mivel:(1)Az (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelv Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2366 irányelve (2015. november 25.) a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2009/110/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 337., 2015.12.23., 35. o.). elfogadása óta a lakossági pénzforgalmi szolgáltatások piaca jelentős változásokon ment keresztül, elsősorban a kártyák és a digitális fizetési eszközök növekvő használatával, a készpénz használatának csökkenésével, valamint az új szereplők és szolgáltatások, köztük a digitális pénztárcák és az érintés nélküli fizetések növekvő jelenlétével összefüggésben. A Covid19-világjárvány, valamint az általa a fogyasztási és fizetési gyakorlatok terén előidézett változások következtében előtérbe került a biztonságos és hatékony fizetések fontossága.
(2)Az uniós lakossági pénzforgalmi stratégiájáról szóló bizottsági közlemény COM(2020)0592. bejelentette az (EU) 2015/2366 irányelv alkalmazásának és hatásának átfogó felülvizsgálatát, „amelynek magában kell foglalnia annak átfogó értékelését, hogy az a piaci fejleményeket figyelembe véve továbbra is megfelel-e a célnak”.
(3)Az (EU) 2015/2366 irányelv célja az új típusú pénzforgalmi szolgáltatások előtt álló akadályok kezelése, valamint a fogyasztóvédelem és -biztonság szintjének javítása volt. Az (EU) 2015/2366 irányelv hatásának és alkalmazásának Bizottság általi értékelése megállapította, hogy az irányelv számos célkitűzése tekintetében nagyrészt sikeres volt, ugyanakkor azonosított egyes olyan területeket is, ahol az irányelv célkitűzéseit nem sikerült teljes mértékben elérni. Az értékelés például a fogyasztóvédelmi célkitűzések tekintetében aggodalomra okot adó problémaként azonosította a csalás új típusainak terjedését. Hiányosságokra derült fény azon célkitűzés tekintetében is, hogy az úgynevezett „nyílt banki szolgáltatások” (számlainformációs és fizetéskezdeményezési szolgáltatások) révén, a harmadik fél szolgáltatók előtt álló piaci akadályok csökkentésével élénküljön a verseny. A határokon átnyúló fizetési szolgáltatások javításának célkitűzése tekintetében elért előrehaladás is korlátozott volt, főként a felügyeleti gyakorlatok és a végrehajtás Unió-szerte tapasztalható következetlenségei miatt. Az értékelés olyan tényezőket is azonosított, amelyek az összes pénzforgalmi szolgáltató közötti versenyfeltételek kiegyenlítésére irányuló célkitűzés tekintetében gátolják az előrehaladást.
(4)Az értékelés az (EU) 2015/2366 irányelv eltérő végrehajtásával és érvényesítésével kapcsolatos problémákat is feltárt, amelyek közvetlenül befolyásolják a pénzforgalmi szolgáltatók közötti versenyt azáltal, hogy a különböző tagállamokban eltérő szabályozási feltételeket teremtenek, ösztönözve a szabályozási arbitrázst. Nem engedhető meg, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók azokat a tagállamokat válasszák székhelyül, amelyekben a pénzforgalmi szolgáltatásokra vonatkozó uniós szabályok alkalmazása számukra előnyösebb, olyan más tagállamokban pedig, amelyek szigorúbban értelmezik a szabályokat vagy az ott letelepedett pénzforgalmi szolgáltatók tekintetében aktívabban érvényesítik az előírásokat, határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtsanak. Ez a gyakorlat torzítja a versenyt. A pénzforgalmi szolgáltatásokra vonatkozó uniós szabályokat ezért tovább kell harmonizálni, és ennek érdekében rendeletbe kell foglalni a pénzforgalmi szolgáltatási tevékenység végzésére vonatkozó szabályokat, beleértve az érintett felek jogait és kötelezettségeit is. Az ilyen szabályokat, kivéve a pénzforgalmi intézmények engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó szabályokat, amelyeknek továbbra is az irányelvben kell maradniuk, egyértelműbbé és részletesebbé kell tenni, ezáltal minimalizálva az értelmezési mozgásteret.
(5)Annak ellenére, hogy az elektronikus pénz kibocsátását a 2009/110/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv Az Európai Parlament és a Tanács 2009/110/EK irányelve (2009. szeptember 16.) az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdéséről, folytatásáról és prudenciális felügyeletéről, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról, valamint a 2000/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 267., 2009.10.10., 7. o.). szabályozza, az elektronikus pénz fizetési műveletek finanszírozására való felhasználásának szabályait nagymértékben az (EU) 2015/2366 irányelv rögzíti. Következésképpen az elektronikuspénz-kibocsátó intézményekre és a pénzforgalmi intézményekre vonatkozó jogi keret, különös tekintettel az üzletviteli szabályokra, jelenleg is számottevő mértékben összehangolt. A külső koherenciával kapcsolatos kérdések kezelése érdekében, és tekintettel arra, hogy az elektronikuspénz-szolgáltatásokat és a pénzforgalmi szolgáltatásokat egyre nehezebb megkülönböztetni egymástól, az elektronikuspénz-kibocsátó intézményekre és a pénzforgalmi intézményekre vonatkozó jogszabályi kereteket közelíteni kell egymáshoz. Az engedélyezési követelmények azonban, különösen az indulótőke és a szavatolótőke, valamint az elektronikuspénz-üzletág néhány kulcsfontosságú alapfogalma, például az elektronikus pénz kibocsátása, az elektronikus pénz forgalmazása és visszaválthatósága, a pénzforgalmi intézmények által nyújtott szolgáltatásokhoz képest eltérést mutatnak. Ezért helyénvaló megőrizni ezeket a sajátosságokat az (EU) 2015/2366 irányelv és a 2009/110/EK irányelv rendelkezéseinek összevonásakor. Mivel a 2009/110/EK irányelvet az (EU) XXXX irányelv [PSD3] hatályon kívül helyezi, annak szabályait – az (EU) XXX irányelvben [PSD3] foglalt engedélyezési és felügyeleti szabályok kivételével – a megfelelő kiigazításokkal az e rendelet szerinti egységes keretbe kell foglalni.
(6)A jogbiztonság és a pénzforgalmi szolgáltatások és az elektronikuspénz-szolgáltatások nyújtásának üzletvitelére vonatkozó szabályok egyértelmű alkalmazási körének biztosítása érdekében meg kell határozni a pénzforgalmi szolgáltatók azon kategóriáit, amelyekre a pénzforgalmi szolgáltatások és az elektronikuspénz-szolgáltatások nyújtásának üzletvitelére vonatkozó kötelezettségek vonatkoznak az Unió egész területén.
(7)A pénzforgalmi szolgáltatóknak több kategóriája van. A hitelintézetek a szolgáltatást igénybe vevőktől betéteket gyűjtenek, amelyek felhasználhatók fizetési műveletek végrehajtására. Engedélyezésük a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv Az Európai Parlament és a Tanács 2013/36/EU irányelve (2013. június 26.) a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (EGT-vonatkozású szöveg) (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.). alapján történik. A pénzforgalmi intézmények végeznek betétgyűjtést. Tarthatják a szolgáltatást igénybe vevők pénzeszközeit, és elektronikus pénzt bocsáthatnak ki, amely fizetési műveletek végrehajtására használható. Engedélyezésük az (EU) XXX irányelv [PSD3] alapján történik. A nemzeti jog értelmében erre jogosult postai elszámolóközpontok szintén nyújthatnak elektronikuspénz- és pénzforgalmi szolgáltatásokat. A pénzforgalmi szolgáltatók egyéb kategóriáit képviselik az Európai Központi Bank (EKB) és a nemzeti központi bankok, amennyiben nem monetáris hatósági vagy egyéb hatósági jogkörben járnak el, valamint a tagállamok, regionális vagy helyi hatóságaik, amennyiben nem hatósági jogkörben járnak el.
(8)Helyénvaló elkülöníteni a fizetési számláról történő készpénzfelvétel lehetővé tételét a fizetési számla vezetésének tevékenységétől, mivel a készpénzfelvételi szolgáltatások nyújtói nem vezethetnek fizetési számlát. A készpénz-helyettesítő fizetési eszközök kibocsátására és a fizetési műveletek elfogadására irányuló szolgáltatásokat, amelyeket az (EU) 2015/2366 irányelv mellékletének 5. pontja csak együttesen nyújtható szolgáltatásként említ, külön pénzforgalmi szolgáltatásként célszerű bemutatni. A kibocsátási és elfogadási szolgáltatások elkülönült bemutatásával, valamint az egyes szolgáltatások külön meghatározásával egyértelművé kell tenni, hogy a kibocsátási és elfogadási szolgáltatásokat a pénzforgalmi szolgáltatók külön is kínálhatják.
(9)A bankjegykiadó automaták (ATM) üzemeltetői egyes kategóriáinak az (EU) 2015/2366 irányelv hatálya alóli kizárása a gyakorlatban nehezen alkalmazhatónak bizonyult. Ezért az (EU) 2015/2366 irányelv értelmében pénzforgalmi szolgáltatóként való engedélyezés követelménye alól kizárt ATM-üzemeltetők kategóriáját fel kell váltani a fizetési számlát nem vezető ATM-üzemeltetők új kategóriájával. Bár ezek az üzemeltetők nem tartoznak az (EU) XXX irányelv [PSD3] szerinti engedélyezési követelmények hatálya alá, a díjak átláthatóságára vonatkozó követelményeket rájuk is alkalmazni kell azokban az esetekben, amikor az ilyen ATM-üzemeltetők készpénzfelvételi díjat számítanak fel.
(10)A készpénzhez való hozzáférés további javítása érdekében, ami a Bizottság egyik prioritása, a kereskedők számára lehetővé kell tenni, hogy a fizikai üzletekben készpénzellátási szolgáltatásokat kínáljanak akkor is, ha a vevő nem vásárol, anélkül, hogy pénzforgalmi szolgáltatói engedélyt kellene szerezniük vagy pénzforgalmi intézmény pénzforgalmi közvetítőjének kellene lenniük. Az ilyen készpénzellátási szolgáltatások esetében azonban kötelezővé kell tenni az ügyfélnek esetlegesen felszámított díjak közzétételét. Ezeket a szolgáltatásokat a kiskereskedőknek önkéntes alapon kell nyújtaniuk attól függően, hogy mennyi készpénz áll a rendelkezésükre.
(11)Az eddigiek során a tagállamok rendkívül eltérően alkalmazták az (EU) 2015/2366 irányelv hatálya alóli azon kivételt, amely a fizető fél vagy a kedvezményezett nevében eljáró kereskedelmi pénzforgalmi közvetítőn keresztül, a fizető féltől a kedvezményezett irányában megvalósuló fizetési műveletekre vonatkozik. A kereskedelmi ügynök fogalmát jellemzően a nemzeti polgári jog határozza meg, amely tagállamonként eltérhet, ami ugyanazon szolgáltatások következetlen kezeléséhez vezethet a különböző joghatóságoki területeken. Az említett kivétellel érintett kereskedelmi ügynök fogalmát ezért harmonizálni és pontosítani kell a kereskedelmi ügynök 86/653/EGK tanácsi irányelvben A Tanács 86/653/EGK irányelve (1986. december 18.) a tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról (HL L 382., 1986.12.31., 17. o.). megállapított fogalommeghatározására való hivatkozás útján. Ezenkívül még pontosabban kell meghatározni azokat a feltételeket, amelyek mellett a fizető féltől a kedvezményezett felé kereskedelmi ügynökökön keresztül bonyolított fizetési műveletek kizárhatók e rendelet hatálya alól. Ez úgy érhető el, hogy az ügynököket a fizető féllel vagy a kedvezményezettel kötött megállapodás révén fel kell hatalmazni arra, hogy áruk vagy szolgáltatások adásvételét csak a fizető fél vagy csak a kedvezményezett, de ne mindkettő nevében tárgyalják meg vagy bonyolítsák le, függetlenül attól, hogy az ügyfél pénzeszközei a kereskedelmi ügynök birtokában vannak-e. Nem zárhatók ki e rendelet hatálya alól azok az elektronikus kereskedelmi platformok, amelyek mind az egyéni vevők, mind az eladók nevében kereskedelmi ügynökként járnak el anélkül, hogy a vevőknek vagy az eladóknak tényleges mozgásterük lenne az áruk vagy szolgáltatások adásvételére irányuló tárgyalás vagy ügyletkötés tekintetében. Az illetékes hatóságok közötti további egyértelműség és konvergencia biztosítása érdekében az Európai Bankhatóságnak (EBH) iránymutatásokat kell kidolgoznia a fizető féltől a kedvezményezett felé irányuló, kereskedelmi ügynökön keresztül teljesített fizetési műveletekre vonatkozó kizárásról. Az iránymutatások jegyzéket tartalmazhatnak azokról a felhasználási esetekről, amelyekre jellemzően vonatkozik a kereskedelmi ügynökök kizárása.
(12)Az (EU) 2015/2366 irányelv hatálya alóli, egyedi célt szolgáló eszközökre vonatkozó kizárást a tagállamok eltérően alkalmazzák, bár azon szolgáltatók, amelyek eszközeire ez a kizárás vonatkozott, kötelesek voltak tevékenységüket bejelenteni az illetékes hatóságoknak. Az EBH további iránymutatást adott a 2022. február 24-i „Iránymutatás a PSD2 szerinti zártkörű hálózatra vonatkozó kivételről” című dokumentumában Európai Bankhatóság, EBA/GL/2022/02.. Az egyedi célt szolgáló eszközökhöz kapcsolódó kizárás alkalmazásának egyértelművé tételére irányuló kísérletek ellenére még mindig vannak szolgáltatók, amelyek olyan szolgáltatásokat nyújtanak, amelyek jelentős fizetési volumen mellett széles termékkört kínálnak számos olyan ügyfélnek, akik ki kívánják használni a kizárást. Ezekben az esetekben a fogyasztók nem veszik igénybe a szükséges biztosítékokat, a szolgáltatások számára pedig nem helyénvaló az egyedi célt szolgáló eszközök kizárásával járó előnyöket biztosítani. Ezért pontosítani szükséges, hogy ugyanazt az egyedi célt szolgáló eszközt nem lehet felhasználni egynél több zártkörű hálózatban áruk, illetve szolgáltatások beszerzését célzó fizetési műveletek teljesítésére, illetve bármilyen áru és szolgáltatás beszerzésére.
(13)Annak megítéléséhez, hogy a zártkörű hálózatot ki kell-e zárni a hatály alól, figyelembe kell venni az ilyen hálózat elfogadási pontjainak földrajzi elhelyezkedését, valamint az elfogadási pontok számát. Az egyedi célt szolgáló eszközöknek lehetővé kell tenniük az eszköz birtokosa számára, hogy csak a kibocsátó fizikai helyiségeiben szerezzen be árukat vagy szolgáltatásokat, ugyanakkor a kibocsátó helyiségeinek fogalma nem terjed ki az online áruházi környezetben történő használatra. Az egyedi célt szolgáló eszközöknek a vonatkozó szerződéses rendszertől függően magukban kell foglalniuk azokat a kártyákat, amelyek csak egy adott üzletláncban vagy egy adott bevásárlóközpontban használhatók, az üzemanyagkártyákat, a tagsági kártyákat, a tömegközlekedési kártyákat, a parkolási jegyeket, az étkezési utalványokat vagy az egyes szolgáltatásokra vonatkozó utalványokat – például a gyermekgondozási utalványokat vagy az ökológiai utalványokat –, amelyek a szociális jogszabályokban meghatározott célok elérésére szolgáló egyedi adózási vagy munkajogi keret hatálya alá tartozhatnak. Ugyanakkor a tagállamok utalványokra vonatkozó szabályozási környezetének biztosítania kell az ilyen utalványok elfogadhatóságát.
(14)Az egyes, távközlési vagy információtechnológiai eszközökkel végrehajtott fizetési műveletekhez kapcsolódó hatály alóli kivételt kifejezetten a digitális tartalom és a hangalapú szolgáltatások megvásárlásához kapcsolódó mikrofizetésekre kell összpontosítani. Meg kell tartani az elektronikus jegyek vásárlásához kapcsolódó fizetési műveletekre vonatkozó, egyértelmű hivatkozást annak érdekében, hogy a vásárlók mobiltelefon vagy egyéb eszköz használatával továbbra is bárhonnan és bármikor megrendelhessenek, kifizethessenek, beszerezhessenek és érvényesíthessenek elektronikus jegyeket. Az elektronikus jegyek lehetővé teszik és megkönnyítik azoknak a szolgáltatásoknak a nyújtását, amelyeket a fogyasztók másképpen papíralapú jegy formájában vásárolhatnának meg, ideértve a közlekedéssel, a szórakozással, a parkolással és a különböző helyszínekre való belépéssel kapcsolatos szolgáltatásokat, kizárva azonban a fizikai áruk vonatkozásában nyújtott szolgáltatásokat. Az elektronikus hírközlő hálózatok meghatározott szolgáltatója által elektronikus eszközről vagy annak segítségével végrehajtott, és a vonatkozó számlára terhelt, jótékonysági adományok gyűjtésére irányuló fizetési tranzakciókat szintén ki kell zárni. Kizárólag abban az esetben alkalmazható, ha a fizetési művelet összege nem halad meg egy meghatározott értékhatárt.
(15)Az egységes eurofizetési térség (SEPA) elősegítette az uniós szintű „fizetési központok” és „beszedési központok” létrehozását, lehetővé téve ezáltal egy-egy vállalatcsoport fizetési műveleteinek központosítását. E tekintetben az anyavállalat és leányvállalata, vagy ugyanazon anyavállalat leányvállalatai közötti fizetési műveleteknek – amennyiben azokat az ugyanazon csoporthoz tartozó pénzforgalmi szolgáltató hajtja végre – e rendelet hatálya alóli kivételnek kell minősülniük. Nem tekintendő pénzforgalmi szolgáltatásnak az, ha egy anyavállalat vagy leányvállalata a vállalatcsoport nevében fizetési megbízásokat gyűjt össze és pénzeszközöket vesz át abból a célból, hogy azokat egy másik pénzforgalmi szolgáltató részére továbbítsa.
(16)A pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása technikai szolgáltatások támogatását igényli. Ezek a technikai szolgáltatások magukban foglalják az adatok feldolgozását és tárolását, a fizetésiátjáró-szolgáltatásokat, a bizalmi és magánélet-védelmi szolgáltatásokat, az adatok és személyek hitelesítését, az információtechnológiai (IT) és kommunikációs hálózatok biztosítását, a fizetési információk gyűjtésére használt fogyasztói interfészek biztosítását és karbantartását, beleértve a fizetési szolgáltatásokhoz használt terminálokat és eszközöket. A fizetéskezdeményezési szolgáltatás és a számlainformációs szolgáltatás nem minősül technikai szolgáltatásnak.
(17)A technikai szolgáltatások nem minősülnek pénzforgalmi szolgáltatásnak, mivel a technikai szolgáltatók soha nem birtokolják az átutalandó pénzeszközöket. Ezért ezekre a pénzforgalmi szolgáltatások fogalommeghatározása nem terjedhet ki. Ezeknek a szolgáltatásoknak azonban meg kell felelniük bizonyos követelményeknek, például az erős ügyfél-hitelesítés alkalmazásának elmulasztásáért való felelősségre ▐vonatkozó követelménynek.
(18)Figyelembe véve a lakossági pénzforgalmi piac gyors fejlődését, valamint az új pénzforgalmi szolgáltatások és pénzforgalmi megoldások megjelenését, helyénvaló az (EU) 2015/2366 irányelvben szereplő egyes fogalommeghatározásokat hozzáigazítani a piac realitásaihoz annak biztosítása érdekében, hogy az uniós jogszabályok továbbra is megfeleljenek a célnak és a technológiasemlegesek maradjanak.
(19)A fizetési műveletben részt vevő felek jogai és kötelezettségei, valamint az erős ügyfél-hitelesítés alkalmazása szempontjából nagy jelentőséggel bír a folyamat és a fizetési művelet végrehajtása során követendő különböző lépések tisztázása. A fizetési művelet végrehajtásához vezető folyamatot vagy a fizető fél, vagy annak nevében, vagy a kedvezményezett kezdeményezi. A fizető fél fizetési megbízás adásával kezdeményezi a fizetési műveletet. A fizetési megbízás adása után a pénzforgalmi szolgáltató ellenőrzi, hogy a tranzakciót engedélyezték és hitelesítették-e, beleértve adott esetben az erős ügyfél-hitelesítést, majd a pénzforgalmi szolgáltató érvényesíti a fizetési megbízást. A pénzforgalmi szolgáltató ezt követően megteszi a fizetési művelet teljesítéséhez szükséges lépéseket, beleértve a pénzeszközök átutalását is.
(20)Tekintettel a Bizottság által az (EU) 2015/2366 irányelv végrehajtásának felülvizsgálatában azonosított, és az Európai Bankhatóság (EBH) által az (EU) 2015/2366 irányelv felülvizsgálatáról szóló, 2022. június 23-i véleményében kiemelt eltérő álláspontokra, pontosítani kell a fizetési számlák fogalommeghatározását. A számla fizetési számlaként való besorolásának meghatározó kritériuma, hogy a számláról napi fizetési műveletek teljesíthetők. A fizetési számla fogalmának meghatározó eleme, hogy a számla lehetőséget nyújt fizetési művelet harmadik fél részére történő teljesítésére, vagy harmadik fél által végrehajtott fizetési művelet fogadására. Ezért a fizetési számlát olyan számlaként kell meghatározni, amelyet pénzeszközök harmadik felek részére és harmadik felektől történő küldésére és fogadására használnak. Minden olyan számlát, amely rendelkezik ezekkel a jellemzőkkel, fizetési számlának kell tekinteni, és ahhoz hozzáférést kell biztosítani a fizetéskezdeményezési és számlainformációs szolgáltatások nyújtása céljából. A fizetési számla fogalommeghatározása nem terjed ki azokra a helyzetekre, amikor közvetítői számlára van szükség a harmadik féltől érkező vagy harmadik fél részére történő fizetési művelet végrehajtásához. A megtakarítási számlákat nem használják pénzeszközök harmadik fél részére történő küldésére és harmadik féltől fogadására, ezért azokra a fizetési számla fogalommeghatározása nem terjed ki.
(21)Tekintettel az új típusú készpénz-helyettesítő fizetési eszközök megjelenésére és a piacon a jogi minősítésük tekintetében fennálló bizonytalanságokra, a „készpénz-helyettesítő fizetési eszköz” fogalmát részletesebben meg kell határozni, néhány példával szemléltetve, hogy mi minősül készpénz-helyettesítő fizetési eszköznek és mi nem, szem előtt tartva a technológiasemlegesség elvét.
(22)Annak ellenére, hogy a kis hatótávolságú kommunikáció (NFC) lehetővé teszi a fizetési művelet kezdeményezését, a teljes értékű „készpénz-helyettesítő fizetési eszközként” való figyelembevétele bizonyos kihívásokat jelentene, például az érintéses fizetéseknél az erős ügyfél-hitelesítés értékesítés helyén történő alkalmazása, valamint a pénzforgalmi szolgáltató felelősségi rendszerének alkalmazása tekintetében. A kis hatótávolságú kommunikációt ezért inkább a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz egyik funkcionalitásának helyénvaló tekinteni, semmint önálló készpénz-helyettesítő fizetési eszköznek.
(23)A „készpénz-helyettesítő fizetési eszköz” (EU) 2015/2366 irányelv szerinti meghatározása „személyre szabott eszközt” említ. Mivel vannak olyan előre fizetett kártyák, amelyek esetében az eszköz tulajdonosának neve nem szerepel a kártyán, e hivatkozás alkalmazása esetén a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz fogalommeghatározás nem feltétlenül terjed ki az ilyen típusú kártyákra. A „készpénz-helyettesítő fizetési eszköz” meghatározását ezért módosítani kell, hogy az a „személyre szabott” eszközök helyett „egyedi” eszközökre vonatkozzon, egyértelművé téve, hogy az olyan előre fizetett kártyák, amelyek esetében az eszköz tulajdonosának neve nem szerepel a kártyán, e rendelet hatálya alá tartoznak.
(24)Az úgynevezett digitális „köztes tárcák” (pass-through wallets), amelyek jellemzője egy meglévő készpénz-helyettesítő fizetési eszköz, például fizetési kártya tokenizálása, technikai szolgáltatásoknak tekintendők, ezért azokat ki kell zárni a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz meghatározásából, mivel a Bizottság véleménye szerint a token önmagában nem tekinthető készpénz-helyettesítő fizetési eszköznek, hanem inkább az (EU) 2015/751 európai parlamenti és tanácsi rendelet Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/751 rendelete (2015. április 29.) a kártyaalapú fizetési műveletek bankközi jutalékairól (HL L 123., 2015.5.19., 1. o.). 2. cikkének 21. pontja értelmében vett „fizetési alkalmazásnak” minősül. Ezzel szemben a digitális pénztárcák néhány más kategóriáját, nevezetesen az előre fizetett elektronikus pénztárcákat, például a „többfázisú” (staged) tárcákat, ahol a felhasználók pénzt tárolhatnak a jövőbeli online tranzakciókhoz, készpénz-helyettesítő fizetési eszköznek kell tekinteni, és kibocsátásukat pénzforgalmi szolgáltatásnak kell tekinteni.
(25)Az (EU) 2015/2366 irányelv elfogadása óta bekövetkezett technológiai fejlődés átalakította a számlainformációs szolgáltatások nyújtásának módját. Az ilyen szolgáltatást kínáló vállalkozások a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők számára online módon összesített információkat nyújtanak egy vagy több pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett egy vagy több fizetési számlájukról, mely információkhoz a számlavezető pénzforgalmi szolgáltató online interfészén keresztül lehet hozzáférni. Mindez lehetővé teszi a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők számára, hogy azonnal és bármely időpontban átfogó és strukturált képet kapjanak fizetési számlájukról.
(26)A Bizottság felülvizsgálata rávilágított arra, hogy az engedéllyel rendelkező számlainformációs szolgáltatók esetenként nem annak a fogyasztónak adják meg a fizetési számla összesített adatait, akitől az adatokhoz való hozzáférésre és azok összesítésére engedélyt kaptak, hanem egy másik félnek, hogy az adatokat felhasználva más szolgáltatásokat nyújthasson a fogyasztónak. Azt illetően, hogy az ilyen szolgáltatás szabályozott számlainformációs szolgáltatásnak minősül-e, megoszlanak a vélemények. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a nyílt banki üzleti modell „engedély szolgáltatásként” szemléletű fejlődése innovatív, adatalapú szolgáltatások forrása lehet, ami a végfelhasználók javát szolgálja. Valójában ez az üzleti modell lehetővé teszi a végfelhasználók számára, hogy hozzáférést biztosítsanak fizetési számlájuk adataihoz annak érdekében, hogy más – nem pénzforgalmi – szolgáltatásokat vegyenek igénybe, beleértve a hitelezést, a számvitelt, valamint a hitelképesség vizsgálatát. Alapvető fontosságú azonban, hogy a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők pontosan tudják, ki, milyen jogalapon és milyen célból fér hozzá fizetési számlájuk adataihoz. A pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőket teljes mértékben tájékoztatni kell adataikról, és azok másik vállalkozáshoz való továbbítását engedélyükhöz kell kötni. Ez az új, nyílt banki alapú üzleti modell a számlainformációs szolgáltatások fogalommeghatározásának módosítását igényli, amely egyértelművé teszi, hogy az engedéllyel rendelkező számlainformációs szolgáltató által összesített információk harmadik félhez továbbíthatók annak érdekében, hogy a harmadik fél a végfelhasználó engedélyével más szolgáltatást nyújthasson a végfelhasználónak. Annak érdekében, hogy a fogyasztók megfelelő védelemben részesüljenek fizetési számlájuk adatai tekintetében, és a jogbiztonság biztosított legyen az adataikhoz hozzáférő szervezetek jogállása tekintetében, a fizetési számlákról történő adatösszesítés szolgáltatását a szabályozott szervezetnek mindig engedély alapján kell nyújtania, még akkor is, ha az adatokat végül egy másik szolgáltatónak továbbítják.
(27)A készpénzátutalás olyan pénzforgalmi szolgáltatás, amelynek alapja általában a fizető fél által a pénzforgalmi szolgáltatónak átadott készpénz, és amelynek során a megfelelő összeget egy kedvezményezettnek vagy egy másik, a kedvezményezett nevében eljáró pénzforgalmi szolgáltatónak anélkül utalják át, hogy a fizető fél vagy a kedvezményezett nevére fizetési számlát hoznának létre. Egyes tagállamokban az áruházak és egyéb kereskedők olyan szolgáltatást nyújtanak a lakosság részére, amely lehetővé teszi közüzemi és egyéb rendszeres háztartási számlák kifizetését. Ezt a számlafizetési szolgáltatást készpénzátutalásként kell kezelni.
(28)A pénzeszközök fogalommeghatározásának ki kell terjednie a lakossági felhasználásra kibocsátott központi banki pénzre▐, beleértve a bankjegyeket és érméket, valamint minden lehetséges jövőbeli központi banki digitális fizetőeszközt, elektronikus pénzt és kereskedelmi banki pénzt. A jegybank és a kereskedelmi bankok közötti használatra, azaz nagykereskedelmi használatra kibocsátott központi banki pénz nem tartozik ide.
(29)A kriptoeszközök piacairól szóló, 2023. május 31-i (EU) 2023/1114 rendelet rögzíti, hogy az elektronikuspénz-tokenek az említett rendelet alkalmazásában elektronikus pénznek minősülnek. A párhuzamos követelmények elkerülése érdekében fontos, hogy e rendelet rendelkezései egyértelműen meghatározzák, hogy az elektronikuspénz-tokenekre mely esetekben kell e rendelet rendelkezéseit alkalmazni.
(30)Az elektronikuspénz-birtokosok bizalmának megőrzése érdekében az elektronikus pénznek visszaválthatónak kell lennie. A visszaválthatóság nem jelenti azt, hogy az elektronikus pénz ellenében átvett pénzeszközök a 2013/36/EU irányelv Az Európai Parlament és a Tanács 2013/36/EU irányelve (2013. június 26.) a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.). alkalmazásában betéteknek vagy egyéb visszafizetendő pénzeszközöknek minősülnek. A névértéken történő visszaváltásra mindig lehetőséget kell biztosítani, anélkül, hogy lehetőség lenne megállapodni a visszaváltás minimális küszöbéről. A visszaváltásnak általában díjmentesnek kell lennie. Lehetővé kell tenni ugyanakkor egy arányos és költségalapú díj kiszabását, ugyanakkor ez nem sértheti az adózással és a szociális ügyekkel kapcsolatos nemzeti jogszabályokat, sem az elektronikuspénz-kibocsátó más vonatkozó uniós vagy nemzeti jogszabály szerinti kötelezettségeit, többek között a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni szabályokat, a pénzeszközök befagyasztását célzó intézkedéseket, vagy a bűncselekmények megelőzésével és kivizsgálásával kapcsolatos egyedi intézkedéseket.
(31)A pénzforgalmi szolgáltatóknak részt kell venniük a fizetési rendszerekben, hogy pénzforgalmi szolgáltatásokat nyújthassanak a felhasználóknak. Jellemzően ilyen fizetési rendszerek például a négyszereplős kártyarendszerek, valamint az átutalási és beszedési megbízások feldolgozását végző főbb rendszerek. Annak érdekében, hogy az engedélyezett pénzforgalmi szolgáltatók különböző kategóriái között az Unió egész területére kiterjedően biztosított legyen az egyenlő bánásmód, szükséges tisztázni azokat a szabályokat, amelyek a fizetési rendszerekben való részvételre vonatkoznak. A részvétel történhet közvetlenül vagy az adott fizetési rendszer egy másik résztvevőjén keresztül közvetetten is. Az igénybevételre olyan követelményeknek kell vonatkozniuk, amelyek biztosítják a fizetési rendszerek integritását és stabilitását. E célból a fizetésirendszer-üzemeltetőnek el kell végeznie a közvetlen részvételt kérelmező pénzforgalmi szolgáltató kockázatértékelését; a kockázatértékelésnek minden releváns kockázatot meg kell vizsgálnia, beleértve adott esetben a kiegyenlítési kockázatot, a működési kockázatot, a hitelkockázatot, a likviditási kockázatot és az üzleti kockázatot. Minden olyan pénzforgalmi szolgáltatónak, amely a részvételét kérelmezi valamely fizetési rendszerben, viselnie kell a kiválasztott rendszer kockázatát, valamint igazolnia kell a fizetési rendszer előtt, hogy belső szabályozása az ilyen típusú kockázatokkal szemben kellően szilárd védelmet nyújt. A fizetésirendszer-üzemeltetők csak akkor utasíthatják el a pénzforgalmi szolgáltató közvetlen részvétele iránti kérelmet, ha a pénzforgalmi szolgáltató nem tudja betartani a rendszer szabályait, vagy elfogadhatatlanul magas szintű kockázatot jelent.
(31a) A digitális fizetések online vagy offline feldolgozásához elengedhetetlen, hogy a front-end pénzforgalmi szolgáltatók mobileszközökön hozzáférjenek a kis hatótávolságú kommunikációs technológiához (NFC). E technológia alkotóelemei közé tartoznak különösen, de nem kizárólag az NFC-antennák és a mobil eszközök úgynevezett biztonságos elemei (pl.: az univerzális intelligens kártya [UICC], a beágyazott biztonsági elemek [eSE], valamint a mikro-SD-kártya stb.). Ezért biztosítani kell, hogy a mobileszközök eredetiberendezés-gyártói vagy az elektronikus hírközlési szolgáltatók ne tagadják meg az NFC-antennákhoz és a biztonságos elemekhez való hozzáférést, amennyiben az a fizetési szolgáltatások nyújtásához szükséges. E célból, annak érdekében, hogy a tranzakciókat technikailag online és offline egyaránt lehetővé tegyék, a digitális gazdaságban a front-end pénzforgalmi szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatóknak jogosultnak kell lenniük arra, hogy szoftvereket tároljanak az érintett mobileszközök hardverén. Ezért a mobileszközök eredetiberendezés-gyártóit és az elektronikus hírközlési szolgáltatókat kötelezni kell arra, hogy tisztességes, észszerű és megkülönböztetéstől mentes feltételek mellett hozzáférést biztosítsanak valamennyi hardver- és szoftverelemhez, amennyiben azok az online és offline tranzakciókhoz szükségesek. E szolgáltatókat minden esetben kötelezni kell arra, hogy biztosítsák a mobileszközök releváns hardver- és szoftverfunkcióinak megfelelő kapacitását az online fizetési műveletek feldolgozásához, valamint az offline fizetési műveletekhez szükséges pénzeszközök mobileszközökön történő tárolásához. Ez a kötelezettség nem sértheti az (EU) 2022/1925 európai parlamenti és tanácsi rendelet Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/1925 rendelete (2022. szeptember 14.) a digitális ágazat vonatkozásában a versengő és tisztességes piacokról, valamint az (EU) 2019/1937 és az (EU) 2020/1828 irányelv módosításáról (a digitális piacokról szóló jogszabály) (HL L 265., 2022.10.12., 1. o., ELI: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:32022R1925). 6. cikkének (7) bekezdését, amely kötelezi a kapuőröket, hogy díjmentesen biztosítsák a mobileszközök operációs rendszeréhez, hardver- és szoftverfunkcióihoz való, interoperabilitási célú hozzáférést, valamint az említett operációs rendszerrel, hardver- és szoftverfunkciókkal való tényleges interoperabilitást, ami a meglévő és az új digitális fizetőeszközökre alkalmazandó.
(32)A fizetésirendszer-üzemeltetőknek arányos, objektív, megkülönböztetéstől mentes és átlátható részvételi szabályokkal és eljárásokkal kell rendelkezniük. A fizetésirendszer-üzemeltetők nem különböztethetik meg hátrányosan a pénzforgalmi intézményeket a részvétel tekintetében, ha a rendszer szabályai betarthatók, és a rendszerre nézve nem áll fenn elfogadhatatlan kockázat. Ilyen rendszerek többek között a 98/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben Az Európai Parlament és a Tanács 98/26/EK irányelve (1998. május 19.) a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben az elszámolások véglegességéről (HL L 166., 1998.6.11., 45. o.). meghatározott rendszerek. Azokban az esetekben, amikor a szóban forgó fizetési rendszer a 795/2014/EU európai központi banki rendelet Az Európai Központi Bank 795/2014/EU rendelete (2014. július 3.) a rendszerszempontból jelentős fizetési rendszerekre vonatkozó felvigyázási követelményekről (HL L 217., 2014.7.23., 16. o.). értelmében már a Központi Bankok Európai Rendszere felvigyázásának hatálya alá tartozik, a felvigyázást gyakorló központi banknak vagy bankoknak a felvigyázás keretében figyelemmel kell kísérniük e szabályok betartását. Más fizetési rendszerek esetében a tagállamoknak illetékes nemzeti hatóságokat kell kijelölniük annak biztosítására, hogy a fizetési rendszerek infrastruktúrájának üzemeltetői betartsák ezeket a követelményeket.
(33)A pénzforgalmi szolgáltatók közötti tisztességes verseny biztosítása érdekében a fizetési rendszer azon résztvevőjének, amely az adott rendszerrel kapcsolatos szolgáltatásokat nyújt egy engedélyezett vagy nyilvántartásba vett pénzforgalmi szolgáltató számára, kérés esetén objektív, arányos és megkülönböztetéstől mentes módon lehetővé kell tennie az említett szolgáltatások igénybevételét bármely másik engedélyezett vagy nyilvántartásba vett pénzforgalmi szolgáltató számára.
(34)A fizetési rendszerekben való részvétellel kapcsolatos rendelkezések nem vonatkoznak az egyetlen pénzforgalmi szolgáltató által létrehozott és működtetett rendszerekre. Ezek a fizetési rendszerek működhetnek a más fizetési rendszerekkel közvetlenül versenyezve, vagy jellemzőbb esetben a piac olyan szegmensében, amelyet más fizetési rendszerek nem fednek le. E rendszerek közé tartoznak a háromszereplős rendszerek – köztük a háromszereplős kártyarendszerek –, amennyiben ténylegesen soha nem működnek négyszereplős kártyarendszerként, többek között úgy, hogy engedélyeseket, pénzforgalmi közvetítőket vagy társmárkapartnereket vesznek igénybe. Jellemzően e rendszerek közé tartoznak továbbá a távközlési szolgáltatók által nyújtott pénzforgalmi szolgáltatások – amelyekben a rendszer működtetője a pénzforgalmi szolgáltatója mind a fizető félnek, mind a kedvezményezettnek –, valamint a bankcsoportok belső rendszerei. Az e zártkörű fizetési rendszerek által az ismert vezető fizetési rendszerek irányában kelthető verseny serkentése érdekében e zártkörű fizetési rendszerekhez harmadik felek nem férhetnek hozzá. E zártkörű rendszereknek azonban továbbra is az uniós és nemzeti versenyszabályok hatálya alá kell tartozniuk, és e szabályok a pénzforgalmi piacokon való hatékony verseny fenntartása érdekében megkövetelhetik az e rendszerekben való részvétel szavatolását.
(35)A pénzforgalmi intézmények számára lehetővé kell tenni a hitelintézetnél történő számlanyitást és -fenntartást, hogy megfeleljenek az ügyfelek pénzeszközei védelmére vonatkozó engedélyezési követelményeknek. Azonban, amint azt különösen az EBH 2022. január 5-i véleményében Európai Bankhatóság, EBA/Op/2022/01. alátámasztotta, az (EU) 2015/2366 irányelvben a pénzforgalmi intézmények kereskedelmi banknál vezetett számláira vonatkozóan megállapított rendelkezések ellenére egyes pénzforgalmi intézmények vagy a pénzforgalmi intézményi engedélyt kérelmező vállalkozások továbbra is azzal szembesülnek egyes hitelintézetek részéről, hogy azok a pénzmosás vagy a terrorizmusfinanszírozás vélt magasabb kockázata miatt vagy megtagadják számukra a számlanyitást, vagy lezárják a már meglévő számlájukat. Ezek az úgynevezett „kockázatmentesítési” gyakorlatok a verseny tekintetében jelentős kihívások elé állítják a pénzforgalmi intézményeket.
(36)A hitelintézeteknek ezért fizetési számlát kell biztosítaniuk a pénzforgalmi intézmények, a pénzforgalmi intézményi engedélyt kérelmezők, valamint azok pénzforgalmi közvetítői és forgalmazói számára, azokat a kivételes eseteket leszámítva, amikor a hozzáférés megtagadása alapos okkal indokolható. Az említett rendelkezést ki kell terjeszteni a pénzforgalmi intézményi engedélyt kérelmezőkre is, tekintettel arra, hogy a pénzforgalmi intézményi engedély megszerzésének előfeltétele egy olyan bankszámla, ahol az ügyfelek pénzeszközei biztonságosan elhelyezhetők. Az elutasítás indokainak magukban kell foglalniuk a pénzforgalmi intézmény által vagy rajta keresztül folytatott jogellenes tevékenységek alapos gyanúját, vagy olyan üzleti modellt vagy kockázati profilt, amely súlyos kockázatokat vagy túlzott megfelelési költségeket okoz a hitelintézet számára. Például az olyan üzleti modellek, amelyekben a pénzforgalmi intézmények pénzforgalmi közvetítők kiterjedt hálózatát üzemeltetik, jelentős pénzmosás elleni és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos megfelelési költségeket eredményezhetnek. A pénzforgalmi intézmény számára biztosítani kell a jogot arra, hogy a hitelintézeti elutasítás ellen jogorvoslatért folyamodjon a tagállam által kijelölt illetékes hatósághoz. A jogorvoslathoz való jog gyakorlásának megkönnyítése érdekében a hitelintézeteknek részletes írásbeli indokolást kell adniuk a számlanyitás megtagadásáról vagy az előzőleg megnyitott számla lezárásáról. Az indokolásnak a szóban forgó pénzforgalmi intézménnyel kapcsolatos konkrét elemekre kell vonatkoznia, nem pedig általános vagy általános megfontolásokra. Annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok számára könnyebbé váljon a számla elutasítása vagy visszavonása elleni fellebbezések kezelése és az indokolás, az EBH-nak végrehajtás-technikai standardokat kell kidolgoznia, amelyek harmonizálják az indokok bemutatását.
(37)Annak érdekében, hogy a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők megalapozott döntéseket hozhassanak, és könnyen megválaszthassák pénzforgalmi szolgáltatójukat az Unión belül, összehasonlítható és egyértelmű információkat kell kapniuk a pénzforgalmi szolgáltatásokról. Annak érdekében, hogy a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők a pénzforgalmi szolgáltatási szerződésre és a fizetési műveletre vonatkozóan megkapják a szükséges, elégséges és érthető információkat, meg kell határozni és össze kell hangolni a pénzforgalmi szolgáltatók kötelezettségeit a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők számára nyújtandó tájékoztatás tekintetében.
(38)A pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők szükséges tájékoztatása során a pénzforgalmi szolgáltatóknak figyelembe kell venniük a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők szükségleteit, valamint a gyakorlati vonatkozásokat és a költséghatékonyságot az adott pénzforgalmi szolgáltatási szerződéstől függően. A pénzforgalmi szolgáltatóknak vagy aktívan kommunikálniuk kell a megfelelő időben anélkül, hogy ezt a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő kérné, vagy a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő által kért információkat elérhetővé kell tenniük a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő számára. A második esetben a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőnek aktívan kell kezdeményeznie azt, hogy tájékoztatást kapjon, például úgy, hogy kifejezetten kéri azt a pénzforgalmi szolgáltatótól, belép a bankszámlához tartozó e-mail postafiókba vagy a számlakivonat nyomtatására alkalmas nyomtatóba helyezi a bankkártyáját. A fentiek alkalmazásában a pénzforgalmi szolgáltatóknak biztosítaniuk kell az információhoz való hozzáférés lehetőségét és az információnak a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők általi elérhetőségét.
(39)Mivel a fogyasztók és a vállalkozások helyzete a kiszolgáltatottságukat tekintve nem azonos, eltérő szintű védelemre van szükségük. Miközben fontos, hogy a fogyasztók jogait olyan rendelkezések garantálják, amelyektől egy szerződésben nem lehet eltérni, indokolt annak lehetővé tétele, hogy a vállalkozások és szervezetek másként állapodjanak meg, amennyiben partnerük nem fogyasztó. Az ilyen megállapodások szabályozhatják, hogy erős ügyfél-hitelesítést alkalmaznak-e. A 2003/361/EK bizottsági ajánlás HL L 124., 2003.5.20., 36. o. értelmében vett mikrovállalkozások a fogyasztókkal azonos bánásmódban részesíthetők. Bizonyos szabályokat a felhasználó jogállásától függetlenül, mindenkor alkalmazni kell.
(40)A magas szintű fogyasztóvédelem fenntartása érdekében a fogyasztó számára biztosítani kell a jogot, hogy a pénzforgalmi szolgáltatási szerződés kötelező erejűvé válása előtt ingyenes tájékoztatást kapjon a szolgáltatás feltételeiről és árairól. Annak érdekében, hogy a fogyasztók összehasonlíthassák a pénzforgalmi szolgáltatók által kínált szolgáltatásokat és feltételeket, és vita esetén ellenőrizhessék szerződéses jogaikat és kötelezettségeiket, a fogyasztók számára lehetővé kell tenni, hogy ezeket az információkat és a keretszerződést a szerződéses jogviszony teljes időtartama alatt ingyenesen, papíron kérhessék.
(41)A nagyobb átláthatóság érdekében a pénzforgalmi szolgáltatóknak járulékos díjak felszámítása nélkül alapvető tájékoztatást kell nyújtaniuk a teljesített műveletekről a fogyasztó részére. Az egyszeri fizetési műveletek esetében a pénzforgalmi szolgáltató nem számíthat fel külön díjat ezért a tájékoztatásért. Hasonlóképpen a pénzforgalmi szolgáltatóknak ingyenesen és havonta utólagos tájékoztatást kell nyújtaniuk a keretszerződés keretében teljesített fizetési műveletekről. A díjszabás átláthatóságának fontosságára és a fogyasztói szükségletek közötti különbségekre figyelemmel azonban a szerződő felek számára lehetővé kell tenni, hogy gyakoribb vagy kiegészítő tájékoztatás esetén díjfizetésről állapodjanak meg.
(42)A kis összegű fizetésekre szolgáló készpénz-helyettesítő fizetési eszközöknek olcsó és könnyen használható alternatívát kell biztosítaniuk az alacsony árfekvésű áruk és szolgáltatások esetében, és nem lehet azokra túlzott követelményeket alkalmazni. A vonatkozó tájékoztatási követelményeket és teljesítéssel kapcsolatos szabályokat ezért az alapvető fontosságú információkra kellene korlátozni, figyelembe véve a kis összegű fizetésekre szánt eszközöktől indokoltan elvárható műszaki jellemzőket is. A pénzforgalmi szolgáltatásokat igénybe vevőknek a kevésbé szigorú rendszer ellenére is megfelelő védelemben kell részesülniük, figyelembe véve ugyanakkor, hogy ezen készpénz-helyettesítő fizetési eszközök – különösen az előre fizetett készpénz-helyettesítő fizetési eszközök – csak korlátozott kockázatot jelentenek.
(43)Az egyszeri fizetési műveletekben az alapvető fontosságú információkat kell minden esetben megadni a pénzforgalmi szolgáltató saját kezdeményezésére. Mivel a fizető fél rendszerint jelen van a fizetési megbízás adásakor, a tájékoztatást nem szükséges minden esetben papíron vagy egyéb tartós adathordozón nyújtani. A pénzforgalmi szolgáltató szóbeli tájékoztatást is nyújthat, vagy az információkat más formában is könnyen hozzáférhetővé teheti, többek között a feltételeknek a helyszínen lévő hirdetőtáblán való kifüggesztése révén. Tájékoztatást kell nyújtani arról is, ha valahol, többek között a honlapon részletesebb információkhoz lehet jutni. A fogyasztó kérésére azonban a pénzforgalmi szolgáltatónak az alapvető fontosságú információkat papíron vagy egyéb tartós adathordozón is át kell adnia.
(44)A kötelező tájékoztatásnak arányosnak kell lennie a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők szükségleteivel. Az egyszeri fizetési műveletekre más tájékoztatási követelményeknek kell vonatkozniuk, mint a keretszerződésekre, amelyek több fizetési műveletre vonatkoznak.
(45)Ahhoz, hogy megalapozott döntést hozhassanak, lehetővé kell tenni a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők számára, hogy összehasonlítsák a bankjegykiadó automaták (ATM) díjait más szolgáltatók díjaival. Ahhoz, hogy az ATM-díjak átláthatóbbak legyenek a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők számára, a pénzforgalmi szolgáltatóknak a tranzakció kezdeményezésekor teljeskörűen tájékoztatniuk kell a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőket az uniós ATM-készpénzfelvétel különböző helyzetekben – a készpénzfelvételhez használt ATM-től függően – alkalmazandó díjairól. A hitelintézetek által üzemeltetett ATM-eknek pénzösszeg formájában kell megjeleníteniük minden olyan rögzített díjat, amelyet a felhasználónak a hitelintézet ATM-jéről történő készpénzfelvételkor meg kell fizetnie. Ezt a rögzített összegű díjat azon a ponton vagy azt megelőzően kell megjeleníteni, amikor a felhasználó behelyezi a kártyáját az ATM-be, vagy hozzáérinti ahhoz, a készpénzfelvétel folyamatának megkezdése érdekében. A nagyobb átláthatóság azt is jelenti, hogy a pénzforgalmi szolgáltató adott esetben jobb tájékoztatást nyújt a pénzváltásról.
(46)A keretszerződések és az ezek hatálya alá tartozó fizetési műveletek sokkal gyakoribbak és gazdaságilag jelentősebbek, mint az egyszeri fizetési műveletek. Fizetési számla vagy külön készpénz-helyettesítő fizetési eszköz megléte esetén keretszerződés szükséges. Ezért a keretszerződésekre vonatkozó előzetes tájékoztatási követelményeknek átfogónak kell lenniük, és a tájékoztatást mindig papíron vagy egyéb tartós adathordozón kell nyújtani. A pénzforgalmi szolgáltatók és a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők számára azonban lehetővé kell tenni, hogy a keretszerződésben megállapodjanak a teljesített fizetési műveletekre vonatkozó utólagos tájékoztatásnyújtás módjáról.
(47)A szerződéses feltételek nem alkalmazhatnak hátrányos megkülönböztetést az Unióban jogszerűen tartózkodó fogyasztókkal szemben állampolgárság vagy tartózkodási hely alapján. Ha egy keretszerződés jogot biztosít a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz objektív indokok alapján történő letiltására, a pénzforgalmi szolgáltató nem élhet ezzel a joggal pusztán abból az okból, hogy a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő megváltoztatta a tartózkodási helyét az Unión belül.
(48)A magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása érdekében a tagállamok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a fogyasztók érdekében korlátozást vagy tilalmat vezessenek be vagy tartsanak fenn a keretszerződések feltételeinek egyoldalú módosítására vonatkozóan, például abban az esetben, ha a módosításra alapos indok nélkül kerül sor.
(49)A pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők mobilitásának megkönnyítése érdekében a felhasználók számára lehetővé kell tenni, hogy egy keretszerződést külön díj nélkül felmondhassanak. A pénzforgalmi szolgáltató számára azonban lehetővé kell tenni, hogy azon keretszerződések esetében, amelyeket a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő a hatálybalépést követő hat hónapnál rövidebb időn belül mond fel, díjat alkalmazzon, azon költségeinek megfelelően, amelyek annak következtében merültek fel, hogy a szolgáltatást igénybe vevő felmondta a keretszerződést. Ha egy keretszerződés értelmében a pénzforgalmi szolgáltatásokat olyan, a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtását támogató technikai szolgáltatásokkal együtt kínálják, mint a pénzforgalmi szolgáltatásokhoz használt terminálok bérlése, a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők nem köthetők pénzforgalmi szolgáltatójukhoz a technikai szolgáltatásokra vonatkozó szerződéses feltételekben meghatározott szigorúbb feltételek révén. A verseny megőrzése érdekében az ilyen szerződéses feltételekre alkalmazni kell a keretszerződés megszüntetési díjakra vonatkozó követelményeit. A fogyasztók számára a megállapodás szerinti felmondási időnek nem szabad egy hónapnál hosszabbnak, a pénzforgalmi szolgáltatók számára pedig két hónapnál rövidebbnek lennie. Az említett szabályok nem érinthetik a pénzforgalmi szolgáltató azon kötelezettségét, amely rendkívüli körülmények között a pénzforgalmi szolgáltatási szerződés megszüntetésére irányul más vonatkozó – például a pénzmosásról és a terrorizmus finanszírozásáról, a pénzeszközök befagyasztását célzó intézkedésről, vagy a bűncselekmények megelőzésével és kivizsgálásával kapcsolatos egyedi intézkedésről szóló – uniós vagy nemzeti jog alapján.
(50)Az összehasonlíthatóság érdekében az Unión belül és az Unióból harmadik országba történő átutalások és készpénzátutalások becsült átváltási díjait ugyanúgy kell kifejezni, nevezetesen az (EU) 2016/1011 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1011 rendelete (2016. június 8.) a pénzügyi eszközökben és pénzügyi ügyletekben referenciamutatóként vagy a befektetési alapok teljesítményének méréséhez felhasznált indexekről, valamint a 2008/48/EK és a 2014/17/EU irányelv, továbbá az 596/2014/EU rendelet módosításáról (HL L 171., 2016.6.29., 1. o., ELI: https://eur-lex.europa.eu/eli/reg/2016/1011/oj?locale=hu). megfelelő referencia-árfolyamhoz képest számított százalékos kulcs formájában, és az eredményül kapott átváltási díjat pénzösszegként kell feltüntetni az ügyfél által az átváltás kezdeményezésére használt pénznemben. Az ilyen referenciamutatók pontossága és integritása, amelyet az említett rendelet által a referenciamutató-kezelők számára bevezetett rendszer biztosít, védi a pénzforgalmi szolgáltatók ügyfeleinek és a pénznemek közötti átváltási szolgáltatásokat nyújtó feleknek az érdekeit. A pénzforgalmi szolgáltatónak következetesen és mindkét irányban végrehajtott váltás során ugyanazt a referenciamutatót kell használnia. Amikor e rendelet „díjat” említ, abba adott esetben a pénznemek közötti átváltás díját is bele kell érteni.
(51)A tapasztalatok azt mutatják, hogy a fizető fél és a kedvezményezett közötti díjmegosztás a leghatékonyabb rendszer, mivel az elősegíti a fizetések azonnali feldolgozását. Ezért rendelkezésben kell előírni, hogy mind a fizető fél, mind a kedvezményezett felé közvetlenül a saját pénzforgalmi szolgáltatójuk számítsa fel a díjakat. A felszámított díj összege nulla is lehet, mivel a szabályok nem érinthetik azt a gyakorlatot, amely szerint a pénzforgalmi szolgáltató nem számít fel díjat fogyasztói felé a számláikon történő jóváírások tekintetében. Hasonlóképpen és a szerződéses feltételek függvényében a pénzforgalmi szolgáltató a pénzforgalmi szolgáltatás igénybevételéért számíthat fel díjat kizárólag a kedvezményezett felé is, aminek következtében a fizető felet nem terhelik díjak. A fizetési rendszerek által felszámított díjak rendszeresen fizetendő átalánydíj formájában is jelentkezhetnek. Az átutalt összegre vagy a felszámított díjakra vonatkozó rendelkezések nem gyakorolnak közvetlen hatást a pénzforgalmi szolgáltatók vagy bármilyen közvetítők közötti árazásra.
(52)A pótdíj a kereskedők által a fogyasztóknak felszámított díj, amely akkor adódik az árukért és szolgáltatásokért kért árhoz, ha a fogyasztó egy bizonyos fizetési módot használ. A pótdíjak alkalmazásának egyik oka az, hogy a fogyasztókat olcsóbb vagy hatékonyabb fizetési eszközök felé terelik, ezáltal elősegítve az alternatív fizetési módok közötti versenyt. Az (EU) 2015/2366 irányelv által bevezetett rendszer értelmében a kedvezményezettek nem számíthattak fel díjat azon készpénz-helyettesítő fizetési eszközök használatáért, amelyek esetében a bankközi jutalékokat az (EU) 2015/751 rendelet II. fejezete szabályozza, azaz a négyszereplős kártyarendszerek keretében kibocsátott fogyasztói betéti és hitelkártyákért, valamint azon pénzforgalmi szolgáltatásokért, amelyek a 260/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet Az Európai Parlament és a Tanács 260/2012/EU rendelete (2012. március 14.) az euroátutalások és -beszedések technikai és üzleti követelményeinek megállapításáról és a 924/2009/EK rendelet módosításáról (HL L 94., 2012.3.30., 22. o.). hatálya alá tartoznak, azaz az Unión belüli, euróban denominált átutalási és beszedési műveletekért. Az (EU) 2015/2366 irányelv alapján a tagállamok megtilthatták vagy korlátozhatták a kedvezményezettnek a díjak felszámítására vonatkozó jogát, figyelembe véve a verseny ösztönzésének és a hatékony készpénz-helyettesítő fizetési eszközök használata előmozdításának szükségességét. Ezt a megközelítést az Unión belüli egyenlő versenyfeltételek előmozdítása érdekében harmonizálni kell, és ezért az egész Unióban be kell vezetni a pótdíjak teljes tilalmát.
(53)Az (EU) 2015/2366 irányelv felülvizsgálata során ▐a Bizottság megállapította, hogy hiányzik a harmonizáció, ami lehetővé teszi a pótdíjak alkalmazását a készpénz-helyettesítő fizetési eszközök tekintetében, valamint eltérő értelmezéseket azonosított a pótdíjfizetési tilalom alá tartozó fizetési eszközök tekintetében. Ezért a pótdíjak tilalmát kifejezetten ki kell terjeszteni minden átutalásra és beszedésre, és nem csak a 260/2012/EU rendelet hatálya alá tartozókra, amint az az (EU) 2015/2366 irányelv esetében történt.
(54)A számlainformációs és a fizetéskezdeményezési szolgáltatás, amelyeket gyakran „nyílt banki szolgáltatásoknak” neveznek, olyan pénzforgalmi szolgáltatások, amelyek keretében a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő adataihoz olyan pénzforgalmi szolgáltatók férnek hozzá, amelyek nem tartják a számlatulajdonos pénzeszközeit, és pénzforgalmi számlát sem nyújtanak. A számlainformációs szolgáltatás – a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő kérésére – lehetővé teszi a szolgáltatást igénybe vevő különböző számlavezető pénzforgalmi szolgáltatóknál tárolt adatainak egy helyen történő összesítését. A fizetéskezdeményezési szolgáltatás lehetővé teszi a fizetés kezdeményezését a szolgáltatást igénybe vevő számlájáról, például átutalással vagy beszedéssel, a szolgáltatást igénybe vevő és a kedvezményezett számára kényelmes módon, készpénz-helyettesítő eszköz, például fizetési kártya használata nélkül.
(55)A számlavezető pénzforgalmi szolgáltatónak lehetővé kell tennie, hogy a számlainformációs szolgáltatók és a fizetéskezdeményezési szolgáltatók hozzáférjenek a fizetési számla adataihoz, ha a fizetési számla online elérhető a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő számára, és ha a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő engedélyt adott az ilyen hozzáférésre. Az (EU) 2015/2366 irányelv azon az elven alapult, hogy a fizetési számla adataihoz való hozzáférést a számlavezető pénzforgalmi szolgáltató, valamint a számlainformációs és a fizetéskezdeményezési szolgáltatók közötti szerződéses jogviszony nélkül is biztosítani kell, ami azt eredményezte, hogy az adatokhoz való hozzáférésért a gyakorlatban nem lehetett díjat felszámítani. A nyílt banki szolgáltatások keretében az adatokhoz való hozzáférés a szerződéses forma mellőzésével, díjmentesen történik az (EU) 2015/2366 irányelv alkalmazása óta. Ha a szabályozott adathozzáférési szolgáltatásokat az eddigiekkel szemben díjfizetési kötelezettség terhelné, az nagyon jelentős hatást gyakorolhatna e szolgáltatások folyamatos nyújtására, és ezáltal a pénzforgalmi piacokon zajló versenyre és innovációra. Ezért ezt az elvet fenn kell tartani. E megközelítés fenntartása összhangban van a méltányos adathozzáférésre és adatfelhasználásra vonatkozó harmonizált szabályokról szóló rendeletjavaslat (adatmegosztási jogszabály) Rendeletjavaslat a méltányos adathozzáférésre és adatfelhasználásra vonatkozó harmonizált szabályokról (adatmegosztási jogszabály) (COM(2022)0068). III. és IV. fejezetével, különösen a rendeletjavaslat kompenzációról szóló 9. cikkének (3) bekezdésével, amelyet ez a rendelet nem érint. A pénzügyi adatokhoz való hozzáférésről szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslat (FIDA) biztosítja az adatokhoz való hozzáférésért járó ellentételezés lehetőségét, amelyet a FIDA szabályoz majd. Ez a rendszer tehát eltérne az e rendelet által szabályozottól. Ezt az eltérő bánásmódot az indokolja, hogy a fizetésiszámla-adatokhoz való hozzáféréstől eltérően, amelyet az uniós jog az (EU) 2015/2366 irányelv hatálybalépése óta szabályoz, az egyéb pénzügyi adatokhoz való hozzáférés még nem tartozik az uniós szabályozás hatálya alá. Ezért nem áll fenn a zavar veszélye, mivel a fizetési számla adataihoz való hozzáféréssel ellentétben ez a piac kialakulóban van, és először a FIDA fogja szabályozni.
(56)A számlavezető pénzforgalmi szolgáltatók, valamint a számlainformációs és a fizetéskezdeményezési szolgáltatók – többek között egy többoldalú szerződéses megállapodás (pl. rendszer) keretében – szerződéses jogviszonyt létesíthetnek a fizetési számla adataihoz való hozzáférésre és az e rendeletben előírtaktól eltérő nyílt banki szolgáltatások nyújtására vonatkozóan, esetleges ellentételezés mellett. Az úgynevezett „prémium” alkalmazásprogramozási felületeken (API) keresztül kínált értéknövelt szolgáltatások egyik példája a jövőbeni ismétlődő, változó kifizetések ütemezésének lehetősége. Az ilyen szolgáltatásokért járó ellentételezésnek összhangban kell lennie az adatmegosztási jogszabályra irányuló javaslat III. és IV. fejezetével annak alkalmazása kezdőnapját követően, különös tekintettel az ellentételezésről szóló 9. cikk (1) és (2) bekezdésére. A számlainformációs szolgáltatók és a fizetéskezdeményezési szolgáltatók számára az e rendeletben szabályozott fizetési számlaadatokhoz való hozzáférést szerződéses jogviszony követelménye nélkül, és így díjfizetés nélkül mindig lehetővé kell tenni, még abban az esetben is, ha többoldalú szerződéses megállapodás (pl. rendszer) van érvényben, és ha ugyanazok az adatok az említett többoldalú szerződéses megállapodás részeként is rendelkezésre állnak.
(57)Az adatokhoz való hozzáférés és az adatcsere magas szintű biztonságának garantálása érdekében a fizetési számlákhoz és az azokban szereplő adatokhoz való hozzáférést – bizonyos körülményektől eltekintve – a számlainformációs és a fizetéskezdeményezési szolgáltatók rendelkezésére kell bocsátani egy olyan interfészen (például API-n) keresztül, amelyet nyílt banki célokra terveztek, és amely kifejezetten e célra szolgál. E célból a számlavezető pénzforgalmi szolgáltatónak biztonságos kommunikációt kell kialakítania a számlainformációs és a fizetéskezdeményezési szolgáltatókkal. Annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy ki fér hozzá a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő adataihoz, a külön interfésznek lehetővé kell tennie a számlainformációs és a fizetéskezdeményezési szolgáltatók számára, hogy azonosítsák magukat a számlavezető pénzforgalmi szolgáltató felé, és hogy a számlavezető pénzforgalmi szolgáltató által a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő számára biztosított valamennyi hitelesítési eljárásra támaszkodhassanak. A számlainformációs szolgáltatóknak és a fizetéskezdeményezési szolgáltatóknak általános szabályként a hozzáférésükre szolgáló külön interfészt kell használniuk, és ezért nem használhatják a számlavezető pénzforgalmi szolgáltató ügyfélinterfészét az adatokhoz való hozzáférés céljából, kivéve azokat az eseteket, amikor a külön interfész meghibásodik vagy nem érhető el az e rendeletben meghatározott feltételek szerint. Ilyen körülmények között üzletmenet-folytonosságukat veszélyeztetné, ha nem tudnának hozzáférni azokhoz az adatokhoz, amelyekre az engedélyük szól. Elengedhetetlen, hogy a számlainformációs és a fizetéskezdeményezési szolgáltatók mindenkor hozzáférhessenek az ügyfeleik kiszolgálásához nélkülözhetetlen adatokhoz.
(57a)Ha a külön interfész nem elérhető, a számlavezető pénzforgalmi szolgáltató nem kötelezhető arra, hogy a fizetési számlaadatokhoz való hozzáférésre attól eltérő alternatív interfészt kínáljon, amelyet a számlavezető pénzforgalmi szolgáltató hitelesítésre és a felhasználóival való kommunikációra használ.
(58)A külön interfész zökkenőmentes használatának megkönnyítése érdekében a számlavezető pénzforgalmi szolgáltatónak megfelelően dokumentálnia kell annak műszaki specifikációit, és nyilvánosan hozzáférhetővé kell tennie annak összefoglalóját. Annak érdekében, hogy a nyílt banki szolgáltatók megfelelően előkészíthessék jövőbeli hozzáférésüket, és megoldhassák az esetleges technikai problémákat, a számlavezető pénzforgalmi szolgáltatónak lehetővé kell tennie a számlainformációs és a fizetéskezdeményezési szolgáltatók számára, hogy az interfész aktiválásának időpontja előtt teszteljék az interfészt. Csak az engedéllyel rendelkező számlainformációs és fizetéskezdeményezési szolgáltatók férhetnek hozzá a fizetési számla adataihoz ezen az interfészen keresztül, ugyanakkor a számlainformációs és a fizetéskezdeményezési szolgáltatókként történő engedélyezést kérelmezők számára lehetővé kell tenni, hogy betekinthessenek a műszaki specifikációkba. A különböző kommunikációs technológiai megoldások interoperabilitásának biztosítása céljából az interfésznek a nemzetközi vagy európai szabványügyi szervezetek, köztük az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) vagy a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) által kidolgozott kommunikációs standardokat kell alkalmaznia.
(59)Ahhoz, hogy a számlainformációs és a fizetéskezdeményezési szolgáltatók mindenkor biztosítani tudják üzletmenet-folytonosságukat, és képesek legyenek magas színvonalú szolgáltatásokat nyújtani ügyfeleiknek, az általuk használni kívánt dedikált interfésznek magas szintű követelményeknek kell megfelelnie a teljesítmény és a funkciók tekintetében. Legalább „adatparitást” kell biztosítania a számlavezető pénzforgalmi szolgáltató által a felhasználói számára biztosított ügyfélinterfésszel, ezért a számlavezető pénzforgalmi szolgáltató által a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők számára biztosított interfészen fel kell tüntetnie a fizetési számla adatait is, amelyek a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők számára is hozzáférhetők. A fizetéskezdeményezési szolgáltatások tekintetében a dedikált interfésznek nemcsak az egyszeri fizetések kezdeményezését kell lehetővé tennie, hanem a rendszeres átutalási megbízások és a beszedések kezdeményezését is. A külön interfészekre vonatkozó részletesebb követelményeket az EBH által kidolgozott szabályozástechnikai standardokban kell meghatározni.
(60)Tekintettel arra, hogy a külön interfész tartós hiánya drámai hatást gyakorolna a számlainformációs és a fizetéskezdeményezési szolgáltatók üzletmenet-folytonosságára, a számlavezető pénzforgalmi szolgáltatóknak haladéktalanul orvosolniuk kell ezt a hiányosságot. A számlavezető pénzforgalmi szolgáltatónak haladéktalanul tájékoztatnia kell a számlainformációs és a fizetéskezdeményezési szolgáltatót arról, ha a külön interfész nem áll rendelkezésre, valamint a helyzet orvoslására tett intézkedésekről. Abban az esetben, ha a külön interfész nem áll rendelkezésre, és a számlavezető pénzforgalmi szolgáltató nem kínál hatékony alternatív megoldást, a számlainformációs és a fizetéskezdeményezési szolgáltatók számára lehetővé kell tenni, hogy megőrizzék üzletmenet-folytonosságukat. Lehetővé kell tenni számukra, hogy felkérjék illetékes nemzeti hatóságukat a számlavezető pénzforgalmi szolgáltató által a felhasználói számára biztosított interfész használatára mindaddig, amíg a külön interfész újra rendelkezésre nem áll. Az illetékes hatóságnak a kérelem kézhezvételét követően haladéktalanul határozatot kell hoznia. A hatóság határozathozataláig a megkereső számlainformációs és fizetéskezdeményezési szolgáltatók számára lehetővé kell tenni, hogy ideiglenesen használják a számlavezető pénzforgalmi szolgáltató által a felhasználók számára biztosított interfészt. Az érintett illetékes hatóságnak határidőt kell megállapítania a számlavezető pénzforgalmi szolgáltató számára a külön interfész teljes körű működésének helyreállítására, és a határidőre történő teljesítés elmulasztása esetén szankciókat kell alkalmaznia. Minden számlainformációs és fizetéskezdeményezési szolgáltató számára lehetővé kell tenni, hogy hozzáférjen az üzletmenet-folytonosság biztosításához szükséges adatokhoz, nem csak azok számára, akik a kérelmet benyújtották.
(61)Az ilyen ideiglenes közvetlen hozzáférés nem lehet negatív hatással a fogyasztókra. A számlainformációs és a fizetéskezdeményezési szolgáltatóknak ezért mindig megfelelően azonosítaniuk kell magukat, és tiszteletben kell tartaniuk valamennyi kötelezettségüket, például a számukra megadott engedély korlátait, így különösen csak azokhoz az adatokhoz férhetnek hozzá, amelyekre szükségük van a szerződéses kötelezettségeik teljesítéséhez és a szabályozott szolgáltatás nyújtásához. A fizetési számla adataihoz való hozzáférés semmilyen körülmények között nem hajtható végre megfelelő azonosítás nélkül (úgynevezett „gépesített adatgyűjtés” útján).
(62)Tekintettel arra, hogy a külön interfész létrehozása egyes számlavezető pénzforgalmi szolgáltatók számára aránytalanul nagy terhet jelenthet, az illetékes nemzeti hatóság számára lehetővé kell tenni, hogy kérésére mentesítse a számlavezető pénzforgalmi szolgáltatót azon kötelezettség alól, hogy külön adathozzáférési interfésszel rendelkezzen, és vagy csak az „ügyfélinterfészén” keresztül nyújtson fizetési adatokhoz való hozzáférést, vagy egyáltalán ne kínáljon nyílt banki adatokhoz való hozzáférési interfészt. Az ügyfélinterfészen keresztüli (külön interfész nélküli) adathozzáférés megfelelő lehet egy nagyon kis számlavezető pénzforgalmi szolgáltató esetében, amely számára egy külön interfész pénzügyileg és erőforrások tekintetében jelentős megterheléssel járna. A nyílt banki adathozzáférési interfész fenntartásának kötelezettsége alóli mentesség indokolt lehet, ha a számlavezető pénzforgalmi szolgáltatónak konkrét üzleti modellje van, például ha a nyílt banki szolgáltatások nem lennének relevánsak az ügyfelei számára. Az ilyen különböző típusú mentességi határozatok megadására vonatkozó részletes kritériumokat az EBH által kidolgozott szabályozástechnikai standardokban kell meghatározni.
(63)A nyílt banki szolgáltatások potenciáljának teljes kiaknázása érdekében az Unióban elengedhetetlen annak megakadályozása, hogy a számlavezető pénzforgalmi szolgáltatók hátrányosan megkülönböztető módon kezeljék a számlainformációs és a fizetéskezdeményezési szolgáltatókat. Ha a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő úgy döntött, hogy igénybe veszi egy számlainformációs szolgáltató vagy egy fizetéskezdeményezési szolgáltató szolgáltatásait, a számlavezető pénzforgalmi szolgáltatónak ugyanúgy kell kezelnie ezt a megbízást, mint ahogyan az ilyen kérést kezelné, ha azt a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő közvetlenül az „ügyfélinterfészén” nyújtaná be, kivéve, ha a számlavezető pénzforgalmi szolgáltatónak objektív indokai vannak a számlához való hozzáférés iránti kérelem eltérő kezelésére, beleértve a csalás súlyos gyanúját is.
(64)A fizetéskezdeményezési szolgáltatások nyújtásához a számlavezető pénzforgalmi szolgáltatónak a fizetési megbízás kézhezvételét követően haladéktalanul meg kell adnia a fizetéskezdeményezési szolgáltató számára a fizetési művelet teljesítésével kapcsolatban rendelkezésére álló minden információt. Időnként több információ válik elérhetővé a számlavezető pénzforgalmi szolgáltató számára a fizetési megbízás kézhezvétele után, de még a fizetési művelet végrehajtása előtt. Amennyiben a fizetési megbízás és a fizetési művelet végrehajtása szempontjából releváns, a számlavezető pénzforgalmi szolgáltatónak közölnie kell ezt az információt a fizetéskezdeményezési szolgáltatóval. A fizetéskezdeményezési szolgáltatónak csak a kezdeményezett ügylet végre nem hajtásából eredő kockázatok értékeléséhez szükséges információkat kell megkapnia. Ez az információ elengedhetetlen ahhoz, hogy a fizetéskezdeményezési szolgáltató olyan szolgáltatást nyújthasson a kedvezményezettnek – akinek a nevében a műveletet kezdeményezi –, amelynek minősége versenyezhet a kedvezményezett rendelkezésére álló egyéb elektronikus fizetési eszközökkel, beleértve a fizetési kártyákat is.
(65)A nyílt banki szolgáltatások iránti bizalom növelése érdekében elengedhetetlen, hogy a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők teljes mértékben ellenőrizzék adataikat, és hozzáférjenek az említett pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők által a pénzforgalmi szolgáltatók számára megadott adathozzáférési engedélyekre vonatkozó egyértelmű információkhoz, beleértve az engedély célját és a fizetési számla érintett adatainak kategóriáit, beleértve a számla azonosító adatait, a tranzakciót és a számlaegyenleget. A számlavezető pénzforgalmi szolgáltatóknak ezért az ilyen szolgáltatást igénybe vevők rendelkezésére kell bocsátaniuk egy „engedély-irányítópultot” a nyílt banki szolgáltatók számára biztosított adathozzáférés nyomon követése és visszavonása ▐céljából. Az egyszeri fizetések kezdeményezésére vonatkozó engedélyek nem szerepelhetnek az engedély-irányítópulton. Az engedély-irányítópult nem teheti lehetővé a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő számára, hogy új adathozzáférési engedélyeket hozzon létre egy olyan számlainformációs vagy fizetéskezdeményezési szolgáltatónál, amelynek korábban nem adtak adathozzáférést. A számlavezető pénzforgalmi szolgáltatónak haladéktalanul tájékoztatnia kell a számlainformációs és a fizetéskezdeményezési szolgáltatót az adathozzáférés visszavonásáról. A számlainformációs és a fizetéskezdeményezési szolgáltatóknak haladéktalanul tájékoztatniuk kell a számlavezető pénzforgalmi szolgáltatókat a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők által megadott új és visszaállított adathozzáférési engedélyekről, beleértve az engedély érvényességének időtartamát és célját (különösen azt, hogy az adatok összevonása a felhasználó javára vagy harmadik félnek történő továbbítás céljából történik). A számlavezető pénzforgalmi szolgáltató semmilyen módon nem ösztönözheti a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőt arra, hogy visszavonja a számlainformációs és a fizetéskezdeményezési szolgáltatók számára adott engedélyeket. Az engedély-irányítópultnak szabványos módon figyelmeztetnie kell a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőt a nyílt banki szolgáltatóhoz való adathozzáférés visszavonásának lehetséges szerződéses következményeire, mivel az irányítópult nem kezeli a felhasználó és a nyílt banki szolgáltató közötti szerződéses kapcsolatot, de a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő feladata ennek a kockázatnak az ellenőrzése. Az engedély-irányítópultnak lehetővé kell tennie az ügyfelek számára, hogy engedélyeiket tájékozottan és pártatlanul kezeljék, és erős ellenőrzést kell biztosítania az ügyfelek számára a személyes és nem személyes adataik felhasználásának módja felett. Az engedély-irányítópultnak adott esetben figyelembe kell vennie az (EU) 2019/882 európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti akadálymentességi követelményeket.
(65a)Az e rendeletben szereplő „engedély” fogalma nem értelmezhető az (EU) 2016/679 rendelet szerinti „hozzájárulásként”, amelyre az említett rendelet követelményei vonatkoznak. Az engedély e rendelet értelmében a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő által a fizetési művelet végrehajtására vagy a számlainformációs adatokhoz való hozzáférésre adott felhatalmazást jelenti. Ez a követelmény nem érinti az (EU) 2016/679 rendelet és a 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve (2005. május 11.) a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”) (HL L 149., 2005.6.11., 22. o., ELI: https://eur-lex.europa.eu/eli/dir/2005/29/oj). alkalmazását.
(65b)Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia, amelyek meghatározzák az irányítópulton közzéteendő információk kategóriáinak standardizált listáját.
(66)Az (EU) 2015/2366 irányelv felülvizsgálata során kiderült, hogy a számlainformációs és a fizetéskezdeményezési szolgáltatók az elért harmonizáció és az ilyen akadályokra vonatkozó, az (EU) 2018/389 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet A Bizottság (EU) 2018/389 felhatalmazáson alapuló rendelete (2017. november 27.) az (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az erős ügyfél-hitelesítésre, valamint a közös és biztonságos nyílt kommunikációs standardokra vonatkozó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 69., 2018.3.13., 23. o.). 32. cikkének (3) bekezdésében előírt tilalom ellenére még mindig számos indokolatlan akadállyal szembesülnek. Ezek az akadályok továbbra is jelentősen akadályozzák a nyílt banki szolgáltatásokban rejlő potenciál maradéktalan kihasználását az Unióban. Ezeket az akadályokat a számlainformációs és a fizetéskezdeményezési szolgáltatók rendszeresen jelentik a felügyeleteknek, a szabályozóknak és a Bizottságnak. Az EBH 2020. júniusi, „Az Európai Bankhatóság véleménye az erős ügyfél-hitelesítésről és közös és biztonságos kommunikációról szóló szabályozástechnikai standard 32. cikkének (3) bekezdése szerinti akadályokról” című véleményében elemezte ezeket. A pontosítások ellenére még mindig sok a bizonytalanság a piacon és a felügyelőknél azzal kapcsolatban, hogy mi minősül a szabályozott nyílt banki szolgáltatások „tiltott akadályának”. Ennélfogva feltétlenül szükséges egyértelműen, nem kimerítő jelleggel felsorolni a nyílt banki szolgáltatások tiltott akadályait, különösen az EBH által elvégzett munkára támaszkodva.
(67)A személyes hitelesítési adatok biztonságos megőrzésének kötelezettsége rendkívüli fontossággal bír a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők pénzeszközeinek védelme és a csalással, valamint a fizetési számlákhoz való jogosulatlan hozzáféréssel összefüggő kockázatok csökkentése szempontjából. Mindazonáltal a pénzforgalmi szolgáltatók által a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők számára előírt, a személyes hitelesítési adatok biztonságos megőrzésére vonatkozó feltételeket és egyéb kötelezettségeket nem lehet olyan módon megfogalmazni, hogy azok megakadályozzák a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők számára a más pénzforgalmi szolgáltatók által kínált szolgáltatások – például a fizetéskezdeményezési vagy a számlainformációs szolgáltatások – előnyeinek kihasználását. Az említett feltételek nem tartalmazhatnak olyan rendelkezéseket, amelyek bármilyen módon megnehezítenék az (EU) XXX irányelv (a harmadik pénzforgalmi szolgáltatási irányelv, PSD3) értelmében engedélyezett vagy nyilvántartásba vett más pénzforgalmi szolgáltatók pénzforgalmi szolgáltatásainak igénybevételét. Helyénvaló továbbá rögzíteni azt, hogy a fizetéskezdeményezési szolgáltatók és a számlainformációs szolgáltatók tevékenysége tekintetében a számlatulajdonos neve és a számlaszám nem minősül érzékeny fizetési adatnak.
(68)A nyílt banki szolgáltatások teljes sikere megköveteli az adott tevékenységre vonatkozó szabályok megbízható és hatékony végrehajtását. Mivel uniós szinten nincs közös hatóság a nyílt banki jogok és kötelezettségek érvényesítésére, a nemzeti illetékes hatóságok jelentik a nyílt banki jogérvényesítés első szintjét. Alapvető fontosságú, hogy az illetékes nemzeti hatóságok proaktívan és szigorúan biztosítsák az Unió szabályozott nyílt banki szolgáltatásokra vonatkozó keretének betartását. A nyílt banki szolgáltatók rendszeresen jelzik, hogy az ilyen szolgáltatások Unión belüli korlátozott elterjedésének egyik oka az illetékes hatóságok általi elégtelen érvényesítés. Az illetékes nemzeti hatóságoknak rendelkezniük kell a végrehajtási feladataik hatékony és eredményes ellátásához szükséges erőforrásokkal. Az illetékes nemzeti hatóságoknak elő kell mozdítaniuk és közvetíteniük kell a nyílt banki ökoszisztéma különböző szereplői közötti zökkenőmentes és rendszeres párbeszédet. A kötelezettségeiket nem teljesítő számlavezető pénzforgalmi szolgáltatókkal, valamint a számlainformációs és a fizetéskezdeményezési szolgáltatókkal szemben megfelelő szankciókat kell alkalmazni. Az uniós nyílt banki piacnak az illetékes hatóságok általi, az EBH által koordinált rendszeres nyomon követése megkönnyíti a végrehajtást, és a nyílt banki piacra vonatkozó adatok gyűjtése orvosolni fogja a jelenleg fennálló adathiányt, akadályozva a nyílt banki szolgáltatások tényleges elterjedésének hatékony mérését az Unióban. A számlavezető pénzforgalmi szolgáltatók, valamint a számlainformációs és a fizetéskezdeményezési szolgáltatók számára hozzáférést kell biztosítani a vitarendezési testületekhez az adattörvényre irányuló javaslat 10. cikkének megfelelően, amint az említett rendelet hatályba lép.
(69)A „kifejezett hozzájárulás” kifejezésnek az (EU) 2015/2366 irányelvben és az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletben Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.). való párhuzamos használata félreértelmezésekhez vezetett. Az (EU) 2015/2366 irányelv 94. cikkének (2) bekezdése szerinti kifejezett hozzájárulás tárgya az említett személyes adatokhoz való hozzáférés, valamint a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásához szükséges személyes adatok kezelésének és tárolásának lehetővé tétele. Ezért a jogbiztonság növelése és az adatvédelmi szabályoktól való egyértelmű megkülönböztetés érdekében pontosításra van szükség. Amennyiben az (EU) 2015/2366 irányelv a „kifejezett hozzájárulás” kifejezést használta, ebben a rendeletben az „engedély” kifejezést kell használni. Az „engedélyre” való hivatkozás nem érinti a pénzforgalmi szolgáltatók (EU) 2016/679 rendelet 6. cikke szerinti kötelezettségeit. Ezért az engedély nem értelmezhető kizárólag az (EU) 2016/679 rendelet szerinti „hozzájárulásként” vagy „kifejezett hozzájárulásként”.
(70)Az átutalások biztonsága alapvető fontosságú a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők e szolgáltatások iránti bizalmának növeléséhez és a szolgáltatások igénybevételének biztosításához. Előfordulhat, hogy a kedvezményezett részére átutalást indítani szándékozó fizető fél valamilyen csalás vagy hiba folytán olyan fizetésiszámla-azonosítót ad meg, amely nem felel meg az adott kedvezményezett számlájának. A csalás és a hibák előfordulásának csökkentése érdekében a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőknek olyan szolgáltatást kell igénybe venniük, amely ellenőrzi, hogy van-e eltérés a kedvezményezett egyedi azonosítója és a fizető fél által megadott név vagy a kedvezményezettet egyértelműen azonosító más azonosító – így például adószám, az (EU) 2017/1132 európai parlamenti és tanácsi irányelv Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1132 irányelve (2017. június 14.) a társasági jog egyes vonatkozásairól (kodifikáció) (HL L 169., 2017.6.30., 46., ELI: https://eur-lex.europa.eu/eli/dir/2017/1132/oj). 16. cikkének (1) bekezdésében említett európai egyedi azonosító vagy jogalany-azonosító – között, és amennyiben ilyen eltérést észlel, értesíti erről a fizető felet. Az egyedi azonosítónak nem kell a nemzetközi bankszámlaszámnak (IBAN) lennie. Azokban az országokban, ahol léteznek, az ilyen szolgáltatások jelentős pozitív hatást gyakoroltak a csalás és a hibák előfordulására. Tekintettel arra, hogy a szolgáltatás fontos szerepet tölt be a csalások és hibák megelőzésében, az ilyen szolgáltatásnak díjmentesen elérhetőnek kell lennie a fogyasztók számára. Az ügylet azonnali feldolgozását érintő indokolatlan súrlódások vagy késedelmek elkerülése érdekében a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatójának ezt az értesítést attól a pillanattól számított legfeljebb néhány másodpercen belül kell megadnia, hogy a fizető fél megadta a kedvezményezett adatait. Annak érdekében, hogy a fizető fél eldönthesse, hogy folytatja-e a tervezett ügyletet, a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatójának ilyen értesítést kell küldenie, mielőtt a fizető fél engedélyezné a műveletet. A fizető felek rendelkezésére állhatnak egyes átutalás-kezdeményezési megoldások, amelyek lehetővé teszik a számukra, hogy egyedi azonosító önálló közlése nélkül adjanak fizetési megbízást. Ezeket az adatelemeket ilyenkor az adott kezdeményezési megoldás szolgáltatója közli. Ilyen esetekben nincs szükség olyan szolgáltatásra, amely ellenőrzi a kedvezményezett egyedi azonosítója és neve közötti megfelelést, mivel a csalás vagy a hibák kockázata jelentősen csökken.
(71)A 260/2012/EU rendeletet módosító (EU) XXX rendelet rendelkezik a kedvezményezett egyedi azonosítója és neve vagy más azonosítója közötti megfelelést ellenőrző szolgáltatásról, amelyet az euróban történő azonnali átutalások felhasználóinak kell felkínálni. Az összes átutalásra vonatkozó egységes keret létrehozása, valamint az indokolatlan átfedések elkerülése érdekében az e rendeletben említett ellenőrző szolgáltatás csak a 260/2012/EU rendeletet módosító (EU) XXX rendelet hatálya alá nem tartozó átutalásokra alkalmazandó.
(72)Azon kedvezményezett nevének egyes attribútumai, amelynek számlájára a fizető fél átutalást kíván indítani, növelhetik annak valószínűségét, hogy a pénzforgalmi szolgáltató ellentmondást észlel. Ilyen attribútum lehet a diakritikus jelek használata vagy a nevek különböző ábécék szerinti átírása, természetes személyek esetében a szokásosan használt nevek és a hivatalos azonosító okmányokon feltüntetett nevek közötti különbségek, illetve jogi személyek esetében a kereskedelmi és hivatalos nevek közötti különbségek. Az átutalások feldolgozása során fellépő indokolatlan súrlódások elkerülése, valamint a fizető fél arra vonatkozó döntésének megkönnyítése érdekében, hogy folytassa-e a tervezett műveletet, a pénzforgalmi szolgáltatóknak jelezniük kell az ellentmondás mértékét az értesítésben annak jelzésével, hogy „nincs megfelelés” vagy „közeli megfelelés” van a megadott adatok tekintetében.
(73)Ha egy fizetési műveletet annak ellenére engedélyeznek, hogy a megfelelést ellenőrző szolgáltatás ellentmondást észlelt, és erről értesítette a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjét, az azt eredményezheti, hogy a pénzeszközöket nem kívánt kedvezményezettnek utalják át. A pénzforgalmi szolgáltatóknak tájékoztatniuk kell a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőket annak lehetséges következményeiről, ha úgy döntenek, hogy figyelmen kívül hagyják a jelzett eltérést, és folytatják a művelet teljesítését. A pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők számára lehetővé kell tenni, hogy a pénzforgalmi szolgáltatóval fennálló szerződéses kapcsolatuk során bármikor önkéntesen lemondjanak az ilyen szolgáltatás igénybevételéről. Az önkéntes lemondást követően a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők számára lehetővé kell tenni, hogy újra igénybe vehessék a szolgáltatást.
(74)A pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőnek a lehető leghamarabb értesítenie kell a pénzforgalmi szolgáltatót az állítólagosan nem engedélyezett, nem megfelelően teljesített fizetési műveletek vagy engedélyezett átutalások bármiféle vitatásáról, amennyiben a megfelelést ellenőrző szolgáltatás hibásan működött, feltéve, hogy a pénzforgalmi szolgáltató teljesítette tájékoztatási kötelezettségeit. Amennyiben a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő betartotta a bejelentési határidőt, követelését a nemzeti jognak megfelelő elévülési időn belül tudnia kell érvényesíteni. Ez nem érintheti a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője és a pénzforgalmi szolgáltató között felmerülő egyéb követeléseket.
(75)Rendelkezni kell a nem engedélyezett fizetési műveletek vagy meghatározott engedélyezett átutalások esetére a kárviselés megosztásáról. Eltérő rendelkezések vonatkozhatnak a pénzforgalmi szolgáltatások olyan igénybe vevőire, akik nem fogyasztók, mivel az ilyen felhasználók általában jobban fel tudják mérni a csalás kockázatát, és megfelelő ellenintézkedéseket tudnak hozni. A magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása érdekében a fizető félnek minden esetben jogosultnak kell lennie arra, hogy visszatérítés iránti követeléssel éljen számlavezető pénzforgalmi szolgáltatójával szemben, még akkor is, ha a fizetési műveletben fizetéskezdeményezési szolgáltató is részt vesz. Ez nem érintheti a pénzforgalmi szolgáltatók közötti felelősségmegosztást.
(76)Fizetéskezdeményezési szolgáltatás esetében a számlavezető pénzforgalmi szolgáltató és a műveletben részt vevő fizetéskezdeményezési szolgáltató közötti felelősségmegosztásnak biztosítania kell, hogy a felek a művelet ellenőrzésük alatt levő megfelelő része tekintetében felelősséget vállaljanak.
(76a)Annak érdekében, hogy a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő könnyebben elérje a pénzforgalmi szolgáltatót, a pénzforgalmi szolgáltatónak létre kell hoznia és biztosítania kell egy olyan kommunikációs csatornát, amely lehetővé teszi a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője számára, hogy értesítést küldhessen, vagy kérelmezhesse a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz letiltásának feloldását az e rendeletben előírtak szerint. Ennek a csatornának azt is lehetővé kell tennie, hogy a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője értesítést küldjön egy csalárd műveletről, szakértő tanácsadást kapjon, ha azt gyanítja, hogy csalás áldozatává vált, valamint hogy bejelentse a teljesített fizetésekkel kapcsolatos problémákat, például a fizetési automaták fizetések során bekövetkezett meghibásodásait.
(77)Nem engedélyezett fizetési művelet esetén a pénzforgalmi szolgáltatónak haladéktalanul vissza kell térítenie a fizetési művelet összegét a fizető fél részére. Mindazonáltal, ha fennáll annak az alapos gyanúja, hogy a nem engedélyezett fizetési műveletre a fizető fél csalárd magatartása következtében került sor, és ez a gyanú a pénzforgalmi szolgáltató által az illetékes nemzeti hatóság tudomására hozott tényekkel igazolható, lehetőséget kell adni a pénzforgalmi szolgáltatónak arra, hogy a fizetési művelet összegének a fizető fél részére történő visszatérítését megelőzően vizsgálatot folytasson le. A pénzforgalmi szolgáltatónak a műveletről való tudomásszerzéstől vagy az arról szóló értesítés kézhezvételétől számított 14 munkanapon belül vissza kell térítenie a fizető félnek a nem engedélyezett fizetési művelet összegét, vagy tájékoztatnia kell a fizető felet a visszatérítés megtagadásának okairól és bizonyítékairól, és meg kell jelölnie azokat a szerveket, amelyekhez a fizető fél az üggyel kapcsolatban fordulhat, ha nem fogadja el a kapott indoklást. Annak érdekében, hogy a fizető felet ne érhesse semmilyen hátrány, a visszatérítés jóváírásának értéknapja nem lehet későbbi annál a dátumnál, mint amikor a fizető fél számláját az összeggel megterhelték. A pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő arra irányuló ösztönzése érdekében, hogy pénzforgalmi szolgáltatójának haladéktalanul bejelentse a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz ellopását vagy elvesztését, és ily módon mérsékelje a nem engedélyezett fizetési műveletek kockázatát, a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő csak rendkívül korlátozott összeghatárig visel felelősséget, kivéve, ha csalárd módon vagy súlyos gondatlansággal járt el. Ezzel összefüggésben az 50 EUR-t kitevő összeg megfelelőnek tűnik a szolgáltatásokat igénybe vevőknek az Unión belüli összehangolt és magas szintű védelme biztosításához. Nem alkalmazható ez a felelősségi szabály akkor, ha a fizető fél nem észlelhette a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz ellopását, elvesztését vagy az azzal való visszaélést. Emellett, amint a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő értesítette a pénzforgalmi szolgáltatót arról, hogy készpénz-helyettesítő fizetési eszköze esetlegesen már nem biztonságos, a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő már nem tartozik felelősséggel az adott eszköz nem engedélyezett használatából származó további veszteségekért. A pénzforgalmi szolgáltatók felelősek saját termékeik technikai biztonságért.
(78)A felelősségre vonatkozó rendelkezések olyan engedélyezett átutalások esetében, ahol a szolgáltatás helytelen alkalmazása vagy hibás működése észlelte a kedvezményezett neve vagy más azonosítója és egyedi azonosítója közötti eltéréseket, megfelelő ösztönzőket teremtenek a pénzforgalmi szolgáltatók számára a teljeskörűen működő szolgáltatás nyújtására, a nem megfelelően tájékozott fizetési engedélyek kockázatának csökkentése céljából. Ha a fizető fél úgy döntött, hogy igénybe veszi az ilyen szolgáltatást, a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója felel az átutalás teljes összegéért abban az esetben, ha a pénzforgalmi szolgáltató nem tudta értesíteni a fizető felet az egyedi azonosító vagy az EBH által meghatározott bármely egyéb kiszolgáló és a fizető fél által megadott kedvezményezetti név közötti eltérésről, és az ilyen mulasztás pénzügyi kárt okozott a fizető félnek. Amennyiben a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatójának felelőssége a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatójának tulajdonítható, a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatójának kártérítést kell fizetnie a felmerült pénzügyi kárért a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatójának. Ennek összhangban kell lennie a 260/2012/EU és az (EU) 2021/1230 rendeleteknek az azonnali euroátutalások tekintetében történő módosításáról szóló, .... -i (EU) [202X/...] európai parlamenti és tanácsi rendelettel Az Európai Parlament és a Tanács (EU) [202X/...] rendelete (...) a 260/2012/EU és az (EU) 2021/1230 rendeletnek az azonnali euroátutalások tekintetében történő módosításáról (HL L ...)..
(78a)A pénzforgalmi szolgáltatónak mindig együtt kell működnie a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevővel, ha a fizetéseket érintő bármely eltérést bizonyítani kell.
(79)A pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőket megfelelő védelemben kell részesíteni az úgynevezett pszichológiai manipulációval megvalósított csalással szemben, amikor is a csaló manipulációval ráveszi a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőt egy bizonyos művelet végrehajtására, például fizetési művelet kezdeményezésére, vagy a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevője biztonsági hitelesítési adatainak a csalóknak való átadására. Az elmúlt években jelentősen megnőtt az ilyen típusú pszichológiai manipulációval járó eseteknek a száma▐. Az Unióban sajnos egyre elterjedtebbek a „svindlik”, amikor a csalók az ügyfél pénzforgalmi szolgáltatója vagy egy olyan jogalany – így például egy központi bank vagy kormányhatóság –alkalmazottjának adják ki magukat, amely észszerűen kapcsolatba hozható valamely, az ügyfél számára megbízható forrással, és ekként visszaélnek a pénzforgalmi szolgáltató nevével, levelezési címével vagy telefonszámával, hogy elnyerjék az ügyfelek bizalmát, és rávegyék őket bizonyos tevékenységek végrehajtására. A „svindli” vagy a „személyazonossággal való visszaéléssel elkövetett csalás” új típusainál elmosódnak az engedélyezett és a nem engedélyezett tranzakciók közötti határok, amelyeket az (EU) 2015/2366 irányelv állapított meg. ▐Annak megállapításakor – bírósági eljárás esetén is –, hogy az ügyletet engedélyezettnek vagy nem engedélyezettnek minősül-e, megfelelően figyelembe kell venni azokat a körülményeket, amelyek között az ügyfél engedélyezte az adott fizetés teljesítését. Előfordulhat ugyanis, hogy az ügyletet manipulált körülmények között engedélyezték, ami befolyásolja az engedély integritását. Ezért az (EU) 2015/2366 irányelvtől eltérően a visszatérítések már nem korlátozhatók csak a nem engedélyezett ügyletekre. ▐
(79a)A fizetési műveletek engedélyezése tekintetében az engedélynek a vonatkozó tények – többek között a művelet összege, címzettje és célja – teljes körű ismerete alapján kell kifejeznie a fizető fél szándékát. A fizető fél szándékát a vonatkozó tények teljes körű ismerete alapján az ügylet időpontjában a nemzeti jog szerint kell értékelni.
(80)A pénzforgalmi szolgáltatók ▐ a fogyasztókhoz képest több eszközzel rendelkeznek ahhoz, hogy véget vessenek a „svindliknek”, az elektronikus hírközlési szolgáltatókkal, például mobilhálózat-üzemeltetőkkel, internetes platformokkal stb. közösen kidolgozott megfelelő megelőző intézkedések és megbízható biztosítékok révén. Ezen elektronikus hírközlési szolgáltatókat kötelezni kell arra, hogy együttműködjenek a pénzforgalmi szolgáltatókkal a csalás elleni küzdelemben. Amennyiben nem így járnak el, csalás esetén közösen kell viselniük a felelősséget. A banki alkalmazott személyazonosságával való visszaéléssel elkövetett csalások befolyásolják a bank, a bankszektor egészének jó hírnevét, és jelentős pénzügyi károkat okozhatnak az uniós fogyasztóknak, ami befolyásolja az elektronikus fizetések és a bankrendszer iránti fogyasztói bizalmat. Ezért amikor a csalók az ügyfél pénzforgalmi szolgáltatója alkalmazottjának adják ki magukat, és visszaélnek a pénzforgalmi szolgáltató nevével, levelezési címével vagy telefonszámával, az ilyen „svindli” áldozatává vált jóhiszemű fogyasztó számára biztosítani kell a jogot a csalárd fizetési művelet teljes összegének a pénzforgalmi szolgáltató általi visszatérítésére, kivéve, ha a fizető fél csalárd vagy „súlyosan gondatlan” módon járt el. Amint a fogyasztó tudomást szerez arról, hogy ilyen típusú csalás áldozata lett, haladéktalanul jelentenie kell az esetet a rendőrségnek, lehetőleg – ha azt a rendőrség rendelkezésre bocsátotta – online panasztételi eljárásokon keresztül, valamint a pénzforgalmi szolgáltatójának, és be kell nyújtania minden szükséges alátámasztó bizonyítékot. ▐
(81)Tekintettel a 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek Az Európai Parlament és a Tanács 2002/58/EK irányelve (2002. július 12.) az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről (HL L 201., 2002.7.31., 37. o.). megfelelően a szolgáltatásaik biztonságának megőrzésére vonatkozó kötelezettségeikre, az elektronikus hírközlési szolgáltatók képesek hozzájárulni a „svindli” típusú csalás elleni kollektív küzdelemhez. Ezért, és az említett irányelvet végrehajtó nemzeti jogszabályokban meghatározott kötelezettségek sérelme nélkül, az elektronikus hírközlési szolgáltatóknak adott esetben felelősséggel kell tartozniuk, és együtt kell működniük a pénzforgalmi szolgáltatókkal az ilyen típusú csalások további előfordulásának megelőzése érdekében, beleértve a 2002/58/EK irányelv szerinti megfelelő szervezeti és technikai intézkedések megtételét a közlések biztonságának és titkosságának védelme érdekében. A más szolgáltatókkal, például elektronikus hírközlési szolgáltatókkal vagy online platformokkal szemben csalás miatt,az ilyen típusú csalással összefüggésben okozott pénzügyi károkra vonatkozóan támasztott követeléseket e rendelettel összhangban kell előterjeszteni.
(81a)A csalások számának növekedéséhez az online platformok is hozzájárulhatnak. Ezért – és az (EU) 2022/2065 európai parlamenti és tanácsi rendelet Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/2065 rendelete (2022. október 19.) a digitális szolgáltatások egységes piacáról és a 2000/31/EK irányelv módosításáról (digitális szolgáltatásokról szóló rendelet) (HL L 277., 2022.10.27., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2022/2065/oj). (a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály) szerinti kötelezettségeik sérelme nélkül – felelősségre kell vonni őket abban az esetben, ha csalásra került sor annak közvetlen következményeként, hogy csalók a platformjukat a fogyasztók megtévesztésére használják, amennyiben tájékoztatták őket a platformjukon található csalárd tartalomról, amelyet nem távolítottak el.
(82)A pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő esetleges gondatlanságának, illetve súlyos gondatlanságának vizsgálata érdekében minden körülményt figyelembe kell venni. Az állítólagos gondatlanság bizonyítékait és annak mértékét alapvetően a nemzeti joggal összhangban kell értékelni. Míg azonban a gondatlanság fogalma a gondossági kötelezettség megsértését jelenti, a „súlyos gondatlanságnak” a puszta gondatlanságnál többet, jelentős mértékű hanyagságról tanúskodó magatartást kell megvalósítania; ilyen magatartás például az, ha anélkül teljesítenek kifizetést a csalónak, hogy bármilyen alapos ok lenne feltételezni, hogy jogszerű a kedvezményezett, akinek a kifizetést szánták, vagy ha a fizetési művelet engedélyezéséhez használt hitelesítési adatokat a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz mellett nyílt, harmadik felek számára könnyen felismerhető formátumban tárolják, ha meggyőzik a bankot, hogy egy ismeretlen harmadik fél útmutatása alapján feloldja a csalási riasztást követően elrendelt zárolást, vagy ha nem lezárt okostelefont adnak át harmadik feleknek.
(82a)Tekintettel arra, hogy a „súlyos gondatlanság” fogalmát nagyon különbözőképpen értelmezik Unió-szerte, az EBH-nak iránymutatást kell kiadnia arról, hogy e fogalmat miként kell értelmezni e rendelet alkalmazásában.
(83)Semmisnek kell tekinteni a fizetési eszközök nyújtására és használatára vonatkozó azon szerződési feltételeket és kitételeket, amelyek eredményeként nőne a fogyasztóra háruló vagy csökkenne a kibocsátóra háruló bizonyítási teher. Emellett meghatározott helyzetekben és különösen, ha a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz nincs az értékesítés helyén, például online fizetés esetén, helyénvaló előírni a pénzforgalmi szolgáltató számára, hogy szolgáljon bizonyítékkal a feltételezett gondatlanságról, mivel ilyen esetben a fizető fél lehetőségei rendkívül korlátozottak.
(84)A fogyasztók különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak azon kártyaalapú fizetési műveletek esetében is, amelyekben a művelet pontos összege nem ismert abban a pillanatban, amikor a fizető fél engedélyezi a fizetési művelet teljesítését, például automata töltőállomásoknál való vásárlásnál, gépjárműbérleti szerződések vagy szállodai foglalások esetében. Lehetővé kell tenni a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója számára hogy a fizető fél fizetési számláján a fizetési műveletnek a fizető fél által észszerűen elvárható összegével arányos pénzösszeget zároljon, és ezt csak abban az esetben tegye, ha a fizető fél hozzájárult a pontos összeg zárolásához. Ezeket a pénzösszegeket a fizetési művelet pontos végösszegére vonatkozó információ átvételét követően azonnal, de legkésőbb a fizetési megbízás átvételét követően azonnal fel kell oldani. A zárolt összeg és a fizetési művelet pontos összege közötti különbség azonnali feloldásának biztosítása érdekében a kedvezményezettnek haladéktalanul tájékoztatnia kell a pénzforgalmi szolgáltatót azt követően, hogy a szolgáltatást teljesítette vagy az árut leszállította a fizető félnek.
(85)A hivatalos pénznemként nem az eurót használó tagállamokban továbbra is működnek régebbi, nem euroalapú beszedési modellek. Ezek a rendszerek, amelyek hatékonyak, és a fizető fél számára ugyanolyan magas védelmi szintet garantálnak más biztosíték révén, nem mindig a feltétel nélküli visszatérítési jogon alapulnak. Ebben az esetben a fizető fél védelmét egy olyan általános szabály révén kell biztosítani, mely szerint visszatérítést kell nyújtani, amennyiben a teljesített fizetési művelet összege túllépi az észszerűen várható összeget. A tagállamok számára ezenfelül lehetővé kell tenni, hogy olyan szabályokat is hozhassanak, amelyek a fizető fél számára kedvezőbb visszatérítési jogot biztosítanak az e rendeletben foglaltakhoz képest. Arányos megoldás lenne, ha a fizető fél és a pénzforgalmi szolgáltató keretszerződésben megállapodhatna arról, hogy a fizető fél nem jogosult visszatérítésre abban az esetben, ha védelmet élvez. Ennek oka lehet az, hogy a fizető fél közvetlenül a pénzforgalmi szolgáltatójának engedélyezte a művelet végrehajtását, beleértve azt az esetet is, amikor a pénzforgalmi szolgáltató a kedvezményezett nevében jár el, vagy az, hogy a jövőbeli fizetési műveletre vonatkozó tájékoztatást a pénzforgalmi szolgáltató vagy a kedvezményezett legalább négy héttel az esedékesség napja előtt a megállapodás szerinti módon a fizető fél rendelkezésére bocsátotta vagy számára elérhetővé tette. Az általános visszatérítési szabálynak minden esetben védelmet kell biztosítania a fizető fél számára nem engedélyezett vagy nem megfelelő módon végrehajtott fizetési műveletek, illetve engedélyezett átutalások esetében, amennyiben a megfelelést ellenőrző szolgáltatást nem megfelelő módon alkalmazzák, illetve fizetési szolgáltató alkalmazottjának személyazonosságával való visszaéléssel elkövetett csalás esetében.
(86)A pénzügyi tervezés és a fizetési kötelezettségek kellő időben történő teljesítése érdekében a fogyasztóknak és a vállalkozásoknak tudniuk kell, hogy mennyi időt vesz igénybe a fizetési megbízás teljesítése. Ezért meg kell határozni a jogok és kötelezettségek keletkezésének időpontját, nevezetesen azt, hogy a pénzforgalmi szolgáltató mikor kapja meg a fizetési megbízást, beleértve azt is, amikor a pénzforgalmi szolgáltatónak lehetősége volt azt a pénzforgalmi szolgáltatási szerződésben megállapított kommunikációs eszköz útján megkapni. Ez nem érinti a fizetési megbízás létrehozását és továbbítását eredményező folyamatban való korábbi részvételt, beleértve a biztonsági ellenőrzéseket és a pénzeszközök rendelkezésre állásának ellenőrzését, a személyes azonosító szám használatára vonatkozó információkat vagy a fizetési ígérvény kibocsátását. Ezen túlmenően a fizetési megbízás átvétele időpontjának azt az időpontot kell tekinteni, amikor a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója átveszi a fizető fél számlájának megterhelésére szóló fizetési megbízást. Az az időpont, amikor a kedvezményezett a pénzforgalmi szolgáltatójához beszedés céljából továbbítja a fizetési megbízásokat – például a kártyás fizetések vagy beszedési megbízások esetében –, vagy amikor a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója a kedvezményezett számára a vonatkozó összegekre a számlájához kapcsolódó hitelkeret révén előfinanszírozást biztosít, ebben a tekintetben nem bír jelentőséggel. Biztosítani kell, hogy a felhasználók bizonyosak lehessenek a hiánytalan és érvényes fizetési megbízás megfelelő teljesítésében, ha a pénzforgalmi szolgáltatónak nincs a visszautasításra vonatkozóan szerződéses vagy törvényes indoka. Ha a pénzforgalmi szolgáltató visszautasítja a fizetési megbízás teljesítését, a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőt – az uniós és a nemzeti jogban meghatározott követelményekre is figyelemmel – a lehető leghamarabb értesíteni kell a visszautasítás tényéről és annak okáról. Amennyiben a keretszerződés lehetővé teszi, hogy a pénzforgalmi szolgáltató díjat számolhasson fel a visszautasítás miatt, a díjnak objektíven indokolhatónak és a lehető legalacsonyabbnak kell lennie.
(87)Figyelembe véve, hogy a teljesen automatizált fizetési rendszerek milyen sebességgel dolgozzák fel a fizetési műveleteket, és hogy következésképpen a fizetési megbízások visszavonása bizonyos időpont után magas költségekkel járó kézi beavatkozás nélkül nem lehetséges, szükség van a fizetések visszavonhatóságára vonatkozóan egy egyértelmű határidő kikötésére. Lehetővé kell azonban tenni, hogy a pénzforgalmi szolgáltatás és a fizetési megbízás típusától függően a felek megállapodásukban eltérő határidőt állapítsanak meg a fizetési megbízás visszavonására. A visszavonás ebben az összefüggésben kizárólag a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő és a pénzforgalmi szolgáltató viszonylatában alkalmazandó, és nem érintheti a fizetési rendszerekben teljesített fizetési műveletek visszavonhatatlanságát és véglegességét.
(88)A fizetési megbízás visszavonhatatlansága nem sértheti a pénzforgalmi szolgáltató azon, a tagállamok jogszabályai értelmében fennálló – a fizető fél keretszerződésén vagy nemzeti törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseken vagy iránymutatásokon alapuló – jogát vagy kötelezettségét, hogy visszafizesse a fizető félnek a teljesített fizetési művelet összegét a fizető fél és a kedvezményezett közötti vita esetén. E visszafizetésnek új fizetési megbízásnak kell minősülnie. Ezen esetek kivételével a fizetési megbízás mögött meghúzódó alapjogviszonyból eredő jogvitákat kizárólag a fizető fél és a kedvezményezett között kell rendezni.
(89)A fizetések teljesen integrált, azonnali és közvetlen feldolgozása szempontjából, valamint a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevői között fennálló alapkötelezettségek teljesítése tekintetében a jogbiztonság szempontjából kulcsfontosságú, hogy a fizető fél által átutalt teljes összeg jóváírásra kerüljön a kedvezményezett számláján. Ehhez az szükséges, hogy a fizetési műveletek teljesítésében közreműködő közvetítők ne vonhassanak le az átutalt összegből. A kedvezményezett számára azonban biztosítani kell, hogy pénzforgalmi szolgáltatójával megállapodhasson az utóbbit megillető díjak levonásáról. Mindazonáltal annak érdekében, hogy a kedvezményezett meggyőződhessen arról, hogy a megfelelő összeget pontosan kifizették, a fizetési műveletet követően nyújtott tájékoztatásnak nemcsak a teljes átutalt pénzösszeget, hanem a felszámított díjak összegét is tartalmaznia kell.
(90)Az Unión belüli fizetések hatékonyságának növelése érdekében maximálisan egynapos teljesítési határidőt kell előírni a fizető fél által kezdeményezett és euróban vagy a hivatalos pénznemként nem az eurót használó tagállamok pénznemében denominált valamennyi fizetésre, a hagyományos átutalásokat és a készpénzátutalásokat is beleértve. Az összes többi fizetésre, többek között a kedvezményezett által vagy rajta keresztül kezdeményezett fizetésekre – például a beszedésekre és a kártyás fizetésekre – is ugyanazon egynapos teljesítési időnek kell vonatkoznia, amennyiben a pénzforgalmi szolgáltató és a fizető fél nem állapodott meg kifejezetten hosszabb teljesítési idő alkalmazásában. Lehetővé kell tenni az említett időtartamok további egy munkanappal történő meghosszabbítását, ha a fizetési megbízást papíron adták, így továbbra is lehetőség lesz pénzforgalmi szolgáltatást nyújtani azon fogyasztóknak, akik kizárólag nyomtatott dokumentumokat használnak. Beszedési modellek használata esetén a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatójának a beszedési megbízást a kedvezményezett és a pénzforgalmi szolgáltató által elfogadott, a megállapodás szerinti esedékesség napján történő kiegyenlítést lehetővé tevő időhatárokon belül kell továbbítania. A fizetési korlátokat a pénzforgalmi szolgáltató és a fizető fél közötti szerződésben meg kell határozni, azonban ezek a korlátok megváltoztathatóak. Lehetővé kell tenni az egy munkanapnál rövidebb teljesítési időt előíró szabályok fenntartását vagy megállapítását.
(91)Amennyiben az egyik pénzforgalmi szolgáltató nem az Unió területén működik, a teljes összeg teljesítésére és a teljesítési időre vonatkozó szabályoknak kell meghatározniuk a helyes gyakorlatot. Az Unión kívüli kedvezményezett részére történő átutalás vagy készpénzátutalás esetén a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatójának becslést kell adnia a fizető fél számára arról, hogy mennyi időre van szükség ahhoz, hogy az átutalás vagy készpénzátutalás jóváírásra kerüljön a kedvezményezett Unión kívüli pénzforgalmi szolgáltatója számára. Az Unióban működő pénzforgalmi szolgáltatótól nem várható el, hogy megbecsülje, mennyi időbe telik egy Unión kívüli pénzforgalmi szolgáltatónak, hogy miután megkapta a pénzeszközöket, jóváírja azokat a kedvezményezett számláján.
(92)Annak érdekében, hogy a pénzforgalmi piacok iránti bizalmuk erősödjön, a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőknek ismerniük kell a pénzforgalmi szolgáltatások valós díjait. Ennek érdekében meg kell tiltani a nem átlátható árképzési módszerek használatát, mivel az általánosan elfogadott vélemény szerint ezek a módszerek különösen megnehezítik a felhasználók számára a pénzforgalmi szolgáltatás tényleges árának a megállapítását. Ezen belül meg kell tiltani, hogy az értéknapokat a pénzforgalmi szolgáltatásokat igénybe vevőkre nézve hátrányosan használják.
(93)A pénzforgalmi szolgáltató számára lehetővé kell tenni, hogy a fizetési megbízás pontos teljesítéséhez szükséges adatokat egyértelműen meghatározhassa. A fizető fél pénzforgalmi szolgáltatójának kellő gondossággal kell eljárnia és – amennyiben ez műszakilag lehetséges és nem igényel kézi beavatkozást – ellenőriznie kell az egyedi azonosító koherenciáját, és ha kiderül, hogy az egyedi azonosító nem koherens, vissza kell utasítania a fizetési megbízás teljesítését, valamint erről értesítenie kell a fizető felet.
(94)A fizetési rendszer zökkenőmentes és hatékony működése függ attól, hogy a pénzforgalmi szolgáltatásokat igénybe vevők biztosak lehetnek-e afelől, hogy a pénzforgalmi szolgáltató hibátlanul és a megállapodás szerinti időn belül teljesíti a fizetési műveletet. Általában a pénzforgalmi szolgáltató képes felmérni egy fizetési művelet kockázatait. A pénzforgalmi szolgáltató választja meg az igénybe vett fizetési rendszert, ő intézkedik a tévesen kifizetett pénzösszegek visszavonása felől, és a legtöbb esetben ő választja ki a fizetési művelet teljesítésében érintett közvetítőket. E megfontolások alapján – a rendkívüli és előre nem látható körülmények fennállásának esetét kivéve – indokolt előírni a pénzforgalmi szolgáltató felelősségét a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőtől elfogadott fizetési művelet teljesítése tekintetében, azzal a kivétellel, hogy nem felelős a kedvezményezett azon pénzforgalmi szolgáltatójának cselekményeiért és mulasztásaiért, amelyet egyedül a kedvezményezett választott ki. Ugyanakkor annak érdekében, hogy a fizető fél ne maradjon védtelenül olyan, valószínűtlen helyzetekben, amikor nem egyértelmű, hogy a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatójához vajon kellő időben beérkezett-e a fizetés összege vagy sem, a vonatkozó bizonyítási tehernek a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatóját kell terhelnie. Általában elvárható, hogy a küldő pénzforgalmi szolgáltatótól a fogadó pénzforgalmi szolgáltatóhoz a fizetés összegét eljuttató közvetítő intézmény – rendszerint egy pártatlan szervezet, például egy központi bank vagy egy elszámolóház – megőrzi a számlaadatokat, és szükség esetén ezeket bármikor szolgáltatni tudja. Amennyiben a fizetés összege a fogadó pénzforgalmi szolgáltató számláján jóváírásra kerül, a kedvezményezettnek azonnal érvényesíteni kell tudnia a saját számlájára történő jóváírásra vonatkozó követelését a pénzforgalmi szolgáltatóval szemben.
(95)A fizető fél pénzforgalmi szolgáltatójának – akár a számlavezető pénzforgalmi szolgáltatóról, akár adott esetben a fizetéskezdeményezési szolgáltatóról van szó – felelősséget kell viselnie a fizetés hibátlan teljesítéséért, beleértve a fizetési művelet teljes összegét és a teljesítési időt, valamint a kedvezményezett számlájáig vezető fizetési láncban részt vevő egyéb felek által elkövetett mulasztásokért való teljes felelősséget. E felelősség eredményeként a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatójának – amennyiben a teljes összeg nem vagy csak késve érkezett meg a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatójához – helyesbítenie kell a fizetési műveletet, vagy haladéktalanul vissza kell térítenie a fizető fél részére az adott műveletben érintett megfelelő összeget, a nemzeti jog szerint érvényesíthető egyéb követelések sérelme nélkül. Mivel a felelősség a pénzforgalmi szolgáltatót terheli, sem a fizető fél, sem a kedvezményezett nem terhelhető a hibás fizetéshez kapcsolódó költséggel. A fizetési művelet teljesítésének elmaradása, hibás vagy késedelmes teljesítése esetén a pénzforgalmi szolgáltató által végrehajtott korrekciós fizetés értéknapjának mindig ugyanannak kell lennie, mint a hibátlan teljesítés esetében lett volna.
(96)Az átutalások és az egyéb pénzforgalmi szolgáltatások megfelelő működése megköveteli, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók és közvetítőik – köztük az adatfeldolgozók – olyan szerződést kössenek, amelyekben megállapodnak kölcsönös jogaikról és kötelezettségeikről. A felelősségekkel kapcsolatos kérdések alapvető részét képezik ezeknek a szerződéseknek. A pénzforgalmi szolgáltatók és a fizetési műveletben részt vevő közvetítők közötti kölcsönös bizalom érdekében olyan jogi biztosítékokra van szükség, melyek szavatolják, hogy az a pénzforgalmi szolgáltató, akit vagy amelyet nem terhel felelősség, a felelősségi szabályok szerint az által elszenvedett károkért vagy kifizetett összegekért kártalanítást kapjon. További visszkereseti jogokat és a visszkereset részletes tartalmát, valamint a hibásan teljesített fizetési műveletnek tulajdonítható, a pénzforgalmi szolgáltatóval vagy közvetítővel szemben támasztott követelések kezelésének módját a szerződéses kell meghatározni.
(97)A pénzforgalmi szolgáltatások pénzforgalmi szolgáltatók általi nyújtása személyes adatok kezelését vonhatja magával. Ilyen adatkezelést csak a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének engedélyével lehet elvégezni. A számlainformációs szolgáltatás olyan érintettre vonatkozó személyes adatok kezelésével járhat, aki nem egy adott pénzforgalmi szolgáltató igénybe vevője, azonban a személyes adatainak az adott pénzforgalmi szolgáltató általi kezelése a szolgáltató és a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő közötti szerződés teljesítése céljából szükséges. Személyes adatok kezelése esetén az adatkezelésnek meg kell felelnie az (EU) 2016/679 rendeletnek és az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1725 rendelete (2018. október 23.) a természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2018.11.21., 39. o.)., beleértve a célhoz kötöttség, az adattakarékosság és a korlátozott tárolhatóság elvét is. A beépített és alapértelmezett adatvédelemnek valamennyi olyan adatkezelési rendszer szerves részét kell képeznie, amelyet e rendelet keretében dolgoznak ki és használnak. Ezért az (EU) 2016/679 rendelet és az (EU) 2018/1725 rendelet szerinti felügyeleti hatóságoknak kell ellátniuk a személyes adatok e rendelettel összefüggésben végzett kezelésének felügyeletét.
(98)Amint azt az uniós lakossági pénzforgalmi stratégiáról szóló bizottsági közlemény is elismeri, az uniós pénzforgalmi piacok megfelelő működése alapvető közérdek. Ezért, ha ez e rendelettel összefüggésben a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásához és az e rendeletnek való megfeleléshez szükséges, lehetővé kell tenni a pénzforgalmi szolgáltatók és a fizetésirendszer-üzemeltetők számára a személyes adatoknak az (EU) 2016/679 rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében és az (EU) 2018/1725 rendelet 10. cikkének (1) bekezdésében meghatározott különleges kategóriáinak kezelését. A személyes adatok különleges kategóriáinak kezelése esetén a pénzforgalmi szolgáltatóknak és a fizetésirendszer-üzemeltetőknek megfelelő technikai és szervezési intézkedéseket kell végrehajtaniuk a természetes személyek alapvető jogainak és szabadságainak védelme érdekében. Ezeknek az intézkedéseknek magukban kell foglalniuk az adatok további felhasználására vonatkozó technikai korlátozásokat, valamint a legkorszerűbb biztonsági és adatvédelmi intézkedések alkalmazását, többek között – de nem kizárólag – az álnevesítést is, vagy a titkosítást a célhoz kötöttség, az adattakarékosság és a korlátozott tárolhatóság elvének való megfelelés biztosítása érdekében, az (EU) 2016/679 rendeletben foglaltak szerint. A pénzforgalmi szolgáltatóknak és a fizetési rendszerek üzemeltetőinek egyedi szervezési intézkedéseket is végre kell hajtaniuk, beleértve az ilyen adatok feldolgozására vonatkozó képzést, a különleges adatkategóriákhoz való hozzáférés korlátozását és az ilyen hozzáférés rögzítését.
(99)Az egyének személyes adatok kezeléséről történő tájékoztatását az (EU) 2016/679 rendelettel és az (EU) 2018/1725 rendelettel összhangban kell végezni.
(100)A csalók gyakran társadalmunk legkiszolgáltatottabb személyeit veszik célba. A csalárd fizetési tranzakciók időben történő észlelése elengedhetetlen, és abban a műveletfigyelés fontos szerepet játszik. Ezért helyénvaló előírni a pénzforgalmi szolgáltatók számára, hogy a fizetési műveletek tekintetében – beleértve a fizetéskezdeményezési szolgáltatást magukban foglaló műveleteket is – vezessenek be olyan műveletfigyelő mechanizmusokat, amelyek tükrözik e mechanizmusok alapvető hozzájárulását a csalás megelőzéséhez, és túlmutatnak az erős ügyfél-hitelesítés által kínált védelmen. Ha a pénzforgalmi szolgáltatók nem vezetnek be a csalás megelőzését szolgáló megfelelő mechanizmusokat, viselniük kell a felelősséget a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőknél a csalásból eredően keletkezett pénzügyi veszteség fedezéséért.
(100a)A tagállamoknak együtt kell működniük a pénzforgalmi szolgáltatókkal és az elektronikus hírközlési szolgáltatókkal, hogy a polgároknak szóló ismeretterjesztő kampányokat finanszírozzanak a fizetéssel kapcsolatos csalás felderítése és annak témájában, hogy hogyan lehet elkerülni, hogy a fizetéssel kapcsolatos csalás elkövetőinek áldozataivá váljanak. A pénzforgalmi szolgáltatóknak és az elektronikus hírközlési szolgáltatóknak e téren ingyenesen kell együttműködniük a tagállamokkal.
(101)Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a műveletfigyelő mechanizmusokkal kapcsolatos konkrét technikai követelményekről. Ezeknek a követelményeknek a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő fizetési szokásaihoz kapcsolódó környezeti és magatartási jellemzőkből származó hozzáadott értékre kell épülniük.
(102)Annak érdekében, hogy a műveletfigyelő mechanizmusok hatékonyan működjenek, és ezáltal lehetővé tegyék a pénzforgalmi szolgáltatók számára a csalás észlelését és megelőzését, különösen a pénzforgalmi szolgáltatások olyan atipikus használatának észlelése révén, amely potenciálisan csalárd tranzakcióra utalhat, lehetővé kell tenni a pénzforgalmi szolgáltatók számára az ügyfeleik tranzakcióira és fizetési számláira vonatkozó adatok kezelését. A pénzforgalmi szolgáltatóknak ugyanakkor megfelelő megőrzési időtartamot kell meghatározniuk a csalás megelőzésére felhasznált különböző adattípusok esetében. A megőrzési időtartamot szigorúan az atipikus, potenciálisan csalárd magatartás felderítéséhez szükséges mértékűre kell korlátozni, és a pénzforgalmi szolgáltatóknak rendszeresen törölniük kell azokat az adatokat, amelyek már nem szükségesek a csalás felderítéséhez és megelőzéséhez. A műveletfigyelés céljából kezelt adatok nem használhatók fel azt követően, hogy a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő megszűnt a pénzforgalmi szolgáltató ügyfele lenni.
(103)Az átutalásokkal kapcsolatos csalás eredendően adaptív, és a gyakorlatok és technikák végtelen sokféleségét foglalja magában, beleértve a hitelesítő adatok ellopását, a számla meghamisítását és a pszichológiai manipulációt. Ezért ahhoz, hogy alkalmas legyen egyre újabb csalástípusok megelőzésére, a műveletfigyelést folyamatosan fejleszteni kell, és ennek érdekében teljeskörűen ki kell használni a technológia, ezen belül a mesterséges intelligencia lehetőségeit. Gyakran előfordul, hogy egy pénzforgalmi szolgáltató nem rendelkezik teljes körű ismeretekkel azokról az elemekről, amelyek alapján a csalás időben felderíthető. A felderítés azonban hatékonyabbá tehető, ha több információ áll rendelkezésre a más pénzforgalmi szolgáltatóktól származó, potenciálisan csalárd tevékenységekről. Ezért kötelezővé kell tenni az összes releváns információ pénzforgalmi szolgáltatók közötti megosztását. A csalárd fizetési tranzakciók jobb felderítése és ügyfeleik védelme érdekében a pénzforgalmi szolgáltatóknak a műveletfigyelés céljából fel kell használniuk a más pénzforgalmi szolgáltatók által többoldalúan megosztott, fizetéssel kapcsolatos csalásra vonatkozó adatokat, például az információmegosztási megállapodásokon alapuló, célhoz rendelt informatikai platformokat. A fizető felek átutalásokkal kapcsolatos csalással szembeni védelmének javítása érdekében lehetővé kell tenni a pénzforgalmi szolgáltatók számára, hogy a lehető legátfogóbb és legfrissebb információkra támaszkodjanak, nevezetesen az egyedi azonosítókra, a manipulációs technikákra és az egyes pénzforgalmi szolgáltatók által egyedileg azonosított csalárd átutalásokkal kapcsolatos egyéb körülményekre vonatkozó információk együttes felhasználásával. Az információmegosztási megállapodás megkötése előtt a pénzforgalmi szolgáltatóknak az (EU) 2016/679 rendelet 35. cikkének megfelelően adatvédelmi hatásvizsgálatot kell végezniük. Ha az adatvédelmi hatásvizsgálat azt jelzi, hogy a kockázat mérséklését célzó garanciák, biztonsági intézkedések és mechanizmusok hiányában az adatkezelés magas kockázattal járna a természetes személyek jogaira és szabadságaira nézve, a pénzforgalmi szolgáltatóknak az (EU) 2016/679 rendelet 36. cikkével összhangban konzultálniuk kell az érintett adatvédelmi hatósággal. Nem kell új hatásvizsgálatot végezni, ha a pénzforgalmi szolgáltató olyan meglévő információmegosztási megállapodáshoz csatlakozik, amellyel kapcsolatban már végeztek adatvédelmi hatásvizsgálatot. Az információmegosztási megállapodásnak technikai és szervezeti intézkedéseket kell megállapítania a személyes adatok védelme érdekében. Meg kell határoznia az adatvédelmi jogszabályok szerinti szerepeket és felelősségeket, beleértve a közös adatkezelők esetében az összes pénzforgalmi szolgáltatót.
(103a)Az EBH-nak külön informatikai platformot kell létrehoznia a csalárd számlákról szóló információcserére.
(103b)Ha a műveletfigyelő mechanizmusok erős bizonyítékot szolgáltatnak a csalárd tranzakció gyanújára, vagy ha a felhasználó értesíti a pénzforgalmi szolgáltatót rendőrségi bejelentésről, a pénzforgalmi szolgáltatóknak jogukban áll blokkolni a fizetési megbízás végrehajtását, vagy zárolni és visszaszerezni a megfelelő pénzeszközöket. E bizonyíték alatt a fizetési művelet biztonságával, a nem engedélyezett vagy csalárd műveletek gyanújával kapcsolatos objektíven indokolt okokat kell érteni. Ha a pénzforgalmi szolgáltató nem blokkolja a fizetési megbízás teljesítését, a pénzforgalmi szolgáltatónak fedeznie kell a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének ebből eredő pénzügyi veszteségeit, ha a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője ilyen csalás áldozatává vált.
▐
(104a)E rendelet értelmében az egyedi azonosítót minden átutalás esetében ellenőrizni kell.
(104b)Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia, amelyekben meghatározza, hogy az IBAN-tól eltérő mely azonosítókat kell egyedi azonosítóként elfogadni.
(105)A pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőknek nyújtott, indokolatlan „kockázatmentesítéshez” vagy a fizetési számla szolgáltatásainak indoklás vagy jogorvoslat nélküli visszavonásához vezető, potenciálisan csalárd tevékenységre vonatkozó információk jogszerű cseréjének megakadályozása érdekében indokolt biztosítékokat bevezetni. A többoldalú információmegosztási megállapodás keretében megosztott, fizetéssel kapcsolatos csalásra vonatkozó adatokat, amelyek személyes adatok nyilvánosságra hozatalát vonhatják maguk után, beleértve az átutalásokban potenciálisan részt vevő kedvezményezettek egyedi azonosítóit, a pénzforgalmi szolgáltatók kizárólag a műveletfigyelés javítása céljából használhatják fel. A pénzforgalmi szolgáltatóknak további biztosítékokat kell bevezetniük, például fel kell venniük a kapcsolatot az ügyféllel, ha az egy feltételezhetően csalárd átutalásban fizető fél, valamint figyelniük kell a számlát, ha a potenciálisan csalárdként megosztott egyedi azonosító az adott pénzforgalmi szolgáltató ügyfelét jelöli. Az ilyen megállapodásokkal összefüggésben a pénzforgalmi szolgáltatók között megosztott, fizetéssel kapcsolatos csalásra vonatkozó adatok nem képezhetik a banki szolgáltatások részletes vizsgálat nélküli visszavonásának alapját.
(106)A pénzforgalmi csalások egyre kifinomultabbá válnak, mivel a csalók manipulatív és megszemélyesítő technikákat alkalmaznak, amelyeket a pénzforgalmi szolgáltatásokat igénybe vevők nehezen ismernek fel a csalással kapcsolatos megfelelő szintű tudatosság és információ nélkül. A pénzforgalmi szolgáltatók fontos szerepet játszhatnak a csalásmegelőzés megerősítésében azáltal, hogy rendszeresen megtesznek minden szükséges kezdeményezést annak érdekében, hogy a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők jobban megismerjék a pénzforgalmi csalások kockázatait és tendenciáit. Így különösen a pénzforgalmi szolgáltatóknak az ügyfeleiket és alkalmazottaikat célzó megfelelő figyelemfelkeltő programokat és kampányokat kell végrehajtaniuk a csalási trendekről és kockázatokról, hogy segítsék az ügyfeleket annak felismerésében, hogy csalási kísérlet áldozataivá váltak. A pénzforgalmi szolgáltatóknak különféle médiumokon keresztül adaptált információkat kell nyújtaniuk fogyasztóiknak a csalásról, egyértelmű üzenetek és figyelmeztetések közlésével, segítve őket abban, hogy megfelelően reagáljanak, ha potenciálisan csalárd helyzetbe kerülnek. Az EBH-nak iránymutatásokat kell kidolgoznia a pénzforgalmi szolgáltatók által a fizetési csalással kapcsolatos kockázatokról kidolgozandó különböző típusú programokról, figyelembe véve a csalással kapcsolatos kockázatok folyamatosan változó jellegét.
(107)Az elektronikus fizetések biztonsága alapvető fontosságú a szolgáltatást igénybe vevők védelmének és az elektronikus kereskedelemhez szükséges megbízható környezet kialakításának biztosítása céljából. Az elektronikusan kínált valamennyi pénzforgalmi szolgáltatást biztonságos módon kell teljesíteni, olyan technológiák alkalmazásával, amelyekkel szavatolható a szolgáltatást igénybe vevő biztonságos azonosítása, és a lehető legnagyobb mértékben csökkenthető a csalás kockázata. A csalás területén az (EU) 2015/2366 irányelv fő újítása az erős ügyfél-hitelesítés bevezetése volt. Az (EU) 2015/2366 irányelv végrehajtásának bizottsági értékelése arra a következtetésre jutott, hogy az erős ügyfél-hitelesítés már eddig is rendkívül sikeresnek bizonyult a csalások visszaszorításában.
(107a)Annak érdekében, hogy a fogyasztók továbbra is élvezhessék az erős ügyfél-hitelesítés előnyeit, és hogy az erős ügyfél-hitelesítés továbbra is hatékony eszköz maradjon az elektronikus fizetésekkel kapcsolatos csalás elleni küzdelemben, helyénvaló, hogy az erős ügyfél-hitelesítés alkalmazása kockázatalapú legyen. Az erős ügyfél-hitelesítésre vonatkozó szabályoknak viszont elegendő rugalmasságot kell biztosítaniuk a pénzforgalmi ágazaton belüli innovációhoz, beleértve az erős ügyfél-hitelesítés új megoldásainak kifejlesztését is.
(108)Nem helyénvaló az erős ügyfél-hitelesítés kijátszása különösen az indokolatlan mértékben alkalmazott mentességek révén. Az EBH-nak be kell vezetnie a „kereskedő által kezdeményezett tranzakció” és a „postai vagy telefonos megbízás” egyértelmű fogalommeghatározását, mivel ezek a fogalmak, amelyekkel az erős ügyfél-hitelesítés mellőzése indokolható, különböző módon értelmezhetők és alkalmazhatók, és visszaélések tárgyát képezik. A kereskedő által kezdeményezett tranzakciók tekintetében az erős ügyfél-hitelesítést az eredeti megbízás létrehozásakor kell alkalmazni, a kereskedő által a későbbiek során kezdeményezett fizetési műveleteknél már nem. A postai vagy telefonos megbízásokat illetően az ügylet ekként minősítéséhez és ennélfogva az erős ügyfél-hitelesítés alóli mentesítéshez csak az ügylet kezdeményezésére vonatkozóan helyénvaló a nem digitális forma kikötése, a teljesítésre nem. A fizető fél által feladott papíralapú fizetési megbízásokon, postai megbízásokon vagy telefonos megbízásokon alapuló fizetési műveletek esetében azonban továbbra is szükség van a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója által alkalmazott biztonsági követelményekre és ellenőrzésekre, amelyek lehetővé teszik a fizetési művelet hitelesítését. Nem helyénvaló továbbá az erős ügyfél-hitelesítés olyan gyakorlatok útján történő kijátszása, mint amelynél például az erős ügyfél-hitelesítés követelménye alóli mentesség érdekében az Unión kívül letelepedett elfogadót vesznek igénybe. Ugyanakkor az erős ügyfél-hitelesítést mindig ingyenesen kell biztosítani.
(109)Mivel az erős ügyfél-hitelesítést a személyes hitelesítési adatokat kibocsátó pénzforgalmi szolgáltatónak kell alkalmaznia, azokat a fizetési műveleteket, amelyeket nem a fizető fél, hanem kizárólag a kedvezményezett kezdeményez, nem kell erős ügyfél-hitelesítésnek alávetni, amennyiben ezeket a műveleteket a fizető fél beavatkozása vagy részvétele nélkül kezdeményezik. A beszedés tekintetében a ▐szabályozási megközelítést ▐ össze kell hangolni, és ugyanazokat a fogyasztóvédelmi intézkedéseket kell alkalmazni, beleértve a visszatérítést is.
(109a)Az üzleti vállalkozások közötti (B2B) vagy az üzleti vállalkozások és kormányzati szervek közötti (B2G) fizetésekkel összefüggésben az erős ügyfél-hitelesítésnek meg kell felelnie az ilyen ügyletek kockázati szintjének, figyelembe véve különösen az e szereplők körében már meglévő kontrollokat és ellenőrzéseket. Az adminisztratív terhek csökkentése érdekében nem helyénvaló minden tranzakció tekintetében előírni az erős ügyfél-hitelesítést, és azt kockázatalapú megközelítéshez kell igazítani.
(110)A pénzügyi befogadás javítása érdekében, valamint a termékekre és a szolgáltatásokra vonatkozó akadálymentességi követelményekről szóló (EU) 2019/882 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/882 irányelve (2019. április 17.) a termékekre és a szolgáltatásokra vonatkozó akadálymentességi követelményekről (HL L 151., 2019.6.7., 70. o.). összhangban minden pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőnek – beleértve a fogyatékossággal élő személyeket, az időseket, az alacsony szintű digitális készségekkel rendelkező személyeket és azokat, akik nem férnek hozzá a digitális eszközökhöz, például az okostelefonokhoz – részesülnie kell az erős ügyfél-hitelesítés által a csalás ellen nyújtott védelemben, különösen a távoli digitális fizetési tranzakciók és a fizetési számlákhoz való online hozzáférés alapvető pénzügyi szolgáltatásként történő használata tekintetében. Az erős ügyfél-hitelesítés bevezetésével egyes uniós fogyasztók számára az erős ügyfél-hitelesítésre való képességük lényegi hiányában lehetetlenné vált az online tranzakciók lebonyolítása. Ezért a pénzforgalmi szolgáltatóknak biztosítaniuk kell, hogy ügyfeleik az igényeikhez és helyzetükhöz igazított különböző módszereket vehessenek igénybe az erős ügyfél-hitelesítés végrehajtásához. Ezek a módszerek nem függhetnek egyetlen technológiától, eszköztől vagy mechanizmustól, vagy egy okostelefon vagy más okoseszköz birtoklásától.
(111)Az [XXX] rendelettel módosított 910/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet Az Európai Parlament és a Tanács 910/2014/EU rendelete (2014. július 23.) a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 257., 2014.8.28., 73. o.). alapján végrehajtott európai digitális személyazonossági tárcák olyan elektronikus azonosító eszközök, amelyek azonosítási és hitelesítési eszközöket kínálnak a pénzügyi szolgáltatásokhoz való határokon átnyúló hozzáféréshez, beleértve a pénzforgalmi szolgáltatásokat is. Az európai digitális személyazonossági tárca bevezetése tovább könnyítené a határokon átnyúló digitális azonosítást és hitelesítést a biztonságos digitális fizetések érdekében, és elősegítené a páneurópai digitális fizetési környezet kialakulását.
(112)Az elektronikus kereskedelem és a mobilfizetések növekedését a biztonsági intézkedések általános szigorításának kell kísérnie. Fizetési művelet távoli kezdeményezése esetén, azaz amikor a fizetési megbízást az interneten keresztül adják le, a műveletek hitelesítésének dinamikus kódokra kell támaszkodnia, hogy a felhasználó mindenkor tisztában legyen az általa engedélyezett művelet összegével és kedvezményezettjével.
(113)Annak a követelménynek, hogy a távoli fizetési műveletek esetében az erős ügyfél-hitelesítést olyan kódokon keresztül kell alkalmazni, amelyek dinamikusan összekapcsolják a tranzakciót egy adott összeggel és egy adott kedvezményezettel, tükröznie kell a mobilfizetések terjedését és a mobilfizetések végrehajtását szolgáló különböző modellek megjelenését.
(114)Tekintettel arra, hogy a dinamikus összekapcsolás a fizetési megbízás leadása és a fizetések hitelesítése között a kedvezményezett nevével és a tranzakció konkrét összegével való meghamisítás kockázatát, de általában a csalás kockázatát is kezeli azon mobilfizetések esetében, amelyek esetében az erős ügyfél-hitelesítés végrehajtásához a fizető fél eszközén internet használata szükséges, a pénzforgalmi szolgáltatóknak olyan elemeket is alkalmazniuk kell, amelyek dinamikusan összekapcsolják a tranzakciót egy adott összeggel és egy adott kedvezményezettel, vagy azonos hatású harmonizált biztonsági intézkedéseket kell alkalmazniuk, amelyek biztosítják a tranzakció titkosságát, hitelességét és integritását a kezdeményezés minden szakaszában.
(115)Az erős ügyfél-hitelesítés alól az (EU) 2018/389 felhatalmazáson alapuló rendelet 18. cikke szerint adott mentesség a pénzforgalmi szolgáltatók számára lehetővé tette az erős ügyfél-hitelesítés mellőzését akkor, ha a fizető fél olyan távoli elektronikus fizetési műveletet kezdeményezett, amelyet a pénzforgalmi szolgáltató a műveletfigyelő mechanizmusok alapján alacsony kockázatúként értékelt. A piaci visszajelzések azonban azt mutatták, hogy annak érdekében, hogy több pénzforgalmi szolgáltató végezze el a tranzakciós kockázatelemzést, megfelelő szabályokat kell elfogadni a tranzakciós kockázatelemzés körére vonatkozóan, egyértelmű könyvvizsgálati követelményeket kell bevezetni, részletesebben és jobban meg kell határozni a kockázatfelügyeleti követelményeket és a megosztandó adatokat, valamint értékelni kell, hogy milyen előnyökkel járhat az, ha a pénzforgalmi szolgáltatók bejelenthetik azokat a csalárd ügyleteket, amelyekért kizárólag ők felelősek. Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia, amelyekben meghatározza a tranzakciós kockázatelemzésre vonatkozó szabályokat. A tranzakciós kockázatelemzésen alapuló mentesség alkalmazásának fokozása érdekében a szabályozástechnikai standardtervezeteknek további küszöbértékeket kell mérlegelniük e mentesség tekintetében. Meg kell fontolni továbbá, hogy szükséges-e annak tisztázása, hogy a pénzforgalmi szolgáltatóknak a csalási arányoknál csak a fizető féllel szembeni felelősséget kell-e figyelembe venniük.
(116)A biztonsági intézkedéseknek összhangban kell állniuk a pénzforgalmi szolgáltatásokhoz kapcsolódó kockázat mértékével. A kis kockázatot hordozó fizetésekhez, például a mobiltelefon-alapú vagy nem mobiltelefon-alapú, kis összegű, az értékesítés helyén történő érintős fizetések vagy a vállalati környezetben, vállalati kifizető fél által teljesített kifizetések esetén használható felhasználóbarát és könnyen hozzáférhető fizetési módok kifejlesztése érdekében a szabályozástechnikai standardban pontosan meg kell határozni a biztonsági követelmények alkalmazása alóli mentességeket. A svindlihez, adathalászathoz és más csalárd tevékenységekhez kapcsolódó kockázatok korlátozásához szükséges a személyes hitelesítési adatok biztonságos használata. A szolgáltatást igénybe vevőnek a személyes hitelesítési adatainak bizalmasságát és integritását megőrző módszerekre kell támaszkodnia.
(117)A pénzforgalmi szolgáltatóknak erős ügyfél-hitelesítést kell alkalmazniuk többek között akkor, amikor a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő olyan távoli csatornán keresztül hajt végre műveleteket, amely fizetéssel kapcsolatos csalásokra vagy más visszaélésekre adhat módot. A pénzforgalmi szolgáltatóknak megfelelő biztonsági intézkedéseket kell életbe léptetniük a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőhöz tartozó személyes hitelesítési adatok bizalmasságának és integritásának megóvása érdekében.
(118)A tagállamok piacán érdekelt felek nem egységesen értelmezik a készpénz-helyettesítő fizetési eszközök, különösen a fizetési kártyák digitális pénztárcákba történő regisztrálására vonatkozó erős ügyfél-hitelesítési követelményeket. A token létrehozása vagy cseréje fizetéssel kapcsolatos csalásokra vagy más visszaélésekre adhat módot. A készpénz-helyettesítő fizetési eszköz tokenjének létrehozása vagy cseréje, amely távoli csatornán keresztül történik a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő részvételével, ezért szükségessé teszi, hogy a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő pénzforgalmi szolgáltatója a token kibocsátásának vagy cseréjének időpontjában erős ügyfél-hitelesítést alkalmazzon. A token létrehozásának vagy cseréjének szakaszában az erős ügyfél-hitelesítés alkalmazásával a pénzforgalmi szolgáltatónak távolról ellenőriznie kell, hogy a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz jogos felhasználója-e, és a felhasználót és a fizetési eszköz digitalizált változatát az adott eszközhöz kell társítania.
(119)A digitális pénztárcákban tárolt tokenizált eszközök fizetés céljából történő használatakor az erős ügyfél-hitelesítés elemeit ellenőrző digitális köztes tárcák üzemeltetői számára elő kell írni, hogy kiszervezési megállapodásokat kössenek a fizető felek pénzforgalmi szolgáltatóival annak érdekében, hogy továbbra is elvégezhessék ezeket az ellenőrzéseket, de azt is meg kell követelniük tőlük, hogy megfeleljenek a legfontosabb biztonsági követelményeknek. Az ilyen megállapodások értelmében a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatóinak teljes felelősséget kell vállalniuk azért, ha a digitális pénztárcák üzemeltetői nem alkalmaznak erős ügyfél-hitelesítést, és jogukban áll vizsgálni és ellenőrizni a pénztárca üzemeltetőjének biztonsági rendelkezéseit.
(120)Amennyiben a technikai szolgáltatók vagy a fizetésirendszer-üzemeltetők szolgáltatásokat nyújtanak a kedvezményezetteknek, illetve a kedvezményezettek vagy a fizető felek pénzforgalmi szolgáltatóinak, támogatniuk kell az erős ügyfél-hitelesítés alkalmazását a fizetési műveletek kezdeményezésében vagy végrehajtásában betöltött szerepük keretein belül. Tekintettel arra a szerepre, amelyet a kis értékű fizetésekre vonatkozó legfontosabb biztonsági követelmények megfelelő végrehajtásában játszanak, beleértve a megfelelő informatikai megoldások biztosítását is, a technikai szolgáltatókat és a fizetési rendszerek üzemeltetőit a kedvezményezettnek, a kedvezményezett vagy a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatójának okozott közvetlen pénzügyi károk esetén felelősségre kell vonni az erős ügyfél-hitelesítés alkalmazásához szükséges szolgáltatások biztosításának elmulasztásáért, arányosan, a szerződéses jogviszonyuk keretein belül, az adott művelet összegét nem meghaladó mértékben.
(121)A tagállamoknak ki kell jelölniük a pénzforgalmi intézmények engedélyezése, valamint az alternatív vitarendezési eljárások akkreditálása és nyomon követése tekintetében illetékes hatóságokat.
(122)Az ügyfelek bírósághoz fordulási jogának sérelme nélkül a tagállamoknak biztosítaniuk kell egy könnyen igénybe vehető, megfelelő, független, pártatlan, átlátható és hatékony alternatív vitarendezési eljárások meglétét a pénzforgalmi szolgáltatók és a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők közötti viták rendezéséhez. Az 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet HL L 177., 2008.7.4., 6. o. előírja, hogy a fogyasztó szokásos tartózkodási helye szerinti ország kötelező jogszabályai által nyújtott védelmet semmilyen, a szerződésre alkalmazandó jogra vonatkozó szerződési kitétel nem veszélyeztetheti. A hatékony és eredményes vitarendezési eljárások kialakítása érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók a 2013/11/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben Az Európai Parlament és a Tanács 2013/11/EU irányelve (2013. május 21.) a fogyasztói jogviták alternatív rendezéséről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról (HL L 165., 2013.6.18., 63. o.). meghatározott minőségi követelményekkel összhangban alternatív vitarendezési eljárásokat vegyenek igénybe a jogviták rendezése érdekében azt megelőzően, hogy bírósághoz fordulnának. A kijelölt illetékes hatóságoknak értesíteniük kell a Bizottságot a területükön található, a minőségi alternatív vitarendezés tekintetében illetékes testületről vagy testületekről a nemzeti és határokon átnyúló jogviták rendezése, valamint az e rendelet szerinti jogokat és kötelezettségeket érintő jogvitákban való együttműködés érdekében. A pénzforgalmi szolgáltatók számára kötelezővé kell tenni az alternatív vitarendezési eljárásokat.
(123)A fogyasztókat fel kell jogosítani arra, hogy az e rendelet alapján a pénzforgalmi és elektronikuspénz-szolgáltatókra rótt kötelezettségekkel kapcsolatos jogaikat az (EU) 2020/1828 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (EU) 2020/1828 irányelv a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmére irányuló képviseleti keresetekről és a 2009/22/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 409., 2020.12.4., 1. o.). összhangban képviseleti keresetek útján érvényesítsék.
(124)Olyan eljárásokat kell kialakítani, amelyek keretében a kötelezettségeiknek eleget nem tevő pénzforgalmi szolgáltatókkal szemben panasszal lehet élni, illetve amelyek a megfelelő esetekben biztosítják a hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók alkalmazását. Az e rendeletnek való tényleges megfelelés biztosítása céljából a tagállamoknak illetékes hatóságokat kell kijelölniük, amelyek megfelelnek az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben Az Európai Parlament és a Tanács 1093/2010/EU rendelete (2010. november 24.) az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 12. o.). meghatározott feltételeknek, és amelyek a pénzforgalmi szolgáltatóktól függetlenül járnak el. A tagállamoknak értesíteniük kell a Bizottságot a kijelölt illetékes hatóságokról, egyértelműen ismertetve azok feladatait.
(125)Az e rendeletnek való megfelelés biztosítása érdekében a bírósághoz való forduláshoz fűződő jog sérelme nélkül az illetékes hatóságoknak gyakorolniuk kell az e rendelet által biztosított szükséges hatásköröket, beleértve az állítólagos jogsértések kivizsgálására, valamint közigazgatási szankciók és közigazgatási intézkedések meghozatalára vonatkozó hatáskört, amennyiben a pénzforgalmi szolgáltató nem tartja tiszteletben az e rendeletben meghatározott jogokat és kötelezettségeket, különösen, ha fennáll az újbóli elkövetés, illetve a kollektív fogyasztói érdekek sérülésének kockázata. Az illetékes hatóságoknak hatékony mechanizmusokat kell létrehozniuk, amelyekkel ösztönzik a potenciális vagy tényleges jogsértések bejelentését. Ezek a mechanizmusok nem sérthetik a gyanúsított személyek védelemhez való jogát.
(126)A tagállamokat kötelezni kell arra, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű közigazgatási szankciókat és közigazgatási intézkedéseket írjanak elő e rendelet rendelkezéseinek megsértésével kapcsolatban. Ezeknek a közigazgatási szankcióknak, időszakos kényszerítő bírságoknak és közigazgatási intézkedéseknek meg kell felelniük bizonyos minimumkövetelményeknek, beleértve az ezek előírása érdekében az illetékes hatóságokra ruházandó minimális hatásköröket, valamint azokat a kritériumokat, amelyeket az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük a közzétételük és az azokról való jelentéstétel során. A tagállamoknak konkrét szabályokat és hatékony mechanizmusokat kell meghatározniuk a kényszerítő bírságok alkalmazására vonatkozóan.
(127)Az illetékes hatóságokat fel kell hatalmazni olyan közigazgatási pénzbírságok kiszabására, amelyek kellően magasak a várható haszon ellensúlyozásához, és még a nagyobb intézmények számára is visszatartó erővel bírnak.
(128)Közigazgatási szankciók és intézkedések alkalmazása esetén az illetékes hatóságoknak a közigazgatási szankciók vagy egyéb közigazgatási intézkedések típusának és a közigazgatási bírságok mértékének meghatározásakor figyelembe kell venniük minden olyan korábbi esetleges büntetőjogi szankciót, amelyet az ugyanazon jogsértésért felelős ugyanazon természetes vagy jogi személyre kiszabtak. Így biztosítható, hogy a közigazgatási és büntetőeljárások kettőződése esetén a büntető célú szankciók és egyéb közigazgatási intézkedések súlyossága arra a szintre korlátozódjon, ami az adott jogsértés súlyosságának figyelembevételével indokolt.
(129)Az eredményes felügyeleti rendszer feltétele, hogy a felügyeletek tisztában legyenek azokkal a hiányosságokkal, amelyeket a pénzforgalmi szolgáltatók mutatnak az e rendeletben előírt szabályok betartása terén. Ezért fontos, hogy a felügyeletek tájékoztathassák egymást a pénzforgalmi szolgáltatókkal szemben elrendelt közigazgatási szankciókról és intézkedésekről, amennyiben ezek az információk más felügyeletek számára is relevánsak lennének.
(130)A pénzforgalmi szolgáltatások uniós keretének hatékonysága az illetékes hatóságok széles körének együttműködésétől függ, beleértve az adózásért, az adatvédelemért, a versenyért, a fogyasztóvédelemért, az ellenőrzésért, a rendőrségért és más bűnüldöző hatóságokért felelős nemzeti hatóságokat. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy jogi keretük lehetővé tegye és szükség szerint megkönnyítse az ilyen együttműködést a pénzforgalmi szolgáltatásokra vonatkozó uniós keret céljainak elérése érdekében, a szabályok megfelelő érvényesítése révén is. Ennek az együttműködésnek magában kell foglalnia az információcserét, valamint a közigazgatási szankciók hatékony végrehajtása érdekében történő kölcsönös segítségnyújtást, különösen a pénzbüntetések határokon átnyúló behajtása terén.
(131)Függetlenül a nemzeti jog szerinti elnevezésüktől, a gyorsított jogérvényesítési eljárás vagy a vitarendezési megállapodás formái számos tagállamban megtalálhatók, céljuk a formális eljárás alternatívájaként a közigazgatási szankció vagy közigazgatási intézkedés kiszabására irányuló határozat gyorsabb elfogadása, vagy a formális szankcionálási eljárás megindítása előtt az állítólagos jogsértés és annak következményei megszüntetése. Bár a számos tagállam által bevezetett ilyen jogérvényesítési módszerek uniós szintű harmonizálására való törekvés nem tűnik helyénvalónak, a nemzeti szinten elfogadott nagyon eltérő jogi megközelítésekre tekintettel el kell ismerni, hogy az ilyen módszerek lehetővé teszik az azokat alkalmazni képes illetékes hatóságok számára, hogy bizonyos körülmények között gyorsabban, kevésbé költségesen és összességében hatékonyan kezeljék a jogsértési ügyeket, ezért ösztönözni kell azokat. A tagállamok azonban nem kötelezhetők arra, hogy ilyen jogérvényesítési módszereket vezessenek be a jogi keretükbe, sem arra, hogy az illetékes hatóságokat arra kényszerítsék, hogy ezeket alkalmazzák, ha azt nem tartják megfelelőnek.
(132)A tagállamok a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtását szabályozó kulcsfontosságú rendelkezések megsértése tekintetében sokféle közigazgatási szankciót és közigazgatási intézkedést állapítottak meg és alkalmaznak jelenleg is, az e rendelkezések megsértésének kivizsgálásakor és szankcionálásakor alkalmazott megközelítések pedig nem egységesek. Annak egyértelműbb meghatározása hiányában, hogy mely alapvető rendelkezéseknek kell kellően visszatartó erejű jogérvényesítést eredményezniük az Unió egész területén, meghiúsulna a pénzforgalmi szolgáltatások egységes piacának megvalósítása, ami a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztására irányuló ösztönzők kockázatával járna, amennyiben az egyes tagállamok illetékes hatóságai nem rendelkeznek egyformán gyors és elrettentő erejű eszközökkel a jogsértésekkel szembeni fellépéshez.
(133)Mivel az időszakos kényszerítő bírság célja a folyamatban lévő jogsértésért felelős természetes vagy jogi személyek kényszerítése, vagy a vizsgálatot végző illetékes hatóság végzésének teljesítése, az említett végzésnek való megfelelés vagy a folyamatban lévő jogsértés megszüntetése, a kényszerítő bírság alkalmazása nem akadályozhatja meg az illetékes hatóságokat abban, hogy ugyanazon jogsértésért a későbbiek során közigazgatási szankciókat szabjanak ki.
(134)Amennyiben a tagállamok másként nem rendelkeznek, az időszakos kényszerítő bírságokat az eltelt napok száma alapján kell kiszámítani.
(135)Az illetékes hatóságokat a tagállamoknak fel kell hatalmazniuk arra, hogy közigazgatási szankciókat és közigazgatási intézkedéseket írjanak elő a pénzforgalmi szolgáltatókkal vagy más természetes vagy jogi személyekkel szemben, amennyiben ez a helyzet jogsértés esetén történő orvoslása érdekében szükséges. A szankciók és intézkedések körének kellően szélesnek kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye a tagállamok és az illetékes hatóságok számára, hogy figyelembe vegyék a pénzforgalmi szolgáltatók közötti különbségeket, különösen a hitelintézetek és az egyéb pénzforgalmi szolgáltatók esetében, tekintettel méretükre, jellemzőikre és tevékenységük jellegére.
(136)Az e rendelet rendelkezéseinek megsértéséért elrendelt közigazgatási szankció vagy intézkedés közzététele jelentős visszatartó erővel bírhat az ilyen jogsértés megismétlődésével szemben. A közzététel üzleti kapcsolat létesítése előtt más jogalanyokat is tájékoztat a szankcionált pénzforgalmi szolgáltatóval kapcsolatos kockázatokról, és segítséget nyújt más tagállambeli illetékes hatóságoknak a pénzforgalmi szolgáltatóhoz kapcsolódó kockázatok tekintetében, amennyiben az a tagállamukban határokon átnyúló jelleggel tevékenységet folytat. Ezen okok miatt lehetővé kell tenni a közigazgatási szankciókról és közigazgatási intézkedésekről szóló határozatok közzétételét, amennyiben azok jogi személyeket érintenek. A közigazgatási szankció vagy közigazgatási intézkedés közzétételéről szóló határozat meghozatalakor az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük a jogsértés súlyosságát és a közzététel valószínűsíthető visszatartó erejét. A természetes személyekre vonatkozó ilyen közzététel azonban aránytalan mértékben sértheti az Alapjogi Chartából és az alkalmazandó uniós adatvédelmi jogszabályokból eredő jogaikat. Ezért a közzétételnek anonim módon kell történnie, kivéve, ha az illetékes hatóság e rendelet eredményes végrehajtása érdekében szükségesnek tartja a személyes adatokat tartalmazó határozatok közzétételét, beleértve a nyilvános közleményeket vagy az ideiglenes tilalmakat is. Ilyen esetekben az illetékes hatóságnak meg kell indokolnia a döntését.
(137)Az uniós jognak való megfelelés szintjével kapcsolatos pontosabb információk gyűjtése, egyúttal az illetékes hatóságok jogérvényesítési tevékenységének láthatóbbá tétele érdekében bővíteni kell az illetékes hatóságok által az EBH-nak jelentett adatok körét és javítani kell azok minőségét. A bejelentendő információkat anonimizálni kell, hogy megfeleljenek a hatályos adatvédelmi szabályoknak, és összesített formában kell rendelkezésre bocsátani, hogy az eljárások tekintetében megfeleljenek a szakmai titoktartási és bizalmas adatkezelési szabályoknak. Az EBH-nak rendszeresen be kell számolnia a Bizottságnak a tagállami jogérvényesítési intézkedések előrehaladásáról.
(138)Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az infláció figyelembevétele érdekében jogi aktusokat fogadjon el azon összegek naprakésszé tétele céljából, amelyek erejéig a fizető fél kötelezhető az elveszített vagy ellopott készpénz-helyettesítő fizetési eszköz használatából vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszköz jogosulatlan használatából eredő, nem engedélyezett fizetési műveletekkel összefüggő veszteségek viselésére. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok kidolgozásakor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.
(139)E rendelet következetes alkalmazásának biztosítása érdekében a Bizottságnak igénybe kell vennie az EBH szakértelmét és támogatását, amelynek feladata iránymutatások, valamint szabályozás- és végrehajtás-technikai standardtervezetek elkészítése. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy elfogadja az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket. Az EBH-nak az iránymutatások, szabályozástechnikai standardtervezetek és végrehajtás-technikai standardtervezetek e rendelet szerinti és az 1093/2010/EU rendelettel összhangban történő kidolgozása során valamennyi érdek képviseletét biztosítva minden releváns érdekelttel konzultálnia kell, többek között a pénzforgalmi szolgáltatási piac szereplőivel is.
(140)Az EBH-t az 1093/2010/EU rendelet 9. cikkének (5) bekezdésével összhangban termékszintű beavatkozási hatáskörökkel kell felruházni annak érdekében, hogy ideiglenesen megtilthassa vagy korlátozhassa az Unióban a pénzforgalmi szolgáltatás vagy az elektronikuspénz-szolgáltatás bizonyos típusait vagy konkrét jellemzőit, amelyekről megállapították, hogy potenciálisan kárt okoznak a fogyasztóknak, és ezáltal veszélyeztetik a pénzügyi piacok szabályos működését és integritását. Az 1093/2010/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell. E hatáskör gyakorlása előtt az EBH-nak gondoskodnia kell arról, hogy adott esetben konzultáljon a pénzforgalmi szolgáltatókkal vagy harmadik fél szolgáltatókkal.
(140a)Az EBH számára biztosítani kell az e rendelet szerinti megbízatásának teljesítéséhez szükséges valamennyi erőforrást, beleértve a humán erőforrásokat is.
(141)Az e rendelet végrehajtása terén folytatott, határokon átnyúló együttműködés elősegítése érdekében módosítani kell az (EU) 2017/2394 európai parlamenti és tanácsi rendelet Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/2394 rendelete (2017. december 12.) a fogyasztóvédelmi jogszabályok végrehajtásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről és a 2006/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 345., 2017.12.27., 1. o.). mellékletét, hogy az kiegészüljön egy erre a rendeletre utaló hivatkozással.
(142)Mivel e rendelet célját, nevezetesen a pénzforgalmi szolgáltatások belső piacának további integrációját a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, mert ehhez az uniós és a nemzeti jogban meglévő különféle szabályok harmonizációjára van szükség, az Unió szintjén azonban e cél annak méreténél és hatásnál fogva uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.
(143)Tekintettel arra, hogy ez a rendelet és az (EU) XXX irányelv (PSD3) meghatározza a lakossági pénzforgalmi szolgáltatások és az elektronikuspénz-szolgáltatások Unión belüli nyújtásának jogi keretét, az uniós jogi keret jogbiztonságának és következetességének biztosítása érdekében ezt a rendeletet a tagállamok által az (EU) XXX irányelvnek (PSD3) való megfelelés érdekében elfogadandó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések alkalmazásának kezdőnapjától kell alkalmazni. Azok a rendelkezések azonban, amelyek előírják a pénzforgalmi szolgáltatók számára, hogy átutalások esetén ellenőrizzék a kedvezményezett neve és egyedi azonosítója, valamint a vonatkozó felelősségi rendszer közötti eltéréseket, e rendelet hatálybalépésének napjától számított 24 hónap elteltével alkalmazandók, így elegendő időt biztosítva a pénzforgalmi szolgáltatóknak ahhoz, hogy megtegyék a szükséges lépéseket belső rendszereik kiigazítására, hogy megfeleljenek a vonatkozó követelményeknek.
(144)A minőségi jogalkotás elveivel összhangban ezt a rendeletet felül kell vizsgálni a célkitűzései elérésének hatékonysága és eredményessége szempontjából. A felülvizsgálatot e rendelet alkalmazásának kezdőnapja után elegendő idővel kell elvégezni ahhoz, hogy elegendő bizonyíték álljon rendelkezésre, amelyeken a felülvizsgálat alapulhat. Az öt év megfelelő időszaknak tekinthető. A felülvizsgálatnak a rendelet egészét kell figyelembe vennie, ugyanakkor bizonyos témákra különös figyelmet kell fordítani, nevezetesen a nyílt banki szolgáltatások működésére, a fizetési szolgáltatások díjszabására és a csalás elleni küzdelem újabb megoldásaira. E rendelet hatályát illetően azonban helyénvaló, hogy a felülvizsgálatra korábban, az alkalmazás kezdetétől számított három év elteltével kerüljön sor, tekintettel az e tárgynak az (EU) 2022/2554 európai parlamenti és tanácsi rendelet Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/2554 rendelete (2022. december 14.) a pénzügyi ágazat digitális működési rezilienciájáról, valamint az 1060/2009/EK, a 648/2012/EU, a 600/2014/EU, a 909/2014/EU és az (EU) 2016/1011 rendelet módosításáról (HL L 333., 2022.12.27., 1. o.). 58. cikkének (2) bekezdésében tulajdonított jelentőségre. A hatály felülvizsgálatakor mérlegelni kell mind a rendelet hatálya alá tartozó pénzforgalmi szolgáltatások körének esetleges kiterjesztését például a fizetési rendszerek és fizetési modellek keretében nyújtott szolgáltatásokra, mind pedig azt, hogy a jelenleg kizárt egyes technikai szolgáltatásokat a rendelet hatálya alá kell-e vonni.
(145)Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és figyelembe veszi az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert elveket, többek között a magán- és családi élet tiszteletben tartására vonatkozó jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a vállalkozás szabadságát és a hatékony jogorvoslathoz való jogot, valamint a kétszeres eljárás alá vonás és a kétszeres büntetés tilalmát. Ezt a rendeletet az említett jogokkal és elvekkel összhangban kell alkalmazni.
(146)Az euróban kifejezett összeget az euroövezeten kívüli tagállamok esetében az adott tagállam által az összeggel egyenértékűként meghatározott, nemzeti pénznemben kifejezett összegként kell érteni.
(146a)A fogyasztók számára hozzáférést kell biztosítani arányos és hatékony jogorvoslati lehetőségekhez, beleértve az általuk elszenvedett kár megtérítését is. E jogorvoslati lehetőségek nem érintik az uniós vagy a nemzeti jog alapján a fogyasztók számára rendelkezésre álló egyéb jogorvoslatok alkalmazását.
(147)Az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelet Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1725 rendelete (2018. október 23.) a természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (EGT-vonatkozású szöveg) (HL L 295., 2018.11.21., 39. o.). 42. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság konzultált az európai adatvédelmi biztossal, aki [2023. XX XX-án/-én] HL C […]., […], […]. o. véleményt nyilvánított,