1.megjegyzi, hogy a „metaverzum” és a „virtuális világ” fogalmának egyelőre nincs egységes meghatározása;

2.üdvözli e tekintetben a Bizottság közleményében szereplő, a virtuális világok fő jellemzőire összpontosító fogalommeghatározásra irányuló javaslatot, amely a következőképpen szól: „A virtuális világok tartós, magukkal ragadó környezetek, amelyek olyan technológiákon alapulnak, mint a 3D és a kibővített valóság (XR), és amelyek lehetővé teszik a fizikai és a digitális világ különböző célokra, például tervezésre, szimulációkra, együttműködésre, tanulásra, ismerkedésre, tranzakciók lebonyolítására vagy szórakoztatásra történő, valós idejű keveredését”; rámutat arra, hogy a „virtuális világoknak” nevezett technológiák közül sok már évek óta létezik; hangsúlyozza, hogy Európa jövőbeli stratégiának a kutatáson, a tudományos bizonyítékokon és a társadalmi jelentőségen kell alapulnia;

3.hangsúlyozza, hogy a szabványosítás és az interoperabilitás előmozdítása kulcsfontosságú az egymással összekapcsolt virtuális világok ökoszisztémájának maradéktalan kibontakozása szempontjából;

4.hangsúlyozza, hogy az EU-ban elérhető virtuális világoknak tiszteletben kell tartaniuk az Európai Unió Alapjogi Chartájában HL C 303., 2007.12.14., 1. o. és a hatályos uniós jogszabályokban foglalt etikai értékeket, elveket és alapvető jogokat, nevezetesen az adatvédelem, a biztonsági és védelmi előírások, az adatmegosztás, a tartalommoderálás, a zaklatás és a gyűlöletbeszéd elleni küzdelem, a kiberbiztonság, a munkavállalói jogok, a fogyasztó- és gyermekvédelem, az akadálymentességi követelmények, a szellemi tulajdonjogok tiszteletben tartása, a know-how és az üzleti titkok védelme, az online visszaélések és csalások megelőzése, valamint a versengő és tisztességes piacok tekintetében;

5.emlékeztet arra, hogy a virtuális világokat annak az általános elvnek megfelelően kell fejleszteni és használni, hogy ami illegális az offline környezetben, annak az interneten is illegálisnak kell lennie, biztosítva az embereket – különös tekintettel a gyermekekre – mint felhasználókat, fogyasztókat, munkavállalókat, befektetőket, jogosultakat és alkotókat megillető jogok teljes körű tiszteletben tartását;

6.rámutat, hogy különösen a következő jogszabályok már alkalmazandók a virtuális világok különböző aspektusaira: a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály; a digitális piacokról szóló jogszabály; az adatkormányzási rendelet; az adatmegosztási jogszabály; a mesterséges intelligenciáról szóló javasolt jogszabály; az általános adatvédelmi rendelet Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.). (GDPR); az általános termékbiztonsági rendelet; a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv; a kriptoeszközök piacairól szóló rendelet; Európai digitális személyazonosság; a digitális egységes piacon a szerzői jogról szóló irányelv; az európai uniós védjegyről szóló rendelet; az üzleti titkok védelméről szóló irányelv; az európai akadálymentesítési irányelv; és a honlapok akadálymentesítéséről szóló irányelv;

7.kiemeli a jogszabályi megfelelés rendszeres felügyeletének és az alkalmazandó hatályos jogi eszközök hatékony végrehajtásának fontosságát; felhívja a Bizottságot, hogy a különböző érdekelt felekkel – köztük a civil társadalom és a fogyasztóvédelmi szervezetek, valamint a tudományos élet képviselőivel – együttműködve dolgozzon ki iránymutatásokat és bevált gyakorlatokat, amelyek tisztázzák a virtuális világokban érintett valamennyi érdekelt fél – például a platformüzemeltetők, a szolgáltatók, a fejlesztők és a felhasználók – jogi kötelezettségeit és felelősségét az alkalmazandó uniós jog alapján;

8.hangsúlyozza, hogy kiemelkedően fontos, hogy a Bizottság rendszeresen elvégezze az alkalmazandó hatályos jogi eszközök célravezetőségének vizsgálatát, nevezetesen a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv, a fogyasztói jogokról szóló irányelv Az Európai Parlament és a Tanács 2011/83/EU irányelve (2011. október 25.) a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 304., 2011.11.22., 64. o.). és a szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló irányelv A Tanács 93/13/EGK irányelve (1993. április 5.) a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről (HL L 95., 1993.4.21., 29. o.). esetleges felülvizsgálatát illetően,és hangsúlyozza, hogy a virtuális világokkal kapcsolatos jövőbeli jogszabályoknak el kell kerülniük az átfedéseket és a következetlenségeket, ugyanakkor szükség esetén ki kell tölteniük a hézagokat;

9.megjegyzi, hogy néhány szabályozási probléma mindazonáltal máris nyilvánvalóvá vált a nemzetközi magánjog, a polgári jog és a szellemi tulajdonra vonatkozó jog területén, amint azt az alábbi szakaszok részletezik;

10.kiemeli, hogy a közelmúltban végzett kutatások kimutatták, hogy a VR-érzékelők adatai ugyanúgy egyedileg azonosíthatók, mint az ujjlenyomatok, és felhasználhatók a felhasználók személyiségének mélyebb megismerésére, valamint számos jellemzőre, például az életkorra, a nemre, a jövedelemre, az etnikai hovatartozásra, a fogyatékossági státuszra, a lelkiállapotra és az érzelmi állapotra lehet következtetni belőlük; úgy véli, hogy ez jelentős etikai és jogi aggályokat vet fel, amelyekkel foglalkozni kell, különösen a célzott viselkedésalapú reklámozással kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy az óriási mennyiségű személyes adat – köztük olyan érzékeny felhasználói adatok, mint a biometrikus és viselkedési adatok, érzelmi reakciók és tapintható információk – gyűjtésével kapcsolatos etikai aggályok kezelésének része annak garantálása, hogy a felhasználók tisztában legyenek azzal, hogy gyűjtik az adataikat, és hogy az ilyen adatok gyűjtéséhez szükséges hozzájárulást nemcsak a virtuális világba való belépéskor, hanem minden egyes felhasználási esetre vonatkozóan meg kell szerezni az általános adatvédelmi rendeletben meghatározott elveknek – például a beépített adatvédelem és a célhoz kötöttség elvének – megfelelően;

11.hangsúlyozza, hogy amennyiben az uniós vagy nemzeti jog nem írja elő a felhasználó azonosítását, nevezetesen felelősségi okokból, valamint amennyiben technikailag lehetséges és észszerű, a virtuális világoknak lehetővé kell tenniük a szolgáltatások névtelen használatát a magánélet védelme érdekében, és hatékonyan meg kell akadályozniuk a jogosulatlan adatközlést, a személyazonosság-lopást és az interneten keresztül gyűjtött személyes adatokkal való visszaélés egyéb formáit;

12.e tekintetben megjegyzi, hogy a Bizottság által a közleményében javasolt, a tudatosság növelésére, a digitális készségek fejlesztésére és a felhasználók kulcsfontosságú technológiákhoz való hozzáférésének javítására irányuló intézkedések – nevezetesen a nagysebességű internet-infrastruktúrához és a megfelelő eszközökhöz való hozzáférés megkönnyítése révén – kritikus jelentőséggel bírnak a digitális szakadékok elkerülése tekintetében, és azokat a lehető leggyorsabban végre kell hajtani a befogadó és versenyképes digitális társadalom előmozdítása és annak biztosítása érdekében, hogy senki ne maradjon le ebben a gyors technológiai fejlődésben;

13.hangsúlyozza, hogy az alkalmazandó jogra és a joghatóságra vonatkozó egyes hagyományos területi elvek alkalmatlannak bizonyulhatnak a virtuális világok vonatkozásában, amelyek esetében a decentralizált technológiák – például a blokklánc – használata lehetővé teszi a területfüggetlenséget, és problémákat vethetnek fel az uniós jog alkalmazhatóságának biztosítása, valamint a fogyasztók és a vállalkozások jogainak védelme terén;

14.konkrétabban megjegyzi, hogy mivel a virtuális világokhoz a világ bármely pontján bárki hozzáférhet, nem feltétlenül érvényesülhet az Európai Unió Bírósága által bevezetett „mozaikos megközelítés”, amely szerint a sértett azon országok bíróságaihoz fordulhat kártérítésért, ahol a kár legalább egy része bekövetkezett; emlékeztet azonban arra, hogy a Bíróság egy további kritériumot is megállapított, amely szerint a sértett annak az országnak a bíróságain keresztül igényelhet kártérítést, amelyben a fő érdekeltsége van, és megerősíti, hogy megfontolandó lenne e kritériumnak a Brüsszel I. rendeletbe történő kodifikálása;

15.megjegyzi, hogy a „fogyasztó” fogalmának a Brüsszel I. rendeletben szereplő meghatározása jelenleg közvetlen szerződéses kapcsolaton alapul, ami hiányzik például a nem helyettesíthető token (NFT) kibocsátója és a vásárló között, amikor az NFT-t másodlagos piacon hozzák forgalomba; megállapítja, hogy ebből következően a kibocsátóval való jogvita esetén a végső vásárló meg lenne fosztva attól a joghatósági bánásmódtól, amelyet a Brüsszel I. rendelet a fogyasztók számára biztosít;

16.felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe ezeket és az egyéb, potenciálisan problematikus helyzeteket, és értékelje az EU-ban a nemzetközi magánjog hatályos rendelkezéseinek megfelelőségét, és szükség esetén javasoljon módosításokat annak biztosítása érdekében, hogy a polgárok és a vállalkozások ne kényszerüljenek a rendszerből fakadóan külföldi bíróságok előtt vagy külföldi jogszabályok alapján pereskedni jogaik érvényesítése érdekében, ezáltal biztosítva, hogy az uniós szabályozási keretből eredő jogaik teljes mértékben biztosítva legyenek, szem előtt tartva ugyanakkor az igazságszolgáltatási fórum megválasztásának kockázatát, különösen a nem uniós vállalkozások részéről;

17.megjegyzi, hogy a következő évtizedben várhatóan nőni fog a virtuális világokon belüli kereskedelmi tranzakciók száma és gazdasági jelentősége; hangsúlyozza, hogy ezzel összefüggésben biztosítani kell, hogy a virtuális áruk és szolgáltatások szolgáltatóit azonosítani lehessen, és felelősségre lehessen vonni a termékeik által okozott károkért;

18.rámutat az ún. virtuális ingatlan javak – például egy épület vagy egy földterület egy NFT által képviselt virtuális világban – értékesítésénél alkalmazott reklámtechnikák által felvetett aggályokra, mivel a felhasználókkal elhitethetik, hogy ténylegesen tulajdonjogot szereznek, miközben a gyakorlatban csak a virtuális „földterület” használatára szereznek engedélyt; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az alkalmazandó szerződési feltételek átláthatóak, egyértelműek, tisztességesek és könnyen érthetőek legyenek, különösen mivel a felhasználók gyakran nem olvassák el a feltételeket azok összetett és technikai jellege miatt;

19.emlékeztet arra, hogy a virtuális világokra teljes mértékben alkalmazni kell a felelősségre vonatkozó szabályokat, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy hatékony intézkedéseket vezessenek be a káros magatartás minden formájának megelőzésére és kezelésére, valamint az alapvető jogokkal összhangban álló jogérvényesítésre, beleértve – adott esetben és a bírósági jogorvoslathoz való jog sérelme nélkül – a jelentéstételi és vitarendezési mechanizmusok létrehozását;

20.aggódik amiatt, hogy az avatárok és a decentralizált rendszerek – például a blokklánc-technológiára épülő rendszerek – használata rendkívüli módon megnehezítheti a károkozók felelősségre vonását; úgy véli, hogy a hatékony személyazonosság-kezelő rendszerek megvalósítása kulcsfontosságú a károkozók megfelelő és időben történő azonosítása és a hamis személyazonosságok elleni küzdelem érdekében, figyelembe véve a decentralizált autonóm szervezetek irányításához és a kollektív felelősséghez kapcsolódó sajátosságokat is; üdvözli e tekintetben az Európai Bizottság azon szándékát, hogy tanulmányozza a decentralizált autonóm szervezetek lehetséges jogi keretének hozzáadott értékét;

21.emlékeztet arra, hogy az avatárok nem rendelkeznek jogi személyiséggel, így a jogképességükkel, jogaikkal, kötelezettségeikkel és felelősségeikkel kapcsolatos kérdéseket az őket használó természetes vagy jogi személyekre való hivatkozással kell kezelni; úgy véli, hogy a virtuális világok fejlődésével és összetettebbé válásával meg kell fontolni, hogy helyénvaló lenne-e az avatárok számára külön jogállást biztosítani; úgy véli, hogy az avatárnak vagy az avatár mögött álló személynek azonosíthatónak kell lennie, és az „ismerd az ügyfeledet” üzleti elvnek kell érvényesülnie;

22.hangsúlyozza, hogy a szellemitulajdon- és az iparjogvédelmi jogok – többek között a szerzői jogok, a védjegyek, a szabadalmak, a formatervezési minták és az üzleti titkok – védelmére vonatkozó uniós jogszabályok teljes mértékben alkalmazandók a virtuális világokra; hangsúlyozza azonban, hogy a virtuális világok fejlődése új kihívások elé állítja a szellemi tulajdonjogok érvényesítését, a jogsértők azonosítását, valamint az alkalmazandó jogra és joghatóságra vonatkozó kollíziós szabályokkal kapcsolatos kérdéseket;

23.emlékeztet arra, hogy a virtuális világokban a platformüzemeltetők, a szolgáltatók és a felhasználók kötelesek tiszteletben tartani a jogosultak kizárólagos jogait és méltányos díjazáshoz való jogát; kiemeli, hogy a szellemitulajdon-jogok által védett tartalmak – beleértve az elektronikus adathordozón, például egy NFT-n található digitális formában lévő tartalmak – felhasználásához licenc nyújtása vagy engedményezés útján történő engedélyezés szükséges, kivéve, ha az adott felhasználás a szellemitulajdon-jogok védelme alóli kivételek vagy korlátozások hatálya alá tartozik (például magáncélú másolás, oktatás, kutatás, idézés, recenzió, paródia vagy utánzat); megismétli, hogy e tekintetben fontos a szolgáltatók részéről az átláthatóság biztosítása a használati engedélyek hatályát illetően, beleértve a területi engedélyeket is, annak biztosítása érdekében, hogy a felhasználók meg tudják határozni, hogy a birtokukban lévő engedélyek hatálya a szellemitulajdon-jogok által védett tartalmak virtuális világokban történő mely felhasználásaira terjed ki, valamint hogy az alkotók és a jogtulajdonosok pontos és megfelelő jelentést kapjanak a védelem alatt álló művek tényleges felhasználásáról;

24.üdvözli a „Nizzai Osztályozás” tizenkettedik kiadásának aktualizálását, amely lehetővé teszi a védjegyeknek a virtuális világokban való felhasználásukat lefedő osztályokba való bejegyeztetését; kéri az osztályozás konkrét alkalmazásának szoros nyomon követését; aggodalmát fejezi ki azonban a védjegyekre hivatkozó NFT-knek a védjegyek tulajdonosainak az engedélye nélküli használata miatt, és kéri, hogy vezessenek be hatékony intézkedéseket az ilyen és más jogsértési esetek kezelése céljából; e tekintetben üdvözli az Európai Bizottságnak a hamisítás elleni küzdelmet célzó eszköztár kidolgozására irányuló javaslatát;

25.elismeri a digitális szolgáltatásokról szóló rendeletben meghatározott felelősségi szabályok és a felhasználók által generált tartalmak feltöltésére irányadó, a szerzői jogokról szóló irányelv 17. cikkében létrehozott különleges rendszer alkalmazhatóságát; úgy véli azonban, hogy további pontosításra van szükség azzal kapcsolatban, hogy a meglévő szabályok hogyan alkalmazandók a virtuális világokban tartalmat elérhetővé tevő online tartalommegosztó szolgáltatásokra, és hogy e szabályokat hogyan kell érvényesíteni;

26.hangsúlyozza, hogy az NFT-k önmagukban nem biztosítanak szellemitulajdon-jogot a digitális eszközre, és jelzi, hogy további egyértelműségre és átláthatóságra van szükség a csalások, valamint a magához a tokenhez való jog és a mögöttes védett tartalomhoz való jog gyakori összetévesztésének elkerülése érdekében;

27.megjegyzi, hogy az NFT-k és más blokklánc-alapú ajánlatok megkönnyítik a szerzői jogi védelem alatt álló műveken alapuló eszközök folyamatos viszonteladását online tranzakciók révén, és úgy véli, hogy biztosítani kell a szerzők megfelelő és arányos díjazását az ilyen eszközök minden egyes viszonteladásáért;

28.emlékeztet arra, hogy a jelenlegi szabályok szerint a mesterséges intelligenciával működő rendszerek által önállóan létrehozott kimenetek nem feltétlenül jogosultak szerzői jogi védelemre, mivel az eredetiség elve természetes személyhez kötődik, és a „szellemi alkotás” fogalma a szerző személyiségét feltételezi; emlékeztet továbbá a mesterséges intelligenciával támogatott emberi alkotások és a mesterséges intelligencia által önállóan létrehozott kimenetek közötti különbségre; emlékeztet arra, hogy míg a szellemi tulajdonra vonatkozó jelenlegi keretrendszer továbbra is alkalmazható a mesterséges intelligenciával támogatott alkotásokra, addig a mesterséges intelligencia által önállóan létrehozott kimenetek új szabályozási kihívásokat vetnek fel a szellemitulajdon-jogok védelme tekintetében, mint például a tulajdonlás, a szerzőség, az alkotó kiléte és a megfelelő javadalmazás kérdése, valamint a potenciális piaci koncentrációval kapcsolatos kérdések; üdvözli a szellemi tulajdonra vonatkozó cselekvési tervben foglalt kötelezettségvállalást, miszerint a Bizottság részt vesz az érdekelt felekkel folytatott megbeszéléseken arról, hogy miként lehet kezelni a mesterséges intelligencia segítségével létrehozott találmányok és alkotások által felvetett kihívásokat; felszólítja a Bizottságot, hogy fontolja meg e párbeszéd hatályának kiterjesztését, hogy az nagymértékben lefedje a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kérdéseket, beleértve a generatív mesterséges intelligenciát is;

29.hangsúlyozza, hogy a virtuális világok lehetőséget biztosíthatnak általános érdekű közszolgáltatások nyújtására, ami szélesebb körben a polgárok hasznára válhat; hangsúlyozza azonban, hogy az EU-ban minden felhasználó befogadását és hozzáférhetőségét biztosítani kell mind a hardverek költségei és használata, mind a szoftverek ismerete tekintetében; megjegyzi, hogy a hozzáférhetőség különösen fontos annak biztosítása szempontjából, hogy a lakosság olyan kiszolgáltatott csoportjai, mint az idősek, a fogyatékossággal élők, a gyermekek, valamint a vidéki és távoli területeken élők elsajátítsák a virtuális világokban való részvételhez szükséges digitális készségeket, és figyelembe kell venni olyan szempontokat, mint a földrajzi elhelyezkedés, a nem, az iskolai végzettség és a társadalmi-gazdasági háttér;

30.ebben az összefüggésben hozzáteszi, hogy a digitális jártasság rendkívül fontos a virtuális világok biztonságos és társadalmilag hasznos elterjedésének és tájékozott használatának biztosításához, a felhasználói függőség, az elfogultság és a diszkriminatív gyakorlatok elkerüléséhez, a dezinformáció, a manipuláció és a visszaélések elleni küzdelemhez a virtuális környezetben, valamint a demokratikus ellenőrzés előmozdításához;

31.kiemeli, hogy hatékony oktatási intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy a polgárok körében széles körű műveltséget biztosítsanak a virtuális világgal kapcsolatban, valamint hogy a különböző területeken dolgozó szakembereket, nevezetesen a tanárokat továbbképezzék, továbbá hogy ösztönözzék és támogassák az európai tehetségek és technológiák fejlődését, miközben több személyt, köztük több nőt vonzzanak a természettudományok, a technológia, a mérnöki tudományok és a matematika területére;

32.javasolja a Bizottság közleményében felvázolt, a nagyközönségnek szánt „virtuális világok eszköztárának” a polgári vitacsoport ajánlásaival összhangban történő továbbfejlesztését, ezzel is segítve a polgárokat annak jobb megértésében, hogy hogyan kezelhetik virtuális identitásukat, virtuális alkotásaikat, virtuális eszközeiket és adataikat, valamint hozzájárulva a virtuális világokra vonatkozó – egyszerre fenntartható és emberközpontú – átfogó uniós stratégiához;

33.üdvözli – a Bizottsághoz csatlakozva – az EU nyílt forráskódú közösségének pozitív hozzájárulását a virtuális világok kulcsfontosságú jellemzőinek fejlesztéséhez, például a megosztott főkönyvi technológia és a virtuális objektumok és identitások hitelességéhez, kezeléséhez és biztonságához szükséges egyéb technológiák alkalmazásával kapcsolatban;

34.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.