A.mivel az EUMSZ 191. cikke kimondja, hogy „az Unió környezetpolitikájának célja a magas szintű védelem, figyelembe véve ugyanakkor az Unió különböző régióinak helyzetében mutatkozó különbségeket”, és ez a politika „az elővigyázatosság és a megelőzés elvén, a környezeti károk elsődlegesen a forrásuknál történő elhárításának elvén, valamint a „szennyező fizet” elven alapul”;

B.mivel a víz nélkülözhetetlen az élet és az emberiség számára; mivel az Uniónak hatékonyan kell kezelnie a meglévő és jövőbeli vízkészleteket, és hatékonyan kell reagálnia a vízzel kapcsolatos jelenlegi kihívásokra, azok ugyanis közvetlenül érintik az emberi egészséget, a környezetet és annak ökoszisztémáit, valamint a stratégiai társadalmi-gazdasági tevékenységeket;

C.mivel a víztestek valamennyi formájában megtalálható és az EU összes vizében kimutatható mikroszennyező anyagok káros hatással, többek között rákkeltő és endokrin károsító hatással vannak az emberi egészségre, valamint – még alacsony koncentrációban is – a vízi élővilágra, és hozzájárulnak az antimikrobiális rezisztencia terjedéséhez; mivel az Egészségügyi Világszervezet az antimikrobiális rezisztenciát sürgős globális egészségügyi válságnak nyilvánította, amely az előrejelzések szerint 2050-re világszerte több halálesetet fog okozni, mint a rák; mivel a gyógyszerekből származó számos mikroszennyező anyag a beteg általi felhasználás után kerül a vízbe, s nem pedig a gyártás vagy az ártalmatlanítás során;

D.mivel a vízszennyezés, beleértve a mikroszennyező anyagok okozta szennyezést is, növekvő és súlyos fenyegetést jelent az ökoszisztémákra, a biológiai sokféleségre, valamint az emberi és állati egészségre nézve, és jelenleg évente több mint 75 milliárd EUR-ba kerül az EU-nak; mivel a települési szennyvíz a vízszennyezés egyik fő forrása, ha nem gyűjtik és kezelik megfelelően; mivel az egészségre és a környezetre gyakorolt káros hatások elkerülése érdekében el kell távolítani a mikroszennyező anyagokat a szennyezett szennyvízből;

E.mivel számos uniós település és közösség az ivóvíz parti szűrésére támaszkodik, ami a mikroszennyező anyagokkal egyre jobban szennyezett vízellátást eredményez;

F.mivel az elsődleges, másodlagos és harmadlagos kezelés költségeit általában az állami szervek fedezik az adófizetők pénzéből vagy vízdíjakból; mivel az EUMSZ 191. cikkében foglalt „szennyező fizet” elv szennyvíztisztításra való alkalmazását először a települési szennyvíz kezeléséről szóló felülvizsgált irányelvben vezették be;

G.mivel a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv meghatározza a települési szennyvíz összegyűjtésének, kezelésének és kibocsátásának, valamint az egyes ipari ágazatokból származó, biológiailag lebomló szennyvíz kibocsátásának jogi keretét, mivel a települési szennyvíz kezeléséről szóló felülvizsgált irányelv célja a vízszennyezés – többek között a mikroszennyező anyagok – csökkentése és a vízminőség védelme az egész EU-ban; mivel a szennyvízben található mikroszennyező anyagokat a hagyományos szennyvíztisztítás nem távolítja el hatékonyan; mivel a felülvizsgált irányelv bevezeti a szennyvíz negyedleges kezelésének kötelezettségét, amely eltávolítja a mikroszennyező anyagokat, ezáltal biztosítva az egészség és a környezet magas szintű védelmét, összhangban az „egy egészség” megközelítéssel; mivel a felülvizsgált irányelv előírja a negyedleges kezelés szisztematikus korszerűsítését a több mint 150 000 embert kiszolgáló nagy szennyvíztisztító telepeken (azaz a nagyvárosokban, mivel ezek a mikroszennyező anyagok kibocsátásának gócpontjai), és a kisebb szennyvíztisztító telepek esetében pedig csak akkor írja elő a korszerűsítést, ha azok veszélyeztetett területeken találhatók;

H.mivel a negyedleges kezelés végrehajtása fokozatosan történik, 2033 decemberében kezdődően, amikor is a nagyobb telepek csak 20%-át, illetve a kisebb telepek csak 10%-át kell korszerűsíteni, a teljes körű végrehajtás pedig 2045 decemberére valósul meg; mivel a települési szennyvíz további és fejlett kezeléseként be kell vezetni a negyedleges kezelést a mikroszennyező anyagok lehető legszélesebb spektrumának kiküszöbölése érdekében, ahhoz, hogy ezeket a szennyező anyagokat drasztikusan csökkentsék, és megvédjék a közegészséget és a környezetet; mivel a negyedleges kezelés bevezetése az irányelv legköltségesebb eleme;

I.mivel a „szennyező fizet” elv az EUMSZ 191. cikkében rögzített, jogilag kötelező erejű elv, amelynek célja annak biztosítása, hogy a környezeti károk okozóinak, ne pedig az adófizetőknek vagy a szélesebb társadalomnak kelljen viselniük a szennyezés megelőzésének, ellenőrzésének és orvoslásának a költségeit;

J.mivel a kiterjesztett gyártói felelősség célja a környezeti externáliák internalizálása, és arra kell ösztönöznie a gyártókat, hogy a termékek teljes életciklusa során – a tervezéstől az életciklus végéig – figyelembe vegyék a környezetvédelmi megfontolásokat, hatékonyan végrehajtva a „szennyező fizet” elvet; mivel a legtöbb meglévő kiterjesztett gyártói felelősségi rendszert azonosítható pontforrásokból származó hulladékáramok keretében dolgozták ki, ahol a gyártók hatékonyan tudják megszervezni, nyomon követni és ellenőrizni a begyűjtési és kezelési rendszereket;

K.mivel a gyógyszereket a betegek kezelése céljából fejlesztik ki és engedélyezik; mivel a környezeti kockázatértékelés a gyógyszerek engedélyezésének szükséges kritériuma, de a környezeti kockázat nem képezi részét a gyógyszerek engedélyezése során végzett előny/kockázat értékelésnek;

L.mivel a Bizottság és a Közös Kutatóközpont adatai és elemzései azt mutatják, hogy a szennyvízben található potenciálisan káros és biológiailag nehezen lebomló anyagok legnagyobb része a gyógyszerekből és a kozmetikumokból származik; mivel egyes forgalombahozataliengedély-jogosultak arról számolnak be, hogy ezekben az elemzésekben az egyes termékeknek tulajdonított mérgező terhelések eltérnek a gyógyszerek környezeti kockázatértékeléséből származó adatoktól;

M.mivel a települési szennyvíz kezeléséről szóló felülvizsgált irányelv a kiterjesztett gyártói felelősségre vonatkozó rendelkezéseket vezetett be a „szennyező fizet” elvvel összhangban, amely előírja, hogy a negyedleges kezelés költségeinek legalább 80%-át a szennyező anyagok kibocsátásáért felelősként azonosított fő ágazatoknak, nevezetesen a gyógyszer- és kozmetikai iparnak kell fedeznie;

N.mivel a negyedleges szennyvíztisztítás bevezetése az irányelv legköltségesebb eleme;

O.mivel a tagállamok költségbecslései jelentősen meghaladják a Bizottság hatásvizsgálatában foglaltakat (pl. Németország és Spanyolország sokszorosan magasabb költségekről számolt be);

P.mivel a kiterjesztett gyártói felelősség célja, hogy finanszírozza a mikroszennyező anyagok szennyvízből való eltávolítását, és ösztönözze a kevésbé mérgező, biológiailag jobban lebomló termékek fejlesztését, amelyek mentesülnek a kiterjesztett gyártói felelősség alól; mivel a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer ösztönzi és jutalmazza az innovációt a kevésbé káros anyagok fejlesztése és használata terén az érintett ágazatokban;

Q.mivel a biztonságos, hatékony és megfizethető gyógyszerekhez való hozzáférés az európai uniós közegészségügyi rendszerek sarokköve, és biztosítani kell a gyógyszerellátás biztonságát az EU-ban;

R.mivel a Bizottság hatásvizsgálata és független adatok szerint a kiterjesztett gyártói felelősség alkalmazása csak elenyésző mértékben eredményezné a termékek bekerülési költségének esetleges emelkedését vagy az uniós piacon termékeket forgalomba hozó ágazatok haszonkulcsának esetleges csökkenését, és nem veszélyeztetné az uniós piacon az említett termékek megfizethetőségét, rendelkezésre állását vagy hozzáférhetőségét;

S.mivel egyes tagállami hatóságok költségbecslései meghaladják a Bizottság hatásvizsgálatában foglaltakat (pl. Németország és Spanyolország sokszorosan magasabb költségekről számolt be); mivel a Bizottság hatásvizsgálatát egyes érdekelt felek is vitatták, különösen a gyógyszerek és kozmetikumok környezeti hozzájárulása és a gyógyszerárakra gyakorolt hatások kiszámítása tekintetében; mivel a Közös Kutatóközpont egy második tanulmányt is készített azzal a céllal, hogy tisztázza és tovább vizsgálja az irányelv által érintett ipari ágazatok által fedezendő lehetséges költségeket; mivel ez az új tanulmány nagyrészt megerősítette a korábbi adatokat és megállapításokat;

T.mivel módszertani és tudományos okokból kifogásolt az, hogy a Bizottság a mikroszennyező anyagok mintegy 92%-át a gyógyszereknek és a kozmetikumoknak tulajdonítja, különös tekintettel arra, hogy nem készült alapos elemzés a betegek hozzáférésére és a nemzeti egészségügyi költségvetésekre gyakorolt következményekről; mivel ez a mulasztás különösen kritikus fontosságú az innovatív, generikus és lejárt szabadalmú gyógyszereket is magában foglaló teljes gyógyszeripari ökoszisztéma szempontjából, amelynek összessége a betegek hozzáférését, az ellátás biztonságát és az európai egészségügyi rendszerek hosszú távú fenntarthatóságát támasztja alá, miközben fenntartja a kutatásba és fejlesztésbe történő beruházásokat és a gyártási lábnyomot, amelytől Európa egészségügyi stratégiai autonómiája függ;

U.mivel a generikus gyógyszerek az EU-ban kiadott gyógyszerek közel 70%-át teszik ki A Bizottság „A gyógyszerhiány kezelése az EU-ban” című, 2023. október 24-i közleménye (COM(2023)0672)., és alapvető fontosságúak az egészségügyi rendszer fenntarthatósága szempontjából; mivel a generikus gyógyszerek gyártói jellemzően szigorú árképzési keretek között, továbbá nagy volumenre és alacsonyabb árrésre épülő gazdasági modell alapján működnek, ami korlátozza a további szabályozási költségek elnyelésére való képességüket, és ezért érzékenyebbek lehetnek a költségnövekedésre, ami szükségessé teszi az irányelv végrehajtásának gondos nyomon követését;

V.mivel a generikus gyógyszerek ugyanazon a hatóanyagon alapulnak, mint a referencia-gyógyszer, ami megnehezíti a generikus gyógyszerek gyártói számára, hogy a szennyezést annak forrásánál kezeljék;

W.mivel az elmúlt években súlyosbodott a gyógyszerhiány az EU-ban, és kockázatot jelent a betegellátásra nézve; mivel az EU a gyógyszerhatóanyagok tekintetében továbbra is nagymértékben függ a nem uniós országoktól; mivel az EU lépéseket tesz a gyógyszerhiány és az ellátásbiztonság kezelése érdekében, többek között a gyógyszerek felülvizsgált általános szabályozása és a kritikus fontosságú gyógyszerekről szóló jogszabály révén;

X.mivel a felülvizsgált UWWT-irányelv rugalmasságot biztosít a tagállamok számára a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerek kialakítása és a hozzájárulások kiszámítására szolgáló módszerek kidolgozása terén, lehetővé téve számukra, hogy a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszereket úgy alakítsák ki, hogy biztosítsák az arányosságot és elkerüljék a nem kívánt következményeket, beleértve a gyógyszerellátás veszélyeztetését is, ezáltal egyensúlyt teremtve a közegészségügyi célkitűzések és a környezeti felelősség között;

Y.mivel a felülvizsgált UWWT-irányelv 10. cikke kötelezővé teszi a nyomonkövetési és végrehajtási kereteket, beleértve annak biztosítását, hogy az irányelv – többek között a gyógyszerárakra gyakorolt – hatásait megfelelően nyomon kövessék;

Z.mivel az UWWT-irányelv (20) preambulumbekezdése megerősíti, hogy az irányelv már rendelkezik a nyomonkövetési adatokon és tudományos bizonyítékokon alapuló rendszeres értékelésről, beleértve szükség esetén a rendszer hatálya aktualizálásának lehetőségét is, ezáltal elegendő rugalmasságot biztosítva a meglévő jogi kereten belül anélkül, hogy szükség lenne az irányelv újbóli felülvizsgálatára;

AAZ.mivel a felülvizsgált UWWT-irányelv előírja a Bizottság számára, hogy 2033 végéig, majd 2040 végéig végezzen átfogó értékelést, lehetőséget biztosítva az irányelv hatásainak vizsgálatára, és szükség esetén kiigazításokat javasoljon;

AB.mivel a Bizottság becslése szerint a gyógyszerárakra gyakorolt hatás 2045-re még a költségek teljes áthárítása esetén is fejenként évi 2,64–3,20 EUR-t tenne ki; ezt a becslést a Közös Kutatóközpont 2025 decemberében újból megerősítette, figyelembe véve a társjogalkotók által elfogadott végleges szöveget;

AC.mivel az irányelv hosszú végrehajtási ütemtervet ír elő, egyes rendelkezések teljes körű alkalmazását 2045-ig késleltetve, lehetővé téve az irányelv és az általa előírt negyedleges kezelési kötelezettségek fokozatos és kiegyensúlyozott végrehajtását, 2033-ra 20%-os, 2039-re 60%-os, 2045-re pedig a teljes lefedettség elérését irányozva elő; mivel az irányelv időt biztosít a tagállamoknak arra, hogy a gyógyszerekre vonatkozó új pályázati eljárások révén kiigazítsák a szerződések árképzését;

AD.mivel a Bizottság hatásvizsgálata és a Közös Kutatóközpont tanulmánya szerint a gyógyszerek árának ebből eredő emelkedése még a költségek teljes áthárítása esetén is elhanyagolható marad a fellépés elmaradásának költségeihez képest, mivel a mikroszennyező anyagoknak való kitettséghez kapcsolódó betegségekhez, különösen a rákhoz kapcsolódó jelentős hosszú távú egészségügyi kiadások már most is jelentősen nagyobb terhet rónak a közegészségügyi rendszerekre, és ez várhatóan jelentősen növekedni fog;

AE.mivel a negyedleges kezelésekhez való hozzájárulással kapcsolatos költségek a forgalomba hozott termékeken alapulnak, és ezért minden terméket magukban foglalnak, függetlenül attól, hogy azokat az EU-ban vagy azon kívül állították-e elő, és a kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettség egységesen alkalmazandó az uniós piacon termékeket forgalomba hozó valamennyi vállalatra, biztosítva az egyenlő versenyfeltételeket és megelőzve a tisztességtelen versenyelőnyöket; mivel az irányelv célja ezért az, hogy ne gyakoroljon torzító hatást a piacra, és ne okozzon hátrányt az uniós termelők és az ágazat általános versenyképessége számára; mivel nagyon fontos annak biztosítása, hogy valamennyi importált termék megfeleljen a kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettségeknek, és finanszírozza azokat, beleértve az összes kis magánszállítmányt, például az online megrendeléseket is;

AF.mivel a Bizottság hatásvizsgálata azt mutatja, hogy kiterjesztett gyártói felelősség hiányában a negyedleges szennyvízkezelés 2040-ig évente mintegy 1,186 milliárd EUR-ra becsült éves költségét egyébként elsősorban magasabb vízdíjakból és az állami költségvetésekből kellene fedezni, ezáltal a szennyezés költségeit az iparról a polgárokra és az adófizetőkre hárítva át; és méltánytalan terhet róva a háztartásokra, köztük a legkiszolgáltatottabbakra is, és méltánytalan terhet róva a háztartásokra, köztük a legkiszolgáltatottabbakra is;

AG.mivel a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer végrehajtása szükséges a jogbiztonság és a pénzügyi biztonság biztosításához, különösen a közintézmények számára, valamint a szennyvíz-infrastruktúrába történő szükséges beruházások biztosításához a környezetvédelmi és közegészségügyi célkitűzések elérése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a polgárok és a vízfogyasztók ne viseljék a szennyezés azon pénzügyi költségeit, amelyekért nem felelősek;

AH.mivel az új környezetminőségi előírások, különösen a víz-keretirányelv szerinti kilenc gyógyszerészeti környezetminőségi előírás, nem teljesíthetők fejlett és további szennyvíztisztítás nélkül;

AI.mivel a települési szennyvíz kezeléséről szóló átdolgozott irányelv arra kötelezi a Bizottságot, hogy a települési szennyvíz nyomon követésének eredményei és a legfrissebb tudományos adatok alapján rendszeresen értékelje, hogy más termékeket is be kell-e vonni a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerbe; mivel a Bizottságnak legkésőbb 2033-ig be kell nyújtania az első hivatalos felülvizsgálatot;