1.üdvözli a 2022. évi PIF-jelentést és az abban bemutatott elemzéseket;

2.osztja a Bizottság azon véleményét, hogy a csalás megelőzésének és felderítésének, valamint a jogellenesen felhasznált pénzeszközökre vonatkozó visszatérítési mechanizmusok nyomon követésének a további digitalizációra és a gépi tanuláson alapuló élvonalbeli technológia használatára kell támaszkodnia a potenciális csalással kapcsolatos adatok hozzáférhetőségének, interoperabilitásának, felhasználásának és kezelésének javítása érdekében; rámutat arra, hogy hatékony csalás elleni irányításra, eredményorientált folyamatokra és megfelelően felszerelt szervezetekre van szükség a csalás elleni szervezeti struktúra valamennyi eleme és az érintett szereplők közötti együttműködés és koordináció biztosítása érdekében; úgy véli, hogy e célból a csalás elleni struktúra különböző elemeiért felelős tisztviselők számára biztosítani kell a szükséges digitális és eljárási ismereteket;

3.emlékeztet arra, hogy az EU pénzügyi érdekeit szem előtt tartó magas szintű védelem biztosítása érdekében elengedhetetlen a közigazgatási vizsgálatokat végző hatóságok és a bűnügyi nyomozásokat folytató hatóságok közötti szilárd együttműködés mind uniós, mind tagállami szinten;

4.nagyra értékeli a Bizottság törekvését az éves PIF-jelentés közzétételének előrehozatalára, ami lehetővé teszi a Parlament állásfoglalásának elfogadását az n+1. évben, aktuálisabbá téve az abban foglalt észrevételeket és ajánlásokat;

5.nagyra értékeli, hogy az uniós szabályok nemzeti rendszerekbe történő megfelelő átültetése érdekében a tagállamok által tett lépéseket követően javult az EU-ban hatályos csalás elleni jogszabályok általános koherenciája; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy bizonyos tekintetben a helyzet még mindig nem optimális, különösen a feltételezett csalások és szabálytalanságok felderítése és bejelentése, valamint azok nyomon követése tekintetében, amely téren a tagállamok közötti különbségek még mindig nagyon jelentősek;

6.hangsúlyozza, hogy a megelőzés és a kommunikáció kulcsfontosságú a csalás és a korrupció elleni küzdelemben, és hogy a Bizottságnak támogatnia kell a tagállamokat az e területeket érintő hatékony intézkedések végrehajtásában;

7.osztja a Bizottság azon véleményét, hogy a csalásokkal kapcsolatos kockázatelemzést javítani kell, hogy felmérhető legyen, hogy a csalások alacsony bejelentett száma valóban a kötelességszegések mérsékelt előfordulását vagy a gyenge felderítést jelzi;

8.sajnálja, hogy számos tagállamban a nemzeti hatóságok nem mindig követik nyomon a Bizottság és az OLAF ajánlásait, nem készítenek részletes jelentést, illetve nem fogadnak el időben elismert bevált gyakorlatokat; rámutat arra, hogy számos tagállamban rendkívül magas azoknak a szabálytalanságoknak az aránya, amelyeket még sok évvel az eredeti bejelentés után is csalásgyanús esetként tartanak számon, még a lezártnak minősített esetek tekintetében is; úgy véli, hogy az ilyen esetek arra utalnak, hogy nincs megfelelő nyomon követés, elégtelen vagy nem megfelelően képzett a humán erőforrás, kommunikációs hiányosságok vannak vagy nem hatékonyak a jelentéstételi csatornák, gyenge az együttműködés és a koordináció, vagy akár a szabálytalanságok csalárdnak minősítésével indokolatlan halasztásokra kerül sor a statisztikai jelentések kiigazítása érdekében;

9.kiemeli, hogy ilyen esetekben a Bizottságnak támogatnia kell a tagállamokat a csalások felderítésére, nyomon követésére és jelentésére irányuló folyamat bürokráciamentesítésében;

10.javasolja, hogy mind az uniós, mind a nemzeti hatóságok erősítsék meg az együttműködést és segítsék elő a digitális eszközök nagyobb mértékű használatát a csalás elleni küzdelem érdekében;

11.megállapítja, hogy az illetékes uniós és nemzeti hatóságok által bejelentett csalások és szabálytalanságok száma – összesen 12 455 – 2022-ben enyhén emelkedett 2021-hez képest; megjegyzi, hogy az ezen esetekhez kapcsolódó finanszírozás összege 2022-ben 1,77 milliárd EUR-ra csökkent (a 2021. évi 2,05 milliárd EUR-ról); úgy véli, hogy ezek a számok még mindig rendkívül magasak, és jelentős veszteséget jelentenek az uniós költségvetés számára;

12.tudatában van annak, hogy a szabálytalanságokról szóló jelentések évenkénti összehasonlítása nem mindig nyújt megbízható elemzést a tendenciákról és a mintákról, mivel számos program végrehajtása többéves ciklusban történik; úgy véli, hogy az ötéves átlagon alapuló összehasonlítás alkalmasabb a valós idejű helyzetmeghatározásra; ezzel összefüggésben méltányolja, hogy a 2022. évi PIF-jelentés gyakran hivatkozik a 2018–2021 közötti időszak eredményeire;

13.úgy véli, hogy a civil társadalom csalás elleni küzdelembe való bevonása elengedhetetlen a megelőzéshez és a felderítéshez, és hogy ez magában foglalja az oknyomozó újságírás támogatását, amely hatékony lehet, amennyiben könnyű és megfelelő hozzáférést kap a projektekre, a kedvezményezettekre és a kifizetésekre vonatkozó információkhoz; különösen hangsúlyozza a média és az oknyomozó újságírók korrupció elleni küzdelemben játszott fontos szerepét; ismételten hangsúlyozza, hogy az újságírók és a visszaélést bejelentő személyek fokozott és következetes védelme az egész Unióban segít a büntetlenség, a hallgatás és az összeesküvés szubkultúrája terjedésének megakadályozásában; megjegyzi, hogy tekintettel a médiapluralizmusra és a tömegtájékoztatás szabadságára, a Médiapluralizmus Monitor (MPM 2022) legfrissebb eredményei az újságírók védelmére vonatkozó mutató enyhe romlását mutatta, és hogy a hírmédia koncentrációja továbbra is nagyon magas kockázati szintet jelent az egész kontinensen; úgy véli, hogy a média politikai nyomással és befolyással szembeni védelme, valamint a hatóságok birtokában lévő információkhoz való hozzáférés jogának garantálása elengedhetetlen függetlenségének védelme, a demokrácia őreként betöltött szerepe és az erőforrásokkal való hatékony és eredményes gazdálkodás szempontjából;

14.üdvözli a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a korrupció elleni küzdelemről szóló, 2023. május 3-i közös közleményét (JOIN(2023)0012), amely elismeri a korrupció súlyosságát, mivel az aláássa a közkiadások hatékonyságát, az egységes piac hatékonyságát és a gazdasági növekedés fenntarthatóságát; rámutat, hogy a korrupció elleni küzdelem a legfontosabb uniós kötelezettségvállalások közé tartozik, amely az átláthatósággal és az integritással egy szinten van; hangsúlyozza, hogy az állami tulajdonú szervezetekkel és az uniós pénzeszközökre irányuló közbeszerzésekkel kapcsolatos nepotizmus jelenségei is nagy kockázatot jelentenek a hatékony és eredményes gazdálkodásra és az EU pénzügyi érdekeire nézve; üdvözli ezért a korrupció elleni küzdelemről szóló irányelvre irányuló új javaslatot Javaslat (2023. május 3.) a korrupció elleni küzdelemről, a 2003/568/IB tanácsi kerethatározat és az Európai Közösségek tisztviselőit és az Európai Unió tagállamainak tisztviselőit érintő korrupció elleni küzdelemről szóló egyezmény felváltásáról, valamint az (EU) 2017/1371 európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról szól európai parlamenti és tanácsi irányelvre (COM(2023)0234).;

15.aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nehéz pontosan megbecsülni, hogy a szervezett bűnözés milyen mértékben részesül illegálisan az uniós finanszírozásból; úgy véli, hogy a szervezett bűnözés uniós pénzeszközökre gyakorolt hatásának felmérésére és a probléma kezelése érdekében hozott intézkedések hatékonyságának értékelésére közös megközelítésre van szükség a tagállamokban; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy mielőbb hozzon meg minden szükséges intézkedést e harmonizáció megvalósítása érdekében;

16.kiemeli egy olyan hatásvizsgálat fontosságát, amely felméri a csalásnak az EU pénzügyi érdekeire és polgáraira gyakorolt gazdasági és társadalmi hatását; kéri annak elemzését, hogy a csalások megelőzésére elkülönített források hogyan viszonyulnak az esetlegesen megelőzött veszteségekhez;

17.úgy véli, hogy a nemzeti jogszabályok hatékony átültetésének hiánya számos tagállamban és a nemzeti jogszabályok harmonizálásának hiánya lehetőséget kínál a szervezett bűnözésnek arra, hogy az Unió pénzügyi érdekeit érintő területeken számos illegális, határokon átnyúló tevékenységet folytasson; megismétli ezért a szervezett bűnözés elleni küzdelemről szóló 2008/841/IB tanácsi kerethatározat HL L 300., 2008.11.11., 42. o. felülvizsgálatára és a szervezett bűnözés új közös fogalommeghatározásának bevezetésére irányuló korábbi felhívásait, figyelembe véve különösen a korrupció, az erőszak, a fenyegetés vagy a megfélemlítés alkalmazását a gazdasági tevékenységek feletti ellenőrzés vagy a közbeszerzések megszerzése érdekében;

18.megjegyzi, hogy a szervezett bűnözés elleni küzdelemre irányuló uniós stratégia (2021–2025) Bizottság 2021. április 14-i közleménye a szervezett bűnözés elleni küzdelemre irányuló, 2021–2025 közötti uniós stratégiáról (COM(2021)0170). célja, hogy meghatározza a bűnszervezetek határokon átnyúló üzleti modelljeinek és struktúráinak megzavarására szolgáló online és offline eszközöket és intézkedéseket; felszólítja a tagállamokat, hogy járuljanak hozzá az Európai Bizottság erőfeszítéseihez, és hozzanak létre regionális együttműködési hálózatokat a szervezett bűnözők által elkövetett csalásokkal és az ezek elleni küzdelmet célzó stratégiákkal kapcsolatos információk megosztására; e tekintetben emlékeztet a vagyonvisszaszerzésről és elkobzásról szóló javasolt új irányelv 13 Javaslat (2022. május 25.) – Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a vagyonvisszaszerzésről és elkobzásról (COM(2022)0245). fontosságára, amelynek hatékony végrehajtása jobb eszközöket biztosítana a hatóságoknak ahhoz, hogy a szervezett bűnözői csoportokat megfosszák a további bűncselekmények elkövetéséhez szükséges pénzügyi forrásoktól; emlékeztet továbbá arra, hogy a határokon átnyúló szervezett bűnözés elleni küzdelemben kulcsfontosságú a bevált gyakorlatok cseréje, valamint közös és összehangolt stratégiák kidolgozása;

19.rámutat, hogy a korrupciós ügyekkel kapcsolatban az Európai Ügyészség (EPPO) 2022 végén 87 kivizsgált bűncselekményről számolt be (szemben a 2021. évi operatív tevékenység első hét hónapjában kivizsgált 40 üggyel); megjegyzi, hogy 2018–2022 között 10 tagállam 30 esetet jelentett be a szabálytalanságkezelő rendszeren (IMS) keresztül, amelyek közül 5 a mezőgazdasággal, 22 a kohézióval és 3 az előcsatlakozással volt kapcsolatos, és amelyeknek a pénzügyi hatása összességében mintegy 50 millió EUR-ra tehető;

20.ismételten hangsúlyozza, hogy a korrupció, különösen a magas szintű – többek között az uniós intézményeken belüli – korrupció különösen súlyos bűncselekmény, amely átívelhet a határokon, az Unió pénzügyi érdekeit és az uniós gazdaság egészét érintheti, valamint alááshatja a polgároknak az uniós és tagállami demokratikus intézményekbe vetett bizalmát; megismétli, hogy az uniós intézményeken belül zéró toleranciát alkalmazó politikát kell folytatni a korrupcióval szemben; támogatja a korrupció elleni küzdelem beépítését az uniós szakpolitikákba;

21.megjegyzi, hogy az OLAF jelenleg semmilyen körülmények között nem léphet be a képviselők irodáiba, nem férhet hozzá számítógépeikhez és e-mail fiókjaikhoz, még akkor sem, ha megalapozott gyanú alapján vizsgál a képviselőket érintő ügyeket; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az egyes képviselőkkel szembeni megalapozott gyanú esetén megfelelő eljárás álljon rendelkezésre, amely biztosítja az OLAF számára a belépés, illetve a hozzáférés jogosultságát; felszólítja az Elnökséget, hogy alakítson ki ilyen eljárást;

22.rámutat, hogy az Európai Ügyészség jelenleg vizsgálja a Covid19-oltóanyagok Bizottság általi beszerzését;

23.hangsúlyozza, hogy minden uniós intézmény, tagállam és uniós forrásokban részesülő köz- vagy magánszektorbeli kedvezményezett köteles a Számvevőszék hivatalos kérésére a folyamatban lévő ellenőrzés részeként átadni minden releváns dokumentumot, beleértve a Bizottság által folytatott előzetes tárgyalásokkal kapcsolatos információkat is; emlékeztet a Parlament 2020. évi mentesítési állásfoglalásában foglalt ajánlására (III. szakasz – Bizottság) Az Európai Parlament 2022. május 4-i állásfoglalása az Európai Unió 2020-as pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező észrevételekkel, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek (Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0144). a Covid19-oltóanyag beszerzésével kapcsolatban egy gyógyszeripari vállalattal történt szöveges üzenetváltáshoz való hozzáférés tekintetében;

24.kiemeli, hogy általánosan érvényesíteni kell a korrupcióval szembeni zéró tolerancia politikáját és ezt megfelelően kommunikálni kell az európai választásokkal összefüggésben, hogy növekedjen a részvételi arány és a polgárok közintézményekbe vetett bizalma;

25.üdvözli, hogy a Bizottság a jogállamiságról szóló éves jelentésében külön fejezetet szentelt a korrupció elleni küzdelemnek, hogy mélyreható összehasonlító elemzést nyújtson a tagállamok által a korrupció elleni küzdelem során alkalmazott megközelítésekről, eljárásokról és eszközökről, és segítsen felmérni, mely területek a leginkább veszélyeztetettek; kéri a Bizottságot, hogy a jogállamisági jelentés valamennyi szakaszába mindig foglaljon bele ajánlásokat és nyomonkövetési észrevételeket a tagállamok számára; ismételten hangsúlyozza a korrupcióval kapcsolatos országspecifikus ajánlások teljes körű kezelésének fontosságát; felszólítja a tagállamokat, hogy korrupcióellenes politikáik kidolgozása során vegyék figyelembe a jogállamiságról szóló jelentés megállapításait; felszólítja a Bizottságot, hogy avatkozzon be és támogassa a tagállamokat a korrupcióellenes kapacitásukkal kapcsolatos strukturális kihívások kezelésében;

26.rámutat, hogy a korrupcióról szóló 2022. évi Eurobarométer felmérések azt mutatják, hogy a korrupció továbbra is komoly aggodalomra ad okot az uniós polgárok és vállalkozások számára az EU-ban, és az európai polgárok nagy része úgy véli, hogy országukban a korrupció széles körben elterjedt (68%), és hogy a korrupció szintje nőtt (41%); nagyra értékeli, hogy jelenleg szinte valamennyi tagállam rendelkezik rendszeresen értékelt és felülvizsgált korrupcióellenes stratégiával, és emlékeztet arra, hogy nem csak szilárd jogi keretre, hanem hatékony végrehajtásra is szükség van a korrupt gyakorlatok felszámolásához, továbbá hogy az ilyen gyakorlatok megelőzéséhez átlátható és elszámoltatható irányítási és feddhetetlenségi keretekre is szükség van; üdvözli ebben az összefüggésben a Bizottság által előterjesztett korrupcióellenes javaslatokat, amelyek a Parlamentnek a korrupció elleni küzdelem fokozására irányuló felhívásait követik; megjegyzi, hogy a Bizottság be kívánja építeni a korrupció megelőzését az uniós szakpolitikák és programok kialakításába, és aktívan támogatni kívánja a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy erőteljes korrupcióellenes politikákat és jogszabályokat vezessenek be; üdvözli a korrupció határokon átnyúló dimenziójának kezelésére irányuló szándékot azáltal, hogy bűncselekménnyé nyilvánítják a korrupciós bűncselekményeket és összehangolják a szankciókat az EU-ban, összhangban a főképviselő azon javaslatával, hogy hozzanak létre egy célzott közös kül- és biztonságpolitikai szankciórendszert a világszerte elkövetett súlyos korrupciós cselekmények elleni küzdelem érdekében;

27.hangsúlyozza, hogy a korrupció és a pénzmosás elválaszthatatlanul összekapcsolódik, és hogy a pénzmosás a szervezett bűnözés illegális tevékenységeinek egyik legfontosabb tényezője, amelynek révén a bűnözők a bűncselekményekből származó jövedelmüket átutalják a legális gazdaságba, és tudatában van annak, hogy az uniós költségvetés elleni csalás is a pénzmosás előzménye lehet; hangsúlyozza, hogy e bűncselekmények transznacionális dimenziója a heterogén jogrendszerek miatt megnehezíti megelőzésüket, felderítésüket és az ellenük folytatott küzdelmet; üdvözli az új Pénzmosás Elleni Hatóság létrehozása terén elért előrelépést a Bizottság 2021. júliusi javaslatát követően, a Tanácsban 2022. június 29-én elért politikai megállapodást és az egységes szabálykönyvről 2022. december 7-én elfogadott álláspontját, valamint a Parlament plenáris ülése által 2023. április 17-én adott, a háromoldalú egyeztetések megkezdésére vonatkozó megbízást; sajnálja, hogy ez a hatóság 2026-ig nem lesz teljes mértékben működőképes;

28.megjegyzi, hogy az IMS-en keresztül a 2018–2022 közötti időszakban 375 esetet jelentettek összeférhetetlenséggel kapcsolatosan, amelyek a korrupciós gyakorlatokhoz hasonló környezetben is kimutathatók; hangsúlyozza, hogy az összeférhetetlenséggel kapcsolatos bejelentett esetek nagy többsége a kohéziós politikák végrehajtásához kapcsolódik (86%, szemben a mezőgazdasággal kapcsolatos 9%-kal és az előcsatlakozással kapcsolatos 5%-kal), és ebben az időszakban összesen csaknem 117 millió EUR-t érint; hangsúlyozza, hogy a bejelentett összeférhetetlenségek főként a kedvezményezettek és vállalkozóik, illetve alvállalkozóik közötti kapcsolatokat érintik, míg az esetek mindössze 7%-a vonatkozik a projektek odaítélési és/vagy értékelési szakaszában felmerülő, az értékelő bizottságok tagjait érintő összeférhetetlenségre;

29.úgy véli, hogy ez azt jelezheti, hogy pozitív hatása és visszatartó ereje van a pénzügyi szabályok módosításainak, amelyeket az uniós pénzeszközöket kezelő valamennyi nemzeti hatóság számára alkalmazandóvá tettek, valamint azt a tényt tükrözi, hogy az esetek egyharmadát az irányítási és ellenőrzési rendszeren kívüli források – köztük visszaélést bejelentő személyek és oknyomozó újságírók – révén tárták fel, ami az átláthatóság és a hozzáférhetőség alapvető szintjére, valamint a civil társadalom közreműködésére utal;

30.aggodalommal állapítja meg azt is, hogy az összeférhetetlenségi esetek száma összességében magasabb annál, amennyit az IMS-en keresztül bejelentenek, amint azt a Bizottság Regionális és Várospolitikai Főigazgatóságához és a Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és a Társadalmi Befogadás Főigazgatóságához beérkezett, az Európai Szociális Alapot, a Kohéziós Alapot és az Európai Regionális Fejlesztési Alapot érintő közbeszerzésekkel kapcsolatos összeférhetetlenségi esetekre és a kapcsolódó visszafizetésekre vonatkozó kiegészítő információk is jelzik, amelyeket közvetlenül a tagállamok jelentettek az uniós alapkezelő rendszeren keresztül (az úgynevezett SFC-n keresztül, amely a 2014–2020-as időszakban 11 tagállamban végrehajtott 16 programmal kapcsolatban 31 esetet jelentettek, amelyek 3,4 millió EUR-t érintettek);

31.megismétli felhívását, hogy tegyék holisztikusabbá az éves PIF-jelentést annak érdekében, hogy átfogó áttekintést nyújtsanak az összes érintett szereplő közötti szinergiákról, azonosítsák a bevált gyakorlatokat és kezeljék a hiányosságokat; e tekintetben üdvözli, hogy a 2022. évi PIF-jelentésbe belefoglalták az Európai Ügyészség és az OLAF éves jelentéseiből származó megállapításokat; szorgalmazza e holisztikus megközelítés további javítását azzal a céllal, hogy világosabb, teljesebb és konkrétabb képet adjon az Unió pénzügyi érdekei védelmének általános helyzetéről, és magában foglalja a csalás elleni fellépés egészét nemzeti és uniós szinten egyaránt;

32.szorgalmazza az összeférhetetlenségre vonatkozó rendelkezések olyan módon történő alkalmazását, hogy az biztosítsa a jogbiztonságot, alapuljon a kockázatok egyértelmű és arányos értékelésén, és tegye lehetővé az illetékes hatóságok általi gyakorlati alkalmazást; szorgalmazza, hogy a bizottsági iránymutatások biztosítsanak egyértelmű helyzetet a kérelmezők és a döntéshozó szervek számára, hogy kerüljék el a szükségtelen adminisztratív terheket, és hogy tartsák tiszteletben az arányosság elvét;

33.megállapítja, hogy 2022-ben a tradicionális saját forrásokkal (TOR) kapcsolatos, csalárd és nem csalárd szabálytalanságok teljes száma (4661) 7,6%-kal magasabb volt az ötéves átlaghoz (2018–2022) képest; aggodalommal veszi tudomásul, hogy az ilyen szabálytalanságok által érintett, a tagállamok által becsült és megállapított teljes összeg is érezhetően növekedett (47%-kal, elérve a 783 millió EUR-t); ugyanezen kérdéssel kapcsolatban kiemeli, hogy 2022-ben a csalárd és nem csalárd esetek esetében együttesen csak 48% volt az általános visszafizetési ráta (szemben a 2021. évi 54%-kal), a csalárd esetek esetében pedig mindössze 25%, ami nagyon egyenlőtlenül oszlott meg a tagállamok között; kéri a Bizottságot, hogy tegyen többet a visszaélések által érintett pénzeszközök gyors behajtása érdekében;

34.rámutat arra, hogy 2022-ben a Bizottság a hozzá hat tagállam által benyújtott, az új leírásokkal kapcsolatos mindössze 19 jelentés esetében ítélte meg úgy, hogy kielégítően bizonyított, hogy a tradicionális saját források nem az adott tagállamnak felróható okokból vesztek el, és hogy a tagállamok pénzügyileg nem felelősek a veszteségért, míg 82 esetben, amelyek közel 39 millió EUR-t érintettek, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a tagállamok nem bizonyították kielégítően, hogy a tradicionális saját források nem nekik felróható okokból vesztek el, és hogy a veszteségért pénzügyileg felelősek (a Bizottság 135 esetet értékelt 2022-ben, amelyek összesen 76,8 millió EUR-t érintettek); arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy a nemzeti hatóságok visszafizetési intézkedéseinek hatékonyabbá tétele érdekében tartsa fenn a leírási ügyek felülvizsgálatára vonatkozó ezen hatékony mechanizmust;

35.megjegyzi, hogy 2022-ben is a csalás elleni szolgálatok által végzett vizsgálatok és az utólagos ellenőrzések voltak a csalárd és nem csalárd szabálytalanságok felderítésének legsikeresebb eszközei, amelyeket egyre többször adóellenőrzésekkel és kiadási ellenőrzésekkel kombináltak; hangsúlyozza, hogy 2022-ben a csalási ügyekben a csempészet, a helytelen értékmegjelölés, valamint az áruk helytelen besorolása és leírása volt a fő elkövetési mód, és különösen a cigarettacsempészettel kapcsolatos bejelentett esetek száma növekedett;

36.üdvözli az OLAF szerepét az EU tradicionális saját forrásait érintő csalások felderítésében és kivizsgálásában; tudomásul veszi, hogy 2022-ben kismértékben csökkent a saját források területén folyamatban lévő vizsgálatok száma, és felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az OLAF megfelelő forrásokkal rendelkezzen megbízatásának teljes körű és hatékony ellátásához;

37.megjegyzi, hogy pénzben kifejezve továbbra is Kína a szabálytalanságok által érintett áruk fő származási országa, a második és harmadik helyen pedig az Egyesült Államok és Vietnam áll, és hogy a textiltermékek és a lábbelik jelentették a leginkább érintett árucsoportokat, mind a feltárt és bejelentett esetek számát, mind értékét tekintve;

38.ismét hangsúlyozza, hogy a héabevétel-kiesést az erőforráshiány és az adóhatóságok mérsékelt digitális hatékonyságának a kezelésével, valamint az adócsalás és adókikerülés elleni intézkedések hatékonyságát korlátozó jogszabályi kiskapuk megszüntetésével kell enyhíteni; emlékeztet arra, hogy a közigazgatási együttműködés megerősítése a leghatékonyabb módja a határokon átnyúló héacsalás elleni küzdelemnek;

39.kiemeli, hogy az EPPO hatáskörrel rendelkezik a közös héarendszer elleni azon súlyos bűncselekmények kivizsgálására, amelyek két vagy több tagállam területéhez kapcsolódnak, és összességében legalább 10 millió EUR kárral járnak; aggodalmát fejezi ki az EPPO 2022. évi éves jelentésében szereplő adatok miatt, amelyek szerint az EPPO folyamatban lévő vizsgálatainak 16,5%-a (185) kapcsolódott héacsalásokhoz, ugyanakkor ezek a becsült kár (6,7 milliárd EUR) 47%-át tették ki;

40.üdvözli a Bizottságnak a PIF-irányelv végrehajtásáról szóló, 2022. szeptember 16-án közzétett második jelentését (COM(2022)0466), de sajnálja, hogy a Bizottság tartózkodott a 10 millió EUR-s küszöbérték felülvizsgálatától, amely jelentős hatással van az EPPO héacsalási ügyekben folytatott tevékenységére; hangsúlyozza, hogy a küszöbérték kiszámításához alkalmazott módszerek különböző értelmezéseivel kapcsolatos visszatérő és még mindig függőben lévő kérdések (vajon a több tagállamban bekövetkezett károkat össze kell-e vonni, vagy a számításba bevont országoknak az EPPO-ban részt vevő országokra kell-e korlátozódniuk) bizonytalanná teszik a helyzetet; határozottan úgy véli, hogy a jelenlegi küszöbérték nem jelent elegendő visszatartó erőt, lehetővé teszi az elkövetők számára, hogy az EPPO kijátszása érdekében a leggyengébb joghatóságot keressék, és káros hatással van a vizsgálatokra, mivel a nemzeti hatóságoknak a vizsgálat kezdeti szakaszában gyakran nincs teljes képük a bűncselekmények nagyságrendjéről; felszólítja a Bizottságot, hogy a PIF-irányelv átültetéséről szóló következő jelentésben vizsgálja felül álláspontját, és törölje el a küszöbértéket, vagy jelentősen csökkentse azt, és addig is adjon megfelelő útmutatást a számítási módszerre vonatkozóan;

41.hangsúlyozza, hogy az OLAF és az Európai Ügyészség közötti hatékony együttműködés az uniós költségvetés hatékony és eredményes irányításának és pénzügyi érdekei védelmének előfeltétele mind a kiadási, mind a bevételi oldalon; e tekintetben úgy véli, hogy az ilyen megerősített együttműködés a bevételi oldalon az uniós költségvetésbe befolyt bevételek beszedésének növekedéséhez vezethet, ezáltal csökkentve a tagállamok GNI-alapú hozzájárulását, a kiadási oldalon pedig biztosíthatja, hogy az adófizetők pénzét megfelelően költsék el;

42.hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az OLAF és az EPPO megőrizze működési függetlenségét;

43.üdvözli Ursula Von der Leyennek, a Bizottság elnökének nyilatkozatát, miszerint az EU-nak biztosítania kell, hogy a pénzeket rendeltetésüknek megfelelően és a jogállamiság elveivel összhangban költsék el, valamint biztosítania kell a pénzeszközök védelmét;

44.megállapítja, hogy a 2018–2022 közötti időszakban nőtt a vidékfejlesztési végrehajtási intézkedéseket érintő, bejelentett csalárd és nem csalárd szabálytalanságok száma, főként a 2014–2022 közötti programozási időszakon belüli intézkedésekkel kapcsolatos megnövekedett felderítési aránynak köszönhetően; rámutat azonban, hogy a feltárt és bejelentett csalárd ügyek száma még mindig alacsonyabb a vártnál, és ez a helyzet fokozott nyomon követését teszi szükségessé;

45.megjegyzi, hogy bár 2022-ben a mezőgazdasági támogatáshoz kapcsolódó bejelentett csalárd szabálytalanságok száma 2021-hez képest nőtt, a vidékfejlesztés esetében a felderítési arányok érezhetően magasabbak voltak, mint a mezőgazdasági támogatás esetében; megjegyzi, hogy a mezőgazdasági támogatásokhoz kapcsolódó eseteken belül a tagállamok a legtöbb csalást a piaci intézkedésekkel kapcsolatban jelentették; és hogy az OLAF több, a mezőgazdasági termékek promóciójával kapcsolatos összetett ügyet is vizsgált;

46.sajnálja, hogy a 2018–2022 közötti időszakban a vidékfejlesztés és a közvetlen kifizetések terén is nagyon korlátozott volt a kockázatelemzés, a bejelentő személyek, az informátorok és az oknyomozó újságírók hozzájárulása a csalárd esetek felderítéséhez; aggodalmát fejezi ki ezenkívül a bejelentett csalárd ügyek kezelésére indított közigazgatási eljárások hossza miatt, amely eljárások során – a 2014–2022 közötti időszakban átlagosan – a szabálytalanság bejelentésétől számítva közel négy év kellett ahhoz, hogy megállapítsák a csalárd tevékenység gyanúját, és további közel három évre volt szükség ahhoz, hogy az Európai Bizottságnak történő bejelentést követően lezárják az ügyet; rámutat arra, hogy a kohéziós ügyek esetében körülbelül másfél évre volt szükség a csalárd szabálytalanság elkövetése gyanújának megállapításához, és több mint két évre ahhoz, hogy a csalárd ügyet az Európai Bizottságnak történő bejelentést követően lezárják; kéri a Bizottságot, hogy a közigazgatási eljárások időtartamának csökkentése érdekében fogalmazzon meg ajánlásokat és rendszeresebben kövesse nyomon a tagállami hatóságok munkáját;

47.sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság a Covid19-világjárvány idején nem átlátható módon költött közpénzeket;; sajnálja, hogy a Bizottság még nem tett közzé jelentést a Covid19-cel kapcsolatos kiadásokról Az Európai Parlament 2022. május 4-i állásfoglalása az Európai Unió 2020-as pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező észrevételekkel, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek (Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0144).;

48.megjegyzi, hogy a 2022-ben bejelentett csalárd és nem csalárd szabálytalanságok legnagyobb része az Európai Regionális Fejlesztési Alapot (ERFA, 59%, illetve 67%) és kisebb mértékben az Európai Szociális Alapot (ESZA, 27%, illetve 20%) érintette; rámutat arra, hogy a legnagyobb kockázatnak kitett területek a közlekedés és a környezetvédelem, mivel a visszaélések nagy összegeket érintenek, valamint a kutatás, technológiai fejlesztés és innováció (KTF+I), ahol a legmagasabb a csalárd szabálytalanságok ismétlődése;

49.aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy 2022-ben az Előcsatlakozási Támogatási Eszközt (IPA) érintő bejelentett szabálytalanságok száma a legmagasabb szintet érte el, és tudatában van annak, hogy az esetek a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó I. számú Előcsatlakozási Támogatási Eszközt (IPA I) és a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó II. számú Előcsatlakozási Támogatási Eszközt (IPA II) érintik; felszólítja a Bizottságot, hogy az ezen eszközökkel kapcsolatos tanulságokra építve az azonos vagy hasonló célú jövőbeli intézkedéseket és kezdeményezéseket tegye csalásbiztossá, tekintettel például Ukrajnára, amely várhatóan nagyon jelentős forrásokhoz jut az IPA-ból és a Horizont Európa keretprogramból, és amely esetben a források megfelelő felhasználása – még nagyon nehéz körülmények között is – kiemelkedő fontosságú a csatlakozási folyamat hatékonysága és eredményessége szempontjából;

50.hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika területén a 2007–2013-as programozási időszak első kilenc évében bejelentett nem csalárd szabálytalanságok száma és összege sokkal magasabb volt, mint a 2014–2020-as programozási időszakban bejelentett szabálytalanságoké, és hogy ez a tendencia valamennyi alapot és a legtöbb tagállamot érinti;

51.megállapítja, hogy a kohéziós politika esetében az IMS-en keresztül bejelentett csalárd szabálytalanságok leggyakoribb típusa az igazoló dokumentumokkal kapcsolatos (helytelen, hiányzó, hamis vagy meghamisított dokumentumok), míg a nem csalárd szabálytalanságok esetében a közbeszerzési szabályok megsértése a leggyakoribb bejelentett szabálytalanság;

52.aggodalommal állapítja meg, hogy a Számvevőszék 2022. évi pénzügyi évre vonatkozó uniós költségvetés végrehajtásáról szóló 2022. évi éves jelentésének megállapításai szerint a javulás ellenére az ellenőrző hatóságok továbbra sem kezelik megfelelően a csalás kockázatát, és hogy a tagállami hatóságok nem jelentik a csalásgyanús eseteket az IMS-ben az előírásoknak megfelelően; kéri, hogy a Bizottság sürgősen foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel;

53.megjegyzi, hogy 2022-ben a közvetlen irányítás területén elkövetett szabálytalanságok miatt nyilvántartásba vett visszafizetési tételek száma 770 volt (a 2021. évi 879-cel szemben), amelyek közül 37 volt csalárd ügy (a 2021-ben bejelentett 54-gyel szemben), amelyek 61,28 millió EUR-t érintettek (ebből 5,67 millió EUR kapcsolódott csalárd ügyekhez, szemben a 2021. évi 7,04 millió EUR-val);

54.megállapítja, hogy a közvetlen irányítás tekintetében a feltárt csalárd szabálytalanságok száma összességében változatlan maradt a 2018–2022-es időszakban; méltányolja, hogy a 2018–2022-es időszakban a közvetlen irányítás tekintetében a bejelentett csalárd szabálytalanságokhoz kapcsolódó visszafizetési tételek 88%-ánál – ami a teljes visszafizetendő összeg 92%-át teszi ki – az OLAF volt a felderítés forrása; megállapítja, hogy a nem csalárdként bejelentett szabálytalanságok mintegy 97%-át a Bizottság ellenőrzései révén tárták fel;

55.aggodalommal jegyzi meg, hogy 2018 és 2022 között az átlagos visszafizetés továbbra is alacsony szinten maradt, 56%-os átlagos visszafizetési aránnyal (ami a „csalárdként bejelentett szabálytalanságok” 34%-ából és a „nem csalárdként bejelentett szabálytalanságok” 59%-ából adódik); kéri a Bizottságot, hogy tegyen többet a visszaélések által érintett pénzeszközök gyors behajtása érdekében;

56.ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be jogalkotási javaslatot az uniós alapok kiadásainak azon területein történő kölcsönös igazgatási segítségnyújtásról, amelyek eddig nem írják elő ezt a gyakorlatot, az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére vonatkozó horizontális megközelítés biztosítása érdekében;

57.emlékeztet arra, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz konkrét kialakítása miatt a tagállamoknak a Bizottsággal együtt biztosítaniuk kell az Unió pénzügyi érdekeinek hatékony védelmét, saját felelősségi körükkel összhangban; hangsúlyozza, hogy a tagállamok ellenőrzési rendszereinek biztosítaniuk kell, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz által finanszírozott beruházási projektek megfeleljenek az uniós és nemzeti szabályoknak; emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak meg kell akadályozniuk az uniós szintű elszámoltathatósági hiányosságokat, és szükség esetén további biztosítékokat kell bevezetniük e probléma kezelésére, összhangban a Számvevőszék vonatkozó ajánlásaival;

58.tudatában van annak, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtása a legmagasabb szintet éri el, és hogy a bevezetését szabályozó rendelet megköveteli a tagállamoktól, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek védelme, valamint az uniós és nemzeti szabályoknak való megfelelés biztosítása érdekében hatékony és eredményes ellenőrzési rendszereket hozzanak létre;

59.megjegyzi, hogy a Bizottság a tervek jóváhagyása előtt értékelte ezeket az ellenőrzési rendszereket, majd ezt követően, 2022-ben az EU pénzügyi érdekeinek védelmét célzó 16 rendszerellenőrzést Európai Számvevőszék, A 2022. évi uniós ellenőrzésről röviden, 57. o. végzett, amelyek kiterjedtek a koordináló és végrehajtó szervekre, például a minisztériumokra és ügynökségekre; elismerését fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság azt tervezi, hogy 2023 végéig minden tagállamot legalább egyszer ellenőrizni fog, és üdvözli az ellenőrzési célpontok kockázatértékelés alapján történő kiválasztását;

60.aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék hiányosságokat tárt fel a tagállamok jelentéstételi és ellenőrzési rendszereiben, amelyek közül néhány nem volt teljesen működőképes a helyreállítási tervek bemutatásakor, ami kockázatot jelent a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz kiadásainak szabályszerűségére és az EU pénzügyi érdekeinek védelmére nézve A Számvevőszék 2022. évi éves jelentése, 11.47–11.55. bekezdés., ami „ellenőrzési mérföldkövek” elfogadásához vezetett;

61.megjegyzi, hogy a Bizottság ellenőrzési munkája is megerősítette, hogy a végrehajtó és koordináló szervek belső ellenőrzési rendszerei között vannak eltérések, és azonosította a csalás, a korrupció, az összeférhetetlenség és a kettős finanszírozás ellenőrzésére és megelőzésére szolgáló egyes eljárások bevált gyakorlatait; felkéri a tagállamokat, hogy osszák meg a legjobb eljárásokat az alapok összehangoltabb és csalásbiztosabb feldolgozásának megkönnyítése érdekében;

62.tisztában van a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz kiadási modelljének eredendő jellemzőivel, a (más uniós kiadási területekhez viszonyított) összehasonlítható hibaarány értékelésének nehézségét és a Bizottság kifizetésfelfüggesztési módszertana által támasztott korlátokat Spanyolországban, Szlovákiában, Észtországban, Dániában, Görögországban, Csehországban, Olaszországban, Litvániában, Máltán, Szlovéniában, Bulgáriában, Cipruson, Finnországban, Írországban, Lettországban és Lengyelországban.; emlékeztet azonban arra, hogy késedelmek figyelhetők meg a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében a tagállamok befizetési kérelmeinek benyújtása terén, és felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is maradjon éber, különösen a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz életciklusának vége felé annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok megvédjék az EU pénzügyi érdekeit, és hogy megfelelően költsék el az uniós adófizetők pénzét; rámutat, hogy különösen a csalás, a korrupció, a („súlyos szabálytalanságként” meghatározott) összeférhetetlenség és a kettős finanszírozás elleni küzdelemre kell megfelelő forrásokat és figyelmet fordítani;

63.emlékeztet a Számvevőszék 2022. évi éves jelentésének megállapításaira, amelyek szerint a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek ellenőrzési mérföldkövei eltérőek a követelmények és a részletesség tekintetében; felteszi a kérdést, hogy egyes tagállamoknak miért kellett mindössze az ellenőrzési rendszerüket kialakítaniuk, míg más tagállamoknak operatív rendszerrel kellett rendelkezniük;

64.felszólítja a Bizottságot, hogy sürgősen vizsgálja felül utólagos ellenőrzési eljárásait annak megfelelő ellenőrzése érdekében, hogy a korábban teljesítettként értékelt ellenőrzött célokat nem fordították-e vissza az adott kifizetések után;

65.felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy folyamatosan kövesse nyomon az EU pénzügyi érdekeinek védelméhez kapcsolódó mérföldkövek és célok teljesítését, és alkalmazzon minden szükséges intézkedést a megfelelés hiánya vagy a korábban teljesített mérföldkövek visszafordulása esetén, beleértve a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében nyújtott támogatás arányos csökkentését és az uniós költségvetésnek járó összegek visszafizettetését célzó arányos csökkentést, vagy az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás, korrupció és összeférhetetlenség, illetve a finanszírozási megállapodásokból eredő, a tagállam által nem korrigált kötelezettség súlyos megsértése esetén kérje a hitel előtörlesztését;

66.megismétli, hogy az NGEU végrehajtását fenyegető jogellenes tevékenységek, különösen a szervezett bűnözői csoportok beszivárgása jelentette kockázatok hatékony megelőzése, felderítése és kivizsgálása a hatékony adatgyűjtéstől és adatmegosztástól függ, beleértve, hogy az OLAF és az EPPO, valamint adott esetben az Eurojust és az Europol gyorsan kezelje azon tagállami vizsgálati szolgálatok, valamint más országok vagy uniós országok hozzáférési kérelmeit, amelyeknek a hozzáférést biztosítani kell;

67.sajnálatát fejezi ki amiatt, ahogyan a Bizottság a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében értelmezte a „végső kedvezményezett” fogalmát; emlékeztet arra, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló módosított rendelet szerint a tagállamoknak közzé kell tenniük azon legnagyobb 100 végső kedvezményezett listáját, akik a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében hozott intézkedések végrehajtásához a legnagyobb összegű finanszírozásban részesülnek; sajnálja, hogy a Bizottság nem kéri a tagállamoktól a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből nyújtott finanszírozás végső kedvezményezettjére vagy kedvezményezettjére vonatkozó információk szolgáltatását, és úgy döntött, hogy előírja a tagállamok számára, hogy csak a „másodfokú kedvezményezettekről” nyújtsanak tájékoztatást; úgy véli, hogy ez az értelmezés nincs összhangban a társjogalkotók megállapodásával;

68.üdvözli az Europol és az OLAF közös elemzését, amely értékeli az NGEU-val kapcsolatos csalási és szabálytalansági kockázatokat; üdvözli az Europol és az OLAF ajánlásait, és felhívja a Bizottságot, a szakosított uniós ügynökségeket és szerveket, valamint a tagállamokat, hogy aktívan működjenek együtt és lépjenek fel az EU pénzügyi érdekeinek védelme érdekében az NGEU végrehajtása során;

69.üdvözli az ombudsman 2022 februárjában indított stratégiai kezdeményezését, amely a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek átláthatóságának, a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközre vonatkozó nyilvános tájékoztatási és kommunikációs stratégiák, valamint az alapok felügyeleti módjának vizsgálatát célozta; hangsúlyozza e kezdeményezés fontosságát, tekintettel arra, hogy a Számvevőszék 2022. évi éves jelentése arra az évre vonatkozóan magasabb becsült hibaszintet tartalmazott; üdvözli az ombudsman arra irányuló erőfeszítéseit, hogy javítsa az átláthatósági normákat a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz tekintetében;

70.emlékeztet a „NextGenerationEU – bűnüldözési fórum (NGEU-LEF)” elnevezésű, az Europol, az Európai Ügyészség, az OLAF, az Eurojust, az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynöksége és a nemzeti hatóságok részvételével megvalósuló közös kezdeményezést, amely fórumot biztosít a szervezett bűnözés legális gazdaságba való beszivárgásának kezelésére, valamint a NextGenerationEU gazdaságélénkítő csomag védelmére, különös hangsúlyt fektetve a korrupcióra, az adócsalásra, a sikkasztásra és a pénzmosásra; üdvözli, hogy az „NGEU-LEF” kezdeményezés „A nyilvánosság körében a legnépszerűbb” kategóriában elnyerte az európai ombudsman jó közigazgatásért járó 2023. évi díját;

71.aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy számos probléma továbbra is fennáll, főként a koordináló szervek általi megfelelő felügyelet hiánya, a csalás elleni stratégiák hiányos volta, a csalással kapcsolatos kockázatértékelések hiányzó elemei, az összeférhetetlenség megelőzését célzó előzetes ellenőrzések javításának szükségessége, a csalásra való figyelemfelkeltést célzó képzési tevékenységekben való alacsony részvétel, valamint a szabálytalanságok OLAF-nak történő esetleges vizsgálat céljából történő bejelentésének hiányosságai miatt; kéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet az azonosított kérdésről, a tagállamoknak címzett ajánlásokról és az ilyen problémák megoldása érdekében hozott intézkedésekről;

72.kiemeli, hogy a fokozott átláthatóság alapvető szerepet játszik a csalárd rendszerek feltárásában és a csalárd tevékenységek visszaszorításában; új átláthatósági kezdeményezéseket és politikákat szorgalmaz az elszámoltathatóság előmozdítása érdekében;

73.üdvözli az Európai Számvevőszék 04/2023. számú, „Az uniós források kezelésének digitalizálása” című felülvizsgálatát, amely hangsúlyozza, hogy a digitalizáció lehetőséget kínál az uniós alapok ellenőrzésének hatékonyabbá tételére; kiemeli a Számvevőszék észrevételeit, miszerint az uniós kiadások digitalizálásának mértékében nagy eltérések vannak, ott a leginkább központosított, ahol a Bizottság közvetlen irányítással rendelkezik, és széttagoltabb az egyéb irányítási módok, például a megosztott irányítás esetében;

74.tudatában van annak, hogy a Bizottság és más végrehajtó szervek által az uniós költségvetés digitalizálásáért tett erőfeszítések során számos akadályt kell leküzdeni annak érdekében, hogy javuljon a számos érintett szervezet által használt informatikai rendszerek közötti kompatibilitás; e tekintetben nagyra értékeli a Bizottsághoz intézett, 2022. június 30-i „Az Európai Bizottság digitális stratégiája – Új generációs digitális Bizottság” című közlemény (C(2022)4388) következetességét; rámutat arra, hogy a digitalizáció évek óta stratégiai prioritás a Bizottság számára; úgy véli, hogy az uniós alapok kezelésének egyszerűsítéséhez tovább kell egyszerűsíteni az informatikai környezetet, és megismétli, hogy az interoperabilitást be kell építeni az uniós politikákba a számos érintett szervezet által használt informatikai rendszerek kompatibilitásának javítása érdekében;

75.hangsúlyozza, hogy növelni kell az adatrendszerek interoperabilitásának szintjét, valamint a jelentéstétel, a nyomon követés és az ellenőrzés harmonizálását az EU-ban; e célból megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy harmonizálja a fogalommeghatározásokat annak érdekében, hogy Unió-szerte összehasonlítható adatokat szerezzen be;

76.úgy véli, hogy a digitalizáció javította a csalások megelőzését és felderítését, egyszerűsítette az adminisztratív eljárásokat, és hogy a digitalizációnak minden csalás elleni stratégia középpontjában kell állnia, beleértve a csalás elleni nemzeti stratégiákat; felszólítja a Bizottságot, hogy ismételje meg és kövesse nyomon az azon tagállamoknak szóló ajánlását, amelyek még nem fogadtak el csalás elleni nemzeti stratégiát, hogy tegyék ezt meg, és hogy az új technológiák által kínált lehetőségeket kihasználva tartsák naprakészen a csalás elleni nemzeti stratégiákat;

77.megismétli, hogy határozottan támogatja a költségvetési rendelet átdolgozásában előirányzott egységes, integrált adatbányászati és kockázatértékelési informatikai rendszer kötelező használatát, amely az Unió pénzügyi érdekeinek jobb védelmét hivatott biztosítani amellett, hogy kiegészíti a tagállamok által nemzeti szinten kidolgozott IT-eszközöket;

78.megjegyzi, hogy a rendelkezésre álló lehetőségek közül messze az Arachne volt a legszélesebb körben használt informatikai rendszer (21 tagállam használta), amely az európai strukturális és beruházási alapok és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz támogatását szolgálta; aggodalommal jegyzi meg, hogy sok tagállam saját, kifejezetten csalás elleni informatikai eszközöket használt, gyakran az uniós eszközökkel együtt, bár mindkét típusú eszköz ritkán volt interoperábilis és emiatt megnehezíti a csalások felfedezését, illetve a Bizottságnak történő jelentését;

79.hangsúlyozza, hogy az EU feketelistájának számító korai felismerési és kizárási rendszerben óriási lehetőségek rejlenek, hogy megjelöljék az uniós forrásokkal visszaélő személyeket és vállalatokat; kéri, hogy a korai felismerési és kizárási rendszert terjesszék ki az irányítási módok valamennyi típusára, különösen a megosztott irányításra; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak a kizárási intézkedésekkel kapcsolatos eltérő megközelítései hozzájárulnak az EU pénzügyi érdekeinek védelme terén tapasztalható eltérésekhez; hangsúlyozza, hogy kötelezővé kell tenni a korai felismerési és kizárási rendszer használatát mint a tagállamok által kezelt alapok közös kizárási rendszerét; úgy véli, hogy ez megerősítené az EU és a tagállamok azon képességét, hogy megvédjék az Unió pénzügyi érdekeit és végső soron az adófizetők pénzét; sürgeti a tagállamokat, hogy az uniós költségvetés pénzügyi érdekeinek védelme érdekében haladéktalanul fogadják el ezt a kibővítést;

80.rámutat arra, hogy a tagállamok és más végrehajtó szervek által nyújtott uniós finanszírozás kedvezményezettjeire vonatkozó információk egységes adatbázisba foglalása, központosítása és közzététele fokozná a pénzügyi átláthatóságot azáltal, hogy magában foglalná az irányítási módok különböző formáit, és lehetővé tenné a keresztellenőrzést és a teljes körű elemzéseket; felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze az érdekelt feleket, köztük a nemzeti hatóságokat, hogy működjenek együtt e cél érdekében; felhívja a Bizottság figyelmét a kedvezményezettekre vonatkozó személyes adatok és érzékeny információk védelmének szükségességére;

81.fenntartja, hogy a digitalizáció és a legkorszerűbb informatikai eszközök nemzeti és uniós szinten javítanák az uniós források irányítását, kontrollját és auditját, és hozzájárulhatnának a szabálytalanságok megelőzéséhez és a bürokrácia jelentős csökkentéséhez, mivel a digitalizáció lehetővé teszi a fontos adatokhoz való könnyebb és gyorsabb távoli hozzáférést és keresztellenőrzést, megakadályozva a szúrópróbák és ellenőrzések szükségességét;

82.üdvözli és támogatja a Számvevőszék 2022. évi éves jelentésében szereplő értékelést, amely az Arachne adatbányászati és kockázatértékelési informatikai rendszer telepítésének 2028-ról 2025-re történő előhozására szólít fel; emlékeztet a Parlament álláspontjára, amely a rendszer 2026-tól történő bevezetését szorgalmazza;

83.megjegyzi, hogy a csalás elleni küzdelem digitalizálása a Bizottság 2019-ben elfogadott csalás elleni stratégiáját kísérő, 2022-ben indított és 2023 júliusában elfogadott cselekvési terv felülvizsgálatának is egyik központi eleme, amit a gyorsan változó gazdasági és társadalmi környezethez és az új kihívásokhoz kell igazítani; tudatában van annak, hogy a Bizottság az előző terv összesen 63 intézkedéséből 60-at sikeresen végrehajtott, és hogy ezek közül néhány folyamatos jellegű és ma is folyamatban van; felkéri a Bizottságot, hogy terjessze a Parlament elé azokat az alapul szolgáló normákat és kritériumokat, amelyeket a felülvizsgált cselekvési terv jóváhagyott;

84.szorgalmazza, hogy ismerjék el a vizuális segédeszközök, például ábrák és grafikonok beépítésének fontosságát a statisztikai információk hozzáférhetőbbé és közérthetőbbé tétele érdekében;

85.szorgalmazza a fejlett adatelemzés, a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás alkalmazását a szabálytalanságok azonosítása során;

86.üdvözli a Bizottság által 2022-ben indított, az EU pénzügyi érdekeinek védelmét javító intézkedéseket, azonban további éberségre és kiegészítő intézkedésekre szólít fel ezen a területen;

87.emlékeztet korábbi állásfoglalásaira, amelyekben hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetést érintő csalás elleni küzdelem csak akkor lehet hatékony, ha azt holisztikusan, a csalás elleni küzdelem valamennyi szakaszára kiterjedően, az érdekeltek, folyamatok és intézkedések sokaságára támaszkodva közelítik meg; rámutat, hogy e ciklus négy szakasza (a megelőzés; a felderítés; a nyomozás és vádemelés; a visszafizettetés és a büntetés) szorgalmazza, hogy jogalkotási, igazgatási, szervezeti és operatív szinten összehangolt beavatkozások révén folytassanak kockázatelemzéseket, jelentéstételi folyamatokat és együttműködést; emlékeztet az Európai Számvevőszék által az EU pénzügyi környezetéről szóló különjelentésében 05/2023. számú különjelentés: „Az EU pénzügyi helyzete – További egyszerűsítést és elszámoltathatóságot igénylő, változatos konstrukció”. tett észrevételre, amely rámutat arra, hogy az uniós költségvetést kiegészítő alapok és eszközök sokaságának összetettsége egyre nagyobb kockázatot jelent az ellenőrzési és kontrollrendszerben mutatkozó súlyos hiányosságok és az elszámoltathatóság hiánya szempontjából; úgy véli, hogy ez az összetettség átfogó és egyben célzott megközelítést igényel az érintett pénzügyi érdekek védelme, valamint a szabálytalanságok és csalások elleni küzdelem érdekében, amelyek a pénzügyi megállapodások általános átláthatatlanságát kihasználva fordulhatnak elő; emlékeztet arra, hogy a hozzáférhető adatok jelenlegi széttöredezettsége szabványosított intézkedéseket tesz szükségessé az információk és számadatok összegyűjtésére, összehasonlítására és összesítésére, különösen az uniós finanszírozás végső címzettjeire és kedvezményezettjeire vonatkozóan, ellenőrzés és kontroll céljából, beleértve a vizsgálatokat is;

88.rámutat, hogy a csalás elleni uniós programot a 2021-től 2027-ig terjedő hétéves időszakra hozták létre, és 2022 a program végrehajtásának második éve, valamint hogy az OLAF, mint a program végrehajtását vezető szolgálat, közvetlenül irányítja azt;

89.megjegyzi, hogy a 2022. évi finanszírozási határozat 15,4 millió EUR-t különített el a Herkules programra, 9 millió EUR-t a Csalás Elleni Információs Rendszerre (AFIS) és körülbelül 1 millió EUR-t a szabálytalanságkezelő rendszerre (IMS), ami az érintett végrehajtó szervek számára nyújtott támogatásokat vont maga után, valamint a szakképzés, az adatbázisok, a kutatástámogatás, a nyomon követés és az elemzések finanszírozását eredményezte;

90.rámutat arra, hogy az IMS-t jelenleg 35 ország használja, köztük uniós tagállamok és más kedvezményezett országok, és mintegy 700 a jelentéstevő szervezetek száma, amelyek több mint 3 000 IMS-felhasználót és számos területet fednek le, beleértve a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt és más területeket, mint például a menekültügy, a szomszédságpolitika és az előcsatlakozási politika, valamint a hagyományos mezőgazdasági, kohéziós és halászati területek;

91.nagyra értékeli a Fiscalis program, a vámügyi program és a vámellenőrzési berendezések pénzügyi támogató eszközével kapcsolatos program egymást kiegészítő szerepét, és úgy véli, hogy az e pénzügyi támogatás felhasználása nyomán létrejövő szinergiahatások kézzelfogható javulást eredményeznek az adózás, a kockázatokra vonatkozó információk megosztása és a korszerű vámellenőrzési berendezések korszerűsítése terén;

92.sajnálja, hogy a tagállamok részvétele az Európai Ügyészségben nem kötelező; megjegyzi, hogy 2022-ben már csupán 22 tagállam volt az Európai Ügyészség tagja, és ugyanaz az öt ország tartózkodott a belépéstől, mint 2021-ben; újfent szorgalmazza, hogy azok a tagállamok, amelyek még nem léptek be, haladéktalanul tegyék meg ezt; kéri a Bizottságot, hogy pozitív intézkedésekkel ösztönözze az Európai Ügyészségben való részvételt;

93.üdvözli az EPPO 2022. évi éves jelentését, amely az operatív tevékenységek első teljes naptári évének eredményeit tartalmazza; megállapítja, hogy az EPPO 3 318 bűnügyi bejelentést dolgozott fel (szemben a 2021. évi operatív tevékenység hét hónapja alatt beérkezett 2 832 bejelentéssel) és 865 nyomozást indított 2022-ben (2021 júniusától decemberéig 576 nyomozást indított); kiemeli, hogy az EPPO nyomozásai következtében 359,1 millió EUR-t fagyasztottak be (szemben a 2021. évi 157,3 millió EUR-val), ami az EPPO költségvetésének több mint hétszerese, és hogy 2022 végére az EPPO 14,1 milliárd EUR-ra becsülte a visszaélésekből eredő kárt, amelyekkel kapcsolatban összesen 1 117 nyomozást folytatott;

94.felszólítja a Bizottságot, hogy folytasson konstruktív párbeszédet az EPPO-val annak érdekében, hogy megerősítse az Ügyészség kapacitását a csalás elleni küzdelem folyamatosan növekvő kihívásainak kezelésére, beleértve adott esetben az Európai Ügyészségről szóló rendeletben megállapított hiányosságok orvoslását is A Tanács (EU) 2017/1939 rendelete (2017. október 12.) az Európai Ügyészség (EPPO) létrehozására vonatkozó megerősített együttműködés bevezetéséről (HL L 283., 2017.10.31., 1. o.).; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy biztosítani kell az Európai Ügyészségről szóló rendeletben meghatározott alapelvet és szabályokat, nevezetesen azt, hogy a hivatalnak függetlennek kell lennie, és önálló költségvetést kell biztosítani számára annak érdekében, hogy az Unió egészének érdekében és a feltételrendszerről szóló rendelettel összhangban járjon el;

95.felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa az OLAF korrupció és csalásfelderítés terén végzett munkájának hatékonyságát és eredményességét, ezért az OLAF teljes munkaidős alkalmazottakra előirányzott éves költségvetésének csökkentését az OLAF valós üzleti igényeivel összhangban kell mérlegelni, ahogyan azokat az éves jelentés tükrözi;

96.üdvözli az EPPO és a Parlament felhívását követő fokozott felderítési erőfeszítéseket és azok eredményeit, amelyeket az uniós csalásokkal kapcsolatban a 22 részt vevő tagállamban kezdeményezett vizsgálatok száma is jelez, amely magasabb, mint az EPPO létrehozása előtti történelmi átlag; e tekintetben üdvözli az Admiral-műveletet, amely egy több tagállamban működő szervezett bűnözői csoport által elkövetett, 2,2 milliárd EUR-ra becsült összegű héa-körhintacsalásra derített fényt;

97.üdvözli az OLAF és az EPPO közötti együttműködést, amelyet mind az OLAF, mind az EPPO éves jelentése kiemel; tudatában van annak, hogy a két hivatal között rendszeres információcsere zajlik, amelynek keretében az EPPO az OLAF által küldött 133 „találat/nincs találat” megkeresésre válaszolt, hogy elkerüljék az ugyanazon tényekre vonatkozó párhuzamos vizsgálatokat; felszólítja az OLAF-ot és az EPPO-t, hogy hangolják össze az együttműködésük kézzelfoghatóvá tétele érdekében indított intézkedésekről szóló jelentéseiket, különös tekintettel az OLAF által kért kiegészítő nyomozások számára (az EPPO-rendelet korábbi 12. cikkének f) pontja) és az EPPO kérésére az EPPO nyomozásainak támogatása céljából indított ügyek számára (az EPPO-rendelet korábbi 12. cikkének e) pontja);

98.tudatában van annak, hogy 2022 szeptemberében sor került az EPPO és a Bizottság közötti együttműködés első magas szintű éves felülvizsgálatára, amely többek között a kölcsönös jelentéstétel, az adatbázisokhoz való hozzáférés és az EPPO intézményi státuszának kérdéseivel foglalkozott;

99.aggodalmát fejezi ki az uniós költségvetést megillető összegek adminisztratív behajtására vonatkozó információk hiánya miatt, amely behajtásokat a Bizottság az EPPO-tól kapott tájékoztatást követően hajtotta végre, ahogyan azt az EPPO-rendelet 103. cikkének (2) bekezdése előírja, utalva az EPPO azon kötelezettségére, hogy haladéktalanul és a titoktartás sérelme nélkül tájékoztassa a Bizottságot, valamint ahogyan azt a 2021. június 18-án aláírt, az EPPO és a Bizottság közötti megállapodás 6. cikke (4) bekezdésének c) pontja előírja, utalva a védelmi és korrekciós intézkedésekre; kéri a Bizottságot és az EPPO-t, hogy tájékoztassák a Parlamentet e fontos eszköz végrehajtásáról;

100.megjegyzi, hogy az EPPO és az Europol hatékonyan együttműködött különböző operatív ügyekben az EPPO-Europol irányítóbizottság égisze alatt; tudomásul veszi, hogy az Europol az EPPO kérésére 28 esetben nyújtott támogatást (információcsere, elemzési támogatás, szakértelem), és hogy az EPPO a Biztonságos Információcsere Hálózati Alkalmazás (SIENA) részesévé vált, amely biztonságos kommunikációs csatornát biztosít az operatív együttműködés során;

101.megjegyzi, hogy 2022-ben az érintett szereplők közötti együttműködés kielégítő módon zajlott: az EPPO és az Eurojust kapcsolattartó csoportjai 2022-ben kétszer találkoztak, az Eurojustnál 15 folyamatban lévő EPPO-ügyet kezeltek, és az Európai Beruházási Bank vizsgálati osztálya 63 ügyet utalt az OLAF, az EPPO és a multilaterális fejlesztési bankokon belüli más hivatalok, valamint az inherens tevékenységekkel megbízott nemzeti fejlesztési ügynökségek elé; megjegyzi, hogy 2022 szeptemberében az EPPO mintegy 100 ügyésze és alkalmazottja vett részt az EBB és az EBA tevékenységeiről szóló online tájékoztató ülésen, amelynek célja az EPPO és az EBB vizsgálati osztálya közötti, a 2021-es munkamegállapodás keretében létrehozott együttműködés hatékonyságának növelése;

102.hangsúlyozza, hogy az uniós szervek hozzáadott értéket képviselnek az Unió pénzügyi érdekeinek védelme és a csalás, különösen a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem terén, amint azt az Európai Ügyészség és az OLAF 2022-es műveleti eredményei is mutatják; ismét hangsúlyozza, hogy minden, a csalás elleni küzdelem terén releváns uniós szerv számára megfelelő forrásokat kell biztosítani, és ennek kapcsán emlékezteti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a vizsgálatra és csalás elleni fellépésre költött minden euró visszakerül az uniós költségvetésbe;

103.megjegyzi, hogy 2022-ben az EBB által a vizsgálati osztály vizsgálatai nyomán indított kizárási eljárások során négy gazdasági szereplőt zártak ki az EBB által finanszírozott projektekben vagy tevékenységekben való részvételből; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy az EBB és az EBA által alkalmazott kizárási kritériumokat egységesebbé tegye a korai felismerési és kizárási rendszerben alkalmazott kritériumokkal, tekintettel arra, hogy az EBB-vel és az EBA-val kötött pénzügyi és igazgatási keretmegállapodások a korai felismerési és kizárási rendszer hét kizárási esetéből csak ötre terjednek ki;

104.megismétli, hogy a tagállamok Európai Ügyészséggel és OLAF-fal való nem hatékony vagy időszerűtlen együttműködése vagy az együttműködés hiánya a feltételrendszerről szóló rendelet értelmében intézkedés alapjául szolgál; felszólítja ezért az Európai Ügyészséget és az OLAF-ot, hogy számoljanak be minden olyan esetről, amikor a tagállamok nem tettek eleget tájékoztatási, segítségnyújtási, megfelelő intézkedések és óvintézkedések megtételére, valamint a jelentések és ajánlások megfelelő és időben történő nyomon követésének biztosítására vonatkozó kötelezettségeiknek;

105.úgy véli, hogy a 2021. évi PIF-jelentésben kiadott bizottsági ajánlások általános tagállami végrehajtási szintje kielégítőnek tekinthető, ami a csalás elleni küzdelem során a célzott informatikai csalás elleni eszközök integrálását, a kockázatelemzés megerősítését és általában az informatikai rendszerek fejlesztését illeti mind a bevételi, mind a kiadási oldalon;

106.kiemeli a tagállamok közötti jelentős különbségeket, amelyek továbbra is megfigyelhetők a csalásgyanús esetek felderítése, bejelentése és nyomon követése terén; ezért arra ösztönzi a tagállamokat, hogy alkalmazzanak proaktív megközelítést az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében, fokozzák a nemzeti hatóságaik közötti, valamint az uniós szervekkel és ügynökségekkel folytatott információcserét, többek között a felmerülő kockázatok és csalási tendenciák időben történő azonosítása és kezelése érdekében;

107.támogatja a Bizottság azon szándékát, hogy elindítja a tagállamokban létrehozott csalásellenes koordinációs szolgálatok jelenlegi helyzetének nyomon követését; emlékeztet arra, hogy a csalásellenes koordinációs szolgálatok struktúráját, szerepét, felelősségi körét és megbízatását pontosabban meg kell határozni annak érdekében, hogy az egész Unióban egységes és harmonizált helyzeteket lehessen biztosítani, ezáltal megkönnyítve együttműködésüket és információcseréjüket; ismételten kéri a Bizottságot, hogy frissítse az eredetileg 2015-ben megfogalmazott, a csalásellenes koordinációs szolgálatokra vonatkozó iránymutatásokat, amelyek már nem megfelelőek ahhoz, hogy hatékonyan segítsék a nemzeti hatóságokat egy jól strukturált koordinációs szolgálat kialakításában; kéri továbbá a Bizottságot, hogy az e tekintetben folyó munkáról és a nyomon követési gyakorlat eredményeiről számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak;

108.megjegyzi, hogy a lehető legtöbb tagállamnak el kell fogadnia csalás elleni nemzeti stratégiát vagy aktualizálnia kell a már meglévő ilyen jellegű stratégiáját, és megismétli, hogy az ilyen felülvizsgálatok szükségessége a csalás elleni küzdelem új realitásából fakad, amelyben az EPPO immár teljes mértékben működőképes, valamint abból a lehetőségből, hogy az egyre összetettebb csalási környezetben új, jelentős kockázatokat azonosítson;

109.megismétli, hogy nagyra értékeli, hogy a Bizottság a tagállamokat a csalás elleni nemzeti stratégiák elfogadására ösztönzi, ami eddig az elfogadott csalás elleni nemzeti stratégiák számának növekedését eredményezte, minek következtében 2022 végéig 15 tagállam fogadott el csalás elleni nemzeti stratégiát, amelyek közül kilenc horizontális volt, és így teljes mértékben lefedte az EU pénzügyi érdekeit;

110.aggodalommal állapítja meg, hogy 2022 végéig három tagállam (Finnország, Írország és Lengyelország) még mindig azt jelezte, hogy nem fogadott el stratégiát az EU pénzügyi érdekeinek védelmére; megjegyzi, hogy öt tagállam (Belgium, Spanyolország, Luxemburg, Hollandia és Románia) jelezte, hogy folyamatban van egy ilyen stratégia létrehozása; sürgeti a tagállamokat, hogy fogadjanak el csalás elleni nemzeti stratégiát annak jelzéseként, hogy komolyan veszik az uniós források védelmét;

111.úgy véli, hogy a tagállamok számára előnyös lenne csalás elleni keretrendszerük időszakos értékelése – adott esetben uniós iránymutatással –, amely a hatékonyság megállapítására, a legjobb gyakorlatok azonosítására és a csalás elleni stratégiáik felülvizsgálatára irányul, az esetlegesen felmerülő kockázatok kezelése érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy a következetesség és a magas színvonal fokozása érdekében ösztönözze a tagállamokat a csalás elleni keretrendszerek független vagy szakértői felülvizsgálatára;

112.továbbra is úgy véli, hogy a feltételrendszerről szóló rendelet állandó eszköz, amely túlmutat egy adott többéves pénzügyi keret korlátain, és horizontálisan alkalmazandó, általában a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek érvényesítésére, és különösen az uniós források hatékony és eredményes kezelésére vonatkozó követelményként, valamint hogy ez az összes uniós forráshoz való hozzáférés előfeltétele;

113.tudomásul veszi a Tanács 2022. december 16-i határozatát a Magyarországnak szánt 6,3 milliárd EUR uniós forrás folyósításának felfüggesztéséről; elvárja a Bizottságtól és a Tanácstól, hogy az elfogadott intézkedéseket csak akkor oldják fel, ha megvannak a bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy a magyar kormány által elfogadott korrekciós intézkedések a gyakorlatban hatékonynak bizonyultak, és különösen arra vonatkozóan, hogy a már elfogadott intézkedések tekintetében nem észlelhető visszalépés; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a magyar kormány eddig kevés hajlandóságot mutatott az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszer követelményeinek teljesítésére; megismétli azonban véleményét, miszerint a Bizottság és a magyar kormány által megtárgyalt 17 intézkedés önmagában nem elegendő az EU pénzügyi érdekeit fenyegető rendszerszintű kockázat kezelésére, és sajnálja, hogy a Bizottság nem kért elegendő lényeges változtatást és biztosítékot az igazságszolgáltatás függetlenségének helyreállítása és a korrupció mértékének csökkentése érdekében; rendkívül aggasztónak tartja azokat a médiabeszámolókat, amelyek azt állítják, hogy a Bizottság a magyarországi felfüggesztési intézkedések megszüntetését tervezi az Ukrajnának nyújtott támogatás kormány általi jóváhagyásáért cserébe; úgy véli, hogy a Bizottságnak soha nem szabadna a zsarolásnak engednie, különösen akkor, ha ezáltal veszélyezteti az EU pénzügyi érdekeinek védelmét;

114.sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság nem eléggé átlátható a vonatkozó fejleményeket illetően; felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul és rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet és a Tanácsot a folyamatban lévő tárgyalásokról, és emlékezteti a Bizottságot különösen az RRF-rendelet 25. cikkének (2) bekezdésében és a feltételrendszerről szóló rendelet 8. cikkében meghatározott jogi kötelezettségeire;

115.aggodalmát fejezi ki a lengyelországi kritikus helyzetről szóló harmadik jogállamisági jelentés A Bizottság „2022. évi jogállamisági jelentés” című, 2022. július 13-i közleménye (COM(2022)0500). megállapításai miatt, különös tekintettel az igazságszolgáltatás A Nemzeti Igazságszolgáltatási Tanács függetlenségével és az ügyészség működésével kapcsolatban továbbra is aggályok merülnek fel, mivel az igazságügyi miniszteri és a főügyészi tisztséget ugyanaz a személy tölti be. A lengyel bíróságok emellett rámutattak arra, hogy az ügyészek kirendelésének gyakorlata a leminősítés és a diszkrimináció egy formájának tekinthető, és hogy a fegyelmi eljárások felhasználhatók a bírói függetlenség korlátozására, mivel a Legfelsőbb Bíróság fegyelmi kamarája még mindig hoz határozatokat. és a médiaágazat terén tapasztalható súlyos hiányosságokra; emlékeztet arra, hogy Lengyelország az Európai Unió Bírósága által hozott ítéletek be nem tartása miatt 2021 óta 360 millió EUR bírságot fizetett, és határozottan ösztönzi a Bizottságot, hogy csak a jogállamiság teljességét garantáló valamennyi feltétel maradéktalan teljesítését követően szabadítsa fel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből származó forrásokat;

116.kéri a Bizottságot, hogy frissítse a nem uniós országokban elköltött pénzeszközökkel kapcsolatos csalásbejelentési rendszerét; megjegyzi, hogy az új rendszernek figyelembe kell vennie azokat a konkrét kérdéseket, amelyekkel az EU szembesül, amikor a saját területén kívül költ el pénzt;

117.úgy véli, hogy a horizontális közös kül- és biztonságpolitikai szankciós keret létrehozására irányuló javaslat kiegészíti a meglévő eszközöket és a korrupció elleni belső és külső politikai intézkedéseket, amelyeket a bővítési folyamat vagy a keleti partnerség keretében már jóváhagytak; úgy véli, hogy az olyan nemzetközi fórumokban való erőteljesebb részvétel, mint az ENSZ Korrupció elleni Egyezménye (UNCAC) és a Korrupció Elleni Államok Csoportja (GRECO), hozzájárul a jó kormányzás és a jogállamiság előmozdításához, ami a bővítési folyamat egyik fő prioritása;

118.megismétli, hogy bár az EU jelenleg megfigyelőként vesz részt a GRECO-ban, erősen ajánlott, hogy teljes jogú taggá váljon, és így i. részt vegyen a széles körben elismert nemzetközi jog és normák végrehajtásának ellenőrzésében; ii. horizontálisan kommunikáljon a többi GRECO-taggal a csalás elleni politikákról és eszközökről; iii. nemzetközi szinten cseréljen tapasztalatokat, hogy segítse az EU korrupció felismerésére szolgáló belső mechanizmusai esetleges hiányosságainak felismerését; valamint iv. optimálisan küzdjön a csalás ellen a megelőzési és felderítési intézkedések időben történő aktiválásával; kéri a Tanácsot, hogy fogalmazzon meg egyértelmű álláspontot az EU GRECO-csatlakozásával kapcsolatban, és tisztázza, hogy ezt illetően van-e kifejezett ellenvélemény, és ha igen, melyik tagállam részéről;

119.megjegyzi, hogy 2021 és 2022 között mind a nem csalárd szabálytalanságok száma, mind az érintett pénzösszegek rendkívüli mértékben növekedtek; megjegyzi, hogy az esetek számának növekedése a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó IPA II-vel kapcsolatos, a vidékfejlesztést célzó előcsatlakozási támogatási eszközt (IPARD) érintő, Észak-Macedóniában és Törökország tapasztalt szabálytalanságoknak tudható be, és hogy a legtöbb ilyen szabálytalanság esetében az érintett pénzösszegek 10 000 EUR alatt voltak, míg a pénzösszegek növekedése az albániai IPARD-dal kapcsolatos szabálytalanságoknak tudható be; hangsúlyozza, hogy a szabálytalanságok mintegy 10%-át jelentették csalárd ügyként, és hogy ez arány – amely az idő folyamán változik – 2020-ban jelentősen megnőtt (17%), és 2021-ben érte el a csúcsot (20%); felszólítja a Bizottságot, hogy tartsa fenn e finanszírozási kezdeményezések megfelelő szintű nyomon követését, és számoljon be a Parlamentnek a források felhasználása során észlelt esetleges rendszerszintű problémákról;

120.úgy véli, hogy a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz – Globális Európa (NDICI – Globális Európa) keretében a nem uniós országok támogatására szánt pénzeszközök és az Ukrajna elleni háborúra adott európai válaszlépésekre elkülönített források nyomon követése és ellenőrzése nem megfelelő; felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon megfelelő intézkedéseket – többek között alaposabb ellenőrzéseket – annak biztosítására, hogy a szomszédos országoknak juttatott uniós források a leginkább rászorulók javát szolgálják;

121.hangsúlyozza, hogy Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborújával összefüggésben az uniós költségvetés várhatóan jelentősen hozzá fog járulni az Ukrajna finanszírozási igényeinek hosszabb távú strukturális megoldásaira irányuló javaslatokhoz; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy meg kell védeni a jogállamiságot és az Unió pénzügyi érdekeit, valamint meg kell előzni, fel kell tárni és korrigálni kell az uniós források Ukrajnában történő felhasználásával kapcsolatos csalást, korrupciót, összeférhetetlenséget és szabálytalanságokat, mely felhasználásnak az átláthatóságon és az elszámoltathatóságon kell alapulnia; úgy véli, hogy minden ezzel összefüggő pénzügyi eszköznek szigorú rendelkezéseket és biztosítékokat kell tartalmaznia e célok elérése érdekében;

122.hangsúlyozza, hogy a nemzetközi partnerekkel való együttműködés alapvető fontosságú az Európán kívül elköltött uniós források és az uniós költségvetés bevételi oldalának védelme érdekében; üdvözli ezért a munkamegállapodásokat, amelyeket az EPPO 2022-ben kötött Ukrajna főügyészségével, az Albán Köztársaság főügyészségével, a Moldovai Köztársaság főügyészségével, a Montenegrói Legfelsőbb Államügyészséggel, Grúzia ügyészi karával és az Észak-Macedón Köztársaság Államügyészségével, valamint üdvözli az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériumával és Belbiztonsági Minisztériumával aláírt egyetértési megállapodást és együttműködési munkamegállapodást;

123.a költségvetés-támogatás felfüggesztését javasolja azokban a nem uniós országokban, beleértve a tagjelölt országokat is, ahol a hatóságok nyilvánvalóan nem tesznek valódi lépéseket a széles körben elterjedt korrupció ellen, ugyanakkor biztosítani kell, hogy a segítségnyújtás más csatornákon keresztül eljusson a polgári lakossághoz; kéri, hogy az előcsatlakozási tárgyalások során biztosítsanak nagyobb prioritást a korrupció elleni küzdelemnek, különös tekintettel a kapacitásépítésre, például szakosodott korrupcióellenes szerveken keresztül; felszólítja a Bizottságot, hogy küldjön egyértelmű jelzéseket azoknak a tagjelölt országoknak, amelyek uniós csatlakozását veszélyezteti vagy késlelteti a jogállamisági normák megsértése; sajnálja, hogy az Európai Számvevőszék 01/2022. sz. különjelentése „A nyugat-balkáni országok jogállamiságához nyújtott uniós támogatás: a törekvések ellenére nem szűntek meg egyes alapvető problémák” című 01/2022. számú különjelentés. szerint az EU által a Nyugat-Balkánon 2014 és 2020 között a jogállamiság javításához nyújtott 700 millió EUR összegű uniós pénzügyi támogatás csekély hatással volt az alapvető reformokra;

124.nemzetközi együttműködést szorgalmaz a nemzetközi szervezetekkel és a szomszédos országokkal a határokon átnyúló csalások megelőzése érdekében; ismételten hangsúlyozza, hogy ebben az összefüggésben fontos a bevált gyakorlatok cseréje;

125.ismételten megerősíti szilárd meggyőződését, hogy csak az uniós csalás elleni struktúra megerősítésével lehet hatékonyan és eredményesen folytatni és fokozni az EU pénzügyi érdekeinek védelmét, az interoperabilitás ösztönzése, illetve az EU-n belüli egységes csalás elleni stratégiai kerethez való igazodás ösztönzése révén, és a mennyiségi és minőségi adatok elemzése tekintetében a tagállamok számára több beáramlás választásával, azon nemzeti rendszerek eredendő korlátain való túllépés érdekében, amely rendszerek nem elegendőek az Unió pénzügyi érdekei ellen irányuló, egyre inkább transznacionális támadásokkal szembeni fellépéshez;

126.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.