mivel:(1)Az Uniónak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségként közös politikával kell rendelkeznie az Unióban való tartózkodásra nem jogosult harmadik országbeli állampolgárok visszaküldésére vonatkozóan. A hatékony visszaküldési politika a hiteles migrációkezelési rendszer kulcsfontosságú eleme.
(2)Ez a rendelet olyan közös rendszert hoz létre a tagállamokban jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszaküldésére vonatkozóan, amely a visszaküldésre vonatkozó közös eljáráson, a harmadik országokkal folytatott hatékony együttműködésen, a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár számára előírt kötelezettségeken, a visszaküldések hatékony kezelésére szolgáló – többek között a visszatérést ösztönző intézkedéseket is tartalmazó – eszközkészleten, valamint a tagállamok közötti ▌ együttműködésen alapul.
(2a) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 72. cikkének megfelelően ez a rendelet nem érinti a közrend fenntartásával, illetve a belső biztonság megőrzésével kapcsolatos tagállami hatáskörök gyakorlását.
(3)Az (EU) 2024/1351 európai parlamenti és tanácsi rendeletben Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1351 rendelete (2024. május 14.) a menekültügy és a migráció kezeléséről, az (EU) 2021/1147 és az (EU) 2021/1060 rendelet módosításáról, valamint a 604/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 222., 2024.5.22., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2024/1351/oj). meghatározott átfogó megközelítés végrehajtásához való hozzájárulás érdekében létre kell hozni a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszaküldésének hatékony kezelésére szolgáló közös rendszert. E közös rendszernek integrált szakpolitikai döntéshozatalon kell alapulnia, amely biztosítja az Unió és az uniós tagállamok által saját hatáskörükön belül végrehajtott fellépések és intézkedések koherenciáját és hatékonyságát.
(4)Az Európai Tanács következetesen hangsúlyozza, hogy minden szinten határozott fellépésre van szükség az Európai Unióból való visszaküldés megkönnyítése, növelése és felgyorsítása érdekében. Az Európai Tanács 2024 októberében felkérte a Bizottságot, hogy sürgősen nyújtson be új jogalkotási javaslatot.
(5)A Bel- és Igazságügyi Tanács által 2024. december 12-én elfogadott, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségen belüli jogalkotási és operatív programok tervezésére vonatkozó stratégiai iránymutatások emlékeztetnek arra, hogy a sikeres visszaküldési politika az átfogó és hiteles uniós menekültügyi és migrációs rendszer sarokköve. E célból a stratégiai iránymutatások szorgalmazzák a visszaküldésre vonatkozó határozottabb és átfogó megközelítés kidolgozását és végrehajtását, a jogi keret mielőbbi korszerűsítése révén.
(6)A hatékony visszaküldési politikának biztosítania kell a migrációs és menekültügyi paktummal való koherenciát és hozzá kell járulnia annak integritásához, továbbá elő kell segítenie az Unióba irányuló illegális bevándorlás kezelését és a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok tagállamok közötti szabálytalan továbbutazásának megelőzését ▌, az alapvető jogok tiszteletben tartása mellett.
(7)Az Unió és tagállamai fokozták a visszaküldési politikák hatékonyságának növelésére irányuló erőfeszítéseiket. E törekvések ellenére a 2001/40/EK tanácsi irányelvből A Tanács 2001/40/EK irányelve (2001. május 28.) a harmadik országok állampolgárainak kitoloncolásáról hozott határozatok kölcsönös elismeréséről (HL L 149., 2001.6.2., 34. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2001/40/oj). és a 2008/115/EK irányelvből Az Európai Parlament és a Tanács 2008/115/EK irányelve (2008. december 16.) a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról (HL L 348., 2008.12.24., 98. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2008/115/oj). álló meglévő jogi keret már nem felel meg az uniós migrációs politika igényeinek, valamint a hatékony visszaküldések biztosításával kapcsolatos jogalkotási és operatív igényeknek. A 2008/115/EK irányelv 2008-as elfogadása óta mind a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség, mind az Unió migrációs politikája jelentős fejlődésen ment keresztül. A migráció területére vonatkozó uniós jog a minimumszabályokat előíró jogszabályoktól a tagállami gyakorlatok közelítése felé mozdult el. A Bizottság 2018-ban a visszatérési irányelv átdolgozására irányuló javaslattal Javaslat – Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról (átdolgozás), Brüsszel, 2018.9.12., COM(2018)0634, 2018/0329(COD). kívánta megreformálni a visszaküldés szabályait. A Bizottság az (EU) 2017/2338 A Bizottság (EU) 2017/2338 ajánlása (2017. november 16.) a tagállamok illetékes hatóságai által a visszatéréssel kapcsolatos feladatok ellátása során használandó közös „visszatérési kézikönyv” létrehozásáról (HL L 339., 2017.12.19., 83. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reco/2017/2338/oj). és az (EU) 2023/682 ajánlás A Bizottság (EU) 2023/682 ajánlása (2023. március 16.) a 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtása során a kiutasítási határozatok kölcsönös elismeréséről és a visszaküldések felgyorsításáról. C/2023/1763. (HL L 86., 2023.3.24., 58. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reco/2023/682/oj). révén arra is törekedett, hogy támogassa a tagállamokat a 2008/115/EK irányelv rugalmassági mechanizmusainak alkalmazásában. A jelenlegi jogi keret azonban elérte korlátait.
(8)Szilárd ▌ és hatékony közös visszaküldési eljárást kell létrehozni annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok területére való beutazás, illetve a tagállamok területén való tartózkodás vagy letelepedés feltételeit nem vagy már nem teljesítő harmadik országbeli állampolgárokat emberséges és fenntartható módon, az alapvető jogok és a nemzetközi jog teljes körű tiszteletben tartása mellett indokolatlan késedelem nélkül küldjék vissza. Az összes tagállamban alkalmazandó egyértelmű és átlátható szabályok jogbiztonságot teremtenek az érintett harmadik országbeli állampolgárok és az illetékes hatóságok számára. Fontos a visszaküldési eljárások egyszerűsítése, megkönnyítése és felgyorsítása, valamint annak biztosítása, hogy a visszaküldést ne akadályozza többek között a más tagállamokba történő szabálytalan továbbutazás.
(9)Az e rendeletben foglalt szabályok alkalmazása nem érintheti a nemzetközi védelemhez való hozzáférésre vonatkozó, az (EU) 2024/1348 európai parlamenti és tanácsi rendelet Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1348 rendelete (2024. május 14.) az Unión belüli nemzetközi védelem iránti közös eljárás létrehozásáról, valamint a 2013/32/EU irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L, 2024/1348, 2024.5.22., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2024/1348/oj). szerinti szabályokat. Adott esetben az e rendeletben foglalt szabályokat kiegészítik az (EU) 2024/1348 rendeletben foglalt, az elutasító menedékjogi határozatokat és a kiutasítási határozatokat összekapcsoló, a kibocsátásra és a jogorvoslatra vonatkozó különös szabályok, valamint az (EU) 2024/1349 európai parlamenti és tanácsi rendeletben Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1349 rendelete (2024. május 14.) a határon folytatott visszaküldési eljárás létrehozásáról és az (EU) 2021/1148 rendelet módosításáról (HL L, 2024/1349, 2024.5.22., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2024/1349/oj). meghatározott, határon folytatott visszaküldési eljárás.
(10)A rendelet tiszteletben tartja a harmadik országbeli állampolgárok alapvető jogait, és érvényre juttatja különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: a Charta), valamint az 1967. január 31-i New York-i jegyzőkönyvvel kiegészített, a menekültek jogállásáról szóló 1951. július 28-i genfi egyezmény (a továbbiakban: a genfi egyezmény) által elismert elveket. A rendeletet a Chartával, az uniós jog általános elveivel és a vonatkozó nemzetközi jogi elvekkel összhangban kell alkalmazni.
(11)▌Tiszteletben kell tartani a visszaküldés tilalmára és a kollektív kiutasítás tilalmára vonatkozó elvet, a Charta 19. cikkében előírtak szerint. Senki sem toloncolható ki vagy utasítható ki olyan harmadik országba, vagy adható ki olyan harmadik országnak, ahol komolyan fenyegeti az a veszély, hogy halálra ítélik, kínozzák, vagy más embertelen bánásmódnak vagy büntetésnek vetik alá.
(12)A jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár visszaküldéséért az a tagállam felelős, amelynek területén észlelték az érintett személyt. ▌
(12a) Helyénvaló, hogy a kiutasítási határozattal, a beutazási tilalommal és a kitoloncolást elrendelő határozattal szembeni jogorvoslatért a tagállam által a nemzeti jog alapján illetékesként kijelölt bíróság legyen a felelős. Ellenőrizni kell a visszaküldés tilalmának elvéből eredő követelményeknek való megfelelést, amennyiben a kiutasítási határozattal vagy a kitoloncolást elrendelő határozattal szembeni jogorvoslatra a nemzeti jog alapján illetékesként kijelölt bíróság tudomására hozott, kontradiktórius eljárásban kiegészített vagy pontosított ügyiratok arra utalnak, hogy sérülhet a visszaküldés tilalmának elve.
(12b) A Charta 47. cikkében előírt hatékony jogorvoslathoz való jog sérelme nélkül, amely biztosítja, hogy a harmadik országbeli állampolgár megtámadhassa a kiutasítási határozatban megállapított, az önkéntes távozásra vonatkozó határidőt vagy annak hiányát, az önkéntes távozásra vonatkozó határidő megsemmisítése vagy visszavonása nem érintheti a tagállamok területének elhagyására vonatkozó, az említett kiutasítási határozatban meghatározott kötelezettséget.
(13)Kitoloncolás esetén a nemzeti jog alapján illetékesként kijelölt hatóságoknak az összes releváns körülményt figyelembe véve, egyedi értékelés alapján kell ellenőrizniük a visszaküldés tilalmára vonatkozó elv betartását. Az érintett harmadik országbeli állampolgárnak a lehető leghamarabb és a kitoloncolása előtt bizonyítékokat kell szolgáltatnia és azokat alá kell támasztania saját személyes körülményeire vonatkozóan. A hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy az összes releváns körülményre kiterjedő, meglévő ▌ értékelésre támaszkodjanak, amely az eljárás korábbi szakaszaiban vagy más korábbi eljárásokban készült. A körülményekben bekövetkezett bármely releváns változást és a kockázat fennállását alátámasztó új bizonyítékokat meg kell vizsgálni, többek között annak megállapítása érdekében, hogy azok megalapozottak-e, és úgy tekinthető-e, hogy a harmadik országbeli állampolgár pusztán azért terjesztette elő őket, hogy késleltesse vagy akadályozza a kitoloncolást.
(13a) A tagállamok megfelelő eljárás – többek között az (EU) 2024/1348 rendelet szerinti menekültügyi eljárás – alá vonhatják azt a harmadik országbeli állampolgárt, aki jelzi, hogy a kitoloncolás sértené a visszaküldés tilalmának elvét. A tagállam abban az esetben is a megfelelő eljárás alá vonhatja a harmadik országbeli állampolgárt, ha a nemzeti jog alapján illetékesként kijelölt hatóságok arra utaló releváns jelekről szereznek tudomást, hogy a kitoloncolás sértené a visszaküldés tilalmának elvét.
(14)A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy – többek között új kétoldalú megállapodások vagy egyezmények révén – rugalmasabb és célirányosabb együttműködést folytassanak a harmadik országokba való hatékony visszaküldések elősegítése érdekében.
(15)Amint megállapítást nyer, hogy egy harmadik országbeli állampolgár nem vagy már nem felel meg a tagállamok területére való beutazás, az ott-tartózkodás vagy a letelepedés feltételeinek, az összes releváns tényt és körülményt figyelembe vevő egyedi értékelés alapján haladéktalanul kiutasítási határozatot kell hozni. A kiutasítási határozatnak rögzítenie kell a harmadik országbeli állampolgár azon kötelezettségét, hogy el kell hagynia a tagállamok területét. Nem indokolt ugyanakkor előírni, hogy a kiutasítási határozat a visszaküldési célországot is meghatározza. A visszaküldési célországot legkésőbb a kitoloncolás előtt kell meghatározni, és az meghatározható akár a kiutasítási határozatban, akár a kitoloncolást elrendelő bármely más, a kiutasítási határozattól elkülönülő határozatban. Amennyiben a kitoloncolás akadályokba ütközik, a kiutasítási határozat meghozatala nem zárható ki, de a kitoloncolást el kell halasztani. Amennyiben a visszaküldési célországot meghatározó határozat kibocsátásának időpontjában továbbra is lehetséges, hogy a harmadik országbeli állampolgárt – többek között kettős vagy többes állampolgársága miatt – több visszaküldési célország egyikébe fogják kitoloncolni, az említett határozatban valamennyi ilyen visszaküldési célország meghatározható. A Charta 47. cikkében előírt hatékony jogorvoslathoz való jogot a határozatban meghatározott valamennyi visszaküldési célország tekintetében biztosítani kell. Mindenesetre, amennyiben az illetékes hatóság folytatja a kitoloncolást, a harmadik országbeli állampolgárt a kitoloncolás előtt kellő időben tájékoztatni kell arról a visszaküldési célországról, ahová kitoloncolják.
(15a) E rendelet egyetlen rendelkezése sem akadályozhatja meg a tagállamokat abban, hogy meghatározott csoportokra vonatkozóan a kitoloncolás elhalasztásának egyéb indokait írják elő a nemzeti jogban.
(15b) Elsődlegesen a távozásra kötelezett harmadik országbeli állampolgár felelőssége, hogy elhagyja a tagállamok területét.
(16)Biztosítani kell, hogy egy adott tagállam által hozott kiutasítási határozat lényegi elemeit feltüntessék az európai kiutasítási határozat külön formanyomtatványán, és a kiutasításra vonatkozó figyelmeztető jelzéssel együtt elérhetővé tegyék a Schengeni Információs Rendszerben vagy egy másik tagállammal folytatott kétoldalú információcsere útján. Ezáltal pedig az európai kiutasítási határozat támogatni hivatott a más tagállamok által kibocsátott végrehajtható kiutasítási határozatok vagy kitoloncolást elrendelő határozatok elismerését és végrehajtását is, amennyiben az érintett harmadik országbeli állampolgár szabálytalanul továbbutazik egy másik tagállamba.
▌
(18)Amennyiben egy adott tagállam területén tartózkodó harmadik országbeli állampolgár egy másik tagállam által hozott, végrehajtható kiutasítási határozat hatálya alá tartozik, ▌ a kiutasítási határozatok elismerése és végrehajtása várhatóan könnyebbé és gyorsabbá teszi a visszaküldési folyamatot a tagállamok közötti megerősített együttműködésnek és kölcsönös bizalomnak köszönhetően.
Az ilyen elismerés és végrehajtás hozzájárulhat továbbá az irreguláris migráció megakadályozásához, az Unión belüli szabálytalan továbbutazások visszaszorításához, valamint a visszaküldési folyamat késedelmeinek csökkentéséhez. A kiutasítási határozattal szembeni jogorvoslathoz való jog kizárólag a kibocsátó tagállamban gyakorolható.
(18a) A kiutasítási határozatnak vagy a kitoloncolást elrendelő határozatnak a 7. cikk (7) bekezdésében említett európai kiutasítási határozatban rendelkezésre álló információk alapján történő elismerése nem minősülhet határozatnak vagy intézkedésnek. A kiutasítási határozat vagy a kitoloncolást elrendelő határozat elismerésének megtagadása nem minősülhet határozatnak vagy intézkedésnek.
(18b) Amennyiben egy tagállam a kibocsátó tagállam végrehajtható kiutasítási határozatának vagy a kitoloncolást elrendelő határozatának elismerését és végrehajtását mérlegeli, a következő irányadó elvek segíthetik a tagállamot az olyan helyzetek azonosításában, amelyekben a kölcsönös elismerés nem alkalmazandó, és amelyekben ehelyett nemzeti kiutasítási határozatot kell kibocsátani. Az ilyen helyzetek közé tartozhat az, ha a végrehajtás ellentétes lenne a végrehajtó tagállam közrendjével, többek között a harmadik országbeli állampolgárok bizonyos, olyan kategóriáinak – például a kísérő nélküli kiskorúaknak és az emberkereskedelem áldozatainak – visszaküldésével kapcsolatban, akikre vonatkozóan a nemzeti jog magasabb szintű védelmet ír elő; ha gyorsabb az új kiutasítási határozat kibocsátása; ha az európai kiutasítási határozatban rendelkezésre álló információk hiányosak; ha a harmadik országbeli állampolgár fellebbezést nyújtott be a kiutasítási határozattal szemben a kibocsátó tagállamban; ha a harmadik országbeli állampolgárt a kibocsátó tagállam kiutasítási határozatában vagy kitoloncolást elrendelő határozatában foglalttól eltérő harmadik országba kell kitoloncolni, és a kiutasítási határozatban nem szerepel visszaküldési célország.
(18c) A kötelező kölcsönös elismerés felé vezető lépések előkészítése céljából a Bizottságnak és az érintett uniós ügynökségeknek – például az eu-LISA-nak – adott esetben támogatniuk kell a tagállamokat, többek között azon rendelkezések és kiigazítások meghatározása révén, amelyek az európai kiutasítási határozat automatizált kezelésének biztosításához szükségesek.
(19)Legkésőbb a 7. cikk (8) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktus elfogadásáig a tagállamoknak, valamint a Bizottságnak és az érintett uniós ügynökségeknek – például az eu-LISA-nak – meg kell kezdeniük az annak biztosítására irányuló jogi és technikai rendelkezések bevezetését, hogy az európai kiutasítási határozatot elérhetővé lehessen tenni a Schengeni Információs Rendszeren keresztül. ▌
(19a) Két évvel az e rendelet 52. cikkének (3) bekezdésében említett hatálybalépését követően a Bizottságnak értékelnie kell a kölcsönös elismerés végrehajtását, különös tekintettel a következőkre: a tagállamok bevezették-e az európai kiutasítási határozatnak a Schengeni Információs Rendszeren keresztül történő, a 7. cikk (7) bekezdése szerinti elérhetővé tételére irányuló jogi és technikai rendelkezéseket, és azok hatékonyak-e; a tagállamok bevezették-e a 7. cikk (9) bekezdése szerinti, az európai kiutasítási határozat automatizált kezelését biztosító jogi és technikai intézkedéseket; a kiutasítási határozatok és a kitoloncolást elrendelő határozatok elismerésének és végrehajtásának hatékonysága; az ebből eredően a nemzeti igazságszolgáltatási és közigazgatási rendszerekre nehezedő teher, továbbá a vonatkozó képzések és kísérleti projektek tevékenységeinek eredményei.
(19b) A 9. cikk (10) bekezdésében említett értékelés alapján a Bizottságnak adott esetben jogalkotási javaslatokat kell benyújtania – beleértve a hatékony visszaküldések biztosítását szolgáló célzott módosításokat is –, annak érdekében, hogy be lehessen vezetni a más tagállam által kibocsátott végrehajtható kiutasítási határozatok és kitoloncolást elrendelő határozatok kötelező elismerését és végrehajtását. Amennyiben a Bizottság nem nyújt be javaslatot, annak okát meg kell indokolnia.
(20)Biztosítani kell a nemzeti visszaküldési intézkedések hatályának uniós dimenzióját egy olyan beutazási tilalom elrendelése révén, amely valamennyi tagállam területére vonatkozó beutazási és tartózkodási tilalmat állapít meg. A beutazási tilalom időtartamát az egyes esetek összes releváns körülményének alapos mérlegelése után kell meghatározni ▌. Amennyiben egy jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár jelenlétét a külső határokon végzett kiléptetési ellenőrzések során észlelik, helyénvaló lehet beutazási tilalmat elrendelni a későbbi újbóli belépés megelőzése és ezáltal az illegális bevándorlás kockázatának csökkentése érdekében, nem akadályozva meg ugyanakkor a harmadik országbeli állampolgár gyors távozását.
(21)Azok a harmadik országbeli állampolgárok, akik nem tettek eleget távozási kötelezettségüknek, vagy akik számára nem biztosítottak önkéntes visszatérésre vonatkozó határidőt, kényszerintézkedések útján kitoloncolhatók. A kitoloncolásra vonatkozó megerősített szabályok közvetlen és azonnali következményeket hivatottak biztosítani abban az esetben, ha a harmadik országbeli állampolgár nem tartja be a távozásra megállapított végső határidőt, valamint céljuk a jogellenes továbbutazások és a biztonsági kockázatok megelőzése is. Amennyiben nincs ok azt feltételezni, hogy az önkéntes visszatérés akadályozná a visszaküldési eljárás céljának elérését, akkor az együttműködő harmadik országbeli állampolgárok visszaküldése céljából továbbra is alkalmazható elsődleges módszerként az önkéntes visszatérés. A kényszerintézkedésekre alkalmazni kell az arányosság és a hatékonyság elvét, a felhasznált módszerek és a kitűzött célok szem előtt tartásával.
(21a) Mivel ez a rendelet kizárólag az Unióban jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokra alkalmazandó, nem érinti az Unióban jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok önkéntes visszatérését és visszailleszkedését támogató visszatérési és visszailleszkedési tanácsadást, valamint egyéb programokat.
(22)Közös szabályokra van szükség annak biztosítása érdekében, hogy ▌a jogellenesen tartózkodó és biztonsági kockázatot jelentő harmadik országbeli állampolgárokat hatékonyan azonosítsák és gyorsan visszaküldjék. Biztosítani kell, hogy releváns ellenőrzésekre kerüljön sor a biztonsági kockázatot jelentő harmadik országbeli állampolgárok azonosítása és megjelölése érdekében, többek között az (EU) 2024/1356 európai parlamenti és tanácsi rendeletben Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1356 rendelete (2024. május 14.) a harmadik országbeli állampolgárok külső határokon történő előszűrésének bevezetéséről, valamint a 767/2008/EK, az (EU) 2017/2226, az (EU) 2018/1240 és az (EU) 2019/817 rendelet módosításáról (HL L, 2024/1356, 2024.5.22., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2024/1356/oj). meghatározott előszűrési folyamatra támaszkodva. A biztonsági kockázatot jelentő harmadik országbeli állampolgárok esetében általában véve a kitoloncolást kell főszabálynak tekinteni, és lehetővé kell tenni az általános szabályoktól való eltérést hosszabb vagy határozatlan idejű beutazási tilalom és hosszabb őrizeti időszak elrendelése érdekében, valamint az idegenrendészeti fogdák ▌ használatától való eltérést annak érdekében, hogy a tagállamok biztonságát veszélyeztető személyek kitoloncolása mielőbb megtörténjen.
(23)Az új szabályoknak több lehetőséget és több eszközt kell nyújtaniuk a tagállamoknak arra, hogy biztosítsák a harmadik országokba való visszaküldést. Lehetővé kell tenni egyedi megállapodások vagy egyezmények megkötését harmadik országokkal, hogy több visszaküldési lehetőség álljon a tagállamok rendelkezésére, azzal a feltétellel, hogy az érintett harmadik ország tiszteletben tartja a nemzetközi emberi jogi normákat és kitoloncolás esetén a visszaküldés tilalmának elvét. A harmadik ország területének meghatározott részeivel vagy a személyek valamely azonosítható kategóriájával kapcsolatos hiányosságok nem akadályozzák az ilyen megállapodás vagy egyezmény megkötését, feltéve hogy kellően garantált a hatálya alá tartozó harmadik országbeli állampolgárok jogainak teljes körű tiszteletben tartása.
A megállapodásnak vagy egyezménynek kifejezetten meg kell határoznia a visszaküldésre alkalmazandó eljárásokat, az országban való tartózkodás feltételeit, a megállapodásban vagy egyezményben részes felek kötelezettségeit és felelősségét, valamint a megállapodás vagy egyezmény megsértésének következményeit. Amennyiben egy megállapodás vagy egyezmény a harmadik országból való továbbküldésről is rendelkezik, akkor a megállapodásnak vagy egyezménynek azt is meg kell határoznia, hogy milyen következményekkel jár az, ha a továbbküldés nem lehetséges, melyek a megállapodás vagy egyezmény feleinek vonatkozó kötelezettségei és feladatai, és melyek a harmadik országban fennálló helyzetet hátrányosan befolyásoló jelentős változások következményei, valamint meg kell határoznia a megállapodás vagy egyezmény végrehajtásának értékelésére szolgáló független ellenőrző szervet vagy mechanizmust. Az ilyen megállapodások vagy egyezmények a Charta 51. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában az uniós jog végrehajtásának minősülnek.
(23a) Annak biztosítása érdekében, hogy az érintett tagállamok külső határainak igazgatásához és belső biztonságához kapcsolódó jogos érdekek kellő védelmet élvezzenek, abban az esetben, ha valamely tagállam az Unióval szomszédos valamely harmadik országgal e rendelet alkalmazásában megállapodásra vagy egyezményre irányuló tárgyalásokat folytat, a megállapodás vagy egyezmény megkötése előtt megfelelő időben tájékoztatni kell az említett tárgyalásokról az adott harmadik országgal közös határral rendelkező tagállamokat, teljes mértékben tiszteletben tartva az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (3) bekezdésében meghatározott lojális együttműködés elvét. A tagállamok számára elő kell írni, hogy megállapodások, illetve egyezmények harmadik országokkal való megkötésének alkalmával még azt megelőzően tájékoztassák e megállapodásokról vagy egyezményekről a Bizottságot és a többi tagállamot, hogy azok ideiglenes alkalmazására vagy – ha az korábban következik be – hatálybalépésére sor kerülne. Emellett az uniós jognak való meg nem felelés elkerülése és a még nagyobb átláthatóság érdekében, a tagállamok önkéntes alapon még azt megelőzően tájékoztathatják a Bizottságot és a többi tagállamot az e rendelet által engedélyezett megállapodásokra vagy egyezményekre vonatkozóan valamely harmadik országgal folytatott tárgyalások előrehaladásáról, hogy a felek végleges megállapodásra jutnának, többek között azzal a céllal, hogy értékelést kérjenek a Bizottságtól a tervezett, tárgyalás alatt álló megállapodás vagy egyezmény uniós joggal való összeegyeztethetőségéről.
(24)A belső határellenőrzések nélküli schengeni térség megfelelő működésének alapja, hogy a tagállamok hatékonyan és eredményesen alkalmazzák a releváns vívmányokat. Az (EU) 2022/922 tanácsi rendelet A Tanács (EU) 2022/922 rendelete (2022. június 9.) a schengeni vívmányok alkalmazását ellenőrző értékelési és monitoringmechanizmus létrehozásáról és működéséről, valamint az 1053/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 160., 2022.6.15., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2022/922/oj). értékelési és monitoringmechanizmust hoz létre a schengeni vívmányok ▌alkalmazásának ellenőrzésére, többek között a tartózkodásra nem jogosult harmadik országbeli állampolgárok tényleges visszaküldése és az alapvető jogok tiszteletben tartása tekintetében. ▌
(25)A visszaküldési eljárások végrehajtása során a tagállamoknak elsődleges szempontként kell kezelniük a gyermek mindenek felett álló érdekét, a Charta 24. cikkével és a gyermek jogairól szóló 1989. évi ENSZ-egyezménnyel összhangban. A gyermek mindenek felett álló egyéni érdekének vizsgálata során a tagállamoknak különösen a kiskorú rövid, közép- és hosszú távú jóllétét és szociális fejlődését, személyi biztonságával és védelmével kapcsolatos megfontolásokat, valamint véleményét kell – életkorának és érettségének megfelelően – szem előtt tartaniuk, ideértve a kiskorú hátterét is. A kísérő nélküli kiskorúakat a visszaküldési folyamat valamennyi szakaszában egy képviselőnek kell támogatnia.
(26)Amennyiben indokolt kétség merül fel azzal kapcsolatban, hogy a harmadik országbeli állampolgár kiskorú-e, a nemzeti joggal összhangban elvégezhető az életkor meghatározása. A tagállamok ennek során támaszkodhatnak a korábbi eljárások keretében elvégzett életkor-meghatározásokra. A migrációkezelés Unión belüli egységességének biztosítása érdekében az (EU) 2024/1348 rendeletben előírt eljárást lehet követni. ▌
(27)A visszaküldési eljárás hatékonyságának fokozása érdekében egyértelműen meg kell határozni a harmadik országbeli állampolgárok kötelezettségeit. A harmadik országbeli állampolgárokat kötelezni kell a tagállamok területének elhagyására, valamint arra, hogy a visszaküldési eljárás során mindvégig együttműködjenek a hatóságokkal. A harmadik országbeli állampolgároknak mindvégig az illetékes hatóságok rendelkezésére kell állniuk és általuk elérhetőnek kell lenniük, valamint meg kell adniuk minden, a visszaküldés előkészítése és végrehajtása szempontjából releváns információt. A kitoloncolást sem fizikailag, sem szóban nem akadályozhatják. A szóbeli akadályozásnak olyan jellegűnek vagy intenzitásúnak kell lennie, amely meghaladja a puszta tiltakozás szintjét. Ebből következően személyazonosságának megállapításáért, valamint a visszatéréshez szükséges úti okmányok beszerzéséért és bemutatásáért elődlegesen a harmadik országbeli állampolgár a felelős. A távozási és együttműködési kötelezettség be nem tartásának hatékony, visszatartó erejű és arányos következményekkel kell járnia, és az illetékes hatóságoknak – többek között adott esetben nyomozati intézkedések révén – meg kell tenniük a megfelelő lépéseket a visszatérés biztosítása érdekében. Azok a harmadik országbeli állampolgárok, akiket – többek között a visszaküldés tilalmának elve vagy az illetékes hatóságokkal való együttműködésük hiánya miatt – nem lehet kitoloncolni, nem zárhatók ki az általános kötelezettségek alól, így többek között a helyben maradási, a helyben tartózkodási és a jelentkezési kötelezettség alól sem. Az együttműködési kötelezettség be nem tartása esetén a következmények közé kell tartoznia például a nemzeti joggal összhangban nyújtott ellátások és juttatások csökkentésének vagy az úti okmányok lefoglalásának. ▌.
(27a) E rendelet egyetlen rendelkezése sem érinti a visszatéréssel nem összefüggő kötelezettségeket és intézkedéseket, illetve a nemzeti jog szerinti szociális ellátásokat szabályozó rendelkezéseket.
(28)Ez a rendelet nem érintheti a tagállamok azon lehetőségét, hogy adott esetben a nemzeti büntetőjoggal összhangban büntetőjogi szankciókat – többek között szabadságvesztést – szabjanak ki az e rendelet hatálya alá tartozó harmadik országbeli állampolgárokra.
(29)A visszaküldéssel kapcsolatos határozatokra vonatkozóan jogi biztosítékokat kell megállapítani, amelyek garantálják az érintett személyek jogainak hatékony védelmét. Bíróság előtti fellebbezés vagy felülvizsgálat esetén – a jogi segítségnyújtás és képviselet igénybevételének korlátozásával kapcsolatos lehetőség sérelme nélkül – kérésre biztosítani kell a szükséges jogi segítségnyújtást ▌.
(29a) A hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog biztosítása érdekében a jogi segítségnyújtás és képviselet magában foglalja a fellebbezés vagy felülvizsgálati kérelem előkészítését, beleértve a nemzeti jog által előírt eljárási iratok megszövegezését, valamint meghallgatás esetén a bíróság előtti meghallgatáson való részvételt.
(29b) A bíróság az uniós jog által szabályozott fogalom, ahogyan azt az Európai Unió Bírósága értelmezi. E fogalom – egyéb elemek mellett – csak olyan szervezetet jelenthet, amely az eljárás tárgyát képező határozatot meghozó hatósághoz képest harmadik félként jár el. E szervezetnek igazságszolgáltatási feladatokat kell ellátnia, és az nem meghatározó, hogy e szervezetet a nemzeti jog bíróságként ismeri-e el. Ez a rendelet nem érintheti a tagállamoknak a nemzeti bírósági rendszerük megszervezésére és a fellebbviteli szintek számának meghatározására vonatkozó hatáskörét. Amennyiben a nemzeti jog lehetővé teszi, hogy további fellebbezést nyújtsanak be az első fellebbezést vagy a későbbi fellebbezéseket tartalmazó határozat ellen, és ilyen fellebbezést nyújtottak be, a kitoloncolás nem függeszthető fel, kivéve, ha a harmadik országbeli állampolgár kérelmezi a felfüggesztést, és valamely bíróság vagy törvényszék az egyedi eset konkrét körülményeinek figyelembevételével úgy határoz, hogy helyt ad a kérelemnek. Ez nem sértheti az ilyen jogorvoslatok felfüggesztő hatályát előíró nemzeti jogot.
(30)A visszaküldési eljárások hatékonyságának javítása érdekében – a Charta 47. cikkével összhangban biztosítva a hatékony jogorvoslathoz való jog tiszteletben tartását – a visszaküldéssel kapcsolatos határozat elleni fellebbezést lehetőség szerint egyetlen bírósági szinten kell benyújtani. A fellebbezésre és a határozatok végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozóan e rendeletben megállapított szabályoknak összhangban kell állniuk az Alapjogi Charta 47. cikkében előírt hatékony jogorvoslathoz való joggal.
(30a) Bár ez a rendelet nem rendelkezik a fellebbezés automatikus felfüggesztő hatályáról, a tagállamoknak – a Charta 47. cikkével teljes összhangban – biztosítaniuk kell, hogy az illetékes elsőfokú bíróság a kiutasítási határozat vagy a kitoloncolást elrendelő határozat végrehajtását megelőzően felfüggeszthesse a kitoloncolást. A harmadik országbeli állampolgár számára lehetővé kell tenni, hogy kérelmet nyújtson be a kiutasítási határozat vagy a kitoloncolást elrendelő határozat végrehajtásának felfüggesztése iránt, kivéve, ha a nemzeti jog arról is rendelkezik, hogy az illetékes bíróság hivatalból felfüggesztheti a kiutasítási határozat vagy a kitoloncolást elrendelő határozat végrehajtását. Ez nem érinti a tagállamok azon lehetőségét, hogy nemzeti jogukban előírják a fellebbezés automatikus felfüggesztő hatályát. A visszaküldés tilalmának elvére vonatkozó kockázat értékelése során a párhuzamosságok elkerülése érdekében az aktában szereplő valamennyi anyagra, különösen a korábbi értékelésekre kell támaszkodni, például adott esetben a menekültügyi eljárás keretében végzett értékelésekre.
(31)A tagállamok számára biztosítani kell a gyors és hatékony visszaküldés biztosításához szükséges eszközöket – többek között a meg nem felelés következményeként alkalmazható intézkedéseket, valamint a távozási és az együttműködési kötelezettség teljesítését segítő ösztönzőket –, továbbá a szökés veszélyének megelőzéséhez szükséges intézkedéseket is. A szökés olyan cselekményeket foglal magában, mint amikor a harmadik országbeli állampolgár az illetékes hatóságok engedélye nélkül és nem rajta kívül álló okok miatt elhagyja az adott tagállam területét. A közös szabályoknak – anélkül, hogy korlátoznák a tagállamok azon jogát, hogy további intézkedéseket és kritériumokat állapítsanak meg a nemzeti jogban – észszerűsíteniük kell az együttműködési kötelezettségből fakadó követelményeket és a szökés veszélyének megállapítására alkalmazandó kritériumokat. Ezeknek a szabályoknak azt is biztosítaniuk kell, hogy a tagállamokban alkalmazzák az őrizetet és az őrizet alternatíváit a visszaküldési folyamat hatékony kezelése érdekében.
(32)Lehetővé kell tenni, hogy az egyes esetek egyedi értékelését követően ▌ kizárólag a visszaküldés – beleértve a visszaküldés előkészítését is –, a visszafogadás, valamint a kitoloncolás végrehajtása céljából legyen elrendelhető az őrizet, amennyiben az arányos és szükséges. A hatóságoknak kellő gondossággal kell eljárniuk, és az őrizetet a lehető legrövidebb időtartamra kell korlátozniuk, amely főszabályként egy adott tagállamban nem haladhatja meg a 24 hónapot. Más tagállamba való szökés esetén a korábbi őrizeti időszakok nem veendők figyelembe az őrizet maximális időtartamának kiszámításakor. A visszaküldési eljárással nem kapcsolatos egyéb rendeletek vagy irányelvek szerinti őrizeti időszakok nem számítandók bele az őrizet maximális időtartamába. A kiszolgáltatottsági értékelés keretében megállapított sajátos szükségleteknek az őrizet során érvényt kell szerezni. Amennyiben a nemzeti jog rendelkezik a kiskorúak őrizetbe vételéről, elsődleges szempontnak kell tekinteni a gyermek mindenek felett álló érdekét. Az őrizet helyett más, kevésbé kényszerítő alternatív intézkedésekhez kell folyamodni, ha azok hatékonyan alkalmazhatók a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok esetében.
(32a) Amennyiben az őrizetet 24 hónapon át már fenntartották, lehetővé kell tenni, hogy a tagállam további, hat hónapot meg nem haladó időszakokra őrizetben tartsa a harmadik országbeli állampolgárt, amennyiben a körülményekben bekövetkezett változások – bizonyos feltételek mellett – új, jelentős információk alapján a kitoloncolás észszerű kilátását valószínűsítik. Az őrizetet a szükségesség és az arányosság elvének tiszteletben tartásával kell elrendelni, és azt csak a lehető legrövidebb ideig szabad fenntartani.
(33)A biztonsági kockázatot jelentő harmadik országbeli állampolgárok visszaküldésekor különleges intézkedésekre van szükség, amelyek mások jogainak és szabadságainak védelmére irányulnak. Ezért lehetővé kell tenni, hogy az ilyen harmadik országbeli állampolgárokat 24 hónapnál hosszabb ideig tartsák őrizetben, mindazonáltal az őrizetnek meg kell felelnie az arányosság elvének.
(34)Az őrizetben lévő harmadik országbeli állampolgárokkal emberi méltóságukat és alapvető jogaikat tiszteletben tartva, valamint a nemzetközi és nemzeti joggal összhangban kell bánni, figyelembe véve az Európa Tanács kínzás és embertelen és megalázó bánásmód megelőzésével foglalkozó bizottságának gyakorlati iránymutatásait. Az őrizetet főszabályként idegenrendészeti fogdákban vagy más létesítmények kijelölt részlegeiben kell végrehajtani. Büntetés-végrehajtási intézetet akkor lehet igénybe venni, ha a tagállam nem tudja biztosítani, hogy a létesítményben – amennyire lehetséges – elkülönítsék a harmadik országbeli állampolgárokat a többi fogvatartottól. A biztonsági kockázatot jelentő harmadik országbeli állampolgárok esetében a fogdákban fokozott biztonsági intézkedések alkalmazhatók.
(35)Az őrizet e rendeletben meghatározott okai nem érintik az őrizet egyéb okait – köztük a büntetőeljárás keretében történő őrizetben tartás okait –, amelyek a nemzeti jog szerint alkalmazandók ▌.
(36)Bármely államnak kötelessége visszafogadni saját állampolgárait, ami az állami szuverenitás és a nemzetközi együttműködés egyik alapelve. Az államoknak a saját állampolgáraik visszafogadására vonatkozó kötelessége a nemzetközi szokásjog elvének minősül, valamint azt az ICAO-egyezmény IX. mellékletének 5. fejezete is előirányozza és a Szamoai Megállapodás is rögzíti. A hatékony visszaküldés csak akkor lehetséges, ha az államok teljesítik a saját állampolgáraik visszafogadásával kapcsolatos kötelességüket. A tagállamok ennélfogva a harmadik országok általi együttműködésre vannak utalva a visszaküldések hatékony végrehajtása szempontjából. Az EU és a tagállamok szükség esetén a meglévő eszközöket, például a 810/2009/EK rendelet Az Európai Parlament és a Tanács 810/2009/EK rendelete (2009. július 13.) a Közösségi Vízumkódex létrehozásáról (Vízumkódex) (HL L 243., 2009.9.15., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2009/810/oj). 25a. cikkét és a Frontex által biztosított támogatást használják fel a harmadik országokkal folytatott együttműködés javítására.
(37)A harmadik országbeli állampolgárok visszaküldésének megkönnyítéséhez elengedhetetlen, hogy a tagállamok ▌ összehangolt visszafogadási megközelítést alkalmazzanak. A végrehajtható kiutasítási határozatok nem megfelelő nyomon követése alááshatja a visszaküldésre vonatkozó közös megközelítés hatékonyságát. A végrehajtható kiutasítási határozatok nyomán szisztematikusan meg kell hozni a visszaküldés végrehajtásához szükséges valamennyi intézkedést – beleértve adott esetben a visszafogadási kérelmek benyújtását a harmadik országok hatóságaihoz –, amennyiben kérdéses az állampolgárság vagy úti okmányt kell beszerezni.
▌
(39)A hatékony visszaküldési eljárások alapja a tagállamok közötti hatékony közigazgatási együttműködés és információmegosztás. Az információcserének – így a harmadik országbeli állampolgárok személyazonosságára, állampolgárságára és úti okmányaira vonatkozó adatok, valamint egyéb releváns információk megosztásának is – egyértelmű szabályokon kell alapulnia, beleértve az (EU) 2018/1860 európai parlamenti és tanácsi rendeletben Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1860 rendelete (2018. november 28.) a Schengeni Információs Rendszernek a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszaküldése céljából történő használatáról (HL L 312., 2018.12.7., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2018/1860/oj). meghatározott szabályokat. Ezeknek a szabályoknak tiszteletben kell tartaniuk az adatvédelem elveit és az érintett személy jogait, biztosítva az információk pontosságát, kizárólag a visszaküldés, kitoloncolás, visszafogadás és visszailleszkedés céljára való felhasználását, valamint a jogosulatlan hozzáféréssel, nyilvánosságra hozatallal vagy felhasználással szembeni védelmét.
▌
(41)E rendelet alkalmazásában a személyes adatok kezelésére az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2016/679/oj). alkalmazandó. E rendelet alkalmazásában a személyes adatok uniós intézmények és szervek általi kezelésére az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelet Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1725 rendelete (2018. október 23.) a természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2018.11.21., 39. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2018/1725/oj). alkalmazandó. Tekintettel a visszafogadás és a hatékony visszaküldés mögött meghúzódó fontos közérdekre, a visszaküldés, a kitoloncolás, a visszafogadás és a visszailleszkedés céljából szükség lehet a kiutasítási határozat hatálya alá tartozó harmadik országbeli állampolgárok személyes adatainak továbbítására, beleértve a személyazonosságukra és úti okmányaikra vonatkozó adatokat, más releváns adatokat, valamint kellően indokolt esetekben a büntetőjogi felelősségüket megállapító ítéletekre és az egészségi állapotukra vonatkozó adatokat. Az ilyen adattovábbítást adott esetben az (EU) 2016/679 rendelet V. fejezetével és az (EU) 2018/1725 rendelet V. fejezetével, továbbá az érintettek jogaival, valamint a visszaküldés tilalma, az arányosság és a szükségesség elvével, és az Európai Unió Alapjogi Chartájával összhangban kell végrehajtani.
(42)A menekültügyi eljárások lefolytatásáért felelős illetékes hatóságoknak ▌és a visszaküldési folyamat különböző szakaszaiban részt vevő illetékes hatóságoknak szorosan együtt kell működniük, és össze kell hangolniuk tevékenységüket a hatékony visszaküldés biztosítása érdekében.
(43)A közös uniós visszaküldési rendszernek teljes mértékben ki kell használnia a visszaküldés, a visszafogadás és a visszailleszkedés kezelését támogató ▌ digitális rendszereket, hangsúlyt fektetve a hatékony közigazgatási eljárásra, az együttműködésre, az információmegosztásra és az interoperabilitásra.
(43a) A tagállamok közötti együttműködésnek és segítségnyújtásnak főszabályként többek között abból a célból kell megvalósulnia, hogy lehetővé tegyék a területükön történő átutazást, az ilyen átutazáshoz kapcsolódóan logisztikai vagy egyéb anyagi vagy természetbeni támogatást nyújtsanak, megkönnyítsék a más tagállamoknak történő átadást – akár kétoldalú megállapodások vagy egyezmények alapján, akár a tagállamok közötti együttműködés alapján –, vagy támogassák a harmadik országbeli állampolgár távozását abba a tagállamba, amelyben tartózkodási jogosultsággal rendelkezik.
(44)Az Unió – a 2028–2034-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret sérelme nélkül – pénzügyi és operatív támogatást nyújt e rendelet hatékony végrehajtásához. Amennyiben a tevékenységeket a Menekültügyi és Migrációs Alap tematikus eszközéből kell finanszírozni, azok végrehajthatók közvetlen, közvetett vagy megosztott irányítás keretében. A tagállamoknak a lehető legjobban ki kell használniuk a visszaküldés területén rendelkezésre álló, mindenekelőtt az (EU) 2021/1147 európai parlamenti és tanácsi rendeleten Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/1147 rendelete (2021. július 7.) a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap létrehozásáról (HL L 251., 2021.7.15., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2021/1147/oj). alapuló uniós pénzügyi eszközöket, programokat és projekteket, valamint az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség által az (EU) 2019/1896 európai parlamenti és tanácsi rendelet Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1896 rendelete (2019. november 13.) az Európai Határ- és Parti Őrségről, valamint az 1052/2013/EU és az (EU) 2016/1624 rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2019.11.14., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2019/1896/oj). szerint nyújtott operatív támogatást. ▌
(44a) A visszaküldési politika külső dimenziója a migrációkezelésre vonatkozó átfogó uniós megközelítés szerves részét képezi. A visszaküldés és a visszafogadás terén folytatott hatékony együttműködés a harmadik országokkal kialakított kiegyensúlyozott és átfogó partnerségek alapvető külső eleme, összhangban az (EU) 2024/1351 rendeletben említett célkitűzésekkel. Az Európai Tanács többek között a 2024. októberi következtetéseiben gyors fellépésre szólított fel a hatékony visszaküldések biztosítása érdekében, befolyásgyakorlás céljából felhasználva az összes vonatkozó uniós politikát és eszközt, többek között a diplomáciát, a fejlesztés-, a kereskedelem- és a vízumpolitikát is. Összkormányzati megközelítést kell követni mind a tagállamokon, mind az uniós intézményeken belül.
(44b) Mivel a harmadik országok együttműködése a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszaküldése és visszafogadása terén a gyakorlatban kihívást jelenthet, és a harmadik országok visszafogadás terén folytatott együttműködésének a 810/2009/EK rendelet 25a. cikkében meghatározott értékelésének sérelme nélkül, amennyiben egy vagy több tagállam nehézségekbe ütközik a harmadik országok visszafogadással kapcsolatos együttműködése – többek között az állampolgárság megerősítése, a szükséges úti okmányoknak az érintett harmadik országok hatóságaitól való beszerzése és a visszaküldési műveletek szervezése – terén, az Unió és a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a visszaküldés és a visszafogadás terén folytatott együttműködés javítására irányuló összehangolt uniós megközelítés részeként igénybe vegyék az uniós jogban meghatározott releváns és meglévő eszközöket, amennyiben rájuk nézve az ezen eszközöket létrehozó jogalkotási aktusok kötelezők.
(45)Az e rendelet eredményességéről való jelentéstételt és annak feltárását, hogy mely területeken van szükség javításra, a visszaküldési eljárások hatékonyságára, a harmadik országok együttműködésére, valamint a visszailleszkedési erőfeszítésekre vonatkozó meglévő, megbízható és összehasonlítható statisztikák gyűjteményére és az azokra vonatkozó elemzésekre kell alapozni. A 862/2007/EK rendeletben Az Európai Parlament és a Tanács 862/2007/EK rendelete (2007. július 11.) a migrációra és a nemzetközi védelemre vonatkozó közösségi statisztikákról, valamint a külföldi állampolgárságú munkavállalókra vonatkozó statisztikák összeállításáról szóló 311/76/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 199., 2007.7.31., 2. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2007/862/oj)., az (EU) 2019/1896 rendeletben és a nemzeti jogban foglalt előírásokat a statisztikák relevanciájának biztosítása érdekében át kell tekinteni és szükség esetén felül kell vizsgálni. Közös szabályokat és fogalommeghatározásokat kell megállapítani a releváns adatok gyűjtésére és bejelentésére vonatkozóan annak érdekében, hogy értékelni lehessen e rendelet hatását, és hogy ezek az adatok a jövőben hozzájáruljanak a megalapozott szakpolitikai döntések meghozatalához.
(46)E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az európai kiutasítási határozat ▌ létrehozása céljából. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2011/182/oj). megfelelően kell gyakorolni.
(47)Ez a rendelet a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszaküldésének új közös rendszerét hozza létre, amelyet a nemzeti hatóságoknak közvetlenül kell végrehajtaniuk. Az új rendszer fontos újdonságokat vezet be, amelyek célja a visszaküldési eljárás hatékonyságának javítása, többek között a nem uniós visszaküldési célországok és a visszaküldések külső dimenziója tekintetében. Az e rendeletben meghatározott intézkedések gyors alkalmazásának biztosítása érdekében e rendeletnek az Európai Unió Hivatalos lapjában történő kihirdetése napját követő napon hatályba kell lépnie. Az e rendelet 52. cikkének (2) bekezdésében nem említett rendelkezéseket, amelyek a 2008/115/EK irányelv helyébe lépnek, és céljuk az említett irányelv által meghatározott jogi keret teljes felváltása, … [az e rendelet hatálybalépésének napját követő egy év]-tól/-től kell alkalmazni annak érdekében, hogy meg lehessen tenni az összes szükséges előkészítő és operatív lépést, és biztosítani lehessen a rendelet zökkenőmentes, hatékony és következetes végrehajtását uniós és nemzeti szinten, valamint el lehessen kerülni az irányelv és a rendelet közötti bármiféle átfedést. A 2001/40/EK és a 2008/115/EK irányelvet, valamint a 2004/191/EK tanácsi határozatot A Tanács 2004/191/EK határozata (2004. február 23.) a harmadik országok állampolgárainak kitoloncolásáról hozott határozatok kölcsönös elismeréséről szóló 2001/40/EK irányelv alkalmazásából adódó pénzügyi aránytalanságok kiegyenlítését célzó kritériumok és gyakorlati szabályok megállapításáról (HL L 60., 2004.2.27., 55. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dec/2004/191/oj). ezért az említett naptól kezdve hatályon kívül kell helyezni.
(48)Mivel e rendelet céljait, nevezetesen a visszaküldés hatékonyságának ▌ javítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a tagállamok közötti közös és koherens megközelítés biztosítását célzó intézkedés terjedelme és hatásai miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.
(49)Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Mivel e rendelet a schengeni vívmányokon alapul.▌, Dánia az említett jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően az e rendeletről szóló tanácsi döntést követő hat hónapos időszakon belül határoz arról, hogy azt nemzeti jogában végrehajtja-e.
(50)Ez a rendelet ▌ a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek alkalmazásában Írország – az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az Európai Unió keretébe beillesztett schengeni vívmányokról szóló 19. jegyzőkönyvvel összhangban – ▌nem vesz részt▌Írországra nézve – az említett jegyzőkönyv 4. cikkére is figyelemmel – nem kötelező és nem alkalmazandó Ez a preambulumbekezdés módosulni fog, ha Írország az Európai Unió keretébe beillesztett schengeni vívmányokról szóló 19. jegyzőkönyv 4. cikkének első bekezdésével összhangban kéri, hogy e rendelet alkalmazásában részt vehessen, és a Tanács e rendelet elfogadásával egyidejűleg elfogadja a határozatát. Ebben az esetben a preambulumbekezdés hivatkozást tartalmaz majd az Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló tanácsi határozatra.. ▌
(51)Izland és Norvégia tekintetében e rendelet ▌ az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság közötti, az utóbbiaknak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás HL L 176., 1999.7.10., 36. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/agree_internation/1999/439(1)/oj. értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozat A Tanács 1999/437/EK határozata (1999. május 17.) az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról (HL L 176., 1999.7.10., 31. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dec/1999/437/oj). 1. cikkének C. pontjában említett területhez tartoznak.
(52)Svájc tekintetében e rendelet ▌ az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás HL L 53., 2008.2.27., 52. o. értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozatnak a 2008/146/EK tanácsi határozat A Tanács 2008/146/EK határozata (2008. január 28.) az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodásnak az Európai Közösség nevében történő megkötéséről (HL L 53., 2008.2.27., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dec/2008/146/oj). 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikke C. pontjában említett területhez tartoznak.
(53)Liechtenstein tekintetében e rendelet ▌ az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról létrejött jegyzőkönyv értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozatnak a 2011/350/EU tanácsi határozat A Tanács 2011/350/EU határozata (2011. március 7.) az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló, különösen a belső határokon történő ellenőrzés megszüntetéséhez és a személyek mozgásához kapcsolódó társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvnek az Európai Unió nevében történő megkötéséről (HL L 160., 2011.6.18., 19. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dec/2011/350/oj). 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikke C. pontjában említett területhez tartoznak.
▌
(55)Az európai adatvédelmi biztossal az (EU) 2018/1725 rendelet 42. cikkének (2) bekezdésével összhangban konzultációra került sor, és a biztos [...]-án/én véleményt nyilvánított.