1.kiemeli, hogy az EU-ban mintegy 6,2 millió embert Az Európai Szakképzésfejlesztési Központ, 2023. foglalkoztatnak formális gondozókként, míg több mint 53 millió ember Eurofound, „Unpaid care in the EU” (Fizetetlen gondozás az EU-ban). végez informális, gyakran nem fizetett ápolási-gondozási munkát társadalmi környezetében, például beteg vagy idős családtagok vagy fogyatékossággal élő családtagok számára; megjegyzi, hogy az informális gondozás az összes gondozási munka 30–85%-át teszi ki Európai Bizottság, Jelentés a tartós ápolás-gondozásról, 2021.;

2.hangsúlyozza, hogy a formális ápolási-gondozási munka gyakran nem eléggé elismert, azt bizonytalan munkakörülmények és fizikai és érzelmi nyomás jellemzi, emellett a tartós ápolás-gondozás és más szociális szolgáltatások esetében a bérek 21%-kal maradnak el az átlagtól Eurofound, „A tartós ápolás-gondozás és egyéb szociális szolgáltatások terén a bérek 21%-kal elmaradnak az átlagtól”., a nők pedig 20%-kal keresnek kevesebbet, mint a férfiak Egészségügyi Világszervezet, ‘Shining light on women’s contributions:celebrating their role in informal care (A nők hozzájárulásának megvilágítása: Az informális gondozásban betöltött szerepük ünneplése).; hangsúlyozza, hogy az informális gondozási munka mintegy 60%-át nők végzik Eurocarers, 2021.; megjegyzi, hogy becslések szerint heti 32 millió nő végez informális gondozást Egészségügyi Világszervezet, ‘Shining light on women’s contributions:celebrating their role in informal care (A nők hozzájárulásának megvilágítása: Az informális gondozásban betöltött szerepük ünneplése)., és hetente átlagosan 17 órányi nem fizetett munkát végez;

3.megállapítja, hogy az informális háztartási és gondozási munka gazdasági értéke világszerte a GDP 10–39%-át teszi ki UN Women, „Redistribute unpaid work” (A nem fizetett munka újraelosztása), 2021.;

4.megjegyzi, hogy az informális ápolási-gondozási munka egyenlőtlen megosztása a fizetett munka egyenlőtlen megoszlását tükrözi; megjegyzi, hogy az Unióban a nők 44%-a dolgozik teljes munkaidőben, szemben a férfiak 58%-ával Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete: Az EU-ban a teljes munkaidős egyenértékben kifejezett foglalkoztatási ráta a nők esetében 44%, a férfiak esetében pedig 59%. ***A teljes munkaidős egyenértékben kifejezett foglalkoztatási ráta viszonylagosan méri a munkaidőt, még akkor is, ha az emberek heti munkaideje eltérő lehet.;

5.hangsúlyozza, hogy a gondozási feladatok férfiak és nők közötti egyenlőtlen elosztása – a nemek közötti gondozási szakadék – következményekkel jár a nemek közötti bér- és nyugdíjszakadékra nézve; kiemeli ezzel összefüggésben, hogy a nemek közötti bérszakadékot 2024-ben 38%-ra becsülték az EU-ban Európai Parlament, „A nemek közötti gondozási szakadék kezelése: potenciális uniós hozzáadott érték”.; megállapítja, hogy a nemek közötti nyugdíjszakadék a 65 éves vagy annál idősebb személyek körében az EU-ban 25% volt 2025-ben Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete, „A nemek közötti egyenlőség mutatója”.;

6.kiemeli, hogy az EU-ban nők teszik ki a 49 millió formális gondozó 76%-át, emellett a gyermekgondozók és az oktatási asszisztensek 93%-át Eurostat, „Childcare workers and teachers’ aides in the EU in 2020” (Gyermekgondozók és tanárok az EU-ban 2020-ban)., a háztartásokban az egészségügyi egyéni ápolást biztosítók 86%-át, valamint a háztartási dolgozók 95%-át Az Európai Politikai Központ „Gender equality: Who cares? Do you?” (Nemek közötti egyenlőség: ki foglalkozik vele?) című tanulmánya, 2022.;

7.megjegyzi, hogy fontos a személyi és háztartási szolgáltatások ágazatának kulcsfontosságú ágazatként való elismerése és fejlesztése, mivel az magában foglalja a háztartásokban végzett valamennyi gondozási munkát, így a közvetlen gondozást (gyermekgondozás, tartós ápolás-gondozás, az idősek és a fogyatékossággal élő személyek házi gondozása) és a közvetett gondozást (főzés, vasalás, takarítás, kertészet, korrepetálás); hangsúlyozza, hogy el kell ismerni és támogatni kell a személyi és háztartási szolgáltatások alkalmazottjait, és be kell ruházni e személyekbe; megjegyzi, hogy ezek a szolgáltatások „támogatják az egyének és a családok otthoni jóllétét, beleértve a gyermekgondozást, az idősek és a fogyatékossággal élők tartós gondozását, a takarítást, a ház körüli javításokat, a korrepetálást, a kertészkedést és az IKT-támogatást” Európai Munkaügyi Hatóság, 2021.; hangsúlyozza, hogy az EU-ban mintegy 6,8 millió Eurofound, „Undeclared care work in the EU: Policy approaches to a complex socioeconomic challenge’ (Nem bejelentett ápolási-gondozási munka az EU-ban: egy összetett társadalmi-gazdasági kihívás szakpolitikai megközelítései), közelmúltbeli becslések szerint Unió-szerte 6,8 millió be nem jelentett munkavállaló nyújt ápolási-gondozási vagy háztartási szolgáltatásokat, ebből 2,1 millió kifejezetten az ápolási-gondozási ágazatban. be nem jelentett munkavállaló dolgozik a gondozásban (2,1 millió) vagy közvetlenül a háztartásban (4,7 millió), akiknek 90%-a nő, többségük középkorú és nem uniós állampolgár, akik gyakran alulfoglalkoztatottak Eurofound, „Undeclared care work in the EU:Policy approaches to a complex socioeconomic challenge’ (Nem bejelentett ápolási-gondozási munka az EU-ban: egy összetett társadalmi-gazdasági kihívás szakpolitikai megközelítései).; emlékeztet arra, hogy a személyi és háztartási szolgáltatások ágazatában a be nem jelentett munkavállalók becsült száma 9,2 millió Eurofound, „Undeclared care work in the EU:Policy approaches to a complex socioeconomic challenge’ (Nem bejelentett ápolási-gondozási munka az EU-ban: egy összetett társadalmi-gazdasági kihívás szakpolitikai megközelítései). 7. oldal: Közelmúltbeli becslések szerint Unió-szerte 6,8 millió be nem jelentett munkavállaló nyújt ápolási-gondozási vagy háztartási szolgáltatásokat, ebből 2,1 millió kifejezetten az ápolási-gondozási ágazatban, és 4,7 millió közvetlenül a háztartásban. A tágabb értelemben vett definíció szerint a személyi és háztartási szolgáltatások ágazatában a be nem jelentett munkavállalók becsült száma 9,2 millió.;

8.megjegyzi, hogy az Eurofound megállapításai azt mutatják, hogy a tartós ápolás-gondozás terén mind a nők, mind a férfiak esetében észrevehető elmozdulás figyelhető meg a magasabb gondozási intenzitás felé, és a nem fizetett gondozók 2014-hez képest növekvő aránya számolt be 2024-ben több mint 20 órányi gondozásról; megjegyzi, hogy ez a tendencia különösen nyilvánvaló a legmagasabb ápolás-gondozási intenzitási kategóriában (heti 51 óra), amely mindkét nem esetében jelentős növekedést mutat; kiemeli, hogy a nők minden időszakban következetesen magasabb szintű gondozási intenzitásról számolnak be, mint a férfiak, ami azt tükrözi, hogy aránytalan mértékben vesznek részt a fizetetlen gondozásban;

9.megjegyzi, hogy a nem megfelelő gondozási rendszerek jelentik az egyik fő akadályt a nemek közötti szakadékok megszüntetése előtt világszerte a munkaerőpiacon Világgazdasági Fórum nemek közötti szakadékról szóló 2023. évi globális jelentése.; hangsúlyozza, hogy a munkáltatóknak foglalkozniuk kell a munkafeltételekkel annak érdekében, hogy rugalmas munkaidő-modellek vagy más típusú munkaszervezés, valamint a minőségi gondozási szolgáltatások elérhetősége és hozzáférhetősége révén összeegyeztethetővé tegyék a teljes munkaidős foglalkoztatást a gondozási kötelezettségekkel, és előnyben részesítsék az apasági szabadságot előmozdító munkahelyi környezetet, támogatva a gondozási feladatok párok közötti egyenlő elosztását; hangsúlyozza többek között a munkáltatók szerepét e tekintetben;

10.hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatási megkülönböztet kezelése és családbarát munkahelyek építése révén meg kell szüntetni a nemek közötti foglalkoztatási különbséget, olyan stratégiákat kell végrehajtani, amelyek javítják a rugalmas munkafeltételeket és egyéb intézkedéseket, valamint csökkenteni kell az apák szülői, apasági vagy gondozói szabadságának igénybevétele előtt álló akadályokat, ugyanakkor aktívan ösztönözni kell a nők egyenlő képviseletének kultúráját; hangsúlyozza, hogy ezt a formális gondozás, különösen a gyermekgondozás társadalmi és kulturális megbélyegzése felszámolásának kell kísérnie;

11.hangsúlyozza, hogy a nemek közötti gondozási szakadék megszüntetése érdekében a kulturális akadályokat és a hagyományos nemi szerepeket egyidejűleg kell kezelni az élet különböző területein;

12.megjegyzi, hogy a tartós ápolás-gondozásra fordított közkiadások a 2022. évi 0,8%-ról 2050-re várhatóan a GDP 1,7%-ára nőnek A megfizethető és magas színvonalú tartós ápolás-gondozáshoz való hozzáférésről szóló tanácsi ajánlásra irányuló bizottsági javaslatot kísérő, 2022. szeptember 7-i bizottsági szolgálati munkadokumentum, (SWD(2022)0441).; hangsúlyozza, hogy megfelelő és fenntartható finanszírozást kell biztosítani A megfizethető és magas színvonalú tartós ápolás-gondozáshoz való hozzáférésről szóló tanácsi ajánlásra irányuló bizottsági javaslatot kísérő, 2022. szeptember 7-i bizottsági szolgálati munkadokumentum, (SWD(2022)0441).;

13.kiemeli, hogy 2070-re az EU lakosságának közel 30%-a 65 éves vagy annál idősebb lesz European Commission, Ageing Report (Az idősödésről szóló jelentés), 2021., ami más tényezőkkel, például a magasabb várható élettartammal és a fogyatékossággal élő személyek növekvő gondozási igényeivel együtt a gondozási szolgáltatások iránti kereslet növekedéséhez vezethetnek, ami jelentős nyomást gyakorol az egészségügyi és jóléti rendszerekre, míg a tartós ápolás-gondozásra szorulók száma a 2019. évi 30,8 millióról 2050-re várhatóan 38,1 millióra nő European Commission, Ageing Report (Az idősödésről szóló jelentés), 2021.; megjegyzi, hogy már a jelenlegi igények is kihívást jelentenek, mivel a tartós ápolás-gondozásra szoruló személyek egyötöde a megfizethetőségi korlátok miatt nem férhet hozzá ezekhez a szolgáltatásokhoz Európai Parlament, „A nemek közötti gondozási szakadék kezelése:potenciális uniós hozzáadott érték”, 6. o., 2025, „becslések szerint minden ötödik, tartós ápolási-gondozási szolgáltatásokra szoruló ember (19%) nem tudott ezekhez hozzáférni. Mind a férfiak, mind a nők számára a megfizethetőség volt a fő ok.”.;

14.úgy véli, hogy a gondoskodó társadalom elismeri a mind a formális, mind az informális gondozást magában foglaló gondozás központi szerepét, az élet minden szakaszában, és azt integrálja a szakpolitikáiba, amelyek foglalkoznak a főként nők által végzett gondozás valamennyi típusával, köztük a kisgyermekkori neveléssel és gondozással, valamint a tartós ápolás-gondozással;

15.kiemeli, hogy a gondozáshoz való hozzáférés alapvető jog; hangsúlyozza, hogy a magas színvonalú gondozási szolgáltatásokba való beruházás elengedhetetlen az egyenlő hozzáférés biztosításához; kiemeli, hogy a gondozáshoz való hozzáférés továbbra is fennálló akadályai szervesen kapcsolódnak a tartós ápolás-gondozásba történő elégtelen beruházásokhoz; megjegyzi, hogy a vidéki, távoli és legkülső régiókban élő nők és lányok jobban ki vannak téve a gondozási szegénység kockázatának és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés hiányának; testre szabott intézkedésekre szólít fel, például mobil gyermekgondozási és idősgondozási szolgáltatásokra, digitális megoldásokra, valamint az ápolási-gondozási szakemberek e területeken való maradására vagy az oda való visszatérésre irányuló ösztönzőkre;

16.úgy véli, hogy a gondozási feladatokat nem csupán a nőknek kellene ellátniuk, és hogy a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a férfiak és nők egyenlő részvételét a gyermekgondozásban, az idősgondozásban, a tartós ápolásban és a fogyatékossággal élő családtagok gondozásában, valamint az egyéb informális gondozási feladatokban;

17.támogatja a nemek közötti egyenlőséget a gondozás terén a gondozási feladatok egyenlő megosztásának előmozdítása, a magas minőségű, megfizethető és hozzáférhető ápolási-gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása, szülői szabadság és egyenlő bér nyújtása, rugalmas munkakörülmények kínálása, valamint az otthoni ápolási-gondozási munkát támogató munkahelyi támogatással, munkaerő-felvételi rendszerekkel és intézkedésekkel megfelelő munkafeltételek biztosítása révén;

18.a férfiakat célzó figyelemfelkeltő kampányokat szorgalmaz, amelyek arra ösztönzik a férfiakat, hogy egyenlő arányban vegyenek részt a gondozási feladatokban, ezáltal lehetővé téve a nők erőteljesebb munkaerőpiaci részvételét, figyelembe véve a közösségi média hatását, megerősítve a nemi sztereotípiák elleni küzdelmet, oktatási kezdeményezésekkel és egyéb intézkedésekkel együtt, például olyan munkahelyi kultúrák előmozdítása, amelyek értékelik és támogatják ezt a gondozási paritást; kéri, hogy indítsanak uniós szintű figyelemfelkeltő kampányokat, amelyek újraértékelik a gondozási munkát, és megkérdőjelezik a hagyományos nemi sztereotípiákat;

19.hangsúlyozza ezért, hogy olyan gyermekgondozásra van szükség, amely kielégíti a szülők szünidőben és munkaidőben felmerülő gondozási igényeit; kiemeli a megfizethető, hozzáférhető és minőségi koragyermekkori nevelés és gondozás fejlesztésének fontosságát abból a szempontból, hogy megkönnyítsék a szülők, különösen a nők munkába való visszatérését; hangsúlyozza, hogy a gyermekgondozási szakadék – amikor a családok igénybe vették a gyermekgondozási szabadságot, de még nem férnek hozzá teljes mértékben a gyermekgondozásho Az Európai Családpolitikai Megfigyelőközpont, „A gyermekgondozási szakadék az Európai Unióban:2025. évi áttekintés”.z – továbbra is az egyik legsürgetőbb kihívás a szülők számára Európa-szerte; megjegyzi, hogy a családoknak megfelelő támogatás nélkül kell szembesülniük a gyermekgondozás összetettségével, és gyakran nehéz döntéseket hoznak a munkával, a pénzügyekkel és a gondozási feladatokkal kapcsolatban;

20.elismeri a generációk közötti gondozási hozzájárulások – például az unokáikról rendszeresen gondoskodó nagyszülők által nyújtott hozzájárulások – fontosságát és társadalmi értékét, amelyek lehetővé teszik a szülők, különösen az anyák számára, hogy teljes munkaidőben dolgozzanak;

21.hangsúlyozza a hatékony intézkedések és szakpolitikák – többek között a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelv – megfelelő végrehajtásának fontosságát a munka és a magánélet közötti valódi egyensúly biztosítása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy gondosan kövesse nyomon ezen irányelv végrehajtását, és kiemeli, hogy a meglévő jogi keretek érvényesítése és hatékonyságuk biztosítása révén meg kell szüntetni a nemek közötti bér- és nyugdíjszakadékot;

22.felhívja a tagállamokat, hogy lépjenek túl a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelvben előírt, évente legalább öt nap gondozói szabadságon, és biztosítsák, hogy az ilyen szabadságot megfelelően fizessék meg annak érdekében, hogy az reálisan hozzáférhető legyen valamennyi gondozó számára;

23.hangsúlyozza, hogy a rugalmas és családbarát munkafeltételek – többek között a távmunka, a rugalmas munkaidő, a gondozói szabadság és a részmunkaidős lehetőségek – megkönnyítésére irányuló célzott intézkedések elengedhetetlenek ahhoz, hogy a nők és a férfiak jobban össze tudják egyeztetni szakmai és magánéletüket, valamint a szülői szabadságra vonatkozó szakpolitikákban ösztönzők és konkrét intézkedések szükségesek; hangsúlyozza a szülői szabadság szülők közötti méltányos elosztásának fontosságát és annak a nemek közötti egyenlőséget biztosító társadalom előmozdítására gyakorolt hatását;

24.hangsúlyozza, hogy a gondozók létfontosságú támogatást nyújtanak; kiemeli, hogy a gondozóknak nyújtott valamennyi támogatásnak el kell ismernie a gondozók jogait, és pszichológiai támogatást, mentesítési szolgáltatásokat, egészségügyi szolgáltatásokat és rugalmas munkafeltételeket (szabadság, munkaidő, távmunka) kell biztosítania a fizetés vagy jogosultságok elvesztése nélkül az ápolási-gondozási feladatok és a foglalkoztatás közötti egyensúly érdekében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a traumaalapú és a mentális egészséget támogató megközelítéseket az ápolás-gondozásban, elismerve mind a munkavállalókat, mind a kedvezményezetteket érintő pszichoszociális kockázatokat; kiemeli, hogy ezeket az intézkedéseket a gondozók méltányos bérezésének és szociális védelmének kell kísérnie annak érdekében, hogy garantálják a minőségi foglalkoztatást és a testre szabott támogatást azon gondozók számára, akiknek karrierjét egészségügyi feladatok szakították meg, megkönnyítve visszailleszkedésüket, pénzügyi függetlenségüket és jóllétüket;

25.fontosnak tartja, hogy mindezen erőfeszítések támogatást nyújtsanak a családok és gondozók számára, mozdítsák elő a nők foglalkoztatását, és szüntessék meg a nemek közötti gondozási szakadékot, az európai gondozási stratégia keretében biztosított intézkedésekkel együtt; hangsúlyozza, hogy külön el kell ismerni a fogyatékossággal élő gyermeket nevelő szülőket, akik tartós ápolási-gondozási feladataik miatt súlyos akadályokba ütköznek a munkaerőpiaci részvétel és a pénzügyi függetlenség terén; hangsúlyozza, hogy ugyanez vonatkozik a fogyatékossággal élő és krónikus betegségben szenvedő hozzátartozók gondozóira is; kiemeli, hogy a tartós betegségben szenvedő hozzátartozó gondozása hosszan tartó, intenzív és érzelmi szempontból nehéz élmény lehet, ami jelentős terhet ró az informális gondozókra; hangsúlyozza, hogy ilyen esetekben szükség van az egészségügyi szakemberek támogatására; megjegyzi, hogy fontos olyan szakpolitikákat kidolgozni, amelyek egyidejűleg erősítik a gondozási ágazatot, biztosítják a magas színvonalú, közösségi alapú gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférést, valamint előmozdítják az egyenlő bérezést az informális gondozók – különösen a nők – munkaerőpiacra való (újra)beilleszkedése céljából;

26.úgy véli, hogy a 2028–2034 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret összefüggésében különös figyelmet kell fordítani az ápolási-gondozási ágazatra; kiemeli, hogy elegendő finanszírozást kell biztosítani ezen a területen az európai gondozási stratégia és a szociális jogok európai pillére végrehajtásának támogatásához;

27.kiemeli, hogy a gondoskodó társadalom különböző gondozási modelleket integrál, például állami vagy magánszolgáltatók, önálló vállalkozók vagy közvetlenül a háztartások által foglalkoztatott gondozók által, és előmozdítja a gondozás intézményi kitagolását, az otthoni vagy közösségi alapú szolgáltatások révén; hangsúlyozza, hogy a gondozás olyan közösségi alapú és generációk közötti megközelítést alkalmaz, amely előmozdítja a szolidaritást, csökkenti a társadalmi elszigeteltséget és erősíti a családok és a lakóövezetek ellenálló képességét; kiemeli továbbá a gondozási modell megválasztásához való jog fenntartásának fontosságát mind a gondozók, mind a gondozásra szoruló személyek méltóságának, valamint autonómiájuk, függetlenségük, jóllétük és közösségbe való befogadásuk megőrzése érdekében, figyelembe véve a gondozásban részesülők szükségleteit és törekvéseit, és biztosítva a nemi alapú erőszakkal szembeni védelmet a gondozási létesítményekben, beleértve az informális gondozók megfelelő és személyre szabott támogatását is; elismeri, hogy a formális tartós ápolási-gondozási ágazat továbbra is főként a bentlakásos gondozásra támaszkodik, míg az otthoni és közösségi alapú gondozás jobban támogatja a gondozásra szoruló személyek önálló életvitelhez való jogát; megjegyzi, hogy sürgősen előtérbe kell helyezni egy személyközpontú és jogokon alapuló megközelítést, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy otthoni gondozásban részesüljenek és teljes mértékben részt vegyenek a társadalomban;

28.hangsúlyozza, hogy a gondozási és háztartási feladataik miatt szakmai pályafutásuk megszakítását elszenvedő nőknek szóló célzott készségfejlesztési, továbbképzési és átképzési programok, valamint a munkaerőpiaci (újra)beilleszkedésük támogatása – a nőkkel szembeni megkülönböztetés bármilyen formája nélkül – alapvető fontosságúak folyamatos szakmai fejlődésük és munkaerőpiaci esélyegyenlőségük támogatásához; hangsúlyozza továbbá, hogy ezek a nők értékes, átvihető készségekkel rendelkeznek az ágazaton belüli további foglalkoztatáshoz vagy vállalkozáshoz; egyedi programokat és támogatást szorgalmaz e készségek képzés, tanúsítási rendszerek és vállalkozásalapítási támogatás révén történő hasznosítása érdekében, megkönnyítve ezáltal az értékes tapasztalattal rendelkező egyénekként, például vállalkozókként és munkahelyteremtőként a munkaerőpiacra való visszailleszkedésüket; hangsúlyozza, hogy ennek a képzésnek hozzáférhetőnek kell lennie, megfelelő finanszírozásban kell részesülnie, és minőségi foglalkoztatási lehetőségekhez kell kapcsolódnia;

29.úgy véli, hogy az ápolási-gondozási ágazat magában foglalja a köz- és a magánszektoron keresztül végzett ápolási-gondozási munkát, beleértve a kis- és középvállalkozásokat, a civil társadalmi és egyéb típusú szervezeteket, a szociális és szolidáris gazdaságot, emellett a háztartásokat, beleértve a gondozási szolgáltatókat és ellátásban részesülőket, valamint a gondozási szolgáltatásokat nyújtó munkáltatókat és intézményeket Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, https://www.ilo.org/topics-and-sectors/care-economy.; hangsúlyozza, hogy az ápolási-gondozási ágazatot közjószágként és a felfelé irányuló társadalmi konvergencia pilléreként kell elismerni, stabil beruházásokkal és minőségi munkahelyek létrehozásával támogatva;

30.hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a tartós ápolási-gondozási szolgáltatásokat, különösen az otthoni és a közösségi alapú ellátást, valamint az automatizált digitális egészségügyi nyomonkövetési technológia fejlesztését;

31.elismeri, hogy az ápolási-gondozási ágazatban működő női vállalkozók rendszerszintű akadályokkal szembesülnek a hitelhez és a beruházásokhoz való hozzáférés terén; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki célzott támogatási programokat az ápolási-gondozási ágazatban működő női vállalkozók számára, beleértve a külön garanciaalapokat, a nőkre összpontosító mentori rendszereket, valamint a preferenciális kritériumokat; felhív pályázati felhívások közzétételére az ápolási-gondozási ágazatban innovatív, nők által vezetett vállalkozások számára;

32.hangsúlyozza, hogy az ápolási-gondozási ágazat elismeri, hogy a gondozási munka létfontosságú Európa rezilienciája szempontjából, mivel 11%-kal járul hozzá az EU GDP-jéhez, és több mint 6 millió embert foglalkoztat, akik többsége nő Európai Szakképzés-fejlesztési Központ, „Care workers: skills opportunities and challenges (2023 update),” (Gondozók: készséglehetőségek és kihívások, 2023. évi frissítés) https://www.cedefop.europa.eu/en/data-insights/care-workers-skills-opportunities-and-challenges-2023-update., akár 8 millió új munkahelyet hozhat létre Cselekvési terv a szociális jogok európai pillérének megvalósítására, 2021., és informális gondozók felbecsülhetetlen gazdasági hozzájárulását; megjegyzi, hogy a nemek közötti gondozási szakadék gazdasági költségei a becslések szerint elérik az évi 147–220 milliárd EUR-t, miközben a kutatások ezzel egyidejűleg azt mutatják, hogy a formális ápolási-gondozási ágazatba történő beruházások pozitív gazdasági megtérülést eredményezhetnek, minden gyermekgondozásba vagy tartós ápolás-gondozásba fektetett 1 EUR után legalább 4 EUR-t Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, https://www.ilo.org/topics-and-sectors/care-economy.;

33.hangsúlyozza a hivatásos gondozási ágazat foglalkoztatási és gazdasági növekedési potenciálját, valamint azt, hogy a gondozásba való beruházás felszabadítja az informális gondozók munkaerőpiaci integrációját;

34.ösztönzi a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki helyi és regionális gondozási stratégiákat és célzott intézkedéseket a minőségi és fenntartható munkahelyekért a vidéki és távoli területeken és a legkülső régiókban, ezáltal erősítve a területi kohéziót és csökkentve a munkaerőpiaci egyenlőtlenségeket; úgy véli, hogy különösen e területeket illetően uniós finanszírozási eszközöket lehetne mozgósítani az új, minőségi munkahelyek létrehozásának támogatására az ápolási-gondozási ágazatban, ezáltal foglalkozva az elnéptelenedéssel és munkaerőhiánnyal bizonyos területeken; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a nonprofit szociális gazdasági vállalkozások és szervezetek számára nyújtott támogatásukat; ösztönzi a tagállamokat, hogy könnyítsék meg a finanszírozási eszközökhöz való hozzáférést és növeljék a szociális gazdaság szereplőinek láthatóságát, ahogy azt a szociális gazdaságra vonatkozó 2021. évi cselekvési terv is kiemeli;

35.kiemeli a szociális gazdasági vállalkozások és szövetkezetek fontosságát az ápolási-gondozási szolgáltatások nyújtásában a hagyományos állami vagy magánszolgáltatók által rosszul ellátott területeken és népesség számára, különösen akkor, ha a profit jelentette motiváció alacsony;

36.megjegyzi, hogy a költségvetés-tervezésnek biztosítania kell a megfelelő gondozási beruházásokat és az intézkedések nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos hatásainak vagy az intézkedések hiányának nyomon követését;

37.hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a gondozók és képviselőik részvételét a politikai döntéshozatal valamennyi szakaszában, beleértve az őket érintő szakpolitikák kialakítását, végrehajtását és értékelését is;

38.úgy véli, hogy jövőbeli beruházásokra van szükség a formális és adott esetben az informális gondozók képzéssel – többek között célzott továbbképzéssel – való felvértezéséhez, különösen a digitális, interperszonális és az egészségüggyel kapcsolatos készségek terén, köztük a fizikai és pszichológiai bántalmazás kockázatairól az ellátásban és az egészségügyben, valamint a minőségi, személyközpontú gondozás biztosításához; kitart amellett, hogy az egész életen át tartó karriermenedzsmentben a továbbképzésnek és az átképzésnek központi szerepet kell betöltenie, mivel a gondozási szakmák változnak a gyakorlatok, a technológiák vagy akár a gondozás megszervezésével; úgy véli, hogy a megszerzett szakértelem és képesítések jobb elismerése, valamint a továbbképzési lehetőségek bővítése révén jobban el kell ismerni a tapasztalatszerzést; úgy véli továbbá, hogy a változó igények kielégítése érdekében elő kell mozdítani a tanúsítást, beleértve a szakoktatás és képzési oklevelek elismerését, biztosítva a befogadást és a növekedést elősegítő, hosszú távú kilátásokkal rendelkező munkahelyeket; uniós szintű minimumszabályokat szorgalmaz a gondozási képzési tantervekre vonatkozóan, biztosítva a képesítések elismerését, a jogok hordozhatóságát és a munkavállalók karrierlehetőségeit;

39.megjegyzi, hogy Európa a gazdaság egészében tapasztalható készséghiányt tapasztal, amit a munkaerő-állomány visszaesése is súlyosbít Mario Draghi, „Az európai versenyképesség jövője”, 2024.; megjegyzi továbbá, hogy egyes hiányok a meglévő tehetségek kihasználatlanságára vezethetők vissza, amint azt a nemek között bizonyos foglalkozásokban fennálló mély különbségek is bizonyítják, vagy a munkakörülményeket övező sajátos kihívásokra, például az alacsony fizetésre vagy a vonzerő hiányára;

40.kiemeli, hogy támogatni kell az online szolgáltatások fejlesztését, a gondozottak és gondozóik – elsősorban nők – digitális kompetenciáinak fokozását célzó képzéseket, valamint az internet-hozzáférés és az internetkapcsolatok javítását ahhoz, hogy javuljon a gondozás színvonala, és a technológia előnyeit kihasználva minőségi gondozást kínálhassanak az élet minden szakaszában;

41.elismeri, hogy a nem fizetett ápolási-gondozási munka társadalmi és gazdasági hatással jár; hangsúlyozza, hogy a nem fizetett ápolási-gondozási munka kritikus szerepet játszik az európai társadalmakban és gazdaságokban, hatással van a munkaerőpiaci részvételre, különösen a nők körében, hozzájárul a nemek közötti tartós különbségekhez a foglalkoztatás és a bérek terén, és jelentős nyomást gyakorol a szociális jóléti, egészségügyi és tartós ápolási-gondozási rendszerekre a tagállamokban; felhívja ezért a tagállamokat, hogy a korai felismerési és megelőzési programokban fordítsanak különös figyelmet a gondozókra; kiemeli azokat a többek között szocioökonómiai természetű kihívásokat, amelyekkel az informális gondozók, főként a nők szembesülnek, akik nem fizetett gondozást végeznek és együttesen túl sok munkát és gondozást kell elvégezniük korlátozott szociális védelem, elégtelen formális gondozási infrastruktúra, nem megfelelő mentális egészségügyi támogatás mellett, és akiknek a hozzájárulásai elismerést és célzott támogatást igényelnek; megjegyzi, hogy az informális gondozók magányossággal, szegénységgel, a foglalkoztatáshoz való hozzáférés nehézségeivel vagy fizikai és mentális egészségügyi problémákkal szembesülhetnek; külön hangsúlyozza, hogy a tartós ápolás-gondozáshoz kapcsolódó mentális egészségügyi problémák a nem hivatásos gondozók körében a szorongás és a depresszió előfordulásához kapcsolódnak, ami 20%-kal magasabb, mint a gondozást nem nyújtók körében, és hogy a formális gondozók 66 %-a szembesül mentális egészségügyi kockázatokkal; megjegyzi, hogy ez jelentős egyenlőtlenség a tágabb értelemben vett munkaerőhöz képest, ahol 43% számol be hasonló problémákról; megjegyzi, hogy az informális gondozási feladatok korlátozhatják a gondozók azon képességét, hogy részt vegyenek saját megelőző egészségügyi időpontjukon, és jövedelemkieséshez vezethetnek, hozzájárulva a nők szegénységéhez; hangsúlyozza, hogy ezek a káros hatások szorosan összefüggnek az ellátás intenzitásával;

42. elítéli, hogy számos gondozó és háztartási alkalmazott szembesül rendkívül bizonytalan helyzettel és interszekcionális megkülönböztetéssel faji vagy etnikai hovatartozása, neme, társadalmi-gazdasági státusza és állampolgársága miatt, és hogy e munkavállalók közül sokan többnyire nők, akik nem rendelkeznek hivatalos munkaszerződéssel, ezért kiszolgáltatottabbak a kizsákmányolással szemben, és gyakran nem férnek hozzá jogaikhoz, különösen a tisztességes munkához és a szociális védelemhez;

43.célzott pénzügyi támogatásra és olyan kezdeményezésekre szólít fel, amelyek pszichológiai és mentális egészségügyi segítségnyújtási szolgáltatásokat nyújtanak az informális gondozóknak, beleértve az alkalmi segítségnyújtást is, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés megelőzését célzó intézkedésekre, az ezzel kapcsolatos bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréje mellett;

44.hangsúlyozza, hogy az informális gondozók megfelelő és célzott támogatásának magában kell foglalnia a gondozók szerepének és jogainak elismerését, a támogató szolgáltatásokat, például a mentesítési gondozást, a tanácsadást és a társas támogatást, a szegénység kockázatának csökkentését célzó pénzügyi segítséget és kompenzációt, a gondozás és a foglalkoztatás közötti egyensúly megteremtése érdekében a rugalmas munkafeltételeket (szabadság, óraszám, távmunka), a gondozók készségekkel való felvértezését és a szakpolitikák kidolgozásában való érdemi részvételt célzó képzést és tájékoztatást;

45.kiemeli, hogy jelentős erőfeszítésre van szükség a gondozók szakmai státuszának többek között méltányos bérekre, karrierlehetőségekre, valamint jobb és tisztességes munkakörülményekre irányuló célzott megoldásokrévén történő megerősítéséhez, valamint az ápolási-gondozási ágazatban tapasztalható munkaerőhiány kezeléséhez; hangsúlyozza, hogy a formális gondozási szolgáltatásokba való befektetés jelentősen enyhítheti az informális gondozókra nehezedő nyomást, és kiküszöbölheti a munka és a magánélet egyensúlyára és a karrierkilátásaikra gyakorolt káros hatásokat, ezáltal hozzájárulva a nemek közötti egyenlőséghez;

46.hangsúlyozza, hogy fontos a megfelelő célzott pszichoszociális és oktatási támogatás biztosítása az informális gondozást nyújtó fiatal gondozók számára Európai Parlament, Uniós Belső Politikák Főigazgatósága, Részletes szakpolitikai tájékoztató: „A fiatal gondozók helyzetéről Európában”, 2024. „A fiatal gondozók 18 év alatti gyermekek, akik rendszeresen nyújtanak gondozást fogyatékossággal élő vagy más módon nem autonóm szülőnek, testvérnek vagy a háztartás más tagjának.”., akik az EU-ban a gyermekek 4–10%-át teszik ki, és akiknek a gondozói feladatai hatással vannak oktatásukra, mentális egészségükre, szociális fejlődésükre Európai Parlament, Uniós Belső Politikák Főigazgatósága, Részletes szakpolitikai tájékoztató: „A fiatal gondozók helyzetéről Európában”, 2024. és jövőbeli karrierjükre; célzott uniós programok létrehozását sürgeti a fiatal gondozók támogatására az iskolai vagy munkaerőpiaci lemorzsolódás elkerülése érdekében;

47.elismeri, hogy míg a gondozási munka nagy részét uniós polgárok végzik, egy részét nem uniós országokból származó nők végzik; hangsúlyozza, hogy míg az erőfeszítéseknek a háztartási gondozók vonzására és megtartására kell összpontosítaniuk, a nem uniós munkavállalók felvételének a munkaerőpiaci igényeken kell alapulnia, megfelelően kezelt legális migráció révén, és átfogó szakmai képzést kell magában foglalnia; hangsúlyozza, hogy a nem uniós munkavállalók felvételére kizárólag átlátható és jogokon alapuló legális migrációs csatornákon keresztül kerülhet sor; jelentős beruházásokat szorgalmaz a készségfejlesztésbe és a szakmai képzésbe a legális nem uniós munkavállalók szerepvállalásának és integrációjának támogatása érdekében; határozottan elítéli a be nem jelentett munkavégzés, a kizsákmányolás és a bizonytalan foglalkoztatás minden formáját, és kiemeli mind az uniós, mind a nem uniós gondozók nélkülözhetetlen hozzájárulását az EU társadalmi kohéziójához és jóllétéhez;

48.elismeri, hogy a minőségi egészségügyi ellátáshoz – többek között a szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz – való hozzáférés elengedhetetlen ahhoz, hogy mindenki számára biztosított legyen a jó életminőség;

49.felhívja a Bizottságot, hogy az illetékes ügynökségekkel együtt – többek között időmérleg-felvételeken keresztül – biztosítson pontos, hozzáférhető és összehasonlítható adatokat a nemek közötti gondozási szakadék mérésére annak érdekében, hogy lehetővé tegye a tagállamok számára a bevált gyakorlatok megosztását és e hiányosság hatékony kezelését;

50.kéri, hogy rendszeresen gyűjtsenek nemek szerint lebontott, pontos, jó minőségű, összehasonlító adatokat a tartós ápolási-gondozási és gyermekgondozási feladatokról, a jövedelmekről, beleértve a fizetéseket és béreket https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Glossary%3AWages_and_salaries_-_EBS., a nyugdíjakat, a munkaidőt, a szociális védelmi lefedettséget, a gondozók szerződéses státuszát az EU-ban, valamint a gondozást nyújtó nem uniós állampolgárok és gyermekek helyzetét, valamint lehetőség szerint a személyi és háztartási szolgáltatásokra és az informális gondozásra vonatkozó adatokat annak nyomon követése érdekében, hogy a családtagok milyen mértékben nyújtanak gondozást rokonaiknak, és hogy ezek a gondozási feladatok befolyásolják-e a munkával töltött életüket, és ha igen, hogyan;

51.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyűjtsenek adatokat a fiatal gondozókról helyzetéről, és dolgozzanak ki uniós szintű iránymutatásokat és bevált gyakorlatokat annak érdekében, hogy segítse a tagállamokat az iskolákban, közösségekben és a megerősített egészségügyi rendszerekben dolgozó fiatal gondozók azonosításában és támogatásában; felhívja a Bizottságot, hogy alakítson ki strukturált párbeszédet a gondozásról, és hozzon létre egy olyan éves gondozási platformot, amely összefogná az összes érdekelt felet, például a tudományos szakembereket, a tagállamokat, a gondozást igénybe vevő személyek szövetségeit, az informális gondozókat, a szociális, profitorientált, állami és nonprofit ápolási-gondozási szolgáltatókat és a szakszervezeteket az előrehaladás értékelése, az innovatív gyakorlatok cseréje az uniós gondozási stratégia célkitűzéseinek elérése érdekében, valamint a stratégia végrehajtása folytatásának megtervezése érdekében;

52.sürgeti a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés alkalmazását annak biztosítása érdekében, hogy a gondozási szolgáltatásokra fordított kiadások közvetlenül csökkentsék a nőket és lányokat érintő egyenlőtlenségeket;

53.hangsúlyozza, hogy a gondozóknak mindenekelőtt a gondozással kell foglalkozniuk, ezért szükségesnek tartja a felesleges bürokrácia csökkentését, valamint azt, hogy minél kevésbé háruljanak rájuk olyan adminisztratív feladatok, amelyek adminisztratív asszisztensek által vagy megfelelő digitális eszközökkel is elláthatók;

54.hangsúlyozza, hogy a bejelentett ápolási-gondozási megállapodás előkészítése során mind uniós, mind nemzeti, mind helyi szinten konzultálni kell valamennyi érdekelt féllel, beleértve az informális gondozók képviselőit és a betegápolási szervezeteket is, az elszigetelt politikák elkerülése, valamint a helyzetek és szükségletek sokféleségének figyelembevétele érdekében;

55.felhívja a tagállamokat, hogy fektessenek be az ápolási-gondozási ágazatba, és hajtsák végre a kisgyermekkori nevelésre és gondozásra vonatkozó barcelonai célok felülvizsgálatáról szóló, valamint az uniós gondozási stratégia keretében a megfizethető magas színvonalú tartós ápoláshoz-gondozáshoz való hozzáférésről szóló tanácsi ajánlásokat https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=oj:JOC_2022_484_R_0001; https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=CELEX:32022H1215(01)., és végrehajtási jelentéseikbe foglalják bele a bevált gyakorlatok, a hiányosságok és az elért eredmények feltérképezését, valamint a férfiak ápolási-gondozási ágazatban való nagyobb részvételének ösztönzésére és a be nem jelentett ápolási-gondozási munka kezelésére irányuló stratégiákat, azonosítva a fő mozgatórugókat és személyre szabott megoldásokat javasolva; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az európai gyermekgarancia egyértelmű célkitűzésekkel és prioritásokkal rendelkezzen, jelentős költségvetéssel, és ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfizethető, magas színvonalú és hozzáférhető gondozási szolgáltatásokat a kisgyermekkori gondozás és az idősgondozás számára;

56.hangsúlyozza, hogy a gondozási stratégiát össze kell hangolni a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló uniós stratégiával, mivel azok közös kihívásokat kezelnek;

57.hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő személyeknek nyújtott gondozásnak prioritásként kell kezelnie az autonómiát, mivel ezeknek az egyéneknek képesnek kell lenniük arra, hogy eldöntsék, hol és kivel élnek, valamint a méltóságot és a befogadást egy emberi jogokon alapuló és személyközpontú megközelítés révén, tükrözve a gondozás folyamatos változását; hangsúlyozza, hogy ez gondozási körülményeik javításával érhető el, például magas színvonalú, otthoni gondozás vagy más olyan bentlakásos lehetőségek révén, amelyek kielégítenék szükségleteiket, beleértve az önálló és akadálymentes életvitelt is, valamint azáltal, hogy a fogyatékossággal élő személyeket bevonják a gondozási rendszerek kialakításába, miközben előmozdítják oktatásukat és képzésüket is, többek között digitális megoldások révén, ezáltal befogadó munkaerőt teremtve és garantálva a foglalkoztatáshoz való hozzáférésüket;

58.hangsúlyozza, hogy az EU 42,8 millió munkaképes korú, fogyatékossággal élő lakosának csak a fele dolgozik, és a fogyatékossággal élő nőknek csupán 21%-a dolgozik teljes munkaidőben European Gender Equality Index, Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete, 2024.; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék és képezzék a gondozókat, a fogyatékossággal élő személyek munkaerőpiaci integrációjának támogatása érdekében;

59.hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani a fogyatékossággal élő gyermekek hosszú távú gondozását végző informális gondozókra, családokra és szülőkre, különösen az anyákra a megfelelő támogatás, pénzügyi vagy szociális biztonság, valamint a mentesítő és tanácsadási szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása révén;

60.hangsúlyozza ebben a tekintetben, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményből eredő kötelezettségként az Uniónak a 2027 utáni többéves pénzügyi keret valamennyi programján keresztül szisztematikusan érvényesítenie kell a fogyatékossággal élő személyek jogait azáltal, hogy módszertant dolgoz ki a fogyatékossággal élő személyek, többek között a nők és lányok javát szolgáló kiadások nyomon követésére, és ellenőrzi, hogy valamennyi program és uniós finanszírozású projekt garantálja-e az egyenlő esélyeket és az uniós finanszírozáshoz való hozzáférést a fogyatékossággal élő személyek számára;

61.felszólít a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelv teljes körű végrehajtására és további gondos nyomon követésére, érvényesítésére és értékelésére; hangsúlyozza, hogy ki kell terjeszteni és elő kell mozdítani a megfelelően kompenzált szülési, apasági és gondozói szabadságot, és meg kell könnyíteni a szülői szabadság igénybevételét, valamint nyomon kell követni az ilyen szabadság férfiak általi igénybevételét; felhívja a tagállamokat, hogy javítsák az informális gondozók jogállását megfelelő javadalmazás és kompenzáció, valamint mentesítő gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférés révén a jelenlegi informális gondozók jobb támogatása érdekében, valamint segítsék elő az irányelv eredeti célkitűzéseinek elérését, azaz a férfiak nagyobb számának ösztönzését a gondozásban való részvételre; sürgeti a Bizottságot, hogy szorgalmazzon ösztönzőket annak érdekében, hogy mindkét szülő élhessen a szülői szabadság lehetőségével, továbbá rugalmas munkafeltételeket szorgalmaz a szülők számára, és tegyen javaslatot uniós szintű minőségi iránymutatásokra és a tartós ápolási-gondozási szolgáltatásokkal kapcsolatos bevált gyakorlatok megosztására, beleértve a megfelelő személyzeti létszámot, a speciális képzési programokat és a minőségbiztosítási mechanizmusokat is; kéri, hogy azokat a munkavállalókat, különösen a nőket, akik a szabadságukat a családtagjaik gondozása érdekében veszik igénybe, hatékonyan védjék az elbocsátással vagy a gondozási feladataikkal kapcsolatos megkülönböztető bánásmóddal szemben;

62.sürgeti a tagállamokat, hogy vezessenek be megfelelően fizetett, át nem ruházható szülői szabadságot minden szülő számára annak elkerülése érdekében, hogy a nőket aránytalanul megterheljék a gondozási feladatok; hangsúlyozza, hogy a szabadságok férfiak általi igénybevételének javítása elengedhetetlen a normák megváltoztatásához és a nők egyenlő munkaerőpiaci részvételének biztosításához, valamint a lányokra gyakorolt, generációk közötti negatív hatás enyhítéséhez;

63.felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő irányelvet a lecsatlakozáshoz való jogról valamennyi munkavállaló, különösen a szülők és gondozók védelme érdekében;

64.felhív a – többségükben női – gondozók védelmére, köztük azokéra, akik azért függesztik fel szakmai tevékenységüket, hogy egy gondozásra szoruló családtag vagy más személy számára gondozást biztosítsanak; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő, ismerjék el és támogassák szerepüket, értékelve alapvető hozzájárulásukat a társadalmi kohézióhoz, és segítve a gondozási rendszerek fenntarthatóságát Európa-szerte; e tekintetben kéri, hogy biztosítsák a szociális védelmi rendszerekhez való hozzáférésüket annak érdekében, hogy enyhítsék a gondozás negatív hatásait, különösen a nők karrierjére és gazdasági függetlenségére, ugyanakkor biztosítsák, hogy a nőket ne szorítsák ki a formális munkaerőpiacról;

65.sürgeti a Bizottságot, hogy a következő európai gondozási stratégiában vezessen be átfogó, a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő keretet az informális gondozás különböző formáinak Európa-szerte történő azonosítására és elismerésére; hangsúlyozza, hogy az informális gondozók számára támogatást, rugalmas munkafeltételeket, gondozási szabadságot és megfelelő kiegészítő gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférést, valamint tanácsadást és partneri támogatást kell biztosítani; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az informális gondozók számára biztosítsák az énidőhöz való hozzáférést, és ösztönözzék személyes fejlődésüket;

66.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy jogilag ismerjék el a fizetés nélküli gondozókat, biztosítva a szociális védelemhez, a nyugdíjjóváíráshoz, a átmeneti szolgáltatásokhoz és a pénzügyi támogatáshoz való hozzáférést; hangsúlyozza, hogy fokozatosan csökkenteni kell a nők és lányok által végzett nem fizetett ápolási-gondozási munkát olyan megoldásokkal, amelyek újraosztják a terheket, például a megfizethető gyermekgondozásba, az idősgondozásba és a fogyatékossági szolgáltatásokba való beruházással, valamint a férfiak gondozásban való egyenlő részvételének előmozdításával;

67.rámutat arra, hogy az egyetemes, magas színvonalú gyermekgondozási szolgáltatás csökkentené a nem fizetett ápolási-gondozási munkát;

68.felszólítja a tagállamokat az informális gondozókra vonatkozó minimális átmeneti időszakokra vonatkozó bevált gyakorlatok megosztására, biztosítva fizikai és mentális jóllétüket, és lehetővé téve a foglalkoztatásban való folyamatos részvételt; konkrét támogató intézkedésekre szólít fel, például figyelemfelkeltésre, a készségek elismeréséhez vezető önkéntes útvonalakra és célzott képzésre;

69.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ismerjék el a fiatal gondozókat, akiknek az igényeit gyakran figyelmen kívül hagyják, és dolgozzanak ki célzott támogatási intézkedéseket, többek között rugalmas oktatási rendszereket, tanácsadási szolgáltatásokat és átmeneti gondozást, hogy megelőzzék az egészségükre, oktatásukra és jövőbeli foglalkoztatási lehetőségekre gyakorolt negatív hatásokat;

70.ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az informális gondozási időszakokat tisztességesen elismerjék a nyugdíjrendszerekben és a társadalombiztosítási rendszerekben és a kapcsolódó jövőbeli uniós kezdeményezésekben; ösztönzi továbbá a tagállamokat, hogy keressenek méltányos és fenntartható megoldásokat azon – túlnyomórészt – nők védelmére, akik szakmai életük jelentős részét az eltartottak gondozására fordítják;

71.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák a munkafeltételeket a formális ápolási-gondozási ágazatban, a méltányos és egyenlő javadalmazás, valamint a folyamatos képzéshez és a biztonságos munkakörnyezethez való hozzáférés biztosítására összpontosítva, odafigyelve a gondozáshoz kapcsolódó fizikai és pszichológiai igényekre is, beleértve a kiégés és a munkahelyi erőszak és zaklatás minden formájának megelőzését, ugyanakkor hosszú távú perspektívák, a szociális párbeszéd megerősítése és több férfi a szakmába való belépésre és ottmaradásra való ösztönzése révén mozdítsák elő a gondozási szakmák vonzerejét; kiemeli, hogy az ápolási-gondozási ágazatban a fizetések és a munkakörülmények javítása vonzóbbá teszi a munkahelyeket, és eltántorít a be nem jelentett munkavégzéstől; emlékeztet annak fontosságára, hogy a tagállamok megfelelően ültessék át és hajtsák végre a bérek átláthatóságáról szóló irányelvet, nem utolsósorban olyan bérstruktúrákra vonatkozó felhívásokat kell kidolgozniuk, amelyek tükrözik e szerepek készségeit, felelősségét és társadalmi értékét, valamint egyértelmű utakat biztosítanak a nők számára a gondozási ágazatban a vezetői és döntéshozatali pozíciók felé való előrelépéshez;

72.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is ruházzanak be a magas minőségű szakképzésbe, és erősítsék meg a formális és informális gondozás során szerzett készségek elismerését azáltal, hogy ezeket a készségeket integrálják az egész életen át tartó tanulásra és a továbbképzésre vonatkozó politikákba, ugyanakkor fontolják meg a tanúsítási folyamatot vagy a képesítések határokon átnyúló elismerésének egyéb mechanizmusait is; ösztönzi a digitális egészségügyi eszközök elfogadását a gondozók digitális készségeinek fejlesztése érdekében, például távoli támogatás nyújtását, beleértve a távgondozást vagy a videokonzultációkat is; hangsúlyozza, hogy a készségeket nem csak a formális oktatásban szerzik meg, és hogy a szakpolitikai kereteknek el kell ismerniük és jóvá kell hagyniuk a készségfejlesztés alternatív módjait; felhívja a tagállamokat, hogy – többek között továbbképzés és átképzés útján – segítsék elő azoknak a munkavállalóknak a fokozatos és rugalmas munkaerőpiaci reintegrációját, akik a hozzátartozóik gondozása érdekében hosszú szünetet tartottak karrierjükben;

73.hangsúlyozza azokat a foglalkoztatási lehetőségeket, amelyeket a vállalkozói készség teremthet az ápolási-gondozási ágazatban, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy támogassák a nőket az informális gondozókról a vállalkozókra való átállásban az ápolási-gondozási ágazatban; sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsanak testre szabott vállalkozói képzési pályákat, egyszerűsített adminisztratív eljárásokat a női tulajdonú kis- és középvállalkozások ágazaton belüli létrehozásához, és könnyítsék meg a célzott mikrohitelekhez való hozzáférést, elismerve az ilyen szakmai átmenet gazdasági és társadalmi értékét;

74.felhívja a Bizottságot, hogy használja fel a készségek unióját az oktatás, a képzés és az egész életen át tartó tanulás fellendítésére az egész EU-ra kiterjedő munkaerőpiaci hiányokkal küzdő ágazatokban, beleértve a gondozási munkát is, biztosítva a továbbképzési és átképzési lehetőségeket valamennyi hivatásos gondozó számára, és elismerve a szakképzési és képzési okleveleket;

75.felszólít egy európai gondozói statútum létrehozására a formális gondozók sajátos igényeinek – például a gondozói munka során szerzett készségek elismerésének – kezelése érdekében, ezáltal integrálva a gondozókat, a személyi és háztartási szolgáltatásokat, a felhasználó-munkáltatókat és az intézményi gondozást egy közös uniós keretbe és fogalommeghatározásba, amely garantálná a gondozók elismerésére és védelmére vonatkozó minimumszabályokat a tagállamokban, és csökkentené a köztük lévő egyenlőtlenségeket;

76. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hangolják össze az uniós egészségügyi stratégiát az uniós gondozási stratégiával, és mozdítsák elő a szinergiákat „az EU az egészségért” program és az ápolási-gondozási ágazat egyéb finanszírozási lehetőségei között annak érdekében, hogy az egészségügyi és a szociális ellátási rendszerek zökkenőmentes támogatást nyújtsanak, különösen a legsérülékenyebb személyek krónikus betegségei esetében;

77.kéri, hogy dolgozzanak ki olyan európai cselekvési tervet, ami hozzájárul a nemek közötti gondozási szakadék megszüntetéséhez, valamint a formális és informális gondozók támogatásához; e tekintetben felszólít az egyedülálló szülők és a kiszolgáltatott helyzetben lévő családok támogatására, beleértve azokat is, akik interszekcionális megkülönböztetéssel és összetett gondozási szükségletekkel és/vagy nagy intenzitású igényekkel szembesülnek, a szociális védelemre, a megfizethető, hozzáférhető és magas színvonalú gyermekgondozásra, a munka és a magánélet közötti egyensúly javítására, a megfizethető és magas színvonalú tartós ápolási-gondozási szolgáltatásokra, a gondozási ágazatban a jobb munkakörülményekre és az egyenlőség előmozdítására összpontosítva; ezért kéri, hogy ez a terv összpontosítson a foglalkoztatáshoz és a képzéshez való hozzáférésre, többek között a digitális készségek, a szociális védelem, a gondozási infrastruktúra és a hosszú távú szolgáltatások, a gyermekgondozás, a személyi és háztartási szolgáltatások, a pszichoszociális támogatás és a munka rugalmasságának javítása terén;

78. megjegyzi, hogy a reproduktív egészséggel kapcsolatos és az abortuszszolgáltatásokhoz való megfelelő hozzáférés segítheti a szülőket abban, hogy megszüntessék a váratlan terhesség okozta stresszt, és hozzájárulhat a családtervezéshez; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfizethetőbb hozzáférést az ilyen szolgáltatásokhoz;

79.felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki az uniós forrásokat, többek között a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt, az „EU az egészségért” programot, az Európai Szociális Alap +-t és az Európai Regionális Fejlesztési Alapot arra, hogy akadálymentes, megfizethető és magas színvonalú gondozási szolgáltatásokat fejlesszenek ki valamennyi korcsoportban, a kora gyermekkortól a tartós ápolás-gondozásig az idősek és a fogyatékossággal élő személyek számára; hangsúlyozza, hogy a „támogatás” kifejezést a „gondozás” mellett be kell építeni annak érdekében, hogy teljes mértékben meg lehessen ragadni a szolgáltatások sokféleségét és az azokat irányító, jogokon alapuló perspektívát;

80.üdvözli a Bizottság bejelentését egy 2027-ben közzéteendő átfogó európai gondozási megállapodásról, amely ambiciózusabb és koherensebb keretként megújítja az európai gondozási stratégiát;

81.felhívja a Bizottságot, hogy a megfizethető és magas színvonalú gyermekgondozás, az iskola utáni oktatási programok és a tartós ápolási-gondozási szolgáltatások előmozdítása révén foglalkozzon mind a formális, mind az informális gondozókkal; hangsúlyozza, hogy figyelembe kell vennie az e jelentésben foglalt ajánlásokat, többek között a készségek és képesítések elismerésének megkönnyítése, a készségfejlesztés, a szakmai előmenetel és a gondozásba való beruházás támogatása, valamint a munka- és életkörülmények javítása érdekében, a tisztességes foglalkoztatás és a magas színvonalú gondozás előmozdítására szolgáló uniós források felhasználásával;

82. kiemeli, hogy a népegészségügybe és a szociális ellátásba, többek között a munkavállalók munkabérébe és képzésébe történő nagyobb mértékű beruházás elengedhetetlen a munkaerő-felvétel és -megtartás javításához annak érdekében, hogy olyan minőségi munkahelyeket lehessen biztosítani, amelyek növelik az ápolási-gondozási ágazatban végzett munka vonzerejét;

83.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.