A.mivel a kubai kommunista rezsim több mint öt évtizedes politikai és gazdasági döntései mély válságba sodorták az országot, amelyet akár napi 22 órás áramkimaradások, akut élelmiszer-, víz-, üzemanyag- és gyógyszerhiány, valamint széles körű szegénység jellemez egy több mint 67 éve tartó, alkotmányosan megszilárdított egypártrendszer keretében, amelyben ez az egyetlen engedélyezett politikai erő; mivel az immobilitásra, az elnyomásra és a változással szembeni ellenállásra épülő politikai és gazdasági modell összeomlásával – amelyet tovább súlyosbít a szabad, tisztességes és versenyen alapuló választások hiánya és a politikai pluralizmus tilalma – Kuba egyre közelebb kerül a bukott állam jellemzőihez, és antidemokratikus anomáliát jelent a térségében;

B.mivel a Prisoners Defenders nem kormányzati szervezet szerint Kuba 2026. május végén rekordszámú, 1 281 politikai foglyot tartott fogva, köztük kiskorúakat – akik közül néhányat felnőttek mellett, maximális biztonságú börtönökben tartottak fogva –, és számos fogvatartott súlyos betegségben szenved, köztük sportolók, művészek, független újságírók és békés aktivisták; mivel a szervezet dokumentálja a fogvatartottakkal szembeni szisztematikus kínzást, szexuális erőszakot és halálos fenyegetéseket, és egy statisztikailag reprezentatív tanulmányban megállapította, hogy minden megvizsgált politikai fogoly, köztük a kiskorúak is kínzást szenvedtek el, és megtagadták tőlük az orvosi ellátást, miközben visszatérő gyakorlat az önkényes és teljes elkülönítéssel járó fogva tartás, az erőszakos ideiglenes eltüntetés és a családok zaklatása; mivel a rezsim módszereit jól szemlélteti José Daniel Ferrer, a Kubai Hazafias Unió alapítója és lelkiismereti fogoly esete, akinek szabadon bocsátását a Parlament többször is kérte, és aki 2025 októberében kényszerű száműzetésbe vonult;

C.mivel az átlagos kubaiak számára mindennapi életükben olyan kórházak állnak rendelkezésre, amelyek képtelenek rendesen működni, és ahol hiányoznak az alapvető gyógyszerek, és a betegeknek saját készleteiket kell magukkal hozniuk, miközben krónikus az élelmiszer- és vízhiány, továbbá számos alapvető árucikket kizárólag a szokásos állami fizetésben részesülők számára elérhetetlen, csak külföldi valutát elfogadó boltokban árusítanak; mivel az Emberi Jogok Kubai Megfigyelőközpontja szerint a családok 89%-a mélyszegénységben él, és 10 kubaiból 7 kénytelen kihagyni étkezéseket, míg az ENSZ jelentése szerint több mint 96 000 beteg vár késedelmes műtéti beavatkozásra, köztük 11 000 gyermek, és mintegy 1 millió ember függ a tartálykocsis vízellátástól, amelyet a dízelhiány korlátoz;

D.mivel 2026 áprilisában az EU további 2 millió EUR összegű humanitárius segélyt szabadított fel a karib-tengeri térség számára idén már elkülönített 4 millió EUR-n felül, hogy támogassa a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévők számára sürgős segítséget nyújtó humanitárius partnereket; mivel az ENSZ Kubára vonatkozó aktualizált cselekvési terve, amely mintegy kétmillió ember megsegítésére törekszik, továbbra is súlyosan alulfinanszírozott, mivel az ENSZ 26,2 millió USD-t mozgósított, és 68 millió USD hiány maradt fenn;

E.mivel az elmúlt négy év kumulált inflációja Kubában meghaladja az 500%-ot, miközben az állami fizetések havi 15–25 USD-t érnek a feketepiaci árfolyamon, amely az egyetlen reális árfolyam a szigeten; mivel a rezsim az importált tüzelőanyagoktól tette függővé az országot, és miután hagyományos beszállítói – Oroszország és Venezuela – korlátozták a szállításokat, az energiavészhelyzet elmélyült, ami 2024 októberében a nemzeti villamosenergia-rendszer több napra történő teljes összeomlásához vezetett, és 11 millió ember maradt áram nélkül;

F.mivel Kuba ma az általa fogyasztott élelmiszerek több mint 70%-át importálja annak ellenére, hogy termékeny trópusi országról van szó, amely egykor a világ egyik legnagyobb cukortermelője volt, és ez az összeomlás a több évtizedes kollektivizált, állami ellenőrzés alatt álló és militarizált mezőgazdaság és a nem produktív gazdasági modell közvetlen következménye;

G.mivel a humanitárius vészhelyzet nem külső embargó eredménye, hanem a rezsim saját modelljének és kudarcainak közvetlen következménye, nevezetesen a gazdaság militarizálása és állami monopolizálása, a magánvállalkozások elnyomása, valamint az erőforrásoknak a biztonsági apparátushoz, nem pedig az emberek számára szükséges élelmiszerekhez, gyógyszerekhez és villamos energiához való átcsoportosítása; mivel ezt a modellt a korrupt GAESA katonai konglomerátum testesíti meg, amely a sziget gazdaságának közel felét ellenőrzi, és amely senkinek nem tartozik elszámolással és beszedi a rezsim keményvalutából – többek között az ENSZ által a kényszermunkához hasonlított orvosi missziókból – származó bevételeit még úgy is, ha a kórházakban hiányoznak az alapvető felszerelések; mivel ez a válság nem választható el a több évtizedes állami elnyomástól, és a további instabilitás súlyosabb humanitárius, migrációs és biztonsági következményekkel járhat;

H.mivel az EU és Kuba közötti kapcsolatokat a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás szabályozza, amelynek kinyilvánított célja az volt, hogy a rezsim fokozatosan nyisson és javítsa polgárainak helyzetét; mivel közel kilenc évvel azután, hogy a Parlament egyetértését adta a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodáshoz, a rezsim egyáltalán nem hajtott végre jelentős nyitást, ehelyett fokozta az elnyomást, üldözte az eltérő véleményeket és növelte a politikai foglyok számát, miközben a gazdasági helyzet elfogadhatatlan szintre süllyedt; mivel a megállapodás nem érte el alapvető célját, és az alelnök/főképviselő elismerte, hogy a megállapodás nem érte el célkitűzéseit, és jelenleg felülvizsgálat alatt áll;

I.mivel a rezsim elutasítottsága széles körű mind a szigeten, mind azon kívül, amit az ismétlődő tüntetések és „cacerolazo”-k (tiltakozás fazekakkal és serpenyőkkel), valamint Kuba történelmének legnagyobb kivándorlása is bizonyít, amelynek során több százezer ember távozik egy jobb jövő reményében, miközben sok elmenekült vagy kivándorolni kényszerített személy nem térhet vissza és száműzetésben marad; mivel a rezsim egyetlen válasza a változás iránti követelésekre az, hogy megszilárdítja hatalmát és fokozza az elnyomást;

J.mivel a brutális és kérlelhetetlen elnyomás az egyetlen olyan mechanizmus, amely a rezsimet életben tartja; mivel 2021 júliusában ezrek vonultak az utcára több mint ötven településen, szabadságot követelve; 1994 óta ez volt a legnagyobb tiltakozási hullám, amelyet civil ruhás rendőrök, félkatonai csoportok és a Forradalomvédelmi Bizottságok fojtottak el; mivel több száz embert önkényesen fogva tartottak, és több mint 700 embert állítottak bíróság elé olyan gyorsított eljárásokban, amelyet a Parlament „az igazságszolgáltatás megcsúfolásaként” ítélt el, és a békés felvonulás miatt akár 25 évig terjedő büntetést szabtak ki rájuk, ami emberiesség elleni bűncselekménynek minősülhet; mivel az üzenettel szándékosan példát akartak statuálni: aki tiltakozik, az a munkáját, a szabadságát, a családját vagy az életét kockáztatja;

K.mivel a rezsim folyamatosan megtagadja az országba való belépést az Európai Parlament küldöttségei, az ENSZ különleges előadói és a független megfigyelők számára és ragaszkodik ahhoz, hogy a demokratikus ellenzéket és a független civil társadalmat minden politikai párbeszédből kizárják;

L.mivel az elmúlt hónapokban tárgyalásokra került sor a rezsim és az Egyesült Államok kormánya között, amelyek tartalmát nem hozták nyilvánosságra, és a rezsim elismerte a Washingtonnal folytatott tárgyalásokat; mivel az Egyesült Államok célzott szankciókat fogadott el a rezsim magas rangú személyiségeivel, valamint biztonsági és katonai apparátusának intézményeivel szemben, hivatkozva a rezsim által gyakorolt belföldi elnyomásra és külföldön folytatott, ellenséges tevékenységeire; mivel a normalizálás folyamata nem történhet az emberi jogok rovására és nem mentheti fel a rezsimet az elszámoltathatóság alól;

M.mivel a rezsim szoros katonai együttműködést folytat az Oroszországi Föderációval, beleértve azt is, hogy a jelentések szerint több ezer kubai állampolgárt toboroztak, hogy harcoljanak Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborújában, ami összeegyeztethetetlen a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás szellemével és ellentétes az EU biztonsági érdekeivel; mivel 2026 márciusának végén egy orosz tulajdonban lévő tartályhajó, amely becslések szerint 730 000 hordó nyersolajat szállított, engedélyt kapott arra, hogy kikössön Kuba északi partvidékén;

N.mivel 2026. március 2-án a szigeten vagy száműzetésben élő több mint 50 kubai ellenzéki és civil társadalmi szervezet előterjesztette a demokratikus átmenet ütemtervét, az úgynevezett „felszabadítási megállapodást” vagy „szabadságról szóló megállapodást”, amely három szakaszt határoz meg, nevezetesen a felszabadítást, a stabilizációt és újjáépítést, valamint a demokratizálódást, amelyek a nemzetközi közösség által felügyelt szabad, tisztességes és többpárti választásokban csúcsosodnak ki; mivel az átmenetet Kubának kell vezetnie és minden kubaira ki kell terjednie mind a szigeten, mind a diaszpórában;