(1)Az Unióban jelenleg nincs közös megközelítés a vállalkozások adóalapjának kiszámítására, amennyiben azok határokon átnyúló tevékenységet folytatnak. Az uniós vállalkozások ezért különböző társaságiadó-rendszerek szabályait kötelesek betartani attól függően, hogy melyik tagállamban működnek, ami akadályt jelent a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára a belső piachoz való hozzáférés során. Az uniós vállalkozások, különösen a kkv-k jelentős megfelelési költségekkel szembesülnek az adózással kapcsolatban, mivel nem áll rendelkezésre megoldás az adóalapjuk kiszámítására.

(2)A 27 különböző uniós társaságiadó-rendszer egymás mellett létezése és kölcsönhatása bonyolulttá teszi az adómegfelelési költségeket, és olyan feltételeket teremt a vállalkozások számára, amelyek negatívan befolyásolhatják a határokon átnyúló beruházásokat, ami harmadik országokhoz képest akadályozza a belső piac fejlődését. Ez a helyzet jelentős hatást gyakorol a kkv-kra, ami egyre nyilvánvalóbb, hiszen a globalizáció és a gazdaság digitalizációja jelentősen megváltoztatta a határok és az üzleti modellek megítélését, különösen a belső piac folyamatos fejlődését, ami további intézkedéseket tesz szükségessé. Emellett a különböző jogi keretek eltérő adóhatósági gyakorlatokhoz vezetnek a tagállamokban. Ez gyakran hosszadalmas, kiszámíthatatlan és következetlen eljárásokat és magas megfelelési költségeket von maga után, amelyek javarészt a kkv-kat sújtják, eltántorítva őket attól, hogy egynél több tagállamban végezzenek beruházásokat. Az államok közötti kölcsönös bizalomra és jóhiszeműségre van szükség az adózási döntések terén való együttműködés megvalósítása, valamint a belső piac kiteljesítése, javítása és továbbfejlesztése érdekében.

(3)A belső piacon folytatott üzleti tevékenységek sokfélesége különböző megoldásokat tesz szükségessé különböző vállalkozások számára a határokon átnyúló tevékenységeik kapcsán felmerülő jelenlegi kihívások kezeléséhez. A nagyobb vállalkozásokkal szemben a kisebb vállalkozások nehezebben tudnak határokon átnyúlóan terjeszkedni. Ezért e kisebb vállalkozásoknak nagyobb terhet jelent megbirkózni a bonyolult eljárásokkal és a magas megfelelési költségekkel, valamint a saját eszközeik ismeretlen piacon történő befektetésével kapcsolatos bizonytalansággal. Nyilvánvaló tehát, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozásoknak a terjeszkedés kezdeti szakaszában olyan megoldásra van szükségük, mint például az adóköteles eredmény kiszámításának egyszerűsített mechanizmusa, amennyiben kizárólag állandó telephelyek, vagy legfeljebb két leányvállalat révén folytatnak határokon átnyúló tevékenységet. Az átláthatóság alapvető fontosságú a belső piac zökkenőmentes működéséhez.

(4)A más tagállam(ok)ban működő kkv-k esetében fennálló adózási bizonytalanság és az ismeretlen adórendszer szabályainak való megfelelés nehézségeinek orvoslása érdekében (ami a kkv-k külföldi terjeszkedésének egyik fő akadálya) az állandó telephelyek vagy leányvállalatok adóköteles eredményét azon tagállam szabályai alapján kell kiszámítani, amelyben a központ (a kkv székhelye) adóügyi illetőséggel rendelkezik. Ez azt is jelenti, hogy alkalmazandók maradnak az állandó telephelynek vagy a leányvállalatnak tulajdonított nyereségre vonatkozó azon elvek, amelyeket az állandó telephely vagy a leányvállalat szerinti tagállam és a központ szerinti tagállam közötti, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló, alkalmazandó kétoldalú egyezmény rögzít. Annak biztosítása érdekében, hogy az új szabályok az egyszerűsítés lehetőségét jelentsék a kkv-k számára, alkalmazásukat opcionálissá kell tenni, és így azt az adófizetők választására kell bízni, továbbá elegendő mozgásteret kell biztosítani alkalmazásukhoz és az új szabályokhoz való alkalmazkodáshoz.

(5)A visszaélésszerű adózási gyakorlatok megelőzése érdekében szilárd és konkrét adóvisszaélés elleni szabályok kerültek kidolgozásra, például a kkv-k adóügyi illetőségének áthelyezésével kapcsolatos adókikerülési kockázatok kezelésére, és ezáltal azt megelőzendő, hogy a központ adózási megfontolások alapján kerüljön kiválasztásra. Ennek megfelelően nyomon kellene követni az állandó telephely(ek)nek és/vagy a leányvállalatoknak tulajdonított árbevétel alakulását annak érdekében, hogy továbbra is másodlagos tevékenységet folytassanak a központ által végzendő fő tevékenységhez képest. Ily módon a szabályokkal nem lehetne visszaélni azáltal, hogy üres központokat hoznak létre, miközben az üzleti tevékenységek nagy része külföldön zajlik.

(6)A nemzetközi hajózás olyan sajátos tevékenységi ágazat, amely számos tagállamban külön adórendszerek hatálya alá tartozik. Ezek a rendszerek főként abból állnak, hogy az adóalapot az üzemeltetett hajók tonnatartalma (azaz szállítási kapacitása) alapján számítják ki, nem pedig a vállalat tényleges nyeresége vagy vesztesége alapján. Ebből kiindulva azokat a kkv-kat, amelyeknek hajótéradó-rendszer hatálya alá tartozó hajózási tevékenységekből származó jövedelme van, ki kell zárni a kkv-kra vonatkozó egyszerűsítési szabályok alkalmazása alól az állandó telephelynek vagy a leányvállalatnak tulajdonított ilyen jövedelem tekintetében. Ez a kizárás elkerülné a további bonyodalmakat, amelyek a kkv-kra vonatkozó adózási szabályokat egyszerűsítő keret és a hajótéradó-rendszerek közötti kölcsönhatásból várhatóan adódnának. Ezenkívül egy ilyen esetleges komplikáció aránytalannak tűnne, tekintettel arra, hogy egyes tagállamokban nincsenek ilyen egyedi adórendszerek. Ezt a kizárást az ezen irányelv végrehajtását követő öt év elteltével minden esetben megfelelően értékelni kell. A hajótéradó-rendszer hatálya alá tartozó tevékenységen kívül semmilyen más tevékenység nem lenne kizárva az irányelv hatálya alól.

(7)A javaslat célja az eljárások jelentős egyszerűsítése, ezért egyablakos rendszert kell bevezetni, amelynek keretében a benyújtott adóbevallással, az adómegállapításokkal és az állandó telephely(ek) vagy leányvállalatok által fizetendő adó beszedésével egyetlen adóhatóság („adóbevallást befogadó hatóság”), a központ szerinti tagállam adóhatósága foglalkozna. Az egyablakos ügyintézésnek biztosítania kell az egyszerűsítés valamennyi jellemzőjét, hogy ne jelentsen újabb akadályt a külföldön befektetni kívánó vállalkozások számára. A tagállamok adóügyi szuverenitását teljes mértékben tiszteletben tartva az ellenőrzések, a fellebbezések és a vitarendezési eljárások elsősorban belföldi hatáskörben, az adott tagállam eljárási szabályaival összhangban maradnának. Az egyablakos rendszer működésének támogatása érdekében alapvető fontosságú lenne a közös ellenőrzések előírása, együttműködési kötelezettséget teremtve a tagállamok adóhatóságai számára, amelynek értelmében a központ szerinti tagállamnak együtt kell működnie, amennyiben az állandó telephely vagy a leányvállalat szerinti adóhatóság az adózó adóköteles eredményének kiszámítására irányuló ellenőrzést kér. Ebben az értelemben, ha a központ szerinti tagállam saját kezdeményezésére végez ellenőrzést, fel kell kérnie a fogadó tagállamot, hogy közösen végezzék el az ellenőrzést.

(14)A tagállamok az ezen irányelv szerinti személyes adatokat kizárólag a jogosultsági követelmények ellenőrzése és az állandó telephelyek és a leányvállalatok adókötelezettségének megállapítása céljából kezelhetik. A személyes adatok ezen célból végzett kezelésének meg kell felelnie az (EU) 2016/679 rendeletnek.

(15)Az irányelv arányos adatmegőrzési időről rendelkezik, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy megfeleljenek az elévülési szabályok nagy részének, és ezáltal szorosan kövessék az ilyen nemzeti szabályokat a kezdő időpont vagy a felfüggesztés tekintetében. Az adatmegőrzési idő azonban nem lehet hosszabb annál, mint ami annak biztosításához szükséges, hogy az illetékes adóhatóságok megállapíthassák az adókötelezettségeket, ezáltal egyensúlyt teremtve az adóhatóság adók megfelelő megállapításának és beszedésének biztosítására vonatkozó képessége, valamint az adózók jogbiztonsághoz való joga között.

(17)Az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelet 42. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság egyeztetett az európai adatvédelmi biztossal, aki 2023. november 3-án véleményt nyilvánított.

(18)Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a belső piacon állandó telephely(ek) és legfeljebb két leányvállalat útján határokon átnyúlóan működő bizonyos kkv-kra vonatkozó adószabályok egyszerűsítését a tagállamok önállóan nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban – a 27 különböző nemzeti társaságiadó-rendszer közötti kölcsönhatás okozta meglévő kihívások miatt – e cél a tagállamok közötti együttműködés révén jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,

Ez az irányelv szabályokat állapít meg a 2. cikk (1) bekezdésében meghatározott kritériumoknak megfelelő kkv-k állandó telephelyei és leányvállalatai adóköteles eredményének kiszámítására vonatkozóan („központ szerinti adózási szabályok”).

e)más tagállamokban egy vagy több állandó telephelyen és/vagy legfeljebb két leányvállalaton keresztül működnek;

(2)A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 16. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy a következőkre vonatkozó tagállami jogszabályok változásainak figyelembevétele érdekében és a megfelelő tagállam által nyújtott információk alapján módosítsa az I–IV. mellékletet:

(3)Ez az irányelv nem érintheti az állandó telephely vagy a leányvállalat szerinti tagállamnak az alkalmazandó adókulcs meghatározására vonatkozó jogát, sem a kettős adóztatás elkerüléséről szóló kétoldalú egyezmények alkalmazhatóságát, sem az állandó telephely vagy a leányvállalat szerinti tagállamban a munkavállalók szociális védelmére vonatkozó szabályokat.

2.„központ”: a 2. cikk (1) bekezdésében említett kkv, amely más tagállam(ok)ban egy vagy több állandó telephelyen és/vagy legfeljebb két leányvállalaton keresztül működik;

4.„központ szerinti adózási szabályok”: a központ szerinti tagállam azon adózási szabályai, amelyeket a központ és állandó telephelyei vagy leányvállalatai adóköteles eredményének kiszámításához használnak;

5.„fogadó tagállam”: az a tagállam, amelyben a 2. cikk (1) bekezdésében említett kkv állandó telephelye vagy leányvállalata található;

6.„állandó telephely adóköteles eredménye”: a központ szerinti adózási szabályokkal összhangban kiszámított, az állandó telephelynek és legfeljebb két leányvállalatnak betudható adóköteles nyereség vagy veszteség;

8.„központ szerinti adózásnak megfelelő adóbevallás”: a 2. cikk (1) bekezdésében említett kkv által benyújtott adóbevallás, amely tartalmazza a központ és az állandó telephelyek vagy a leányvállalatok központ szerinti adózási szabályokkal összhangban kiszámított adóköteles eredményeit.

(1)A központ abban az esetben dönthet úgy, hogy a más tagállamban található állandó telephelyei és leányvállalatai tekintetében a központ szerinti adózási szabályokat alkalmazza, amennyiben megfelel az alábbi követelményeknek:

a)az állandó telephelyei és leányvállalatai együttes árbevétele az elmúlt három pénzügyi évben nem haladta meg a központ által elért árbevétel háromszorosának megfelelő összeget;

b)az elmúlt pénzügyi évben a központ szerinti tagállamban rendelkezett adóügyi illetőséggel, vagy ha annál fiatalabb a vállalkozás, a központ létrehozása óta;

c)az elmúlt pénzügyi évben, vagy ha annál fiatalabb a vállalkozás, a központ létrehozása óta teljesítette a 2. cikk (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott feltételt.

(2)Ha a központ úgy dönt, hogy az (1) bekezdéssel összhangban a központ szerinti adózási szabályokat alkalmazza, akkor ezeket a szabályokat kell alkalmaznia minden más tagállamban található állandó telephelyére vagy leányvállalatára. Ha egy másik tagállamban új állandó telephelyet hoz létre, az adott állandó telephelyre a létesítés időpontjától kezdve a központ szerinti adózás szabályait kell alkalmaznia. Ha egy másik tagállamban első leányvállalatot hoz létre, erre a leányvállalatra a létesítés időpontjától kezdve a központ szerinti adózás szabályait kell alkalmaznia és erről értesítenie kell a fogadó tagállamot.

Amennyiben a központ hajózási tevékenységekből származó jövedelemre tesz szert, és ez a jövedelem a központ szerinti tagállamban hajótéradó-rendszer hatálya alá tartozik, az adott központot ki kell zárni a központ szerinti adózási szabályok alkalmazásának lehetősége alól a más tagállamokban található állandó telephelyei és leányvállalatai tekintetében, amennyiben ezek hajózási tevékenységekből származó jövedelemre tesznek szert.

(1)Az a központ, amely úgy dönt, hogy állandó telephelyeire és/vagy leányvállalataira a központ szerinti adózási szabályokat alkalmazza, döntéséről értesíti az adóbevallást befogadó hatóságot, és közli a fogadó tagállam(ok) nevét. Az értesítést legalább két hónappal az azon pénzügyi évet megelőző pénzügyi év vége előtt kell megtenni, amelyben a kkv meg kívánja kezdeni a központ szerinti adózási szabályok alkalmazását.

(2)Az adóbevallást befogadó hatóság ellenőrzi, hogy teljesülnek-e a 4. cikkben meghatározott jogosultsági követelmények, és megállapításairól az (1) bekezdésben említett értesítéstől számított egy hónapon belül tájékoztatja a központot.

(3)Amennyiben a jogosultsági követelmények teljesülnek, az adóbevallást befogadó hatóság az (1) bekezdésben említett értesítéstől számított egy hónapon belül tájékoztatja a fogadó tagállamok adóhatóságait arról, hogy az érintett állandó telephelyek és leányvállalatok adóköteles eredményét a következő pénzügyi évtől a központ szerinti adózási szabályokkal összhangban kell kiszámítani, a központ szerinti tagállamban alkalmazott szabályok szerint. A fogadó tagállam(ok) adóhatóságai közli(k) az adóbevallást befogadó hatósággal az alkalmazandó adókulcsot.

A fogadó tagállam a 13. cikkben foglalt rendelkezésekkel összhangban megtámadhatja az adóbevallást befogadó hatóságnak a jogosultsági követelmények teljesítésére vonatkozó határozatát. Ebben az esetben a központ szerinti tagállam nemzeti szabályait kell alkalmazni. Az ilyen eljárások ellenére a kkv-k megkezdhetik a központ szerinti adózási szabályok alkalmazását.

Ha az adóbevallást befogadó hatóság arra a következtetésre jut, hogy a jogosultsági követelmények nem teljesülnek, az (1) bekezdésben említett értesítéstől számított egy hónapon belül tájékoztatja a központot, és a központ a nemzeti joggal összhangban fellebbezhet ellene, és továbbra is alkalmazhatja a központ szerinti adózási szabályokat. A végleges határozat csak a következő pénzügyi évtől vált ki joghatást.

(4)Amennyiben valamely fogadó tagállam arra a következtetésre jut, hogy egy kkv jelenléte a területén állandó telephelynek vagy leányvállalatnak minősül, erről tájékoztatja az adóbevallást befogadó hatóságot. Ezen információk alapján az adóbevallást befogadó hatóság tájékoztatja a fogadó tagállam illetékes adóhatóságát arról, hogy a központ állandó telephelyei vagy leányvállalatai tekintetében a központ szerinti adózási szabályokat alkalmazza-e. A központot az eljárásokról indokolatlan késedelem nélkül megfelelően tájékoztatni kell.

(1)Annak a központnak, amely úgy döntött, hogy a központ szerinti adózási szabályokat alkalmazza egy vagy több fogadó tagállamban található állandó telephelyeire vagy leányvállalataira, hét pénzügyi évig, megújítható időtartamra kell alkalmaznia ezeket a szabályokat.

(2)Az (1) bekezdésben említett időszak végén a központ szerinti adózási szabályok a fogadó tagállamokban található állandó telephelyek és leányvállalataik tekintetében hatályukat vesztik, kivéve, ha a központ a 9. cikkben meghatározott eljárással összhangban értesíti az adóbevallást befogadó hatóságot arról, hogy meg kívánja újítani a központ szerinti adózási szabályok alkalmazására vonatkozó választási lehetőségét.

(1)A központ szerinti adózási szabályok alkalmazásának választási lehetősége a 7. cikk (1) bekezdésében említett hétéves időszak lejárta előtt megszűnik az alábbi okok bármelyike miatt:

a)a 2. cikk (1) bekezdésében említett kkv az adóügyi illetőségét a központ szerinti tagállamból máshová helyezi át, ha a kkv nem kívánja tovább alkalmazni az adózási szabályokat;

b)az elmúlt három pénzügyi évben az állandó telephelyei és leányvállalatai együttes árbevétele meghaladta a központ árbevétele háromszorosának megfelelő összeget;

(2)A központ szerinti adózási szabályok nem alkalmazandók az azt a pénzügyi évet követő pénzügyi évtől kezdődően, amelyben az (1) bekezdésben említett ok felmerül.

(3)Az adóbevallást befogadó hatóság a lehető leghamarabb, de minden esetben annak a pénzügyi évnek a vége előtt tájékoztatja a fogadó tagállamokat az (1) bekezdésben említett megszűnésről, amelyben a megszűnés okai felmerültek.

(4)Ha a 2. cikk (1) bekezdésében említett kkv másik tagállamba helyezi át adóügyi illetőségét, dönthet úgy, hogy a 4–7. cikkel összhangban az adóügyi illetősége szerinti új tagállamnak a központ szerinti adózási szabályait alkalmazza. Ezt új választási lehetőségnek kell tekinteni. A 4. cikk (1) bekezdésének be) pontjában meghatározott követelményt nem kell alkalmazni, ha a kkv adóügyi illetőségének áthelyezésére a 2009/133/EK tanácsi irányelv 15. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti valós kereskedelmi okokból került sor.

A központ nem jogosult a központ szerinti adózási szabályok alkalmazására vonatkozó választási lehetőség megújítására, ha az alábbi helyzetek bármelyike fennállt:

a)bármely három pénzügyi évben, külön-külön véve, az állandó telephelyek és a leányvállalatok együttes árbevétele meghaladta a központ árbevétele háromszorosának megfelelő összeget;

b)a kkv kettőnél több leányvállalatot hozott létre az Unión belül;

c)a 2. cikk (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott kritérium három egymást követő pénzügyi évben nem teljesült.

(1)A központ a központ szerinti adózásnak megfelelő adóbevallást az adóbevallást befogadó hatósághoz nyújtja be. A központ szerinti tagállam segíti a kkv-t az adóbevallás kidolgozásában, különös tekintettel az adóköteles eredménynek az egyes más tagállamokban található állandó telephelyekhez és leányvállalatokhoz való hozzárendelésére.

b)a kkv más tagállamokban található egyes állandó telephelyek és legfeljebb két leányvállalat adóköteles eredménye tekintetében fennálló adókötelezettsége. Az adókötelezettséget az adott fogadó tagállam nemzeti adókulcsának az adóköteles eredményre történő alkalmazásával kell megállapítani, a központ szerinti adózási szabályokkal összhangban kiszámítva.

(A magyar változatot nem érinti.)

a)az állandó telephelyeknek és legfeljebb két leányvállalatnak tulajdonítható eszközök és kötelezettségek;

b)a más tagállamokban található állandó telephelyeknek és legfeljebb két leányvállalatnak tulajdonítható nyereség.

b)adómegállapítási határozattervezet az egyes állandó telephelyeknek és leányvállalatoknak.

b)adómegállapítási határozattervezet az érintett állandó telephelyeknek és a leányvállalatoknak;

(8)Ha a fogadó tagállam adóhatósága elutasítja az adómegállapítási határozattervezetet, akkor felülvizsgálja ezt az adómegállapítás-tervezetet az állandó telephelynek és a leányvállalatoknak tulajdonított nyereség tekintetében azon, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló, alkalmazandó egyezmény rendelkezései alapján, amelynek a fogadó tagállam és a központ szerinti tagállam is részes fele. Az állandó telephelynek és a leányvállalatoknak tulajdonított nyereség 2011/16/EEU irányelv 8ae. cikkével összhangban történő felülvizsgálatát és az adóbevallást befogadó hatóság erről való tájékoztatását követően az adóbevallást befogadó hatóság a központ szerinti tagállam adózási szabályaival összhangban újraszámítja az adóköteles eredményt, és ez a tagállam felülvizsgált adómegállapítási határozatot ad ki. Az adózó e felülvizsgált adómegállapítási határozat ellen a központ szerinti tagállam bíróságai előtt fellebbezhet. Az állandó telephelynek és a leányvállalatoknak tulajdonítható nyereség összegével kapcsolatos vitákat a kettős adóztatás elkerüléséről szóló, alkalmazandó kétoldalú egyezménnyel vagy a 2017. október 10-i (EU) 2017/1852 tanácsi irányelv17 rendelkezéseivel összhangban kell rendezni.

_________________

17 A Tanács (EU) 2017/1852 irányelve (2017. október 10.) az európai uniós adóügyi vitarendezési mechanizmusokról (HL L 265., 2017.10.14., 1. o.).

(9)Ha a fogadó tagállam adószabályai értelmében az állandó telephely vagy a leányvállalat munkavállalóival kapcsolatos bizonyos költségek adózási szempontból levonhatók, amennyiben a vonatkozó összegeket a munkavállaló szintjén adóztatják vagy társadalombiztosítási járulékok terhelik, és a központ szerinti tagállamban nincs olyan hasonló adóügyi megítélés, amely lehetővé tenné az ilyen levonást, a központ szerinti és a fogadó tagállam – a Bizottság iránymutatásával – megfelelő intézkedéseket hoz az esetleges eltérések megelőzésére.

A fogadó tagállamokban található állandó telephelyek és leányvállalatok által fizetendő adó beszedése

(1)A központ az adóbevallást befogadó hatóságon keresztül rendezi a nyereségadó-kötelezettségeket mind a saját adóköteles eredménye, mind pedig a fogadó tagállamokban található állandó telephelyek és leányvállalatok adóköteles eredménye tekintetében.

(2)Az adóbevallást befogadó hatóság beszedi a központ Unión belül található minden egyes állandó telephelye és leányvállalata adókötelezettségének megfelelő adót, alkalmazza az adott fogadó tagállam adókulcsát, és késedelem nélkül átutalja a vonatkozó összeget az adott fogadó tagállam illetékes hatóságának.

(3)A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján megállapítja az állandó telephelyek vagy a leányvállalatok adókötelezettségének megfelelő adó beszedéséhez és a központ szerinti tagállam által a fogadó tagállam részére történő átutalásához szükséges gyakorlati intézkedéseket. E végrehajtási jogi aktusok elfogadására a 15. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kerül sor.

(1)Eltérő rendelkezés hiányában ezen irányelv szabályai nem érintik a tagállamok helyi adóellenőrzésekre, jogorvoslati lehetőségekre és eljárásokra irányadó nemzeti szabályait, illetve az uniós szinten rendelkezésre álló vagy a kettős adóztatás elkerüléséről szóló, alkalmazandó kétoldalú adóegyezményekben előírt vitarendezési mechanizmusokat. Ez az irányelv nem érinti az állandó telephelyeknek és a leányvállalatoknak a fogadó tagállam nemzeti szabályai szerinti kereskedelmi, számviteli és adózási kötelezettségeit.

(2)A fogadó tagállam adóhatóságai kérhetik az adóbevallást befogadó hatósággal közös ellenőrzés lefolytatását az állandó telephely vagy a leányvállalat adóköteles eredményének a központ szerinti adózási szabályokkal összhangban történő kiszámítására, az állandó telephelynek és/vagy a leányvállalatnak tulajdonított nyereségre és/vagy az alkalmazandó adókulcsra vonatkozóan. A közös ellenőrzéseket a 2011/16/EU tanácsi irányelvvel18 összhangban kell lefolytatni. A 2011/16/EU irányelv rendelkezései ellenére a közös ellenőrzés iránti kérelmet a központ szerinti tagállam adóhatósága is benyújthatja az egyes állandó telephelyek vagy a leányvállalatok fogadó tagállamának adóhatóságához.

_________________

18 A Tanács 2011/16/EU irányelve (2011. február 15.) az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 64., 2011.3.11., 1. o.).

(1)Ha a mikro-, kis- és középvállalkozások által alkalmazható, központ szerinti adórendszer létrehozásáról szóló irányelv20 3. cikkének 2. pontjában meghatározott valamely központ, amely úgy dönt, hogy az említett irányelv 6. cikkével összhangban a központ szerinti adózási szabályokat alkalmazza állandó telephelyeire vagy leányvállalataira, megfelel az ilyen szabályok alkalmazásához szükséges jogosultsági követelményeknek, a központ szerinti tagállam illetékes hatósága automatikus információcsere útján közli az állandó telephely vagy a leányvállalatok szerinti tagállam illetékes hatóságával, hogy az érintett állandó telephely vagy a leányvállalatok adóköteles eredményét a központ szerinti adózási szabályokkal összhangban kell kiszámítani. Ezen információközlésre a központ által a központ szerinti adózási szabályok alkalmazása melletti döntésről küldött értesítéstől számított egy hónapon belül kerül sor.

______________________

20 … irányelv [HL: kérjük az említett irányelv számának, dátumának, címének és HL-hivatkozásának beillesztését].

(2)Az állandó telephely vagy a leányvállalat szerinti tagállam illetékes hatósága a központ szerinti tagállam illetékes hatósága által a központ szerinti adózási szabályok alkalmazása melletti döntésről küldött értesítéstől számított két hónapon belül közli a központ szerinti tagállam illetékes hatóságával a területén található állandó telephelyek vagy leányvállalatok adókötelezettségének megállapítása céljából alkalmazandó adókulcsot.

(3)A központ szerinti tagállam illetékes hatósága automatikus információcsere útján közli az e cikk (2) bekezdésében meghatározott információkat az állandó telephelyek vagy a leányvállalatok szerinti tagállamok illetékes hatóságaival a 21. cikk alapján elfogadott gyakorlati intézkedésekkel összhangban.

iii.adómegállapítási határozattervezet az érintett állandó telephelyeknek és a leányvállalatoknak;

(6)Amennyiben az állandó telephelyek vagy a leányvállalatok szerinti tagállam adóhatósága a központ szerinti tagállam által kiadott adómegállapítási határozattervezet elutasítását követően a fogadó tagállam és a központ szerinti tagállam közötti, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló, alkalmazandó kétoldalú egyezmény rendelkezéseinek megfelelően felülvizsgálja az adómegállapítási határozattervezetet az állandó telephelynek vagy a leányvállalatoknak tulajdonított nyereség tekintetében, az állandó telephelyek vagy a leányvállalatok szerinti tagállam illetékes hatósága a felülvizsgált adómegállapítási határozat kiadásától számított egy hónapon belül közli azt a központ szerinti tagállam illetékes hatóságával az állandó telephely vagy a leányvállalatok adóköteles eredményének újraszámítása, felülvizsgált adómegállapítási határozat kiadása és az adó beszedése céljából.

A Bizottságnak tájékoztatni kell az Európai Parlamentet arról, ha felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktust fogadott el, továbbá ha a Tanács a jogi aktussal kapcsolatban kifogást emelt vagy a hatáskör-átruházását visszavonta.

(2)Az ezen irányelvvel összhangban kezelt információk – beleértve a személyes adatokat is – csak addig őrizhetők meg, amíg az ezen irányelv céljainak eléréséhez, különösen a jogosultsági követelmények ellenőrzéséhez és az adókötelezettség megállapításához szigorúan szükségesek (a továbbiakban: „adatmegőrzési idő”), az adatkezelőre vonatkozó nemzeti szabályokban foglalt elévülési idővel összhangban. Az adatmegőrzési időszak akkor kezdődik, amikor a személyes adatokat ezen irányelv alkalmazásában első alkalommal kezelik, és semmi esetre sem haladhatja meg a hét évet.

(1)Ezen irányelv alkalmazásának kezdőnapjától számított öt év elteltével a Bizottság megvizsgálja és értékeli az irányelv működését, és erről jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentésben a Bizottság többek között megvizsgálja, hogy a központ szerinti adózási szabályokat a kkv-k egy vagy több leányvállalatára is alkalmazni kell-e. A Bizottság a jelentéshez adott esetben az ezen irányelv módosítására vonatkozó javaslatot csatol.

(2)A tagállamok a (3) bekezdéssel összhangban közlik a Bizottsággal az irányelv értékeléséhez szükséges releváns információkat, beleértve a jogosult kkv-knak a választási lehetőséggel élő kkv-khoz viszonyított számára, azok árbevételére és az árbevételhez viszonyított megfelelési költségekre vonatkozó adatokat; az állandó telephely létrehozásával határokon átnyúlóan terjeszkedő kkv-k számára és a kettőnél több leányvállalat létrehozása miatt kizárt kkv-k számára, illetve a választási lehetőséggel élő kkv-k megfelelési költségeire vonatkozó adatokat.

A tagállamok 2024. december 31-ig elfogadják és kihirdetik azokat a rendelkezéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy megfeleljenek ennek az irányelvnek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Ezeket az intézkedéseket 2025. január 1-jétől alkalmazzák.