1.kiemeli, hogy bár a tengeri területrendezési irányelv releváns ágazatközi keretet biztosít az együttműködéshez, azt a tagállamok egyenlőtlenül hajtották végre;

2.üdvözli, hogy egyes tagállamok jól haladnak a tengeri területrendezési irányelv végrehajtása terén, és integrált nemzeti stratégiákkal, kijelölt szervekkel és tengeri medencékre vonatkozó cselekvési tervekkel rendelkeznek;

3.megjegyzi, hogy a tengeri területrendezési tervek egyes tagállamokban jogilag kötelező erejűek, másokban pedig nem, és inkább tanács jellegűek; hangsúlyozza, hogy a tagállamokban a végrehajtást gyakran akadályozza az intézményi szegmentáció, a széttagolt irányítás és a nem megfelelő jogi mechanizmusok, vagy az e mechanizmusokra szánt elégtelen pénzügyi és emberi erőforrások és a helyi halászati és akvakultúra-akciócsoportok számára az azokhoz való nem megfelelő hozzáférés, különösen az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alapon keresztül;

4.kiemeli, hogy a tengeri területek területrendezésének magában kell foglalnia a problémák és a lehetőségek azonosítását, a tervezési adatok gyűjtését, a döntéshozatalt és a végrehajtást, és hogy e tervezés részeként különös figyelmet kell fordítani a halászatra és az akvakultúrára;

5.hangsúlyozza, hogy a tengeri területrendezés végrehajtása és hatékonysága jelentősen eltér az EU tengeri régiói között, és egyes régiókat, például a Balti-tenger vagy az Északi-tenger nagy részét lefedik a tengeri területrendezési tervek, míg más régiókat, például a Földközi-tengert lényegesen kisebb mértékben;

6.üdvözli az Északi-tenger tágabb értelemben vett medencéjére vonatkozó kezdeményezést, amely összefogja a tagállamokat és a nem uniós országokat azzal a céllal, hogy nagyobb összhangot és koordinációt érjenek el a tengeri területrendezési tervekkel kapcsolatban;

7.kiemeli, hogy a határokon átnyúló kezdeményezések továbbra is korlátozottak, és hiányzik a hatékony koordináció, ami akadályozza az összekapcsolt tengeri régiók közös kihívásainak kezelésére irányuló erőfeszítéseket; sajnálatát fejezi ki a tengeri területrendezés terén a tagállamok és a nem uniós országok, különösen a szomszédos part menti államok közötti együttműködés nehézségei miatt;

8.hangsúlyozza a brexitnek a tengeri tervezésre, különösen a védett tengeri területek és a tengeri megújuló energia fejlesztésére, valamint más tevékenységekre, például a sűrű tengeri közlekedésre és a tengerparti turizmusra gyakorolt hatásait; kiemeli, hogy ezek a változások az uniós halászflottának a brit vizek számos halászterületéről való kizárásához, valamint a halászati erőkifejtés áthelyeződéséhez, továbbá az Északi-tenger és a La Manche csatorna térségében nagy halászati terheléshez vezettek, az uniós halászat kárára; kéri, hogy ezeken a területeken a tengeri területrendezésbe szisztematikusan építsék be ezeket az elemeket;

9.hangsúlyozza a tagállamok közötti és az Egyesült Királysággal való koordináció szükségességét a tengermedence hatékony és méltányos kezelésének elérése, és ezáltal a használattal kapcsolatos számos konfliktus csökkentése érdekében, figyelembe véve az egyes tevékenységek gazdasági, társadalmi és környezeti dimenzióit; ezzel összefüggésben emlékeztet az ENSZ Tengerjogi Egyezménye szerinti, különösen a 7. és 8. cikkben foglalt, a határokon átnyúló együttműködésre vonatkozó kötelezettségre; kéri különösen, hogy folytassanak valódi konzultációt az Egyesült Királysággal és a Csatorna-szigetekkel a védett tengeri területekre vonatkozó gazdálkodási intézkedésekről, figyelembe véve az uniós halászok által viselt társadalmi-gazdasági következményeket;

10.hangsúlyozza, hogy a Földközi-tenger medencéjét különösen érinti a tengeri energiaplatformok és más hasonló infrastruktúrák elburjánzása, ami jelentősen csökkenti a halászat rendelkezésére álló területet, korlátozza a hagyományos halászterületekhez való hozzáférést, és hozzájárul a tengeri területek széttagolódásához; megállapítja, hogy bár a tagállamok felelősek az infrastruktúra e területeken történő használatának meghatározásáért, döntéseik közvetlen hatást gyakorolnak a hagyományos halászterületek használatára, ezért azokat koherens módon kell integrálni a tengeri területrendezési folyamatokba; megjegyzi, hogy a tengeri turizmus fejlődése is hatással van a tengeri medencében folytatott halászati műveletekre;

11.kiemeli az Adriai-tenger mint félig zárt és rendkívül érzékeny tengeri medence sajátos jellemzőit, amely a halászat, az akvakultúra, a tengeri közlekedés, az idegenforgalom és a part menti fejlesztés kumulatív nyomásának van kitéve; hangsúlyozza, hogy ezek a nyomások szükségessé teszik a tengeri területrendezés tengeri medencéken alapuló és határokon átnyúló megközelítésének megerősítését; felhívja a Bizottságot és az érintett tagállamokat, hogy a szomszédos nem uniós part menti országokkal együttműködve erősítsék meg a koordinációt, az adatmegosztást és a közös irányítási mechanizmusokat az Adriai-tengeren. hangsúlyozza a kisüzemi és a part menti halászat fontosságát a tengeri medencében, valamint a tengeri területrendezésbe való integrálásuk fontosságát gazdasági életképességük és kulturális örökségük megőrzése érdekében;

12.hangsúlyozza, hogy a Balti-tengernek számos egyedi jellemzője van, többek között az, hogy félig zárt tengeri medence, magas a különböző típusú gazdasági tevékenységek koncentrációja, van itt halászat, tengeri szállítás és elterjedt a tengeri megújuló energia, továbbá sebezhető az ökoszisztémája; e tekintetben felszólít a tengeri területrendezés fenntartható és az említett regionális körülményekhez igazított megközelítésére; elismerését fejezi ki a tengeri területrendezéssel foglalkozó közös HELCOM-VASAB tengeri területrendezési munkacsoport folyamatban lévő munkájáért, amely szilárd alapot biztosít a Balti-tengeren a tengeri medencék szintjén folytatott koordinációhoz;

13.hangsúlyozza, hogy a legkülső régiók tengermedencéit is be kell vonni a tengeri területrendezésről szóló irányelv végrehajtásába, teljes mértékben figyelembe véve sajátos jellemzőiket, többek között a nem uniós országokkal folytatott interakciók során is;

14.sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tengeri területrendezés jelenlegi jogi kerete nem biztosította kielégítően a halászat számára várt előnyöket; megjegyzi, hogy a tengeri területrendezés nem járult hozzá jelentősen a halászati tevékenységek kiszámíthatóságának és stabilitásának javításához; hangsúlyozza, hogy a tengeri területrendezés nem határoz meg minimális célokat, sem mérhető környezeti, társadalmi és gazdasági mutatókat a halászatra és különösen a kisüzemi szereplőkre vonatkozóan; hangsúlyozza az uniós tengerpolitika koherens és hatékony végrehajtásának szükségességét;

15.kiemeli, hogy a tengeri területrendezési keret végrehajtásához fontos elvégezni egy átfogó társadalmi-gazdasági elemzést, amely magában foglalja a kisvállalkozások és a part menti közösségek szempontjait; emlékeztet arra, hogy a halászat és az akvakultúra fontos szerepet játszik az élelmiszer-önrendelkezésben és a kapcsolódó know-how EU számára való megőrzésében, és elismeri, hogy közérdek, hogy nagyobb mértékben figyelembe vegyék jelentőségüket a tengeri területrendezésben;

16.hangsúlyozza, hogy a tengeri területrendezésnek jobban integrálnia kell a halászatot és az akvakultúrát, és aktívan foglalkoznia kell a halászatot érintő területi kihívásokkal, például a tengeri energia, a védett tengeri területek, a hajózási és védelmi övezetek kumulatív hatásaival, és el kell kerülnie a halászati tevékenységek fokozatos marginalizálódását; hangsúlyozza, hogy a halászati műveletekre gyakorolt negatív hatások minimalizálása érdekében a tengeri szélerőműparkokat lehetőség szerint a halászatra kevésbé alkalmas övezetekben kell elhelyezni;

17.hangsúlyozza a kisüzemi halászat alapvető szerepét, például a helyi foglalkoztatásban, a társadalmi kohézióban és a hagyományos készségek megőrzésében; kéri, hogy a tengeri területrendezés teljes mértékben vegye figyelembe ezt a szegmenst, különösen a területhez való hozzáférés, a halászterületek közelsége és a tevékenységek biztonsága tekintetében;

18.megjegyzi, hogy a tengeri szélerőműparkok hatással lehetnek a halászatra, mivel megváltoztatják a kereskedelmi céllal halászott tengeri fajok térbeli eloszlását és bőségét, valamint biztonsági okokból korlátozzák a hozzáférést vagy a halászati módszereket; megállapítja, hogy bár megfigyelhetők bizonyos potenciális előnyök a halászok számára, ezek csak akkor relevánsak, ha a halászok gyakorlatilag és ténylegesen képesek tevékenykedni ezeken a területeken;

19.hangsúlyozza, hogy bár a tengeri területrendezés jogi kerete marginális előnyökkel jár az akvakultúra számára, javítani kell a tengeri területek kijelölését, a keretrendszeren belül jobban el kell ismerni az akvakultúra szerepét, javítani kell a határokon átnyúló koherenciát, a jogbiztonságot, valamint az engedélyezési eljárások ütemezését és hatását; hangsúlyozza, hogy az akvakultúrát jobban be kell építeni a tengeri területrendezésbe, és fontolóra kell venni más intézkedéseket, például egy lehetséges közös akvakultúra-politika kidolgozását annak érdekében, hogy hatékonyabban figyelembe lehessen venni ezt az EU élelmezésbiztonsága szempontjából kulcsfontosságú ágazatot;

20.hangsúlyozza, hogy a különböző ágazatok és a tengerhasználók közötti konfliktusok minimalizálására irányuló célkitűzés lényegében nem teljesült, különös tekintettel a halászatra és az akvakultúrára, beleértve a kagylótenyésztést és az olyan feltörekvő ágazatokat, mint a tengerimoszat-termesztés, amelyek esetében csökkentek a rendelkezésre álló területek, ami hatással van versenyképességükre és tevékenységeik fejlesztési lehetőségeire;

21.hangsúlyozza, hogy a tengeri térségek használatával kapcsolatos konfliktusok jellege az érintett halászati és akvakultúra-tevékenységek típusától függően változik, és hogy ezek a tevékenységek a tengeri térségekért versenghetnek is egymással; hangsúlyozza, hogy a halászatot érintő fő konfliktusok a halászterületeknek a tengeri övezetek kizárása, a hozzáférési korlátozások, a hozzáférésért folytatott verseny, a területi széttagoltság és számos tengeri ökoszisztéma hanyatló állapota miatti elvesztése, míg az akvakultúrát érintő fő konfliktusok az övezeti átfedések, a környezetvédelmi aggályok, például a szennyezés és az eutrofizáció, valamint a fogási verseny;

22.emlékeztet, hogy a halászat és az akvakultúra a tengeri erőforrások földrajzi elhelyezkedésétől és a tengeri ökoszisztémák egészséges állapotától függ, és hogy szorosan kapcsolódik a tengeri eredetű élelmiszerek értékláncához és a part menti régiókbeli foglalkoztatáshoz, ezért áthelyezésre nem alkalmas;

23.hangsúlyozza, hogy a halászat nem élvezi a kiemelt vagy kijelölt területek előnyeit, és gyakran ki nem osztott tengeri térségekben kell működnie, és más tevékenységek egyre inkább kiszorítják; megjegyzi, hogy bár az akvakultúra – beleértve a tengerimoszat-termesztést is – elvben alkalmasabb a fenntartott területeken való végzésre, a megközelítések jelentősen eltérnek a tagállamok között, sőt, akár a tagállamokon belül is, és az engedélyezési eljárások gyakran nehézkesek;

24.kiemeli, hogy bár egyes tagállamok többcélú felhasználási övezeteket hoztak létre, főként projektalapú megközelítést alkalmaznak; hangsúlyozza, hogy a többcélú használatra vonatkozó megközelítés alkalmazása bizonyos tevékenységek esetében nagyon nehéznek bizonyul, különösen a halászat, a biológiai sokféleség védelme és a tengeri megújuló energia kombinálása esetén; megjegyzi, hogy a többcélú használatra vonatkozó megközelítés biztosítási és biztonsági aggályokat is felvet a halászok és az akvakultúra-szakemberek számára; hangsúlyozza, hogy bár a többcélú felhasználási övezetek lehetőséget kínálhatnak az emberi tevékenységek kumulatív hatásainak kezelésére, több kutatásra van szükség azok megvalósíthatóságának és hatásának értékeléséhez; rámutat, hogy az ilyen övezetek kijelölésének az ott végzett különböző tevékenységek gazdasági, társadalmi és környezeti hatásainak értékelésén kell alapulnia, amelyet az összes érintett ágazat szereplőinek, valamint más érdekelt feleknek a folyamat során történő megfelelő bevonásával kell elvégezni;

25.üdvözli a tevékenységek helymegosztásának sikeres példáit, például a helyhez kötött vagy úszó tengeri szélenergia-infrastruktúrát, amely az akvakultúra, a kagylótenyésztés és az algatermesztés fejlesztésére, a tengeri állat- és növényvilág élőhelyeinek védelmére vagy regeneratív tevékenységekre és halászati tevékenységekre, például passzív és alacsony környezeti hatású halászatra is felhasználható; e tekintetben kiemeli, hogy fokozni kell a bevált gyakorlatok cseréjét és több kutatásra van szükség, különösen az ökológiai hatással és a gazdasági potenciállal kapcsolatban;

26.sürgeti a tagállamokat, hogy energiaszerkezetük meghatározásakor vegyék figyelembe a tengeri megújuló energia tengeri ökoszisztémára és halászatra gyakorolt hatását;

27.kiemeli, hogy a szárazföld-tenger koordináció továbbra is kritikus hiányosság a tengeri területrendezés végrehajtásában, különösen az, hogy a biológiai sokféleség védelmére irányuló intézkedések meghozatalakor nem veszik figyelembe a szárazföldi eredetű szennyezés tengeri ökoszisztémákra gyakorolt hatásait;

28.rámutat a halászati és kikötői infrastruktúra és a kapcsolódó létesítmények fontosságára, valamint arra, hogy az uniós kikötőstratégiával összhangban biztosítani kell a tengeri területrendezés koherenciáját az ilyen infrastrukturális beruházásokkal, figyelembe véve ugyanakkor, hogy minden tengeri tevékenység a hatékony szárazföldi-tenger koordinációtól függ;

29.hangsúlyozza, hogy az érdekelt felek és a part menti közösségek tengeri területrendezési folyamatban való részvétele nőtt ugyan, de továbbra is korlátozott; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ez a részvétel gyakran nélkülözi a korai és formális szerepvállalást és konzultációt, ami korlátozott lehetőséget kínál a tervezési döntések tényleges befolyásolására; üdvözli e tekintetben a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy végrehajtási párbeszédet folytasson a tengeri területrendezésről;

30.megállapítja, hogy egyes tagállamokban jó példák vannak az érdekelt felek bevonására, például nemzeti konzultációkra és részvételi folyamatokra; sajnálja azonban, hogy nincsenek a tagállamokra vonatkozó kötelező erejű rendelkezések az érdekelt felek részvételét illetően; megjegyzi, hogy ez akadályozza az érintett érdekelt felek, például a halászok, az akvakultúra-szakemberek, az érdekcsoportok és a nyilvánosság érintett tagjainak részvételét a konzultációs és döntéshozatali folyamatokban, különösen a tengeri megújulóenergia-projektek helyszínét illetően;

31.hangsúlyozza, hogy a halászat és az akvakultúra gyakran kevesebb figyelmet kap más, erősebb vagy gazdaságilag fontos ágazatok, például a tengeri megújuló energia miatt; tudomásul veszi a tengeri ágazatok közötti strukturális hatalmi egyensúlyhiányokról szóló jelentéseket; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes ágazatok és gazdasági szereplők gyakran megkerülik a konzultációs folyamatokat a kevésbé szervezett szereplők, például a kisüzemi halászok, így a partról történő halászatot folytató halászok, köztük a kagylóhalászok kárára; valamennyi érdekelt féllel átfogó, hozzáférhető és inkluzív konzultációs folyamatokra, valamint korrekciós irányítási mechanizmusok létrehozására, például kiegyensúlyozott és átlátható döntéshozatal biztosítását célzó átlátható iránymutatásokra szólít fel, amelyek enyhítik a konfliktusok lehetőségét, és egyenlő versenyfeltételeket teremtenek a halászat és más ágazatok között;

32.sajnálatát fejezi ki az óceánok és tengerek állapotára, a halászati erőforrásokra és az éghajlatváltozás hatásaira vonatkozó harmonizált és összehasonlítható adatok, valamint a megfelelő társadalmi és gazdasági adatok, többek között a tengeri területrendezés part menti közösségekre gyakorolt hatásai értékelésének hiánya miatt; hangsúlyozza a tagállamok adatgyűjtési rendszerei közötti harmonizáció hiányát;

33.kiemeli, hogy az adatok összehangolatlansága, például az egymással nem kompatibilis térinformatikai alapértékek és az időbeli eltérések, például a tengeri területrendezési tervek eltérő felülvizsgálati ciklusai akadályozzák a koherens tengeri területrendezés és az ökoszisztéma-alapú megközelítés végrehajtását; emlékeztet arra, hogy a modellezési, feltérképezési és területelemzési eszközök segítik a döntéshozatalt, de nem helyettesíthetik a demokratikus vitát vagy a politikai kompromisszumot;

34.hangsúlyozza, hogy holisztikusabb megközelítésre és a vonatkozó uniós jogszabályok, különösen a tengeri területrendezésről szóló irányelv, a közös halászati politikáról szóló rendelet és a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv jobb összehangolására van szükség a tengeri területrendezés, például az ökoszisztéma-alapú megközelítés következetes és hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében, a jó környezeti állapot eléréséhez való hozzájárulás céljából; hangsúlyozza továbbá, hogy a tengeri területrendezésnek teljes mértékben tiszteletben kell tartania a közös halászati politikát mint a halászati gazdálkodás kizárólagos uniós jogszabályi keretét, ezért nem használható fel halászati gazdálkodási intézkedések közvetett bevezetésére, különösen, ha összeegyeztethetetlen azzal a törekvéssel, hogy megerősítsék a halászati tevékenységek szerepét a tengeri területrendezésben;

35.úgy véli, hogy a tengeri területrendezési terveknek jobban kell tükrözniük a területi, környezeti és társadalmi-gazdasági igényeket, valamint az egyes tengeri medencék sajátos jellemzőit, beleértve az összekapcsolt kizárólagos gazdasági övezeteket is; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak meg kell erősíteniük a földhasználati és a tengerügyi hatóságok közötti koordinációt a tengeri területrendezési tervek kidolgozása és végrehajtása során, és ebbe be kell építeniük a szárazföldi tevékenységek parti tengervizekre gyakorolt hatásának értékelését; úgy véli, hogy a tagállamoknak figyelembe kell venniük a regionális sajátosságokat, például a szigeti régiók és a legkülső régiók jellemzőit, és tiszteletben kell tartaniuk az egyes tagállamok közigazgatási hagyományait;

36.hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak a tengeri területrendezési tervek kidolgozása és végrehajtása során meg kell erősíteniük mind a tagállamok közötti, mind a tagállamokon belüli koordinációt, különösen a nemzeti és regionális hatóságok között, valamint a többek között a környezetvédelmi, halászati, energiaügyi és közlekedési politikákért felelős hatóságok közötti ágazatközi koordinációt a koherens, ökoszisztéma-alapú és integrált megközelítés biztosítása érdekében;

37.felhív a tengeri területrendezés alulról felfelé építkező, kiegyensúlyozott, többcélú használatra vonatkozó megközelítésének végrehajtására, amelynek célja a tengeri erőforrásokra és a biológiai sokféleségre, és ezáltal a halászatra és az akvakultúrára gyakorolt káros hatások elkerülése, és amely biztosítaná, hogy ezeket a tevékenységeket ne zárják ki a tengeri térségből; úgy véli, hogy a kék gazdasághoz kapcsolódó egyes tevékenységek fejlesztése nem mehet a tengeri eredetű élelmiszerek fenntartható és reziliens előállításának, az élelmiszer-önrendelkezésnek és a tenger biológiai sokfélesége megőrzésének rovására; e tekintetben úgy véli, hogy az élelmezésbiztonság stratégiai jelentőségét jobban be kell építeni a tengeri területrendezésről szóló irányelv közelgő felülvizsgálatába; kéri ezért, hogy a halászatot és az akvakultúrát ismerjék el olyan, nagy közérdeklődésre számot tartó stratégiai ágazatokként, amelyek alapvetően járulnak hozzá az EU élelmiszer-önrendelkezéséhez és élelmezésbiztonságához, valamint a stratégiai autonómiához és a part menti foglalkoztatáshoz, és hogy a tengeri területrendezésben kiemelt figyelmet kell fordítani rájuk, különösen azon szegmensek esetében, amelyek nem áthelyezhetők;

38.felszólít a többcélú felhasználási övezetek tényeken alapuló megközelítésére annak elismerésével, hogy a halászat és a tengeri energia együttélése a gyakorlatban továbbra is korlátozott, és nem használható fel a halászat tengeri térségből való kizárásának indokolására; hangsúlyozza, hogy a többcélú használatra vonatkozó megközelítést technikai és tudományos kritériumok alapján kell alkalmazni, tükrözve a halászat és az akvakultúra tényleges működését; hangsúlyozza, hogy a többcélú felhasználási övezetek kijelölésének az ott végzett különböző tevékenységek kumulatív hatásának vizsgálatán és a hajózhatóság és a biztonság szigorú elemzésén kell alapulnia; kéri, hogy valamennyi érintett ágazatot közvetlenül és megfelelően vonják be ebbe a folyamatba;

39.úgy véli, hogy a tengeri területrendezésnek dinamikus és adaptív megközelítést kell alkalmaznia, figyelembe véve a tengeri környezet és a tengeri erőforrások változásait, rendszeresen frissített tudományos és társadalmi-gazdasági adatok és mutatók felhasználásával, különösen olyan területek – például tengeri szélerőműparkok – és bizonyos védett tengeri területek kijelölésekor, amelyek kizárhatják a halászati tevékenységeket; hangsúlyozza, hogy a tervezési folyamatnak tükröznie kell a halászat dinamikus jellegét, mivel a flották gyakran a szezonális rendelkezésre állástól és az állományok mozgásától függően mozognak, és bizonyos típusú halászeszközök jelentős helyet igényelnek a működéshez;

40.inkluzív irányítási mechanizmusokat szorgalmaz, amelyek biztosítják az érintett érdekelt felek, például a halászok, köztük a kisüzemi halászok és adott esetben a regionális halászati gazdálkodási szervezetek közvetlen és strukturált bevonását a tervekre vonatkozó döntéshozatali, nyomonkövetési és felülvizsgálati folyamatokba;

41.hangsúlyozza, hogy a tengeri területrendezés keretében meg kell erősíteni a halászat támogatását, és szisztematikusan figyelembe kell venni azt; támogatja az egyértelmű területi övezetek és a kiemelt halászati övezetek létrehozását, figyelembe véve a halászati erőforrások mozgását és fejlődését, a hagyományos halászati és akvakultúra-övezetek elismerését, a környezet megőrzésének és védelmének szükségességét, valamint a halállományok állapotának javítását; hangsúlyozza, hogy a halászati ágazat láthatóságának és kiszámíthatóságának növelése érdekében az övezeteket a különböző flottaszegmensekhez és tengeri medencékhez kell igazítani, és ezeknek megbízható tudományos és társadalmi-gazdasági értékeléseken és mutatókon kell alapulniuk; felszólít a halászat áthelyezése kumulatív társadalmi-gazdasági hatásainak kötelező értékelésére, beleértve az uniós flotta versenyképességére, jövedelmezőségére, tengeri biztonságára és generációs megújulására gyakorolt hatásokat;

42.hangsúlyozza különösen, hogy növelni kell a 12 tengeri mérföldes övezeten belül a kisléptékű, alacsony környezeti hatású part menti halászat számára fenntartott és közös irányítási rendszerekkel alátámasztott területek számát;

43.hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a halászati területek és a halászati erőforrások feltérképezésére és modellezésére irányuló kutatást; úgy véli, hogy a kiemelt halászati övezetek meghatározásának és a halászati tevékenységek tervezésének dinamikus megközelítést kell alkalmaznia annak érdekében, hogy alkalmazkodni lehessen a halállományok változásának és vándorlásának a történelmi elterjedési területeket érintő jelenségeihez;

44.felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy kompenzációs intézkedésekből vagy biztosítási rendszerekből – például pénzügyi kompenzációs intézkedésekből – álló mechanizmusra a halászati ágazat számára abban az esetben, ha tevékenységeit a tenger alternatív hasznosítási módjai kiszorítják, és részesítse előnyben az új, kompatibilis hasznosításokat és a halászati útvonalak átalakításának támogatását vagy a technológiai beruházásokat;

45.kiemeli, hogy a tengeri tevékenységekre, például a halászatra vonatkozó széles körű korlátozások negatív következményekkel járhatnak a part menti közösségekre, nem utolsósorban a szigeteken és a legkülső régiókban; kéri, hogy a tengeri területrendezési tervek kidolgozását, végrehajtását és felülvizsgálatát minden esetben kísérjék társadalmi és területi hatásvizsgálatok, többek között a foglalkoztatásra, a munkakörülményekre, a halászok biztonságára és a part menti közösségek fenntarthatóságára vonatkozóan, és értékeljék a halászati korlátozások és intézkedések biológiai és társadalmi-gazdasági hatékonyságát;

46.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ismerjék el a halászatot a tengeri térség stratégiai és kiemelt felhasználójaként, amely elengedhetetlen az EU élelmiszer-önrendelkezéséhez és élelmezésbiztonságához, a part menti foglalkoztatáshoz és a stratégiai autonómiához, és ezt a státuszt kifejezetten tükrözzék a tengeri területrendezési tervekben és a tengeri területrendezési irányelv közelgő felülvizsgálatában;

47.e tekintetben felszólít a kisüzemi halászat irányításának differenciált megközelítésére, amely magában foglalja a 12 tengeri mérföldes övezeten belüli preferenciális hozzáférést a kisüzemi halászat, az alacsony környezeti hatású tevékenységek és a természetvédelmi projektek számára;

48.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy még jobban integrálják az akvakultúrát és a kagylótenyésztést, valamint a partról történő halászatot, ezen belül a kagylóhalászatot a tengeri területrendezésbe, és ismerjék el az alacsony trofitású és alacsony szén-dioxid-kibocsátású akvakultúra nyújtotta ökoszisztéma-szolgáltatásokat; felhívja a Bizottságot, hogy vegyen fontolóra további intézkedéseket, például egy lehetséges közös akvakultúra-politika kidolgozását ezen integráció elősegítésének eszközeként; kéri, hogy a tengeri területrendezésben jelöljenek ki külön tengeri térségeket a fenntartható akvakultúra-fejlesztési övezetek, például az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és alacsony trofitású akvakultúra számára; kéri az engedélyezési eljárások megkönnyítését és az e tevékenységek fejlődését gátló szabályozási akadályok csökkentését; hangsúlyozza, hogy a társadalmi-gazdasági előnyök maximalizálása érdekében az engedélyezési eljárásokat fel kell gyorsítani és egyértelmű környezetvédelmi követelményekkel kell alátámasztani; kéri, hogy biztosítsanak ösztönzőket az akvakultúra, különösen az alacsony trofitású akvakultúra fenntartható fejlesztésének olyan nem takarmányjellegű fajokra, mint például a tengeri moszat termesztésére való diverzifikáció révén történő fellendítésére;

49.hangsúlyozza, hogy a tengeri területrendezésben átlátható, több érdekelt felet bevonó irányításra van szükség; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az érintett érdekelt felek, köztük a tanácsadó testületek és a halászok, az akvakultúrával foglalkozó haltenyésztők és a kagylóhalászok korai, szisztematikus, érdemi és folyamatos részvételét a tengeri területrendezés kialakításának, folyamatainak, végrehajtásának, végeredményeinek és felülvizsgálatának valamennyi szakaszában, valamint hogy építsenek be átlátható visszajelzést arról, hogy az érdekelt felek észrevételeit hogyan használják fel a döntéshozatalban; felszólít a valamennyi érdekelt féllel, valamint a part menti és szigeti közösségekkel szembeni méltányos bánásmódra, függetlenül azok pénzügyi, közigazgatási vagy szervezeti eszközeitől, átlátható konzultációs formák révén;

50.úgy véli, hogy a tengeri területrendezésben a közös irányításnak kell a kormányzás és a döntéshozatal modelljének lennie; hangsúlyozza e modell előnyeit, amely lehetővé teszi az érdekelt felek közvetlen bevonását, a halászati erőforrásokkal való jobb gazdálkodást, a bevált gyakorlatok megosztását és a helyi realitásokhoz igazított megközelítést, különösen akkor, ha a meglévő és bevált struktúrákra, valamint a helyi halászközösségek és más struktúrák, például a regionális halászati gazdálkodási szervezetek gyakorlati ismereteire épül; hangsúlyozza, hogy a közös irányítás hozzájárulhat az ágazat generációs megújulásának előmozdításához, valamint a kisüzemi és part menti flották gazdasági rezilienciájának megerősítéséhez is;

51.hangsúlyozza az alulról építkező struktúrák, például a közösségvezérelt helyi fejlesztés és a helyi akciócsoportok, a halász- és gyűjtőszervezetek, a női halászati szervezetek, valamint az egyéb helyi és regionális szintű szervezetek előnyeit a tengeri területrendezés helyi végrehajtása szempontjából;

52.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az érdekelt felek, különösen a kisüzemi halászok, így a partról történő halászatot folytató halászok, köztük a kagylóhalászok és szervezeteik, valamint a part menti és szigeti – köztük a legkülső régiókbeli – közösségek kapacitásépítését annak érdekében, hogy jobban felkészüljenek a tengeri területrendezéssel kapcsolatos nyilvános konzultációkban és döntéshozatali folyamatokban való aktív és hatékony részvételre; hangsúlyozza e tekintetben a generációs megújulás támogatásának fontosságát, és felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a területrendezési döntések ne gördítsenek további akadályokat a halászati tevékenységet kezdő fiatalok elé;

53.hangsúlyozza, hogy a tengeri megújuló energiára vagy a tengeri ökoszisztémák védelmére szánt területek kijelölésekor figyelembe kell venni a halászatra és az akvakultúrára, például a történelmi és hagyományos halászterületekre gyakorolt hatást; kitart amellett, hogy az övezetek körülhatárolása előtt szisztematikusan vizsgálatokat kell végezni a kumulatív környezeti és a társadalmi-gazdasági hatások értékelésére, és biztosítani kell, hogy az érintett szakembereket, a tengeri szélerőműpark-projektek esetében különösen a halászokat előzetesen tájékoztassák, és kötelező jelleggel bevonják őket a konzultációkba a döntések meghozatala előtt; e tekintetben kéri a halászati erőforrások állapotára gyakorolt hatás értékelését, valamint a tengeri szélerőműparkok által a halászatra gyakorolt legfontosabb társadalmi és gazdasági hatások számszerűsítését;

54.hangsúlyozza, hogy a tengeri ökoszisztémák védelmére irányuló intézkedéseknek megalapozott tudományos és társadalmi-gazdasági értékeléseken kell alapulniuk, és azokat az egyes területek védelmi igényeihez kell igazítani; hangsúlyozza, hogy a védett tengeri területek különböző kategóriáinak létrehozása és kezelése – amennyiben összeegyeztethető a természetvédelmi célkitűzésekkel és a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményekkel – lehetővé kell, hogy tegye a fenntartható halászati tevékenységekkel való együttélést, többek között megfelelő, differenciált gazdálkodási intézkedések révén, elkerülve az automatikus kizárást; kiemeli továbbá az „egyéb hatékony területalapú védelmi intézkedésekben” rejlő lehetőségeket;

55.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szisztematikusan és tudományosan értékeljék a tengeri övezetek – többek között a védett tengeri területek vagy a tengeri megújuló energia – együttes használatának lehetőségét, és kerüljék el, hogy a különböző tengeri övezeteket egymást kölcsönösen kizáró területekként kezeljék; hangsúlyozza, hogy valamennyi érdekelt félnek, különösen a halászoknak a védett tengeri területek kialakításába, kezelésébe és értékelésébe való aktív bevonása hozzájárul a nagyobb környezeti hatékonysághoz, a természetvédelmi intézkedések nagyobb elfogadottságához és e területek tengeri területrendezésbe való jobb integrációjához; hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozást és a halállományok eloszlásának változását nagyobb mértékben figyelembe kell venni az övezetekre bontás olyan rugalmas megközelítésének biztosítása érdekében, amely tükrözi a halászat dinamikus jellegét;

56.felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a tengeri területrendezés határokon átnyúló és tengeri medencéken alapuló megközelítését a meglévő kezdeményezések, például az Északi-tenger tágabb értelemben vett medencéjére vonatkozó kezdeményezés előmozdítása révén; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, valamint a szomszédos part menti államokat, hogy vegyenek részt a közös irányítás regionális platformjaiban, a Balti-tengeri Környezetvédelmi Bizottság (más néven Helsinki Bizottság vagy HELCOM) példájára építve, többek között a halászati tevékenységek közös folyosóinak azonosítása érdekében;

57.felhívja a tagállamokat, hogy a nemzeti terveket egészítsék ki a tengeri medencékre jobban összpontosító tervekkel, és adott esetben dolgozzanak ki makroregionális tervezési stratégiákat, például közös tengeri területrendezési terveket; sürgeti a tagállamokat és a nem uniós országokat, különösen a szomszédos part menti államokat, hogy mélyítsék el együttműködésüket a tengeri területrendezés terén, többek között az Egyesült Királysággal, a Földközi-tengerrel vagy a Balti-tengerrel szomszédos medencékben; támogatja a tengeri területrendezés tengeri medencékkel kapcsolatos erőteljesebb megközelítését, biztosítva, hogy a halászat teljes mértékben beépüljön a határokon átnyúló tervezési keretekbe, és ne szenvedjen hátrányt a széttagolt nemzeti döntések miatt;

58.fokozott együttműködésre szólít fel az EU, a tagállamok és a nem uniós országok között a tengeri területrendezés terén; hangsúlyozza, hogy jobb koordinációra van szükség a La Manche csatorna parti államai között; kiemeli különösen a Csatorna-régió esetét, ahol javítani kell az Egyesült Királysággal és a Csatorna-szigetekkel folytatott együttműködést, különösen a védett tengeri területek kijelölése tekintetében; úgy véli, hogy az e tekintetben folytatott együttműködésnek magában kell foglalnia az érdekelt felekkel folytatott kötelező és átlátható konzultációs folyamatokat; felhívja az EU-t, az Egyesült Királyságot és más érintett feleket, hogy dolgozzanak ki regionális gazdálkodási tervet a La Manche csatornára és az Északi-tengerre vonatkozóan az erőforrások fenntartható kiaknázásának és a többéves halászati gazdálkodásnak a biztosítása érdekében;

59.hangsúlyozza, hogy ennek a nem uniós országokkal való együttműködésnek egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítania, és el kell kerülnie a halászati erőkifejtésnek az uniós flottákra és halászközösségekre nézve hátrányos áthelyezését; felhívja ezért a Bizottságot, hogy törekedjen strukturált megközelítésre a szomszédos part menti államokkal folytatott párbeszéd és együttműködés tekintetében a hasonló környezetvédelmi, gazdálkodási és szociális normák előmozdítására irányuló erőfeszítés részeként, és álljon készen bármilyen, az uniós érdekek megvédéséhez szükséges intézkedés meghozatalára;

60.kéri, hogy a tengeri területrendezésbe építsenek be az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra irányuló intézkedéseket és más releváns környezetvédelmi intézkedéseket a halászatot és az akvakultúrát érintő olyan kérdések kezelése érdekében, mint a parti erózió, az emelkedő vízhőmérséklet, az invazív fajok, az óceánok savasodása, a szárazföldi és tengeri forrásokból származó szennyezés, valamint a kumulatív hatások; hangsúlyozza, hogy ezeknek a megoldásoknak arányosnak kell lenniük, igazodniuk kell a helyi körülményekhez, és előzetesen értékelni kell azokat a költséghatékonyság szempontjából, elkerülve az olyan egyenmegközelítéseket, amelyek nem veszik figyelembe az egyes tengeri medencék realitásait; hangsúlyozza, hogy a halászok kulcsszerepet játszhatnak a nyomon követésre, a korai felismerésre és a megőrzésre irányuló erőfeszítésekben, feltéve, hogy megfelelően bevonják, kiképezik és támogatják őket;

61.hangsúlyozza a parti eróziónak és a partvonal visszahúzódásának a partvidékekre gyakorolt hatásait, különösen azokon a területeken, ahol akvakultúra-tevékenységeket alakítottak ki és fejlesztettek; e tekintetben felszólít a part menti rezilienciára vonatkozó uniós terv kidolgozására, amely magában foglalja a tengerparti övezetek integrált kezelését, az éghajlatváltozás mérséklését és az ahhoz való alkalmazkodást, a szárazföld és a tenger közötti kölcsönhatásokat, a tengeri és a szárazföldi eredetű szennyezést, a part menti alkalmazkodási intézkedéseket és az akvakultúra célzott támogatását; úgy véli, hogy a tagállamok fontos szerepet játszanak e tekintetben, és hogy ezeket a hatásokat figyelembe kell venni a tagállamok tengeri területrendezési terveiben;

62.mély aggodalmát fejezi ki a különböző strukturális alapok és az új többéves pénzügyi keret Bizottság által előterjesztett reformja miatt, amely jelentősen csökkenteni fogja a halászatra elkülönített forrásokat, és ezáltal veszélyezteti a tengeri területrendezésről szóló irányelv jobb végrehajtását;

63.hangsúlyozza, hogy jelentős forrásokat kell elkülöníteni az adatgyűjtésre és a tudományos kutatásra, valamint a tagállamok közötti adatmegosztás és koordináció fokozására; úgy véli, hogy a szabványosabb és harmonizáltabb adatok és módszerek hozzá fognak járulni a halászat és az akvakultúra tengeri területrendezésben elfoglalt helyének biztosításához; e tekintetben hangsúlyozza, hogy tudományos adatokat kell kidolgozni az éghajlatváltozás halászati erőforrásokra gyakorolt hatásáról, különös tekintettel a halállományok és ívóterületek földrajzi eloszlásának változásaira vagy a halállományok kiszorítására, és ezeket az adatokat frissíteni kell;

64.felszólít a harmonizált adatgyűjtés javítására és a halászati tevékenységek szisztematikus feltérképezésére, ami a tisztességes és tényeken alapuló tengeri területrendezés előfeltétele; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják a rendelkezésre álló legjobb és legfrissebb adatokat és információkat;

65.úgy véli, hogy a jövőbeli uniós óceánmegfigyelési kezdeményezésnek meg kell erősítenie és harmonizálnia kell a tengeri adatgyűjtést, hozzájárulva ezáltal a jobb tengeri területrendezéshez; kéri továbbá, hogy használják ki a European Digital Twin Ocean digitális modellben rejlő lehetőségeket az éghajlatváltozás tengerek állapotára és tengeri erőforrásokra gyakorolt hatásainak jobb megértésére és előrejelzésére, valamint a megfelelő tengeri tervezési stratégiák kidolgozására;

66.hangsúlyozza, hogy a tengeri területrendezést össze kell kapcsolni az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alappal és a Horizont Európával, többek között a jövőbeli többéves pénzügyi keretben, a kutatás és az innováció előmozdítása érdekében, például a kifejezetten fenntartható és innovatív felhasználásra kijelölt területeken; úgy véli, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak ösztönözniük kell a digitális technológiák, például az európai mesterségesintelligencia-eszközök használatát a tengeri területrendezés támogatása érdekében;

67.felszólítja a Bizottságot, hogy megfelelően kövesse nyomon a tengeri területrendezési irányelv végrehajtását; úgy véli, hogy a tengeri területrendezési irányelv következő értékelő jelentésének a halászatra és az akvakultúrára gyakorolt területi hatásokra, az érdekelt felek bevonására és a határokon átnyúló együttműködésre kell összpontosítania, és ajánlásokat kell megfogalmaznia arra vonatkozóan, hogy a tengeri területrendezési irányelv hogyan hozhat jobb eredményeket a környezeti, társadalmi és gazdasági fenntarthatóság tekintetében; úgy véli, hogy a tengeri területrendezést a területi igazságosság, azaz az előnyök és a korlátozások szereplők, területek és generációk közötti méltányos elosztása szempontjából is kell értékelni, nem csak gazdasági vagy adminisztratív hatékonysága szempontjából;

68.felhívja a Bizottságot, hogy szilárdítsa meg az európai tengeri területrendezési platformot azáltal, hogy példákat hoz tengeri területrendezési projektekre, feltérképezi az eszközöket és a bevált gyakorlatokat; sürgeti a tagállamokat, hogy tengeri területrendezési terveik kidolgozásakor nagyobb mértékben használják ki ezt a platformot az átlátható szakpolitikai döntéshozatal előmozdítása érdekében, anélkül, hogy kizárnák a tényleges konzultációt a használati és érdekellentétek megoldása során;

69.támogatja a tengeri területrendezési irányelvnek a 2026-ban várható „óceánügyi jogszabály” részeként történő felülvizsgálatát; megállapítja, hogy a tengeri területrendezésről szóló irányelvet a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvvel párhuzamosan vizsgálják felüll; úgy véli, hogy ennek a felülvizsgálatnak koherens keretet kell létrehoznia a meglévő jogszabályok és a szabályozási keret közötti koordináció javítása érdekében az egymást átfedő szabályozások észszerűsítése, a célkitűzések összehangolása, a meglévő célkitűzések észszerűsítése és a tengeri területrendezési tervekben elérendő minimumcélok bevezetése, a tengeri és a szárazföldi területrendezés közötti koherencia javítása, valamint megosztott irányítási eszközök létrehozása révén; úgy véli, hogy ennek a felülvizsgálatnak jogilag kötelező erejűvé kell tennie az érdekelt felek, különösen a halászok és a part menti közösségek részvételére vonatkozó rendelkezéseket, és azokat valamennyi tagállamnak összehangoltabban kell alkalmaznia; úgy véli, hogy a javasolt jogi aktusnak szinergiát kell teremtenie a különböző rendeletek és ágazatok között a szakpolitika valóban holisztikus összehangolása révén, anélkül, hogy új ágazatspecifikus kötelezettségeket írna elő; úgy véli továbbá, hogy minimumszabályokat kell bevezetni a halászat és az akvakultúra számára biztosítandó terület biztosítása érdekében az élelmiszer-önrendelkezéshez, a stratégiai autonómiához, valamint a kék gazdaság fenntarthatóságához és versenyképességéhez való hozzájárulás érdekében;

70.úgy véli, hogy a tengeri területrendezési irányelv felülvizsgálatának a kumulatív hatások enyhítése érdekében el kell mélyítenie a határokon átnyúló, többcélú használatra vonatkozó megközelítést és meg kell erősítenie az érdekelt felek bevonását is; fontosnak tartja továbbá, hogy a felülvizsgálatot kihasználják az uniós halászflotta széttagoltságának és bizonytalanságának csökkentésére;

71.úgy véli, hogy az óceánügyi jogszabálynak az EU valamennyi területére ki kell terjednie, és figyelembe kell vennie azok sajátos jellemzőit, különösen a legkülső régiók és a szigeti régiók esetében; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Parlament Halászati Bizottságát bevonják a soron következő javaslat kidolgozásába, különösen az élelmiszer-önrendelkezéssel, a halászat és az akvakultúra stratégiai szerepével, valamint a közös halászati politika hatékony végrehajtásával kapcsolatban;

72.úgy véli, hogy a tengeri területrendezésről szóló irányelv közelgő felülvizsgálatának szorosan kapcsolódnia kell az óceánügyi paktum végrehajtásához, a megfelelő pénzügyi források biztosításához – különösen a következő többéves pénzügyi keretben –, valamint a konkrét intézkedésekhez az irányelv hatékony végrehajtásának biztosítása és a tagállamokra és az érdekelt felekre gyakorolt negatív hatások elkerülése érdekében; hangsúlyozza, hogy ezeknek a forrásoknak elegendőnek, kiszámíthatónak és könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük, és felhasználásuk során előnyben kell részesíteni a kézzelfogható hatással járó intézkedéseket;

73.felhívja a Bizottságot, hogy a tengeri területrendezést teljes mértékben integrálja a halászatra és akvakultúrára vonatkozó 2040-es jövőképének kidolgozásába, és ezeket a kezdeményezéseket kapcsolja össze a közös halászati politika értékelésének eredményével;

74.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.