tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére
rendes jogalkotási eljárás keretében,
„15. Az Európai Parlament és a Tanács (EU) …/… rendelete (…) a mosó- és tisztítószerek és a felületaktív anyagok forgalmazásáról (HL L …).”
Kelt ...
A 4. CIKKBEN EMLÍTETT BIOLÓGIAI LEBONTHATÓSÁGI KÖVETELMÉNYEK
A FELÜLETAKTÍV ANYAGOK, VALAMINT A MOSÓ- ÉS TISZTÍTÓSZEREKBEN TALÁLHATÓ FELÜLETAKTÍV ANYAGOK TELJES BIOLÓGIAI LEBONTHATÓSÁGÁRA VONATKOZÓ KRITÉRIUMOK ÉS VIZSGÁLATI MÓDSZEREK
Az a) és a b) pontban említett vizsgálati módszerek egyike esetében sem alkalmazható előzetes adaptáció és a 10 napos ablak elve.
AZ 5. CIKKBEN EMLÍTETT, MIKROORGANIZMUSOKAT TARTALMAZÓ MOSÓ- ÉS TISZTÍTÓSZEREKRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK
Ez a pont nem vonatkozik a kutatási és fejlesztési célból forgalomba hozott mosó- és tisztítószerekhez szándékosan hozzáadott mikroorganizmusokra.
A 6. CIKKBEN EMLÍTETT, FOSZFÁT- ÉS EGYÉB FOSZFORVEGYÜLET-TARTALOMRA VONATKOZÓ KORLÁTOZÁSOK
A 7. CIKK (2) BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETT MEGFELELŐSÉGÉRTÉKELÉSI ELJÁRÁS
A. modul – Belső gyártásellenőrzés
A belső gyártásellenőrzés az a megfelelőségértékelési eljárás, amellyel a gyártó eleget tesz a 2., a 3. és a 4. pontban megállapított kötelezettségeknek, továbbá biztosítja és saját kizárólagos felelősségére kijelenti, hogy az érintett mosó- vagy tisztítószer vagy felületaktív anyag megfelel e rendelet rá alkalmazandó követelményeinek.
Az e) pont alkalmazásában az illatszer, az illóolaj, illetve a színezőanyag egyetlen összetevőnek tekintendő.
A gyártónak minden szükséges intézkedést meg kell hoznia annak érdekében, hogy a gyártási eljárás és annak figyelemmel kísérése biztosítsa azt, hogy az előállított mosó- vagy tisztítószer vagy felületaktív anyag megfeleljen a 2. pontban említett műszaki dokumentációnak és e rendelet rá vonatkozó követelményeinek.
CÍMKÉZÉSI KÖVETELMÉNYEK
A. RÉSZ – A TARTALOMRA VONATKOZÓ CÍMKÉZÉS
A forgalmazott mosó- és tisztítószerek és felületaktív anyagok címkéjén feltüntetendő információk
Az első albekezdés b) pontjában szereplő feltételnek nem kell teljesülnie, ha a tartósítószerek nem haladják meg az 1272/2008/EK rendelet I. mellékletének 3.4.3.3. pontjában, illetve 3.4.6. táblázatában említett kiváltási határértékeket, vagy a végtermékben már nincs tartósító szerepük, még más tartósítószerekkel együtt hatva sem.
B. RÉSZ – AZ ADAGOLÁSI INFORMÁCIÓKRA VONATKOZÓ CÍMKÉZÉS
A fogyasztói mosószerek és az automata mosogatógépekhez való fogyasztói mosogatószerek címkéjén feltüntetendő információk
D. RÉSZ – A FOGYASZTÓI MOSÓSZEREKRE VONATKOZÓ EGYSZERŰSÍTETT ADAGOLÁSI INFORMÁCIÓK
Az egyszerűsített adagolási táblázat a következő információkat tartalmazza:
DIGITÁLIS TERMÉKÚTLEVÉL
A digitális termékútlevélnek a következő információkat kell tartalmaznia:
Az f) pontban említett kötelezettség nem vonatkozik a szakemberek által használt olyan mosó- vagy tisztítószerekre, illetve szakemberek által használt mosó- vagy tisztítószerekben használt olyan felületaktív anyagokra, amelyek esetében rendelkezésre áll az 1907/2006/EK rendelet 31. cikkében említett biztonsági adatlap.
A 22. CIKK (2) BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETT VIZSGÁLATI MÓDSZEREK
Ez a módszer az eleveniszap és másodlagos ülepítő laboratóriumi modelljét írja le, amelynek célja a települési szennyvíz kezelésének szimulálása. Az EN ISO 11733 szabványban leírtak szerint e vizsgálati módszerre a technika állásának jobban megfelelő működési feltételek is alkalmazhatók.
A mérési módszer egy eleveniszapos berendezést alkalmaz, amely az 1. ábrán, nagyobb részletességgel pedig a 2. ábrán látható. A berendezés a mesterségesen készített szennyvizet tárolótartályból (A), adagolószivattyúból (B), levegőztetőtartályból (C), ülepítőtartályból (D), az eleveniszap visszavezetésére szolgáló mamutszivattyúból (E) és a kifolyó kezelt szennyvizet felfogó tartályból (F) áll.
Az A és F tartálynak üvegből vagy megfelelő műanyagból kell készülnie, és legalább 24 literes űrtartalmúnak kell lennie. A B szivattyúnak biztosítania kell a mesterségesen készített szennyvíz egyenletes átfolyását a levegőztetőtartályba; normál működtetésénél ez a tartály 3 liter kevert folyadékot tartalmaz. A C tartályban a kúp csúcsánál egy G levegőztetőfrittet kell beépíteni. A fritten bevezetett befújt levegő mennyiségét a H áramlásmérő készülékkel mérni kell.
A vizsgálathoz mesterségesen készített szennyvizet kell használni. Ehhez a csapvízben literenként az alábbiakat kell feloldani:
A mesterségesen készített szennyvizet naponta frissen kell elkészíteni.
A tiszta felületaktív anyagokat eredeti állapotukban kell vizsgálni. A mesterséges szennyvíz (1.3. pont) készítéséhez meg kell határozni a felületaktívanyag-minták aktívhatóanyag-tartalmát.
Először töltsük fel a C levegőztetőtartályt és a D ülepítőtartályt mesterségesen készített szennyvízzel. A D ülepítőtartály magasságát úgy kell rögzíteni, hogy a C levegőztetőtartályban a folyadék mennyisége 3 liter legyen. A beoltás egy túlnyomórészt háztartási szennyvizet kezelő szennyvíztisztító telepről származó szennyvízből frissen vett 3 milliliternyi, jó minőségű másodlagos szennyvízzel történjék. A szennyvizet a mintavétel és a felhasználás közötti időszakban aerob körülmények között kell tárolni. Ezután be kell kapcsolni a G levegőztetőt, az E szivattyút és a B adagolóberendezést. A mesterséges szennyvíz a C levegőztetőtartályon 1 liter/óra sebességgel haladjon át; ez átlagosan 3 órás tartózkodási időnek felel meg.
A levegőztetés sebességét úgy kell beállítani, hogy a C tartály tartalma állandóan szuszpendált állapotban legyen, és az oldott oxigén koncentrációja legalább 2 mg/liter legyen. A habképződést megfelelő eszközökkel meg kell akadályozni. Nem szabad olyan habzásgátló anyagokat használni, amelyek gátló hatást fejtenek ki az eleveniszapra, vagy felületaktív anyagokat tartalmaznak. Az E mamutszivattyút úgy kell beállítani, hogy az eleveniszap az ülepítőtartályból folyamatosan és egyenletesen visszaáramoljon a C levegőztetőtartályba. A C levegőztetőtartály felső része körül, a D ülepítőtartály alján vagy a keringetőben lerakódott iszapot legalább naponta egyszer ecset segítségével vagy más megfelelő módon újra körforgásba kell hozni. Ha az iszap nem ülepedik, ülepíthetőségét 2 ml 5 %-os vas(III)klorid-oldat hozzáadásával növelni lehet, ami szükség szerint ismételhető.
A D ülepítőtartályból kifolyó szennyvizet 24 órán át az F gyűjtőtartályban kell felfogni, ezt követően alapos keverés után kell mintát venni. Az F tartályt ezután gondosan ki kell tisztítani.
A mesterségesen készített szennyvíz felületaktívanyag-tartalmát (mg/literben) közvetlenül a felhasználás előtt kell meghatározni.
Az F gyűjtőtartályban 24 óra alatt felfogott szennyvíz felületaktívanyag-tartalmát (mg/literben) közvetlenül a mintavétel után ugyanezzel a módszerrel kell analitikailag meghatározni; eltérő esetben a mintákat – lehetőleg fagyasztással – konzerválni kell. A felületaktív anyagok koncentrációit 0,1 mg/l pontossággal kell meghatározni.
A folyamat hatékonyságának ellenőrzése érdekében legalább hetente kétszer meg kell mérni az F tartályban összegyűlt, üveggyapoton átszűrt szennyvíz és az A tartályban lévő szűrt mesterségesen készített szennyvíz kémiai oxigénigényét (KOI), illetve oldottszervesszén-tartalmát (DOC).
A KOI, illetve a DOC csökkenése időben állandósulni fog, miután a 3. ábrán szereplő beállási időszak leteltével a felületaktív anyag napi biológiai lebomlása közel állandó értéket ér el.
A levegőztetőtartályban levő eleveniszap szárazanyag-tartalmát, hetenként kétszer kell meghatározni, g/l-ben kifejezve. Ha ez 2,5 g/l-nél több, az eleveniszap-fölösleget el kell távolítani.
A lebonthatósági vizsgálatot szobahőmérsékleten kell végezni; ennek állandó értéken: 19–24 °C között kell lennie.
A felületaktív anyag százalékos biológiai lebomlását naponta ki kell számítani, a mesterségesen készített szennyvíz és az F gyűjtőtartályban összegyűjtött víz felületaktívanyag-tartalmának mg/l-ben kifejezett értéke alapján.
Az így nyert lebomlási értékeket a 3. ábrán látható módon, grafikusan kell ábrázolni.
A felületaktív anyag biológiai lebonthatóságát a százalékosan kifejezett lebontási értékeknek a számtani közepe alapján kell kiszámítani, amelyeket a beállási és akklimatizációs időszak utáni 21 egymást követő napon, változatlanul maradó lebomlás és zavartalan üzemelés mellett határoztak meg. A beállási időszak hossza semmiképpen sem haladhatja meg a 6 hetet.
A napi lebomlási értékeket 0,1 % pontossággal kell kiszámítani, a végeredményt azonban egész számra kerekítve kell megadni.
Egyes esetekben a mintavétel gyakoriságának csökkentése megengedhető, de legalább 14, a beállási időszakot követő 21 nap során mért eredményt kell a középérték kiszámításához használni.
Az eljárás azon a tényen alapszik, hogy a kationos metilénkék színezék anionos felületaktív anyagokkal (MBAS) kék színű sókat képez, melyek kloroformmal extrahálhatók. A zavaró hatások elkerülése érdekében az extrakciót először lúgos oldatból végezzük, majd az extraktumot savas metilénkék oldattal is kirázzuk. Az elválasztott szerves fázis abszorbanciáját az abszorpció maximumán, 650 nm-es hullámhosszon, fotometriásan kell mérni.
24 g nátrium-hidrogén-karbonátot (NaHCO
0,35 g metilénkéket p.a. ionmentes vízben feloldunk és 1 000 ml-re hígítunk. Az oldatot felhasználása előtt legalább 24 órával kell elkészíteni. A vakpróbánál a kloroformos fázisnak a tiszta kloroformmal szembeni abszorbanciája 650 nm-en nem lépheti túl a 0,015-ös értéket 1 cm rétegvastagság esetében.
0,35 g metilénkéket p.a. 500 ml ionmentes vízben feloldunk és 6,5 ml H
1 g fenolftaleint 50 ml etanolban feloldunk, és állandó keverés közben 50 ml ionmentes vizet hozzáadunk. Az esetlegesen keletkező csapadékot leszűrjük.
Az elemzésre szánt mintákat nem szabad habrétegen keresztül venni.
Vízzel végzett alapos tisztítás után az elemzéshez használt eszközöket alkalmazásuk előtt metanolos sósavval (2.2.10. pont), majd ionmentes vízzel gondosan át kell öblíteni.
Az eleveniszapos berendezés vizsgálandó be- és kifolyó oldatmintáit a mintavétel után azonnal szűrjük. A szűrlet első 100 milliliterét elöntjük.
A minta bizonyos kimért mennyiségét, amennyiben szükséges semlegesítés után, 250 ml-es választótölcsérbe (2.2.11. pont) visszük. A minta 20 és 150 μg közötti MBAS-t tartalmazzon. Alacsonyabb MBAS-tartalom esetén legfeljebb 100 ml-nyi minta használható. Ha 100 ml-nél kevesebb mintát használunk, azt ionmentes vízzel 100 ml-re fel kell hígítani. A mintához 10 ml pufferoldatot (2.2.1. pont), 5 ml semleges metilénkék oldatot (2.2.2. pont) és 15 ml kloroformot (2.2.4. pont) adunk. Egy percig egyenletesen és ne túl erősen rázzuk össze. A fázisok szétválása után a kloroformos fázist egy másik választótölcsérbe visszük, amely 110 ml ionmentes vizet és 5 ml savas metilénkék oldatot (2.2.3. pont) tartalmaz. Ezt egy percig rázzuk. A kloroformos fázist egy előzőleg kloroformmal kimosott és nedvesített vattaszűrőn keresztül egy mérőlombikba öntjük (2.2.12. pont).
A lúgos és savas oldatokat háromszor extraháljuk, a második és a harmadik extrahálás során 10-10 ml kloroformot használva. A kombinált kloroformos extraktumokat ugyanazzal a vattaszűrővel szűrjük meg, és azokat az 50 ml-es mérőlombikban (2.2.12. pont) a vatta utómosásához használt kloroformmal a jelig feltöltjük. A kloroformos oldat abszorbanciáját fotométerrel 650 nm-en, 1–5 cm-es küvettában tiszta kloroformmal szemben mérjük. A teljes eljárást vakmintával is elvégezzük.
A dodecilbenzol-szulfonsav-metil-észter standard anyagból (tetrapropilén-típus, molekulatömeg 340) a káliumsóvá történő elszappanosítás után hitelesítő oldatot készítünk. Az MBAS-t nátrium-dodecil-benzol-szulfonátként (molekulatömeg 348) számítjuk ki.
Bemérünk 400–450 mg dodecil-benzol-szulfonsav-metil-észtert (2.2.5. pont) 0,1 mg pontossággal egy gömblombikba, és 50 ml etanolos kálium-hidroxid-oldatot (2.2.6. pont), valamint néhány forrkövet adunk hozzá. Visszafolyós hűtőt szerelünk a lombikra, majd egy órán át forraljuk. Lehűlés után a hűtőt és a csiszolatot körülbelül 30 ml etanollal mossuk, és az ehhez használt folyadékot a lombik tartalmához adjuk. Az oldatot kénsavval a fenolftalein elszíntelenedéséig titráljuk. Az oldatot 1 000 ml-es mérőlombikba (2.2.14. pont) átöntjük, majd a jelig ionmentes vízzel felöntjük és megkeverjük.
A fenti, felületaktív anyagot tartalmazó törzsoldat egy részét tovább hígítjuk. 25 millilitert kiveszünk belőle, és 500 ml-es mérőlombikban (2.2.13. pont) ionmentes vízzel a jelig felöntjük és összekeverjük.
Ez a standard oldat a következőt tartalmazza:
ahol E a minta tömege mg-ban.
A kalibrációs görbe felvételéhez a standard oldatból 1, 2, 4, 6, 8 ml-es részleteket kell kivenni, és ionmentes vízzel mindegyiket 100 ml-re kell hígítani. Ezután a 2.3. pontnak megfelelően kell eljárni, a vakpróbát is beleértve.
Az anionos felületaktív anyag (MBAS) mintában található mennyiségét a kalibrációs görbéről (2.4. pont) leolvassuk. A minta MBAS-tartalmát a következő képlettel határozzuk meg:
ahol: V = a felhasznált minta térfogata ml-ben.
Az eredményeket nátrium-dodecil-benzol-szulfonátként (molekulatömeg: 348) adjuk meg.
Az eredményeket 0,1-es pontossággal mg/l MBAS-ben kell megadni.
A felületaktív anyagokat sztrippeléssel töményítjük és választjuk el. A felhasznált mintában a nem ionos felületaktív anyag mennyiségének a 250 és 800 μg közötti tartományban kell lennie.
A sztrippelt felületaktív anyagot etil-acetátban oldjuk fel.
A fázisok szétválasztása és az oldószer elpárologtatása után a nem ionos felületaktív anyagokat vizes oldatban, módosított Dragendorff-reagenssel (KBiI
A csapadékot szűrjük, jégecettel mossuk, és ammónium-tartarát-oldatban feloldjuk. Az oldatban található bizmutot 4-5-ös pH-n pirrolidin-ditiokarbamát-oldattal, fényes platina indikátorelektród és kalomel vagy ezüst/ezüstklorid referenciaelektród alkalmazásával potenciometriásan titráljuk. Ez a módszer 6-30 alkilén-oxid-csoportot tartalmazó nem ionos felületaktív anyagoknál alkalmazható.
A titrálás eredményét 54-es empirikus tényezővel szorozzuk meg a 10 mol etilén-oxiddal kondenzált nonilfenol (NP 10) referenciaanyagra való átszámítás érdekében.
A reagenseket ionmentes vízzel kell készíteni.
Oldjunk fel 1,7 g bizmut-nitrátot p.a. (BiONO
290 g bárium-kloridot (BaCl
TÖRZSOLDAT
1,249 g réz-szulfátot p.a. (CuSO
STANDARD OLDAT
50 ml törzsoldatot összekeverünk 10 ml 0,5 M kénsavval (H
A vizes mintát szűrőpapíron átszűrjük. A szűrlet első 100 ml-jét elöntjük.
Az előzőleg etil-acetáttal átöblített sztrippelőkészülékbe mért mennyiségű mintát teszünk, amely 250–800 μg nem ionos felületaktív anyagot tartalmaz.
A hatékonyabb elválasztás érdekében 100 g nátrium-kloridot és 5 g nátrium-hidrogén-karbonátot adunk hozzá.
Ha a minta térfogata meghaladja az 500 ml-t, akkor ezeket a sókat szilárd alakban tesszük a sztrippelőkészülékbe, és nitrogéngáz vagy levegő átvezetésével oldjuk fel őket.
Ha kisebb térfogatú mintát használunk, akkor a sókat 400 ml vízben oldjuk fel, és így visszük a sztrippelőkészülékbe.
Feltöltjük vízzel a felső leeresztőcsap szintjéig.
A vizes fázisra óvatosan 100 ml etil-acetátot öntünk.
A (nitrogén vagy levegő) gázbevezető vezetékbe iktatott gázmosópalackot kétharmadáig etil-acetáttal töltjük fel.
30–60 liter/óra átfolyási sebességgel gázáramot vezetünk át a készüléken; áramlásmérő használata ajánlott. Az átáramló gáz mennyiségét eleinte fokozatosan növeljük. A gáz mennyiségét úgy kell beállítani, hogy a fázisok észrevehetően elkülönülve maradjanak, és a fázisok keveredése, valamint az etil-acetát vízben való oldódása lehetőleg ne következzék be. Öt perc elteltével a gázáramot leállítjuk.
Ha a szerves fázis térfogata a vízben való oldódás következtében 20 %-nál nagyobb mértékben csökkent, az elválasztást meg kell ismételni, különös figyelmet fordítva a gázáram mértékére.
A szerves fázist választótölcsérbe engedjük le. A választótölcsérbe került vizes fázist – ez csak néhány ml lehet – visszaöntjük a sztrippelőkészülékbe. Az etil-acetát fázist száraz szűrőpapírral 250 ml-es főzőpohárba szűrjük.
A sztrippelőkészülékbe ismét 100 ml etil-acetátot öntünk, és további öt percen át nitrogént vagy levegőt vezetünk át rajta. A szerves fázist a már az első elválasztásnál használt választótölcsérbe engedjük le, a vizes fázist elöntjük, a szerves fázist pedig ugyanazon a szűrőn engedjük át, melyet az első adag etil-acetátnál használtunk. A választótölcsért és a szűrőt 20 ml etil-acetáttal leöblítjük.
Az etil-acetát extraktumot vízfürdőn (elszívófülke alatt) szárazra pároljuk. A pároltatás meggyorsítása érdekében az oldat felszínére enyhe légáramot vezetünk.
A 3.3.1. művelet után kapott száraz maradékot 5 ml metanolban feloldjuk, majd hozzáadunk 40 ml vizet és 0,5 ml hígított sósavat (3.2.3. pont), és az oldatot mágneses keverőkészülékkel keverjük.
Ehhez az oldathoz mérőhengerből 30 ml kicsapató reagenst (3.2.6. pont) adunk. A csapadék ismételt keverés után képződik. 10 perces keverés után az anyagot legalább 5 percig állni hagyjuk.
Ezután egy Gooch-tégelyen átszűrjük, amelynek alját üvegrost-szűrőpapír borítja. A szűrőt előzőleg kb. 2 ml jégecettel megnedvesítjük és leszívatjuk. A főzőpoharat, a mágnesrudat és a tégelyt jégecettel alaposan kimossuk, ehhez mintegy 40–50 ml jégecet szükséges. A főzőpohárra tapadó szilárd csapadékot nem kell kvantitatívan a szűrőre vinni, mert a titráláshoz a csapadék oldata ismét a kicsapató főzőpohárba kerül, és a csapadékmaradék feloldódik.
A szűrőtégelyben levő csapadékot forró ammónium-tartarát-oldat (kb. 80 °C) (3.2.8. pont) hozzáadásával három, egyenként 10 ml-es részletben oldjuk fel. Minden részletet néhány percig állni hagyunk a szűrőben, mielőtt leszívatnánk azt a palackba.
A szívópalack tartalmát a kicsapatásra használt főzőpohárba öntjük. Ezután további 20 ml tartarátoldatot csurgatunk le a főzőpohár üvegfalán az összes maradék csapadék feloldása céljából.
A szűrőtégelyt, a gumikónuszt és a szívópalackot 150–200 ml vízzel alaposan lemossuk, és ezt a vizet is a kicsapató főzőpohárba öntjük vissza.
Az oldatot a mágneses keverőkészülékkel (3.2.16. pont) kevertetjük, hozzáadunk néhány csepp brómkrezol-bíbort (3.2.5. pont) és hígított ammóniaoldatot (3.2.9. pont), amíg színe ibolyába csap át (az oldat az utánmosáshoz használt ecetsav maradékai miatt kezdetben enyhén savas).
Ezután hozzáadunk 10 ml standard acetátpuffert (3.2.10. pont), az elektródokat az oldatba helyezzük, és a büretta csúcsát az oldatba merítve, potenciometriásan standard karbátoldattal titráljuk (3.2.11. pont).
A titrálás sebessége ne haladja meg a 2 ml/perc értéket.
A végpontot a potenciálgörbe két ágára húzott érintők metszéspontja jelenti.
Esetenként a potenciálgörbe inflexiójának ellaposodása figyelhető meg; ez a platinaelektród (csiszolópapír segítségével történő) óvatos megtisztításával kiküszöbölhető.
A mérések elvégzésével egyidőben a teljes eljárást vakmintával is el kell végezni; ezeknél 5 ml metanolt és 40 ml vizet használunk, és a 3.3.2. pont útmutatásai szerint járunk el. A vakminták mérésekor a fogyásnak 1 ml alatt kell lennie, ellenkező esetben kétségbe vonható a reagensek (3.2.3., 3.2.7., 3.2.8., 3.2.9., 3.2.10. pont) tisztasága, különösen nehézfémtartalmuk miatt, és új reagenseket kell alkalmazni. A vakpróbákat az eredmények számításnál figyelembe kell venni.
A karbátoldat faktorát a felhasználás napján kell meghatározni. Ehhez 10 ml réz-szulfát-oldatot (3.2.12. pont) 100 ml víz és 10 ml standard acetát-pufferoldat (3.2.10. pont) hozzáadása után karbátoldattal titrálunk. Ha a fogyás „a” ml, az „f” tényező az alábbiak szerint számítható:
és a titrálás valamennyi eredményét ezzel a faktorral kell megszorozni.
Minden nem ionos felületaktív anyagnak saját szorzótényezője van, mely az összetételétől, különösen pedig alkén-oxid-láncának hosszúságától függ. A nem ionos felületaktív anyagok koncentrációját egy referenciaanyaghoz viszonyítva fejezik ki – amely egy 10 etilénoxid-egységet tartalmazó nonilfenol (NP 10) –, melyre vonatkozóan az átszámítási tényező 0,054.
A mintában lévő felületaktív anyagok mennyisége e tényező segítségével az alábbiak szerint számítható ki, mg NP 10 egyenértékben kifejezve:
(b – c) x f x 0,054 = mg nem ionos felületaktív anyag NP 10-ben kifejezve
ahol:
Az eredményeket mg/l-ben, NP 10-ben kifejezve, 0,1-es pontossággal kell megadni.
MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT