1.emlékeztet arra, hogy az egyetemes, megfizethető és fenntartható energiához való hozzáférés alapvető emberi jog, valamint a fenntartható fejlesztési célok elérésének és azon cél elérésének előfeltétele, hogy senki ne maradjon le; ezért elismeri az állami és magánfinanszírozás szerepét; hangsúlyozza, hogy a karbonsemlegesség jövőnek és a megújuló energiaforrások fejlesztésének együtt kell járnia a gazdasági diverzifikációval, a zöld iparosítással, a dekarbonizációval, a szegénység csökkentésével és egy emberi jogokon alapuló megközelítéssel;

2.hangsúlyozza, hogy a stabil energiaellátás biztosítása nemcsak gazdasági és logisztikai kérdés, hanem geopolitikai is; emlékeztet arra, hogy Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborúja súlyos hatást gyakorolt a globális energiapiacokra, ami különösen a fejlődő országokat sújtotta, és továbbra is összehangolt fellépésre van szükség a stabil energiaellátás és a megfizethető árak biztosítása érdekében;

3.felhívja az EU-t, hogy politikai, szabályozási és adminisztratív támogatás révén mozdítsa elő a megújuló energiához való hozzáférést a fejlődő országokban, beleértve a kapacitásépítést és a technológiaátadást; olyan partnerségeket ösztönöz, amelyek távolodnak a fosszilis erőforrások kiaknázásától, és a tiszta energia felhasználására összpontosítanak; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a zöld beruházások hozzájáruljanak a társadalmi-gazdasági fejlődéshez és a fejlődő országok nagyobb mértékű részvételéhez a nulla nettó energiaigényű geopolitikai környezetben;

4.hangsúlyozza, hogy megoldásokat kell kidolgozni a megújuló energia fejlődő országokban való elterjedésének elősegítésére, beleértve a tengeri és folyami energiát is, ugyanakkor szem előtt kell tartani a biodiverzitás védelmét is; hangsúlyozza az tengeri megújulóenergia-termelő létesítmények telepítésének jelentős potenciálját a fejlődő országokban; hangsúlyozza, hogy a tengeri területeket az összes érintett szereplő bevonásával és a helyi közösségek beleegyezésének tiszteletben tartásával, holisztikusan kell kezelni;

5.erősen ösztönzi a fejlődő országokat, hogy szabályozási kereteik révén kötelezzék el magukat az energetikai igazságosság mellett, amelynek biztosítania kell a helyi lakosság általi elfogadottságot, a közösségi részvételt, a földhöz fűződő jogok védelmét és a nemzetközileg elismert emberi jogi normák betartását, azzal a céllal, hogy mindenki számára biztosítsák a hozzáférést és a megfizethető energiát; hangsúlyozza, hogy az energiapartnerségeket össze kell kapcsolni a szabályozási keretek elfogadásával, és technikai segítséget kell nyújtani azok hatályba léptetéséhez;

6.emlékeztet arra, hogy az energiabiztonság nemspecifikus megközelítést feltételez; hangsúlyozza, hogy az energiaszegénység aránytalanul nagy mértékben érinti a nőket és a lányokat; kiemeli, hogy naponta részt vesznek a tűzifa- és faszéngyűjtésben távol az otthonuktól; felszólít a nők aktív szereplőként való bevonására az energetikai átállás folyamatába, beleértve a tengeri természetvédelmi területeket is;

7.felszólítja az EU-t, hogy fokozottan támogassa a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését az energetikai átmenet során, többek között azáltal, hogy előtérbe helyezi a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő energetikai projekteket, amelyek magukban foglalják a nők által vezetett energetikai szervezeteket és vállalkozásokat, valamint biztosítják a helyi szerepvállalást, különös figyelmet fordítva a legkevésbé fejlett országokra és a közepes jövedelmű országokra, amelyek jelentős egyenlőtlenségekkel küzdenek az energiához való hozzáférés és a tiszta főzés terén; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy nemek szerint lebontott adatokat gyűjtsenek az energiához való hozzáférésről az EU energiával kapcsolatos külső fellépésének irányítása érdekében; emlékeztet arra, hogy az energiaszegénység a kisebbségeket és a marginalizált közösségeket is érinti;

8.aggódik a háztartási tűzifából származó kibocsátás egészségre és környezetre gyakorolt hatásai, például a légzőszervi és szív-és érrendszeri betegségek, a rák, az erdőpusztulás, az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és a biológiai sokféleség csökkenése miatt; felhívja a figyelmet a növekvő népesség energiaszükségletének kielégítésére használt nem tiszta, főzéshez használt tüzelőanyagok növekvő használatával kapcsolatos kockázatokra, különösen a szubszaharai Afrikában;

9.felhívja a figyelmet, hogy a mélyszegénységben élők körében több helyen már a tűzifával való fűtés sem hozzáférhető, így más háztartás körüli vagy környezetben fellelhető anyagokkal, így például autógumival és egyéb egészségre káros anyagok felhasználásával fűtenek és főznek; mindezek alapján kiemeli, hogy a nőket és lányokat aránytalanul sújtja a háztartások légszennyezése;

10.rámutat arra, hogy a tiszta főzéshez használt tüzelőanyagokhoz való hozzáférés jelenlegi üteme számos fejlődő országban nem elég gyors ahhoz, hogy 2030-ra teljesüljenek a 7. fenntartható fejlődési cél kapcsolódó céljai; elismeri a tiszta főzés és a WHO normáival összhangban lévő megfelelő tűzhelyek elfogadásával kapcsolatos sokrétű kihívásokat; kéri, hogy hívják fel a figyelmet a hagyományos főzési gyakorlatokból eredő háztartási légszennyezéssel összefüggő egészségügyi kockázatokra, valamint az alternatívák előnyeire; sürgeti az EU-t, hogy pénzügyileg támogassa, támogassa és ösztönözze a partnerországok nemzeti fellépéseit;

11.felszólítja továbbá az EU-t, hogy a fejlődő országokkal való energiaügyi partnerségein és többéves indikatív programjain, valamint a helyi, regionális és nemzeti szintű együttműködés programozásán belül kezelje prioritásként a tiszta főzéshez való hozzáférést; hangsúlyozza a helyi civil társadalommal, különösen a nők által vezetett szervezetekkel folytatott konzultáció fontosságát a nemek közötti egyenlőség elérése, valamint a háztartási és gondozási munka férfiak és nők közötti egyenlőbb elosztásának előmozdítása érdekében, összhangban a gondozási társadalom fogalmával; rámutat a Global Gateway olyan kezdeményezései által kínált lehetőségekre, mint a Modern Cooking Facility for Africa és az Entrepreneurial Environment for Clean Cooking;

12.felhívja továbbá az EU-t, hogy fordítson különös figyelmet az infrastruktúrára és közműszolgáltatásokra, beleértve a csatornázási rendszerek kiépítését és azokhoz való hozzáférést, valamint a kutakhoz vagy víztisztító rendszerekhez való háztartási vagy közösségi hozzáférést;

13.sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a villamos energiához való hozzáférés hiánya drámai következményekkel jár a lakosság alapvető szükségleteire nézve: felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy a fejlődő országokkal folytatott együttműködésük és partnerségeik során kezeljék prioritásként a villamosítást; különösen hangsúlyozza a termelési kapacitásba való befektetés szükségességét, különösen a szubszaharai Afrikában, az energiához való egyetemes hozzáférés célkitűzésének elérése érdekében;

14.felhívja a figyelmet az alternatív energiákhoz való hozzáférési lehetőségekre, így a kihasználatlan geotermikus energiaforrásokra; rámutat arra, hogy az energiaköltségek megfizethetőségének támogatása elengedhetetlen a villamos energiához való hozzáférés kiterjesztéséhez, különösen Afrikában, ahol az ország lakosságának 30%-a nem engedheti meg magának a villamosenergia-szolgáltatások alapvető csomagját;

15.aggodalmát fejezi ki a táborokban élő menekültek és belső menekültek növekvő energiaigénye miatt; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy elszigetelt területeken és humanitárius környezetben az energiaellátás bizonytalansága megakadályozza a helyi egészségügyi klinikák és iskolák teljes körű működését;

16.hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatával összefüggésben a humanitárius szükségletek kielégítése érdekében növelni kell a humanitárius segítségnyújtás költségvetési sorát, többek között a táborok energiaellátásának biztosításához nyújtott pénzügyi támogatás fokozásával, többek között a zöld hálózaton kívüli, a minihálózatos és a megújuló energiával kapcsolatos projektek révén, annak biztosítása érdekében, hogy a helyszíni humanitárius szervezetek alapvető humanitárius segítséget, különösen orvosi és sürgős ellátást nyújtsanak;

17.sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy biztosítsák a fenntartható fejlődést szolgáló szakpolitikai koherenciát az EU külső energiaügyi menetrendjében, mely alkalmazkodik a helyi sajátosságokhoz és igényekhez;

18.megismétli az energetikai igazságosság iránti elkötelezettségét; felszólítja az EU-t, hogy támogassa a fejlődő országokat a jogokon alapuló megújulóenergia-rendszerek megvalósításában, ami hatékonyan hozzájárul a fenntartható fejlődésükhöz; úgy véli, hogy az érintett közösségek szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezésének elve a sikeres zöld és igazságos energetikai átmenet egyik előfeltétele; kiemeli az energiahatékonyság és a helyi készségek előmozdításának, valamint a technológiai innováció, a technológiatranszfer és a műszaki együttműködés ösztönzésének fontosságát az ilyen energetikai átállási projektekben;

19.hangsúlyozza, hogy az EU-nak szükség esetén támogatnia kell a fejlődő országokat olyan szabályozási keretek létrehozásában vagy megerősítésében, amelyek garantálják az energiaelosztást és az egyetemes szolgáltatást a területükön, valamint a jó kormányzási kapacitást és az energetikai átállással kapcsolatos projektek átláthatóságát; felhívja az EU-t, hogy fokozza a villamosenergia-rendszerek megreformálásához nyújtott technikai segítségnyújtást; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy számoljon be az energiához való hozzáférés és az energiaágazat szabályozásának javítása terén a célzott uniós projektek és a partner fejlődő országokban végrehajtott beruházások révén elért eredményekről;

20.rámutat a földhasználati és vízhasználati konfliktusok potenciális kockázataira, különösen a megújuló energiát előállító nagyméretű létesítmények miatti kényszer-áttelepítésekre és -kisajátításokra; sürgeti az EU-t, hogy partnerségein keresztül támogassa a fejlődő országok kormányait abban, hogy:a)a megújulóenergia-projektek fejlesztése előtt független módon és részrehajlás nélkül feltérképezzék a hagyományos föld- és vízhasználatot, többek között az időszakos legeltetés, az őslakos népek kulturális öröksége és a biológiai sokféleség szempontjából jelentős értéket képviselő rendszerek tekintetében, a fenntartható földhasználat-tervezés ösztönzése, valamint a környezeti és társadalmi hatások értékelése céljából;b)megszerezzék a helyi közösségek szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezését, biztosítva számukra a jogot, hogy nemet mondhassanak, valamint az igazságszolgáltatáshoz, jogorvoslathoz, kártérítéshez vagy ellentételezéshez való jogot;c)meghatározzák a környezeti és társadalmi szempontokat, valamint a felelős üzleti gyakorlatokat a nemzetközi szabályozási keretekkel összhangban, valamint felügyeleti és panaszkezelési mechanizmusok révén biztosítsák azok betartását;d)biztosítsa a környezetvédelmi aktivisták védelmét;e)segítse elő az ismeretek és a bevált gyakorlatok cseréjét azon fejlődő országok és régiók között, amelyek sikeresen kezelték az energiaprojektekhez kapcsolódó földhasználati konfliktusokat;

21.megállapítja, hogy egyes nagyszabású zöldenergia-projektek (például szél- és napenergia-projektek), így a szárazföldi területeken indítottak esetében alapvető fontosságú a szokásos földhasználókkal (például állattenyésztők) folytatott megfelelő konzultáció; emlékeztet arra, hogy a hagyományos közösségi jogok jogi státusza meglehetősen gyenge és gyakran nem hajtják végre azokat, ami növelheti a nagyarányú földszerzés kockázatát; mindezek alapján szorgalmazza, hogy az Unió és partnerországai az ENSZ őslakos népek jogairól szóló nyilatkozatával és a 169. sz. ILO-egyezmény előírásaival összhangban ismerjék el és védjék az őslakos népeknek a földjeikhez és természeti erőforrásaikhoz fűződő hagyományos tulajdonjogát és ellenőrzési jogát, továbbá tartsák be a szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezés elvét;

22.javasolja, hogy azok az uniós tagállamok, amelyek ezt még nem tették meg, ratifikálják a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet bennszülött és törzsi népekről szóló 169. számú egyezményét;

23.elismeri a vízigényes energiaátalakítási gyakorlatok, például a vízerőművek és a hidrogén előállítás mezőgazdasági közösségekre gyakorolt hatását; kiemeli a vízerőműgátak folyókra és biológiai sokféleségre gyakorolt káros hatásait, különösen a torkolatokban, amint azt többek között a gátakkal foglalkozó világbizottság 2000. november 16-i jelentése körvonalazza; hangsúlyozza azonban az ozmotikus energia fejlesztésének lehetőségét, különösen a tölcsér- és deltatorkolatokban, hogy megoldásokat kínáljon a megújuló energiaforrások előállításához;

24.emlékeztet arra, hogy a fejlődő országokban a nagy vízenergia-projektek gyakran számos kihívással néznek szembe, ideértve a megfizethetetlen kezdeti költségeket, a jelentős költségtúllépéseket és késedelmeket, a finanszírozás vonzásának nehézségeit, a társadalmi és környezeti lábnyomot, az éghajlatváltozással szembeni kiszolgáltatottságot, valamint az ígért energiatermelés egyes gyenge eredményeit; hangsúlyozza a fenntartható vízenergia-projektek előmozdításának fontosságát átfogó környezeti és társadalmi hatásvizsgálatok elvégzése és a közösség érdemi részvételének biztosítása révén; úgy véli, hogy lehetőség szerint elsőbbséget kell biztosítani a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos egyéb kis léptékű és különböző típusú projekteknek;

25.hangsúlyozza, hogy a gátakkal foglalkozó világbizottság 2000. november 16-i jelentésének ajánlásai szerint a gátakra vonatkozó terveket öt szempont alapján kell értékelni: méltányosság, hatékonyság, részvételen alapuló döntéshozatal, fenntarthatóság és elszámoltathatóság; tágabb értelemben kiemeli, hogy a gátakkal kapcsolatos döntéshozatali folyamat során teljes mértékben figyelembe kell venni az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában (1948) és az azt követően elfogadott kapcsolódó egyezményekben foglalt emberi jogok fogalmát, hogy megoldják a vízzel, a gátakkal és a fejlesztéssel kapcsolatos összetett problémákat; hangsúlyozza, hogy az EU-nak partnerségei keretében együtt kell működnie a fejlődő országokkal annak biztosítása érdekében, hogy a gátépítési projektek által érintett közösségek megfelelő kompenzációban részesüljenek, és megfelelő megélhetés-helyreállítási intézkedéseket kapjanak;

26.aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a létesítmények sérülékenyek a szélsőséges időjárási eseményekkel szemben, amint azt a közelmúltbeli líbiai áradások is megmutatták, amelyek egész településrészeket söpörtek el és károsították a kritikus infrastruktúrát; ragaszkodik a 9. fenntartható fejlődési cél kiemelkedő célkitűzéseihez, amelyek célja a reziliens infrastruktúra kiépítése, a fenntartható iparosítás előmozdítása és az innováció előmozdítása;

27.aggodalommal állapítja meg, hogy Afrika egyre több fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos projektnek ad otthont, ami azzal a kockázattal jár, hogy nem tud időben lépéseket tenni a megújuló energia irányába; megjegyzi ugyanakkor, hogy míg Afrika a világ népességének 18%-át teszi, a globális energiafogyasztásban csak 6% a részesedése; emlékeztet arra, hogy a jelenlegi afrikai olaj-, gáz- és széntermelés jelentős részét exportra szánják, miközben a kontinenst továbbra is energiaszegénység sújtja; kitart amellett, hogy előnyben kell részesíteni a fenntartható megújulóenergia-infrastruktúrába történő beruházásokat Afrikában, különösen a vidéki és marginalizált közösségekben, decentralizált energiarendszerek és mikrohálózatok létrehozása révén;

28.felhívja az EU-t hogy ösztönözze olyan energiarendszerek kifejlesztését, amelyek nem foglalják magukban a meglévő vagy új fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos projektek bővítését, illetve nem támaszkodnak azokra, összhangban a Nemzetközi Energia Ügynökség ajánlásaival; hangsúlyozza a mindenki számára előnyös partnerségek fontosságát, amelyek az exportáló országok és lakosságuk számára is előnyösek a megújuló energia szempontjából;

29.elítéli azt a kettős mércét, amelynek alkalmazása révén a fejlett országok magán és állami pénzügyi intézményei egyre gyakrabban tesznek ígéretet a karbonsemlegesség 2050-ig történő elérésére, miközben a fosszilis tüzelőanyagok fejlesztését és elterjedését finanszírozzák; hangsúlyozza, hogy az alacsony és közepes jövedelmű országok széntől való függőségének csökkentésére irányuló felhívások mindaddig nem lesznek hatékonyak, amíg a fejlett országok továbbra is határozottan más fosszilis tüzelőanyagokra támaszkodnak;

30.emlékeztet arra, hogy a megújuló energiaforrásokon alapuló alternatívák egyre inkább olcsóbb, hozzáférhetőbb, inkluzívabb és megbízhatóbb energiaforrást biztosíthatnak; hangsúlyozza a megújuló energia szerepét az agrár-élelmiszeripari rendszerek alkalmazkodásának és hatékonyságának növelésében; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy a nem uniós országokkal kötött partnerségi megállapodásaikban kezeljék prioritásként a megújuló energiaforrások agrár-élelmiszeripari rendszerekben való felhasználását;

31.javasolja, hogy az EU és az Afrikai Unió közötti partnerség keretében, az afrikai, karibi és csendes-óceáni EU Parlamenti Közgyűlésre és az afrikai civil társadalomra támaszkodva, az afrikai nemzetek szuverenitásának tiszteletben tartása mellett végezzenek közös gyakorlatot az energetikai átállás tervezésével kapcsolatban; javasolja a beruházások, a bevételek, a technológiák és a készségek igazságos megosztására vonatkozó iránymutatások kidolgozását;

32.felhívja az EU-t és tagállamait, hogy a nem uniós országokkal kialakított energetikai partnerségeikbe építsenek be a helyi lakosságnak szóló oktatási és képzési programokat az energetikai átállás helyszíni támogatása és a helyi közösségek foglalkoztatási lehetőségeinek megteremtése érdekében; hasonlóképpen felszólítja az Európai Uniót, hogy fokozza a fejlődő országokkal való tudományos együttműködést a megújuló energiákkal kapcsolatos kutatáshoz és technológiákhoz való hozzáférés terén; úgy véli, hogy a megújuló energiák termelési mátrixát meg kell változtatni annak érdekében, hogy felhagyjunk a tisztán a kitermelésre összpontosító szemlélettel;

33.emlékeztet arra, hogy a tiszta energiára való átállás nemzetközi állami támogatásáról szóló 2021. évi glasgow-i nyilatkozat kötelezi az aláírókat, hogy vessenek véget a fosszilis tüzelőanyagokon alapuló energiaágazat új közvetlen állami támogatásának; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy járjanak elöl jó példával, és vessenek véget a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos projektek finanszírozásának;

34.hangsúlyozza, hogy a zöld hidrogén kulcsfontosságú szerepet játszik az energiarendszer dekarbonizációjában, a nettó nulla kibocsátás 2050-ig történő elérésében és a Párizsi Megállapodás céljainak elérésében, de emlékeztet az életciklus-elemzés fontosságára, amely figyelembe veszi a termelést és az alkalmazott közlekedési módokat;

35.figyelmeztet egy új „zöldhidrogén-átok” lehetséges veszélyére, amely fokozná a fejlődő országok exportfüggőségét, és kiszoríthatná a helyi energiapiacok fejlesztésébe történő beruházásokat; megállapítja, hogy a zöldhidrogén-ágazat döntő szerepet játszhat az erőforrásokban gazdag fejlődő országok fejlődésében, ha bizonyos tényezők, például a jó kormányzás, a szilárd jogi keret végrehajtása és nyomon követése, a korrupció megelőzése, a jogállamiság működése és a pénzmozgások átláthatósága rendelkezésre állnak;

36.hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell a zöld hidrogén előállításához, tárolásához, szállításához, elosztásához és fogyasztásához kapcsolódó globális infrastruktúrával, a nagy távolságra történő szállítások költségeivel és éghajlatra gyakorolt hatásával, a korlátozott beruházásokkal és pénzügyi kapacitásokkal, valamint a gyenge intézményekhez és a korrupcióhoz kapcsolódó kockázatokkal egyes fejlődő országokban;

37.felhívja az EU-t, hogy különösen a Global Gateway kezdeményezésen keresztül támogassa a mindenki számára előnyös partnerségeket, amelyek mind az importáló, mind az exportáló országok és lakosságuk számára előnyösek; ennek érdekében felszólítja az EU-t, hogy támogassa a zöldhidrogén-értéklánc fejlesztését, amennyiben az egyenlő társadalmi és gazdasági előnyökkel jár az exportáló országok számára, különösen a helyi lakosság képzése és átképzése, a munkahelyteremtés, a kibocsátáscsökkentési nehézségekkel küzdő ipari tevékenységek dekarbonizációja, valamint a tisztább mobilitáshoz és energiához való hozzáférés tekintetében;

38.felszólítja az Uniót, hogy támogassa a gazdasági diverzifikációt, valamint a villamos energiához és a vízhez való hazai hozzáférést az ökoszisztémák teljes körű tiszteletben tartása mellett és a fosszilis tüzelőanyagok kivitelétől való túlzott függőség csökkentése céljából; hangsúlyozza, hogy az EU és a partnerországok vállalkozásai és a kkv-k közötti, a különböző hasonlóan gondolkodó partnerek szakértelmét ötvöző fokozott együttműködés a zöld hidrogénágazatban megteremtheti a szilárd vállalkozói készséghez vezető utat;

39.elismeri, hogy a zöld hidrogén elterjedésének negatív társadalmi és környezeti hatásai lehetnek a globális dél országaiban, különösen mivel az a bányászatra, valamint a nyersanyagok és ritkaföldfémek felhasználására épül, ami nagy mennyiségű édesvizet igényel és vízszennyezéssel járhat; hangsúlyozza, hogy olyan globális erőforrásgazdálkodási rendszert kell kialakítani, amely a fenntarthatóságot, a hatékonyságot és a körforgást helyezi előtérbe az elsődleges anyagok iránti globális kereslet csökkentése érdekében, az ennek elérésében rejlő kihívások elismerése mellett;

40.hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokban rendszerszintű megközelítésre van szükség a zöld hidrogén előállításában rejlő helyi lehetőségek és az európai szükségletekre gyakorolt következmények értékelése során; hangsúlyozza, hogy az EU-nak biztosítania kell a hidrogén és a többi nettó zéró technológia szempontjából alapvető fontosságú, kitermelt, feldolgozott és újrafeldolgozott kritikus fontosságú nyersanyagok fenntarthatóságát;

41.aggodalommal veszi tudomásul a bányászathoz és a megújuló energiát előállító nagyméretű létesítmények, például a zöldhidrogén-létesítmények fejlesztéséhez kapcsolódó, konfliktusokkal járó vízfelhasználást; megerősíti, hogy a vízhez való hozzáférés alapvető emberi jog; hangsúlyozza, hogy a vízkezelő létesítményekbe és víz-újrahasznosító rendszerekbe való beruházás révén javítani kell a vízinfrastruktúrát azokban a régiókban, ahol a bányák és a megújuló energiaforrásokat hasznosító üzemek kiemelkedő szerepet töltenek be;

42.hangsúlyozza, hogy a vizet mint a zöld hidrogén előállításához szükséges erőforrást fenntartható módon kell szabályozni, különösen a száraz régiókban, beleértve a fenntartható vízbeszerzési technikákat, a hatékony vízhasználatot és a szennyvízkibocsátás minimalizálását előíró rendeletek végrehajtását, hogy az ne veszélyeztesse a helyi lakosság vízhez való hozzáférését, és ne növelje a vízköltségeket;

43.megjegyzi, hogy a vízhiány kezelése érdekében egyre több sótalanító üzem létesül; elismeri, hogy a sótalanító üzemek előnyösek lehetnek a helyi közösségek és a hazai gazdaság számára, de emlékeztet arra, hogy a tengervíz sótalanítása jelentős hatást gyakorolhat a környezetre, különösen a tengeri biológiai sokféleségre nézve; fenntartható megközelítés előmozdítására szólít fel a víz sótalanítása és a part menti területekre hatást nem gyakorló megoldások, például a mélytengeri sótalanítás terén; hangsúlyozza, hogy a vízfelhasználás csökkentése és a tisztított szennyvíz újrafeldolgozása vagy újrafelhasználása gyakran olcsóbb, mint a sótalanítás;

44.kiemeli a vízkészletek felvásárlását és a vízszennyezés potenciális kockázatait, amelyek a megújuló energiával kapcsolatos nagyarányú földvásárlásokba történő közvetlen külföldi befektetésekhez kapcsolódnak; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy vezessenek be a vízzel kapcsolatos kötelező átvilágítási és jelentéstételi előírásokat a vállalatok számára;

45.kitart amellett, hogy a zöld hidrogénre vonatkozó stratégiáknak szigorú társadalmi és fenntarthatósági normákat kell követniük; felszólítja az EU-t, hogy partnerségi megállapodásaiban alakítson ki megfelelő monitoringkereteket, amelyek lehetővé teszik a fenntartható fejlődési célok teljesítésére gyakorolt szélesebb körű hatásuk értékelését, nevezetesen a környezetvédelmi, társadalmi és kormányzati mutatók azonosításán és mérhető célok kitűzésén keresztül; kéri, hogy végezzenek kötelező környezeti hatásvizsgálatokat, többek között a sótalanításra vonatkozóan, és a biológiai sokféleség szempontjából kiemelten fontos területeket zárják ki olyan helyszínként, ahol zöld hidrogént előállító létesítmények jöhetnek létre; úgy véli, hogy a zöld hidrogén előállításának bizonyítania kell, hogy a nyersanyag-kitermelő tevékenységek során a környezetvédelmi és emberi jogi normák szerint beszerzett anyagokra támaszkodik (például olyan országokból, amelyek aláírták a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezést);

46.sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon létre egy inkluzív irányítási keretet a partnerségi megállapodásokra vonatkozóan, amely magában foglalja a civil társadalmi szervezeteket annak biztosítása érdekében, hogy a helyi közösségekkel szemben tiszteletben tartsák a „ne árts” elvet, és hogy a globális emberi jogi normák teljesüljenek;

47.hangsúlyozza, hogy a megújuló energia uniós finanszírozásának összhangban kell lennie a méltányosság, a fenntarthatóság és az éghajlati igazságosság elvével, ami magában foglalhatja többek között az adósságtámogatást, az adósságenyhítést és -eltörlést, az adósság-átütemezést és a veszteség- és káralapot;

48.hangsúlyozza, hogy a nem uniós országok által előállított megújuló hidrogénbe történő beruházásoknak nemzetközi átvilágítási elveken kell alapulniuk, ideértve többek között az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket, az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó iránymutatásait és a felelősségteljes üzleti magatartáshoz szükséges kellő gondosságra vonatkozó OECD-útmutatást;

49.felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy növeljék az energiaágazatnak szánt hivatalos fejlesztési támogatás összegét, különösen a következő többéves pénzügyi keret 6. fejezetében, és különösen Afrikában, miközben a támogatásokat előnyben részesítik a hitelekkel szemben, és a finanszírozást átirányítják azon országok felé, ahol kisebb arányú a villamos energiához való hozzáférés, azzal a céllal, hogy támogassák a tiszta és megújuló energiára való átállásukat a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrenddel összhangban;

50.ösztönzi a köz- és magánszféra közötti partnerségek, valamint a tudástranszfert és a zöld technológiákat elősegítő programok kidolgozását; kiemeli, hogy számos afrikai ország villamosenergia-ágazata olyan sajátos jellemzőkkel rendelkezik (mint például a kereslet erőteljes növekedése, kis hálózatok, törékeny nemzeti közművek és a fogyasztók korlátozott fizetési képessége), amelyeket figyelembe kell venni;

51.hangsúlyozza, hogy a fejlődő országok számára egyszerűsíteni kell és fel kell gyorsítani az igazságos energetikai átállás finanszírozásához való hozzáférést; kiemeli, hogy az EU innovatív megoldásokat kínálhat a zöld átállás felgyorsítására és a megújuló energiaforrások globális részarányának növelésére; ennek érdekében felhívja az EU-t és tagállamait, hogy fontolják meg az éghajlatváltozással kapcsolatos adósságcsere lehetőségét annak érdekében, hogy az adós fejlődő országok a tartozásokat az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló projektek finanszírozására használhassák fel;

52.tágabb értelemben arra szólít fel, hogy a G20-ak adósságszolgálat-felfüggesztési kezdeményezésének keretében működőképessé kell tenni az éghajlatváltozással kapcsolatos adósságcsere hosszú távú mechanizmusát, valamint hogy az IMF különleges lehívási jogait újraszabályozzák;

53.felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy növeljék a fejlődő országoknak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz nyújtott támogatást, ellenállóbbá téve az energiarendszereket az éghajlati kockázatokkal szemben; hangsúlyozza,hogy a zöld energia fontos szerepet játszik az agrárerdészeti rendszerben és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó projektekben, például a Nagy Zöld Falban;

54.sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza a Global Gateway kezdeményezés azon programjait, amelyek prioritásként kezelik a villamos energiához és a tiszta főzéshez való alapvető hozzáférést, különösen a leginkább rászoruló országokban; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a magánszektor növelje az energiához való alapvető hozzáférés és a tiszta főzés finanszírozását, miközben garantálja a nyilvános hozzáférést és megerősíti a nemzeti energiaszolgáltatókat; felhívja ezért a Bizottságot, hogy használja fel az Európai Fenntartható Fejlődési Alap Pluszt a fejlődő országokban a magánszektor beruházásainak támogatására az energetikai infrastruktúra megerősítése, valamint az energiához való jobb hozzáférés és a tiszta főzés biztosítása érdekében a hazai felhasználás érdekében;

55.sürgeti az EU-t, hogy támogassa a fejlődő országokat a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának megszüntetésében, és összpontosítson a hatékony, modern és megfizethető főzési technológiákra; sürgeti a beruházások mozgósítását és a támogató környezet kialakítását a szilárd tiszta főzési ipar növekedésének ösztönzése érdekében;

56.felszólítja az EU-t és az európai fejlesztési pénzintézeteket, hogy:a)irányítsanak beruházásokat az elosztási szegmensbe, különösen a vidéki területek villamos energiával való ellátásába, és részesítsék előnyben a decentralizált, kisméretű és hálózattól független megújulóenergia-rendszereket, amennyiben ezek a megoldások megfelelőbbek a hálózatbővítésnél ahhoz, hogy lehetővé tegyék a vidéki lakosság számára a villamos energiához való hozzáférést;b)koordinálják a különböző intézmények közötti beruházásokat a hatás maximalizálása és az erőfeszítések megkettőzésének elkerülése érdekében;c)biztosítsák a független és elfogulatlan emberi jogi hatásvizsgálatok elvégzését, valamint minden szükséges irányítási, szociális és környezetvédelmi biztosíték és jogorvoslati lehetőség megfelelő végrehajtását és nyomon követését, beleértve az emberi jogi, valamint a földtulajdonnal és -használattal kapcsolatos iránymutatásokat is;d)biztosítsák, hogy a helyi közösségek a teljes projekttervezési és -teljesítési szakaszban részt vegyenek és megfelelő tájékoztatást kapjanak;e)vezessék be és szigorúan alkalmazzák a jogokon alapuló megközelítést, amely hatékony panaszkezelési és jogorvoslati mechanizmusokat biztosít, összhangban a felelős üzleti gyakorlatok nemzetközi normáival, és amely a projektekre vonatkozóan – beleértve a „Global Gateway” kezdeményezés keretében megvalósuló projekteket is – hatásvizsgálatot ír elő, különösen az éghajlatváltozásról, az egyenlőtlenségekről és a helyi lakosság áttelepítéséről;f)biztosítsák, hogy a jóváhagyott finanszírozással rendelkező gátépítési projektek során tartsák tiszteletben a gátakkal foglalkozó világbizottság iránymutatásait;g)támogassák a helyi és regionális villamosenergiahálózat-összekapcsolási projekteket;h)kínáljanak technikai támogatást és kapacitásépítési kezdeményezéseket annak érdekében, hogy a fejlődő országok képesek legyenek hatékonyan végrehajtani a tiszta energiával kapcsolatos projekteket;

57.felkéri a Bizottságot, hogy bocsásson rendelkezésre lebontott adatokat az energiához való hozzáférésbe történő beruházások összegéről annak nyomon követése érdekében, hogy mennyit különítettek el a 7. fenntartható fejlődési célra, valamint hogy bocsásson rendelkezésre adatokat a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz – Globális Európa keretében azonosított „Uniós támogatással létesített megújulóenergia-termelési kapacitás (MW)” fő teljesítménymutatóról;

58.üdvözli a 2023. évi COP28 következtetéseit, amelyek a történelem során első alkalommal szólítanak fel a fosszilis tüzelőanyagokról való átállásra, és egyértelmű kötelezettségvállalást fogalmaznak meg az 1,5 °C-os cél elérésére, valamint arra, hogy 2030-ig világszinten megháromszorozzák a megújulóenergia-kapacitást és megkétszerezzék az energiahatékonyságot, továbbá hogy világszerte előmozdítsák a klímafinanszírozás és az energetikai infrastrukturális projektek emberközpontú megközelítését;

59.felhívja az EU-t, hogy játsszon kulcsszerepet a fejlődő országokra vonatkozó mérséklési intézkedésekről szóló tárgyalásokon a szennyező tüzelőanyagok használatának káros hatásai elleni küzdelem érdekében, miközben előmozdítja a fenntartható és tiszta energiák fejlesztését;

60.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, valamint az Európai Beruházási Banknak.