemek közötti egyenlőség az európai siker, versenyképesség és fenntartható növekedés előfeltétele; sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a szabályozás egyszerűsítésére irányuló javaslatok ne ütközzenek a nemek közötti egyenlőség megvalósításának céljával;

46.rámutat arra, hogy az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazás uniós jogban rögzített elvét a gyakorlatban is alkalmazni kell; felhívja a Bizottságot, hogy kezelje a nők által dominált ágazatokban, például a gondozásban, az egészségügyben, az oktatásban és a kiskereskedelemben végzett munka elismerésének hiányából és alulértékeléséből eredő rendszerszintű bérkülönbségeket; kötelező erejű uniós intézkedéseket szorgalmaz az egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazás biztosítása érdekében, valamint az alulértékelt és a nők által dominált ágazatokban a munkakörülmények javítására; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és a szociális partnerekkel együttműködve dolgozzon ki nemi szempontból semleges munkakör-értékelési eszközöket és kritériumokat, amelyek lehetővé teszik a „munka értékének” uniós szintű meghatározását és összehasonlítását, a nők által dominált ágazatokban végzett munka méltányosabb értékelése és díjazása érdekében; megjegyzi, hogy ezt a kollektív tárgyalási jogok biztosításával, a munkaügyi ellenőrzések megerősítésével és a női munkavállalók szociális párbeszédben való egyenlő képviseletének biztosításával kell elérni;

47.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezeljék hatékonyan a nemek közötti tartós bérszakadékot, többek között azáltal, hogy az ESZA+-alapokat az oktatásban és a munkaügyi tanácsadásban a nemi sztereotípiák elleni küzdelem támogatására fordítják, valamint előmozdítják a sokszínűségi chartákat és kezdeményezéseket a magán- és a közszférában;

48.felhívja a Bizottságot, hogy a szegénység elleni jövőbeli stratégia kidolgozásakor vegye figyelembe a nemek közötti egyenlőség szempontját, és fektessen nagy hangsúlyt a nőket érintő strukturális szegénység kérdésére; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a nőket érintő szegénység és társadalmi kirekesztés kezelésére irányuló gazdasági és szociális intézkedéseket, különös tekintettel a tisztességes és megfizethető lakhatáshoz, az energiához és a közlekedéshez való hozzáférésre; hangsúlyozza, hogy a tisztességes és megfizethető lakhatáshoz való jog alapjog, amelyet meg kell védeni és el kell ismerni más alapjogok gyakorlásának előfeltételeként; emlékeztet arra, hogy a lakhatás terén tapasztalható egyenlőtlenség sok nőt arra kényszerít, hogy méltatlan és veszélyes helyzetben éljen, a hajléktalanság és az erőszak kockázatának kitéve; felhívja a Bizottságot, hogy ezt vegye figyelembe a megfizethető lakhatásra vonatkozó, küszöbön álló uniós tervében, és fordítson különös figyelmet a nemi alapú erőszak áldozatainak lakhatási szükségleteire és a megfelelő menedékhely-kapacitásokra; hangsúlyozza, hogy a tagállamokban hatékonyan biztosítani kell a szociális biztonsághoz és a lakhatáshoz való hozzáférést, és felhívja a Bizottságot, hogy ezt folyamatosan mozdítsa elő; sürgeti a Bizottságot, hogy folytassa a menstruációs szegénység, azaz a menstruációs higiéniai termékekhez és eszközökhöz való megfelelő hozzáférés hiánya elleni küzdelmet, amely probléma a becslések szerint az Unióban a menstruáló népesség 10%-át érinti, és aránytalanul nagy mértékben sújtja a marginalizált és kiszolgáltatott csoportokat, akik emiatt korlátozottan vehetnek részt a társadalmi életben, az oktatásban és a munka világában; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az elérhető menstruációs termékekhez való hozzáférést, és első lépésként kezdeményezze a 2004/113/EK irányelv felülvizsgálatát azzal a céllal, hogy a menstruációs termékek esetében töröljék a héát, és számolják fel az indokolatlan – gyakran „rózsaszín adónak” nevezett – árkülönbségeket, amelyek magasabb költségeket eredményeznek a nőknek forgalmazott egészségügyi termékek és szolgáltatások esetében;

49.kiemeli annak fontosságát, hogy a lányok számára biztosítsák a minőségi oktatáshoz való hozzáférést, ami előfeltétele a nemek közötti egyenlőségnek, a nők társadalmi szerepvállalásának és jogaik teljes körű gyakorlásának; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa a nemek és az életkor tekintetében inkluzív hozzáférést az oktatás és képzés minden szintjéhez, előmozdítva a nemek közötti egyenlőséget, felszámolva a nemi sztereotípiákat és a káros társadalmi normákat, és különösen támogassa a legkiszolgáltatottabb nőket, lányokat és azon személyeket, akik oktatásuk során interszekcionális diszkriminációval szembesülnek; sürgeti a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a készségek uniója foglalkozzon a nemek közötti egyensúly hiányával, hogy valamennyi személy joga megerősödjön az EU-ban;

50.sürgeti a Bizottságot, hogy ruházzon be az oktatók szakmai fejlődésébe a nemi sztereotípiák elleni hatékonyabb küzdelem érdekében a gyermek- és felnőttoktatás, a szakképzés, a munkahelyi képzés, valamennyi formális és nem formális oktatás és képzés során, és nyújtson iránymutatásokat a kiadók számára az oktatási anyagok nemi alapú elfogultságának felszámolása tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a kötelező képzési programokat az oktatási ágazatban dolgozó valamennyi személy számára, beleértve az informális oktatás keretében dolgozókat és az önkénteseket is, valamint segítse elő a biztonságos infrastruktúra, a bizalmas jelentéstételi mechanizmusok és a fegyelmi intézkedések kialakítását;

51.felhívja a Bizottságot, hogy ismerje el a beleegyezésen alapuló, átfogó, tudományosan pontos és életkornak megfelelő, az emberi jogokon és a nemek közötti egyenlőségen alapuló szexuális és párkapcsolati oktatást mint a nemi sztereotípiák felszámolásának és a káros magatartásformák kezelésének alapvető fontosságú részét, és dolgozzon ki uniós iránymutatásokat az ilyen oktatásra vonatkozóan a tagállamok számára; megjegyzi, hogy a cél az, hogy a fiatalok a testi autonómiával, az egészséges kapcsolatokkal, a reproduktív egészséggel, valamint a nemi alapú erőszak és a megkülönböztetés megelőzésével kapcsolatos ismereteket szerezzenek; hangsúlyozza, hogy védeni kell a kiskorúakat az erőszakos és káros pornográf tartalmakkal szemben;

52.sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a nemek közötti szakadék csökkentése érdekében, különösen a TTMM, a mesterséges intelligencia és a digitális ágazat területén, egy olyan integrált stratégia előmozdítása révén, amely ezekben az ágazatokban már fiatal kortól megerősíti a nők és lányok oktatását; hangsúlyozza, hogy egy ilyen stratégiának olyan kezdeményezéseket kell magában foglalnia, amelyek célja a nők és lányok ösztönzése a TTMM-pályákra lépésre, és felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a nők egyenlő hozzáférését a szakképzési tanfolyamokhoz, szakmai gyakorlatokhoz és tájékoztató tanfolyamokhoz ezeken a területeken azáltal, hogy előmozdítja a képzést és az egész életen át tartó tanulást, terjeszti a sikeres és inkluzív oktatási bevált gyakorlatait, népszerűsíti a női példaképeket, és ösztönzi a nőket arra, hogy szerezzenek olyan ismereteket és fejlesszék azokat a készségeket, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy egyenlő hozzáféréssel rendelkezzenek az olyan feltörekvő területeken, mint például a digitális ágazat, a zöld átállás, valamint általában a gazdaság és az üzleti élet területe, továbbá hogy kezelje prioritásként a sokszínűséget és a befogadást a TTMM területén; megjegyzi, hogy hasonlóképpen a fiúkat pedig ösztönözni kell arra, hogy belépjenek az oktatás, az egészségügy és a szociális szolgáltatások ágazatába; hangsúlyozza, hogy a digitális technológia és platformok egyre inkább alapvető fontosságúak általában véve a nők és lányok oktatásában és képzésében, valamint számos munkakiválasztási folyamatban; sajnálatát fejezi ki a technológiához való egyenlőtlen hozzáférés negatív hatásai miatt, amelyek akadályozhatják a nők és lányok digitális jártasságának fejlődését; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a legkülönbözőbb hátterű és élethelyzetű nőket és lányokat ne sújtsa aránytalanul nagy mértékben a technológiához való hozzáférés hiánya;

53.felhívja a Bizottságot, hogy a digitális környezetben tartsa fenn és fejlessze tovább a nemi alapú erőszak valamennyi formájával szembeni zéró tolerancia politikáját; emlékeztet arra, hogy a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről szóló (EU) 2024/1385 irányelv bűncselekménnyé nyilvánítja az intim – köztük a deepfake – tartalmak beleegyezés nélküli megosztását, az internetes zaklatást, valamint az erőszakra vagy gyűlöletre való internetes uszítást (gyűlöletbeszédet), és e bűncselekmények meghatározását megfelelően át kell ültetni a tagállamok nemzeti jogszabályaiba; fokozott uniós szintű együttműködésre szólít fel a nemi alapú digitális bűncselekmények felderítése és büntetőeljárás alá vonása terén, beleértve az internetes zaklatást és a manipulált média beleegyezés nélküli terjesztését; kiemeli a határokon átnyúló digitális kriminalisztikai kapacitás és az igazságügyi képzés szükségességét; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is kövesse nyomon az online – különösen a lányokat és az LMBTQI+-fiatalokat célba vevő – nemi alapú erőszak egyéb típusait, és dolgozzon ki ezekkel kapcsolatos szakpolitikát;

54.felhívja a Bizottságot, hogy építsen be megelőző intézkedéseket és biztosítékokat a digitális politika valamennyi területére, különös tekintettel a nemek közötti egyenlőségre, a nemi alapú erőszakra és az emberi jogokra, valamint a kiskorúak online védelmére; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa a meglévő eszközök, például a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály – beleértve annak magatartási kódexét is – és a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály szerinti kockázatértékelési és -csökkentési kötelezettségek teljes körű végrehajtását, ugyanakkor dolgozzon ki új szakpolitikai javaslatokat is, például az európai demokráciapajzs és a digitális méltányosságról szóló jogszabály keretében; szorgalmazza a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos éves kockázatértékelések, valamint az online óriásplatformok és a nagyon népszerű online keresőprogramok által bevezetett kockázatcsökkentő intézkedések nyilvános ellenőrzését a jelenség kutatásának és jobb megértésének megkönnyítése érdekében;

55.felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet annak vizsgálatára, hogy az algoritmusok hogyan reprodukálhatják és erősíthetik a szexista vagy megalázó tartalmakat azáltal, hogy nagyobb átláthatóságot ír elő, és a mesterséges intelligencia által generált adatokat nemek szerint elkülöníti a diszkrimináció mintáinak azonosítása érdekében; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan politikákat és hajtsanak végre oktatási és tájékoztató programokat, különösen a fiatalok körében, amelyek célja a nemi alapú erőszak megelőzése, elismerése és az arra való reagálás; felhívja a Bizottságot, hogy ruházzon be olyan kutatásokba, amelyek nyomon követik a nemek közötti egyenlőség alakulását a média- és a digitális iparágakban, többek között interszekcionális nézőpontból;

56.felhívja a Bizottságot, hogy hogy érvényesítse a szociális jogok európai pillérének 18. alapelvében elismert, a gondozás nyújtásához és a gondozásban részesüléshez való jogot; hangsúlyozza, hogy a gondozási munkát el kell ismerni, javadalmazásban és támogatásban kell részesíteni, többek között közjóként, és olyan, magas színvonalú, megfizethető és hozzáférhető gondozási rendszerek létrehozását szorgalmazza, amelyek biztosítják a méltóságot mind a gondozásban részesülők, mind a gondozók számára;

57.felhívja ezért a Bizottságot, hogy az európai gondozási stratégiát fejlessze átfogó európai gondozási megállapodássá a formális és informális – mindkettő esetében többségében női – gondozókra is kiterjedően, amely kötelező erejű jogalkotási és pénzügyi eszközöket tartalmaz a megfizethető és magas színvonalú gyermekgondozási szolgáltatásokba, iskola utáni oktatási programokba és tartós ápolási-gondozási szolgáltatásokba való beruházáshoz és az azokhoz való egyetemes hozzáférés biztosításához; megismétli, hogy a gondozási megállapodásnak jogokon alapuló megközelítésnek kell lennie a gondozás tekintetében, és az ápolási-gondozási infrastruktúra finanszírozását progresszív adózás és állami ellátás révén kell megvalósítani; hangsúlyozza, hogy uniós és nemzeti szinten olyan szakpolitikákra van szükség, amelyek lehetővé teszik a családtagokat gondozó személyek számára, hogy pénzügyi támogatást és pihenőidőt kapjanak gondozási feladataik alól, képzésben részesüljenek és részesülhessenek a nyugdíj- és az egészségügyi ellátásban, hogy enyhüljön a gondozásnak a nők karrierjére és gazdasági függetlenségére gyakorolt negatív hatás; felhívja a Bizottságot, hogy növelje a munkafeltételek, valamint az egészség és biztonság javítására irányuló beruházásokat az ápolási-gondozási ágazatban, amelyben a munkavállalók többsége nő;

58.felhívja a Bizottságot, hogy könnyítse meg a legális lehetőségeket az interszekcionális megkülönböztetés által aránytalanul érintett migráns gondozók jogállásának hivatalossá tétele érdekében, ismerje el képesítésüket és ismerje el az uniós gondozási rendszerekhez való jelentős hozzájárulásukat, biztosítson számukra hozzáférést minőségi munkahelyekhez a minőségi munkahelyekre vonatkozó jövőbeli ütemtervvel összhangban, és biztosítson számukra tisztességes munkakörülményeket, előmozdítva az esélyegyenlőséget az ápolási-gondozási ágazatban;

59.felhívja a Bizottságot, hogy sürgesse a tagállamokat, hogy biztosítsák a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelv és az abban foglalt intézkedések gyors és teljes körű átültetését; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy hozza létre az irányelvben előirányzott szilárd végrehajtási, nyomonkövetési és éves jelentéstételi mechanizmusokat, és szükség esetén indítson kötelezettségszegési eljárásokat vagy egyéb végrehajtási intézkedéseket a teljes megfelelés biztosítása érdekében, valamint különítsen el célzott finanszírozást a következő többéves pénzügyi keretben, és tegyen javaslatot a tartós ápolási-gondozási szolgáltatásokra vonatkozó, uniós szintű minőségi normákra, többek között a személyzetre, a képzésre és a minőségbiztosításra vonatkozóan; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelvet annak biztosítása érdekében, hogy az megfeleljen a célnak, erősítse meg azt az anyasági, apasági és a megosztott szülői/gondozási szabadság továbbfejlesztése és kiterjesztése, valamint a második szülő szülői szabadság igénybevételére irányuló ösztönzőinek javítása, a szülők további védelme, valamint a fizetett foglalkoztatás és a gondozási feladatok kombinálásának megkönnyítése révén; sürgeti a Bizottságot, hogy hosszabbítsa meg a fizetett szülési és apasági szabadság időtartamát a tagállamokban, mozdítsa elő a nem átruházható szülői szabadságot, és fogadjon el intézkedéseket az ápolási-gondozási feladatok háztartásokon belüli, valamint az állam és a családok közötti újraelosztására;

60.kiemeli, hogy a nem megfelelő közlekedési infrastruktúra, a tömegközlekedési összeköttetések hiánya és a megfizethetetlen mobilitási lehetőségek nemi alapú strukturális akadályt jelentenek a nők foglalkoztatáshoz, oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférése előtt, különösen a vidéki, távoli és alacsony jövedelmű területeken; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a közlekedési szegénység csökkentésére és a területi egyenlőség előmozdítására irányuló szélesebb körű erőfeszítések részeként kezeljék prioritásként az olyan inkluzív, biztonságos, megfizethető és fenntartható közlekedési rendszerekbe történő beruházásokat, amelyek figyelembe veszik a nők sajátos mobilitási mintáit és szükségleteit;

61.hangsúlyozza, hogy végre kell hajtani az „egyenlő kereső – egyenlő gondozó” modellt az EU-ban azzal a céllal, hogy a gondozási feladatok tekintetében egyenlőbb legyen a nemek közötti egyensúly valamennyi uniós tagállamban és az uniós intézményekben is; szorgalmazza a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelv által bevezetett apasági szabadság aktív népszerűsítését, valamint annak tudatosítását, hogy szoros kapcsolat áll fenn a munka és a magánélet közötti egyensúlyra irányuló intézkedések és a nemek között a gondozás terén fennálló egyenlőtlenség között, amely hozzájárul a foglalkoztatási, bér- és nyugdíjszakadék kialakulásához; hangsúlyozza, hogy az ápolási és gondozási feladatok nem akadályozhatják a nők szakmai előmenetelét;

62.kéri, hogy minden év március 20-a legyen a munka és a magánélet közötti egyensúly európai napja, amely szimbolikusan a tavaszi napéjegyenlőséget tükrözi;

63.hangsúlyozza a környezetkárosodás nők és lányok egészségére gyakorolt káros hatásait, különös tekintettel a per- és polifluor-alkil anyagok (PFAS-ek) hatására, és sürgeti a Bizottságot, hogy hívja fel a figyelmet ezekre az összefüggésekre, biztosítsa az éghajlatváltozás és a nemek közötti egyenlőség közötti kapcsolatra vonatkozó összehangolt és átfogó megközelítést minden tevékenységében, valamint hajtsa végre azokat a szakpolitikákat, amelyek megakadályozzák a környezet további károsodását és a nők, lányok és kiszolgáltatott csoportok egészségének folyamatos romlását;

64.hangsúlyozza, hogy a külpolitikát, a biztonságot és a védelmet a legszélesebb értelemben, emberközpontú megközelítés révén kell értelmezni, amelybe beletartozik a társadalmi, oktatási, környezeti és kulturális dimenzió, a társadalmi és éghajlati igazságosság, amelyek mindegyike erős demokráciát és egyenlőséget, beleértve a nemek közötti egyenlőséget is, igényel; hangsúlyozza, hogy végre kell hajtani a nőkkel, a békével és a biztonsággal kapcsolatos menetrendet, amely az EU közös kül- és biztonságpolitikájának (KKBP) egyik központi eleme, és megismétli, hogy a KKBP-vel kapcsolatos valamennyi finanszírozás esetében figyelembe kell venni ezt, ugyanakkor el kell ismerni a biztonság tágabb szempontjait; felhívja a Bizottságot, hogy mérje fel a nőkkel, a békével és a biztonsággal kapcsolatos menetrend uniós szintű végrehajtása terén elért eredményeket, és következtetéseit terjessze a Tanács és az Európai Parlament elé; sürgeti a Bizottságot, hogy a helyzetfelmérés alapján terjesszen elő a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló, a 2019–2024-es időszakra szóló cselekvési terv nyomon követésére irányuló, a konfliktusok változó jellegéhez és az új fenyegetésekhez igazodó és kibővített cselekvési tervet, és terjesszen elő intézkedéseket a nemek szempontjából kiegyensúlyozott és a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő vezetés elérésére az EU döntéshozói szintjén; felszólít az 1325. sz. ENSZ-határozat végrehajtásának előmozdítására a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló nemzeti cselekvési tervek (NAP 1325/IV) révén, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a nők nemzeti fegyveres erőkbe és polgári missziókba való toborzását, illetve azokon belüli megtartását és előmenetelét, és építsék be a nemi dimenziót a biztonság- és védelempolitikai döntéshozatalba, a tervezésbe és a végrehajtásba;

65.felhívja a Bizottságot, hogy a nőkre, a békére és a biztonságra vonatkozó uniós cselekvési tervvel összhangban biztosítsa a következetes és fenntartható költségvetés-tervezést az uniós védelmi és biztonsági ágazatban a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos valamennyi tevékenység esetében; hangsúlyozza, hogy a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) misszióin belül célzott finanszírozásra van szükség a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos fellépések számára, beleértve egy külön költségvetési sort a polgári KBVP-missziókban a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó tanácsadók számára;

66.hangsúlyozza, hogy a válságok – mint például fegyveres konfliktusok, területek megszállása, természeti katasztrófák, humanitárius válságok, energiaszegénység, éghajlatváltozás és megélhetési válság – tovább súlyosbítják a meglévő egyenlőtlenségeket; az e kérdésekkel foglalkozó feminista, LMBTIQ+-jogok és szexuális és reproduktív egészség és jogok védelmezőit célzott mechanizmusok révén védeni kell, különösen azokban az országokban, ahol demokratikus visszacsúszás tapasztalható; felszólítja a Bizottságot, hogy vonja be a válságkezelés, a felkészültség és a biztonság kérdését a 2025 utáni időszakra vonatkozó, jövőbeli nemi esélyegyenlőségi stratégiájába;

67.felhívja a Bizottságot, hogy végezze el a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó jelenlegi cselekvési terv (GAP III) végrehajtása terén elért eredmények újabb felülvizsgálatát, és folytassa a nemek közötti egyenlőségre vonatkozóan a partnerországokban elkülönített és kifizetett uniós finanszírozás nyomon követésére szolgáló mechanizmus végrehajtását, és erről a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. cselekvési terven keresztül számoljon be; sürgeti a Bizottságot, hogy tartsa fenn a terv gyors végrehajtási ütemét és magas szintű célkitűzéseit, és felhívja a Bizottságot, hogy a terv időben történő elfogadásának biztosítása érdekében kezdje meg a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, 2027 utáni ambiciózus cselekvési terv (GAP IV) előkészítését, többek között azáltal, hogy a 2028–2034-es többéves pénzügyi keretre vonatkozó következő javaslatban megfelelő finanszírozást különít el a terv végrehajtására; kiemeli, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. cselekvési terv alapelveinek – az emberi jogokon alapuló megközelítésnek, többek között a szexuális és reproduktív egészségnek és jogoknak, az interszekcionalitásnak és a nemek közötti egyenlőség transzformatív megközelítésének – a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó IV. cselekvési terv szerves részét kell képezniük, és konkrét végrehajtásukat meg kell erősíteni; felhívja a Bizottságot, hogy növelje a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kezdeményezések és az olyan ENSZ-ügynökségek politikai és pénzügyi támogatását, mint az ENSZ nőjogi szervezete és az UNFPA, különös tekintettel az UNFPA ellátási partnerségére;

68.felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy célzott támogató szolgálatot, amely a harmadik országokban működő uniós diplomáciai képviseleteken keresztül működik, azzal a konkrét megbízatással, hogy világszerte támogatást nyújtson a nőjogi jogvédőknek és szervezeteknek a nemek közötti egyenlőség elleni mozgalmakkal szembeni küzdelem érdekében; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg elkötelezettségüket a nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése iránt világszerte, és növeljék a női szervezetek finanszírozását, különösen a globális dél országaiban és azokban a régiókban, ahol a nemek közötti egyenlőség támadásoknak van kitéve, hogy megszüntessék a nőjogi szervezeteknek nyújtott fejlesztési segélyek terén az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) által nyújtott támogatás csökkentése következtében keletkezett megvonásokat;

69.sürgeti a Bizottságot, hogy garantálja a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó belső és külső politikák közötti koherenciát, nevezetesen a következő, 2025 utáni nemi esélyegyenlőségi stratégiában (GAP III és GAP IV), és biztosítsa, hogy azokat összehangolják az összes többi releváns meglévő és jövőbeli stratégiával, kerettel és cselekvési tervvel, például a 2021–2030 közötti időszakra szóló európai fogyatékosságügyi stratégiával, a romák egyenlőségének, társadalmi befogadásának és részvételének előmozdítását célzó uniós stratégiai keretrendszerrel, az áldozatok jogairól szóló uniós stratégiával, az LMBTIQ-stratégiával és a rasszizmus elleni uniós cselekvési tervvel; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a nagyobb átláthatóságot és az érdekelt felek bevonását a nemekkel kapcsolatos valamennyi kezdeményezés végrehajtásába, és szisztematikusabban vonja be a Parlamentet ezen intézkedések ellenőrzésébe és értékelésébe;

70.aggodalommal veszi tudomásul a nőket, az LMBTIQ+-személyeket, a faji vagy etnikai kisebbségeket és más marginalizált csoportokat célzó gyűlölet-bűncselekmények és gyűlöletbeszéd riasztó mértékű növekedését, és kiemeli a jogállamiság és a demokratikus normák romlása, valamint az alapvető jogok, különösen a nők és a kisebbségek jogainak megsértése között fennálló összefüggést; kiemeli, hogy a védelmi intézkedések tagállamok közötti következetlen végrehajtása nem megfelelő védelmet eredményez, és bizonyos csoportokat nagyobb diszkrimináció és erőszak kockázatának tesz ki; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamokban nem halad előre az egyenlőségről szóló és a megkülönböztetést tiltó jogszabályok végrehajtása, és sürgeti a Bizottságot, hogy a 2025 utáni időszakra vonatkozó nemi esélyegyenlőségi stratégiában foglalkozzon ezzel a kérdéssel; üdvözli a megkülönböztetés tilalmáról szóló horizontális irányelv visszavonásáról szóló határozat visszavonását, és sürgeti a tagállamokat, hogy haladéktalanul fogadják el a jogszabályt;

71.sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítson átfogó nyomonkövetési és elszámoltathatósági mechanizmust a demokrácia, a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség folyamatos eróziójának gyors kezelése érdekében, beleértve a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat és az LMBTIQ+-személyek jogait, amelyek elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz; felhívja a Bizottságot, hogy építsen a jogállamiságnak vagy az alapvető jogoknak való megfelelés értékelésére szolgáló meglévő mechanizmusokra, és fokozatosan dolgozzon ki egy olyan célzott mechanizmust, amely magában foglalja az EUSZ 2. cikke szerinti valamennyi uniós értéket, köztük a demokráciát, a jogállamiságot, valamint az alapvető és emberi jogokat, beleértve a nők jogait is, és amely a Bizottság, a Parlament és a Tanács közötti intézményközi megállapodás alapján működik, biztosítva az éves nyomon követés egységes megközelítését valamennyi tagállamban, és egyértelmű kapcsolatot biztosítva a konkrét uniós intézkedésekkel azokban az esetekben, amikor a hiányosságok továbbra sem orvosolhatók; megjegyzi, hogy a visszacsúszás elleni valamennyi intézkedésnek interszekcionális perspektívát kell tükröznie; sürgeti a Bizottságot, hogy végezzen mélyreható kutatást a nemek közötti egyenlőség elleni mozgalmakról annak érdekében, hogy mélyebb betekintést nyerjen jelenlegi műveleteikbe és finanszírozási stratégiáikba; hangsúlyozza, hogy e dinamika megértése elengedhetetlen egy modern, befogadó és toleráns Európa megőrzéséhez;

72.mély aggodalommal emeli ki a „manoszféra” terjedését; hangsúlyozza, hogy a közösségimédia-platformok által használt algoritmusok felerősítik a szélsőséges nőgyűlölő tartalmakat; sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja ki és szankcionálja azokat az online óriásplatformokat, amelyek nem teljesítik a káros tartalom eltávolítására vonatkozó kötelezettségeiket; sürgeti a Bizottságot, hogy tárja fel a fiatal férfiak és nők nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos hozzáállásának növekvő eltérését, értékelje annak társadalmi, különösen az online terekben tapasztalható következményeit, és dolgozzon ki intézkedéseket a fiúk és a fiatal férfiak körében a nemek közötti egyenlőséggel és a nők jogaival kapcsolatos nőgyűlölő, szélsőjobboldali értékek kialakulásának kezelésére és ellensúlyozására; felhívja ezért a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az átfogó, életkornak megfelelő szexuális és párkapcsolati oktatást az iskolákban, erősítse meg a kritikai médiaműveltséget, lépjen fel a nemet érintő félretájékoztatás és dezinformáció ellen, és foglalkozzon a nemi sztereotípiák kérdésével; hangsúlyozza, hogy mélyebben meg kell érteni az incel jelenséget és ideológiát, és aktívabb politikákkal kell megelőzni a jelenséget és a mögötte rejlő narratívát, valamint a potenciális mentális egészségügyi és biztonsági problémákat;

73.emlékeztet arra, hogy a civil társadalmi szervezetek – különösen a nőjogi szervezetek és a női emberijog-védők, köztük a humanitárius ágazatban dolgozók – alapvető és nélkülözhetetlen szerepet játszanak a fékek és ellensúlyok rendszerében az egészséges demokráciában, különösen a nemek közötti egyenlőség, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelmében és előmozdításában, különösen a politikai, társadalmi és intézményi szinten tapasztalható visszarendeződés idején; felhívja a Bizottságot, hogy ismerje el, védje meg, biztosítsa és támogassa a civil társadalmi szervezeteket, a nők emberi jogait védő szervezeteket és jogvédőket, a feminista, az LMBTIQ+-, valamint a szexuális és reproduktív jogokat támogató mozgalmakat, amelyek elengedhetetlenek az inkluzív szakpolitikai reformok előmozdításához, a diszkriminatív gyakorlatok megkérdőjelezéséhez, valamint a közösségeknek az alapvető jogok védelme érdekében történő mozgósításához az EU-ban és világszerte; megjegyzi, hogy e csoportok egyre gyakrabban válnak szélsőjobboldali és e jogokat ellenző szereplők célpontjaivá; felhívja a Bizottságot, hogy foglalja bele ezt horizontális pillérként az uniós politikákba és a nők jogaival, a nemek közötti egyenlőséggel és a hátrányos megkülönböztetés tilalmával foglalkozó civil társadalmi szervezetek védelmére és támogatására irányuló, a 2025 utáni időszakra vonatkozó nemi esélyegyenlőségi stratégiai intézkedésekbe és javaslatokba;

74.sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítson fenntartható és hozzáférhető finanszírozást a nőjogi szervezetek számára, többek között az új többéves pénzügyi kereten keresztül, és tartsa fenn és erősítse meg a civil társadalom támogatása iránti elkötelezettségét, többek között a Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek (CERV) programon keresztül, biztosítva, hogy az továbbra is szilárd eszköz maradjon a jogokat és szabadságokat fenyegető új veszélyek kezelésére; felhívja különösen a Bizottságot, hogy tartsa fenn a CERV-et mint közvetlen irányítás alatt álló önálló programot, és jelentősen növelje annak finanszírozását az alulfinanszírozott civil társadalmi szervezetek igényeire, valamint a civil teret és az uniós értékeket fenyegető növekvő veszélyekre és kihívásokra való reagálás érdekében; sürgeti a Bizottságot, hogy tartsa fenn a programoknak a nemek közötti egyenlőségre és a nők jogaira, többek között a szexuális és reproduktív egészségre és jogokra vonatkozó ágát, valamint az olyan célzott ágakat, mint a Daphne, amelynek az új többéves pénzügyi keretben külön költségvetési sorral rendelkező önálló programnak kell maradnia a nemi alapú erőszak és a többek között az LMBTIQ-személyekkel szembeni megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében;

75.figyelmeztet arra, hogy a nemek közötti egyenlőség elleni mozgalmak terjedését Unió-szerte előmozdító finanszírozás jelentős része külföldi szereplőktől származik; megismétli, hogy minden finanszírozásnak összhangban kell lennie az EUSZ 2. cikkében és az Alapjogi Chartában foglalt közös uniós értékekkel, biztosítva, hogy a pénzügyi támogatás erősítse az uniós demokratikus értékeket; felhívja a Bizottságot, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontjának érvényesítését szem előtt tartva vizsgálja felül és ellenőrizze az összes jelenlegi finanszírozást a „ne árts” elv alapján annak biztosítása érdekében, hogy az uniós források ne irányuljanak antidemokratikus és a nemek közötti egyenlőség elleni célkitűzésekre és projektekre; sürgeti a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon a nemek közötti egyenlőség előmozdítását és a civil társadalom, többek között a nőjogi nem kormányzati szervezetek támogatását célzó, megosztott irányítás alá tartozó alapok tagállamokban történő végrehajtását annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen források megszerzésére irányuló pályázati felhívásokat ne függesszék fel vagy tartsák vissza szándékosan;

76.felhívja a Bizottságot, hogy szorosan ellenőrizze az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Európai Unió Bírósága által hozott ítéleteknek a tagállamok által történő végrehajtását, különös tekintettel a nemek közötti egyenlőségre, a megkülönböztetésmentességre és a kisebbségek jogaira, ezáltal biztosítva a nemzetközi kötelezettségeknek való teljes körű megfelelést;

77.felszólít a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos uniós kutatás megfelelő finanszírozására, többek között az EIGE és az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége esetében, valamint olyan eszközök révén, mint a Horizont Európa által finanszírozott, nemek közötti egyenlőségre vonatkozó tervek projektjei; jobb módszertan kidolgozását szorgalmazza, amelynek nemcsak az alapok kedvezményezettjeit kell azonosítania, hanem a programok átalakító potenciálját is; sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy csak olyan projektek kapjanak uniós forrásokat, amelyek megfelelnek az EU alapvető jogainak és elveinek, beleértve a nemek közötti egyenlőséget, a szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz való hozzáférést és a nemi alapú erőszak felszámolását; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítson mindenki számára előnyös igazságos és társadalmilag igazságos átmenetet azáltal, hogy a kulcsfontosságú kérdések kezelése érdekében a nemek szempontjából transzformatív interszekcionális stratégiát dolgoz ki, és hangsúlyozza, hogy jelentősen fokozni kell az alapvető szociális szolgáltatásokba történő beruházásokat a nők függetlenségének, egyenlőségének és emancipációjának támogatása érdekében;

78.elismeri, hogy sok nő küzd interszekcionális egyenlőtlenségekkel és megkülönböztetéssel az EU-ban, és sürgeti a Bizottságot, hogy a 2025 utáni időszakra szóló új nemi esélyegyenlőségi stratégiában és valamennyi jogalkotási és nem jogalkotási intézkedésben horizontális elvként fejlessze tovább az interszekcionalitás alkalmazását;

79.sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos összes szakpolitikában foglalkozzanak az interszekcionalitással, elismerve, hogy a nemi alapú erőszakot és a megkülönböztetést tovább súlyosbítják bizonyos tényezők, például az életkor, a faji hovatartozás, az etnikai hovatartozás, a kisebbségi státusz, a fogyatékosság, a nemi identitás és a szexuális irányultság, valamint hogy ezen tényezők kölcsönhatása a megkülönböztetés többféle és egyedi formáit hozza létre, ami célzott és kontextusfüggő intézkedéseket tesz szükségessé;

80.felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az intézkedések az EU egész területére kiterjedjenek, és hatékony eszközöket biztosítsanak a nemek közötti egyenlőség terén az uniós tagállamok és régióik között és azokon belül fennálló regionális egyenlőtlenségek kezelésére; hangsúlyozza, hogy ezeknek az intézkedéseknek alkalmazkodóképesnek kell lenniük, és megfelelő forrásokat kell hozzájuk rendelni a nemek közötti egyenlőtlenségek kezeléséhez, figyelembe véve az egyes régiók rendelkezésre álló erőforrásait, megközelíthetőségét és fejlettségi szintjét;

81.sajnálatosnak tartja, hogy annak ellenére, hogy a vidéki térségekben a nők létfontosságú szerepet játszanak közösségeik és a mezőgazdaság életképességének fenntartásában, hozzájárulásukat gyakran nem ismerik el, és továbbra is számos kihívással küzdenek, többek között korlátozott foglalkoztatási lehetőségekkel, a szolgáltatásokhoz való rosszabb hozzáféréssel, kevésbé fejlett infrastruktúrával és a döntéshozatalban való alulreprezentáltsággal; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre és hajtson végre a vidéki térségekben élő nőket célzó alprogramokat és tevékenységeket;

82.felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg és támogassa a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó tanácsi formációt, amely a nemek közötti egyenlőségért felelős minisztereket és államtitkárokat tömöríti, és amely a nők jogaival és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik annak érdekében, hogy közös és konkrét intézkedéseket hozzon, többek között a Tanács elnökségein keresztül, és biztosítsa, hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdéseket a legmagasabb politikai szinten vitassák meg;

83.sürgeti a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel és ösztönözze az esélyegyenlőségi szervekre vonatkozó normákról szóló irányelv ((EU) 2024/1499 irányelv) gyors végrehajtását, és tegyen ajánlást a tagállamok számára a működésükre és feladataikra alkalmazandó normákról annak érdekében, hogy megkönnyítse az irányelv megfelelő átültetését, és biztosítsa az esélyegyenlőségi szervek létrehozásának harmonizációját az egész Unióban; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU csatlakozzon az emberi jogok európai egyezményéhez, és felhívja a Bizottságot, hogy az EUB jogi véleményének kikérésével tegyen lépéseket e cél elérése érdekében;

84.méltatja az EIGE konstruktív együttműködését és célzott munkáját, amely döntő szerepet játszik a megfelelő adatgyűjtésben, az összehasonlítható lebontott adatok elemzésében, az uniós intézmények és a tagállamok számára készített kutatásban és iránymutatásban, valamint a nemek közötti egyenlőség szempontjából releváns uniós jogszabályok valamennyi uniós tagállamban történő végrehajtásának nyomon követésében; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az EIGE elegendő pénzügyi és emberi erőforrással és kapacitással rendelkezzen feladatai hatékony ellátásához; emlékeztet arra, hogy az EIGE folyamatosan személyzeti létszámhiánnyal küzd, amelyet tovább súlyosbított a technikai segítségnyújtás iránti megkeresések számának ugrásszerű növekedése; kéri ezért, hogy az EIGE számára allokáljanak új ideiglenes alkalmazottakat;

85.felhívja a Bizottságot, hogy a 2025 utáni időszakra vonatkozó nemi esélyegyenlőségi stratégia előkészítése és végrehajtása során aktívan konzultáljon és azokba vonja be a legkülönbözőbb hátterű és élethelyzetben lévő nőket és lányokat, többek között képviseleti szervezeteken keresztül;

86.felhívja a Bizottságot, hogy ismerje el, hogy a civil társadalmi szervezetek és a különböző szinteken tevékenykedő szereplők, például a vidéki közösségek, a helyi akciócsoportok, a helyi és regionális önkormányzatok, valamint a tudományos körök és az olyan intézmények, mint a Régiók Bizottsága, fontos szerepet játszanak a nemek közötti egyenlőség megvalósításában; felhívja ezért a Bizottságot, hogy alkalmazzon inkluzív megközelítést, és szorosan vonja be ezeket az érdekelt feleket a 2025 utáni időszakra vonatkozó nemi esélyegyenlőségi stratégia céljainak elérésébe;

87.hangsúlyozza a terület szakértőivel való együttműködés fontosságát; felhívja a Bizottságot annak biztosítására is, hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos politikák megfelelő finanszírozásban és támogatásban részesüljenek helyi és regionális szinten, valamint hogy az EU kohéziós és helyreállítási alapjai tartalmazzák a nemek közötti egyenlőségre irányuló egyértelmű célkitűzésekre vonatkozó követelményeket, annak biztosítása érdekében, hogy a regionális fejlesztés hozzájáruljon a nemek közötti egyenlőtlenségek csökkentéséhez, ne pedig súlyosbítsa az egyenlőtlenségeket, mivel azok közvetlen hatást gyakorolnak a nemek közötti egyenlőséget érintő számos területre, például a foglalkoztatásra, az oktatásra, a gondozási infrastruktúrára, az egészségügyre, az erőszak áldozatává vált nők támogatására, valamint a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő várostervezésre és közlekedésre;

88.felhívja a Bizottságot, hogy az EIGE-vel és az Eurostattal együttműködve biztosítsa és javítsa az összehasonlítható, nemek szerint lebontott adatok rendszeres, megbízható és megfelelő gyűjtését, jelentését és elemzését uniós és tagállami szinten; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki közös nyomonkövetési módszertant az adatgyűjtésre, amennyiben az nem áll rendelkezésre, és hangsúlyozza, hogy horizontális uniós fogalommeghatározásokat kell kidolgozni a nemi szempontú hatásvizsgálatok megkönnyítése érdekében az uniós szakpolitikai területeken; felhívja a Bizottságot, hogy javítsa különösen a nemi alapú erőszak, többek között a nőgyilkosságok, a nemi erőszak és más szexuális erőszak megelőzésére, büntetőeljárás alá vonására és szankcionálására vonatkozó adatgyűjtést azáltal, hogy átfogó és összehasonlítható adatokat rögzít mind az áldozatokról, mind az elkövetőkről, nem, korcsoport, az áldozat és az elkövető közötti kapcsolat, valamint a bűncselekmény típusa szerint bontva, a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak elleni küzdelemről szóló irányelvben felsoroltak szerint, és amennyiben lehetséges, nemi identitás, faji vagy etnikai származás, szexuális irányultság, nemi jellemzők, fogyatékosság és állampolgársági státusz szerinti bontásban, és biztosítsa, hogy az adatokat rendszeresen felülvizsgálják és felhasználják a szakpolitikai döntéshozatal, az erőforrások elosztása és a szexuális és egyéb nemi alapú erőszak megelőzését és kezelését célzó egyéb intézkedések megalapozására; ösztönzi a tagállamok civil társadalommal való együttműködését az áldozatok jogainak biztosítása és konkrét szakpolitikák kidolgozása terén;

89.hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó szakpolitikák kidolgozásának előfeltétele a megfelelő források elkülönítése és a 2025 utáni időszakra vonatkozó nemi esélyegyenlőségi stratégia végrehajtása;

90.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.