P10_TA(2026)0221Ajánlás a konfliktusok megelőzése és a béke érdekében a vízügyi transznacionális kormányzás előmozdítására vonatkozóanAz Európai Parlament 2026. június 17-i ajánlása a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez / az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett, a konfliktusok megelőzése és a béke érdekében a transznacionális vízügyi kormányzás előmozdításáról (2025/2216(INI))Az Európai Parlament,

–tekintettel a határokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatáról szóló 1992. évi ENSZ-egyezményre (Határvízi Egyezmény),

–tekintettel a vízügyi rezilienciára vonatkozó európai stratégiáról szóló, 2025. május 7-i állásfoglalására HL C, C/2026/576, 2026.2.24., ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2026/576/oj.,

–tekintettel a „Vízügyi rezilienciára vonatkozó európai stratégia” című, 2025. június 4-i bizottsági közleményre (COM(2025)0280),

–tekintettel a vízhez való hozzáférés mint emberi jog külső dimenziójáról szóló, 2022. október 5-i állásfoglalására HL C 132., 2023.4.14., 54. o.,

–tekintettel az ENSZ 2023. évi vízügyi konferenciájára és az elfogadott vízügyi cselekvési programra, valamint az ENSZ soron következő, 2026. évi vízügyi konferenciájára,

–tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalának „A vízhez való jog” című, 2010 augusztusában közzétett tájékoztatójára,

–tekintettel az ENSZ Vízügyi, Környezetvédelmi és Egészségügyi Egyetemi Intézetének „Global Water Bankruptcy – Living Beyond Our Hydrological Means in the Post-Crisis Era” [A globális vízrendszer kimerülése – Élet a hidrológiai lehetőségeinken túl a válság utáni időszakban] című, 2026 január 20-i jelentésére,

–tekintettel a vízügyi diplomáciáról szóló, 2018. november 19-i tanácsi következtetésekre,

–tekintettel a „Vízügyi kérdések az Unió külső tevékenységében” című, 2021. november 19-i tanácsi következtetésekre,

–tekintettel az EU 2019. június 17-i, a biztonságos ivóvízről és a megfelelő higiéniás létesítményekről szóló iránymutatásaira,

–tekintettel eljárási szabályzata 121. cikkére,

–tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikája – 2024. évi éves jelentés” című, 2025. április 2-i állásfoglalására HL C, C/2025/4390, 2025.9.9., ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2025/4390/oj.,

–tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikája – 2025. évi éves jelentés” című, 2026. január 21-i állásfoglalására Elfogadott szövegek, P10_TA(2026)0014.,

–tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Vízpolitika: a fiatalok, a nők, illetve az őslakos és helyi közösségek szerepvállalásának növelése” című, 2024. december 4-i véleményére HL C, C/2025/769, 2025.2.11., ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2025/769/oj.,

–tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A10-0150/2026),

A.mivel a víz elengedhetetlen az emberiség és a Földön élő összes életforma túléléséhez, ezért fenntartható és méltányos módon, globális közjószágként kell kezelni;

B.mivel a biztonságos ivóvízhez és a szanitációhoz való hozzáférés emberi jog, és az egészség, a stabilitás, a biztonság és a béke, valamint az élet és valamennyi emberi jog teljes körű gyakorlásának előfeltétele; mivel a rossz vízügyi irányítás, a vízhiány és az egyenlőtlen hozzáférés instabilitáshoz, konfliktusokhoz és kényszerű lakóhelyelhagyáshoz vezethet; mivel mintegy 2,2 milliárd ember még mindig nem fér hozzá biztonságosan kezelt ivóvízhez, 3,5 milliárd ember él biztonságosan kezelt szanitáció nélkül, és mintegy 4 milliárd embernek évente legalább egy hónapig súlyos vízhiánnyal kell szembenéznie;

C.mivel a nem megfelelő vízellátási és szanitációs szolgáltatások jelentősen hozzájárulnak a megelőzhető fertőző betegségek, például a kolera, a malária és az emésztőrendszeri betegségek terjedéséhez;

D.mivel az éghajlatváltozás és a fenntarthatatlan emberi tevékenység komoly fenyegetést jelent a vízkészletekre nézve, és súlyosbítja a vízhiányt; mivel a gyorsan növekvő népesség, a növekvő kereslet, valamint a fenntarthatatlan víz- és földhasználat miatt a vízkészletekre nehezedő növekvő nyomás hozzájárul a vízhiányhoz, az éhezéshez és a konfliktusokhoz;

E.mivel az elmúlt hat év mindegyikében a kontinentális vízgyűjtő területnek csak mintegy egyharmadán voltak normális vízkibocsátási körülmények; mivel az összes természeti katasztrófa 90%-a a vízhez kapcsolódik; mivel a hidrológiai ciklusok egyre kiszámíthatatlanabbá válnak, és az éghajlatváltozás hatására súlyos aszályok és pusztító árvizek közötti heves ingadozások jellemzik őket; mivel az elmúlt években a világ valamennyi gleccseres régiója jégveszteségről számolt be; mivel az emberi tevékenységek világszerte az édesvízkészletek szennyezésének jelentős részéért felelősek;

F.mivel a víz mennyisége és minősége egyaránt fontos; mivel mindkét szempont megfelelő kezelése gazdasági és társadalmi lehetőségeket teremt;

G.mivel a világ édesvízáramlásának 60%-át két vagy több ország közös, határokon átnyúló víztartó rétegei, tavai és vízgyűjtő területei teszik ki;

H.mivel az előrelépés ellenére a határokon átnyúló vízügyi együttműködés globális szinten továbbra sem elégséges; mivel a határokon átnyúló vizeken osztozó 153 ENSZ-tagállam közül csak 43 rendelkezik operatív megállapodással; mivel több mint 20 ország nem rendelkezik ilyen rendszerrel, és különösen korlátozott előrelépés tapasztalható Ázsiában és Latin-Amerikában;

I.mivel a víziközmű-ágazatban az erős vízügyi irányítás, az átláthatóság és a nyomon követés biztosítja, hogy a pénzügyi erőforrásokat közérdekű célokra és a fenntartható fejlődést támogatva használják fel;

J.mivel a vízhiány és az országok határokon átnyúló vizekkel kapcsolatos egyoldalú intézkedései, például a szennyezés, a túlzott kiaknázás, illetve az infrastruktúra kiépítése hatással lehet az e vizekkel határos valamennyi államra; mivel a vízhez való hozzáféréssel kapcsolatos viták szélesebb körű konfliktusokat táplálnak és táplálhatnak, és gazdasági összeomláshoz vezethetnek, ami súlyos következményekkel jár a regionális stabilitásra és az emberek biztonságára nézve;

K.mivel az elmúlt években a vízzel kapcsolatos konfliktusok meghaladták az együttműködést; mivel annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedben előrelépés történt az ivóvíz és a szanitáció biztosítása terén, világszerte emberek milliárdjai még mindig nem férnek hozzá az alapvető víz-, szanitációs és higiéniás szolgáltatásokhoz, ami a betegségek és a mélyebb társadalmi kirekesztés kockázatának teszi ki őket; mivel bizonyos csoportokat, nevezetesen a nőket, a gyermekeket, a menekülteket, az őslakos népeket, a hátrányos helyzetű közösségeket, a fogyatékossággal élőket és más csoportokat gyakran figyelmen kívül hagynak vagy hátrányos megkülönböztetéssel szembesülnek a vízellátási és szennyvízelvezetési infrastruktúra tervezése és fejlesztése során; mivel a környezetkárosodás és az éghajlattal kapcsolatos kockázatok általában aránytalanul sújtják a szegény és marginalizált közösségeket; mivel ezeket a feltételeket a bűnözői hálózatok, a terrorista szervezetek és a helyi milíciák egyre inkább kihasználják befolyásuk megerősítése és céljaik előmozdítása érdekében;

L.mivel csak a vízkészletekhez való méltányos és fenntartható hozzáférés biztosíthatja a hosszú távú kiszámíthatóságot mindenki számára; mivel a vízkészletekkel kapcsolatos stratégiai transznacionális együttműködés lehetővé teszi az emberi tevékenységek fenntartható irányítását és a kiszámíthatatlan hidrológiai ciklusokra való közös felkészülést, amely valamennyi szomszéd számára előnyös;

M.mivel a földközi-tengeri paktum a megerősített regionális együttműködés kerete; mivel a vízdiplomáciát fel kell venni a paktum kiemelt intézkedései közé, tekintettel a Földközi-tenger közös vízkészleteire nehezedő növekvő nyomásra, többek között az olyan régiókban, mint a Földközi-tenger keleti térsége és Észak-Afrika; mivel az együttműködésen alapuló vízgazdálkodást, a közös infrastrukturális projekteket és a határokon átnyúló erőforrásokról folytatott párbeszédet a konfliktusmegelőzés, az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia és a fenntartható fejlődés fontos eszközeként kell elismerni;

N.mivel a fegyveres konfliktusok és a megszállás jelentősen megzavarják a vízhez való hozzáférést és a transznacionális vízügyi együttműködést;

O.mivel a fenntartható vízgazdálkodásra vonatkozó globális szintű politikai kötelezettségvállalásokat nem kísérte a szükséges helyi szintű finanszírozás, illetve fellépés;

P.mivel a nemzetközi humanitárius jog, különösen a genfi egyezmények 1977. évi kiegészítő jegyzőkönyvei kifejezett védelmet biztosítanak a gátak és más „veszélyes erőket tartalmazó létesítmények” számára; mivel a víz fegyverként való felhasználása, beleértve a vízrendszerek és -létesítmények célba vételét vagy az ebből eredő környezeti károkat, az emberi jogok súlyos megsértésének minősül, és emberiesség elleni bűncselekménynek és ökocídiumnak minősülhet;

Q.mivel napjaink hadviselése egyre inkább magában foglalja a vízellátás és a vízügyi infrastruktúra szándékos célba vételét és fegyverként való felhasználását, amint azt legutóbb az is bizonyította, hogy Oroszország 2023-ban lerombolta az ukrajnai Kahovka-gátat; mivel a Kahovka-gát lerombolása súlyos környezeti károkat okozott, többek között áradásokat, az édesvízkészletek szennyezését, a biológiai sokféleség csökkenését és az ökoszisztémák hosszú távú károsodását, haláleseteket eredményezett és a polgári lakosság tömeges lakóhelyelhagyását okozta, és megfosztotta őket a biztonságos ivóvízhez és a megélhetéshez való hozzáféréstől; mivel a gát lerombolása komoly kockázatot jelentett a közeli zaporizzsjai atomerőmű nukleáris biztonságára nézve; mivel Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborúja következtében Ukrajnában jelenleg mintegy 1,7 millió gyermek nem rendelkezik megbízható hozzáféréssel a biztonságos vízhez;

R.mivel a Parlament a lehető leghatározottabban elítélte, hogy Oroszország háborús fegyverként felhasználva szándékosan lerombolja a vízügyi infrastruktúrát, beleértve a gátakat is; mivel a pusztítás súlyos környezeti károkat okozott, aláásta a vízbiztonságot és veszélyeztette a polgári lakosságot; mivel az ilyen cselekmények a nemzetközi jog megsértésének minősülnek, és megkövetelik a felelősök teljes körű elszámoltathatóságát; mivel a Bizottság és az uniós tagállamok továbbra is segítséget nyújtanak Ukrajnának az elkövetőkkel szembeni nyomozásban annak érdekében, hogy háborús bűncselekmények és emberiesség elleni bűncselekmények miatt büntetőeljárás alá lehessen vonni őket;

S.mivel az EU támogatja a közös izraeli-palesztin vízügyi irányítási mechanizmusokat, beleértve a meglévő keretek, például a Vízügyi Vegyes Bizottság újraindítását a méltányos vízelosztás, a jobb átláthatóság és a hatékony infrastruktúrafejlesztés előmozdítása érdekében; mivel a közös vízkészletekhez való egyenlőtlen hozzáférés továbbra is az instabilitás strukturális mozgatórugója a Közel-Keleten, különösen a Jordán-folyó medencéjében, ahol a palesztin közösségek számára biztosított elosztás és ellenőrzés terén fennálló múltbeli és folyamatos egyensúlyhiányok elmélyítik a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeket; mivel a meglévő megállapodások értelmében az izraeli hatóságok tényleges ellenőrzést gyakorolnak a Ciszjordániában található és onnan eredő vízkészletek többsége felett;

T.mivel az Izrael és a Hamász közötti konfliktus következtében a Gázai övezetben jelentős arányban megsemmisült a vízellátási, szennyvízelvezetési és higiéniai infrastruktúra, beleértve a sótalanító üzemeket, a szennyvíztisztító létesítményeket és az elosztóhálózatokat, aminek következtében a lakosság nagy része nem fér hozzá megbízhatóan a biztonságos ivóvízhez, ami súlyosbítja a humanitárius szükségleteket; mivel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) 2025 júliusában arról számolt be, hogy Gáza vízellátási és szanitációs infrastruktúrájának 89%-a megrongálódott vagy megsemmisült, ami a háztartások több mint 90%-ának vízellátását bizonytalanná tette; mivel a kritikus vízügyi infrastruktúra – többek között a csővezetékek, sótalanító egységek és szennyvíztisztító telepek – helyreállításához és újjáépítéséhez gyors és akadálytalan anyag- és üzemanyagszállításra, valamint technikai segítségnyújtásra van szükség;

U.mivel a Törökország által a délkelet-anatóliai projekt (GAP) keretében végrehajtott nagyszabású gátprojektek – köztük az Ilısu-gát – határokon átnyúló hatásai hatással voltak a Tigris és az Eufrátesz folyók alsó folyására, és hozzájárultak a vízhiányhoz, a mezőgazdasági veszteségekhez és a környezetkárosodáshoz Irakban és Szíriában; mivel a török, iraki és szíriai érdekelt feleknek strukturált és inkluzív, az egész vízgyűjtő területre kiterjedő párbeszédet kell folytatniuk a Tigris-Eufrátesz folyórendszer kezeléséről, amely a nemzetközi vízjog elvein alapul, beleértve a méltányos és észszerű használatot és a jelentős károkozás elkerülésének kötelezettségét;

V.mivel a Nagy Etióp Reneszánsz Duzzasztógát 2025-ös befejezését és átadását követően továbbra is fennállnak az Egyiptom és Etiópia közötti feszültségek, amelyek jelentősen befolyásolhatják a Nílus-medence hidropolitikai egyensúlyát; mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsa több alkalommal is megvitatta a Nagy Etióp Reneszánsz Duzzasztógát kérdését; mivel minden érintett félnek tartózkodnia kell az olyan egyoldalú intézkedésektől, amelyek súlyosbíthatják a feszültségeket, és prioritásként kell kezelnie a bizalomépítő lépéseket, beleértve a gátak működésének átláthatóságát és a vízáramlás előrejelzésével kapcsolatos technikai együttműködést;

W.mivel az Araksz-folyó létfontosságú Örményország és Azerbajdzsán számára a mezőgazdaság, a gazdasági fejlődés és az ivóvíz szempontjából, miközben az Araksz-folyó vízminősége és vízmennyisége egyre nagyobb nyomás alatt áll; mivel egy jövőbeli, Örményország és Azerbajdzsán között létrejövő, a két ország közös határon átnyúló víztestét szabályozó megállapodás – amely magában foglalná az adatmegosztás, a közös monitoring, a gátbiztonság, valamint a mezőgazdasági és polgári célú vízfelhasználás méltányos és fenntartható elosztásának mechanizmusait – lehetővé tenné, hogy a folyó ahelyett, hogy az instabilitás forrása lenne, közös erőforrásként szolgáljon;

X.mivel a folyók és a tengeri áramlatok által szállított szennyezés és hulladék felhalmozódhat más államok partjainál, környezeti, gazdasági és társadalmi károkat okozva, többek között a turizmusban és a halászatban;

Y.mivel a vízhiány és a vízkészletek romlása tömeges lakóhelyelhagyáshoz és kényszerű migrációhoz is vezethet, súlyosbítva az élelmiszerellátás bizonytalanságát, a szegénységet és az instabilitást a legsebezhetőbb régiókban; mivel a migráció kiváltó okai kezelésének egyik eszköze a vízgazdálkodás javítása a harmadik országokban;

Z.mivel a konfliktus sújtotta területeken a fegyveres állami és nem állami szereplők a legyengült lakosságot kihasználva a vízkészletek ellenőrzése révén szereznek legitimitást; mivel a vízinfrastruktúrához való hozzáférést és a vízinfrastruktúra ellenőrzését egyre inkább politikai nyomásgyakorlási, kényszerítő vagy háborús eszközként használják;

AA.mivel a köz- és magánszféra közötti partnerségeknek elő kell mozdítaniuk a vízhez, a szanitációhoz és a higiéniához való jobb és megfizethetőbb hozzáférést mindenki számára, különösen a vízügyi infrastruktúrák létrehozása, valamint hatékony és fenntartható karbantartása és kezelése terén; mivel az állami beruházásoknak és politikáknak ösztönözniük kell és elő kell mozdítaniuk, hogy a magánszektor olyan technológiákba és gazdálkodási gyakorlatokba fektessen be, amelyek fokozzák a fenntartható gazdasági tevékenységet;

1.a következő ajánlásokat fogalmazza meg a Tanács, a Bizottság, illetve a Bizottság alelnöke / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője felé:a)növeljék a transznacionális vízügyi irányítás szerepét az EU külső tevékenységében, hogy az jelentősen hozzájáruljon a konfliktusok megelőzéséhez, megoldásához és a bizalomépítéshez regionális, nemzeti és nemzetközi szinten, különösen az éghajlatváltozás hatásainak kitett és már most is vízhiánnyal küzdő területeken, különösen a stratégiai jelentőségű régiókban; kifejezetten ismerjék el a vízhiányt mint jelentős biztonsági, geopolitikai és humanitárius kockázati tényezőt, és teljes mértékben építsék be a vízzel kapcsolatos konfliktusok megelőzését az EU kül-, biztonság- és fejlesztési politikájába;b)kezeljék a határokon átnyúló vízgyűjtőkön osztozó kormányok közötti operatív megállapodások hiányát, és bocsássanak rendelkezésre minden szükséges uniós szakértelmet, valamint technikai és pénzügyi támogatást annak érdekében, hogy támogassa a kormányokat az ilyen megállapodások, valamint a vízgyűjtőkkel foglalkozó szervezetek létrehozásában és végrehajtásában, teljes mértékben tiszteletben tartva ugyanakkor a partnerországok szuverenitását és a vízkészlet-gazdálkodással kapcsolatos elsődleges felelősségüket a feszültségek vagy konfliktusok kockázatának csökkentése, az együttműködés előmozdítása és a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás fokozása érdekében; következetesen vessék fel a transznacionális vízügyi irányítással kapcsolatos kérdéseket a partnerországokkal folytatott kétoldalú uniós párbeszédek során;c)támogassák a partnerországok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megteremtsék az együttműködésen alapuló vízgazdálkodáshoz szükséges jogi környezetet és támogató politikát, és erősítsék meg a transznacionális vízügyi irányítás szerepét az EU külső tevékenységében és diplomáciájában; e célból biztosítsák az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) és a világszerte működő uniós küldöttségek számára a megfelelő pénzügyi és emberi erőforrásokat a partnerországokon belüli és azok közötti, határokon átnyúló vízgazdálkodás helyszíni támogatásához, valamint a kék diplomácia fejlesztésének és végrehajtásának előmozdításához;d)biztosítsák az EU határokon átnyúló vízgazdálkodásának megfelelő és hatékony finanszírozását az EU külső fellépéseiben a következő többéves pénzügyi kereten belül a Globális Európa és a Global Gateway eszközök révén; erősítsék meg a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való hozzáférésre irányuló uniós külső beruházások testreszabását az instabil és konfliktus sújtotta környezetekben a béke és a reziliencia támogatása érdekében, többek között az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens és fenntartható vízgazdálkodáshoz és a szennyvízelvezetési infrastruktúrához való globális hozzáférés finanszírozásának növelése révén; biztosítsák, hogy az uniós fejlesztési együttműködési és külpolitikai eszközök – köztük az Európai Beruházási Bank – által finanszírozott infrastrukturális és energetikai projektek továbbra is teljes mértékben összhangban legyenek a nemzetközi joggal, ne ássák alá a határokon átnyúló vízügyi kapcsolatokat, az egyenlő hozzáférést és a fenntartható gazdálkodást, és könnyítsék meg az emberek, különösen az őslakos népek földjeikhez való hozzáférését; hangolják össze a finanszírozást a vízügyi rezilienciára vonatkozó első európai stratégia kiemelt globális intézkedéseivel;e)ismerjék el és erősítsék meg a környezetvédelmi jogvédők és a civil társadalmi szervezetek által a vízmegőrzés, az egyenlő hozzáférés és a határokon átnyúló vízügyi irányítás érdekében végzett kulcsfontosságú munka támogatását; szorosan vonják be a helyi környezetvédelmi jogvédőket és a civil társadalmi szervezeteket a nem uniós országok transznacionális vízügyi irányításához nyújtott uniós támogatásba, és mozdítsák elő biztonságukat és szabadságukat, hogy erőszak és megfélemlítés nélkül működhessenek; növeljék a vízdiplomácia, a konfliktusmegelőzés és a határokon átnyúló vízügyi együttműködés területén tevékenykedő nem kormányzati szervezeteknek nyújtott támogatást, különösen az instabil és konfliktus sújtotta régiókban, elismerve fontos szerepüket a helyi és regionális szintű párbeszéd elősegítésében, a közösségi alapú vízgazdálkodás támogatásában, a bizalomépítés előmozdításában, valamint a fenntartható és inkluzív vízügyi irányítási kezdeményezésekhez való hozzájárulásban;f)az „Európa együtt” megközelítés révén terjesszék ki a határokon átnyúló uniós vízügyi irányítási projektek földrajzi hatályát Afrika és Közép-Ázsia bizonyos részein túl az amerikai kontinensre, a Közel-Keletre és Észak-Afrikára, valamint Kelet- és Dél-Ázsiára, különösen amennyiben a vízellátás bizonytalansága hozzájárulhat az instabilitáshoz és a lakóhelyelhagyáshoz;g)erősítsék meg a fenntartható víz- és szennyvízgazdálkodást az infrastruktúra, a technológiák és a szakértelem terén folytatott együttműködés partnerségekbe és fejlesztési programokba való módszeres beépítése révén; többek között a helyi hatóságokkal, közszolgáltatásokkal, civil társadalommal és közösségi alapú szervezetekkel létrehozott partnerségek keretében támogassák a partnerországokban a kapacitásépítést és az intézmények megerősítését a víziközmű-szolgáltatások tervezésének, irányításának és karbantartásának javítása érdekében; az infrastrukturális beruházásokat igazítsák hozzá a helyi és történelmi körülményekhez annak érdekében, hogy a víz a béke és a stabilitás eszközévé váljon;h)erősítsék meg a vízzel kapcsolatos többoldalú együttműködést, különösen az ENSZ-en belül, az ENSZ vízügyi egyezménye egyetemesebb alkalmazásának folytatása és fokozása, valamint a fenntartható fejlődési célok, különösen a tiszta vízre és a szanitációra vonatkozó 6. fenntartható fejlődési cél végrehajtásának támogatása révén, valamint az azokhoz való hozzáférés terén az országok között és az országokon belül mutatkozó jelentős egyenlőtlenségek kezelése révén; biztosítsák az ENSZ 2023. évi vízügyi konferenciáján tett uniós kötelezettségvállalások folyamatos végrehajtását, fenntartva ugyanakkor ezeket a törekvéseket és intézkedéseket az ENSZ 2026. évi vízügyi konferenciájának előkészítése során; fokozzák a többszintű párbeszédet a konfliktusnak kitett medencékben található országokkal, beleértve a csúcstalálkozókat és a közös kezdeményezéseket, valamint a hosszú távú együttműködési formákat;i)hangsúlyozzák, hogy a hatékony, határokon átnyúló vízügyi irányítás a biológiai sokféleség és az éghajlat megőrzésétől függ, és erre tekintettel szorgalmazzák, hogy a vízgazdálkodás elsősorban a környezeti – mint a növények, állatok és emberek alapvető szükséglete – érdekekre reagáljon, és a közérdeken, valamint a közös közjavakon és a globális javakon alapuló logika vezérelje;j)a stabilitás előmozdításának eszközeként erősítsék meg a globális vízgazdálkodás rezilienciáját a vízügyi rezilienciára vonatkozó uniós stratégia hatékony végrehajtása révén, különös tekintettel a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való hozzáférés legalább 70 millió ember számára történő támogatását, valamint a globális vízügyi irányítás és az olyan többoldalú fórumokon való szerepvállalás megerősítését célzó globális fellépésekre, mint a G7-ek, a G20-ak és a bakui párbeszéd a víz éghajlat-politikában betöltött szerepéről;k)fektessenek be a határokon átnyúló vízgazdálkodás nemzetközi előmozdítására irányuló valamennyi folyamatban lévő uniós támogatás átláthatóbb áttekintésébe, és biztosítsák valamennyi érintett főigazgatóságon belül, valamint az EKSZ és a Bizottság között az összes munka és finanszírozás koherenciáját és észszerűsítését, biztosítva ugyanakkor, hogy a különböző programok kiegészítsék egymást, és ne legyenek átfedésben; erősítsék meg a határokon átnyúló vízügyi együttműködés terén tett uniós erőfeszítésekkel és eredményekkel kapcsolatos kommunikációt annak érdekében, hogy láthatóbbá váljon ez az alapvető eszköz és az EU vezető szerepe annak végrehajtásában;l)mozdítsák elő a fokozott nemzetközi együttműködést, többek között a vízgyűjtő területek szervezeteinek szintjén, a növekvő vízválság kezelése érdekében; biztosítsák és javítsák a tiszta és jó minőségű vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való hozzáférést; mozdítsák elő a fenntartható vízgazdálkodást, növeljék a víz újrafelhasználását, kezeljék a vízszennyezést, a túlzott felhasználást és a hulladékot, valamint hajtsanak végre különböző innovatív vízügyi technológiákat, többek között természetalapú megoldásokat;m)biztosítsák, hogy az uniós vízügyi kezdeményezések világszerte kezeljék a továbbra is fennálló adathiányt és a kormányok közötti adatmegosztás hiányát azáltal, hogy a partnerországokat technikai és fizikai erőforrásokkal látják el a vízszint és a határokon átnyúló vízgyűjtő területek minőségének hatékony nyomon követéséhez, valamint a kompatibilitás növelése érdekében a partnerországok közötti adatcsere és az adatgyűjtésre vonatkozó közös normák előmozdítása révén; hiteles és megbízható szereplőként segítsék elő a megbízható vízügyi információk cseréjét a kormányok, az érdekelt felek és a nyilvánosság között a vízhiányos és nagy feszültségű környezetben, beleértve azokat az eseteket is, amikor az információk megosztása biztonsági okokból érzékeny kérdésnek minősül; építsenek a vonatkozó uniós tapasztalatokra, programokra, gyakorlatokra és stratégiákra a bevált gyakorlatok regionális és nemzeti szereplők közötti megosztásának megerősítése érdekében, a vonatkozó uniós programokra, gyakorlatokra és stratégiákra építve;n)mozdítsák elő a kormányközi és regionális együttműködési eszközöket a vízkészlet-gazdálkodás terén, különös tekintettel a méltányos vízelosztás biztosítására, és támogassák a helyi és közösségi szintű irányítási struktúrákat; mérlegeljék a köz- és magánszféra közötti partnerségek támogatását, amennyiben azok hozzájárulnak a hatékony vízgazdálkodáshoz, valamint a vízhez, a szanitációhoz és a higiéniához való megfizethetőbb hozzáféréshez mindenki számára; ösztönözzék az olyan technológiákba és gazdálkodási gyakorlatokba történő beruházásokat, amelyek fokozzák a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok alkalmazását a növénytermesztésben, az állattenyésztésben és a haltermelésben mind a mezőgazdasági kistermelők, mind a nagyobb vállalatok részéről;o)hangsúlyozzák a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia és az uniós szakpolitikák partnerországok fejlesztési prioritásaival való összehangolásának elvét, a helyi erőforrásokra gyakorolt hatásuk értékelése alapján, annak érdekében, hogy közösen elkerüljék a vízkészletek kimerülését vagy szennyezését a nem uniós országokban;p)fokozzák az integrált vízkészlet-gazdálkodás mint olyan alapvető eszköz végrehajtását, amely előmozdítja a víz, a föld és a kapcsolódó erőforrások összehangolt fejlesztését és fenntartható kezelését, határokon átnyúlóan is, a 6.5.2. fenntartható fejlődési céllal összhangban, a part menti államok kölcsönös előnyére, valamint kiemelve a víz, az energia, az élelmiszer és az ökoszisztéma közötti kapcsolat fontosságát a vízzel kapcsolatos szinergiák és kompromisszumok kezelésében az EU külső fellépései során;q)erősítsék meg az uniós nyomonkövetési és korai előrejelző kapacitásokat a digitalizáció és a modern technológiák – többek között a műholdas megfigyelés és a szennyezés valós idejű nyomon követése – révén, amelyek elengedhetetlenek a határokon átnyúló szennyezés megelőzéséhez és leküzdéséhez, valamint a katasztrófakockázat-csökkentés támogatásához; világszerte erősítsék meg a vízhiány és a vízzel kapcsolatos konfliktuskockázatok – például a víz és a vízinfrastruktúra fegyverként való felhasználása és a vízhez való hozzáférés szándékos megtagadása – nyomon követését, és ezt a nyomon követést építsék be az EKSZ válságreagálási központjának konfliktusmegelőzési rendszereibe;r)ösztönözzék és finanszírozzák a határokon átnyúló fenntartható vízgazdálkodással, a vízmegosztással, az együttműködéssel és az innovációval kapcsolatos kutatást, többek között a Horizont Európa programon keresztül, valamint tárjanak fel olyan újonnan felmerülő kihívásokat, mint az időjárás-módosító tevékenységek;s)fontolják meg, hogy megbízzák az EU emberi jogi különleges képviselőjét a vízzel kapcsolatos konfliktusok megelőzésével és megoldásával, a vízügyi együttműködés és a jogállamiság előmozdításával, valamint a vízforrások és -rendszerek védelmével, többek között fegyveres konfliktusok idején és határokon átnyúló helyzetekben is, és hogy az EU nevében vezesse a vízi ökoszisztémák védelmére és helyreállítására irányuló nemzetközi erőfeszítéseket a 6. fenntartható fejlődési céllal összhangban, mivel a vízgazdálkodás rezilienciája elengedhetetlen a jelenlegi és jövőbeli egészségügyi, élelmezési, energetikai és biztonsági válságok kezeléséhez; konzultáljanak a Parlamenttel az EU emberi jogi különleges képviselője munkáját támogató megbízatásról, erőforrásokról és együttműködési megállapodásokról;t)erősítsék meg a nemzetközi jog és az illetékes nemzetközi bíróságok szerepét, és a transznacionális víztestekkel kapcsolatos viták megoldásának elsődleges eszközeiként mozdítsák elő a párbeszédet, a közvetítést és a regionális megoldásokat, és ezáltal biztosítsák az érintett vizekkel határos valamennyi állam jogi kötelezettségeinek egyértelműségét és elszámoltathatóságát; szisztematikusan ítéljék el a víz konfliktushelyzetekben fegyverként való használatát; gondoskodjanak arról, hogy az elkövetőket felelősségre vonják;u)támogassák az olyan jogi kezdeményezéseket, amelyek célja az igazságszolgáltatás és a kártérítés biztosítása a vízkészletek és az infrastruktúra szándékos célbavétele és megsemmisítése miatt;

2.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének.