1.felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tudományosan megalapozott megközelítést és az érdekelt felekkel folytatott hatékony konzultációt alkalmazva biztosítsák az összes rendelkezésre álló jogi és irányítási eszköz hatékony felhasználását, beleértve a célzott intézkedéseket is, a balti-tengeri halállományok további csökkenésének megelőzése érdekében;

2.felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együtt értékelje a kvóták balti-tengeri flottaszegmensek közötti elosztásának alakulását, és állapítsa meg, hogy van-e ok-okozati kapcsolat az erőforrásokra nehezedő nyomás és a halászati lehetőségek nemzeti elosztási politikája között;

3.sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a Balti-tengerre vonatkozó többéves állománygazdálkodási tervről szóló rendelet végrehajtása során térjenek át a halállományok helyreállítási és újjáépítési szakaszára, és a halállományokat érintő valamennyi stressztényező kezelése érdekében a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények alapján hozzanak intézkedéseket és hajtsanak végre fellépéseket, valamint hozzanak egyéb, lehetséges, egymással összefüggő intézkedéseket más uniós vagy nemzeti jogszabályok alapján; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fent említett helyreállítási és újjáépítési szakasz végrehajtása során mérlegeljék a rendelkezésre álló legjobb tudományos ismereteken alapuló korrekciós intézkedéseket, például egyes balti-tengeri állományok célzott halászatának felfüggesztését a többéves állománygazdálkodási tervben előírtak szerint, elkerülve az olyan intézkedéseket, amelyek alááshatják a part menti közösségek társadalmi-gazdasági stabilitását, hogy az emberi fogyasztás kielégítésére irányuló halászati tevékenységek fenntarthatóak maradjanak;

4.felszólít szociális és pénzügyi támogatás mozgósítására, beleértve az érintett közösségek támogatását, a helyi beruházásokat, az ideiglenes kompenzációt és a halászoknak nyújtott áthidaló támogatást az uniós szabályokkal összhangban az indokolatlan nehézségek megelőzése és a kulturális örökség megőrzése érdekében; megjegyzi, hogy míg az ideiglenes intézkedések az azonnali ökológiai aggályokat kezelik, a végleges megszüntetést szolgáló eszközöket úgy alakították ki, hogy hosszú távon a halászati lehetőségekhez igazítsák a halászati kapacitást; ezért felszólít a támogatási rendszerek keretében a tevékenységek ideiglenes és végleges beszüntetésének egyértelmű szétválasztására; elismeri, hogy a balti-tengeri halászati kis- és középvállalkozások nem részesültek megfelelő gazdasági kompenzációban a célzott tőkehalhalászat 2019. évi megszüntetése óta elszenvedett veszteségekért; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy célzott balti-tengeri halászati helyreállítási és átállási alapot a flotta szerkezetátalakításának, a technológia korszerűsítésének, a fajspecifikus halászati tilalmak által okozott veszteségek kompenzálásának, valamint a part menti halászközösségek és kulturális örökségük megőrzésének támogatására;

5.hangsúlyozza, hogy az állomány helyreállítására vonatkozó intézkedéseknek figyelembe kell venniük a Balti-tenger egyedi és medence-specifikus hidrológiai és kémiai viszonyait, vagyis hogy egy félig zárt brakkvízről van szó, amelyet korlátozott vízcsere, oxigénhiányos övezetek és tartós üledékszennyezés jellemeznek, amelyek kifejezetten erre a medencére jellemzőek, és nem hasonlíthatók össze más uniós tengeri medencék hidrológiai és kémiai viszonyaival;

6.sürgeti a Tanácsot, hogy fogadjon el olyan teljes kifogható mennyiségeket, amelyek teljes mértékben összhangban vannak az elővigyázatossági megközelítéssel, figyelembe véve a balti-tengeri ökoszisztéma sebezhetőségét, a társadalmi-gazdasági tényezőket, a halállomány lassú regenerálódási ütemét, valamint a tudományos szakvélemények bizonytalanságát; felszólítja a Bizottságot, hogy a jelenlegi többéves állománygazdálkodási terv értékelésekor gondosan vegye figyelembe a társadalmi-gazdasági szempontokat; hangsúlyozza, hogy a KHP-rendelet 2. cikkében meghatározottak szerint kiegyensúlyozott megközelítésre van szükség a környezeti és társadalmi-gazdasági tényezők között;

7.hangsúlyozza, hogy a rendelkezésre álló legjobb tudományos ismereteken alapuló többéves kvóták meghatározása időt adhat balti-tengeri ökoszisztémáknak a regenerálódásra, és biztosíthatja a vállalkozások számára a beruházások tervezéséhez, a foglalkoztatás fenntartásához és a kikötői infrastruktúra karbantartásához, valamint a halászati ágazat generációs megújulásának támogatásához szükséges stabilitást; hangsúlyozza, hogy az elhúzódó szabályozási instabilitás tőkekivonáshoz, a termelési kapacitás csökkenéséhez és a családi halászati vállalkozások eltűnéséhez vezet, ami visszafordíthatatlan társadalmi-gazdasági veszteséget jelent a balti part menti közösségek számára; hangsúlyozza, hogy az ilyen irányítási intézkedések kidolgozásának magában kell foglalnia az érdekelt felekkel folytatott hatékony, időben történő és szisztematikus konzultációt;

8.felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy mivel a Balti-tengerre vonatkozó többéves állománygazdálkodási tervről szóló rendelet nem teljesítette az ökológiai és társadalmi-gazdasági célkitűzéseit, fontolják meg a közös halászati politika 12. és 13. cikke szerinti intézkedések bevezetését, amennyiben a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények ilyen intézkedések szükségességét jelzik, és az intézkedések előkészítéseként elemezzék az érintett halászati tevékenységek – többek között a rekreációs célú halászat – beszüntetésével járó költségeket és előnyöket, figyelembe véve az elmaradt bevételeket, a megélhetést, az élelmezésbiztonságot és a cselekvés elmulasztásának jövőbeli költségeit;

9.felszólít a balti-tengeri hering- és sprattállományok visszafordíthatatlan ökológiai károsodásának megelőzésére az e fajokat célzó part menti és kisüzemi halászat hosszú távú életképességének biztosítása és a tengeri táplálékhálózatok védelme érdekében; úgy véli, hogy a tudományos szakvélemények alapján sürgősen fontolóra kell venni az érintett állományok regenerálódását lehetővé tévő szünetek elrendelését mindaddig, amíg az újabb tudományos bizonyítékok nem támasztják alá az állományok egyértelmű és tartós regenerálódását;

10.e tekintetben kiemeli, hogy ahhoz, hogy a korrekciós intézkedések a lehető leghatékonyabbak legyenek, az érdekelt felek megfelelő bevonására van szükség, és célkitűzéseik elérése érdekében a rendelkezésre álló legjobb tudományos ismereteken kell alapulniuk; kiemeli továbbá annak lehetőségét, hogy tudományosan megalapozott halállomány-helyreállítási területeket hozzanak létre és ideiglenes halászati tilalmakat vezessenek be a Balti-tengeren, a téli és ívás előtti gyülekezőhelyekre összpontosítva a stabil állománypótlódás és az egészséges korstruktúra fenntartása érdekében, valamint passzív és aktív helyreállítási intézkedéseket hozzanak, többek között az ívó- és halbölcsőhelyeken, összhangban a vonatkozó uniós környezetvédelmi jogszabályok rendelkezéseivel; kiemeli annak fontosságát, hogy ezeket az intézkedéseket a vonatkozó uniós rendelkezésekkel összhangban megfelelő és időben történő kompenzáció kísérje;

11.emlékeztet az EU kötelezettségvállalásaira és célkitűzéseire a védett tengeri területek kiterjedése és hatékonysága tekintetében; ösztönzi a hatékony gazdálkodási intézkedések megfelelő végrehajtását a jelenlegi balti-tengeri védett tengeri területeken, valamint további védett tengeri területek kijelölését az uniós kötelezettségvállalásokkal összhangban; kiemeli, hogy ezeket olyan helyeken jelöljék ki, ahol a tudományos értékelések szerint kritikus élőhelyek vagy ívóhelyek vannak; rámutat, hogy hatékony gazdálkodási intézkedésekre van szükség, amelyeket össze kell kapcsolni a szelektív és alacsony környezeti hatású halászeszközökre irányuló kísérleti projektekkel, amelyek az Északi-tengeren és a Skagerrakban végrehajtott sikeres kezdeményezésekből merítettek ötleteket;

12.kiemeli annak fontosságát, hogy a régióban fenntartsák a korlátozott mennyiségeket kirakodó, életképes kisüzemi halászatot, lehetővé téve számukra, hogy az állománymegújulás szakaszaiban is működjenek; emlékeztet a felülvizsgált halászati ellenőrzési rendelet vonatkozó rendelkezéseire, valamint azok teljes körű és hatékony végrehajtására; hangsúlyozza, hogy ezek a halászatok alapvető fontosságúak a megélhetés, a hagyományos ellátási láncok rezilienciája és a part menti halászközösségek munkahelyeinek megőrzése szempontjából, és különleges társadalmi és kulturális értéket képviselnek; rámutat, hogy e halászatok megerősítése nagyobb hozzáadott értéket teremthet a helyi gazdaságok számára; kiemeli a fenntartható fejlődés három pillérének fontosságát a közös halászati politika 2. cikkével összhangban;

13.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezeljék prioritásként a kisüzemi part menti halászok társadalmi-gazdasági helyzetének javítását; kiemeli a halászati lehetőségek és a halászati övezetek fontosságát a part menti területeken a kis piaci szereplők számára; kiemeli, hogy a tagállamok a közös halászati politika 17. cikkével összhangban nemzeti kvótakiosztásuk, valamint a szelektív és alacsony környezeti hatású halászeszközökbe történő beruházások révén érhetik el ezeket a javulásokat; felhívja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy értékeljék és adott esetben hajtsák végre a balti-tengeri halászatra vonatkozó, a hajók hosszán és a halászeszközök típusán alapuló differenciált hozzáférési szabályokat, különösen a nagy méretű ipari hajók által a kis- és közepes méretű családi vállalkozásokra és a part menti közösségekre gyakorolt versenykényszer korlátozása érdekében;

14.felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy erősítsék tovább a kirakodási kötelezettség végrehajtását a Balti-tengeren zajló illegális visszadobás kezelése érdekében, elismerve, hogy működőképes intézkedésekre van szükség a szelektivitás támogatása és a nem szándékos fogások csökkentése érdekében, és a közös halászati politikával és a halászati ellenőrzésről szóló rendelettel összhangban hajtsák végre az erre vonatkozó rendelkezéseket;

15.kiemeli az európai óceánügyi paktum szerepét a holisztikus megközelítés és a Balti-tenger regeneratív és fenntartható kék gazdaságának előmozdításában, mivel célzott intézkedéseket tartalmaz a halállományok helyreállítására és a környezeti terhelés csökkentésére; megjegyzi, hogy az óceánügyi paktum és a versenyképességi iránytű célkitűzéseinek végrehajtásához megfelelő pénzügyi támogatásra van szükség a hosszú távon életképes, reziliens tengeri gazdaság kialakításához, valamint az innováció, a korszerűsítés, a dekarbonizáció és a digitalizáció előmozdításához;

16.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy csökkentsék az adminisztratív terheket, és biztosítsák a szakpolitikák közötti jobb koordinációt a balti-tengeri régió ökológiai és piaci kihívásokkal szembeni rezilienciájának, versenyképességének és hosszú távú fenntarthatóságának megerősítése érdekében;

17.felhívja a Bizottságot mint a Szerződések őrét, hogy a Szerződésekkel összhangban járjon el azokban az esetekben, amikor a Tanács és a tagállamok megsértik az uniós szabályokat, például a Balti-tengerre vonatkozó többéves állománygazdálkodási terv szabályait;

18.felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák az uniós halászati ellenőrzési rendelet teljes körű és hatékony végrehajtását, beleértve a régión belüli fogások téves bejelentésének kezelését és a fogási jelentések pontosságának és megbízhatóságának megerősítését célzó rendelkezéseket is;

19.hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a halászati gazdálkodás a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeken alapuljon, kiemeli az ICES alapvető szerepét a tudományos koherencia biztosításában, valamint a halászok tudásának jelentőségét; kiemeli az ICES függetlenségének fontosságát; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot annak biztosítására, hogy a naprakész és szükséges tudományos halászati adatok az ICES rendelkezésére álljanak, hogy szakvéleménye tovább javuljon, és időben rendelkezésre tudja bocsátani a magas színvonalú tudományos értékeléseket; felszólítja a Bizottságot, hogy tegye nyilvánosan hozzáférhetővé valamennyi, az ICES-nek benyújtott, tudományos szakvélemény iránti kérelmét, és így lehetőség nyíljon a nyílt párbeszédre;

20.sürgeti a Bizottságot, hogy haladéktalanul kérje fel az ICES-t, hogy az egyetértési megállapodásról folytatott tanácskozásai során dolgozzon ki további, ökoszisztéma-alapú, több fajra kiterjedő szakvéleményeket, valamint az állományok helyreállítására vonatkozó szakvéleményeket, elismerve a környezeti változékonyságot és a táplálékhálózatok közötti kölcsönhatásokat, vizsgálja meg az ökoszisztéma-alapú referenciapontok és az ökoszisztémához igazított, a Balti-tengerre és a konkrét fajok közötti kölcsönhatásokra szabott halászati mortalitási adatok használatát, és más vonatkozó uniós szabályokon, például a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelven alapuló kiegészítő mutatókat is vegyen figyelembe, például a nagy halakra vonatkozó mutatókat, valamint az életkor- és méreteloszlásra vonatkozó mutatókat; kiemeli, hogy minden ilyen szakvéleménynek átláthatónak és kiszámíthatónak kell maradnia az ágazat számára, és el kell kerülnie a túlbecslést, amely később indokolatlan fogási korlátokhoz és üzleti bizonytalansághoz vezet;

21.felhívja a Bizottságot, hogy a Balti-tenger esetében kérjen szakvéleményt az ICES-től elővigyázatossági pufferek kialakításáról tekintettel a tudományos szakvélemények bizonytalanságára, valamint az állomány pótlódásának és biomassza alakulásának bizonytalanságára, valamint egy további szakvéleményt a maximális fenntartható hozamot (MFH) meghaladó tartományok használatának mellőzésétől várható hatásokról és annak valamennyi releváns következményéről, elkerülve a társadalmi-gazdasági realitásokat figyelmen kívül hagyó merev vagy automatikus csökkentéseket; hangsúlyozza, hogy az MFH továbbra is az alkalmazkodó és felelős irányítás fontos eszköze; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy kérjen a HTMGB-től a Balti-tengerre vonatkozó társadalmi-gazdasági elemzéseket;

22.felszólítja a Bizottságot, hogy az uniós jog végrehajtására használt valamennyi állományértékelést a BMFH biomassza-referenciapontokra alapozza, a balti-tengeri többéves állománygazdálkodási tervről szóló rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében és a KHP-rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében foglalt célkitűzésekkel összhangban;

23.felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a balti-tengeri halállomány-gazdálkodás tartalmazzon a populációkon belüli természetes méret- és koreloszlás helyreállítására vonatkozó célokat, összhangban a KHP-rendelet 2. cikke (5) bekezdésének j) pontjával, amely hivatkozik a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv 1. cikkének (1) bekezdésére, elismerve, hogy az egészséges populációszerkezetek előmozdítják a reprodukciós képességet, az állományok rezilienciáját és az ökoszisztéma stabilitását; ösztönzi nyomonkövetési mutatók és szelektívebb halászati gyakorlatok ágazattal együttműködésben történő kidolgozását, amelyek csökkenthetik a nagyobb és idősebb halak szisztematikus eltávolítását, és jobban védhetik az állomány megújulási potenciálját;

24.felhívja a Bizottságot, hogy az uniós jog, többek között a Balti-tengerre vonatkozó többéves állománygazdálkodási tervről szóló rendelet végrehajtása céljából kérjen tudományos szakvéleményt az ICES-től, amely figyelembe veszi a releváns környezeti és ökoszisztéma-stresszeket a Balti-tengeren; úgy véli, hogy ennek a szakvélemények egyéb tényezők mellett egyértelműen ki kell emelnie és tükröznie kell a környezet jelenlegi állapotával kapcsolatos kockázatokat, a szárazföld–tenger kölcsönhatásokat, az éghajlatváltozás miatt megnövekedett bizonytalanságot, valamint a fajok – köztük a releváns ragadozópopulációk – közötti kölcsönhatások hatását; hangsúlyozza, hogy minden szaktanácsnak egyértelműen meg kell jelölnie a bizonytalanság szintjét is;

25.felhívja a Bizottságot, hogy a meglévő egyetértési megállapodás keretében konzultáljon az ICES-szel annak érdekében, hogy ösztönözze a lehalászási szabályokra vonatkozó technikai iránymutatásaik rendszeres frissítését és az állományok értékelési módszereinek független tudományos kritériumokon alapuló további finomítását; fontosnak tartja, hogy az ICES – amikor szakvéleményt ad a Bizottságnak vagy a tagállamoknak – a Balti-tengerre vonatkozó legkorszerűbb megközelítéseket alkalmazza, és hogy a szakvélemények továbbra is tudományosan megalapozottak legyenek, és összhangban legyenek az uniós halászati jogi kerettel; elismeri, hogy ez az ICES-en belül zajló, belső folyamat;

26.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a rendelkezésre álló legjobb tudományos ismeretek alapján kezdeményezzék egyes gazdaságilag hasznosított fajok, többek között a hering és a spratt, valamint más gazdaságilag hasznosított fajok balti-tengeri genetikai állományának átfogó feltérképezését, és egészítsék ki a tényalapú szakvéleményeket, hogy megalapozottabb döntések születhessenek a halászati lehetőségekre és a technikai intézkedésekre vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy az ilyen genetikai adatokat az ICES-nek teljes mértékben validálnia kell, és azokat gazdálkodási célokra való felhasználásuk előtt be kell építeni a hosszú távú állományértékelési modellekbe;

27.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a régióra vonatkozó halászati gazdálkodási döntések előkészítése során javítsák az érintett állományok életkorára és méretére vonatkozó kritériumokkal kapcsolatos adatok elérhetőségét és minőségét; kiemeli, hogy az e paraméterekre vonatkozó jobb adatgyűjtésnek támogatnia kell a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv 3. mutatójára vonatkozó 3. kritérium (D3C3) integrálását, amint azt a Balti-tengerre vonatkozó többéves terv 3. cikkének (3) bekezdése előírja;

28.felhívja a Bizottságot, hogy kérje fel az ICES-t, hogy készítsen részletes tudományos elemzést a Balti-tengerre vonatkozó tudományos szakvélemények felhasználásával kapcsolatos jelenlegi uniós megközelítésről; felhívja továbbá a Bizottságot annak biztosítására, hogy a fogási szintekre vonatkozóan kért szakvélemények teljes mértékben tükrözzék az összes vonatkozó jogi követelményt és szakpolitikai célkitűzést, beleértve a közös halászati politikának a 2. cikkben meghatározott célkitűzéseit is; rámutat annak fontosságára, hogy a Bizottság orvosolja az esetleges hiányosságokat, és konkrét intézkedéseket vázoljon fel arra vonatkozóan, hogy a halászati lehetőségekre vonatkozó, jelenleg rendelkezésre álló szakvéleményeket hogyan lehet kellő elővigyázatossággal úgy felhasználni, hogy az összes vonatkozó jogi követelmény és célkitűzés teljesüljön;

29.ösztönzi a Bizottságot és a Tanácsot annak biztosítására, hogy a teljes kifogható mennyiségek meghatározása átlátható legyen, és a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeken és ismereteken alapuljon, összhangban a Balti-tengerre vonatkozó többéves állománygazdálkodási tervről szóló rendelet és a KHP-rendelet célkitűzéseivel, valamint az ökoszisztéma-alapú, több fajra vonatkozó szakvéleményekkel, és figyelembe vegye a halászat és a part menti közösségek hosszú távú társadalmi-gazdasági stabilitása közötti kölcsönhatásokat;

30.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ökoszisztéma-alapú gazdálkodás megértésének a meglévő uniós jogi kereten belüli további elmélyítése során vegyék figyelembe a vonatkozó nemzetközi munkát és fogalommeghatározásokat, beleértve az UNEP munkáját és fogalommeghatározásait is, például a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv 5. cikke (5) bekezdésének a) pontjában említett működő ökoszisztémák tekintetében;

31.kéri, hogy a Bizottság dolgozzon ki tudományosan megalapozott, összehangolt és ágazatközi tervet, amely foglalkozik a Balti-tengert érintő kulcsfontosságú stressztényezőkkel, miközben biztosítja az inkluzív irányítást és a tengeri területrendezést, bevonva az összes érdekelt felet és együttműködve velük;

32.felhívja a Bizottságot, hogy használja ki az óceánokról szóló jogszabályra irányuló, küszöbön álló jogalkotási javaslat nyújtotta lehetőséget a jobb szakpolitikai koordináció és a tengerrel és vízzel kapcsolatos szakpolitikák koherens végrehajtásának támogatására;

33.hatékony éghajlatváltozás-mérséklési és alkalmazkodási intézkedésekre szólít fel az éghajlattal kapcsolatos kockázatok időben történő kezelése, valamint a kockázatok és a költségek megkésett regionális fellépésből eredő megsokszorozódásának elkerülése érdekében;

34.felszólít az uniós környezetvédelmi jogszabályok folyamatos és hatékony végrehajtására, elismerve ugyanakkor, hogy valamennyi érintett ágazat számára fontos, hogy a Balti-tenger és más uniós vizek környezeti terhelésének kezelésére – beleértve a több forrásból származó tápanyagszennyezést is – kiegyensúlyozott és működőképes megoldások szülessenek;

35.felszólít a korszerű szennyvízkezelő üzemekbe, illetve a szennyező anyagok visszatartását és kiszűrését célzó rendszerekbe való beruházások jelentős növelésére, mind a balti-tengeri országokban, mind a Balti-tengerbe torkolló folyók vízgyűjtő medencéiben; hangsúlyozza, hogy a víziközmű- és szennyvízkezelő infrastruktúra átfogó korszerűsítése nélkül a Balti-tenger vizei minőségének javítására irányuló minden erőfeszítés megmarad az üres ígéretek és eredménytelen fellépések szintjén;

36.felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a természetes ragadozókkal kapcsolatos bármely megközelítést tudományos ismeretekre és az érdekelt felekkel folytatott konzultációkra alapozzák, beleértve a kárókatonákra és a kúpos fókákra vonatkozó megelőző, helyi alapú és célzott gazdálkodási intézkedéseket, biztosítva, hogy az elfogadott intézkedések hatékonyak legyenek, megfeleljenek az összes jogi kötelezettségnek, és magukban foglalják a megfelelő nyomon követést, a célzott és megfelelő finanszírozást és az érdekelt felek megerősített együttműködését a végrehajtott intézkedések hatékonyságának biztosítása érdekében, beleértve az olyan mérséklési gyakorlatokat is, mint a távol tartó vagy a fizikai gátat képző eszközök alkalmazása;

37.hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak sürgős és hatékony intézkedéseket kell hoznia a nagy kárókatona-populációk által a balti-tengeri halállományokra gyakorolt nyomásra válaszul, biztosítva, hogy az intézkedések arányosak, a régiók sajátosságaihoz igazítottak legyenek, és azokat a rendelkezésre álló legjobb tudományos adatokon alapuló hatékony, célzott és helyi igényekre szabott gazdálkodási beavatkozások révén hajtsák végre, ugyanakkor lehetővé téve a tagállamok számára, hogy szükség esetén gyakorlati és helyzetspecifikus enyhítő intézkedéseket alkalmazzanak a helyi hatások hatékony kezelése érdekében, ezáltal támogatva az érintett part menti területeken folytatott halászat hosszú távú fenntarthatóságát;

38.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szorosan kövessék nyomon, hogy hatékonyan végrehajtják-e a súlyosan veszélyeztetett balti-tengeri barna delfin állományának helyreállítására irányuló intézkedéseket, és szükség esetén hozzanak további intézkedéseket a túlélésüket fenyegető fő veszélyek elhárítása érdekében;

39.emlékeztet arra, hogy a balti-tengeri fókapopulációk az 1970-es években a kihalás szélére kerültek;

40.ismételten felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a balti-tengeri halászatot és akvakultúrát érintő, kárókatonákra vonatkozó uniós gazdálkodási tervre, amely a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeken és a tagállami gyakorlatokon alapul, figyelembe véve az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet Európai Belvízi Halászati és Akvakultúraágazati Tanácsadó Bizottsága (EIFAAC https://www.fao.org/fishery/services/storage/fs/fishery/documents/EIFAAC/cormorantsplan/EuropeanManagementPlanforCormorants-April2025.pdf.), valamint a korábbi uniós finanszírozású kutatási projektek, például az „INTERCAFE https://www.ceh.ac.uk/our-science/projects/intercafe.” által nemrégiben javasolt tervet; hangsúlyozza, hogy megelőző intézkedésekre, a veszteségek kompenzálására, valamint uniós és nemzeti forrásokból származó finanszírozásra van szükség;

41.ismét felhívja a figyelmet a Balti-tengerbe dobott, fel nem robbant hadianyag-maradványok jelentette súlyos környezeti és biztonsági kockázatokra; emlékeztet a Balti-tengert szennyező vegyi maradékanyagokról szóló, 2021. április 27-i állásfoglalására, valamint a sikeres CHEMSEA, DAIMON és DAIMON 3 projektekre; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak további összehangolt és gyakorlati intézkedéseket e veszélyes anyagok szisztematikus lokalizálása, értékelése és nyomon követése érdekében, egyes területek rehabilitáció céljából történő kiemelése céljából;

42.kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyenek közös erőfeszítéseket a lőszerek és fel nem robbant hadianyag-maradványok azonosításának és a tengerfenékről való eltávolításának biztonságos és költséghatékony módjaira vonatkozó tudományos kutatás támogatása és a bevált gyakorlatok cseréje érdekében, a nagyszabású és összehangolt rehabilitációs fellépések lehetővé tétele céljából;

43.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak összehangolt, hosszú távú, megfelelően finanszírozott uniós programot a Balti-tenger mélyére süllyedt, fel nem robbant hadianyag-maradványok azonosítására, hatástalanítására és eltávolítására;

44.elítéli a balti-tengeri halállományok Oroszország általi felelőtlen, fenntarthatatlan és tudományosan nem megalapozott kiaknázását;

45.felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a Balti-tengerre vonatkozó kvóták meghatározásakor vegyék figyelembe Oroszország egyoldalú fellépéseit; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy vegyen fontolóra olyan intézkedéseket, amelyek célja, hogy nyomást gyakoroljanak Oroszországra annak érdekében, hogy a kvótákat összhangba hozza a tudományos szakvéleményekkel;

46.határozottan elítéli Oroszország árnyékflottájának növekvő jelenlétét a Balti-tengeren, amely olyan műveleteket folytat, amelyek megkerülik az alapvető szabályozási normákat, növelve az olajszennyezés és más környezeti veszélyek kockázatát; hangsúlyozza a tengeri ökoszisztémákra, a helyi halászatra és az emberi egészségre gyakorolt lehetséges károkat; aggodalmát fejezi ki továbbá amiatt, hogy az orosz halászati termékek továbbra is a meglévő kereskedelmi csatornákon keresztül jutnak el az uniós piacra, ami rávilágít arra, hogy biztosítani kell minden olyan joghézag tényleges megszüntetését, amely alááshatja az uniós korlátozó intézkedések célkitűzéseit; felszólítja a Bizottságot, hogy vegyen fontolóra az orosz árnyékflotta elleni küzdelemre irányuló további intézkedéseket, különösen a balti-tengeri régióban; fokozott regionális együttműködést és szigorúbb végrehajtást szorgalmaz e kockázatok csökkentése és a Balti-tenger tengeri erőforrásainak védelme érdekében; kiemeli az Oroszországgal szembeni szankciók teljes körű végrehajtása biztosításának fontosságát;

47.hangsúlyozza, hogy sürgősen nagyobb erőfeszítésekre van szükség a holisztikus szakpolitikai koordináció, valamint a más szakpolitikai területekre vonatkozó jogszabályok végrehajtásának folytatása és felgyorsítása terén, hogy ne csak a halászati intézkedésekre kelljen támaszkodni, és megelőzhető legyen a part menti közösségek társadalmi-gazdasági állapotának további romlása; tudomásul veszi a „Balti-tengerünk” konferencia keretében tett erőfeszítéseket; ösztönzi a konkrét eredmények irányába történő további előrelépést;

48.sürgeti a Bizottságot, hogy kezdeményezze a balti-tengeri többéves állománygazdálkodási tervről szóló rendelet értékelését és esetleges felülvizsgálatát annak érdekében, hogy javítsa annak egyértelműségét, koherenciáját és gyakorlati alkalmazását, környezetvédelmi és társadalmi-gazdasági szempontok mentén értékelve annak teljesítményét; hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy a keret az esetleges jövőbeli kiigazítását követően is egyszerű, tudományosan megalapozott és az ágazat számára működőképes maradjon;

49.felszólítja a Bizottságot, hogy a balti-tengeri többéves állománygazdálkodási tervről szóló rendelet esetleges felülvizsgálata keretében értékelje a lazac- és pisztrángállományokat, és szükség esetén tegyen javaslatot arra, hogy azok a járulékos fogások tekintetében a rendelet hatálya alá tartozó különleges állományokként szerepeljenek;

50.attól tart, hogy a balti-tengeri többéves állománygazdálkodási tervről szóló rendeletnek a balti-tengeri regionális együttműködés tekintetében nem volt túl nagy hozzáadott értéke, hiszen többnyire a már meglévő vagy már elindított együttműködési lehetőségeket szilárdította meg; megjegyzi, hogy az ilyen kezdeményezéseket kísérő lassú folyamatok és megnövekedett bürokrácia miatt viszonylag kevés közös ajánlásra irányuló kezdeményezés született a tagállamok részéről, ami aggasztó jelzés arra vonatkozóan, hogy az uniós halászati szabályok regionalizációs rendelkezéseit nem használják fel arra, hogy a gazdálkodási intézkedéseket a Balti-tenger sajátosságaihoz igazítsák; hangsúlyozza, hogy regionális együttműködésre van szükség a balti országok között, valamennyi érdekelt fél bevonásával;

51.hangsúlyozza, hogy a hatékony balti-tengeri gazdálkodásnak a tagállamok, az összes érdekelt fél, a regionális szervek – például a HELCOM – és a part menti közösségek közötti bizalmon, párbeszéden és regionális együttműködésen kell alapulnia a gyakorlati megoldások és az ismeretek cseréjének előmozdítása érdekében;

52.új, a régiók sajátosságaihoz kiigazított kockázatkezelési megközelítést szorgalmaz;

53.kéri a többéves állománygazdálkodási terv szabályainak pontosítását, hogy a balti-tengeri többéves állománygazdálkodási terv jelenlegi – a Tanács által jóváhagyott – Btrigger védelmi referenciapontja alatti állományok esetében tilos legyen az egymást követő évek közötti rugalmasság;

54.felszólítja a Bizottságot, hogy erősítse meg a balti-tengeri lazacra vonatkozó, tudományos ismereteken alapuló és arányos gazdálkodási intézkedéseket, biztosítva a hering-, spratt- és tőkehalhalászat lazacra gyakorolt ökoszisztéma-hatásainak megfelelő megértését és kezelését; megerősített nyomon követést és kutatást sürget a fenntartható lazacgazdálkodás támogatása érdekében;

55.hangsúlyozza, hogy az uniós halászati gazdálkodásnak az európai tapasztalatokon, tudományos ismereteken és regionális realitásokon kell alapulnia; felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon a balti-tengeri régióhoz igazított szabályokat az olyan intézkedésekre vonatkozóan, amelyeket automatikusan meg kell tenni, amikor az állományok az elővigyázatossági megközelítéssel összhangban meghatározott küszöbértékek alá esnek, és megismétli, hogy az MFH kezelését adott esetben olyan intézkedésekkel kell kiegészíteni, amelyek elsősorban a méret és az életkor alapján differenciálják a fogásokat; úgy véli, hogy inspirációt lehetne meríteni más régiók, például Ausztrália, Új-Zéland, Kanada és az Egyesült Államok gazdálkodási gyakorlataiból, biztosítva ugyanakkor az uniós jogi kerettel való összhangot;

56.felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a KHP-rendelet 18. cikkével összhangban erősítsék meg a regionális együttműködést;

57.felszólít konkrét és hatékony intézkedések megtételére, amelyek biztosítják, hogy a Balti-tengeren kifogott halakat egyre inkább közvetlen emberi fogyasztásra szánják, a helyi élelmiszer-ellátási láncok előmozdítása és ösztönzése céljából;

58.megjegyzi, hogy néhány a balti-tengeri régióbeli tagállam, például Németország és Svédország nemzeti intézkedéseket vezetett be a fenékvonóhálós halászat bizonyos tengeri területeken történő korlátozására vagy betiltására;

59.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a Balti-tenger tekintetében javasolja a halliszt és halolaj előállítását célzó, vonóhálós halászat leállítását az állományhelyreállítás szakaszában, valamint a védett tengeri területeken a kitermelési tevékenységek korlátozását; elismeri, hogy a megközelítések a sajátos ökológiai, jogi és társadalmi-gazdasági környezet fényében Unió‑szerte eltérőek; ösztönzi a tagállamokat, hogy az érdekelt felekkel, különösen a halászati ágazattal és a part menti közösségekkel együttműködve folytassák az arányos, tudományosan megalapozott megoldások kidolgozását a tengervédelem javítása érdekében, miközben az igazságos átmenet révén biztosítják az uniós halászati ágazat életképességét;

60.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.