1.emlékeztet a szabad média fontosságára a demokrácia fenntartásában, a köz- és magánintézmények elszámoltatásában és a polgárok tényeken alapuló információkhoz való hozzáférésében; hangsúlyozza a médiapluralizmus és az újságírói szabadság fontosságát; határozottan elítéli, hogy 2022-ben ismét rekordot döntött a világszerte bebörtönzött újságírók száma, és teljes körű igazságszolgáltatásra szólít fel az EU-ban az oknyomozó újságírók meggyilkolása tekintetében;

2.felhívja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a közéletben részt vevő újságíróknak és emberijog-védőknek a nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárásokkal szembeni védelméről szóló bizottsági ajánlást, kifejezetten a rágalmazási ügyek miatt kiszabott börtönbüntetések megszüntetése, a rágalmazás dekriminalizálása és helyette a polgári vagy közigazgatási eljárások előnyben részesítése érdekében; sürgeti a Bizottságot, hogy foglalkozzon a büntetőeljárás formájában indított, a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek súlyosságával olyan intézkedésekre irányuló javaslat előterjesztése révén, amelyek biztosítják, hogy a rágalmazás, a hamis vádaskodás és a becsületsértés, amelyek a legtöbb tagállamban bűncselekménynek minősülnek, ne legyenek felhasználhatók a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perekre sem közvád, sem magánvád esetén; hangsúlyozza, hogy a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek az újságírók elhallgattatásának csak az egyik módját jelentik, és felhívja a Bizottságot, hogy folytassa az egyéb gyakorlatok kivizsgálását és avatkozzon be; felszólítja a politikusokat, hogy nyilvánosan ítéljék el az újságírók elleni fenyegetéseket és támadásokat;

3.ismételten aggodalmát fejezi ki az alapvető jogok megsértése miatt a Pegasus és az azzal egyenértékű kémszoftverek magánszemélyek és kiemelt szereplők, például újságírók, bloggerek, emberi jogi jogvédők, politikusok vagy más szereplők elleni felhasználása tekintetében; hangsúlyozza, hogy a kémszoftverek nemzeti kormányok általi illegitim használata közvetlenül és közvetve hatással van a döntéshozatal integritására, és ezáltal aláássa az uniós demokráciát, és rávilágít arra, hogy sürgősen nagyobb átláthatóságra és jogi elszámoltathatóságra van szükség a felügyeleti ágazatban;

4.felszólítja a tagállamokat, különösen Görögországot, Magyarországot, Lengyelországot, Spanyolországot és Ciprust, hogy kövessék a Pegasus és azzal egyenértékű kémszoftverek használatáról szóló jelentésében foglalt saját ajánlásaikat; emlékeztet a közös uniós szabványok követésére vonatkozó ajánlásaira, mivel a megfigyeléshez való korlátlan hozzáférés lehetővé tétele nem veszélyeztetheti a személyhez fűződő jogokat;

5.sürgeti a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki nemzeti cselekvési terveket az újságírók biztonsága érdekében, és teremtsenek kedvező környezetet a plurális és független média virágzásához, valamint ahhoz, hogy betölthessék a kormányok és más szereplők elszámoltatásában betöltött alapvető őrző szerepüket;

6.emlékeztet arra, hogy a kémszoftverek kereskedelmét és használatát szigorúan szabályozni kell; hangsúlyozza, hogy a kémszoftverek használatát csak kivételes és különleges esetekben szabad engedélyezni az egyértelműen és pontosan meghatározott, korlátozott és kimerítő jelleggel felsorolt súlyos bűncselekményekkel kapcsolatos vizsgálatok tekintetében, eseti alapon kell indokolni, meg kell felelni a Chartának és az egyéb vonatkozó uniós jognak, és azt előzetesen egy független és pártatlan igazságügyi hatóságnak kell elrendelnie, hatékony, ismert és hozzáférhető korrekciós intézkedésekkel; hangsúlyozza, hogy minden kémszoftverrel folytatott megfigyelést egy független utólagos felügyeleti hatóságnak kell ellenőriznie, amelynek biztosítania kell, hogy az engedélyezett megfigyelés az alapvető jogokkal összhangban és az Európai Unió Bírósága, az Emberi Jogok Európai Bírósága és a Velencei Bizottság által meghatározott feltételeknek megfelelően történik; kitart amellett, hogy a kémprogramokkal megcélzott személyek valódi és érdemi jogorvoslathoz jussanak;

7.hangsúlyozza, hogy a korrupció összeegyeztethetetlen a demokrácia és a jogállamiság értékeivel, mivel elmélyíti az egyenlőtlenségeket és aláássa a polgárok jó kormányzásba vetett bizalmát; mély aggodalmát fejezi ki a több tagállamban egyre növekvő mértékű korrupció miatt, különösen a magas rangú tisztviselőket és politikusokat érintő esetek miatt; ismételten elítéli a jelenlegi és volt európai parlamenti képviselőket érintő állítólagos korrupciós ügyeket; ennek fényében hangsúlyozza az eljárási szabályzatának módosítására irányuló munkát, amelynek célja a Parlament integritásának, függetlenségének és elszámoltathatóságának megerősítése; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az uniós korrupcióellenes keret végrehajtásának szintje a tagállamokban eltérő; kéri, hogy a korrupcióval szembeni zéró tolerancia legyen a szabály; szorgalmazza független etikai testület létrehozását; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló irányelv teljes körű végrehajtását Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1937 irányelve (2019. október 23.) az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről (HL L 305., 2019.11.26., 17. o.).;

8.hangsúlyozza, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége, a hatékony fékek és ellensúlyok –amelyek tagállamonként eltérőek lehetnek – a jogállamiság kulcsfontosságú alkotóelemei; kiemeli, hogy a jogállamiság és az igazságszolgáltatás függetlensége több uniós tagállamban továbbra is komoly aggodalomra ad okot; elítél minden olyan próbálkozást a tagállamok kormányai részéről, amelyek célja, hogy közvetlenül vagy szervezeti eszközökkel politikai befolyást vagy ellenőrzést gyakoroljanak az igazságszolgáltatás döntéshozatali folyamatai fölött;

9.támogatja egy olyan uniós stratégia létrehozását, amely a megelőzés, a közvetlen segítségnyújtás és az elszámoltathatóság biztosítása érdekében az EU külpolitikájának példáira építve konkrét és összehangolt uniós szintű fellépést biztosít, többek között az emberijog-védők Európán belüli védelmi mechanizmusának létrehozásával;

10.támogatja a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz és a horizontális előfeltételek használatát az uniós finanszírozás befagyasztására a korrupció és a jogállamiság terén tapasztalható visszaesés elleni küzdelem érdekében; hangsúlyozza, hogy a különféle feltételességi intézkedések révén korlátozott pénzeszközöket csak akkor lehet felszabadítani, ha a kulcsfontosságú feljogosító feltételek teljesülnek; sürgeti a tagállamokat, hogy a vonatkozó helyreállítási és rezilienciaépítési terveikben meghatározott mérföldkövek elérése érdekében hajtsák végre a megfelelő intézkedéseket; felhívja az Európa Tanácsot az annak megállapítására irányuló intézkedések megtételére, hogy Magyarország elkövetett-e súlyos és folyamatos jogsértést az EUSZ 7. cikkének (2) bekezdésében foglalt uniós értékek vonatkozásában; határozottan elítéli, hogy a magyar hatóságok szisztematikusan bűnbaknak állítják be az LMBTQI+-közösséget; hangsúlyozza, hogy a Tanács osztozik az EUSZ 2. cikkében foglalt értékek védelmével kapcsolatos felelősségben, és hogy ennek elmulasztása hosszú távú és potenciálisan káros következményekkel járna; ragaszkodik a Parlament szerepének és hatásköreinek tiszteletben tartásához;

11.sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamok a szükséges és arányos mértéken túl is meghosszabbítják a szükséghelyzeti intézkedéseket, és megfelelő konzultáció nélkül igyekeznek jogszabályokat elfogadni;

12.megismétli, hogy a demokráciára, a jogállamiságra és az alapvető jogokra vonatkozó uniós mechanizmus azonnali létrehozása szükséges, és sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy haladéktalanul kezdjenek tárgyalásokat a Parlamenttel erről a megállapodásról;

13.üdvözli, hogy a Bíróság 2022-ben bevezette a műsorszórást és az élő közvetítést, hogy megkönnyítse az igazságszolgáltatási tevékenységéhez való részleges nyilvános hozzáférést;

14.mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a gyülekezés szabadsága, a szólásszabadság és az egyesülés szabadsága egyre nagyobb fenyegetettségnek van kitéve; ismételten hangsúlyozza, hogy a békés gyülekezés szabadságához való jog csak abban az esetben korlátozható, ha arról jogszabály rendelkezik, és csak akkor, ha az szükséges és arányos egy Unió által elismert általános érdek vagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében; elítéli a békés tüntetések során a bűnüldöző hatóságok erőszakos és aránytalan beavatkozását, és elítéli a potenciális tüntetők diszkrecionális tömeges letartóztatását; ösztönzi az illetékes hatóságokat, hogy átlátható, pártatlan, független és hatékony vizsgálatokat biztosítsanak az aránytalan erőszak gyanújával vagy állítólagos alkalmazásával kapcsolatban; felhívja a tagállamokat, hogy alkalmazzanak olyan alternatív gyakorlatokat a közrend fenntartására, amelyek más tagállamokban már hatékonynak bizonyultak;

15.hangsúlyozza, hogy a – valamennyi demokráciában alapvető – véleménynyilvánításhoz és tájékozódás szabadságához való jog biztosítása érdekében az információknak mindenki számára hozzáférhetőnek és sokrétűnek kell lennie; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a művészi szabadságot; hangsúlyozza, hogy a dezinformáció jelentős zavarokat okozhat a demokratikus társadalmak, gazdaságok és politikai rendszerek működésében; emlékeztet arra, hogy a dezinformáció terjedésének megakadályozása érdekében a médiatudatosságot és a digitális jártasságot be kell építeni az állampolgári ismeretek oktatásába; ismételten ajánlja hatékony intézkedések meghozatalát a rosszindulatú külföldi hatalmak által terjesztett dezinformáció kezelése érdekében, különös tekintettel a közelgő európai választásokra; hangsúlyozza, hogy a dezinformáció és a propaganda elleni hatékony fellépéshez elengedhetetlen a független és pluralista online és offline médiakörnyezet, ezért azt többek között a médiakoncentráció elleni hatékony fellépés révén kell támogatni;

16.hangsúlyozza, hogy az uniós jog értelmében a nemzeti szabályozó hatóságoknak és/vagy szerveknek kormányuktól függetlenül kell működniük, és nem kérhetnek vagy fogadhatnak el utasításokat más szervektől; megjegyzi, hogy a médiaszabályozás politikai függetlensége, továbbá a tagállamok és a Bizottság általi felügyelete, a szerkesztői függetlenség egész Unióban biztosított védelme, valamint az újságírók és forrásaik védelme a megfigyeléssel szemben kiemelkedő fontosságú; e tekintetben felszólít egy erős európai médiaszabadsági jogszabály elfogadására, amely garantálja a média függetlenségét, pluralitását és szabadságát az EU-ban, biztosítva a tulajdonosok és a finanszírozás átláthatóságát;

17.hangsúlyozza a civil társadalmi szervezetek kulcsfontosságú szerepét az aktív polgári szerepvállalás, az alapvető jogok és a demokratikus részvétel előmozdításában Európában; sürgeti az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő egy stratégiát és hozzon létre minimumszabályokat a civil társadalmi szervezetek védelmére valamennyi tagállamban egy olyan szabályozás és politikai környezet előmozdítása érdekében, amely elrettentő hatásoktól, fenyegetésektől és támadásoktól mentes, és ami fenntartható és megkülönböztetésmentes hozzáférést biztosít a civil szervezetek számára a forrásokhoz, valamint támogatja a civil párbeszédben a politikai döntéshozatalban való részvételüket; helyteleníti, hogy az emberijog-védők helyzete az elmúlt években riasztóan romlott az Unióban; sürgeti az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az emberijog-védők akadályoktól mentesen és biztonságban dolgozhassanak;

18.emlékeztet arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 6. cikke értelmében mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz, ami azt jelenti, hogy az Unióban mindenkit védeni kell a jogtalan és önkényes letartóztatástól; felszólítja a tagállamokat, hogy kövessék a gyanúsítottak és vádlottak eljárási jogairól szóló bizottsági ajánlást, a fogva tartás körülményeinek javítása és ezáltal a szabadsághoz és biztonsághoz való jog magasabb szintű védelmének biztosítása érdekében;

19.elítéli a vallási vagy meggyőződésen alapuló megkülönböztetés és rasszista incidensek számának növekedését az EU-ban; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek határozott lépéseket e tekintetben, nemzetközi szinten is; emlékeztet arra, hogy a Charta 10. cikke értelmében mindenkinek joga van a vallás és meggyőződés szabadságához; helyteleníti, hogy a hátrányos megkülönböztetés eseteiről, a rasszista és idegengyűlölő bűncselekményekről sok esetben nem történik bejelentés a hatóságok felé, ami de facto büntetlenséghez vezet; sajnálatosnak tartja, hogy nem minden tagállam ültette át teljeskörűen a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló kerethatározatot;

20.aggodalmát fejezi ki a roma lakossággal szemben alkalmazott rendőri erőszak egyre gyakoribb esetei miatt; felszólítja a tagállamokat, hogy szigorúan vizsgálják ki ezeket az incidenseket annak biztosítása érdekében, hogy a roma személyekkel vagy közösségekkel szembeni elnyomó, erőszakos intézkedések bevezetése és/vagy végrehajtása ne maradjon büntetlenül; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy foglalkozzanak az elfogult rendőrségi felvételekkel, jelentéstétellel, büntetőeljárásokkal és bírósági ítéletekkel, valamint a roma emberek igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének hiányával;

21.rámutat, hogy a mindennapi élet adatosítása és az adatbotrányok eredményeként a személyes adatok védelméhez való jog egyre növekvő jelentőségű; ismételten aggodalmát fejezi ki az általános adatvédelmi rendelet nem egységes alkalmazása miatt; támogatja a mesterséges intelligenciára vonatkozó uniós szabályozási kerettel kapcsolatos jogalkotási folyamat megerősítésére irányuló kezdeményezéseket, amelyek erős biztosítékokat nyújtanak az alapvető jogok számára;

22.határozottan elítéli az alapvető jogok széles körű megsértését és a migránsokkal, köztük a menekültekkel szemben az Unió határain alkalmazott aránytalan mértékű erőszakot, beleértve az önkényes fogva tartást, az embertelen életkörülményeket és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés hiányát, a jogellenes visszaküldést és az erőszakos visszatoloncolást; mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a tagállamok nemzeti jogukban rögzítik a visszatoloncolások alkalmazását; elítéli a tagállamok azon jogszabályait, amelyek aláássák a menekültek, a menedékkérők és a migránsok emberi jogainak hatékony védelmét a szárazföldön és a tengeren; elítéli továbbá a humanitárius dolgozók és aktivisták kriminalizálását; hangsúlyozza, hogy a menedékkérők közel egyharmada gyermek, és megismétli, hogy a gyermekek bevándorlással kapcsolatos őrizetbe vételét nem szabad engedélyezni;

23.felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy biztosítsák a külső határokon az alapjogok tiszteletben tartását szavatoló hatékony felügyeleti mechanizmusok létrehozását, amelyeknek ki kell terjedniük a határőrizeti tevékenység ellenőrzésére is; Felhívja továbbá az Európai Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására is, hogy azok a személyek, akiknek az adatait az EU nagyméretű információs rendszereinek adatbázisaiban tárolják, tájékoztatást kapjanak jogaikról, és hozzáférhessenek a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekhez;

24.határozottan elítéli a menekültek és migránsok tengeren bekövetkezett elhalálozásának nagy számát, akik gyakran az emberkereskedelem áldozatai, és akiknek embertelen és megalázó, a biztonságukat figyelmen kívül hagyó bánásmóddal kell szembenézniük; megismétli a nemzetközi tengerjog szerinti kötelezettséget a bajba jutott személyek megsegítésére, és sürgősen felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a tengereken veszélyben lévő emberek életének megmentése érdekében; kéri, hogy tartsák tiszteletben a tengeren kimentett valamennyi személy menedékhez való jogát, és minden esetben vizsgálják meg az egyedi körülményeket;

25.megjegyzi, hogy számos tagállamban a nemzetbiztonságot a belső politikák, és egyúttal a migráció meghatározó tényezőjének tekintik; hangsúlyozza, hogy a nemzetbiztonsági okokból hozott intézkedéseknek kellően indokoltaknak és arányosnak kell lenniük, és nem sérthetik a Chartában szavatolt jogokat; emlékeztet arra, hogy a Charta 19. cikke védelmet biztosít kitoloncolás, kiutasítás vagy kiadatás esetén a kollektív kiutasítás megtiltásával, ezért egyedi értékelést követel meg, és megtiltja a nemzetközi védelem iránti kérelmek kizárólag egy adott állampolgárság alapján történő elutasítását;

26.üdvözli, hogy az ukrajnai háború kitörését követően aktiválták az átmeneti védelemről szóló uniós irányelvet A Tanács 2001/55/EK irányelve (2001. július 20.) a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén nyújtandó átmeneti védelem minimumkövetelményeiről, valamint a tagállamok e személyek befogadása és a befogadás következményeinek viselése tekintetében tett erőfeszítései közötti egyensúly előmozdítására irányuló intézkedésekről (HL L 212., 2001.8.7., 12. o.)., amelynek célja, hogy a menekültek és menedékkérők számára biztosítsa a védelemhez való hozzáférést, származástól függetlenül; emlékeztet arra, hogy az irányelv keretében nyújtott, szálláshoz, foglalkoztatáshoz, oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és szociális jóléti szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása során figyelmet kell fordítani a nemek közötti egyenlőség szempontjaira is; elítéli az egyenlőtlen bánásmódot, a faji megkülönböztetést és az erőszakot, amellyel a konfliktus elől menekülő, nem ukrán nemzetiségűek, különösen a színes bőrűek és az LMBTIQ+-személyek szembesülnek; sajnálja, hogy az EU kettős mércét alkalmaz a migránsokkal és menekültekkel szemben, és felszólít e helyzet megszüntetésére;

27.üdvözli az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a migráns, menekült és menedékkérő nők és lányok jogainak védelméről szóló ajánlását, melyben felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket az említett nőkkel szembeni megkülönböztetés megelőzésére, többek között a foglalkoztatáshoz, valamint a szexuális és reproduktív egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésük előmozdítása, továbbá a nemi alapú erőszak túlélőinek a szolgáltatásokhoz és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének elősegítése révén Európa Tanács, „A Miniszteri Bizottság CM/Rec(2022)17 ajánlása a migráns, menekült és menedékkérő nők és lányok jogainak védelméről”, 2022. május 20.;

28.aggodalommal veszi tudomásul a hontalanok nagy számát az EU-ban, különös tekintettel a hontalanul született gyermekekre; felhívja az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki átfogó stratégiát és cselekvési tervet az EU-n belüli hontalanság kezelésére és a kiutasítással szembeni védelemre; felhívja a tagállamokat, hogy megfelelően azonosítsák, ismerjék el és védjék meg a hontalan személyeket, és foglalkozzanak a hontalan személyek sajátos kiszolgáltatott helyzetével;

29.felszólítja az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa a megkülönböztetésmentességhez és az egyenlő bánásmódhoz való jog tiszteletben tartását az egész EU-ban; helyteleníti, hogy a megkülönböztetés tilalmáról szóló horizontális irányelvre irányuló javaslatot már 2008 óta blokkolják a Tanácsban; úgy véli, hogy e javaslat Bizottság általi aktualizálásának a Parlament álláspontjára kell épülnie, foglalkoznia kell az interszekcionális megkülönböztetéssel, és kifejezetten meg kell tiltania a Chartában felsorolt okok bármilyen kombinációján alapuló megkülönböztetést; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács figyelmen kívül hagyta ezeket a kéréseket, és sürgeti a Tanácsot, hogy azokat építse be a megbízatásába, és tegyen meg minden szükséges lépést az EU-n belül a megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében;

30.felhívja a Bizottságot, hogy felügyelje és biztosítsa az EU rasszizmus elleni cselekvési tervének, valamint a rasszizmus elleni nemzeti cselekvési terveknek a tagállami végrehajtását; sürgeti továbbá a Bizottságot, hogy valamennyi uniós szakpolitikában érvényesítse a rasszizmus és a megkülönböztetés elleni küzdelmet; felhívja a Tanács soron következő elnökségeit, hogy vegyék komolyan fontolóra a nemek közötti egyenlőséggel és az esélyegyenlőséggel foglalkozó tanácsi formáció létrehozását;

31.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hatékony jogalkotási és politikai intézkedésekkel lépjenek fel a faji megkülönböztetés ellen a társadalom minden területén, különös tekintettel az oktatásra és az iskolai szegregáció megelőzésére, mind a tagállamokban, mind a bővítési folyamatban részt vevő országokban;

32.emlékeztet arra, hogy a digitalizáció tekintetében nagy figyelmet kell fordítani az új technológiákba bevezetett diszkriminatív előítéletekre, és hogy meg kell követelni a fejlesztőktől és a létesítőktől, hogy nyilvánosan hozzáférhető információkat nyújtsanak e rendszerek betanításának módjáról; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket annak megelőzése érdekében, hogy az új technológiák, köztük a mesterséges intelligencia fokozzák a hátrányos megkülönböztetést, a meglévő egyenlőtlenségeket és a szegénységet; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a mesterséges intelligenciát alkalmazó rendszereket az átláthatóság, a megmagyarázhatóság, a méltányosság és az elszámoltathatóság elvei vezéreljék, és hogy vezessék be az alapjogokra vonatkozó hatásvizsgálatot; felhívja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezeljék az információs és kommunikációs technológiai (IKT) ágazatban, valamint a tudomány, a technológia, a mérnöki tudományok és a matematika (STEM) területén a nemek és a sokszínűség terén mutatkozó hiányosságokat, különösen az új technológiák fejlesztése, és különösen a döntéshozatali pozíciók terén;

33.emlékeztet annak fontosságára, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó gyermekek megtalálhassák a nyelvükön oktató iskolákat; ösztönzi a nemzeti kisebbségek képviselőinek bevonását az oktatási rendszerrel kapcsolatos döntéshozatali folyamatokba;

34.emlékeztet arra, hogy a nemi alapú erőszak igen gyakori az Unió valamennyi tagállamában; határozottan elítéli a nők és az LMBTIQ+-személyek jogai terén tapasztalható gyors visszaesést számos tagállamban; határozottan elítéli a biztonságos és törvényes abortuszhoz való hozzáférés megtagadását, mivel ez a nemi alapú erőszak egyik formája; kiemeli az EJEB határozatát, mely szerint az abortuszra vonatkozó korlátozó jogszabályok és a végrehajtás hiánya sérti a nők testi autonómiához és személyi sérthetetlenséghez való jogát; ismételten elítéli azt a lengyel törvényt, amely az abortusz szinte teljes körű tilalmát rendeli el; emlékeztet arra, hogy nem üldözhetők azok a polgárok, akik segítséget nyújtanak az abortuszellátáshoz való hozzáféréshez, ha az szabadon vagy törvényesen nem elérhető; ismételten kéri, hogy az abortuszhoz való jog kerüljön be a Chartába;

35.üdvözli a Bizottságnak a nők elleni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről szóló irányelvre irányuló javaslatát, és kéri a tárgyalások gyors lezárását, valamint a nemi alapú erőszak felvételét az uniós bűncselekmények listájára; hangsúlyozza, hogy ennek az irányelvnek garantálnia kell az Isztambuli Egyezményben minimumszabályként meghatározott kötelezettségeket, és a védelem szintjének növelése érdekében szigorítania kell ezeken az előírásokon; üdvözli az Isztambuli Egyezmény Európai Unió általi ratifikálását, amely 2023. október 1-jén lépett hatályba; felszólítja a fennmaradó tagállamokat, hogy mielőbb ratifikálják az egyezményt a nők erőszakkal szembeni védelme érdekében;

36.hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő személyek, különösen a fogyatékossággal élő nők továbbra is többszörös és interszekcionális megkülönböztetéssel szembesülnek fogyatékosságuk, nemük, fajuk, etnikai hovatartozásuk, koruk, vallásuk vagy meggyőződésük, szexuális irányultságuk, migrációs státuszuk vagy társadalmi-gazdasági hátterük alapján; hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő nők és lányok különösen ki vannak téve a nemi alapú erőszaknak, beleértve a fizikai, szexuális, pszichológiai és gazdasági erőszakot is; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a fogyatékossággal élő személyek elleni erőszak bejelentésére szolgáló mechanizmusok, valamint az áldozatokat támogató szolgáltatások bevezetéséről és akadálymentessé tételéről;

37.hangsúlyozza, hogy a gyermekek jogai egyetemesek, és hogy minden gyermeket megkülönböztetés nélkül ugyanazok a jogok illetnek meg, mint például a szülői felelősség elismeréséhez való jog, beleértve az azonos nemű párokat is; üdvözli a Bizottságnak a leszármazással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és a közokiratok elfogadásáról, valamint az európai leszármazási igazolás létrehozásáról szóló rendeletre irányuló javaslatát, melynek célja a gyermekek jogainak védelme azáltal, hogy ha egy tagállam megállapította a leszármazást – különösen az azonos nemű szülők esetében –, azt a többi tagállam is elismerje;

38.felhívja a tagállamokat, hogy a kényszersterilizációt tekintsék bűncselekménynek; megismétli azon álláspontját, hogy a nők elleni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről szóló irányelvnek az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdése szerinti bűncselekményként tartalmaznia kell a kényszersterilizációt;

39.emlékeztet arra, hogy a hátrányos megkülönböztetés szélsőséges példái az olyan gyűlölet-bűncselekmények és gyűlöletbeszéd, amelyek hátterében rasszizmus, idegengyűlölet, vallási intolerancia, ellenségesség vagy egy személy fogyatékossága, szexuális orientációja, nemi identitása, nemi önkifejezése vagy nemi jellege miatti előítélet áll. megjegyzi, hogy a tagállamok kötelessége a gyűlölet-bűncselekmények elleni küzdelem és azok kivizsgálása, az elkövetők megbüntetése és megelőző intézkedések alkalmazása; hangsúlyozza, hogy a bűnüldöző hatóságoknak megfelelő nyilvántartást kell vezetniük a gyűlölet-bűncselekményekről, hogy jobban megérthessük a jelenség jellegét és elterjedtségét, valamint az áldozatokra gyakorolt hatását, és kezelhessük a kiváltó okokat;

40.üdvözli a Bizottság arra vonatkozó kezdeményezését, hogy az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésében kibővítse az uniós bűncselekmények listáját a gyűlöletbeszéddel és a gyűlölet-bűncselekményekkel, hangsúlyozva, hogy a gyűlöletbeszédre és a gyűlölet-bűncselekményekre szigorú uniós büntetőjogi választ kell adni; határozottan helyteleníti a kezdeményezés elfogadásának elhúzódását, és ismételten felszólítja a Tanácsot, hogy törekedjen a konszenzusra;

41.emlékeztet arra, hogy a gyűlöletbeszédre és a gyűlölet-bűncselekményekre vonatkozó uniós jogszabályoknak egyetemesen védeniük kell az emberi méltóságot és küzdeniük kell a gyűlölet és az intolerancia ellen, függetlenül azok indítékától, különös tekintettel a célzott személyekre, csoportokra és közösségekre; határozottan elítéli az újságírók, politikusok, tisztviselők, aktivisták és más szereplők ellen irányuló gyűlöletbeszéd és lejárató kampányok minden formáját a közmédiában;

42.felhívja a Bizottságot, hogy folyamatosan ellenőrizze a különböző esélyegyenlőségi stratégiák – az LMBTIQ+-személyek egyenlőségéről szóló uniós stratégia (2020–2025), az uniós nemi esélyegyenlőségi stratégia (2020–2025), a romák egyenlőségét és társadalmi befogadását célzó stratégia, valamint a rasszizmus elleni uniós cselekvési terv (2020–2025) – intézkedéseinek végrehajtását; sürgeti a tagállamokat, hogy mielőbb állítsák össze és hajtsák végre rasszizmus elleni nemzeti cselekvési terveiket;

43.üdvözli, hogy a Bizottság első alkalommal hivatkozott az EUSZ 2. cikke megsértésének egy egyedi esetére, amikor az Európai Unió Bíróságához utalta a más célokat álcázó magyar „gyermekvédelmi törvényt”;

44.elismeri, hogy a szegénység a hátrányos megkülönböztetés egy másik formája, amely az alapvető jogok megsértéséhez, valamint a termékekhez és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében esélyegyenlőtlenséghez vezet; kiemeli a gyermekek sajátos kiszolgáltatottságát és a szegénység rájuk, valamint testi és pszichológiai fejlődésükre gyakorolt hatását; felhívja a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki politikákat a szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentésére, figyelembe véve az interszekcionális megközelítést, és különös figyelmet fordítva a kiszolgáltatott helyzetben lévő egyénekre; üdvözli az európai gyermekgarancia elfogadását, de úgy véli, hogy további erőfeszítésekre van szükség, különösen a szociális védelem területén; felkéri a tagállamokat, hogy garantálják a minőségi oktatáshoz és foglalkoztatáshoz való egyenlő hozzáférést és az esélyegyenlőséget, mivel ezek döntő szerepet játszanak az egyenlőtlenségek csökkentésében és az emberek szegénységből való kiemelésében;

45.mély aggodalmát fejezi ki a szegénység, az egyenlőtlenség és a társadalmi kirekesztés növekedése miatt az Unióban; felhívja a tagállamokat, hogy kezeljék a „menstruációs szegénységet” és szüntessék meg a személyes higiéniai termékekre kivetett héát; hangsúlyozza, hogy a Covid19-világjárvány hosszú távú gazdasági következményei, valamint az élelmiszer- és energiaárak emelkedése súlyosan érintette az alacsony jövedelmű vagy szegénységben élő emberek jogait, beleértve a megfelelő életszínvonalhoz, az élelemhez, az egészséghez, a lakhatáshoz és a szociális biztonsághoz való jogot; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy dolgozzanak ki olyan makrogazdasági politikákat, amelyeket nemcsak a gazdasági növekedés, hanem a szociális normák is vezérelnek, és emlékeztet a szociális normák fontosságára az európai szemeszterben;

46.üdvözli a megfelelő minimumjövedelemről szóló, 2023. január 30-i tanácsi ajánlást A Tanács ajánlása (2023. január 30.) az aktív befogadást biztosító megfelelő minimumjövedelemről (HL C 41., 2023.2.3., 1. o.)., amely biztosítja az aktív befogadást, előremutató lépésként a szociális jogok európai pillére 14. elvének alkalmazása felé; sajnálatát fejezi ki azonban a kiszolgáltatott csoportok elleni strukturális megkülönböztetés leküzdésére irányuló konkrét intézkedések hiánya miatt; felhívja a tagállamokat, hogy gyűjtsenek adatokat a minimáljövedelemről, ezen csoportokra lebontva;

47.hangsúlyozza, hogy a digitalizáció egy transzverzális folyamat, amely hatással van az összes szolgáltatáshoz való hozzáférésre, különösen az egészségügyi ellátásra, valamint az alapvető jogok gyakorlására; hangsúlyozza, hogy az EU-ban a digitális szegénységet nyomon kell követni, és többek között az idősek, a távoli területeken élők, a hajléktalanok és a romák alapvető szolgáltatásokhoz és jogokhoz való hozzáférésével együtt kell értékelni; emlékeztet a tagállamok azon kötelezettségére, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény értelmében biztosítsák a fogyatékossággal élő személyek teljes körű hozzáférését a társadalomhoz; emlékeztet arra, hogy a technológiai függőség közegészségügyi problémát jelent, amely különösen a kiskorúakat, és azok fizikai és mentális integritását érinti;

48.megjegyzi, hogy a lakhatás nem árucikk, hanem szükséglet és a társadalomban való teljes értékű részvétel előfeltétele; felszólítja a tagállamokat, hogy növeljék a megfizethető szociális lakhatásba történő beruházásokat a lakásköltség-túlterheltség felszámolása érdekében, különösen a hátrányos helyzetű és kiszolgáltatott csoportok körében, valamint az e csoportok közötti verseny elkerülése érdekében;

49.üdvözli az egészséges és fenntartható környezethez való hozzáférés egyetemes jogának az Emberi Jogi Tanács által 2021. október 8-án történő elismerését; kiemeli, hogy az egyének számára súlyos negatív következményekkel járhat mind a környezetkárosodás, mind pedig az, hogy néhány hatóság elmulasztja az egyéneket érintő súlyos környezeti kockázatokkal kapcsolatos tájékoztatást; emlékeztet arra, hogy 2030-ig teljes összhangba kell hozni a környezeti levegő minőségére vonatkozó uniós előírásokat a WHO legfrissebb iránymutatásaival;

50.üdvözli az előrelépéseket, amelyekre az Unió EJEE-hez való csatlakozására irányuló tárgyalások 2020. júniusi újraindítása óta került sor, valamint a felülvizsgált csatlakozási eszközök tervezetéről szóló, 2023. márciusában született ideiglenes megállapodást; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a csatlakozási folyamat lezárása érdekében haladéktalanul oldják meg a közös kül- és biztonságpolitika terén fennálló, a jogi aktusok helyzetével kapcsolatos kérdést;

51.támogatja az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének munkáját, amelyet a hátrányos megkülönböztetés dokumentálása céljából az adatok elemzése terén végez, valamint üdvözli a további előrelépéseket e téren; üdvözli a Bizottságnak az egyenlőséggel foglalkozó szervekre vonatkozó normákról szóló két irányelvre irányuló javaslatát, amelynek célja, hogy biztosítsa az EU hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó szabályainak végrehajtását és érvényesítését; felhívja az Ügynökséggel együttműködő nemzeti szerveket, hogy szolgáltassanak elfogulatlan adatokat; felkéri az Ügynökséget, hogy amennyiben az adatok minőségével kapcsolatos komoly aggályok továbbra is fennállnak, konzultáljon további forrásokkal is;

52.kiemeli az uniós intézmények, a tagállamok, az OLAF és az EPPO közötti együttműködés támogatásának és megerősítésének jelentőségét; felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy jelentést, amelyben értékeli annak lehetőségét és módozatait, hogy az EUMSZ 86. cikkében foglaltaknak megfelelően kiterjessze az Európai Ügyészség megbízatását az Unió érdekeit sértő vagy a környezet védelmével összefüggő uniós szakpolitikák következetes alkalmazását befolyásoló súlyos környezeti bűncselekményekre;

53.kéri, hogy az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét a nemzeti emberi jogi intézményekhez hasonlóan és az ENSZ Közgyűlésének 1993-as párizsi alapelveivel összhangban független emberi jogi hatóságként hozzák létre, melynek feladata az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek, valamint a tagállamok által az uniós jog végrehajtása során alkalmazott, Charta szerinti szakpolitikák és gyakorlatok védelme és előmozdítása; úgy véli, hogy ehhez a Szerződésekben jogalapot kell teremteni az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének felállításához, rögzítve annak függetlenségét, és bevezetve a megbízatásának elfogadására és módosítására vonatkozó rendes jogalkotási eljárást; felszólít arra, hogy ez az új Ügynökség legyen jogosult az EUMSZ 263. cikke alapján eljárást indítani a Charta megsértése miatt; kéri, hogy az Ügynökség megbízatásába foglalják bele a panaszok kezelésének hatáskörét, és a Bizottságot kötelezzék arra, hogy konzultáljon az Ügynökséggel az alapvető jogokat érintő jogalkotási aktusokra vagy ajánlásokra irányuló javaslatok előkészítése során;

54.emlékeztet a Bíróság kapcsolódó ítélkezési gyakorlatának fontosságára, amely támogatja az alapvető jogok tiszteletben tartását és tovább pontosítja a jogállamiság fogalmát; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamok továbbra sem hajtják végre a hazai bíróságok, a Bíróság és az EJEB ítéleteit, ami hozzájárul a jogállamiság erodálódásához; hangsúlyozza, hogy az ítéletek végrehajtásának elmulasztása eredményeként az emberi jogok megsértése jogorvoslat nélkül maradhat; kiemeli, hogy az uniós jog elsőbbsége képezi az uniós jogrend alapját; felhívja a Bizottságot, hogy ennek az elvnek az elmulasztása esetén gondoskodjon a megfelelő nyomon követésről;

55.hangsúlyozza a nemzeti és helyi közigazgatás, a tagállamok parlamentjei és a bűnüldöző hatóságok szerepét a Chartában foglalt jogok előmozdításában és védelmében;

56.megemlíti az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének észrevételét, miszerint a tagállamok láthatóan nem kötelezik el magukat strukturáltan a Charta alkalmazásának megerősítésére irányuló bizottsági stratégia végrehajtása mellett, például nem határoznak meg egyértelmű célokat, mérföldköveket és határidőket; felszólítja a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre a stratégiát;

57.emlékeztet arra, hogy a demokratikus életben való részvételhez való jogot és azt a kötelezettséget, hogy a döntéseket a lehető legnyíltabban és a polgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten kell meghozni, a Szerződések – különösen az EUSZ 10. cikke – védik; felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő időt a nyilvános konzultációra, biztosítsák az átláthatóságot, és proaktív módon tegyék közzé a nyilvános dokumentumokat;

58.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.