1.üdvözli és támogatja a „Jövőkép a mezőgazdaság és az élelmiszer-ágazat számára” című közleményben foglalt, az állattenyésztéssel foglalkozó munkafolyamat létrehozására irányuló bizottsági kezdeményezést, amelynek célja az állattenyésztés támogatására és versenyképességének növelésére irányuló megfelelő szakpolitikai pályák azonosítása és kidolgozása célzott és területi megoldások révén, nem pedig egyenmegoldások révén, figyelembe véve ugyanakkor az éghajlat-, a természet- és az állatvédelmi szempontokat, valamint az élelmezésbiztonságot, a rezilienciát és az állatbetegségek kezelését; hangsúlyozza, hogy az állattenyésztés sokfélesége, a fajok szükségletei és a helyi feltételek közötti különbségek nemzeti, regionális vagy szubregionális szintű megoldásokat tesznek szükségessé; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon konkrét intézkedéseket a hegyvidéki, távoli és hátrányos helyzetű területeken folytatott állattenyésztés tekintetében;

2.aggodalmát fejezi ki azon kezdeményezések vagy jogalkotási javaslatok miatt, amelyek közvetlen vagy közvetett intézkedések révén visszatartják az állattenyésztést; kitart amellett, hogy az állattenyésztési ágazatot nem szabad a nehézipar számára kialakított szabályozási rendszer hatálya alá vonni;

3.felhívja a Bizottságot, hogy az állattenyésztéssel foglalkozó uniós munkafolyamat munkájára építve a borpolitikával foglalkozó magas szintű munkacsoport mintájára hozzon létre egy állattenyésztéssel foglalkozó magas szintű csoportot, amelyben valamennyi érdekelt fél részt vesz, beleértve a mezőgazdasági termelőket, az állattenyésztési ágazat tagállami képviselőit, a tudományos köröket és az állatorvosi szakmát, az érdekképviseleti szervezeteket és az érintett állategészségügyi szervezeteket, az ipar képviselőit és a helyi hatóságok képviselőit; rámutat arra, hogy e csoport összetételének tükröznie kell az uniós területek sokféleségét azáltal, hogy kiegyensúlyozottan tükrözi a különböző regionális körülményeket, beleértve a nagy állatállomány-sűrűségű területeket is;

4.úgy véli, hogy a tagállamok és az érdekelt felek összekapcsolásával ennek a magas szintű csoportnak át kell gondolnia az állattenyésztési ágazat előtt álló kihívásokat, és konkrét és szociális megoldásokat kell kínálnia, különösen az e területen végzett kutatások alapján; nyílt és konstruktív párbeszédre szólít fel valamennyi érdekelt fél között az együttműködés ösztönzése, gyakorlati megoldások kidolgozása és az állattenyésztéssel kapcsolatos tényeken alapuló kommunikáció biztosítása érdekében; úgy véli, hogy ezeknek a megoldásoknak különösen a termelés Európán kívülre történő áthelyezésével, a generációs megújulással és az állattenyésztés versenyképességének előmozdítását célzó beruházások előmozdításával kell foglalkozniuk;

5.hangsúlyozza, hogy az állattenyésztési ágazatot érintő sajátos kihívások olyan összehangolt, többdimenziós szakpolitikai választ igényelnek, amely – az e kihívások közötti kompromisszumok elkerülése mellett – teljes mértékben tükrözi az állattenyésztés gazdasági, környezeti és társadalmi jelentőségét az EU-ban és vidéki területein; úgy véli továbbá, hogy ennek a szakpolitikai válasznak tükröznie kell az ágazat hozzájárulását a vidéki kohézióhoz, az élelmezésbiztonsághoz, a fenntartható földgazdálkodáshoz, az állatjóléthez és az állatifehérje-ellátáshoz az uniós piacon;

6.felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson stabil és kiszámítható keretet a mezőgazdasági termelők számára a szükségtelen szabályozási terhek korlátozásával és az állattenyésztési szabályok egyszerűsítésével, különösen a kisüzemi és családi gazdaságok számára, ezáltal megkönnyítve a műveleteket és támogatva az ágazat fejlődését; hangsúlyozza, hogy értékelni kell az uniós jogszabályok kumulatív hatását, és meg kell előzni az uniós jog és a nemzeti túlszabályozás által okozott jogbizonytalanságot és adminisztratív terheket;

7.rámutat arra, hogy az állattenyésztés társadalmi, gazdasági és környezeti fenntarthatóságának javítása olyan hosszú távú elképzeléstől függ, amely számos és egymással összefüggő tényezővel foglalkozik, beleértve az áralapú versenyképességét és a nem áralapú versenyképességet, az éghajlatváltozáshoz és a kapcsolódó szélsőséges időjárási eseményekhez való alkalmazkodás képességét, valamint az állatbetegségeket; úgy véli, hogy más rendkívül fontos tényezők közé tartozik a tápanyagszennyezés, a fizetett ökoszisztéma-szolgáltatások fejlesztése és nyújtása, a célzott beruházási támogatás, az állatjólét előmozdítása, az innováció és a digitalizáció ösztönzése, valamint a generációs megújulás, a támogatási és tanácsadási szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint az állattenyésztők élet- és munkakörülményeinek javítása;

8.hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági termelők a leginkább érdekeltek állataik jó egészségének és jólétének biztosításában, mivel ez etikai és gazdasági szempontból egyaránt szükséges; hangsúlyozza, hogy a gazdaságokban az állatjólét összefügg az adott állattartó kompetenciájához is kapcsolódik; hangsúlyozza e tekintetben a képzés és a rendszeres továbbképzés fontosságát;

9.kiemeli, hogy az európai állattenyésztési rendszerek sokfélesége – a gyakran nagy környezeti értékű legelőket és veszélyeztetett tenyésztett fajokat és fajtákat magában foglaló szabadtartástól kezdve a nagyüzemi, szakosodott és nagy hatékonyságú gazdaságokig, a növénytermesztési és állattenyésztési rendszerekig, a regeneratív és ökológiai gazdálkodásig és legelőgazdálkodásig, a szezonális vándorlegeltetésig, az erdei legeltetésig és a személyes használatra szánt állatok kisüzemi tenyésztéséig –, valamint a tartott állatfajták sokfélesége lehetővé teszi a gazdaságok számára, hogy számos kiegészítő árut és szolgáltatást nyújtsanak, és ezáltal javítja a teljes állattenyésztési ágazat rezilienciáját, miközben kielégíti a fogyasztói igények széles körét; kéri a Bizottságot, hogy támogassa és tegye lehetővé a termelési rendszerek sokféleségét;

10.hangsúlyozza, hogy a nem kormányzati szervezeteknek (NGO-knak) juttatott uniós források odaítélése és felhasználása fokozott átláthatóságot igényel a hűtlen kezelés vagy az uniós szakpolitikák nem kívánatos befolyásolásának megelőzése érdekében; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy hozzon létre egy nyilvános nyilvántartást, amelyben feltünteti a nem kormányzati szervezetek által kapott finanszírozás összegét és célját; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy – többek között a környezetvédelmi és éghajlat-politikai programon (LIFE) keresztül – olyan nem kormányzati szervezetek részesülnek támogatásban, amelyek lobbitevékenységet folytatnak az uniós intézmények előtt, különösen az állatjólét területén, ami potenciálisan sértheti a hatalmi ágak szétválasztásának és a lojális együttműködésnek az elveit; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy állítsa le a célzott lobbitevékenységet folytató és az uniós állattenyésztésről félrevezető, militáns és ideologizált képet festő nem kormányzati szervezetek finanszírozását; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a konszolidált alapok valamennyi kedvezményezettje tegye közzé az uniós intézmények képviselőivel tartott találkozóit, amennyiben azok célja az uniós szakpolitikák befolyásolása;

11.megjegyzi, hogy a virágzó, fenntartható és reziliens állattenyésztési ágazat fenntartása az EU-ban előnyös lesz a globális élelmezésbiztonság szempontjából, megerősíti az EU élelmiszer-önrendelkezését és gazdasági növekedését, és hozzájárul a kiegyensúlyozott és sokszínű európai étrendhez a magas tápértékű állati eredetű termékek fogyasztása révén, amelyek számos mikroelem és bioaktív vegyület egyedi forrásai, amelyek tápértékét nem lehet megfelelően helyettesíteni növényi vagy mesterséges alternatívákkal, és amelyeket el kell ismerni a tényeken alapuló étrendi iránymutatások kidolgozásakor;

12.megjegyzi, hogy a FAO „A szárazföldi állati eredetű élelmiszerek hozzájárulása az egészséges étrendhez a jobb táplálkozási és egészségügyi eredmények érdekében” című 2023. évi jelentése kiemeli az állati eredetű élelmiszerek szerepét a növényi alapú étrendekben esetlegesen hiányzó jó minőségű fehérjék és alapvető mikrotápanyagok biztosításában; hangsúlyozza, hogy ezek az élelmiszerek létfontosságúak a gyermekek, a tizenévesek, a várandós és szoptató nők, a reproduktív korban lévő nők, az idősek és a krónikus betegségben szenvedők számára, és hogy ezeket nehéz lehet növényi alapú alternatívákkal helyettesíteni;

13.nyomatékosan hangsúlyozza az állattenyésztés jelentőségét a regionális értékláncok és a helyi piacok szempontjából; felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen hatásvizsgálatot annak megállapítása érdekében, hogy milyen társadalmi és gazdasági követelményekkel jár a regionális vágóhidak hálózatának további lebontása;

14.Olyan kiegyensúlyozott megközelítést szorgalmaz, amely elismeri az állati eredetű termékek alapvető szerepét a globális táplálkozásban, ugyanakkor figyelembe veszi az ilyen termelés fontosságát a gazdaságok jövedelme és a gazdasági stabilitás szempontjából; emlékeztet arra, hogy az állatállomány fontos szerepet játszik a körforgásos gazdaságban és az élelmiszeriparból származó hulladékáramok értéknövelő újrahasznosításában, valamint számos ágazatban, például a textiliparban, a ruházatban, a lábbelikben, a bőrárukban, az építőiparban, a kozmetikumokban és a gyógyszeriparban; rámutat arra, hogy ezzel egyidejűleg foglalkozni kell a termelési rendszerek környezetre, éghajlatra és állatjólétre gyakorolt különböző hatásaival;

15.hangsúlyozza, hogy a környezeti hatások minimalizálása mellett továbbra is biztosítani kell az élelmezésbiztonságot Európában, ami átlátható, tudományosan megalapozott megközelítések és innováció révén kezelendő kihívás;

16.hangsúlyozza, hogy az uniós állattenyésztési ágazat termelékenységének, rezilienciájának, hatékonyságának és fenntarthatóságának javítása elengedhetetlen az uniós fogyasztók igényeinek megfelelő, jó minőségű fehérjék belföldi kínálatának növeléséhez és az élelmezésbiztonság megerősítéséhez, különösen a globális piacok volatilitásával, a geopolitikai feszültségekkel és a globális fehérjekereslet következő 30 évben várható növekedésével összefüggésben; megjegyzi, hogy az EU továbbra is nagymértékben függ a takarmánycélú növényi alapú fehérjék korlátozott számú partnertől történő behozatalától, ami aláássa a fehérje-önellátást, és kiszolgáltatottá teszi az élelmiszerrendszert a globális piaci ingadozásokkal szemben;

17.hangsúlyozza, hogy a fenntartható, diverzifikált és belföldi fehérjetermelés elengedhetetlen az elegendő, biztonságos és jó minőségű élelmiszer és takarmány biztosításához; kiemeli, hogy az állatifehérje-ágazat támogathatja az ilyen termelést azáltal, hogy az állati eredetű szennyvizet természetes trágyaként használja fel, és egy integráltabb, körforgásosabb és fenntarthatóbb rendszer előmozdítása érdekében takarmányként hasznosítja a növényi melléktermékeket és az élelmiszerekből származó hulladékáramokat; üdvözli, hogy a Bizottság a mezőgazdaságra és az élelmiszerekre vonatkozó stratégiai jövőképében bejelentette, hogy átfogó tervet fog kidolgozni egy önellátóbb és fenntarthatóbb uniós fehérjerendszerre vonatkozóan, amely az agrár-élelmiszeripari rendszer hosszú távú rezilienciájának biztosítása érdekében foglalkozik a fehérjék EU-n belüli termelésével, behozatalával és fogyasztásával;

18.hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a mezőgazdasági termelők pozícióját az agrár-élelmiszeripari értékláncban, többek között szövetkezetek, termelői szervezetek és szövetségek révén, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg azokat a mechanizmusokat, amelyek biztosítják, hogy a mezőgazdasági termelők legalább a termelési költségeiket fedező árakat kapjanak; emlékeztet arra, hogy a tisztességes, méltányos és stabilabb jövedelem, a jobb munkakörülmények, a társadalmi elismerés, a hitelhez való jobb hozzáférés, valamint az állatállomány minőségével kapcsolatos kutatás és beruházások fenntartható finanszírozása kulcsfontosságú az ágazat gazdasági fenntarthatóságának biztosításához, a mezőgazdasági termelők által az EU élelmiszer-ellátásának biztosításában és a fiatalabb generációk vonzásában betöltött szerep megfelelő megbecsüléséhez;

19.hangsúlyozza, hogy az árak instabilitása, a magas termelési költségek, a túlzott bürokrácia és a szakma társadalmi elismerésének hiánya hozzájárult a mezőgazdaság elhagyásához és az ágazat elöregedéséhez; rámutat arra, hogy a kis és közepes méretű gazdaságoknak már most is számos olyan követelménynek kell megfelelniük, amelyek a költség-haszon arány szempontjából nem arányosak az eredményekkel; megismétli ezért, hogy hatékony eszközökre van szükség a jövedelem támogatása, a bürokrácia csökkentése, a meglévő jogszabályok egyszerűsítése és a mezőgazdasági munka társadalmi elismerésének javítása érdekében, mivel ezek kulcsfontosságú elemek az állattenyésztés hosszú távú életképességének biztosításához az EU-ban; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa az állattenyésztési ágazatot, és folytassa az állattenyésztési stratégiájának elfogadását;

20.rámutat arra, hogy az új állattartó létesítményekbe történő beruházások és a meglévők felújítása jelentős költségekkel jár, és azokat hosszú távon kell megtervezni és végrehajtani; figyelmeztet arra, hogy az állatjóléti jogszabályok felülvizsgálata ahhoz vezethet, hogy az állattartó létesítmények elveszítik engedélyeiket, ami azt jelenti, hogy a tervezett élettartamuk vége előtt évekkel magas költségek mellett kell újjáépíteni őket; felszólítja a Bizottságot, hogy a lehető legnagyobb mértékben mozdítsa elő és ösztönözze a tagállamok helyes engedélyezési gyakorlatait;

21.hangsúlyozza, hogy a fenntartható állattenyésztés – különösen a kis- és közepes méretű gazdaságokban – alapvető fontosságú a vidéki területek, különösen a hegyvidéki területek, az állatállományban gazdag területek és a hátrányos helyzetű területek, például az állandó gyepterületek, tőzeglápok és rétek társadalmi-gazdasági életképessége szempontjából, ahol gyakran ez a fő vagy akár egyetlen életképes gazdasági tevékenység, és fenntartja a termelést, a gazdasági növekedést és a tájkép megőrzését; hangsúlyozza, hogy az állattenyésztés nemcsak vidéki munkahelyeket teremt és segít megelőzni az elnéptelenedést, hanem hozzájárul az aktív területgazdálkodáshoz, a tűzmegelőzéshez, a biológiai sokféleség megőrzéséhez, valamint a kulturális és táji örökség megőrzéséhez is; kiemeli, hogy az állattenyésztés számos régióban pótolhatatlan szerepet játszik a területi kohézióban és a közösségek életben tartásában; hangsúlyozza, hogy a legeltetéses állattenyésztés hatékony módja annak, hogy jutalmazzák a mezőgazdasági termelőket az általuk nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatásokért;

22.felhívja a Bizottságot, hogy indítson el egy olyan tervet, amely előmozdítja az új technológiákat, a takarmányozási innovációt és a genetikai állomány javítását, fokozza az állattenyésztéssel és a genetikával kapcsolatos állami és magánkutatásba történő beruházásokat, könnyítse meg a bevált gyakorlatok terjesztését az állomány nagyszabású számszerű szerkezetátalakítási intézkedéseinek előírása helyett, amelyek csökkentenék és veszélyeztetnék az európai élelmiszer-önrendelkezést és -biztonságot, valamint optimalizálja a termelést és a hatékonyságot; hangsúlyozza, hogy az állattenyésztés a termelékenység, a hatékonyság és az állategészségügy javításának fontos eszköze; hangsúlyozza, hogy az EU vezető szerepet tölt be az állattenyésztéssel és a genetikával kapcsolatos kutatás és innováció terén;

23.kéri, hogy dolgozzanak ki tervet a különböző veszélyeztetett hagyományos fajták génállományának megőrzésére, a helyi fajok népszerűsítésére és a helyi éghajlathoz jobban alkalmazkodó rusztikus fajták tenyésztésére, valamint a bevált gyakorlatok terjesztésére, a genetikai sokféleség megőrzése mellett; hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani az (EU) 2022/2472 bizottsági rendelet A Bizottság (EU) 2022/2472 rendelete (2022. december 14.) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének alkalmazásában a mezőgazdasági és az erdőalapú ágazatban, valamint a vidéki térségekben nyújtott támogatások bizonyos kategóriáinak a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról (HL L 327., 2022.12.21., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2022/2472/oj). 27. cikke szerinti támogatást az állattenyésztés genetikai fejlődésének támogatása érdekében; hangsúlyozza, hogy sürgősen elő kell mozdítani a kutatást, az innovációt és az olyan, tényeken alapuló gyakorlatok elfogadását, amelyek környezeti, társadalmi és gazdasági szempontból is javítják az állatállomány fenntarthatóságát, többek között a genetikai kutatásba, a táplálkozási hatékonyságba és a tartós termelési jellemzők kiválasztásába történő célzott beruházások révén, valamint hogy a környezeti hatás csökkentése érdekében ösztönözni és finanszírozni kell a kutatást és az innovációt a magas állománysűrűségű területeken, ugyanakkor elő kell mozdítani a magas szintű állatjóléti normákat, valamint elő kell mozdítani az integrált és reziliens állattenyésztési ellátási láncokat; megjegyzi, hogy a megfelelő irányítással és innovációval elért genetikai javulás csökkentheti a kibocsátásokat, és fenntartható alternatívát kínálhat a gazdaságok életképességét és az EU élelmiszer-önrendelkezését fenyegető hirtelen szerkezetátalakítással szemben;

24.elismeri, hogy a Bizottság mezőgazdaságra és élelmiszerekre vonatkozó jövőképe rámutat arra, hogy a KAP továbbra is alapvető fontosságú a mezőgazdasági termelők jövedelmének támogatásához, és hogy a KAP közvetlen kifizetései továbbra is döntő szerepet játszanak a mezőgazdasági jövedelmek gazdaságok szintjén történő támogatásában és stabilizálásában; hangsúlyozza a közvetlen jövedelemtámogatás és a KAP által jelenleg finanszírozott valamennyi program megőrzésének fontosságát, mivel az állattenyésztési és a vegyes gazdálkodási ágazatok a jelenlegi KAP nagy kedvezményezettjei az első pillér (közvetlen kifizetések, a marha-, borjú-, juh- és kecskehúsra vonatkozó termeléstől függő kifizetések) és a második pillér keretében, különösen a beruházások támogatása, a hátrányos természeti adottságok és egyéb területspecifikus hátrányok miatti kifizetések, valamint az agrár-környezetvédelmi és az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó kötelezettségvállalások révén; megjegyzi, hogy a gazdasági életképesség és az elégtelen generációs megújulás számos mezőgazdasági üzem számára kihívást jelent, amely különös figyelmet és termeléshez kapcsolódó támogatásokat igényel, és hangsúlyozza az aktív mezőgazdasági termelőknek nyújtott, termeléstől függő kifizetések fontosságát; kéri, hogy a következő többéves pénzügyi keretben biztosítsanak célzott és szilárd költségvetést a KAP számára, és megjegyzi, hogy ezt el kell különíteni, és reálértéken legalább a jelenlegi KAP-költségvetés szintjén kell tartani, figyelembe véve az inflációt is;

25.hangsúlyozza a szövetkezetek kulcsfontosságú szerepét, tekintettel az állati eredetű termékek romlandó jellegére és a magas tranzakciós költségekre, és felhívja a Bizottságot, hogy támogassa őket a reziliencia, a termelők szerepvállalásának növelése, a társtermékek hasznosítása és a generációs megújulás fokozása, valamint a körforgásos megközelítések előmozdítása érdekében; kéri, hogy a KAP-támogatást igazítsák a gazdaságok, különösen a kisüzemi és családi gazdaságok körülményeihez, és tegyék lehetővé az állatonkénti kifizetéseket az állattenyésztési ágazatban; hangsúlyozza, hogy diverzifikáció és kockázatkezelési eszközök révén fokozni kell a mezőgazdasági termelők gazdasági életképességét a versenyképesség, a jövedelmezőség és a hosszú távú reziliencia javítása érdekében;

26.megjegyzi, hogy a mezőgazdasági termelők növekvő és különböző kockázatokkal szembesülnek, például kiszámíthatatlan piacokkal, az éghajlatváltozással és a kapcsolódó szélsőséges időjárási eseményekkel, állatbetegségekkel, geopolitikai feszültségekkel és a kereskedelmi megállapodások bizonytalan hatásaival; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy a 2027 utáni KAP-ban erősítse meg a válságkezelési eszközöket és növelje a mezőgazdasági válságokra képzett tartalékot, és azt ötvözze a KAP-on kívülről finanszírozott új egyedi pénzügyi eszközök létrehozásával, mivel ezek az intézkedések elengedhetetlenek ahhoz, hogy hatékonyabban kezeljék az uniós mezőgazdasági termelők által elszenvedett gazdasági veszteségeket és többletköltségeket, valamint nagyobb stabilitást biztosítsanak számukra;

27.felhívja a Bizottságot, hogy a meglévő KAP-támogatásra építve erősítse meg a pénzügyi és társadalmi-gazdasági mechanizmusokat; kitart amellett, hogy a KAP-kifizetések továbbra is alapvető fontosságúak az állatállomány után szerzett jövedelem folytonossága szempontjából, különösen a szarvasmarha-, juh- és kecsketenyésztésre, valamint a tej- és tejtermék-termelésre szakosodott gazdaságok, továbbá a külterjes legeltetés révén környezeti szolgáltatásokat nyújtó gazdaságok esetében; hangsúlyozza, hogy 2027 után átmeneti időszakra lesz szükség az új szabályokhoz való alkalmazkodás lehetővé tétele érdekében; üdvözli, hogy a KAP omnibusz csomagja az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap keretében támogatható kiadások közé felvette a nagy genetikai értékű szarvasmarha-, juh- és kecskefajták beszerzését; felhívja a Bizottságot, hogy terjessze ki ezt a rendelkezést a tenyésztési célú, nagy genetikai értékű sertésekre, tekintettel az európai állattenyésztési ágazat versenyképessége és rezilienciája szempontjából betöltött jelentőségükre; hangsúlyozza, hogy a 2027 utáni KAP-ban legalább ugyanolyan szintű ambíciót kell fenntartani; végül felhívja a Bizottságot, hogy ismerje el a sűrűn lakott területeken élő állattenyésztők sajátos szükségleteit, és nyújtson megfelelő KAP-támogatást, továbbá megjegyzi, hogy a kiegyensúlyozott regionális fejlődés fokozható a gazdaságok számának és a helyi infrastruktúrának, például a vágóhidaknak, takarmányüzemeknek és feldolgozó létesítményeknek a fenntartásával;

28.felszólít a külterjes és legeltetétes állattenyésztés ösztönzésére, különösen a KAP keretében;

29.hangsúlyozza, hogy meg kell állítani és vissza kell fordítani az állattenyésztési ágazatból való tőkekivonást, és valamennyi importált termék esetében biztosítani kell az uniós normák teljes körű kölcsönösségét; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egyedi stratégiákat az egyenlő versenyfeltételek és a kereskedelmi és fenntarthatósági politikái közötti nagyobb összhang biztosítása érdekében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy jobban vegyék figyelembe a mezőgazdasági ágazat sajátosságait, biztosítsák az uniós normák teljes kölcsönösségét azáltal, hogy a kereskedelmi megállapodások megkötésekor a megállapodásokba tükörklauzulákat foglalnak bele, és valamennyi kereskedelmi megállapodásba építsék bele az európai mezőgazdaság, élelmiszer-termelés és népegészség védelmét; e tekintetben kitart amellett, hogy a nemzetközi kereskedelmi megállapodásoknak nem szabad negatívan hatniuk az európai mezőgazdaságra, garantálniuk kell a kölcsönösséget, és nem jelenthetnek közegészségügyi kockázatot; hangsúlyozza, hogy sürgősen ki kell igazítani a piaci beavatkozásokat a védzáradékok referenciaárainak az új piaci feltételekkel és irányítási eszközökkel összhangban történő aktualizálása révén;

30.kiemeli, hogy az állattenyésztők számára is lehetővé kell tenni, hogy részesüljenek a karbongazdálkodás további bevételi forrásaiból; e tekintetben felszólít arra, hogy az előírt gyakorlatokra és az előzetes adminisztratív engedélyezésre összpontosító jelenlegi rendszerről fokozatosan térjenek át egy eredményorientált kibocsátáskezelési keretre, ugyanakkor tegyék lehetővé az állattenyésztők számára annak eldöntését, hogy mely módszereket és technológiákat alkalmazzák, ezáltal megőrizve a vállalkozói szabadságot és biztosítva az elszámoltathatóságot e célkitűzések elérése tekintetében;

31.sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a húsfeldolgozásra vonatkozó rendeleteket, például a húsellenőrzéshez használt technológiát, valamint a hústartalom értékelésére vonatkozó minimális iránymutatások harmonizálását, amelyek jelenleg korlátozzák az állati tetemek maximális felhasználását, és hogy a gazdálkodók számára való magasabb jövedelem biztosítása érdekében növelje az ellátási lánc átláthatóságát;

32.megjegyzi, hogy az állattenyésztési rendszerek kiaknázhatnák mindenekelőtt az olyan gyakorlatokat és technológiákat, amelyek felhasználhatók az állatok egészségének és jólétének javítására és a hatékonyság növelésére, ilyenek például az alacsony költségű rendszerek, a kétirányú rendszerek és a precíziós állattenyésztés, és kihasználhatnák az új digitális technológiákat, amelyek javítják az állat- és rendszerirányítást, az adatfeldolgozást és a nyomonkövethetőséget; kéri, hogy a Bizottság számoljon be az állatállomány fenntarthatóságával kapcsolatos bevált gyakorlatokról, és javasoljon olyan konkrét intézkedéseket, amelyek támogatják az ágazat innovációját, hatékonyságát és rezilienciáját, beleértve az alapfajták meglévő közös adatbázisainak és génbankjainak jobb kihasználását annak érdekében, hogy azok a tenyésztők, akik ezt kívánják, folytathassák bizonyos régi fajták tenyésztését; kiemeli a vidéki és városi területek között a digitális készségek terén mutatkozó hiányosságokat; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a digitális átalakulás a mezőgazdasági termelők javát szolgálja;

33.hangsúlyozza, hogy a jobb állattermelékenységre vagy éghajlat-politikai célokra való törekvés nem mehet az állatok egészségének és jólétének rovására;

34.olyan politikák kidolgozására bátorít, amelyek a megélhetés és az élelmezésbiztonság eszközeként támogatják a családi gazdaságokat, valamint a fiatal és új mezőgazdasági termelőket abban, hogy fenntartsák és javítsák a fenntartható és a kisüzemi állattenyésztést; rámutat, hogy ezért erős, célzott pénzügyi eszközökkel kell támogatni a mezőgazdasági termelőket abban, hogy szilárdan megtelepedjenek, lehetővé téve számukra, hogy jobban szembe tudjanak nézni a pénzügyi nyomásokkal; hangsúlyozza az olyan kollektív struktúrák jelentőségét, mint a mezőgazdasági termelők tulajdonában álló és általuk működtetett szövetkezetek és termelői szervezetek;

35.hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a legkülső régiók támogatását, ahol a strukturális és földrajzi feltételek sokkal magasabb gazdálkodási költségekhez vezetnek; felhívja a Bizottságot, hogy a következő többéves pénzügyi keretben aktualizálja a POSEI finanszírozását, hogy az tükrözze a 2007 óta bekövetkezett inflációt; megállapítja, hogy az indexálás önmagában nem elegendő a növekvő termelési, szállítási és ellátási költségek kezelésére; hangsúlyozza, hogy a POSEI megfelelő finanszírozása elengedhetetlen a gazdálkodás fenntartásához, a mezőgazdasági üzemek életképességének biztosításához és az EU gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának fenntartásához, az EUMSZ 349. cikkével összhangban;

36.felhívja a Bizottságot, hogy ismerje el a hegyvidéki és hátrányos helyzetű területeken, többek között a szigeti, elszigetelt, távoli és legkülső régiókban élő állattenyésztők sajátos szükségleteit és kihívásait, és biztosítson megfelelő támogatást a KAP-on keresztül, különösen termeléstől függő támogatás, ágazatspecifikus beavatkozások és célzott vidékfejlesztési intézkedések révén; nyomatékosítja, hogy az állattenyésztés távoli, szigeti és kedvezőtlen adottságú területeken való fenntartása hozzájárul a környezeti fenntarthatósághoz, mivel megelőzi a földterületek termelésből való kivonását, támogatja a biológiai sokféleséget és megőrzi a hagyományos tájképet, támogatja a gazdálkodók jövedelmét és a vidéki megélhetést, és segít újranépesíteni a vidéki térségeket; ezzel összefüggésben hangsúlyozza annak fontosságát, hogy biztosítsák a legkülső régiók képviselőinek aktív részvételét a magas szintű munkacsoportban, mivel e régiók sajátos földrajzi, társadalmi-gazdasági és termelési jellemzői olyan sajátos kihívásokat jelentenek, amelyek különös figyelmet igényelnek az uniós politikák kidolgozásakor;

37.kiemeli, hogy a fenntartható állattenyésztési rendszerek támogatásában globális együttműködésre és innovatív tudásátadásra van szükség, különösen a gyors népességnövekedés és urbanizáció miatt rendkívül hatékony állattenyésztési rendszerekkel rendelkező régiókból;

38.sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fektessenek be olyan oktatásba, képzésbe és infrastruktúrába, amelyek lehetővé teszik a mezőgazdasági termelők számára, hogy fenntarthatóbb, hatékonyabb és az állatok egészsége és jóléte szempontjából jobb állattenyésztési gyakorlatokat alkalmazzanak, beleértve a digitalizációt, az alkalmazott kutatást, a tudástranszfert és a járványos állatbetegségek korai felismerésére és megelőzésére szolgáló innovatív eszközökkel és technológiákkal ‒ például az állományok egészségi állapotát monitorozó rendszerek ‒ foglalkozó képzést; kiemeli e tekintetben a független tanácsadási szolgáltatások fontosságát, és felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki a KAP-ot e szolgáltatások megfelelő finanszírozására;

39.egyszerűbb állatjóléti szabályokat szorgalmaz, amelyek kikényszerítésre fókuszáló módszerek helyett a mezőgazdasági termelők oktatás és támogatás révén történő segítésére összpontosítanak;

40.sürgeti a Bizottságot, hogy terjessze elő következtetéseit egy olyan állatjóléti címkézési rendszer kidolgozásáról, amely megfelelő és egységes tájékoztatást biztosít a fogyasztók számára, ezáltal elkerülve a helyi állatjóléti rendszerek elterjedése miatt a belső piacot érintő kockázatokat;

41.rámutat, hogy miután az EU-ban a gazdaságok mindössze 12%-át viszi 40 év alatti személy, a fiatal gazdák hiánya veszélyezteti az európai állattenyésztési ágazat gazdasági életképességét, generációs folytonosságát és jövőbeli fenntarthatóságát; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy javítsa az induló vállalkozások támogatásának hatékonyságát az állattenyésztési ágazat belépési akadályainak, például a magas induló költségeknek a leküzdésében; hangsúlyozza, hogy nehéz fiatal mezőgazdasági termelőket vonzani az állattenyésztési ágazatba, amely a munka megterhelő jellege – például a hosszú munkaidő, a korlátozott szabadságolási lehetőségek és a helyettesítési szolgáltatások hiánya – miatt nem vonzó, és hogy a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő intézkedések és lehetőségek előmozdítása révén figyelembe kell venni az állattartó gazdaságokban dolgozó nők növekvő számát;

42.üdvözli a Bizottság generációs megújulásra vonatkozó stratégiáját; felhívja a Bizottságot, hogy fogalmazzon meg ajánlásokat és tárjon fel megoldásokat a fiatal állattenyésztők tevékenységének megkezdése előtt álló fő akadályok kezelésére, különös tekintettel a magas kezdeti infrastrukturális beruházásokra, a földhöz való hozzáférés nehézségeire, különösen a tagállamok közötti különbségek miatt, a hitelhez való korlátozott hozzáférésre, a munkaerőhiányra, a kockázatkezeléssel kapcsolatos kérdésekre, az állatbetegségek megelőzésére és leküzdésére, valamint a bürokratikus terhekre;

43.felkéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra annak lehetőségét, hogy több közvetlen kifizetést nyújtson a fiatal mezőgazdasági termelőknek; hangsúlyozza továbbá, hogy megfelelő feltételeket kell teremteni a tisztességes nyugdíjba vonuláshoz; hangsúlyozza, hogy a hitelhez jutás és a földhöz való hozzáférés megkönnyítése, különösen a magas földárakkal rendelkező tagállamokban, az állatállomány minőségébe történő beruházások növelése és a szolgáltatások vidéki térségekben való javítása alapvető feltételei a mezőgazdasági termelők új generációja bevonzásának és megtartásának; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak szóló azon tanács, hogy a KAP-költségvetés 6%-át a generációs megújulásra fordítsák, nem elég kötelező erejű ahhoz, hogy elegendő támogatást garantáljon a fiatal mezőgazdasági termelők számára;

44.üdvözli az EU bioökonómiai stratégiájának Bizottság általi ismertetését; felkéri a Bizottságot, hogy ismerje el az innovatív állattenyésztés szerepét a körforgásos jelleg előmozdításában, és hogy teljes mértékben aknázza ki az energiatermelésben, különösen a biogázban és a biometánban, a fermentációs maradék bioalapú termésnövelőként való felhasználásában és az állati melléktermékek állatihulladék-feldolgozó ágazaton keresztül történő hasznosításában rejlő lehetőségeket annak érdekében, hogy további bevételi forrásokat biztosítson az állattenyésztők számára; hangsúlyozza, hogy az állatállományban gazdag területek különösen fontos szerepet játszanak a bioökonómiában, mivel a városi területekhez való közelségük és a rövid távolság lehetővé teszi az emberi hulladékáramok hasznosítása és a mezőgazdasági hulladékáramok feldolgozása terén való körforgásos együttműködést;

45.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy azonosítsák a megelőző intézkedések és a mezőgazdasági termelők kompenzációjának megfelelő és hosszú távú finanszírozási lehetőségeit, amelyek magukban foglalhatják – egyebek mellett – a KAP-ot, nemcsak a nagyragadozók támadásai miatt elszenvedett veszteségek és felmerült költségek, hanem az enyhítő intézkedések tekintetében is, beleértve a legeltetett állatállomány és a nagyragadozók együttéléséről szóló tanácsadási szolgáltatásokat, tudásmegosztást és a mezőgazdasági termelőknek szóló képzést;

46.kiemeli, hogy az élőhelyvédelmi irányelv A Tanács 92/43/EGK irányelve (1992. május 21.) a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről (HL L 206., 1992.7.22., 7. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/1992/43/oj). célzott módosításának célja, hogy az uniós jogszabályokat összehangolja a farkasok Berni Egyezmény szerinti aktualizált védelmi szintjével, hogy Unió-szerte nagyobb rugalmasságot biztosítsanak a farkaspopulációk kezelésében és minimalizálják a társadalmi-gazdasági hatásokat; hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni a fajok határokon átnyúló nagyfokú mobilitását, és azt, hogy ugyanazon faj különböző populációinak védettségi helyzete régiónként eltérő lehet; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák tovább a határokon átnyúló együttműködést ezekben a kérdésekben;

47.elismeri az állattenyésztés, különösen a gyepterület-alapú rendszerek alapvető szerepét a körforgásos mezőgazdasági rendszerek fenntartásában, az ökoszisztéma-szolgáltatások javításában, valamint az éghajlattal kapcsolatos és környezeti szolgáltatások nyújtásában a szénmegkötés, a vízminőség és a talajegészség javítása, a biológiai sokféleség védelme, az állat- és növényvilág élőhelyeinek biztosítása, diverzifikált és nyitott tájak különösen a hegyvidéki területeken való fenntartása, valamint olyan marginális földterületek kihasználása révén, amelyek nem képesek élelmiszert termelni az emberek számára; kiemeli, hogy az együregű gyomrú fajok, például a baromfifélék és a sertés tovább erősíthetik a körforgásos jelleget azáltal, hogy a hulladékáramból származó termékeket építenek be a takarmányukba és újrahasznosítják a biomasszát, miközben trágyájuk értékes természetes trágyaforrást biztosít a növénytermesztéshez; hangsúlyozza, hogy az állományok jelentős csökkentése veszélyeztetheti ezeket az ökoszisztéma-funkciókat;

48.felkéri a Bizottságot, hogy javasoljon olyan eszközöket, amelyek a hatékonyabb gazdálkodási rendszerek révén növelik az állattenyésztés szerepét a környezet és az éghajlat stabilitása szempontjából fontos gyepterületek fenntartásában, hatékonyságuk növelése révén javítják az állattenyésztési rendszerek fenntarthatóságát, és magasabb jövedelmet biztosítanak az állattenyésztési ágazatban dolgozók számára;

49.hangsúlyozza, hogy fontos az állattenyésztést fenntartható mezőgazdasági modellekbe, például vegyes gazdálkodási rendszerekbe integrálni, kiegyensúlyozott tápanyagáramlást biztosítva és minimalizálva az erőforrásokért folyó versenyt; hangsúlyozza az állatállomány hatékony felhasználásának fontosságát a fenntarthatóság és az élelmiszer-szükségletek kiegyensúlyozása érdekében, és kiemeli a rotációs és intenzív legeltetés előnyeit a takarmánytermelékenység, a szénmegkötés, a talajminőség, a biológiai sokféleség és az aszályokkal szembeni reziliencia szempontjából; hangsúlyozza, hogy növelni kell a jól kezelt állatállomány környezeti előnyeivel kapcsolatos tudatosságot;

50.felhívja a Bizottságot, hogy a KAP-on keresztül növelje a tagállamok arra vonatkozó lehetőségeit, hogy támogassák a mezőgazdasági termelőket a táj megőrzésében, ugyanakkor csökkentse a legelők teljes körű használata előtt álló szabályozási akadályokat, és biztosítsa az uniós mezőgazdasági földterületek fokozottabb védelmét a földterület-kivonással, a talajromlással és az egymással versengő nem mezőgazdasági felhasználásokkal szemben;

51.Hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a gazdálkodási rendszerek a növénytermesztést az állattenyésztéssel integrálják annak érdekében, hogy elősegítsék a tápanyagok újrahasznosítását azáltal, hogy a szerves trágyát előnyben részesítik a műtrágyával szemben, és hogy csökkentsék a vegyi anyagok felhasználását és fokozzák a talaj termőképességét és a biológiai sokféleséget;

52.felhívja a Bizottságot, hogy – miközben elismeri a hagyományos műtrágyák előállításának az EU-ban való stratégiai fontosságát az európai versenyképesség szempontjából – támogassa az állati trágya használatát bizonyos növényeknél, és gyorsítsa fel az alternatív termésnövelő termékek, például a fermentációs maradék és a trágyából visszanyert nitrogén jóváhagyását és elterjedését a tápanyag-újrahasznosítás fokozása, a nem uniós országokból importált műtrágyáktól való függőség csökkentése és az állattenyésztési rendszereken belüli körforgás előmozdítása érdekében; elismeri az állattenyésztési ágazat stratégiai szerepét a szintetikus alapanyagoktól való függőség csökkentésében, és megjegyzi, hogy mind a fermentációs maradék, mind a trágyából visszanyert nitrogén használatának fokozása nemcsak a körforgásos gazdasághoz járul hozzá, hanem az uniós gazdaság széntelenítéséhez is azáltal, hogy csökkenti az üvegházhatásúgáz-kibocsátást, támogatja a megújuló energia előállítását és csökkenti az EU importált fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségét;

53.üdvözli a nitrátirányelv A Tanács 91/676/EGK irányelve (1991. december 12.) a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről (HL L 375., 1991.12.31., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/1991/676/oj). célzott felülvizsgálatára irányuló bizottsági javaslatot, amelynek célja, hogy lehetővé tegye a trágya kijuttatására meghatározott határérték feletti, a trágyából visszanyert nitrogénen alapuló termésnövelők használatát, és összehangolja azt a legújabb tudományos eredményekkel és innovatív trágyázási gyakorlatokkal, beleértve a trágya használatát a körforgásos tápanyag-gazdálkodás előmozdítása érdekében, a vízminőség folyamatos védelme mellett; utal a tagállamok számára biztosított eltérések előnyeiről és a vízminőségre gyakorolt semleges hatásáról szóló közelmúltbeli tanulmányokra;

54.kéri a Bizottságot, hogy a műtrágyák növekvő költségeire tekintettel biztosítson méltányos árakat vagy megfelelő kompenzációt a tenyésztőknek;

55.kéri a Bizottságot, hogy fektessen olyan innovációba és infrastruktúrába, amely lehetővé teszi a trágyából származó termésnövelők és az állattenyésztésből származó biogáz szélesebb körű alkalmazását az EU éghajlat- és energiapolitikai célkitűzéseinek megfelelően;

56.felszólítja a Bizottságot, hogy gondolja át újra a mezőgazdasági termékek, melléktermékek és maradéktermékek hulladékként való kezelését, hogy azokat könnyebben lehessen nyersanyagként felhasználni; hangsúlyozza, hogy a haszonállatok a mezőgazdasági ágazathoz kapcsolódó körforgásos gazdaság nélkülözhetetlen elemei, és nyomatékosítja, hogy a tápanyag- és szénkörforgás valamennyi élelmiszercélú és nem élelmiszercélú felhasználásra kiterjedő, átfogóbb megközelítése révén jobban el kell ismerni az állattenyésztés hozzájárulását a bioökonómiához; felhívja a Bizottságot, hogy az állattenyésztési ágazattal kapcsolatos megközelítésében támaszkodjon a kutatási eredményekre, és segítse elő a körforgásos takarmányok fejlesztésére irányuló kutatást; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó rendeleteket annak érdekében, hogy egyszerűbbé tegye az olyan alacsony kockázatú termékek használatát, mint például a gyapjú;

57.óva int az állománypopulációk nagymértékű csökkentésére irányuló egyenmegoldásokat szorgalmazó politikáktól, amelyek súlyosbíthatják a környezet károsodását és veszélyeztethetik az élelmiszerrendszer rezilienciáját; megjegyzi mindenekelőtt, hogy a kérődzők számának csökkentése negatív következményekkel járó változást idézhet elő a földhasználatban, ideértve a földterületek termelésből való kivonását, az erdők fejlődését, a biológiai sokféleség csökkenését és a tüzek kialakulásának fokozott kockázatát;

58.több befektetést szorgalmaz a kutatásba és az innovációba a növénytermesztési és az állattartási gyakorlatok optimalizálása és az állatállomány ökológiai lábnyomának csökkentése érdekében, ideértve a jobb fenntarthatósági eredményekhez vezető növénytermesztési, állattenyésztési, takarmányozási, legeltetési, trágya- és földgazdálkodási technikákat;

59.hangsúlyozza egy olyan stratégia fontosságát, amely figyelembe veszi a teljes gazdálkodási ciklust, támogatja az optimális vetésforgó-tervezést, maximalizálja a szántóterületek használatát, valamint javítja és testre szabja a mezőgazdasági termelők által termesztett takarmányok összetételét, kezdve azokkal a növényfajtákkal, amelyek lehetővé teszik a kibocsátás csökkentését; kiemeli a vállalkozói szabadság helyreállításának fontosságát a mezőgazdaságban, amely lehetővé teszi a mezőgazdasági termelők számára, hogy olyan szellőztető-, tartási és etetőrendszereket fejlesszenek ki és válasszanak, amelyek igazodnak sajátos körülményeikhez, és a legjobban illeszkednek termelési rendszereikhez;

60.sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az állatállományra vonatkozó szabályozási kereteket átlátható módon, szilárd tudományos alapokon, az érdekelt felek – különösen a mezőgazdasági termelők és az állattenyésztői termelői szervezetek – teljes körű bevonásával, valamint a fokozatos alkalmazkodást lehetővé tevő hosszú távú forgatókönyvek alapján dolgozzák ki; javasolja, hogy a hatékony és helyi szinten elfogadott végrehajtás biztosítása érdekében a döntéshozatali folyamatot valódi nyilvános konzultációk, részletes hatásvizsgálatok és folyamatos visszajelzési mechanizmusok támasszák alá;

61.kéri, hogy biztosítsanak nagyobb politikai mozgásteret a célalapú megközelítés elősegítése érdekében, a felülről lefelé irányuló intézkedések helyett a gazdaságokon alapuló teljesítményértékelés révén, ami azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termelők számára lehetővé kell tenni, hogy szabadon választhassák meg, hogy milyen intézkedéseket hoznak, amennyiben azok hozzájárulnak a kitűzött célokhoz;

62.felkéri a Bizottságot, hogy javasoljon olyan eszközöket, amelyek a külterjesebb gazdálkodási rendszerek révén növelik az állattenyésztés szerepét a környezeti és éghajlati szempontból értékes gyepterületek fenntartásában, és javítják az intenzív rendszerek fenntarthatóságát;

63.hangsúlyozza, hogy az állattenyésztési politikák kidolgozásának szigorúan a legmagasabb tudományos színvonalat kell képviselnie, biztosítva az állattartás hozzájárulásának és kihívásainak kiegyensúlyozott és alapos megértését;

64.nyomatékosítja, hogy az állattenyésztésről és a hústermelésről és -fogyasztásról folytatott nyilvános vitában fontos az átlátható, hozzáférhető és bizonyítékon alapuló tudományos kommunikáció a félretájékoztatással és az ideológiai torzítással szembeni fellépés érdekében; e tekintetben rámutat, hogy az Egészségügyi Világszervezet a teljes és kiegyensúlyozott étrend részeként ösztönzi az állati fehérjék fogyasztását;

65.hangsúlyozza, hogy a politikai döntéseknek és a társadalmi megítélésnek szilárd tudományos bizonyítékokon kell alapulniuk, amelyek tükrözik a termelési rendszerek sokféleségét, az emberi táplálkozáshoz, a vidéki gazdasághoz és a környezeti fenntarthatósághoz való hozzájárulásukat, ezáltal előmozdítva az állattenyésztési ágazatról alkotott pozitívabb képet, és hogy e célból elengedhetetlen a tudomány, a politikai döntéshozók, a termelők és a fogyasztók közötti párbeszéd javítása azáltal, hogy ösztönzik az állattenyésztés európai társadalomban betöltött szerepének tájékozott, kiegyensúlyozott és nem polarizált megközelítését; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a fogyasztókat tájékoztassák az állati fehérjék teljes és kiegyensúlyozott étrend részeként történő fogyasztásának előnyeiről;

66.üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy az állati eredetű termékek védelme érdekében újra megnyissák a hús és a húsdarabok jelölésére használt húselnevezések kérdését, és betiltsák azok használatát a nem állati eredetű termékek címkézésénél, és úgy véli, hogy ezt a rendelkezést a sejtkultúrából származó termékekre és az állati és növényi fehérjék keverékéből álló hibrid termékekre is alkalmazni kell; emlékeztet, hogy a tejtermékek esetében biztosított ez a védelem; hangsúlyozza, hogy az egyértelmű, tisztességes és átlátható címkézés elengedhetetlen a fogyasztók számára a valódi átláthatóság biztosításához és javításához, valamint az uniós állati termékek minőségének előmozdításához, többek között elismert címkéik és rövid ellátási láncaik kiemelése révén;

67.sürgeti minden szint politikai döntéshozóit, hogy tartsák fenn a tényeken alapuló normákat az étrendi iránymutatások kidolgozásánál, teljes mértékben elismerve a hús, a tejtermékek és a tojás táplálkozási, kulturális és gazdasági jelentőségét, ugyanakkor figyelembe véve az állati termékek által a különböző régiókban biztosított megfizethetőséget és tényleges fehérjebevitelt is;

68.felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az 1169/2011/EU rendeletet Az Európai Parlament és a Tanács 1169/2011/EU rendelete (2011. október 25.) a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 87/250/EGK bizottsági irányelv, a 90/496/EGK tanácsi irányelv, az 1999/10/EK bizottsági irányelv, a 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2002/67/EK és a 2008/5/EK bizottsági irányelv és a 608/2004/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 304., 2011.11.22., 18. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2011/1169/oj). annak érdekében, hogy kötelező eredetmegjelölést vezessen be az uniós piacon forgalomba hozott valamennyi hústartalmú termék esetében, még akkor is, ha a fő összetevő nem hús, egyértelműen feltüntetve az uniós/nem uniós származást; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a feldolgozott termékek összetevőjeként felhasznált hús származási országa kötelező feltüntetésének megvalósíthatóságát;

69.felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt a tudósokkal az élelmiszer-helyettesítők hatásairól szóló tanulmányok bemutatása érdekében; óva int a hagyományos állati eredetű élelmiszereket helyettesítő, táplálkozási és környezetvédelmi szempontból nem megfelelő élelmiszer-helyettesítők kritikátlan népszerűsítésétől, beleértve azokat is, amelyek nem biztosítják ugyanazokat a bioaktív vegyületeket vagy alapvető mikrotápanyagokat, amelyek a magas színvonalú rendszerekben nevelt egészséges állatok természetes húsában találhatók, és különösen óva int attól, hogy ezek bekerüljenek a gyermekeknek és fiataloknak szánt iskolai élelmiszerkosarakba; megjegyzi, hogy a hagyományos állati eredetű élelmiszerek a növényi alapú élelmiszerekkel együtt hozzájárulhatnak a kiegyensúlyozott és tápláló étrendhez;

70.elvárja, hogy a Bizottság a mezőgazdasági ágazatot érintő új jogalkotási javaslatok benyújtása előtt végezzen átfogó hatásvizsgálatot a legfrissebb tudományos bizonyítékok alapján, és folytasson megfelelő konzultációt az összes érdekelt féllel;

71.mély aggodalmát fejezi ki az úgynevezett szintetikus élelmiszerek, például a laboratóriumi fehérjék fokozódó népszerűsítése miatt, holott nincsenek meggyőző tudományos bizonyítékok azok biztonságosságáról, ipari életképességérő vagy környezeti előnyeiről; hangsúlyozza, hogy tudományos bizonyítékokon alapuló megfelelő hatásvizsgálatokat kell végezni, figyelembe véve a biztonsággal, a környezeti hatásokkal, a piaci következményekkel és a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos valamennyi szempontot, mielőtt javaslatot tennének a kialakulóban lévő élelmiszer-technológiákra vonatkozó új szabályozási keretre, különösen egyértelmű és megfelelő címkézés révén;

72.hangsúlyozza a kérődzők ökológiai szerepét és a természetes hús tápértékét, és hangsúlyozza, hogy a szintetikusélelmiszer-termelés jelentősen függ nagymértékben iparosított, energiaigényes folyamatoktól, amelyek jelentős mennyiségű vegyianyag-bevitelt igényelnek, ami ellentétes az EU által szorgalmazott fenntarthatósági elvekkel; rámutat arra, hogy a szintetikus élelmiszerek jelenleg sem életképes, sem biztonságos alternatívát nem jelentenek a hagyományos mezőgazdasággal és állattenyésztéssel szemben, és hogy népszerűsítésük családi gazdaságok ezreit sodorhatja veszélybe; felhívja a Bizottságot, hogy végezze el a szintetikus élelmiszeripari termékek szigorú és független értékelését az egészségügyi, környezeti és társadalmi-gazdasági hatások, valamint a fogyasztóvédelmi aggályok és a hagyományos mezőgazdaságra és állattenyésztésre gyakorolt hatások tekintetében; kéri, hogy a meglévő szabályozási keretek egyértelműen összpontosítsanak a fogyasztók, az európai termelők és a vidéki területek védelmére;

73.hangsúlyozza az állattenyésztési ágazat alapvető szerepét az élelmezésbiztonsághoz, a munkahelyteremtéshez, a lokalizmus megőrzéséhez és előmozdításához, valamint a gazdasági stabilitáshoz való hozzájárulásban az egész EU-ban; elismeri, hogy az állattenyésztés tágabb értelemben nem csupán élelmiszereket és környezeti szolgáltatásokat biztosít, hanem a társadalmi felelősségnek, a tisztességes munkakörülményeknek és a vidékfejlesztésnek is mozgatórugója a vidéki területeken; hangsúlyozza, hogy a KAP „Hozzájárulás a foglalkoztatáshoz a vidéki térségekben” eredménymutatója (I.24) fontosságát, amely az állattenyésztés, különösen a családi és kisüzemi gazdaságok szerepére összpontosít;

74.hangsúlyozza, hogy megfelelő finanszírozás nélkül az ágazat egyre kevésbé lesz vonzó a fiatalok számára, ami nemcsak a munkahelyek megszűnésének kockázatát hordozza magában, hanem az EU tápanyagbeli és társadalmi versenyképességének csökkenését is;

75.rámutat annak fontosságára, hogy elismerjék és kiemeljék a nők állattartó gazdaságokban betöltött alapvető szerepét, ahol a napi mezőgazdasági munka mellett gyakran ők felelősek a nemzedékek közötti tudásmenedzsmentért és -átadásért; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a családi gazdálkodás – amelyben a nők és a család központi szerepet játszanak – képezik az európai állattenyésztés gerincét, és azt olyan konkrét szakpolitikai intézkedésekkel kell támogatni, amelyek elismerik annak gazdasági, társadalmi és kulturális jelentőségét; ezért úgy véli, hogy az európai közpolitikáknak hatékonyabb nemi dimenziót kell magukban foglalniuk azáltal, hogy előmozdítják a női mezőgazdasági termelőket támogató célzott intézkedéseket, biztosítják az esélyegyenlőséget, a hozzájárulásuk láthatóságát, valamint a képzéshez és a finanszírozáshoz való jobb hozzáférést és a döntéshozatali folyamatokban való képviseletet;

76.hangsúlyozza a mezőgazdaság és az állattenyésztés alapvető szerepét abban, hogy társadalmi előnyöket biztosít a közösségek számára a nyitott terek fenntartása, az oktatás, valamint a sajátos szükségletekkel rendelkező személyek számára a gazdaságokban „zöld gondozás” formájában nyújtott ellátás tekintetében; hangsúlyozza, hogy az EU összes régiójában fenn kell tartani a mezőgazdaságot és az állattenyésztést, és kifejezetten elő kell segíteni ezeket a „zöld gondozási” formákat, valamint megfelelően meg kell fizetni a gazdálkodók munkáját;

77.hangsúlyozza a mezőgazdasági termelők mentális egészségének és jóllétének fontosságát, és kéri, hogy a jövőbeli KAP-eszközökbe foglaljanak bele pszichológiai támogatást célzó intézkedéseket, az adminisztráció egyszerűsítését, a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtését, valamint az elszigetelődés elleni küzdelmet célzó intézkedéseket;

78.hangsúlyozza, hogy az állatbetegségeknek jelentős társadalmi-gazdasági, környezeti és állatjóléti következményei vannak a gazdaságok szintjén, szubnacionális, nemzeti és regionális szinten; kiemeli, hogy az állattenyésztésre gyakorolt hatásukat tovább súlyosbítja az EU-n belüli hőmérséklet-emelkedés, szélsebesség-növekedés és az éghajlattal kapcsolatos egyre gyakoribb szélsőséges időjárási események, amelyeket kezelni kell;

79.hangsúlyozza, hogy megerősített nyomonkövetési és megelőző intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy elkerülhető legyen mind az uniós, mind a nem uniós országokból eredő állatbetegségek EU-n belüli terjedése, és felszólít az EU biológiai biztonsági sebezhetőségeinek szisztematikus értékelésére, különös tekintettel az ismert és az új betegségek belépési útvonalaira;

80.hangsúlyozza, hogy az EU-ban, ha valamelyik tagállamban nem előzik meg az állatbetegségeket vagy nem védekeznek azokkal szemben, annak azonnali következményei lesznek a többi tagállamra nézve, és ez összehangolt válaszlépést kíván; kiemeli ezért a megelőzés fontosságát és költséghatékonyságát, különös tekintettel a vakcinázásra, a korai felismerésre és a felkészültségre, a tagállamok közötti megfelelő információcserére és koordinációra, valamint az egészségügyi intézkedések alkalmazásából eredő közvetlen és közvetett károkat elszenvedő állattenyésztők gazdasági kompenzációs eszközeire;

81.felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a hatékony és eredményes megelőzési és betegségekkel szembeni védekezési programok végrehajtásához szükséges erőforrásokat, beleértve a pénzügyi, állatorvosi, technikai és adminisztratív támogatást, valamint az új betegségekkel szemben fokozottan ellenálló állatok genetikai szelekciójának kutatását;

82.hangsúlyozza annak fontosságát, hogy időben és hatékonyan lépjenek fel az állatbetegségek terjedésének megfékezése érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy erősítse meg a célzott gyorsriasztási és -reagálási mechanizmust, amelyet állatbetegségek kitörésének gyanúja vagy megerősítése esetén aktiválnának, hogy biztosítsák a nemzeti hatóságok és a Bizottság közötti valós idejű információcserét a járványügyi helyzetről, elősegítsék a kockázatértékelési és -kezelési intézkedések tagállamok közötti koordinációját, valamint biztosítsák a megfelelő kommunikációt minden érdekelt féllel, különösen a mezőgazdasági termelőkkel és a fogyasztókkal;

83.üdvözli, hogy 2023-ra az EU már elérte azon 2030-ra kitűzött céljának felét, hogy 50%-kal csökkenti az antimikrobiális szerek állatgyógyászati értékesítését és felhasználását; hangsúlyozza, hogy folytatni kell ezeket az erőfeszítéseket, és összehangolt uniós megközelítést kell kidolgozni az állatbetegségek megelőzésére és felismerésére vonatkozóan, amelyet korai nyomon követés, vakcinázás és biológiai védelmi intézkedések kísérnek, hogy elkerülhető legyen az állatbetegségek számának növekedése, amely alááshatja az antimikrobiális szerekre vonatkozó csökkentési cél elérését;

84.hangsúlyozza, hogy fontos a fejlett diagnosztikai eszközök, a prediktív modellezés és a szennyeződés-eltávolító technikák fejlesztése; kéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra az uniós állategészségügyi előírások további megerősítését az állattenyésztés védelme érdekében, beleértve a fertőző betegségek kockázatát jelentő vadon élő állatpopulációk csökkentésére vagy kizárására, valamint szükség esetén az állatok célzott vakcinázására vonatkozó rendelkezéseket, kiegészítve az állatállomány felelősségteljes szelekcióját és tenyésztését, ami hozzájárulhat az endémiás és új betegségek előfordulásának csökkentéséhez;

85.felkéri a Bizottságot, hogy ismerje el az állatgyógyászati ágazat szerepét és támogassa az arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a biotechnológiákat a laboratóriumból eljuttassa a gazdaságba, felgyorsítva és észszerűsítve a szabályozási folyamatokat, finanszírozva és bővítve az állategészségügyi biotechnológiákat, tájékoztatva a mezőgazdasági termelőket és a nyilvánosságot azok előnyeiről, továbbképezve és átképezve a munkaerőt, valamint támogatva az adatgyűjtést és a mesterséges intelligencia használatát a gazdaságokban és az állategészségügyi ágazatban;

86.kéri a Bizottságot, hogy javítsa e közvetlen és közvetett költségek nyomon követését és jelentését az uniós és a tagállami támogatási intézkedések eredményességének és gyorsaságának javítása érdekében; ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a FAO kidolgozott egy új eszközt OutCosT (OUTbreak COSting Tool) néven, amely lehetővé teszi az országok számára, hogy felmérjék az állatbetegségek kitörésének és a velük szemben hozott védelmi intézkedéseknek a pénzügyi terheit;

87.támogatja a tagállamok egy csoportjának a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy igazítsa ki az állatbetegségek kezelésére vonatkozó uniós megközelítést úgy, hogy lehetőség szerint, valamint a fajoktól és a betegségektől függően egy szélesebb eszköztár részeként megelőző intézkedésként a vakcinázást alkalmazzák;

88.hangsúlyozza mindazonáltal, hogy maga a vakcinázás is még eredményesebb, ha biológiai védelmi és felügyeleti intézkedésekkel egészül ki; hangsúlyozza, hogy a hosszú távú védelem érdekében a vakcinázási intézkedéseket össze kell kapcsolni az immunológiai rezisztenciára irányuló genetikai szelekciós programokkal, különösen az őshonos fajták esetében és a veszélyeztetett területeken; hangsúlyozza, hogy az e területen tett erőfeszítéseket fokozni és támogatni kell hozzáférhető és megfizethető oltóanyagok, a kockázati szinthez megfelelően kalibrált biológiai védelmi intézkedések, valamint a 2027 utáni KAP keretében valamennyi tagállamban az érintett mezőgazdasági termelőknek nyújtott további és célzott finanszírozás révén;

89.hangsúlyozza az állategészségügy összehangolt megközelítésének fontosságát, amely magában foglalja a kutatásba, a nyomonkövetési rendszerekbe, a vakcinafejlesztésbe és a gyógyító kezelési lehetőségekbe történő proaktív beruházásokat mind az ismert, mind az új betegségek kezelése érdekében; elismeri az úgynevezett DIVA vakcinázás terén elért fejlődést, amely lehetővé teszi a kórokozóval fertőzött és az ellene beoltott állatok megkülönböztetését; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a legújabb tudományos fejleményeket, és vizsgálja felül az (EU) 2016/429 rendeletet Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/429 rendelete (2016. március 9.) a fertőző állatbetegségekről és egyes állategészségügyi jogi aktusok módosításáról és hatályon kívül helyezéséről („állategészségügyi rendelet”) (HL L 84., 2016.3.31., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2016/429/oj). egy egészségügyi státuszra vonatkozó új kategória létrehozása céljából, amelynek neve „vakcinázás miatt betegségtől mentes”; felszólítja a Bizottságot, hogy az Európai Horizont programon keresztül mozdítsa elő a DIVA vakcinákkal kapcsolatos kutatásba és fejlesztésbe történő beruházásokat, és gyorsítsa fel azok használatát a gazdálkodók körében;

90.felhívja a Bizottságot, hogy megnövelt finanszírozás révén támogassa a gazdaságokon belüli biológiai védelembe történő beruházásokat, többek között a KAP-on kívül is; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy erősítse meg az állategészségügyi intézkedéseket az uniós mezőgazdasági ágazatban azáltal, hogy egy felkészültségi és korai felismerési mechanizmus révén uniós szinten koordinálja az állatgyógyászati oltóanyagok, az új antigének és diagnosztikai reagensek, valamint az immunológiai állatgyógyászati készítmények kutatását, közös beszerzését, készletezését és szállítását, illetve előmozdítja e termékek fejlesztését az EU-n belül; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa e mechanizmus megfelelő finanszírozását;

91.bátorítja stratégiai készletek létrehozását az új járványokra való gyorsabb reagálás lehetővé tétele érdekében; hangsúlyozza, hogy égető szükség van egy központosított és összehangolt, az állatok tagállamokban végzett vakcinázására vonatkozó adatbanki rendszer létrehozására; rámutat, hogy egy ilyen rendszer javítaná a nyomonkövethetőséget, javítaná a járványügyi felügyeletet, támogatná a járványok kitörésének időben történő kezelését, valamint hozzájárulna az EU állat-egészségügyi és élelmezésbiztonsági politikáinak általános eredményességéhez; megjegyzi, hogy egy átfogó vakcinázási adatbank elősegítené a határokon átnyúló együttműködést, biztosítaná az uniós előírásoknak való megfelelést, valamint értékes információkkal szolgálna a szakpolitikák kidolgozásához, a kutatásokhoz és az állományok egészségének fenntartható kezeléséhez;

92.támogatja az élelmiszeripari termékekben található vírusok inaktiválására irányuló új technológiákkal, például a nagynyomású feldolgozással kapcsolatban végzett kutatást, amely ígéretes módszernek mutatkozik az élelmezésbiztonság fenntartására és az élelmiszerek minőségének megőrzésére; nyomatékosítja, hogy bizonyos állati étrendek és takarmánykészítmények fontos szerepet játszanak egyes betegségek terjedésének a megelőzésében, valamint az állatok általános egészségi állapotának és ellenálló képességének a javításában;

93.sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a regionális hatóságokat és működjenek együtt azokkal, valamint konzultáljanak a mezőgazdasági termelőkkel az e betegségekre vonatkozó megelőzési, vakcinázási és enyhítési tervek kidolgozásáról és végrehajtásáról, a lehető legnagyobb mértékben elkerülve az állatok kiselejtezését;

94.nagyobb együttműködést szorgalmaz az EU, az ágazati érdekelt felek és a nemzetközi partnerek között, így biztosítva az erőforrások eredményes elosztását és azt, hogy megosszák a tudást a betegségek jobb kezelése és megelőzése érdekében;

95.felhívja a Bizottságot, hogy növelje az uniós tagállamokban a felszámolási és védekezési rendszerekre elkülönített uniós finanszírozást; javasolja átfogó gazdasági támogatási rendszerek, többek között olyan kompenzációs rendszerek létrehozását, amelyek a teljes ellátási láncra kiterjednek annak biztosítása érdekében, hogy minden érintett fél, különösen az állattenyésztők, megfelelő segítséget kapjanak; hangsúlyozza, hogy az állatokat érintő olyan súlyos járványok kitörése esetén, amelyek komoly gazdasági veszteséggel járnak, gyorsított anyagi támogatást kell rendelkezésre bocsátani a bizonytalanság enyhítése és a gazdasági folytonosság fenntartása érdekében; kéri a tagállamokat, hogy egyszerűsítsék a támogatás iránti kérelmek elbírálását, számolják fel a felesleges adminisztrációs akadályokat és állapítsanak meg egyértelmű határidőket a támogatások folyósítására, hogy segítsék a gazdákat tevékenységeik jobb megtervezésében és stabilizálásában;

96.üdvözli a Bizottságnak a KAP egyszerűsítésére és a versenyképesség növelésére irányuló 2025-ös csomagjában foglalt javaslatát, amely szerint javítani kívánja a KAP-nak a természeti katasztrófák, az éghajlatváltozáshoz kötődő kedvezőtlen időjárási események vagy az állatbetegségek sújtotta gazdák pénzügyi és operatív támogatására való képességét azáltal, hogy további vészhelyzeti kifizetést vezet be, amelyet a tagállamok a vidékfejlesztési alapok keretében vehetnek igénybe; úgy véli, hogy a jövőbeli KAP-nak aktívan támogatnia kell a mezőgazdasági termelők azon képességét is, hogy megbirkózzanak az állatbetegségek és a járványok terjedésével, különösen azáltal, hogy lényegesen nagyobb költségvetést biztosít a válságkezelési eszközök és a mezőgazdasági válságtartalék számára, amely gyorsan és hatékonyan aktiválható az érintett mezőgazdasági termelők támogatása céljából;

97.felkéri a tagállamokat, hogy ezt a kezdeményezést egészítsék ki az állatbetegségekkel kapcsolatos válsághelyzetekhez igazodó kockázatkezelési rendszerek továbbfejlesztésével, többek között a biztosítási rendszerekhez és a kölcsönös kockázatkezelési alapokhoz való hozzáférés megkönnyítésével; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy új európai viszontbiztosítási eszköz létrehozására, amely lehetővé teszi az új járványos állatbetegségekkel kapcsolatos kockázatok fedezését, és biztosítja, hogy minden mezőgazdasági üzem hozzáférjen a járványos állatbetegségek elleni védelmet szolgáló biztosítási szerződésekhez;

98.felhívja a Bizottságot, hogy értékelje egy európai állat-egészségügyi alap létrehozásának megvalósíthatóságát, hogy járvány kitörése esetén gyors és méltányos támogatást nyújtson; hangsúlyozza, hogy a különböző állatbetegségek jelentette kockázatokra tekintettel alapvető fontosságú, hogy forrásokat különítsenek el az állatok genetikai javítására a betegségekkel szemben ellenállóbb fajták létrehozása érdekében, ezáltal erősítve az EU élelmezésbiztonságát az esetleges egészségügyi válságokkal szemben;

99.sürgeti a Bizottságot, hogy egyeztessen a nemzetközi kereskedelmi partnerekkel annak biztosítására, hogy a regionális kereskedelmi tilalmak és az elismert inaktivációs eljárások, például a főzés és a hosszú érlelés, elfogadottak legyenek, és így kevesebb szükségtelen gazdasági kár érje az EU állattenyésztési ágazatát;

100.sürgeti továbbá a Bizottságot, hogy bizonyos konkrét esetekben ellenőrizze a biológiai védelemmel összefüggő irányítási és állattartási gyakorlatokon alapuló elkülönítési mechanizmus megvalósíthatóságát, ellenőrizve annak nemzetközi kontextusban és legmegbízhatóbb kereskedelmi partnereivel együtt történő alkalmazhatóságát;

101.sürgeti a Bizottságot, hogy értékelje a vadon élő patás állatok növekvő számából eredő kockázatokat, valamint azok állategészségügyre, népegészségügyre és biológiai sokféleségre gyakorolt hatásait; e tekintetben szükségesnek tartják e túlszaporulat megfelelő kezelését célzó horizontális intézkedések végrehajtását;

102.hangsúlyozza, hogy az EU állattenyésztési ágazata különösen sérülékeny a különböző külső sokkokkal szemben, beleértve az egészségügyi válságokat, a szélsőséges időjárási eseményeket, az áringadozást és az ellátási láncok zavarait, valamint a harmadik országok támasztotta növekvő versenyt, amelyek termékei nem mindig felelnek meg a magas szintű uniós környezetvédelmi, állatjóléti, egészségügyi és élelmiszer-biztonsági előírásoknak, ami megmagyarázza a mezőgazdasági termelők által a viszonosság hiánya és a tisztességtelen globális verseny miatt felvetett aggályokat; hangsúlyozza ezért, hogy méltányos versenyfeltételeket kell biztosítani a nemzetközi piacon az európai vállalkozások gazdasági életképességének védelme és a kereskedelmi megállapodásokban a kölcsönös normák garantálása érdekében; ezért kéri, hogy a kereskedelmi megállapodások megkötésekor vegyék figyelembe az ágazat sebezhetőségét;

103.kéri, hogy a következő többéves pénzügyi kereten belül hozzanak létre egy külön eszközt, amely az olyan mezőgazdasági ágazatoknak – többek között az állattenyésztési ágazatnak – nyújtana célzott támogatást, amelyek zavarokkal szembesülhetnek, vagy amelyek esetében szükségessé válhat a kiigazítás a folyamatban lévő kereskedelmi megállapodások hatásainak eredményeként;

104.rámutat, hogy az EU-ban az állati eredetű termékek és különösen a hús fogyasztása ‒a legjobb esetben is ‒ stagnál, az állati fehérje iránti globális kereslet azonban előreláthatólag nőni fog, az EU élelmiszer-önrendelkezésének biztosítása mellett el kell ismerni az export gazdasági jelentőségét, valamint azt, hogy az EU globális vezetőként pozicionálja magát az éghajlat- és állatbarát mezőgazdaságban, és a fenntarthatóságra való átálláshoz szükséges tudást, technológiát és gyakorlatokat exportálja a globális piacokra; hangsúlyozza, hogy ez fellendítheti a kutatást, az innovációt, a beruházást és a foglalkoztatást; hangsúlyozza, hogy ebben az összefüggésben az állatállomány minőségének javításába és a genetikai nyomonkövethetőségbe való beruházás elengedhetetlenné válik a magas tápértékű állati eredetű termékek iránti globális kereslet kielégítése érdekében;

105.sajnálja, hogy az EU ambiciózus egészségügyi, állatjóléti, környezetvédelmi és egyéb fenntarthatósági előírásait és célkitűzéseit kereskedelmi partnereink nem minden esetben alkalmazzák kölcsönösen; kitart amellett, hogy az EU állattartó gazdái ezért egyenlőtlen feltételek mellett versenyeznek az EU-n kívüli termelőkkel mind a nemzetközi, mind az uniós belső piacon;

106.megjegyzi, hogy míg az EU piacára érkező minden élelmiszerimportnak meg kell felelnie a végtermékekre vonatkozó releváns és szigorú uniós előírásoknak, amelyeket attól függetlenül kell alkalmazni, hogy a terméket az EU-n belül állították-e elő vagy behozták, az előállítási követelményeket („feldolgozási és termelési módszerek”) az importált termékekre általában nem alkalmazzák;

107.kitart amellett, hogy az importált mezőgazdasági és agrár-élelmiszeripari termékekre vonatkozó uniós egészségügyi, környezetvédelmi és állatjóléti előírások alkalmazásáról szóló bizottsági következtetéseknek megfelelően van szakpolitikai mozgástér arra, hogy a Kereskedelmi Világszervezet szabályaival összeegyeztethető módon törekedjenek az egészségügyi és környezetvédelmi követelményeknek az importált termékek feldolgozási és termelési módszerei esetében történő érvényesítésére; elismeri, hogy a termelési előírásoknak az importált termékekre való alkalmazása előtt mindenkor elengedhetetlen az eseti alapon történő értékelés, ahogy az a Bizottság jelentésében áll;

108.kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a kereskedelmi és fenntarthatósági politikái közötti nagyobb összhangot azzal, hogy tükörklauzulák alkalmazásával minden megtárgyalt kereskedelmi megállapodásba belefoglalja a környezetvédelmi, állat-egészségügyi és állatjóléti előírások kölcsönösségét a termelés valamennyi szakaszában, annak biztosítása érdekében, hogy az uniós normáknak nem megfelelő importált termékeket ne hozzanak forgalomba az uniós piacon; felszólítja a Bizottságot, hogy a belföldi termelők és az uniós fogyasztók védelme érdekében biztosítsa a behozatal megfelelő és szigorú ellenőrzését, és erősítse azt meg;

109.kéri a Bizottságot, hogy erősítse meg az EU jól finanszírozott promóciós politikáját, növelve az EU mezőgazdasági termékeire, köztük az állati eredetű termékekre elkülönített költségvetést, és biztosítsa a földrajzi árujelzők nemzetközi kereskedelemben való folyamatos támogatását, mivel azok a minőség, a nyomonkövethetőség és a vidékfejlesztés kulcsfontosságú pillérei; hangsúlyozza, hogy az állattenyésztési ágazat felel az európai földrajzi árujelzők jelentős részéért, beleértve az olyan termékeket, mint a sajtok, a kolbászok, a sonkák és a friss húsok, amelyek a generációról generációra átadott szakértelem és a származási régiójukhoz szorosan kapcsolódó termelési módszerek eredményei;

110.hangsúlyozza, hogy a minőségre vonatkozó megnevezések nemcsak a termelők munkáját szemléltetik, hanem a hagyományos gyakorlatokat is védik, előmozdítják az európai gasztronómia sokszínűségét, és segítenek megőrizni a termelési helyszínek kulturális identitását; hangsúlyozza továbbá, hogy mind az EU-n belül, mind azon kívül fontos az egyértelmű és pontos címkézés a termékek nyomonkövethetőségének javítása és a fogyasztók olyan félrevezető értékesítési gyakorlatokkal szembeni védelme érdekében, mint például az európainak hangzó vagy nagyon hasonló megnevezések használata, amelyek tévesen azt a benyomást keltik, hogy a termék helyi származású, vagy származási helye az EU, vagy minősége megfelel az uniós színvonalnak;

111.felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a gazdákat az uniós előírásoknak való megfelelésre irányuló erőfeszítéseikben, hogy ne veszítsenek versenyképességükből, és hogy az EU-ban folyó termelés a későbbiekben ne kerüljön át alacsonyabb szintű állatjóléti, termelési és szociális normákkal rendelkező EU-n kívüli országokba, és biztosítsa, hogy a termelők finanszírozáshoz jussanak az állatállomány genetikájának javítása céljából, hogy a versenyképesség a minőség, ne pedig a mennyiség révén erősödjön;

112.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.