1.emlékeztet arra, hogy az EUSZ 5. cikkében foglalt szubszidiaritás és arányosság elve értelmében az EU-nak kizárólag amennyiben szükséges és csak a szükséges mértékben kell jogszabályokat alkotnia; emlékeztet arra, hogy e kötelezettség célja, hogy az uniós polgárokhoz a lehető legközelebb eső szinteken szülessenek jogszabályok;

2.emlékeztet arra, hogy a minőségi jogalkotás a társjogalkotók közötti intézményközi egyensúlyon és a teljes jogalkotási ciklus során folytatott lojális és átlátható együttműködés iránti közös elkötelezettségen alapul; megjegyzi, hogy ennek tükröződnie kell a többéves prioritások meghatározásában vagy felülvizsgálatában, valamint az intézményközi éves prioritásokról szóló éves közös nyilatkozatban; emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak megfelelően indokolnia kell és alá kell támasztania az éves munkaprogramjában bejelentett, folyamatban lévő jogalkotási aktusok visszavonására irányuló bármely szándékát, lehetővé téve az uniós társjogalkotók megfelelő konzultációját;

3.emlékeztet arra, hogy a rendes jogalkotási eljárástól eltérő jogalapok igénybevételét a Szerződések gondosan szabályozzák; óva int attól, hogy az EUMSZ 122. cikkén alapján kifejezetten a szükséghelyzetekre előírt jogalkotási folyamatokat alkalmazzák, kivéve az olyan konkrét helyzeteket, amelyek szükségessé teszik a kibontakozó válságokra adott gyors válaszokat;

4.emlékeztet arra, hogy az értékelések, a hatásvizsgálatok és az érdekelt felekkel folytatott konzultációk a hatékony, felelős és demokratikus szabályozás alapvető fontosságú pillérei;

5.megjegyzi, hogy 2023-ban a nemzeti parlamentek 22 indokolt véleményt nyújtottak be, ami egyharmaddal kevesebb, mint 2022-ben, összhangban az indokolt vélemények számának hosszú távú csökkenő tendenciájával; megjegyzi, hogy 2022-höz képest több mint 10%-kal nőtt a nemzeti parlamentek részvétele a Bizottsággal folytatott szélesebb körű politikai párbeszédben;

6.megjegyzi, hogy a nemzeti parlamentek a Lisszaboni Szerződés 2009-es hatálybalépése óta csak 577 szubszidiaritási ellenőrzést és indokolt véleményt, 3803 észrevételt és három „sárga lapot” nyújtottak be, „narancssárga lapot” pedig egyet sem;

7.megjegyzi, hogy a 2. jegyzőkönyvvel létrehozott szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus mellett a Bizottság 2006-ban politikai párbeszédet indított, amelyen keresztül 2023-ban 402 véleményt nyújtottak be; megjegyzi továbbá, hogy ezekben a beadványokban a nemzeti parlamentek a Bizottság 2023. évi munkaprogramjára összpontosítottak;

8.megjegyzi, hogy 2024-ben volt a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének és alkalmazásának 15. évfordulója, és emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés megerősítette az EU parlamenti ellenőrzését és demokratikus elszámoltathatóságát, különösen a szubszidiaritás és az arányosság elveinek révén;

9.megjegyzi, hogy 2024 egyben átmeneti év volt két bizottsági ciklus között, amikor a nemzeti parlamenti ellenőrzés intenzitása jellemzően csökken; megjegyzi, hogy 2024-ben is ez volt a helyzet, amikor a nemzeti parlamentek 252 véleményt – köztük 14 indokolt véleményt – nyújtottak be; megjegyzi, hogy bár ez 2023-hoz képest jelentős csökkenést jelent, átmeneti évben nem szokatlan, és szerényebb csökkenést jelentett az előző, 2019-es átmeneti évhez képest;

10.üdvözli, hogy 2024-ben a Bizottság jelentősen javította a nemzeti parlamentek véleményeinek, valamint a Bizottság által e véleményekre adott válaszoknak a nyilvánosan hozzáférhetővé tételét azáltal, hogy új online adatbázist indított el számos szűrési lehetőséggel; üdvözli továbbá, hogy ez a javulás a 2014 óta összegyűjtött véleményekre és válaszokra is érvényes;

11.kéri, hogy a nemzeti parlamenteket korábban, strukturáltan és érdemben vonják be az uniós szakpolitikai döntéshozatali ciklusba, többek között a konzultáció és a menetrend meghatározásának szakaszában is, és ne csak azt követően, hogy a Bizottság javaslatot fogadott el; hangsúlyozza, hogy ha a nemzeti parlamentek időben hozzáférnének a kezdeményezések tervezeteihez, a háttérelemzésekhez és a hatásvizsgálati anyagokhoz, az lehetővé tenné a szubszidiaritási és arányossági megfontolások hatékonyabb ellenőrzését, és biztosítaná, hogy a nemzeti szakértelem már a jogalkotási folyamat előtt teret kapjon;

12.tudomásul veszi több nemzeti parlament arra irányuló felhívását, hogy nagyobb mértékben vonják be őket a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási jogi aktusok ellenőrzésébe; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nemzeti parlamentek előzetesen ellenőrizhessék ezeket a jogi aktusokat a szubszidiaritás és az arányosság elve tiszteletben tartása érdekében;

13.megerősített együttműködést szorgalmaz a nemzeti parlamentekkel a strukturált digitális párbeszéd platformjain keresztül az új uniós kezdeményezésekkel kapcsolatos információk időben történő megosztásának biztosítása érdekében; ösztönzi azon lehetőségek mérlegelését, amelyek révén a nemzeti parlamentek proaktívabb szerepet játszhatnának az uniós politikai döntéshozatalban, többek között egy strukturált „zöldkártya” mechanizmus létrehozását, amely lehetővé tenné az észszerű és elérhető küszöbértékek szerint működő bizottsági kezdeményezésekre vonatkozó kollektív javaslatokat; hangsúlyozza, hogy a parlamentközi eszmecserékbe be kell vonni a helyi és regionális képviselőket az átláthatóság és az uniós jogalkotással kapcsolatos állami felelősségvállalás javítása érdekében; megjegyzi, hogy a parlamentek reagáló szerepen túlmutató szerepvállalása erősítené a felelősségvállalást és az uniós fellépés demokratikus legitimitását;

14.megjegyzi, hogy 2024-ben az Európai Unió Bírósága megsemmisítette egy rendelet jogalkotási tárgyalások során beillesztett rendelkezését azzal az indokkal, hogy nem állt rendelkezésre elegendő információ a rendelet arányosságának értékeléséhez és egyértelmű megállapításához; megerősíti, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elve továbbra is alapvető fontosságú az EU legitimitása szempontjából, és a nemzeti parlamentekkel folytatott szorosabb együttműködést és megerősített strukturált párbeszédet szorgalmaz;

15.hangsúlyozza, hogy az uniós szakpolitikai döntéshozatalt és jogalkotást vezérlő lojális együttműködés közös célkitűzése ellenére – beleértve a tagállamok szerepét a Szerződésekből vagy az uniós intézmények jogi aktusaiból eredő kötelezettségek teljesítésének biztosításához szükséges valamennyi megfelelő intézkedés meghozatalában – a helyzetek továbbra is jelentősen eltérnek az irányelvek időben történő átültetése és az uniós jog végrehajtása terén; ösztönzi a tagállamok e téren fennálló adminisztratív és technikai kapacitása kiépítésének további támogatását, és sürgeti a Bizottságot, hogy az együttműködés kudarca esetén gondoskodjon a határozott végrehajtásról;

16.tudomásul veszi a Bizottság által a jogalkotás minőségének javítása érdekében az átláthatóságra és a részvételi demokráciára irányulóan tett erőfeszítések részeként folytatott „végrehajtási párbeszédek” létrehozását; általánosabb összefüggésben ösztönzi azokat a kezdeményezéseket, amelyek támogatják a civil társadalom és a vállalkozások érdemi bevonását a szakpolitikai döntéshozatalba; e tekintetben megjegyzi, hogy lehet még javításokat végezni annak biztosítása érdekében, hogy az uniós jogalkotási folyamat átláthatóbb, minden érdekelt fél számára inkluzívabb és könnyebben követhető legyen;

17.hangsúlyozza, hogy a minőségi jogalkotási program keretében elért eredmények ellenére az uniós jogszabályok még mindig rengeteg szabályozási terhet generálnak, ezért javításokra van szükség annak biztosítása érdekében, hogy az uniós jogalkotási folyamat átláthatóbb legyen, magában foglalja az érdekelt felek észrevételeit, és könnyebben nyomon követhető és végrehajtható legyen;

18.felhívja a Bizottságot és a társjogalkotókat, hogy szisztematikusan alkalmazzanak bevált jogalkotási szövegezési technikákat, és használjanak világos és érthető jogi nyelvezetet, biztosítva az uniós vívmányok közötti koherenciát, és elkerülve a szükségtelen bonyolultságot eredményező és a végrehajtást akadályozó párhuzamosságokat vagy ellentmondásokat; megismétli, hogy az egyértelmű és koherens szövegezés növeli a jogbiztonságot és csökkenti a polgárok, a vállalkozások és a közigazgatás adminisztratív terheit;

19.elismeri, hogy a jogérvényesítésnek alapvető szerepe van a jogállamiság fenntartásában és az alapvető jogok védelmében; emlékeztet arra, hogy a jogbiztonság, a jogszabályok érthetősége és kiszámíthatósága a jogállamiság alapvető fontosságú követelményei; felhívja a Bizottságot és a társjogalkotókat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a minőségi jogalkotás eszközei, többek között a hatásvizsgálatok, a konzultációk és az értékelések hozzájáruljanak az uniós jogszabályok egyértelműbbé, koherensebbé és kiszámíthatóbbá tételéhez; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a hatalmi ágak szétválasztását érintő alkotmányos vagy jogalkotási reformok teljes mértékben feleljenek meg az uniós alapvető értékeknek és jogelveknek, valamint teljes mértékben használják ki az uniós jogállamisági eszköztárat, mivel ezek óriási következményekkel járnának az uniós kohézióra és a polgárok életére nézve;

20.rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság egyre inkább elmulasztja a hatásvizsgálatok elvégzését, amelyek a minőségi jogalkotásra vonatkozó saját keretének részét képezik; úgy véli, hogy a minőségi jogalkotási program célkitűzéseinek elérése érdekében jelentősen javítani kell a hatásvizsgálatok minőségét és használatát;

21.hangsúlyozza, hogy valamennyi jogalkotási javaslat esetében megfelelő, független és átlátható hatásvizsgálatokra, valamint az uniós kezdeményezések megfelelő utólagos értékelésére van szükség; emlékeztet arra, hogy a Parlament több alkalommal saját hatásvizsgálatokat végzett a Bizottság helyett; emlékeztet továbbá arra, hogy a Parlament külön e célból létrehozta a Hatásvizsgálatok és az Európai Hozzáadott Érték Igazgatóságát, hogy előzetes hatásvizsgálatokat és utólagos értékeléseket végezhessen a tényeken alapuló szakpolitikai döntéshozatal támogatása érdekében; emlékeztet azonban arra, hogy a hatásvizsgálatok segítenek ugyan a tájékozódásban, de nem helyettesítik a politikai döntéshozatalt;

22.hangsúlyozza, hogy a hatásvizsgálat részeként minden jelentős jogalkotási és szakpolitikai kezdeményezést költség-haszon elemzésnek kell kísérnie, többek között társadalmi, gazdasági és környezeti hatásaik tekintetében; úgy véli, hogy ezek az elemzések elengedhetetlenek a tényeken alapuló szakpolitikai döntéshozatalhoz, valamint a polgárok és a vállalkozások uniós jogszabályokba vetett bizalmának fenntartásához;

23.megismétli arra irányuló felhívását, hogy a gyermekek jogait általánosan érvényesítsék az uniós jogszabályokban azáltal, hogy a hatásvizsgálati eszköztár keretében bevezetik a gyermekjogi vizsgálatot, amely biztosítaná, hogy valamennyi uniós jogalkotási javaslatot értékeljenek a gyermekek jogaira gyakorolt lehetséges hatásuk szempontjából, azonosítsák az érintett területeket, és szükség esetén írják elő az alternatív intézkedések értékelését; hangsúlyozza, hogy ebbe a folyamatba be kell vonni az uniós gyermekrészvételi platformot is, hogy a gyermekek hangja hangsúlyosabban megjelenjen a döntéshozatali folyamatban;

24.emlékeztet arra, hogy az új jogszabályok szükségessége nem jelentheti automatikusan azt, hogy a jelenlegi jogszabályokra már nincs szükség; e tekintetben úgy véli, hogy a váratlan következmények és a nemkívánatos hatások elkerülése érdekében az esetleges hatályon kívül helyezésekre vonatkozóan is alapos hatásvizsgálatot kell végezni; kéri, hogy ez a megközelítés átlátható és tényeken alapuló módszertanon alapuljon;

25.hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak a teljes jogalkotási ciklus során rendszeresen tájékoztatnia kell a Parlamentet és a Tanácsot, valamint adott esetben a nemzeti parlamenteket, és konzultálnia kell velük annak érdekében, hogy garantálja a demokratikus elszámoltathatóságot, az intézményi egyensúlyt és az átláthatóságot az uniós szakpolitikai döntéshozatalban;

26.elismeri, hogy a jogalkotási terhek ellenőrzésére szolgáló jelenlegi mechanizmusok – például az „egy be, egy ki” megközelítés – nehezen működnek hatékonyan a jogalkotás tényleges költségeire vonatkozó megfelelő utólagos értékelések hiánya miatt; megjegyzi – különösen az „egy be, egy ki” elv tekintetében –, hogy az az alap-jogiaktusokra korlátozódik; hangsúlyozza, hogy e megközelítés végrehajtása nem érintheti a politikai kötelezettségeket vagy a minőségi jogalkotás célkitűzéseit, nem vezethet a jogszabályok hatályon kívül helyezésére irányuló mechanikus vagy matematikai döntésekhez; úgy véli továbbá, hogy az elavult vagy felesleges intézkedések megszüntetésére szolgáló hatékony mechanizmusok hiánya súlyos hiányosságot jelent; hangsúlyozza, hogy az uniós jogszabályok javítására kell összpontosítani annak biztosítása érdekében, hogy azok továbbra is megfeleljenek a célnak;

27.tudomásul veszi a Bizottság terhek csökkentésére irányuló célkitűzéseit mint az intelligens szabályozás felé tett lépést; emlékeztet arra, hogy e folyamat sarokkövének továbbra is a jogszabályok szisztematikus, tényeken alapuló értékelésének kell maradnia, amint azt a minőségi jogalkotási eszköztár előírja;

28.emlékeztet arra, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok csak az alap-jogiaktusok egyes nem alapvető rendelkezéseit egészítik ki vagy módosítják, míg a végrehajtási jogi aktusok egységes végrehajtási feltételeket biztosítanak, és ezért mindkettőt ennek megfelelően és arányosan kell alkalmazni, és az alap-jogiaktusok alkalmazásához szükséges technikai szempontokra kell korlátozni, elkerülve ugyanakkor a szükségtelen összetettséget eredményező párhuzamosságokat, átfedéseket vagy ellentmondásokat; kiemeli annak fontosságát, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat és a végrehajtási jogi aktusokat átlátható eljárásoknak vessék alá, egyértelmű határidőkkel, amelyek elegendő időt biztosítanak a társjogalkotók általi érdemi és hatékony ellenőrzésre; kéri, hogy a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusokat jóval előre tegyék közzé, hogy az érdekelt felek felkészülhessenek a megfelelésre; kitart amellett, hogy a jogbiztonság és a végrehajthatóság garantálása érdekében lehetőség szerint a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat és a végrehajtási jogi aktusokat az alap-jogiaktus hatálybalépésével egyidejűleg kell közzétenni; felhívja a Bizottságot, hogy a szabályozási terhek átfogó értékelése során vegye figyelembe a költségeket és hasznokat, valamint a felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok megfelelő végrehajtását és alkalmazását is;

29.felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a polgárok és a vállalkozások szabályozási kötelezettségeinek csökkentésére irányuló erőfeszítéseit, és javítsa az uniós jogszabályok minőségét és hatékonyságát annak biztosítása révén, hogy a szabályozási intézkedések arányosak legyenek, tényeken alapuljanak, és egyértelmű hozzáadott értéket teremtsenek a polgárok és a vállalkozások számára; e tekintetben nem tartja megfelelően a jelenlegi „egy be, egy ki” megközelítést; ezért ambiciózusabb átfogó megközelítés kialakítását szorgalmazza, többek között azokban az esetekben is, amikor egyidejűleg több jogalkotási eszköz is helyettesíthető, hatályon kívül helyezhető vagy visszavonható, például a széttagoltság, a párhuzamosságok, az átfedések vagy a redundancia elkerülése és a költségek csökkentése érdekében; megjegyzi, hogy ennek a megközelítésnek egyértelmű módszertant, valamint független és átlátható nyomonkövetési mechanizmust kell magában foglalnia a szabályozási költségek nettó csökkentése érdekében, figyelembe véve ugyanakkor a jogalkotás elmaradásának költségeit is ott, ahol uniós hozzáadott érték várható; kiemeli, hogy a hangsúlyt a felesleges adminisztratív terhek csökkentésére kell helyezni, miközben el kell érni az EU szakpolitikai célkitűzéseit, többek között a szociális, környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi célkitűzéseket; felhívja továbbá a Parlamentet, hogy játsszon nagyobb szerepet az uniós jogszabályok utólagos értékelésében és a fent említett egyszerűsítési megközelítés végrehajtásának nyomon követésében;

30.tudomásul veszi, hogy a Szabályozói Ellenőrzési Testület részt vesz a jelenlegi jogalkotási munkához kapcsolódó hatásvizsgálatokban, célravezetőségi vizsgálatokban és főbb értékelésekben; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a Szabályozási Ellenőrző Testület függetlenségének, kapacitásának, megbízatásának és eljárásainak további erősítését, többek között annak biztosításával, hogy a testület megfelelő erőforrásokkal rendelkezzen a Bizottság jogalkotási kezdeményezéseinek nagyobb arányú felülvizsgálatához; kéri a Szabályozói Ellenőrzési Testület átláthatóságának javítását, többek között véleményeinek gyorsabb közzététele és ajánlásai nyomon követésének egyértelműbbé tétele révén; hangsúlyozza, hogy a Szabályozói Ellenőrzési Testület munkája nem késleltetheti indokolatlanul a jogalkotási javaslatok elfogadását;

31.úgy véli, hogy azokban az esetekben, amikor a Szabályozói Ellenőrzési Testület kedvezőtlen véleményt ad ki egy hatásvizsgálatról, a Parlamentet megfelelően és időben tájékoztatni kell, hogy mérlegelhesse, folytatja-e a javaslatot vagy elutasítja-e azt;

32.megjegyzi, hogy a Bizottság éves teherfelmérése központi szerepet játszik a tehercsökkentés terén elért eredmények nyomon követésében; hangsúlyozza azonban, hogy nagyobb átláthatóságra van szükség a költségek és a kumulatív hatások mérésére használt számítás és módszertan tekintetében az elszámoltathatóság és a szakpolitikai területek közötti összehasonlíthatóság biztosítása érdekében;

33.üdvözli a Draghi-jelentésben javasolt elképzelést, amely szerint egységes, egyértelmű módszertant kell kidolgozni az új jogszabályok költségeinek számszerűsítésére, és úgy véli, hogy a Bizottságnak ki kell dolgoznia egy ilyen módszertant;

34.megjegyzi, hogy a jelentéstételi kötelezettségek gyakran jelentős adminisztratív költségekkel járnak a vállalatok, különösen a kkv-k számára; úgy véli, hogy ezeket a kötelezettségeket racionalizálni kell, és több támogatást kell nyújtani a jelentéstétel digitalizálására; elismeri azonban, hogy a hatékony jelentéstétel fontos szereppel bír a legitim közpolitikai célkitűzések nyomon követése és a jogszabályok érvényesítése, és ezáltal az általános érdek szolgálata szempontjából; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy értékeljék a vállalatokat támogató lehetséges intézkedéseket az uniós jogszabályok végrehajtása során a jelentéstétellel kapcsolatos költségek minimalizálása érdekében, és egy jelentésben értékeljék olyan mechanizmusok létrehozásának megvalósíthatóságát is, amelyek kompenzálják a vállalatokat a megfelelően elvégzett jelentéstételi feladatokért;

35.felszólítja a Bizottságot, hogy rendszerszinten integrálja az alulról építkező adatokat arról, hogy a polgárok hogyan érzékelik, értelmezik és gyakorolják jogaikat a gyakorlatban, beleértve a végrehajtási és jogorvoslati mechanizmusokkal kapcsolatos tapasztalataikat is; kéri, hogy ezek az adatok jobban tükröződjenek a minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatásokban és eszköztárban; felhívja a Bizottságot és a társjogalkotókat, hogy növeljék az uniós jogszabályok gyakorlati alkalmazhatóságát a politikai ciklus minden szakaszában, ideértve a polgárok és a vállalkozások valódi bevonását a politika kidolgozása során, a jogszabályok felhasználókra összpontosító szövegezését, a jogi aktusok tervezetének felhasználók általi tesztelését és a jogalkotást követő konzultációt;

36.szorgalmazza, hogy alkalmazzák gyakrabban az olyan folyamatokat, mint az értékelés és a célravezető és hatásos szabályozás program (REFIT), amelyek célja a jogszabályok egyszerűsítése; úgy véli továbbá, hogy nem alkalmazzák, vagy ha igen, rosszul alkalmazzák azokat a különböző jogalkotási technikákat, amelyek segítséget nyújthatnak az elavult vagy felesleges intézkedésekkel kapcsolatban;

37.emlékeztet arra, hogy a Draghi-jelentés a megújított európai partnerség három átfogó céljának egyikeként a szabályok egyszerűsítését emelte ki Draghi M., „The future of European competitiveness – a competitiveness strategy for Europe” (Az európai versenyképesség jövője – Európa versenyképességi stratégiája), Európai Bizottság, 2024. szeptember 9., A. rész, 67–68. o.; rámutat arra, hogy az egyszerűsítéshez az intelligens végrehajtási stratégiákra is kell összpontosítani, pragmatikus, jogilag megalapozott és hatékony megközelítést alkalmazva a vállalatok és különösen a kkv-k adminisztratív terhei egy részének enyhítésére, és amennyire csak lehet, egyszerűsíteni kell az elfogadott szabályok végrehajtását; emlékeztet továbbá arra, hogy a Letta-jelentés hasonlóképpen hangsúlyozza, hogy a szabályozásoknak inkább elő kell segíteniük, nem pedig akadályozniuk kell a gazdasági tevékenységet és az innovációt az egységes piacon belül Letta Enrico, „Much more than a market” (Jóval több mint piac), Európai Tanács, 2024. április, 130. o.;

38.üdvözli, hogy 2023-ban bevezették a kkv-kat érintő és a versenyképességre vonatkozó új ellenőrzést, amely a hatásvizsgálatok kötelező mellékletévé vált; üdvözli Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke által tett vállalást, miszerint ez az új kkv- és versenyképességi ellenőrzés hozzá fog járulni a szabályozási terhek megelőzéséhez, miközben fenntartja a magas szintű normákat; megjegyzi, hogy most a szavakat olyan intézkedéseknek kell követniük, amelyek a kkv-k támogatására összpontosítanak, és eszközöket biztosítanak számukra az uniós célkitűzések eléréséhez és az uniós jogszabályok végrehajtásához;

39.kéri, hogy a teljes körű versenyképességi ellenőrzés váljon bevett gyakorlattá, amely magában foglalja a főbb jogalkotási csomagok kumulatív hatásának értékelését, és nem elszigetelten értékeli az egyes jogi aktusokat; megerősíti, hogy az európai versenyképesség és szuverenitás megerősítése érdekében ellen kell állni az uniós jogi keret gyengítésére irányuló külső nyomásnak;

40.ismét hangsúlyozza a „gondolkozz először kicsiben” elv fontosságát, amely a minőségi jogalkotás sarokköve, és biztosítja, hogy a kkv-k igényeit és kapacitásait szisztematikusan figyelembe vegyék a szakpolitikai ciklus minden szakaszában, a tervezéstől a végrehajtáson át az értékelésig; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy azonosítsák az ok-okozati összefüggéseket a szabályozási rendelkezések, a vállalati magatartás és a felhasználói előnyök között, valamint hogy értékeljék a potenciális nem szándékolt következményeket és a kkv-kra nehezedő aránytalan megfelelési terheket;

41.üdvözli és ösztönzi a szabályozói tesztkörnyezetek szélesebb körű használatát a jövőorientált ágazatokban az innováció támogatása, a megfelelési költségek csökkentése és a kkv-k számára jogbiztonság megteremtése érdekében;

42.elismeri a Bizottság azon vállalását, hogy 25%-kal csökkenti a jelentéstételi kötelezettségeket, azonban hangsúlyozza, hogy ez a célkitűzés nem veszélyeztetheti az átláthatóságot és a felügyeletet az uniós szakpolitikai célkitűzések elérése során; tudomásul veszi továbbá azt a célt, hogy a kkv-k adminisztratív költségeit és jelentéstételi kötelezettségeit 35%-kal csökkentsék; emlékeztet továbbá arra, hogy a jelentéstételi kötelezettségek a teljes szabályozási tehernek csak kis töredékét teszik ki, amely magában foglalja az uniós és a nemzeti jogszabályokból eredő adminisztratív, végrehajtási és megfelelési költségeket is; megjegyzi, hogy a Bizottság 25%-os célkitűzését ezért az általános költségek és az összetettség csökkentésének tágabb célkitűzésének összefüggésében kell vizsgálni, többek között adott esetben a nemzeti szabályok további közelítése révén; ennek megfelelően ambiciózusabb és minőségibb megközelítést szorgalmaz, amelynek célja az összes szabályozási költség még nagyobb mértékű csökkentése, beleértve a szabályozás innovációra gyakorolt hatásainak értékelésére irányuló kísérleti projekt létrehozását, például az induló innovatív vállalkozások és az új technológiák előtt álló akadályok korai jogalkotási szakaszokban történő azonosítása révén;

43.üdvözli továbbá a Bizottság kifejezetten a végrehajtásért és az egyszerűsítésért felelős alelnökének kinevezését; üdvözli a végrehajtási párbeszédek alkalmazását, és ösztönzi az uniós vívmányok rendszeres valóság-ellenőrzését és stressztesztelését a versenyképességre, az innovációra és a kkv-kra, valamint az uniós szakpolitikai célkitűzések elérésére gyakorolt kumulatív hatások értékelése, továbbá a hatékony egyszerűsítés lehetőségeinek azonosítása érdekében; e tekintetben kiemeli az átfogó hatásvizsgálatok fontosságát, amelyek rendszerszinten integrálják a célravezetőségi vizsgálatokat, a versenyképességi ellenőrzéseket és a kkv-teszteket;

44.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a versenyképességi szempontokat rendszerszinten építsék be az egyszerűsítési kezdeményezésekbe, biztosítva, hogy a polgárokat és a vállalkozásokat érintő közigazgatási eljárások egyszerűsítése ne veszélyeztesse az alapvető biztosítékokat; hangsúlyozza, hogy a szükségtelen bürokrácia csökkentése, a digitális megoldások kiterjesztése és a kölcsönös elismerés javítása csökkentheti a megfelelési költségeket, megkönnyítheti a mobilitást, valamint erősítheti az egységes piac versenyképességét és vonzerejét;

45.úgy véli, hogy a versenyképesség és az egységes piac további integrációját célzó egyszerűsítéshez a vonatkozó uniós és nemzeti jogszabályok átfogó megközelítésére van szükség; rámutat arra, hogy a különböző tagállamok nemzeti szabályai közötti eltérések is jogbizonytalanságot és további adminisztratív költségeket eredményezhetnek; ezzel kapcsolatban felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen áttekintést az uniós jog alapján a vállalatokra vonatkozó összes meglévő pénzügyi és nem pénzügyi jogszabályról és közigazgatási kötelezettségről, valamint a nemzeti társasági jogi szabályok alapján fennálló kötelezettségekről; szorgalmazza, hogy az áttekintés képezze egy átfogó értékelés alapját, amely kiterjed a költségekre és előnyökre, a jogszabályok által elérni kívánt különböző közérdekekre, a jogszabályok közötti átfedésekre, valamint a harmonizáció és a közelítés lehetőségeire; felkéri a Bizottságot, hogy ezt az értékelést felhasználva, szükség esetén, valamennyi érintett szereplő és érdekelt fél tényleges részvételével, valamint megfelelő hatásvizsgálat alapján terjesszen elő javaslatokat az elavult rendelkezések aktualizálására és az indokolatlan akadályok arányos intézkedésekkel történő felszámolására, a felfelé irányuló konvergencia elérése érdekében;

46.hangsúlyozza, hogy nagy lehetőségek rejlenek a digitális eszközök és a mesterséges intelligencián alapuló megoldások használatában a megfelelés egyszerűsítésére, a szabályozási költségek csökkentésére és az információk hozzáférhetőségének javítására; úgy véli, hogy tovább kell vizsgálni, hogy a digitális eszközök milyen mértékben képesek jobb és gyorsabb megoldásokat kínálni e tekintetben, a közelmúltban elfogadott jogszabályokat pedig végre kell hajtani; hangsúlyozza, hogy ehhez kapacitásépítésre és támogató intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy mérettől függetlenül minden vállalkozás, közigazgatási szerv, valamint minden polgár rendelkezzen a szükséges digitális infrastruktúrával és készségekkel;

47.felhívja a Bizottságot, hogy tesztelje az újszerű mesterségesintelligencia-eszközöket – beleértve a nagy nyelvi modelleket, kiegészítve az adatlekérésre alapozott generálással –, és mérlegelje azok bevezetését annak érdekében, hogy javítsa az uniós jog végrehajtása nyomon követésének hatékonyságát és pontosságát, ezáltal lehetővé téve a meg nem felelés gyorsabb felderítését, a panaszok időben történő megválaszolását és a felmerülő problémák proaktív megoldását;

48.sürgeti a tagállamokat, hogy az uniós jogszabályok átültetésekor tartózkodjanak a szükségtelen további adminisztratív vagy megfelelési terhektől (túlszabályozás), és felhívja a Bizottságot, hogy éves végrehajtási jelentéseiben azonosítsa és tegye közzé az ilyen gyakorlatokat példázó eseteket; hangsúlyozza, hogy a jogbiztonság és az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében a tagállamoknak következetesen és hatékonyan át kell ültetniük az irányelveket; sürgeti a tagállamokat, hogy tartózkodjanak az irányelvek késedelmes, hiányos vagy pontatlan átültetésétől, és arra ösztönzi őket, hogy működjenek együtt és vegyenek részt a bevált gyakorlatok cseréjében annak érdekében, hogy az irányelvek végrehajtása arányos és hatékony legyen;

49.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezeljék az egységes piacon működő kkv-kat érintő szabályozási széttagoltságot, beleértve a szükségtelen nemzeti alakiságokat is, és kezeljék prioritásként a kölcsönös elismerési és interoperabilitási kereteket;

50.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.