1.emlékeztet arra, hogy biztosítani kell, hogy az uniós költségvetés teljesítse az EU szakpolitikai prioritásait, beleértve a versenyképesség fokozását, a fenntartható és inkluzív jólét előmozdítását, valamint az EU mint geopolitikai szereplő szuverenitásának és függetlenségének biztosítását; hangsúlyozza, hogy e célok eléréséhez a szabályozási változások ugyanolyan fontosak, mint a finanszírozási intézkedések; hangsúlyozza, hogy az uniós kiadásoknak a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveivel összhangban kézzelfogható eredményeket kell elérniük, és azokat olyan területeken kell befektetni, ahol a közös uniós fellépés nagyobb hatással és hozzáadott értékkel bír, mint a nemzeti vagy szubnacionális szakpolitikai fellépés;

2.hangsúlyozza, hogy a versenyképesség fokozására irányuló intézkedések hozzájárulhatnak szélesebb körű társadalmi előnyökhöz, feltéve, hogy ezek az intézkedések továbbra is a termelékenységre, a növekedésre és a munkahelyteremtésre összpontosítanak; kitart amellett, hogy az uniós költségvetésre vonatkozó bármely átfogó teljesítménymérési keretnek elsősorban gazdasági eredményeket és mérhető szakpolitikai eredményeket kell biztosítania, adott esetben figyelembe véve a szélesebb körű társadalmi hatásokat, a hatékonyság és eredményesség elvének aláásása nélkül;

3.elengedhetetlennek tartja, hogy az uniós költségvetés eredményorientáltabb legyen, és hogy minden elköltött euró mérhető értéket teremtsen a polgárok és a vállalkozások számára; megerősíti, hogy az uniós szakpolitikai célkitűzések elérése felé tett előrehaladás nyomon követése és értékelése érdekében konkrét, mérhető, teljesíthető, releváns és határidőhöz kötött teljesítménymutatókat (SMART) kell meghatározni és alkalmazni, amelyek biztosítják, hogy az uniós forrásokat hatékonyan, eredményesen és fenntartható módon használják fel; úgy véli, hogy a programok teljesítményének értékeléséhez minden típusú mutató elengedhetetlen, ezért törekedni kell az input-, output-, eredmény- és hatásmutatók közötti egyensúlyra; hangsúlyozza, hogy a teljesítménymutatókat kifejezetten az egyes programok célkitűzéseiből kell származtatni; hangsúlyozza, hogy a megfelelő mutatók kiválasztásakor figyelembe kell venni a velük járó adminisztratív terheket, az adatgyűjtés költségeit, valamint az összehasonlíthatóságot és összesíthetőséget is;

4.aggodalommal állapítja meg, hogy a Számvevőszék az ellenőrzései során többször is megállapította, hogy az uniós finanszírozási programokhoz használt fő teljesítménymutatók valójában input- és az outputmutatók, amelyek nem nyújtanak releváns információt az uniós finanszírozású intézkedések célkitűzéseinek elérése terén tett előrehaladásról; sajnálatosnak tartja továbbá, hogy sok esetben úgy találták, hogy a mutatók bázisértékei hiányoznak, és hogy a mutatók alapjául szolgáló adatok nem voltak sem nyomon követhetők, sem megbízhatók; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a teljesítménymutatók meghatározásai eltérnek a finanszírozási programok között; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az uniós finanszírozású projektekhez használt mutatók mérhetők és ellenőrizhetők legyenek, és olyan megbízható adatforrásokon alapuljanak, amelyek biztosítják az alapul szolgáló adatok nyomonkövethetőségét a szerződések és a végső kedvezményezettek szintjéig, egyértelmű kiindulási alapokkal és fogalommeghatározásokkal, az eltérő értelmezések elkerülése érdekében;

5.sajnálatosnak tartja, hogy a 2021–2027-es időszakra vonatkozó uniós költségvetés teljesítménymérési kerete továbbra is túlságosan összetett és széttagolt; sajnálattal veszi tudomásul a Bizottság értékelését A költségvetési kiadások nyomon követésére és eredményességére vonatkozó keret létrehozásáról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatot (COM(2025)0545) kísérő hatásvizsgálati jelentés (SWD(2025)0590)., amely szerint a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben több mint 5000 heterogén, nem összesíthető teljesítménymutatót használnak, ami megnehezíti az uniós kiadások hatékonyságának a különböző finanszírozási eszközökön átívelő átfogó értékelését, és hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF) keretében mintegy 7000 olyan mérföldkövet és célt határoztak meg, amelyek különböző szükségleteket elégítenek ki, például a teljesítménynek a költségvetési tervezet keretében történő értékelését, valamint a programok, a tagállami tervek és a kifizetési kifizetések nyomon követését és értékelését;

6.hangsúlyozza különösen, hogy az RRF kialakítása nem biztosítja az uniós források felhasználásának kielégítő nyomonkövethetőségét, átláthatóságát és ellenőrizhetőségét, sem az eredmények más uniós kiadási eszközök eredményeivel való összehasonlíthatóságát; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre átfogóbb, harmonizáltabb, átláthatóbb és ellenőrizhetőbb teljesítménymutató-keretet a jövőbeli eszközök számára, biztosítva, hogy a Parlament és a Számvevőszék teljes mértékben gyakorolhassa felügyeleti feladatait; felhívja a Bizottságot, hogy elemezze a teljesítményalapú eszközök végrehajtását más országos és regionális szinteken, levonva a megfelelő tanulságokat;

7.tudomásul veszi a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a 2028–2034-es többéves pénzügyi keretet, beleértve az Európai Versenyképességi Alapot (EVA) is, az összes uniós költségvetési programra alkalmazandó szabványosított teljesítménymutatók révén kövessék nyomon, a teljesítményrendeletre irányuló javaslatának megfelelően COM(2025)0545.; megjegyzi, hogy javasolták a teljesítménymérési keret egyszerűsített alkalmazását az EVA költségvetési biztosítékai és pénzügyi eszközei tekintetében;

8.úgy véli, hogy egyszerűsítse az uniós költségvetés teljesítménymérési keretét, hogy az harmonizált és arányos megközelítést biztosítson az uniós kiadások hatásainak pontos mérésére a tagállamokban, észszerűsítse az általános adminisztratív terheket és a jelentéstételi kötelezettségeket – kivált a kis- és középvállalkozások (kkv-k) és a helyi hatóságok számára –, és növelje kell az átláthatóságot az információtúlterheltség csökkentése révén, ugyanakkor továbbra is lehetővé tegyék az uniós finanszírozás hatásainak teljes körű kiaknázását, ideértve az uniós beavatkozások hozzáadott értékét, amelyet a tagállamok önállóan nem tudnának elérni; felhívja a Bizottságot, hogy egyszerűsítse a mutatókat, egyszerűsítse a sablonokat, kerülje el a párhuzamos adatkéréseket, és alkalmazza az egyszeri adatszolgáltatás elvét;

9.úgy véli, hogy a hatás felmérésének legjobb módja az értékelés; hangsúlyozza, hogy az EVA és valamennyi jövőbeli eszköz keretében elő kell írni a Bizottság által elvégzendő félidős értékeléseket; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy amennyiben az eredmények nem érik el a célkitűzéseket, haladéktalanul alkalmazzanak korrekciós intézkedéseket, ideértve a Számvevőszék által az ellenőrzéseit követően ajánlott intézkedéseket is;

10.hangsúlyozza, hogy az egyszerűsítés nem mehet az átláthatóság, az elszámoltathatóság és az ellenőrizhetőség rovására, ugyanakkor elő kell mozdítania a jelentéstétel észszerűsítését, valamint az uniós finanszírozás teljesítményére vonatkozó információk hozzáférhetőbbé és hasznosabbá tételét; hangsúlyozza továbbá, hogy a mutatók számának csökkentését költség-haszon elemzésnek és kockázatelemzésnek kell kísérnie; hangsúlyozza, hogy egyértelműbb kapcsolatra van szükség a kiadások és a mérhető szakpolitikai eredmények között;

11.emlékeztet arra, hogy az adatgyűjtési megközelítések tagállamonként és a tagállamokon belül is eltérőek, ami megnehezíti a teljesítményadatok uniós szintű összesítését és összehasonlítását; megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy fejlesszen ki biztonságos és interoperábilis informatikai infrastruktúrát, ugyanakkor használja ki a mesterséges intelligenciát, a gépi tanulást és az adatbányászati kapacitásokat a szakpolitikák végrehajtásának javítása, valamint a nyomon követés, a jelentéstétel és a felügyelet megkönnyítése érdekében; hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligencia nyomon követésben és adatfeldolgozásban való felhasználását szilárd emberi felügyeletnek kell kísérnie, és azt etikai elveknek kell vezérelniük a visszaélések és az algoritmikus megkülönböztetés vagy elfogultság megelőzése, valamint az átláthatóság és az elszámoltathatóság biztosítása érdekében, az adatvédelem garantálása és az alapvető jogok teljes körű tiszteletben tartása mellett;

12.ragaszkodik ahhoz, hogy a mutatókra vonatkozó adatokat és módszertanokat egy interoperábilis nyomonkövetési, jelentéstételi és ellenőrzési rendszeren keresztül valós időben tegyék nyilvánosan hozzáférhetővé, ezáltal növelve az átláthatóságot és biztosítva a nyomon követhetőséget a projektek és a végső kedvezményezettek szintjén; emlékeztet annak fontosságára, hogy átlátható legyen, hogy mely végső kedvezményezettek részesültek uniós forrásokban; hangsúlyozza, hogy az uniós finanszírozásnak – beleértve a közvetett irányítás melletti finanszírozást – átláthatónak kell lennie, és lehetővé kell tennie a hatékony ellenőrzést és a kettős finanszírozás megelőzését; kitart továbbá amellett, hogy ezeknek az adatoknak átfogó információkat kell tartalmazniuk a finanszírozott projektekről;

13.felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg teljesítményjelentését azáltal, hogy abba beépíti az uniós forrásokkal kapcsolatos pénzügyi és teljesítményinformációkat, és az OECD ajánlásaival OECD (2025), ‘Strengthening performance reporting practices’, OECD Papers on Budgeting, No 2025/07, OECD Publishing, Paris. összhangban a teljesítményre és a kiadásokra vonatkozó egyértelmű és felhasználóbarát összefoglalókat tesz közzé, köztük egyoldalas áttekintéseket és géppel olvasható adatkészleteket tartalmazó interaktív áttekintő táblázatokat;

14.alapvető fontosságúnak tartja a teljesítménymutatók meghatározásához használt adatok megbízhatóságának ellenőrzését és biztosítását; aggodalommal állapítja meg, hogy a költségekhez nem kapcsolódó finanszírozáson alapuló teljesítési modellek – például az RRF – bevezetése és növekvő használata miatt – amelyekben a kifizetésekre a korábban meghatározott mérföldkövek és célok elérése függvényében kerül sor – az adatok megbízhatóságának hiányosságai megnehezítik az EU pénzügyi érdekeinek védelmét; ragaszkodik ezért a mérföldkövek és célkitűzések kötelező előzetes és utólagos ellenőrzéséhez, a csalások vagy súlyos szabálytalanságok gyanújának az Európai Csalás Elleni Hivatal és az Európai Ügyészség felé történő következetes bejelentéséhez, valamint a kifizetések felfüggesztésének lehetőségéhez;

15.felhívja a Bizottságot, hogy teljesítményjelentésébe foglaljon bele érdemi információkat a teljesítménymutatókhoz használt minőségbiztosítási intézkedésekről; hangsúlyozza, hogy a mutatók relevanciájának és megbízhatóságának rendszeres és átlátható felülvizsgálata elengedhetetlen a hitelesség és az uniós kiadásokba vetett közbizalom biztosításához; kéri, hogy a tagállamok által jelentett teljesítményadatokat vessék alá független – többek között a nemzeti ellenőrző szervek és a Számvevőszék általi – ellenőrzésnek, és az eredményeket bocsássák a Parlament rendelkezésére; kéri továbbá, hogy az ellenőrzési jelentéseket és adatkészleteket hozzáférhető, összehasonlítható és ellenőrizhető formátumban bocsássák az illetékes felügyeleti hatóságok rendelkezésére, ezáltal biztosítva, hogy a polgárok hozzáférjenek az uniós források felhasználására vonatkozó ellenőrzés eredményéhez, biztosítva ugyanakkor az adatvédelmi és titoktartási szabályok betartását;

16.hangsúlyozza, hogy a hatékony teljesítménymenedzsment előfeltétele a jogállamiság tiszteletben tartása és az EU pénzügyi érdekeinek védelme; emlékeztet arra, hogy amennyiben az ellenőrzési rendszerekben továbbra is súlyos hiányosságok tapasztalhatók, a kifizetéseket fel kell függeszteni, és pénzügyi korrekciókat kell alkalmazni;

17.úgy véli, hogy a jogállamiság az EU versenyképessége megerősítésének alapvető előfeltétele; hangsúlyozza, hogy a jogállamisággal kapcsolatos kihívások hátrányosan befolyásolják a befektetői bizalmat, a fogyasztói bizalmat és az egységes piac integritását, amint azt a Bizottság 2025. évi jogállamisági jelentése is megjegyzi; ezért úgy véli, hogy az uniós költségvetés teljesítménymérési keretének magában kell foglalnia a jogállamisággal kapcsolatos mutatókat is, például az igazságszolgáltatási rendszer működését, a korrupció elleni küzdelmet, valamint a hatékony fékeket és ellensúlyokat, amelyek hozzájárulnak a jogbiztonsághoz és a vállalkozások számára kiszámítható működési környezethez;

18.emlékeztet arra, hogy a Draghi-jelentés sürgeti az EU-t, hogy hajtson végre mélyreható reformokat a versenyképesség fokozása érdekében, az innovációra, a dekarbonizációra és a védelemre összpontosítva, és jelentős beruházásokra szólít fel az olyan stratégiai ágazatokba, mint a zöld energia, a digitális infrastruktúra és a korszerű gyártás, amit a szabályozás egyszerűsítése és az uniós szintű szorosabb koordináció támogat; e tekintetben úgy véli, hogy az előrehaladás nyomon követéséhez és az EU versenyképességére, gazdasági erejére, fenntarthatóságára és rezilienciájára gyakorolt hatások méréséhez elengedhetetlen egy szilárd teljesítménymérési keret és mutatórendszer, közvetlenül összekapcsolva a teljesítményt a gazdaságosság, a hatékonyság és az eredményesség elvével;

19.hangsúlyozza, hogy a versenyképesség-orientált kiadásoknak a rövid távú újraelosztás helyett a hatékonyságot és a hosszú távú termelékenységnövekedést kell előtérbe helyezniük; hangsúlyozza, hogy az uniós forrásokat a piaci hiányosságok korrigálására, a magánberuházások ösztönzésére és a mérhető gazdasági hatással és egyértelmű hozzáadott értékkel rendelkező projektek támogatására kell fordítani;

20.hangsúlyozza, hogy a Draghi-jelentés ajánlásainak a végrehajtását olyan releváns, szilárd és átláható teljesítménymutatókkal kell nyomon követni, amelyek képesek megragadni, hogy az EU milyen eredményeket ér el az innováció, a technológiai vezető szerep és az ipari reziliencia révén a versenyképességének és gazdasági növekedésének fokozása terén, miközben biztosítja a szociális méltányosságot; hangsúlyozza, hogy az uniós kiadások hatékonyságának és eredményességének mérése érdekében a mutatókat gondosan kell megtervezni, és azoknak nemcsak az outputokat (pl. a finanszírozott projektek számát) kell tükrözniük, hanem az eredményeket és hatásokat is (pl. termelékenységnövekedés, kibocsátáscsökkentés, fenntartható és biztos munkahelyek teremtése, a társadalmi és területi kohézió javulása, a kereskedelmi mérleg változásai, a kivitel diverzifikációjának növelése, az uniós programok tőkeáttételi hatása, különösen a magánberuházások mozgósítása és a stratégiai autonómia megerősítése tekintetében); emlékeztet arra, hogy a reformok a versenyképességi célkitűzések elérésének szerves részét képezik, és azoknak tükröződniük kell a teljesítménymérési keretekben;

21.emlékeztet arra, hogy a források felhasználását vagy a költségvetés végrehajtási arányát mérő mutatók inkább az adminisztratív előrehaladásról nyújtanak tájékoztatást, mint az uniós kiadások tényleges gazdasági vagy társadalmi hatásáról; kiemeli, hogy ezek a mutatók félrevezető képet adhatnak a sikerről, ha a forrásokat teljes mértékben felhasználják, de nem eredményeznek mérhető javulást az innováció, a beruházások vagy a foglalkoztatás terén; emlékeztet arra, hogy a Számvevőszék többször is bírálta, hogy az uniós programok teljesítménymérési keretében túlzott mértékben támaszkodnak a kiadási arányokra és a kifizetési mérföldkövekre; felszólít az olyan eredménymutatók és hatásmutatók felé való elmozdulásra, amelyek az uniós kiadások versenyképességre gyakorolt valódi hatását tükrözik;

22.hangsúlyozza, hogy a versenyképesség adott előfeltételek egy koherens kombinációjától függ, amely magában foglalja a képzett és egészséges munkaerőt, a hatékony stratégiai infrastruktúrát, az innovációhoz igazodó finanszírozást biztosítani képes szilárd pénzügyi ágazatot, valamint a teljesítményt és a vállalkozói szellemet jutalmazó, jól működő intézményeket és piacokat; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan konkrét teljesítménymutatókat, amelyek tükrözik ezeket a strukturális előfeltételeket, valamint a termelékenységhez és a növekedéshez való hozzájárulásukat;

23.emlékeztet arra, hogy a Draghi-jelentés hangsúlyozza, hogy a kutatás és az innováció terén elért kiválóság alapvető fontosságú az EU versenyképessége szempontjából, és hogy az uniós kutatási és innovációs rendszeren belül, beleértve a Horizont Európa programot is, csak egy kiválasztási kritériumnak kell lennie, nevezetesen a kiválóságnak; e tekintetben megismétli azon álláspontját, hogy a kutatás és az innováció finanszírozását továbbra is a kiválóság elvének kell vezérelnie, és annak továbbra is érdemeken kell alapulnia;

24.hangsúlyozza, hogy a közvetett irányítás keretében végrehajtott pénzügyi eszközökre, például az InvestEU-ra vonatkozó megerősített teljesítményjelentésnek a projektszintű adatokon kell alapulnia; ugyanakkor megjegyzi, hogy ezeknek szabványosított formátumban kell lenniük, és a program sikerének méréséhez szükséges kulcsfontosságú információkra kell korlátozódniuk, például arra, hogy milyen köz- és magánberuházások történtek a program hatására, amelyekre anélkül nem kerülhetett volna sor; elismeri, hogy a pénzügyi eszközök piac- és keresletvezérelt jellege miatt az ilyen programok teljesítménye a piaci elterjedésüktől függ, ami korlátozza a Bizottság azon képességét, hogy előre meghatározott mérföldköveket és célokat határozzon meg;

25.hangsúlyozza, hogy az EU versenyképességének növeléséhez a rövid távú válságkezelésről át kell térni az innováción, a hatékonyságon, a fenntarthatóságon, a stratégiai autonómián és a globális nyitottságon alapuló hosszú távú stratégiára; felszólít az egységes piac megerősítése, a szabályozás széttagoltságának csökkentése és annak biztosítása iránti elkötelezettség megújítására, hogy az uniós programok a reálgazdaságot támogassák; kiemeli, hogy az európai versenyképességi projektek sikere a köz- és magántőke mozgósításától függ; felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be konkrét mutatókat az uniós források köz- és magánberuházások mozgósítására gyakorolt tőkeáttételi hatásának, a köz- és magánfinanszírozás arányának és a beruházások elért megtérülésének mérésére;

26.szükségesnek tartja egy átfogó előzetes kockázatértékelési keret létrehozását, különösen a magas kockázattal és magas megtérüléssel jellemezhető projektek esetében, hozzáadott értékük, költségeik és előnyeik kiegyensúlyozott értékelésének biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy az EU versenyképességgel kapcsolatos szakpolitikai célkitűzéseinek eléréséhez szilárd ellenőrzési és kontrollrendszerre van szükség, amelyet koherens kockázatértékelési módszertan támaszt alá; hangsúlyozza, hogy egy ilyen módszertannak lehetővé kell tennie az innováció előmozdításához elengedhetetlen arányos kockázati szinteket, ugyanakkor megfelelő biztosítékokat kell nyújtania az uniós költségvetés védelmére, különösen a csalással és a nem pénzügyi kockázatokkal szemben;

27.javasolja, hogy az uniós finanszírozás versenyképességre gyakorolt hatásának jobb értékelése érdekében alkalmazzanak alaposabb makrogazdasági modellezést, amely integrálja a gazdasági kutatások legújabb eredményeit; megjegyzi, hogy a háztartások és a vállalkozások heterogenitását és elosztási hatásait megragadó modellek átfogóbb előzetes értékelést tesznek lehetővé az uniós finanszírozásnak a termelékenységre, a beruházási magatartásra és a regionális versenyképességre gyakorolt hatásáról; javasolja, hogy ezt a megközelítést egészítsék ki mikroadatok és regionális teljesítménymutatók alkalmazásával a szakpolitikák kialakításához és a források célzott felhasználásához szükséges tényalap javítása érdekében;

28.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre és a következő többéves pénzügyi keret végrehajtása során következetesen alkalmazzanak olyan harmonizált alapmutatókat, mint amelyek már az európai innovációs eredménytábla részét képezik, amelyek célja a tagállamok versenyképességének előmozdítása az adatok uniós szintű összehasonlíthatóságának, összehasonlító teljesítményértékelésének és összesítésének lehetővé tétele érdekében, lehetővé téve ugyanakkor adott esetben a nemzeti vagy regionális igényekhez igazított mutatók használatát is; hangsúlyozza, hogy a mutatók meghatározása és felülvizsgálata során konzultálni kell valamennyi érintett érdekelt féllel annak biztosítása érdekében, hogy e mutatók tükrözzék a tényleges versenyképességi igényeket, és emellett biztosítsák a magas szintű munkaügyi és szociális normák betartását;

29.úgy véli, hogy az innovációt és a stratégiai technológiákat támogató projektek esetében a következő outputmutatókat lehetne alkalmazni: a mozgósított uniós és magánfinanszírozás volumene, a finanszírozott projektek száma ágazatonként (azaz mesterséges intelligencia, kvantum, biotechnológia), valamint az EU-ban létrehozott vagy kibővített, uniós finanszírozásban részesült unikornisok és induló és növekvő innovatív vállalkozások száma, adott esetben mérve a nők által vezetett induló innovatív vállalkozások százalékos arányát; úgy véli, hogy az eredménymutatók magukban foglalhatják az uniós finanszírozású projektek által benyújtott szabadalmak számát, az uniós beruházások ágazatonkénti megtérülését, a foglalkoztatási ráta változását, az uniós finanszírozású vállalatok három éven túli fennmaradási arányát, az európai első nyilvános részvénykibocsátások számának növekedését, az exportáló vállalatok számának növekedését és a magas digitális intenzitást elérő vállalkozások számát; úgy véli, hogy nyomon kell követni és a beszámolókban szerepeltetni kell az olyan hatásmutatókat, mint a mély- és digitális technológiák (pl. bizonyos típusú berendezések) gyártásának kapacitásnövelése (éves output), az EU-ban befektetett kockázati tőke volumenének növekedése, az uniós vállalatok piaci kapitalizációjának növekedése, valamint az uniós finanszírozású innovációknak tulajdonítható piaci bevezetés és bevételnövekedés;

30.úgy véli, hogy támogatni kell az ipar áthelyezését és a kritikus fontosságú nyersanyagokkal kapcsolatos önellátást az EU stratégiai függőségeinek csökkentése érdekében; javasolja, hogy az előrehaladást olyan outputmutatókkal mérjék, mint az EU-ba áthelyezett projektek és ide áttelepülő kkv-k száma, a létrehozott vagy kibővített induló és növekvő innovatív vállalkozások száma – adott esetben mérve a nők által vezetett induló és növekvő innovatív vállalkozások százalékos arányát is –, valamint az ipari munkahelyteremtés szintje a megcélzott régiókban; úgy véli, hogy az eredménymutatók magukban foglalhatják az új stratégiai partnerektől importált vagy az EU-n belül beszerzett kritikus fontosságú nyersanyagok arányának növekedését, az újrafeldolgozott kritikus fontosságú nyersanyagok mennyiségének (tonna) növekedését, nagyobb termelékenységet és bruttó hozzáadott értéket a célzott értékláncokban, az ellátás nagyobb rezilienciáját és a jobb kereskedelmi teljesítményt;

31.hangsúlyozza, hogy a reziliens és versenyképes energiarendszer elősegítése érdekében be kell ruházni az intelligens hálózatokba, az energiatárolásba és a hidrogénfolyosókba; hangsúlyozza, hogy az e téren tett intézkedések elengedhetetlenek az energiaárak volatilitásának csökkentéséhez, az ipari versenyképesség megerősítéséhez és Európa fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállásának biztosításához;

32.úgy véli, hogy az energiaköltségek csökkentése és az ellátás biztonságának fokozása érdekében közös ipari energiabeszerzésre és ipari dekarbonizációra kell törekedni, biztosítva ugyanakkor, hogy az ebből eredő intézkedések ne gyakoroljanak indokolatlan hatást egyetlen tagállam energiabiztonságára sem; javasolja, hogy az előrehaladást olyan kimeneti mutatókkal mérjék, mint a részt vevő vállalatok száma, az energiabeszerzések volumene és a megújuló energia aránya a közös szerződésekben; úgy véli, hogy használni lehetne olyan eredménymutatókat, mint a telepített többlet energiakapacitás (MW) a villamosenergia-termelésben; úgy véli továbbá, hogy a hatásmutatók magukban foglalhatják az átlagos energiaárak változásait a megcélzott iparágakban, az ellátáskimaradások csökkenését, a tiszta energia felhasználásának növekedését és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkenését (pl. tCO2e-ben);

33.úgy véli, hogy az EU-nak be kell ruháznia a tehetségekbe a stratégiai és a kritikus ágazatokban annak érdekében, hogy képzett munkaerővel növelje hosszú távú versenyképességét, többek között a szakképzésben, az egész életen át tartó tanulási és a készségfejlesztési programokban való részvétel támogatása révén; javasolja, hogy az előrehaladást olyan outputmutatókkal mérjék, mint az évente képzésben részesült személyek száma (különös tekintettel a nemek közötti egyensúlyra és a társadalmi befogadásra), a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (STEM) területén egyetemi vagy szakoktatási és -képzési diplomát szerzők száma, a felnőttkori és az egész életen át tartó tanulási programokban való részvételi arány, valamint a partnervállalkozások és a szociális partnerek elégedettségének mértéke; úgy véli, hogy az eredménymutatók magukban foglalhatják a foglalkoztatási ráta változásait, a képzésből vagy ideiglenes foglalkoztatásból az állandó foglalkoztatásba való átjutás arányát, a foglalkoztatási arányt, a bérek alakulásának arányát és a megtartási rátát a megcélzott ágazatokban;

34.aggodalommal állapítja meg, hogy a túlzott szabályozási és adminisztratív terhek továbbra is aláássák az uniós vállalatok versenyképességét más globális gazdasági tömbökhöz képest; hangsúlyozza, hogy ezek a terhek növelik a működési költségeket, csökkentik az ágazati termelékenységet, és akadályozzák az új vállalkozások piacra lépését, ezáltal gátolva a versenyt és az innovációt; megjegyzi továbbá, hogy ezek a hatékonysági problémák magasabb fogyasztói árakat is eredményezhetnek;

35.úgy véli, hogy a zöld és digitális átállás felgyorsítása érdekében különös figyelmet kell fordítani az innovatív kkv-kra, amelyek számára döntő fontosságú az egyszerűsítés; hangsúlyozza, hogy az egyszerűsítésnek a kkv-kat sújtó szükségtelen bürokrácia és adminisztratív költségek csökkentésére kell összpontosítania; hangsúlyozza, hogy az egyszerűsítést arányos és hatékony szabályozási keret biztosítása mellett kell végrehajtani, garantálva a szabályozási biztonságot, valamint a megfelelő hatásvizsgálatot; javasolja, hogy az adminisztratív terhek csökkentése terén elért előrehaladást olyan mutatókkal mérjék, mint a kkv-kkal végrehajtandó, évente jóváhagyott, illetve lezárt projektek száma, a pályázati eljárásokkal kapcsolatos fellebbezések vagy viták arányának csökkenése, valamint az uniós finanszírozáshoz való hozzáféréshez szükséges idő csökkenése, a pályázat benyújtásától a folyósításig;

36.felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a szabályozási kötelezettségek csökkentésére irányuló erőfeszítéseit, és biztosítsa, hogy az uniós jogszabályok arányosak legyenek, tényeken alapuljanak, és egyértelmű hozzáadott értéket teremtsenek a polgárok és a vállalkozások számára; e tekintetben elégtelennek tartja a jelenlegi „egy be, egy ki” megközelítést; ezért felszólít az „egy be, kettő ki” elv alkalmazására, amelynek értelmében bármilyen új költség szabályozási kötelezettségek révén történő bevezetését azzal ellensúlyozzák, a más uniós jogszabályokból eredő szabályozási költségeket legalább az újonnan bevezetett költség kétszeresével csökkentik azzal a céllal, hogy a szabályozási terhek terén nettó csökkenés következzen be, külön kezelve a vállalatokra és a közigazgatásra nehezedő terheket;

37.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.