1.úgy véli, hogy a transznacionális elnyomás súlyos és egyre növekvő fenyegetést jelent a demokráciára, az emberi jogok megsértésének és a külföldi beavatkozás egy formája, amely aláássa a demokratikus kormányzást, a jogállamiságot, az alapvető jogokat, valamint a fogadó államok szuverenitását és biztonságát, továbbá azon képességüket, hogy biztosítsák a területükön tartózkodó személyek védelmét; hangsúlyozza, hogy ezek a tendenciák valószínűleg fokozódni fognak a nemzetközi normák erodálódása és az ilyen intézkedések végrehajtásának költségeit szintén csökkentő gyors technológiai változás miatt;

2.a lehető leghatározottabban elítéli a transznacionális elnyomást és a külföldi beavatkozást, beleértve az uniós tagállamokban elkövetett cselekményeket is; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ismerjék el, hogy a transznacionális elnyomás elfogadhatatlan és jogellenes gyakorlat, amelyet elsősorban autoriter rezsimek gyakorolnak, és kötelezzék el magukat a zéró tolerancián alapuló megközelítés mellett, amely határozott, összehangolt és átfogó fellépést igényel a transznacionális elnyomás EU területén előforduló bármely formájával szemben;

3.úgy véli, hogy a transznacionális elnyomás egyértelmű fogalommeghatározásának hiánya hozzájárul az alacsony bejelentési arányhoz, korlátozza a hatékony szakpolitikai válaszokat, és akadályozza az elszámoltathatósági eszközök, köztük a szankciós mechanizmusok alkalmazását; ezért felhívja a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy fogadják el a transznacionális elnyomás közös uniós fogalommeghatározását az e jelentésben és a Parlament korábbi jelentéseiben szereplő fogalommeghatározás alapján, és szisztematikusan építsék be ezt a fogalommeghatározást valamennyi uniós szakpolitikába és eszközbe, többek között a külső fellépésekbe, a bel- és igazságügybe, a digitális politikába, a pénzügyi szabályozásba és a szankciós keretekbe annak érdekében, hogy az EU jogi és közigazgatási kereteivel ne lehessen elnyomás céljából visszaélni; sürgeti a tagállamokat, hogy nemzeti jogszabályaikban kodifikálják a transznacionális elnyomást;

4.a transznacionális elnyomást az államok – beleértve az elnyomó vagy autoriter rezsimeket, az államhoz kapcsolódó szervezeteket vagy az állam vagy helyettesítő erői befolyása vagy nyomása alatt álló szervezeteket – által annak érdekében végrehajtott olyan szándékos cselekményekként vagy fenyegetésekként határozza meg, amelyek célja, hogy megvédjék és előmozdítsák érdekeiket azáltal, hogy határokon átnyúlóan megfélemlítik, fenyegetik, elhallgattatják, kényszerítik, ellenőrzik vagy bármilyen más módon károsítják a külföldön élő egyéneket vagy csoportokat, vagy azok támogató hálózatait és családtagjait;

5.aggodalommal állapítja meg, hogy a transznacionális elnyomás célpontjai egyének és csoportok széles körét foglalják magukban, beleértve többek között a másként gondolkodókat, újságírókat, aktivistákat, tudományos dolgozókat, valamint a diaszpóra tagjait és családtagjaikat; elismeri, hogy a transznacionális elnyomás túlmutat a diaszpórákon, és az áldozatokat védő vagy segítő szervezeteket és személyeket is célozza, beleértve azokat is, akik nem állnak nemzeti kapcsolatban az elkövető állammal; komoly aggodalmának ad hangot a civil társadalmi tér szűkülése és a száműzetésben élő közösségek elhallgattatása miatt, akiknek hangja fontos szerepet játszik az emberi jogi helyzet és a visszaélések dokumentálásában;

6.hangsúlyozza, hogy a transznacionális elnyomás a kényszerítő gyakorlatok folyamatosan bővülő, széles körét foglalja magában, többek között, de nem kizárólag a következőket:a)fizikai transznacionális elnyomás, például célzott gyilkosság, emberrablás, erőszak, kitoloncolás, erőszakos eltüntetés, áttelepítés és vagyon elleni támadás;b)az érintett személy távollétében lefolytatott büntetőeljárások, a nemzetközi értesítési rendszerekkel való visszaélés, a vagyoni eszközök befagyasztása és a banki és pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés korlátozása, alaptalan büntetőjogi vádak, szelektív büntetőeljárás, engedélyek vagy jóváhagyások érvényes indok nélküli megtagadása, illetve önkényes bírságok vagy büntetések;c)nem fizikai kényszerítési módszerek, például digitális megfigyelés, fenyegetések, megfélemlítés, digitális zaklatás, a kémszoftver-technológiákkal való visszaélés, hackertevékenység, zsarolás, terrorizmussal vagy az állambiztonság aláásásával kapcsolatos vádak, hozzátartozók zaklatása és köztes szereplő útján – többek között diplomáciai vagy konzuli képviseleteken, szervezett bűnözői hálózatokon, magánszereplőkön vagy külföldön működő, az állam mellett elkötelezett és az államhoz kötődő szervezeteken keresztül – elkövetett kényszerítés;

7.hangsúlyozza, hogy a transznacionális elnyomás jelenleg különböző mértékben érinti a tagállamokat, és eltérő szintű tudatosságot, intézményi felkészültséget és védelmi mechanizmusokat mutat; hangsúlyozza azonban, hogy mivel az elkövetők határokon átnyúlóan tevékenykednek, és kihasználják a nemzeti rendszerek közötti eltéréseket, a transznacionális elnyomás elszigetelt nemzeti válaszintézkedésekkel nem kezelhető hatékonyan, ezért összehangolt uniós kereten belül valamennyi tagállam szerepvállalását és felkészültségét igényli;

8.hangsúlyozza, hogy a transznacionális elnyomást rendkívül alacsony arányban jelentik be, annak ellenére, hogy a megbízható adatok gyűjtése elengedhetetlen a jelenség nagyságrendjének megértéséhez; megjegyzi, hogy a transznacionális elnyomás célpontjává vált személyek vonakodhatnak bejelentést tenni az esetekről, mert félnek a családtagjaik elleni megtorlástól, az autoriter országokban szerzett tapasztalataik miatt bizalmatlanok a hatóságokkal szemben vagy nyelvi akadályokkal küzdenek;

9.felhívja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy az érintett uniós szervekkel, köztük az Europollal együttműködve hozzanak létre egy uniós adatgyűjtési, nyomonkövetési és jelentéstételi mechanizmust a transznacionális elnyomásra vonatkozóan, amely kiterjed az EU-n belüli és globális eseményekre, lehetővé téve a hatóságok és az érdekelt felek számára, hogy észrevételeket tegyenek, és amelyet a Bizottság és a tagállamok felhasználhatnak a transznacionális elnyomás elleni politikáik kidolgozására, finomítására és értékelésére; hangsúlyozza, hogy közös módszerekre és a hasonlóan gondolkodó partnerekkel való együttműködés biztosítására van szükség ezen a területen; hangsúlyozza, hogy a bejelentési csatornáknak többnyelvűnek és traumatudatosnak kell lenniük, ugyanakkor szilárd adatvédelmet és titoktartást kell biztosítaniuk;

10.felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a transznacionális elnyomási elemet tartalmazó bűncselekményeket és annak nem minősülő egyéb cselekményeket az egész EU-ban következetesen ekként rögzítsék, és hogy az illetékes hatóságok rendelkezzenek a transznacionális elnyomás dimenziójának azonosításához szükséges eszközökkel;

11.hangsúlyozza, hogy erős titkosításra és szigorú biztosítékokra van szükség annak érdekében, hogy az e csatornákon keresztül megosztott információkat illetéktelen szereplők ne tudják lehallgatni, nem tudjanak azokkal visszaélni vagy azokhoz hozzáférni, és hogy az áldozatok ne legyenek kitéve további károknak;

12.hangsúlyozza, hogy az e csatornákon keresztül beérkező bejelentéseket haladéktalanul ki kell vizsgálni, és adott esetben az illetékes hatóságoknak konkrét intézkedéseket kell hozniuk, ideértve a nyomozásokat és a külföldi hírszerzési szereplőkkel való esetleges kapcsolatok feltárására irányuló erőfeszítéseket;

13.elismeri, hogy a civil társadalmi szervezetek létfontosságú szerepet töltenek be a transznacionális elnyomás legrejtettebb formáinak – többek között a digitális megfigyelés, a pénzügyi elnyomás, a közigazgatási zaklatás és a közvetett kényszerítés – dokumentálásában; kiemeli, hogy a transznacionális elnyomásra vonatkozó jelenlegi adatgyűjtés továbbra is elsősorban nem kormányzati forrásokon alapul, amelyek közül sok súlyos finanszírozási korlátokkal szembesül, emiatt pedig még sürgősebb szükség van a tagállami és uniós szintű monitoringmechanizmusokra; megismétli, hogy támogatni kell a civil társadalmat, az újságírókat, a visszaélést bejelentő személyeket és más olyan személyeket, akik – gyakran jelentős személyes kockázatot vállalva – felfedik a transznacionális elnyomás mechanizmusait és eseteit;

14.felhívja a tagállamokat, hogy szoros kapcsolatot tartsanak fenn a transznacionális elnyomásnak leginkább kitett diaszpórákkal; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson iránymutatást és fogalmazzon meg ajánlásokat a tagállamoknak a száműzetésben élő veszélyeztetett csoportok védelmének módjáról;

15.felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsanak speciális képzést a bűnüldöző, igazságügyi, pénzügyi, kiberbiztonsági, bevándorlási és menekültügyi hatóságok számára a transznacionális elnyomás azonosításáról és az arra való reagálásról; felhívja a tagállamokat, hogy vonják be az érintett közösségeket e képzések kidolgozásába és megvalósításába;

16.sürgeti egy átfogó keret létrehozását a nemzeti válaszok széttagoltságának kezelése, valamint az uniós intézmények és ügynökségek, a tagállamok, a nemzeti emberi jogi intézmények és az érintett érdekelt felek közötti koordináció és információmegosztás biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a következetes és hatékony uniós válasz biztosítása érdekében meg kell erősíteni a szolgálatok közötti együttműködést és a strukturált szakpolitikai párbeszédet;

17.felkéri a tagállamokat, hogy jelöljenek ki a transznacionális elnyomással foglalkozó nemzeti kapcsolattartó pontokat, amelyek feladata az érintett hatóságok tevékenységének összehangolása minden szinten;

18.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a transznacionális elnyomással foglalkozó nemzeti kapcsolattartó pontok hálózatán keresztül segítsék elő a tagállamok közötti rendszeres információcserét, lehetővé téve számukra a tapasztalatok, trendek, bevált gyakorlatok és levont tanulságok megosztását; kéri, hogy a nemzeti kapcsolattartó pontokat rendszeresen hívják meg a Demokratikus Reziliencia Európai Központjának üléseire; felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a Bizottság nemzeti szintű fejleményekről történő rendszeres tájékoztatásáról, és erősítsék meg a nemzeti intézkedések koordinációját a transznacionális elnyomás határokon átnyúló dimenziójának hatékonyabb kezelése érdekében;

19.felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy tegyenek közzé éves nyilvános jelentést az EU-t érintő transznacionális elnyomásról, amelyben értékelik a tendenciákat, a mintázatokat és a felmerülő kockázatokat az olyan alacsony arányban bejelentett formákra is kiterjedően, mint a digitális megfigyelés, a pénzügyi elnyomás, a közigazgatási zaklatás és a közvetett kényszerítés;

20.felhívja a Bizottságot, hogy a transznacionális elnyomás elleni hatékonyabb küzdelem érdekében tegyen javaslatot az Europol és az Eurojust megbízatásának aktualizálására; felhívja az Europolt és az Eurojustot, hogy kezeljék prioritásként az uniós tagállamok közötti szoros együttműködést és információcserét a transznacionális elnyomás kezelése és a jobb információmegosztás biztosítása érdekében, többek között célzott képzések, valamint a transznacionális elnyomásra vonatkozó célzott fenyegetésértékelések révén;

21.felhívja az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét és az EKSZ-t, hogy erősítsék meg a koordinációt a meglévő uniós külpolitikai eszközökön belül a transznacionális elnyomás elleni hatékonyabb küzdelem érdekében, többek között azáltal, hogy megerősítik az EU jelenlétét a nem uniós országokban, és megerősítik az uniós küldöttségek kapcsolattartó pontjait, hogy fel lehessen tárni a transznacionális elnyomás eseteit az EU-n kívüli országokban;

22.felhívja a Tanácsot, hogy nevezzen ki egy, a transznacionális elnyomás elleni küzdelemért felelős koordinátort, aki központi kapcsolattartó pontként szolgálhatna, és hozzájárulhatna a transznacionális elnyomásra vonatkozó átfogó uniós stratégia kidolgozásához; úgy véli, hogy ezt a koordinátort be kell vonni a Demokratikus Reziliencia Európai Központjának munkájába, és a koordinátornak ki kell egészítenie a Központ munkáját;

23.hangsúlyozza, hogy a transznacionális elnyomás kezelésére irányuló adatgyűjtések, áldozattámogatás, védelmi intézkedés és minden egyéb mechanizmus alkalmazása során figyelembe kell vennie a faji, etnikai és vallási kisebbségeket és az LMBTIQ+-személyeket érintő sajátos kockázatokat, továbbá ezeknek kulturális szempontból érzékenynek kell lenniük, és szisztematikusan figyelembe kell venniük a nemek szerinti hatásokat és az interszekcionális kiszolgáltatottságokat;

24.a transznacionális elnyomás által érintett személyek védelmének és támogatásának átfogó, áldozatközpontú és interszekcionális megközelítését szorgalmazza, amely ötvözi az azonnali és hosszú távú védelmi intézkedéseket, valamint a fokozott kockázatnak kitett személyek testre szabott támogatását; felhívja ezzel kapcsolatban a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be a nemek közötti egyenlőség szempontját figyelembe vevő védelmi intézkedéseket a transznacionális elnyomás által érintett nők és LMBTQI+-közösségek számára;

25.kiemeli a megelőzés, a védelem, a stabilizáció, az elszámoltathatóság és az elrettentés, valamint a meglévő védelmi hiányosságok kezelésének szükségességét, beleértve a jogi és adminisztratív segítségnyújtáshoz, valamint a pszichoszociális támogatáshoz való hozzáférést is; hangsúlyozza továbbá, hogy az illetékes hatóságokon belül gyorsreagálási képességeket kell kialakítani;

26.kiemeli, hogy a transznacionális elnyomás súlyos pszichológiai, társadalmi és biztonsági következményekkel jár az áldozatokra és családjaikra nézve; felszólítja a tagállamokat, hogy ismerjék el a pszichoszociális károkozást a transznacionális elnyomás egyik központi elemeként, és biztosítsák a többnyelvű és traumatudatos mentális egészségügyi támogatáshoz való hozzáférést; e tekintetben emlékeztet a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek újságírókra gyakorolt következményeire és pszichológiai terheire, valamint a tudományos dolgozókkal szembeni jogi nyomásgyakorlásra;

27.felhívja a tagállamokat, hogy ismerjék el a jogrendszerekkel való visszaélést a transznacionális elnyomás egyik formájaként, és biztosítsák, hogy a transznacionális elnyomás áldozatai hozzáférjenek speciális jogi segítségnyújtáshoz, valamint hatékony, arányos és végrehajtható jogorvoslathoz és jóvátételhez, beleértve a kártérítést és a visszaélésszerű vagy zaklató eljárásokból eredő jogi költségek elkövetők általi megtérítését;

28.felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsanak célzott támogatást, amely lehetővé teszi a transznacionális elnyomás által érintett személyek számára szakmai és polgári tevékenységeik folytatását, és biztosítsanak hatékony és időben történő védelmet azok számára, akik úgy döntenek, hogy nyilvánosan dokumentálják vagy jelentik a visszaéléseket; e tekintetben üdvözli a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek elleni uniós irányelvet Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1069 irányelve (2024. április 11.) a közéletben részt vevő személyeknek a nyilvánvalóan megalapozatlan keresetekkel vagy visszaélésszerű bírósági eljárásokkal („közéleti részvételt akadályozó stratégiai perekkel”) szembeni védelméről (HL L, 2024/1069, 2024.4.16., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2024/1069/oj).; úgy véli, hogy hasonló intézkedéseket kell hozni a tudományos élet szabadságának a külső nyomással szembeni védelme érdekében;

29.felhívja a bűnüldöző és biztonsági hatóságokat, hogy alakítsanak ki folyamatosan működő tájékoztatási és megbízható kommunikációs csatornákat a transznacionális elnyomás által érintett közösségekkel és a közösségi kapcsolattartó struktúrákkal, a tudatosság növelése, a biztonságos bejelentés megkönnyítése és a transznacionális elnyomás változó mintázatainak jobb megértése érdekében, beleértve az önmagukban nem büntetendő magatartásformákat is;

30.felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy kulcsfontosságú elsődleges beavatkozóként ismerjék el és támogassák az érintett egyéneket és közösségeket; elismeri a száműzetésben élő újságírók kulcsfontosságú szövetségesként az önkényuralmi propaganda, valamint a külföldi információmanipuláció és beavatkozás elleni küzdelemben betöltött szerepét; felhívja a Bizottságot, hogy tegye működőképessé az uniós civil társadalmi stratégiát, és ösztönzi a civil társadalom, valamint az uniós intézmények és a tagállamok közötti jobb együttműködést és információmegosztást;

31.felhívja az EKSZ-t, hogy frissítse az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési tervet, valamint az emberijog-védőkre vonatkozó uniós iránymutatásokat, hogy ezek a száműzetésben és diaszpóraközösségekben élő emberijog-védők védelmére és támogatására is kiterjedően kifejezetten figyelembe vegyék a transznacionális elnyomást;

32.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak kiszámítható finanszírozást az áldozatok ilyen jellegű támogatására, többek között a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz – Globális Európa (Globális Európa) (NDICI), a Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek program (CERV) és a Horizont Európa keretében;

33.felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy dolgozzanak ki új mechanizmusokat, vagy igazítsák ki a meglévőket a fizikai transznacionális elnyomás határokon átívelő jellegének kezelése érdekében, beleértve a megfigyelést, a kényszerítést, a támadásokat és az emberrablási kísérleteket, annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen cselekményeket szisztematikusan azonosítsák, kivizsgálják és államhoz kapcsolódó elnyomásként, nem pedig elszigetelt bűncselekményekként kezeljék;

34.felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy ismerjék el a transznacionális elnyomás digitális formáit, köztük a cenzúrát, a dezinformációt, a lejárató kampányokat, az online zaklatást és megfélemlítést, amelyeket online platformok által lehetővé tett mechanizmusok segítenek elő, beleértve az aktivitáson alapuló ajánlórendszereket, a hamis fiókokat és a bothálózatokat, és akadályozzák meg ezeket, valamint vegyék fel ellenük a harcot; hangsúlyozza, hogy el kell ismerni a nemi alapú digitális transznacionális elnyomás sajátos kihívását, valamint az ilyen típusú elnyomásnak a nőket érintő sajátos következményeit; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szigorú végrehajtás, a szigorú exportellenőrzések és az elszámoltathatósági mechanizmusok biztosítása érdekében a vonatkozó uniós jogszabályok – többek között a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály, a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1689 rendelete (2024. június 13.) a mesterséges intelligenciára vonatkozó harmonizált szabályok megállapításáról, valamint a 300/2008/EK, a 167/2013/EU, a 168/2013/EU, az (EU) 2018/858, az (EU) 2018/1139 és az (EU) 2019/2144 rendelet, továbbá a 2014/90/EU, az (EU) 2016/797 és az (EU) 2020/1828 irányelv módosításáról (a mesterséges intelligenciáról szóló rendelet) (HL L, 2024/1689, 2024.7.12, ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2024/1689/oj). és a kettős felhasználású termékekről szóló rendelet Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/821 rendelete (2021. május 20.) a kettős felhasználású termékek kivitelére, az azokkal végzett brókertevékenységre, az azokkal kapcsolatos technikai segítségnyújtásra, valamint azok tranzitjára és transzferjére vonatkozó uniós ellenőrzési rendszer kialakításáról (HL L 206., 2021.6.11., 1. o., ELI http://data.europa.eu/eli/reg/2021/821/oj). – meglévő keretének végrehajtása során vegyék figyelembe a transznacionális elnyomást;

35.sürgeti a digitális platformokat, hogy tegyenek hatékony lépéseket a digitális transznacionális elnyomás fenyegetéseinek enyhítése és kezelése érdekében; felhívja a Bizottságot annak értékelésére, hogy a digitális transznacionális elnyomás kimeríti-e azokat a kritériumokat, amelyek alapján felvehető a digitális szolgáltatásokról szóló rendeletben meghatározott „alapvető jogokra” negatívan ható tevékenységek közé; felhívja a Bizottságot, hogy az online óriásplatformokra alkalmazandó kockázatértékelési és -csökkentési intézkedésekkel kapcsolatos iránymutatások közelgő felülvizsgálata során fordítson különös figyelmet a transznacionális elnyomás hatására, többek között az olyan platformok jelentette rendszerszintű kockázatok vizsgálata révén, mint a WeChat és a TikTok;

36.súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy nem uniós országok és azokhoz kötődő szereplők a mesterséges intelligenciát a transznacionális elnyomás eszközeként használják, többek között a mesterséges intelligencián alapuló digitális megfigyelés, kémszoftverek telepítése, adathalászat és hackertámadások, doxolás, automatizált online zaklatás és a közösségi médiában folytatott összehangolt dezinformációs kampányok révén; felhívja a Bizottság MI-hivatalát, hogy folytassa a mesterséges intelligencia transznacionális elnyomásra gyakorolt hatásának értékelését, és javasoljon konkrét biztosítékokat az MI-rendszerekkel való olyan visszaélések megelőzésére, amelyek lehetővé teszik a határokon átnyúló megfigyelést, kényszerítést vagy elnyomást;

37.kiemeli, hogy a biztonságos magánjellegű kommunikációhoz való jog alapvető fontosságú; határozottan elítéli a kémprogramok és a megfigyelési technológiák nem uniós országok és azokhoz kötődő szereplők általi, az Unióban tartózkodó személyek elleni használatát; aggodalommal veszi tudomásul azokat a dokumentált eseteket, amelyek során magánvállalatok fejlesztettek ki és exportáltak olyan fejlett kémprogramokat és digitális megfigyelő eszközöket, amelyeket transznacionális elnyomás elkövetésére használtak;

38.emlékeztet a Parlament PEGA bizottságának (a Pegasus és azzal egyenértékű kémszoftverek használatának kivizsgálásával foglalkozó vizsgálóbizottság) jelentésére, amely ajánlásokat tartalmazott a kémszoftverek, különösen az intruzív kémszoftverek jogellenes használata elleni küzdelemre vonatkozóan; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság mindezidáig nem vette figyelembe az ajánlásokat annak ellenére, hogy egyes problémák továbbra is fennállnak; ezzel összefüggésben felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy hajtsák végre a Parlament PEGA bizottságának ajánlásait, és erősítsék meg a kémszoftverek elterjedése és az azokkal való visszaélés elleni biztosítékokat, valamint az uniós jogszabályok, például a pénzmosási irányelv Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/849 irányelve (2015. május 20.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2015.6.5., 73. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2015/849/oj)., a közbeszerzési szabályok és a kettős felhasználású termékekről szóló rendelet jobb érvényesítése révén lépjenek fel a nemzeti jogszabályok hiányosságaival szemben; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy biztosítsák a kémszoftverpiacok szigorú felügyeletét, valamint a hatékony elszámoltathatósági mechanizmusokat és a külföldi államok nevében az uniós jog megsértésével végzett jogellenes adatgyűjtés bűncselekménnyé nyilvánítását;

39.felszólít a technológiai vállalatok és más magánszereplők felelősségre vonására, amennyiben azok elősegítik a transznacionális elnyomást, többek között azáltal, hogy nem csökkentik az EU-ban lakóhellyel rendelkező személyek alapvető jogait érintő kockázatokat, különös tekintettel ezen alkalmazások államilag támogatott megfigyelésre való használatára, a politikai beszéd cenzúrázására és a transznacionális elnyomás diaszpóraközösségek elleni elősegítésére; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az online óriásplatformok és a keresőprogramok emberi jogokon alapuló tartalommoderálást alkalmazzanak; felhívja ezeket a platformokat, hogy hozzanak létre gyorsreagálási mechanizmusokat a veszélyeztetett személyek számára, beleértve a kiemelt bejelentési csatornákat, az időben történő emberi felülvizsgálatot, az önkényes tartalomeltávolítással szemben előírt biztosítékokat, valamint a doxolásra, a fiókok feletti irányítás átvételére és az összehangolt online zaklatásra adott hatékony válaszokat;

40.elismeri, hogy a száműzött személyek családtagjaival szembeni megtorlás – függetlenül attól, hogy az EU-n belül vagy nem uniós országokban fordul-e elő – a transznacionális elnyomás határozott és súlyos formája; kéri, hogy az uniós monitorozási, szankciós és diplomáciai reagálási kereteken belül szisztematikusan foglalkozzanak a családra irányuló megfélemlítéssel, fogva tartással, vagyonelkobzással, utazási tilalmakkal és hasonló gyakorlatokkal;

41.hangsúlyozza, hogy a családok egyesítése és más védelmi mechanizmusok mérséklik a közvetett kényszerítés kockázatát;

42.felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy azonosítsák, értékeljék ki és csökkentsék az uniós és nemzeti közigazgatási, jogi és pénzügyi rendszerek olyan strukturális sebezhető pontjait, amelyeket a transznacionális elnyomás kihasználhat, többek között a konzuli szolgáltatásokban;

43.ösztönzi az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket annak megakadályozására, hogy a transznacionális elnyomás elkövetői visszaéljenek struktúráikkal, ami magában foglalhatja kockázattudatos biztosítékok bevezetését, szükség esetén alternatív eljárásokat, valamint a jogi, közigazgatási és pénzügyi infrastruktúra fokozott felügyeletét, beleértve az alapjogi hatásvizsgálatokat, a befektetői letelepedési programokat és a pénzmosás elleni kereteket az elkövetők általi visszaélések megelőzése és az elszámoltathatóság biztosítása érdekében;

44.sürgeti a tagállamokat, hogy szigorúan vizsgálják át és – indokolt esetben – vonják vissza a befektetéshez kötött tartózkodási engedélyeket és a hasonló „aranyvízum-megállapodásokat” azon személyek esetében, akikről hitelt érdemlően megállapítható, hogy olyan rendszerekhez vagy hálózatokhoz kötődnek, amelyek transznacionális elnyomásban való érintettsége ismert, annak megakadályozása céljából, hogy az elkövetők és bűnsegédjeik az illegális tevékenységeket megkönnyítő uniós tartózkodási jogokat szerezzenek;

45.felhívja a tagállamokat, hogy továbbra is legyenek éberek, és utasítsák el, dokumentálják, valamint jelentsék be a külföldi hatóságoktól érkező informális, kényszerítő célú vagy törvényen kívüli kérelmeket, amelyek száműzetésben élő személyek vagy a diaszpóraközösségek tagjainak megfigyelésére, fogva tartására, korlátozására, megfélemlítésére vagy átadására irányulnak, beleértve azokat az eseteket is, amikor az ilyen kérelmeket diplomáciai csatornákon keresztül továbbítják; ezzel összefüggésben szorgalmazza a transznacionális elnyomás kockázatának kitett személyeket érintő valamennyi nemzetközi együttműködési kérelem fokozott ellenőrzését; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy tartózkodjanak a transznacionális elnyomás áldozatainak vagy potenciális áldozatainak kiadatásától, és biztosítsák védelmüket az EU-n belül;

46.felszólítja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak róla, hogy az Interpol-adatokat fogadó, transznacionális elnyomással gyanúsított országokkal kétoldalú együttműködési megállapodásokat végrehajtó bűnüldöző, igazságügyi és egyéb illetékes hatóságok megfelelő képzésben részesüljenek, hogy azonosítani és értékelni tudják a visszaélések kockázatait;

47.hangsúlyozza, hogy az Interpol visszaélésszerű kihasználásának kezeléséhez a nemzeti jogban és az operatív iránymutatásokban meg kell erősíteni, hogy a hivatalos és informális Interpol-közleményeket a kibocsátásuk előtt nem vetik alá az elfogatóparancsok esetében végzett ellenőrzésnek, ennélfogva azok nem tekinthetők az elfogatóparancsokkal egyenértékűnek; hangsúlyozza, hogy a transznacionális elnyomás elleni fellépéssel összefüggésben felül kell vizsgálni az Interpol korrekciós intézkedéseinek feltételeit és értékeléseit;

48.felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre uniós szintű fellebbezési mechanizmust az Interpol vörös riasztásainak és informális közleményeinek visszaélésszerű alkalmazására vonatkozóan, fontolja meg az együttműködés felfüggesztését azokban az esetekben, amikor aggályok merülnek fel a jogszerű eljárással kapcsolatban, vagy amikor az érintett személyt a távollétében ítélik el, és az igazságszolgáltatás függetlenségének helyreállításáig tagadja meg az elkövető államoktól származó kérelmek elismerését vagy támogatását;

49.felhívja a tagállamokat, hogy az Interpolon belül szorgalmazzák az egyes közlemény- és körözéstípusokra vonatkozó részletes statisztikák évenkénti közzétételét, kibocsátó állam szerinti bontásban, feltüntetve a jóváhagyások, elutasítások és törlések számát és indokait;

50.kéri, hogy vezessenek be megfelelő reformokat és erőforrásokat olyan hosszú távú megoldások biztosítása érdekében, amelyek megakadályozzák a politikai indíttatású vörös riasztásokat és letartóztatásra irányuló körözési kérelmeket, beleértve az Interpol körözési rendszerével való visszaélést megakadályozó referenciaértékek meghatározását, valamint az emberi jogok és a transznacionális elnyomás terén rossz eredményeket felmutató kormányok fokozott ellenőrzését;

51.felhívja az EU pénzügyi szabályozó hatóságait és az érintett felügyeleti hatóságokat annak elismerésére, hogy a FATF pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni (AML/CTF) keretrendszerének és kiberbiztonsági keretrendszerének való megfeleléssel vissza lehet élni, és azokat a transznacionális elnyomás eszközeként lehet használni a civil társadalom és adományozóik, az újságírók és a diaszpóraközösségek, az üzletemberek és szervezeteik, a társult vállalkozások és az egyének ellen; felhívja a tagállamok bűnüldöző hatóságait és igazságszolgáltatási szerveit, hogy működjenek együtt a pénzügyi szabályozó hatóságokkal a pénzügyi rendszerek és utazási adatbázisok visszaélésszerű, a transznacionális elnyomás elősegítésére történő felhasználásának megakadályozása és kezelése érdekében;

52.felhívja az uniós pénzügyi szabályozókat, köztük az AMLA-t, hogy dolgozzanak ki biztosítékokat az ilyen jellegű manipuláció megelőzésére, beleértve a befagyasztás előtti ellenőrzéseket, valamint a megfelelő átvilágítási és adatvédelmi intézkedéseket;

53.felhívja az uniós pénzügyi szabályozókat, hogy dolgozzanak ki áldozatközpontú jogorvoslati mechanizmusokat a pénzügyi manipuláció és a hosszú távú károk orvoslására, beleértve az állami korrekciós mechanizmusokat is; fokozottabb együttműködést szorgalmaz a pénzügyi szabályozók, a szervezetek és az érintett felügyeleti hatóságok, valamint a transznacionális elnyomással foglalkozó érintett uniós szervek között;

54.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre olyan mechanizmusokat, amelyek biztosítják az alapvető banki szolgáltatásokhoz való garantált hozzáférést azon személyek számára, akiknek a transznacionális elnyomással fenyegetettsége hitelt érdemlően megállapítást nyert, valamint hozzanak létre vészhelyzeti pénzügyi folytonossági vagy likviditási mechanizmusokat arra ez esetre, ha az elnyomás a vagyoni eszközök hirtelen befagyasztását eredményezné;

55.felhívja a pénzügyi információs egységeket, hogy azonosítsák és szisztematikusan elemezzék a transznacionális elnyomással kapcsolatos pénzügyi mintázatokat, és számoljanak be a vonatkozó megállapításokról a transznacionális elnyomással foglalkozó nemzeti és uniós koordinációs központoknak;

56.felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak speciális képzést a bűnüldöző, igazságügyi, pénzügyi és kiberbiztonsági hatóságok számára a transznacionális elnyomáshoz kapcsolódó pénzügyi mintázatok azonosításáról, beleértve az FATF, az Interpol és az utazási adatbázisok eszközeivel való visszaélést is;

57.felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsanak iránymutatást a pénzügyi intézmények számára, biztosítsák, hogy nemzeti pénzügyi szabályozó hatóságaik felhatalmazással rendelkezzenek a rendelkezésükre álló adatok bűnüldöző szervekkel és igazságszolgáltatási szervekkel való megosztására, valamint hozzanak létre hatékony nemzeti panasztételi és felülvizsgálati mechanizmust;

58.kiemeli, hogy a konzuli szolgáltatások megtagadása a transznacionális elnyomás egyik formája, amely megfélemlítéshez, megfigyeléshez vagy kényszerítéshez köthető; elítéli a mobilitás ellenőrzésének az elkövető államok általi alkalmazását, beleértve az útlevelek visszavonását, a konzuli szolgáltatások megtagadását és a mozgás egyéb korlátozását;

59.felhívja a Bizottságot, hogy adjon ki hivatalos iránymutatásokat a konzuli kényszerítés elleni küzdelemről, biztosítva, hogy a transznacionális elnyomás által érintett személyeknek ne kelljen meglátogatniuk külföldi nemzeti nagykövetségeiket vagy konzulátusaikat;

60.felkéri a tagállamokat, hogy biztosítsák a transznacionális elnyomás áldozatává vált kérelmezők egyéni körülményeinek megfelelő kezelését; felhívja a tagállamokat és a schengeni térség más országait, hogy következetesen és rugalmasan alkalmazzák az EU vízumkódexét és -kézikönyvét a transznacionális elnyomás által érintett személyek védelmi szükségleteinek kezelése érdekében;

61.hangsúlyozza, hogy növelni kell a transznacionális elnyomással járó költségeket, és meg kell erősíteni az elrettentést, többek között az elkövetők és támogatók hatékony nyomozás és büntetőeljárás alá vonása révén; felhívja a tagállamokat, hogy állapítsanak meg egyértelmű jogi felelősséget azon magánszemélyek és szervezetek tekintetében, akik, illetve amelyek tudatosan elősegítik a transznacionális elnyomás külföldi államok nevében elkövetett cselekményeit, vagy hasznot húznak azokból; felszólít továbbá a vállalatok emberi jogi átvilágítási kötelezettségeinek hatékony végrehajtására, beleértve a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról szóló irányelv alapján történő végrehajtást is; úgy véli, hogy az autoriter rezsimek által az EU-ban lakóhellyel rendelkező személyekkel szemben elkövetett transznacionális elnyomás egyre nagyobb méreteket öltő jelensége elleni küzdelem elleni megfelelő módja annak bizonyítása, hogy az EU visszatartó erő lehet; ezért sürgeti az EU-t, hogy folytassa saját védelmi képességeinek növelését és a függőségek csökkentését;

62.felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék meg a megelőző és elszámoltathatósági intézkedéseiket, többek között a diplomaták, az érintett országok hivatalos személyzete, a tolmácsok, a lobbisták képviselői és más releváns szereplők transznacionális elnyomásban való esetleges érintettségének akkreditáció előtti átvilágítása révén, és vezessenek be megfelelő intézkedéseket – többek között kiutasítást, beutazási tilalmat vagy az akkreditáció felfüggesztését – az ilyen jellegű cselekményekért felelős személyekkel szemben; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy osszák meg a releváns információkat a partnerországokkal az újbóli akkreditáció vagy a folyamatos visszaélések megelőzése érdekében; hangsúlyozza, hogy el kell ismerni a transznacionális elnyomás külföldi demokratikus ellenzéki csoportokba való beszivárgásával járó kockázatot, és összehangolt, kollektív intézkedéseket kell hozni az ilyen tevékenységek megelőzése és leküzdése érdekében;

63.felhívja az EU-t és tagállamait, hogy kövessék nyomon az igazságszolgáltatási vagy bűnüldözési mechanizmusok elkövető állam vagy államhoz kapcsolódó szereplők általi visszaélésszerű alkalmazását; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy elegendő bizonyíték fennállása esetén fontolják meg óvintézkedések bevezetését az ilyen államokkal szemben;

64.felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy jogi kereteik tiltsák az emberi jogok európai egyezménye által védett jogokba való beavatkozást, beleértve azokat az eseteket is, amikor az ilyen cselekményeket külföldi hatalom nevében hajtják végre, és hogy ez a részvétel súlyosbító tényezőnek minősüljön kapcsolódó bűncselekmények miatt hozott ítéletek esetében;

65.felhívja a Tanácsot, hogy azzal a céllal, hogy indokolt esetben közös uniós szabályokat állapítsanak meg a fogalommeghatározásokra és a szankciókra vonatkozóan, vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a transznacionális elnyomást az Európai Unió működéséről szóló szerződés 83. cikke szerinti határokon átnyúló dimenzióval rendelkező súlyos bűncselekményként azonosítsák; felhívja a Bizottságot, hogy kezdeményezzen jogszabályt a külföldi megfigyelési tevékenységek EU-n belüli tilalmának harmonizálására, különös tekintettel a transznacionális elnyomás körébe tartozó tevékenységekre;

66.felhívja a bűnüldöző szerveket és az igazságszolgáltatást, hogy vonják nyomozás és büntetőeljárás alá a Római Statútum értelmében emberiesség elleni bűncselekménynek minősülő transznacionális elnyomás cselekményeit;

67.felhívja a tagállamokat, hogy a Bizottsággal és az EKSZ-szel együttműködve építsék be a transznacionális elnyomás kockázatait az uniós utazási tájékoztatásba és konzuli iránymutatásba, többek között célzott utazási tanácsadás révén azon országok esetében, ahol hitelt érdemlő bizonyítékok támasztják alá az állami hatóságok vagy azokhoz kötődő szervezetek transznacionális elnyomásban való részvételét;

68.felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t annak biztosítására, hogy a transznacionális elnyomásban részt vevő személyeket és szervezeteket szisztematikusan vegyék figyelembe az EU globális emberi jogi szankciórendszere (az uniós Magnyickij-törvény) szerinti jegyzékbe vételkor, és a transznacionális elnyomást kifejezetten szerepeltessék a transznacionális szervezett bűnözésre vonatkozóan készülő uniós szankciórendszer szerinti jegyzékbe vétel indokaként;

69.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék a transznacionális elnyomással kapcsolatos bűnügyi, pénzügyi és digitális nyomozásokba való beruházásokat a transznacionális elnyomás cselekményeinek és elkövetőinek azonosítása és dokumentálása, valamint az áldozatok által kezdeményezett bírósági eljárások támogatása érdekében;

70.felhívja a tagállamokat, hogy a biztonsági, igazságügyi és pénzügyi hatóságok közötti fokozott koordináció révén kezeljék prioritásként a transznacionális elnyomás hálózatainak kivizsgálását és felszámolását, beleértve a köztes szereplőket és a szervezett bűnözéssel való kapcsolatokat is;

71.felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy szisztematikusan építsék be a transznacionális elnyomás elleni küzdelmet az EU külső tevékenységeibe, így a politikai és emberi jogi párbeszédekben, a nem uniós országokkal és a tagjelölt országokkal való együttműködésben és a nyilvános diplomáciában is, és nyilvánosan adjanak hangot aggályaiknak; felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a nemzetközi megállapodásokba és együttműködési keretekbe foglaljanak bele olyan feltételeket, amelyek megakadályozzák a transznacionális elnyomással kapcsolatos, büntetőügyekben kötött többoldalú és kétoldalú együttműködési megállapodásokkal való visszaélést, beleértve a felfüggesztés lehetőségét is;

72.felhívja az EU-t és tagállamait, hogy az elkövető államokkal fenntartott kétoldalú kapcsolatokban vessék fel a transznacionális elnyomás eseteit, beleértve közvetett kényszerítést és a családon keresztüli elnyomást is, és szorgalmazzák e gyakorlatok megszüntetését;

73.felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy folytassanak erőteljesebb stratégiai kommunikációt a transznacionális elnyomásról: kifejezetten ismerjék el globális fenyegetésként, ítéljék el határozottan az elkövetőket, és jelezzék, hogy az EU támogatja a célba vett személyeket;

74.felhívja az EKSZ-t, hogy a transznacionális elnyomást kifejezetten nevesítse az EU emberi jogi különleges képviselőjének megbízatásában, és biztosítsa, hogy az uniós emberi jogi jelentések foglalkozzanak a kérdéssel;

75.felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a nem uniós országokkal kötendő finanszírozási, együttműködési és partnerségi megállapodások előkészítése során szisztematikusan vegyék figyelembe a transznacionális elnyomás kockázatait;

76.felhívja a Bizottságot, hogy a transznacionális elnyomást új kategóriaként foglalja bele jogállamisági és bővítési jelentéseibe;

77.felhívja a Bizottságot, hogy kezelje prioritásként a transznacionális elnyomást az Európai demokráciapajzs megvalósítása során, különösen a Demokratikus Reziliencia Európai Központjában;

78.felhívja a jövőbeni tanácsi elnökségeket, hogy kezeljék prioritásként a transznacionális elnyomást az uniós programokban, könnyítsék meg a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét, és dolgozzanak a transznacionális elnyomás elleni küzdelem átfogó uniós megközelítését rögzítő tanácsi közleményen;

79.üdvözli a G7-ek vezetőinek a transznacionális elnyomásról szóló nyilatkozatát, és felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy erősítsék tovább a koordinációt a G7-ek, az Európa Tanács, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet és az ENSZ szintjén, többek között az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában való folyamatos szerepvállalás és ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatala munkájának támogatása révén; kéri továbbá, hogy az elkövető államok szisztematikus transznacionális elnyomási gyakorlatait vegyék figyelembe ezen országok kormányközi szervekben való részvételének és az azokon belüli kezdeményezéseknek az értékelésekor;

80.felhívja a tagállamokat, hogy támogassák az Európa Tanács transznacionális elnyomásról szóló egyezményének kidolgozását,

81.határozottan úgy véli, hogy az EU-nak szorosan együtt kell működnie a hasonlóan gondolkodó partnerekkel, többek között a jogalkotással, az áldozatok védelmével, a felelősségre vonással és a köztes szereplői hálózatokkal szembeni szankciókkal kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréje révén;

82.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.