1.hangsúlyozza, hogy a globalizáció jelenlegi mértékére, valamint az üzleti tevékenységek és az értékláncok nemzetközivé válására tekintettel az emberi jogok érvényesülésének általános szintje világszerte többek között a vállalatok magatartásától függ; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy az üzleti vállalkozások emberi jogi kötelezettségeik teljesítése érdekében a jó kormányzásra, valamint az átfogó és jól működő jogrendszerre és keretrendszerre tudjanak támaszkodni;

2.határozottan támogatja, hogy az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek végrehajtásának kiegészítése és megerősítése érdekében az Unión belül és kívül is maradéktalanul végrehajtsák a felelős üzleti magatartásra vonatkozó nemzetközi normákat; hangsúlyozza az ENSZ-irányelvek és az OECD-iránymutatások fontosságát és azok széles körű támogatottságát; emlékeztet arra, hogy jelenleg az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek alkotják az egyetlen olyan globális keretrendszert, amely részletesen foglalkozik a vállalati tevékenységhez kapcsolódó, emberi jogokat érintő káros hatások megelőzésére és kezelésére irányuló vállalati felelősségvállalással; hangsúlyozza, hogy a jogilag kötelező erejű eszközzel kapcsolatban végzett munka során minden esetben biztosítani kell az e normákhoz való igazodást;

3.hangsúlyozza, hogy mivel a vállalati társadalmi felelősségvállalás kizárólag önkéntes alapon valósul meg, és ennélfogva nem testesül meg végrehajtható eszközökben, ez a piaci torzulások és a tisztességtelen verseny kialakulásának kockázatát rejti magában azon vállalkozások számára, amelyek úgy döntenek, hogy eleget tesznek a nemzetközi normáknak, vagy amelyekre nemzeti vagy regionális kötelezettségek vonatkoznak; elismeri, hogy bár történt némi előrelépés, továbbra is előfordulnak emberi jogi jogsértések; ezért örvendetesnek tartja az egyenlő versenyfeltételek megteremtésére irányuló erőfeszítéseket és a felelős üzleti magatartás iránti, világszerte támogatott elkötelezettségre való törekvést; továbbá örvendetesnek tartja, hogy a normatív fejlődést jelenleg a nem kötelező erejű kezdeményezésektől a kötelező erejű normák felé való elmozdulás jellemzi;

4.hangsúlyozza egyes üzleti vállalkozások, köztük befektetők által az emberi jogok és a környezet rovására kihasznált joghézagok és szabályozási kiskapuk felszámolásának fontosságát;

5.aggodalommal állapítja meg, hogy több ország jogrendszerében az áldozatok igazságszolgáltatáshoz való joga tekintetében továbbra is számos eljárási, anyagi jogi és gyakorlati akadály áll fenn, ideértve az illetékes bíróság meghatározásával kapcsolatos nehézségeket, a joghatósági normákkal kapcsolatos akadályokat, a jogszabályban előírt rövid elévülési időket, a túlzott bizonyítási terheket, az összetett vállalati struktúra miatti korlátozott vagy nem egyértelmű felelősséget, a jogi képviselethez és tájékoztatáshoz való hozzáférést, a külföldi képviselet elrettentően magas költségeit, valamint a felperesek és alperesek közötti egyéb egyenlőtlenségeket; aggodalommal veszi tudomásul továbbá azokat az eseteket, amikor az áldozatok az igazság keresése során az érintett vállalkozások részéről megfélemlítésnek vagy erőszaknak vannak kitéve; hangsúlyozza, hogy a kiszolgáltatott vagy marginalizált személyek vagy csoportok – akik az érdekelt felek bevonásával kapcsolatos tevékenységekkel összefüggésben további figyelmet igényelnek – fokozott akadályokkal szembesülnek azzal kapcsolatban, hogy a kompenzációs kifizetésekből vagy a kárpótlás egyéb formáiból méltányosan részesüljenek;

6.hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az anyavállalatokon alapuló, területen kívüli szabályozás és a transznacionális vállalatok emberi jogi jogsértéseinek áldozatai számára az igazságszolgáltatáshoz való jog a transznacionális vállalatok székhelye szerinti államban is biztosított legyen; kiemeli különösen, hogy egyértelmű kötelezettségeket kell meghatározni a vállalkozások számára a gyermekmunka és a kényszermunka ellátási láncaikban és műveleteikben való felszámolásával kapcsolatban;

7.megismétli, hogy határozottan támogatja az eszköz kidolgozásával kapcsolatban az ENSZ-en belül, a nyitott kormányközi munkacsoport keretében végzett munkát; elismerését fejezi ki az egymást követő ecuadori elnökök munkájáért, akik irányították ezt az összetett törekvést, és üdvözli „az elnök barátai” csoport támogató szerepét;

8.annak biztosítására kéri a nyitott kormányközi munkacsoport elnökét és az ENSZ tagállamait, hogy a tárgyalásokat átlátható módon, az összes érdekelt fél – többek között a civil társadalom, a szakszervezetek és a munkavállalói képviselők, valamint a magánszektor – érdemi bevonásával folytassák le, kellő figyelmet fordítva a veszélyeztetett érdekelt felekre; kitart továbbá amellett, hogy fontos biztosítani az összes régió aktív részvételét, hogy egy olyan hatékony eszközt lehessen kidolgozni, amely az emberi jogokat érintő jelenlegi jogi, társadalmi és gazdasági viszonyok globális sokféleségét tükrözi, valamint a hazai és regionális szinten alkalmazott bevált gyakorlatokra támaszkodik; arra ösztönzi a regionális emberi jogi és gazdasági szervezeteket, valamint a hatóságokat, hogy segítsék elő ezen egyetemes elkötelezettséget;

9.emlékeztet arra, hogy az EU a Szerződés értelmében elkötelezett az emberi jogok világszintű előmozdítása és a közös problémákra az ENSZ-en belül adandó többoldalú megoldások előmozdítása iránt, ami még nem mutatkozott meg a nyitott kormányközi munkacsoportban tárgyalási megbízatással való részvételében;

10.elismeri, hogy a nyitott kormányközi munkacsoport az egyetlen olyan globális és többoldalú fórum, ahol megvitatják az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó kötelező szabályokat, ezért döntő fontosságúnak tartja, hogy az EU – az ENSZ-tagok kritikus tömegével egyetemben – aktívan részt vegyen ebben a folyamatban annak érdekében, hogy olyan konszenzuson alapuló eredmény szülessen, amely világszerte széles körű támogatásra számíthat;

11.kiemeli, hogy az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségével kapcsolatos legújabb uniós szintű normatív fejlemények fontos első lépéseket jelent abba az irányba, hogy foglalkozzanak az igazságszolgáltatáshoz való joggal és az áldozatok jogaival, amelyek a jogilag kötelező erejű eszköz mint alapvető emberi jogi szerződés központi elemét jelentik; e tekintetben kiemeli a – majd különböző szinteken működő – két normatív irányvonal egymást kiegészítő jellegét, célkitűzéseit és hatályát, valamint az azok közötti összhang szükségességét;

12.úgy véli, hogy az Uniónak aktívan részt kell vennie a folyamatban lévő tárgyalásokon, különösen a jogilag kötelező erejű eszköz tervezetének továbbfejlesztése érdekében, ugyanakkor az értéklánc egészében nagy hangsúlyt kell helyezni az üzleti tevékenységek kapcsán elkövetett visszaélések áldozataira, le kell bontani az igazságszolgáltatás és a hatékony jogorvoslat útjában álló akadályokat, biztosítani kell az egyenlő versenyfeltételeket és a jogbiztonságot a vállalkozások számára – figyelembe véve a kis- és középvállalkozások (kkv-k) sajátos jellegét –, valamint a nemzetközi perspektívákra és bevált gyakorlatokra támaszkodva meg kell erősíteni az együttműködést; úgy véli, hogy ez az elkötelezettség végső soron hozzájárulna az emberi jogok jobb nemzetközi szintű végrehajtásához és érvényesítéséhez, egyúttal pedig hozzájárulna a egyenlő nemzetközi versenyfeltételek megteremtéséhez és egy olyan globális eszköz létrehozásához, amelyet az államok széles körben támogatnak és ratifikálnak minden régióban, többek között az Európai Unióban, és amely az emberi jogokat érintő, változó fenyegetések fényében is releváns marad;

13.üdvözli a Tanács arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy az EU megerősíti elkötelezettségét és aktívan részt vesz a nyitott kormányközi munkacsoportban; úgy véli azonban, hogy e kinyilvánított kötelezettségvállalás teljesítésének egyetlen értelmes és nyilvánvaló módja, ha uniós tárgyalási megbízatást fogadnak el; ezért sürgeti a Tanácsot, hogy mihamarabb fogadjon el ambiciózus tárgyalási megbízatást, hogy az EU a jövőbeli, jogilag kötelező erejű eszköz formálása céljából aktívan részt vehessen a tárgyalásokon; hangsúlyozza, hogy az uniós álláspontnak határozott rendelkezésekre kell törekednie a végrehajtási és nyomonkövetési mechanizmusok tekintetében, valamint a jogsértések által érintettek igazságszolgáltatáshoz való jogával kapcsolatban;

14.kéri a tagállamokat, hogy addig is egyénileg vegyenek részt a folyamatban, ugyanakkor a tárgyalások során hangolják össze álláspontjaikat, hogy megvédjék az EU erős, közös és egyértelmű álláspontját, amely konstruktív módon ismerteti az emberi jogokkal és az éghajlattal kapcsolatos kötelezettségekre vonatkozó üzleti tevékenységek szabályozására irányuló jogalkotási kezdeményezéseket, ugyanakkor méltányolja az eddig elért eredményeket; elvárja, hogy az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) és a Bizottság, de különösen az EU genfi, ENSZ-hez akkreditált küldöttsége proaktív és konstruktív szerepet játsszon ebben a folyamatban;

15.kéri a Bizottságot, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy proaktívan működjenek együtt valamennyi partnerállammal, és a témával foglalkozzanak a nem uniós országokkal és a regionális szervezetekkel folytatott párbeszédek során, különösen az EU strukturált emberi jogi párbeszédeinek keretében; ösztönzi az Uniót, hogy lépjen kapcsolatba különösen azokkal a kulcsfontosságú partnerekkel, amelyek jelenleg az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó saját keretüket dolgozzák ki nemzeti szinten (például Brazília és Japán) és regionális szinten (például az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottsága és az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága);

16.üdvözli a jogilag kötelező erejű eszköz aktualizált, 2023 júliusában közzétett tervezetét, és úgy véli, hogy az szilárd és ígéretes alapot kínál a tárgyalások előremozdításához, ugyanakkor azt is elismeri, hogy előrelépésre van szükség, valamint igazodni kell az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekhez, az OECD iránymutatásaihoz és más jelenlegi nemzetközi normákhoz;

17.úgy véli, hogy az Uniónak arra kell törekednie, hogy a jogilag kötelező erejű eszköz összeegyeztethető legyen az uniós szinten folyamatban lévő normatív fejlesztésekkel, illetve kiegészítse azokat, ennélfogva pedig hozzájáruljon az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó koherensebb globális jogi keret létrehozásához;

18.támogatja, hogy a jogilag kötelező erejű eszköz széles alkalmazási körrel rendelkezzen, ami biztosítaná, hogy a felelősségvállalás a globális értékláncok egészére kiterjedjen; úgy véli, hogy ha a részes államok számára a méretükkel, ágazatukkal, felelősségvállalásukkal, működési körülményeikkel és az emberi jogokra gyakorolt hatások súlyosságával arányosan rugalmasságot biztosítanának ahhoz, hogy nemzeti jogszabályaik alapján differenciálják, hogy az üzleti vállalkozások – különösen a kkv-k – miként tesznek eleget a jogilag kötelező erejű eszköz szerinti megelőzési kötelezettségeknek, az jelentős mozgásteret biztosítana a nemzeti alkalmazkodáshoz, és összhangban állna az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek egyetemes hatályával; kiemeli, hogy a világ számos régiójában a mikro-, kis- és középvállalkozások (mkkv-k) gyakran a helyi gazdaságok hajtóerejei; hangsúlyozza, hogy az mkkv-k világszerte a vállalkozások 90%-át, a foglalkoztatás 60–70%-át és a bruttó hazai termék 50%-át teszik ki; ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az eszközben foglalt kötelezettségek és követelmények összemérhetők és arányosak legyenek a vállalatok méretével, erőforrásaival és tőkeáttételével, és kéri az Uniót, hogy az eszközről folytatott tárgyalások során nyújtson biztosítékokat az mkkv-k számára;

19.úgy véli, hogy az üzleti tevékenységeket úgy kell értelmezni, hogy azok összhangban vannak az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekkel;

20.kitart amellett, hogy az emberi jogok egyetemességével és oszthatatlanságával összhangban a jogilag kötelező erejű eszköz hatályának ki kell terjednie a nemzetközi jogi eszközök – többek között az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, az összes alapvető nemzetközi emberi jogi szerződés és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet alapegyezményei – széles alkalmazási körére;

21.sajnálja, hogy a legutóbbi tervezetben szereplő, a környezetre és az éghajlatváltozásra vonatkozó – többek között a felelősséggel kapcsolatos – számos utalás kikerült a jogilag kötelező erejű eszköz hatálya alól; úgy véli, hogy az Uniónak és a tagállamoknak arra kell törekedniük, hogy az üzleti tevékenységek környezeti és éghajlati hatásait az uniós jogszabályokkal, szakpolitikákkal és törekvésekkel összhangban a jogilag kötelező erejű eszköz hatálya alá vonják, és ezért tükrözzék az üzleti tevékenységek éghajlatváltozással és a környezetkárosodással kapcsolatos hatásainak – amelyek viszont kihatnak az emberi jogokra – egyre nagyobb mértékű felismerését;

22.hangsúlyozza, hogy a jogilag kötelező erejű eszköznek ambiciózus, átfogó, érzékenyen reagáló és kötelező keretet kell biztosítania a vállalatok által elkövetett emberi jogi jogsértések megelőzésére, különösen a részes államok azon kötelezettségének meghatározása által, hogy megfelelő és hatékony jogalkotási, szabályozási és egyéb intézkedéseket fogadjanak el a vállalati visszaélések megelőzése, valamint az emberi jogok és a környezetvédelmi átvilágítás valamennyi üzleti vállalkozás általi gyakorlásának biztosítása érdekében; ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a jogilag kötelező erejű eszköz széles körű betartásának biztosítása szempontjából kulcsfontosságú lenne, ha a részes államok számára lehetőséget biztosítanának arra, hogy a megelőzést szolgáló keretüket – az emberi jogok elsőbbségének fenntartása mellett – rugalmasan hozzáigazítsák saját jogrendszerükhöz;

23.kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy az az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekben foglalt rendelkezésekkel összhangban biztosítsák, hogy a jogilag kötelező erejű eszköz megelőzési kerete arra kötelezze a vállalati szereplőket, hogy megerősített átvilágítást végezzenek, ha olyan területeken tevékenykednek, ahol fokozottan fennáll az emberi jogok súlyos megsértésének kockázata, például a konfliktus sújtotta területeken, illetve a megszállt vagy annektált területeken folytatott tevékenységükre, többek között azáltal, hogy a jogilag kötelező erejű eszköz alkalmazási körét kiegészítik a nemzetközi humanitárius jogra, a nemzetközi büntetőjogra és a nemzetközi szokásjogra való hivatkozásokkal; úgy véli, hogy a jogilag kötelező erejű eszköznek foglalkoznia kell a katasztrófák által érintett területeken vagy az éghajlat szempontjából veszélyeztetett közösségekben folytatott vállalati tevékenységekkel kapcsolatos szempontokkal is, amelyek egyre fontosabbak az éghajlati válsággal összefüggésben;

24.úgy véli, hogy a jogilag kötelező erejű eszköz megelőzést szolgáló keretének különösen fontos elemét képezi a vállalatok azon kötelezettsége, hogy kockázatalapú megközelítést fogadjanak el és a műveleteket megelőzően és azok során rendszeres emberi jogi hatásvizsgálatokat végezzenek, valamint figyelembe vegyék a fokozott veszélynek kitett személyek szükségleteit, többek között a nemi dimenzió beépítésével, de egyúttal a kiszolgáltatottság vagy marginalizálódás kockázatának kitett csoportokat, például az őslakos és hagyományos közösségeket, a kisebbségeket és az emberi jogvédőket és a környezetvédőket érintő kérdések figyelembevételével;

25.szorgalmazza, hogy a jogilag kötelező erejű eszköz biztosítson központi szerepet az érintett érdekelt feleknek, különösen azon kötelezettség teljesítésével, miszerint elő kell mozdítani az érintett érdekelt felek, köztük a szakszervezetek, nem kormányzati szervezetek, őslakos népek és közösségi szervezetek, valamint a magánszektor jogszabályok, szakpolitikák és egyéb intézkedések végrehajtásában való aktív és érdemi részvételét, különös figyelmet fordítva az igazságszolgáltatáshoz való jogra és a jogorvoslathoz való hozzáférésre;

26.kéri, hogy a jogilag kötelező erejű eszköz határozza meg az érintett érdekelt felek – többek között a jóhiszeműen, folyamatosan, megfelelő nyomon követés mellett zajló interaktív együttműködés révén megvalósuló – aktív és érdemi részvételének fogalmát, ami magában foglalja a szerepvállalás lehetséges akadályainak azonosítását és felszámolását, valamint az érdekelt felek biztonságos, megtorlástól való félelem nélküli részvételének biztosítását;

27.hangsúlyozza, hogy az Uniónak és a tagállamoknak fontos gondoskodniuk arról, hogy a jogilag kötelező erejű eszköz tartalmazza az emberijog-védők, a környezetvédők, az újságírók, a munkavállalók, az őslakos népek és más marginalizált csoportok jogainak és biztonságának védelmére irányuló kötelezettséget, és az eszközön belül mindvégig figyelembe vegyék ezeket a csoportokat; ragaszkodik különösen az őslakos népek szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezése elvének rögzítéséhez;

28.kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy az ENSZ korrupció elleni egyezményével összhangban támogassák a korrupció elleni küzdelem jogilag kötelező erejű eszközbe való belefoglalását, elismerve, hogy a korrupció elősegíti, állandósítja és intézményesíti az emberi jogok megsértését;

29.aggodalmát fejezi ki a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztásának kockázatai és annak egyenlő versenyfeltételekre gyakorolt hatása miatt, uniós összefüggésben is; sürgeti az uniós szintű eszközöket, hogy csökkentsék e kockázatokat, ideértve egy nyomon követési mechanizmust is; hangsúlyozza ezért, hogy biztosítani kell, hogy az országok szilárd és hatékony, ugyanakkor gyakorlatias és arányos végrehajtási és megfelelés-ellenőrzési mechanizmusokat vezessenek be; kitart továbbá amellett, hogy a részes államok számára rendszeres és részletes jelentéstételt kell előírni; e tekintetben tudomásul veszi az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó nemzeti cselekvési tervek kidolgozása érdekében elfogadott folyamatok esetleges szerepét; megjegyzi, hogy az uniós megbízásnak biztosítania kell, hogy a követelményeket úgy alakítsák ki, hogy azokat összhangba lehessen hozni az e területen hatályos uniós jogszabályokkal;

30.elvárja az Uniótól és a tagállamoktól, hogy az áldozatok védelmére, a büntetlenség elleni küzdelemre és az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek betartása iránti elkötelezettségükkel összhangban a jogilag kötelező erejű eszközön belül támogassák az igazságszolgáltatáshoz való jogra – többek között az állami bírósági jogorvoslathoz való hozzáférésre – vonatkozó szilárd rendelkezéseket;

31.kiemeli, hogy a jogilag kötelező erejű eszköznek az áldozatok és jogosultak jogaira vonatkozó rendelkezéseiben meg kell határozni azokat az eszközöket, amelyek biztosítják az igazságszolgáltatáshoz, az egyéni vagy kollektív jóvátételhez és a hatékony jogorvoslathoz való igazságos, méltányos, gyors, megkülönböztetéstől mentes, megfelelő és a nemek közötti egyenlőség szempontját figyelembe vevő jogot a vállalatok által elkövetett vagy elősegített emberi jogi jogsértések tekintetében; megjegyzi, hogy ennek magában kell foglalnia a kollektív jogorvoslathoz való jogot, a költségmentességhez való hozzáférést, a meghallgatáshoz való jogot az eljárás valamennyi szakaszában, az adott joghatóságon belül meghatározottak szerint az üzleti vállalkozások birtokában lévő információkhoz való hozzáférést, valamint a megtorlással és az újbóli áldozattá válással szembeni védelmet; úgy véli, hogy a tervezetben rendelkezni kell az áldozatokra háruló bizonyítási teher enyhítését célzó mechanizmusokról annak érdekében, hogy elősegítsék az áldozatok jogorvoslathoz való hozzáférésére vonatkozó jogát; úgy véli továbbá, hogy a részes államoknak lehetővé kell tenniük ideiglenes vagy óvintézkedések elfogadását sürgős esetekben;

32.kitart amellett, hogy a jogilag kötelező erejű eszköznek tartalmaznia kell a részes államok arra irányuló kötelezettségét, hogy olyan átfogó és megfelelő jogi felelősségi rendszert dolgozzanak ki, amely a jogorvoslat tekintetében kielégíti az áldozatok igényeit és arányban áll a jogsértések súlyosságával, ugyanakkor kerüli a visszaélésszerű állítások támogatását; kitart amellett, hogy a jogilag kötelező erejű eszköznek meg kell határoznia azokat a feltételeket, amelyek mellett megfelelően megállapítható a vállalatoknak az általuk okozott kárral kapcsolatos felelőssége;

33.kitart amellett, hogy a jogilag kötelező erejű eszköznek foglalkoznia kell azokkal a gyakorlati és eljárási akadályokkal, amelyekkel a vállalati visszaélések áldozatai szembesülnek az igazságszolgáltatás igénybevétele során, többek között foglalkoznia kell a bíróságok által a különböző helyzetekben a joghatóságuk megállapítása kapcsán tapasztalt kihívásokkal, és biztosítania kell, hogy az elévülési idők megfelelőek legyenek, illetve ne legyenek indokolatlanul korlátozóak; kitart amellett, hogy ezzel összefüggésben fontos kellő figyelmet szentelni a veszélyeztetett vagy marginalizált személyeknek vagy csoportoknak;

34.üdvözli a jogilag kötelező erejű eszköz keretében az áldozatok számára létrehozott nemzetközi alapra irányuló javaslatot, amely alap jogi és pénzügyi segítséget nyújtana a jogorvoslathoz folyamodó áldozatok részére;

35.kitart amellett, hogy a jogilag kötelező erejű eszköznek megfelelő hatásköröket kell ruháznia a Részes Felek Konferenciájára, hogy mechanizmusokat hozzon létre az a jogilag kötelező erejű eszköz végrehajtásának nyomon követésére, és ajánlásokat tegyen a lehetséges további lépésekre vonatkozóan; úgy véli, hogy a kötelező erejű jogi eszköz keretében létrehozott bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy magánszemélyektől, közösségektől vagy képviselőiktől érkező közleményeket és panaszokat fogadjon és mérlegeljen a jogilag kötelező erejű eszköz hatálya alá tartozó üzleti vállalkozások által a kötelező erejű jogi eszköz rendelkezéseivel ellentétes emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatban, valamint a kötelező erejű jogi eszközben meghatározott jogok bármelyikének valamely részes állam általi megsértésével kapcsolatban;

36.kéri a Bizottságot, hogy fokozza a nem uniós országok nemzeti hatóságainak nyújtott pénzügyi és technikai támogatását az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozóan, különösen i. az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek szerinti nemzeti cselekvési tervek elfogadása és végrehajtása, ii. a bíróságon kívüli mechanizmusok, például az ombudsmani hivatalok vagy nemzeti kapcsolattartó pontok kialakítása, iii. a visszaélést bejelentő személyek védelmére irányuló, illetve az emberi jogokra és a környezetre vonatkozó kötelezettségekkel kapcsolatos üzleti tevékenységek szabályozására irányuló jogalkotási kezdeményezések, valamint iv. az áldozatok számára hozzáférhető hatékony jogorvoslatok előmozdítása és biztosítása révén; ösztönzi a Bizottságot, hogy fokozza az e területeken működő civil társadalmi szervezeteknek nyújtott támogatását;

37.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elnökének és a nyitott kormányközi munkacsoport elnökének.