1.megerősíti, hogy a kohéziós politika nem ellensúlyozhatja a költségvetési rugalmatlanságot, de nem szenvedhet válságok miatti megszorításoktól sem, ugyanakkor hosszú távú beruházási stratégiaként eszközöket kell biztosítania a régiók számára az ipari és technológiai átalakulás, az ökológiai, energetikai, digitális és társadalmi átállás, valamint a demográfiai átmenet kezeléséhez és alakításához; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika csak akkor tudja mindezeket a feladatokat ellátni, ha szilárd finanszírozási programba ágyazódik, és ezért fenntartja, hogy a 2027 utáni többéves pénzügyi keretben erős kohéziós politikát kell biztosítani, megnövelt finanszírozással;

2.emlékeztet arra, hogy a legkülső régiók a kontinentális hálózattól való távolságuk miatt sajátos kihívásokkal szembesülnek a zöldebb, digitalizáltabb és a belső égésű motorokon alapuló közlekedéstől kevésbé függő Unió felé való átmenet során;

3.elismeri, hogy a zöld és digitális kettős átállás jelentős kihívásokat jelent a gazdasági, társadalmi és területi kohézió Szerződésekben rögzített célkitűzéseit illetően; tisztában van a regionális egyenlőtlenségek növekedésének, a társadalmi egyenlőtlenségek elmélyülésének és az „elégedetlenség földrajza” jelenség fokozódásának kockázatával, mivel a kettős átállás miatt szükséges kiigazítások és a kettős átállással járó esetleges előnyök terén jelentős eltérések tapasztalhatók az egyes európai régiók között, és a kettős átállás az elkövetkező években növelni fogja a regionális egyenlőtlenségeket; úgy véli, hogy amennyiben az Unió fenn akarja tartani a gazdasági, társadalmi és területi kohézióra vonatkozó, a Szerződésben rögzített célját, a kohéziós politikának le kell győznie azokat a gazdasági erőket, amelyek abba az irányba hatnak, hogy a nagy értékű gazdasági tevékenységek városi és ipari központokban koncentrálódjanak;

4.hangsúlyozza, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2030-ig történő, legalább 55%-os csökkentésére és a teljes klímasemlegesség 2050-ig történő elérésére irányuló tervek jelentős hatással lesznek az EU gazdasági, társadalmi és területi kohéziójára;

5.hangsúlyozza annak fontosságát, hogy további figyelmet fordítsanak a földrajzi sajátosságokkal rendelkező területekre, így például a vidéki régiókra, a szigetekre, a legkülső régiókra, a hegyvidéki régiókra és a kevésbé sűrűn lakott régiókra, különösen azokra, amelyek elszigeteltek és erősen függnek a fosszilis tüzelőanyagoktól vagy bizonyos, fokozatosan megszűnő iparágaktól;

6.határozottan azt javasolja, hogy 2027 után építsenek be egy ipari átalakulásra vonatkozó egyedi szakpolitikai célkitűzést az uniós kohéziós politikába; hangsúlyozza, hogy ennek a célkitűzésnek elő kell mozdítania az európai stratégiai autonómiát, és foglalkoznia kell a zöld és digitális átállás kihívást jelentő mellékhatásaival, és hogy ezt a helyi és regionális önkormányzatokkal szoros együttműködésben még gyorsabb ütemben kell elérni a minőségi munkahelyekkel rendelkező foglalkoztatás fellendítése, a munkavállalók – különösen a szociálisan hátrányos helyzetű és tartósan munkanélküli munkavállalók – átképzésének és továbbképzésének előmozdítása, valamint a foglalkoztatásra és a társadalmi jólétre gyakorolt negatív hatások enyhítése érdekében, a helyi, regionális és nemzeti gazdaságok támogatása és diverzifikálása révén;

7.úgy véli, hogy a 2027 utáni uniós kohéziós politikának differenciáltabb és célzottabb megközelítést kell követnie, a támogatás mértékének meghatározásához használt jövedelemmel kapcsolatos kritériumokat kiegészítve olyan további kritériumokkal, amelyek figyelembe veszik a régiók jellemzőit, a jövőbeli növekedési potenciállal kapcsolatos sajátos kihívásokat, mint az ifjúsági munkanélküliségi ráta, a szegénység szintje, az átalakuló ágazatoktól való függés és a kutatás-fejlesztési beruházások, valamint az elnéptelenedés, a népesség elöregedése, az agyelszívás és a meglévő készséghiány;

8.felszólít az Igazságos Átmenet Alap (IÁA) 2027 utáni programozási időszakra történő meghosszabbítására, amelyet további pénzügyi eszközökkel kell ellátni azon régiók támogatása érdekében, amelyek nagymértékben függenek a mélyreható átalakuláson áteső ágazatoktól, például a gépjárműipartól, figyelembe véve a gépjárműipari átállásból eredő becsült nettó foglalkoztatási veszteséget; úgy véli, hogy az IÁA e kiterjesztésének a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrája (NUTS) megfelelő szintjére kell összpontosítania, figyelembe kell vennie a regionális sajátosságokat, a jelenlegi IÁA-nál szélesebb körűnek kell lennie, úgy kell kialakítani, hogy lehetővé tegye a különböző ágazatokban és iparágakban újonnan felmerülő kihívásokra való gyors reagálást, és azt teljes mértékben integrálni kell a közös rendelkezésekről szóló rendeletbe a partnerség, a többszintű kormányzás és a helyi alapú megközelítés elve alapján; felkéri továbbá az Eurostatot, hogy becsülje meg a zöld és a digitális átállásból eredően a gépjárműiparban keletkező nettó foglalkoztatáskiesést;

9.értelmezése szerint annak meghatározásához, hogy egy régiót a gépjárműipartól nagymértékben függő régiónak kell-e tekinteni, a következő mutatókat kell figyelembe venni: a gépjárműipar hozzájárulása a regionális GDP-hez; a gépjárműipari termékek regionális exportban betöltött aránya; a gépjárműipar hozzájárulása a regionális foglalkoztatottsághoz; valamint a gépjárműipar hozzájárulása a teljes regionális kutatási-fejlesztési befektetésekhez;

10.felhívja a Bizottságot, hogy egyszerűsítse a jelentéstételt, például azáltal, hogy adott esetben kiterjeszti a „költségfüggetlen finanszírozás” megközelítést, és egyensúlyt teremt az eredményekre és hatásokra, valamint a kiadásokra való összpontosítás között a hatékonyabb végrehajtás elérése érdekében, fenntartva ugyanakkor az alapok felhasználásának szigorú nyomon követését; úgy véli, hogy az „egyszerűsített költségelszámolási opció” nagyon pozitív intézkedésnek bizonyult, és felhívja a Bizottságot és az irányító hatóságokat, hogy terjesszék ki alkalmazását az ipari, zöld és digitális projektekre;

11.hangsúlyozza, hogy az esb-alapok elosztása során biztosítani kell mikro-, kis- és középvállalkozásokkal (mkkv-k) és a kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatokkal szembeni méltányos bánásmódot azáltal, hogy leegyszerűsítik az ezen alapokhoz való hozzáféréshez szükséges adminisztratív lépéseket, valamint előrelépést tesznek az egyszeri adatszolgáltatás elvének teljes körű megvalósítása irányába, ami azt jelenti, hogy a polgároknak és a vállalkozásoknak csak egyszer kell bizonyos általános információkat megadniuk a hatóságoknak; elismeri továbbá az mkkv-k alapvető szerepét az ipari átalakulásban, és hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a projektekben való aktív részvételüket, és garantálni kell, hogy megfelelő finanszírozást biztosítsanak olyan mechanizmusokon keresztül, mint például konzorciumok vagy alternatív eszközök;

12.elismeri, hogy annak ellenére, hogy a digitalizáció jelenleg is gazdasági előnyökkel jár valamennyi régió számára, a digitális átállás komoly nehézségeket okoz a kevésbé fejlett régiók számára; hangsúlyozza a digitális infrastruktúrába való beruházás és a digitális készségek fejlesztésének fontosságát a normál népesség és a munkaerő körében a munkaerő-igényes technológiákról a tőkeigényes technológiákra való áttérés, valamint az agyelszívás jelenségének elkerülése érdekében; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a helyi, regionális és nemzeti oktatási és kutatási intézmények kulcsszerepet töltenek be a digitális innovációs központok irányításában, megjegyezve, hogy az összehangolatlan regionális politikák miatt szakértelem megy veszendőbe;

13.hangsúlyozza, hogy jelentős támogatásra van szükség ahhoz, hogy a régióknak segítséget nyújtsanak a digitalizációhoz vezető úton és a Digitális évtized 2030 szakpolitikai programban meghatározott digitális célok megvalósítása során; ebben az összefüggésben úgy véli, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségek az egyik lehetséges módja annak, hogy támogassák a kritikus készségek fejlesztését, a foglalkoztatási kilátások javítását és a munkaerőpiacok alkalmazkodóképességét, valamint teljesítményüket a termelékenység és a hatékonyság tekintetében, ami kulcsfontosságú tényezőkké teszik őket a sikeres digitális átállás szempontjából; úgy véli, hogy az ágazattól, a szerződés típusától, a nemtől vagy a földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül senkiről nem szabad megfeledkezni az uniós zöld és digitális átállás felé vezető úton;

14.megjegyzi, hogy a globális versenynek kitett feldolgozóipari ágazatok és az ezekre szakosodott régiók kihívásokkal szembesülhetnek a zöld átállás során, különösen akkor, ha a nemzetközi versenytársak alacsonyabb energiaárakból profitálnak, és kevesebb megújuló energiát használnak; hangsúlyozza, hogy a megújuló energia költségei is jelentős szerepet játszanak majd ebben a dinamikában;

15.emlékeztet arra, hogy a zöld átállás valószínűleg aránytalanul nagy hatást fog kifejteni a kevésbé fejlett régiókra, különösen a közlekedési ágazat karbonmentes megoldásokra való átállása terén; úgy véli, hogy egyedi eszközöket kell létrehozni az értéklánc támogatására a járművek zöld átállásával összefüggésben, konkrétabban pedig az elektromos motorokhoz, az önvezető járművekhez, a digitalizációhoz és a konnektivitáshoz szükséges félvezetők, akkumulátorok és alkatrészek szektora tekintetében;

16.úgy véli, hogy a közúti közlekedés dekarbonizációjának – amely szükségessé teszi a gépjárműipar teljes értékláncának átalakítását a belső égésű motor 2035-ig történő fokozatos kivezetésével – jól megtervezett „mobilitási átállási” stratégiát kell követnie, és ennek a stratégiának végre kell hajtania a szükséges változtatásokat a teljes értékláncban, beleértve a termelési folyamatokat is, a termelés EU-n kívüli áthelyezésének elkerülése érdekében; hangsúlyozza továbbá, hogy ennek a stratégiának zökkenőmentes és társadalmilag elfogadható átmenetet kell biztosítania az érintett munkavállalók és vállalkozások számára, különösen a kevésbé fejlett régiókban és a demográfiai vagy területi kihívásokkal küzdő régiókban; úgy véli, hogy a dekarbonizált vasúti és autóbuszos közlekedés a jövőben szerepet fog játszani a nettó zéró kibocsátású közlekedésben, és azt hosszú távú hatósági tervezéssel kell támogatni a vasúti és tömegközlekedési infrastruktúra bővítése révén;

17.úgy véli, hogy ennek a mobilitási átállási stratégiának részletes tervet is tartalmaznia kell a munkavállalók átképzésére és továbbképzésére vonatkozóan, vagy szükség esetén alternatív foglalkoztatási lehetőségeket kell biztosítania a gépjárműiparban jelenleg foglalkoztatott személyek számára úgy véli, hogy ennek a tervnek olyan intézkedéseket is tartalmaznia kell, amelyek megerősítik a nők jelenlétét ebben a férfiak által dominált ágazatban, és előmozdítják a fogyatékossággal élő személyek munkahelyi integrációját; úgy véli továbbá, hogy ennek a tervnek ösztönzőket és támogatást kell nyújtania annak biztosítása érdekében, hogy az átállás eredményeként létrejövő új ipari létesítmények az érintett régiókban maradjanak, garantálva azok produktív előnyeit, és ezáltal fenntartva a továbbgyűrűző hatásokat ezeken a területeken; javasolja olyan fenntartható ipari projektek létrehozását, amelyek kiegészítik a teljes ellátási láncot ezeken a területeken;

18.kéri a Bizottságot, hogy terjessze elő a szükséges javaslatot az igazságos átmenet mechanizmus folytonosságának biztosítása érdekében, és azt lássa el elegendő – a gépjármű- és alkatrész-beszállító ipartól és szolgáltatásoktól közvetve vagy közvetlenül függő régióknak nyújtott támogatást is fedező – pótlólagos pénzeszközzel, különösen a kohéziós politikába beépített megfelelő Igazságos Átmenet Alapon belül, hogy elő lehessen mozdítani a regionális átalakulási folyamat kezelésére szolgáló különböző európai alapokkal és programokkal fennálló szinergiákat és tovagyűrűző hatásokat;

19.emlékeztet arra, hogy gyakran jórészt a helyi és regionális önkormányzatok felelnek a képzéssel kapcsolatos szakpolitikák végrehajtásáért, ennélfogva létfontosságú e szakpolitikák területi dimenziója; ezért emlékeztet annak fontosságára, hogy az összes uniós régióban biztosított legyen az egyenlő közigazgatási kapacitás, valamint a finanszírozáshoz és az információhoz való egyenlő hozzáférés;

20.úgy véli, hogy a gépjárműipartól függő régiókra vonatkozó igazságos átmenet terveknek következetesen helyi alapú megközelítést kell követniük, és azokat az illetékes hatóságoknak a partnerség és a többszintű kormányzás elvei alapján kell kezelniük, és ösztönözniük kell az átalakulóban lévő régiók közötti és határokon átnyúló együttműködést; hangsúlyozza továbbá, hogy a teljes értékláncban prioritásként kell kezelni az ágazat szükséges átalakításába eszközölt beruházásokat, amelyek lehetővé teszik az ágazat számára, hogy alkalmazkodjon az új CO2-kibocsátási előírásokhoz, valamint a képzési, átképzési és továbbképzési programokba és a fenntartható gazdasági diverzifikációs stratégiákba irányuló beruházásokat annak érdekében, hogy a munkavállalók és a helyi és regionális gazdaságok számára zökkenőmentes és inkluzív átmenetet biztosítsanak;

21.emlékeztet arra, hogy az eredetiberendezés-gyártók (OEM-ek) által az elektromos mobilitás irányába történő elmozdulásra vonatkozóan hozott stratégiai döntések és más technikai fejlesztések, mint például az önvezető járművek, a digitalizáció és a gépkocsik további biztonsági funkciói, elkerülhetetlenül vissza fognak hatni, és hatással lesznek a helyi és regionális értéklánc alacsonyabb szintjeire;

22.javasolja, hogy mérlegeljék annak lehetőségét, hogy az átmenetre vonatkozó terveket eredményalapú megközelítés alkalmazásával hajtsák végre, amely magában foglalja a kedvezményezett által végrehajtandó – a tervek célkitűzéseinek eléréséhez szükséges – projektcsoportot; úgy véli, hogy az eredményalapú orientáció egyszerűsítése és megerősítése érdekében az irányítás kizárólag a Bizottság és az irányító hatóságok által korábban elfogadott mérföldköveken, outputokon és eredményeken alapulhat; úgy véli, hogy az átállási terv ellenőrzésének és auditálásának is arra kellene korlátozódnia, hogy teljesülnek-e a terv mérföldkövei és céljai;

23.elismeri annak jelentőségét, hogy az átalakulóban lévő ágazatokban minden vállalatnak támogatást nyújtsanak, különös hangsúlyt helyezve az mkkv-kra és a kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatokra, amelyek korlátozott erőforrásokkal rendelkezhetnek a szükséges átalakulás megvalósításához; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy célzott támogatást nyújtsanak az mkkv-k és a kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatok számára, így segítve őket a fizikai eszközök és infrastruktúra beszerzésében, korszerűsítésében és fenntartásában, valamint a kutatási és fejlesztési beruházásokban; hangsúlyozza, hogy célzott finanszírozási programokra, kapacitásépítési kezdeményezésekre, a tudás és a bevált gyakorlatok cseréjére és kifejezetten a mkkv-k és a kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatok szükségleteihez igazodó technikai segítségnyújtásra van szükség annak érdekében, hogy garantálni lehessen az ágazat átalakuló környezetébe való sikeres integrációjukat és az abban való részvételüket;

24.hangsúlyozza, hogy az EU-ban meg kell szüntetni a K+F területén fennálló beruházási szakadékot, és el kell érni azt a célt, hogy az EU GDP-jének 3%-át K+F-be fektessék;

25.kéri a tagállamokat, hogy az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájáról szóló rendelettel összhangban hozzanak létre megfelelő és méltányos ökoszisztémát az elektromobilitás bevezetéséhez; emlékeztet arra, hogy a városi területeken működő bizonyos koncepciók kevésbé megvalósíthatók vagy nem elégségesek a vidéki térségek számára, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy biztosítsák az alternatív üzemanyagok állami infrastruktúráját a vidéki, szigeti és távoli régiókban, valamint az alacsony népsűrűségű régiókban, amelyeket a magánszolgáltatók nem fednek le megfelelően, a helyi lakosság és a látogatók igényeinek kielégítése érdekében; e tekintetben úgy véli, hogy e közszolgáltatás árának versenyképesnek kell lennie a magánszolgáltatók által nyújtott szolgáltatás átlagárával; úgy véli, hogy e célból ki kell dolgozni az elektromos mobilitásra vonatkozó szakpolitikai és szabályozási keretet, amely a helyzet mélyreható elemzésén alapul, amelynek célja e politika fő kihívásainak és a siker lehetőségeinek meghatározása;

26.kéri a Bizottságot, hogy terjessze ki az „exchangeEU” és a „TARGET” programot az átalakulóban lévő gépjárműipari régiókra, hogy elősegítse a tapasztalatok és eredmények cseréjét a hanyatló ágazatokkal, mint például a szén- vagy a tőzegiparral rendelkező régiók, illetve az átalakulóban lévő ágazatokkal, mint például a gépjárműgyártással és gépjárműipari beszállítói tevékenységgel foglalkozó régiók között; meg van győződve arról, hogy a tapasztalatok megosztása, valamint az esb-alapokból finanszírozott átállási tervek végrehajtása segítheti az autóipari és beszállítói régiókat a klímasemleges tevékenységre való zökkenőmentes átállás elérésében;

27.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok nemzeti és regionális parlamentjeinek.