(2)A konzuli védelem iránti kérelmekkel járó válságok gyakorisága és nagyságrendje növekszik. A Covid19-világjárvány, a 2021. évi afganisztáni válság, Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborúja, a szudáni konfliktus, az Izraelből és Gázából történő hazaszállítások, a megsokszorozódó humanitárius válságok, természeti és ember okozta katasztrófák és más hasonló válsághelyzetek szolgáltak alapul a hiányosságok azonosításához és annak átgondolásához, hogy miként lehetne jobban elősegíteni a konzuli védelemhez való jog gyakorlását. Meg kell erősíteni az Unió képességét arra, hogy reagáljon ezekre a folyamatos, megsokszorozódó válságokra, orvosolva minden hiányosságot, és megerősítve felkészültségünket, információgyűjtési és döntéshozatali kapacitásunkat a válságok előtt és alatt. E tapasztalatok tanulságait levonva, valamint a polgárok és a konzuli hatóságok számára az eljárások egyszerűsítése érdekében tisztázni és egyszerűsíteni kell az (EU) 2015/637 irányelv szabályait és eljárásait annak érdekében, hogy javuljon a képviselettel nem rendelkező uniós polgároknak nyújtott konzuli védelem hatékonysága, különösen válsághelyzetekben. A lehető legjobban ki kell használni azokat a tagállami és uniós szintű forrásokat, amelyek a harmadik országokban akár helyi szinten, akár a fővárosban rendelkezésre állnak.

(4)A konzuli hatóságok és a polgárok számára a jogbiztonság javítása érdekében helyénvaló részletesebb kritériumokat meghatározni annak értékeléséhez, hogy egy uniós polgárt képviselettel nem rendelkezőnek kell-e tekinteni, és így jogosult-e annak a tagállamnak a konzuli védelmére, amelynek konzuli hatóságaihoz fordult. Ezeknek a kritériumoknak kellően gyakorlatiasnak és rugalmasnak kell lenniük, és a helyi körülmények – például az utazás egyszerűsége vagy a biztonsági helyzet az érintett harmadik országban – fényében kell alkalmazni. Ebben az összefüggésben a hozzáférhetőségnek, a közelségnek és a biztonságnak továbbra is fontos szempontnak kell maradnia.

(5)Első kritériumként a konzuli hatóságoknak számításba kell venniük, hogy mennyire nehéz az érintett polgárnak 48 órán belül biztonságosan eljutnia az állampolgársága szerinti tagállam nagykövetségéhez vagy konzulátusához, vagy azoknak hozzá, figyelembe véve a kért segítség jellegét és sürgősségét, valamint különösen a polgár rendelkezésére álló pénzügyi eszközöket; Bár a megfelelő időtartam az egyes segítség iránti kérelmek egyedi jellemzőitől függ, az az idő, amely alatt az állampolgár biztonságosan eljut az állampolgársága szerinti tagállam nagykövetségéhez vagy konzulátusához, vagy azok hozzá, semmiképpen nem haladhatja meg a 48 órát. Például az, ha valaki elveszti az úti okmányait, és szüksége van emiatt uniós ideiglenes úti okmányra, elvileg azt kell, hogy eredményezze, hogy a polgárt képviselettel nem rendelkezőnek kell tekinteni, amennyiben az állampolgársága szerinti tagállam nagykövetségéhez vagy konzulátusához egy napon túl vagy repülővel kellene utaznia, mivel nem várható el, hogy az adott személy ilyen körülmények között utazzon.

(7)A képviselet hiányának fogalmát úgy kell értelmezni, hogy annak biztosítania kell a konzuli védelemhez való jog hatékonyságát. Amennyiben a polgárnak az állampolgársága szerinti tagállam nagykövetségére vagy konzulátusára való átirányítása valószínűleg veszélyeztetné a konzuli védelem nyújtását, különösen ha az ügy sürgőssége a megkeresett nagykövetség vagy konzulátus azonnali intézkedését teszi szükségessé, a polgárt szintén képviselettel nem rendelkezőnek kell tekinteni. Ez különösen válsághelyzetekben releváns, amikor az időben történő segítségnyújtás hiánya rendkívül negatív hatással lehet a polgárokra. Figyelembe kell venni továbbá a nagykövetség vagy konzulátus személyzetének jelentős csökkentését, amely nagymértékben befolyásolhatja műveleteik eredményességét és hatékonyságát, mivel ez tovább súlyosbíthatja a konzuli segítséget kérő polgárok előtt álló kihívásokat.

(11)A kérelmek nem továbbíthatók, ha az veszélyeztetné a konzuli védelmet, különösen ha az ügy sürgőssége a megkeresett tagállam nagykövetségének vagy konzulátusának azonnali intézkedését teszi szükségessé. Ez lehet a helyzet például súlyos egészségügyi veszélyhelyzetek vagy látszólag önkényes vagy politikai indíttatású letartóztatások esetén. Emellett a képviselettel nem rendelkező polgárokat folyamatosan tájékoztatni kell az ilyen továbbításokról.

(13)A képviselettel nem rendelkező polgároknak nyújtott konzuli védelem során a tagállamoknak figyelembe kell venniük a kiszolgáltatott csoportok, például a kísérő nélküli kiskorúak, a kényszerházasság vagy házassági rabság áldozatai – akik számára jogi és pszichológiai segítséget kell nyújtani –, a várandós nők, a csökkent mozgásképességű személyek, az idősek, a fogyatékossággal élő személyek vagy a bármilyen alapon történő megkülönböztetés kockázatának kitett személyek – például a Charta 21. cikkében említett személyek – sajátos szükségleteinek interszekcionális megközelítését.

(19)A képviselettel nem rendelkező polgárok számára történő segítségnyújtást szükségessé tevő esetleges konzuli válsághelyzetekre való felkészültség biztosítása érdekében – beleértve a természeti katasztrófákat, politikai zavargásokat vagy terrortámadásokat – a tagállamok és az Unió harmadik országokban működő küldöttségei közötti helyi konzuli együttműködésnek magában kell foglalnia az e polgárok szempontjából releváns kérdésekről folytatott információcserét, beleértve a biztonságukat és védelmüket, a közös konzuli vészhelyzeti tervek és gyors reagálási mechanizmusok kidolgozását és a konzuli gyakorlatok szervezését. Ebben az összefüggésben különösen fontos lehet, hogy a képviselettel nem rendelkező tagállamok konzuli hatóságait bevonják az ilyen helyi konzuli együttműködésbe a konzuli válsághelyzetekre való felkészültség és reagálás koordinálása során.

(23)A konzuli segítségnyújtás hatékony koordinációjának biztosítása érdekében a közös konzuli vészhelyzeti terveknek adott esetben figyelembe kell venniük a vezető államok, azaz az adott harmadik országban képviselettel rendelkező azon tagállamok szerepét és felelősségét, amelyek feladata a képviselettel nem rendelkező polgárok segítségnyújtásának koordinálása és irányítása a válsághelyzetekben. Emellett a konzuli gyakorlatok keretében évente, vagy ennél gyakrabban, ha rendkívüli körülmények ezt szükségessé teszik, értékelni kell a közös konzuli vészhelyzeti terveket annak biztosítása érdekében, hogy azok továbbra is relevánsak legyenek. Ugyanakkor a közös konzuli vészhelyzeti tervek nem értelmezhetők úgy, hogy felváltják a tagállamok meglévő nemzeti válságkezelési terveit, és nem érintik a tagállamok azon felelősségét, hogy konzuli segítséget nyújtsanak saját állampolgáraiknak, hanem olyan egységes megközelítésként kell őket értelmezni, amely ezen túlmenően segítheti a képviselt tagállamok erőfeszítéseinek összehangolását.

(25)Az utazási tanácsokat, azaz a tagállamok által az egyes harmadik országokba történő utazás viszonylagos biztonságáról adott tájékoztatást rendszeresen frissíteni kell annak érdekében, hogy lehetővé tegye az utazók számára, hogy megalapozott döntést hozzanak egy adott úti célról, beleértve azokat a harmadik országokat is, ahol az állampolgárságuk szerinti tagállam nem rendelkezik képviselettel. Bár az utazási tanácsok nyújtása a tagállamok felelőssége, helyénvaló, hogy – különösen válsághelyzetekkel összefüggésben – egyeztessenek e témában annak érdekében, hogy biztosítsák az adott tanácsok szintjének következetességét. Ez magában foglalhatja az utazási tanácsokban megjelölt kockázati szintek közös struktúrájának elfogadását, az EKSZ biztonságos platformjának felhasználásával. Az ilyen koordinációnak már korai szakaszban meg kell történnie, amikor a tagállamok az utazási tanácsok szintjének megváltoztatását tervezik.

(26)A hatékony koordináció elengedhetetlen a válságokra való hatékony reagáláshoz. E koordináció biztosítása érdekében az EKSZ Válságreagálási Központjának és a Bizottság Veszélyhelyzet-reagálási Koordinációs Központjának támogatást és időben történő tájékoztatást kell nyújtania a tagállamoknak. Azokban az esetekben, amikor evakuálásra van szükség, különösen fontos az összehangolt uniós válságreagálás annak biztosításához, hogy a rendelkezésre álló támogatást gyorsan és hatékonyan nyújtsák, és a lehető legjobban kihasználják a rendelkezésre álló evakuálási kapacitásokat. Ezért az olyan elsődleges és releváns információkat, mint például hogy mekkora evakuálási kapacitás áll rendelkezésre, időben meg kell osztania a gyors és hatékony reagálás érdekében, többek között a katonai eszközöket használó mentési és evakuálási műveletek esetében is. E tekintetben az EKSZ számára lehetővé kell tenni, hogy automatikus és folyamatos tájékoztatást kaphasson a tagállamoktól a harmadik országokban fennálló helyzetről.

(28)A közös konzuli csoportoknak a következő elveken kell alapulniuk: a képviselt tagállamokkal való szolidaritás, egyenlőség a belső munkastruktúrákra vonatkozó döntések tekintetében, a csapatok összetételének egyszerűsége, költségmegosztás az egyes tagállamokkal, uniós intézményekkel és saját működési költségeiket viselő szervekkel, rugalmasság, az összehangolt uniós válasz láthatósága, valamint nyitottság az érintett harmadik országok felé.

(30)A rászoruló uniós polgárok támogatása érdekében fontos, hogy megbízható és könnyen hozzáférhető tájékoztatást nyújtsanak számukra arról, hogyan vehetnek igénybe konzuli segítséget harmadik országokban, beleértve a digitális kapcsolattartási lehetőségeket is. A Bizottság szolgálatainak és az EKSZ-nek a tagállamokkal szoros együttműködésben kell terjeszteniük a releváns információkat, beleértve a tagállamok által konzuli hálózataikról és azon harmadik országokról nyújtandó információkat is, amelyek tekintetében gyakorlati megállapodásokat kötöttek a felelősség megosztására, képviselettel nem rendelkező polgárok részére nyújtandó konzuli védelem biztosítása céljából. Az ilyen információk feldolgozásának megkönnyítése érdekében azokat géppel olvasható formátumban kell rendelkezésre bocsátani.

(31)A tagállamoknak további intézkedéseket kell hozniuk annak érdekében, hogy még inkább tudatosítsák az uniós polgárok körében a konzuli védelemhez való jogukat, szem előtt tartva a fogyatékossággal élő személyek sajátos szükségleteit is. Tekintettel a korlátozott költségekre, a tagállamoknak az általuk kiállított útlevelekben szó szerint fel kell tüntetniük az EUMSZ 23. cikkének szövegét annak érdekében, hogy javítsák a polgárok tájékozottságát a diplomáciai és konzuli hatóságok nyújtotta védelem tekintetében, amint az már a C(2007) 5841 bizottsági ajánlásban5 is szerepel. A tagállamoknak az utazási tanácsadás és a konzuli segítségnyújtással kapcsolatos kampányok során is tájékoztatást kell nyújtaniuk a képviselettel nem rendelkező polgárok konzuli védelemhez való jogáról. Emellett együtt kell működniük a harmadik országokba irányuló utazást kínáló személyszállítási szolgáltatókkal és közlekedési csomópontokkal, például felkérve őket arra, hogy az ügyfelek rendelkezésére bocsátott tájékoztató anyagokhoz csatolják a konzuli védelemhez való jogra vonatkozó releváns tájékoztatást.

__________________

5 A Bizottság C(2007) 5841 ajánlása (2007. december 5.) az EKSz. 20. cikke szövegének az útlevelekben történő megjelenítéséről (HL L 118., 2008.5.6., 30. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reco/2008/355/oj).

(32)Az (EU) 2015/637 irányelv pénzügyi rendelkezéseit ki kell igazítani a megtérítések egyszerűsítése és a pénzügyi tehermegosztás fenntartása érdekében. Mindenekelőtt lehetővé kell tenni a képviselettel nem rendelkező polgárok számára, hogy a segítséget nyújtó tagállam állampolgáraira vonatkozókkal megegyező feltételek mellett közvetlenül visszafizessék az adott tagállam által nyújtott szolgáltatás költségeit, hogy elkerüljék a polgár állampolgársága szerinti tagállamhoz intézett, megtérítés iránti kérelemből eredő adminisztratív terheket. Emellett a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy eltekintsenek az ilyen költségek felszámításától. Mivel bizonyos helyzetekben előfordulhat, hogy a képviselettel nem rendelkező polgárok nem tudnak fizetni a segítségnyújtás iránti kérelem benyújtásakor, különösen akkor, ha készpénzüket és a pénzükhöz való hozzáféréshez szükséges eszközeiket ellopták, rendelkezni kell arról, hogy a segítséget nyújtó tagállam konzuli hatóságai előírhatják számukra a visszafizetésről szóló kötelezettségvállalási nyilatkozat aláírását. E kötelezettségvállalási nyilatkozat alapján a segítséget nyújtó tagállam hatóságai a segítségnyújtástól számított három hónap elteltével kérhetik a költségek visszafizetését.

(33)Azokban az esetekben, amikor a költségeket a polgár nem fizette vissza közvetlenül, azaz sem a kérelem benyújtásakor, sem egy későbbi szakaszban, amikor a segítséget nyújtó tagállam a visszafizetésről szóló kötelezettségvállalási nyilatkozat alapján erre kérte, a segítséget nyújtó tagállamot fel kell jogosítani arra, hogy a képviselettel nem rendelkező polgár állampolgársága szerinti tagállamtól kérje az esedékes költségek megtérítését. Annak elkerülése érdekében, hogy hosszú idő elteltével kerüljön sor megtérítés iránti kérelmek benyújtására, a segítséget nyújtó tagállam és az állampolgárság szerinti tagállam számára észszerű határidőt kell előírni a kérelem benyújtására, illetve a megtérítésre. A határidőnek figyelembe kell vennie a probléma összetettségét, a létesítmény személyzetének bevonását és a segítségnyújtás időtartamát.

(41)A személyes adatok ilyen különleges kategóriáinak kezelése során a tagállamok illetékes hatóságainak, valamint az uniós intézményeknek és szerveknek megfelelő és konkrét intézkedéseket kell tenniük az érintettek érdekeinek és jogainak védelme érdekében. Ennek lehetőség szerint ki kell terjednie az ilyen személyes adatok titkosítására, valamint a személyes adatok különleges kategóriáinak meghatározott típusaihoz hozzáféréssel rendelkező személyzet konkrét hozzáférési jogainak megjelölésére.

a)annak nehézsége, hogy az érintett polgár észszerű időn belül biztonságosan eljusson az állampolgársága szerinti tagállam nagykövetségéhez vagy konzulátusához, vagy azok eljussanak hozzá, figyelembe véve a kért segítség jellegét és sürgősségét, valamint a polgár rendelkezésére álló eszközöket. Bár a megfelelő időtartam az egyes segítség iránti kérelmek egyedi jellemzőitől függ, az az idő, amely alatt az állampolgár biztonságosan eljut az állampolgársága szerinti tagállam nagykövetségéhez vagy konzulátusához, vagy azok hozzá, semmiképpen nem haladhatja meg a 48 órát;

2.a 9. cikk a következő ponttal egészül ki:

törölve

törölve

(2)Az Unió küldöttségei a 2010/427/EU határozat 5. cikkének (10) bekezdésével összhangban támogatják a tagállamokat a képviselettel nem rendelkező polgárok konzuli védelmének biztosításában. E támogatás magában foglalhatja meghatározott konzuli segítségnyújtási feladatoknak a tagállamok kérésére és nevében történő ellátását. A segítséget nyújtó tagállam és az állampolgárság szerinti tagállam az érintett üggyel kapcsolatos minden releváns információt késedelem nélkül megad az Unió küldöttségének.

(1)A 12. cikkben említett helyi konzuli együttműködés keretében a tagállamok és az EKSZ közös konzuli vészhelyzeti tervet dolgoznak ki és fogadnak el minden egyes harmadik országra vonatkozóan. A közös konzuli vészhelyzeti tervet évente, vagy rendkívüli körülmények esetén gyakrabban aktualizálni kell, és annak ki kell terjednie a következőkre:

a)az ország konzuli helyzetének elemzése, beleértve a tagállamok nagykövetségeinek vagy konzulátusainak áttekintését, az uniós polgárok számára és tartózkodási helyére vonatkozó becslést, valamint az uniós polgárokat érintő legvalószínűbb forgatókönyvekre vonatkozó kockázatértékelést; például – de nem kizárólag – katonai, politikai, bűnügyi és egészségügyi kockázatok, valamint természeti katasztrófák esetén;

Amennyiben jelen vannak, az Unió küldöttségei koordinálják a közös konzuli vészhelyzeti tervek kidolgozását és elfogadását, az érintett harmadik országban képviselettel rendelkező tagállamok nagykövetségei vagy konzulátusai, valamint a képviselettel nem rendelkező tagállamok konzuli hatóságai által tett észrevételek alapján. Ez szükség esetén magában foglalhatja a harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel való együttműködést is. A közös konzuli vészhelyzeti terveket valamennyi tagállam, az EKSZ és a Bizottság szolgálatai rendelkezésére kell bocsátani.

(4)A tagállamok a nemzeti joggal összhangban proaktív intézkedések révén biztosítják, hogy állampolgáraik megfelelő eszközökkel nyilvántartásba vetessék magukat az illetékes nemzeti hatóságoknál, vagy tájékoztassák azokat a harmadik országokba irányuló utazásaikról vagy az ottani tartózkodásukról, különösen ha a kérdéses harmadik országok nem tekinthetők teljesen biztonságosnak.

(5)A tagállamok – különösen válsághelyzetekben – már korai szakaszban kicserélik a polgároknak nyújtott utazási tanácsaik változtatásaival kapcsolatos információkat, és arra törekednek, hogy a nyújtott utazási tanácsadás egységes szintű legyen. A tagállamoknak minden esetben tájékoztatniuk kell egymást az általuk észlelt fokozott biztonsági kockázatokról.

(2)A tagállamokat szükség esetén a tagállamok – különösen a válság által érintett harmadik országban képviselettel nem rendelkező tagállamok –, az EKSZ és a Bizottság szolgálatainak szakértőiből álló közös konzuli csoportok is támogathatják. A közös konzuli csoportoknak rendelkezésre kell állniuk a konzuli válság által érintett harmadik országokba történő gyors kiküldés céljából. A közös konzuli csoportokban való részvétel önkéntes. Az EKSZ és a Bizottság támogatja e szakértők és a közös konzuli csoportok felkészülését.

(4)A segítségnyújtás során a tagállamok támogatást kaphatnak olyan uniós eszközökből, mint az EKSZ válságkezelési struktúrái és Válságreagálási Központja. A tagállamok továbbá az 1313/2013/EU határozat 7. cikkével létrehozott Veszélyhelyzet-reagálási Koordinációs Központot, az uniós polgári védelmi mechanizmust, valamint adott esetben a közös biztonság- és védelempolitika keretébe tartozó uniós missziókat és műveleteket és az EU gyorsreagálási képességét is bevonhatják, ahogyan azt „A biztonság és a védelem területére vonatkozó stratégiai iránytű” előírja.

A tagállamok félévente az EKSZ és a Bizottság rendelkezésére bocsátják a következő információkat:

(2)A tagállamok, a Bizottság szolgálatai és az EKSZ az (1) bekezdésben említett információkat a szolgáltatott információk koherenciáját biztosító módon nyilvánosan hozzáférhetővé teszik.

(3)A tagállamok az (1) bekezdésben említett információkat géppel olvasható formátumban adják meg.

(1)A tagállamok intézkedéseket hoznak abból a célból, hogy polgáraikat tájékoztassák az EUMSZ 20. cikke (2) bekezdésének c) pontjában foglalt jogukról, különösen az alábbiak révén:

törölve

Ha valamely képviselettel nem rendelkező polgár a segítségnyújtás iránti kérelem benyújtásakor nem tudja megfizetni az (1) bekezdésben említett költségeket a segítséget nyújtó tagállamnak, a segítséget nyújtó tagállam visszafizetésről szóló kötelezettségvállalási nyilatkozat aláírására kötelezheti a képviselettel nem rendelkező polgárt. Ennek alapján a segítséget nyújtó tagállam kérheti az érintett, képviselettel nem rendelkező polgárt, hogy a segítségnyújtástól számított három hónap elteltével fizesse meg ezeket a költségeket. Ha a képviselettel nem rendelkező polgára a segítségnyújtás iránti kérelem benyújtásakor nem tudja megfizetni az (1) bekezdésben említett költségeket, az nem érinti a konzuli védelemhez való jogát.

(6)A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el a (2) bekezdésben említett, visszafizetésről szóló kötelezettségvállalási nyilatkozathoz és a (3) bekezdésben említett, a költségeknek az állampolgárság szerinti tagállammal való visszafizettetéséhez használandó, valamennyi tagállam nyelvén rendelkezésre álló formanyomtatványok meghatározásáról. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 15a. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(6)Az (5) bekezdésben említett személyes adatok kezelése során a tagállamok illetékes hatóságai, valamint az uniós intézmények és szervek megfelelő és konkrét intézkedéseket tesznek az érintettek érdekeinek és jogainak védelme érdekében. Emellett belső szabályzatokat vezetnek be, és megteszik a szükséges technikai és szervezési intézkedéseket az ilyen személyes adatokhoz való jogosulatlan hozzáférés és azok továbbításának megakadályozása érdekében.

Ezen irányelv alkalmazásában a tagállamok illetékes hatóságai kizárólag a 9., 10. és 13a. cikkben említett feladatok elvégzése céljából és az (EU) 2016/679 rendelet V. fejezetével összhangban továbbítanak személyes adatokat harmadik ország vagy nemzetközi szervezet részére. Az (5) bekezdésben említett személyes adatok nem foglalhatók bele az ilyen továbbított adatokba, kivéve, ha az érintett uniós polgár kifejezett előzetes hozzájárulását adta ehhez.

A tagállamok biztosítják, hogy a képviselettel nem rendelkező polgárok az ezen irányelv szerinti jogaik megsértése esetén hatékonyan hozzáférjenek a nemzeti jog szerinti panaszmechanizmusokhoz és jogorvoslati lehetőségekhez.

Legkésőbb [nyolc évvel a módosító irányelv átültetési határidejét követően] a Bizottság elvégzi ezen irányelv értékelését, és az értékelés főbb megállapításairól jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.