1.megerősíti az emberi jogok egyetemességét, egymásról való kölcsönös függőségét, egymáshoz való kapcsolódását és oszthatatlanságát, valamint minden emberi lény eredendő méltóságát; ismét megerősíti, hogy az EU és tagállamai kötelesek világszerte határozottan, koherensen és következetesen előmozdítani és védelmezni a demokráciát, a jogállamiságot és az emberi jogok egyetemességét és elidegeníthetetlenségét; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy mozdítsák elő a demokráciák és az érintett nemzetközi és regionális szervezetek erőinek egyesülését a fenyegetések kezelése és az emberi jogok világszerte történő előmozdítása érdekében, többek között egy olyan határozott és nyilvános állásponton keresztül, amely megerősíti elkötelezettségünket az emberi jogok egyetemességének és a jogállamiságnak a védelme mellett;

2.sajnálja, hogy egyes totalitárius és tekintélyelvű rezsimek visszaélnek a multilaterális intézményekkel, különösen az ENSZ Emberi Jogi Tanácsával, és arra törekszenek, hogy semlegesítsék az emberi jogi mechanizmusok azon képességét, hogy az államokat felelősségre vonják az emberi jogok megsértéséért, valamint hogy aláássák és/vagy átírják a nemzetközi normákat, hogy azok megfeleljenek tekintélyelvű programjuknak; kéri a Tanácsot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a hasonlóan gondolkodó demokratikus szövetségeseikkel annak érdekében, hogy előmozdítsák többoldalú intézmények reformját, hogy ellenállóbbá váljanak az önkényuralmi rezsimek káros befolyásával szemben;

3.hangsúlyozza, hogy az EU-nak teljes mértékben fel kell készülnie a tekintélyelvűség, az illiberalizmus és a szélsőségesség térnyerésével és rosszindulatú befolyásával, az emberi jogok védelmét érő fenyegetésekkel, valamint az emberi jogok, a demokrácia, a jogállamiság és a nemzetközi humanitárius jog egyetemessége elleni egyre súlyosabb támadásokkal szemben;

4.hangsúlyozza, hogy az EU külső emberi jogi politikájának ambiciózus elkötelezettsége és retorikája megköveteli, hogy következetes és példaértékű legyen az egyetemes emberi jogok és a demokrácia iránti elkötelezettséget illetően; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy világszerte és az EU-ban romlik az emberi jogok és a jogállamiság helyzete, ami veszélyezteti az EU hitelességét, amikor felszólal a demokrácia helyzetének globális hanyatlásával és az emberi jogok visszaszorulásával szemben; kéri az EU-t és tagállamait, hogy jó példával járjanak elöl és határozottan tartsák tiszteletben az emberi jogokat, biztosítsanak kedvező környezetet civil társadalmuk számára és ezen a téren számoljanak fel minden negatív tendenciát;

5.elítéli az emberi jogok és a demokratikus elvek és értékek megsértésének világszerte növekvő tendenciáját, például az egyre mélyülő szintű társadalmi, gazdasági és politikai egyenlőtlenségeket, a jogok terén, különösen a nők jogai terén tapasztalható fordulatot, egész társadalmi csoportok tartós és szisztematikus kirekesztését és megkülönböztetését, a kivégzéseket, a törvénytelen kivégzéseket, a kínzásokat, a nemi alapú erőszakot, a megkülönböztetést és a nemi alapú apartheidet, az önkényes letartóztatásokat és fogva tartásokat, a tartós és szisztematikus megkülönböztetést és egyenlőtlenséget, a marginalizált és veszélyeztetett egyének és csoportok, a civil társadalom, a politikai ellenfelek és az etnikai és vallási kisebbségek elnyomását, a rabszolgaságot és a kényszermunkát, a kényszerű áttelepítést, a hatóságok túlzott erőszakos fellépését, a cenzúra és a független média, valamint az újságírók fenyegetését, valamint a digitális szférában megjelenő fenyegetéseket, egyebek közt például az online megfigyelést és az internetszolgáltatás leállítását; elítéli az autokratikus rezsimek által kifejtett transznacionális elnyomás gyakorlatát; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy világszerte gyengül a demokratikus intézmények védelme és szűkül a civil társadalmak mozgástere, ez pedig büntetlenséget eredményez az emberi jogok megsértése esetén; megjegyzi, hogy a demokráciák száma tovább csökkent, ugyanakkor nőtt a tekintélyelvű rendszerek száma;

6.elítéli azokat a sajátos narratívákat, amelyeket a tekintélyelvű és illiberális rendszerek dolgoznak ki az egyetemes emberi jogok és a jogállamiság megtámadása céljából; figyelmeztet arra, hogy a fent említett narratívákat ezek a rezsimek a nemzetközi fórumokon, például az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában terjesztik; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy lépjenek fel ezekkel az ellenséges narratívákkal szemben, amelyek gyakran a kulturális relativizmussal takaróznak többek között a hatalommal való visszaélések, valamint a félretájékoztatás és az EU-ba irányuló külföldi beavatkozás elfedése érdekében; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy használjanak fel minden rendelkezésükre álló eszközt, beleértve az EU nemzetközi kulturális kapcsolataiban rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázását is;

7.aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nemzetközi konferenciákat és nagy médiavisszhanggal kísért eseményeket szerveznek olyan tekintélyelvű és illiberális országokban, ahol az emberijog-védőket üldözik vagy zaklatják, és hogy ezek az országok az ilyen eseményeket kirakatként használják fel, hogy eltorzítsák az emberi jogi helyzetükről a világban alkotott képet;

8.rámutat az autoriter, totalitárius és illiberális rezsimek által az emberi jogok csorbítására szolgáló keret kiépítésére használt eszköztár olyan jogalkotási és nem jogalkotási rendelkezések révén történő bővítésére, amelyeket választási spekulációra, a civil társadalom, a marginalizált és a kiszolgáltatott egyének és csoportok, a kisebbségek, a politikai ellenfelek, a független média és a kritikus vélemények elhallgattatására és fenyegetésére, az igazságszolgáltatás ellenőrzésére és többek között a szóban forgó rendszereket kritizáló emberijog-védők, újságírók, jogászok, művészek és aktivisták üldözésére használnak;

9.elítéli, hogy a – különösen a meglévő belföldi és nemzetközi konfliktusokat teremtő és kibővítő és újabbakat kiváltó – tekintélyelvű és illiberális rezsimek egyre kevésbé veszik figyelembe a nemzetközi emberi jogi jogszabályokat, és ez pusztítóan hat az emberi jogokra; megjegyzi, hogy ezek a rezsimek megpróbálják aláásni a nemzetközi emberi jogi jogszabályok legitimitását, hogy elkerüljék annak rájuk is kötelező alkalmazását;

10.kéri a „csendes diplomáciai” stratégia eredményességének értékelését, és hogy az EU határozottabban védelmezze az emberi jogokat;

11.határozottan elítéli az orosz fegyveres erők és megbízottjaik által Oroszország Ukrajna elleni illegális, indokolatlan és kiprovokálatlan agresszív háborújában elkövetett atrocitásokat, háborús bűncselekményeket és a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértését, beleértve a szexuális erőszakot, a nemi alapú erőszakot, a gyermekek kitoloncolását, valamint a civilek és hadifoglyok kínzását és meggyilkolását, és mindez mély aggodalommal tölti el; emlékeztet arra, hogy Ukrajna Oroszország elleni háborújának támogatása kulcsfontosságú a szabályokon alapuló nemzetközi rend védelme szempontjából; sürgeti, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy azonosítsák és felelősségre vonják azokat, akik Ukrajnában háborús bűnöket követtek el, és megsértették az emberi jogokat; kéri az Uniót és a tagállamait, hogy e téren továbbra is teljes mértékben támogassák az érintett érdekelt feleket, intézkedéseket és mechanizmusokat, beleértve az ukrán ügyészeket, nyomozókat és igazságszolgáltatást, a Nemzetközi Büntetőbíróságot, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának vizsgálóbizottságát, valamint az egyetemes joghatóság elve szerint folytatott nemzeti nyomozásokat; hangsúlyozza a háborús és emberiesség elleni bűncselekményekre vonatkozó bizonyítékok gyors összegyűjtésének és megőrzésének fontosságát, és üdvözli a civil társadalom erre irányuló erőfeszítéseit;

12.megrázónak és megdöbbentőnek tartja a gondolatszabadságért járó Szaharov-díjjal 2021-ben kitüntetett Alekszej Navalnij meggyilkolását, aki feláldozta életét, hogy Oroszországban megvédje a demokráciát, valamint szembeszálljon az elnyomással és a korrupcióval;

13.haladéktalan tűzszünetre szólít fel Gázában;

14.elégedetten állapítja meg, hogy vannak „reményt keltő emberi jogi eredmények” is, ami némi előrehaladást tükröz az emberi jogokat világszerte érő jelentős kihívások összefüggésében; határozottan támogatja az ENSZ, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ), az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala és az Európa Tanács (ET), valamint többek között az emberijog-védők és a civil társadalmi szervezetek arra irányuló munkáját, hogy a nemzetközi kötelezettségvállalások konkrét intézkedésekké váljanak az emberi jogok megvalósítása érdekében; hangsúlyozza, hogy az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos kommunikációnak stratégiaibb jellegűvé kell válnia, hogy demonstrálni lehessen az EU elkötelezettségét a pozitív eredményekről, politikákról és bevált gyakorlatokról szóló hírek terjesztése révén, és felhívja az uniós küldöttségeket és az uniós tagállamok diplomáciai képviseleteit, hogy harmadik országokban is ennek jegyében tevékenykedjenek; támogatja az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) által az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 75. évfordulójának 2023. évi megünnepléséért folytatott kampányt [támogatva az ENSZ „Human Rights 75” kezdeményezését] és az „Emberi jogi sikertörténetek” elnevezésű kezdeményezést https://goodhumanrightsstories.net/, amely a pozitív emberi jogi történetek népszerűsítését szolgálja;

15.kiemeli, hogy az UNRWA pótolhatatlan szerepet játszik abban, hogy napi szinten fenntartsa a kritikus fontosságú támogatást Gázában 2,2 millió polgári személy számára, akik életüket és legalapvetőbb jogaikat fenyegető, kimondhatatlan veszélynek vannak kitéve; elutasítja, hogy 18 állam felfüggesztette az UNRWA-nak nyújtott finanszírozást, és emlékeztet arra, hogy amennyiben ezt a döntést nem változtatják meg, az UNRWA az elkövetkező hónapokban kifogy a pénzeszközökből; felszólítja ezért az EU-t és tagállamait, hogy nyújtsanak megfelelő finanszírozást az UNRWA számára az életmentő humanitárius munka folytatásához és javításához;

16.hangsúlyozza az emberi jogok megsértése, valamint a széles körű büntetlenség és az elszámoltathatóság hiánya közötti kapcsolatot a konfliktusok által sújtott régiókban és országokban; hangsúlyozza a nemzetközi emberi jogi és humanitárius jogszabályok érvényesítésének szükségességét, különös tekintettel a genfi egyezményekre; határozottan elítéli a nemzetközi humanitárius jog és az emberi jogok megsértését, amit egyes kormányerők és fegyveres csoportok követnek el a világban, és ami egyes esetekben háborús és emberiesség elleni bűncselekménynek minősül; felszólít a humanitárius segélyek gyors és akadálytalan eljuttatásának hatékony biztosítására fegyveres konfliktusok és természeti katasztrófák idején, valamint humanitárius folyosók szisztematikus létrehozására, amennyiben és ahol fegyveres konfliktusok és háborúk esetén szükséges; elítéli a tekintélyelvű kormányok azon kísérleteit, hogy beavatkozzanak a humanitárius segélyszervezetek tevékenységeibe és korlátozzák azokat; emlékeztet ebben az összefüggésben a polgári és katonai szereplők közötti koordináció fontosságára; elítéli a modern háborúk és konfliktusok által világszerte okozott katasztrofális humanitárius következményeket és emberi jogi jogsértéseket;, ideértve többek között a polgári célpontok bombázását, a nemi erőszakot és a kínzást, a kényszerű kitelepítéseket és a jogellenes deportálásokat; rámutat arra, hogy a fegyveres konfliktusok nemi jellegű hatásokkal járnak, ideértve a nők és lányok elleni szexuális erőszak háborús taktikaként történő alkalmazását, a gyermekekre és a kisebbségekre kifejtett hatásokat, valamint a konfliktusok környezeti következményeit;

17.felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy fokozzák a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdítása érdekében tett erőfeszítéseiket, és nyújtsanak segítséget az áldozatoknak a nemzetközi igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésben, valamint a jogorvoslatban és jóvátételben; hangsúlyozza, hogy a civileket és a civilek túléléséhez nélkülözhetetlen objektumokat célzó támadásokat a nemzetközi humanitárius jog tiltja; kéri az Uniót és nemzetközi partnereit, hogy teljeskörűen használják ki az összes vonatkozó eszközt a nemzetközi bűncselekmények elleni küzdelem érdekében, beleértve az egyetemes joghatóság elvének alkalmazását, a nemzeti és nemzetközi szintű rendkívüli törvényszékek létrehozását – többek között az agresszió bűntette tekintetében –, valamint a rugalmas együttműködési és finanszírozási mechanizmusok létrehozását a bűncselekmények bizonyítékainak gyors összegyűjtése és elemzése érdekében; kéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy ezeket az eszközöket más idevágó uniós és tagállami eszközökkel összehangoltan és egymást kiegészítve alkalmazzák;

18.komoly aggodalmának ad hangot a tartós megszállások és területelcsatolások miatt; kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet az illegálisan megszállt területeken fennálló emberi jogi helyzetre, többek között az elhúzódó megszállás alatt álló területeken, valamint a számos befagyott konfliktusban, és hozzanak hatékony intézkedéseket a súlyos emberi jogi jogsértések – például az élethez való jog megsértése, a szabad mozgás korlátozása és a megkülönböztetés – megelőzése érdekében;

19.ismételten felszólítja a tagállamokat, hogy az ENSZ Fegyverkereskedelmi Szerződésének 7. cikkében, a fegyverek kiviteléről szóló, 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspontban A Tanács 2008/944/KKBP közös álláspontja (2008. december 8.) a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról (HL L 335., 2008.12.13., 99. o.). és a kettős felhasználású termékekről szóló uniós rendeletben Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/821 rendelete (2021. május 20.) a kettős felhasználású termékek kivitelére, az azokkal végzett brókertevékenységre, az azokkal kapcsolatos technikai segítségnyújtásra, valamint azok tranzitjára és transzferjére vonatkozó uniós ellenőrzési rendszer kialakításáról (HL L 206., 2021.6.11., 1. o.). foglalt rendelkezéseket szigorúan betartva járuljanak hozzá a fegyveres konfliktusok, valamint az emberi jogok vagy a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértésének megfékezéséhez; sürgeti az Uniót, hogy értékelje a kémprogramok rosszindulatú felhasználását, amíg nem vezetnek be olyan hathatós szabályokat, amelyek garantálják a kémprogramok nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban történő használatát; továbbra is aggodalmának ad hangot a fegyveres drónok nemzetközi jogi kereten kívüli használata miatt, és felszólít a fegyveres drónok fejlesztési projektjeinek emberi jogi hatásvizsgálatára; felszólítja az EU-t, hogy kezdeményezze egy olyan, jogilag kötelező erejű eszköz létrehozását, amely betiltja az észszerű emberi ellenőrzés nélküli, autonóm halálos fegyvereket;

20.kitart amellett, hogy a nemzetközi humanitárius jog elvei alapján biztosítani kell az uniós politika koherenciáját a területek megszállásával vagy annektálásával összefüggő helyzetekben, az emberi jogokkal való súlyos visszaélések megelőzése érdekében; hangsúlyozza az uniós székhelyű vállalatok arra irányuló felelősségét, hogy a legszigorúbb átvilágítási politikát alkalmazzák az e területeken vagy azokkal folytatott bármely gazdasági vagy pénzügyi tevékenységgel szemben, és biztosítsák a nemzetközi jognak és az uniós szankciós politikának való szigorú megfelelést, amennyiben az alkalmazandó ezekben a helyzetekben; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy tisztázza az EU által a szóban forgó területekkel folytatott kereskedelemre vonatkozó szabályokat;

21.megismétli, hogy elvi alapon ellenzi a halálbüntetést, amely kegyetlen, embertelen, megalázó és visszafordíthatatlan büntetés; sajnálja, hogy annak ellenére, hogy egyes nem uniós országokban lépéseket tesznek a halálbüntetés eltörlése felé, e tekintetben még mindig jelentős kihívások állnak fenn; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy más nem uniós országokban egyre fokozódik a halálbüntetés alkalmazása, és hogy a végrehajtott halálos ítéletek száma az elmúlt öt évben elérte az eddigi legmagasabb szintet; ismételten arra kér minden országot, hogy teljes mértékben törölje el a halálbüntetést, vagy a halálbüntetés eltörlése felé tett első lépésként vezessen be azonnali moratóriumot; arra ösztönzi az EU-t és a tagállamokat, hogy használjanak fel minden rendelkezésükre álló eszközt, többek között a nem uniós országokkal kötött kereskedelmi és társulási megállapodásokat, valamint törekedjenek a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratórium bevezetésére, annak eltörlése céljából;

22.hangsúlyozza, hogy az Uniónak rendíthetetlenül törekednie kell a halálbüntetés egyetemes eltörlésére, amely emberi jogi külpolitikájának egyik fő célkitűzése; kéri az Uniót és a tagállamait, hogy a releváns nemzetközi fórumokon vegyék védelmükbe a halálbüntetés eltörlését, és szorgalmazzák ezen álláspont lehető legszélesebb körű támogatását; ösztönzi az ENSZ szerveit, hogy az ENSZ Közgyűlésének határozataival összhangban tegyenek folyamatos erőfeszítéseket a halálbüntetés egyetemes eltörlésére; továbbá arra kéri az érintett országokat, hogy első lépésként szűkítsék a halállal büntethető bűncselekmények vagy szabálysértések listáját; átláthatóságot szorgalmaz a halálos ítéletekkel és kivégzésekkel kapcsolatban azokban az országokban, amelyek nem hozzák nyilvánosságra ezeket a statisztikákat; támogatja az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájához csatolt, a halálbüntetés Afrikában történő eltörléséről szóló jegyzőkönyvtervezet Afrikai Unió általi elfogadásának folyamatát; ösztönzi a többi harmadik országot és regionális szervezetet, hogy indítsanak el hasonló folyamatokat, többek között a civil társadalmi szervezetek érdemi bevonásával; kiemeli az ezek eltörlésére tett helyi és regionális erőfeszítések támogatásának fontosságát;

23.mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy világszerte egyre nagyobb mértékben sérül a véleménynyilvánítás – ezen belül is a művészi kifejezés – és a tömegtájékoztatás szabadsága, különösen az újságíróké; elítéli az újságírók, az emberijog-védők és a civil társadalmi szervezetek, a közélet őrzői, a visszaélést bejelentő személyek és a művészek cenzúrázását az úgynevezett „külföldi ügynökökről” szóló jogszabályok, valamint az autoriter, totalitárius és illiberális rezsimek által elfogadott egyéb jogalkotási és nem jogalkotási intézkedések alkalmazása révén, ideértve a növekvő adminisztratív terheket, a szankciókat, a fenyegetéseket és a rágalmazó és démonizáló nyelvezetet is; ismételten súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a közélet elhallgattatására a közéleti részvételt akadályozó stratégiai pereket alkalmaznak, és sürgeti a tagállamokat és az EU-n kívüli országokat is, hogy vessenek véget az ilyen gyakorlatoknak; tudomásul veszi, hogy néhány ilyen gyakorlat a világ számos régóta fennálló demokratikus országában is előfordulhat; ezzel összefüggésben üdvözli az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy az Unióban megerősítsék az újságíróknak és az aktivistáknak az elhallgattatásukat célzó, megalapozatlan és visszaélésszerű perekkel szembeni védelmét;

24.elismeri az üldöztetéssel és biztonságukat fenyegető veszélyekkel szembesülő újságírók támogatásának kritikus fontosságát, és olyan újságíró-védelmi programok létrehozását szorgalmazza, amelyek megkönnyítik a közvetlen veszélyben lévők áthelyezését és áttelepítését; sajnálatát fejezi ki az újságírók elleni célzott megfigyelés és kémprogramok, valamint egyéb digitális fenyegetések gyakorlata miatt, és elítéli a magánélethez, a szólásszabadsághoz, a gondolatszabadsághoz, az információszabadsághoz és az egyesülési szabadsághoz való szabadságuk állami és nem állami szereplők általi megsértését; megerősíti, hogy a hiteles és megbízható információkhoz való – mind online, mind offline – hozzáférés alapvető jog egy demokratikus társadalomban;

25.kéri a nem EU-s országokat, hogy fogadjanak el sürgős intézkedéseket a tüntetések során alkalmazott szükségtelen vagy túlzott erőszak, zaklatás vagy önkényes fogva tartás megakadályozása céljából, valamint helyezzék hatályon kívül vagy módosítsák az összes olyan jogszabályt és közigazgatási aktust, amely sérti a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságát;

26.sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy két- és többoldalú kötelezettségvállalások révén fokozzák a cenzúrával, a tudományos szabadság elleni fenyegetésekkel vagy támadásokkal kapcsolatos diplomáciai erőfeszítéseiket, különösen a tudósok állami és nem állami szereplők által világszerte történő bebörtönzésével kapcsolatban, ez ugyanis jelentős következményekkel jár az oktatáshoz való jog, a tudományos haladás előnyeinek érvényesülése, valamint a vélemény és a véleménynyilvánítás szabadsága szempontjából; kéri az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy vizsgálják felül a meglévő támogató és védő mechanizmusokat a segítségnyújtás azonosításához és biztosításához szükséges kapacitás fejlesztésének érdekében, beleértve a vészhelyzeti védelmet és támogatást ilyen esetekben; üdvözli, hogy az uniós emberijogvédő-mechanizmust a veszélyeztetett tudományos dolgozókra is kiterjesztették;

27.felhívja a Bizottságot, hogy folyamatosan nyújtson magas szintű támogatást az Emberi Jogok és Demokrácia Globális Campusának, amely biztonságos teret biztosít azoknak a diákoknak és tudósoknak, akiknek azért kellett elmenekülniük saját országukból, mert síkra szálltak a demokrácia és az emberi jogok mellett, és amely az emberi jogi oktatás számára világszerte nyújtott uniós támogatás zászlóshajója; támogatja az Emberi Jogi Tanács 52. ülésszakán kiadott, a tudományos élet szabadságáról szóló közös nyilatkozatot, amelyet valamennyi tagállam támogatott; kéri a tagállamokat és az uniós küldöttségeket, hogy játsszanak kulcsszerepet a nem EU-s országokban a tudományos élet szabadsága megsértésének nyomon követésében és bejelentésében; támogatja a tudományos szabadsághoz való jog végrehajtására vonatkozó elvek tervezetének kidolgozását, és felszólítja az EU-t, hogy mozdítsa elő a tudományos szabadságra vonatkozó iránymutatások elfogadását az ENSZ rendszerén belül;

28.ismételten aggodalmát fejezi ki a gondolat- és a lelkiismereti szabadsághoz, valamint a vallás és meggyőződés szabadságához való jog megsértése és a kapcsolódó gyűlölet-bűncselekmények miatt; hangsúlyozza, hogy az említett jogsértések függetlenek a földrajzi és kulturális határoktól; elítéli a vallási vagy hitbéli identitások politikai célú eszközként való felhasználását, többek között a vallási és hitbéli kisebbségek és vallási közösségek kirekesztését egyes országokban; elítéli a vallási vagy világnézeti kisebbségek tagjai, valamint a tulajdonuk és vallásgyakorlásuk helyszínei ellen elkövetett erőszak, megkülönböztetés, zaklatás és erőszakos cselekmények eszkalálódását; elítéli azt, hogy istenkáromlás, hitmegtagadás vádjával vagy egyéb vallási alapú vádakkal élnek a vallási kisebbségekkel és a jogszerű emberi jogi tevékenységekkel szemben – az elítéltekkel szemben a halálbüntetés lehetőségét is kilátásba helyezve –, többek között az interneten és a közösségi médiában, aminek átfogóbb célja az, hogy korlátozzák a civil társadalom terét, a lehető leghatározottabban elítéli a keresztények világszerte tapasztalható üldözését;

29.teljes mértékben támogatja a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához vagy a hit megtagadásához való jogot, valamint az ahhoz való jogot, hogy az ember vallását vagy meggyőződését erőszaktól és megkülönböztetéstől való félelem nélkül kifejezésre juttassa, megváltoztassa vagy elhagyja; elítéli az egyének és civil társadalmi szervezetek ellen a vallási meggyőződések békés megkérdőjelezése, bírálata vagy az azokat illető szatíra miatt intézett támadásokat; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy fokozzák az említett jogok védelme érdekében tett erőfeszítéseiket, hogy e kérdéseket vessék fel az ENSZ emberi jogi fórumain, és működjenek együtt a megfelelő ENSZ-mechanizmusokkal és -bizottságokkal, többek között a nem uniós országokkal együttműködve, azok védelmében és a jogsértések megakadályozása céljából; emellett multilaterális szinten és a Nemzetközi Büntetőbíróság támogatásával nagyobb erőfeszítéseket és fokozott együttműködést szorgalmaz a gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos bizonyítékok összegyűjtése, az elkövetők bíróság elé állítása és az áldozatok kárpótlása érdekében;

30.elismeri a vallási és vallásközi párbeszéd értékét, amely a különböző vallási, világnézeti és etnikai csoportok közötti békés együttéléshez és kölcsönös megértéshez vezet, és az EU-t és a tagállamokat ezek támogatására ösztönzi; megállapítja, hogy az ateizmus és a nem vallásos lakosság világszerte gyors ütemben növekszik, és ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni a gondolat, a lelkiismeret, a vallás vagy a meggyőződés szabadságára vonatkozó uniós szakpolitikai keretben;

31.javasolja, hogy a vallás és a meggyőződés szabadságának az Európai Unión kívüli előmozdításáért felelős uniós különmegbízott szorosan és kiegészítő módon működjön együtt az EU emberi jogi különleges képviselőjével, az EU egyes régiókkal foglalkozó képviselőivel és a Tanács emberi jogokkal foglalkozó munkacsoportjával, és ennek érdekében úgy véli, hogy a különmegbízottat a többi különmegbízotthoz és uniós különleges képviselőhöz hasonlóan integrálni kellene az Európai Külügyi Szolgálatba; sajnálja, hogy a Bizottság anélkül újította meg a különleges képviselő megbízatását, hogy előzetesen értékelte volna e pozíció hatékonyságát és hozzáadott értékét, ahogyan azt a Parlament többször is kérte; kéri ennek az értékelésnek az elvégzését, és ennek alapján megfelelő pénzügyi és emberi erőforrások elkülönítését annak érdekében, hogy a megbízatások eredményesen végrehajthatók legyenek; emlékeztet arra, hogy idén volt a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatások 10. évfordulója; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy bár az iránymutatások értelmében a Tanácsnak három évente el kell végeznie az iránymutatások értékelését, eddig még egyetlen értékelést sem tettek közzé; felhívja a Tanácsot, hogy végezze el ezt az értékelést, és ossza meg az eredményeket a Parlamenttel; teljes mértékben támogatja azt az uniós gyakorlatot, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsán és az ENSZ Közgyűlésén belül vezető szerepet tölt be a kapcsolódó tematikus állásfoglalások terén; felhívja az EKSZ-t és az uniós küldöttségeket, hogy a partnerországokkal folytatott emberi jogi párbeszédek során és az ENSZ emberi jogi fórumain adott esetben vessék fel a meggyőződési vagy vallási kisebbségek üldözésével vagy hátrányos megkülönböztetésével kapcsolatos általános kérdéseket és konkrét eseteket, eredményorientált megközelítést követve és a nemi dimenziót is beleértve;

32.ismételten elítéli a fajon, etnikai hovatartozáson, nemzetiségen, társadalmi osztályon, fogyatékosságon, kaszton, valláson, meggyőződésen, életkoron, nemen, szexuális irányultságon vagy nemi identitáson alapuló rasszizmus, intolerancia, idegengyűlölet és megkülönböztetés minden formáját; hangsúlyozza, hogy a hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos kérdések vizsgálatakor fontos interszekcionális megközelítést követni; hangsúlyozza, hogy többek között a rasszizmus, a megkülönböztetés, az idegengyűlölet, az antiszemitizmus és az iszlamofóbia, valamint a vallási üldözés és a kapcsolódó intolerancia továbbra is jelentős probléma világszerte, és hogy ezeket a problémákat tovább súlyosbította a Covid19-világjárvány;

33.elítéli a gyűlöletbeszéd növekvő nemzetközi fenyegetését, beleértve az online gyűlöletbeszédet is; megjegyzi, hogy a nők az interneten nagyobb valószínűséggel válnak célpontokká, ami kedvezőtlenül hat a nők politikai részvételére és a döntéshozatalon belül a nemek közötti egyenlőségre; felszólít eredményes intézkedések elfogadására a megkülönböztető magatartásokra való reagálás és a büntetlenség megszüntetése érdekében, valamint arra, hogy a tagállamokkal együttműködve és a Parlament közreműködésével dolgozzanak ki egyedi helyi stratégiákat a nem uniós országokban tapasztalható megkülönböztetés elleni küzdelem elősegítésére, a helyi képviselőkkel és civil szervezetekkel egyeztetve; megismétli az oktatás és a párbeszéd alapvető szerepét a tolerancia, a megértés és a sokszínűség előmozdításában;

34.mélységes aggodalommal veszi tudomásul a kaszthierarchiák, illetve a kasztokon alapuló megkülönböztetés és emberi jogi jogsértések állandósulásának mértékét és következményeit, ideértve a jogrendszerhez vagy a foglalkoztatáshoz való hozzáférés megtagadását, a folyamatos szegregációt, szegénységet és megbélyegzést, valamint az alapvető emberi jogok gyakorlásának és az emberi fejlődés elősegítésének kasztokkal kapcsolatos akadályait; ismét felszólít a kasztalapú megkülönböztetéssel kapcsolatos uniós politika és konkrét helyi stratégiák kidolgozására, amelyek segítik a kasztalapú megkülönböztetés elleni küzdelmet a leginkább érintett országokban; javasolja, hogy az Európai Parlament valamennyi illetékes bizottságában és küldöttségében foglalkozzon a kasztok szerinti megkülönböztetéssel, jelöljön ki egy, a kasztok szerinti megkülönböztetéssel foglalkozó fókuszpontot, és a kérdésben érintett EU-n kívüli országokba tett látogatásai során konzultáljon a releváns szervezetekkel, és a kasztok szerinti megkülönböztetés kérdését vesse fel a helyi hatóságok és más partnerek előtt, valamint a faji megkülönböztetés elleni küzdelem nemzetközi napja alkalmából tartson évenkénti meghallgatást az uniós intézkedések és az elért eredmények áttekintése céljából;

35.elítéli a kínzásra és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódra vagy büntetésre, kényszerű eltüntetésre, önkényes fogva tartásra és törvénytelen kivégzésre való felbujtásra, azok engedélyezésére, rendszeressé tételére, az azokhoz való hozzájárulásra vagy azok tűrésére irányuló, bármilyen körülmények között, többek között az állami szereplők és a bűnüldöző szervek által végrehajtott minden cselekményt vagy kísérletet; arra kér minden országot, hogy áldozatközpontú megközelítést követve fogadjanak el és hajtsanak végre hatékony intézkedéseket a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés megelőzése érdekében, ugyanakkor biztosítsák az elkövetők felelősségre vonását; és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy használatuk sok országban továbbra is széles körben elterjedt; nagy aggodalommal jegyzi meg, hogy világszerte egyre gyakrabban fordul elő kínzás, és az elkövetők büntetlenül maradnak; felhívja az összes országot, hogy a nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban rendszeresen vizsgálják felül a bűnüldöző szervek kihallgatási szabályait és magatartási protokolljait;

36.helyteleníti, hogy lelkiismereti okokból tartanak fogva embereket, és arra kéri az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy fokozzák a feltétel nélküli szabadon bocsátásuk biztosítását célzó erőfeszítéseiket; kéri az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy a nem EU-s országokban támogassa a nemzeti megelőző mechanizmusok létrehozását és működését, valamint az e területen tevékenykedő civil társadalmi szervezeteket; kéri az Uniót, hogy kezdjen párbeszédet harmadik országokkal annak érdekében, hogy a börtönkörülmények javítása fontos közpolitikai kérdéssé váljon, különös hangsúlyt helyezve a börtönökben tapasztalható túlzsúfoltság problémájának a fogva tartás alternatíváinak alkalmazása révén történő kezelésére; elismeri, hogy a civil társadalmi szervezetek és az emberi jogi jogvédők fontos szerepet töltenek be a kínzás és a rossz bánásmód egyéb formái elleni küzdelemben, és sürgeti az EU-t, hogy támogassa őket a szabadságelvonó helyek megfigyelésében a kínzásról szóló felülvizsgált uniós iránymutatásokkal összhangban;

37.emlékeztet, hogy az izraeli katonai bírósági rendszerben 500–700 tizenkét évesnél fiatalabb palesztin gyermeket tartanak fogva és folytatnak ellenük büntetőeljárást; megjegyzi, hogy egyeseket vádemelés nélkül tartanak fogva, míg másokat olyasmikkel vádolnak, mint kődobálás; határozottan elítéli az izraeli állam jogellenes és erkölcstelen fogvatartási gyakorlatát, és felszólít valamennyi palesztin gyermek izraeli börtönökből való szabadon bocsátására;

38.kéri az Uniót, hogy ösztönözze a harmadik országokat, hogy az igazságszolgáltatási garanciákra vonatkozó nemzeti rendelkezéseiket hangolják össze nemzetközi kötelezettségvállalásaikkal (pl. az ENSZ kínzás elleni egyezményével összhangban a kínzás bűncselekménnyé nyilvánítása); elítéli az embercsempészet és a kényszermunka minden, többek között az államok által támogatott formáját, valamint a modern rabszolgaság minden formáját; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy vállaljanak vezető szerepet ezek felszámolásában, és adott esetben szerepeltessenek erre vonatkozó külön hivatkozást a harmadik országokkal kötött uniós megállapodásokba;

39.megjegyzi, hogy a szabad, átlátható és tisztességes választásokon való aktív és passzív részvételhez való jogot nem tartják tiszteletben a tekintélyelvű, a totalitárius és az illiberális rezsimekben, ugyanakkor számos demokratikus országban egyre több akadály áll az említett jogok teljes körű gyakorlása előtt; kiemeli, hogy ezek a rezsimek elcsalt választásokat tartanak azzal a céllal, hogy megszilárdítsák hatalmukat, mivel hiányzik a valódi politikai verseny, a törvényesség és a pluralizmus; szorgalmazza a kisebbségek közéleti részvételének garantálására, valamint a nők és a fiatalok választási folyamatokban való képviseletének növelésére irányuló erőfeszítések megerősítését; kiemeli az Európai Unió választási megfigyelő missziói által az általuk ellenőrzött választási folyamatok független és pártatlan értékelésében játszott szerepet; kéri az említett választási megfigyelő missziók ajánlásainak elfogadása és végrehajtása utáni nyomon követést a harmadik országokban, valamint hogy ezek kulcsfontosságú elemként szerepeljenek az EU és a szóban forgó harmadik ország közötti kapcsolatok keretében; megállapítja, hogy az országok egyre gyakrabban utasítják el az EU választásaik megfigyelésére való meghívását, és felhívja az EKSZ-t, hogy foglalkozzon a helyzettel;

40.megerősíti a kulturális jogok egyetemességét, amely az emberi jogok olyan formája, amely lehetővé teszi az egyének és az emberek csoportjai számára, hogy fejlesszék és kifejezésre juttassák emberi mivoltukat és identitásukat; támogatja az ENSZ kulturális jogokkal foglalkozó különleges előadójának arra irányuló megbízatását, hogy nagyobb láthatóságot biztosítson a kulturális jogoknak az emberi jogok rendszerében, és elősegítse a jogsértések súlyosságának, valamint azok mindenki számára történő felismerése lehetőségének jobb megértését, és felszólít a különleges előadó megbízatásának 2024 utáni megújítására; határozottan elítéli a történelmi, művészeti és kulturális örökségnek a közelmúltbeli konfliktusok során történő megsemmisítését, valamint a történelmi, művészeti és kulturális örökség szisztematikus és politikailag vagy ideológiailag célzott megsemmisítését, továbbá a szuverén államok, népek vagy kisebbségek identitásának és kultúrájának kiirtását; elítéli a kulturális javak jogellenes eltávolítását és kereskedelmét; sürgeti a kulturális alkotások és műtárgyak származási helyükre való visszajuttatását; emlékeztet arra, hogy a kulturális örökség elpusztítása háborús bűncselekménynek és az emberi jogok megsértésének minősülhet, és ezzel összefüggésben – többek között a kulturális örökség fegyveres konfliktusok alatti és utáni védelmét illetően – emlékeztet a nemzetközi közösség által a védelmi felelősség kapcsán vállalt kötelezettségekre;

41.hangsúlyozza, hogy a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség nélkülözhetetlen és oszthatatlan emberi jogok, valamint a jogállamiság és a reziliens demokráciák alapját képezik; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nők és lányok milliói továbbra is megkülönböztetésnek és erőszaknak vannak kitéve, ami konfliktusok esetén, konfliktusok után és a lakóhelyük kényszerű elhagyásakor különösen a legkiszolgáltatottabbakat, konkrétan a fogyatékkal élő nőket és lányokat érinti, akik kettős megkülönböztetést szenvednek el, valamint hogy a nőktől és lányoktól megtagadják a méltóságot és az autonómiát, beleértve a testi autonómiát, sőt még életüket is; elítéli a nemek közötti egyenlőség és a nők jogai terén tapasztalható folyamatos és fokozódó visszaesést, beleértve különösen a szexuális és reproduktív egészség és jogok kapcsán a meglévő jogosultságok és védelem visszavonására irányuló kísérleteket, valamint az olyan jogszabályokat, politikákat és gyakorlatokat, amelyek számos országban továbbra is megvonják vagy korlátozzák ezeket a jogokat, és ez már kimerítheti a nemi apartheid fogalmát; elítéli a nemi alapú erőszak minden formáját, valamint a kizsákmányolást, és aggodalmának ad hangot a kényszerházasságok, valamint a nők és lányok ellen elkövetett becsületalapú visszaélések, erőszak és gyilkosságok miatt; kéri az Uniót, tagállamait és hasonlóan gondolkodó partnereit, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a nők és a lányok emberi jogainak teljes mértékű gyakorlása és védelme biztosítása érdekében; üdvözli az EU isztambuli egyezményhez való csatlakozását, és felhívja azokat az uniós tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy a lehető leghamarabb ratifikálják és hajtsák végre az egyezményt; támogatja a nemek közötti egyenlőséggel és a sokféleséggel foglalkozó uniós nagykövet és az EU emberi jogi különleges képviselője e területen való szerepvállalását; felszólít a nők jogairól szóló uniós charta létrehozására;

42.elismeri, hogy a szexuális és reproduktív egészség és jogok előmozdítása és védelme elengedhetetlen a nemek közötti egyenlőség eléréséhez, és megerősíti a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos átfogó szolgáltatásokhoz való hozzáférés jogát, beleértve a korszerű fogamzásgátlást, a biztonságos és legális abortuszt, a szülési, szülés előtti és szülés utáni egészségügyi ellátást, az asszisztált reprodukciót, valamint a szexuális és reprodukciós egészséggel és jogokkal kapcsolatos oktatáshoz és tájékoztatáshoz való hozzáférést, beleértve az átfogó szexuális kérdésekre vonatkozó oktatást is, a megkülönböztetés, kényszerítés vagy erőszak bármilyen formája nélkül; felhívja az EU-t, az EKSZ-t és tagállamait, hogy a nemzetközi emberi jogi jogszabályokkal és normákkal, valamint az Egészségügyi Világszervezet (WHO) iránymutatásaival összhangban tegyenek határozott lépéseket a szexuális és reprodukciós egészség és jogok – többek között a biztonságos és legális abortuszhoz való hozzáférés – előtérbe helyezése és előmozdítása érdekében a többoldalú és kétoldalú kapcsolatokban;

43.elismeri a kisebbségekhez, például etnikai, vallási vagy világnézeti közösségekhez tartozó nők sokrétű kiszolgáltatottságát, különösen azokon a helyeken, ahol radikalizálódott csoportok és erőszakos milíciák vannak jelen; határozottan elítéli a nők ellen elkövetett bármilyen formájú bármilyen erőszakos cselekményt, többek között a szexuális erőszakot, az emberrablást, a kényszerű lakóhelyelhagyást, az emberkereskedelmet és a gyilkosságot, amelynek hátterében etnikai, vallási vagy hitbéli indíttatású feszültségek vagy radikális és szélsőséges politikai programok állnak; határozottan elítéli az interszekcionális identitású nőkkel, köztük az etnikai kisebbségekhez tartozó nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetést és emberi jogi jogsértéseket; ismételten felszólítja a tagállamokat, hogy fogadjanak el és hajtsanak végre stratégiákat, politikákat és programokat a marginalizált női csoportok szexuális és reproduktív egészségének és jogainak előmozdítása, valamint az előttük álló rendszerszintű, pénzügyi, jogi, gyakorlati és társadalmi akadályok felszámolása, továbbá annak biztosítása érdekében, hogy szexuális és reproduktív egészségüket és jogaikat mindenhol védjék és tiszteletben tartsák;

44.ismételten elítéli a béranyaság kereskedelmi gyakorlatát mint olyan globális jelenséget, amely világszerte kizsákmányolásnak és emberkereskedelemnek teszi ki a nőket, ugyanakkor különösen az anyagilag és társadalmilag kiszolgáltatott nőket veszi célba; kiemeli e gyakorlatnak a nőkre, a nők jogaira, a nők egészségére gyakorolt súlyos hatását, és felhívja a figyelmet a határokon átnyúló következményekre;

45.felszólítja az EU-t, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó harmadik cselekvési terv végrehajtása, a nemi alapú megkülönböztetéssel szembeni helyi uniós stratégia kidolgozása és a vonatkozó ágazati munka során foglalkozzon az interszekcionalitás kérdésével olyan politika kidolgozása révén, amely az emberi jogok megsértésének – többek között a szexuális visszaélés és erőszak, a lakóhelyelhagyás, a kényszermunka és/vagy adósrabszolgaság, a prostitúció és az emberkereskedelem – áldozatává váló nők és lányok millióit érő megkülönböztetés többféle formájával küzd, ideértve a nemek közötti egyenlőséget, valamint a nők és lányok szerepének növelését a külkapcsolatok és a fejlesztési együttműködés minden vonatkozásában, konkrétan egy feminista uniós kül-, fejlesztési és védelmi politikának az EU globális kötelezettségvállalásaival összhangban történő elfogadásával;

46.összehangoltabb erőfeszítéseket szorgalmaz a szexuális erőszak háborús fegyverként való alkalmazásának felszámolása és az ilyen erőszakot elkövetők büntetlensége elleni küzdelem érdekében; kéri a Bizottságot, hogy világszerte tegyen erőfeszítéseket a női nemi szervek megcsonkításának, a tömeges sterilizálásnak és a kényszerű abortusznak a teljes felszámolása érdekében;

47.emlékeztet arra, hogy – miként azt az ENSZ kisebbségi kérdésekkel foglalkozó különleges előadója is megállapította – az erőszakos konfliktusokat a legtöbb esetben világszerte a kisebbségek kirekesztésből, hátrányos megkülönböztetésből és egyenlőtlenségekből eredő, a kisebbségek emberi jogainak megsértéséhez kapcsolódó sérelmei idézik elő; hangsúlyozza, hogy az ENSZ szintjén általánosan érvényesíteni kell a kisebbségek jogainak védelmét és a védelmi mechanizmusok kidolgozását; emlékeztet az államok azon kötelezettségére, hogy saját területükön védjék a nemzeti, etnikai, kulturális, vallási vagy nyelvi kisebbségeik jogait; elítéli, hogy a kisebbségek védelméről szóló nemzetközi kötelezettségei és kötelezettségvállalásai ellenére világszerte erőszakos asszimilációs politikát folytatnak a nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségek esetében, figyelmen kívül hagyva alapvető és emberi jogaikat; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy nyújtsanak aktív támogatást a harmadik országok számára a nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségek alapvető emberi jogainak tiszteletben tartásához minden területen; kéri a Bizottságot, hogy világszerte támogassa a kisebbségek jogainak védelmét, többek között az uniós Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (Globális Európa) „Emberi jogok és demokrácia” tematikus programjának egyik prioritásaként;

48.kiemeli az EU rasszizmusellenes cselekvési tervének külső dimenzióját, és kéri a Bizottságot, az EKSZ-t és az uniós küldöttségeket, hogy az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalának a származás szerinti megkülönböztetésre vonatkozó iránymutatási eszközében ismertetett megközelítés alapján, a civil társadalmi szervezetek képviselőivel és a marginalizált és kiszolgáltatott közösségek tagjaival folytatott párbeszéd keretében működjenek együtt a nem EU-s országbeli partnerekkel, hogy támogassák hasonló stratégiák és szakpolitikák kidolgozását, amelyeknek olyan lehetséges uniós fellépésekre is ki kell terjedniük, mint a jogszabályi változások és a végrehajtás előmozdítása, a láthatósági tervek és a támogatási programok;

49.elítéli a migránsok, menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek emberi jogainak és biztonságának csorbítását; megerősíti elidegeníthetetlen emberi jogaikat, és emlékeztet a tagállamok azon kötelezettségére, hogy a vonatkozó nemzetközi joggal összhangban megvédjék őket; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy az EU migrációs és menekültügyi politikájában és a partnerországokkal való együttműködésben hatékonyan tartsák tiszteletben jogaikat; sajnálatát fejezi ki az idegengyűlölet, a rasszizmus és a migránsokkal szembeni megkülönböztetés növekvő tendenciája miatt; hangsúlyozza, hogy a – különösen az okmányok nélküli – menekültek és a migránsok az erőszak különböző formáival szembesülnek, többek között a lakóhelyelhagyások során, például a szexuális és nemi alapú erőszakkal, valamint számos akadállyal, például az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a tisztességes lakhatáshoz és más alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén; rendkívül aggasztónak tartja az emberi jogok megsértése következtében lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek példátlanul magas számát, amely az elmúlt 10 évben megduplázódott; üdvözli az átmeneti védelemről szóló irányelv A Tanács 2001/55/EK irányelve (2001. július 20.) a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén nyújtandó átmeneti védelem minimumkövetelményeiről, valamint a tagállamok e személyek befogadása és a befogadás következményeinek viselése tekintetében tett erőfeszítései közötti egyensúly előmozdítására irányuló intézkedésekről (HL L 212., 2001.8.7., 12. o.). aktiválását, és szükség esetén annak alkalmazására szólít fel; felszólít a migránsok jogainak védelmére irányuló erőfeszítések megerősítésére és az összes alapvető szolgáltatáshoz való hozzáférésük biztosítására, többek között az átutazás során, valamint a visszaküldés tilalma elvének tiszteletben tartására; felszólít a visszaküldések illegális gyakorlatának azonnali megszüntetésére; kéri a migráció és a kényszerű lakóhelyelhagyás kiváltó okainak kezelését;

50.hangsúlyozza, hogy fontos a szolidaritás és a tagállamok közötti megosztott felelősség elve a migrációs áramlások kezelése során, többek között az első érkezés szerinti tagállamok előtt álló kihívások enyhítése érdekében; megerősíti, hogy támogatja a migrációs és menekültügyi paktum ütemtervét; sürgeti a társjogalkotókat, hogy e parlamenti ciklus vége előtt kettőzzék meg a menekültügyi és migrációs jogszabályi keret reformjának véglegesítésére irányuló erőfeszítéseiket;

51.ragaszkodik ahhoz, hogy a nem uniós államokkal kötött valamennyi uniós és tagállami migrációs együttműködési és visszafogadási megállapodás szigorúan feleljen meg a nemzetközi emberi jogi, menekültügyi és tengerjognak, különösen a menekültek jogállásáról szóló egyezménynek; ismételten felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szerepeltessenek előzetes értékelést és felügyeleti mechanizmusokat is, hogy értékelni lehessen a harmadik országokkal a migráció terén való együttműködés emberi jogi hatásait, továbbá osszák meg az eredményeket a Parlamenttel; mély aggodalmának ad hangot a harmadik országokkal a migrációs együttműködés terén kötött informális megállapodások gyakorlata miatt, ezekre ugyanis a Parlamentnek nincs rálátása; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az átláthatóságot, és tegyék lehetővé a parlamenti ellenőrzést és a demokratikus felügyeletet, különösen az olyan felekkel való együttműködés tekintetében, amelyek közismerten megsértették az emberi jogokat; ragaszkodik ahhoz, hogy az emberi jogokat az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) és az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége (EASO) által végzett valamennyi tevékenységben érvényesíteni és ellenőrizni kell;

52.felhívja az EU-t és tagállamait, hogy biztosítsák a harmadik országoknak nyújtott, migrációval kapcsolatos uniós finanszírozás teljes átláthatóságát, és garantálják, hogy az sem közvetlenül, sem közvetve nem segíti elő az emberi jogok megsértésének elkövetését vagy az említett jogsértések büntetlenségét; kéri, hogy az EU által finanszírozott humanitárius műveletek során vegyék figyelembe a gyermekek és más kiszolgáltatott csoportok különleges szükségleteit, valamint biztosítsák a gyermekek védelmét, amikor lakóhelyük elhagyására kényszerülnek; ezzel összefüggésben elítéli a migráns gyermekek idegenrendészeti fogdákban való elhelyezését, különösen, ha elszakítják őket szüleiktől vagy törvényes gyámjaiktól;

53.határozottan elítéli a migránscsempészetben és emberkereskedelemben részt vevő csempészhálózatokat, és felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy fokozzák az e hálózatok elleni küzdelem és a csempészet megakadályozása érdekében tett erőfeszítéseiket, beleértve a harmadik országokkal való együttműködést is, az európai és nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban; hangsúlyozza, hogy a csempészhálózatok a biztonságos és legális migrációs útvonalak hiányából húznak hasznot, és a migrációs útvonalakon bekövetkező tragikus halálesetekért ők a felelősek; hangsúlyozza, hogy az információk terjesztésének és a csempészés veszélyeivel kapcsolatos figyelemfelhívó kampányok alapvető fontosságúak;

54.sajnálattal állapítja meg, hogy az őslakos népek továbbra is világszerte széles körű és rendszeres megkülönböztetéssel és üldöztetéssel szembesülnek, ideértve a lakóhelyük elhagyására kényszerítésüket is; elítéli az önkényes letartóztatásokat és azoknak az emberijog-védőknek és földterület-védőknek a meggyilkolását, akik az őslakos népek jogaiért állnak ki; hangsúlyozza, hogy az őslakos népek jogainak és hagyományos gyakorlatainak előmozdítása kulcsfontosságú a fenntartható fejlődés elérése, az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a biológiai sokféleség megőrzése szempontjából; sürgeti a kormányokat, hogy olyan fejlesztési és környezetvédelmi politikát folytassanak, amely az ENSZ fenntartható fejlődési céljaival összhangban tiszteletben tartja a gazdasági, társadalmi és kulturális jogokat, és az őslakos népekre és helyi lakosságra is kiterjed; ismételten arra kéri az Uniót, a tagállamait és azok nemzetközi közösségen belüli partnereit, hogy az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatban meghatározottakkal összhangban fogadják el az őslakos népek jogainak – köztük a nyelvükhöz, földjeikhez, területeikhez és erőforrásaikhoz való jog – teljes körű elismeréséhez, védelméhez és előmozdításához szükséges valamennyi intézkedést, különös tekintettel a szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezésre; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy biztosítsák a jóhiszemű kötelezettségvállalást és a fent említett jogok tiszteletben tartását az uniós kereskedelmi eszközök és az uniós székhelyű vállalatokra vonatkozó vonatkozó uniós jogszabályok révén; ösztönzi a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) őslakos és törzsi népekről szóló, 1989. évi 169. számú egyezményének ratifikálását,

55.felszólítja az összes államot, többek között az EU-t és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az őslakos népeket és helyi közösségeket bevonják a nemzetközi klímadiplomáciai tanácskozásokba és döntéshozatali folyamatokba; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy továbbra is mozdítsa elő a párbeszédet és az együttműködést az őslakos népek és az EU között;

56.hangsúlyozza a kereskedelem szerepét az emberi jogok helyzetének előmozdításában és javításában az EU partnerországaiban, beleértve az általános vámkedvezmény-rendszer pluszt (GSP+) is; megjegyzi azonban, hogy egyes érintett országokban alig vagy egyáltalán nem történt javulás; sajnálatát fejezi ki a túlzott mértékű és kizsákmányoló üzleti tevékenységek emberi jogokra és demokráciára gyakorolt káros hatása miatt, és elítéli azokat a vállalatokat, amelyek jogellenesen hasznosítják a természeti erőforrásokat, hátrányosan befolyásolva az emberi jogok helyi közösségekben való érvényesülését;

57.felhívja az EU-t, hogy biztosítson kiegészítő és ambiciózus európai és nemzetközi eszközöket, amelyek hathatós és érdemi rendelkezéseket határoznak meg, és biztosítják az igazságszolgáltatáshoz és a tényleges jogorvoslathoz való jogot az érintett személyek számára; e tekintetben felszólít a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról szóló irányelv tekintetében történő gyors és ambiciózus végleges megállapodásra, amely irányelv kötelező erejű uniós szabályokat tartalmaz az emberi jogok, a munkavállalói jogok és környezeti jogok tekintetében felelős vállalati magatartásra vonatkozóan, valamint a kényszermunkával előállított termékek tilalmának időben történő véglegesítésére annak biztosítása érdekében, hogy a kényszermunkával előállított termékek ne kerülhessenek az uniós piacra; hangsúlyozza, hogy az érdekelt felek – többek között az áldozatok, az áldozatok képviselői, a munkavállalói szövetségek és más érintett érdekelt felek – érdemi bevonása az átvilágítási folyamat átfogó és folyamatos eleme, ugyanakkor alapvető lépés a kényszermunka azonosítása, kezelése és orvoslása felé; hangsúlyozza az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekkel összhangban lévő helyreállítási és igazságszolgáltatási intézkedések fontosságát, többek között az áldozatokkal egyeztetett pénzügyi és nem pénzügyi intézkedéseket; sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson be ajánlást a Tanácsnak annak érdekében, hogy az EU ambiciózus felhatalmazást kapjon arra, hogy a lehető leghamarabb részt vegyen az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó, jogilag kötelező erejű ENSZ-eszközről folyó tárgyalásokban; felhívja a Bizottságot, az EKSZ-t és az uniós küldöttségeket, hogy a harmadik országokkal folytatott párbeszédük során támogassák a vállalati társadalmi felelősségvállalást és a vállalati elszámoltathatóságot, valamint az elveket, és támogassák ezeket saját nemzeti cselekvési terveik kidolgozásában;

58.emlékeztet arra, hogy a vállalkozások felelősök annak biztosításáért, hogy műveleteik és ellátási láncaik ne képezzék emberi jogi visszaélések részét, beleértve a környezetvédelmi jogokat, az őslakosok jogait és a munkavállalói jogokat érintő visszaéléseket; hangsúlyozza az államok és más szereplők, köztük a nagyvállalatok és a vállalkozások alapvető kötelezettségeit és felelősségét az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésével, az emberi jogokra gyakorolt negatív hatásuk megelőzésével és az olyan megfelelő politikák előmozdításával kapcsolatban, amelyek összhangban vannak az emberi jogi kötelezettségekkel;

59.emlékeztet arra, hogy a munkához való jogot az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 23. cikke rögzíti, és e tekintetben kiemeli, hogy világszerte a kis- és középvállalkozások (kkv-k) biztosítják a munkahelyek több mint kétharmadát, és támogathatják a társadalmi és a gazdasági jogok fejlődését; ezzel összefüggésben ismét hangsúlyozza, hogy megfelelő egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítani a kkv-k számára;

60.hangsúlyozza, hogy a vállalkozás szabadsága az Alapjogi Charta 16. cikkében rögzített jog; ösztönzi az EU-t és a tagállamokat, hogy az ENSZ szintjén és más multilaterális fórumokon játsszanak vezető szerepet a vállalkozáshoz való emberi jog globális szintű elismerésének megteremtéséről folytatott megbeszéléseken;

61.elítéli az emberi jogok megsértését, beleértve a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, interszexuális és queer (LMBTIQ+-)személyekkel, valamint az e személyek jogainak védelmezőivel szembeni megkülönböztetést, stigmatizálást, szegregációt, üldöztetést, erőszakot és gyilkosságokat világszerte; elismeri az inkluzív oktatás fontosságát a megkülönböztetés elleni küzdelemben, annak korai szakaszaitól kezdve; rendkívül aggasztónak tartja a gyűlölet és a LMBTIQ+-ellenes narratívák és jogszabályok terjedését, amelyek az LMBTIQ+-személyeket és az emberijog-védőket veszik célba; felhívja a nem EU-s országokat, hogy fogadjanak el konkrét politikákat az LMBTIQ+-személyek védelmére, és biztosítsanak számukra eszközöket jogaik megsértésének biztonságos bejelentésére; felszólítja a nem EU-s országokat, hogy töröljék el azokat a jogszabályi rendelkezéseket, amelyek közvetlenül vagy közvetve az LMTBIQ+-személyekkel szembeni hátrányos megkülönböztetéshez, zaklatáshoz és üldöztetéshez vezetnek; ismételten kéri az LMBTIQ-személyek egyenlőségéről szóló stratégia (2020–2025) teljes körű végrehajtását, amely az EU eszköze az LMBTIQ+-személyek helyzetének javítására szerte a világban; különös aggodalmának ad hangot a nem demokratikus rezsimekben élő LMBTIQ+-személyek miatt, és rugalmas mechanizmusok létrehozására szólít fel e személyek, valamint jogaik védelmezőinek védelme érdekében; kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy külpolitikáikban alaposan és következetesen alkalmazzák az LMBTIQ-személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének előmozdítására és védelmére vonatkozó uniós iránymutatást;

62.határozottan elítéli a gyermekek jogai tiszteletben tartásának visszaesését és e jogok egyre gyakoribb megsértését, ideértve az erőszakot, a korai és a kényszerházasságot, a szexuális visszaéléseket és kizsákmányolást, beleértve a nemi szervek megcsonkítását, az emberkereskedelmet, a gyermekmunkát, beleértve a gyermekekkel végeztetett kényszermunkát, a gyermekkatonák többek között bűnözői csoportok általi toborzását, az oktatáshoz – többek között a saját kultúráról, hagyományokról való tanuláshoz való joghoz – és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés hiányát, az alultápláltságot és a mélyszegénységet is; elítéli a gyermekek – köztük az etnikai kisebbségek – elrablását, erőszakos elkülönítését vagy kitoloncolását, örökbefogadását és erőszakos asszimilációját, különösen háború és konfliktus esetén; kiemeli, hogy világszerte még mindig nagyon sok gyermeket kényszerítenek munkára, általában veszélyes körülmények között; ismételten szisztematikus és következetes megközelítést szorgalmaz az EU valamennyi politikájában a gyermekek jogainak előmozdítása és védelme érdekében; kéri, hogy az igazságszolgáltatási folyamatokba építsenek be külön gyermekjogi megközelítést, amely javítja a gyermekek igazságszolgáltatáshoz és hatékony jogorvoslathoz való hozzáférését, és biztosítja az elkövetők elszámoltathatóságát; hangsúlyozza, hogy világszerte fenntartható módokat kell kialakítani azon gyermekek újbóli integrálására és a számukra biztosított jóvátételre, akiknek a jogai a konfliktusok során sérültek; sürgeti a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény teljes körű és egyetemes ratifikálását;

63.kiemeli, hogy az oktatás világszerte fontos szerepet tölt be a gyermekek és fiatalok fejlődésében; hangsúlyozza, hogy az egyetemes, inkluzív és minőségi oktatáshoz való hozzáférés olyan emberi jog, amelynek magában kell foglalnia az emberi jogaikkal kapcsolatos tudatosság növelését, valamint azt, hogy mi minősül jogaik megsértésének, és hogyan kell a jogsértést jelenteni; megállapítja, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 26. cikke szerint a szülőket elsőbbségi jog illeti meg a gyermekeik számára biztosítandó oktatás típusának megválasztásában; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt annak biztosítása érdekében, hogy az oktatáshoz való jogot világszerte tiszteletben tartsák, a menekülttáborokban és -központokban is; felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy az Unió külső finanszírozási eszközei révén továbbra is biztosítsanak hathatós finanszírozást az oktatás számára, és támogassák a nem uniós országokat a minőségi oktatási rendszerek létrehozásában és fejlesztésében; hangsúlyozza, hogy minden oktatási és iskolai anyagnak meg kell felelnie az UNESCO oktatási normáinak;

64.aggodalmát fejezi ki a fogyatékossággal élő személyek jogainak, például az inkluzív és minőségi oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz és a foglalkoztatáshoz való hozzáférés, valamint a politikai életben való részvétel teljes körű gyakorlása terén jelentkező kihívások miatt; ismételten kéri, hogy az EU nyújtson globális segítséget a fogyatékossággal élő személyek gondozóit támogató politikák kidolgozásában; felszólít valamennyi érdekelt felet a társadalmi tudatosság növelésére és a fogyatékossággal élő személyekkel szembeni megkülönböztető magatartás elleni küzdelemre; ismételten felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a fogyatékossággal élő személyek egyenlő jogainak az EU külső fellépése révén történő előmozdítása érdekében, többek között a tagjelölt országok vonatkozásában tett erőfeszítéseiket, összhangban az ENSZ fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményének részes feleiként fennálló kötelezettségekkel; hangsúlyozza, hogy szisztematikus és strukturált párbeszédet kell biztosítani a partnerországokban a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezetekkel, és olyan politikákat kell végrehajtani, amelyek garantálják a társadalomban való egyenlő részvételhez fűződő emberi joguk, többek között a szavazati joguk teljes körű gyakorlását, figyelembe véve konkrét igényeiket és perspektíváikat; ismételten kéri, hogy az EU segítse a partnerországokat a fogyatékossággal élő személyek magas színvonalú, hozzáférhető és megfizethető gondozóit támogató politikák kidolgozásában; kéri a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvjavaslat mielőbbi elfogadását;

65.ismételten kéri az Uniót és a tagállamait, hogy dolgozzanak ki új utakat az idősek jogainak megerősítésére, figyelembe véve az őket érintő számos kihívást, többek között az életkoron alapuló megkülönböztetést, a szegénységet, az erőszakot, a szociális védelem hiányát, a magányt és a digitális kirekesztést; felhívja az EU-n kívüli országokat, hogy fogadjanak el olyan politikákat, amelyek elősegítik az idősek minőségi, hozzáférhető és megfizethető egészségügyi, szociális és jogi szolgáltatásokhoz való hozzáférését, különös figyelmet fordítva az idős nőket a munkájuk során érintő nemek közötti bérszakadékból fakadóan fenyegető elszegényedés kockázatának leküzdésére; hangsúlyozza, hogy garantálni kell a közügyekben való önálló részvételüket, és lehetővé kell tenni számukra, hogy emberi jogaikat és alapvető szabadságaikat méltósággal, teljes mértékben élvezhessék;

66.emlékeztet arra, hogy az élelemhez, a biztonságos ivóvízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez való jog, beleértve a biztonságos és megfelelő élelmiszerekhez, vízhez és higiéniai rendszerekhez való fizikai és gazdasági hozzáférést, nemzetközileg elismert emberi jog; súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy világszerte kihívások érik az élelemhez való jogot, különösen háborús helyzetekben és konfliktusok, valamint a természeti katasztrófák és az éghajlatváltozásból fakadó szélsőséges időjárási körülmények során; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy az ENSZ rendszerén belül ösztönözzék az élelemhez való jogra vonatkozó kötelező jellegű iránymutatások kidolgozását; felszólít az éhezés – különösen a gyermekek körében tapasztalható éhezés – elleni közpolitikák elfogadására, többek között az élelmiszer-ellátás globális bizonytalanságára való reagálás érdekében folytatott nemzetközi együttműködés fokozása és az éhínség és alultápláltság kockázatának kitett lakosságnak nyújtott sürgős segítség révén;

67.kéri az Uniót, a tagállamokat és a nemzetközi közösséget, hogy haladéktalanul fokozzák erőfeszítéseiket a súlyos élelmiszerhiány kialakulásának megállítása érdekében; hangsúlyozza, hogy az élelmezésbiztonságot tovább súlyosbítja a világszerte előforduló számos konfliktus – beleértve az olyan országokban zajló jelenlegi konfliktusokat is, amelyek az elsődleges élelmiszertermékeket, különösen a gabonát tekintve a világ nagy exportőrei –, ami súlyos következményekkel jár a világ több részében; határozottan elítéli, hogy az élelmiszer-ellátás bizonytalanságát, valamint az élelmiszerárakkal való spekuláció kedvezőtlen hatásait háborús politikai eszközként vagy fenyegetésként használják; felszólít különösen az azonnali és állandó tűzszünetre a Gázai övezetben annak érdekében, hogy az övezet valamennyi lakosa folyamatosan hozzáférjen az élelemhez és a vízhez;

68.hangsúlyozza, hogy a klímaválság és annak a környezetre és a biodiverzitásra gyakorolt hatása közvetlenül kihat az emberi jogok tényleges gyakorlására, továbbá hogy ezek a kérdések egymással összekapcsolódnak és összefüggenek; felszólít a nemzetközi együttműködés fokozására és az e tekintetben való kapacitásépítés megerősítésére irányuló politikák gyors elfogadására, az ENSZ Közgyűlésének 76/300. sz. határozatában foglaltaknak megfelelően; elismeri, hogy a civil társadalmi szervezetek, környezetvédelmi emberijog-védők és őslakos aktivisták kritikus jelentőségű munkát végeznek a környezet és a biodiverzitás védelme és megőrzése érdekében; sajnálatát fejezi ki a környezetvédelmi emberijog-védőket fenyegető kockázat miatt, elítéli az őket érintő erőszak minden formáját, és felszólít hatékony védelmük biztosítására; hangsúlyozza, hogy hatékonyan kell kezelni az embereknek a környezet pusztulása és az éghajlatváltozás miatti lakóhelyelhagyását, amely növeli az emberi jogok megsértésének kockázatát és a kizsákmányolás különböző formáival szembeni sebezhetőséget; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy fokozzák az olyan regionális mechanizmusok támogatására tett erőfeszítéseiket, mint amilyen a környezetvédőkkel foglalkozó ENSZ-különmegbízott és az Escazú-megállapodás Latin-Amerikában és a Karib-térségben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvános részvételről és az igazságszolgáltatásról szóló, 2018. március 4-i regionális megállapodás.;

69.sürgeti az EU-t, az ENSZ-t és a regionális emberi jogi mechanizmusokat, hogy vállaljanak nagyobb szerepet a globális ökoszisztémák és a környezetvédők védelmében, különösen azokban az esetekben, amikor az éghajlatváltozás súlyos hatást gyakorol az őslakos és helyi közösségekre; felszólítja az EU-t, hogy mozdítson elő egy ENSZ-szintű kezdeményezést, melynek keretében nemzetközi megfigyelők követnék nyomon a súlyos környezeti károkat és válságokat, vagy az olyan helyzeteket, amikor a környezeti jogok védelmezői a legnagyobb veszélyben vannak, valamint hogy vegye fel a kapcsolatot a hatóságokkal, és segítse azokat az említett jogvédők számára védelmet biztosító feltételek kialakításában;

70.annak előmozdítására ösztönzi az EU-t és a tagállamokat, hogy a környezetrombolást a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma értelmében vett nemzetközi bűncselekményként ismerjék el;

71.emlékeztet arra, hogy a tiszta energiára való átállásnak igazságosnak kell lennie, és mindenki alapvető jogait tiszteletben kell tartania; kiemeli, hogy az energetikai átállással kapcsolatos szakpolitikák és projektek kialakítását és végrehajtását úgy kell végezni, hogy az ne súlyosbítsa az emberi jogok megsértését és ne károsítsa a környezetet;

72.aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a mesterséges intelligencia veszélyt jelenthet a demokráciákra és az emberi jogokra, különösen, ha nem szabályozzák megfelelően; üdvözli a Tanács 2023. június 26-i következtetéseit az EU globális digitális kormányzásban betöltött szerepének és vezető szerepének megerősítéséről, különösen a globális digitális szabálykönyv alakításában betöltött szerepét illetően, és ebben az értelemben üdvözli a mesterséges intelligenciára vonatkozó szabályok harmonizálásáról szóló rendeletjavaslatot, amelynek az emberi jogokat, különösen a magánélethez való jogot és a megkülönböztetésmentességet, és a mesterséges intelligencia által az emberi jólét számára nyújtható előnyöket kell védenie; kiemeli, hogy az új és kialakulóban lévő technológiák, például a kémprogramok mielőbbi felügyeletet, szilárd átláthatóságot és megfelelő biztosítékokat igényelnek; hangsúlyozza, hogy e technológiákkal kapcsolatban fontos az emberi jogokon alapuló megközelítés; elítéli, hogy új és kialakulóban lévő technológiákat kényszerítő eszközként használnak az emberi jogi jogvédők, aktivisták, újságírók, jogászok és kisebbségek zaklatásának, megfélemlítésének és üldözésének fokozása érdekében; határozottan úgy véli, hogy a kémszoftvereknek az Unióból olyan harmadik országokba történő exportja, ahol ezeket az eszközöket emberi jogi aktivisták, újságírók és a kormányt bíráló emberek ellen használják fel, a Chartában rögzített alapvető jogok súlyos megsértését és az uniós exportszabályok durva megsértését jelenti;

73.helyteleníti a tekintélyelvű és a totalitárius rendszerek azon gyakorlatait, amelyek többek között korlátozzák a polgárok internethez való hozzáférését, ideértve a nyilvános gyülekezések és tiltakozások során az internet lekapcsolását is; kitart amellett, hogy fontos egy nyílt, szabad, szilárd és biztonságos virtuális tér, amely tiszteletben tartja a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság alapvető értékeit; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU digitális diplomáciája előmozdítsa a digitális technológiák emberi jogokon alapuló megközelítését;

74.aggodalmát fejezi ki a hibrid fenyegetéseknek tekintett kibertámadások alkalmazása miatt, amelyeket gyakran a polgári lakosság számára kritikus szolgáltatások és infrastruktúra ellen használnak; aggodalmát fejezi ki e jelenség terjedése miatt, mivel ez az emberek digitális jogainak megsértéséhez és az offline erőszak súlyosbodásához is vezethet;

75.felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy mozdítsák elő a dezinformációra és a gyűlöletbeszédre vonatkozó jogszabályok elfogadását a nem EU-s országokban, hogy azok kifejezetten tiltsák és büntessék a faji, etnikai hovatartozáson, nemzetiségen, társadalmi osztályon, fogyatékosságon, kaszton, valláson, meggyőződésen, életkoron, szexuális irányultságon, nemen vagy nemi identitáson alapuló megkülönböztetésre, gyűlöletre vagy erőszakra uszító beszédet, valamint hogy arra ösztönözzék a technológiai vállalatokat és a közösségimédia-platformokat, hogy előmozdítsák az emberi jogokat figyelembe vevő online környezetet;

76.megállapítja, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési tervnek az EU és tagállamai általi eddigi végrehajtása az érdemi eredmények ellenére még mindig késedelmes, és azt időhöz kötött és kézzelfogható célkitűzések hiányában továbbra is nehéz értékelni; tudomásul veszi a cselekvési terv félidős felülvizsgálatában a terv elfogadása óta a világot ért példátlan kihívások, valamint az emberi jogok védelmének általános hanyatlása kapcsán tett megfigyelést, ugyanakkor kiemeli, hogy erősíteni kellene a cselekvési terv végrehajtását a hátralévő időszakra az emberi jogok és a demokrácia közötti szinergiák és komplementaritás helyi, nemzeti és globális szinten történő maximalizálása érdekében; üdvözli az EU emberi jogi jogvédőkkel kapcsolatos fellépésének a felülvizsgálat keretében történő értékelését; kéri, hogy a következő uniós cselekvési terv pilléreiben szerepeltessék az emberi jogok egyetemességének védelmét és előmozdítását, különös figyelmet fordítva az autoriter és illiberális rezsimek által e tekintetben elkövetett támadások során alkalmazott narratívákra és eszközökre; kiemeli, hogy át kell hidalni a cselekvési terv stratégiai jövőképe és célkitűzései, valamint annak operatív dimenziója közötti szakadékot; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok magukénak érezzék az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési tervet, és nyilvánosan beszámoljanak az e stratégiai dokumentum szerinti tevékenységükről; arra bátorítja a nemzeti és regionális parlamenteket, a nemzeti emberi jogi intézményeket és a helyi civil társadalmi szervezeteket, hogy lépjenek kapcsolatba tagállami szintű hatóságaikkal az EU külső emberi jogi politikájának folytatásához nyújtott hozzájárulásukkal kapcsolatban;

77.teljes mértékben támogatja az EU emberi jogi különleges képviselőjének munkáját, amely hozzájárul az EU emberi jogi tevékenységének láthatóságához és koherenciájához az EU külkapcsolataiban; kéri az EKSZ-t, hogy erősítse meg szerepét és fokozza láthatóságát az emberi jogok uniós védelme és előmozdítása terén a harmadik országok és a hasonló felfogású partnerek bevonása révén, valamint az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó cselekvési terv végrehajtásának irányításában; nagyobb elszámoltathatóságot, átláthatóságot és láthatóságot kér a megbízatással kapcsolatos munkával kapcsolatban, beleértve az országlátogatásokról, a munkaprogramról és a prioritásokról szóló nyilvános jelentéseket; úgy véli, hogy a megbízatás hatálya indokolja egy teljes munkaidős megbízott kinevezését; ragaszkodik ahhoz, hogy az EU következő emberi jogi különleges képviselőjének kinevezését csak a Parlament Külügyi Bizottsága és az Emberi Jogi Albizottság pozitív értékelését követően erősítsék meg, továbbá hogy az EU emberi jogi különleges képviselője rendszeresen tegyen jelentést a Parlamentnek;

78.emlékeztet arra, hogy a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (Globális Európa) – beleértve annak „emberi jogok és demokrácia” tematikus programját is – az EU kiemelt eszközeként szerte a világban alapvető szerepet játszik az emberi jogok és a demokrácia előmozdításában és védelmében; ismét felszólít a civil társadalmi szervezetek, a demokráciapárti aktivisták és a médiaszervezetek támogatására, többek között a Demokráciáért Európai Alapítványon keresztül, a jelenlegi visszafelé haladó globális tendenciák fényében; kiemeli a civil társadalom és más helyi partnerek bevonásának szükségességét az EU valamennyi idevágó külső tevékenységébe; megismétli az emberi jogokon alapuló megközelítés észszerűsítésének fontosságát az EU külső fellépési eszközeiben;

79.ismételten kéri, hogy az NDICI a finanszírozási megállapodásaiban az emberi jogokkal kapcsolatos rendelkezések tekintetében biztosítsanak nagyobb átláthatóságot, és tisztázzák az emberi jogok, a demokratikus elvek és a jogállamiság megsértése esetén az ilyen megállapodások felfüggesztésének mechanizmusát és kritériumait; kiemeli, hogy az EU-nak szigorúan tartózkodnia kell az olyan rezsimek megsegítését célzó költségvetés-támogatástól, amelyek az emberi jogok, a demokrácia és a korrupció elleni küzdelem területén súlyosan megsértik a nemzetközi normákat; hangsúlyozza, hogy ezekben az esetekben a támogatást inkább a civil társadalmon keresztül kell nyújtani; kéri az EU-t, hogy fordítson kiemelt figyelmet az Unió saját politikáihoz, projektjeihez és harmadik országokban nyújtott finanszírozásához kapcsolódó jogsértések értékelésére és megakadályozására, beleértve egy panasztételi mechanizmus létrehozását is azon személyek vagy csoportok számára, akiknek jogait az Unió ezekben az országokban folytatott tevékenységei megsérthették;

80.emlékeztet, hogy az EU kinyilvánította elkötelezettségét az intézményi ellátásról a családi és közösségi alapú ellátásra való átállás támogatása iránt az NDICI keretében végzett külső tevékenysége során; sürgeti tehát az uniós intézményeket, hogy zárjanak ki minden olyan intézménynek nyújtott uniós finanszírozást – legyen szó intézmények korszerűsítéséről, építéséről vagy felújításáról –, amely nem képezi az intézményi kitagolási folyamat részét;

81.hangsúlyozza, hogy az emberi jogi záradékokat koherens módon kell alkalmazni az EU harmadik országokkal kötött valamennyi nemzetközi megállapodására vonatkozóan, ideértve az ágazati és beruházási megállapodásokat is, valamint hogy ezeket szorosan figyelemmel kell kísérni, és hogy ezekhez egyértelmű referenciaértékeket és eljárásokat kell kidolgozni arra az esetre, ha megsértik az emberi jogokat, továbbá ezek kell, hogy a harmadik országokkal az emberi jogokkal kapcsolatosan folytatott gyakorlati és rugalmas együttműködés alapjai legyenek; megjegyzi, hogy 2014-ig az EU két tucat alkalommal aktiválta hivatalosan az emberi jogi záradékokat, azóta pedig csak egy alkalommal fogadott el „megfelelő intézkedéseket” e záradékok alapján; hangsúlyozza, hogy az Uniónak gyorsan és határozottan és végső megoldásként kell az emberi jogi záradékok partnerországok általi komoly és tartós megsértésére akár a vonatkozó megállapodások felfüggesztésével is reagálnia, ha más lehetőségek eredménytelennek bizonyulnak;

82.felszólít az uniós ombudsman panaszkezelési portál létrehozására vonatkozó ajánlásának végrehajtására az uniós kereskedelmi és pénzügyi eszközök keretében, vagy a Bizottság egyablakos ügyintézési pontjának oly módon történő kiigazítására, hogy az lehetővé tegye az emberi jogi záradékok be nem tartásával kapcsolatos panaszok hozzáférhető, polgárbarát és átlátható módon történő benyújtását; ösztönzi az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy folytassák az ombudsmannal való együttműködést az emberi jogok kereskedelem révén történő védelmét és előmozdítását célzó új stratégiák és eszközök kidolgozásában; felhívja a Bizottságot, hogy javítsa a nemzetközi megállapodások emberi jogi záradékainak érvényesítésével kapcsolatos megfontolásairól és határozatairól szóló, a Parlament felé irányuló kommunikációját;

83.hangsúlyozza az emberi jogi párbeszédek fontos szerepét az EU emberi jogi eszköztárában, valamint az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési terv végrehajtásának kulcsfontosságú eszközeként; kiemeli, hogy ezeknek a párbeszédeknek az érintett országokkal az emberi jogok és a demokrácia helyzetével kell foglalkozniuk; hangsúlyozza a független civil társadalmi szervezetek szerepét és annak szükségességét, hogy biztosítsák ezek legitim részvételét az említett párbeszédek előkészítése és nyomon követése révén; hangsúlyozza, hogy a civil társadalom részvétele tekintetében ezzel összefüggésben nem állhat fenn megkülönböztetés; megjegyzi, hogy az emberi jogi párbeszédeket a tartós uniós szerepvállalás kulcsfontosságú elemének kell tekinteni, nem pedig kipipálandó feladatnak vagy önálló eszköznek; emlékeztet arra, hogy ezeket a párbeszédeket más eszközökkel együtt és szinergiában kell alkalmazni, és azokat eredményorientált módon kell lefolytatni, és rendszeresen felül kell vizsgálni; hangsúlyozza, hogy a konkrét eredmények elérésének elmulasztása még több kétoldalú kapcsolatokra nézve is következményekkel járhat; megismétli, hogy fel kell vetni egyedi ügyeket, többek között azokat, amelyeket a Parlament állásfoglalásaiban kiemelt, valamint a Szaharov-díj díjazottjainak és döntőseinek ügyeit, és biztosítani kell a megfelelő nyomon követést; felszólítja az EKSZ-t és az uniós küldöttségeket e párbeszédek és eredményeik láthatóságának növelésére, többek között egy közös sajtónyilatkozat közzététele révén, valamint a megfelelő nyomonkövetési műveletekre;

84.tudomásul veszi, hogy az EU globális emberi jogi szankciórendszerét (az uniós Magnyickij-törvényt) az EU csak korlátozott mértékben használja kulcsfontosságú politikai eszközként az emberi jogok és a demokrácia védelmében világszerte; megjegyzi azonban, hogy az egyhangúság követelménye kihívást jelent az elfogadásuk során, és ismételten kéri a minősített többségi szavazás bevezetését a globális emberi jogi szankciórendszerről szóló határozatokra vonatkozóan; felszólít ezen eszköz dinamikusabb és következetesebb használatára, többek között a hasonló szemléletű partnerekkel együttműködésben; felhívja a Tanácsot, hogy tegyen intézkedéseket a Parlament által állásfoglalásaiban megfogalmazott, szankciókra irányuló kérések nyomán; teljes mértékben támogatja az emberi jogok súlyos megsértésével kapcsolatos célzott korrupcióellenes szankciók kivetésének lehetőségét, ami a Parlamentnek már régóta prioritása, és üdvözli a Bizottság ezzel kapcsolatos javaslatát, továbbá felhív ennek mielőbbi elfogadására a Tanácstól, akár a globális emberi jogi szankciórendszerben vagy egy másik rendszerben való szerepeltetés révén;

85.hangsúlyozza, hogy a szankciók valamennyi tagállamban való következetes és egységes alkalmazása kihat az EU külső fellépéseinek hitelességére és eredményességére; hangsúlyozza a szankciók teljes körű végrehajtásának szükségességét, és felszólít a szankciók megsértésének és kijátszásának eredményes módon történő kezelésére;

86.ismételten aggodalmának ad hangot a tekintélyelvű, totalitárius és illiberális rezsimek által a demokratikus intézmények és normák, valamint a civil társadalom ellen végrehajtott fokozódó támadások, valamint a nemzetközi normák felülírására tett kísérletek miatt; hangsúlyozza, hogy a demokrácia védelme és támogatása világszerte egyre inkább geopolitikai és stratégiai érdekké válik; úgy véli, hogy fokozni kell a harmadik országokban a demokratikus kultúra aláásásával kapcsolatos tudatosság növelésére irányuló erőfeszítéseket, és megismétli, hogy meg kell erősíteni azt; ismételten hangsúlyozza az uniós választási megfigyelő missziók fontosságát, és a Parlament ezek módszertanának fejlesztésében és javításában való közreműködését; felszólítja a harmadik országokat, hogy hajtsák végre az EU választási megfigyelő missziói és más elismert nemzetközi testületek ajánlásait annak érdekében, hogy javítsák jövőbeli választási folyamataikat, és ezáltal járuljanak hozzá átláthatóságuk és jogszerűségük növeléséhez az érintett államok demokratikus normáinak megerősítése érdekében; üdvözli a Demokráciáért Európai Alapítvány munkáját, és megismétli, hogy meg kell erősíteni tevékenységeiket és növelni kell erőforrásaikat;

87.rendkívül aggasztónak tartja az emberijog-védők, valamint a családtagjaik, közösségeik és ügyvédjeik elleni támadásokat és zaklatásokat, és különösen aggasztónak tartja az üldözésükre használt egyre kifinomultabb eszközöket; határozottan elítéli az emberijog-védők és nem kormányzati szervezetek elleni, munkájuk bűncselekménnyé nyilvánítására és megbélyegzésére használt törvényeket, köztük a terrorizmus elleni törvényeket, nemzetbiztonsági törvényeket és rágalmazás elleni jogszabályokat; sajnálatát fejezi ki nem kormányzati szervezetek harmadik országokban jogszabályi rendelkezések – például a külföldi ügynökökről szóló törvények és hasonlók – révén történő zaklatása, valamint egyéb korlátozások miatt, amelyekkel jogszerű munkájuk során szembesülnek; támogatja az emberi jogi jogvédőket az általuk végzett bátor és döntő munkáért, valamint a védelmüket világszerte biztosító uniós fellépésért, és ezzel kapcsolatban dicséretének és teljes szívből a köszönetének ad hangot; kéri, hogy az EU és tagállamai teljes mértékben és következetesen alkalmazzák az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokat, ezáltal előmozdítva az emberijog-védők védelmére irányuló proaktív, holisztikus és hosszú távú megközelítést, amely megelőzi és enyhíti az olyan, súlyos problémákat, mint például az emberijog-védőket célzó támadások és fenyegetések, amelyek gyakran súlyos személyes terheket rónak rájuk, családjukra és közösségeikre; hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van az emberi jogok védelmezőiről szóló iránymutatások átfogó és időben történő felülvizsgálatára a felmerülő kihívások és fenyegetések kezelése, valamint az emberijog-védők védelme terén való alkalmazhatóságuk és hatékonyságuk globális biztosítása érdekében, miközben a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő és interszekcionális megközelítéseket építenek be az aktualizált iránymutatásokba, tükrözve az emberijog-védők eltérő hátterét és tapasztalatait, és figyelembe véve azokat a konkrét sebezhetőségeket, amelyekkel szembesülhetnek;

88.kiemeli az emberi jogi jogvédők ellen a nemzeti hatóságaik vagy azok meghatalmazottjai részéről világszerte érkező transznacionális fenyegetések egyre gyakoribb jelenségét; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ezeket az EU-n belüli fenyegetéseket prioritásként és az emberijog-védőkről szóló uniós iránymutatások szerves részeként azonosítsák és kezeljék; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő pénzügyi és egyéb eszközöket az EU-ban tartózkodó külföldi emberijog-védőknek ahhoz, hogy távolról és a megtorlástól való félelem nélkül folytathassák emberi jogi munkájukat; hangsúlyozza, hogy az EU-ban emberijog-védőket zaklató harmadik országok tisztviselőit és alkalmazottait, valamint a helyi támogatókat – magánszemélyeket vagy szervezeteket – felelősségre kell vonni; kiemeli a bűnüldöző hatóságok képzésének és erőforrásainak fontosságát az említett transznacionális támadások leküzdése érdekében;

89.ragaszkodik ahhoz, hogy az EKSZ, a Bizottság és az uniós küldöttségek fordítsanak különös figyelmet a veszélyben lévő Szaharov-díjasok és döntősök helyzetére, és a tagállamokkal és a Parlamenttel együttműködve tegyenek határozott lépéseket jólétük, biztonságuk vagy kiszabadításuk biztosítása érdekében;

90.kéri, hogy tegyenek erőfeszítéseket az emberijog- védők védelmét és támogatását célzó uniós fellépések és csatornák láthatóságának fokozására; sürgeti a tagállamokat, hogy járjanak elöl jó példával, és dolgozzanak ki az emberijog-védőkre vonatkozó szilárd és hatékony nemzeti iránymutatásokat és jogszabályokat, amelyek modellként szolgálnak más nemzetek számára; elismeri az EKSZ, a Bizottság és a tagállamok kollektív felelősségét az emberijog-védőkre vonatkozó uniós iránymutatások hatékony végrehajtásának biztosításában, és felhívja az EU-t, hogy alkalmazzon valódi „Európa együtt” megközelítést az emberijog-védőkkel kapcsolatban; teljes mértékben támogatja a ProtectDefenders.eu mechanizmusokat, és felhívja az EU-t és tagállamait, hogy mozdítsák elő hasonló mechanizmusok létrehozását a hasonló szemléletű országokban, valamint az EU, a tagállamok és a harmadik országok közötti, az emberijog-védők védelmét célzó közös tevékenységeket; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU különleges képviselői együttműködjenek az emberi jogok védelmével és az egyedi esetekkel foglalkozó nemzeti hatóságokkal; ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy vállaljon proaktív szerepet a veszélyben lévő emberijog-védők számára az egész EU-ra kiterjedő, többszöri beutazásra jogosító vízumrendszer létrehozásában; sürgeti a tagállamokat, hogy diplomáciai képviseleteiken belül végezzék el az eljárások javítását, biztosítva a gyors, érthető, hozzáférhető és elérhető vízumkérelmezési eljárásokat; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy közösen hozzanak létre és építsenek be egy külön kategóriát az Uniós Vízumkódexbe, ezáltal egyszerűsítve a vízumeljárásokat és előmozdítva az EU vízumkérelmezési eljárásának egységességét; felhívja a Bizottság alelnökét / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy a tagállamokkal és a Parlamenttel együttműködve állítsa össze azoknak az országoknak az éves listáját, ahol súlyos aggályok merülnek fel az emberijog-védőkkel szembeni elbánás tekintetében, lehetővé téve az „Európa együtt” kezdeményezés keretében való összehangolt reagálást, az erőforrásokhoz való hozzáférést, a fokozott nyomon követést, a célzott stratégiákat és a fokozott támogatást minden szinten; ösztönzi e lista átlátható bemutatását és felülvizsgálatát a Parlamentben az elszámoltathatóság fenntartása érdekében;

91.sajnálja, hogy a női emberijog-védők nemi alapú erőszakkal szembesülnek, és a megfelelő forrásokhoz és védelmi mechanizmusokhoz való hozzáférés hiányától szenvednek; elítéli a női emberijog-védők elleni folyamatos támadásokat, beleértve a szexuális erőszakot, a fenyegetéseket, a megfélemlítést, a bűncselekménnyé nyilvánítást és a gyilkosságokat; megerősíti, hogy az elmúlt években a politikai vezetők nőgyűlölő, szexista és homofób diskurzusának terjedése normalizálta a női emberijog-védők elleni erőszakot, különösen a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal foglalkozó jogvédők vonatkozásában; hangsúlyozza, hogy az EU-nak továbbra is támogatnia kell a nők és lányok jogait politikai és pénzügyileg előmozdító civil szervezeteket;

92.hangsúlyozza, hogy a korrupció elősegíti, állandósítja és intézményesíti az emberi jogok megsértését, aláássa a demokratikus intézményeket, és aránytalanul sújtja a társadalom legkiszolgáltatottabb és leginkább marginalizált egyéneit és csoportjait; kéri, hogy a korrupció elleni küzdelem legyen része az emberi jogok és a demokrácia előmozdítására irányuló valamennyi uniós erőfeszítésnek és politikának; üdvözli a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a korrupció elleni küzdelemről szóló, 2023. május 3-i közös közleményében (JOIN(2023)0012) foglalt korrupcióellenes intézkedéseket, többek között a célzott korrupcióellenes szankciók kivetésének lehetőségét az EU külpolitikáiban; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az igazságügyi reformok, a büntetlenség elleni küzdelem, az átláthatóság javítása és a harmadik országok korrupcióellenes intézményei, továbbá egyes uniós szereplők ezzel kapcsolatos szerepének a kezelése tekintetében; támogatja a nem uniós országokkal kötött uniós kereskedelmi megállapodásokban foglalt korrupcióellenes rendelkezéseket; hangsúlyozza annak kiemelkedő fontosságát, hogy az Unió és tagállamai példát mutassanak azáltal, hogy külső finanszírozásukra a legszigorúbb átláthatósági normákat alkalmazzák, és fokozzák a korrupció és a büntetlenség elleni küzdelemben részt vevő civil társadalmi szervezeteknek, aktivistáknak és oknyomozó újságíróknak nyújtott támogatásukat, valamint előmozdítják hatékony korrupcióellenes intézkedések és szilárd szabályozási keretek elfogadását, és foglalkoznak a titkos joghatóságokkal és adóparadicsomokkal; e tekintetben felszólít a kulcsfontosságú nemzetközi szereplőkkel, például a Korrupció Elleni Államok Csoportjával (GRECO), a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel (OECD) és az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalával (UNODC) való együttműködés megerősítésére a szinergiák javítása és a korrupcióellenes intézkedésekkel kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréje érdekében;

93.ismételten hangsúlyozza, hogy az EU-nak és tagállamainak mind az ENSZ-ben, mind a többi multilaterális fórumon egységes álláspontot kell képviselniük; rendkívül aggasztónak tartja, hogy az autoriter és illiberális rezsimek egyre gyakrabban támadnak multilaterális intézményeket, például az ENSZ szerveit és különösen az ENSZ Emberi Jogi Tanácsát, azok munkájának és legitimitásának aláásása céljából; üdvözli, hogy az EU és tagállamai továbbra is támogatják az ENSZ-t és más multilaterális intézményeket, valamint az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatalával folytatott folyamatos és bővülő stratégiai párbeszédet és együttműködést; határozottan támogatja, hogy az EU támogassa az emberi jogokról és a demokráciáról szóló ENSZ-határozatokat; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy tegyenek konkrét lépéseket a nemzetközi emberi jogi rendszer erejének és ellenálló képességének fokozása, valamint a nemzetközi emberi jogi kötelezettségek és eszközök következetes végrehajtása érdekében; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy álljanak ki az Unió saját és állandó székhelye mellett – az uniós tagállamok számára kiosztott helyeken felül – a multilaterális fórumokon, beleértve az ENSZ Biztonsági Tanácsát is, és gondoskodjanak a fokozott koordinációról; kéri, hogy az uniós küldöttségek vállaljanak nagyobb szerepet a multilaterális fórumokon, amihez megfelelő forrásokat kell biztosítani számukra;

94.hangsúlyozza, hogy az emberi jogok világszerte való hatékony védelme nemzetközi együttműködést igényel multilaterális szinten; hangsúlyozza, hogy az ENSZ és annak szervei különösen fontos szerepet játszanak, mivel ők jelentik azt a fő fórumot, amelynek képesnek kell lennie arra, hogy hatékonyan előmozdítsa a béke, a biztonság, a fenntartható fejlődés, valamint az emberi jogok és a nemzetközi jog tiszteletben tartása érdekében tett erőfeszítéseket; emlékeztet az ENSZ valamennyi tagállamának az Egyesült Nemzetek Alapokmányában és az ENSZ-közgyűlés 60/251. sz. határozatában foglalt kötelezettségeire, miszerint elő kell mozdítaniuk és védelmezniük kell az emberi jogokat és alapvető szabadságokat; hangsúlyozza az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának felelősségét az emberi jogok világszerte tapasztalható súlyos megsértése eseteinek kezelésében; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának több tagja is súlyosan megsértette az emberi jogokat, és figyelmen kívül hagyta emberi jogi kötelezettségeit; felszólít az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában való tagság kritériumainak megfelelőbb alkalmazására; felhívja az EKSZ-t, hogy kezdeményezzen és irányítson az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának tagságával kapcsolatos összehangolt uniós és tagállami álláspont kialakítására irányuló erőfeszítést, amely elősegítené a nagyobb átláthatóságot és az érdemeken alapuló versengést a választási folyamatban; felhívja az uniós intézményeket, többek között saját magát, hogy erősítsék tovább az ENSZ említett szerveivel fenntartott kapcsolatokat és szoros együttműködést;

95.kiemeli az ENSZ által megbízott vizsgálóbizottságok és tényfeltáró missziók munkájának fontosságát, mely testületeket egyre gyakrabban alkalmazzák a nemzetközi humanitárius jog és a nemzetközi emberi jogok súlyos megsértése esetén, valamint a büntetlenség elleni küzdelemben; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy továbbra is támogassák az ENSZ munkáját mind politikai, mind pénzügyi szempontból, ideértve a különleges eljárásokat és a szerződések szerinti szerveket is; határozottan elítél minden olyan támadást, amely az ENSZ különleges eljárások megbízottjai és megbízatásuk függetlensége ellen irányul; felszólítja az EU tagállamait és az EU demokratikus partnereit, hogy határozottan lépjenek fel ezekkel a kísérletekkel szemben, és tegyenek meg minden lehetséges intézkedést annak érdekében, hogy az egyének és a civil társadalmi szervezetek számára biztonságos és nyitott teret biztosítsanak az Egyesült Nemzetek Szervezetével, annak képviselőivel és mechanizmusaival való kapcsolattartáshoz;

96.kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy támogassák a regionális emberi jogi rendszerek megerősítését, többek között pénzügyi támogatás és a régiók közötti tapasztalatcsere révén; kiemeli különösen az e regionális rendszerek keretében létrehozott ellenőrző szervek és igazságszolgáltatási mechanizmusok kritikus szerepét, valamint az ENSZ emberi jogi rendszerével való kiegészítő jellegüket;

97.üdvözli az EU által a Nemzetközi Büntetőbíróságnak (NBB), többek között az NBB főügyészének nyújtott politikai és pénzügyi támogatást; kéri az EU-t és tagállamait, hogy továbbra is támogassák a Nemzetközi Büntetőbíróságot a szükséges eszközökkel és mind emberi, mind pénzügyi forrásokkal, és minden rendelkezésükre álló eszközt használjanak fel a büntetlenség elleni küzdelem megerősítésére világszerte; üdvözli a Nemzetközi Büntetőbíróság hozzájárulását a büntetlenség elleni küzdelemhez világszerte; támogatja az EU hozzájárulását a háborús bűncselekmények és az emberiesség elleni bűncselekmények a Nemzetközi Büntetőbíróság keretében történő kivizsgálásához; elítéli a Nemzetközi Büntetőbíróság munkájának és legitimitásának aláásására tett kísérleteket; felkéri az Uniót és tagállamait, hogy ösztönözzék partnereiket a Római Statútum ratifikálására, és ezáltal a Bíróság joghatóságának kiterjesztésére;

98.sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok nagykövetségein és az uniós küldöttségeken az emberi jogok védelmének és előmozdításának eltérő megközelítései tapasztalhatók a nem uniós országokban; hangsúlyozza, hogy az uniós tagállamok nagykövetségeinek kiemelten elő kell mozdítaniuk és meg kell védeniük az emberi jogokat, támogatva ugyanakkor a nem uniós országok civil társadalmát: megjegyzi, hogy ez a felelősség nem hárulhat kizárólag az uniós küldöttségekre; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy az emberi jogokat tegyék ténylegesen valamennyi uniós politika és eszköz központi elemévé; sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy világszerte fokozzák az emberi jogok és a demokrácia előmozdítására és védelmére irányuló erőfeszítéseiket; hangsúlyozza, hogy az EU-nak és tagállamainak egységesen és hatékonyan kell fellépniük az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos globális kihívások többoldalú fórumokon történő kezelése terén; felszólít a harmadik országokban az összes tagállami küldöttség és az EU küldöttsége közötti teljes körű koordinációra az emberi jogi kérdésekben; felhívja az uniós küldöttségeket és az uniós tagállamok diplomáciai képviseleteit, hogy fogadjanak el proaktívabb megközelítést az emberi jogok előmozdítása és védelme terén;

99.kiemeli, hogy fontos foglalkozni az EU külkapcsolatainak az emberi jogokkal kapcsolatos folyamatos szegmentáltságával; kéri, hogy a Bizottság Nemzetközi Partnerségek Főigazgatósága és az EKSZ az emberi jogi kérdésekben javítsa a koordinációt a többi érintett főigazgatósággal, köztük a Kereskedelmi Főigazgatósággal és Migrációügyi és Uniós Belügyi Főigazgatósággal, valamint az érintett uniós ügynökségekkel, például a Frontexszel és az EASO-val; üdvözli az uniós küldöttségek és az EKSZ központja, valamint a Nemzetközi Partnerségek Főigazgatósága között a sürgős emberi jogi ügyekkel kapcsolatban folytatott fokozott koordinációt;

100.felhívja a harmadik országokban működő valamennyi uniós küldöttséget, hogy az e területre vonatkozó uniós iránymutatásokkal összhangban fokozzák az emberi jogok védelmezőinek nyújtott támogatást, keressék fel az adott országokban bebörtönzött demokratikus ellenzékieket, aktivistákat és független civil társadalmi szereplőket, kísérjék figyelemmel helyzetüket, vegyenek részt a bírósági tárgyalásokon, és vessék fel ügyüket az EU és az érintett országok között az emberi jogokkal kapcsolatosan folytatott párbeszédek során;

101.kiemeli az EU nyilvános és kulturális diplomáciájának, valamint a nemzetközi kulturális kapcsolatoknak az emberi jogok előmozdításában betöltött fontos szerepét, és kéri, hogy az EKSZ stratégiai kommunikációval és előrejelzéssel foglalkozó részlege fokozza erőfeszítéseit e tekintetben, amihez megfelelő forrásokat kell biztosítani számukra; hangsúlyozza, hogy a harmadik országokban teljes körű tájékoztatást kell nyújtani az EU által finanszírozott vagy támogatott emberi jogi programokról; rendkívül fontosnak tartja az EU emberi jogi iránymutatásainak teljes körű végrehajtását az uniós küldöttségeknél és a tagállamok diplomáciai képviseletein;

102.felhívja a Bizottságot, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy fogadjanak el valódi „Európa együtt” megközelítést, amely magában foglalja az Európai Parlamenttel való rendszeres kapcsolattartást és annak érdemi bevonását minden olyan esetben, amikor találkozókra, látogatásokra vagy más hivatalos és nem hivatalos eseményekre kerül sor, összhangban az Európai Parlamentnek az EU egyetlen közvetlenül megválasztott, az uniós polgárokat képviselő szerveként fennálló szerepével;

103.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ-közgyűlés 77. ülésszaka elnökének, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elnökének, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és az EU küldöttségvezetőinek.