A.mivel a szexuális erőszak a nemzetközi emberi jogi normák szerint mind háborúban, mind békeidőben bűncselekménynek minősül; mivel mind a nemzetközi humanitárius jog, mind a nemzetközi büntetőjog értelmében a szexuális kényszerítés lehetséges háborús bűncselekménynek, emberiesség elleni bűncselekménynek vagy népirtáshoz hozzájáruló cselekménynek minősül, feltéve, hogy e bűncselekmények egyéb szükséges elemei is fennállnak; mivel e besorolást a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma (8. cikk), valamint az 1949. évi genfi egyezmények és a kiegészítő jegyzőkönyvek rögzítik; mivel a szexuális kényszerítés háborús bűncselekményként való jogi értelmezése a Nemzetközi Büntetőbíróság szerint a beleegyezés hiányát kulcsfontosságú elemként tartalmazza;

B.mivel az EJEB szerint az erőszak alkalmazását a bűncselekmény fő elemeként kezelő fogalommeghatározások nem nyújtanak kellő védelmet a szexuális erőszak áldozatai számára, és aláássák az egyén szexuális autonómiájának hatékony védelmét;

C.mivel a szexuális kényszerítés számos emberi jogot sért meg, beleértve a testi épséghez való jogot, az autonómiához és a szexuális autonómiához való jogot, a magánélet tiszteletben tartásához való jogot, az elérhető legmagasabb szintű fizikai és mentális egészséghez való jogot, a nők törvény előtti egyenlőséghez való jogát, valamint az erőszaktól, megkülönböztetéstől, kínzástól és más kegyetlen vagy embertelen bánásmódtól való szabad élethez való jogot; mivel a szexuális kényszerítés megfosztja az áldozatot számos más emberi jog – többek között az élethez, a méltósághoz, a testi és szellemi sérthetetlenséghez való jog, a szabadsághoz és a személyes biztonsághoz való jog, a nemre és nemi identitásra való tekintet nélküli, a családon belüli és a törvény előtti egyenlőséghez való jog, valamint a megkülönböztetéstől, kínzástól és más rossz bánásmódtól való szabad élethez való jog – teljes körű gyakorlásától is;

D.mivel a nemi alapú erőszak továbbra is az egyik legelterjedtebb és legritkábban jelentett emberi jogi jogsértés Európában, és európai választ igényel; mivel a jelenlegi nemzetközi emberi jogi keret elismeri, hogy a szexuális kényszerítés egyrészt emberi jogi jogsértés, másrészt a nemi alapú erőszak elsősorban nőket és a lányokat érintő formája; mivel a szexuális kényszerítés a nemi alapú erőszak mindent átható és egyik legsúlyosabb formája, amely sérti az egyén fizikai, pszichológiai és szexuális integritását és testi autonómiáját, valamint súlyos és tartós hatással van a túlélőkre;

E.mivel a nemi alapú erőszak súlyosan korlátozza a nők és lányok közéleti részvételét, igazságszolgáltatáshoz való jogát, oktatását és gazdasági függetlenségét, ezért strukturális akadályt jelent a nemek közötti valódi egyenlőség megvalósításában; mivel a szexuális kényszerítés áldozatai súlyos és tartós következményekkel, többek között társadalmi és gazdasági következményekkel – például a munkahely elvesztésével, pénzügyi függőséggel, bizonytalan lakhatással és az oktatásban vagy munkaerőpiacon való részvétel csökkenésével – szembesülnek, amelyek felerősítik az erőszak hatásait, és elmélyítik a nemek közötti egyenlőtlenséget;

F.mivel az FRA és az EIGE szerint az EU-ban a nők 17,2%-a szenvedett el szexuális erőszakot, beleértve a szexuális kényszerítést és más nem kívánt szexuális cselekményeket, és 20 nőből 1 már volt – erőszakkal – szexuális kényszerítés áldozata 15 éves kora óta FRA és EIGE, „Violence against women: an EU-wide survey – Results at a glance” (Nőkkel szembeni erőszak: az Unió egészére kiterjedő felmérés – Felmérési eredmények röviden), az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg, 2024, 20. o.; mivel az FRA szerint az elmúlt években nőtt az LMBTIQ+-személyekkel szembeni erőszak, és a transznemű nők aránytalanul ki vannak téve fizikai és szexuális erőszaknak; mivel az LMBTI+ személyeket is éri nemi alapú szexuális erőszak nemük, nemi identitásuk, nemi önkifejezésük és nemi jellegeik miatt; mivel a nemi alapú erőszak becsült éves költsége az Unióban 366 milliárd EUR;

G.mivel a szexuális kényszerítés bűncselekményének határokon átnyúló dimenziója egy különleges igényt hoz létre arra, hogy a szexuális kényszerítés ellen az Unión belül közös alapon, számos kulcsfontosságú elem bevezetésével kell küzdeni annak érdekében, hogy az áldozatok számára valamennyi tagállamban biztosítani lehessen a következetesebb védelmet és az igazságszolgáltatáshoz való egyenlő hozzáférést: annak szükségessége, hogy valamennyi tagállamban valamennyi nő számára minimális szintű védelmet biztosítsanak, annak szükségessége, hogy a nők számára minimális szintű védelmet biztosítsanak, amikor az Unió egész területén gyakorolják a szabad mozgáshoz való jogukat, mivel a szexuális kényszerítés harmonizált fogalommeghatározásának hiánya aláássa az áldozatok jogbiztonságát és igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését, és ezáltal akadályozhatja a szabad mozgáshoz való jogot, valamint annak szükségessége és az a kötelezettség, hogy az uniós jogszabályokat összehangolják a nemzetközi normákkal, például az isztambuli egyezménnyel, amely előírja a szexuális kényszerítés beleegyezés hiányán alapuló bűncselekménnyé nyilvánítását;

H.mivel az EU-ban a jelenlegi jogi környezet továbbra is széttagolt, és a szexuális kényszerítés eltérő bírósági értelmezései és fogalommeghatározásai nem mindig tükrözik a nemzetközi emberi jogi normákat vagy az isztambuli egyezmény beleegyezésre vonatkozó követelményeit; mivel a tagállamok közötti harmonizált jogi fogalommeghatározások hiánya aláássa az áldozatok jogait, akadályozza a határokon átnyúló együttműködést, és hozzájárul az elkövetők büntetlenségéhez, valamint az azzal kapcsolatos ismeretek hiányához, hogy mi minősül szexuális erőszaknak; bár számos tagállam még mindig erőszak vagy fenyegetés alkalmazása alapján határozza meg a szexuális kényszerítést, ezáltal számos áldozatot kizár a jogi védelemből; mivel ez alátámasztja, hogy sürgős szükség van a szexuális kényszerítés beleegyezés hiányán alapuló fogalmának uniós szintű harmonizációjára; mivel a beleegyezés hiányán alapuló szexuális kényszerítés közös jogi fogalommeghatározásának bevezetése az Unióban jobb rendőrségi és igazságügyi együttműködést tenne lehetővé, valamint megkönnyítené a szexuális kényszerítésre vonatkozó adatok gyűjtését és összehasonlíthatóságát;

I.mivel az isztambuli egyezményt valamennyi tagállam aláírta, de öt tagállam még nem ratifikálta Bulgária, Csehország, Magyarország, Litvánia és Szlovákia.; mivel ezek közül a közelmúltban csak kettő reformálta meg jogszabályait annak érdekében, hogy a beleegyezés központi szerepet kapjon a szexuális kényszerítés bűncselekményének meghatározásában Bulgária és Csehország.; mivel az isztambuli egyezmény hatálybalépése óta 16 tagállam módosította jogszabályait annak érdekében, hogy a szexuális kényszerítés bűncselekményének tényállási elemeként belefoglalja vagy egyértelműbbé tegye a beleegyezés fogalmát; mivel az EU 2023-ban a kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdések tekintetében csatlakozott az egyezményhez; mivel az isztambuli egyezményben foglalt, a szexuális kényszerítés beleegyezés hiányán alapuló fogalommeghatározására vonatkozó rendelkezés fontos fordulópontot jelentett a jogi reform szempontjából, mivel elmozdult a hagyományos megközelítéstől, ahol a szexuális kényszerítés fogalommeghatározása abból a feltételezésből indul ki, hogy erőszak történt; mivel a FRA 2025. évi alapjogi jelentésében azt állítja, hogy az isztambuli egyezményt ratifikáló uniós tagállamoknak bűncselekménnyé kell nyilvánítaniuk a szexuális erőszakot a szexuális kényszerítés és a szexuális erőszak egyéb formái beleegyezés hiányán alapuló fogalommeghatározásának alkalmazásával,

J.mivel az EJEB kulcsszerepet játszott a szexuális kényszerítés emberi jogi jogszabályok szerinti modern értelmezésének kialakításában, különösen az MC kontra Bulgária ügyben 2003-ban hozott, mérföldkőnek számító ítéletében, amelyben megállapította az államok azon tevőleges kötelezettségét, hogy büntetőjogi rendelkezéseket fogadjanak el a szexuális kényszerítés hatékony kivizsgálása és szankcionálása érdekében, tisztázta, hogy a fizikai ellenállás bizonyításának megkövetelése azzal a kockázattal jár, hogy a szexuális kényszerítés bizonyos típusai büntetlenül maradnak, továbbá kifejtette, hogy az EJEE 3. és 8. cikke előírja a beleegyezés nélküli szexuális cselekmények szankcionálását és hatékony üldözését, még akkor is, ha nem került sor fizikai ellenállásra; mivel az EJEB későbbi ítéleteiben, például a J.L. kontra Olaszország (2021) és az X. kontra Ciprus (2025) Az Emberi Jogok Európai Bíróságának 2025. február 27-i ítélete, X. kontra Ciprus, 40733/22. sz. ügyben elítélte az áldozathibáztató érvek és sztereotípiák bírósági eljárásokban való alkalmazását, megállapítva, hogy az ilyen gyakorlatok sértik a magánélet tiszteletben tartásához való, az EJEE 8. cikkében foglalt jogot, és fenntartják az előítéleteket, a szexuális erőszak túlélőit pedig akadályozzák az igazságszolgáltatáshoz való joguk gyakorlásában; mivel az EJEB a H.W. kontra Franciaország ügyben Az Emberi Jogok Európai Bíróságának 2025. január 23-i ítélete, H.W. kontra Franciaország, 13805/21. sz. megállapította, hogy a beleegyezés nélküli szexuális cselekmény minden esetben a szexuális erőszak egy formájának minősül; mivel az EJEB az L. és társai kontra Franciaország ügyben Az Emberi Jogok Európai Bíróságának 2025. április 24-i ítélete, L. és társai kontra Franciaország, 46949/21. sz, 24989/22. sz. és 39759/22. sz. úgy értelmezte az EJEE 3. és 8. cikkét, miszerint az EJEE részes feleinek olyan büntetőjogi rendszerekkel kell rendelkezniük, amelyek képesek szankcionálni a beleegyezés nélküli szexuális cselekményeket;

K.mivel az ENSZ nők elleni erőszakról szóló jogalkotási kézikönyve kimondja, hogy a jogszabályoknak súlyosító körülményekről is rendelkezniük kell, beleértve például a túlélő életkorát, a túlélő és az elkövető közötti kapcsolatot, a fizikai erőszak alkalmazását, illetve az azzal való fenyegetést, a több elkövető jelenlétét és az áldozat elleni támadás súlyos fizikai vagy mentális következményeit; mivel a kézikönyv annak szükségességét is kimondja, hogy a jogszabályok „kifejezetten bűncselekménnyé nyilvánítsák a párkapcsolaton belüli szexuális támadást (azaz a »párkapcsolaton belüli nemi erőszakot«) a következők egyike útján: annak előírása, hogy a szexuális támadásra vonatkozó rendelkezéseket az elkövető és a panaszos közötti »kapcsolat jellegétől függetlenül« kell alkalmazni; vagy annak megállapítása, hogy a házasság vagy más párkapcsolat a vonatkozó jogszabályok értelmében nem szolgálhat mentségként a szexuális támadás vádjával szemben”;

L.mivel 2021. szeptember 16-án a Parlament elfogadott egy állásfoglalást, amelyben a nemi alapú erőszakot az EUMSZ 83. cikke (1) bekezdésében felsorolt bűncselekmények új területeként azonosította; mivel ez az állásfoglalás felszólította a tagállamokat, hogy módosítsák a „szexuális kényszerítés” nemzeti jogukban szereplő fogalommeghatározását annak érdekében, hogy az a beleegyezés hiányán alapuljon, és hangsúlyozta, hogy a nemi alapú erőszak az emberi jogok és méltóság súlyos megsértése, és hogy a szexuális kényszerítés a nemi alapú erőszak egyik formája;

M.mivel az EUMSZ 83. cikkét a szexuális kényszerítés bűncselekményére vonatkozó jogalkotási javaslatok jogalapjaként kell alkalmazni, mivel a szexuális kényszerítés határokon átnyúló dimenzióval rendelkező, különösen súlyos bűncselekmény, és a „nők és gyermekek szexuális kizsákmányolása” bűncselekményének körébe tartozik;

N.mivel az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésében szereplő „szexuális kizsákmányolás” fogalma nem korlátozódik kizárólag az emberkereskedelemre, mivel egy ilyen szűk értelmezés indokolatlanul az „emberkereskedelmet, valamint a nők és gyermekek szexuális kizsákmányolását” az emberkereskedelemmel kapcsolatos bűncselekményekre korlátozná; mivel a szövegezés és a jogalkotási gyakorlat, többek között a gyermekek szexuális bántalmazásáról szóló irányelv Az Európai Parlament és a Tanács 2011/93/EU irányelve (2011. december 13.) a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról (HL L 335., 2011.12.17., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2011/93/oj). arra utal, hogy a „szexuális kizsákmányolás” a bűncselekmények szélesebb körét fedi le, beleértve a szexuális erőszakot is; mivel a szexuális kizsákmányolás általában egy másik személy szexuális haszonszerzés céljából történő jogtalan kihasználására utal, amely magában foglalja az áldozat kiszolgáltatottságát, ami a szexuális kényszerítés bűncselekményének központi eleme;

O.mivel az isztambuli egyezmény 36. cikke minden beleegyezés nélküli szexuális cselekmény bűncselekménnyé nyilvánítását írja elő, és kimondja, hogy „a beleegyezést önként, a személynek a körülmények összefüggésében értékelt szabad akaratából kell megadni”; mivel ez az elv összhangban van az EJEB ítéleteivel és a nemzeti ítélkezési gyakorlattal;

P.mivel a beleegyezés egy adott szexuális tevékenység folytatásához való önkéntes hozzájárulás, amely bármikor visszavonható;

Q.mivel sok tagállam Ausztria, Belgium, Ciprus, Dánia, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Írország, Lengyelország, Luxemburg, Málta, Németország, Portugália, Spanyolország, Svédország és Szlovénia. és számos más európai ország Az Egyesült Királyság, Izland, Montenegró, Norvégia és Ukrajna. már bevezette a beleegyezés hiányán alapuló fogalommeghatározást a büntető törvénykönyvébe, ami hatékonyabbá tette a szexuális bántalmazással kapcsolatos bűncselekmények megelőzését, bejelentését és büntetőeljárás alá vonását, és növelte a társadalmi tudatosságot;

R.mivel a Parlament álláspontja és megbízatása a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről szóló irányelvvel kapcsolatban határozottan támogatta a szexuális kényszerítés mint beleegyezés hiányán alapuló bűncselekmény fogalmának a szövegbe való felvételét, ahogyan az a Bizottság javaslatában is szerepel; mivel a Tanács sajnálatos módon azon a véleményen volt, hogy a szexuális kényszerítés bűncselekménnyé nyilvánítását nem kellene belefoglalni az említett irányelvbe;

S.mivel a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről szóló irányelvre irányuló bizottsági javaslat javaslatot tartalmazott a szexuális kényszerítés bűncselekménnyé nyilvánítására annak elismerése alapján, hogy a „nők szexuális kizsákmányolása” magában foglalja a szexuális kényszerítést is; mivel ez az értelmezés összhangban van a Szerződésekben foglalt, a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó kötelezettségvállalással; mivel ezért az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdése megfelelő jogalap a szexuális kényszerítés meghatározására vonatkozó uniós minimumszabályok megállapításához;

T.mivel a szexuális kényszerítés túlélőit gyakran kérdőre vonják amiatt, hogy miért nem tanúsítottak ellenállást a szexuális támadás során, miközben az elkövetők szerint az ellenállás hiánya az áldozat részéről passzív beleegyezésnek minősül; mivel egy svéd tanulmány szerint a szexuális erőszak áldozatainak 70%-a számolt be jelentős ledermedt mozdulatlanságról, amelyet „lefagyásnak” is neveznek; mivel a szexuális kényszerítés túlélői körében a leggyakoribb reakció az elkövetővel szembeni aktív fizikai ellenállás helyett a „ledermedt mozdulatlanság” (vagy „tónusos immobilitás”) néven ismert reakció; mivel az ellenállás hiánya vagy a „lefagyás” gyakori, akaratlan válaszreakció és túlélési reflex fenyegetés esetén, amely mozdulatlansághoz (rögzült testtartáshoz, az izomtónus elvesztéséhez, az akaratlagos cselekvésre való képtelenséghez) és disszociációhoz vezethet, amikor a személy tudata elválik a testében jelentkező zavaró és fájdalmas érzésektől és érzelmektől, és elveszíti az önrendelkezés érzését; mivel e jelenséget nem lehet figyelmen kívül hagyni, ha garantálni akarjuk a szexuális kényszerítés túlélőinek igazságszolgáltatáshoz való jogát, és olyan jogi és társadalmi környezetet kívánunk kialakítani, ahol a szexuális kényszerítés többé nem elfogadható;

U.mivel az olyan tényezők, mint a kényszer, az erőszak, a fenyegetések, a pénzügyi és pszichológiai függőség, a fizikai vagy mentális állapotok – például a ledermedt mozdulatlanság, a lefagyás, a meglepettség, a félelem, a megfélemlítés, az eszméletlenség, a módosult tudatállapot, a pszichoaktív anyagokkal történő befolyásolás, az alvás, a betegség, a testi sérülés, a fogyatékosság vagy más állapotok, vagy egyéb különleges kiszolgáltatott helyzet – vagy a strukturális és interszekcionális diszkrimináció kiszolgáltatottságot és veszélyhelyzetet teremthetnek, és megakadályozhatják a szabad beleegyezést, ami kulcsfontosságú a szexuális kényszerítés esetében;

V.mivel a szexuális támadás okozta trauma hatással lehet a memória működésére, ami az események töredékes vagy hiányos felidézéséhez és az időbeli sorrend torzulásához vezethet, megnehezítve annak felidézését, hogy milyen sorrendben történtek az események; mivel a szexuális kényszerítés okozta trauma összefüggésben áll a poszttraumás stressz-zavarral és egyéb súlyos mentális tünetekkel, így a csökkent koncentrációval, a szorongással, a pánikrohamokkal, a súlyos depresszióval, a váratlan emlékbevillanásokkal és a rémálmokkal is;

W.mivel az ellenállásra, fenyegetésre vagy erőszakra vonatkozó tárgyi bizonyítékokra való hagyatkozás fenntartja a szexuális kényszerítéssel kapcsolatos káros tévhiteket és az áldozatok viselkedésével kapcsolatos sztereotípiákat, hozzájárulva a másodlagos viktimizációhoz, különösen azokban az esetekben, amikor az áldozatok nem felelnek meg a traumáról, az ellenállásról vagy a látható sérülésekről alkotott társadalmi elvárásoknak; mivel ezek a gyakorlatok hozzájárulnak a bűnüldözési és igazságszolgáltatási rendszerekkel szembeni bizalmatlansághoz, ami az áldozatok körében alacsony bejelentési arányhoz, és az elkövetők büntetlenségéhez vezet;

X.mivel a szexuális autonómia és a testi épség sérthetetlen jogok, és a szexuális kényszerítésre vonatkozó, beleegyezés hiányán alapuló jogszabályok célja e jogok védelmének megerősítése; mivel a szexuális kényszerítés beleegyezés hiányán alapuló modelljére való áttérés kritikus fontosságú annak elismeréséhez, hogy a szexuális autonómia és integritás sérülhet olyan helyzetekben is, amikor nincs fizikai erőszak, például kényszerítő dinamikák vagy hatalommal való visszaélés esetén;

Y.mivel a szexuális autonómia fontosságának hangsúlyozása a nemek közötti egyenlőség előmozdítását és különösen a nők és lányok jogainak érvényesülését célozza; mivel a szexuális kényszerítés beleegyezés hiányán alapuló jogi szabályozása különösen kiemeli a nők ahhoz való jogát, hogy magukról és saját testükről döntéseket hozzanak;

Z.mivel a beleegyezésnek a szexuális kényszerítésről szóló jogszabályok központi elemét kell képeznie; mivel a szexuális kényszerítésre vonatkozó, a beleegyezés hiányán alapuló jogszabályokra azért van szükség, hogy mindinkább lefedjék azokat a helyzeteket, amikor a szexuális cselekmény olyan váratlanul kezdődik, hogy az áldozatnak a cselekmény kezdeményezése előtt nincs lehetősége kinyilvánítani akaratát vagy megvédeni magát; mivel a szexuális kényszerítésre vonatkozó, a beleegyezés hiányán alapuló jogszabályok az olyan helyzetek jobb kezeléséhez is elengedhetetlenek, amikor az áldozat félelem miatt képtelen ellenezni a cselekményt;

AA.mivel a bizonyítékok azt mutatják, hogy a legtöbb esetben a szexuális kényszerítést ismerősök vagy intim partnerek zárt térben követik el, ugyanakkor az ilyen esetek áldozatait a büntető igazságszolgáltatási rendszeren belül gyakran gyanakvás és hitetlenség fogadja – különösen azokban a joghatóságokban, ahol még mindig elavult bizonyítási követelmények vannak érvényben –, fenntartva azt a tévhitet, hogy a szexuális kényszerítést jellemzően idegenek követik el nyilvános helyeken, és a szexuális kényszerítést az áldozatok provokálják vagy találják ki; mivel ezeket a mítoszokat tovább erősítik a média nem megfelelő ábrázolásai, a nyilvános diskurzus és a közvélemény tudatosságának hiánya;

AB.mivel a szexuális kényszerítéssel és a szexuális támadással kapcsolatos általánosan elterjedt tévhitek és hiedelmek torzítják a szexuális kényszerítés bűncselekménye fogalmának meghatározását, és további veszélyt jelentenek a túlélők jóllétére, bejelentési hajlandóságára, másodlagos viktimizációval szembeni védelmére nézve, és megakadályozzák a büntetőeljárás lefolytatását és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést; mivel ezek az elfogadott hiedelmek és tévhitek azon tényezők közé tartoznak, amelyek hozzájárulnak a szexuális kényszerítést övező büntetlenség fennmaradásához, és akadályozzák a megfelelő jogszabályok kidolgozását;

AC.mivel a szexuális erőszakot továbbra is jelentősen alábecsülik és nem veszik elég komolyan, mivel a szexuális bűncselekmények túlnyomó többségét továbbra sem hozzák nyilvánosságra; mivel számos bejelentett szexuális kényszerítés ügyében soha nem indul büntetőeljárás, és amelyekben mégis, a túlnyomó többségük nem végződik elmarasztaló ítélettel; mivel ez tovább mélyíti a nők rendszerrel kapcsolatos bizalmatlanságát, és alacsony bejelentési arányhoz vezet, valamint fenntartja társadalmi értelemben a büntetlenséget, ami a szexuális erőszak, többek között a szexuális kényszerítés normalizálódásához vezet; mivel a szexuális kényszerítés széles körű büntetlensége hozzájárul a férfiak szexuális agresszióját ösztönző és a nők elleni erőszakot támogató meggyőződések és társadalmi normák széles köréhez, olyan környezetet teremtve, amelyben a nemek közötti tartós egyenlőtlenségek, valamint a nemmel és a szexualitással kapcsolatos káros attitűdök révén normalizálják és indokolják a szexuális erőszakot; mivel elfogadhatatlan, hogy a fizikai erőszak nélkül elkövetett szexuális kényszerítés nem jár következményekkel; mivel az igazságszolgáltatási rendszerekbe vetett közbizalom fenntartásához elengedhetetlen következetesen büntetőeljárás alá vonni a szexuális kényszerítés valamennyi formáját, ami a szexuális erőszak megelőzésének kulcsfontosságú eleme; mivel a szexuális kényszerítésre vonatkozó, a beleegyezés hiányán alapuló jogi szabályozás döntő jelentőséggel bír a szexuális bűncselekményekkel kapcsolatos attitűdök formálásában és megváltoztatásában, valamint a tudatosság uniós szintű növelésében, ezáltal pedig végső soron a szexuális bűncselekmények számának csökkentésében; mivel a beleegyezés hiányán alapuló jogszabályok olyan szemléletváltást indíthatnak el, amelyben a szexuális cselekmény egyértelmű elutasításának hiánya helyett a beleegyezés kérésének szükségessége kerül előtérbe;

AD.mivel az isztambuli egyezményhez kapcsolódó magyarázó jelentés az egyezmény 36. cikkének (2) bekezdésével kapcsolatban pontosítja, hogy a szexuális erőszak, köztük a szexuális kényszerítés büntetőeljárásai során „a bizonyítékokat az adott helyzet kontextusában kell értékelni annak eseti alapon történő megállapítása érdekében, hogy az áldozat szabad akaratából egyezett-e bele az elkövetett szexuális cselekménybe. Ezen értékelés során el kell ismerni, hogy az áldozatok a szexuális erőszakra és szexuális kényszerítésre többféleképpen reagálhatnak, és az értékelés nem alapulhat az ilyen helyzetekben szokásos viselkedésre vonatkozó feltételezéseken. Ugyanilyen fontos biztosítania azt is, hogy a szexuális kényszerítésre vonatkozó jogszabályok értelmezését és a szexuális kényszerítéssel kapcsolatos ügyekben indított büntetőeljárásokat ne befolyásolják nemi sztereotípiák, valamint a férfiak és nők szexualitásával kapcsolatos tévhitek”;

AE.mivel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölésével foglalkozó ENSZ-bizottság 34/2011. számú közleményében sürgeti az államokat, hogy vizsgálják felül a szexuális kényszerítésre vonatkozó jogszabályokat, és szüntessék meg az erőszakra vagy a behatolás igazolására vonatkozó követelményeket, és a beleegyezés hiányát helyezzék a bűncselekmény középpontjába, és a 35. sz. általános ajánlásában (2017) sürgeti az államokat, hogy ismerjék el a nemi alapú erőszakot a megkülönböztetés egyik formájaként, és fogadjanak el olyan jogi reformokat, amelyek biztosítják az ilyen erőszak felszámolását, többek között azáltal, hogy bűncselekménnyé nyilvánítják a nem beleegyezésen alapuló szexuális cselekményeket, és biztosítják az igazságszolgáltatáshoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférést minden nő és lány számára, és kiváltképp azok számára, akik a megkülönböztetés interszekcionális formáival szembesülnek;

AF.mivel a nemek közötti egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség az EU alapvető értékei, alapvető jogai, és a szociális jogok európai pillérének fontos elvei, valamint a haladás alapvető feltételei; mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke tiltja a biológiai nemen, a társadalmi nemen és egyéb okokon alapuló megkülönböztetést;

AG.mivel az interszekcionalitás az elsődleges uniós jogban rögzített fontos irányelv; mivel a nők interszekcionális egyenlőtlenségekkel és megkülönböztetéssel szembesülnek, többek között faji, etnikai vagy társadalmi származásukkal, szexuális irányultságukkal, nemi identitásukkal és önkifejezésükkel, vallásukkal vagy meggyőződésükkel, tartózkodási jogállásukkal és fogyatékosságukkal kapcsolatban; mivel a nemi alapú szexuális erőszak a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos egyik legjelentősebb kérdés, és a nemek közötti egyenlőség terén valódi előrelépés csak interszekcionális megközelítés alkalmazásával érhető el; mivel az interszekcionális megközelítés alkalmazása lehetővé teszi a nemek közötti egyenlőség strukturális akadályainak kezelését, valamint bizonyítékkal szolgál referenciaértékek létrehozásához és a rendszerszintű megkülönböztetés, a kirekesztés és a társadalmi egyenlőtlenségek elleni stratégiai és hatékony szakpolitikák felé vezető út kijelöléséhez;

AH.mivel a nemek közötti egyenlőtlenség és a nemi alapú erőszak strukturális természete folytán előfordulhat, hogy a beleegyezést kényszer vagy társadalmi nyomás hatására adják meg, ezért olyan megközelítésre van szükség, amely nemcsak az egyéni autonómiát, hanem a társadalmi hatalmi viszonyokat, a nemi normákat, valamint az önrendelkezési mozgástér férfiak és nők közötti egyenlőtlen megoszlását is magában foglalja;

AI.mivel a nemi alapú erőszak, köztük a szexuális erőszak egyaránt oka és következménye azoknak a strukturális egyenlőtlenségeknek és hatalmi aszimmetriáknak, amelyek a nemi sztereotípiákban és a társadalmi normákban gyökereznek; mivel az ilyen erőszak kezeléséhez meg kell kérdőjelezni e normákat, és átfogó jogi, társadalmi és oktatási reformokat kell végrehajtani;

AJ.mivel a nők szexualitásával és erkölcsével kapcsolatos, mélyen gyökerező nemi sztereotípiák hozzájárulnak a férfiak szexuális agresszióját ösztönző és a nők elleni erőszakot támogató meggyőződések és társadalmi normák széles köréhez, olyan környezetet teremtve, amelyben a nemek közötti tartós egyenlőtlenségek, valamint a nemmel és a szexualitással kapcsolatos káros attitűdök révén normalizálják és indokolják a szexuális erőszakot; mivel ez egyes nők és más személyek megbélyegzéséhez és a velük való megkülönböztető bánásmódhoz vezet, ha megsértik a nemi alapú társadalmi és szexuális normákat vagy nem felelnek meg a nemi szerepeknek;

AK.mivel a szexuális kényszerítés – ideértve a bűncselekményt esetlegesen megelőző elemeket, például a behálózást és az online csalásokat is – határokon átnyúló helyzetekben is előfordulhat; mivel a nők és lányok elleni erőszak online és offline térben egyaránt előfordul, és magában foglalja a technológia által elősegített szexuális erőszakot, a zaklatást, az intim képek beleegyezés nélküli megosztását és a kényszerítő ellenőrzést; mivel a bántalmazás e formái aránytalanul sújtják a nőket és a marginalizált csoportokat, és számos nemzeti keret továbbra sem kezeli megfelelően ezeket az eseteket;

AL.mivel a szexuális kényszerítés áldozatainak azonnali, multidiszciplináris, hozzáférhető és átfogó orvosi ellátásra van szükségük, beleértve a nemi erőszak klinikai kezelését, a szexuális és reproduktív egészségügyi ellátást, amelynek része a sürgősségi fogamzásgátlás, az expozíciót követő profilaxis, a szexuális úton terjedő fertőzések kezelése, valamint a biztonságos és legális abortuszhoz való hozzáférés, továbbá a traumatámogatás, és lehetőséget kell kapniuk a hosszú távú támogatásra, beleértve a pszichológiai tanácsadást is; mivel egyes tagállamokban nem biztosítanak hozzáférést bizonyos alapvető egészségügyi szolgáltatásokhoz;

AM.mivel a szexuális kényszerítés kultúráját olyan attitűdök, magatartásformák, értékek és társadalmi normák strukturális és széles körű rendszereként határozzák meg, amelyek normalizálják és bagatellizálják a szexuális erőszakot, megkérdőjelezik a beleegyezés fontosságát, állandósítják a szexuális kényszerítéssel kapcsolatos mítoszokat, és előmozdítják az ilyen erőszak társadalmi normalizálását

AN.mivel a másodlagos viktimizáció magas előfordulási gyakorisága azt mutatja, hogy nemcsak az igazságszolgáltatási rendszerek, hanem a nem a beleegyezés hiányán alapuló, elavult jogszabályok sem biztosítják a túlélők számára az igazságszolgáltatáshoz való jogot Európa Tanács, Case of L. and Others v. France: Criminal-law system inadequate for the punishment of all non-consensual sexual acts, exposing rape victim to secondary victimisation (L. és társai kontra Franciaország ügy: a büntetőjogi rendszer nem megfelelő az összes, nem beleegyezésen alapuló szexuális cselekmény büntetésére, ami a szexuális kényszerítés áldozatait másodlagos viktimizációnak teszi ki), újságcikk, Európa Tanács, Strasbourg, Franciaország, 2025. április 24., amint azt az áldozatok általi bejelentés alacsony aránya, a szükségleteiknek megfelelő segítségnyújtás hiánya, a hozzáférhető eljárások rendelkezésre állása és a szexuális kényszerítéssel kapcsolatos ügyekben hozott ítéletek alacsony aránya is bizonyítja, ami rávilágít a szexuális kényszerítés eseteinek bűnüldöző hatóságok és igazságszolgáltatási rendszerek általi kezelésében tapasztalható rendszerszintű hiányosságokra, ami viszont a szexuális kényszerítés bűncselekménye büntetlenségének széles körű társadalmi érzését eredményezi, és súlyosan sérti a nemek közötti egyenlőséget;

AO.mivel másodlagos viktimizáció akkor történik, ha az áldozatok nem közvetlenül a szexuális kényszerítés bűncselekményének következtében, hanem az intézmények és más személyek velük való bánásmódja következtében szenvednek további sérelmet; mivel a másodlagos viktimizációt a következők okozhatják: az áldozat ismételt szembesítése az elkövetővel, érzéketlen bánásmód – például ugyanazon események ismételt felidéztetése a kihallgatás során –, áldozathibáztató magatartás, az áldozatokkal kapcsolatba kerülő személyek által használt nem megfelelő nyelvezet vagy e személyek érzéketlen megjegyzései, az orvosi beavatkozások és a bírósági eljárások – többek között azok hossza – és más intézményi folyamatok; mivel a másodlagos viktimizáció aláássa az áldozatok jogait, akadályozza az igazságszolgáltatáshoz való jogukat, és állandósítja traumájukat – többek között poszttraumás stressz-zavart, depressziót és szorongást okozva –, ezáltal akadályozva felépülésüket;

AP.mivel a szexuális kényszerítés traumatikus jellege és annak az áldozatok fizikai és pszichológiai egészségére, biztonságára, testi épségére, jóllétére és társadalmi életére gyakorolt hosszú távú hatása miatt – különösen a bűnüldöző szerveknél és az igazságszolgáltatásban – képzett és szakosodott személyzet általi, a nemi szempontokra érzékeny és traumaérzékeny, összehangolt válaszra van szükség a másodlagos viktimizáció elkerülése érdekében; mivel egyes tagállamokban a jogi és bűnüldözési szakemberek képzése továbbra sem egységes és kielégítő; mivel a szexuális kényszerítés beleegyezés hiányán alapuló fogalommeghatározásainak hatékony jogi végrehajtása döntően függ attól, hogy a rendőrök, az ügyészek és az igazságügyi hatóságok képesek-e helyesen értelmezni és alkalmazni e rendelkezéseket, biztosítva, hogy a hangsúly ne az ellenállás vagy a fizikai erőszak bizonyítékaira, hanem továbbra is az önkéntes belegyezés hiányára helyeződjön; mivel ha a belegyezés hiányának bizonyítása során az áldozatokra hárul a bizonyítási teher, az megerősíti a szexuális kényszerítéssel kapcsolatos káros sztereotípiákat;

AQ.mivel a beleegyezésen alapuló átfogó szexuális és párkapcsolati nevelés kulcsfontosságú a szexuális kényszerítésre vonatkozó félretájékoztatás és mítoszok csökkentéséhez, a nemi normák kezeléséhez és a nemi alapú erőszak valamennyi formájának, többek között a szexuális kényszerítésnek a megelőzéséhez; mivel a férfiak és fiúk nemek közötti egyenlőség előmozdításába való bevonása, a káros nemi sztereotípiák és a férfiasság egészségtelen és káros mintáinak kétségbe vonása, valamint a szexre való jogosultság téves felfogásának megkérdőjelezése kulcsfontosságú a megelőzési erőfeszítések tekintetében; mivel a beleegyezésen alapuló kultúrára való áttérés kulcsfontosságú a kölcsönös tiszteleten és biztonságon alapuló, egészséges társadalmi interakciók köré szerveződő környezet biztosításához; mivel a szexualitással, a beleegyezéssel és a párkapcsolatokkal foglalkozó, nemi szempontokat figyelembe vevő, átfogó és az életkornak megfelelő oktatás biztosítása kulcsfontosságú eszköz a szexuális kényszerítés és a szexuális erőszak megelőzésében és a kiváltó okok kezelésében;

AR.mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend 5. fenntartható fejlődési célja a nemek közötti egyenlőség megvalósítását, valamint valamennyi nő és lány társadalmi szerepvállalásának növelését, a 16. fenntartható fejlődési cél pedig a békés és befogadó társadalmak, az igazságszolgáltatáshoz való jog és a hatékony, elszámoltatható intézmények előmozdítását szorgalmazza;

AS.mivel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendje és a „senkit nem hagyunk hátra” elv, és különösen a 3., 4., 5., 10. és 16. fenntartható fejlődési cél a szexuális erőszak felszámolását, a nemek közötti egyenlőség megvalósítását, az igazságszolgáltatáshoz való jogot, az inkluzív nevelést és a tiszteletet, valamint minden egyén testi épségének és érzelmi sértetlenségének védelmét szorgalmazzák;

AT.mivel a felvonulások, tiltakozások és civil társadalmi mozgalmak – például a #MeToo mozgalom –, amelyek megtörik a szexuális kényszerítés körüli hallgatást, és egyes tagállamokban jogszabályi változásokat is elindítottak, azt kifogásolják, hogy a tagállamok nem kezelik megfelelően azokat a strukturális és normatív tényezőket, amelyek az elkövetők büntetlenségéhez vezetnek; mivel a széles körű tiltakozásokat kiváltó esetek közé tartozik a spanyolországi „Wolf Pack” és a franciaországi Gisèle Pelicot ügye, amelyek rávilágítanak arra, hogy a szexuális kényszerítés fogalmának meghatározása nem megfelelő, mivel az erőszakon alapul, és nem a beleegyezésen;