1.hangsúlyozza az egészséges tengeri ökoszisztémák, élőhelyek és fajok Unión belüli biztosításának fontosságát;

2.kiemeli, hogy az érzékeny fajok a tengeri ökoszisztémákban egyedülálló szerepet töltenek be, valamint hogy kezelésük, megőrzésük és védelmük környezeti, gazdasági és társadalmi előnyökkel jár;

3.hangsúlyozza, hogy egyes érzékeny fajok értékes mutatói a tengeri ökoszisztémák egészségének, korai előrejelzést adnak az ökológiai egyensúlyhiányokról, és hozzájárulnak az ökoszisztéma rezilienciájához, közvetlen hatást gyakorolva a halászat és az akvakultúra termelékenységére;

4.sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az érzékeny fajok védelmére összpontosító megközelítések mellett alkalmazzanak ökoszisztéma-alapú megközelítést a halászati gazdálkodásban, és mindeközben támogassák a halászok gazdasági és társadalmi jólétét, valamint biztosítsák a védett tengeri területekre és a biológiai sokféleség szempontjából nagy jelentőséggel bíró területekre vonatkozó uniós célok és nemzetközi kötelezettségvállalások teljesítését;

5.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a környezetértékelések során és a halászati gazdálkodásban következetesen vegyék figyelembe azokat a változásokat, amelyeket az éghajlatváltozás okoz az ökoszisztémákban;

6.sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az (EU) 2019/1241 rendelet 3. cikkével összhangban csökkentsék és lehetőség szerint szüntessék meg az érzékeny tengeri fajok járulékos kifogását, biztosítva, hogy az ilyen fogások ne jelentsenek fenyegetést e fajok védettségi helyzetére nézve;

7.hangsúlyozza, hogy az elmúlt évtizedekben megváltoztak az élőhelyek, ami egyes fajok eltűnéséhez vezetett, miközben lehetővé tette új fajok megjelenését; e tekintetben hangsúlyozza, hogy növelni kell a polgárok, különösen a halászok és horgászok tudatosságát az adatgyűjtés fontosságával és az adaptív irányítás szükségességével kapcsolatban;

8.hangsúlyozza a védett tengeri területekre vonatkozó, tudományosan megalapozott gazdálkodási tervek fontosságát – beleértve azok környezeti, társadalmi és gazdasági dimenzióit és eredményeit is – annak biztosítása érdekében, hogy az állományvédelmi intézkedések célzottak és hatékonyak legyenek, és igazodjanak az ökoszisztéma-specifikus igényekhez, valamint hogy végrehajtásuk hatékony legyen; felhívja a figyelmet arra az uniós célra, hogy 2030-ra az uniós tengerek 30%-a védelemben részesüljön;

9.emlékeztet arra, hogy a halászoknak a megoldás szerves részét kell képezniük, és képviseltetniük kell magukat valamennyi tanácsadó testületben, és e tekintetben kiemeli annak fontosságát, hogy biztosítsák valamennyi halász, különösen a kisüzemi halászok képviseletét; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy képviseletük nem mindig biztosított megfelelően;

10.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki a közös halászati politika eszközeit, különösen a halászati kölcsönhatások kezelésére és az érzékeny fajok védelmének fokozására irányuló technikai intézkedéseket, ugyanakkor az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alap rendelkezéseivel összhangban biztosítsanak méltányos és hatékony kompenzációt a hagyományos halászterületekhez való hozzáférés elvesztése által érintett halászok számára; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a jelenlegi jogszabályok végrehajtását és érvényesítését;

11.sürgeti a tagállamokat, hogy a halászati lehetőségek elosztása során teljes mértékben használják ki a KHP-rendelet 17. cikkében foglalt rendelkezéseket annak érdekében, hogy ösztönözzék a halászokat az érzékeny fajok járulékos kifogásának minimalizálását vagy megszüntetését célzó intézkedések alkalmazására, valamint hogy ösztönzőket biztosítsanak a szelektív halászeszközöket vagy alacsony környezeti hatással járó halászati technikákat alkalmazó halászhajók számára, különös figyelemmel a kisüzemi flottákra;

12.emlékeztet arra, hogy a közös halászati politika keretében gyűjtött adatok fontos szerepet játszanak a halászat érzékeny fajokra gyakorolt hatásának pontos meghatározásában, valamint felhívja a figyelmet a tudományos szakvéleményekkel és az uniós jogszabályokkal összhangban álló, jobb nyomonkövetési rendszerek fontosságára; hangsúlyozza a járulékos fogásokra vonatkozó átfogó, fajspecifikus adatok fontosságát a célzott mérséklési intézkedések lehetővé tétele, az adaptív gazdálkodási stratégiák megalapozása, valamint a társadalmi-gazdasági tényezőket is figyelembe vevő és az Unió élelmezésbiztonságát biztosító kiegyensúlyozott és tudományosan megalapozott intézkedések elfogadásának megkönnyítése érdekében;

13.felhívja a figyelmet annak jelentőségére, hogy a szakpolitikai területeken átívelő holisztikus megközelítés hozzájárulhat az érzékeny fajok és élőhelyek nyomon követésének, védelmének, helyreállításának és felépülésének megerősítéséhez; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a jelenlegi jogszabályokat a közös halászati politikához közvetlenül kapcsolódó területeken túl valamennyi releváns szakpolitikai területen végre kell hajtani;

14.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a tengeri környezet kezelésére vonatkozó ökoszisztéma-alapú megközelítéseket, lehetőség szerint figyelembe véve a fajok közötti kölcsönhatásokat és a tengeri ökoszisztémákra nehezedő valamennyi terhelést, beleértve az éghajlatváltozást és az akár szárazföldi, akár más forrásokból származó szennyezést;

15.hangsúlyozza, hogy a rendelkezésre álló legjobb tudományos ismeretek alapján hatékonyan védett és kezelt védett tengeri területek – természetvédelmi célkitűzéseiktől függően – hozzájárulnak az érzékeny fajok járulékos kifogásának minimalizálásához, a halak ívó- és halbölcsőhelyeinek, valamint fiatal egyedeinek védelméhez, valamint az érzékeny élőhelyekre gyakorolt hatások csökkentéséhez;

16.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ökoszisztéma-alapú halászati gazdálkodás – és azon belül az érzékeny fajok védelmére irányuló intézkedések – biztosítása érdekében értékeljék a regionális és helyi populációk méretét, a fajok állapotát és tendenciáit, valamint a kiegyensúlyozatlan populációk halászati tevékenységekre gyakorolt lehetséges hatásait;

17.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a vonatkozó jogszabályokban meghatározottak szerint növeljék az érzékeny fajokkal és a gazdálkodási megközelítésekkel kapcsolatos tudományos programok támogatását; felhívja a figyelmet arra, hogy egyes régiókban az érzékeny fajok, például a kárókatonák és fókák növekvő populációi hatással vannak a halállományokra, a halászati és akvakultúra-tevékenységekre, valamint más érzékeny fajok populációira; úgy véli, hogy a szabályozási keret rendelkezik a fejlesztések lehetővé tételéhez szükséges eszközökkel, tekintettel az érzékeny fajok helyi állapotára; felkéri ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az aktív és hatékony állománygazdálkodás jobb lehetővé tétele és az ökoszisztéma-alapú gazdálkodás támogatása érdekében a meghozandó intézkedések között vegyék figyelembe a madárvédelmi irányelvben és az élőhelyvédelmi irányelvben előírt valamennyi lehetőséget;

18.sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy az Unió halászati gazdálkodási megközelítései igazodjanak a közös halászati politikához, a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégiához és az Unió nemzetközi kötelezettségvállalásaihoz, például a kunming-montreali globális biodiverzitási kerethez; e tekintetben hangsúlyozza, hogy intézkedéseket kell hozni az Unió tengeri ökoszisztémáiban élő érzékeny fajok csökkenésének megállítására, többek között a megfelelő természetvédelmi intézkedések végrehajtása és az élőhelyek védelme révén;

19.felhívja a Bizottságot, hogy lépjen fel a regionális halászati gazdálkodási szervezetekben az érzékeny fajok járulékos kifogásának csökkentése és lehetőség szerinti felszámolása, a tengeri eredetű élelmiszerek kereskedelmének és behozatalának korlátozása, valamint a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni intézkedések megerősítése érdekében, többek között a vámellenőrzés javítása és a regionális halászati gazdálkodási szervezetekhez tartozó partnerekkel való együttműködés révén;

20.hangsúlyozza, hogy az idegenhonos inváziós fajok veszélyeztetik a halászatot és az akvakultúrát, az őshonos tengeri biológiai sokféleséget és az ökoszisztémákat, és ezáltal kihatnak a halászok és a part menti közösségek megélhetésére és jövedelmére;

21.felhívja a figyelmet arra, hogy a kisüzemi part menti halászat hozzájárulása a helyi gazdaságokhoz és az Unió élelmezésbiztonságához alapvető fontosságú, és hangsúlyozza, hogy e halászati forma egyre nagyobb veszélynek van kitéve a környezeti stressztényezők, például az inváziós fajok és az éghajlatváltozás miatt, beleértve bizonyos fajok tömeges vándorlását, különösen a vizek felmelegedése miatt, amely jelenség súlyos veszteségeket okoz, különösen a kagylótenyésztők számára, akik kétszeresen is rosszul járnak, egyrészt a termelés visszaesése, másrészt a ragadozókhoz kapcsolódó költségek növekedése miatt;

22.emlékeztet arra, hogy az Unióban 88 idegenhonos inváziós fajt szabályoznak szigorúan, köztük 47, az Unió számára veszélyt jelentő állatfajt és 41 növényfajt;

23.sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Unió számára veszélyt jelentő fajok jelenlegi jegyzéke nem ismeri el teljes mértékben az idegenhonos inváziós fajok uniós halászatra, akvakultúrára és tengeri környezetre jelentett veszélyét, mivel jelenleg csak két tengeri faj (a Plotosus lineatus és a Rugulopteryx okamurae), valamint bizonyos, brakkvizes környezetekben előforduló fajok szerepelnek a listán; kéri, hogy naprakész tudományos szakvélemények és kockázatértékelések alapján javítsák e jegyzéket;

24.rámutat a fajok megfelelő kezelésének szükségességére, és aggodalommal veszi tudomásul, hogy egyes fajok bizonyos régiókban fokozottan vannak jelen, például:a)a csendes-óceáni osztrigafajok és idegenhonos rákfajok az Északi-tenger déli részén, különösen a holland tengerpart mentén;b)a feketeszájú géb, amely káros hatással van az ökoszisztémára, és különösen veszélyezteti a garnélarákot, a lepényhal-alakúakat és az őshonos gébféléket, különösen az északi-tengeri vizek környékén;c)a kék tarisznyarák, a Hemigrapsus takanoi, a Mnemiopsis leidyi és a Gonionemus vertens az Atlanti-óceán északkeleti részén;d)a Pterois miles, a Fistularia commersonii és a Lagocephalus sceleratus Görögország és Ciprus körül;e)az Ebróba behurcolt vándorkagyló (Dreissena polymorpha), valamint a harcsa (Silurus glanis) Spanyolországban;f)a Rugulopteryx okamurae nevű ázsiai alga, különösen a Földközi-tenger nyugati térségében;

25.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre regionális, fajspecifikus megfigyelési rendszereket, többek között a gazdaságilag releváns élőhelyeket érintő idegenhonos fajokra vonatkozó összehangolt korai előrejelzési és reagálási stratégiákat;

26.sajnálatát fejezi ki a tengeri idegenhonos inváziós fajokra vonatkozó egyedi nyomonkövetési programok hiánya miatt, és felszólít a nyomonkövetési módszerek javítására és a mutatók Unió-szerte történő harmonizálására, valamint a technikai és pénzügyi támogatás növelésére, különösen a legkülső régiók számára, amelyek egyedi biológiai sokféleségük és távoli fekvésük miatt külön kiegészítő finanszírozást igényelnek;

27.javasolja, hogy valamennyi európai tengeri régióra és alrégióra vonatkozóan állapítsanak meg küszöbérték-meghatározási módszertant és értékeket, figyelembe véve a halászatra és az akvakultúrára gyakorolt hatást, az útvonalak kezelhetőségét és az uniós és nem uniós flották szigorúbb ellenőrzésének szükségességét, az inváziós fajokat célozva, valamint javasolja a hajók ballasztvizének és üledékének ellenőrzéséről és kezeléséről szóló nemzetközi egyezmény végrehajtását és a hajótest-szennyeződésre vonatkozó iránymutatások alkalmazását;

28.felhívja a figyelmet a szárazföldi és édesvízi ökoszisztémákba, valamint az óceánokba és tengerekbe betelepített vagy behurcolt idegenhonos inváziós fajok közötti lehetséges kapcsolatokra, valamint azoknak a halászatra és az akvakultúrára gyakorolt hatásukra; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki átfogó stratégiát e probléma kezelésére;

29.hangsúlyozza, hogy a tengeri idegenhonos inváziós fajok behurcolásának hatékony megelőzése, valamint elterjedésük kezelése és elburjánzásuk kiváltó okainak kezelése érdekében abszolút prioritás a holisztikus, megelőző jellegű és többvektoros, útvonalalapú gazdálkodási megközelítés; ösztönzi a tagállamokat, hogy a halászatot és az akvakultúrát érintő új, kialakulóban lévő és magas kockázatú idegenhonos inváziós fajok azonosításának és rangsorolásának eszközeként és forrásaként fokozottabban alkalmazzák a kilátások feltérképezését és az olyan új technikákat, mint az eDNS, a mesterséges intelligencia és az automatizált nyomon követés, valamint vonják be a halászokat, a horgászokat, a part menti közösségeket és a civil tudományt; sürgeti a Bizottságot, hogy alkalmazza ezt az integrált megközelítést az európai óceánügyi paktum végrehajtása során az ágazatok és a tagállamok közötti összehangolt fellépés biztosítása érdekében;

30.felhívja a tagállamokat, hogy a tengeri idegenhonos inváziós fajok korai észlelésére és gyors felszámolására irányuló intézkedések gyors végrehajtása, valamint a már széles körben elterjedt fajok kezelése érdekében erősítsék meg a kommunikációt, a koordinációt és az együttműködést, különösen a határokon átnyúló területeken, és közben fokozzák a biológiai biztonságot; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamokkal ezen intézkedések kiterjesztése érdekében az ugyanazon tengeri medencével rendelkező nem uniós országokkal való együttműködés révén;

31.fokozott együttműködést javasol a tudományos intézmények és az uniós ügynökségek között a tengeri inváziós fajok elterjedésével, hatásával és ellenőrzésével kapcsolatos tudástranszfer és alkalmazott kutatás javítása érdekében;

32.hangsúlyozza, hogy a Földközi-tenger, amely az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet szerint 20%-kal nagyobb mértékben melegszik, mint a világ többi része, különleges gócpont, amely világszerte több idegenhonos inváziós fajnak ad otthont, mint bármely más tenger, és ez jelentős negatív hatást gyakorol a tengeri ökoszisztémákra, valamint a halászati és akvakultúra-ágazatra, ezért különös figyelmet igényel; e tekintetben sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy különítsenek el további forrásokat, és hozzanak sürgős intézkedéseket e fajoknak a Földközi-tenger medencéjében való elterjedésének megállítására;

33.felhívja a Bizottságot, hogy a tengeri inváziós fajok jelentette kihívások kezelésére irányuló tudományos nyomonkövetési kezdeményezések és kísérleti projektek terén támogassa a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottságot;

34.felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alap és más költségvetési programok keretében a halászokkal, a helyi hatóságokkal és a tudományos szervezetekkel együttműködve bocsásson rendelkezésre külön finanszírozást az inváziós fajok kutatásának, megelőzésének és felszámolásának támogatására, illetve amennyiben a felszámolás nem lehetséges, terjedésük kezelésére és a terjedés hatásaiból való felépülésre; megerősíti azon meggyőződését, hogy ezt a finanszírozást a következő többéves pénzügyi keretben rendelkezésre kell bocsátani;

35.kiemeli az EASIN értesítési rendszerének fontosságát, különösen az új észlelésekkel, a felszámolási intézkedésekkel és a hivatalos ellenőrzések észleléseivel kapcsolatos, időben történő és átfogó bejelentések szempontjából; sürgeti a tagállamokat, hogy javítsák a rendszert további információk, különösen az eloszlási adatok rendelkezésre bocsátásával, kiegészítve azokat a halászoktól, az akvakultúra-ágazati termelőktől és az összes többi érdekelt féltől kapott tájékoztatással;

36.emlékeztet az idegenhonos inváziós fajok nemzetközi dimenziójára, és javasolja, hogy az Unió valamennyi rendelkezésre álló nemzetközi fórum és különösen a regionális halászati gazdálkodási szervezetek, a Biológiai Sokféleség Egyezmény és a kunming-montreali globális biodiverzitás-megőrzési keretstratégia felhasználásával erősítse meg ezzel kapcsolatos fellépéseit; felhívja az Uniót, hogy más nemzetközi szervezetekkel és nem uniós országokkal fokozza az együttműködésen alapuló tudásmegosztást és a kölcsönös tanulási csereprogramokat;

37.hangsúlyozza az ugyanazon tengermedencén osztozó nem uniós országokkal való együttműködésben rejlő lehetőségeket, többek között a regionális halászati gazdálkodási szervezeteken keresztül, a bevált gyakorlatok megosztása, a beruházások mozgósítása és az idegenhonos inváziós fajok hatásának kezelésére irányuló közös célok meghatározása érdekében;

38.hangsúlyozza, hogy az idegenhonos inváziós fajok jelentős negatív hatást gyakorolnak a tengeri biológiai sokféleségre és ökoszisztémákra, a kék gazdaság tevékenységeire, többek között a halászatra és az akvakultúrára, valamint a tengerhez nem kapcsolódó egyéb gazdasági tevékenységekre, valamint a part menti közösségekre és a társadalom egészére; úgy véli, hogy az új inváziók hatékony megelőzése és a sikeres mérséklési intézkedések végrehajtása érdekében a biológiai sokféleség csökkenésén és az ökoszisztémákra gyakorolt hatásokon túl mindenképpen figyelembe kell venni az idegenhonos inváziós fajok tágabb társadalmi, gazdasági és kulturális következményeit is;

39.sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki külön mutatót az uniós tengerekben élő érzékeny és inváziós fajokra vonatkozóan, figyelembe véve az olyan listákat, mint a Természetvédelmi Világszövetség vörös listája, és hogy ezt a mutatót a terjedés, valamint a védelmi és egyéb gazdálkodási erőfeszítések jobb nyomon követése érdekében vegye fel az Eurostat fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos kiadványaiba;

40.felhívja a Bizottságot, hogy az európai kutatási és innovációs programok jövőbeli projektjeibe építse be az idegenhonos inváziós fajokkal, valamint az azok fenntartható kezelésére és ellenőrzésére szolgáló környezetbarát megoldásokkal kapcsolatos kutatás finanszírozását;

41.hangsúlyozza annak fontosságát, hogy kompenzációs rendszerek és alkalmazkodási alapok révén támogassák az érintett halászati és akvakultúra-ágazati szereplőket a meglévő pénzügyi rendelkezésekkel összhangban, különösen az inváziós fajok miatt közvetlen gazdasági veszteséggel küzdő területeken; hangsúlyozza, hogy célzott pénzügyi és szabályozási ösztönzőket kell biztosítani az inváziós fajok helyi halászok általi célzott kifogásának és eltávolításának ösztönzésére a part menti vizeken és a belvízi utakon, az ökológiai terhelés csökkentésének eszközeként, a helyi megélhetés támogatása mellett; hangsúlyozza, hogy a biztosítási rendszerek szerepet játszhatnak a probléma kezelésében, különös tekintettel a kagylótenyésztőket, az akvakultúra-ágazati termelőket és a halászokat érintő következményekre;

42.felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy dolgozzanak ki figyelemfelkeltő kampányokat a halászok, a hal- és kagylótenyésztők, a halászati ágazat érdekelt felei, köztük a horgászok, valamint a nyilvánosság tájékoztatása és bevonása érdekében az idegenhonos inváziós fajok betelepítéséről vagy behurcolásáról, észleléséről és hatásairól, környezeti és gazdasági hatásairól, valamint a betelepítésük vagy behurcolásuk és elterjedésük jelentette kockázatok minimalizálásának módjairól;

43.amennyiben megvalósítható, programok kidolgozását ajánlja az inváziós fajokra vonatkozóan, azzal a céllal, hogy fokozzák a populációk ellenőrzését és kompenzációs lehetőségeket biztosítsanak a halászok számára;

44.úgy véli, hogy az idegenhonos inváziós fajok kezelése lehetőséget biztosíthat további ideiglenes jövedelemre az olyan, hozzáadott értéket képviselő termékek előállítását célzó alkalmazott innováció révén, mint a biotrágyák és a mezőgazdasági szubsztrátok, amelyek támogatják e fajok ellenőrzését és lehetőség szerint kiirtását; felszólítja a Bizottságot, hogy ezen a területen finanszírozza a kutatást és a technológiatranszfert;

45.hangsúlyozza, hogy amennyiben az inváziós fajok kiirtása nem megvalósítható, az e fajok emberi fogyasztás céljából történő kiaknázása további ideiglenes jövedelmet biztosíthat a halászok számára, és hozzájárulhat az Unió helyi gazdaságainak javát szolgáló jóléthez;

46.üdvözli egyes idegenhonos inváziós fajok, például az algák élelmiszerként és nem élelmiszerként történő ideiglenes gazdasági felhasználását; rámutat arra, hogy az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek mellett ilyen felhasználási terület lehet még az állati és haltakarmány, a gyógyszerek, a csomagolóanyag, a kozmetikumok vagy a bioüzemanyagok előállítása;

47.megismétli, hogy a végső cél mindig az idegenhonos inváziós fajok kiirtása; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az idegenhonos inváziós fajok kiaknázásától való gazdasági függésnek mindig átmenetinek vagy másodlagosnak kell lennie, és nem ösztönözheti e fajok elterjesztését vagy forgalomba hozatalát;

48.fokozott és célzott pénzügyi támogatást kér a part menti megélhetési lehetőségek és a tengeri ökoszisztémák hatékony kezelésének és védelmének, valamint az érzékeny fajok megőrzésének javítása érdekében, továbbá regionális, nemzeti és uniós szinten az idegenhonos inváziós fajokra vonatkozó tájékoztatási, nyomonkövetési és korai előrejelző rendszereket szorgalmaz, tekintettel az ilyen támogatás halászatra, biológiai sokféleségre és ökoszisztémákra gyakorolt pozitív hatására;

49.ragaszkodik ahhoz, hogy a jövőbeli többéves pénzügyi keret nyújtson finanszírozást a halászflotta versenyképességének megerősítésére olyan kihívásokkal szemben, mint a növekvő költségek, a halászterületek elvesztése és az inváziós fajok hatása; kiemelten fontosnak tartja a halászok finanszírozási forrásokhoz való hozzáférésének javítását hajóik korszerűsítése, műveleteik digitalizálása és bevételi forrásaik diverzifikálása érdekében;

50.emlékezteti a Bizottságot, hogy a legkülső régiók, valamint a szigetek és a part menti területek fontos biztonságos menedékül szolgálnak az érzékeny tengeri fajok számára, ugyanakkor rendkívül kiszolgáltatottak is az idegenhonos inváziós fajokkal szemben; kéri, hogy ismerjék el ezen érzékeny fajok védelmének és az idegenhonos inváziós fajok elleni küzdelemnek a fontosságát ezekben a régiókban, konkrétan egy, a távoli térségekre és szigetekre jellemző helyi halászati lehetőségeket biztosító program létrehozása révén; kiemeli a fenntartható ökoturizmusban mint a diverzifikációs lehetőségek biztosításának eszközében rejlő lehetőségeket, megőrizve ugyanakkor e régiók egyedülálló biológiai sokféleségét, és közvetlen előnyöket biztosítva a halászati és akvakultúra-ágazat számára;

51.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.