1.üdvözli, hogy a Parlament egyre nagyobb szerepet tölt be az EU külső fellépéseiben – fokozatosan jelentős szerephez jutva –, és jogalkotási, költségvetési és ellenőrzési hatásköreit az EU-n kívüli nemzetközi szervezetekkel, országokkal, társadalmakkal és egyénekkel való nyilvános és csendes együttműködés számos formájával ötvözi;

2.kiemeli az uniós parlamenti diplomácia sajátos szerepét és értékét az uniós kül- és biztonságpolitika láthatóságának és hatásának kiegészítésében és megerősítésében, az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ), a Bizottság és a tagállamok diplomáciai szolgálatai és parlamentjei mellett, miközben megóvja a Parlament saját autonómiáját;

3.hangsúlyozza, hogy a parlamenti diplomácia jelentőséggel bír a partner- és nem uniós országok többféle érdekelt feleinek megszólításában, aminek célja, hogy még inkább felhívják a figyelmet az uniós jogszabályokra és álláspontokra, jobban megértsék e jogszabályok és álláspontok megítélését, hatásait és következményeit ezekben az országokban, valamint egyenrangú szövetségeket és szilárd partnerségeket alakítsanak ki egy egyre összetettebb és többpólusú nemzetközi környezetben;

4.sajnálja, hogy a Bizottság, a Tanács és az EKSZ az EU kül- és biztonságpolitikai céljainak eléréséhez, valamint a parlamenti diplomácia hozzáadott értékéhez és kiegészítő jellegéhez való egyedi hozzájárulása ellenére a Parlamentet még mindig nem ismerte el teljes mértékben az „Európa együtt” megközelítés szerves szereplőjeként;

5.úgy véli, hogy a Parlamentnek hatalmas kiaknázatlan lehetőségei vannak arra, hogy továbbfejlessze diplomáciai szerepét és az EU kül- és biztonságpolitikai célkitűzéseinek eléréséhez való hozzájárulását;

6.kiemeli a Parlament különleges, dinamikus és nyilvános hozzájárulását az EU kül- és biztonságpolitikájához és a globális kihívások kezeléséhez a külüggyel foglalkozó bizottságainak munkája révén, beleértve az Emberi Jogi és a Biztonság- és Védelempolitikai Albizottságot is, amelyek hozzájárulnak a nem uniós országokkal, a nemzetközi szervezetekkel és világszerte a civil társadalommal fenntartott kapcsolatokhoz;

7.hangsúlyozza, hogy az állandó küldöttségek fontos kiegészítő munkát nyújtanak a bizottságok munkájához azáltal, hogy rendszeres és tartós fórumot hoznak létre a nem uniós országokkal és a nemzetközi szervezetekkel folytatott politikai párbeszédhez, többek között közös parlamenti testületek és többoldalú közgyűlések révén;

8.kiemeli, hogy az állandó küldöttségek kulcsfontosságú szerepet játszanak a Parlament és partnerei között világszerte, megkönnyítve az interakciót, következetesen tájékoztatva a bizottságokat és más parlamenti szerveket, megvitatva a közös érdekű álláspontokat és politikákat, valamint meghallgatva a különböző partnereket és más érdekelt feleket, és közvetítve véleményüket a Parlament illetékes szervei felé;

9.úgy véli, hogy a Parlament EU-n kívüli hivatalos kiküldetései az EU külpolitikájának szerves részét képezik, és ezért az uniós küldöttségek teljes körű támogatását, valamint az EKSZ részéről a legmagasabb szintű tájékoztatást és biztonságot kell élvezniük; kéri, hogy az EKSZ Válságreagálási Központja kapjon meg minden szükséges erőforrást; úgy véli, hogy a különböző parlamenti szervek közötti jobb koordináció, tervezés és a missziók prioritásainak meghatározása növelné a Parlament diplomáciai szerepének következetességét, hitelességét és hatását;

10.javasolja, hogy a Parlament illetékes szervei alakítsák ki a belső koordinációt, többek között azáltal, hogy – a soron következő jogalkotási ügyek és a geopolitikai vagy stratégiai prioritások alapján – rendszeresen összeállítanak egy listát a prioritást élvező országokról, amelyekkel kapcsolatba kell lépni, valamint közös eszmecseréket tartanak a prioritást élvező országokkal az uniós kapcsolatokról vagy horizontális geopolitikai kérdésekről vagy konfliktusokról, továbbá előmozdítják a Parlament külföldi képviseletei közötti szinergiákat a szükségtelen párhuzamosságok elkerülése, az erőforrások racionalizálása és a Parlament üzenetei következetességének javítása érdekében;

11.hangsúlyozza, hogy a parlamenti képviselőknek teljeskörűen fel kell készülniük egy nem uniós ország kulturális és nemzetközi kulturális kapcsolatainak dimenziójára, amikor hivatalos kiküldetésre mennek, hogy elősegíthessék a párbeszéd kultúráját a kultúrák közötti párbeszéd keretében; e tekintetben kéri, hogy az EKSZ, és különösen annak stratégiai kommunikációs és előrejelzési részlege teljes mértékben támogassa a Parlament nem uniós országokban működő hivatalos misszióit;

12.úgy véli, hogy a Parlament és annak egyes képviselői által a kormányzati, parlamenti és civil társadalmi szereplőkkel világszerte folytatott politikai párbeszéd hozzájárul a globális normákkal kapcsolatos uniós prioritások, nézetek és értékek előmozdításához olyan területeken, mint az egyetemes emberi jogok és a demokrácia, az LMBTI-személyek jogai, a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség, az éghajlat- és energiadiplomácia, a konnektivitás, a mesterséges intelligencia, valamint a digitális és technológiai politikák;

13.hangsúlyozza, hogy a Parlament következetesen elkötelezett amellett, hogy az emberi jogokat, a jogállamiságot és a demokráciát az EU külső tevékenységének középpontjába helyezze, és kulcsfontosságú fórumot biztosítson a civil társadalom és a demokratikus szereplők véleményének megismeréséhez és felerősítéséhez a világ minden tájáról; e tekintetben kiemeli az emberijog-védők, a veszélyeztetett parlamenti képviselők és a fiatal politikai vezetők támogatására, valamint a nők politikai életben való részvételének támogatására és a dezinformáció elleni küzdelemre irányuló fellépéseit; kéri, hogy a következő parlamenti ciklusban fejlesszék tovább a Parlament fellépéseit, és adjanak hangot azoknak, akiknek a jogai veszélyben vannak;

14.kiemeli az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértéséről szóló viták és állásfoglalások nagy jelentőségét, amelyek a Parlament legnagyobb hatást kifejtő eszközei közé tartoznak a nem uniós országok emberi jogi helyzetének kezelése során; ezért kéri, hogy ezek a viták és állásfoglalások nagyobb nyilvánosságot kapjanak, többek között a plenáris ülések napirendjét illetően, továbbá a bizottságok és más állandó parlamenti szervek munkájával összhangban;

15.hangsúlyozza a Parlament választási megfigyelő missziókban és tágabb értelemben a demokráciatámogatási programokban betöltött szerepének fontosságát és egyedülálló jellegét, például a parlamenti demokrácia megerősítése a nem uniós országokban, valamint a közvetítést, a kapacitásépítés megkönnyítését, a konfliktusmegelőzést, a konszenzuson alapuló és demokratikus parlamenti kultúra előmozdítását és az emberi jogok előmozdítását magukban foglaló kezdeményezésekben betöltött szerepét; kéri, hogy a Demokráciatámogatási és Választási Koordinációs Csoport egyes országokkal kapcsolatos tevékenységeinek megállapításait, valamint az uniós választási megfigyelő missziók által megfogalmazott megállapításokat jobban építsék be a bizottságok, a küldöttségek és a plenáris ülések idevágó munkájába, amikor ugyanezekkel az országokkal foglalkoznak;

16.megerősített koordinációt szorgalmaz a Bizottsággal, többek között az Európai Szomszédságpolitika és a Csatlakozási Tárgyalások Főigazgatóságával és a Nemzetközi Partnerségek Főigazgatóságával a parlamenti demokrácia világszerte történő támogatása és a parlamentek intézményi támogatásának megerősítése terén; javasolja, hogy a Parlament által a demokrácia támogatásával kapcsolatban a nemzeti parlamentekkel létrehozott hálózat rendszeres intézményi helyszínné válhatna a tevékenységek összehangolása és a szakértelem hasznosítása érdekében;

17.hangsúlyozza, hogy az EU-n kívüli utazások során minden tevékenység és kiküldetés során – beleértve a parlamenti képviseleteket is – meg kell teremteni a nemek közötti egyensúlyt, és a parlamenti segítségnyújtási intézkedések és programok részeként a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szakértők bevetésével bővíteni kell a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos szakértelmet;

18.úgy véli, hogy a következő parlamenti ciklus és a jövőbeli Bizottság létrehozása során lehetőséget kell biztosítani a Parlament, az EKSZ és a Bizottság – többek között az uniós küldöttségek – közötti intézményközi kapcsolatok keretének megerősítésére a parlamenti diplomácia fokozása és az EU külső fellépésekre vonatkozó eszköztárának megerősítése érdekében;

19.felszólít különösen arra, hogy az EKSZ és a Bizottság külső szolgálatai elszámoltathatóságának és átláthatóságának fokozása révén erősítsék meg az EU kül- és biztonságpolitikai tevékenységei keretében végzett munka Parlament általi felügyeletét; ezzel összefüggésben kiemeli, hogy a politikai elszámoltathatóságról szóló 2010. évi nyilatkozatot aktualizálni kell az EKSZ és a Parlament közötti kapcsolatok újradefiniálása érdekében;

20.felhívja a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy ténylegesen vonják be a Parlamentet az uniós külügyek szempontjából stratégiai jelentőségű ügyek végrehajtásába és ellenőrzésébe – beleértve megszorító intézkedések alkalmazását is –, valamint a külső finanszírozási eszközök ellenőrzésébe;

21.ragaszkodik a Parlamentnek az EUSZ 36. cikke szerinti tájékoztatáshoz való jogához a KKBP-vel kapcsolatos ügyekben, a jelentésekhez, országstratégiákhoz és az EU KBVP-jának irányítását szolgáló egyéb bizalmas információkhoz kellő időben való hozzáférés tekintetében is; e tekintetben hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Európai Parlament és a Tanács között létrejött, az Európai Parlamentnek a Tanács biztonság- és védelempolitikával kapcsolatos minősített információihoz való hozzáféréséről szóló, 2002. november 20-i intézményközi megállapodás aktualizálását a lehető leghamarabb véglegesítsék;

22.hangsúlyozza, hogy a Parlament ellenőrzési funkciójának és a nemzetközi megállapodások tárgyalásának és végrehajtásának nyomon követésére vonatkozó hatáskörének kritikus szerepet kellene biztosítania az Unió nem uniós országokkal való együttműködésének és a nemzetközi színtéren való általános fellépésének alakításában, és ennek lehetővé kellene tenni az EU számára azt is, hogy előmozdítsa a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését és a klímadiplomáciát a nemzetközi kapcsolatokban; e tekintetben helyteleníti az úgynevezett informális vagy ad hoc megállapodásokat, amelyek nem követelik meg a Parlament egyetértését, és így aláássák a Parlament társjogalkotói hatáskörét és felügyeleti szerepét;

23.úgy véli, hogy a stratégiai országokban tevékenykedő uniós nagyköveteket és az EU különleges képviselőit csak a Parlament Külügyi Bizottságának pozitív értékelése után kellene posztjukon megerősíteni;

24.kéri, hogy a Parlament külkapcsolatokkal foglalkozó bizottságainak elnökei rendszeresebben vegyenek részt a KKBP magas szintű ülésein és rendezvényein, beleértve a Külügyek Tanácsát is; szorgalmazza, hogy az EKSZ, a Bizottság és a Parlament közös küldöttségei vegyenek részt a főbb multilaterális és regionális találkozókon;

25.kitart amellett, hogy a Bizottság és a Tanács által az EU külpolitikájának irányításával kapcsolatban elfogadott valamennyi kulcsfontosságú stratégiai politikai dokumentum elkészítése során konzultálni kell a Parlamenttel, és ezekbe a dokumentumokba integrálni kell a Parlament e téren betöltött szerepét és hozzájárulását;

26.felszólít a Parlament és a tagállamok nemzeti parlamentjei közötti kapcsolatok megerősítésére, amelyek jó helyzetben vannak ahhoz, hogy közvetítőként lépjenek fel a tagállamok végrehajtó hatalmai felé; hangsúlyozza ezért, hogy a KKBP/KBVP-ról szóló parlamentközi konferencia, valamint az Emberi Jogi Albizottság által évente megrendezett parlamentközi konferencia fontos fórumot biztosít a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament közötti információcseréhez és a bevált gyakorlatok megosztásához az érintett területeken, és ezt meg kell erősíteni;

27.úgy véli, hogy a Parlament egyedülálló szerepet játszhat abban, hogy az uniós külpolitika közelebb kerüljön az európai polgárokhoz és megerősödjön demokratikus legitimitása, többek között az állami szint alatti szervezetekkel, például a regionális kormányokkal és parlamentekkel való együttműködés révén, lehetővé téve ezáltal, hogy az EU és a tagállamok külpolitikájának megfelelő jogi és intézményi keretein belül a többszintű diplomácia beépüljön az uniós szintű külső fellépésekbe, illetve azokra épüljön;

28.megismétli felhívását egy olyan autonóm uniós diplomácia kialakítására, amelyet uniós szempontból egy közös diplomáciai kultúra határoz meg, és hangsúlyozza a Parlament szerepét ebben a tekintetben; úgy véli, hogy az Európai Parlamentnek az Európai Diplomáciai Akadémia létrehozására irányuló kísérleti projektje, és különösen annak jövőbeli és állandó struktúrája konkrét előrelépést jelent ebben a kérdésben; kéri, hogy garantálják a Parlament állandó részvételét és aktív közreműködését az Európai Diplomáciai Akadémia jövőbeli vezető vagy irányító szerveiben, valamint képzési programjaiban és tevékenységeiben;

29.úgy véli, hogy az emberi jogok és a demokrácia világszerte tapasztalható visszaesésével összefüggésben a Parlamentnek különleges szerepet kell játszania a szabályokon alapuló multilateralizmus, a demokrácia és a jogállamiság védelmében, az emberi jogok és a politikai pluralizmus előmozdításában, a dezinformáció és a külföldi beavatkozás elleni küzdelemben a nem uniós országokban, valamint abban, hogy célzott programok révén világszerte segítse a demokratikusan megválasztott parlamenteket intézményi szerepük és belső munkamódszereik megszilárdításában; megjegyzi, hogy az európai parlamenti képviselők érzékenyebb kérdésekkel, például az emberi jogok megsértésével is foglalkozhatnak, és ezekről nyilvános nyilatkozatokat tehetnek, nyilvános vagy magánjellegű kommunikációs csatornákat használhatnak, illetve kapcsolatba léphetnek a helyi partnerekkel, amikor a hagyományos diplomácia mozgástere korlátozottabb;

30.kiemeli a parlamenti szervek sajátos szerepét a partnerországok, és különösen a bővítési folyamatban részt vevő és potenciális tagjelölt országok támogatásában a Nyugat-Balkánon és a keleti szomszédságban; kéri, hogy erősítsék meg szerepüket az uniós csatlakozási folyamatban, tekintettel a nemzeti parlamentek sajátos és kulcsfontosságú szerepére a szükséges reformfolyamatban, többek között a szabályozás közelítése, a felügyelet és a polgárokkal való kapcsolattartás révén; emlékeztet arra, hogy az uniós küldöttségeknek aktívan támogatniuk kell az ilyen parlamentközi együttműködést a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országokban;

31.üdvözli az olyan innovatív megközelítéseket, mint az Európai Parlament és az ukrán Verhovna Rada között a közelmúltban elindított bizottságok közötti együttműködés, és a bővítési folyamat politikai jelentőségére való tekintettel további kezdeményezések kidolgozását szorgalmazza ezen a területen;

32.megismétli arra irányuló felhívását, hogy erősítsék meg az EU preventív diplomáciával, konfliktusmegelőzéssel és közvetítéssel kapcsolatos intézményi kapacitásait, és úgy véli, hogy a Parlament az e területen működő szervein és fellépésein keresztül szakértelemmel és jelentős hozzájárulással szolgálhat, azáltal is, hogy korai figyelmeztető mechanizmusokat és helyszíni látogatásokat kezdeményez;

33.hangsúlyozza, hogy a Parlament által az állandó küldöttségei és többoldalú közgyűlései révén kialakított széles körű parlamentközi hálózat elsődleges eszközt kínál a nemzetközi partnerekkel a többoldalú fórumokon – például az ENSZ határozataival, a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével, a klímadiplomáciával vagy a G20-ak álláspontjaival kapcsolatban – folytatott megbeszélések és álláspontok megvitatására és összehangolására, valamint az EU szándékainak a partnerek felé történő tisztázására és fellépései előmozdítására; kiemeli a Parlament által a többoldalú fórumok munkájához nyújtott jelentős hozzájárulást, többek között a G7 és a G20 parlamenti csúcstalálkozóin, valamint az Interparlamentáris Unió ülésein való részvétele révén;

34.kiemeli az Európai Parlament szerepét a nemek közötti egyenlőség globális előmozdításában, beleértve a nőgyilkosságok és a nemi alapú erőszak elleni küzdelmet, valamint az LMBTI-személyek jogait az EU külső fellépéseiben; rámutat, hogy a parlamenti képviselők fontos szerepet játszanak az EU külkapcsolataiban a nemek közötti egyenlőség iránti érzékenység előmozdításában a tudatosság növelésével, a kapacitásépítéssel és a bevált gyakorlatok megosztásával, beleértve – de nem kizárólagosan – a nemi szempontból kiegyensúlyozott parlamentek, valamint a parlamenti szervek működésében a nemi szempontok biztosításának hozzáadott értékét; felszólítja a Parlamentet, hogy a partnerországokkal folytatott kapcsolattartás során erősítse tovább parlamenti diplomáciájának ezt a fontos dimenzióját;

35.úgy véli, hogy az 5. fenntartható fejlődési cél (a nemek egyenlőségének megvalósítása, minden nő és lány társadalmi szerepének megerősítése) ismeretében a Parlamentnek fontos szerepet kell játszania a nemek közötti egyenlőség kulcsfontosságú stratégiai referenciaértékeinek elérésében;

36.hangsúlyozza a Parlamentnek a vonatkozó ENSZ- és más nemzetközi egyezmények és fakultatív jegyzőkönyvek, például a Párizsi Megállapodás, valamint a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezmény ratifikálása és végrehajtása érdekében végzett érdekképviseleti munkát;

37.úgy véli, hogy míg a Parlamentnek meg kell őriznie teljes autonómiáját külpolitikai menetrendjének végrehajtása során, a Parlament által a Bizottság és a Tanács képviselőivel közösen tett, a nem uniós országokban bekövetkezett legfontosabb fejleményekkel kapcsolatos közös eseti látogatások és nyilatkozatok ígéretes területet jelentenek az „Európa együtt” megközelítés alkalmazásához; e tekintetben felszólít az „Európa együtt” elnevezésű intézményközi kísérleti program elindítására néhány nem uniós országban; kéri, hogy ez a kísérleti program biztosítsa, hogy a Parlament eszközeit teljes mértékben integrálják az érintett országokkal kapcsolatos összehangolt intézményközi megközelítésbe;

38.elítéli egyes országok – köztük az EU-val kötött megállapodásokkal rendelkező országok – azon döntését, hogy megtiltják a parlamenti küldöttségeknek és az egyes európai parlamenti képviselőknek, hogy területük egy részére vagy egészére belépjenek; elítéli a nem uniós országok európai parlamenti képviselőkkel szembeni fenyegetéseit és szankcióit; ragaszkodik ahhoz, hogy a Tanács és a tagállamok azonnal és határozottan lépjenek fel, szükség esetén akár szankciókkal is, ha a Parlament szerveivel vagy egyes európai parlamenti képviselőkkel szemben nem uniós országok korlátozó intézkedéseket alkalmaznak;

39.kiemeli, hogy a választási megfigyelés olyan terület, ahol a Parlament és az EKSZ közötti együttműködés a legstrukturáltabb, mivel mindkét intézmény olyan választási megfigyelési tevékenységet folytat, amely több szempontból is jól integrálódik egymással;

40.megismétli az uniós intézmények közötti stratégiai koordináció fokozására irányuló felhívását az olyan sürgős egyedi ügyekkel kapcsolatban, amelyekben az emberijog-védők, újságírók vagy a különösen kiszolgáltatott csoportok tagjai érintettek; meggyőződése, hogy a parlamenti diplomácia hatékony és kiegészítő mechanizmusnak bizonyulhat a nem uniós országokkal az ilyen ügyekben való kapcsolattartásra; szorgalmazza egy emberijog-védőkkel foglalkozó intézményközi munkacsoport létrehozását, amely összehangolja az emberijog-védők kiemelt ügyeivel kapcsolatos európai erőfeszítéseket;

41.ismételten kéri, hogy az alelnök/főképviselő a tagállamokkal és a Parlamenttel együttműködve fogadjon el egy éves listát az emberijog-védők és a demokráciát támogató aktivistáinak helyzete szempontjából komoly aggodalomra okot adó kiemelt országokról, ami többek között lehetővé tenné, hogy az „Európa együtt” kezdeményezés teljes mértékben összehangolt, gyakorlati válaszlépéseket tegyen a helyszínen; úgy véli, hogy a Parlament intézményi és egyéb eszközeinek felhasználásával döntő szerepet játszhatna e célzott és egyesített megközelítés támogatásában;

42.sürgeti az uniós küldöttségeket, hogy tegyék közzé a Parlamentnek a fogadó ország szempontjából releváns munkáját, többek között a helyi nyelven a honlapjukon, és folytassanak párbeszédet a helyi hatóságokkal és a civil társadalmi csoportokkal;

43.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.