(4a)Az Európai Számvevőszék több alkalommal – legutóbb a behozatalt érintő héacsalásról szóló 8/2025. sz. különjelentésében – megállapította, hogy a héával kapcsolatos információs rendszerek tagállamok és uniós szervek közötti hozzáférhetőségének és interoperabilitásának hiányosságai jelentősen akadályozzák a határokon átnyúló héacsalással kapcsolatos hatékony nyomozást. A jelentés ezenkívül jelentős eltéréseket állapított meg a tagállamok által a behozatalt érintő héacsalással kapcsolatban alkalmazott közigazgatási szankciók szintje tekintetében, amelyek olyan feltételeket teremtenek, amelyek lehetővé teszik a gazdasági szereplők számára, hogy a legalacsonyabb szankciókkal járó joghatóságot vegyék igénybe. A héaadatokhoz való, e rendelet által az EPPO és az OLAF számára biztosított hozzáférés javítja a felderítési és vádhatósági kapacitást, de nem jelent visszatartó erejű korrekciós intézkedést a szankciók eltérése esetén. Ezzel összefüggésben és a Bizottság azon kötelezettségvállalásával összhangban, hogy a 2027 utáni többéves pénzügyi keretben szereplő intézkedések részeként felülvizsgálja a csalás elleni architektúrát, fontolóra kell venni az egyenlőtlenségek kezelésére irányuló további intézkedések lehetőségét, például egy megfelelő jogalapon alapuló jogalkotási javaslatot, amelynek célja a legsúlyosabb héa- és vámügyi jogsértésekre alkalmazandó közigazgatási szankciók minimális szintű harmonizációjának vagy következetességének elérése, figyelembe véve az Unió pénzügyi érdekei hatékony védelmének szükségességét. Minden ilyen javaslatot átfogó hatásvizsgálatnak kell kísérnie, és azoknak meg kell felelniük az EUSZ 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás és arányosság elvének.

(4b) Az EU csalás elleni architektúrájának felülvizsgálatáról szóló, 2025. júliusi bizottsági fehér könyv az Eurofisc, az EPPO, az OLAF, az Europol és az Eurojust közötti információáramlás széttagoltságát olyan rendszerszintű strukturális hiányosságként azonosította, amely aláássa a határokon átnyúló héacsalásra adott uniós válasz hatékonyságát. E rendelet a csalás elleni felülvizsgált architektúra adatmegosztási pillérének jogszabályi végrehajtását jelenti, és azt az említett fehér könyvben bejelentett további intézkedésekkel összefüggésben kell értelmezni, beleértve az Eurofisc működési kapacitásának megerősítését, az IOSS és más behozatali héarendszerek keretében a nem uniós adóalanyok által kinevezett adóügyi képviselőkre vonatkozó feltételek és felelősségi szabályok harmonizálását, valamint a vámügyi adatokhoz való, e rendelettel létrehozott hozzáféréssel való összhang biztosítása érdekében a CESOP adatkormányzási keretének kiterjesztését.

(4c) A vámhatóságok által az olyan behozatali eljárásokkal kapcsolatban tárolt információk, amelyek során a héakötelezettségeket elhalasztják vagy mentességet biztosítanak azok alól, az EUMSZ 113. cikkének alkalmazásában lényegüknél fogva héával kapcsolatos információknak minősülnek. A 904/2010/EU rendelet 17. cikke (1) bekezdése f) pontjának hatályát ki kell terjeszteni a héamentességekkel vagy -halasztásokkal járó valamennyi behozatali eljárásra, többek között a 2006/112/EK irányelvvel létrehozott egyablakos importügyintézési rendszer keretében, valamint kötelező adatelemként hozzá kell adni a bejelentett vámértéket és a származási országot annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok, köztük az EPPO és az OLAF összevethessék a behozatali árunyilatkozatokat a héabevallásokkal, és feltárhassák a csalásra utaló eltéréseket. Ez a kiterjesztés nem érintheti az említett behozatali eljárásokra irányadó anyagi vámszabályokat, amelyek továbbra is a 952/2013/EU rendelet hatálya alá tartoznak.

(4d)Annak biztosítása érdekében, hogy az e rendelet által létrehozott végrehajtási kapacitás ténylegesen kiterjedjen valamennyi tagállamra, továbbá az egységes piacon és az Unió csalás elleni környezetében elkerülhetők legyenek a tartós aszimmetriák, a csalás elleni architektúra felülvizsgálatára irányuló bizottsági kötelezettségvállalás részeként az EPPO-ban részt nem vevő tagállamok számára elő kell írni, hogy jelöljenek ki egy illetékes nemzeti hatóságot, amely felelős az egyenértékű feladatok ellátásáért az Eurofisc-kel és az OLAF-fal a határokon átnyúló héacsalással kapcsolatban folytatott együttműködés során. Az említett tagállamoknak az e rendelet hatálybalépésétől számított hat hónapon belül értesíteniük kell a Bizottságot a kijelölt hatóságról, és évente jelentést kell tenniük a Bizottságnak a kapott információk felhasználásáról, beleértve a megindított nyomozások számát és azok eredményét.

(5a)Az uniós szervek közötti hatékony együttműködés továbbra is fennálló akadályai közé tartoznak az informatikai rendszerek közötti inkompatibilitások, a kommunikációs csatornák széttagoltsága, valamint az ügyviteli rendszerek korlátozott interoperabilitása, amelyek hatékonysági problémákat, késedelmeket és megnövekedett adminisztratív terheket okoznak. Ezért javítani kell az interoperabilitást, és közös digitális infrastruktúrákat kell fejleszteni a zökkenőmentes és biztonságos információcsere biztosítása érdekében.

(8a) Bár a 904/2010/EU rendelet 13. cikke már előírja a tagállamok illetékes héahatóságai számára a héacsalás elleni küzdelem szempontjából valószínűleg hasznos információk önkéntes cseréjét, ez a kötelezettség a héahatóságokra vonatkozik, és nem terjed ki a tagállamok illetékes vámhatóságaira, amelyek az említett rendelet értelmében nem minősülnek a héa tekintetében illetékes hatóságoknak. Ezenkívül sem a 904/2010/EU rendelet 13. cikkében meghatározott meglévő mechanizmus, sem az Eurofisc-hálózat nem rendelkezik a vámügyi csalásra vonatkozó hírszerzési információknak az EPPO-val és az OLAF-fal történő közvetlen, önkéntes közléséről. A behozatali eljárásokhoz kapcsolódó héacsalási rendszereket a behozatal helyén a vámhatóságoknak bejelentett információk és a rendeltetési tagállamban ezt követően benyújtott héabevallások közötti szisztematikus eltérések jellemzik. Gyakran a vámhatóságok az elsők, akik kockázatkezelési elemzésük révén észlelik az ilyen rendellenességeket. A hiányosság megszüntetése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a vámhatóságok által azonosított upstream vámügyi hírszerzési információkat haladéktalanul továbbítsák a határokon átnyúló héacsalások kivizsgálásáért és büntetőeljárás alá vonásáért felelős szerveknek, és tekintettel arra, hogy a 904/2010/EU rendelet 49a. és 49b. cikkében előírt hozzáférési jogok hatékony gyakorlása attól függ, hogy az EPPO-t és az OLAF-ot tájékoztatják-e a lehetséges csalási esetekről, elő kell írni az illetékes vámhatóságok számára, hogy önkéntesen továbbítsák ezeket az információkat. Az információkat minden olyan esetben továbbítani kell az Eurofisc, az EPPO és az OLAF részére, amikor a 17. cikk (1) bekezdésének f) pontjában említett adatok a héacsalásnak megfelelő mintázatokat jeleznek. Az intézkedés döntő fontosságú az Unió pénzügyi érdekeinek hatékony védelme szempontjából, és összhangban van a Bizottság azon kötelezettségvállalásával, hogy felülvizsgálja a csalás elleni átfogó architektúrát, amely a 2027 utáni többéves pénzügyi keretre vonatkozó csomag alapvető eleme. Az elmúlt években az Európai Parlament az Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló állásfoglalásaiban többször is szorgalmazta a vám- és héahatóságok közötti nemzeti szintű koordináció megerősítését, amely különösen a csalás elleni nemzeti stratégiák révén valósul meg. Az ilyen, önkéntes adattovábbításra szolgáló mechanizmus kizárólag a 904/2010/EU rendelet héával kapcsolatos közigazgatási együttműködési keretén belül működik, és nem érinti a 952/2013/EU rendelet alapján létrehozott érdemi vámeljárásokat és a kapcsolódó adatkormányzási szabályokat.

(8b) Az e rendeletben előírt, önkéntes adattovábbításra szolgáló mechanizmus hatékonysága a tagállamok illetékes vámhatóságai és illetékes héahatóságai közötti megfelelő nemzeti szintű koordinációtól függ. Ezek a szervek számos tagállamban különálló közigazgatási egységek, amelyek külön felügyeleti lánccal és információs rendszerekkel rendelkeznek. A tagállamoknak ezért biztosítaniuk kell, hogy illetékes vám- és héahatóságaik rendszeres koordinációs mechanizmusokat hozzanak létre – többek között az Eurofisc keretében –, hogy megkönnyítsék a héacsalásra utaló eltérések azonosítását, valamint a releváns vámadatoknak az Eurofisc, az EPPO és az OLAF részére kellő időben történő továbbítását. Ez a koordináció eljárási és szervezési intézkedés, és nem eredményez további információtechnológiai kötelezettségeket a nemzeti hatóságok számára.

(10a)Az EPPO-nak és az OLAF-nak a VIES-hez, a Surveillance rendszerhez, a CESOP-hoz, valamint bármely más rendszerhez és adatbázishoz való hozzáférésének a következő fő adatkategóriákra kell kiterjednie: a héaazonosító számokra és a Közösségen belüli héaügyletekre vonatkozó információk, az egyablakos importügyintézési rendszerhez (IOSS) és a 42/63-as vámeljárási kódú behozatalhoz kapcsolódóan a héamentes behozatalra vonatkozó releváns információk, valamint az összesített fizetési információk. Ilyen hozzáférés csak az EPPO és az OLAF számára biztosítható az (EU) 2017/1939 rendelet 4. cikke és a 883/2013/EU, Euratom rendelet 1. cikkének (1) bekezdése szerinti feladataik ellátása céljából. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el, amelyekben meghatározza az EPPO és az OLAF számára az említett cikkek szerinti feladataik ellátása céljából rendelkezésre álló pontos adatkategóriákat. E végrehajtási jogi aktusok tervezeteit tájékoztatás céljából be kell nyújtani az Európai Parlamentnek, hogy az gyakorolhassa jogait.

-1. A szöveg a következő cikkel egészül ki:

-1a.A szöveg a következő cikkel egészül ki:

-1b. A 17. cikk (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„f) a tagállamok vámhatóságai által minden olyan termékimportra vonatkozóan összegyűjtött információk, amely tekintetében a behozatalkor héamentességet, halasztott fizetést vagy különleges elszámolási szabályozást igényelnek, többek között a 2006/112/EK irányelv 143. cikke (1) bekezdésének d) pontja (42/63. sz. vámeljárás) alapján, az említett irányelv 369l–369x. cikkével létrehozott egyablakos importügyintézési rendszerben, valamint bármely más olyan behozatali eljárás keretében, amelynek során a héaelszámolás kötelezettségét a rendeltetési tagállamra hárítják, a következő adatelemekre korlátozva:

(1a)Az (1) bekezdés szerinti hozzáférés csak az (EU) 2017/1939 rendelet 4. cikkének hatálya alá tartozó feltételezett bűncselekmények folyamatban lévő nyomozása vagy az ilyen bűncselekmények elkövetőinek büntetőeljárás alá vonása keretében biztosítható, és annak megtervezése és használata során ki kell küszöbölni a nem célzott keresések vagy a nem egy konkrét ügyhöz kapcsolódó hozzáférés lehetőségét. Az adatvédelmi elvek fenntartása érdekében a rendszer architektúrája és működési protokolljai kifejezetten tiltják a spekulatív adatbányászat, a tömeges adatkinyerés, az általános keresések vagy az automatizált profilalkotás minden olyan formáját, amely nem konkrét nyomozáshoz kapcsolódik.

(1b)Az (1) bekezdésben említett központosított hozzáférésre megfelelő technikai és szervezési intézkedések vonatkoznak annak biztosítása érdekében, hogy minden egyes hozzáférés egy konkrét nyomozáshoz vagy büntetőeljáráshoz és egy azonosított, engedéllyel rendelkező felhasználóhoz kapcsolódjon. Az ilyen hozzáférést oly módon kell naplózni, amely lehetővé teszi a hatékony utólagos ellenőrzést.

(3a)Az EPPO évente saját statisztikát tesz közzé az e rendelet alapján biztosított központosított hozzáférés használatáról, beleértve az elvégzett keresések számát, azon nyomozások számát, amelyekben az ilyen hozzáférés hozzájárult az ügy előrehaladásához, valamint azon esetek számát, amikor a hozzáférés során megszerzett adatokat irrelevánsnak találták és törölték. Ezeket a statisztikákat bele kell foglalni az EPPO éves jelentéseibe, és be kell nyújtani az Európai Parlamenthez. A nyomozásokra irányadó vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően az ilyen adatokat a nyomozások bizalmas jellegének és megfelelő lefolytatásának biztosítása érdekében megfelelően ki kell takarni.

(5a) A bizalmas adatkezelés e rendeletben meghatározott szabályai valamennyi felhasználóra nézve kötelezőek. Az információcserére vonatkozó eljárásokat és az adatokhoz való hozzáférést az (EU) 2016/679 és az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendeleteknek megfelelően, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának tiszteletben tartásával kell végrehajtani.

(5b) Az (1) bekezdésben említett központosított hozzáférést lehetővé tevő rendszereket úgy kell kialakítani, hogy azok teljes mértékben biztosítsák az érintett uniós szervek által használt rendszerekkel való interoperabilitást a hatékony és biztonságos információcsere elősegítése, valamint az adminisztratív terhek csökkentése érdekében.

(5c) A Bizottság az EPPO-val szoros együttműködésben mérlegeli, hogy szükség van-e további uniós finanszírozásra az interoperábilis informatikai rendszerek, a digitális eszközök és a szakosodott személyzet fejlesztésének támogatásához.

(5d)Amennyiben az EPPO a vámhatóságok 13a. cikk szerinti önkéntes adattovábbításának eredményeként személyes adatokat kap, a következő szabályokat kell alkalmazni:

(2a)Az (1) bekezdésben említett központosított hozzáférést úgy kell megtervezni és használni, hogy az OLAF rendelkezzen a számára szükséges célzott, vizsgálatspecifikus hozzáféréssel, és hogy ne lehessen nem célzott kereséseket végezni vagy hozzáférést szerezni az OLAF 883/2013/EU, Euratom rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében említett feladataival összhangban lévő vizsgálatok megindításától vagy lefolytatásától eltérő célból. E hozzáférésnek nem szabad lehetővé tennie tömeges adatkinyerést, általános nyomon követést vagy olyan automatizált profilalkotást, amely nem konkrét igazgatási vizsgálathoz kapcsolódik.

(2b)Az (1) bekezdésben említett központosított hozzáférésre megfelelő technikai és szervezési intézkedések vonatkoznak, amelyek biztosítják, hogy minden egyes hozzáférés egy meghatározott vizsgálathoz és egy azonosított, engedéllyel rendelkező felhasználóhoz kapcsolódjon. Az ilyen hozzáférést oly módon kell naplózni, amely lehetővé teszi a hatékony utólagos ellenőrzést.

(3a)Az OLAF évente saját statisztikát tesz közzé az e rendelet alapján biztosított központosított hozzáférés használatáról, beleértve az elvégzett keresések számát, azon vizsgálatok számát, amelyekben az ilyen hozzáférés hozzájárult az ügy előrehaladásához, valamint azon esetek számát, amikor a hozzáférés tárgyát képező adatokat irrelevánsnak találták és törölték. Ezeket a statisztikákat bele kell foglalni az OLAF éves jelentéseibe, és be kell nyújtani az Európai Parlamenthez. A vizsgálatokra irányadó vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően az ilyen adatokat a nyomozások bizalmas jellegének és megfelelő lefolytatásának biztosítása érdekében megfelelően ki kell takarni.

(5a) A bizalmas adatkezelés e rendeletben meghatározott szabályai valamennyi felhasználóra nézve kötelezőek. Az információcserére vonatkozó eljárásokat és az adatokhoz való hozzáférést az (EU) 2016/679 és az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendeleteknek megfelelően, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának tiszteletben tartásával kell végrehajtani.

(5b) Az (1) bekezdésben említett központosított hozzáférést lehetővé tevő rendszereket úgy kell kialakítani, hogy azok teljes mértékben biztosítsák az érintett uniós szervek által használt rendszerekkel való interoperabilitást a hatékony és biztonságos információcsere elősegítése, valamint az adminisztratív teher csökkentése érdekében.

(5c) A Bizottság az OLAF-val szoros együttműködésben mérlegeli, hogy szükség van-e további uniós finanszírozásra az interoperábilis informatikai rendszerek, a digitális eszközök és a szakosodott személyzet fejlesztésének támogatásához.

(5d)Amennyiben az OLAF a vámhatóságok 13a. cikk szerinti önkéntes adattovábbításának eredményeként személyes adatokat kap, a következő szabályokat kell alkalmazni:

5a.Az 59. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Bizottság ... [e módosító rendelet hatálybalépésének napja]-tól/-től kezdődően háromévente, az EPPO, az OLAF és az Eurofisc által szolgáltatott jelentések alapján jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Számvevőszéknek e rendelet alkalmazásáról. A jelentés különösen a következőket értékeli: