1.méltatja az uniós halászati ágazat által tett erőfeszítéseket, valamint az elért eredményeket a halászat még fenntarthatóbbá tétele és a tengeri ökoszisztémák védelméhez és fenntartható használatához való hozzájárulás terén; úgy véli, hogy ezen erőfeszítések és előrelépések ellenére az óceánra számos más tényező is hatással van, mint például a túlhalászás, az éghajlatváltozás, a savasodás, az inváziós idegen fajok és a különböző – különösen a szárazföldi tevékenységekből és a közlekedésből származó – szennyező források, amelyek bizonyos mértékig kívül esnek a halászok ellenőrzési körén, és jelentős veszélyt jelentenek a halászok megélhetésére és a tengeri ökoszisztémákra;

2.kiemeli az óceán és az attól függő valamennyi faj belső értékét; hangsúlyozza, hogy az egészséges tengeri ökoszisztémák elengedhetetlenek a földi élethez, és kulcsszerepet játszanak a bolygó jóllétében; elismeri, hogy globális és uniós szinten javítani kell az óceánok védelmét;

3.a halászati és környezetvédelmi politikákban érintett összes érdekelt félhez hasonlóan úgy véli, hogy az egészséges tengeri ökoszisztémák egészségünk, társadalmunk és gazdaságunk javát szolgálják, és elengedhetetlenek az egész bolygó és különösen a rájuk támaszkodó lakosság számára;

4.emlékeztet arra, hogy az óceánok az éghajlati és élelmiszerrendszer pilléreként létfontosságúak, mivel a Föld felszínének 71%-át borítják, oxigénünk felét termelik és a szén-dioxid-kibocsátás egyharmadát elnyelik; hangsúlyozza az óceánok megőrzésére és fenntartható használatára vonatkozó politikai és finanszírozási megközelítések kidolgozásának szükségességét; felszólít az óceánok által biztosított megélhetés és az óceánok biológiai sokféleségének globális szintű megőrzésére; hangsúlyozza az óceánok döntő szerepét, különösen a szénmegkötés, a megújuló energia fejlesztése, a munkahelyteremtés, a szegénység csökkentése, az áruszállítás és az internetes kommunikáció terén; figyelmeztet a halászat és az élelmezésbiztonság közötti kölcsönös függésre, mivel 3,3 milliárd embernek van szüksége tengerből származó élelmiszerre ahhoz, hogy állati fehérjebevitelének legalább 20%-át fedezze;

5.megjegyzi, hogy a tengerparti közösségek már sok generáció óta nyernek élelmiszert Európa tengereiből; úgy véli, hogy a halászati és akvakultúra-ágazat és ezek a part menti közösségek a kék gazdaság keretében hozzájárulnak a fenntartható élelmezésbiztonsághoz; úgy véli, hogy a tengeri erőforrások fenntartható hasznosítására és az azokkal való fenntartható gazdálkodásra úgy kell tekinteni, mint amelyek hozzájárulnak a tengeri ökoszisztémákhoz, nem pedig kárt tesznek azokban;

6.Úgy véli, hogy az Európai Bizottság cselekvési terve nem koherens más prioritásokkal és stratégiákkal, mint például az élelmezésbiztonság és az EU stratégiai autonómiájának biztosítása; kiemeli emellett, hogy a cselekvési tervet egy integrált, következetes és ökoszisztéma-alapú megközelítés jegyében kellene irányítani, amely a konfliktusok elkerülése és az együttműködés támogatása érdekében előmozdítja az összes tengeri tevékenység közötti szinergiákat, különösen a tengeri energetikai infrastruktúra tekintetében, és hogy a cselekvési tervnek egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítania a nem uniós országokkal szemben; úgy véli, hogy a cselekvési tervben nem vették kellőképpen figyelembe az olyan szempontokat, mint az árak emelkedése, a közös halászati politika szociális dimenziójának erősítése, valamint a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás erősítése;

7.sajnálattal állapítja meg, hogy a javasolt cselekvési terv egy olyan időszakban érkezik, amikor a halászati ágazatot az Ukrajna elleni orosz invázió, az olajárak emelkedése és kiszámíthatatlansága, valamint a brexit következményei terhelik;

8.általános aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a cselekvési terv támogatása érdekében nem zajlik valódi konzultáció az érdekelt felekkel; általános aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság javaslatai nem veszik megfelelően figyelembe az arányossági megfontolásokat;

9.emlékeztet arra, hogy a cselekvési tervnek összhangban kell lennie a KHP azon célkitűzéseivel, hogy a halászati és akvakultúra-tevékenységek hosszú távon környezeti szempontból fenntarthatóak legyenek, és irányításuk egy ökoszisztéma-alapú megközelítés szerint történjen; emlékeztet arra, hogy a cselekvési tervnek ezenkívül összhangban kell állnia a gazdasági, társadalmi és foglalkoztatási előnyök biztosítására vonatkozó célkitűzésekkel, valamint hozzá kell járulnia az élelmiszer-ellátáshoz, és a nem uniós piacoktól való függőség csökkentése érdekében a lehető legjobban ki kell használnia a rendelkezésre álló halászati lehetőségeket; üdvözli azokat a célkitűzéseket, amelyek egységes megközelítést tesznek lehetővé a KHP és más szakpolitikák, különösen a környezetvédelmi jogszabályok között;

10.hangsúlyozza a tudományos kutatási és innovációs projektek megerősítésének és javításának szükségességét, amelyeket az egyéb uniós politikákkal, kísérleti projektekkel és az innovációra és kutatásra irányuló tudományos projektekkel – például a (mikro)műanyagok használatának csökkentését és helyettesítését célzó projektekkel – összhangban kell végrehajtani;

11.sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a cselekvési terv címe nem koherens, valamint hogy a cselekvési terv nem tartalmaz holisztikus javaslatokat, mivel a terv elsősorban a fajokat és élőhelyeket érintő halászati gyakorlatok megváltoztatására összpontosít, és nem foglalkozik a halászati technikák és gyakorlatok, valamint az ökoszisztémák védelme vagy helyreállítása közötti összehang lehetőségével; emlékeztet arra, hogy a kiszámíthatóság és a jogi egyértelműség biztosítása érdekében különösen fontos egyensúlyt találni a felhasználók igényei és a természetet szolgáló előnyök között, és hangsúlyozza, hogy a halászoknak a megoldás részévé kell válniuk, ahelyett, hogy a probléma okaként állítják be őket;

12.üdvözli, hogy a cselekvési terv a szelektivitás fokozására irányuló további intézkedések bevezetésének lehetőségével is foglalkozik, beleértve a halászeszközök és -eszközök szelektivitásának javítását célzó innovációkat, valamint a fiatal egyedek fogásainak és az érzékeny fajok járulékos fogásainak csökkentésére irányuló intézkedéseket; emlékeztet arra, hogy a halászati erőforrások és a tengeri ökoszisztémák technikai intézkedések révén történő védelméről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1241 európai parlamenti és tanácsi rendeletben előírtaknak megfelelően csökkenteni kell és lehetőség szerint meg kell szüntetni az érzékeny tengeri fajok járulékos fogásait, hogy azok ne veszélyeztessék e fajok védettségi helyzetét;

13.üdvözli a Bizottság azon felhívását, hogy csökkentsék az érzékeny fajok járulékos fogásait; kiemeli különösen, hogy sürgősen cselekedni kell a közönséges delfinek és barna delfinek járulékos fogásainak csökkentése érdekében, bizonyos halászati területek rövid távú lezárásával, azt akusztikus riasztóberendezésekkel és továbbfejlesztett nyomonkövetési rendszerekkel kombinálva, összhangban a tudományos szakvéleményekkel; emlékeztet arra, hogy az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alap (ETHAA) keretében pénzügyi ellentételezés és ösztönzők állnak rendelkezésre ezen intézkedések társadalmi-gazdasági hatásainak enyhítésére;

14.hangsúlyozza a tengeri ökoszisztémák helyreállítására irányuló kezdeményezések kidolgozásának és támogatásának szükségességét, ami csak akkor valósulhat meg, ha a politikai döntéshozók teljes mértékben bevonják azokat, akiknek a megélhetése az említett tengeri területektől függ, és együttműködnek velük; e célból pénzügyi támogatást kér a tengeri ökoszisztémákkal kapcsolatos tudományos vizsgálatokhoz és adatgyűjtéshez, valamint pénzügyi kompenzációt és ösztönzőket kér, például az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alapon (ETHAA) keresztül, amelyet egyfelől arra kell felhasználni, hogy hatékony támogatást nyújtson a szelektívebb halászati technikákra áttérő uniós halászflottáknak, másfelől különösen a korlátozások által leginkább érintett halászok támogatására és a korlátozó intézkedések társadalmi-gazdasági hatásainak enyhítésére;

15.hangsúlyozza például, hogy a tudományos tanulmányok azt mutatják, hogy a szembőség és a legkisebb kirakodási méret növelése lehetővé tenné a legfiatalabb halak vízbe hagyását, és ezáltal növelné a halpopulációk szaporodási esélyeit, ami a halászok számára magasabb hozamokhoz és nagyobb egységnyi erőkifejtésenkénti kirakodásokhoz vezetne;

16.ismételten hangsúlyozza azt célkitűzést, hogy 2030-ig meg kell valósítani az uniós tengerek legalább 30%-ának védelmét és legalább 10%-ának szigorú védelmét; megállapítja, hogy az EU előrelépést ért el az új védett tengeri területek kijelölése terén, részben az EU Natura 2000 hálózat keretében, részben kiegészítő nemzeti kijelölések révén;

17.kiemeli, hogy a védett tengeri területek a védendő területméret, fajok, élőhelyek és ökoszisztémák tekintetében sokfélék, különböző természetvédelmi célkitűzések mentén jöttek létre, így nem tekinthetők olyan egységes területeknek, amelyek mindegyike biztosítja a tengeri ökoszisztémák számára a jól kezelt védett tengeri területek előnyeit; ezért úgy véli, hogy az Európai Bizottság cselekvési terve túlságosan leegyszerűsített és túl általánosított megközelítést alkalmaz, így azt a benyomást kelti, hogy minden védett tengeri területet ugyanúgy lehet megvalósítani és kezelni, amit például az egyes halászeszközökkel kapcsolatos javaslatok és az aktív fenékhalászat 2030-ig történő, valamennyi védett tengeri területet érintő fokozatos megszüntetésére vonatkozó javaslatok is szemléltetnek; kiegyensúlyozott megközelítést sürget a védett tengeri területek meghatározására és megvalósítására vonatkozóan, amely figyelembe veszi az egyes konkrét területeket érintő védelmi célkitűzéseket, de az ezeket a területeket hagyományosan használó tevékenységeket és az éghajlatváltozás következtében dinamikusan változó környezetet is, ugyanakkor biztosítja a halászok tényleges részvételét a területek kijelölésében és kezelésében;

18.megjegyzi, hogy erős tudományos konszenzus van arról, hogy a védett tengeri területek előnyösek lehetnek a halászat számára tovagyűrűző hatásuk és az állománymegújulásra gyakorolt pozitív hatásuk miatt, például a szaporodóhelyek, a fiatal egyedek és a nagy reprodukciós kapacitású nagy méretű anyahalak védelme révén, amint azt a különböző védett, EU-szerte található tengeri területek példája is mutatja; kiemeli, hogy amennyiben a védett tengeri területek sikeresek, azok jelentős társadalmi-gazdasági előnyökkel járnak, különösen a part menti közösségek, valamint a halászati és idegenforgalmi ágazat számára, és hogy a védett tengeri területek kulcsfontosságú ökológiai funkciókat tölthetnek be a halállományok szaporodásában, így ívóhelyek és ivadéknevelők biztosítása révén, és javíthatják azok ellenálló képességét;

19.felhívja a Bizottság és a tagállamok figyelmét arra, hogy a cselekvési tervben más hatékony környezetvédelmi eszközöket, például más hatékony területalapú védelmi intézkedéseket is figyelembe kell venni annak érdekében, hogy segítsék a célok elérését és maximalizálják az éghajlatváltozás következtében dinamikusan változó környezetben már végrehajtott intézkedések hatását, valamint segítsenek megőrizni az arányosságot az intézkedések között;

20.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy megfelelő finanszírozás révén hajtsák végre az egyes védett tengeri területeket érintő védelmi és helyreállítási célok eléréséhez szükséges védelmi vagy korlátozó intézkedéseket, beleértve a célok eléréséhez szükséges technikai intézkedéseket is, és mindezt a legveszélyeztetettebb területekkel, illetve a tengeri élőhelyek védelmét szolgáló Natura 2000 területekkel kezdjék; emlékeztet a tagállamok jogi kötelezettségeire, és kiemeli, hogy a Bizottság eljárást indított egyes tagállamok ellen, mivel azok feltehetően nem teljesítették az élőhelyvédelmi irányelvből eredő kötelezettségeiket A Tanács 92/43/EGK irányelve (1992. május 21.) a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről (HL L 206., 1992.7.22., 7. o.).;

21.Úgy véli, hogy az védett tengeri területek és más védett területek eszközök, nem pedig önmagukban vett célok; elismeri, hogy sikerük abban rejlik, hogy ha a halászok, a part menti közösségek és más érdekelt felek elfogadják és magukévá teszik őket; kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak és finanszírozzanak tudományos kutatási programokat, és kéri, hogy a halászati ágazatot, beleértve annak kisüzemi ágát, valamint más érintett feleket is vonjanak be a védett tengeri területek tervezésébe, irányításába, megvalósításába, nyomon követésébe és felügyeletébe;

22.úgy véli, hogy a tudomány, a halászati ágazat és valamennyi érintett fél bevonását az EU egyedül nem érheti el, különösen a külföldi flották rossz gyakorlatának megelőzése tekintetében; kéri, hogy tegyenek további erőfeszítéseket az óceánok védelmét hátráltató globális tevékenységek kezelésére, beleértve a nem uniós országok flottái, például a kínai flotta által végzett tevékenységeket, és fontolják meg a védett tengeri területek globális hálózatának létrehozását;

23.mély aggodalmát fejezi ki az olaj- és gázkitermelés tengeri környezetre, valamint a halászatra és akvakultúrára gyakorolt hatása miatt; megismétli felhívását, hogy tiltsanak be minden környezeti szempontból káros nyersanyag-kitermelő ipari tevékenységet, például a bányászatot és a fosszilis tüzelőanyagok kitermelését a védett tengeri területeken;

24.kiemeli, hogy számos uniós hajó aktív, tengerfenékkel érintkező halászeszközökkel dolgozik, és hogy számos part menti régió szociálisan és gazdaságilag függ az aktív és rögzített, tengerfenékkel érintkező halászeszközöket használó tevékenységektől, például a kagylótenyésztési tevékenységektől; kiemeli, hogy a tengerfenékkel érintkező halászeszközökre vonatkozó korlátozások vagy a halászati övezetek lezárása az ilyen eszközök számára nem oldhatók meg egyszerűen azzal, hogy a halászhajók más halászterületekre helyezik át tevékenységüket; hangsúlyozza, hogy többek között figyelembe kell venni az ezekkel a halászeszközökkel kifogható lehetséges erőforrásokat, a halászok gyakorlati tapasztalatait, a halászhajók jelenlétét és újraelosztását a szomszédos területeken annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek az átfedések, amelyek a területhasználattal kapcsolatos konfliktusokhoz vezethetnek, a nyomás növekedése a többi halászati területeken és a munkakörülmények romlása;

25.emlékeztet arra, hogy a legutóbbi KHP-reform során a regionalizáció irányába tett lépések kísérletet tettek arra, hogy eltávolodjunk az egyenmegoldásoktól, azaz a túlzottan központosított uniós döntéshozataltól; üdvözli a cselekvési tervben javasolt, a regionális együttműködés javítását célzó intézkedéseket; úgy véli azonban, hogy a cselekvési terv tesz néhány lépést az ellenkező irányba, különösen a fenékvonóhálós halászatra vonatkozó javaslatok tekintetében;

26.úgy véli, hogy a cselekvési terven belül és kívül is több kezdeményezés született ugyanazokra a halászati technikákra vonatkozóan, így a kezdeményezések sokasága jött létre, ami megkérdőjelezi az uniós szinten meghozandó intézkedések koherenciáját és kiszámíthatóságát, valamint komoly hatással van a halászok és a halászati közösségek (uniós) politikai és döntéshozatali folyamatokba vetett bizalmára;

27.úgy véli, hogy minden olyan tervet, amely egy adott halászeszköz használatára vonatkozó rendelkezések vagy korlátozások végrehajtására irányul, más szakpolitikákkal összhangban kell elkészíteni, és figyelembe kell venni valamennyi érdekelt felet, valamint minden releváns élelmezésbiztonsági, társadalmi-gazdasági, környezeti, műszaki és tudományos szempontot; megismétli, hogy a konszenzussal támogatott és e megfontolások által alátámasztott intézkedések nagyobb sikerrel járnak, és végrehajtásuk pozitívabb fogadtatást kap;

28.úgy véli, hogy minden cselekvési terv vagy jogalkotási javaslat következményeit tudományos és társadalmi-gazdasági felmérésekkel és értékelésekkel kell felmérni; megjegyzi, hogy a cselekvési terv egyes elemeinek következményei nincsenek kellően felmérve, így például az Európai Bizottság egyrészt felhívja a tagállamokat, hogy 2024. március végéig tiltsák be az aktív fenékhalászatot az élőhelyvédelmi irányelv szerinti Natura 2000 területnek minősülő, a tengerfenéki és tengeri fajok védelmét szolgáló védett tengeri területeken, másrészt ezzel párhuzamosan és ugyanezen határidővel kéri, hogy a tagállamok adjanak tájékoztatást arról, hogyan kívánják biztosítani, hogy az aktív fenékhalászat 2030-ig valamennyi védett tengeri területen fokozatosan megszűnjön, anélkül, hogy megvárnák például a korábbi javaslatok tudományos és társadalmi-gazdasági következtetéseit; üdvözli, hogy az Európai Bizottság elismerte, hogy az aktív fenékhalászat általános tilalma nem alkalmas a cselekvési terv célkitűzéseinek elérésére;

29.úgy véli, hogy a fenékvonóhálós halászattal kapcsolatos intézkedéseket minden lehetséges iránymutatással – például a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács vagy a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság iránymutatásával –, valamint a rendelkezésre álló legjobb tudományos adatokkal összhangban kell értékelni; úgy véli, hogy ezeknek az intézkedéseknek figyelembe kell venniük, hogy a fenékvonóhálós halászat az egyik legelterjedtebb és legjobban szabályozott halászati mód Európában, és hogy azt elsősorban a technikai intézkedésekről szóló rendelet ((EU) 2019/1241 rendelet Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1241 rendelete (2019. június 20.) a halászati erőforrások és a tengeri ökoszisztémák technikai intézkedések révén történő védelméről, az 1967/2006/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet, továbbá az 1380/2013/EU, az (EU) 2016/1139, az (EU) 2018/973, az (EU) 2019/472 és az (EU) 2019/1022 európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 894/97/EK, a 850/98/EK, a 2549/2000/EK, a 254/2002/EK, a 812/2004/EK és a 2187/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 198., 2019.7.25., 105. o.).) keretében kell szabályozni, amelynek célja – ahogy a címe is jelzi „a halászati erőforrások és a tengeri ökoszisztémák védelme”;

30.megjegyzi, hogy olyan tudományos testületek, mint a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács, valamint számos szakértői értékeléssel ellátott tudományos tanulmány bizonyította és ismerte el, hogy az aktív, tengerfenékkel érintkező halászeszközök hatással vannak az ökoszisztémákra; hangsúlyozza azonban, hogy a vonóhálós halászat hatása változó, és számos tényezőtől – például a halászat típusától – függően a tudomány szerint fenntarthatónak tekinthető, illetve összeegyeztethetőnek a tengerfenék védelmével kapcsolatos célkitűzésekkel vagy azzal a céllal, hogy az állományokat ne aknázzák ki a maximális fenntartható hozam szintjét meghaladó mértékben;

31.kiemeli, hogy a Bizottság azon szándéka, hogy a cselekvési tervén keresztül intézkedéseket írjon elő, ahelyett, hogy a társjogalkotókra bízná a döntést, a jó kormányzás ellen és az érdekelt felek és a különböző közigazgatási szintek közötti párbeszéd ellen hathat, és veszélyeztetheti az intézményközi egyensúlyt és az egyes intézmények döntéshozatali folyamatban betöltött szerepét;

32.hangsúlyozza az angolnaállomány kezelésének összetettségét és sokszínűségét, amely nem korlátozható egyetlen tengerközpontú megközelítésre; megismétli, hogy az angolnarendeletet a 2020. évi bizottsági értékelés megfelelőnek találta; mindazonáltal azon a véleményen van, hogy az angolnarendelet jobb végrehajtására és a tagállamok további megerősített intézkedéseire van szükség a rendelet átfogó megközelítésének biztosítása érdekében; emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki az angolnarendeletet, mint az angolnaállomány kezelésének és helyreállításának központi szakpolitikai eszközét, biztosítva egy holisztikus és következetes megközelítést, amely az angolna tengeri és édesvízi életszakaszait egyaránt felöleli, és az összes érintett területen hozott intézkedések teljes körű végrehajtása révén mind a halászati, mind a nem halászaton kívüli hatásokkal foglalkozik;

33.úgy véli, hogy az angolnarendelet hatályán kívül hozott intézkedések alááshatják az elfogadott politika következetességét; ezért mély aggodalmát fejezi ki az (EU) 2023/194 tanácsi rendeletben A Tanács (EU) 2023/194 rendelete (2023. január 30.) bizonyos halállományok tekintetében az uniós vizeken, valamint az uniós halászhajók tekintetében egyes nem uniós vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2023. évre történő meghatározásáról, valamint egyes mélytengeri halállományok tekintetében az ilyen halászati lehetőségeknek a 2023. és 2024. évre történő meghatározásáról (HL L 28., 2023.1.31., 1. o.). alkalmazott nem holisztikus megközelítéssel kapcsolatban, amely egy hat hónapos tilalmi időszak bevezetésével, az érdekelt felekkel való megfelelő konzultáció nélkül, valamint a többi szakpolitikai területre vonatkozó teljes körű intézkedéscsomag vagy megfelelő kompenzáció – ezen belül a társadalmi-gazdasági hatásokat figyelembe vevő intézkedéseket – mérlegelése nélkül korlátozta az angolna halászatát; ezért úgy véli, hogy a cselekvési tervben bejelentett további korlátozó intézkedések megfontolása előtt elemezni kell a faj helyreállását, valamint az inváziós fajok elleni küzdelemben betöltött lehetséges szerepét;

34.megismétli felhívását egy kifejezetten az angolnával foglalkozó szakértői csoport létrehozására az összes érdekelt fél teljes és kiegyensúlyozott képviseletének biztosítása érdekében; sürgeti a tagállamokat, hogy rendszeresen frissítsék angolnagazdálkodási terveiket, és tartsák be az angolnarendelet szerinti jelentéstételi kötelezettségüket;

35.tudomásul veszi a tagállamok képviselőinek számos nyilatkozatát és egyértelmű kijelentéseit, amelyekben egyértelmű aggályokat fogalmaztak meg a cselekvési tervvel és a hozzá kapcsolódó bizonytalanságokkal kapcsolatban; megjegyzi, hogy a tagállamok megkérdőjelezték különösen az Európai Bizottság túlságosan leegyszerűsítő megközelítését a fenékvonóhálós halászatnak a védett tengeri területeken történő korlátozásával kapcsolatban;

36.zsákutcának tartja a halászati ipar fejlődésének és a tengeri biodiverzitás védelmének a szembeállítását; úgy véli, hogy mindkettő kiegyensúlyozott módon megvalósítható, ahogyan azt a tagállamok képviselői a cselekvési terv bemutatását követően kijelentették;

37.üdvözli a Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságából és Tengerügyi és Halászati Főigazgatóságából, a tagállamokból és az érdekelt felekből álló különleges párbeszédcsoport létrehozását; úgy véli, hogy a párbeszédcsoportnak az a szerepe, hogy megkönnyítse a halászat és a környezetvédelem területén tevékenykedő közösségek közötti ismeretcserét és esetleges vitákat, valamint hogy a tagállamok számára platformot biztosítson az átlátható cselekvéshez és az ütemterveik végrehajtásáról folytatott párbeszédhez;

38.megerősíti az iránti elkötelezettségét, hogy gyakorolja a Parlament előjogait és hatásköreit minden kezdeményezés, így például a jogalkotási javaslatok és a felhatalmazáson alapuló vagy végrehajtási jogi aktusok tekintetében, beleértve a cselekvési tervhez kapcsolódó vagy attól független kezdeményezéseket is;

39.megjegyzi, hogy bár a cselekvési terv jogilag nem kötelező erejű, végrehajtása jelentős társadalmi-gazdasági költségekkel jár a tagállamok és flottáik számára, mivel rendeletek, iránymutatások, elemzések, ütemtervek, tanulmányok, jelentések és kezdeményezések formájában mintegy 90 intézkedést tartalmaz; felhívja a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy az új vagy megreformált rendeletek vagy kezdeményezések előkészítésének részeként kellő időben készítsék el a szükséges tanulmányokat, valamint a társadalmi-gazdasági előnyök biztosítása érdekében vegyék figyelembe a tengeri területrendezési folyamatokat – amelyek a régiók és a tengeri medencék között, valamint a különböző tagállamok között és nem uniós országokkal is zajlanak – és kapcsolódjanak be azokba;

40.úgy véli, hogy a cselekvési tervben szereplő intézkedéseknek lehetőség szerint a rendes jogalkotási eljárást kell követniük a nagyobb átláthatóság biztosítása érdekében, és valódi hatásvizsgálatot kell tartalmazniuk, valamennyi érdekelt fél megfelelő bevonásával;

41.aggodalommal veszi tudomásul, hogy a cselekvési terv jogi következményei nem egyértelműek, ami a Bizottság által például a Parlament Halászati Bizottsága és a különböző érdekelt felek előtt tett nyilatkozatoknak köszönhető; úgy véli, hogy ez nem teremtett egyértelmű helyzetet és nem hozott stabilitást a halászati ágazat számára, és káros hatással volt a halászati ágazat számos ágazatára egy olyan időszakban, amikor a több válság együttes következményei által okozott bizonytalanságok nagymértékben rontják az ágazatban dolgozók általános hangulatát;

42.aggodalommal veszi tudomásul, hogy az Európai Bizottság egyre gyakrabban használ nem kötelező erejű eszközöket – például közleményeket, amelyeket általában „puha jogként” emlegetnek – arra, hogy nagyon konkrét szakpolitikai intézkedéseket mutasson be anélkül, hogy ezt jogalkotási javaslatok követnék; úgy véli, hogy a bemutatott közlemények szándékolt jogi jelentése és tényleges joghatása közötti eltérés okozta bizonytalanság valószínűleg hatással lesz az ágazat jogbiztonságára és kiszámíthatóságára, valamint jogi kérdéseket vet fel az intézményi egyensúly, valamint az uniós hatáskörök korlátai és gyakorlása tekintetében; ezért úgy véli, hogy az Európai Bizottság közleményeit nem szabad kötelező erejű intézkedések előterjesztéséhez felhasználni;

43.sajnálja, hogy a Bizottság, és különösen a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság és a Környezetvédelmi Főigazgatóság közleményei ellentmondásos nyilatkozatokat tartalmaznak a cselekvési terv kötelező erejével kapcsolatban; felhívja a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóságot és a Környezetvédelmi Főigazgatóságot, hogy jobban vegyék figyelembe a halászati ágazat sajátosságait, mielőtt közös kezdeményezéseket készítenek vagy javasolnak,;

44.támogatja a Bizottság elnökének az Unió helyzetéről szóló 2023. évi beszédét, amelyben kijelenti, hogy minden új jogszabály esetében versenyképességi ellenőrzést végeznek; kéri, hogy a cselekvési terv, a halászattal kapcsolatos valamennyi jogalkotási javaslat és egyéb kezdeményezés tartalmazzon versenyképességi ellenőrzést a különböző tevékenységekre gyakorolt társadalmi-gazdasági hatásuk és a part menti közösségekre gyakorolt hatásuk, valamint a rekreációs célú halászatra és az élelmiszer-ellátásra gyakorolt kumulatív hatásuk tekintetében;

45.sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a cselekvési tervet nem kíséri társadalmi-gazdasági tanulmány, tudományos elemzéssel kísért hatásvizsgálat vagy közbenső jelentés, és hogy az nem javasol semmilyen további, a zöld és az energetikai átállás finanszírozására irányuló intézkedést; felhívja az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy az olyan stratégiai dokumentumokat, mint ez a cselekvési terv, koordináltabb és világosabb módon kell bemutatni a különböző érdekelt feleknek, és figyelembe kellene venni véleményüket, valamint e dokumentumoknak tartalmazniuk kell a végrehajtásuk teljes körű környezeti, társadalmi, gazdasági és jogi értékelését; kéri, hogy hozzanak létre minden szükséges eszközt – beleértve az ösztönzőket és a kompenzációs mechanizmusokat is – az igazságos és kiegyensúlyozott átmenet érdekében;

46.emlékeztet arra, hogy a halászati lehetőségek elosztásakor a tagállamoknak teljes mértékben végre kell hajtaniuk a közös halászati politika 17. cikkét; felhívja a tagállamokat, hogy a halászati lehetőségeket átlátható és objektív, a halászflották társadalmi és környezeti teljesítményén alapuló kritériumok alapján osszák el, és hajtsák végre a 17. cikket az alacsony hatású felelősségteljes halászati gyakorlatok ösztönzésének eszközeként;

47.kiemeli, hogy a cselekvési tervnek egyformán kell hozzájárulnia a közös halászati politika fenntarthatósági pilléreinek (környezeti, társadalmi és gazdasági pillér) megvalósításához, és többek között hozzá kell járulnia a termelékenység növekedéséhez, a tisztességes munkakörülményekhez az ágazatban, különösen a kisüzemi halászat esetében, valamint a stabil piacokhoz, az élelmezésbiztonság és az élelmiszer-autonómia veszélyeztetése nélkül biztosítania kell a biztonságos, minőségi és fenntartható termékeket, lehetővé téve a halászok számára, hogy teljes mértékben kihasználják a számukra kiosztott halászati kvótákat, és hozzá kell járulnia a környezet helyreállításához és védelméhez az éghajlatváltozás mérséklése és az annak hatásaihoz való alkalmazkodás érdekében;

48.üdvözli a Bizottságnak a rekreációs célú horgászat hatásaira vonatkozó adatgyűjtésre irányuló felhívását, de hangsúlyozza, hogy a fenntartható szabadidős halászati tevékenységek gazdasági és társadalmi hatásait is figyelembe kell venni; úgy véli, hogy a rekreációs célú halászat kiváló lehetőségeket kínálhat a „polgári tudományos” megközelítés előmozdítására;

49.úgy véli, hogy az ENSZ nyílt tengerekről szóló szerződése jelentős nemzetközi szintű eredmény az óceánok védelme érdekében; sajnálja azonban, hogy a cselekvési terv nem hangsúlyozza eléggé, hogy a nemzetközi megállapodásokba be kell építeni a viszonosságot; ezért alapvető fontosságúnak tartja, hogy az EU nemzetközi szinten együttműködjön más partnerekkel a közös halászati politika által – különösen a közös halászati politikáról szóló rendelet 28. cikke (2) bekezdésének d) pontjában – meghatározottakhoz hasonló célkitűzésekről és célokról rendelkező szabályok, az európai zöld megállapodás és a fenntartható fejlődési célok végrehajtása érdekében;

50.hangsúlyozza, hogy az EU számára fontos a megújuló óceánenergia tervezett fejlesztését a nem uniós országbeli, különösen az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokban lévő partnereinkkel előkészíteni, rendelkezésükre bocsátva a tengerrendezés és az iparfejlesztés terén szerzett tapasztalatainkat; felhívja az EU-t, hogy fokozza a fejlődő országok kapacitásépítését és finanszírozását az óceán- és part menti gazdálkodással, az óceángazdaságra vonatkozó stratégiák kidolgozásával, a kormányzási hiányosságok áthidalásával, valamint a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat és a tengeri erőforrások tiltott kereskedelmének kezelése céljából; hangsúlyozza, hogy olyan válaszlépéseket kell kidolgozni, amelyek figyelembe veszik a helyi szén-dioxid-mentes energia iránti igényt, a tengeri ökoszisztémák védelmének követelményét és a hagyományos tevékenységek, például a halászat fenntartását; hangsúlyozza, hogy a part menti közösségeket be kell vonni e fellépések végrehajtásába; hangsúlyozza, hogy a legkülső régiókban támogatni kell a tengeri erőforrások fenntartható használatán alapuló fenntartható halászati gyakorlatokat, valamint a halászat, az akvakultúra és az idegenforgalom fenntartható kezelését, e régiók hosszú távú társadalmi-gazdasági fejlődésének biztosítása érdekében;

51.felhívja az EU-t, hogy mozdítsa elő az átláthatóságot a partnerországok halászati és egyéb tengeri kitermelő iparágaiban, mivel ez kulcsfontosságú a túlhalászás, a biológiai sokféleség csökkenése és az emberi jogok megsértésének megszüntetéséhez; hangsúlyozza, hogy a part menti fejlődő országok az átláthatóság javítása érdekében bevezethetik a halászati átláthatósági kezdeményezésben és a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezésben meghatározott előírásokat;

52.kéri, hogy minden korlátozás – akár a cselekvési terven alapul. akár nem – automatikusan vonatkozzon a nem uniós országokból importált termékekre is, különös tekintettel arra, hogy az EU az általa elfogyasztott hal 70%-át importálja; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a belső és külső politikák közötti összhangot, valamint az uniós és nem uniós gazdasági szereplők közötti egyenlő versenyfeltételeket;

53.megjegyzi, hogy a teljes európai fogás 25%-át aktív fenékhalászati eszközökkel fogják ki; úgy véli, hogy az új gazdálkodási szabályok, különösen a halászati technikák használatának uniós szintű korlátozása nem veszélyeztetheti az élelmezésbiztonságot, és nem vezethet a halászati termékek behozatalának növekedéséhez, még kevésbé, ha ezeket a termékeket olyan halászeszközökkel fogják ki, amelyeket az EU-ban korlátozottan használnak;

54.támogatja a halászati ágazatnak a halászati technikák szelektivitásának javítására és a környezeti hatásuk csökkentésére irányuló folyamatos erőfeszítéseit; kiemeli a fajállományok halászati tevékenységek fenntartása melletti helyreállításának pozitív példáit különböző védett területeken; támogatja az olyan társirányítási megállapodások ösztönzésére irányuló további erőfeszítéseket, amelyek értelmében a helyi érdekelt felek felelősséget vállalnak a fenntartható gazdálkodásért, és többet fektetnek be a kutatásba, az innovációba, valamint az új halászeszközök és technikák fejlesztésébe; kiemeli azt a szerepet, amelyet a halászok „a tenger őrzőiként” betöltenek, a halállományok helyreállítása iránti elkötelezettségüket és a tengeri ökoszisztémák helyreállításához való hozzájárulásukat;

55.megjegyzi, hogy a Bizottság szerint a közös halászati politikának köszönhetően az elmúlt évtizedekben kézzelfogható előrelépés történt a fenntarthatóbb halászat irányába; hangsúlyozza azonban, hogy ez a helyreállítás a legtöbb halászközösség számára magas költségekkel járt;

56.kiemeli annak fontosságát, hogy a halászoktól a civil társadalom képviselőiig minden érintett érdekelt felet bevonjanak a döntéshozatali folyamatba, valamint a tengeri ökoszisztémák védelméhez és helyreállításához hozzájáruló, a fenntartható és reziliens halászatot támogató intézkedések végrehajtásába;

57.hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani a nemek közötti egyenlőségre és a nők szerepének megerősítésére, tekintettel a nők és a fiatalok kulcsfontosságú szerepére, különösen a fenntartható óceánalapú gazdaságban és a tengeri természetvédelmi területeken;

58.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.