(1a) Az Európai Tanács 2019. december 12-i következtetései jóváhagyják azt a célkitűzést, hogy az Unió a Párizsi Megállapodásban kitűzött célokkal összhangban 2050-re klímasemlegessé váljon.

(3a) Az épületekre, a közúti közlekedésre és a további ágazatokra vonatkozó kibocsátáskereskedelmi rendszer végrehajtását kiegészítő dekarbonizációs intézkedéseknek kell kísérniük, amelyek a leghatékonyabb eszközök a háztartások fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségének csökkentéséhez, és ezáltal az ETS2 fogyasztókra gyakorolt hatásának enyhítéséhez, tekintettel arra, hogy az épületek és a közlekedés tüzelőanyag-igénye rövid távon továbbra is rugalmatlan. A tagállamok kötelesek a kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítéséből származó bevételeket a 2003/87/EK irányelv 30d. cikkének (6) bekezdése szerinti célokra fordítani, előnyben részesítve azokat a tevékenységeket, amelyek hozzájárulhatnak az ETS2 keretében folytatott kibocsátáskereskedelem társadalmi vonatkozásainak kezeléséhez. Ezért helyénvaló lenne, ha a tagállamok a tartalékból felszabadított kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítéséből származó bevételeket szociális klímaterveik kiegészítésére használnák fel. Ugyanilyen fontos, hogy a Bizottság kiegészítse a végleges aktualizált nemzeti energia- és klímatervek elemzését azáltal, hogy minden tagállam esetében meghatározza azokat az ágazati dekarbonizációs intézkedéseket és az ETS-ből származó bevételek jobb felhasználását, amelyek segíthetnek csökkenteni az ETS2 kibocsátási egységek iránti keresletet. Fontos továbbá megerősíteni az EBB előreütemezési eszközét, és további intézkedéseket mérlegelni a Szociális Klímaalap költségvetésének növelésére annak biztosítása érdekében, hogy a háztartások időben és az ETS2 árainak alakulását tükröző szinten részesüljenek pénzügyi támogatásban. A Bizottságnak fontolóra kell vennie a Szociális Klímaalap időtartamának meghosszabbítását.

(6a) Az épületekre, a közúti közlekedésre és a további ágazatokra vonatkozó kibocsátáskereskedelmi rendszeren belül a kibocsátási egységek árának túlzottan magas szintje továbbra is aránytalan hatást gyakorolhat a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokra, ugyanakkor a túlzott áringadozások nem feltétlenül csak évente kétszer fordulnak elő. A 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv felülvizsgálatával összefüggésben alapvető fontosságú további szociális védelmi intézkedések mérlegelése, és az árstabilitás hosszú távú garantálása érdekében helyénvaló lehet, hogy a Bizottság szigorúbb árkorlátozó eszközöket vegyen fontolóra. E tekintetben a Bizottság fontolóra vehetne egy sor lehetőséget, például a 2026-os árakon meghatározott 45 EUR összegű túlzott áremelkedési mechanizmus megerősítését és 2029. december 31. utáni meghosszabbítását, valamint a piaci stabilizációs tartalék ennek megfelelő kiigazítását, beleértve a kibocsátási egységek felszabadításának gyakoriságát és volumenét, valamint a tartalékban lévő volument, szükség esetén annak értékelését, hogy megvalósítható-e a tagállamok számára, hogy eltérés útján ideiglenesen ne alkalmazzák a rendszert a lakóépületekre, feltéve, hogy bizonyítják, hogy más intézkedések bevezetésével el tudják érni a vállaláselosztási célokat, és feltéve, hogy az (EU) 2024/1275 európai parlamenti és tanácsi irányelvet átültették a nemzeti jogba, biztosítva annak lehetőségét, hogy a kibocsátáskereskedelemből származó bevételeket közvetlen támogatásra, például klímaosztalékokra használják fel anélkül, hogy pozitív környezeti hatást kellene bizonyítaniuk, vagy egyéb intézkedéseket vezessenek be a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokra áthárított költségek minimalizálása érdekében. A Bizottságnak 2027. március 1-ig ezeket a lehetőségeket társadalmi és környezeti hatásaik tekintetében megfelelően kell értékelnie, biztosítva ugyanakkor, hogy azok ne érintsék hátrányosan az (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendeletben meghatározott, uniós dekarbonizációs célkitűzések elérését.

(6b) Az e módosító határozatban előírt piaci stabilizációs tartalék felülvizsgálatát követően helyénvaló lenne, hogy a Bizottság hatásvizsgálatot végezzen az épületekre, a közúti közlekedésre és a további ágazatokra vonatkozó kibocsátáskereskedelmi rendszerről, hogy felmérje annak társadalmi hatását és az éghajlat-politikai célok elérésére gyakorolt hatását, valamint elosztási értékelést végezzen azon kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások számáról, amelyek az említett időpontig támogatást kaptak a Szociális Klímaalapból és az EBB előreütemezési eszközéből, beleértve lehetőség szerint a földrajzi terület típusa, a jövedelemeloszlás és a nemek szerinti bontást, amelynek további intézkedéseket is figyelembe kell vennie a környezeti integritás és a társadalmi méltányosság ETS2-n belüli biztosítása érdekében.

„2034. január 1-jétől az említett albekezdésben szereplő, a tartalékból fel nem szabadított kibocsátási egységek már nem érvényesek. 2036. január 1-jétől az említett albekezdésben szereplő, a tartalékból fel nem szabadított kibocsátási egységek már nem érvényesek.”

4a. A (7) bekezdés második mondata helyébe a következő szöveg lép:

„A tartalékból felszabadítandó mennyiségeket egyenlően kell elosztani egy három hónapos időszakban, amely legkésőbb 30 nappal az után veszi kezdetét, hogy a feltételek – a 2003/87/EK irányelv 30h. cikke (8) bekezdésének megfelelően az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett ilyen értelmű információ szerint – teljesültek.”

1a. cikk