1.megjegyzi, hogy a nagy pénzügyi válságot követően a tagállamok 91 ágazatspecifikus adót vezettek be a pénzügyi ágazat megadóztatása érdekében, ami rendkívül széttagolt adózási környezetet eredményez; megjegyzi, hogy ez a széttagolt adózási környezet további működési és adminisztratív költségeket eredményez, és növeli a pénzügyi szolgáltatók határokon átnyúló terjeszkedésének strukturális akadályait, ily módon gyengítve az EU pénzügyi ágazatát és beruházási kapacitását, valamint aláásva az MBU és a bankunió célkitűzéseit;

2.megjegyzi, hogy a nemzeti adórendszerek közötti különbségek a belpolitikai döntéseket tükrözik; tudomásul veszi a nyereség-átcsoportosítással kapcsolatban nemzetközi szinten folyamatban lévő munkát; megerősített uniós szintű koordinációra szólít fel, többek között a 2. pillérről szóló irányelv végrehajtása, az adókikerülés elleni szigorú szabályok és átláthatósági követelmények terén, különösen az országonkénti nyilvános jelentéstétel területén;

3.megjegyzi, hogy a nemzeti adórendszerek széttagoltsága növeli a határokon átnyúló kettős adóztatás kockázatát, illetve az adminisztratív és jogi összetettség miatt akadályozhatja az Unió pénzügyi ágazatának növekedését, továbbá akadályozhatja az uniós pénzügyi piacok mélyebb integrációját; hangsúlyozza, hogy a kettős adóztatás elkerülésének és az adminisztratív terhek csökkentésének továbbra is alapvető fontosságúnak kell maradnia; hangsúlyozza azonban, hogy az egyszerűsítési erőfeszítések nem vezethetnek deregulációhoz vagy negatív versenyhez az adózási normák terén;

4.hangsúlyozza, hogy a forrásadóra vonatkozó nemzeti eljárások közötti különbségek adminisztratív terheket és akadályokat gördítenek a határokon átnyúló beruházások elé, amint azt a Bizottság megtakarítási és beruházási unióra vonatkozó stratégiája is elismeri; üdvözli a FASTER-irányelv elfogadását; további előrelépésre szólít fel egy összehangoltabb és ambiciózusabb keret felé;

5.felhívja a Tanácsot, hogy döntsön a mikro-, kis- és középvállalkozások által alkalmazható, központ szerinti adórendszer létrehozásáról és a 2011/16/EU irányelv módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatról, kellően figyelembe véve a Parlament 2024. április 10-i jogalkotási állásfoglalását;

6.megállapítja továbbá, hogy a meglévő adózási szabályok nem tartottak teljes mértékben lépést az új pénzügyi termékek és piaci infrastruktúrák megjelenésével; hangsúlyozza, hogy a széttagoltság egyre aggasztóbbá válik a neobankok, például a kizárólag digitális bankok, a kihívó (ún. challenger) bankok vagy a pénzügyi technológiai bankok sikerének következtében; rámutat arra, hogy az elmúlt hat évben jelentősen nőtt az e bankok által tartott, határokon átnyúló betétek aránya; hangsúlyozza, hogy a bankok és a nem banki szervezetek adózási szabályai közötti különbségek torzulásokat okozhatnak;

7.hangsúlyozza, hogy az uniós pénzügyi ágazat tényleges adóterheire vonatkozó adatok elégtelensége akadályozza a tényeken alapuló szakpolitikai döntéshozatalt és a piaci magatartásra, a versenyre és a pénzügyi stabilitásra gyakorolt szakpolitikai hatások értékelését; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi szektor megadóztatásának koherens reformjához elengedhetetlen az átláthatóság és a meglévő adatok felhasználásának javítása;

8.hangsúlyozza, hogy a határokon átnyúló beruházások előtt álló adózási akadályok koherens, uniós szintű szabályok révén történő felszámolása csökkentené a megfelelési költségeket, javítaná a piaci hatékonyságot, növelné a határokon átnyúló tőkeáramlások jogi egyértelműségét és megerősítené az uniós pénzügyi szolgáltatások versenyképességét, ugyanakkor visszaszorítaná az adókijátszást és az agresszív adótervezést; hangsúlyozza, hogy koherens szabályrendszerre van szükség az uniós pénzügyi ágazat számára, tiszteletben tartva a tagállamok adóügyi szuverenitását és a szubszidiaritás elvét; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi szolgáltatások megadóztatásának elő kell segítenie a pénzügyi ágazat versenyképességének fenntartását;

9.megjegyzi, hogy a Bizottság 2026. évi európai makrogazdasági jelentése Európai Bizottság, 2026. évi európai makrogazdasági jelentés, 2025. november. szerint az uniós háztartások megtakarítási rátája továbbra is jóval meghaladja a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet országainak átlagát; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy e megtakarítások mintegy egyharmadát az EU-n kívül fektetik be, ami rámutat az uniós pénzügyi keret hiányosságaira a beruházások megtartása terén; felhívja a Bizottságot annak értékelésére, hogy az adóintézkedések miként ösztönözhetik a beruházások uniós gazdaságba áramlását; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megakadályozzák a nem együttműködő joghatóságok uniós jegyzékében szereplő országokba irányuló pénzügyi kiáramlásokat;

10.hangsúlyozza a megtakarítási és beruházási unió előmozdításának fontosságát a megtakarítások termelőberuházásokba történő mozgósítása érdekében; úgy véli, hogy az adózás széttagoltságának csökkentése és a határokon átnyúló beruházási csatornák javítása kulcsfontosságú az európai megtakarítások Unión belüli beruházások céljából történő mozgósításához;

11.hangsúlyozza, hogy a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó adózási keretet az MBU célkitűzéseivel párhuzamosan kell kialakítani, a hatékonyság növelésére, a piaci torzulások kezelésére, valamint a beruházások és a hosszú távú növekedés előmozdítására összpontosítva, ugyanakkor olyan kiegyensúlyozott megközelítést biztosítva, amely a szélesebb körű gazdasági és társadalmi megfontolásokat is tükrözi;

12.megjegyzi, hogy a pénzügyi ágazat adóztatását az egyszerűség, a semlegesség, a méltányosság, a gazdasági, környezeti és társadalmi fenntarthatóság, valamint a jogbiztonság elvének kell vezérelnie; megjegyzi, hogy az adóztatásnak tükröznie kell a bankok nyereségességének a monetáris politikához és a gazdasági feltételekhez kapcsolódó ciklikus dinamikáját is;

13.felhívja a Bizottságot, hogy tegyen eleget azon kötelezettségvállalásának, hogy olyan innovatív megoldásokat javasol az ágazat megadóztatására, amelyek csökkentik a széttagoltságot, támogatják a további uniós szintű integrációt, valamint elősegítik az MBU kiteljesítését;

14.megjegyzi, hogy a pénzügyi szolgáltatások héamentessége 1977-re nyúlik vissza, és célja, hogy elkerülje a technikai nehézségeket a héa összetett pénzügyi szolgáltatásokra való alkalmazása során, amelyet adminisztratív szempontból kivitelezhetetlennek ítéltek; elismeri, hogy a héamentesség eredeti technikai indokát a technológiai fejlődés és a digitalizáció mai szintje már kezelhetővé teszi;

15.megállapítja, hogy a mentesség nem feltétlenül jelent előnyt a pénzügyi intézmények számára, mivel megakadályozza őket az előzetesen felszámított héa visszaigénylésében; úgy véli, hogy a status quo állandósítja a piaci torzulásokat, az átláthatóság hiányához vezethet és növelheti a fogyasztók költségeit, megerősíti az önellátási tendenciát a pénzügyi ágazatban, és versenyhátrányt teremt a nem uniós országok intézményeivel szemben;

16.hangsúlyozza, hogy az általános érdekű tevékenységek gyakran részesülnek héamentességben alapvető társadalmi szerepük elismeréseként; hangsúlyozza, hogy bizonyos alapvető pénzügyi szolgáltatások – nevezetesen a pénzforgalmi szolgáltatások, a betétgyűjtés és az alapvető hitelnyújtás – hasonló, kvázi-közhasznú funkciót töltenek be azáltal, hogy védik a megtakarításokat, lehetővé teszik a gazdasági cserét, és biztosítják, hogy a polgárok és a vállalkozások biztonságosan részt vehessenek a gazdaságban;

17.megjegyzi, hogy a Bizottság ismételt kezdeményezései – többek között 2007. évi javaslatai és a 2020. évi bevezető hatásvizsgálat – nem vezettek a pénzügyi ágazat héamentességének reformjához, mivel a tagállamok nem jutottak egyhangú megállapodásra; megjegyzi, hogy a Bizottság legutóbb 2023 elején tervezte közzétenni a héairányelv A Tanács 2006/112/EK irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről (HL L 347., 2006.12.11, 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2006/112/oj). módosításait; megállapítja, hogy ezek a tervek megrekedtek, így ez az alapvető fontosságú reform még mindig függőben van;

18.megjegyzi, hogy a héairányelv 11. cikke értelmében a csoportos héaalanyiság továbbra is opcionális a tagállamok számára, és annak területi korlátok szabnak határt, jogi és gyakorlati akadályokat gördítve a pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozó, határokon átnyúló csoportok elé;

19.hangsúlyozza, hogy annak ellenére, hogy egyes tagállamokban alkalmazzák a csoportos héaalanyiságot és a költségmegosztási megállapodásokat, a héamentesség az eltérő kompenzációs nemzeti adószabályokkal – például a biztosítási díjakra kivetett adókkal – együtt összetett és széttagolt adózási környezetet teremt, ami költségessé teszi az adózási megfelelést és növeli a vállalkozások működési költségeit; hangsúlyozza, hogy e terhek csökkentése, a szabályok Unió-szerte történő következetes alkalmazásának biztosítása, a határokon átnyúló tevékenységek elősegítése és az innováció támogatása érdekében egyértelműbb héa-meghatározásokra és egyszerűsített szabályokra van szükség;

20.megjegyzi, hogy a csoportos héaalanyiságot, amely csökkentheti a pénzügyi intézmények adminisztratív terheit és javíthatja hatékonyságukat, jelenleg egyenlőtlenül alkalmazzák a tagállamokban, és az általában az egy tagállamban letelepedett szervezetekre korlátozódik; kiemeli, hogy a csoportos héaalanyiság alkalmazásának nagyobb konvergenciája csökkentheti a széttagoltságot és a jogbizonytalanságot a belső piacon, és megkönnyítheti a határokon átnyúló pénzügyi szolgáltatási tevékenységet;

21.felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat a csoportos héaalanyiság következetes végrehajtására, és tárja fel az egyértelműbb jogi keret lehetőségeit, beleértve a határokon átnyúló csoportos héaalanyiság lehetőségét is; hangsúlyozza, hogy a csoportos héaalanyiság pénzügyi és biztosítási szolgáltatásokra való szélesebb körű alkalmazásának összhangban kell lennie a társaságiadó-szabályokkal, különösen a transzferárazásra vonatkozó szabályokkal, és azt a visszaélések elleni kötelező biztosítékoknak kell kísérniük a csalás és az adókikerülés, a csoporton belüli héaáthelyezés és a költségmegosztási visszaélések megelőzése érdekében;

22.megjegyzi, hogy a héairányelv nem tartalmaz konkrét rendelkezéseket az újonnan megjelenő pénzügyi eszközökre, többek között a kriptoeszközökre, a decentralizált finanszírozásra és a pénzügyi technológiára vonatkozóan; kiemeli továbbá, hogy az irányelv nem foglalkozik a származtatott ügyletek héaszempontú kezelésével, és hogy a befektetési alapok kezelése továbbra is eltérő a tagállamok között; megjegyzi, hogy ez a héaszabályok eltérő nemzeti értelmezéséhez, a szolgáltatók számára jogbizonytalansághoz, valamint a hagyományos és az új pénzügyi szolgáltatások közötti egyenlőtlen bánásmódhoz vezetett, valamint az innováció és a versenyképesség akadályozásának kockázatával jár;

23.hangsúlyozza, hogy a modern adózási keretnek támogatnia kell az innovációt a pénzügyi technológia és a digitális pénzügyi szolgáltatások terén, és el kell kerülnie, hogy az új piaci belépőket visszatartó szabályozási tényezőket hozzon létre; felhívja a Bizottságot, hogy tisztázza a kialakulóban lévő pénzügyi szolgáltatások héaszempontú kezelését annak érdekében, hogy Unió-szerte biztosítsa a technológiasemlegességet és az egyenlő versenyfeltételeket;

24.úgy véli, hogy a teljes pénzügyi ágazatra vonatkozó széles körű és differenciálatlan héamentesség kérdéseket vet fel az adórendszer általános következetességével és egyensúlyával kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy a héamentesség reformja csökkentheti a torzulásokat és a vissza nem igényelhető héa szintjét anélkül, hogy aránytalan adminisztratív összetettséget idézne elő; megjegyzi, hogy a héamentesség felszámolásának lehetőségei hatékonyan megszüntethetnék a vissza nem igényelhető héát azáltal, hogy lehetővé tennék a pénzügyi vállalatok számára, hogy teljes mértékben visszaigényeljék a működésük során felhasznált áruk és szolgáltatások után fizetett héát; hangsúlyozza, hogy ez megszüntetné azt a jelenlegi elfogultságot, hogy a szolgáltatásokat kiszervezés helyett házon belülre helyezik, ami korlátozhatja a vállalat szakosodási, külső szakértelemhez való hozzáférési és innovációs képességét; elismeri, hogy ez a reform más joghatóságok tekintetében is egyenlő versenyfeltételeket teremthet, és megerősítheti az uniós pénzügyi intézmények nemzetközi versenyképességét;

25.emlékeztet arra, hogy a héa uniós szinten harmonizált adózási keret, bár a tagállamoknak továbbra is van némi mozgásterük annak végrehajtásában; elismeri ezért, hogy a pénzügyi szolgáltatások héarendszerének reformjával uniós szinten kell foglalkozni;

26.felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a jelenlegi héarendszer pénzügyi ágazatra gyakorolt hatásait, és hozza nyilvánosságra ezt az elemzést; felhívja a Bizottságot, hogy mérlegelje az azonosított torzító hatások kezelésére szolgáló szakpolitikai lehetőségeket; hangsúlyozza, hogy minden ilyen reformnak csökkentenie kell a vissza nem igényelhető héát és a szabályok széttagolt alkalmazását, javítania kell a jogbiztonságot és az adózás méltányosságát, valamint meg kell erősítenie az uniós pénzügyi piacok versenyképességét, ugyanakkor meg kell őriznie a pénzügyi stabilitást és minimalizálnia kell a tagállamok közötti szabályozási arbitrázst; hangsúlyozza, hogy minden ilyen reformnak védenie kell a fogyasztókat is, és továbbra is biztosítania kell, hogy a pénzügyi ágazat méltányosan hozzájáruljon az állami bevételekhez;

27.megjegyzi, hogy a héakeret felülvizsgálatára irányuló bármely javaslatnak makrogazdasági szintű mélyreható elemzésen és a nemzeti banki adók és illetékek átfogó feltérképezésén kell alapulnia; hangsúlyozza, hogy egy ilyen elemzésnek figyelembe kell vennie a pénzügyi szolgáltatásokra gyakorolt adminisztratív következményeket, a meglévő nemzeti bankadók, a pénzügyi szektorra kivetett illetékek és a héarendszer közötti kölcsönhatást, valamint az egységes piacra gyakorolt hatást;

28.kiemeli, hogy a pénzügyi szolgáltatások héa szempontjából történő megítélésének bármilyen módosításakor gondosan értékelni kell a lakossági fogyasztóknak, különösen az alacsony és közepes jövedelmű háztartásoknak nyújtott szolgáltatásokra gyakorolt hatást, és el kell kerülni az általános többletköltségeket;

29.felhívja a Bizottságot, hogy a héamentesség esetleges reformjának részeként értékelje annak megvalósíthatóságát, hogy a biztosítási díjakra kivetett nemzeti adókat a biztosítási szolgáltatások héarendszerbe való teljes körű integrálásával váltsák fel;

30.emlékeztet arra, hogy az EU jelentős, évi 750–800 milliárd EUR összegű beruházási hiánnyal néz szembe éghajlat-politikai, digitális és stratégiai autonómiával kapcsolatos célkitűzéseinek elérése tekintetében; emlékeztet a tagállamok és az EU azon kötelezettségvállalására, hogy jelentősen növelik az európai védelmi beruházásokat; hangsúlyozza, hogy az e kihívásokra való reagálás érdekében a pénzügyi ágazat méltányos és koherensebb adóztatása hozzájárulhat a magántőke mozgósításához – ezáltal ösztönözve a lakossági beruházásokat – és az európai tőkepiacok megerősítéséhez, miközben bevételt teremt a stratégiai prioritásokra irányuló közberuházásokhoz, valamint társadalmi, éghajlati és beruházási szükségleteinkhez, illetve erősíti az EU versenyképességét;

31.e tekintetben emlékeztet a Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, az új saját források – többek között a hatásvizsgálat eredményein alapuló pénzügyi tranzakciós adó – bevezetésére vonatkozó ütemtervről szóló, 2020. évi megállapodásra;

32.elismeri, hogy a Tanácsban nem történt előrelépés a pénzügyi tranzakciós adóról szóló javaslattal kapcsolatban, annak ellenére, hogy mind egyhangúlag, mind megerősített együttműködés keretében széles körű vita folyt, és tudomásul veszi a Bizottság 2026. évi munkaprogramjában tett bejelentését a pénzügyi tranzakciós adóról szóló javaslat visszavonásáról;

33.úgy véli, hogy a pénzügyi piacok nem szándékos vagy tartós torzulásainak elkerülése érdekében alapvető fontosságú a pénzügyi szektorra gyakorolt gazdasági hatások és az adópolitika folyamatos relevanciájának rendszeres értékelése; üdvözli, hogy a Bizottság átfogó elemzést végez a pénzügyi szektor általános adóztatásának a piac működésére, a határokon átnyúló befektetésekre és az uniós pénzügyi piacok versenyképességére gyakorolt lehetséges hatásáról;

34.hangsúlyozza, hogy egyszerűsíteni kell a pénzügyi ágazatra vonatkozó adószabályokat, és biztosítani kell, hogy az ágazat méltányos és hatékony pénzügyi hozzájárulást nyújtson, valamint a szabályoknak egyértelműnek, átláthatónak és kiszámíthatónak kell lenniük a széttagoltság csökkentése, illetve a beruházások és a határokon átnyúló tevékenység lehetővé tétele érdekében, a magas szintű fogyasztóvédelem garantálása mellett; hangsúlyozza, hogy e szabályoknak javítaniuk kell a hatékonyságot és a tőkeallokációt, meg kell őrizniük a piaci stabilitást és a versenyképességet, és csökkenteniük kell a megfelelési költségeket, különösen a lakossági fogyasztók és a kis- és középvállalkozások számára;

35.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.